* Néhány adat Magyarország flórájának ismeretéhez. MOLNÁR V. Attila 1 MOLNÁR Attila 2 VIDÉKI Róbert 3 PFEIFFER Norbert 4 GULYÁS Gergely 1 (1) Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék H-4010 Debrecen Pf.: 14. (2) Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság H-4002 Debrecen Pf.: 216. (3) BDTF Növénytani Tanszék H-9701 Szombathely Pf.: 170. (4) Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság H-7625 Pécs Tettye tér 9. Bevezetés Ebben a közleményben a Magyarország különbözõ területein az utóbbi években gyûjtött florisztikai adatainkat teszük közzé, melyek elsõsorban veszélyeztettett vagy védett fajok elõfordulásaira vonatkoznak, de néhány ritkább gyomnövény (Aphanes microcarpa, Ranunculus arvensis, Lycopsis arvensis, Bifora radians, Chaenorrhinum minus) adatait is közöljük és adventív fajok (Galinsoga ciliata, Helminthia echioides, Bidens frondosa) elõfordulásairól is beszámolunk. A lelõhelyek után [szögletes zártójelben] közöljük a terület 10 10 km-es UTM rendszerû hálótérképkódját, melyeket DÉVAI et al. (1997) irányelveinek figyelembevételével határoztuk meg. A lelõhelyek után (kerek zárójelben) a szerzõk monogramja és a megtalálás ideje olvasható. Az edényes fajok számozása és nevezéktana SIMON (1992) mûvét követi. Az egyes elõfordulásokat az irodalmi és herbáriumi adatokkal összevetve értékeljük. Florisztikai adatok Sphagnum subnitens Russ. ex Warnst. Farkasfa: Ördög-tó [WM99] (leg. MVA, det. BAKALÁR Sándorné). A Nyugat-Dunántúlról korábban nem volt ismert. Az adat levélbeli közlésünk alapján FARKAS (1999: 73.) könyvébe is bekerült, a jelenleg ismert másik hazai lelõhelye Petõmihályfa mellett található. Sphagnum squarrosum Crome és Sphagnum fimbriatum Wilson Öcs: Nagy-tó [XN31], mindkét faj sporogónnal (leg. MVA, det. BAKALÁR Sándorné). Elõfordulásuk ismert a területen, de ORBÁN VAJDA (1983: 207. ill. 208.) szerint elõbbi nálunk többnyire steril, ritkán fejleszt sporogónt, utóbbinak pedig sporofitonját hazánkban csak a siroki Nyirjes-tónál találták. 38. Matteuccia struthiopteris (L.) Tod. Tiszaladány: a Tisza bal partján, puhafás ligeterdõben [EU32], 8 tõ, 2 példány spórás (VR SULYOK József VOJTKÓ András MVA, 1996.). Õshonossága kétséges. A környéken Equisetum telmateia, Dryopteris carthusiana, Athyrium filix-femina és Epipactis albensis is nõ. Levélbeli közlésünk alapján Tiszaeszlár helymegjelöléssel FARKAS (1999: 101.) könyvébe is bekerült. Új a Tiszántúlra! 215. Sedum caespitosum (Cav.) DC. Nyékládháza [DU81] kavicsbányató mellett, kiszáraradó kavicsos parton, százas nagyságrendben (PN, 1999). SIMON (1992: 184.) csak a Tiszántúl déli részérõl említi, SOÓ MÁTHÉ (1938: 100.) legészakabbi elõfordulását Jászkarajenõ mellõl közlik, BOROS adata alapján. 403. Chamaenerion dodonaei (Vill.) Holub Sümeg: a város keleti szélén, a Rendeki-hegy déli részén [XN70], meddõhányó oldalain, nagy tömegben (VR MVA, 1998). Örvényes: dolomitbánya [YN10] (MVA, 1998 in: BAUER et al. 1999). Lesenceistvánd a 84-es fõúttól K-re esõ kavicsbányában [XM79], tömeges (ÓVÁRI M. et PALKÓ S. szóbeli közlése alapján találtuk meg, MVA VR SULYOK J., 1996). Pákozd [CT13]: kavicsbánya-gödörben, bõven (RAKSÁNYI Zs. szóbeli közlése alapján találtuk meg, 1996). Nyirád [XN80]: a darvas-tói lefejtett bauxiltlencse (IFI F. szóbeli közlése alapján találtuk meg, 1997). Az adatok egy része levélbeli közlésünk alapján FARKAS (1999) könyvébe is bekerült. Hasonló másodlagos elõfordulásáról tudomásunk szerint nálunk elõször GOMBOCZ (1906) számolt be, aki 297 KITAIBELIA V. évf. 2. szám pp.: 297-303. Debrecen 2000.* Készült a Környezetvédelmi Minisztérium a Tiszai vízgyûjtõ környezeti állapota címû K + F pályázata támogatásával (31/2000., témacím: Iszapnövényzet-kutatás a Tisza mentén, témavezetõ: Molnár V. A.)
