DIPLOMATIKAI SZÖVEGGYŐJTEMÉNY

DIPLOMATIKAI SZÖVEGGYŐJTEMÉNY

JEGYZETEK 2. kötet Sorozatszerkesztı BESSENYEI JÓZSEF MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET A TÖRTÉNELEM SEGÉDTUDOMÁNYAI TANSZÉK kiadványa A kötet megjelenését támogatta a NEMZETI KULTURÁLIS ALAP LEVÉLTÁRI SZAKKOLLÉGIUMA 2

MISKOLCI EGYETEM A TÖRTÉNELEM SEGÉDTUDOMÁNYAI TANSZÉK I. SOROZAT JEGYZETEK DIPLOMATIKAI SZÖVEGGYŐJTEMÉNY Az okleveleket válogatta és fordította TÓTH PÉTER Miskolc 1996 3

Készült a MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TEXTOLÓGIAI MŐHELYÉBEN Felelıs kiadó KULCSÁR PÉTER ISBN 9636612838 Tóth Péter Nyomdai elıkészítés ALPHYN BT. 4

BEVEZETÉS Az egyetemi és fıiskolai történészképzésben egyre nagyobb szerepet kap és kell is, hogy kapjon a történelem segédtudományainak, s ezek között a diplomatikának az oktatása. Amíg azonban e területen rendelkezünk ha nem is modern, de tankönyvnek, ajánlott irodalomnak nagyon jól megfelelı feldolgozásokkal, hiányoznak az olyan forrásgyőjtemények, amelyek segítségével a hallgatók gyakorlati feladatokat oldhatnának meg diplomatikai tanulmányaik során. Az elıdök ugyan hatalmas munkát végeztek a középkori oklevelek kiadásának a területén ámde olyan korszakban tették ezt, amikor még természetesnek számított a latin nyelvtudás, s ezért fel sem merült az oklevelek magyar nyelvre való lefordításának a gondolata. A helyzet azonban mára, sajnos, gyökeresen megváltozott. A nyelvi nehézségek kiküszöbölése érdekében a modern tudományos forráskiadás az okleveleknek a tartalmi kivonatokban regeszták formájában való közlését részesíti elınyben: ez a módszer takarékos ugyan és mindent megtart az oklevélbıl, ami történeti adatnak minısül, nem törıdik azonban a formai részekkel, amelyek tanulmányozása a diplomatika fontos feladata. Elsısorban az oktatásnak és a helytörténetírásnak köszönhetıen vannak természetesen oklevélfordítások is: ámde ezek részint nehezen fellelhetıek, részint pedig kifejezetten mutatkozik bennük olyan törekvés, hogy a fölöslegesnek ítélt részeket elhagyják és ennek a módszernek ismét csak a diplomatika által tanulmányozott részek (intitulatio, arenga, méltóságsor, stb.) szoktak áldozatul esni. Meggyızıdésünk szerint mindezek a jelenségek megfelelıen indokolják egy olyan szöveggyőjtemény kiadását, amelynek elsıdleges célja az oklevélnek, mint a legfontosabb középkori forrástípusnak a tanulmányozása. A szöveggyőjteménybe felvett oklevelek kisebb része már megjelent nyomtatásban vagy megjelenés elıtt áll, nagyobb része pedig olyan speciális válogatás, amelynek célja az volt, hogy az összegyőjtött anyag mennél teljesebb képet adjon nem csupán magáról a forrástípusról, hanem az ennek segítségével tanulmányozható intézményekrıl, hivatalos eljárásokról, s egyáltalán, a benne megırzött történeti tényekrıl. Nem törekedtünk arra, hogy csak eredeti oklevelek kerüljenek a győjteménybe, hiszen a korabeli vagy késıbbi átiratok, hiteles vagy egyszerő másolatok (ezek közé értve a tudományos igényő szövegkiadást is) kérdése ugyancsak tárgya a diplomatikának. Kifejezetten törekedtünk viszont arra, hogy az oklevelek formai sajátosságai mellett a teljesség lehetı igényével bemutassuk az egyes oklevélfajtákat és ügytípusokat, illetve a legfontosabb oklevélkibocsájtó intézményeket. Másodlagos 5

szempont volt ugyan, de azért igyekeztünk a szemünk elıtt tartani azt is, hogy a szöveggyőjtemény használói bizonyos fontos köztörténeti eseményekrıl és kérdésekrıl amilyen például a magyarországi városfejlıdés problematikája lényeges és új információkhoz jussanak pusztán azáltal, hogy az itt közölt okleveleket tanulmányozzák; vagy más szavakkal: győjteményünket a magyar középkortörténet egyes fejezeteinek az illusztrálására is szántuk. Valamennyi lefordított oklevélnek a nyelve latin. A fordítás stílusa egységességre törekszik és az oklevelek, a korszak hangulatát is igyekszik érzékeltetni. Minden oklevélkiadás nagy problémája a nevekkel való bánásmód: miután azonban a történészhallgató egyformán találkozhat a különféle oklevélkiadásokban mai formára átírt és eredeti alakban hagyott személy- és helynevekkel, e tekintetben mi sem akartunk egységes szempontok szerint eljárni. Végül meg kívánjuk jegyezni, hogy nem értünk egyet azzal az újabban megfigyelhetı jelenséggel, amely a fordítás nyelvi pontosságát és a lefordított szöveg érthetıségét próbálja meg szembeállítani, mivel meggyızıdésünk, hogy a pontosan lefordított szöveg egyúttal mindig érthetı is. Tóth Péter 6

1. 1067. (1267.) Aba nembéli Péter ispán megalapítja és különféle adományokkal ellátja a százdi monostort. Az oklevelet az akkori kegyúr, Pued ispán kérésére átírja IV. Béla király. Forrás: Wenzel Gusztáv, 1860 1874. I. kötet, 24 27. p. Béla, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria és Kunország királya minden Krisztusban hívıknek, akik a jelen írást látni fogják, üdvöt mindeneknek a Megváltójában. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy hívünk, Aba nembéli Artolph fia Pued ispán a jelenlétünk elé járulván, bemutatta nékünk azt az elıdünk, Szent László király által kiállított és kibocsájtott kiváltságlevelet, amely a Zazty-i monostor ennek kegyura ezen Pued ispán birtokairól és egyéb jószágairól szól, alázatos kéréssel könyörögve és esedezve hozzánk, hogy mivel a kiváltságlevél túlságosan régi volta és az idı elırehaladása következtében már szinte teljesen elemésztıdött, méltóztassunk azt megújítani és saját kiváltságlevelünkkel megerısíteni, nehogy az idı múltával emiatt valami kárvallás érje a mondott monostort. Ennek a kiváltságlevélnek a tartalma pedig a következı. A szent és oszthatatlan Háromság nevében Péter, Isten kegyelmébıl ispán. A régi bölcsek elırelátása és a szokás megmutatta: ha a pannóniai királyságban valaki elhatározná, hogy valamely személy számára valamit megerısít, vagy ha azt akarná, hogy valami erıs érvényő legyen, akkor azt az elıbb mondott király engedelmével és mind a hercegek, mind pedig a püspökök tanúbizonysága alatt egy ilyesfajta oklevéllel kell emlékezetül ajánlani az eljövendı idık számára. Ezt az ésszerő szokást a szemem elıtt tartván én, Péter emlékezetül és megerısítésül rendeltem ezt az írást e mostani és az eljövendı idık számára. Minden kereszténynek a tudomására kívánom tehát hozni, hogy én, Péter az örök viszontszolgálat adományából és Jézus Krisztus segedelmével felépítettem Szőz Mária monostorát, amelyet Zasty-nak mondanak, s tehetségem szerint megajándékoztam azt szántóföldekkel, legelıkkel, rétekkel, földés szılımővelıkkel, ökrökkel, juhokkal, szarvasmarhákkal, sertésekkel, méhekkel és a fent mondott Zasty számára szükséges egyéb dolgokkal. Mi hárman, egy atyától és anyától született fivérek, praediumokat birtokoltunk, amelyeknek a harmad részét, mely engem illetett, mindenestül ennek a monostornak adtam. A Scenholm-ban lévı birtokot, amelyet a fejedelem adott nekem, én a monostornak adtam. Ennek határa a király lovainak a Nadestyguy-nál lévı karámjától kezdıdik, azután egyenes útvonalon halad a Scekzov partja mentén egészen a hosszú völgyig, s ezen keresztül a Sartue-ig; innét annak partja mentén egészen a Saar forrásáig, ahonnét egyenes keresztezıdéssel a Soba úton keresztül Scenholm udvarhely irányába egészen addig a 7

