Dr Doreen Virtue ANGYAL TERÁPIA Atlantisz angyalai és a gyógyító templom titkai. Az elme és a test Gyógyítása az angyalok segítségével. Amikor az angyalokat arra kérjük, Hogy lépjenek testünkbe, és végezzenek energetikai tisztítást, A szeretetre való fókuszálás fénnyel árasztja el tudatunkat. DOREEN VIRTUE 1
TARTALOM Bevezetés 4 I. RÉSZ: ATLANTISZ ANGYALAI ÉS A GYÓGYÍTÓ TEMPLOM TITKAI 1. Fejezet Utazás Atlantiszra 6 2. Fejezet A gyógyító templomban 12 3. Fejezet Kapcsolat a múlttal 19 4. Fejezet Kristályok és olívaolaj 22 5. Fejezet Útban Athén felé 24 6. Fejezet Pitagorasz és Hermész 29 7. Fejezet A varázslatok földjén 37 8. Fejezet A napfény érvek és ellenérvek 49 9. Fejezet Az atlantiszi varázsló 54 II. RÉSZ: AZ ANGYALTERÁPIA LÉPÉSEI, ÉS PÉLDÁK A SIKERES GYÓGYULÁSRA 10. Fejezet Bevezetés az angyalterápia alapelveibe 58 11. Látni a fényt, avagy kristálytiszta szándékok 60 12. Fejezet Kristálygyógyítás 66 13. Fejezet Gyógyítás fénnyel és színekkel 71 14. Fejezet Gyógyítás energiával 83 15. Fejezet Az energiatest és a csakrák kezelése 89 16.Fejezet Az angyalok és a napsütés 96 17.Fejezet Az ima, a hit és az angyalok 102 18.Fejezet A fény és a szeretet angyalai 115 19. Fejezet Összefoglaló 123 III. RÉSZ: GYÓGYÍTÁS ANGYALTERÁPIÁVAL 20. Fejezet Az angyalterápia gyógyító technikái 124 Utószó 136 2
Bevezetés Csodálatos látvány tárul elém, miközben e sorokat papírra vetem Santorini szigetén. Szállodai szobánk erkélyéről látni, ahogy a tenger hullámai a vulkánkráter, a caldera környékét nyaldossák. Santorini különös jelentőséggel bír nemcsak számomra, hanem e könyv számára és számodra is, ugyanis sokan hiszik, hogy az elsüllyedt atlantiszi kontinens megmaradt földszakasza. A számtalan atlantiszi gyógyító templom egyikének maradványai is a hely misztikus energiáira és tradícióira utalnak. Tökéletesebb helyszínt el se képzelhettem volna gyógyításról szóló könyvem megírásához hiszen ez az a hely, ahol eonokkal ezelőtt én magam is éltem.talán veled együtt. Amikor egy hatalmas robbanás hatására a sziget a tenger mélyére süllyedt, vele süllyedt lakóinak magas szintű tudása és bölcsessége is. Könyvem első részében az atlantisziak által alkalmazott ősi gyógyító bölcsességről és azokról a titkokról írok, melyeket Atlantisz angyalai megosztottak velem. A második és a harmadik részben olyan történeteket és módszereket ismertetek, amelyeket te is beépíthetsz mindennapi életedbe önmagad vagy mások gyógyítására. Itt teszek említést, az ősi tudást alátámasztó tudományos eredményekről is. A gyógyító angyalok Az angyalok egoval nem rendelkező mennyei lények, ami azt jelenti, hogy nem ítélkeznek, és szeretetük mindenre kiterjed. Eltávozott szeretteink szintén betölthetnek angyali szerepet, bár őket igazából szellemi vezetőknek nevezzük. Egész életem tisztánlátói tapasztalat mondatja velem, hogy mindenki mellett legalább két őrangyal és legalább egy szellemi vezető áll. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem mindenki hallgat rájuk, mert ha azt tennék, a világ mentes lennek az erőszaktól és a kegyetlenségtől. Mindemellett tény, hogy ott vannak mellettünk, és csupán rajtunk múlik, készek vagyunk-e kommunikálni velük, meghallgatni őket. Az angyalok éppúgy jelen vannak a szkeptikusok és az ateisták életében, mint ahogy a jó szamaritánusok mellett is. Azért vannak velünk, hogy az isteni béke létrejöttéhez mi magunk is hozzájárulhassunk. Bár tetteinkért mindannyian személyes felelősséggel tartozunk, segíthetnek a leghatékonyabb lépések megtalálásában. Igaz ugyan, hogy a fájdalmak és a küzdés révén fejlődhetünk, a béke és a nyugalom által azonban még inkább. Ezért az angyalok boldogan segítenek nekünk bármiben, legyen szó csekélységről vagy egy nagy horderejű dologról, ha az, békénket és nyugalmunkat szolgálja. De ahhoz, hogy közbenjárhassanak, kérnünk kell tőlük a segítséget, mert univerzumunk alaptörvénye, a szabad akarat törvénye ezt kívánja. Amikor angyalokkal dolgozol, akkor neked is jut fényükből, hagyatkozhatsz erre a fényre, és egomentes felettes énjükre. Segítenek meggyógyítani lelkedet és 3
szellemedet, hogy félelmeiden túllépve szeretettel közelíthess az életben fellépő összes helyzethez. Az angyalokat nem köti se tér, se idő, ezért nem kell aggódnod amiatt, hogy kéréseddel esetleg zavarod vagy megterheled őket. Az angyal szó jelentése: Isten hírnöke. Amikor a Teremtőhöz imádkozol, az angyalok a Teremtő üzeneteit hozzák el neked, teremtettnek. Nem istenkáromlás tehát megszólítani őket, mivel az Istennek folytatott beszélgetések eredményeként is az angyalok szólnak hozzád, hiszen az angyalok egyek Istennek, Isten meghosszabbításai, és te is az vagy. Amikor az angyalokkal szövetkezünk, életünk minden területén csodálatos gyorsaságú, meglepő változások mehetnek végbe. Hozzásegítenek a testi, spirituális, érzelmi, pénzügyi és intellektuális gyógyuláshoz. Segítenek munkánkban, egészségünk megszerzésében, szerelmi és családi életünkben és a lelki békénk megőrzésével kapcsolatos minden más dologban. Ezért akár saját magad, akár egy szeretted vagy egy kliensed gyógyulásához, kéred az angyalok segítségét, a gyógyító energia bőséges csatornájához kapsz hozzáférést. A könyvről Könyvem három részből áll. Ha örömmel olvasol mások spirituális tapasztalatairól, akkor kezd az I. résszel. Ha azonban kizárólag az angyalterápia lépései, és az azzal kapcsolatos történetek érdekelnek, akkor kezdheted az önmagában is megálló II. résszel. A III. rész az angyalterápia első két részben is említett módszereit foglalja össze. A könyv I. részében, mintegy folytatva a Fényküldöttek útja (The Lightworker s Way) és a Gyógyítás tündérekkel (Healing with the Fairies) című könyveimet, beszámolok legfrissebb spirituális felfedezéseimről és kalandozásaimról. De bízom benne, hogy könyvem az előző két könyv olvasása nélkül is élvezetes és gazdag olvasmány lesz számodra. 4
ELSŐ RÉSZ Atlantisz angyalai és a gyógyító templom titka 1. FEJEZET Utazás Atlantiszra Soha nem állt szándékomban Santorinire utazni. De amint összeállítottuk az útitervet görög kiadómmal, valamint férjemmel és útitársammal, Steven Farmerrel, kezdtem megérteni, miért is kell odamennem. Európai könyvajánló körutunkba Steven egy heti pihenőt iktatott be kettőnk számára Santorini szigetén. Akkor aligha sejtettük, milyen mozgalmasnak bizonyuk majd rövidke vakációnk. Attól a perctől kezdve, hogy a Santorinire tartó gépre lefoglaltuk a jegyeket, az Univerzum folyamatosan küldte a megerősítő jeleket. Mindegyik dél-kaliforniai újságban vagy folyóiratban, amelybe csak belelapoztam, találtam cikket a szigetről, és ezeken Santorini Atlantiszhoz kötődő kapcsolatára is utaltak. De a leginkább egyértelmű jelzés csak ezután következett. Egyik reggel a szokottnál korábban ébredtem, azzal a gondolattal, hogy fel kell hívnom James Van Praagh barátomat, a népszerű spirituális írót és médiumot. Ez hihetetlen! kiáltott fel James, mikor meghallotta a hangomat. Nekem is jött az üzenet, hogy hívjalak fel ma reggel. Amikor egy órával később közös reggelinkhez ültünk, említést tettem neki európai utunkról. Van egy hely, ahová feltétlenül el kell mennetek mondta. Hová? kérdeztem, teljesen nyitottan arra, amit mondani fog. Hiszen tudtam, hogy James nemcsak hihetetlen képességekkel rendelkező és segítőkész médium, hanem gyakorlott utazó is. Feltétlen el kell mennetek Santorinire! Ez az egyik legkedvesebb hely számomra a világon! mondta hatalmas lelkesedéssel. Majd kicsit felém hajolva, mélyen a szemembe nézve, halkan hozzátette. Tudod, ez a hely maga Atlantisz. Szinte ittam a szavait, majd azt feleltem: James, ez hátborzongató, mert Stevennek már meg is vettük a repülőjegyet Santorinire. Pár héttel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezik, most pedig egyenesen bombáz az Univerzum az üzenetekkel, hogy menjünk oda! És mennyi utalást kaptam arra, hogy Santorini Atlantisz része volt! Ha odaértünk, e-mailben jelentkezem. 5
