A korhatár-jelölések és a kiskorúakra ártalmas tartalmak szabályozásának lakossági megítélése Budapest, 2012. szeptember
Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 A kutatás háttere, célja... 3 A kutatás módszere, mintája... 3 Vezetői összefoglaló... 8 A kiskorúak védelméről... 12 Fontos társadalmi kérdések... 12 A média kiskorúakra gyakorolt hatásának megítélése... 13 A kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmak szabályozása... 17 A televízió hatása és a felelősség... 17 Korhatár-kategóriák és a szabályozás... 18 Szülői szabályozás... 28 A kiskorúakra ártalmas internetes tartalmak szabályozása... 32 Az internet hatása a kiskorúakra... 32 Szülői szabályozás... 32 Tudatos médiafogyasztás, tájékoztatás, médiaismeret... 34 Médiafogyasztás... 37 Felnőtt lakosság televíziózási szokásai... 37 A felnőtt lakosság internetezési szokásai... 39 A felnőtt lakosság médiafogyasztási szokásai... 40 A gyerekek televíziózási szokásai... 43 A gyerekek internetezési szokásai... 44 A gyerekek egyéb médiafogyasztása... 45 Melléklet... 46 A minta... 46 A súly... 48 Kereszttáblák... 50 Gyermekekre vonatkozó kereszttáblák... 50 Lakosságra vonatkozó kereszttáblák... 54 2
Bevezetés A kutatás háttere, célja A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából a Tárki Zrt. 2012 júniusában kutatást folytatott a korhatár-jelölések és a kiskorúakra ártalmas tartalmak szabályozása lakossági megítélésének feltérképezése céljából. A kutatás főbb témakörei a következők voltak: médiafogyasztási szokások (televízió nézés, internetezés mind a felnőtt népesség, mind gyermekeik körében), médiaszabályozási kérdések ismerete, megítélése, vélekedések a média kiskorúakra gyakorolt hatásáról, tudatos médiafogyasztással, tájékoztatással, médiaismerettel kapcsolatos vélemények feltérképezése. A tanulmány összegző részében bemutatjuk a 2006-ban a GfK Hungária által az ORTT részére hasonló témában végzett reprezentatív lakossági felmérés jelenlegi kutatással összehasonlítható adatait is. A kutatás módszere, mintája A TÁRKI Zrt. havi rendszerességű Omnibusz kutatásai 1000 fős, a felnőtt (a 18 éves és idősebb, állandó lakcímmel rendelkező, nem intézményes háztartásban élő) magyarországi lakosságot reprezentáló, valószínűségi mintán, személyes kérdezéssel készülnek. Alkalmazott mintavételi eljárásunk valószínűségi minta, tehát minden felnőtt magyar lakosnak azonos az esélye a mintába való bekerülésre. Így a minta segítségével begyűjtött adatokból levont következtetések a statisztikai mintahiba mértékén belül általánosíthatóak a teljes populációra. A minta elkészítéséhez többlépcsős, arányosan rétegzett, valószínűségi mintavételi eljárást alkalmaztunk. A rétegzés első lépcsőjében minden megyéből kiválasztottuk azokat a településeket, amelyek a mintába kerültek. Ennek során 3
általános szabályként azt az elvet alkalmaztuk, hogy Budapest és a megyeszékhelyek szerepeljenek a mintában. Ezt követően meghatároztuk, hogy az egyes megyékből és ezen belül az egyes településtípusokból (megyeszékhely, város, község) hány személynek kellett szerepelnie a mintában. A konkrét elemszámok kialakításakor azt az elvet követtük, hogy minden megye minden településtípusából akkora arányban kerültek a mintába kérdezettek, amekkora az alapsokaság (felnőtt lakossági minta esetén a 18 éven felüli lakosok) aránya a teljes népességen belül, megyére és megyén belüli településtípus lakosságarányra lebontva. A júniusi Omnibusz adatfelvétele 80 településen és Budapesten (annak minden kerületében) zajlott, ahol összesen 222 kiindulási pont volt. A rétegenként lekérdezendő személyek számának meghatározását követően a minta konkrét kialakításához véletlen sétás módszert alkalmaztunk. A módszer lényege, hogy a kérdező nem neveket, címeket kap, csupán egy kiindulópontot, egy bejárandó útvonalat, és az útvonalon a mintába bekerülő lakások kiválasztásának algoritmusát határozzuk meg számára a mintába bekerült