ISMERTETŐK DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében Írásomban a magyarországi településrendszer másik meghatározó részét, a községhálózat helyzetét mutatom be, a legutóbbi, 2011-ben tartott népszámlálás adatainak tükrében. A hazai városhálózattal korábbi írásomban foglalkoztam. A szakma művelőinek és a közvéleménynek a többsége a községeket a falu fogalmával, annak jellemző sajátosságaival azonosította korábban is, sok esetben azonosítja ma is. Az elmúlt évtizedekben végbement mélyreható társadalmi átalakulás, gazdasági változások nyomán és következményeként ez a megközelítés háttérbe szorult. Aligha tagadható a vonatkozó vizsgálatok, felmérések tapasztalataira támaszkodóan, hogy a községek többsége ma is falunak tekinthető. Népességük az esetek túlnyomó többségében majdnem kizárólagosan paraszti gazdálkodást folytató emberek, létük, fennmaradásuk hatótényezőjét a mező-, kisebb mértékben az erdőgazdálkodás jelenti, jelentheti. Az elmúlt évtizedekben azonban lényeges változások történtek. A korábbi falusi települések bár az agrárgazdálkodás szerepe ma is az egyik meghatározó tényezője helyzetüknek, fejlődésüknek átalakulnak. Változik a települések szerkezete, beépítésük hagyományos jellege, a terület felhasználás rendszere, külső megjelenése, építészeti-térbeli arculata. A települések helyt adnak ipari tevékenységet folytató szervezeteknek, logisztikai szerepkört látnak el a nagykereskedelmi kapcsolatok területi, településközi rendszerében. Természeti adottságaik, táji értékeik révén üdülési, idegenforgalmi funkciót töltenek be. A főváros, a nagyvárosok és a megyeszékhelyek szomszédságában fekvő községi települések mind nagyobb mértékben, meghatározó jelleggel lakóhelyként funkcionálnak az anyatelepülésből kitelepedők, vagy ezekbe községekbe más területektől bevándorlók számára. Néhány évtizeddel ezelőtt a szénbányászat kiemelt fejlesztése során az ezekben a térségekben fekvő (például Sajóvölgye, a salgótarjáni, a tatabányai medence stb.) községi települések bányászok lakótelepeivé alakultak át, majd többen közülük a jelentős állami beruházások eredményként városi jogállást is kaptak (például Komló, Sajóbábony, Lőrinci, Nagybátony). A községi települések szerepében, jellegében végbement/végbemenő funkcióváltás jelentőségét kell mindenkor mérlegelnünk a falu fogalmának értelmezésében, annak használatát illetően. Hazánk mai területén a falvak már jóval a magyarság letelepedését megelőzően megjelentek. A rómaiak által birtokolt Dunántúl (az egykori Pannónia) térségében többek között például a Balaton északi partjához kapcsolódó területeken a mezőgazdaság művelői állandó lakóhelyként falvakban laktak. A Római Birodalom bukását követően hazánk mai területén hosszabb időre megtelepedett népek közül az avarok agrárgazdasági tevékenysége érdemel említést. Az általuk létrehozott állandó jellegű földművelőtelepeken éltek.
272 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY A magyarság Kárpát-medencében történt állandó letelepedése utáni századokban kialakuló és megerősödött hűbéri termelési rendszer nyomán a falvak viszonylag sűrű szerkezetű hálózata jött lére az ország sík- és dombvidéki területein. Ezek a falvak kisszámú népességet alig tucatnyi családok fogadtak be, mai szemmel igen primitív, nagyrészt földbe vájt vermeknek megfelelő lakhatási körülmények között. A török megszállás másfél évszázada alatt a 16. század második felében és a 17. században az általuk akár tartósan, akár időszakosan elfoglalt területeken ezek a falvak elnéptelenedtek, elpusztították őket, lakót elmenekültek, vagy a hódítok megölték, elhurcolták őket. Az egykori hódoltsági területeken az oszmán megszállás után a korábban kialakult falvak hálózata nem állt helyre. Ez alól lényegében a mai Baranya megye kivétel. A térség dombvidéki adottságaiból, ebben az időben még gazdag erdőállományából következően a középkori faluállomány részben fennmaradt, vagy a megszállás után újraéledt a megváltozott feltételeknek megfelelően. A mezőgazdasági népesség területi elhelyezkedésének sajátos típusa a nagyhatárú mezővárosok és tanyák kettőse alakult ki az Alföld térségében. Az ország más területeinek az északi és dunántúli térségben többségében a törpe-, apró-, valamint a kisfalvak által uralt településmód maradt az agrárgazdálkodását folytató népesség lakóhelye. A dunántúli területeken a nagybirtokok által folytatott gazdálkodás nyomán a majorok hálózata határozta meg az agrárgazdálkodás jellegzetes képét. A tanyák fokozatos felszámolódása a 20. század derekától létrejött tanyaközpontokkal, új községekkel az Alföld térségében jelentette a mezőgazdasági népesség új települési viszonyait. Mintegy másfélszáz tanyaközpontot alakítottak ki, ezek később önálló községekké alakultak át. Ezen területrendezési intézkedések során, valamint további új községek létesítésével a múlt század negyvenes éveinek végén, az ötvenes évtizedben az országban 156 új község alakult. A rendszerváltás utáni években, a századfordulót követően, az elmúlt évtizedben jelentősen visszaesett a községi népesség száma. Ennek több oka lehet: az ország