298 KITAIBELIA 5(2): 297-303. 2000. szerint a Sopron környéki lajtamészkõ bányák jellemzõ növénye, majd BOROS (1954: 248.) tudósított Inota: Réti-puszta mellõl kavicskitermelõ, felhagyott gödrökben felcseperedett fûz-nyárbozót között tömegesen. Az utóbbi idõben hasonló termõhelyekrõl NÉMETH (1979) Pécsely; MATUS (1993: 44.) Dunaalmás, MATUS BARINA (1998: 282.) pedig Dorog mellõl; KIRÁLY KIRÁLY (1998: 114.) Fertõrákos és Sopronkõhida kõfejtõibõl; KOVÁCS (1999: 121.) Padragkút mellõl közölték. KUN (1994, 1998: 68.) dolomit-kõbányából ill. sziklagyepbõl, törmelékrõl jelzi a fajt. Úgy látszik, hogy e faj nálunk elsõdleges termõhelyein, folyók és patakok kavics-zátonyain elég szórványos megjelenésû [az utóbbi idõben csak a Szigetközbõl közölték WERNER (1990), KEVEY ALEXAY (1992), KEVEY in KIRÁLY KIRÁLY (1998: 114.), SIMON ex litt.], viszont másodlagos élõhelyeken viszonylag gyakori. 60. Ranunculus arvensis L. Ez az egykor közönséges vetési gyomnövény az utóbbi idõben megritkult, PINKE (1998: 105.) a Kis-Alföldrõl mindössze 3 lelõhelyrõl közölte. Nagykörü: Pityóka [DT53], a Tisza balpartján, a mentett oldalon (MVA VR PN GG, 1999.06.17.) Pocsaj: a román határ mellett, az egykori földgázkutak közelében [ET63] (MVA VR, 1999.06.09.) Tiszacsegétõl É-ra [ET08], 31,4 folyamkm, mentett oldali belvizes szántón (MVA GG, 2000.06.24.) Somlószõlõs és Kisszõlõs között [XN72] (MVA GG FEHÉR Anita, 2000.05.16.) 52. Ranunculus polyphyllus W. et K. Tiszacsege és Egyek-Telekháza között, (f. submersus, f. polyphyllus) [DT97] (1999.05. MVA GG) Egyek: és a 33-as fõút mellett a Meggyes csárdai leágazónál [DT96], az úttól ÉNy-ra lévõi tócsában 1999-ben óriási tömegben (MVA). Sajnos 1999 nyarán és 2000-ben a területen libákat tartottak, 2000-ben a buglyos boglárkát hiába kerestük. Polgár: Varga-halmi-dûlõ [EU00], hernyópázsitos semlyékeiben, nagy tömegben (MA, 1997) Hencida: Csere-erdõ [ET53]. Az erdõ belsejében lévõ mocsaras, zsombékos semlyékében, közel a Berettyó gátjához, százas nagyságrendben (MA, 1994 1996). Tiszafüred: Hagymás-lapos [DT96]. GÕRI Sz. (1996, ex verb.) SOÓ MÁTHÉ (1938: 84.) fennti lelõhelyek közül egyiket sem említi, de Ohatról (Soó, Máthé) és közelebbi helymegjelölés nélkül Kerner, Kitaibel, Hazslinszky és Rapaics adatai nyomán a Hortobágyról is közli a fajt. A Balatonhenye melletti Fekete-hegyen lévõ Bonta-tóban, (f. submersus Glück, néhány száz példány) [XM99], [BOROS VAJDA (1957) adatának megerõsítése, MVA PN, 1999.04.25.] SOÓ (1980: 284.) ad Balaton: Szentbékálla helymegjelöléssel említi, az adat valószínûleg ugyanerre a lelõhelyre vonatkozik. A faj élõhelyigényére hasonlóan az Elatine alsinastrum L.-hoz érdekes kettõsség jellemzõ: alföldi termõhelyei szikes pocsolyák és mocsarak, míg néhány középhegységi lelõhelyén (Gyöngyös: Sár-hegy, Pomáz, Szentendre, Pilisszentlászló környéki erdei tavacskák és a fekete-hegyi Bonta-tó) édesvizû, mészmentes vizekben fordul elõ. 169. Aphanes microcarpa (Boiss. et Reit.) Rothm. Hazánkban BOROS (1956) számol be a faj jelenlétérõl, 1923-ban Belsõ-Somogyban Darány, Somogytarnóca, Nagybajom, Szenta, Újnép, Drávapálfalu, Gyöngyöspuszta határában gyûjtötte. Újabban DANCZA (1999: 320.) a Göcsejben találta, két községhatárban. Újabb belsõ-somogyi lelõhelyei, mészkerülõ, homokos szántókon: Barcs: Fánimajor [XL99] (PN MVA 1999.04.26.) Nagyatád: Jánosházapuszta [XM81, az úttól Ny-ra, a 15,5 km-nél] (PN MVA, 1999.08.07.) 