Santorini szigete Ahogy a kis repülőgéppel a sziget felé közeledtünk, a Summer Lovers ( Nyári szeretők) című film jutott eszembe, melyben Daryl Hannah játszott, és amelyet itt, ezen a kis görög szigeten forgattak. A tenger kékje szinte összeolvadt a derült égboltéval, olyan volt, mint egy hatalmas kék kivetítővászon, amelynek előterét, vakítóan fehérre meszelt falaikkal, kis háza százai pöttyözték be. Leszállás után a körülbelül ötvenfőnyi utas kiszállt a gépből, és a lépcsőn lesétálva szinte izzó beton felől áradó forró, párás levegő fogadott bennünket. Mire sikerült poggyászainkat átvennünk, már minden taxit elvittek. Mivel a repülőtér mindentő távol volt, egyedüli megoldásnak az autóbérlés maradt. Egy Suzuki Altot kaptunk, mely olyan kicsi volt, hogy engem leginkább egy autónak álcázott motorra emlékeztetett, bár az is igaz, hogy a szigeten közlekedő összes autó szinte játékautónak tűnt. Suzuki, Hyundai, Fiat és Peugeot ezek voltak a szigeten a legnívósabb márkák. Az autókölcsönző alkalmazottainak elmondása szerint a szállodánk felé vezető úton az első tájékozódási pont egy turista iroda lesz a jobb oldalon, majd a nyitott autóparkolónál be kell fordulnunk balra. Ezekkel a nem túlságosan egyértelmű instrukciókkal érkeztünk meg Imerovigli városába. A nyitott parkolót könnyűszerrel megtaláltuk, de merre lehet a szállodánk? A parkolóra néző házfalon egy tucatnyi szálloda neve állt, köztük a miénk is, de sehol egy nyíl, amely eligazíthatott volna. A parkolóból két irányba is vezetett gyalogút. Mivel úgy okoskodtunk, hogy szállodánk a sziget széle felé lehet, kivettük csomagjainkat, és abba az irányba indultunk. Hamar rájöttem, hogy magas sarkú szandálomat nem a sziget több ezernyi lépcsőjének megmászására tervezték. Megálltam, letérdeltem, kinyitottam a bőröndömet, és gyorsan felvettem egy lapos sarkú szandált. Ezt a szandált és az egy edzőcipőt viseltem az egész vakáció alatt, bár utazás előtt még arról fantáziáltam, hogy hosszú, csodásan libbenő, görögös ruhákban és magas sarkú szandálban sétálgatok majd a szigeten. Hőség és por mindenütt, mi pedig ugyancsak elfáradtunk a Los Angelesből idáig tartó úton Londonban és Athénben is át kellett szállnunk. Nem csoda hát, hogy miközben nehéz bőröndjeinkkel a girbe-gurba lépcsőkön és gyalogutakon cipekedtünk, arra gondoltunk, görög vakációnk nem a legtökéletesebben indul. Azt se tudtuk, hogy egyáltalán jó irányba megyünk-e! Steven végül megszólalt: Te maradj itt a csomagokkal, én előremegyek, megnézem, jó irányba megyünk-e öt percen belül vissza is jött egy feketehajú emberrel, aki egy nagy mosoly kíséretében, némán megragadta összes bőröndünket, majd intett, hogy kövessük őt. Meglepődésemet látva Steven megnyugtatott: megtalálta a szállodát, ahol már többféle munkát is ellátott. Ezt abból gondoltam, hogy olyan volt, mint egy négykerekes kis jármű, melyet kifejezetten arra terveztek, hogy a lépcsőkön föl-le szaladgáljon nehéz csomagjainkkal. Minden erőnket össze kellett szednünk, hogy lépést tartsunk vele, míg a lépcsők útvesztőjén át végre megérkeztünk szállodánkig. Szobánk egy szikla oldalába épült, és volt benne egy hatalmas, körülbelül zongorányi méretű sziklabetüremkedés. Azt mondták, hogy a sziklára épült szállodáknál ez teljesen normális. A szikla energiája olyannyira élőnek tűnt, hogy miközben a szobában elrendezkedtünk, úgy éreztük, velünk van egy harmadik személy is. A szoba kétségtelenül a szikláé volt, és mi most az ő vendégszeretetét élveztük. 6
Mivel a vizet teherautókkal szállítják Santorinire, a fürdőszobák és zuhanyzók egészen eltérnek attól, amit megszoktunk: lényegében a szobáról leválasztott kis vizesblokksarkok. Ahhoz, hogy meleg vízben zuhanyozhass, körülbelül 20 perccel azelőtt, hogy zuhanyozni szeretnél, meg kell nyomnod egy gombot, és a napenergiával működő fűtőrendszer működésbe kezd. Majd el kell húznod a zuhanyzót a fürdőszobától elválasztó függönyt, és a kézi zuhanyrúddal már zuhanyozhatsz is. Mi is lezuhanyoztunk, kényelmes ruhát és cipőt vettünk fel, majd felfedezőútra indultunk a környéken. Alaposan szemügyre vettük szállodánkat, hogy sétánk végeztével könnyen visszataláljunk, mivel ránézésre a sziget összes szállodája egyformának tűnt. Elsőnek azt vettük észre, hogy a sziget tele van a legkülönfélébb színű, rövidszőrű kóbor macskákkal. Mind kifejezetten véznák voltak, mintha csak az idelátogató turistáktól kapott alamizsnán éltek volna. Igen barátságos és szerető jószágoknak tűntek, akik egy dolgot szemlátomást jól megtanultak: a kényeztetés és az étel finom kierőszakolásának nincs biztosabb módja, mint odadörgölőzni a turisták lábához. Az utat szegélyező boltok között elhaladva több naptárt fedeztünk fel a kirakatokban Santorini macskái címmel, tele a fehér villák és kis házak előtt üldögélő macskák édes fotóival. Emlékezés a fényre Az időzónaváltás, a friss levegő, az erős napfény és a többhónapnyi megfeszített munka miatt Steven is én is hihetetlenül elfáradtunk, mivel pedig már vagy másfél órája csak mentünk és mentünk, megállás nélkül, hirtelen végtelen kimerültséget éreztünk. Santorini töltött első napunkon ezért egy új, megnyugtató szokást vezettünk be: a hosszú délutáni szunyókálásét. Első alkalommal élénk színek és fények víziójával ébredtem kétórás szundikálásomból. Tudtam, hogy álmomban angyalok látogattak meg, akik a fény és a színek gyógyító erejéről szóló üzenetet hoztak. Magára az üzenetre képtelen voltam visszaemlékezni, de bíztam benne, hogy tudatalattim biztos módon tárolta az információt. Aznap este három embert mutatott be görög kiadónk: Janis Renierist, szállodánk tulajdonosát, Polichronis Madát, egy helyi holisztikus orvost, akit egyszerűen csak Chronisnak hívtunk, és Andres Kannelopoulost, aki nemrég tért vissza Indiából, ahol több éven át tanult egy misztikus jógitól. Ahogy a szivárvány szinben tündöklő naplementében gyönyörködtünk, Janis elmesélte nekünk fia gyógyulásának szép történetét. 2002. június 9-én a 19 éves Manolis éppen búvárkodott, amikor szigonya véletlenül kilökődött, és fejébe fúródott. Janis, aki korábban maga is tengerész volt, mindig biztonságban érezte magát a tengeren, mert Szent Mihály védelmét kérte útjaihoz. Később arra kérte a szentet, hogy vigyázzon gyerekeire. Így, aztán amikor Janis értesült fia búvárbalesetéről, azonnal imádkozni kezdett, majd a kórházba rohant. Az orvosok szerint hihetetlen szerencse volt, hogy a fiú egyáltalán életben maradt. Hogy tudtál kijönni a vízből? - kérdezte fiát. Úgy, hogy jártam a fénynél felelte Manolis az ágyból -, és Szent Mihály egész idő alatt velem volt. Az orvosok azt mondják, hogy Manolis egész életében vak és béna marad, de Janis ezt nem tudta elfogadni. Kitartóan őrizte magában az egészséges Manolis 7