népességszámának csökkenése, a községi népesség kedvezőtlen korösszetételéből fakadó elhalálozások. Emellett a községi népesség egy része városokba költözött. A községi népesség csökkenésének meghatározó okát a városok számának jelentős gyarapodása is jelenti. A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében Hazánk népességszáma 2011-ben 9 937 628 fő volt. A községekben élt az ország népességének kevesebb, mint egyharmada, 30,53%-a, 3 033 770 fő. 2826 volt (2013-ban már 2808, mivel ebben az esztendőben 18 községet várossá nyilvánítottak). A községhálózat országon belüli területi elhelyezkedése, szerkezete aránytalan. Ennek okait a földrajzi környezet eltérő sajátosságai, valamint a társadalmi-gazdasági viszonyok múltbeli fejlődése, gyakran súlyos ellentmondásokkal, feszültségekkel terhelt alakulása magyarázza. A Dunántúlon 1593 község, az ország községállományának több mint fele található. Az Alföldön 518, az észak-magyarországi térségben 564, Pest megyében összesen 133 a községek száma. A községi népesség aránya igen eltérő az egyes megyék között: a legnagyobb az észak-magyarországi térségben (47,17%), ezen arányt meghaladja Nógrád megyében (58,02%) és Heves megyében (52,2%). Az észak-alföldi térségben a községi népesség aránya némileg meghaladja az országos átlagot (31,03%),
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 273 Hajdú-Bihar megyében a legalacsonyabb (19,75%), Pest megyében közel megegyezik az országos aránnyal (30,80%), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mutatója pedig még inkább megemeli a térségi arányt (44,96%). Dél-Alföldön (31,01%) két megyében a községi népesség aránya az országos átlagnál alacsonyabb (Békésben 23,26%, Csongrádban 24,75%), Bács-Kiskun megye mutatója viszont azt némileg meghaladja (32,15%). Észak- Dunántúlon minden megyében országos átlagot meghaladó a községi népesség aránya (41,7%). A dél-dunántúli térség átlagát nem éri el Baranya megyében, míg a három többi megyében (Tolna, Somogy, Zala) meghaladja, leginkább Somogy megyében (47,55%). A 2011-ben tartott népszámlálás óta 18 község kapta meg a városi címet. Jelen írásomban ennek alapján korrigáltam a népszámlálás adatait: 18 várossal, és így 96 293 fővel többet számoltam a városok és az azokban élők számát illetően, illetve ennyivel csökkentettem a községek és az azokban élő népesség számát. A községeket a területi és településközi munkamegosztásban betöltött szerepük, funkciójuk alapján a következő csoportokra oszthatjuk: városias jellegű községek, amelyeket a későbbiekben népességszámuk, a kistérségben betöltött szerepkörük alapján várossá nyilváníthatnak, településstruktúrákba (agglomerációkba, agglomerálódó térségekbe, településegyüttesekbe) tartozó községek, 1 üdülő-idegenforgalmi jelentőségű községek, egykori bányavidékeken mára a bányászat által felhagyott térségekben fekvő községek, mezőgazdasági jellegű községek. A magyarországi községhálózat főbb adatai az 1. táblázat mutatja be, megyei bontásban, a 2011-ben végzett népszámlálás alapján, a 2014-ban történt várossá nyilvánítások figyelembevételével. 1. táblázat A magyarországi településhálózat főbb adatai Megye Népesség száma, fő Városi népesség Községi népesség Városok száma Községek száma Észak-Magyarország 1 197 575 632 894 564 681 46 564 Nógrád 202 427 84 973 117 454 6 125 Heves 308 882 147 632 161 250 11 110 Borsod-Abaúj-Zemplén 686 266 406 661 279 605 29 329 Észak-Alföld 1 492 587 1 029 698 462 889 71 318 Jász-Nagykun-Szolnok 286 594 283 097 103 497 22 56 Hajdú-Bihar 546 721 438 764 107 957 21 71 Szabolcs-Szatmár 559 272 307 837 251 435 28 201 Dél-Alföld 1 297 735 943 417 354 318 54 200 Bács-Kiskun 520 331 353 062 167 269 22 97 Csongrád 417 456 314 144 103 312 10 50 Békés 359 948 276 211 83 737 22 53 Pest 1 217 476 796 957 374 941 54 133 (A táblázat folytatása a következő oldalon.) 1 A településstruktúrába tartozás tekintetében a 2003. évi lehatárolás eredményeit vettem figyelembe (Kovács Tóth 2003).
274 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Megye Népesség száma, fő Városi népesség Községi népesség Városok száma (Folytatás.) Községek száma Észak-Dunántúl 1 788 097 1 107 356 680 741 69 731 Esztergom-Komárom 304 568 204 386 100 182 12 64 Győr-Moson-Sopron 447 985 269 566 178 419 12 171 Fejér 425 847 257 989 167 858 17 91 Veszprém 353 068 217 557 135 511 15 202 Vas 256 629 157 858 98 771 13 203 Dél-Dunántúl 1 215 118 708 359 506 759 51 862 Tolna 230 361 129 372 100 989 11 98 Baranya 286 441 254 030 132 411 14 287 Somogy 316 137 165 867 150 270 16 229 Zala 282 179 159 090 123 089 10 248 Magyarország 9 937 628 6 903 858 3 033 770 328 2 808 A községhálózat jellemző adatai, sajátosságai megyei bontásban A továbbiakban az ország 19 megyéjére vonatkozóan mutatom be a községhálózat jellemző adatait, települési sajátosságait. Észak-Magyarország Nógrád megye községhálózatának adatai 2. táblázat 3 000 4 999 1 3 557 3,02 2 000 2 999 8 18 445 15,70 1 500 1 999 18 30 956 26,36 1 000 1 499 19 22 932 19,52 500 999 42 30 678 26,12 200 499 25 9 348 7,96 199-nél kevesebb 12 1 538 1,32 Összesen 125 117 454 100,00 A megye községei jellegüket, funkciójukat tekintve túlnyomórészt a mező- és erdőgazdasághoz kapcsolódnak. Három község sorolható a megyeszékhely közül kialakult településegyüttesbe. Remélhetőleg a későbbiekben népességszáma, kistérségében betöltött szerepe alapján Érsekvadkert esetleges várossá nyilvánítása mérlegelhető. A salgótarjáni medencében korábban folytatott szénbányászat több községet érintett a bányaműveléshez kapcsolódó létesítmények telephelyeként, valamint a bányászok és családtagjaik településeként. Bár a megye természetföldrajzi adottságai kedvezőek, táji értékekben gazdag, meghatározóan üdülő-idegenforgalmi jellegű települések nincsenek. Hollókőt népi építészeti értékei emeli ki a községek sorából. A községek többsége törpe-, apró- és