251. Cytisus albus Hacq. Hajdúszoboszló: a 4-es fõút melletti mezsgyében, Debrecen felé, a Vérvölgytõl K-re, több tíz sarjtelep [ET35] (MA PAPP M., 1997) SOÓ MÁTHÉ (1938: 105.) a Tiszántúl hazai részének csak déli felébõl közlik, öt lelõhelyrõl. 346. Vicia biennis Schult. (syn. V. picta Fisch. et Mey.) Hazánkban csak a Tisza és annak mellékfolyói (Hortobágy, Berettyó) környékén elõforduló (vö. 1. térkép), SOÓ (1966: 352.) szerint pontusi közép-ázsiai elterjedésû, kétéves növény, mely nálunk éri el elterjedésének nyugati határát. Ártéri réteken, mocsári és ártéri gyomtársulásokban, ligeterdõk szegélyén, bokorfüzesekben él. RAPAICS (1906: 222-223.) közli Borbás 1904-ben írt levelének részletét, melyben beszámol arról, hogy a fajt Szolnok mellett megtalálta egyszer szettyines helyeken a vashíd mellett, de késõbbi arrajártában ennek kivesztét is konstatálta. DEGEN Árpád 1909-ben a földmívelésügyi miniszterhez benyújtott javaslatában 8 növényfaj védetté
MOLNÁR V. A. MOLNÁR A. VIDÉKI R. PFEIFFER N. GULYÁS G.: Néhány érdekesebb florisztikai adat 299 nyilvánítását kérte (vö. MOLNÁR 1999: 17.). E fajok közül napjainkban egyedül a kunsági bükköny nem áll védelem alatt. DEGEN javaslata és a faj szórványos elõfordulása, növényföldrajzi jelkentõsége valamint termõhelyeinek adventív özöngyomok (Amorpha fruticosa, Vitis spp., Echinocystis lobata, Solidago gigantea) általi veszélyeztetettsége miatt a kunsági bükkönyt jogszabályi védelemre méltónak tartjuk. 1. táblázat. A Vicia biennis hazai elõfordulásai adatai Lelõhely UTM Gyûjtés ideje Gyûjtõ / Szerzõ Forrás Kisújszállás: Berettyó DT82 1872.08. Simonkai BP Karcag DT93 1873.07.27-08.30. Simonkai BP Kisújszállás: a Hortobágy partján (Villogó) DT82 1878.06.30. Degen BP Szolnok DT32 1890.07.27. Borbás, Rpcs. (1906: 223.) BP Szajol DT42 1922.09.03. Degen BP Szajol DT42 1922.09.03. Trautman BP, DE Abádszalók DT65 1934.07.30. Boros (1938: 316.), BP Kisköre DT66 1934.07.30. Boros (1938: 316.), BP Szeged: Tisza Maros köze, ártér DS32 1943.08.29. Timár BP Sövényháza: Kemes 1947.08.19. Timár BP Hortobágy: az Ohati-erdõ K-i részén DT97 1951.07.31. Jávorka Csapody BP Szolnok: Tiszapart DT32 1951.10.06. Csapody BP Mindszent DS35 1953.09.16. Csapody BP Lakitelek: Tõserdõ DS28 1979.07.12. Németh F., det.: Kováts D. BP Tiszaderzs: Cserõközi-Holt-Tisza DT76 1999.07.08. PN MVA MA VR ined. Csépa: Gyovai-Holt-Tisza DS38 1999.08.11. MA ined. Mártély: Mártélyi-Holt-Tisza DS34 1999.08.17 MVA PN ined. TIMÁR Sövényháza: Kemes lelõhelyét nem tudtuk lokalizálni. 1. ábra. A Vicia biennis Schult elõfordulása Magyarország UTM-rendszerû, 10 10 km-es beosztású hálótérképén Abb. 1. Die Verbreitung von Vicia biennis Schult in Ungarn (UTM-szstem, 10 10 km) 363. Lathyrus palustris L. Mártély: Mártélyi-holt-Tisza mellett [DS34], a part menti növényzetben, két kis foltban (PN MVA,
300 KITAIBELIA 5(2): 297-303. 2000. 1999.08.17.) SOÓ MÁTHÉ (1938: 116.) a Tiszántúl magyarországi részérõl csupán öt lelõhelyrõl közlik [Szirma (Budai), Tiszaroff (Karkovány, Palik), Vésztõ (Borbás), Szikra (Hollós), Algyõ (Lányi)]. VIDÉKI (in FARKAS 1999: 157.) nem említi a Tiszántúlon jelenleg élõ populációját. 468. Bifora radians M.