1. Ismertesd a kommunikáció általános modelljét! Mutass be néhány kommunikációs technológiát! A kommunikációhoz legalább két szereplı szükséges. Egy adó és egy fogadó. Bármelyik fél lehet többszereplıs is. A funkciók felcserélıdhetnek. Magánbeszélgetés, tömegkommunikáció. Minısített kapcsolat van a szereplık között. Elıre definiált szerepek alapján dıl el, hogy kik hallgatnak kiket és miért. Például elıadó-hallgató, színész-nézı, baráti beszélgetés Kell egy csatorna, egy közvetítı közeg. Például levegı (beszéd), papír (levél, újság)), elektronikus: vezeték (telefon), rádióhullám (televízió) Irányát tekintve, mely következhet a technológiából, (milyen csatorna), illetve funkciójából: o lehet egyirányú (single) Teletext elıadás o kétirányú nem egyidejő (half duplex) walke-talke tájékoztató (kérdés, majd felelet) o kétirányú egyidejő (full duplex) telefon társalgási beszélgetés Kell egy közös kód (nyelv). Kell egy közös háttérismeret, mely nélkül hiába értik a közös nyelvet, kódot, nem értik meg egymás témáját. Például egy hétköznapi ember részvétele egy rendszergazdai levelezıs listán nem ad eredményes kommunikációt, hiába beszél mindenki magyarul. Van verbális és non-verbális kommunikáció. Az állatvilág jellemzıen több nonverbálist használ. Az emberi kommunikációban is mindig szükség van non-verbális kommunikációra, vagy másképpen metakommunikációra. Testtartás, hangsúly, mimika, gesztikulálás Az elektronikus levelezésben ennek hiányát próbálják csökkenteni smiley-kkal. Tartalma alapján: tájékoztató, informatív felszólító, érzelmet kifejezı, emocionális Kommunikációs technológiák és rendszerek: Egyéni ötlető technológiák o füstjelek o futár o postagalamb Verbális rendszerek o tudatos, szájhagyományokra épülı (rém)hírterjesztés o oktatás o szervezeti értekezletek Papír alapú terjesztıi hálózatok o könyv o szórólap o posta. Vizuális alapú o balatoni viharjelzı o süketnéma jelbeszéd o rendırlámpa, KRESZ-táblák
o sportversenyek versenyzık közötti, vagy a bírók kéz-, zászló-, vagy egyéb jelei Elektronikus alapú: o Morse o vezetékes telefon ATM-hálózatok számítógépes hálózatok (Ethernet, token ring kábeltv hálózatok riasztók, figyelı-rendszerek o földi sugárzású elektronikus hullámok (celluláris hálózatok) hagyományos TV- és rádióadások, teletext mobil-telefonok kis hatósugarú wireless billentyőzet, egér, számítógépes hálózatok walke-tolke, CB távirányítók o mőholdas adások TV mősorok számítógépes hálózatok GPS csillagászati rádiótávcsövek összehangolt rendszere Ugyanezeket funkció vagy irányok szempontjából is lehet csoportosítani. Sok más rendszert is fel lehetne sorolni, hiszen az emberi találékonyság rengeteg egyéb ötletet is felhasznált már kommunikációra, és használja is rendszerben. Legfeljebb a rendszert egy szőkebb szakmai csoport használja csak.