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 275 kisfalu 2 (a megye 125 községéből 79). A községek területi elhelyezkedését a megye domborzati viszonyai és vízrajzi helyzete határozzák meg., területi elhelyezkedése alapjaiban befolyásolja a megye népességének települési viszonyait, a településközi kapcsolatok jellegét és intenzitását, infrastruktúráját. 3. táblázat Heves megye községhálózatának adatai 3 000 4 999 8 26 448 16,40 2 000 2 999 18 45 716 28,35 1 500 1 999 23 41 227 25,56 1 000 1 499 21 25 294 15,69 500 999 24 17 137 10,63 200 499 15 5 302 3,29 199-nél kevesebb 1 126 0,08 Összesen 110 161 250 100,00 A megyében nagyobbrészt a középfalvak (70 a 110-ből) határozzák meg a községhálózatot. Nyolc nagyfalu is a községállomány részese. Feltételezéseim szerint a megye 3000 lakoson felüli községei közül a jövőben több is lehet városi jogállású. Kilenc község sorolható az Eger körül kialakult agglomerálódó térséghez. Több község érintett volt korábban (valamelyest ma is) a szénbányászatban, érckitermelő helyként, és az ott foglalkoztatott dolgozók lakóhelyeként (Rózsaszentmárton, Visonta, Recsk). A megye területén található a Mátra, hazánk egyetlen magaslati, hegyvidéki üdülő területe. Ez az adottság adja több, itt fekvő község üdülési és idegenforgalmi jellegét, vonzerejét (Mátraszentimre, Parád, Parádsasvár). E vonatkozásban idesorolható még Szilvásvárad is. A megye községei többségének jellegét, funkcióját a mező- és erdőgazdálkodás határozza meg. 4. táblázat Borsod-Abaúj-Zemplén megye községhálózatának adatai 5 000 9 999 1 5 305 1,9 3 000 4 999 7 25 696 9,2 2 000 2 999 20 49 611 17,74 1 500 1 999 30 52 681 18,84 1 000 1 499 45 54 605 19,53 500 999 76 55 677 19,91 200 499 91 30 006 10,73 199-nél kevesebb 59 6 024 2,15 Összesen 329 279 605 100,00 2 A tanulmányban a következő településnagyság csoportokat használom: törpefalu (200 500 fő), aprófalu (500 1000 fő), kisfalu (1000 2000 fő), közepes falu (2000-5000 fő), nagyfalu (5 000 10 000 fő).
276 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Borsod-Abaúj-Zemplén megyét jellegzetesen törpe-, apró-, kisfalvas községstruktúra jellemzi. A községek kétharmadát ezek a települések teszik ki. Különösen a zempléni, az észak-borsodi és az abaúji térségre jellemző az aprófalvas községhálózat. Ezek a térségek kedvezőtlen termőhelyi adottságúak. A mezőgazdaságból élők jövedelmi helyzete kedvezőtlen, infrastruktúrájuk alacsony fejlettségű, korszerűtlen. A népesség infrastrukturális ellátottsági viszonyainak színvonala elmarad az országos áltagtól. Nyolc olyan községe van a megyének, amelyek közül a későbbiekben számításba kerülhetnek a várossá nyilvánítás kapcsán. Nyolc község sorolható a miskolci agglomeráció területébe. Mintegy 40 községi település kapcsolódott korábban a Sajó völgyében és az ózdi medencében folytatott szénbányászathoz. Üdülési és idegenforgalmi szempontból a Bükkben és a zempléni hegyvidéken fekvő községek említhetők. Vendégfogadási lehetőségeik a megfelelő infrastruktúra hiányában, vagy alacsony színvonala folytán igen korlátozottak (az útviszonyok és a szállás férőhelyek, egyéb ellátó intézmények vonatkozásában egyaránt). Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok megye községhálózatának adatai 5. táblázat 5 000 9 999 2 11 517 11,13 3 000 4 999 8 29 589 28,59 2 000 2 999 9 20 719 20,02 1 500 1 999 13 21 637 20,90 1 000 1 499 8 9 818 9,49 500 999 11 8 587 8,29 200 499 4 1 435 1,39 199-nél kevesebb 1 195 0,19 Összesen 56 103 497 100,00 Jász-Nagykun-Szolnok megye községhálózatában a közepes és nagy lakosságszámú falvak vannak többségben (56 községből 40). A későbbi években a várossá nyilvánítás lehetőségét kínálhatja a két 5000 lakoson felüli község (Jászladány és Kunmadaras). Négy község sorolható funkcionális kapcsolataik alapján a laza struktúrájú szolnoki településegyüttesbe. A községek csaknem teljes körűen mezőgazdasági szerepkört, funkciót látnak el, ipari szerepkörük igen csekély (Jászladány ad helyet jelentősebb ipari tevékenységnek). Fontos kiemelni Szajol vasútforgalmi jelentőségét az Alföld vasúti közlekedési kapcsolataiban, összekötő szerepét személy- és a teherforgalomban egyaránt. Üdülési-idegenforgalmi szerepet illetően a vízparti üdülés és a vízi sport révén néhány Tisza menti település, valamint termálfürdőjük alapján Berekfürdő és Cserkeszőlő szerepe említhető.