-Bieb. Nagykörû: Pityóka [DT53], a Tisza bal partján, szántón (VR PN MVA GG, 1999.06.17.) Tiszafüred: Hagymás-lapos [DT96], a 33-as út padkáján (PN MVA, 1999.07.02.) A Tiszántúlról SIMON (1992: 264.) szerint csak Dombrádról ismert (de Dombrád a Rétközben található, ami a növényföldrajzi értelemben vett Észak-Alföldhöz tartozik), viszont a Tiszántúlról is több adata ismert; BORBÁS (ap. SOÓ MÁTHÉ 1938: 133.) Mezõberény; BOROS (1922: 33.) Gyulavári; LÁNYI (1914: 263.) Szeged: Sártó helymegjelöléssel, CSAPODY V. (1953: 42.) Besenyszög és Mezõberény rizsföldjeirõl, a gátak növényzetébõl említi; Dombegyház és Battonya mellõl Thaisz adatait SOÓ MÁTHÉ (1938: 133.) közlik, SIROKI pedig (1954: 287.) Debrecenben találta. Budapest: Üllõi út (a Népliget közelében) [CT55], járdaszegélyen egy példány (PN, 1999.08.) 638. Erodium ciconium (Jusl.) L'Hérit. Balatonkenese: Partfõ [BT81]. A szakadópart oldalában, gyalogút mellett, több helyen (MVA 1997-2000). LENDVAI HORVÁTH (1994: 10.) a Mezõföldrõl az újabban meg nem erõsített elõfordulású fajok között sorolják fel és csak Paks mellõl említik (BOROS 1953) adata alapján. 639. Tribulus terrestris L. agg. Veszprém [YN22] (1997, MVA), Tiszaug [DS28] (MA, 1997), Debrecen Nagyállomás [ET46] (1997, MVA), Debrecen Tócóskert [ET46] (1997-2000, GG), Fegyvernek Örményes [DT62] (1999, MVA PN), Szolnok [DT32] (MVA, 2000), Újszász [DT23] (MVA, 2000.),Tápiógyörgye [DT24] (MVA, 2000.), Püspökladány [ET04] (GG, 2000), Ohat-Pusztakócs [DT97] (MA, 1996) minden esetben vasútállomásokon, a vasúti töltések kõtörmeléke között. A karcagi állomáson [DT93] 1990 körül még csak néhány példány, mára tömegessé vált (MA). SOÓ (1948: 52.) a Hortobágyon a vasút mellett megjelent adventív elemek között sorolja fel a Tribulus orientalis-t. TIMÁR (1948: 59.) Szolnok, Beke Pál-halma, vasúti töltések helymegjelöléssel közli, UBRIZSY (1949: 12.) mint a vasuti töltéseken terjedõben lévõ növényt említi és Mezõtúr, Szarvas lelõhelyekrõl közli. A vasúti sínek melletti terjeszkedésére az utóbbi idõben KIRÁLY KIRÁLY (1998: 115., 1999), DANCZA (1999: 322.), NAGY (2000: 202.) és SOMLYAY LÕKÖS (2000) is felhívták a figyelmet. 855. Chaenorrhinum minus (L.) Lange Jánd: a tiszaparti strand mellett [FU03] (MVA, 2000.07.09.). Tiszaadony: a komp mellett [EU94] (MVA, 2000.07.21.), mindkét lelõhelyen a hullámtérben, homokos parton Gnaphalium uliginosum, Juncus bufonius, Lythrum hyssopifolia, Cyperus fuscus, Potentilla supina társaságában, iszapnövényzetben. Az Észak-Alföldrõl FINTHA (1994: 163.) csak Tiszabecs Milota helymegjelöléssel közli, SOÓ (1968: 178.) a Rétközbõl és Tiszaszalka mellõl említi. 892. Digitalis lanata Ehrh. Konyári Sóstófürdõ [ET54], út melletti árokparton, néhány példány (MVA VR, 1999.) Tõlünk függetlenül, de valószínûleg ugyanezt az állományt pár évvel korábban (kb. 30 példányban) MAZSU István is megtalálta. Hajdúböszörmény, a lakott terület D-i határán [ET37], a Debrecen-Tiszalök vasútvonal töltésén mintegy 15 virágzó tõ (GG, 1999). SOÓ MÁTHÉ (1938), SOÓ (1968: 210.) és SIMON (1992: 392.) nem említik a Tiszántúlról. Általunk talált elõfordulásai minden bizonnyal adventívek. 1203. Galinsoga ciliata (Raf.) Blake Jósvafõ: a községben és a Tengerszem-tó partjának közelében [DU67] (MVA, 07.31.) SOÓ (1970: 62.) és SIMON (1992: 499.) nem említik az Északi-középhegységbõl, TÓTH (1996) nem közli az Aggteleki Nemzeti Park területérõl. Jánd: a tiszai strand mellett [FU03] (MVA, 2000.07.09.) Komlódtótfalu: a kompnál [FU20] (MVA, 2000.07.09.) Olcsvaapáti: a Szamos-kompnál [EU93] (MVA, 07.21.) SOÓ (1970: 62.), SIMON (1992: 499.) és FINTHA (1994) nem említik az Észak-Alföldrõl. 717. Lycopsis arvensis L. Fegyvernek-Örményes vasútállomás [DT62] közelében, a vasúti töltésen több tucatnyi példány (PN MV, 1999.). SIMON (1992: 335.) szerint: Ritka vetési gyom, löszös-homokos talajokon. A Tiszántúlról nem