településen. Az így kiválasztott lakásokban Leslie Kish kulcs alkalmazásával választották ki a kérdezőbiztosok a háztartásból a mintába bekerülő személyt. A mintába került személyeket kérdezőbiztosaink személyesen keresték meg. A mintába bekerült címeket legalább kétszer fel kell keresniük, az első megkeresésnek hétköznap 16 óra után kellett történnie. A júniusi Omnibusz adatfelvételében összesen 99 kérdezőbiztos dolgozott. Annak érdekében, hogy a mintába került nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szerint kialakított csoportok aránya megegyezzen a felnőtt magyar népesség ugyanilyen szempont szerint kialakított csoportjainak arányával, a mintát súlyoztuk, így a súlyozott minta nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség megfelelő adataihoz. A súlyozatlan és súlyozott minta összehasonlítását az ismert demográfiai eloszlásokkal a Melléklet tartalmazza. A következő táblázat amellett, hogy bemutatja a minta társadalmi-demográfiai megoszlását, tartalmazza a lakosság médiafogyasztási szokásaira vonatkozó háttérváltozókat is. Itt csupán számszerűen közöljük ezeket a tanulmány 4
médiafogyasztásról szóló fejezetében (7. fejezet) részletesen bemutatjuk a változók számításának módszerét. A válaszadók társadalmi demográfiai és médiafogyasztás szerinti összetétele (N=1009) N % Budapest 180 18 Lakóhely településtípusa Megyeszékhely 161 16 Város 333 33 Község 335 33 Neme Férfi 470 47 Nő 539 53 18-39 400 40 Korcsoport 40-59 343 34 60-266 26 Alapfokú 579 57 Iskolai végzettsége Középfokú 294 29 Felsőfokú 137 14 0 5 éves gyereke -e 0-11 éves gyereke -e 0-15 éves gyereke -e 0-18 éves gyereke -e Nincs 908 90 Van 101 10 Nincs 818 81 Van 191 19 Nincs 773 77 Van 236 23 Nincs 748 74 Van 261 26 Alkalmi 372 37 A tévénézés Közepes 535 53 Intenzív 102 10 Az internetezés Nem internetezik 475 47 Alkalmi 357 35 5
Közepes 150 15 Intenzív 28 3 Médiafogyasztás Alkalmi 303 30 Közepes 579 57 Intenzív 127 13 Összesen 1009 100 A kutatás során felkeresett 1009 megkérdezett 26%-ának olyan 18 év alatti gyermeke, akivel egy háztartásban él. Legtöbbjüknek (54%) egy kiskorú gyermeke, 30%-nak kettő, 11%-nak három, 4%-nak négy, öt illetve hat 18 év alatti gyermeke pedig összesen 1%-nak. A háztartásokban összesen 439 kiskorú gyermek él demográfiai (és a felnőtt lakossághoz hasonlóan a médiafogyasztási szokásaik szerinti) megoszlásukat az alábbi táblázat tartalmazza: A válaszadók 18 évesnél fiatalabb gyermekeinek társadalmi demográfiai és médiafogyasztás szerinti összetétele (N=439) N % Neme Fiú 222 51 Lány 217 49 Korcsoport 0-5 éves 130 30 6-11 éves 140 32 12-15 éves 99 23 16-18 éves 69 16 Jár-e iskolába Igen 275 63 Nem 164 37 A tévénézés Nem néz tévét 46 10 Alkalmi 180 41 Közepes 180 41 Intenzív 19 4 Válaszhiány 14 3 6
Az internetezés Nem internetezik 141 32 Alkalmi 186 42 Közepes 52 12 Intenzív 14 3 Válaszhiány 46 11 Médiafogyasztás Nem tévézik, nem internetezik 36 8 Alkalmi 146 33 Közepes 183 42 Intenzív 25 6 Válaszhiány 49 11 Összesen 439 100 A tanulmányban a megoszlásokat az összes megkérdezett arányában adjuk meg, tehát mindenhol feltüntetjük a nem tudom -mal felelők, illetve az egyéb okból keletkező válaszhiányok gyakoriságát is. Egyes kérdéseket azonban a megkérdezettek csak bizonyos körében kellett feltenni. Ezt a körülményt az adott esetekben jelezzük. Ilyenkor a százalékok a megkérdezettek szóban forgó körére vonatkoznak. A százalékos értékek kerekítettek, ezért összegük a megoszlások tekintetében +- 1%-kal eltérhet a 100%-tól. Amennyiben a válaszok százalékos említési gyakoriságáról beszélünk, a kérdezettek több választ is adhattak, ezért ezek összege meghaladhatja a 100%-ot. 7
