4. Területhasználati alkalmasság a Hódmezovásárhelyi kistérségben 1 4.1.Termohelyi adottságok A Hódmezovásárhelyi kistérség a Körösök és a Maros folyó által lehatárolt, Körös-Maros közi síkság területén helyezkedik el. A kistérség két kistájat, a Dél-Tisza völgyét (Mindszent) és a Csongrádi-síkot érint, és déli részén egy kis területtel a Marosszöget. A Dél-Tisza völgye a kistérség nyugati határán húzódó ártéri síkság, 77-91 m közötti tengerszint feletti magassággal. Leginkább réti öntés és réti talajok jellemzik. A Csongrádi-síkhoz tartozik a nagyobb terület (Hódmezovásárhely, Mártély, Székkutas), ennek tengerszint feletti magassága 80-101 m. Legnagyobb részben csernozjom talajtípusok fordulnak elo rajta, ezen belül az agyagos vályog, vályog mechanikai összetételu, gyengén savanyú kémhatású, mélyben sós réti csernozjom talajok jellemzok. A védett ártéren a humuszos öntéstalajok, a hullámtéri részen pedig nyers öntéstalajok a jellemzoek. A kistérség éghajlatára jellemzo a meleg, száraz, forró nyár, viszonylag meleg osz, mérsékelten hideg tél. A napfénytartam évi összege 2100-2150 óra között változik. A terület csapadékban szegény, az évi csapadék összege átlagosan 550 mm körül várható. A legtöbb csapadék májusban és júniusban, a legkevesebb pedig januárban hullik. A kistérség természeti eroforrásai a felszíni és felszín alatti vízkészletek jelentik. A felszíni vízkészletet a Tisza folyó szabad vízkészlete jelenti. A földtani adottságoknak köszönhetoen jelentos szilárd ásványanyag készletek (építoipari nyersanyagnyero-helyek) találhatók: Mindszent környékén homok, Hódmezovásárhely térségében agyag és homok. A térségértékes hévízkészlettel rendelkezik: a kitermelheto fajlagos hévízkészlet 50 m 3 /d. km 2. A kistérségben mezogazdaságilag jól hasznosítható, értékes termoterületek találhatók. A talajtani adottságok (réti, réti öntés, csernozjom) a szántóföldi muvelésnek kedveznek elsosorban, legelterjedtebb termesztett haszonnövények a búza, a vöröshagyma, kukorica és a lucerna. A szántómuvelésre kevésbé alkalmas (réti szolonyecek) területeket, nagyobb részt rét vagy legeloként hasznosítják, az egyéb talajokon (mészlepedékes csernozjom, mélyben sós mészlepedékes csernozjom, mélyben sós csernozjom) erdomuvelést folytatnak. Az erdészeti muvelésbe vont területeken lágy és keménylombos, illetve fenyoerdok találhatók. A térségben a nagy termoképességu csernozjom-talajok dönto súlyának következményeként jellemzoen agrártáj, kultúrtáj alakult ki tanyás térségekkel, a homokterületeken némi gyümölcsös (Hódmezovásárhely-Kishomok), szolo (Hódmezovásárhely-Sóshalom) ültetvényekkel. Mivel a térségben a tanyákat jelentosen visszaszorították a nagyüzemi gazdaságok nagytáblás szántóival szemben, ez monokultúrás rendszert, homogén agrártájat hozott létre. Szintén a talajadottságoknak tudható be a táj fában szegény volta is. A térség földrajzilag teljes egészében a pannóniai flóratartomány Tiszántúli flórajárásához tartozik. A térségre jellemzo a gerinctelen állatok nagy diverzitása, a kivételesen gazdag a madárvilág és az 1 A hódmezovásárhelyi kistérség agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programja. Vá sárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás, Hódmezovásárhely, 2004. 76