helyig, amelyik jobb kéz felé fordul, tudniillik az Egur nevezető folyócskáig. Innét a Geru malomhoz, attól ugyanannak a Geru-nek a vizéhez megy és megérkezik a víz kiáradásának a helyéhez. Innét a besenyık kútjához tart és ahhoz a keresztben elhelyezkedı úthoz, amelyen a besenyık sírjaihoz lehet menni; innét a nagy árokhoz, amely egészen Aruksceguj-ig nyúlik el, és a kis Egur szögletéig és az Aruk szögletéig tart; innét pedig a lovaknak az elıbb mondott karámjáig. Ennek a praediumnak pedig adtam tíz szolgát, de több is található ott; e szolgák kapcsán pedig vetélkedés volt közöttem és Dersy között, de a fejedelem kegyelme az én számomra juttatta ıket. Ugyanott, a Fonsol Fenerie praediumnál molnárral együtt van egy malom, amelyet Bubach-nak neveznek: a fejedelem nekem, én pedig a monostornak adományoztam azt, valamint a Nogkereku nevezető erdıt; s megengedtem, hogy a réteken és a legelıkön a többi, szénakaszálásra és boglyagyőjtésre való helyeket úgy birtokolja a monostor, ahogyan a fejedelem birtokolta. Scyrnyk határa napkelet felıl, a Branka halmától kezdıdik, egy földdel körülvett körtefánál és a hegyen elhelyezett rakás felé tart és elérkezik a Boytyn halomig, innét pedig az úttal szomszédos rakásig; ezután egyenes úton vezet addig az ösvényig, amely jobb felé fordul, Petri falutól Petri vizéig; innét a völgyön keresztül a Cheyey érig, a Bechydy-vel való határig, s a völgyig, amely a határhoz viszen, egészen magába olvasztva a fent mondott határt. Ehhez a praediumhoz adtam húsz földmővelı szolganépet. Chartybak határa napnyugat felıl kezdıdik Chartybak (folyó) felıl, a forrásban Bassy rakása van; innét tart ahhoz az úthoz, amelyik Zondonek-bıl jön és Chegen-be vezet; innét a völgy szegletéig; innét az érnek a partja mentén elhajlik jobb felé, ahol a hegyecske irányában megy tovább; innét egy másik hegyecskéig, amelyik Solu falu mellett van; innét Fygudy rakásához tart, majd Márk rakásáig; innét a Chordy-val való határ felé veszi az irányt, egészen a hegyecskékig; innét a szántóföldön álló körtefa irányába tartva megérkezik Basi elıbb mondott rakásához. A teljes szám összegét meghatározva benne foglaltatik 104 szolgáló nép, 30 lovas 20 magyar és 10 besenyı, hat gyapjú- és vászonkészítı, 10 szılı és méhes kert, 10 cserény a lovak számára, 100 ökör, 500 juh, 200 sertés. Ezenkívül adok egy földterületet, amelyet késıbb engedett át nekem Salamon király együtt Magnus herceggel, abban a faluban, amelyet Ceda-nak neveznek. Innét e mai naptól fogva az egyházi háznépen kívül távozzék mindenki, aki csak igényt tart a szabadság nevére. És abban az elıbb mondott faluban átengedem leányomnak, Magnának a föld fele részét. Ama falunak a felsı részén vannak gyümölcsösök, amelyeknek a fele része az apáté, fele része pedig a leányomé. Átengedem Magna leányom fiának, tudniillik Heche-nek Fonsol föld fele részét, azt, amely engem illet, a szabadosok tizenkét házanépével együtt: ez a fele rész. Rokonaimnak adom Wensellev földet, amely hét ekealja nagyságú, öt halastóval és a szabadosok hat házanépével együtt; ezeknek a halastavaknak a nevei: Wensellev towa, 8

Proluca, Homuser, Tehna, Ebes. És ugyanazon a földön maradt három ekealja nagyságú föld a Zobolchy-i várnépek számára. Adom Wense földet is, amely Tymar föld ez a Zobolchy-i vár számára marad mellett fekszik; adom három ekével, két halásszal és a Tyccha halastóval együtt. Ez határára nézve a Tisza mentén halad felfelé és a Nogewrem nevezető helyen átkel a Tiszán a déli rész felé és eljut valamely berekhez, amely mindenestül az enyém; innét Rakamoz-hoz megy, ahol van három, földbıl felhányt határjel, s innét beleszakad a Zoloch nagy útba, amelynek mentén tovább halad Kuurew felé, egészen addig, amíg a Tisza és a Budrug össze nem folyik: és itt a Tisza mindenestül engem illet a Nogewrem-tıl kezdıdıen mindkét oldalon egészen addig, ahol beleszakad a Budrug-ba. Adom a Bekech-en lévı földet a szabadok tizenkét háznépével, két ekével és a szolgák háznépeivel együtt. Az anyahatár napkelet felıl, Zakariá-val kezdıdik egészen a Sumug rakásig, a három völgy felé tartva; innét Cosme faluhoz, egészen a sós vizekig, innét pedig a nagy hegyhez, amely mellett a jobboldali rész felıl van egy rakás; innét a nagy úthoz viszen egészen a Zakaria-val való, fent mondott határig. Ezt a földet Magnus herceg adta nekem és én a monostornak adom; a poroszló Chycha fia Apa, István bihari ispán poroszlója pedig Yde, az én poroszlóm Fygudy. Adom a monostornak Damarad praediumot és abban tizennégy háznépet, hogy deszkát hordjanak a monostor befedése végett. Adom Prouod praediumot minden szükséges dologgal együtt; adom Suruk praediumot is Szent Márton kápolnájával. Itt pedig magyarok vannak, akiknek a hadnagya név szerint Mihály; parancsba adtam nekik, hogy mindenki közülük a háza után adjon egy vödör mézet, amelyik esztendıben pedig úgy hozza a szükség, méz helyett adjanak a monostornak egy szekér deszkát. Adom Zekeres praediumot is és benne az engem illetı népet; ezek kettesével szolgáljanak minden egyes hónapban és bárhová is utazzon az apát, menjenek vele lóháton. Adom Leveluky praediumot is mindenestül, ami csak megillet ott engem. Adom Chabarakusa praediumot hat szılımővelıvel; Gubach praediumot hét halásszal, valamint a Dunában lévı szigettel, három ekével és három szolgával együtt. Adom az öt ekealja nagyságú Nywyg praediumot a földet mővelıkkel együtt. Adom Zalda praediumot, amelynek határa a Tiszától kezdıdik és a négy kis hegyig tart. Adom a hét ekealja nagyságú Ladan praediumot öt halastóval együtt; adom a monostornak Scegholm praediumot minden dologgal együtt. Rendeltem torlókat, akiknek a szolgálata ez leszen: minden egyes esztendıben adnak két ökröt, négy köböl bort abból a szılıbıl, amelyet szılımunkással együtt adtam; mindegyikük ad négy köböl sert, tíz kenyeret, egy tyúkot, de két háznép együtt egy libát. Leányom, Magna is rendelt ugyanabban a faluban, amelyet Dusnuky-nak mondanak, hat háznépet a vagyonukkal együtt, akiknek neve ez: Ivan, Ichy, Wachy, Zemy, Kokoch, Ombroch. De ezek együtt adnak minden esztendıben egy ökröt, száz kenyeret, három köböl méhsert, házanként pedig két köböl sert, egy 9