Vezetői összefoglaló A gyermekek és az ifjúság védelmét biztosító szabályozások közül az alkoholtartalmú italok és a dohánytermékek kiskorúak részére történő árusításának tilalma kapta a legmagasabb osztályzatokat a fontossági skálán. A korábbi kutatásban is szereplő szabályozások fontossági sorrendje megegyezik a jelenlegi felmérés során kapottal. Az egyes médiumok kiskorúakra gyakorolt hatása megítélésének vizsgálata során a válaszadók úgy értékelték, hogy az internet és a televízió a leginkább veszélyes médium abban a tekintetben, hogy ezekkel kapcsolatban kitéve a kiskorú gyermek leginkább a nem megfelelő vagy ártalmas tartalmakkal való találkozásnak. A gyermekes szülők leginkább a médiumokban megjelenő erőszak miatt, legkevésbé a kirekesztő tartalmak miatt aggódnak. 2006-ban a válaszadók szintén a televíziót tartották a legnagyobb veszélyforrásnak, a szülők legnagyobb része a médiatartalmak közül pedig (a mostani kutatáshoz hasonlóan) az erőszakot nevezte meg legveszélyesebbnek. A felnőtt lakosságnak csupán az egytizede gondolja úgy, hogy a televíziónak inkább pozitív hatása a gyermekekre és az ifjúságra. A legtöbben (60%) úgy vélekednek, hogy egyformán pozitív és negatív hatása is, míg majdnem minden harmadik megkérdezett szerint inkább negatív hatása. Valamelyes elmozdulás figyelhető meg e kérdés kapcsán a korábbi kutatáshoz képest: 2006- ban magasabb volt azok aránya, akik szerint negatív hatása a televíziónak (42%) és kevesebben, akik szerint pozitív a hatása (4%). Azzal kapcsolatban, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy a gyermekek ne nézzék a számukra nem megfelelő programokat a televízióban, a lakosság elsősorban a szülőket teszi felelőssé, a televíziós társaságok, műsorkészítők és az állami szabályozó szervek felelőssége másodlagos. A korábbi kutatásban a kérdésfeltevés máshogy történt, az eredmények csupán tendenciájukban összevethetők. Akkor a többség úgy voksolt, hogy a szülőknek és a műsorkészítőknek együttes felelőssége, ám azok közül, akik valamelyik fél 8
kizárólagos felelősségére helyezték a hangsúlyt, háromszor annyian voltak, akik a szülőket nevezték meg. A legtöbb felnőtt (76%) úgy gondolja, hogy a kiskorú nézőnek szüksége segítségre vagy útmutatásra ahhoz, hogy értelmezni tudja a televízióban látottakat. A mért adat azonos a 2006-os kutatás vonatkozó eredményével. A Médiatörvény értelmében a műsorok korhatár-besorolást kapnak. A három felső korhatár ismertsége igen magas a társadalomban, csupán a viszonylag újabb, 6 éves korhatár spontán ismertsége alacsony (31%). A felső korhatárok ismertsége a korábbi kutatásban is magas volt, elmozdulás a 18 éves korhatár esetében figyelhető meg ismertsége majd 10%-ot nőtt az elmúlt hat évben. A válaszadók majdnem fele szerint a tévétársaságok általában megfelelően alkalmazzák a korhatár-jelöléseket műsoraiknál. Az úgynevezett felülklasszifikációval a megkérdezettek egyharmada még egyáltalán nem találkozott, többségük pedig nem tartja azt problémának, amikor egy műsorszámon magasabb korhatárt jelölnek meg, mint ami a tartalma alapján egyébként indokolt lenne. Azt, hogy egy konkrét műsor korhatár-kategória besorolását a műsort közzétevő televíziós társaság határozza meg, a válaszadók 26%-a tudta. Az arány majdnem 10 százalékkal magasabb, mint a 2006-os felméréskor, akkor ugyanis csak 17% tudta helyesen megválaszolni a kérdést. A többség az NMHH-nak tulajdonítja a feladatot vagy nem tudta a választ. Arról, hogy a Magyarországra sugárzó, de külföldön bejegyzett médiaszolgáltatókra nem a magyar médiaszabályozás rendelkezései érvényesek, mindössze a kérdezettek 6%-a hallott. A viszonylag újdonságnak számító gyermekbarát műsorok jelölését a válaszadók 87%-a nem ismerte, ám 63%-nyian hasznosnak értékelték a kezdeményezést. A gyermekműsorok legfontosabb funkciója a válaszadók kétharmada szerint a tanítás és fejlesztés mellett a gyerekek szórakoztatása. A műsorok ellenpólusát a valóságshow-k képviselik: kérdésünkre, hogy milyen műsorokat tartanak a felnőttek leginkább károsnak a gyerekekre, ezt a műsortípust nevezték meg első helyen a legtöbben. A válaszadók legnagyobb mértékben a durva, trágár 9