apróvadas állatállomány (mezei nyúl, fácán), de vadászható nagyvadként megjelenik az oz, néha szarvas és a hullámtéren vaddisznó. A táj az adottságokhoz képest is elfátlanosodott. A mezogazdaság táblásítása, de elsosorban a melioráció következményeként megszuntek a táj jellegét adó facsoportok, csenderesek, melyek rekonstruálása mind a természetvédelem mind a talajvédelem és nem utolsósorban a vadgazdálkodás érdekeit szolgálná. Az eredeti sztyeppvegetáció gyakorlatilag megsemmisült, viszont a parlagterületeken (felhagyott szántókon) a gyomosodás veszélye áll fenn. A mártélyi szakaszon a Tisza különösen szép hullámterét 1972-ben, összesen 2213 ha területtel védetté nyilvánítottak: Mártélyi Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet területén két vízoldali holtág található a Mártélyi és a Körtvélyesi holtág. A tájvédelmi körzet legosibb állapotában megmaradt része a Körtvélyes-sziget, és a tole délre elterülo Barci-rét. A tájvédelmi körzet jellemzo élohely típusai: nyílt víz, tavi kákás, magas sásos, pántlikafüves, ecsetpázsitos, mandulalevelu füzes, fehérfüzes, fuz-nyár erdo, fehérnyáras, fuz-nyár-koris erdok, tölgyes, nemesnyár erdok, zöldjuharosok, amerikai koris, gyalogakácosok, irtások, szántók. A védett terület legjelentosebb természeti értékét a hullámtéri gém fészektelepei képviselik. A hazai madárfaunából napjainkig 254 faj elofordulását regisztrálták, melybol 112 faj költött a területen. A terület az egyik legnagyobb tiszai réce-félék telelohelye, a feketególya elofordulása és fészkelése is rendszeres. A tájvédelmi körzet egyben nemzetközi jelentoségu vadvíz (Ramsari terület). Ugyancsak Ramsari területként nemzetközi védelmet élvez a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti Fehér-tó, mely szikestavi - szikespusztai élohelykomplexum, a madárvonulásban kiemelt jelentoségu pihenohely. A Fehértótól délre fekvo terület, az egykori vásárhelyi szikes puszták a Fehér-tó bovítéseként ma már szintén védelmet élvez, Hódmezovásárhely Kishomok-pusztai területével egyetemben. Emellett Hódmezovásárhelyen helyi védettség alatt álló területek vannak. Az 1999 óta eltelt idoszak szélsoséges hidrológiai eseményei (nagy árvíz és belvíz 1999/2000-ben, rekord magasságú árvíz 2001-ben, súlyos aszály 2000-ben és 2003-ban) következtében a vízügyi védekezési, illetve vízszolgáltató tevékenységgel kapcsolatos rekonstrukciós és fejlesztési munkák váltak szükségessé (a Mindszenti szivattyú telep és a Kurcatoroki zsilip átépítése, a Mártélyi Holt-Tisza rehabilitációjának elkezdése stb.). A mezogazdasági vízhasznosítás tekintetében a vízbetáplálást az ATIVIZIG két vízgazdálkodási társulata végzi. A térségben három helyen történik öntözovízkivétel, melyeken keresztül átlagosan 1000 ha öntözésére van igény, de jelenlegi kiépítettség mellett ennek ötszörösét (5000 ha) képesek a muvek ellátni. A települések árvízveszélynek kitett települések. Árvíz elleni védelmüket a keleten a Tisza bal parti, délen a Maros jobb parti védtöltés látja el. A térség földrajzi adottsága, hogy nyugati része döntoen egy 5-10 km szélességu holocén korú ártérhez tartozik. Az ár- és belvízmentesítési rendszerek kiépítésével melyek alapvetoen embert szolgáló funkciókat látnak el megszüntették a természetes állapotokat. Árvizek levonulása, nagyobb esozések, párosulva a talajadottságokkal elöntéssel veszélyeztetik e területre települt gazdasági értékeket, és ma már nem kívánatos környezetállapotot hoznak létre. A Tisza folyó vízminosége oxigénháztartás, tápanyagháztartás, szerves és szervetlen mikroszennyezok szempontjából turheto, egyéb jellemzok tekintetében jó, mikrobiológiai szennyezok alapján szennyezett. A Mártélyi holtág vízének minosége oxigénháztartás 77