tyúkot, s két háznép együtt egy libát. De ez a két nép együtt tíz dénár-penzát is ad, hogy az egyháznak viaszt vegyenek. Végezetül én, Péter kértem a királyt Magnus herceggel és László herceggel együtt, hogy ezek a népek ne adjanak tizedet két kepén és egy tyúkon kívül, hanem adják ezt a plébános papnak a temetésért és a keresztelésért; amely kérésemet, hogy a dolog így legyen, a király az érsekkel együtt engedélyezte. Hogy pedig az én ajándékozásomnak ez az adománya az eljövendı korban is sértetlenül megmaradjon, némelyek nevével tanúbizonyságot tétettem róla. Ezek: Salamon király, Magnus herceg, László herceg, Dersy érsek, Jeromos püspök, Elek püspök, Rodowan udvarispán, Erney ispán, Wydus ispán, Markuch ispán, Ilya ispán, Pethe ispán, Hetey ispán, Márton ispán, Wefa ispán. Miután pedig e tanúk tanúbizonyságot tettek az én elıbb mondott adományomról, ha bárki is ostoba módon el akarna venni abból bármit is, vagy meg akarná csonkítani azt, a mindenható Isten és a királyi felség tekintélyével sújtsa kiközösítés alatt egyházi átok és legyen megfosztva az egész keresztény világ közösségétıl. Mi tehát Pued ispánnak az e tárgyban jogos kéréseit teljesíteni, s a fent nevezett monostornak a hasznát és nem a kárvallását a szemünk elıtt tartani kívánván, s azt akarván, hogy ami a monostor eddig jogosan és békességesen birtokolni méltóztatott, annak birtokában általunk is jóváhagyattasson és megerısíttessen, ezért a jelen oklevelünk erejével megerısítjük. E dolog emlékezetéül és örök érvényéül pedig kiadattuk a monostor számára a jelen, kettıs pecsétünkkel megpecsételt oklevelünket. Kelt hívünknek, Farcasius mesternek, fehérvári prépostnak és udvarunk alkancellárjának a keze által, az Úr 1267. esztendejében, uralkodásunknak pedig a 32. évében. 2. [1090 elıtt] Dávid herceg 10 mansiót adományoz a tihanyi Szent Ányos monostornak. Forrás: Györffy György, 1992. 265. p. Legyen a tudomására a szent egyház összes híveinek, mind a jövendıbelieknek, mind pedig a mostaniaknak, hogy Dávid, a tisztelendı herceg a saját és szülei vétkeinek a megbocsájtására a legkeresztényebb királynak, Lászlónak az engedelmével mindezeket adományozta a tihanyi Szent Ányos monostornak. Az Aranyos helyen adott öt mansiót és földet három ekével és öt halászó vizet, tudniillik Budrig-ot, Eurimet, Weimir-t, Plas-t, Strisin-t. A Dunában pedig ugyanez a herceg megengedte, hogy amit a vasárnapi napokon a varsákban fognak, azt Szent Ányos apátja birtokolja és a varsák felemelésekor a halak átvétele végett ı maga, vagy a szolgája legyen ott. Ennek a dolognak a tanúbizonysága volt Pannónia nagyon sok elıkelıje: Fábián érsek, 10

Kozma püspök, Gula nádorispán, Petus ispán. Aki pedig ezt az ilyen módon adományozott alamizsnát a fent mondott monostortól el akarná venni, az a mindenható Istennek és az İ összes szentjeinek a részérıl legyen átkozott. 3. 1118. II. István király visszaadja a tihanyi monostornak azt a tíz mansiót, amelyet még I. Béla király adományozott annak. Forrás: Györffy György, 1992. 405. p. Én, István, Isten kegyelmébıl Magyarország királya uralkodásomnak a harmadik esztendejében az egész tanácsnak a bíró György, a gyıri egyház püspöke lévén az akaratával megparancsoltam, hogy adassék vissza minden leszármazottja annak a tíz mansiónak, amelyeket a dédatyám, Béla fejedelem adományozott fivérének, András királynak a lelkéért. Amidın ugyanis András király meghalt, akkor a fivére, Béla ezt a tíz mansiót tudniillik Berecket, Babissá-t, Bachy-t, Nitros-t, Laua-t, Lymeont, Mihályt, Scrindi-t, Lipita-t, Pochy-t a Szent Ányos egyház szolgálatára rendelte, ámde atyámnak, Kálmán királynak az idejétıl királyi beleegyezés nélkül az udvarnokok hatalmaskodása visszavette azokat a királyi szolgálatra. S miután megtörtént a vizsgálat, megtudtuk, hogy az egyház jogos birtokától jogtalanul fosztatott meg; az egész tanács határozatával a tíz mansio maradékait a korábbi szolgálatra a fent mondott György püspöknek a keze által visszaadtam. 4. 1199. Imre király adománylevele a Sopron vármegyei Pakha nevő birtokról Lırinc ispán részére. Jelzete: Sopron megyei Levéltár, XV. 1. (Középkori oklevelek győjteménye), nr. 2. A szent Háromság és az oszthatatlan Egység nevében Imre, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya, örökkön-örökké. Mivel az erények legkitőnıbbike, a hőség mind az isteni, mind pedig az emberi tekintetekben kedvesekké teszi az ı adományaival felruházottakat, ennélfogva méltó dolog, hogy azok, akik eme erény gyakorlásával állhatatosan buzgólkodnak a királyi méltóság és az ország üdve érdekében, ajánlásra érdemesek legyenek mind az úr Isten, mind pedig a királyi felség kiválósága elıtt, valamint, hogy örökkön-örökké dicsértessenek a viszonzás címén. S mert ezen bölcseség által figyelmeztetvén, a nekünk hőségesen 11