nyelvhasználatot vélik problémásnak a valóságshow-kban, de nagyon sokan említették a meztelenséget, szexuális tartalmakat, az erőszakos viselkedést és az alkoholfogyasztást is. A felnőtt lakosság fele szerint a kiskorúak védelme érdekében életbe léptetett szabályozások megfelelőek. Túl megengedőnek valamivel több, mint a válaszadók harmada gondolja (36%) és csupán 4%-nyian nyilatkoztak úgy, hogy a szabályozás túl szigorú. A 2006-os kutatásban hasonló eredmények születtek: a szabályozást akkor is a szülők fele találta megfelelőnek, de valamivel többen voltak azok, akik túl megengedőnek találták (40%). Annak a törvényi szabályozásnak a bevezetését, melynek értelmében a 18 éven felülieknek szóló, televízión keresztül lekérhető tartalmak hozzáférését a kiskorúak számára hatékony műszaki megoldással korlátozni kell, a megkérdezettek háromnegyede hasznosnak gondolja. A felnőtt lakosság kétharmada szerint az internetnek a kiskorúakra gyakorolt hatása egyaránt pozitív és negatív. A megkérdezettek négyötöde szerint a kiskorúaknak szükségük az internetezéssel kapcsolatban segítségre abban, hogy ki tudják védeni a számukra ártalmas tartalmakkal való találkozást. Annál is inkább, mivel a kiskorú gyermekek 70%-a internetezik felnőtt jelenléte nélkül (főképpen a 6 éven felüliek, napi 1-2 órán keresztül). A válaszadók négyötöde hasznosnak tartja, hogy a 18 éven felülieknek szóló, interneten keresztül lekérhető tartalmak hozzáférését a kiskorúak számára a médiaszolgáltatók hatékony műszaki megoldással korlátozzák. A felnőtt lakosság egyharmada már hallott is olyan internetes szűrőprogramról, amely megvédi a kiskorúakat a nem kívánatos tartalmaktól, ám nagyon kevesen használnak ilyet. Az NMHH által üzemeltetett Internet Hotline szolgáltatásról is csupán a lakosság 3%-a hallott. A tudatos médiafogyasztással kapcsolatos lehetőségek közül a válaszadók legfontosabbnak a kiskorban történő tévé- és internethasználat szülői korlátozását tartották, melyet nem sokkal lemaradva követ a televíziós és internetes tartalmak tudatosan megválasztott fogyasztása. A szülői felelősséget erősíti, hogy ugyancsak fontosnak tartják a válaszadók, hogy a gyermekekkel 10
elbeszélgessenek a látott médiatartalmakról. További fontos szempontnak bizonyult, hogy a szülők is kapjanak több segítséget és tájékoztatást a kiskorú gyermekek védelme érdekében. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek közül a legmagasabb értéket a gyermekeknek ajánlott filmek külön feltüntetésének igénye kapta, illetve az, hogy az információk és jelölések a korhatár-besorolások mellett arról is tájékoztassanak, hogy milyen típusú káros tartalom található egy adott műsorban. Több információt igényelnének arról is, hogy a szülők maguk hogyan ismerhetik fel a káros tartalmakat, valamint a korhatár-besorolás jelentőségéről, illetve alkalmazásáról is szélesebb körű tájékoztatásra lenne szükség. Szinte minden háztartásban található televízió készülék, és a felnőtt lakosság nézi is a tévét. A tévénézés valamelyest változott az elmúlt hat évben: az intenzív tévénézők aránya a 2006-os felméréshez képest nem változott (10-10%), viszont nőtt az alkalmi televíziónézők aránya 15 százalékkal, ugyanakkor csökkent a közepes kategóriába tartozó tévénézők aránya. A csatornák között még mindig (a korábbi kutatáshoz hasonlóan) az RTL Klub, a TV2 és az m1 a legnépszerűbb. A felnőtt lakosság több mint fele szokott internetezni. Legtöbben alkalmi internetezők, ők napi két óránál kevesebbet interneteznek. Az internetezők leggyakrabban információt keresnek a weben, második leggyakoribb tevékenység a böngészés-olvasgatás, harmadik pedig az e-mailezés. A szülők elmondása szerint a gyerekek egytizede nem néz tévét sem hétközben, sem hétvégén. A hétközbeni napi tévézés átlaga a gyerekek körében 2 óra, a hétvégi 3 óra. A teljes csatornakínálatból a Minimaxot és az RTL Klubot nézik legszívesebben. Az összes gyerek kétharmada internetezik hétközben vagy hétvégén: a hétköznapi internetezéssel töltött idő napi átlaga 1,3 óra, a hétvégi 1,9 óra. 11