MOLNÁR V. A. MOLNÁR A. VIDÉKI R. PFEIFFER N. GULYÁS G.: Néhány érdekesebb florisztikai adat 301 említi. Tuzson János Hatvan mellett ( Utak mentén, homoktalajon, 1928.06.28.) gyûjtötte, sõt exsiccatakiadványban is közreadta (TUZSON 1936). SOÓ (1968: 37.) több lelõhelytõl említi a Tiszántúlról (Hatvan, Szarvas, Hortobágy, Debrecen). 1201. Bidens frondosa L. SIMON (1992: 499.) új jövevény -ként csak a Szigetközbõl, Visegrád és Tiszafüred mellõl említi. 1999-es és 2000-es megfigyeléseink szerint hazánkban a Tisza középsõ és alsó szakaszán a leggyakoribb Bidens-faj, közönséges. A hullámtérben tömeges megjelenésû, de a belvizes részeken a mentett oldalon is megtalálható. Napjainkban már az ország nagy részén él. 1206. Armoracia macrocarpa W. et K. Tiszacsege és Egyek-Telekháza között [DT97], kb. 40 50 virágzó példány (MVA GG, 1999.05.) Az elõfordulás valószínûleg azonos a SOÓ MÁTHÉ (1938: 95.) által közölt Egyek Csege lelõhellyel, ahol Hazslinszky és Soó gyûjtötték. SIMON (1992) szerint ritkulóban lévõ bennszülött faj s mint ilyen aktuális elõfordulását közlésre méltónak tartjuk. 1335. Helminthia echioides (L.) Gärtn. Makó: a Maros jobb partján [DS51], mentett oldalon, belvizes szántó szélén, bõven (VIRÓK V. MVA GG, 2000.07.12.). TIMÁR (1948: 61.) Szeged mellõl a Tisza mederbõl és a Maros torkolati ártérbõl említi. Nálunk viszonylag ritkán megjelenõ vándornövény, de délre jóval gyakoribb. Megfigyelésünk szerint Olaszoroszágban, a Pó-síkságon utak szélén, árokpartokon, rizsföldek gátjain az egyik legelterjedtebb zavarástûrõ növény. 1404. Pyrola rotundifolia L. Rábacsécsény és Enese között [XN87], a közúttól Ny-ra lévõ nemesnyarasban, mintegy 6 m 2 -es telep, termésben (MVA FEHÉR Anita PN, 1998.08.23.). E fajt korábban a Kis-Alföldön csak WERNER (1982, 1990) találta Mosonmagyaróvár mellett. Az adat levélbeli közlésünk alapján FARKAS (1999: 227.) könyvébe is bekerült. 1805. Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce Balatonkilititõl D-re [BS79], nemesnyarasban, több száz tõ, termésben (MVA FEHÉR Anita, 1998.08.10.). BORSOS (1959: 77.) Külsõ-Somogyból Tolnanémedi, Gárdonypatak, Ságvár helymegjelölésekkel, Pillich adatai nyomán említi. Az adat levélbeli közlésünk alapján FARKAS (1999) könyvébe is bekerült. 1806. Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch Rábacsécsény és Enese között [XN87], a közúttól K-re lévõ nemesnyárasban, néhány példány, termésben (MVA FEHÉR Anita PN, 1998.08.23.). Az adat levélbeli közlésünk alapján FARKAS (1999) könyvébe is bekerült. BORSOS (1959: 88.) a Kis-Alföldrõl csak Gyõr és Pandorf mellõl közli, Polgár és Bojko adatai alapján. 1815. Listera ovata (L.) R. Br. Polgár: Bokor-hát, a településtõl É-ra [EU00], ipari fûzültetvényben, ezres nagyságrendû állomány (MVA PN VR, 1999.05.17.) A Tiszántúlon BORSOS (1968: 80.) csak Nagyvárad és Arad mellõl említi Freyn és Simonkai ill. Simonkai nyomán. BORSOS (in: SIMON 1992) szerint a Tiszántúl hazai területén nem él, de Szarvasról is elõkerült (MOLNÁR Z. 1979) és Füzesgyarmatról [Hosszú-erdõ, KAPOCSI in: SULYOK in: FARKAS (1999): 323.] ismert! 1816. Neottia nidus-avis (L.) Rich. Tiszaladány [EU32], a struccharaszt lelõhelye közelében, néhány példány, termésben (VR MVA, 1997.10.) BORSOS (1992: 684.) a Tiszántúlon Sajólád és Mezõcsát mellõl említi. Levélbeli közlésünk alapján Tiszaeszlár helymegjelöléssel FARKAS (1999: 315.) könyvébe is bekerült. 