szolgálók érdemeit a körültekintés kellı figyelmével szorgalmatosan megjegyezzük, ezért a derékség és a kiváltképpen való hőség megszámolhatatlan mővei közül, amelyeket hív jobbágyunk, [ ] 1 Lırinc ispán ifjúságának legelsı idejétıl fogvást elıttünk véghez vitt, serénységének némely jeleit el kell híresíteni: ezt pedig azért tesszük, hogy akik meghallják, azok lelkét felhívjuk a jobbra, s hogy híveink nekünk ajánlott szolgálatait soha ne hagyjuk viszonzás nélkül. Tudja meg tehát ez a mostani kor és az eljövendı utókor, hogy bár mindig hőségesen szolgált bennünket a mondott Lırinc ispán, szolgálatai közül azonban némelyeket külön is el kell beszélni. E szolgálatok sorából legelsısorban annak elmondását határoztuk el, hogy amidın Máramarosban egy vadászat idején vadat őzni mentünk, a lovunk a sebes vágtatás közben elesett alattunk, s úgy történt, hogy egyik lábunk fennakadt a kengyelben. Ez a Lırinc ispán egyedül jött oda hozzánk és segítségül híva Istent, megmentett bennünket ama oly rút és oly nagyon keserves haláltól. S akkor a ló olyan gonosz módon sebesítette meg, hogy végül egyik kezének az elvesztését kellett elszenvednie. Mi tehát ezért és érdemeinek egyéb jeleiért neki adományoztuk a Sopron vármegyében, a Ferteu mellett fekvı, udvarnokaink kezébıl kivett Pakha nevő birtokot, amely öt ekealja nagyságú úgy tudniillik, hogy három ekealja a szántóföld és két ekealja az erdıs föld. Ennek a birtoknak a határa a Ferteu mellett van keletrıl, s dél felé halad Eyche faluhoz és onnét egy völgyben elég hosszan Rouht faluhoz, s onnét feljebb megy egy úton amely Soprun faluba vezet keresztül és onnét észak felé halad Racus faluhoz, onnét pedig visszatér az elıbb mondott Ferte-höz. Hogy tehát ezen általunk tett adományozás a mi korunkban és utódaink korában is, örökkön-örökké rendelkezzék az állandóság erejével, kiadtuk jelen, a kiváltságot adományozó pecsétünk erejével örökre szólóan megerısített oklevelünket. Az Úr megtestesülésének 1199. esztendejében, amidın tisztelendı Jób az esztergomi és tisztelendı Saul a kalocsai érsek, Kalán a pécsi, Ugrin a gyıri, Adrián az erdélyi, Katapán az egri és János a csanádi püspök, Micha a nádor és a bácsi ispán, Benedek a bán és a zalai ispán, Veytih az udvarbíró és a nyitrai ispán, Zegforus a vajda, Tódor a bodrogi ispán, István a soproni ispán, Miklós a bihari ispán, Tiborc a szolnoki ispán, Poht a mosoni ispán, s más jobbágyaink más méltóságokat viselnek a mi országunkban. 1 A név helye az eredeti oklevélben üresen maradt. 12

5. 1216. II. András király eladományozza a Gömör megyei Susa birtokot Péternek és Stras-nak. Forrás: Szentpétery Imre, 1923 1943. I. kötet, 303. sz. A Szentháromság és az oszthatatlan Egység nevében András, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia és Lodoméria örökös királya. A királynak körültekintıen szorgalmatos és bölcs megkülönböztetéssel kell lennie a neki alávetettekkel szemben, hogy az emberek így vélekedhessenek: amennyivel hőségesebben szolgálja ıt valaki, annyival nagyobb lesz az ı bıkezősége is a szolgálatok adományokkal való viszonzásában. Ennélfogva a nekünk hőségesen szolgálók méltó érdemeit bıkezőségünk kegyelmével mi is viszonozni kívánván, nemes hőségük állhatatosságáért, amelyet híveink, tudniillik Péter és fivére, Stras ifjúságunk idejének a legelejétıl fogva a mi és országunk illendı megbecsülésében tanúsítottak, hőségük viszonzásául egy bizonyos Susa nevezető, Gömör várához tartozó földet amelyet korábban Tubus ispánnak, tudniillik ezen Péter és Stras fivérének adtunk adományoztunk örökös birtoklásra mind nekik, mind pedig örököseiknek és örököseik utódjainak. Ezen földnek a birtokába a Rogas faluból való Balázs fia Johanka nevő poroszlónk által be is iktattattuk ıket. A föld elsı határa pedig Miklós bán Cusold nevő falujától kezdıdik, onnan Pál praediumának az irányába tart, ahol is ezen praedium határos vele; azután Uraj faluig halad, majd átkelve egy völgyön, Hangony faluhoz érkezik, végül onnan Jene faluhoz és ott az elsı határjelnél befejezıdik. Hogy pedig ezt a mi adományozásunkat sem a mi idınkben, sem utódaink alatt senki ne vonhassa vissza, jelen oklevelünket a jövendıben élık számára kívántuk ajánlani és pecsétünk erejével örökre szólóan megerısíteni. Kelt Tamás fehérvári prépostnak és udvarunk alkancellárjának a keze által, az Úr megtestesülésének 1216. esztendejében, amikor tisztelendı János esztergomi és tisztelendı Bertold kalocsai érsekek, valamint Kalán pécsi, Katapán egri, Simon váradi, Dezsı csanádi, Vilmos erdélyi, Péter gyıri, Róbert veszprémi, Jakab váci és István veszprémi [!] püspökök igazgatják szerencsésen az egyházaikat, Jula a nádorispán, Ochuz az udvarbíró, Pósa a bán, Ipoch pedig a vajda, uralkodásunknak a tizenkettedik esztendejében. 13

6. 1230. A borsodi várföldek visszavételére rendelt bíróság ítélete Arnót földet illetıen. Forrás: Szendrei János, 1886 1911. III. kötet, 2. sz. Mi, András borsodi ispán, Timót mester, Örs nembéli Lırinc fia Miklós és Miskolc nembéli Panyit, mint Béla király úr által Borsod vármegyében a várföldek visszavételére rendelt bírák, minden most élınek és a most élık utódainak jelentjük a jelen levelünkben foglaltak által, hogy Borsod várának a jobbágyai a jelenlétünk elé idézték Guka ispánt, akinek a földjét melyet vásárlás útján szerzett meg magának Arnót földbıl néhai István ispán fiaitól, Pongrác és László nemesektıl, s amely tudniillik nyolc ekealja nagyságú, mint várföldet visszakövetelték. Mi pedig a király úr parancsolatjára és különös rendelkezésébıl kimentünk a mondott földre, s mennél jobban és hívebben azzal a hőséggel, amellyel az ország és a korona iránt tartozunk nyomozva, nyíltan és titokban csak megtudhattuk az igazságot a papoktól, egyháziaktól, világiaktól, nagyoktól és kicsinyektıl arról a földrıl, megtudtuk, hogy a mondott földet Guka ispán az elıbb mondott nemesektıl vásárlás útján birtokolja, ezen nemesek pedig örökösödési jogon már régtıl fogva birtokolták azt. Ennélfogva tehát, az Istent a szemünk elıtt tartván, ahogyan a jog megkövetelte, s teljesebb igazságot szolgáltatván, hogy tudniillik a mondott Guka bizonyítson tanúbizonyság által, ez a bizonyság eléggé dicséretesen és tisztességgel bebizonyította, hogy a mondott föld az ı nemes emberektıl vásárolt földje és azt már régen beiktatták az ı birtokába. Ezek 2 pedig elismervén, hogy a buzgóság tüzelte fel ıket, az általunk hozott ítélet formájának nem mertek ellene szegülni, s így mivel ık nem mondottak ellene a mondott földet a többször említett Gukának engedtük át békességes birtoklásra. A várjobbágyok nevei: Márton hadnagy, Izsép várnagy, Mihály, a csıszök nagya, Tódor, Dedus, Gergely, Udvorus, Miklós és mások. Hogy tehát az idı változása ne tudja megváltoztatni és a jövendıben semmissé tenni, pecsétjeinkkel örök érvényővé tettük ezt. A Kegyelem 1230. esztendejében. 2 Tudniillik a vádaskodó várjobbágyok. 14