A kiskorúak védelméről Fontos társadalmi kérdések A lakosság körében kérdezésünk idején a társadalmat érintő kérdések közül a legnagyobb jelentőségűnek a munkanélküliség bizonyult. Ahogyan az ábra is jól szemlélteti, toronymagasan vezet, első említésként a válaszadók 63%-a emelte ki. Összességében a második legfontosabb kérdés az egészségügyi ellátás fejlesztése (22%) volt, ettől nem sokkal maradt el a bűnözés visszaszorítása (21%). A gyermekek és az ifjúság védelmét összesen a megkérdezettek 13%-a említette. Ezzel a felsorolt nyolc kérdés közül a hatodik helyen szerepelt. A 2006-os felméréskor szintén a munkanélküliség csökkentését nevezték meg a legtöbben, viszont akkor csak 23 százalékponttal vezette a listát, míg a gyerekek és az ifjúság védelme akkor a második legnagyobb jelentőségű társadalmi kérdés volt (21%). Az összes említést figyelembe véve a munkanélküliség csökkentésének kérdése leginkább a fiatal korosztályt foglalkoztatja (83%), valamint az alapfokú végzettséggel rendelkezőket (78%). A kiskorúak védelme a társadalmi szegmensek megoszlásában inkább a nők (15%), a 18-39 éves korosztály (17%) és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára (18%) bír nagyobb jelentőséggel. (Melléklet: 6. táblázat) 12
1. ábra A társadalmat érintő, legnagyobb jelentőséggel bíró kérdések (százalékos emítési gyakoriság, N=1009) Munkanélküliség csökkentése 63 13 Nyugdíjak biztosítása 9 14 Egészségügyi ellátás fejlesztése 8 22 Bűnözés visszaszorítása 6 21 Korrupció visszaszorítása 4 13 Gyermekek és ifjúság védelme 4 9 Legnagyobb jelentőségű Második nagy jelentőségű Oktatás fejlesztése 3 5 Környezetünk védelme 2 3 TÁRKI Zrt. 0 20 40 60 80 A gyermekek és az ifjúság védelmét a különböző ártalmakkal szemben különféle szabályozások biztosítják. Ezeknek a szabályozásoknak a fontosságáról kérdeztük a lakosságot felsoroltuk nekik a főbb korlátozásokat, és arra kértük, osztályozzák azokat egy ötfokú skála segítségével. Az osztályzatokból képzett legmagasabb átlagértéket az alkoholtartalmú italok kiskorúak részére történő árusításának tilalma érte el (4,82), majd a dohánytermékek árusításának tilalma következett (4,79). Harmadikként szerepel a szexuális áruk kiskorúak részére történő eladásának és kölcsönzésének tilalma (4,75). A kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakra vonatkozó korlátozások fontossága 4,49-es átlagponttal szerepel a listában. A kiskorú gyermekekkel rendelkező válaszadók véleménye nem mutat eltérést ebben a kérdésben (Melléklet: 7-8. táblázat). A média kiskorúakra gyakorolt hatásának megítélése Az egyes médiumok kiskorúakra gyakorolt hatása megítélésének vizsgálata során elsőként arra kértük a válaszadókat, hogy ismét egy ötfokú skála segítségével 13
értékeljék a tényezőket aszerint, mennyire érzik úgy, hogy a kérdéses médiummal kapcsolatban a kiskorú gyermekek ki nak téve a nem megfelelő vagy ártalmas tartalmakkal való találkozásnak. Értékelésük szerint az internet és a televízió a leginkább veszélyes médium, hasonlóan magas átlagértékeket számítottunk ezekkel kapcsolatban (4,47, illetve 4,40). Az internettel összefüggésben ötös osztályzatot 63%-nyian, a televízióval kapcsolatban 56%-nyian adtak, vagyis a válaszadók több mint fele úgy véli, hogy a televízióval, illetve az internettel kapcsolatban a gyerekek teljes mértékben ki nak téve annak, hogy ártalmas tartalmakkal találkozzanak. Szintén magas, négyes fölötti átlagértéket mértünk a videó- és komputerjáték (4,21) esetében, míg a videó- és DVD-knél, illetve a mozinál már kevésbé érzik a veszélyt a kérdezettek (3,83-as, illetve 3,35-ös átlagérték), legkevésbé pedig a zenei CD-ket, kazettákat (3,00) és a rádiót (2,74) vélik ártalmasnak a felnőttek. A kiskorú gyerekekkel rendelkező válaszadók hasonlóan vélekednek ebben a kérdésben is. (Melléklet: 9. táblázat) 14