2. Szoftverekhez kapcsolódó jogok, felhasználási formák Milyen a szoftverekhez kapcsolódó jogokat és felhasználási formákat ismersz? A szoftver-forráskódja, valamint programkódja- és a hozzá tartozó dokumentáció a programozók szellemi alkotása. Mindezen alkotások szerzıi jogával tehát a szoftver alkotója rendelkezik. A szoftver létrejöttének pillanatától szerzıi jogvédelem alatt áll. A szerzıi jogról lemondani nem lehet, nem eladható, másra át nem ruházható. A szerzıi jogvédelmi törvény (1999.évi LXXVI. [76] tv.) alapján a szoftvert a szerzıi jogvédelmi ideje alatt csak fizetés ellenében szabad felhasználni. A szoftveralkotások felhasználására licenszek vásárlásával szerezhetünk jogot. A licenszek megvásárlásával a szoftver kiadója feljogosítja a vevıt a termék használatára, a vevı pedig ezzel (illetve számlával, szerzıdéssel) igazolja annak származását. Tehát a vevı a licensszel nem a szoftver (másolásra és továbbadásra feljogosító) tulajdonjogát, hanem csak a használati jogát kapja meg. A demoprogramok a kereskedelmi változat mőködését bemutató programok. A szoftverek korlátozottan használható, ingyenes változatai az úgynevezett shareware-ek. Ezek szabadon hozzáférhetık, letölthetık például az internetrıl, de a számítástechnikai folyóiratok CD mellékleteként adott lemezeken is többnyire ilyen programokat találunk. A felhasználás korlátozása többnyire idıhöz vagy a program valamely lényeges jellemzıjéhez (például a menthetı állományok méretéhez) kötött. Az ilyen programokat azzal a céllal teszik közzé, hogy széles körben ismertté váljanak, és a felhasználók vásárlás elıtt alaposan kipróbálhassák az eszközt. A vásárlás nem csak fizikailag új termék átvételével történhet: gyakori, hogy a vevı a vételár átutalása után az interneten keresztül kapja meg a teljes változat használatát lehetıvé tevı jelszót vagy kiegészítı állományokat. A freeware szoftverek ingyenes szabadon használható és terjeszthetı, teljes programok melyeknek általában a forráskódja is szabadon közzétehetı. Érdemes figyelmet fordítani rájuk, mert jónéhány alkotás akad közöttük, mely drága programokat válthat ki mindennapi munkánk során. Public domain: A szerzı lemond jogairól Azokat a freeware programokat, amelyek futtatása közben megjelennek a szponzorok, támogatók reklámjai, adware programnak nevezzük. Ugyancsak freeware programok azok, melyek futtatása közben a program a felhasználó szokásairól üzeneteket küld a gyártónak, a forgalmazónak. Ezek spyware programok, a külvilág felé irányuló kapcsolatról a forgalmazó nem ad mindig tájékoztatást a felhasználónak. Az illegális szoftverhasználat, a szoftver hamisítása, ugyanazon program több gépre telepítése jogosulatlanul, internetrıl letöltött illegális szoftverek használata szoftverkalózkodásnak számít. A licencszerzıdés megsértıje törvénysértést követ el. Vagyis törvényt sért:
aki szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, alkalmazásokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket szerzıi jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti, aki szerzıi jog által védett szoftvert egyidejőleg két vagy több gépen futtat, hacsak ezt a szoftver licenc szerzıdése külön nem engedélyezi, az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek, használjanak, vagy terjesszenek, aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti, aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a kölcsönkért szoftvert lemásolja, aki olyan eszközöket készít, importál, vagy birtokol, amelyek lehetıvé teszik a szoftver védelmét szolgáló mőszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel kereskedik. A bőncselekmények kiderítése, vizsgálata a hatóság feladata. Ilyen eljárás során nemcsak a licenszigazolást, hanem a vásárlást bizonyító számla vagy adásvételi szerzıdés és a telepítılemez meglétét is kérhetik. A BSA Magyarország Európában az elsık között, 1983-ban helyezte szerzıi jogvédelem alá a számítógép programokat. Ennek ellenére hazánkban a számítógépek döntı többségén (kb. 75%-án) jogosulatlanul használják a szoftvereket, azaz nem rendelkeznek felhasználói joggal a gépen lévı programokra. Ez nemzetközi összehasonlításban nézve nagyon magas értéknek számít. Hazánkban 1994-ben alakult meg a BSA magyarországi szervezete. A BSA a Business Software Alliance rövidítése, amely egy nemzetközi szervezet. A legnagyobb szoftverfejlesztıket és forgalmazókat tömöríti magába, és feladatának tartja, hogy az üzleti szoftverek felhasználóit a legális szoftverhasználat irányába terelje. Ezt részben a jog által biztosított eszközökkel, részben felvilágosító tevékenységgel próbálja megvalósítani. A felhasználók sokszor azért követnek el jogsértést, mert a legalapvetıbb jogi kérdésekkel sincsenek tisztában. Milyen elınyökkel jár a jogtiszta szoftverhasználat? felhasználói támogatás a program fejlesztıitıl, amely jelentheti a program írásos dokumentációját, a program garanciális javítását, illetve cseréjét, továbbá gyakran még telefonon igénybe vehetı forródrót szolgáltatást is, a program továbbfejlesztett változatához kedvezményesen lehet hozzájutni, mert lehetıség van programfrissítésre (upgrade felhasználói jog), elkerülhetık a számítógépvírusok okozta kellemetlenségek, a program megvételével a felhasználó elismeri a programba fektetett munka értékét, és ráadásul anyagi lehetıséget biztosít a program fejlesztıinek a szoftver továbbfejlesztésére. Mit tartalmaz általában egy felhasználói szerzıdés? hány gépre lehet telepíteni a programot?