7. 1236. IV. Béla király Detrik ispánnak adományoz bizonyos, korábban Nógrád és Hont várához tartozott földeket. Forrás: Wenzel Gusztáv, 1860 1874. II. kötet, 36. p. Béla, Isten kegyelmébıl Magyarország királya üdvöt az Úrban mindenkinek, akik a jelen levelet látni fogják. Mivel nem szabad, hogy a hálátlanság csöndjében múljanak el azoknak az érdemei, akik a királyi felség szemei elıtt hőséges szolgálatokat teljesítettek, ezért mindenkinek mind a most élıknek, mind pedig az utókornak a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy mi tekintetünkbe vévén Detrik ispán hőséges szolgálatait és cselekedeteit, amelyekkel szakadatlanul szolgált minket, ennek a Detrik ispánnak adományoztunk bizonyos földeket örökös birtoklásra, úgy, ahogyan azelıtt atyánk is engedte azokat neki; e földek neve: Sztracsin Nógrád vármegyében, Csernely Borsod vármegyében, amely Hont várához tartozott és Zachara, ahol hét ekealja nagyságú föld van, amelynek fele része Nógrád, másik fele része pedig Hont várához tartozott. Ezen ügynek a poroszlói Szerafin és Bolok, akik által a nevezett Detrik ispánt beiktattuk a mondott földek birtokába. Hogy pedig ez az oklevél erıs érvénnyel rendelkezzék és soha, semmikor ne veszítse el a hitelét, kettıs pecsétünk erejével erısítettük meg. Kelt az Üdvösség 1236. esztendejében, július Kalendájának 16. napján (június 16-án), uralkodásunknak pedig az elsı évében. 8. 1240. IV. Béla király adománylevele a Borsod megyei Tardonáról, az adományozott birtok határjárásával. Forrás: Wenzel Gusztáv, 1860 1874. VII. kötet, 100 102. p. Béla, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria és Kunország királya üdvöt és minden jót minden Krisztusban hívınek, akik a jelen oklevelet látni fogják. Mivel az isteni elrendelés felfoghatatlan magassága azt a fegyvert adta a királyok kezeibe, hogy a gonosztevık számára büntetést, a jók számára pedig jogos dicséretet osszon, ezért azt tanácsolja az értelem és azt követeli a jog szigora, hogy sem a gonosztevık gaztettei ne maradjanak büntetlenül, de az érdem se csalatkozzék a jutalmában. Ezért van, hogy mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy amidın a Keán 15

nembéli néhai Jula bánt hőtlenségének nyilvánvaló vétkéért megbüntettük legkedvesebb fivérünknek, Kálmán királynak, az egész Tótország hercegének, valamint öszszes báróinknak a tanácsára, s összes jószágai reánk szállottak, ı maga pedig tömlöcünkben fejezte be életét: akkor mi az ı bizonyos Tardona nevezető, Borsod vármegyében lévı birtokát összes tartozékaival együtt Gurg fia Miklós ispánnak adományoztuk örökös birtoklásra, hősége és szolgálatai érdemeinek a jutalmaképpen. Ez a Miklós ugyanis erényeinek amelyek miatt teljes kegyelmünket bírja az érdemeit megmutatta, hőségesen szolgálván bennünket az országban és az ország határain kívül, háború és béke idején; de különösen akkor ragyogtak fel ezek az erények, amidın az oroszországi hadjáratot megindítottuk: ı az elsı hadsorokban harcolt és ezért a csatában férfiú módjára az ellenség hadrendjére rontván, sokakat megölt kardja élével és számtalan foglyokat is ejtett, nem sajnálván közben vére bıséges hullatását. S hogy mennyi hőséges cselekedetet hajtott végre más alkalmakkal is, annak felsorolását inkább az idı nem engedi, mintsem a dolog fontossága. Hogy tehát az ily nagy hőség állandósága jutalmazatlanul ne maradjon, jóllehet a méltó érdem nem várja el a jutalmazást mintegy átlépve minden idıbeliségen, a fent írt birtokot neki és rajta keresztül örököseinek, s örökösei utódainak adományoztuk, ahogyan mondtuk. Miután pedig amidın ıt a birtokba be akarták volna iktatni, a borsodi vár Dédes faluból való jobbágyai tudniillik Zadur, Péter, Izsép, Ábrahám és mások a nemzetségükbıl perbe vonták Miklós ispánt, kijelentvén, hogy a fent említett Jula bán a mondott birtokot, amely örökségi jogon ıket illeti, tılük foglalta el erıszakkal. Késıbb ez a per elıttünk folyt le, s mivel a nevezett jobbágyok állításukat egyáltalán nem tudták bizonyítani, báróink tanácsából a többször említett Miklós ispánnak ítéltük bírói úton ezt a birtokot örökös birtoklásra. Ezután hívünk, a Holog faluból való Kuna által és az egri káptalan tanúbizonysága alatt kijelöltettük a birtok biztos határjelekkel elválasztott határvonalait is. E határok pedig amint azt az elıbb említett emberünk, valamint a káptalan oklevele jelentette nekünk az alábbi rendben következnek. A határvonal a Tardona pataka mellett kezdıdik, ahol három határjel van elhelyezve: az egyiknél, amely az északi részen van, kezdıdik a borsodi várjobbágyok földjének a határa, a másik kettınél pedig, amelyek a déli részen vannak, Miklós ispán földjét jelölik ki. A határvonal ezután fölfelé tart Rithonich pataka mentén, átmegy a patakon jobb felé, egy hegy oldalában, és ott van két határjel: az egyik amelyben tölgyfa van Miklós ispán földjét, a másik pedig amelyben egy másik, közönségesen magyal-nak nevezett fa van a várnépek földjét választja el. Ezután leereszkedik a Lipóc patakához, s ott egy út mellett van két határjel egyik Miklós ispán, a másik a várnépek földjét választja el, s azon patak mentén fölfelé halad, a patak forrásáig, ahol nyolc határjel van: ezek fı határjelek, egyik a várnépeké, a másik Felc-é, a harmadik a dédesi várjobbágyoké, a negyedik pedig Miklós ispáné. In- 16

nét a bérc közepén haladva elıre ott, ahol a patak mindkét földön átfolyik, felmegy egy nagy erdıbe és a Kamunuska pataka mellett van két határjel, egyik a várjobbágyoké, a másik Miklós ispáné miközben mindkét részrıl sok régi és új határjel volt állítva. Ezután az erdıben felmegy a Kamunuska pataka forrásáig, ahol a várjobbágyok és Miklós ispán két határjele van. Innét a remetékhez megy, ahol egy vesszıbokor alatt van négy határjel: itt választatik el a várjobbágyok földjétıl és a vár lakatlan erdejétıl Miklós ispán földje. Ezután napkeleti irányba elıre haladva felhág egy bércre, amelyen ösvény vezet keresztül és ezen ösvény mindkét oldalán a fákba vannak belevésve a felek jegyei. Majd leereszkedik az Osztra hegyrıl és ott van három határjel: kettı Miklós ispáné, egy a váré. Ezután tovább haladva leereszkedik a Bagun kút fejéhez, ahol egy fán amelyet bikk-nek mondanak jelölve van Jula bán pajzsának a jele. A Hásfın a vár, András ispán és Miklós ispán földje választatik el; innét András ispán földjétıl a határ tovább haladva a Bathakövhez megy, majd az út mellett van András ispán és Miklós ispán négy határjele; majd egy tölgyfa alá érkezik, ahol András és Miklós ispán három határjele van, aztán a Medvefıhöz megy, ahol négy határjele van András és Miklós ispánnak, innét a Széleshásfıhöz érkezik, ahol négy határjele van András és Miklós ispánnak, a Holboca pataka fejében pedig három. Ezután a határ elválik András ispán földjétıl és a Holboca patak mentén a várjobbágyok földjéhez kapcsolódik, ahol két határjel van: az egyik a várjobbágyoké, a másik Miklós ispáné. Innét leereszkedik egy ösvényhez, ahol egy bokros liget mellett van két határjel, az egyik a várjobbágyoké, a másik Miklós ispáné; ezután a Holboca mentén halad tovább és egy út mellett van két határjel, amelyeknél Kondó földjét választja el a határ. Ezután a Holboca Ludna területére megy, a Liszkópataka szintén Ludna területére megy és itt egy kettıs határjelnél kezdıdve a Liszkó mentén halad a határvonal és eléri a Liszkó forrását, ahol két határjel van: ezek választják el Miklós ispán földjét a Kazinc faluból való várjobbágyok földjétıl. Innét nyugat felé tart és felhág egy bércre a Tardona patak mellett, ahol három határjel van: egy a várnépeké, kettı pedig Miklós ispáné. Majd a bérc tetején haladva tovább régi és új határjeleken át elérkezik a Rednich patakához és befejezıdik. Hogy tehát ennek a mi adományozásunknak a sora szert tegyen az örök érvényőség erejére és az idık elırehaladtával se tudja azt soha senki semmissé tenni, kiadattuk ennek a Miklós ispánnak jelen, kettıs pecsétünk erejével örökre szólóan megerısített oklevelünket. Kelt Zólyomban, Benedek mester fehérvári prépostnak, udvarunk kancellárjának a keze által, augusztus Idusa elıtt két nappal (augusztus 12- én), uralkodásunknak ötödik esztendejében [1240-ben]. 17

