Erdélyi kirándulás 2015 Mindkét osztály nagyon várta 2015. május 13-át. Ezen a napon a koránkelés sem okozott gondot senkinek, pedig fél ötkor már az iskola előtt gyülekeztünk. Rövid létszám ellenőrzés után elfoglaltuk helyünket a buszon. Szeretteinktől egy hatalmas integetés özönnel elköszöntünk, és eljött a várva várt pillanat, indulás Erdélybe! Fél tízre értünk a határhoz, ahol a határőr szigorú és határozott fellépésére a gyerekek is megtanulták, hogy ezen a helyen síri csöndben kell maradni, és még fényképezni sem lehet. A határt átlépve egyből elvesztettük egy órát, hiszen ők más időzónában vannak. Az első megállóhelyünk Nagyvárad volt, itt csatlakozott hozzánk a honismeret vezetőnk, aki négy napon keresztül tájékoztatott bennünket Erdély történelmi múltjáról, és nevezetességeiről. Kirándulásunkat Nagyváradon kezdtük, Szent László király szobránál, ahol iskolánk nevében Verba Letícia és Takács Ábel koszorút helyeztek el, majd Kun Vivitől rövid ismertetőt hallgattunk Szent László életéről. Ezután átsétáltunk a Petőfi parkba, ahol híres magyar emberek szobrai találhatók. Megálltunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobránál, itt Farkas Zsuzsi olvasott fel életrajzi ismertetőt, majd megtekintettük József Attila, és Petőfi Sándor szobrát, ahol verseket is szavalt Verba Letícia, Szabados Bence.
Ezt követően honismeret vezetőnk meghívott bennünket saját tulajdonú vendégfogadójába, ahol bemutatta nekünk a magyar népművészeti motívumokkal díszített tárgyait, és azok jelentéstartalmát. Az érdekes előadás alatt megpihenve, elfogyaszthattuk a hazulról hozott ebédünket. Majd folytattuk utunkat Kolozsvárig, ahol először Mátyás király szobránál hallgattunk történelmi ismertetőt, utána megcsodáltuk a szobor együttes mögött álló Szent Mihály templomot.
Ezután a Házsongárdi temetőben Dsida Jenő, Reményik Sándor és Apáczai Csere János sírjánál helyeztünk el koszorúkat. A temetőt elhagyva tovább sétáltunk Mátyás király és Bocskai István szülőházához, és megnéztük kívülről a Babes-Bolyai Tudományegyetemet. Ennek a városnak a fiatalos hangulata mindannyiunk tetszését elnyerte.
Ismét buszra szálltunk, és egészen Torockóig utaztunk, ahol a vacsora elfogyasztása után, mindenki elfoglalta a szobáját, ami nem mindenkinél a várt kényelmet nyújtotta. Azonban kárpótolt bennünket az épületek előtt elénk táruló csodálatos látvány, amit néhányan a szobájuk ablakából is láthattak, ez pedig a Székelykő. A képek a második nap reggelén készültek, amikor még a ködpára a hegy csúcsán ült.
A reggeli elfogyasztása után az esős idő ellenére is jókedvűek voltunk, nagy izgalommal szálltunk fel a buszra, hiszen egy nagyon ritka látványosság felé folytattuk utunkat. A Tordai hasadékhoz közelítve szemünk-szánk tátva maradt, és csak a fényképezők kattogása hallatszott. S jött az izgalmakkal teli, különleges, látványos, és felejthetetlen túra a sziklákon keresztül, ami néhány helyen a bátorságunkat is próbára tette. A látvány, ami elénk tárult leírhatatlanul gyönyörű volt. A túra után ismét egy emlékezetes program következett, egész pontosan a Tordai sóbánya megismerése. A különleges sófalak megcsodálása mellett azt is kipróbálhattuk, hogy mennyi ideig visszhangzik a kiáltásunk. Panorámalifttel leszálltunk a 13 emeletnyi mélységű Rudolf bányába, az ügyesebbek közülünk ezt az utat lépcsőn tették, illetve futották végig. Itt egy óriási szabadidőpark fogadott bennünket.
