Erasmus beszámoló Coimbra Portugália 2010/2011 Tallódi Zsófia II. évfolyamos szociálpedagógus hallgató vagyok a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán tanulok és a 2010/2011-es tanév 2. félévében a Coimbrai Egyetemen folyattam tanulmányaimat Serviço Social szakon a Pszichológia és Oktatástudomány Karon. Az egyik csoporttársammal ketten nyertük el az ösztöndíjat, így nem egyedül mentem ki február elején. Madridig a Wizzair légitársasággal utaztunk, onnan pedig Ryanairrel folytattuk utunkat Portoig. Előzetesen e-mailben kaptunk felvilágosítást arról, hogyan jutunk el Coimbrába Portoból és arról is, hogy Coimbrába érkezve, milyen közlekedési eszközzel közelíthetjük meg a szállásunkat. Az utazás körülményes és hosszú volt, de a látvány mindent fölülmúlt Portugáliába érkezve. A portugál lakosság kis százaléka, de a fiatalok nagy része beszél angolul, így nem volt olyan nehéz boldogulni. Tudni kell, hogy a portugálok nagyon segítőkészek, így ha nem is beszéltek angolul, ha útbaigazításról volt szó, addig magyaráztak a saját nyelvükön, amíg meg nem értettük, hogy merre kell mennünk, illetve nemegyszer elkísértek minket a keresendő helyhez. A tömegközlekedési eszköz Coimbrában a busz, illetve a troli, amik körbejárnak, általában a túloldalban nincs is megálló, így ha visszafelé szeretnénk menni érdemesebb gyalogolni. Nincsenek nagy távolságok, de a hegyek miatt a vádlik edzésben voltak. Coimbra kis, szűk utcái macskakővel díszítettek, gyönyörű egyetemmel büszkélkedhet, és a portugál hagyományokhoz híven a belső terek kék festett csempékkel tarkítottak, amiket régi házakon az épületek külső falán is megtalálhatunk. A külső csempék amikor nem ornamentális mintázatúak szenteket illetve bibliai jeleneteket ábrázolnak, mert Portugália döntő többségben katolikus vallású.
Teendők Megérkezésünket követően elfoglaltuk a szállásunkat, ami két külön és egymástól távol eső kollégiumot jelentett. Kicsit körülményes volt az én kollégiumomba bejutni, de sikerült. Egy portugál lány szobatársa lettem egy hétre, mert az egyetem az Erasmus-os diákoknak csak eddig tudott szállást biztosítani. A lány nem beszélt angolul, de az emeleten összeismerkedtem 2 másik lánnyal, akik beszéltek angolul és készségesen segítettek mindenben. A kollégiumba való beköltözés után 5 nap van arra, hogy felkeressék a diákok a SASUC-ot, azaz a szociális szolgáltatások irodáját, és bejelenteni, hogy megérkeztünk. A két lány sokat segített abban, hol találom meg az irodákat hivatalos ügyek intézéséhez, és megkérdeztek nekem mindent előre portugálul, mert így egyszerűbb volt. Megérkezésünket követő első héten fel kellett keresnünk a DRIIC-et, azaz a nemzetközi kapcsolatok irodáját is, ahol tájékoztatást kaptunk a teendőkről, és az Erasmus Diák Egyesülethez tanácsoltak bennünket. Ott kaptunk egy-egy SIM-kártyát, amivel őket és az összes Erasmus-os diákot ingyen hívhattuk minimális havidíj ellenében. Megkaptam az Egyesület elnökének a telefonszámát, aki készségesen segített albérletet keresni. Már első héten felkerestük a tanszéki koordinátort, aki az órák felvételében segített. Végezetül a Loja da Cidadão-ból kellett tartózkodási engedélyt kérnünk, amivel már hivatalosan is beiratkoztunk az egyetemre. Körülményes volt mindent elintézni, mert egyes helyeken nem beszéltek angolul, vagy csak néhányan az ott dolgozók közül, valamint a számítógépes rendszer nem működött az utóbbi helyen, így három hetünkbe tellett mire minden papírt kézhez kaphattunk. Szállás Az albérletünk a központban volt, 5 percre laktunk a főtértől és 15 percre az egyetemtől. Megérkezésünkkor négy brazil fiú fogadott, akik egy nappal előttünk költöztek be. Hamar barátságot kötöttünk velük és megkezdődött a kulturális különbségekről való eszmecsere. Ők mutatták meg, hol találhatóak a boltok és az egyetemi menzák, amik nyitva állnak mindenki számára. Ott 2,5 euróért megebédelhettünk, este pedig tettünk egy sétát az egyik bevásárlóközpontba, ahol megvettük a szükséges takarítóeszközöket illetve az ágyneműinket, mert az albérlet sajnos nem volt ezekkel felszerelve. Másnap megkezdődhetett a nagytakarítás, ami összekovácsolta a társaságot a velünk élő török fiúval és az akkor érkező osztrák lánnyal. Még két lett lány is velünk élt, akik később érkeztek meg a nyaralásukból. Második héten nemzeti főzőestet tartottunk, mindenki főzött a saját nemzetiségi konyhájának megfelelően. A házban egy konyha volt, ami okozott némi gondot a főzés terén, hiszen tízen osztoztunk rajta. Egy társasház harmadik emeletét és tetőterét rendezte be a főbérlő, ott alakított ki 7 szobát, ebből 3 kétszemélyeset, és egy 4 egyágyasat. Mi az emeleten laktunk, ahol 3 egyszemélyes szoba volt, illetve egy zuhanyzós fürdőszoba, valamint egy közös terasz is. Az alsószinten volt a másik 4 szoba, egy fürdőszoba káddal, valamint a konyha illetve étkező, amiből egy nyitott folyosó vezetett ki egy újabb teraszra, ahol, amikor már jó idő volt születésnapot és kerti partikat tartottunk. A szoba ára a számlákkal együtt, 200 euro körül volt havonta, ami átlagosnak számít, egy egyágyas szobáért. A lakás felszereltségét tekintve voltak hiányosságok, de összességében véve elégedettek lehettünk.