lehet-e másolatot készíteni a programról (többnyire nem, legfeljebb egy biztonsági másolatot). Egy licensz általában a szoftver egy gépre történı telepítését engedélyezi. Több gépen való felhasználáshoz a gépek számának megfelelı licensz vagy felhasználói szerzıdés szükséges. A licenszszerzıdés gyakran engedélyezi egy darab biztonsági másolat készítését arra az esetre, ha az eredeti adathordozó meghibásodna vagy tönkremenne. Minden további másolat jogosulatlan példánynak számít. A legális kereskedelmi szoftverek esetében bevett gyakorlat a szoftverek átruházása adásvételi szerzıdéssel, valamint a szoftverek bérbeadása. Milyen következményekkel jár a jogosulatlan szoftverhasználat? Ha a felhasználó nem jogtiszta szoftvert használ, illetve nem jogtiszta szoftverrel kereskedik, akkor ellene büntetıeljárás indítható. Milyen felhasználói jogok léteznek? Eredeti, illetve frissített (upgrade) felhasználói jog Frissítésnek nevezzük azt a szoftvervásárlást, amelynek során egy olyan célra szolgáló számítógépprogramot szerzünk be, amilyen célra már rendelkezünk valamilyen szoftverrel. Új géphez illetve új fıdarabhoz adható OEM verzió (Original Equipment Manufacturer) Többnyire csak operációs rendszereket lehet OEM verzióban megvenni. Ha most vásárolunk számítógépet, akkor feltétlenül a géppel együtt vegyük meg az operációs rendszert. Ilyenkor ugyanis biztosan OEM verziót számláznak nekünk, mely a szoftver teljes árához képest 40-50%-os megtakarítást is eredményezhet. Egy második programpéldány vásárlásakor alkalmazható licenszcsomag, az LP (Licenc Packet) Ha már rendelkezünk egy komplett jogtiszta programmal, és ugyanezt a programot egy másik számítógépünkre is szeretnénk telepíteni, akkor célszerő egy LP csomagot vásárolnunk. Ez esetben jelentıs árkedvezménnyel csak egy újabb felhasználói jogosítványt kapunk, mely igazolja a program jogtiszta használatát. Az eredeti programot kell telepítenünk a másik gépünkre is. A több program vételekor alkalmazható pontozásos rendszer, az OL (Open Linenc), vagy nyílt licensz A legtöbb nagy szoftver cég, mint pl. a Microsoft, a Corel, a Novell, a Symantec, a Lotus alkalmazza a nyílt licensz (OL rendszert). Ennek lényege, hogy minden szoftver adott pontszámot ér, és egy szoftvercégenként adott pontértékhatár átlépése után jelentıs, akár 20-30% mértékő árkedvezményt is kaphat a vevı. Sok esetben nem egy pontszámot, hanem többet állapítanak meg a szoftvercégek, és sávosan növekvı mértékő kedvezményt adnak vásárlóinknak. Nyílt licensz vásárlása esetén is csak egy felhasználói igazolást kapunk, amely pontosan meghatározza, hogy mely termékeket és hány gépre telepíthetjük. Ezért nyílt licensz vásárlása esetén is kell rendelkeznünk egy komplett telepíthetı program verzióval.