Utunkat folytatva Nagyenyedre érkeztünk, ahol a Bethlen Gábor Református Kollégium udvarán álló szobrok, emléktáblák megtekintése során újabb történelmi ismeretekkel gazdagodtunk, és megkoszorúztuk az 1848-as magyarellenes vérengzés emléktábláját. Következő megállóhelyünk Gyulafehérvár monumentális történelmi központja volt, ahol meglátogattuk az egykori püspöki, ma érseki székesegyházat, mely kiváló akusztikája miatt sok koncertnek ad helyet. A székesegyház oldaltermébe megtekintettük Márton Áron püspök dolgozószobáját, és munkásságáról hallhattunk ismertetőt. A székesegyházban található a Hunyadiak síremléke, Márton Áron püspök sírja, Izabella királyné, és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Végül lementünk az altemplomba, ahol az erdélyi történelem nagyjainak nyughelyeit tekintettük meg. Újabb utazás következett egészen Déváig, ahol a vacsora után elfoglaltuk a szobáinkat.
Harmadik nap reggeli után találkoztunk Böjte Csabával, akitől kedves és humorral tarkított útravalót kaptunk, és néhány közös képet is készítettünk. Ezt követően egyik munkatársa részletes ismertetőt tartott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkájáról, bemutatták a kollégiumot, majd átadtuk az adományainkat is. Ezután újabb izgalmak vártak ránk, mivel rendkívül meredek útvonalon haladó felvonón jutottunk fel a Dévai Várhoz, ahonnan még hosszú lépcsősor vezetett a várba, innen csodálatos kilátás nyílt a városra, és környékére. A várból visszatérve megnéztük a Magna Curiát, Bethlen Gábor fejedelem kastélyát, és ebéd előtti sétát tettünk a város hangulatos parkjában.
Ebéd után tovább utaztunk egészen Vajdahunyadig, a Várak királyához, a Hunyadi-Bethlen kastélyhoz. A vár megtekintése közben újra sok történelmi ismerettel gazdagodtunk.
Meglepetés programként továbbutazva két nagyon régi kistemplomot is megnézhettünk, az első Demsusban volt, melynek különlegessége, hogy a legrégebbi ortodox templom, amit még ma is használnak. Folytatva utunkat Őraljaboldogfalván is egy nagyon régi református templomot tekintettük meg. Sötét este lett, mire Dévára visszaértünk. A vacsora után a szálláshelyünkre mentünk, és lefekvés előtt még összepakoltunk, hogy másnap reggel időben elkészüljünk.
A negyedik nap, szombaton, reggeli után mi is be tudtunk mutatkozni a dévai alapítvány gyerekeinek, hiszen nem kellett iskolába menniük. Egy rövid PowerPoint bemutatót tartottunk lakóhelyünkről és iskolánkról. Ezután következett az izgalmakkal teli, vidám hangulatú Déva- Inárcs focimeccs, mely a helyiek 4:3-as győzelmével ért véget. Ennek az eredménynek nagyon örültünk, mivel a Dévai csapatban középiskolások is játszottak. Az erőfölényt az inárcsi csapatban játszó lányok ellensúlyozták, hiszen a fiúk a lányok jelenléte miatt sokkal szelídebben játszottak.
Ebéd után elköszöntünk a dévaiaktól, és ismét útnak indultunk egészen Marosillyéig. Itt megnéztük Bethlen Gábor szülőházát, ahol három diákunk korabeli öltözetben személyesítette meg az egykori történelmet. A következő látnivaló Máriaradnára vezetett, ahol megtekintettük a restaurálás alatt álló csodálatos templomban a Mária kegyhelyet.
Utazásunk utolsó állomása Arad volt, ahol a Megbékélés parkban megkoszorúztuk az Aradi vértanúk emlékművét. Ezután bementünk egy csodaszép templomba, ahol szombati nap lévén itt is éppen esküvőre készültek, így meghallgathattuk az Ave Mariát csodálatos előadásban, orgona kíséretével, melynek mindannyian nagyon örültünk. Ezután megköszöntük honismeret vezetőnk négynapos munkáját, és elbúcsúztunk Tőle. Az ezt követő szabad programban apró ajándékokat vásároltunk az itthoniaknak, majd elindultunk hazafelé. A határnál sajnos a tervezettnél több időt töltöttünk, közel két óra hosszát, így kissé fáradtan, de jókedvűen, rengeteg élménnyel gazdagon értünk haza kb. 22:30-ra. Szabóné Orodán Julianna