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 277 Hajdú-Bihar megye községhálózatának adatai 6. táblázat 5 000 9 999 2 10 839 10,04 3 000 4 999 7 26 844 24,87 2 000 2 999 12 29 372 27,21 1 500 1 999 6 10 755 9,96 1 000 1 499 15 18 792 17,41 500 999 13 9 709 8,99 200 499 4 1 347 1,25 199-nél kevesebb 2 299 0,27 Összesen 61 107 957 100,00 A megye hajdúsági részén viszonylag kevés a község. A községek nagyobb része a bihari térségben található. A megye egészét illetően a községek nagyobb része közepes nagyságú, 9 község ezek közül 3000 lakoson felüli. Öt község tartozik a Debrecen körül kialakult településegyüttesbe, közöttük Bocskaikert is, amely 1993-ban lett önálló település (korábban Debrecenhez tartozott). A mezőgazdaság szerepe meghatározó szinte minden község esetében. Idegenforgalmi szempontból Hortobágy a tájvédelmi körzet központjaként tűnik ki. A megye hajdúsági térségében a községek többségében feltárt termálgyógyvizek üdülést és idegenforgalmat ösztönző tényezőként említhetőek. 7. táblázat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye községhálózatának adatai 3 000 4 999 9 31 706 12,61 2 000 2 999 29 70 717 28,13 1 500 1 999 31 55 311 22,00 1 000 1 499 31 37 220 14,80 500 999 62 44 862 17,83 200 499 30 10 523 4,20 199-nél kevesebb 9 1 096 0,43 Összesen 201 251 435 100,00 A nagy területi kiterjedésű megyét sűrű szerkezetű községhálózat jellemzi. A községállomány kereken fele törpe-, apró- és meghatározóan kisfalu, másik fele nagyfalu. Kilenc község lakosságszáma meghaladja a 3000 főt, ezek kistérségi szerepköre viszonylag csekély, vagy alig érvényesül. Így közülük bármelyik várossá nyilvánítása a jövőben kérdéses lehet. Az elmúlt két évtized során kibővült számú 28 város alapjaiban arányosan lefedi a megye területét, kellően elősegíti/elősegítheti a szükséges kistérségi kapcsolatokat. A megye községei kivétel nélkül mezőgazdasági jellegűek. A megyeszékhely körül kialakult településegyüttes kisebb földrajzi kiterjedésű, csupán négy községet foglal
278 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY magában. Kiemelendőek a Felső-Tisza-vidéken a folyó mentén fekvő községek természeti adottságai, értékei, valamint az ezekben a községekben található népi építészeti, kulturális örökséget képviselő emlékek (a beregi táj adottságai). Dél-Alföld Bács-Kiskun megye községhálózatának adatai 8. táblázat 3 000 4 999 10 37 950 22,69 2 000 2 999 24 58 406 34,92 1 500 1 999 17 29 783 17,81 1 000 1 499 18 23 258 13,90 500 999 18 14 495 8,66 200 499 8 3 063 1,83 199-nél kevesebb 2 314 0,19 Összesen 97 167 269 100,00 A megye a múltban az ország legkarakterisztikusabb tanyás térsége volt. A múlt század ötvenes éveitől bontakozott ki a tanyák felszámolódásának folyamata. A korábban tanyákon élő népesség tanyaközpontokba, majd az újonnan létesített községekbe telepedett le vagy városokba költözött. A legtöbb új község Bács-Kiskun megyében létesült. A mai községhálózati struktúra jellemzője a középfalvak többsége, valamint a tíz 3000 lakosnál nagyobb község. Ezek közül több község kedvező földrajzi fekvésük, kistérségi kapcsolataik révén (Harta, Lakitelek, Vaskút) a várossá nyilvánítás szereplői lehetnek a jövőben. Az 1000 lakoson aluli községek többsége a megye déli részén, a Bácsalmási, a Bajai és a Jánoshalmi járásokban található. A Kecskemét központtal kialakult településegyüttesbe hat község tartozik. A megye községi települései szinte kivétel nélkül mezőgazdasági jellegűek. A Kiskunsági Nemzeti Park megyére eső részén fekvő községek idegenforgalmi vonzóerejét erősíti/erősítheti ez a kiváló természetföldrajzi, táji adottság, különösen annak erdőállománya (kirándulások, vadászat révén). 9. táblázat Csongrád megye községhálózatának adatai 5 000 9 999 1 5 508 5,33 3 000 4 999 14 51 180 49,54 2 000 2 999 9 20 906 20,24 1 500 1 999 5 8 699 8,42 1 000 1 499 7 9 570 9,26 500 999 7 4 300 4,16 200 499 3 149 3,05 199-nél kevesebb 50 Összesen 93 103 312 100,00
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 279 Csongrád megye is az Alföld egyik sajátos tanyás térsége volt. Ebben a megyében is a múlt század ötvenes éveitől tanyaközpontok, azokból községek alakultak. A rendszerváltás után megfigyelhető folyamat sok helyütt a tanyás településmód fennmaradása, sőt helyenként újjáéledése. Ebben döntő a szerepe a megyében uralkodó kert- és gyümölcskultúráknak, a gazdálkodók ennek köszönhető jövedelmi viszonyainak. A községek szerkezete mintegy arányosan tagolódik kis, közepes és nagyobb lakosszámú csoportokba. Algyő, Szegvár, Szatymaz elsősorban népességszámuk alapján a várossá nyilvánítás lehetséges szereplőiként jöhetnek számításba a jövőben. A Szeged körül kialakult településegyüttesbe kilenc község sorolható. A Tisza menti Tájvédelmi Körzet megyét érintő községeinek szerepkörét a mező- és kertgazdaság mellett a vízparti üdülés, a vízi sport kínálta lehetőségek is gazdagítják. 10. táblázat Békés megye községhálózatának adatai 5 000 9 999 1 5 046 6,03 3 000 4 999 4 15 336 18,31 2 000 2 999 11 26 300 31,41 1 500 1 999 7 10 723 12,81 1 000 1 499 12 16 543 19,76 500 999 9 6 734 8,04 200 499 7 2 765 3,30 199-nél kevesebb 2 290 0,34 Összesen 53 83 737 100,00 Hajdú-Bihar megye után a legkisebb a községi népesség aránya Békés megyében (23,26%), míg az előbbi esetében 19,75%. A megye községhálózatának szerkezetében a középfalvak dominálnak (30 község). A törpe-, apró- és kisfalvak (18) mintegy harmadát teszik ki a megye községállományának. Egyedül Nagyszénás lakosság száma haladja meg az 5000 főt. Négy község 3000 főnél nagyobb lakosságú. Ezen összesen öt község kedvező földrajzi elhelyezkedésű a megyén belül. A Békéscsaba központú településegyüttesbe 4 község tartozik. A megye községei mezőgazdasági funkciót töltenek be. Ez alól kivétel Lőkösháza, amely ezen szerepkörén kívül vasúti határállomás: meghatározó a szerepe az ország délkeleti térségében, az Erdély déli része felé irányuló vasúti személyés teherforgalomban. A Körösök mentén fekvő községi települések adottságaikból fakadóan üdülési-idegenforgalmi funkcióval is kitűnnek a megye községhálózatában.