képét, és egy éven belül Manolis teljesen meggyógyult! Csodával határos gyógyulása a városban lakó többi ember hitét is megerősítette, köztük Manolis szkeptikus osztálytársaiét is. Chronis és Andersen mosolyogva hallgatták Janis történetét, az ő hitük igen nagy volt. Chronis Santorini körzeti orvosa volt, aki gyakorlatilag a nap bármely szakában rendelkezésre állt azoknak, akik kihívták magukhoz, vagy a rendelőben akarták felkeresni. Izmos testével és fiatal kinézetével Chironis sokkal inkább emlékeztetett egy férfi divatmodellre, mint körzeti orvosra. Nekem Mark McGrath-t, a Sugar Ray együttes énekesét jutatta eszembe. Chronis arról mesélt, hogyan ötvözi a gyógyításban a spirituális és a természetes gyógymódokat. Az angyalok nincsenek távol tőlünk, nem a messzi mennyországban vannak mondta -, hanem itt, a Földön, és az a céljuk, hogy megtanítsanak minket gondolataink helyes használatára. Az azonnali karma korában élünk, gondolataink azonnal megvalósulnak. Bármi is legyen az, ami kiárad belőlünk, azonnal visszajön hozzánk, tízszeresére erősödve. Ugyanez a helyzet a sötét gondolatokkal, azonnal visszatérnek hozzánk. Korábban még úgy volt, hogy csak a következő életben találkoztunk karmánkkal, de ma már visszaköszön még ebben az életben. Chronis kezdetben a modern orvoslást alkalmazta, ám belül érezte, hogy az igazi gyógyítás sokkal több kell, legyen gyógyszerek felírásánál és vizsgálatok elvégeztetésénél. Észrevette, hogy minden betege felületesen szedte a levegőt, ezért tanulmányozni kezdte, hogyan lehet az embereket a mély és teljes légzés megtanításával az egészség útjára vezetni. Ennek során Chronis hátgerincmasszőr képesítést szerzett, és ma már a betegek testének mozgatásával is elősegíti a nagyobb oxigénfelvételt. Chronis megfigyelte azt is, hogy azok, akik sok vizet isznak, sokkal gyorsabban gyógyulnak, ezért fokozott vízfogyasztást ír elő betegei számára. Később a csakrákat kezdte tanulmányozni, reiki mesteri fokozatot szerzett, és így ma már energetikai gyógyítást is végez. Azt is észrevette, hogy a bűntudattal küszködő emberek hamar megbetegednek, és sokkal nehezebben gyógyulnak, mint azok, akiket nem gyötör bűntudat. A bűntudat megöl bennünket, mérgesek és szomorúak leszünk tőle jelentette ki Chronis. Én azt tanácsolom a hozzám fordulóknak, hogy szabaduljanak meg tőle, vagy a cselekvéstő, amely kiváltotta. A leginkább gyógyító hatásúnak azonban a szeretet találta Chronis. Amikor szeretetenergiát küldött betegeinek, és segítette őket is a szeretetre összpontosítani, mindig gyorsan meggyógyultak. Az által alkalmazott gyógyításban Chronis az ezoterikus, holisztikus gyógyászatot az orvostudománnyal ötvözte. Emiatt igen sokan kértek tőle segítséget, és a mi két rövid találkozónkra is alig tudott időt szakítani a rendelések között. Andres Chronis lakó- és üzlettársa, egyben régi barátja, nyugodt, szerény, és bölcsesség árad belőle. Az a fajta ember, aki nem beszél sokat, de amikor megszólal, szinte magával sodor mondanivalójának mélysége. Említettem, hogy Andres találkozásunk előtt tért vissza Indiából, ahol egy ismert misztikus jógival és követőivel élt hét éven keresztül. A misztikus jógik képesek tárgyakat manifesztálni, önmagukat egyidejűleg két helyen megjeleníteni, testüket eltűntetni, levitálni és több más hihetetlen dolgot is végrehajtani, például csodaszerű gyógyulásokat előidézni. A jógival töltött évek alatt Andres sok dolgot megtanult a gyógyítás mibenlétével kapcsolatosan. 8
- Tőle tanultam, hogy bizonyos színekkel az egyes betegségek gyógyíthatók, mondta Andres. Csak vizualizálni kell ezt a színt a gyógyított személy körül, vagy épp magunk körül, ha mi magunk szorulunk gyógyításra. De tudunk fényt behívni egyszerűen úgy is, hogy kérjük, vegye körül az illető testét. Andres a jógitól megtanulta, hogy: a bíbor (kékes lila) fény gyógyítja a rákos betegségeket, és megöli a vírusokat. A fehér gyógyír a sérülésekre. A világoskék fény tisztítja és méregteleníti a testet, akárcsak a víz. Az arany fény megnyitja a harmadik szemet, és nyitva tartja a testet miután a bíbor és világoskék színek megtisztították. Megjegyeztem, hogy ezek a színek angyali színek, a bíborszínt Michael arkangyalhoz társítják, aki száműzi a félelmeket testünkből és elménkből, a fehér adja az összes angyal lényegét, a világoskék szín Raguel arkangyalhoz köthető, aki harmóniát és hitet hoz életünkbe, az arany fényt, pedig a Szentlélek és Krisztus energiájához társítjuk. Andres beszélt arról, hogy az arany fény, képes a harmadik szemet megnyitni, és ez eszembe juttatta A Csodák útján című könyv eredeti, szerkesztetlen változatát. Ennek szövege spirituális látásról írt, de ezt a kifejezést később, mikor a könyvet a nagyközönség számára szerkesztették, Szentlélekre írták át. Így elmondhatjuk, hogy ez az alapkönyv is a spirituális látással vagy a tisztánlátással hozza összefüggésbe a Szentlelket melyet az arany fény jelképez. De miért is lepődnénk meg azon, hogy a fény vizualizálásával képesek vagyunk meggyógyítani a testet? kérdezte Andres. Elvégre a megvilágosodás is a fényben való elmerülésről szól. Én úgy tudtam Fény és szeretet egyenlő gyógyulás tette hozzá Chronis. Fény és szeretet egyenlő gyógyulás ismételtem én is el egyfajta déja vu érzéssel, emlékezve az aznap délutáni angyali látogatásra. Chronis megfogalmazása kísértetiesen emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket álmomban az angyaloktól hallottam. Chronis, Andres és Janis társaságában töltött esténk az életről, mint olyanról szóló mély beszélgetésbe torkollott, majd Steven és én aznap éjjel különösen jól aludtunk. A sziget felfedezése Másnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a közeli boltba, ahol frissen sült kenyeret, apró szemű paradicsomot és kalamata olívaolajat lehetett kapni. Kis túránk, mely a szigetet behálózó lépcsők százain át, vezetett föl és alá. Jól megizzasztott és megéheztetett bennünket. A bolt tulajdonosa, Rita, hangos Kalimera! - köszöntéssel fogadott minket, mely mint megtudtuk görögül annyit tesz jó napot -. Így köszönnek délelőtt és délután is, csak napnyugta után mondják, hogy Kalispera! azaz jó estét. Az is kiderült, hogy a köszönöm görögül efharisto -, mely kiejtve egészen úgy hangzik, mintha azt mondanánk a fairy store tündérbolt. Ezért sokszor mondtam az embereknek, ők, pedig kedvesen mosolyogtak rám. Rita egyszerű, mégis magával ragadó jelenség volt. Őszülő haja gondosan elrendezett fürtökben feltűzve, nagy, matrónaszemű termetét többrétegű, laza ruházat rejtette. Meleg és őszinte mosolya még a vajat is megolvasztotta volna. Örömmel álltunk neki Stevennel a szendvicsek készítésének. Nem kellett más 9
