Je zus Szentse ges Szíve nek u nnepe Egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből vér és víz jött ki. Jézus Szíve ünnepének rangját az Egyház felemelte, az első osztályú ünnepek közé sorozta, és nyolcaddal látta el 1. Ennek megfelelően új miseszöveget és új breviáriumszöveget is kapott. Az Úrnapja közelsége sejteti, hogy ez az ünnep annak folytatása akar lenni. Az ünnep tárgya az a határtalan szeretet, amely az Istenember szívét irántunk eltölti, amelynek főként szenvedésében és az Oltáriszentségben adta tanújelét. Az ünnep vezető gondolatai a misében és a zsolozsmában egyaránt Krisztus szeretete, szenvedése és szentséges teste. Az új szövegek jobban elmélyítették az ünnep titkát. Liturgiailag így fejezhetnénk ki: Annak a bőségnek misztériuma, amelyet Krisztus adott nekünk. Ez a bőség kiáradt kereszthalálában, amiért is ez az ünnep uralkodó képe nemcsak az evangéliumban, hanem a communióban 2 és a zsolozsma reggeli és esti antifónáiban 3 és a kereszten függő, átszúrt szívű Krisztus, mint ennek a lelki forrásmegnyitásnak jelképe. 1. A szentmise (Cogitationes). Az intoritusban az Egyház a Megváltó képét állítja szemünk elé, de nem nevezi meg őt. Egy jó ismerősről beszél, annak szíve szándékáról. Minden gondolata, minden törekvése az emberiség megváltása: lelki halottakat akar életre támasztani, az éhezőknek táplálója akar lenni. Az Egyház ezen szavaira a nép ujjongó dicsérettel felel (32. zsoltár). Ha az egész zsoltárt figyelembe vesszük, akkor az Úr, mint a természeti és természetfölötti Jópásztora áll előttünk, aki a csillagjuhocskákat az égi legelőkre hajtja, de aki egyszersmind az Isten ellenségeinek terveit is megsemmisíti. Az introitus tehát egy ókeresztény stílusú Jézus Szíve képet tár elénk. A könyörgésben kettőt kér az Egyház: az igazak számára odaadó hűséget Krisztus iránt, akinek Szíve a szeretet véghetetlen kincseit rejti magában; a bűnösök számára pedig, hogy leróhassák méltó elégtételük adóját. A rendkívül mély értelmű szentlecke a nemzetek apostolának vezetése mellett bepillantást enged a szeretetnek ebbe a véghetetlen kincstárába. Pál, vagy még inkább az Egyház van hivatva arra, hogy az isteni szív kincseit az emberek számára meg- 1 Manapság a rangsorban főünnepként szerepel és nyolcada nincsen. 2 A II. Vatikáni zsinat előtt a szentmisében az áldozási szertartást kísérő gregorián ének. A zsinat után válogatott zsoltárversekből alkotott áldozási ének. Magyarországon hagyományosan népének helyettesíti. 3 Zsoltáréneklés közben indító, majd refrénszerűen visszatérő szakasz. 1
nyissa, mégpedig kétféle módon, egyrészt tanítás útján (előmise), másrészt a kegyelem által (áldozati cselekmény). Jézus Szíve ünnepe, sőt az egész liturgia ennek a feladatnak a szolgálatában áll. Az egyházi év minden ünnepe Krisztus mérhetetlen gazdagságát hirdeti. Az Oltáriszentségben azonban még jobban megnyílnak a zsilipjei ennek a vérfolyamnak, amely az átszúrt szívből tör elő. Hatásos tehát az az imádság, amelyet az Anyaszentegyház térden állva küld a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, és három kérést tartalmaz: a. Hogy megerősödjünk benső emberré, b. Hogy Krisztus a hit (és a kegyelem) által szívünkben lakozzék, c. Hogy a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyünk. Ha az introitusban az Egyház a Megváltó képét tárta elénk, akkor a szentleckében a megváltás hatásait mutatja be. A graduale az összegyűlt nép reflexiója. Újra a Megváltó képe áll előtte, amely az allelujaversben emberileg még közelebb kerül hozzá. Úgy tűnik fel, mintha az evangéliumban bevonulna az Úr Jézus kereszttel a vállán, és odafordulna hozzánk: Vegyétek magatokra az én igámat. Az evangélium a Kálváriára vezet bennünket, ahol tanúi leszünk az isteni Szív megnyitásának. Ennek az eseménynek jelképes értelme világos előttünk, de mi mélyebbre is akarunk hatolni. Krisztus oldalának megnyitása Szent Ágoston szerint az Egyház alapítását jelenti, amely mint második Éva a második Ádám oldalából vétetve, mint segítőtárs és menyasszony ismeri Szívének titkait. Vőlegényének oldalából kifolyó vízzel (keresztség) és vérrel (Oltáriszentség) van