Vörösmarty Mihály Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. Pest, 1855. november 19.) költő, író, ügyvéd. Édesapja, idősebb Vörösmarty Mihály 1797- ben szegődött gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokára gazdatisztként, édesanyja Csáty Anna; mindketten római katolikus vallású nemesi családok leszármazottjai. A családfa tanúsága szerint Vörösmarty Mihálynak nyolc testvére volt, négy fiú és három leány. Mihály volt a legidősebb, hozzá korban és lélekben is János öccse állt a legközelebb. A szabadságharc után is nála rejtőzött el Újszászon. Jánosnak két fia volt, ám mindketten fiú utód nélkül haltak meg. Pál nevű fiútestvérüknek ma is élnek leszármazottai. Az elemi iskolát Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16), majd annak VI. osztályától a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. Közben alkalmazást nyert két fiú mellett: kosztját, szállását tanítással kereste meg, s így apjának kevesebbet kellett rá költenie. Pesten több könyv jutott kezébe, ez hatással volt rá, kevesebbet tanult ugyan, de többet verselt. 1817 nyarán, amikor egyetemre ment, meghalt az apja, ki az utóbbi években állásától megválva, önállóan gazdálkodott, s a rossz évek miatt szerzeményének jó részét elvesztette. Az apa halála az egész család tönkremenését vonta maga után; az özvegy édesanya ugyan tovább gazdálkodott, de évről-évre szegényedett, s a gyermekeknek korán meg kellett kezdeniük küzdelmüket az élettel. Alig öt év alatt mindenüket el kellett adniuk, és így az özvegy nem neveltethette gyermekeit, sőt maga is nyomorral küzdött. Szerencsére Vörösmarty, mint egyetemre járó ifjú, 1817 novemberében a Perczel-családhoz jutott be nevelőnek; Perczel Sándor három fia, Miklós, Móric és Béla voltak növendékei. Nyolc évig volt nevelő; 1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán, majd 1823 őszétől újra Pesten lakott növendékeivel. Mindemellett 1820- ban elvégezte a bölcseleti tanfolyamot. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába). Később Perczelnek börzsönyi jószágára ment és itt készült a jogra, melyből félévenként vizsgázott.
A Börzsönyben töltött két év alatt Perczel Sándor gazdag könyvtárát használta. 1822-től 1823-ig joggyakornok volt Csehfalvi Ferenc alispán mellett Görbőn. 1823-ban hozzáfogott a Zalán futásá-nak megírásához, valamint Tolna-megye egyik alispánjánál jogászkodott. 1823 őszén Pestre ment; itt ismét a Perczel fiúk nevelését vette át, s egyúttal felesküdött királyi táblai jegyzőnek. 1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nem ügyvédkedett. 1825-ben már országos híre volt, és bár szűkös körülmények közt élt, 1826 augusztusában, befejezvén a Perczel fiúk nevelését, elhatározta, hogy az írói pályán marad. A költői hírnevét a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposza alapozta meg. Ez a mű hozta meg számára a nemzet ébresztője nevet. 1827-ben kirándulást tett a dunántúli megyékben. 