hozzájuk, mint a frissen sült, ropogós és meleg kenyér, a paradicsomkarikák és az olívaolaj. Mivel minden összetevő jóval ízletesebbnek tűnt bárminél, amit valaha is kóstoltunk, nem untunk rá az olívaolajos, paradicsomos szendvicsre, bár rövid vakációnk alatt minden reggelink ebből állt. Ebédre általában grillezett görög gombát, plevrotust ettem. Ezt az osztrigás gombához hasonlóan fűszerezve, olajjal, balzsamfüves ecettel megöntözve készítették el. Bármelyik étterembe is mentünk, a gomba mindig pontosan olyan ízű és állagú volt, mint egy grillezett hús. És mivel annyi lépcsőt kellett örökösen megmásznunk, nem rakódott ránk súlyfölösleg az olívaolajtól. Ellenkezőleg, megtudtuk, hogy a mediterránnak nevezett étrend zöldségek, gyümölcsök, hal és olívaolaj a hosszú élettartammal hozható összefüggésbe. Egy 1994-ben készült és a Lancet nevű angol orvosi szaklapban közzétett tanulmány szerint azoknál a szívinfarktust elszenvedett betegeknél, akik a mediterrán étrendre álltak át, a koszorúér probléma 73%-kal csökkent. 2003. júniusában a The New England Journal of Medicine közzétette egy felmérés eredményét, melyet a mediterrán étrend szerint étkezők több mint 22 000 fő csoportján végeztek, azok éltek a leghosszabb ideig, akik hagyományos mediterrán ételeket ettek. A tanulmány szerzőinek következtetése A tradiciónális mediterrán étkezés követése a halálozási adatok jelentős csökkenését eredményezi -. Sok tudós vélekedik úgy, hogy az olívában és az olívaolajban található alfa-linolsavnak tudható be ez a szíverősítő hatás. Az alfa-linolsav segít a vérnyomás- és szívritmus szabályozásban és segíti a vérerek tágulását is. Nem csoda hát, hogy bár szemlátomást nagyon sokat dohányoznak a görög férfiak várható életkora egyike a legmagasabbnak a világon 72-74,5 év között van. Stevennel úgy döntöttünk, hogy lejárjuk a mediterrán reggelit, és egy gyalogos felfedezőútra indulunk a szállodánktól északra fekvő hegyvidékes részen. Alighogy kiértünk a gyalogútra, egy hatalmas termetű, barnás színű, göndörszőrű kutya csatlakozott hozzánk. Olyan hűségesen szegődött nyomunkba, mintha évek óta ismertük volna egymást. Valamilyen oknál fogva rögtön Molly néven szólítottam, ő, pedig hallgatott rá. Egészen a gyalogút végéig mentünk az emelkedőn, ahol egy fás terület közepén egy gyönyörű templom állt. Sötét ruhában öltözött pap jött ki ajtaján, kinek láttán új barátunk heves csaholásba kezdett. Mivel egészen addig, meg se vakkant, Stevennel úgy döntöttünk, óhaját parancsnak vesszük, és már ereszkedtünk is vissza a hegy lába felé. Santorini híres fehérre meszelt falú, kékre lakkozott tetejű pici vályogtemplomairól. A kis templomtetőkről visszaverődő napfény élénk kontrasztban volt az Égei-tenger ragyogó kékségével, a sziget bármely pontjáról látható, lenyűgözően szép háttérrel. Bár Santorini lakossága nem több 10 000 főnél, 250 görög katolikus temploma van. Ezek közül sok annyira kicsi, hogy csak tízen, vagy talán még ennél is kevesebben férnek be. Ráadásul némelyiküket szinte megközelíthetetlen sziklafalakra építették. Vajon mi lehet az oka? töprengtünk Stevennel. A helybeliek elmagyarázták, a templomot hálából építették védőszentjeiknek a tenger viharából megmenekült tengerészek. Úgy gondolták, majd továbbra is védelmezni fogja őket és egész családjukat. Mivel a görög hegyekben bőséggel bányásznak márványt, Santoriniben a legtöbb házat márvány tornáccal vagy lépcsőfeljáróval építették. Még a rozogább kinézetű kis házaknak is különlegesen szép márvány bejáratuk van. Stevennel nem győztünk csodálkozni azon, mennyire elterjedt az egész szigeten a márvány, hiszen mi addig kizárólag csak az előkelőbb helyeken találkoztunk márványpadlóval. Hamar visszatértünk szállodánkhoz, és búcsút vettünk Mollytól. Szerencsére 10
azonban ott-tartózkodásunk minden napján láthattuk új barátunkat. Épp akkor értünk vissza szállodánkhoz, amikor a Nap delelt. A napfény egész más volt itt, Görögországban. Határozottan arany árnyalatot kapott, mely mindent gyönyörű, gyertyafényszerű, aranyos ragyogással vont be. Még az emberek lebarnult bőre is aranyos fényű volt. 2. FEJEZET A gyógyító templomban A napfénytől és a sétától elpilledve boldogan adtuk át magunkat a délutáni alvásnak. Bár mélyen aludtam, tudatában voltam az újabb angyali látogatásnak. Ezúttal képes voltam visszaidézni, mint mondtak az angyalok az aranyszínű napfény gyógyító erejéről. Fürdesd meg kezedet a napfényben, és engedd magadba fényt. Majd helyezd tenyeredet szívedre, töltsd fel energiával, éleszd fel szívcsakrádat. Amikor az alvásból felébredtem, kimentem az erkélyre, és tenyérrel fölfelé a napfénybe tartottam kezemet. Vizualizáltam, ahogy az arany sugarak tenyerembe áradnak, éreztem, hogy felmelegszenek, bizseregnek az új életerőtől. Majd szívemre tettem a kezem, és testemben eksztatikus öröm áradását éreztem, mikor az áldott szeretet előtt szélesre tárult a szívem. Aznap este, épp naplemente előtt, Stevennel felmásztunk a tengerbe nyúló Skaros-hegyre, mely kis félszigetként csatlakozik Santorini szigetéhez. Úgy tűnt, ennél alkalmasabb helyet nem is találhattunk volna a naplementéhez. Ahogy az ösvényen mentünk, elhaladtunk néhány amerikai turista mellett. Vörösre sült arccal, az erőfeszítéstől izzadva és levegő után kapkodva óva intettek minket, nehogy továbbmenjünk, mert szerintük Skarost megmászni kész ítélet. Stevennek egymásra néztünk, folytassuk-e az utat, majd továbbmentünk. Bíztunk benne, hogy napi másfél 11
kilométres futásadagunknak köszönhetően a hegy megmászása nem okozhat majd problémát, legyen bármily megerőltető is. A hegy olyan szép volt, tele szebbnél szebb vadvirággal, magasra nőtt fűvel és gyönyörű, sima kövekkel. Egyszerűen meg kellett másznunk. Ahogy közeledtünk a csúcshoz, meglepődve láttuk, nemcsak a benőtt és földdel félig betemetett ősi erődítmény. Steven közelebb merészkedett hozzá. Mivel Nap-jegye és ascendense is Bak, biztos léptekkel haladt a vár bejárata felé vezető kőhalmaz tetején. Én kerestem egy biztonságos helyet, leültem egy nagy, lapos kőre, és onnan követtem férjem mozgását. Majd hanyatt feküdtem a nagy kövön, mely az egész napos napsütés után csak úgy ontotta a meleget, bár az esti levegő már lehűlőben volt. Amikor a Nap már igen közel járt a látóhatár széléhez, Steven csatlakozott hozzám. A naplemente sugarai narancs, rózsaszín és sárga fényt borítottak a várra és a környező hegyoldalakra. Abban a pillanatban mi sem tűnt természetesebbnek, mint hogy ez a varázslatos táj volt egykor Atlantisz. Az Atlantiszra való legrégebbi utalások Platón két dialógusában találhatók, egyik a Kr.e. 370-ben keletkezett Kritón, a másik a Timaiosz, melyet Kr.e. 360-ban írt. Platón Atlantiszról szóló információi az ifjabb Kritóntól származtak, aki a görög uralkodó, Szolón unokája volt. Szolón Kr.e. 590-ben, Egyiptomba tett látogatása során szerzett tudomást Atlantiszról. Platón így ír a Timaioszban: Nos, Atlantisznak ezen a szigetén egy nagy és csodálatos birodalom virágzott, amely uralkodott az egész sziget, több más sziget, valamint a kontinens egyes részei felett, sőt Atlantisz férfiúi még Líbia egyes részeit is meghódították, egészen Egyiptomig, valamint Európát, egészen Tirénniáig. Ez a hatalmas erő, egységbe tömörülve, azon igyekezett, hogy egy csapással leigázza a mi országunkat is, és a tiedet is, és a földnyelv területének nagy részét. Ám ekkor, Szolón, a te országod, erényeinek és erejének kiválóságával az egész