1843/a. Dactylorhiza incarnata subsp. serotina (Hausskn.) D. M. Moore & Soó (syn.: D. pulchella (Druce) Averyanov) A hazánkból a közelmúltban közölt (VLÈKO et al. 2000), véleményünk szerint vizsgálandó rendszertani értékû taxon nálunk valószínûleg nem nagyon ritka, általában együtt fordul elõ a Dactylorhiza incarnata törzsalakjával és átmeneti alakjaikkal vagy hibridjeikkel. Székesfehérvár: a sóstói orchideás homokbánya [CT02] (MVA GG FEHÉR Anita, 2000.05.28.); Zirc: a 82-es fõút olaszfalui útelágazásának [YN13] szivárgó vízû homokos bevágásában, százas nagyságrendben, az Epipactis palustris néhány példányával együtt [MVA, 1998 1999, a lelõhelyre Dr. GALAMBOS István (Zirc) hívta fel a figyelmünket]. Örvényes: felhagyott dolomitbánya [YN10] (MVA, 1998), több ezer tõ. E lelõhelyrõl BAUER et al. (1999:
302 KITAIBELIA 5(2): 297-303. 2000. 78.) közölték a Dactylorhiza incarnata elõfordulását. Nyirád: Sár-álló [XN80] (VLÈKO MVA VR, vö. VLÈKO et al. 2000). 1998-ban a területen keresztülvezetõ, az egykori Meleg-vízbe vezetõ Összekötõ-csatorna bevágásának szivárgó vízû helyein Eriophorum angustifolium, Parnassia palustris, Carex oederi, Pycreus flavescens, Epipactis palustris, Orchis laxiflora subsp. palustris társaságában és lápréteken legalább több száz tõ. Csengõd [CS67] (leg. Boros Á. 1920, sub: Orchis incarnata L., det. MVA) A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék herbáriumában (DE) õrzött példány alapján (vö.: VLÈKO et al. 2000: 220.). 1987. Vulpia myuros (L.) C. C. Gmel. Debrecen: Martinka [ET56], néhány hétvégi kertben és környékükön, nyílt homokos felszíneken (GG, 1998.). 1999-ben mintegy 50 tõ virágzott. Debrecen: a sámsoni úti gyakorlótér [ET56] buckáin tömeges (MA, 1995). Sem SIMON (1992: 741.), sem SOÓ (1973: 305.) nem említi a Nyírségbõl. BOROS (1932) sem látta itt, de közli RAPAICS valószínûleg közel évszázados pallagi adatát. 2042. Agropyron pectinatum (M. B.) R. et Sch. Debrecen: a Tócóskerti lakótelep [ET46] három pontján, bõven (GG, 1996 2000.). Valószínûleg másodlagos megtelepedés, mostani élõhelyein kb. 20 évvel ezelõtt, a lakótelep építésekor teljes tereprendezés történt. SOÓ MÁTHÉ (1938: 41.) közlik Debrecenbõl. Köszönetnyilvánítás Köszönjük Dr. BAKALÁR Sándornénak a tõzegmohák meghatározását. Köszönjük Dr. GALAMBOS Istvánnak, GÕRI Szilviának, IFI Ferencnek, MAZSU Istvánnak, ÓVÁRI Miklósnak, PALKÓ Sándornak, RAKSÁNYI Zsoltnak szóbeli közléseiket. Köszönjük lektoraink KUN András és Dr. SIMON Tibor a kézirathoz fûzött értékes megjegyzéseit. A terepmunkában való részvételt FEHÉR Anitának, Dr. PAPP Máriának, SULYOK Józsefnek, VIRÓK Viktornak és Dr. VOJTKÓ Andrásnak köszönjük. Zusammenfassung Einige Angaben zur Kenntnis der Flora Ungarns A. MOLNÁR V. A. MOLNÁR R. VIDÉKI N. PFEIFFER G. GULYÁS Die Mitteilung stellt neue Vorkommens-Angaben aus verschiedenen Gebieten Ungarns vor. Unter den seltenen, geschützten Pflanzen entdeckten wir den ersten westpannonischen Fundort von Sphagnum subnitens (Farkasfa), Matteuccia struthiopteris östlich der Theiß (Tiszaladány), den dritten, ungarischen Fundort von Listera ovata östlich der Theiß (Polgár), den zweiten Fundort von Pyrola rotundifolia aus dem Kleinen Tiefland (Rábacsécsény), den dritten Fundort von Neottia nidus-avis östlich der Theiß (Tiszaladány). Neuere Fundorte fanden wir von Ranunculus polyphyllus (Egyek-Telekháza Tiszacsege, Egyek, Polgár, Hencida), Armoracia macrocarpa (Egyek-Telekháza