9. 1243. Albert jászói prépost oklevele, amellyel különféle szabadságokat adományoz a monostor népeinek a számára. Forrás: Fejér György, 1829 1844. IV/3. kötet, 304 306. p. Albert, az isteni könyörületességbıl jászói prépost és ugyanannak a helynek a teljes konventje Krisztus összes híveinek, a most élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt, akik a jelen írást látni fogják, üdvöt mindeneknek az Üdvözítıjében. Hogy a régiség ne bánhasson mostohán a megtörtént dolgokkal és hogy azok, amiket ésszerően megcselekedtek egy idıben, azon idı elırehaladtával ne váljanak könnyen semmivé, az emberek leleményes elıvigyázatossága kitalálta, hogy írások gyámola által kell azokat megerısíteni. Ennélfogva mindenkinek, mind a most élıknek, mind pedig a jövendıbelieknek a tudomására kívánjuk hozni a jelen oklevelünkben foglaltak által, hogy mi a jászói Keresztelı Szent János egyház népeinek hogy számuk mind jobban és jobban növekedjék és gyarapodjék a mi jóakaratunkból és valamennyi testvérünknek a közös egyetértésével ezt a szabadságot engedélyeztük: hogy minden egyes teljes házhely után Szent Márton hitvalló ünnepén (november 11-én) az ugyanazon város mértékével mért három pondus ezüstöt tartozzanak fizetni terragium gyanánt; a szılıik után pedig, valamint az akár vásárolt, akár irtott, akár valamilyen más módon szerzett földjeik után egyáltalán semmit se fizessenek. Az egy malom pedig, akárhány kerékre legyen is rendelve, egy teljes telek tartozását fogja megfizteni. Továbbá a kovácsok, az ácsok, a vargák, a sütık, a mészárosok, a szőcsök és a hozzájuk hasonlók, akik nem a falu rendjében telepedtek le, hanem másoknak a telkén lakva keresik a kenyerüket, esztendınként 12, abban az idıben forgalomban lévı dénárt fognak fizetni a monostornak. Továbbá a két ünnepnapon: tudniillik Szent Mihály arkangyal ünnepén (szeptember 29-én) és az Úr születésének az ünnepén (december 24-én) közülük mindenki a háza után tehetségének megfelelıen tartozik szép ajándékokkal megtisztelni a monostort; Keresztelı Szent János ünnepén (június 24-én) pedig az egész falu után egy kost és egy korsó sert, valamint minden egyes teljes telek után egy kalácsot lesznek kötelesek adni. Továbbá közönséges akarattal maguk között idırıl-idıre azt válasszák meg falunaggyá, akit akarnak, s ı három fajta kivételével ezek: az emberölések, a vérontás és a hatalmaskodások minden ügyükben törvényt fog látni és a büntetéspénzt felveszi tılük; ha pedig eskü lesz közöttük, a Szent Mihály arkangyal egyházban fognak esküt tenni és a maguk tisztázásáért fizetendı dénárokat az említett egyház papja veszi fel. Az elıbb mondott háromféle ügyben pedig az ı falunagyuk és a mi emberünk együtt fog törvényt látni és a büntetéspénz két része a tisztítóeskük ha az ügyeik megvitatása során lesz eskütétel 18

után járó pénz két részével együtt a monostornak jár, a harmadik rész pedig a falunagyuknak jár. Továbbá idırıl-idıre közönséges akarattal azt választanak majd meg papnak, akit akarnak, s a papjuknak járó tizedeket a németek szokásának megfelelıen a mezıkön hagyják. Továbbá a király úr kollektájából a fele részt fizetik majd meg. Továbbá azok, akik örökösök nélkül halnak meg, rendelkezni fognak annak a szabad lehetıségével, hogy valamennyi jószágukat mind az ingóságokban, mind pedig az ingatlanokban lévıket arra vagy bárkire hagyják, akire csak akarják. Továbbá világos nappal érkezzenek, s miután minden épületüket eladták, világos nappal távozzanak is békességesen és biztonságban. Továbbá rendelkezni fognak a vizekben való halászásnak és az erdıben való vadászásnak, valamint a fémek keresésének vagy felhasználásának szabad tehetségével. Továbbá a hétfıi napokra nekik és közöttük mindenki másnak is szabad vásárt engedélyeztünk. Hogy tehát ezen szabadság rendelkezzék az örök érvényőség erejével és az idı elırehaladtával a mi utódjaink közül senki semmilyen módon se tehesse azt érvénytelenné és ne is vonhassa vissza, kiadtuk a jelen, a mi pecsétünknek és testvéreink pecsétjének az erejével megerısített oklevelünket. Kelt az Úr 1243. esztendejében. 10. 1244. (1270, 1328.) IV. Béla király kiváltságlevele a körmendi vendégek számára; az oklevelet átírja V. István, majd az ı oklevelét Károly Róbert. Forrás: Bándi Zsuzsa, 1987. 121 122. és 126 127. p. Károly, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Salernum fejedelme, a Szent Angyal méltóság és hegy ura Krisztus összes híveinek, a jelenben élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt, akik a jelen oklevélrıl tudomással bírnak majd, üdvöt mindeneknek az Üdvözítıjében. A királyi felség magas méltóságát megilletı kötelesség elıdjeinek a kiváltságait megújítani, hogy a megújítás jogcíme által szilárdan megmaradjanak mindazok a dolgok, amelyeket a felséges fejedelmek a maguk idejében elrendeltek. Ennélfogva mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen oklevelünkben foglaltak által, hogy híveink, Ferenc körmendi bíró és vele együtt egy ugyanonnét való vendég, Churtan-nak mondott Tamás a maguk, valamint összes vendégtársaik nevében és személyében a jelenlétünk elé járulván, bemutatták elıttünk István úrnak, Magyarország egykori méltóságos királyának, legkedvesebb dédatyánknak valamely kiváltságlevelét, amely megerısíti Béla úrnak, Magyarország valamikori méltóságos királyának, a mi boldog emlékezető ükatyánknak a lentebb 19