1827 márciusától 1831 végéig szerkesztette a legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, a Tudományos Gyűjteményt (és 1828 márciusától ennek szépirodalmi havi melléklapját, a Koszorút 800 váltóforint tiszteletdíjjal). A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én alakuló gyűlésén második rendes taggá választotta, és néhány nappal utóbb az elhunyt Kisfaludy Károly helyébe elsőnek 500 pengőforint fizetéssel. Előkelő része volt az akadémia első munkásságában. Nagy csapás érte 1834. szeptember 15-én; e napon halt meg édesanyja, s ő nem is búcsúzhatott el tőle, mert Ferenczy szobrásszal azalföldön utazott. Szép epigrammában siratta meg. Kilenc társával megalapította a Kisfaludy Társaságot. Mint színikritikus 1837-ben lépett föl. Kritikái közelebb hozták a színészekhez és drámaírókhoz, akik játék után örömest siettek a Csigába, ahol az írók vacsorázni szoktak. A Csiga vendégei később annyira megszaporodtak, hogy az első emeletet kellett kibérelni, s ebből keletkezett később a Nemzeti Kör, majd az Ellenzéki Kör. Vörösmarty volt központja e körnek, egyszersmind első elnöke. Nőtlen ember volt, itt töltötte esténként üres óráit. Megjelent néha Széchenyi István és Batthyány Kázmér estélyein is, de elég ritkán. Vörösmarty Pesten, 1843. május 9-én vette feleségül a nála 25 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882). Házasságukból 5 gyermekük született, közülük ketten, Irma és Mihály (megh. 1848) kis korukban meghaltak, másik három gyermekük: Béla, Ilona és Erzsébet. 1845. július 14-énZala vármegye táblabírója lett. Az 1848. évi változást nagy lelkesedéssel fogadta. Örömnapjait azonban családi csapás zavarta meg, legkisebb fia áprilisban meghalt. Politikai cikkeket írt; szót emelt a zsidók mellett. Azonban a politikai nagy mozgalom aggodalomba ejtette, mit Deák hallgatagsága még növelt. 1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el. A világosi fegyverletétel után 1849-től hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben elsőszülött lánya meghalt, egészségi állapota megromlott. A hányódás és a reménytelen élet beteggé tette; ekkor (1850) Pestre ment és följelentette magát a katonai törvényszéken; kikérdezték és elítéléséig szabadlábon hagyták. 1850 májusában házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán. 1850 nyarán Haynautól kegyelmet kapott, és családjával Csepre, neje szülőhelyére költözött; de itt nem tudta megszokni. Innen átköltöztek Baracskára, ahol kertészettel foglalkozott. 1853 tavaszán szülőföldjére, Kápolnásnyékre költözött. Mind a két helyen jól érezte magát, csak a Bach-kormány rendszabályai nehezültek kedélyére. Vértolulások támadták meg, gyakran nehéz lélegzésben szenvedett. Betegsége 1853 őszén komolyabb fordulatot vett. 1854-ben valóságos nyomor volt élete, 1855-ben a balatoni fürdőt használta, de siker nélkül. Ekkor közölte a Pesti Napló (1855. II. 6. sz.) A vén cigány című utolsó költeményét. 1853. november 17-én a költő egész családjával Pestre költözött a Váci utcai Kappel-házba, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. Azon az emeleten vett ki lakást, amelyen azelőtt 25 évvel barátja, Kisfaludy Károly lakott és meghalt. A lépcsőn fölmenet összerogyott; lefektették, de nem kelt fel többé; utoljára november 19- én délután 1 órakor Deák Ferenc és Kemény Zsigmond látogatták meg, s alig hogy ezek távoztak, Vörösmarty délután negyed kettőkor, életének 55., házasságának 13. évében agyszélhűdésben meghalt. Temetése valódi nemzeti gyászünnep volt Családja és a ma élő Vörösmarty-leszármazottak - Béla (1844 1904), igazságügyi államtitkár, a Kúria másodelnöke. Nőtlen volt, nem maradt utódja.