szempontjából erosen szennyezett, tápanyagháztartás és egyéb jellemzok tekintetében szennyezett, bakterológiai minosítése turheto. A Körtvélyesi holtág vízminosége minden tekintetben szennyezett. A Kurca focsatorna vízminosége a legkedvezotlenebb: szerves és szervetlen mikroszennyezok és egyéb paraméterek tekintetében szennyezett, oxigén- és tápanyagháztartás szempontjából erosen szennyezett. 4.2. Jelenlegi területhasználat és agrárstruktúra A 70781 ha összterületu kistérségben mezogazdasági muvelés alatt álló terület aránya 84,8%, ami a régiós és az országos átlag tekintetében is magas. A mezogazdasági területbol a szántómuvelés részaránya meghaladja a 85%-ot. A szántóterület átlagos AK értéke kistérségi szinten 28,12, vagyis igen jó minoségu. Az agráralkalmasság mutatói alapján a hódmezovásárhelyi kistérség termoföldjének 78%-a hármas, vagyis a legmagasabb minoségi kategóriába tartozik, mely arány sokkal magasabb a megyei és az országos aránynál (50,3%, illetve 33,45%). A muvelt területek talajadottsága tekintetében a kistérséget túlnyomó részben (67,7%) mezoségi talaj alkotja, a szikes talajok aránya (18%), míg a területen található harmadik talajtípus a réti talaj (14%). A zömében kiváló minoségu termoterület termelési szerkezetében a szántómuvelés és a hozzá kapcsolódó hagyományos állattenyésztés és állattartás a meghatározó. Ennek rendszere a birtokszerkezeti átalakulás és a kárpótlás révén kialakult kisgazdaságok, magángazdaságok, ostermelok és az átalakult nagygazdaságok esetében is megmaradt. A mezogazdasági területhasználatban dominál a szántómuvelés. A kiváló termesztési feltételek ugyanis az intenzív (magas ráfordítás, magas hozam) szántómuvelésnek kedveznek. Ez a méretgazdaságosság miatt együtt jár a nagyobb birokmérettel is: az egyéni gazdaságokat és a gazdasági szervezeteket együtt nézve a 100 hektárnál nagyobb üzemek a kistérségben a földterület 60 %-át használják. A szántóföldi növénytermesztésben a gabonafélék (búza oszi árpa, kukorica) és az olajnövények (napraforgó és a repce) a dominánsak, amelynek nagy hányada takarmányalapanyag. Az egyéb növények termesztése ingadozó. Éves szinten változik a termesztett gabonanövények vetésterülete az idojárási és belvízgondok miatt. Hagyománya van a vetomag eloállításnak is (kukorica, búza, lucerna). A szántóföldi növénytermesztésben a búza-kukorica klasszikus vetésváltás terjedt el. A szántóterületek körülbelül 55-60%-án ennek a két növénykultúrának a termesztése folyik. A szántóföldi növénytermesztésben az olajnövények (napraforgó, repce) termesztése 10-10%-ban alakult az elmúlt évek átlagában. A növénytermesztésben eloállított takarmánynövényeket a saját állatállomány takarmányozására használják. A kert, gyümölcs, szolo és kertészeti ágazat részaránya és súlya nagyon alacsony. A kistérségre nem jellemzo a szolo és a gyümölcstermesztés. A gyümölcsültetvények állaga ráadásul az elmúlt idoszakban jelentosen romlott, bár ugyanakkor gyümölcstelepítés is történt (pl. Székkutas). Szoloültetvény Hódmezovásárhelyen van. A meglévo gyümölcs és szolo telepítések egy másik része a külterületeken lévo kiskertekben található, amely foként saját szükségletek kielégítésére szolgál. A környezo kistérségekkel (Szentes, Szeged) összehasonlítva a hódmezovásárhelyi kistérségben nem játszik jelentos szerepet a zöldségtermesztés. A szántóföldi zöldségtermesztésben a paprikatermesztés - a fuszerpaprika és pritaminpaprika-termesztés -, 78