Tiszacsege), Vicia biennis (Tiszaderzs, Mártély, Szentes), Cytisus albus (Hajdúszoboszló), Lathyrus palustris (Mártély), Cephalanthera damasonium (Balatonkiliti), Cephalanthera longifolia (Rábacsécsény), Dactylorhiza incarnata subsp. serotina (Zirc-Olaszfalu, Örvényes, Székesfehérvár). Seltenere Unkräuter: Ranunculus arvensis (Nagykörü, Pocsaj, zwischen Somlószõlõs und Kisszõlõs), Bifora radians (Nagykörü, Tiszafüred, Budapest), Lycopsis arvensis (Fegyvernek Örményes), Chaenorrhinum minus (Jánd, Tiszaadony), Aphanes microcarpa (Barcs: Fánimajor, Nagyatád: Jánosházapuszta). Neuere Vorkommen expandierender Adventivpflanzen: Galinsoga ciliata wächst im Mittelgebirge Északi-Középhegység (Jósvafõ) und im Nordteil des Großen Tieflandes (Jánd, Komlódtótfalu, Olcsvaapáti), Bidens frondosa ist entlang des mittleren und südlichen, ungarischen Abschnittes der Theiß allgemein und massenhaft verbreitet. BAUER N. MÉSZÁROS A. SIMON P. (1999): Adatok a Balaton-felvidék flórájának ismeretéhez. Kitaibelia 4(1): 43-50. BOROS Á. (1922) : Adatok Békés- és Bihar-megyék síkjainak flórájához. MBL 21 (1-12): 32-33. BOROS Á. (1932): A Nyírség flórája és növényföldrajza. Debrecen, 208 pp. BOROS Á. (1938): Florisztikai közlemények II. Bot. Közlem. 35(5-6): 310-320. BOROS Á. (1953): A mezõföld növényföldrajzi vázlata. Földrajzi Értesítõ 2: 234-250. Irodalom BOROS Á. (1954): Florisztikai közlemények IV. Bot. Közlem. 45(3-4): 247-250. BOROS Á. (1956): Az Aphanes microcarpa, Magyarország új növénye. Bot. Közlem. 46(3-4): 257-259. BOROS Á. VAJDA L. (1957): A Bakony és a Balatonfelvidék Sphagnumos lápjai. Ann. Inst. Biol. Hung. 24: 283-287. BORSOS O. (1959, 1968): Geobotanische Monographie der Orchideen der pannonischen und karpatischen Flora II., X. Annales Universitatis Scien-
MOLNÁR V. A. MOLNÁR A. VIDÉKI R. PFEIFFER N. GULYÁS G.: Néhány érdekesebb florisztikai adat 303 tiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae Sectio Biologica 2: 59-93.; 9-10: 71-86. BORSOS O. (1992): Orchidaceae Kosborfélék családja. In: SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények Tankönyvkiadó, Bp. pp.: 678-695. CSAPODY V. (1953): A rizs gyomnövényei. Annls Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 4: 35-45. DANCZA I. (1999): Florisztikai megfigyelések a Délnyugat-Dunántúl gyomvegetációján. Kitaibelia 4(2): 319-327. DÉVAI GY. MISKOLCZI M. TÓTH S. (1997): Egységesítési javaslat a névhasználatra és az UTM rendszerû kódolásra a biotikai adatok lelõhelyeinél. Acta Biol. Debr. Suppl. Oecol. Hung. 8: 13-42. FARKAS S. (ed., 1999): Magyarország védett növényei. Mezõgazda Kiadó, Budapest. 416 pp. FINTHA I. (1994): Az Észak-Alföld edényes flórája. A KTM természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei I. TermészetBÚVÁR Kiadó, Bp. 359 pp. GOMBOCZ E. (1906): Sopron vármegye növényföldrajza és flórája. Mathematikai és Természettudományi Közlemények 28: 401-577. JÁVORKA S. (1924-25): Magyar Flóra. (Flora Hungarica) Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. Stúdium, Budapest. 1307 pp. KEVEY B. ALEXAY Z. (1992): Adatok a Szigetköz flórájához. Acta Ovariensis 34: 29-37. KIRÁLY G. KIRÁLY A. (1999): Adatok és kiegészítések a magyar flóra ismeretéhez. Kitaibelia 4(2): 229-246. KOVÁCS J. A. (1999): Adatok a Déli-Bakony flórájának ismeretéhez 1. Kanitzia 7: 117-128. KIRÁLY G. KIRÁLY A. (1998): Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez. Kitaibelia 3 (1): 113-120. KUN A. (1994): Észrevételek és új adatok a Dunazug-hegyvidék növényzetérõl. Bot. Közlem. 