2. ábra Az alábbi médiumokkal kapcsolatban mennyire érzi úgy, hogy a kiskorú gyermekek ki nak téve annak, hogy számukra nem megfelelő vagy ártalmas tartalmakkal találkozhatnak (átlagértékek 1-5-ig, N=1009) Internet Televízió Videojáték, komputerjáték 4,21 4,47 4,40 Video, DVD 3,83 Mozi 3,35 Zenei CD, kazetta 3,00 Rádió 2,74 TÁRKI Zrt. 1,00 2,00 3,00 4,00 5,00 15
A gyermekes szülők (N=261) körében afelől is érdeklődtünk, milyen tartalmak azok, amelyek a médián keresztül ártalmas hatást gyakorolhatnak a gyermekekre. Aggodalmukat a felsorolt tartalmakkal kapcsolatban ismét egy ötfokú skála segítségével fejezhették ki. Az alábbi ábrán látható, hogy szinte minden kérdéses elem miatt igen nagymértékben aggódnak; leginkább a médiumokban megjelenő erőszak miatt (4,67-es átlagérték), legkevésbé a kirekesztő tartalmak miatt (4,22- es átlagérték). 3. ábra A következőkben felsoroltak jelenléte a médiában mennyire tölti el aggodalommal, a gyermekével kapcsolatban? (átlagértékek 1-5-ig a gyermekkel rendelkezők körében, N=261) Erőszak Droghasználat. Durva, trágár nyelvhasználat Félelemkeltő elemek Szexualitás 4,67 4,58 4,52 4,51 4,49 TÁRKI Zrt. Kirekesztő tartalmak 4,22 1 2 3 4 5 16
A kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmak szabályozása A televízió hatása és a felelősség A felnőtt lakosságnak csupán egytizede gondolja úgy, hogy a televíziónak inkább pozitív hatása a gyermekekre és az ifjúságra. A legtöbben (60%) úgy vélekednek, hogy egyformán pozitív és negatív hatása is, míg majdnem minden harmadik megkérdezett szerint inkább negatív hatása. Ez az arány hasonló a kiskorú gyermeket nevelőknél (7% szerint inkább pozitív hatása a televíziónak, a legtöbben az is-is kategóriát választották (66%), az inkább negatív hatást pedig 28% jelölte meg). A kutatás feltevése az volt, hogy a társadalomban erősen megoszlanak a vélemények annak kapcsán, kit terhel a felelősség, hogy a gyermekek ne nézzék a számukra nem megfelelő programokat a televízióban. A kérdezettek ismét 1-től 5-ig osztályozhattak, hogy szerintük kiket mennyire terhel a felelősség ezzel kapcsolatban. Mind az osztályzatokból képzett átlagértékekből (4,66), mind a 4-es és 5-ös értékek összevont mutatójából jól látszik (91%), hogy a lakosság egyértelműen a szülőket teszi felelőssé a kérdésben, a televíziós társaságok, műsorkészítők és az állami szabályozó szervek csak jóval lemaradva követeznek. 17
100 4. ábra Kit terhel a felelősség, hogy a gyermekek ne nézzék a számukra nem megfelelő programokat a televízióban? (N=1009) 4,66 5 80 91 4,04 3,81 4,5 4 60 72 62 3,5 3 40 2,5 20 2 1,5 0 Szülőket Televíziós társaságokat és műsorkészítőket Állami szabályozó szerveket 1 TÁRKI Zrt. 4-es és 5-ös osztályzok %-a átlagérték 1-5-ig skálán Korhatár-kategóriák és a szabályozás A legtöbb felnőtt (76%) úgy gondolja, hogy a kiskorú nézőnek szüksége segítségre vagy útmutatásra ahhoz, hogy értelmezni tudja a televízióban látottakat. Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan nő azok aránya, akik szerint szükség segítségre, és ugyancsak nagyobb egyetértés figyelhető meg az alkalmi internetezők és a városokban élők körében. (Melléklet: 11. táblázat) Azon válaszadók, akik szerint a kiskorú nézőknek szükségük értelmezési segítségre (N=764), úgy vélik, átlagosan 14 éves korig erre szükségük, a legtöbben ezt a kort nevezték meg (23%). További 20% a 16 éves kort találja megfelelőnek, 15% szerint pedig egészen 18 éves korukig szükség lehet valamilyen útmutatásra. A televízióra vonatkozó szabályozás értelmében a műsorok korhatárbesorolást kapnak. Ezeknek a korhatároknak az ismertsége magas a társadalomban: a 18-as korhatárt 89% nevezte meg helyesen, a 16-ost 78%, a 12-18