280 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Központi térség Pest megye községhálózatának adatai 11. táblázat 5 000 9 999 17 116 474 31,06 3 000 4 999 34 128 600 34,30 2 000 2 999 23 55 183 14,72 1 500 1 999 21 38 059 10,15 1 000 1 499 20 25 494 6,79 500 999 12 9 283 2,50 200 499 5 1 775 0,46 199-nél kevesebb 1 73 0,02 Összesen 133 374 941 100,00 Pest megye földrajzi fekvéséből, társadalmi-gazdasági helyzetéből, illetve a területén elhelyezkedő főváros domináns szerepéből fakadóan az ország legfejlettebb, legurbanizáltabb része. A megye településstruktúráját alapjaiban meghatározza a budapesti agglomeráció. A fővárossal együtt 81 település többségében községek alkotják. A megyében az országos belül a legtöbb a városok száma: 54. A megye minden községében a mezőgazdaság szerepe is jelentős, de nem mindegyikben domináns jellegű. Az agglomeráció településeiben Budapesten kívül több mint hétszázezer ember él. Ezek nagy része Budapesten dolgozik, illetve a főváros felső és középfokú oktatási intézményeiben tanul. Ebből következően az agglomeráció községei a városaival együtt meghatározóan lakófunkciót látnak el. Szakmai körökben gyakran elhangzó vélemények szerint nagyobb lehet az agglomeráció földrajzi kiterjedése, ugyanakkor az is megfogalmazódik, hogy nem egyértelmű, kérdéses több település ma érvényes besorolása ebbe a nagy kiterjedésű településstruktúrába. A budapesti agglomeráció felettébb bonyolult feladatot jelent a területfejlesztés, a területi irányítás számára a közigazgatási struktúra továbbfejlesztése, modernizálása szempontjából. A nagy-nagyobb lakosságszámú községek várossá nyilvánítása csak az egyik lehetséges megoldásként kínálkozik. Az agglomeráció esetében olyan településtesttel másként fogalmazva: városi térrel találkozunk, ahol a lehetséges megoldást politikacsinálók, várospolitikusok, urbanisták együttes munkája, szerepvállalása segítheti elő a területi irányítás racionális szervezetének, intézményrendszerének kialakítása érdekében. A megyében a Dunakanyarban, a Ráckevei-szigeten, a budai hegyvidéken, a Börzsönyben fekvő községek szerepe meghatározó az üdülés és az idegenforgalom szempontjából. A megye községei helyet adnak ipari, regionális és országos jelentőségű szolgáltató szervezeteknek, logisztikai központoknak (például Alsónémedi, Csömör, Ecser, Herceghalom stb.).
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 281 Észak-Dunántúl Komárom-Esztergom megye községhálózatának adatai 12. táblázat 3 000 4 999 4 14 965 14,93 2 000 2 999 15 36 879 36,81 1 500 1 999 11 19 023 18,99 1 000 1 499 13 16 637 16,61 500 999 14 10 094 10,08 200 499 7 2 584 2,58 Összesen 64 100 182 100,00 A megye községhálózatában a közepes nagyságú községek vannak többségben. A községek harmada apró- és kisfalu, négy 3000 lakosnál nagyobb község: Csolnok, Környe, Tokod, Vértesszőlős. A későbbi várossá nyilvántartás esélyesei lehetnek Csolnok, Tokod. A tatabányai településegyüttesbe kilenc község sorolható. A Tatabánya, Tata, Oroszlány körül kialakult együttes a megye település struktúrájának meghatározó magja. A megye jól kiépített infrastrukturális kapcsolatokkal rendelkezik a Dunántúl többi térsége és Budapest felé. Korábban a dorogi, tatabányai és oroszlányi medencékben folytatott szénkitermelés közvetlenül érintette a szomszédságukban fekvő községeket, amelyek a bányászok lakótelepeiként szolgáltak. A Gerecse-hegység kínálta turisztikai lehetőségek által érintett községek üdülési-idegenforgalmi vonzása csak csekély mértékben érvényesül. A megye községeinek többsége mezőgazdasági jellegű, több közülük országos jelentőségű a hazai agrárgazdálkodásban (Gyermely, Ácsteszér, Bana stb.). 13. táblázat Győr-Moson-Sopron megye községhálózatának adatai 5 000 9 999 1 5 968 3,34 3 000 4 999 5 16 955 9,50 2 000 2 999 17 40 061 22,45 1 500 1 999 18 31 972 17,92 1 000 1 499 27 33 934 19,02 500 999 44 32 749 18,36 200 499 41 14 754 8,27 199-nél kevesebb 18 2 026 1,14 Összesen 171 178 419 100,00 A megye községhálózatában egyaránt megtalálhatók a törpe-, apró-, kis- (103), a közepes (62) és a nagyfalvaknak (6) minősíthető községek. Ez utóbbiak földrajzi elhelyez-
282 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY kedésük, lakosságszámuk alapján a várossá nyilvánítható községek között említhetők (mint például Győrújbarát, Hegyeshalom). Az ország második legnagyobb agglomerációja Győr körül alakult ki. Huszonhét község és egy város sorolható ebbe a földrajzilag jelentős kiterjedésű településstruktúrába. Kisebb kiterjedésű településegyüttes alakult ki Sopron körül, amely központján kívül öt, a várossal szoros funkcionális és területi kapcsolatokban élő községet ölel fel. A megye községeinek nagyobb többsége mezőgazdasági szerepkört tölt be. Néhány község a Szigetközben a Duna mentén, valamint a Fertőtó hazai oldalán a vízparti üdülés és a vízi sport bázisai (például Fertőrákos, Fertőszéplak, Ásványráró). 14. táblázat Fejér megye községhálózatának adatai 3 000 4 999 15 56 592 33,71 2 000 2 999 19 45 191 26,92 1 500 1 999 16 27 839 16,58 1 000 1 499 16 19 887 11,85 500 999 22 17 557 10,46 200 499 2 669 0,41 199-nél kevesebb 1 123 0,07 Összesen 91 167 858 100,00 Fejér megye jellegzetes községhálózattal kitűnő megye (a 91 községből 51 középfalu). Jelentős a kisfalvak csoportjába sorolható községek száma (22 község) míg tizenöt község a nagyfalu. A városhálózat lefedi a megyét, ebből következően az új várossá nyilvánítás kérdéses lehet (a tizenöt 3000 lakosnál nagyobb községek kapcsán). A megyeszékhely, Székesfehérvár körül kialakult településegyüttesbe 12 község sorolható. Gánt és Iszkaszentgyörgy községek területén korábban bauxitot bányásztak. A Velenceitó partján fekvő községek a vízparti üdülés és a vízi sport lehetőségek révén idegenforgalmi szerepkört töltenek be. A megye községeinek túlnyomó többsége mezőgazdasági funkciót lát el. 15. táblázat Veszprém megye községhálózatának adatai 3 000 4 999 2 7 810 5,76 2 000 2 999 7 16 803 12,40 1 500 1 999 10 17 005 12,55 1 000 1 499 23 27 337 20,17 500 999 53 37 875 27,95 200 499 72 24 663 18,20 199-nél kevesebb 35 4 018 2,97 Összesen 202 135 511 100,00