jellemzo, különösen a mindszenti területeken. A zöldségtermesztésen belül a szabadföldi öntözéses, szabadföldi öntözés nélküli, illetve az intenzív hajtatásos fóliás és üvegházas zöldségtermesztéssel jelenleg csak magángazdaságok foglalkoznak, a nagyüzemi termesztés jóformán visszafejlodött. Pedig megvannak a termesztéshez szükséges adottságok (talaj, geotermikus energia). Jelentos viszont a gombatermesztés. A zöldségtermesztést korlátozó tényezok a stabil piaci háttér, a szerzodéses fegyelem, a termelok közötti lassú integráció és a szukös, helyben történo feldolgozási, tárolási, csomagolási lehetoségek, szárazabb, aszályosabb években a termesztés korlátja a hiányzó vagy elavult öntözorendszer. A virág- és dísznövénytermesztésnek nincs régi hagyománya. Ez a kultúra néhány éve kezd megerosödni a kistérségben a magángazdálkodók körében. A kistérség egyes területein (Székkutas és környéke) a gyógynövénytermesztésnek és gyujtésnek komoly hagyománya van. Az ökológiai és talajadottságok és a múltbeli tapasztalatok ellenére a ez a tevékenység a privatizáció után erosen lecsökkent, pedig nagy élomunka igénye miatt ennek foglalkoztatási szerepe is jelentos. A termesztheto fajták (lestyán, római kamilla stb.), a viszonylag jó minoségu talajokon (27-28 AK) termeszthetok a legjobban. Jelenleg a kistérségen belül csak Székkutason foglalkoznak 10 hektár nagyságú területen gyógynövény-termesztéssel. A rét- és a legelogazdálkodás a 8-12 AK értéku területekre jellemzo. A 12% körüli gyephasznosítás, rét- és legelogazdálkodás azonban nem kello színvonalú. A magánkézben lévo gyepek fenntartó kezelése és legeltetése még több helyütt rejt lehetoségeket. A gyengébb minoségu területek kivonása következtében a legelo és gyepterületek aránya várhatóan noni fog, amelyek kihasználása csak a kérodzo állatfajok létszámának jelentos növelésével lesz megoldható. A terület erdosültségi foka a 3,7%, nagyon alacsony, még megyei átlagban is. Ennek a nagyon alacsony erdosültségnek az eloszlása egyenlotlen. Egységes összefüggo természetes erdok csupán a Tisza árterében a holtágak mentén, illetve a mindszenti hullámtérben találhatók. Az alacsony erdoállomány legjelentosebb része tehát ártéri erdo. A kistérség egyéb, mezogazdasági muvelésu területein található erdok szórványosan helyezkednek el, nem képviselve jelentos fatömeget. Az alacsony erdosültség oka a nagyüzemi táblaméretek, illetve a kistérség homogén mezogazdasági (szántó muvelés) muvelésre való kiváló alkalmassága. A terület erdeinek több mint fele (1650 ha) a Dél-alföldi Erdészeti Rt gazdálkodásába tartozik. Ezekre az erdokre a szakszeru gazdálkodás, fakitermelés és pótlás jellemzo. A fennmaradó erdoterületek egy része az önkormányzatok tulajdona, melyek ugyan nem nagy területtel rendelkeznek, de ezek jelentosége (védelmi, közjóléti) annál nagyobb. A nagy mezogazdasági szervezetek tulajdonában lévo erdok közül is kiemelkedik a Hódmezogazda Rt. 180 hektáros erdoterülete, valamint számottevo még a Kiskunsági Nemzeti Park és az ATIVIZIG kezelésében található erdoterület (100-120 ha). A kárpótlás és részarány-tulajdon alapján a fennmaradó hányad magánszemélyek tulajdonát képezi. A terület fafaj összetétele vonatkozásában meghatározó az ártéri természetes erdok súlya. A fafajok megoszlását tekintve a legtöbb a nemes nyár (23 %), a fuz (19 %), kisebb arányban a hazai nyár (15 %) és a koris (15 %). Az állattenyésztés színvonala, a minoség és a hozam országos szintu, sot néhány hódmezovásárhelyi nagyüzem esetében országosan kiemelkedo, bár a kistérség állatállománya - hasonlóan a megyei illetve az országos tendenciához - az elmúlt idoszak alatt minden állatfaj esetében jelentosen csökken.. A szarvasmarhatartásban és tenyésztésben csaknem kizárólag a tejhasznosítású fajták, valamint a Magyar tarka mint kettos hasznosítású 79