A felhasználói jogok csoportosítása Amikor egy programot egy számítástechnikai szaküzletben megvásárolunk, akkor általában anonim felhasználói jogosultságot szerzünk. Az így kapott felhasználói jogunkat a programoz mellékelt liceszszerzıdés rögzíti. Az anonim felhasználói jog bizonyos hátrányokkal jár, például a felhasználói jogosultságot igazoló okirat elvesztése esetén nem lehet igazolni a felhasználás jogszerőségét. Ha névre szóló licenszszerzıdése van a felhasználónak, akkor az eladónál is regisztrálásra kerül a jogszerő használat. Névre szóló felhasználói jogot azonban csak nagyobb tételő vásárláskor lehet kérni.
3. Ismertesd a számítógépes kommunikáció illemszabályait különös tekintettel az internetre! (Netikett) Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak elfogadott rendszerét. Az informatika fejlıdése új kultúrát teremtett saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal. Aki részesévé akar válni ennek a világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat. Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek (Internet zsargon a network (hálózat) és az etiquette (illemtan) összevonásából) nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A netikett célja barátságos légkör megteremtése és megırzése az Internetes kommunikációban. A netikett 3 fı részre osztható: egy-egynek kommunikáció, "egy-sokaknak" kommunikáció, és az "információs szolgáltatások". Az egy-egynek kommunikáció során egy ember kommunikál egy másik emberrel, ilyen a levelezés. Általában a valós társalgás szabályi érvényesek, csak ez az Interneten még fontosabb, hiszen hiányzik a metakommunikáció, és a hangszín. Néhány etikai tudnivaló a levelezéssel kapcsolatban A levél tartalmára vonatkozó alapvetı etikai szabály, hogy ne írjunk olyasmit e-mailbe, amit nem küldenénk el levelezılapon (ez a szabály valamennyi Internetes szolgáltatásra érvényes). Titkosítás nélkül az Interneten minden nyilvános, az ember magáról állítja ki a bizonyítványt egy nem megfelelı stílusú levéllel. Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban: Ne küldjünk indulatos leveleket (flame-ket), akkor sem, ha provokálnak, viszont ne legyünk meglepve, ha ilyet kapunk. Ne válaszoljunk rá és ne küldjük tovább!!! Ne küldjünk lánclevelet, kéretlenül nagy mennyiségő információt. Mindig ellenırizzük a levél címét: vannak címek melyek úgy néznek ki mintha egy ember lenne, pedig csoportot jelentenek. Mindig töltsük ki a levél Subject (Tárgy) rovatát, így tájékoztatjuk a címzettet a levél tartalmáról, és olvassuk el a saját leveleink Subject rovatát is (Pl.: az, aki segítséget kért tılünk, egy következı levélben, értesített minket, hogy már Nem érdekes ) Ha hosszú eszmecserét kezdeményezünk ellenırizzük a címet, és a hosszú levél Subject jébe kerüljön be a Long szó. Célszerő a levél végén egy-két sorban ismertetni elérhetıségünket.(signature, aláírás fájl) A levél tartalmára vonatkozó néhány formai szabály: használjunk kis- és nagybetőt vegyesen, szimbólumokat hangsúlyozásra, kiemelésre, mosolygókat (Smiley) A levél legyen tömör anélkül, hogy túlságosan lényegre törı lenne. Egy-sokaknak kommunikáció (levelezési listák, fórumok, IRC) során egy ember sok másikkal kommunikál. Az e-mailre vonatkozó szabályok itt is érvényesek, sıt még fontosabbak, hiszen több emberrel kommunikálunk egyszerre.