emberiségből kiragyogott. Országod élen járt bátorságban és harci tudásban, és a hellének vezérévé vált. És amikor a többiek kiestek mellőle, amikor egyedül kellett megállnia, amikor a legszélsőségesebb veszélyeket kellett kiállnia, akkor győzött és diadalmaskodott a betolakodók felett, felszabadította a rabszolgaságból a leigázottakat, és megmentette tőle azokat, akik még nem kerültek rabigába. Ám ekkor heves földrengések és áradások jöttek, és egy szerencsétlen nap és éjszaka leforgása alatt összes háborúban edzett férfiúitok egy testként tűntek el a földben, és hasonló módon süllyedt el a tenger mélységében is Atlantisz szigete. Emiatt pedig a tengernek azon a részein áthaladni lehetetlen, mert egy iszapzátony keresztezi az utat, amely a sziget elsüllyedésekor keletkezett. A Kripónban pedig a következőket írja Platón: A harcosok egyik részéről Athén városából valók voltak, ők voltak, kik a harcot vezették és a háborút megvívták, az ő vezetőik pedig Atlantisz királyai voltak. Atlantisz, a mondás szerint, egy kiterjedésben még Líbiánál és Ázsiánál is nagyobb sziget volt, amely az követően, hogy egy földrengés miatt elsüllyedt, átszelhetetlen iszapkorláttá változott mindazok számára, akik rajta keresztül akartak áthajózni. Platón Athénre és Líbiára való hivatkozásai Atlantiszt a mediterrán és közel-keleti térségekbe helyezi. Én egy erős látomásomban egy Görögországot, Törökországot, Olaszországot, Egyiptomot és Észak-Afrikát magában foglaló földterületet láttam. 12
Lehetséges hát, hogy ez a ma Santorinit, Krétát és a görög szigeteket magában foglaló terület volt? Lehet, hogy ez volt Atlantisz? Atlantisz földrajzi helyzetéről ellentmondásosak a vélemények. A tudósok és a spiritualitásban jártasak között megoszlanak a vélemények Atlantisz lehetséges helyéről. Vannak, akik azt gondolják, hogy Santorini volt az a hely, míg mások Indonézia, Bimini a Bahama szigetek, a Bermuda háromszög, a Brit-szigetek és Mexikó területére helyezik. Mindkét elképzelés alátámasztására akadnak érvek, ha Platón vagy a modern misztikusok, mint például Edgar Cayce, Ruth Montgomery vagy Dolores Cannon szavait elemezzük. Platón Atlantisz-elírása kétségtelenül illik Santorinire az egyik fajta kő fehér volt, a másik fekete, a harmadik, pedig vörös. Ez tökéletes leírását adja a sziget földjének és köveinek. Platón Atlantiszt kör alakú szigetként írta le, hideg és melegvizű forrásokkal, mely megint csak Santorinire utal. Egyesek azt hiszik, hogy az Atlantisz neve az Atlanti-óceánnal függ össze, de a szó valójában a görög mitológiából ered Poszeidón a szigetet fiának, Atlasznak ajándékozta, és róla nevezte el. Lám, megint egy utalás a görögök kapcsolatára Atlantisszal állapította meg a napmeleg kövön fekve. Emlékezés Atlantiszra Az előző életekben visszavezető regressziók és a spontán emlékezés révén sokan emlékeznek Atlantiszra, a magasan fejlett civilizációra amelyben a szállítást, a világítást és a gyógyítást egyaránt a fókuszált és kristályokkal felerősített gondolati energiákkal végezték. Az atlantiszi gyógyítók a természet energiáinak segítségével, pozitív elvárásaikkal, valamint az angyalokkal és más isteni lényekkel való együttműködésük révén érték el csodálatos eredményeiket. - Eljött a tökéletes pillanat egy előző élet regresszióra. Nem gondolod? kérdeztem Stevent. - De igen, ez a megfelelő pillanat értett velem egyet. Pszichoterapeutaként és metafizikusként Steven nagy gyakorlatot szerzett az előző életekbe való visszavezetésben. A Santorinire való megérkezésünk első percétől kezdve erős vágy élt bennem, hogy képes legyek részletesen is felidézni atlantiszi életem emlékeit. Tudtam, hogy a regresszió átvezet tudatos elmém gátjain, és felszínre hozza régmúlt emlékeimet. Miközben Steven visszaszámolással hipnotikus transzba vitt, én szándékomra koncentráltam vissza kívánok térni atlantiszi életembe, hogy a gyógyítással kapcsolatos tudásomat felelevenítsem. A hipnotikus állapot elérésének pillanatában jellemző szándékaink ugyanis térképként szolgálnak tudatalattink számára, hogy a tárolt emlékek milliók közül a kívántakat kiválassza. A Steven iránt érzett mély bizalmam révén igen könnyen erősen ellazult állapotba kerültem. Láttam sötétbarna hajamat, vékony karjaimat és kezeimet. Én voltam a gyógyító templomban szolgáló pár fiatal papnő egyike. Mindannyian teljes bizonysággal tudtuk, hogy a gyógyítás kulcsa a tökéletes hit. Mi, nők, imával teli dallamokat énekeltünk, ezzel előzzük meg a csüggedést vagy figyelmünk elterelődését. És ekkor egy édes hangon, mely nem az enyém volt, énekelni kezdtem egy idegen nyelven. Két férfi főpap gyakran elterelte a templomban dolgozó nők figyelmét a gyógyításról. Hangosak voltak, energiáik pedig durvák. Goromba modoruk zavarta a gyógyító templom szent energiáit. Dalaink segítségével középpontunkban tudtunk 13
maradni, és segíteni tudtunk a betegeknek, hogy megőrizzék nyugalmukat és ellazultságukat. A gyógyító templom közepén egy tiszta, alig egy méter magas kristály piramis állt, közepében egy hatalmas, mindent látó kék szem holografikus képével. A szem és a piramis felesősítette a piramis fölötti kerek lyukon át beáradó napfényt. Mi, nők, olívaolajat öntöztünk kezünkre, majd a napfénybe tartottuk őket, alaposan megtisztítva ezzel kézcsakránkat. A piramis melletti oltáron, ahol magukba ihatták a fényt, kenyér, víz, olívabogyók, almák és más gyümölcsök hevetek. Ezek fogyasztása révén a betegek jobban magukba tudták engedni a fényt. Steven a nevemet kérdezte, én pedig habozás nélkül feleltem: Domya. Steven azt is megkérdezte, honnan van a piramis és a szem, és én rögtön válaszoltam Hermésztől. Bár néhány dolgot már tudtam Hemészről, arról, hogy közvetlen összefüggésbe hozzák Görögországgal és Atlantisszal is, egészen addig fogalmam sem volt, míg kutatni nem kezdtem utána. De ezek már a regresszió utáni időszak gondolatai voltak. A regresszió ideje alatt teljes lényemmel az atlantiszi időkben voltam, én voltam Domya, aki a gyógyító templomban betegeket gyógyított. A betegek egy keskeny, U-alakú kvarckristályágyon feküdtek. A hét papnő felváltva egy nagy kristálycsúcsot tartott a beteg csakrái fölé. Minden papnő egy csakrának megfelelő színért volt felelős, mindenki arra az egy színre koncentrált. Amikor feltöltöttük színnel a beteg csakráját, a következő papnő volt soron, aki az eggyel feljebb levő csakrán kezdett dolgozni. A gyökércsakránál kezdtük, innen haladtunk fölfelé. Gyakran kellett a szívcsakrán, a torokcsakrán és a harmadik szemen dolgoznom. A szívcsakra volt a kedvencem, mert bálr alapszíne a zöld, mindig sok rózsaszínt is láttam a zölddel összefolyva örvényleni mintha egy gyönyörű rózsa lett volna levelekkel. Zümmögő, sercegő hang jött a kristálypiramis felől, mintha egy generátor küldött volna szikrákat a betegek csakrái fölé tartott kristályokon keresztül. Nem tudom, hogyan ugrottak a szikrák kristályainkra, de az összehangoltság tökéletes volt. Betegeink idejük nagy részében a kertben sétáltak velünk, a kényelmes székeken szunyókáltak a napsütésben, vagy csak üldögéltek a friss levegőn, megszabadulva világi gondjaiktól és problémáiktól. Gyógyító templomunk oltalmat adó mennyország volt, amit