megírt szabadságaikról kiadott kiváltságát; alázatos könyörgéssel kérve tılünk, hogy méltóztassunk érvényesnek elismerni és saját kiváltságlevelünkkel megerısíteni ama kiváltságot, amelynek tartalma így hangzik. István, Isten kegyelmébıl Magyarország királya Krisztus valamennyi hívének, akik a jelen oklevelet látni fogják, üdvöt Abban, aki a királyoknak üdvöt ad. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen oklevelünkben foglaltak által, hogy Körmendrıl való vendégeink a jelenlétünk elé járulván, bemutatták nekünk a király úrnak, a mi legkedvesebb atyánknak az ı szabadságukról kiállított kiváltságlevelét, alázatosan kérvén bennünket, hogy méltóztassunk jóváhagyni és saját kiváltságlevelünkkel megerısíteni ama kiváltságot, amelynek tartalma ez. Béla, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria és Kunország királya Krisztus összes híveinek, akik a jelen írást látni fogják, üdvöt és minden jót. Miután nyilvánvalóan köztudott, hogy a beáramló vendégek hőséges szolgálatából a király és az ország számára egyaránt sokféle haszon származik, ezért szükség van arra, hogy a királyi bıkezőség jóindulatának a teljességében részeltesse mennél készségesebben a szabadságukat, hogy a már itt lévık örvendezzenek annak, hogy idejöttek, a távoli helyeken lakozók pedig annál könynyebben elszánják magukat arra, hogy idejöjjenek. Ennélfogva mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen oklevelünkben foglaltak által, hogy mi körmendi vendégeinknek akiknek helyzetét és hasznát a kiteljesítés által kívánjuk megırizni és a megırzés által kiteljesíteni azt a szabadságot adományoztuk, hogy mi az idegenek közül, aki nem polgártársuk, senkit nem teszünk bírájukká, hanem egymás között és ık maguk válasszák meg bírónak azt a személyt, akit közös megegyezéssel alkalmatosnak és hasznosnak tartanak, majd jelentsék nekünk és ı tılünk fogja megkapni igazgatási hivatalát; ez a bíró valamennyi ügyben királyi tekintéllyel törvénykezhet fölöttük és kell is, hogy törvénykezzék, s ha nem tud a kellı módon elégtételt szolgáltatni a panaszosok közül valakinek, akkor csak maga a bíró és nem a nép, vagy valaki más tartozzék a királyi jelenlét elıtt megjelenni. Továbbá, ha olyan tolvajt fognának el maguk között, akinek a tolvajsága meghaladja a hatvan friesachi dénár értéket, akkor azt büntessék felakasztással. Továbbá, aki ártatlan embert gyilkolna meg és a jog rendje által elmarasztaltatna, annak feje vétessék. Hasonlóképpen aki valakinek a kezét megcsonkítaná, veszítse el a kezét. Aki pedig hatalmaskodást készülvén cselekedni, arra venne bátorságot, hogy polgártársának a házát fegyveres kézzel megtámadja, azt törvényes ahogyan megmondottuk ítélkezés által tíz márka büntetésben kell elmarasztalni. Továbbá olyan hadjárat idején, amelyben személyesen való kivonulásunk megkívántatik, közülük minden tizenöt mansio adni fog nekünk egy lándzsával, páncéllal, sisakkal, puzdrával és egyéb, a páncélosok számára alkalmatos hadi eszközökkel felszerelt páncélos katonát, két lóval ellátva, s e ka- 20

tona a báróink közül senkinek a csapatához sem csatoltatván, csakis a mi zászlónk alatt fog lovagolni, a mi különös parancsukra fog menni oda, ahová rendeljük ıt és cselekszi majd, amit kívánunk tıle. Továbbá, a közülük való kereskedık Vas és Zala vármegyékben portékáik után semmiféle vámot se tartozzanak fizetni. Ezenfelül akik közülük törvényes örökösök nélkül távoznak el az élık sorából, azoknak legyen szabad tehetıségük, hogy akaratuk tetszése szerint összes jószágaikat vagy az ott épült egyházra, vagy pedig az atyafiaikra hagyományozzák. Azt is akarjuk, hogy ha a megkezdıdött háború alatt a németek közül valamely kereskedık az utak veszedelmétıl félvén, közöttük maradtak volna, akkor azok a békesség megkötéséig személyük és összes jószágaik biztonságával tartózkodhassanak ott. Megengedjük továbbá, hogy közösségük szabadon, bármiféle akadályoztatást figyelmen kívül hagyva rendelkezzék a Rába folyó mellett a kaszáló rét használatával attól a falutól kezdve, amelyet Druskának mondanak, egészen a Gelka malma helyéig; semmiképpen sem szabad azonban általmenniük a Chernech folyón, mivel azt akarjuk, hogy minden, ami azon túl van, maradjon meg a vár birtokában. Hogy pedig rendelkezésünknek és az elıbb mondott vendégek szabadságának a rendje örökké épségben és mindenképpen visszavonhatatlanul megmaradjon a jövendıben, ezért örök érvényének a megerısítésére kiadattuk a jelen, kettıs pecsétünk oltalma alatt hitelesített oklevelünket. Kelt Kiskomárom mellett, az Úr megtestesülésének 1244. esztendejében, október havának 28. napján, országlásunknak pedig a tizedik évében. Mi tehát azon vendégek könyörgéseit kegyelmesen meghallgatván, s ıket az abban a kiváltságlevélben engedélyezett és elıbb említett szabadságban minden tekintetben megırizni akarván, valamint legkedvesebb atyánk mondott kiváltságlevelét jóváhagyván és elfogadván, azt jelen kiváltságlevelünkben szóról-szóra átíratva megerısítettük, kettıs pecsétünk erejével érvényesítvén. Kelt Fehérvárott, szeretett hívünknek, Benedek mester aradi prépostnak, udvarunk alkancellárjának a keze által, az Úr megtestesülésétıl számított 1270. esztendıben, uralkodásunknak pedig az elsı évében. Mi tehát a mondott István király úr elıbb írt kiváltságlevelének az igazságát szorgalmatosan megvizsgálván és ugyanazon vendég híveink esedezéseit kegyelmesen meghallgatván, az elıbb mondott, egyetlen részében sem hamisított és a jelen oklevelünkben szóról-szóra átírt kiváltságot elfogadjuk, elismerjük érvényesnek és helybenhagyjuk, s országunk lentebb megnevezett fıpapjainak és fıurainak a tanácsára az elıbb írt szabadságokkal kapcsolatban ezen vendég híveinknek és utódaiknak örökre szóló érvénnyel és a jelen kiváltságunk pártfogása által megerısítést adunk. Ezen megerısítés emlékezetére és örök érvényére pedig kiadattuk az új és hiteles kettıs pecsétünk erejével megerısített jelen kiváltságlevelünket. Kelt Endre mesternek, a fehérvári egyház prépostjának, udvarunk alkancellárjának, szeretett hí- 21