fajta a meghatározóak. Az állomány 75-80%-át szakosított telepeken tartják, ahol minoségi tejeloállítás, kezelés, hutés, tárolás eszközei adottak a jó minoségu tej eloállításához, de az 1-5 db állatot tartó magángazdaságokban a hagyományos körülmények nem teszik lehetové a versenyképes tejtermelést. A minoségi tenyészállat eloállítás a kistérségi szinten túl is jelentos, országos híru. A megyei sertéstermelés közel 15-20%-át a hódmezovásárhelyi kistérség állítja elo., a kistérségi nagyüzemek több megyét látnak el minoségi tenyészanyaggal. A sertésállományának kétharmada a nagyüzemekben van. A juhállomány drasztikusan csökkent a térségben is. A kiskérodzok közül elofordul a kecske, jelentosebb állomány azonban csak elvétve akad. A lótartásban és tenyésztésben emelkedo tendenciát lehet kimutatni. A jelenlegi 3000 darab körüli anyanyúl-létszám kistérségi szinten nem jelent meghatározó tényezot, bár az ágazat exportorientáltsága ugyanakkor jelentos fejlesztési lehetoségeket hordoz magában. A baromfitenyésztés azonban drasztikusan csökken, kivéve a könnyebben értékesítheto pulykát. A vásárhelyi sportgalambászat országos híru. A kistérségi vadgazdálkodás színvonala nagyon jó. A legmeghatározóbb fajok a mezei nyúl, fácán és oz. Megyei viszonylatban is kiemelkedo a székkutasi terület vadállományának minosége, különösen az oz esetében. A mártélyi holtág és a Tisza menti ártéri erdokben a vadbecslés alapján gímszarvas és vaddisznó is elofordul, ami viszont a többi pusztai területekre nem jellemzo a térségben. A kistérségben lévo magánméhészek 3000 méhcsaláddal rendelkeznek, de évek óta értékesítési gondokkal küzdenek. A megyében a kistérség - a két holtággal és a Tisza-szakasszal és a Mindszent mellet található, négy tóegységbol álló, közel 100 hektáros halastóval - jelentosen kiemelkedik halászat és horgászat szempontjából. A térségben három horgászegyesület muködik. Hasonlóan a megye többi kistérségéhez a birtokszerkezetre az elaprózottság jellemzo (az összes regisztrált szervezet 87,9%-a 20 hektár alatti birtokméreten gazdálkodik), amit továbbnehezít, hogy a kárpótlásra kapott földek nem egy helyen találhatók, a birtokkoncentráció, összevonás nem valósult meg, és az önkéntes földcserék sem muködnek. Az elaprózott birtokméret, a piaci bizonytalanság, illetve a méretgazdaságosság és mérethatékonyság elve sürgeti a termelési struktúra átalakítását. Ezen túl kétséges, hogy a hazai és nemzetközi (EU) tendenciák ismeretében azonban kétséges, hogy a jelenlegi - csupán állattenyésztésre és szántóföldi növénytermesztésre alapozott - termelési szerkezet hosszabbtávú konzerválódása a mezogazdaság minden szereploje számára biztos megélhetésül szolgál. Az öntözésnek megvannak az alapfeltételei, de a kapacitások jobb kihasználásának és növelésének, a tulajdonviszonyok rendezetlensége gátat szab. Szintén a tulajdonviszonyok rendezetlenségébol fakad a belvízcsatornák nem megfelelo állapota, ami mind a nagyüzemi táblák, mind a magán muvelésben lévo területeken komoly belvíz gondot eredményez. A tápanyag-utánpótlás nem kielégíto, melynek következtében a kisebb birtokok talajeroleromlásával kell számolni hosszabb távon. A mutrágya-felhasználás drasztikus visszaesése különösen a kisgazdaságoknál - terméseredmény-csökkenéshez vezetett. Ez a tendencia a magas aranykorona értéku termoföldek leromlásához vezethet. A birtok- és tulajdonátrendezodés következtében megnott a parlagterületek, a muveletlen területek aránya. 80