Lenti terasz Étkező Az egyik lett lánynak a születésnapját ünnepeljük. Egyetem, oktatás Az egyetem a város központjában helyezkedik el, viszonylag nagy terülten, mert minden karnak megvan a külön épülete. A Jogi Kar volt az első a Coimbrai Egyetemen, így annak van a legrégebbi épülete, ami turistalátványosságnak számít, nem beszélve a az óratoronyról, ami anno harangkongatással jelezte a diákoknak az előadások kezdetét, az ebédszünetet és a órák végét. A Faculdade de Psiclogia e Ciêncas da Educação két épülettel is büszkélkedhet, a mi óráink az új épültben voltak. Az előadótermek technikailag jól felszereltek és ezeket a tanárok is használják. A munkamenet teljesen más, mint otthon, és ez a tantárgyak különbözőségein is meglátszik. Egy-egy félév során a portugáloknak 6-7 tantárgyat kell teljesíteniük. Ez azt jelenti, hogy egy nap átlagban egy tantárgyuk van, viszont az előadások és szemináriumok nincsenek különválasztva, valamint ami a magyar oktatásban 3-4 tantárgynak felel meg, azt ők egy kalap alá veszik. Így a tananyag sokkal koncentráltabb, egy félév alatt rengeteget tanulnak meg a szociális ellátó intézményekről. A gyakorlati feladatok során minden diák aktívan részt vesz a kijelölt csoportfeladatok elvégzésénél, az ottani tanulók igen motiváltak a tanulás terén. A jelenléti ív nagyon ritkán kerül elő, a diákok mégis ott ülnek az órákon, mert tudják, hogy az oktatásból ők profitálnak. A tanárok rendkívül sok előadót hívnak meg, volt diákokat, illetve intézményvezetőket, hogy egy adott szociális problémáról tartsanak előadást, vagy, hogy intézményüket bemutassák. Így lehetőséget nyújtanak a leendő szociális munkásoknak, hogy megismerkedjenek a helyi ellátórendszerrel valamint így tájékozódni is tudnak az aktuális munkalehetőségekről. Az oktatók közvetlen kapcsolatban vannak a diákokkal, barátságos az órák légköre. Az oktatás nyelve portugál, amivel akadtak nehézségeink. A tanárok valamint egy-két csoporttársunk is készségesen fordított nekünk, természetesen angolul beszélgettünk velük és a vizsgákat is angolul tehettük le. Eleinte féltem, hogy angoltudásom nem lesz elegendő, de az, hogy minden nap angolul kommunikáltam és angolul tanultam, sokat segített. A filmeket a mozikban feliratozzák, úgyhogy ez is sokat segített nyelvtudásom fejlesztésében. Portugál órát is felvettük, amit kifejezetten Erasmus-os diákoknak hirdettek meg. Ez is sokat segített a későbbiekben, a kis boltokban valamint az állomásokon, mert ezeken a helyeken csak kevesen beszélnek angolul. A tárgyakat beadandó esszékkel teljesítettük, valamint prezentációkkal, amiket angolul írtunk meg és adtunk elő. Az oktatók a diákjaiktól előadásokat vártak el, ahol egy-egy csapatban a fiatalok az idősebb csoporttársakkal dolgoztak együtt, ami teret adott a több tapasztalattal rendelkező diáktársak megismeréséhez,és így kreatívak lettek a feladatok megoldásai is. Az idősebbek együtt tanulnak nappali munkarenden a fiatalabb társaikkal, ami Magyarországon kevésbé jellemző, egyfelől azért mert, a munka mellett csak levelező tagozaton van lehetőségünk továbbtanulni, vagy továbbképzéseken tudunk csak részt venni Másfelől a mai magyar társadalom nem elég toleráns a generációkülönbségekre.