az istenek és istennők védőburkaként még a harcosok is tiszteltek. A templom egy hatalmas hegy lábánál helyezkedett el, amely jótékony gondnokként óvott és védelmezett, és délután árnyékával még az esti sötétség beköszönte előtt beterített bennünket. Gyógyító munkánkat főként a nappali órákban végeztük. Telihold idején azonban mindannyian belemerültünk a sötétségbe. Ilyenkor a telihold kerekségét utánozva mi, papnők, egy kört alkottunk. Magunkban áldást mondtunk, majd közösen fogadtuk a körrel a holdenergiát, ezután pedig kedves és megerősítő szavakat mondtunk egymásnak. Olyanok voltunk, mint egy önsegítő csoport, amelyeknek tagjai feltöltik egymás akkumlátorait. Megfigyeltem, hogy a telihold utáni napokon tudtunk a legjobban törődni a betegekkel. A kristályok szinte éltek, teljesen fel voltak töltve. Munkánk különös hatékonyságának kulcsát az újratöltött kristályok jelenthették. Mi, papnők, egy különálló épületben aludtunk, amelyet kicsivel a templom felett építettek a hegyoldalba. Egy nagyméretű szobán osztoztunk, melyben több ágy is volt. Öltözőrészünk is közös volt. Mivel mindannyian ugyanolyan zsákruhát hordtunk, ezek is közösek voltak, nem számított, melyik kié. Az idő nagy részében együttműködve dolgoztunk, csak alkalmanként fellépő szertelenségünk okozott 14
közöttünk kisebb súrlódásokat. Bosszúságunk fő forrásai a férfiak voltak. Fekete ruhában jártak, és idejükkel láthatóan nem tudtak mit kezdeni. Talán puszta unaloműzésből, testi működésük hangjait szabadon engedték, és még csak szégyent vagy bűntudatot se éreztek miatta. Ráadásul mindig nagyhangon beszéltek, és olyan peckesen járkáltak, mintha felügyelő őrök lettek volna. De természetesen azonnal készségesen végezték dolgukat, amint egy-egy erősebb felépítésű beteget a kristályágyra kellett segíteni vagy valahová el kellett szállítani. Ezekben a percekben megbocsátottam nekik a korábbi bosszúságokért. Szerettem a kertben sétálni a betegekkel, ezért gyakran vállalkoztam erre a feladatra. Sokáig ültünk csendben, fogtam a beteg kezét, és közben hallgattuk a madarak énekét, magunkba szívtuk a virágok illatát, és a faleveleken átszűrődő napfényt. Ha újra egészségesek akartak lenni, betegeink mindig a gyógyulás útjára léptek. Előfordult azonban, hogy valaki nagy kétségbeesésébe süllyedt, és nem akart gyógyulni. Mindig egyértelmű volt, hogy azok voltak így, akik már lemondtak az életről. Elfáradtak, és nyersen fogalmazva valamilyen indokra volt szükségük, hogy hazatérhessenek. Mennyire tisztán láttam ezt. Mindig tudtam, ki az, aki feladja. Szürkés bőrszínük élettelenségről árulkodott, ami hamarosan élettelen testben mutatkozott meg. Én azonban mindig úgy tartottam, mindenkinek joga van eldönteni, akar-e élni, ezért soha nem próbáltam maradásra bírni azokat, akik menni szándékoztak. Nehéz szívvel hagytam ott Atlantiszt. A hipnotikus transzállapotból kijőve az esti szellő hűvös érintését éreztem testemen. Egészen megváltoztál jegyezte meg Steven, míg tagjaimat kinyújtóztattam, és felálltam. Igen, a regresszió alatt valóban megváltoztam, hiszen olyan mélyen beleéltem magam atlantiszi papnő énembe. A szállodánkhoz vezető úton végig úgy éreztem, mintha lebegnék. Szobánkba érve azonnal kezdtem lejegyezni a regresszió során felmerült emlékképeket. Mivel a hipnózist Steven végezte, és az ő kérdéseire válaszoltam, több olyan részlet felidézésben is segítségemre volt, amelyekre tudatosan már nem voltam képes visszaemlékezni. Atlantisz angyalai Aznap éjjel Atlantisz angyalai töltötték be gondolataimat az atlantiszi életemben birtokolt gyógyító bölcsesség felidézésével. Olyan mindennapi bölcsesség volt ez, amit az atlantiszi emberek többsége különösen, pedig a gyógyítók az életről való alapvető tudásként ismertek. A következőre emlékeztem: Testünk egészségi állapota szemléletmódunkat tükrözi. A szellem mindig tiszta és fényes, azonban a lelket lehúzhatják a gondok és aggodalmak. Mivel így az kevésbé képes az isteni fényt sugározni, sötétebbnek tűnik, akárcsak egy bekormozódott lámpaizzó. Ha az angyalokat hívjuk, a fényt hívjuk be. Az angyalok fénye felerősíti saját fényünket, és ez segít abban, hogy saját utunkra visszakerüljünk, hasonlóképp ahhoz, ahogy az oktató is átveszi néha a kormányt, mikor vezetni tanulunk egészen addig, amíg nem vagyunk képesek az autót mi magunk kormányozni. Az atlantiszi gyógyító templomokban a gyógyított személy felé mutató kristálycsúcsokkal dolgoztak. A különböző helyzetekre különféle színű kristályokat 15
alkalmaztak, általános gyógyításra, pedig hegyikristályt. Ugyanez a fajta energia jelenik meg napjainkban a reiki gyógyításban is, melyhez szivárványszínű energiát társítunk. Gondolatban is küldhetünk, vagy fogadhatunk egy bizonyos színű fényzuhanyt, ez ugyanazzal a jótékony hatással jár. Az alacsony energiaszint és a reménytelenség különféle betegségekhez és sérülésekhez vezet, ezek gyógyszere pedig a borús hozzáállás és az alacsony energiaszint megváltoztatása a tisztító fény befogadásával. Amikor az angyalokat arra kérjük, hogy lépjenek testünkbe és végezzenek energetikai tisztítást, hasonló dolgot teszünk, mint amikor kéményseprőt hívunk, hogy kitisztítsa a kéményt, vagy vízvezeték szerelőt, hogy elhárítsa a dugulást. A szeretetre való fókuszálás fénnyel árasztja el tudatunkat. És amikor tudatunk fényben úszik, akkor példáját testünk is követi. Másnap még mindig a regresszió hatása alatt voltam. Bár már kijöttem a hipnotikus állapotból, folyamatosan újabb emlékképek merültek fel előttem. Olyan volt, mintha egy ősi memóriabank ajtaját nyitottam volna fel. Aznap délutáni alvásom alatt az angyalok, főként Michael arkangyal, Atlantisz gyógyító elveit idézte fel előttem. Hát persze! Eszembe jutott, hogy Michael is ott volt az atlantiszi időkben! Michael és a többi angyal nagy nyomatékkal beszélt a fényről, valamint annak szerepéről a mentális és fizikai gyógyításban. Szavaik nyomán most kezdtem a szokásosnál is többet foglalkozni a fény kérdésével. Rájöttem, hogy a világ erősen napsütötte részein az emberek világos színeket hordanak, míg a hűvösebb éghajlatokon, valamint ősszel és télen, rendszerint sötét, tompa színeket. Így vagyunk ezzel mi is. Amikor Stevennel napos helyen töltjük a szabadságot, világosabb ruhákat hordunk, mint amikor északi országokba megyünk. Egyértelmű a következtetés, a napfény napos kedvet és derűs hangulatot áraszt, mely tükröződik ruházatunk színében is. Aggódni kezdtem, nem veszítettük már el a természetes fénnyel való kapcsolatunkat? Kérdésem abból adódott, hogy élénken emlékeztem arra az időre, amikor minden istenimádatot és spirituális szertartást a szabadban végeztünk. Kint a zöldben, a friss levegőn táncoltunk, mert a hőmérséklet változásait az isteni tervezésből fakadónk tekintettük. Ha saras volt a föld, mezítláb jártunk. Ha felforrósodott a forró nyári napsütésben, akkor bokrok frissen vágott zöldjére álltunk. Soha nem merült fel bennünk olyan gondolat, hogy természetes környezetünktől meg kellene védenünk vagy el kellene zárnunk magunkat. A formális vallások, bevezetése megváltoztatta mindezt. Régi módszereinket pogány névvel illették, és minden, ami akár csak a legközvetettebb módon is pogányságra emlékeztetett, szigorúan tiltott lett. Hadjáratok indultak, hogy meggyőzzék az embereket, a pogányság ördögimádat. Az istenimádat formálissá, félelem és bűntudat alapúvá vált, sötét és áporodott levegőjű épületekbe szorult, ahová a kicsi ablakokon át alig árad be napfény. Aznap este Steven és én a helybeliek és a turisták százaihoz csatlakozva a naplementében gyönyörködtünk. Ez az esti rituálé bizonyossága volt annak a csodálatnak, amit a görögök az eget végigsöprő káprázatos színáradat iránt tanúsítanak. Semmi kétség, Santorini naplementéje valószínűleg a világ legszínpompásabb naplementéinek egyike. Miközben gyönyörködve néztük, ahogy a Nap az óceánban elmerül, és a felhők vad narancsra, rózsaszínre, vörösre váltanak, az angyalok a következőket mondták A színpompás naplemente felébreszti szépségérzetet. A színek különösen a narancs a második szakrális csakrával vannak kapcsolatban, és pihentető éjszakai 16