A földterület használata muvelési ágak szerint a Hódmezovásárhelyi kistérségben Erdo: 2657 ha, 3,7% Gyep (rét): 951 ha, 1,3 % Gyep (legelo): 7260 ha, 10% Halastó: 124 ha, 0,2% Nádas: 153 ha, 0,2% Kivett: 7825 ha, 11% Gyümölcs: 313 ha, 0,4 % Kert: 237 ha, 0,3% Szolo: 112 ha, 0,2 % Szántó: 51180 ha, 72% Forrás: Körzeti Földhivatal, Hódmezovásárhely 2000. A táj, az élovilág minoségében nemkívánatos változások következtek be az emberi tevékenység következményeként. Tájsebeket jelentenek a szilárd ásványanyag-kitermelés (homok, agyag) felhagyott bányái és megszüntetett de nem rekultivált szeméttelepek. A táj az adottságokhoz képest is fában szegény. Az eredeti sztyeppvegetáció is gyakorlatilag megsemmisült, mert vagy felszántották, vagy a felismerhetetlenségig degradálódott. Az egykori gazdagságára távolabbi maradványfoltok (Orosháza, Tótkomlós, Pitvaros) növényzetébol, illetve egyes lokális maradványfajok jelenlétébol lehet következtetni. A parlagterületeken (felhagyott szántókon) a gyomosodás veszélye áll fenn. A felhagyott rétlegeloknél kaszálásban, legeltetésben már egyévi kimaradás is a növényzet fajösszetételének megváltozását idézheti elo. A kistérségben sem a víz okozta erózió, sem a szél okozta defláció nem okoz jelentos talajpusztulást, ez utóbbi megfékezésének azonban a nagytáblás muvelési szerkezet nem kedvez. 4.3. Az optimális tájhasználat térségi szempontrendszere A tájhasználatban a térség talajadottságaira, domborzati viszonyaira, abból következoen a belvízzel való elöntésre, illetve az árvízveszélyre, az eredeti tájszerkezet sajátosságainak megtartására, valamint a környezeti terhelhetoségre kell figyelemmel lenni. E tekintetben a hódmezovásárhelyi kistérség legfontosabb tájhasználati konfliktusa a kiváló talajadottságokból következo kiterjedt szántóföldi gazdálkodásból adódó monokultúrás rendszer, amely az egykori tájszerkezetbol alig hagyott meg valamit. A kistérség területe homogén agrártáj, zömében nagytáblás szántókkal, ahol még fasor is alig van. 81
A tájszerkezet meghatározó elemei voltak korábban a tanyák, melyek tagolták a tájat, és a mozaikos tájszerkezethez jobban igazodó muvelést valósítottak meg. Mára a tanyák száma, így a tanyás gazdálkodás nagyon visszaszorult, és az eltunt tanyák helyét is a nagyüzemi, nagytáblás szántók vették át. A tájhasználat szempontjából a tanyás gazdálkodás természetközelibb. A másik konfliktus a vízgazdálkodás, vagyis hogy a kistérségben egyfelol öntözik a szántókat, vagy legalábbis öntözokapacitás áll erre rendelkezésre, azaz vízhiány van, másfelol kiterjedt belvízzel közepesen vagy erosen veszélyeztetett területek vannak a térségben, illetve a Tisza is vízügyi problémaként jelentkezik, ami víztöbbletet jelent, ezt azonban elvezetik. Összességében a rendszermuködést tekintetbe véve arra kell felhívni a figyelmet, hogy a szárazabb idoszakok vízhiánya részben a tavaszi vizek visszatartásával, részben pedig jó vízgazdálkodású természetes rendszerek telepítésével és fenntartásával oldható meg. A térség valójában nem gazdálkodik az ide érkezo vízzel, ami mind az agrárium, mind a biológiai vízszükségletek felol közelítve annyit tesz, hogy a felhasznált vízmennyisége kevesebb a területre ténylegesen jutó víz mennyiségénél. A különbözet kisebb részben természetes folyamatok (párolgás, elfolyás) nagyobb részben emberi beavatkozások (belvízelvezetés) következtében elvész. A hiány - a jelenlegi tájhasználat mellett - vegetációs periódusban ritkán és töredékében pótolható, víz hiányában pedig a vele együtt jó termohelyi adottságú területek sem képesek potenciáljukat adni. Kérdésessé vált az elöntözheto víz mennyisége. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Tisza kisvízi hozama mellett a lehetséges tározókapacitásokra is figyelemmel a rendelkezésre állóvíz mennyisége a potenciális öntözési igények töredékét képes csak kielégíteni. Ez meg is jelenik az öntözovíz árában. A nagyüzemi mezogazdaság monokultúrás termelési rendszereket alakított ki a hódmezovásárhelyi kistérségben, erosen megváltoztatva tájszerkezetet. Ez a kiváló talajadottságok részben indokolják, vízgazdálkodás szempontjából azonban a felszínborítottságot tekintve a szántómuvelésu haszonnövények a legrosszabb vízgazdálkodású társulások. Velük közel azonos kategóriájúak a fa és a gyümölcsültetvények. Ezek a kultúrák jellegzetesen vízfelhasználók, mégpedig abban az idoszakban no meg a vízigényük a szántók esetében jellemzoen amikor a társégben amúgy is vízhiány van. A térség nyugati részén, a Tisza mentén ártéri erdok, ÉK-i részén rétek, legelok orzik a természetes tájszerkezetet, s rétek találhatók a déli és északi részeken is. Az optimális tájhasználat ezek fenntartását, növelését kívánja meg. A kistérség fában szegény, ami kedvezotlen a tájfenntartás szempontjából. A monokultúrás, homogén tájszerkezet oldására sokszínubb, változatosabb muvelési ág struktúra indokolt. 4.4. Földhasználati javaslatok Az optimális tájhasználat érdekében a mozaikos táji adottságokhoz, az egykori tájszerkezethez igazodó területhasználati struktúra szükséges. Ennek egyik eleme az erdoterületek, illetve a fák gyarapítása. A táj ugyanis az adottságokhoz képest is fában szegény. A duloutak és csatornák legalább egyoldali fásításával a faállomány csökkenésének tendenciáját meg lehetne állítani. 82
A kistérség erdosültségi fokának növelése a nagy táblaméretek miatt is szükséges. Erdosítés indokolt a gyenge termoképességu és környezetileg érzékeny területeken, bár természetesen a hódmezovásárhelyi kistérség kiváló mezogazdasági területén az erdosítés és területkivonás várhatóan nem lesz olyan számottevo, mint például a homoki területek esetében. Az agrártermelést tekintve fontos az agrár-környezetgazdálkodás elterjedése. Az EU elismeri és fokozottan honorálja a környezetvédelem, a tájfenntartás érdekében végzett gazdálkodás többletteljesítményét, lehetoséget teremtve a földalapú támogatások jelentos kiegészítésére. Az agrár-környezetvédelmi támogatások különbözo környezetkímélo gazdálkodási módszerek alkalmazását segítik elo, az elore kidolgozott célprogramok legalább 5 évre történo vállalási kötelezettség mellett pályázati úton igényelhetoek. A kistérségben az ökológiai alapokon nyugvó gazdálkodásnak nincs hagyománya, ugyanakkor indokolt ennek növelése, tekintettel a hazai és nemzetközi trendekre, a biotermékek iránti növekvo külföldi és hazai keresletnövekedésre. A kistérségben nagy kiterjedésben találhatók mélybe sós, szikes, a felsobb rétegekben jó termohelyi talajadottságokkal rendelkezo területek. E térségekben a mélyben elhelyezkedo szikes rétegek felszínre kerülését megfelelo agrotechnika ösztönzésével kell megakadályozni. A szikes, illetve szikesedésre hajlamos területeken extenzív gazdálkodás javasolt, a gyepterületek fenntartásával. Az öntözött szántókon a további szikesedések elkerülése érdekében öntözovíz- és talajvizsgálat szükséges ez a kistérség déli részét érinti. A térségben igen visszaszorult a tanyás gazdálkodás, de ahol még megvan (Hódmezovásárhely, Székkutatas, Mindszent) a kistáblás szántóföldi területfelhasználás megorzése, kialakítása javasolt. Mezovédo erdosávok, fasorok megtartása, továbbiak telepítése, valamint a természetes gyep, fás legelo megtartása indokolt. A Tisza hullámterén, árterén ártéri tájgazdálkodás valósítható meg. 83