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 283 Veszprém megye községállományának nagy részét a törpe-, apró- és kisfalvak képviselik. A domborzati viszonyok szerepe a meghatározó a községi településstruktúra kialakulásában és fejlődésében. Mindössze 2 község lakosságszáma haladja meg a 3000 főt (Csabrendek és Pétfürdő). A városok lefedik a megye területét, bár harmaduk a Balatonpart mentén helyezkedik el. A megyében két településstruktúra alakult ki: a balatoni agglomerálódó térség és a veszprémi településegyüttes. Az előbbi településstruktúrába öt városon kívül 21 község tartozik: a települések városok és községek összefüggő településszövetként fogják át a part északi részét is. A Veszprém centrummal kialakult településegyüttes körbeöleli a várost, amelybe Herend városán kívül 8 község tartozik. A Balaton-parti településeken kívül több község idegenforgalmi szerepkört lát el, turisztikai jelentőségükből következően a Bakony térségében. A korábban folytatott szénbányászat határozta meg Várpalota, Ajka városok és a szomszédságukban fekvő községek fejlődését. Mára a szén kitermelése ezeken a területeken megszűnt. A megye községeinek többsége mező- és erdőgazdálkodási szerepkört lát el. 16. táblázat Vas megye községhálózatának adatai 2 000 2 999 3 7 944 8,04 1 500 1 999 4 7 135 7,22 1 000 1 499 12 14 410 14,59 500 999 47 33 704 34,12 200 499 94 30 398 30,79 199-nél kevesebb 43 5 180 5,24 Összesen 203 98 771 100,00 Vas megyében a vele szomszédos Veszprém megyéhez hasonlóan a községi népesség aránya meghaladja az országos átlagot (38,49%, Veszprém megyében 38,38%). A megye községhálózatát lényegében, a törpe-, apró- és kisfalvak határozzák meg (184 község a megye 203 községéből). A községek mező- és erdőgazdálkodási funkciót látnak el. Korábban csupán néhány község adott helyet ipari tevékenységet ellátó üzemeknek (élelmiszer-feldolgozás területén például: Rum). A városokon kívül napjainkban ipari üzemek a községekben nem működnek. Nagyobb területi kiterjedésű agglomerálódó térség Szombathely és Kőszeg városok körül, a két város közötti tengely mentén alakult ki, 28 község sorolható hozzá. Az üdülési, idegenforgalmi funkciót is ellátó városokon kívül (Bük, Sárvár, országos és regionális vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű megyeszékhely és Kőszeg) az Őrség községei említhetőek központjukkal Őriszentpéterrel együtt (gazdag erdőállományuk, sajátos faluszerkezetük, népi építészeti értékeik, lakossági hagyományaik alapján). A megye 13 városa a közel múltban várossá nyilvánított Jánosházával együtt arányosan lefedi a megye egész területét.
284 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Dél-Dunántúl Tolna megye községhálózatának adatai 17. táblázat 3 000 4 999 2 8 050 2,64 2 000 2 999 12 29 258 10,48 1 500 1 999 7 11 715 7,72 1 000 1 499 17 20 796 14,12 500 999 28 21 604 27,30 200 499 26 8 696 28,23 199-nél kevesebb 6 870 9,51 Összesen 98 100 989 100,00 A megye települései a másfél évszázados török megszállás alatt elnéptelenedtek, elpusztultak, lakói elmenekültek. Az oszmán megszállás után svábokat telepítettek be. A második világháború után a sváb népesség jelentős részét kitelepítették, helyükre csángókat telepítettek. A megye községhálózatát törpe-, apró-, kisfalvak határozzák meg (a 98 községből 60). Az 1000 lakosnál nagyobb, de 1500-at nem meghaladó lakosságszámú községek mintegy ötödét képviselik a községállománynak. A községi lakosság aránya 43,84% meghaladja az országos átlagot. A városhálózat lényegében lefedi a megye területét. Szekszárd körül kisebb kiterjedésű településstruktúra alakult ki, ebbe 1 város (Szekszárdon kívül Tolna) és 3 község sorolható. A megye községei mezőgazdasági jellegűek, csupán néhány Duna menti, valamint a gemenci erdőhöz kapcsolódó község tölt be idegenforgalmi és vízparti üdülést ellátó funkciót is (a mező- és erdőgazdálkodási szerepkör mellett). 18. táblázat Baranya megye községhálózatának adatai 3 000 4 999 1 3 499 2,64 2 000 2 999 6 13 877 10,48 1 500 1 999 6 10 228 7,72 1 000 1 499 17 18 683 14,12 500 999 48 36 154 27,30 200 499 118 37 378 28,23 199-nél kevesebb 91 12 592 9,51 Összesen 287 132 411 100,00
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 285 Domborzati viszonyainak és korábban meglévő kiterjedt sűrű erdőállományának köszönhetően a megye történelmileg kialakult településállományának jelentős része fennmaradt a török megszállás alatt. Az oszmán uralom után betelepült svábok újabb településeket alapítottak. A megye községállományának 90%-át törpe- (91), nagyobb részét apró- (118) és kisfalvak (48) képviselik. Ennek révén, valamint a kevesebb számú közepes falvakkal a megyét sűrű szemszerkezetű községi településállomány jellemzi. Csupán egy község Hosszúhetény lakosságszáma haladja meg a 3000 főt (3499). A megye községeinek többsége mezőgazdasági szerepkörű: néhány község helyzetét az erdőgazdálkodás határozza meg. A korábban folytatott szén-, majd uránbányászat nyomán a Mecsek körüli térségben fekvő községek egy része jellegzetes bányászfalvakká alakultak át, a bányászok lakótelepeként funkcionáltak. Pécs körül jelentős földrajzi kiterjedésű agglomeráció alakult ki, amely 20 települést, köztük 1 várost (Kozármislény) ölel fel, a megye területének mintegy tizedét. A megye Duna mentén fekvő községei a vízi üdülés, vízi sport funkcióját is betöltik. A megye népességének több mint harmada (34,26%) községek lakója. 19. táblázat Somogy megye községhálózatának adatai 2 000 2 999 7 17 154 11,42 1 500 1 999 16 27 316 18,18 1 000 1 499 28 33 787 22,48 500 999 57 38 164 25,40 200 499 83 28 918 19,24 199-nél kevesebb 38 4 931 3,28 Összesen 229 150 270 100,00 Somogy megye települései végvári helyzetéből következően a török megszállás alatt lényegében elpusztultak, lakossága elmenekült vagy kipusztult. Az oszmán megszállás után a településeket újra építettek, vagy újakat hoztak létre. A megye mai községhálózatának több mint háromnegyedi törpe-, apró- és kisfalu. A Balaton déli partján fekvő községek kivételével mező- és erdőgazdasági szerepkörű. A Balaton menti községek a 20. század elejétől alakultak át fokozatosan üdülő jellegűekké. A megyében két településstruktúra alakult ki: a nagy térséget felölelő balatoni agglomeráció déli oldalán, amely 11 községet foglal magába, valamint 6 várost. A másik településstruktúra a megyeszékhely, Kaposvár körül alakult ki, amelyhez a várost körülölelően 13 község sorolható. A megye városai kistérségi szerepkörüket betöltik. A 2000 lakoson felüli községek bármelyikének jövőbeni esetleges várossá nyilvánítása igen alapos vizsgálatokra épülő mérlegelés alapján dönthető el. A megyében a községi népesség aránya 47,55%, a lakosság közel fele nem a városok lakója.