Levelezési listák, néhány etikai szabály A fel- és leiratkozó üzeneteket a megfelelı címre küldjük, mentsük el a feliratkozásra kapott választ (tartalmazza a leiratkozáshoz szükséges információkat). Mielıtt postázunk valamit, bizonyos ideig olvassuk az adott levelezési listát, ismerjük meg a közösség szokásait. Amit írunk széles közönség olvassa. Vigyázzunk a levél tartalmára. Mielıtt elküldünk egy levelet, ellenırizzük. Az elküldött levelet nem lehet visszavonni. Az üzenet címét mindig ellenırizzük: a csoportnak, vagy csak egy személynek szeretnénk küldeni. Válaszüzenet esetén idézzünk csak annyit az eredetibıl, hogy a válsz érthetı legyen. Helytelen nagy fájlokat küldeni egy listára. Ha kérdést teszünk fel, akkor készítsünk a válaszokból egy gondos összegzést és küldjük el a listára. Privát levelezési listára, ha nem hívnak meg, akkor ne küldjünk üzenetet. Ilyen listák üzeneteit ne küldjük tovább szélesebb körben. Tilos listás leveleket továbbküldeni a küldı engedélye nélkül. IRC néhány etikai szabálya Ismerjük meg a csoport kultúráját. Nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni, egy egyszerő Szia is elegendı. Ha valaki becenevet, alias-t vagy álnevet használ, tiszteljük az anonimitását. Nyomdafestéket nem tőrı kifejezéseket ne használjunk. Információs szolgáltatások(www, FTP) A WEB-en lévı anyagnak a közízlésnek megfelelınek kell lennie - uszító, rasszista, fasiszta, vallási, politikai anyag nem lehet. Törvénybe ütközı anyag elhelyezése TILOS. A WEB-en elhelyezett anyagokért a web oldal készítıje a felelıs és nem a szolgáltató. Az oldal alján el kell helyezni a készítı nevét és e-mail címét. A WEB-en elhelyezett információk egy része ingyenes, másik része nem. Ezekrıl érdemes informálódni. Ne használjuk más FTP site-ját arra, hogy egy harmadik személynek szánt fájl-t oda helyezzünk el.
4. Ismertesse a Neumann-elveket és mutassa be a Neumann elvő számítógép felépítését! Az ENIAC az elsı elektronikusan mőködı számítógép építési tapasztalatai alapján fogalmazta meg Neumann János 1946-ban a számítógép építésének máig ható elveit. Neumann-elvek: 1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlı és végrehajtóegységgel rendelkezzen 2. Kettes számrendszert használjon 3. Az adatokat és a programokat ugyanabban a belsı tárban, a memóriában legyenek 4. A számítógép legyen univerzális Turing-gép Az EDVAC volt 1949-ben amely már a Neumann elveken épült. A Számítógép elvi felépítése:
CPU processzor, amely feladata a számítógép vezérlése CU és az aritmetikai logikai mőveletek ALU elvégzése. A processzorokat a mőveleti sebességgel (MIPS), órajel frekvenciával GHz), Hány bites, Cash memória méretével. OM operatív memória, amely tárolja az éppen futó programokat és a feldolgozás alatt lévı adatokat. A memóriának két fajtája van a ROM típusú csak olvasható, (van újraírható: EPROM) a RAM típusú irható és olvasható. A gép kikapcsolása után az adatokat elveszti. jellemzésük: mőködési elvükkel, a kapacitásukkal, órajel frekvenciával Háttértárak: a nagymennyiségő adatok tárolása a feladatuk. Az információt a gép kikapcsolása után is megırzik. Jellemzésük: mőködési elvükkel, a kapacitásukkal, sebességük alapján. Mőködési elvük szerint: o Mágneses elven mőködı: hajlékony lemezes (FDD), merevlemezes (HDD) meghajtó, mágnesszalagos egység (streamer). o Optikai elven mőködı. Egyszer írható optikai lemezek (CD ROM), vagy többször újraírható lemezek (CD-RW), digitális videolemezek (DVD) o Elektromos elven a RAM és a ROM tulajdonságait ötvözve mőködı: Flash drive. Beviteli (input) egységek - feladatuk az információ bevitele a számítógépbe. Kiviteli (output) egységek - feladatuk a feldolgozott információ megjelenítése
5. Ismertesd a mágneses és optikai háttértárak és jellemezd ıket! A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig ırzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségő információ hosszabb idıre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemezegységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhetı réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülı író/olvasó fej segítségével. A merevlemezegységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet. Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különbözı típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményő, optikai vagy magneto-optikai elven mőködı tárolók nagy tömegő adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-cd) hang és zene digitális formában történı lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemzı tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejő) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességő meghajtók. A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejő tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levı fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetıek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történı visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzıen 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak. Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhetı. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztıként szolgálnak más, külsı eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elı, mint szükségképpen kismérető kiegészítı tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak. Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kismérető, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményő elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb. Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legısibb technológiával rendelkezı egysége a 3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítı, ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy. Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerőbb és összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja
feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk, operációs rendszertıl függetlenül, amelynek van USB portja. A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsıre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed. Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba is akaszthatjuk, vagy felfőzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g). A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem különbözı egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó, vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó. Floppy (hajlékonylemez) egység A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerőbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelsı, mágneses elven mőködı háttértárolói. Az elsı PCkategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különbözı programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait, kedvezıbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez mágnesezhetı réteggel ellátott mőanyag korong, amely egy filcborítású mőanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külsı behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetıségeket adják. Mai fı alkalmazási területei: operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhetı (setup) példányának tárolása programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése gép-gép közti adatcsere Floppy lemezes meghajtótípusok A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban értendıek és az alkalmazott mágneslemez átmérıjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérıjő lemezt kezelı típusokat: 5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a késıbb megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsőrőségő lemezt használva, ugyanez a mérető meghajtó már 1.2 megabyte kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen 3.5 col-os típus - Az elızı típus továbbfejlesztett változata, mely 720 kilobájtot tudott tárolni, nagyobb adatsőrőségő lemezt használva ma már 1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A mai PC-k szinte kizárólag az 1.44
felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel. megabájtos típust használják. Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetıséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt felülírás történhet gondatlan kezelésbıl, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a floppy-n lévı mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végzı program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre esı szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különbözı tárolókapacitású lemezeken eltérı. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is. Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza. DS DD 720 KB 3.5" 5.25" 360 KB DS HD 1.44 MB 1.2 MB DS ED 2.88 MB - A floppylemezeken lévı rövidítések magyarázata: Rövidítés angolul magyarul SS single sided egyoldalas (már nem használatos) DS, vagy 2S double sided SD DD kétoldalú (mindkét oldalon írható) single density egyszeres sőrőségő (már nem használatos) double density kétszeres sőrőségő HD high density nagy sőrőségő ED extra density extra sőrőségő Hajlékonylemez formázása Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elı kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a mőveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége elıre formázott lemezekbıl áll, mégis elıfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás mőveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.
A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát. A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti. Merevlemezes meghajtók Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a hard diszk, amit egyszerően csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhetı réteggel bevont merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhetı része a szektor. A merevlemezegységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban.
A manapság használatos diszkek winchester rendszerőek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerő diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé. A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhetı réteggel bevont merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej elıtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erıt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erı kiegyenlítıdése következtében a fej a lemez felületétıl mért néhány tized mikrométerre repül. Az adatok szervezésének legalapvetıbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az elıtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyőrőt ír le. Ez a körgyőrő a sáv, amely egy bit szélességő, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet végig elérhetıek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különbözı sávok között mozgatni. Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettınél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebbıl következıen, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelı azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség. A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezıt, mely általában 512 bájt hosszúságú. Hordozható változat: mobil rack. Optikai tárolók
A '80-as évek elején felmerült az, hogy létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven mőködı adathordozók hibáit, korszerőtlenségét - a szalag nyúlása, és ebbıl adódó futásegyenetlenség; a hıre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos adattárolási biztonság, mely idıvel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni. CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony. Az optikai tároló rendszerekre jellemzı, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik. Nevüknek megfelelıen optikai eljárást használnak (fényvisszaverıdés, polarizáció, szórás, fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén az adatok rögzítésekor kis mérető mélyedéseket hozunk létre, amelyeken a leolvasáskor a lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületérıl visszaverıdik. A médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká. Nagy tárolási sőrőség jellemzı. Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik. Az optikai adathordozó elıállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen lévı programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami mellett az elıállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthetı típusra oszthatók: Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a legelterjedtebb CD-ROM, Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük. Újraírható, törölhetı, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzıen 650 MB tárkapacitással) típusúak.