vünknek a keze által, az Úr 1328. esztendejében, június Nonája elıtt a negyedik napon (június 2-án), országlásunknak pedig hasonlóképpen a huszonnyolcadik évében, amidın a Krisztusban tisztelendı urak: Boleszláv esztergomi és László testvér kalocsai érsekek, valamint Benedek csanádi, Péter testvér boszniai, Ivánka váradi, Miklós gyıri, György szerémi, László pécsi, Henrik veszprémi, Csanád egri, András erdélyi és László zágrábi püspökök kormányozzák szerencsésen Isten egyházait, továbbá a nagyságos férfiak: Demeter a fıtárnokmesterünk, Tamás az erdélyi vajda és szolnoki ispán, Mykch az egész Tótország bánja, János a macsói bán, valamint szerémi, valkói, bodrogi és baranyai ispán, Pál ispán az országbíránk, János a legkedvesebb házastársunknak, a királyné asszonynak a fıtárnokmestere, Dezsı ugyancsak ınéki az országbírája, István a fılovászmesterünk, Dénes a fıasztalnokmesterünk, Miklós a pozsonyi ispán és még sokan mások birtokolják országunk vármegyéit és méltóságait. 11. 1246. Myko zólyomi ispán bizonyságlevele egy Bánya nevő földnek a határjárásáról és arról, hogy ezt a földet beiktatta Apath királyi numitor (?) és rokonai birtokába. Forrás: Fejér György, 1829 1844. VI/1. kötet, 262 263. p. Mi, Myko zólyomi ispán mindenkinek, akiknek hasznos tudni, a jelenben élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt jelentjük, hogy mi Béla király úrnak a parancsára és tetszésébıl a néhai ispánnak a Bana nevezető, Nympti és Zabrad falvak mellett fekvı földjét haszonvételeivel és tartozékaival, tudniillik a rétekkel és a vizekkel együtt beiktattuk Apath-nak, a király úr numitorának és fivéreinek, valamint örököseik utódjainak a birtokába örökös birtoklás végett, mint biztos határok által mindenfelıl elválasztott [birtokot]. A mondott föld elsı határa a napkeleti rész felıl, a hegytetın kezdıdik és innét ereszkedik le a völgyön keresztül és azon patak mentén, amelyet Sornazeg-nek neveznek, a déli rész felé az útig, s itt van egy földbıl felhányt határjel. Innét a napnyugati terület felé halad, ahol összekapcsolódik a Seumcha folyóval, s innét ugyanazon Seumcha folyó mentén halad felfelé az északi rész irányába, s ott földbıl felhányt határjelek vannak. Onnét kezdve elválik a mondott folyótól és felhág a hegyre a ligeten keresztül, s elmegy az elsı határjelhez és ott befejezıdik az fentebb mondott föld határa. [Ebben a dologban] Preslaus ispán volt helyettünk a poroszló. Hogy tehát ezen király úrnak ez az adománya épségben és sértetlenül megmaradjon, s ne vonathassa azt soha senki vissza, a mondott Apath-nak és rokonainak ki- 22

adtuk [a pecsétünk] erejével megerısített oklevelünket. Kelt a Kegyelemnek az 1246. esztendejében. 12. 1247. Móric királyi asztalnokmester adománylevele rokona, Aba fia Márk számára két prediumról. Forrás: Wenzel Gusztáv, 1860 1874. VII. kötet, 250 251. p. Mivel az emberi cselekedetnek a sorát az idı suhanó múlásával a felejtés felhıi borítják ködbe, szükséges, hogy emlékezetüket az oklevelek élı tanúbizonysága útján tartsuk fenn. Ezért mi, Móric, a királyi asztalnokok mestere és nyitrai ispán mindenkinek, mind a most élıknek, mind pedig az utókornak a tudomására akarjuk hozni, hogy mivel Aba fia Márkot unokatestvérünk lévén a közeli vérrokonság köteléke főzi hozzánk, sıt ı még ezen felül is igen gyakran szolgált bennünket, mint atyjafiát rendíthetetlenül és becsülettel tisztes és hasznos szolgálataival; ezért mi részint a vérrokonság okán, részint pedig szolgálatainak a viszonzásául azt akarjuk, hogy részesüljön birtokainkból és két praediumunkat melyek közül az egyiknek Simon a neve és Gömör vármegyében, a [Hangony] 3 folyó mellett fekszik s amelyet királyi adományozás folytán szereztünk meg, a másik pedig, Dumbul, túl a Moraván, Noak mellett van és vásárlás jogcímén birtokoljuk neki és rajta keresztül örököseinek adományozzuk tetszésünkbıl és jóakaratunkból örökös birtoklásra. Hogy pedig ez az adományozás, amelyet véghez vittünk, örök érvényő maradjon és örököseink közül soha senki ne tudja azt visszavonni, kiadtuk jelen, pecsétünk erejével megerısített oklevelünket. Kelt a Kegyelemnek az 1247. esztendejében, augusztus Nonája elıtt a harmadik napon (augusztus 3-án). 3 Az oklevél közlésébıl a folyó neve talán olvashatatlanság miatt kimaradt. 23

13. 1249. IV. Béla király adománylevele a szinai vendégek számára két, Abaúj vármegyétıl elszakított föld tárgyában. Forrás: Wenzel Gusztáv, 1860 1874. VII. kötet, 281 282. p. Béla, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria és Kunország királya minden Krisztusban hívınek üdvöt Abban, Aki az igaz üdvösség. Mivel a népek sokaságában áll a királyok dicsısége és az országnagyok hatalma is ezek számosságával büszkélkedik, ezért illik a felségesek bölcseségéhez, hogy buzgón és vigyázva törıdjenek a nekik alávetett népek számának gyarapításával: mert ahogyan ezektıl indul el a hasznosság elımenetele, éppen úgy a tisztesség és az erény forrása is ıtılük származik. Ennélfogva mindenkinek a tudomására kívánjuk hozni a jelen oklevelünkben foglaltak által, hogy Scena-i vendégeink a jelenlétünk elé járulván, azt kérték alázatosan és mély tisztelettel felségünktıl, hogy mivel a földjük nem elegendı az ott összegyőjtendı népek számára szántani, ezért kegyelmünk teljességébıl méltóztassunk földjeikhez csatolni és nekik átengedni az Újvár vármegyében fekvı Kaetetiv és Boltsschar nevő földeket. Mi tehát saját hasznunk elé helyezvén alattvalóink elımenetelét, kegyelmesen fogadtuk a kérésüket és királyi bıkezőségünkbıl mind a már ott egybegyőlt, mind pedig az ezután összegyőjtendı ezen népeknek adtuk az elıbb mondott Kaetetiv és Boltsschar földeket, elszakítva azokat Újvár vármegyétıl, összes tartozékaikkal és haszonvételeikkel együtt, azon határok és határvonalak alatt, ahogyan a mondott vár, mint közismert, korábban birtokolta azokat. Elrendeltük ezenfelül, hogy örvendjenek minden olyan szabadságnak, amelyekkel engedelmünkbıl Kassa-i vendégeink élnek, mind a tizedek fizetését, mind pedig a törvénykezéseket tekintve, valamint minden egyéb tekintetben is, ami csak kiváltságlevelükben pontról-pontra, egyenként és részletesen le van írva: eszerint az elıbb mondott Schena-i vendégeink minden egyes telkük után pontosan ugyanazt az adót tartoznak majd fizetni nekünk, amelyet a többször említett Kassa-i népek szoktak évente adni a telkeik után. Az elıbb mondott földek birtokába pedig hívünk, Tecus Sarus-i ispán által iktattatjuk majd be ıket. Hogy pedig mindezek az elırebocsájtott dolgok elnyerjék az örök érvényőség erejét és az idık elırehaladtával se tudja érvénytelenné tenni senkinek a rosszakarata sem, kiadtuk az elıbb nevezett Scena-i népeink számára a kettıs pecsétünk erejével megerısített jelen oklevelünket. Kelt a Kegyelemnek az 1249. esztendejében, április Idusán (április 13-án), országlásunknak pedig a tizennegyedik évében. 24