286 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY Zala megye községhálózatának adatai 20. táblázat 3 000 4 999 1 3 411 2,77 2 000 2 999 4 10 012 8,13 1 500 1 999 7 11 724 9,52 1 000 1 499 20 23 096 18,77 500 999 54 39 987 32,49 200 499 83 26 917 21,87 199-nél kevesebb 79 7 942 6,45 Összesen 248 123 089 100,00 A megye községhálózatát kilenctized részben törpe-, apró- és kisfalvak határozzák meg. A középfalvak csak kiscsoportot képviselnek. A községek túlnyomó többsége mező és erdőgazdálkodási szerepkört tölt be. A múlt század harmincas éveitől a rendszerváltásig nagyobb területre kiterjedő kőolaj- és földgázkitermelés volt a megyében. Ez több községet érintett, többek között Nagylengyelt, Gellénházát, Bázakerettyét, Lispeszentadorjánt. Zalaegerszeg körül alakult ki nagyobb földrajzi kiterjedésű településstruktúra, agglomerálódó térség, amely 28 községet ölel fel ezen a jellegzetesen apró- és törpefalvas területen. Tíz város fedi le a megye településhálózatát, viszonylag arányos területi elhelyezkedésben. A községekben élő népesség aránya az országos átlagot meghaladó mértékű (43,62%). A községek nagy részének kedvező természetföldrajzi adottságai, táji értékei, a vadászati lehetőségek, a gazdag erdőállomány idegenforgalmat vonzó tényező (például: Rádiháza környékén és a másutt a megye területén). Néhány következtetés Községeink helyzetét, fennmaradásuk, jövőbeni fejlődésük pályáját alapjaiban a mindenkori társadalmi-gazdasági átalakulás feltételei, követelményei határozzák meg. Nem kevésbé lényeges tényező, hogy a községek az országos mely földrajzi térségében, település ban helyezkednek el. Múltbeli fejlődésükből fakadó adottságaik, a településrendszerben betöltött szerepkörük, funkcionális kapcsolataik, társadalmi szociális helyzetük, a községekben kialakult feszültség források jellege alapján a hazai községállomány három csoportra osztható. Viszonylag kedvező azon községek helyzete, fejlődésük feltételei, amelyek a főváros, a nagy városok és a megyeszékhelyek körül kialakult településegyüttesekben találhatóak. A településegyüttesek városai, községei a befogadói a központjuk városaiból kitelepülőknek, a központba, vagy környékének településeibe az ország más térségeiből betelepülni szándékozóknak. A településegyüttes központjaiban, illetve a vele szomszédos településekben munkát vállalók e településstruktúrákban találnak maguknak és családjaiknak lakóhelyet. Az utóbbi évtizedek lakásépítési adatai, az ehhez kapcsolódó szociológiai vizsgálatok jól szemléltetik ezt a folyamatot. Ezen települések népesedési helyzetét a lakosság számának gyarapodása (negatív esetben stagnálása) jellemzi. A népesség kor-
A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 287 struktúrája viszonylag kedvező. Lakóhely funkciójuk mellett más hatótényezők szerepe is érvényesül fejlődésükben. Az őslakosság egy része (sőt az újonnan betelepülők is) mezőés kertgazdálkodást folytatnak. A fővárosból és a településstruktúrák anyavárosaiból különféle ipari, szolgáltató, forgalmazó, logisztikai szervezetek települnek ki, újabb szerepkörökkel, funkcióival gyarapítva ezen települések létét, tartós fejlődésük feltételeit távlati vonatkozásban is. A természeti-földrajzi környezet adottságai, táji értékei ösztönözhetik az üdülés-idegenforgalom kialakulását, eme funkció erősödését. A társadalmiszociális problémák kevésbé jeleznek kiélezett, nehezen kezelhető feszültségeket, mint azt az ország térséginek községei vagy akár városai esetében megfigyelhetjük. Eltérő lehet infrastruktúrájuk, az ott élő lakosság infrastrukturális ellátottsági viszonyainak fejlettsége, korszerűsége. Viszonylag a lakásellátottsági viszonyaik kedvezőbbek, helyenként kedvezőbbek az országos ellátottság mennyiségi és minőségi színvonalához képest. Összességében a fentiekben említettek alapján a községek ezen csoportjában a fejlődés feltételei viszonylag kiegyensúlyozottabbnak nevezhetők. Meghatározó, hogy a területi irányítás a járási intézményrendszerrel összhangban kialakítsa, biztosítsa a településstruktúrák összehangolt, kellően koordinált fejlesztésének feltételeit, eszköz és intézményi apparátusát (különösen az infrastruktúra, az infrastrukturális ellátottsági viszonyok vonatkozásában). Fontos továbbá, hogy jól hasznosítsa a nemzetközi szakirodalomban sokszor használt és gyakorlatban hatékony az érvényesülő agglomerációs előnyök kínálta előnyöket, lehetőségeket. A községek bemutatott val szemben kedvezőtlenek, többségében a törpe-, aprófalvak térségekben fekvő községek helyzete, fennmaradásuk, remélt fejlődésük feltételei az ország északi, északkeleti, déli, közép- és nyugat-dunántúli területén. Ezek a községek kedvezőtlen termőhelyi, rossz talajadottságokkal jellemezhető térségekben találhatók. A községek nagyobb részében a demográfiai helyzet rossz, sok községben igen rossz: elöregedett, elöregedő népesség lakja. Munkaalkalmat lényegében csak a többségében kedvezőtlen természeti-földrajzi feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági ágazat, valamint kisebb mértékben