benedvesítve. A felajánlásban az Egyház be akar hatolni Krisztus áldozatába, azért fájdalmas panasszal fordul övéihez. Az Egyház szíve legteljesebben összeforr a Megváltó Szívével; a Krisztus szenvedésében való részvétel az ő misztikus testének megdicsőülése. Az egészen új prefációban magasra csap a szeretet-áldozat lángja: Te azt akartad, hogy a kereszten függő Egyszülöttedet a katona lándzsája általverje, azért, hogy meghasadt szíve, mint isteni fogyhatatlan jóságodnak temploma, reánk a könyörület és a malaszt bőséges harmatát árassza; és hogy e Szív, mely sohasem szűnt meg irántunk szeretetből lángolni, legyen a jámboroknak nyugvóhelye, a bűnbánóknak pedig az üdvösség állandó menedéke. Most is közli jegyesével a vér-vőlegény szívének kincseit, hogy az elnyerje az Ő bőségét. A communióban újra a kereszten függő Jézust látjuk. Az Egyház azt akarja kifejezni, hogy az Oltáriszentség, amelyet magunkhoz veszünk, onnan, a megnyitott oldalból ered. befeje- 2
zésül könyörögve Krisztushoz fordulunk, hogy a szentáldozás vigye végbe bennünk a megváltást: tanuljuk meg a földieket megvetni, és az égieket szeretni. 2. A zsolozsmában Szent Bonaventura, a nagy misztikus beszél a legszentebb Szívről: «Ha egyszer már eljutottunk Jézusunk édes Szívéhez, és jó nekünk itt maradni, akkor ne is szakadjunk el tőle, mert írva van: A porba írják azokat, akik téged elhagytak (Jer 17,13). Hát mi történik azokkal, akik Hozzá mennek? Uram, Te magad adod meg erre a választ, mert azt mondottad azoknak, akik Hozzád jöttek: Örüljetek, hogy neveitek be vannak írva a mennyekben! (Lk 10,20). Ujjongó lelkesedéssel megyünk tehát Hozzád, és szent Szívedre gondolva örvendezünk. Ó mily jó, mily gyönyörűséges ebben a szívben lakozni! Örömmel odaadom mindenemet, megváltoztatom gondolkodásmódomat és minden hajlamomat, gondolataimat Jézus Szívére irányítom, biztos vagyok, hogy benne nem csalatkozom.» Forrás: Parsch Pius: Üdvösség éve Az egyházi év liturgiájának magyarázata III. kötet, a pünkösd utáni idő, Budapest 1937. 35-39.o Részlet: Szunyogh X. Ferenc: Magyar-latin misszále SZIT Bp. 1944 982-983.o. Jézus Alacoque Szent Margitnak (1647-1690) egy látomásban kinyilvánította: Azt akarom, hogy Úrnapja nyolcada utáni pénteken az egész Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak Azoknak a nevei, akik az én isteni szívemet tisztelik és ezt az ájtatosságot az emberke között terjesztik, legyenek szívembe írva és én sohasem akarom onnan kitörölni azokat. XIII. Kelemen pápa az ünnepet jóváhagyta (1765), IX. Pius az egész Egyházban bevezette (1865) és XIII. Leó elsőrendű ünneppé emelte (1889), XI. Pius pápa külön miseszöveget rendelt erre az ünnepre (1929). Jézus szentséges Szívének ünnepén, ha csak lehet, járuljunk szentáldozáshoz, engesztelésül azon bántalmakért, melyekkel az isteni Szívet a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik és vegyünk részt az ünnepélyes felajánláson, mely által a hívők az isteni Szív szolgálatának szentelik magukat. Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk a szentáldozáshoz, felajánlva a fent említett engesz- 3
telésül. Miután Jézus Szívének ünnepe legtöbbször június hónapra esik, azért ez a hónap a legszentebb Szív tiszteletének szentelt hónap. 4
A szentmise szövege PÜNKÖSD MÁSODIK VASÁRNAPJA UTÁNI PÉNTEK JÉZUS SZENT SZÍVE Főünnep 5
KEZDŐÉNEK Zsolt 32, 11. 19 Szívének minden gondolata az nemzedékről nemzedékre, hogy kimentse lelküket a halálból, és táplálja őket az éhínség idején. KÖNYÖRGÉS Mindenható Istenünk, dicsőítve magasztaljuk szeretett Fiad Szívét, és megemlékezünk arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg irántunk való szeretetét. Add, hogy ajándékaid mennyei forrásából, szeretett Fiad szívéből elnyerjük bőven áradó kegyelmedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Vagy: Istenünk, te szent Fiadnak bűneink miatt megsebzett Szívében nagy irgalmassággal megnyitottad szereteted végtelen kincstárát; add, kérünk, hogy amikor hűséges szeretetünk hódolatát bemutatjuk neki, a méltó elégtétel köteles adóját is lerójuk iránta. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. OLVASMÁNY 1969 után: Ez 34,11-16 SZENTLECKE 1969 előtt: Ef 3,8-19 SZENTLECKE 1969 után: Róm 5,5b-11 VÁLASZOS ZSOLTÁR 22. zsoltár EVANGÉLIUM 1969 előtt: Jn 19,31-37 EVANGÉLIUM 1969 után: Lk 15,3-7 6