alvásra készítik elő a testet. A naplemente követése életbevágóan fontos, mert színei kimossák a második csakrából a nap hordalékát, és így alvásotok egészséges lesz. Ez nagyon is logikusnak tűnik! gondoltam. Amikor a szobában maradunk, és elmulasztjuk a naplementét, akkor csakráinkat éjszakára is eltömíti a nap során felhalmozódott energia. A mesterséges fény használatával megpróbáljuk a nappalt meghosszabbítani. Az elmulasztott naplemente álmatlanságot eredményezhet, mely alvást segítő gyógyszerek vagy alkohol fogyasztására ösztönöz. Az angyalok elmondták, hogy az elektromos izzó feltalálása az emberi faj új betegségeinek megjelenését hozta magával. A mesterséges fény az ébren töltött órák, meghosszabbítására ösztönöz, megpróbáljuk a nappalt soha véget nem érővé tenni. A világítás révén elszakadtunk 24 órás természetes ritmusunktól, a Nappal való ébredés és fekvés ritmusától. A zárt térben, mesterséges fényben való tartózkodás problémája összefügg azzal is, hogy az üvegablakon megszűrik a Nap és a Hold fényét. Az angyalok szerint A szabadban élvezni a Nap, a Hold és a csillagok sugárzását teljesen más, mint egy szűrőn át. Elmétek és testetek ugyanis csak a közvetlenül érzékelt fény esetében képes annak tiszta esszenciáját és teljes spektrumát befogadni. Előző életem és a Hold Mindaz, amit az angyaloktól a holdfénnyel kapcsolatban hallottam, eszembe juttatta egy másik előző életemet. Körülbelül egy évvel a Santorinire tett út előtt Dolores Cannon is visszavezetett egyik előző életembe. Dolores a regressziók segítségével végzi történelmi kutatásait, és abban a szerencsében lehetett részem, hogy segítségével egy másik előző életemből származó gyógyítói emlékeimet is felidézhettem. Miután Dolores visszaszámlálással hipnotikus transzállapotba vitt, az ősi Babilonban találtam magam.. Férfi voltam, csillagász-pap egy a sok közül. Templomunk egy hegy tetején állt, és időnk túlnyomó részében a csillagok mozgását követük. Éjjelente jeleket rajzoltunk egy írótáblára, amelyeken a csillagoknak a templom bejárati oszlopaihoz viszonyított pozícióját jelöltük meg. Az oszlopok itt hasonló szerepet töltöttek be, mint a függőleges vonalak egy grafikonon, segítségükkel voltunk képesek regisztrálni a csillagok helyzetét, megjelölve, hogy melyik konstelláció melyik oszlop mellé esik. A templomnak nem volt teteje, mindössze egy nagy, háromszög alakú alakzat kötötte össze felül a templom bejáratánál lévő oszlopok tetejét. Azért kellett lejegyeznünk a csillagok mozgását, hogy meg tudjuk mondani a falusi gazdálkodóknak, mikor alkalmas az idő, szántásra, vetésre és aratásra. Napközben papi feladataimat láttam el, családokat látogattam, lelki tanácsadást tartottam és beszélgettem az emberekkel. De ebben nem volt se erőszakos hittérítés, se ítélkezés sokkal inkább hasonlítottam egy spirituális beállítottságú beszélgetésre. Élveztem az emberek szeretetét és tiszteletét, boldog voltam. Tisztánlátó voltam, akárcsak az összes többi csillagász-pap is. Volt egy porszerű anyag, amit rendszeresen használtunk harmadik szemünkre dörzsöltük, hogy tisztánlátásunk erősödjön, és ugyanezt az anyagot alkalmaztuk gyógyító balzsamként betegeinknél is. Az anyag porrá őrölt és higannyal kevert, majd 17
holdfénnyel kezelt palakőből állt. A por és higany keverék olyan ajándék volt, amit legfőbb tanítónk egy ismeretlen forrásból kapott. Tanítónk rendszeresen ellátogatott egy távoli erdőbe, és ott kapta az anyagot. Mindannyian sejtettük, hogy a keverék földönkívüli, eredetű, én feltételeztem, hogy a Plejárdokról érkezett. Megtanítottak bennünket arra, hogy a teliholdat megelőző éjjel fel kell töltenünk ezt az anyagot a holdfény energiájával. Ezen az éjszakán olyan volt a Hold, mint az anya tápláló emlője, mert gyógyító energiájának tejével mindent átitatott, amit csak megérintett fényével. Olyan éjszaka volt ez, amely alatt mágikus manifesztációkra is sor kerülhetett. Templomunk minden sarkában istennők szobra állt, közülük egyik Diana istennő szobra volt. Az épület bejárati részén, az oszlopok feletti háromszögbe politikai vezetőnk arcát vésték. A hegy lábához és a faluba hosszú lépcsősor vezetett le. Egy nap, kérdőre vontak, miért tanítom a gazdákat írni és olvasni, és figyelmeztettek, többé ne tegyem. Életem vége felé a faluban lakók fellázadtak az igazságtalan megkülönböztetések ellen. Értelmetlen és önpusztító módon saját falujukban kezdtek gyújtogatni. Próbáltam elejét venni a lázadásnak, de a történések már túlságosan felgyorsultak ahhoz, hogy bárki is közbeavatkozhasson. Pár hét múlva két katona megállított az utcán, mert tudták, hogy továbbra is tanítom az embereket olvasni. A fiatal és indulatos katonák saját kezükkel akartak igazságot szolgáltatni, és megöltek. Ott az utcán vesztettem életemet. A regresszió igen nagy hatással volt rám, mert felismertette velem, milyen hatalmas gyógyító erő rejlik a holdfényben. Másnap elkezdtem Babilon után kutatni, hiszen azelőtt alig tudtam róla valamit. Ugyancsak meglepődtem, mikor azt olvastam, úgy tartják, hogy először Babilonban foglalkoztak csillagászattal, és csillagászaik egyben papok is voltak. Olvastam a csillagok feltérképezéséről, sőt még fotót is láttam egy olyan írótábláról, amelyre a konstellációk helyzetét felrajzoltuk, különböző szimbólumokkal jelölve az egyes csillaghalmazokat. A regresszió során, mialatt hipnotikus transzállapotban voltam, Doloresnek sikerült valahogy lerajzoltatnia velem a szimbólumokat. Ezek a szimbólumok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket azokon a régészeti felvételeken láttam, amelyeket az ősi Babilóniában használt csillagászati szimbólumokról készítettek. Kiderült, hogy a babilóniaiak Haniel arkangyallal együtt kidolgoztak egy gyógyító anyagot, melynek az asztrális fény nevet adták, és ez az anyag, csodálatos módon, azonosnak tűnt a regresszióm során felidézett porszerű anyaggal. Amikor annak idején ezt az információt elolvastam, eldöntöttem, hogy én is készítek hasonló anyagot. Mivel a higanyt veszélyes méregnek tartják, magára a porra és a majdnem telihold fényére koncentráltam. Miután imámban Haniel arkangyaltól útmutatást kértem, úgy döntöttem, a legjobb az lesz, ha tiszta kvarckristályt őrlök meg, és ezt palakővel keverem, mivel a regresszióban látottak szerint a por alapja palakő volt. Igaz, az, csillogóan fényes volt, valószínűleg a higany miatt. Úgy gondoltam, ugyanezek a tulajdonságok elérhetők tiszta kvarckristállyal is. Miután a port egészen finommá őröltem, egy légmentesen lezárható ezüsttálba tettem. Majd a lefedetlen tálat a teliholdat megelőző éjjel kitettem dél-kaliforniai otthonom erkélyére. Bámultam a Holdat, és láttam, ahogy kékesfehér fényével beborít engem is, és minden mást körülöttem. A tálat úgy helyeztem el, hogy a Hold felé nézzen, és az este során többször is elmozdítottam, hogy minél több holdfény érje. Elhatároztam, hogy az anyagot magammal viszem a tanfolyamot végzett 18