- Ilona (1846 1910), aki 1867. szeptember 16-án feleségül megy Széll Kálmánhoz, a későbbi pénzügyminiszterhez, későbbi miniszterelnökhöz. Az ő egyetlen gyermekük Bernieder Jánosné Széll Ilona (az író unokája), a költő dédunokái Bernrieder Feri és Katica (1900-as Vasárnapi Újságban http://epa.oszk.hu/00000/00030/02397/pdf/02397.pdf). Forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1900- december/kultura/vorosmarty-csaladja-es-utodai - Erzsébet, aki hosszan tartó betegség után 1879. július 21-én hunyt el élete 31. évében. Vörösmarty 1855-ben bekövetkezett halála után a gyermekek gyámja Vörösmarty jó barátja, Deák Ferenc lett, aki a család megsegítésére szólította fel a nemzetet. Miután a cenzúra ezt megtiltotta, több száz magánlevélben folytatta. Deák munkájának köszönhetően jelentős összeg, több mint 103 ezer forint gyűlt össze. Csajághy Laura férje halála után visszavonultan élt, csak gyermekeivel foglalkozott. Férjét huszonhét évvel élte túl, 1882. február 13-án halt meg Kápolnásnyéken, 57 éves korában. Fiával és leányával, Ilonával együtt a Kerepesi temetőben nyugszik. A Vörösmarty-család ma élő leszármazottjai: Vörösmarty Dénes. és testvére, Ildikó. Ők a költő Pál nevű testvérének leszármazottai. Lánygyermekeik vannak. Forrás: http://mno.hu/migr_1834/ki-az-igazirokon-849926 Legismertebb művei Lírai költemények Szózat (1836) A Guttenberg-albumba (1839) Ábránd (1843) A merengőhöz (1843) Gondolatok a könyvtárban (1845) Országháza (1845) Az emberek (1846) Előszó (1850) A vén cigány (1854) Keserű pohár (1843) Elbeszélő költemények A Hűség diadalma (1822) Zalán futása (1823-24, nemzeti eposz) Cserhalom (1825) Tündérvölgy (1825) A Délsziget (1826) Magyarvár (1827) Eger (1827) Széplak (1828) A rom (1829-30) A két szomszédvár (1830-31) Szép Ilonka (1833) Drámák Csongor és Tünde (1830), színjáték 5 felvonásban) Czillei és a Hunyadiak Vérnász Árpád ébredése Forrás: wikipedia Forrás: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/253.html Forrás: http://www.literatura.hu/irok/romantik/vorosmarty.htm Forrás: enciklopedia.fazakas.hu Vörösmarty szülőháza Kápolnásnyéken, ma emlékmúzeum
Vörösmarty Mihályné Csajághy Laura (1825-1882) Az idősödő Vörösmarty Vörösmarty Mihály gyermekei: leánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona és fia, Vörösmarty Béla
Szép Ilonka és a vadász Orlay Soma festményén A Szép Ilonka című elbeszélő költemény 1867-es kiadása Vörösmarty Szép Ilonka című elbeszélő költeményének története a Mátyás királyról szóló mondákhoz hasonlít abban, hogy a király vadásznak öltözötten találkozik a lánnyal. Kilétét nem fedi fel, csak később ismeri fel Peterdi és Szép Ilonka a vadászban az uralkodót. Ugyanakkor különbözik is tőlük: itt megmutatkoznak a népéhez, hazájához hű király hibái is. Szép Ilonkával szemben könnyelmű és hűtlen: ami Mátyás számára csak egy múló pillanat, egy futó kaland, az a lány
életét gyökeresen megváltoztatja. A történet főhőse nem Mátyás király, hanem Szép Ilonka. A Vértes vadonában addig nyugalomban élő leány lelkét betölti a szerelem. Amikor azonban kiderül, hogy titkolt szerelme maga a király, tudja, hogy nem lehet folytatása a szép találkozásnak. A reménytelen szerelem emészti titkos búként. A visszatérő király már csak a sírokat találja. A költemény a vágyakozás, a boldogtalan szerelem megrendítő története. Vörösmarty maga is csak vágyakozott a gazdag Perczel Etelka után, de soha nem lehettek egymáséi, akárcsak Ilonka és a vadász. Vörösmarty Mihály szobra Budapesten Vörösmarty szobra Székesfehérváron Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női alak Perczel Etelkát és Eratót, a szerelmi költészet múzsáját jelképezi Vörösmarty sírja Budapesten a Kerepesi temetőben