Óratorony Egyetemi terem Város, szórakozás, utazás Coimbra gyönyörű város, és bár eleinte szűk, kacskaringós utcáival és átláthatatlanságával nagynak tűnt, egy olyan városnak amiben az ember könnyen eltéved, azonban 2-3 hét után ráeszméltem, ha hegyen felfelé megyek, akkor valószínűleg az egyetemhez lyukadok ki, ha pedig lefelé vezető utat választok, akkor a folyópartra, a Rio Mondego-hoz érkezek. A folyóparton éttermek és egy nagy park található, ami kitűnő lehetőséget nyújt a gyerekes családoknak, fiataloknak, és az időseknek hétvégéjük eltöltésére. Vasárnaponként ott piknikeztünk a barátainkkal, vagy csak egy nagy sétát tettünk unalmas estéinken. Át a folyóparton és vissza a belvárosba. A folyó túloldalán rendezték meg idén is a Quiema das Fitas-t, ami az egyetemnek a legnagyobb ünnepe. Ez a végzős diákok búcsúztatója, valamint a gólyák beavatásának végső állomása. Ekkor égetik el azokat a szalagokat, mint ahogyan a neve is jelzi (Quiema das Fitas), amiket a végzős diákok kapnak a családtól, rokonoktól, barátoktól, jókívánságokkal teleírva. Minden karnak külön színe van, a jogi karnak a piros, az orvosinak a sárga, a bölcsészek kékben díszelegnek, és a pszichológiai kar a narancssárga színben tündököl. Ilyenkor a Debreceni Virágkarneválhoz hasonlóan, papírral feldíszített kocsikkal járják végig a diákok a főutcát és sört, üdítőket osztogatnak, vagy inkább locsolnak szét az utcákon. Az egész város, de főleg a diákok megőrülnek ezen a héten, és nagy mulatozást csapva büszkén viselik az egyetemi egyenruhájukat talárral. A hét hagyományosan éjféli szerenáddal kezdődik, amit az egyetemi fado (portugál zenei stílus-kesergő) énekesek és zenészek adnak elő. A hét minden estéjén, a folyó túloldalán felállított sátrakban koncertekkel várják a résztvevőket, főként portugál de nemzetközi előadók is szórakoztatják a közönséget. Ezen a héten nincs tanítás, ez az utolsó nagy bulijuk mielőtt megkezdődne a vizsgaidőszak és a hajnalig tartó tanulás. Szórakozási lehetőség akad bőven Coimbrában, de minden portugálul van, a mozi kivételével, így színházba és egyéb előadásokig nem jutottunk el. A helyiek életstílusát én is átvettem, és mindenkinek át kellett vennie, aki ott táncolni szeretett volna, mert a bulik hajnali háromkor kezdődtek, és hét-nyolcig tartottak. Előtte bárok, pubok voltak nyitva, ahol a sör és a Sangria fogyott leginkább. A portugálok előszeretettel isznak az utcán, beszélgetnek nagy csapatokba verődve. Az utcán nagyobb eséllyel akadnak ismerősökre, velük folytatva tovább az éjszakai mulatozást. Az Erasmus-os diákoknak, kéthetente voltak megrendezve a bulik egy-egy nemzetnek a zenéjével és leghíresebb italával, valamint ételével. Magyar est sajnos nem volt, tekintve a kis létszámunkat, de spanyol Sangria, brazil karnevál, ír Szent Patrik napi, valamint angol pop-rock bulin azért sikerült részt vennem, ahol a külföldi diákokat mindig megtalálhattam. Szerdánként ingyenes salsa, valamint kizomba oktatásban lehetett részünk, péntekenként pedig brazil forró est várta a táncolni vágyókat, ahol idősekkel is találkozhattunk. Ezen kívül különböző túrákat is szerveztek nekünk, amik közül a Lisszabonira mi is befizettünk. A többiek elmondása alapján, mindegyik út igen hangulatos volt, és pénztárca barát, főleg a portugál busz-és vonatárakat tekintve.
Az összes nagyvárost sikerült megnéznem a testvéreimmel, akik látogatásukkal a honvágyamat is csillapították. Nagyon élveztem odakint élni, ha lehetett volna, még maradok, de még a vizsgaidőszak előtt haza kellett térnem, az otthoni tanulmányaim végett. Angoltudásom fejlesztése és más kultúra, város, életstílus, és emberek megismerése miatt is hasznosnak és élményekben gazdagnak látom az elmúlt négy hónapot. Sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt, de életre szóló barátságok kötettek odakint, és természetesen szívesen látjuk vendégül egymást saját otthonainkban. Portugália gyönyörű ország, én csak ajánlani tudom mindenkinek. Minimális portugál, vagy spanyol tudás nem árt, viszont pihenés, óceánparti strandolás szempontjából ideális. Árak tekintetében kicsivel drágább, mint itthon, de persze ott is lehet találni helyben termesztett zöldséget-gyümölcsöt, ami viszont olcsóbb, mint hazánkban. Queima das Fitas Egyetemi viselet
Végzősök a Szociális Szolgáltatások szakon Utolsó estém a barátokkal