81: 177-181. KUN A. (1998): Sziklai növénytársulások az Érd- Tétényi-fennsíkon. Kitaibelia 3(1): 65-70. LÁNYI B. (1914): Csongrádmegye flórájának elõmunkálatai. Magyar Bot. Lapok 13: 232 274. LÁNYI B. (1914): Csongrádmegye flórájának elõmunkálatai. Magyar Bot. Lapok 13: 232 274. LENDVAI G. HORVÁTH A. (1994): Adatok a Mezõföld löszflórájához. Bot. Közlem. 81(1): 9-12. MATUS G. (1993): Néhány új florisztikai adat a Gerecsébõl. Bot. Közlem. 80 (1): 41-45. MATUS G. BARINA Z. (1998): Néhány újabb adat a Gerecse és környéke flórájához. Kitaibelia 3(2): 281-286. MOLNÁR V. A. (1999): A magyar növényvilág védelme. In: FARKAS S. (ed.): Magyarország védett növényei. Mezõgazda Kiadó, Bp. pp.: 14-25. MOLNÁR Z. (1979): Az Ophioglossum vulgatum L. és a Listera ovata (L.) R. Br. újabb termõhelye a Tiszántúlon. Bot. Közlem. 66 (1): 15-17. NAGY J. (2000): Gyomflorisztikai adatok a Börzsöny-hegységbõl. Kitaibelia 5(1): 201 204. NÉMETH F. (1979): Neue floristische Angaben über Ungarn. Studia Botanica Hungarica 13:75-77. ORBÁN S. VAJDA L. (1983): Magyarország mohaflójának kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 pp. PINKE GY. (1998): Adatok a Mosoni-síkság és a Szigetköz gyomflórájának ismeretéhez. Kitaibelia 3(2): 105-108. RAPAICS R. (1906): Adatok Szolnok és vidéke flórájához. Magyar Bot. Lapok 5(5-7): 222 227. SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények Tankönyvkiadó, Bp. 892 pp. SIROKI Z. (1954): Adatok a Tiszántúl és a Nyirség flórájához. Annales Biologicae Universitatum Hungariae [1952] 2: 287-288. SOMLYAY L. LÕKÖS L. (2000): A Polycarpon tetraphyllum L. Magyarországon, és további adatok Budapest gyomflórájához. Kitaibelia 5(2): 305-306. SOÓ R. (1948): Tiszántúli flórakutatásaink ujabb eredményei. Borbásia 8(1-8): 48-57. SOÓ R. (1968, 1970, 1973, 1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani és növényföldrajzi kézikönyve III., IV., V., VI. Akadémiai Kiadó, Budapest. SOÓ R. MÁTHÉ I. (1938): A Tiszántúl flórája. Magyar Flóramûvek 2. A Debreceni Egyetem Növénytani Intézetének kiadása, Debrecen. 192 pp. TIMÁR L. (1948): A Tisza- és a Marosmente új növényei. Borbásia 8(1-8): 59. TIMÁR L. (1954): Adatok a Tiszántúl (Crisicum) flórájához. Annales Biologicae Universitatum Hungariae (1952) 2: 491-499. TÓTH E. (1997): List of vascular plants of Aggtelek National Park and Biosphere reserve (1997). TÓTH E. HORVÁTH R. (eds.): Research in Aggtelek National Park and Biosphere Reserve. Proceedings of the Research, Conservation, Management Conference, Aggtelek 1-5 May 1996. Vol. II. pp.: 275-298. TUZSON J. (1936): Lycopsis arvensis L. In: A Magyar Alföld növényeinek gyûjteménye. Flora Exsiccata Planitiei Hungaricae. Cent. XXI. (Nr. 665.) Kiadja a budapesti kir. Tudományegyetem növényrendszer-tani és növényföldrajzi intézete, a m. kir. földmûvelésügyi minisztérium támogatásával, Budapest. UBRIZSY G. (1949): Adatok a Tiszántúl (Crisicum) flórájának ismeretéhez, különös tekintettel Szarvas és környékére. Borbásia 9(1-2): 7-15. VLÈKO, J. HRIVNÁK, R. BALÁZS P. (2000): New taxa in genus Dactylorhiza Neck. ex Nevski and new localities in family Orchidaceae to Hungary. Kitaibelia 5(1): 217-220. WERNER E. (1982): Méhbangó a Szigetközben. Élet és Tudomány 37 (3): 80-82. WERNER E. (1990): A Felsõ-Szigetköz néhány botanikai értéke. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium Évkönyve 1989-90: 20-29.
297