est 80%. A viszonylag újabb, 6 éves korhatár-kategóriát azonban csak a válaszadók 31%-a tudta spontán megnevezni. A kiskorú gyermeket nevelő válaszadók körében az átlagosnál szignifikánsan nagyobb a 12-es és a 6-os korhatár ismertsége a 6 éves korhatárt azon válaszadók nevezték meg legnagyobb arányban, akiknek 6 évesnél fiatalabb gyermekük (is) (45%). Ugyancsak jellemző, hogy a válaszadók életkorának növekedésével csökken az egyes korhatárokat ismerők aránya, míg az iskolázottság növekedésével párhuzamosan nő. A vidéki, nem megyei jogú városokban élők a legtöbb korhatár említése tekintetében tájékozottabbak a más településen élőknél, egyedül a 12-es korhatár esetében figyelhető meg magasabb érték a megyeszékhelyen élők körében. (Melléklet: 14. táblázat) 5. ábra Az egyes korhatárokat spontán megnevezők aránya (N=1009) 89 18 éves korhatár 90 89 88 86 78 16 és korhatár 81 81 80 79 12 éves korhatár 6 éves korhatár 31 41 43 44 45 Összesen 80 85 87 87 82 Van 18 év alatti gyermeke Van 16 év alatti gyermeke Van 12 év alatti gyermeke Van 6 év alatti gyermeke TÁRKI Zrt. 0 20 40 60 80 100 19
Mint láttuk, a 6 éves korhatár spontán ismertsége csupán 31%-os, ám a hasznosság megítélése tekintetében a megkérdezettek több mint fele egyetértett azzal, hogy ez az új besorolás inkább hasznos. Az életkor növekedésével nő azok aránya, akik ezt hasznosnak tartják, míg az iskolai végzettség tekintetében a középfokú iskolázottságúak esetében figyelhető meg szignifikáns különbség: ők tartják leginkább feleslegesnek az új szabályozást (43%). Hozzájuk hasonlóan vélekedik az intenzív és közepes internetezők tábora (70, ill. 54% szerint felesleges), míg az alkalmi internetezők nagyobb arányban válaszolták, hogy hasznos a 6 éves besorolás (56%) (Melléklet: 15. táblázat). 6. ábra Bevezették a 6 éves korhatárt is a műsorok korhatár besorolásánál. Ön szerint ez inkább hasznos vagy inkább felesleges? (százalékos megoszlás, N=1009) Összesen 53 37 9 Válaszadó korcsoportja szerint: 18-39 éves 49 43 9 40-59 éves 54 37 9 60 évesnél idősebb 58 30 12 0% 20% 40% 60% 80% 100% Inkább hasznos Inkább felesleges Nem tudja TÁRKI Zrt. 20
A lakosság kétharmada szerint az alkalmazott korhatár-kategóriák éppen megfelelőek, vagyis az egyes fejlődési szakaszokat hűen tükrözik. Összesen 18%-uk még megengedőbb lenne (16% nyilatkozott úgy, hogy kevesebb kategória is elegendő, 2% szerint pedig nem is lenne szükség ezekre), 4%-nyian azonban még több kategóriát javasolnának. A legtöbben közülük a 10 éves, valamint a 14 éves korhatár-kategóriát proponálták. 7. ábra Ön mit gondol a korhatár-kategóriák meghatározása kapcsán, azok megfelelően fedik le az egyes életkorhoz kötődő fejlődési szakaszokat? (százalékos megoszlás, N=1009) Kevesebb korhatárkategória is elég lenne 16% Épp megfelelő mértékűek a kategóriák 67% TÁRKI Zrt. Egyáltalán nem lenne szükség korhatárkategóriákra 2% Nem tudja 11% Több korhatárkategória kellene 4% A kutatás kitért arra is, vajon a felnőtt lakosság mennyire tisztában azzal, hogy egy konkrét műsor korhatár-besorolását ki végzi el. A helyes választ, miszerint ezt a műsort közzétevő televíziós társaság határozza meg, a válaszadók 26%-a tudta. Ez majdnem 10 százalékponttal magasabb a 2006-os felméréskor mértnél, akkor ugyanis csak 17% volt képes helyesen megválaszolni a kérdést. A felnőtt 21
lakosság nagy része (45%) az NMHH-t nevezte meg spontán, míg 26% nem tudott válaszolni, 3% pedig egyéb választ adott. A társadalmi csoportok tekintetében elmondható, hogy e téren tájékozottabbak a budapestiek, valamint az intenzív tévénézők (33-33%). Érdekes módon a férfiak, a közép- és felsőfokú végzettségűek, valamint a legfiatalabb korosztályba tartozók az átlagosnál nagyobb arányban vélik úgy, hogy a korhatárbesorolás az NMHH hatáskörébe tartozik (Melléklet: 19. táblázat). 8. ábra Tudomása szerint ki határozza meg egy konkrét műsor korhatár besorolását? (százalékos megoszlások, N=1009) Összesen 26 46 3 26 Televízió nézés szerint: Intenzív 33 39 28 Közepes 28 44 2 27 Alkalmi 21 50 4 25 0% 20% 40% 60% 80% 100% TÁRKI Zrt. A műsort közzézevő televízió Az NMHH Egyéb Nem tudja A válaszadók 45%-ának tapasztalata szerint a tévétársaságok általában, 17% szerint mindig megfelelően alkalmazzák a korhatár-jelöléseket műsoraiknál, 23%- nyian úgy tapasztalták, hogy ritkán áll összhangban a jelölés a tartalommal, és mindössze 3% volt azon válaszadók aránya, akik szerint ez soha nem valósul meg. A kiskorú gyermekkel rendelkező válaszadók nagyobb arányban válaszolták, hogy a televíziós társaságok gyakran alkalmazzák megfelelően a korhatár-jelöléseket (51%). Ugyancsak jellemző, hogy a közepes tévénézési intenzitású válaszadók szignifikánsan nagyobb arányban említették, hogy szerintük szinte mindig megfelelő a korhatár-megjelölés (Melléklet: 23. táblázat). 22