az erdőgazdálkodás tud biztosítani. A lakosság korábbi nem mező- és erdőgazdasági munkahelyei leépültek, megszűntek (az egykori termelőszövetkezetek keretében működött ipari, kereskedelmi szolgáltató szervezetek). Hiányos, sok községben fejletlen az infrastruktúra, alacsony színvonalú, korszerűtlen, elmaradott a lakosság kiszolgálására hivatott infrastrukturális intézmények, létesítmények hálózata. Igen nagy az aránya ezen több mint félmillió lakost számláló térségek községeiben a nehéz életkörülmények, anyagi feltételek között élő szegény, helyenként mélyszegénység helyzetű népességnek. Egyaránt halmozottan sújtják a kedvezőtlen életkörülmények, a munkaalkalmak hiánya, a korábban említett elmaradott, korszerűtlen, foghíjas infrastruktúra, infrastrukturális ellátottsági viszonyok az ezekben a községekben élő jelentős számú és arányú roma népességet. Körükben igen alacsony az iskolázottság, szakképzettséggel nem, vagy alig rendelkeznek. Gyakoriak a különféle, nagyrészt fertőző betegségek. Megélhetőségüket csak a közel múltban bevezetett közmunka programok segíthetik, legalább enyhíthetik. Hazai községállományunkon belül ma a községek ezen jelentik a legnehezebb, súlyos feszültségekkel terhelt gazdasági, társadalmiszociális problémákat: egyben feladatokat is a kormányzati szervek, mind pedig különösen a helyi önkormányzatok számára. Ezen községek fennmaradásának, fejlődésének
288 DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY alapvető kérdése, feltétele, hogy a mindenkori terület- és településpolitika, eszköz- és intézményrendszere kiemelten kezelje problémáikat, mérsékelje a kialakult feszültség forrásokat. Községeink számottevő részét a kis- és a középfalvak képviselik. Nagyrészt az ország síkvidéki területein találhatók (Alföld, Kisalföld, Mezőföld, a Mátra és a Bükk alja térségében). Funkciójuk kevés kivétellel a mezőgazdasághoz köti őket. A hazai agrárium meghatározóan ezeken a településeken alapszik. Viszonylag csekély mértékű a szerepvállalásuk a hazai üdülés és idegenforgalom területén, a termálvízkincs intenzívebb hasznosítása révén. Néhány község ad helyt ipari és nagy szolgáltató szervezeteknek, illetve tölt be logisztikai központ szerepet. Korábban többen ezek községek csoportjából a szénbányászat szinterei voltak (a Mátra és a Bükk alja mentén). Döntő kérdés hazánkban az agrárgazdaság helyzetének további tartós stabilizálódása, kiegyensúlyozott feltételek közötti gyarapodása, amelynek révén biztosítható ezen községcsoport megalapozott fejlődése. Kívánatos, hogy helyet kapjanak az ipari termelésben (meghatározóan az élelmiszeriparban) a szolgáltatások szervezése területén is (hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt). Ez utóbbi révén a határ menti térségek fejlődésében is erősödjék szerepük és jelentőségük. A termálvíz kincs szélesebb körű hasznosítása elősegítheti fejlődésüket (az ezt szolgáló infrastruktúra kiépítése, korszerűsítése által). A középfalvak fontos szerepet töltenek be a kistérségi kapcsolatok kiteljesedésében, gazdagításában, a települések közötti racionális munkamegosztásban. Ez a városhálózat kiegyensúlyozottabb fejlődésének egyik döntő feltétele. Kívánatos, hogy ezek a községek a jövőben is betöltsék, betölthessék a nemzet élelmiszer-termelésében szerepüket gazdaságunk fejlődésének/ fejlesztésének biztos bázisaként. IRODALOM Andorka Rudolf (1979): A magyar községek társadalmának átalakulása Magvető Kiadó, Budapest. Dövényi Zoltán (szerk.) (2012): A Kárpát-medence földrajza Akadémia Kiadó, Budapest. Enyedi György (1980): Falvaink sorsa Magvető Kiadó, Budapest. Hencz Aladár (1973): Területrendezési törekvések Magyarországon Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Kóródi József Kőszegfalvi György (1971): Városfejlesztés Magyarországon Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kőszegfalvi György Loydl Tamás (2001): Településfejlesztés ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Kőszegfalvi György (2004): Magyarország településrendszere Alexandra Kiadó, Pécs. Kőszegfalvi György (1985): Településfejlesztés, településpolitika Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kőszegfalvi György (1991): A magyarországi községhálózat Területi Statisztika 39 (5): 398 410. Kőszegfalvi György (2012): A magyarországi településrendszer strukturális változása ID Research Kft./Publikon Kiadó, Pécs. Kovács Tibor (1976): Aprófalvak a magyar településhálózatban Területi Statisztika 26 (2): 93 101. Kovács Tibor Tóth Géza (2003): Agglomerációk, településegyüttesek a magyar településrendszerben.: A területbeosztás 2003. évi felülvizsgálatának eredményei Területi Statisztika 43 (4): 387 391. Kukovics Sándor (1980): A mezőgazdaság és a településfejlesztés Területi Statisztika 30 (3): 228 234. Lackó László (1982): A területfejlesztés holnapjáról Területi Statisztika 32 (1 2): 8 13. Lettrich Edit (1965): Urbanizálódás Magyarországon Akadémia Kiadó, Budapest. Valér Éva (1983): Tudományos konferencia a magyarországi falusi településekről Területi Statisztika 33 (1): 71 75.