angyalterapeuták soron következő találkozójára. Anélkül, hogy az anyag összetételét megosztottam volna korábbi tanítványaimmal, bedörzsöltem vele az önkéntes jelentkezők harmadik szem területét. Bedörzsöltem vele azokat a testrészeket is, ahol fájdalmat éreztek. Ezt követően arra kértem őket, hogy őszintén osszák meg velem érzéseiket az anyaggal kapcsolatban. Szinte mindenki úgy találta, hogy tisztánlátó képessége javult, és fájdalma enyhült. A keverék újratöltés nélkül is megtartotta erejét, mivel a lezárt tálat oltáromon tartottam. Úgy tűnt, hogy miután a majdnem teliholdtól megkapta a kezdő töltést és megerősítést, képes önmaga újratöltésére és regenerálására. Természetesen én is úgy hiszem, hogy még inkább feltöltődhetne, ha újra kitenném a holdfényre. A Hold energiája igen erőteljes, nem véletlen, hogy ciklusainak ünneplésére évezredeken át civilizációk sora rendezett különféle szertarásokat. A legtöbb spirituális tradíció úgy tartja, hogy a telihold ideje alkalmas régi mintáink és negativitásunk elengedésére, az újhold, pedig manifesztációra, és arra, hogy munkánk gyümölcseit learassuk. Bár a tudományos felmérések megállapításai nem egyértelműek a tekintetben, hogy a telihold valóban fokozza-e az erőszakos cselekmények és a balesetek valószínűségét, azzal tisztában vagyunk, hogy közvetlen módon hat testünkre. Ez teljesen érthető, mivel tudjuk, hogy a Hold szabályozza az óceánok apály-dagály jelenségét, és hogy testünk főként vízből áll. 1986 januárjában az elismert orvosi szaklap, a New England Journal of Medicine közzétett egy tanulmányt, mely szerint a nők jelentős részénél a menstruáció időpontja az újhold idejére esik, míg kisebb részénél a teliholdra. A kutatók következtetése szerint a nők menstruációs ciklusa és a Hold ciklusai között erőteljes kapcsolat áll fenn. 3. FEJEZET Kapcsolat a múlttal Santorinin tett vakációnk keddi napján elterveztük, hogy kiruccanunk Akrotiribe, ahol a dr. Chronistól hallottak szerint ősi, atlantiszi romokat tártak fel. Nem tudtam nevetés nélkül megállni, ahogy kisméretű bérelt autónkkal Steven kitolatott a parkolóból mintha csak egy játékautóban ült volna. Később még parányibbnak láttam, mert számunkra rejtélyes oknál fogva a szigeten aránytalanul sok nagyméretű teherautó közlekedett. Ráadásul úgy szelték át a városokat, hogy közben szinte teljesen elfoglalták mindkét keskeny sávot. Apró autónk beleremegett, amikor szinte súrolva kicsi árművünket, elhaladtak mellettünk. Stevennek többször is teljesen le kellett húzódnia az út szélére, nehogy nekünk jöjjenek. Az Akrotiri felé vezető úton megálltunk egy kis pihenőre a sziget fővárosában, Firában, ahol sokan nagyon jól beszéltek angolul. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy hatalmas tengerjáró hajók állomásoztak a közelben, és a partraszálló turisták idejöttek vásárolni és enni. Egy szabadtéri parkolóban leparkoltunk, és elsétáltunk Fira üzleti negyedébe, hogy laptopunkhoz elektromos átalakítót vegyünk. Ahogy elhaladtunk a Mama konyhája nevezetű étterem mellett, egy kötényt viselő, hatalmas 19
termetű nő erőteljes hangján felénk kiáltott. Hé, Kedveskéim! Éhesek vagytok? Gyertek, itt a mama! Stevennel udvariasan biztosítottuk mamát arról, hogy nem vagyunk éhesek, mire ő kedvesen visszakérdezett: Egészen biztosak vagytok benne? Mert olyan finom ételt, amilyet én főzök, még soha nem ettetek ám! Ahogy kiderültünk mama látóköréből, jót mulattunk természetes megjelenésén és erőteljes hangján. Közben egyre több ember reklámozta lelkes hangon nekünk és a többi turistának portékáját. A szívem szakad meg, ha nem jönnek be az ékszereimet megnézni mondta az egyikük. Ó, előkelő pár! Kérem, térjenek be hozzám kérlelt egy másik. A dolgok állása szerint egyik helyen se ment valami jól az üzlet. A tulajdonosok azonban szemlátomást élvezettel invitálták boltjaikba az embereket. Úgy éreztük, errefelé mindenki olyan melegszívű, mint amilyen meleg az időjárás. Miután megvettük az elektromos átalakítót, újra el kellet haladnunk mama étterme előtt, és reméltük, hogy ezúttal nem vesz észre bennünket. Szerencsénk volt, megúsztuk. Bepréseltük magunkat picinyke autónkba, és átvergődtünk Fira nagy forgalmán. Ahogy kihajtottunk a városból, kezembe vettem a térképet. Bár az egész szigeten csak egy főút volt. Akrotiri felé le kellett hajtanunk valahol róla. A sziget belsejében gyönyörű látvány tárult elénk, az égbolt és a tenger csodálatos kék keretbe foglalta a zöld mezőket. Itt-ott ősi épületmaradványok sziluettje rajzolódott ki a tenger kékjében. Ahogy közeledtünk Akrotiri felé, észrevettem, hogy a romokra delfinek, szirének, és férfi sellők képe van vésve. A Gyógyítás tündérekke, című könyvemben írtam a sellőkről, és nemrég fejeztem be munkám, a sellők és delfinek képét tartalmazó jóskártyákat. Kutatásaim felfedték, hogy az ősi civilizációkban világszerte voltak sellőket ábrázoló szobrok, és ezek Babilonnal vannak összefüggésben. Mivel olyan sok kultúrában ismert a sellő fogalma, kétségkívül léteznie kell valódi sellő archetípusnak. Eszembe jutott látomásom, mely a Gyógyítás tündérekkel írása közben jelent meg előttem. Ebből kiderült, hogy a női és férfi sellők valóban léteztek egykor, és tudatosan döntöttek saját kihalásukról, hogy ily módon elkerülhessék a tengerészek kegyetlenkedése miatt elszenvedett sok fájdalmat és szenvedést. Egy misztikus egyszer elmesélte nekem látomását, mely szerint az atlantiszi emberek női és férfi sellőkké váltak, és a szárazföldtől messzire úszva kerülték el a pusztulást. Az t állította, hogy a sellőkből lettek a delfinek. Gondolatban számba vettem azokat a szavakat, amelyekben a mer szótag előfordul, majd például merchandise áru, summer nyár, mesmerized megigéz, astronomer csillagász és mercury higany. Az is eszembe jutott, hogy férjem és szerkesztőm családi neve Farmer és Karmer, és a mitológiából ismert Merlin és Merkúr neve is tartalmazza a mer szótagot. Láttam egy régi világtérképet, ezen az óceánokat mara szóval jelölték. A világ több nyelvének szótárában kutatva a mer szótag és a belőle képzett mar, mara és mir szó részek több érdekes alapjelentése derült ki számomra. Az ocean (óceán) vagy sea (tenger) és mother (anya) szavak közeli kapcsolatban vannak egymással, a francia ( mére és mer ), német ( mutter és meer ), az olasz ( madre és mare ), valamint a spanyol ( madre és mar ) nyelvben is. A tenger és az anya szavak kapcsolata egyike a sok utalásnak, melyek szerint ősi kapcsolatban vagyunk az óceánnal. Vajon a sellők lennének elődeink? Vajon a 20