A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemzı tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB). 1992-ben létrejött a DVD Egy DVD lemez külsıre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsőrőségnek köszönhetıen tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függıen - 7-25- szöröse a CD-knél megszokott értékeknek. Az alapvetı fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm vastagságú lemezbıl, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat. A technológiai fejlıdésnek köszönhetıen a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy alaptípusa. A legegyszerőbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegő lemez, a kapacitása 4,7 GB. A kétrétegő egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága 20-70 µm, és tiszta gyanta választja el egymástól. A kétoldalas, oldalanként egy rétegő DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása annyiban tér el a DVD5-lemezétıl, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak lyukakat összeragasztás elıtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9 lemezeket használják a hasonló nagyságrendő tárolókapacitást igénylı alkalmazásokban. A kétoldalas, oldalanként két rétegő DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A mőködés elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.
6. Ismertesd a beviteli perifériákat! Billentyőzet A PC billentyőzete külön egység, egy kábellel csatlakozik az alaplaphoz. A billentyőzetben lévı 8 bites mikroprocesszor, az Intel 8049 vagy vele kompatibilis típus feladata a billentyőzet kezelése. Ez egy 8 bites számítógép, a CPU-n kívül a tokban 2 KB ROM memória ez tartalmazza a billentyőzet kezelı programot és 128 bájt RAM memória van. Minden billentyőhöz tartozik egy 8 bites billentyőkód. A processzor folyamatosan figyeli a billentyő lenyomásokat, ha leütött billentyőt érzékel a neki megfelelı kódot és a kábelen soros formában, az alaplaplapon található billentyőzetvezérlıbe küldi. A billentyőzeten lévı LEDek (NumLock, CapsLock, ScrollLock) be- és kikpacsolására is az alaplapról kapja a parancsot. A különbözı billentyők megkülönböztetett viselkedése pl. Shift, Ctrl, Alt stb. az operációs rendszer és a billentyőzetet kezelı ROM-BIOS rutin függvénye. Ez tehát nem univerzális minden operációs rendszer alatt, de a DOS / MS-Windos és az alattuk mőködı programokban viszonylag egységes.a már említett Lock billentyők kapcsolóként mőködnek, állapotukat a hozzájuk tartozó LED mutatja. A Shift, Ctrl és Alt billentyők hatása csak addig tart, amíg lenyomva tartjuk, ezért nevezik néha váltóbillentyőknek. Általában más billentyőkkel egyszerre használatosak. A legközismertebb kombináció a Ctrl-Alt-Del, ami újraindítja a számítógépet, ezért hívják néha szoftver resetnek. Korábban a PC ill. az XT billentyőzete 83 gombot tartalmazott, napjainkra az AT mellett általánossá vált a 101,102, 103 és a 104 gombos billentyőzet. A klaviatúra egy gomb lenyomására egy ún. scan-kódot küld a gép felé, és hasonlóan egy scan-kód beküldésével jelzi a gomb elengedését. Ezeket az operációs rendszer összegyőjti és a megfelelı (beállítható) kódlap szerint értelmezi, amely a nemzeti karakterek elhelyezkedését rögzíti. A billentyőzet alapvetıen három részre tagolódik, a középsı (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerően használhatunk. A profi (vakon gépelı) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyőn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyőt is: Enter, Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyőt megnyomjuk. Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betőváltó. Ctrl - (Control billentyő): a gép számára kiadott vezérlıkódok segédbillentyője. Alt - a billentyőt lenyomva tartva a numerikus billentyőzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmezıdik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt más billentyőkkel együtt lenyomva, külömbözı programokban eltérı módon viselkedı, jelentésmódosító (kiterjesztı) billentyőként is használható. Tab - (tabulátor): segítségével a képernyın egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk. Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévı karakter törlése.