Az úgynevezett felülklasszifikációval a megkérdezettek egyharmada még nem találkozott, többségük (51%) nem tartja ezt problémának. Mindössze 10%-nyian tartják zavarónak, amikor egy műsorszámon magasabb korhatárt jelölnek, mint ami a tartalma alapján egyébként indokolt lenne. Ezt a gyakorlatot a megyeszékhelyen élők (18%), a 40-59 évesek (13%), a felsőfokú végzettségűek (17%) és az alkalmi tévénézők tartják leginkább zavarónak (Melléklet: 24. táblázat). A felnőtt lakosság 42%-a a valóságshow-kat nevezte meg először, amikor arról kérdeztük, hogy véleménye szerint melyik besorolás-köteles műsortípus tartalma nem felel meg a korhatár-kategóriák jelölésének. Másodikként e téren a filmeket említették a legtöbben. A pontos korhatár-kategóriák ismerete mellett azt is megvizsgáltuk, hogy a lakosság tisztában -e azzal, a 16 és 18 éveseknek ajánlott műsorokat este hány óra után sugározhatják a tévétársaságok. A kutatás során megkeresett válaszadók 24%-a nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy a 16 éven felülieknek ajánlott műsorokat a televíziós társaságok este hány óra után sugározhatják. Aki megpróbálkozott a válasszal, azoknak a 78%-a nem találta el helyesen az este 9 órát, tehát csak 22% tudta pontosan megmondani. Azt viszont, hogy 18-as karikával ellátott műsorok csak este 10 után vetíthetők, a válaszadók többsége tudta (57%) - 24% este 11 órát tippelt, míg 20% nem tudott válaszolni a feltett kérdésre. Viszonylag újdonságnak számít a gyermekbarát műsorok jelölése. Hogy ezt miképpen jelölik, azt a válaszadók 87%-a nem tudta megmondani, 12%-uk pedig rossz választ adott. A helyes választ (a zöld gyermekfejet) pontosan senki nem találta el mindössze 2%-nyian tudtak megközelítőleg helyes választ adni: vagy az arcra, vagy a zöld színre emlékeztek. A válaszok között mindenféle állatfaj felbukkant, így a kutya és a maci is az ezeket említők valószínűleg az NMHH által rendezett tavalyi szavazásra emlékeztek, ahol ezek a figurák is szerepeltek az opciók között. 23
A lakosság 63%-a a gyermekbarát műsorok jelölését inkább hasznosnak értékeli, 21% nem tudott válaszolni, 17% szerint pedig felesleges. Érdekes módon azon válaszadók, akiknek 6 évesnél fiatalabb gyermekük, az átlagosnál szignifikánsan nagyobb arányban vélik úgy, hogy a gyermekbarát jelölés felesleges (26%). Az életkor növekedésével azonban csökken azok aránya, akik az új jelölést feleslegesnek tartják (Melléklet: 17. táblázat). 9. ábra Inkább hasznos vagy inkább felesleges az ún. "gyermekbarát" műsorok jelölése? (százalékos megoszlások, N=1009) Összesen 63 17 21 Gyermekek szerint: Van 6 év alatti gyermeke 61 26 13 Nincs 6 év alatti gyermeke 63 16 21 Válaszadó korcsoportja szerint: 18-39 éves 62 20 18 40-59 éves 63 17 21 60 évesnél idősebb 64 11 24 0% 20% 40% 60% 80% 100% TÁRKI Zrt. Inkább hasznos Inkább felesleges Nem tudja A kutatás során vizsgáltuk azt is, hogy a lakosság szerint mi a gyermekműsorok legfontosabb funkciója. A válaszadók 65%-a szerint egyaránt fontos a tanítás és fejlesztés mellett a gyerekek szórakoztatása is, míg 19%-nyian előtérbe helyezték a tanítás-fejlesztést, 14%-nyian pedig a szórakoztatást. A mintába került és kiskorú gyermekeket nevelő szülők ugyanígy gondolják, a megoszlások nagyon hasonlóak. Az átlagostól való eltérés csak a válaszadók iskolai végzettsége szerint figyelhető meg: az alapfokú végzettségűek inkább a 24