Caps Lock - a kisbetős-nagybetős üzemmód kiválasztására szolgál. Elıször megnyomva kisbetők helyett nagybetőket használhatunk, másodszor használva a kisbetőket érhetjük el. A billentyőzet felsı sorában 12 billentyő található, melyeken F bető és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyői. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja. A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyőzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni ıket, ha a Num Lock billentyőt egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként mőködik. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapmőveletek jeleit is. A számbillentyőknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlı funkciók, a numerikus billentyőzet mellett külön is megtalálhatók: Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort. PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyın felfelé ill. lefelé. Nyilak - a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb. Ins - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani. Del - gépünk azt a karaktert törli a képernyörıl, amelyiken a kurzor áll. ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menübıl való kilépést kezdeményezhetünk vele. PrintScrn - a képernyı tartalmát printerre küldi. Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelı billentyő, nincs általános funkciója. Pause/Break - az általunk elindított mővelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill. megszakítását eredményezi. Egér, joystick, tablet A grafikus programok elsısorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló eszközök alkalmazását. A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetıvé a képernyın nagy felbontású grafikus módokban. A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de a mőködési elvük egységes és egyszerő. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban lévı golyó forgása. A golyó két, egymásra merıleges hengerrel érintkezik, amelyek elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függıleges irányú mozgásának. A két henger forgását külön-külön érzékelık detektálják és a megfelelı kódokat továbbítják az alaplapra. Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedésérıl az információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével mőködı vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven mőködnek 500-600 dpi felbontással.
A hordozható gépekhez a hely szőkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette két vagy három nyomógombbal. A képernyın a golyó forgatásával mozoghatunk. Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló tábla, más néven tablet tesz lehetıvé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny felület, amelyen egy tollszerő eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet mozogni. A felület érzékelése különbözı megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van, és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelık figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll. Mőszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb, mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült tollak és célkeresztek is. A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick. Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs mőszaki akadálya a PC-hez való csatlakoztatásának. Szkennerek Szkennerek és feladatuk A szkennerek képbeviteli eszközök, a 80-as évek elején jelentek meg a számítástechnikai piacon. A számítógépek grafikus képességeinek javulása vonzotta a grafikus beviteli eszközök megjelenését. Ezt a folyamatot segítette elı, hogy megjelent egy viszonylag olcsó érzékelı eszköz, mely felválthatta az addig alkalmazott kamerákat. Jelenleg mind felbontásban, mind méretben igen gazdag kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A szkennerek csoportosítása történhet a dokumentum kezelése, a dokumentum típusa szerint, valamint a felbontás nagysága szerint. Szkennerek általános felépítése A szkennerek jól elhatárolható egységekbıl épülnek fel, melyek a következık: az érzékelı, az optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika, az interfész. Érzékelı: Az érzékelı feladata, hogy a dokumentumról érkezı fényt elektronikus jellé alakítsa, melybıl az eredeti egy másolata elıállítható. Az általánosan használatos szkennerekben az érzékelı elem a CCD (Charge Coupled Device), a töltéscsatolt eszköz, ahol fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban, és ezek a cellák a megvilágítással arányos feszültséget szolgáltatnak. Optika: Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelı minıségben (felbontás, fényerı, stb.) az érzékelıre juttassa. Megvilágító egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerıvel történı megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is. Mozgató mechanika: A CCD érzékelı a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes dokumentum letapogatásához vagy az érzékelıt vagy a dokumentumot mozgatni kell, s ezt a