FELAJÁNLÓ KÖNYÖRGÉS Kérünk, Istenünk, tekints szeretett Fiad kimondhatatlan szeretetére, hogy amit most neked felajánlunk, legyen kedves előtted, és bűneinkért nyújtson engesztelést. Krisztus, a mi Urunk által. PREFÁCIÓ: Krisztus mérhetetlen szeretetéről (Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten: Krisztus, a mi Urunk által. Ő csodálatos szeretetből életét áldozta, s a keresztfán magasba emelve odaadta önmagát értünk; majd vér és víz ömlött sebhelyéből, mely átszúrt oldalán nyílott, hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel Egyházát élteti, és mindenki vonzódjék az üdvözítő feltárt Szívéhez, mindig örömmel merítve az élet vizéből, melyet az üdvösség forrása bőséggel áraszt. Most ezért a szentekkel és minden angyallal együtt dicsőítünk Téged és vég nélkül mondjuk: Szent vagy ÁLDOZÁSI ÉNEK Jn 7, 37-38 Így szól az Úr: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, belsejéből élő víz forrásai fakadnak. Vagy: Jn 19, 34 Az egyik katona Jézus oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. ÁLDOZÁS UTÁNI KÖNYÖRGÉS Urunk, Istenünk, a szeretet szentsége gyújtsa lángra szívünket. Ez kössön össze minket mindenkor szent Fiaddal, és tanítson meg arra, hogy felismerjük Őt testvéreinkben. Krisztus, a mi Urunk által. 7
IN FESTO SACRATISSIMI CORDE IESU I Classis Ante 1955 : Duplex I Classis cum Octava privilegiata III Ordinis Ant. ad Introitum. Ps. 32, 11 et 19. Cogitatiónes Cordis eius in generatióne et generatiónem : ut éruat a morte ánimas eórum et alat eos in fame. Les pensées de son Cœur subsistent de génération en génération: délivrer leurs âmes de la mort et les nourrir au temps de la famine. Ps. ibid., 1. Exsultáte, iusti, in Dómino : rectos decet collaudátio. V/.Glória Patri. Oratio. Deus, qui nobis in Corde Fílii tui, nostris vulneráto peccátis, infinítos dilectiónis thesáuros misericórditer largíri dignáris : concéde, quǽsumus ; ut, illi devótum pietátis nostræ præstántes obséquium, dignæ quoque satisfactiónis exhibeámus offícium. Per eúndem Dóminum nostrum. Léctio Epístolæ beáti Pauli Apóstoli ad Ephésios. Ephes. 3, 8 19. Graduale. Ps. 24, 8-9. Dulcis et rectus Dóminus : propter hoc legem dabit delinquéntibus in via. V/. Díriget mansúetos in iudício, docébit mites vias suas. Allelúia, allelúia. V/.Matth. 11, 29. Tóllite iugum meum super vos, et díscite a me, quia mitis sum et húmilis Corde, et inveniétis réquiem animábus vestris. Allelúia. Tractus. Ps. 102, 8-10. Miséricors et miserátor Dóminus, longánimis, et multum miséricors. 8
V/. Non in perpétuum irascétur, neque in ætérnum comminábitur. V/. Non secúndum peccáta nostra fecit nobis, neque secúndum iniquitátes nostras retríbuit nobis. Tempore paschali omittitur graduale, et eius loco dicitur : Allelúia, allelúia. V/. Matth. 11, 29 et 28. Tóllite iugum meum super vos, et díscite a me, quia mitis sum et húmilis Corde : et inveniétis réquiem animábus vestris. Allelúia. V/. Veníte ad me, omnes qui laborátis, et oneráti estis, et ego refíciam vos. Allelúia. + Sequéntia sancti Evangélii secúndum Ioánnem. Ioann 19,31-37. Credo Ant. ad Offertorium. Ps. 68, 21. Impropérium exspectávi Cor meum et misériam : et sustínui, qui simul mecum contristarétur, et non fuit : consolántem me quæsívi, et non invéni. Tempore vero Paschali sic mutatur : Ant. ad Offertorium. Ps. 39, 7-9. Holocáustum et pro peccáto non postulásti ; tunc dixi : Ecce, vénio. In cápite libri scriptum est de me ut fácerem voluntátem tuam : Deus meus, volui, et legem tuam in médio Cordis mei, allelúia. Secreta. Réspice, quǽsumus, Dómine, ad ineffábilem Cordis dilécti Fílii tui caritátem : ut quod offérimus sit tibi munus accéptum et nostrórum expiátio delictórum. Per eúndem Dóminum. 9
Præfatio de Ssmo Corde Iesu. Ante 1955 : Præfatio propria, quæ dicitur per totam Octavam, iuxta Rubricas. Vere dignum et iustum est, æquum et salutáre, nos tibi semper et ubíque grátias ágere: Dómine, sancte Pater, omnípotens ætérne Deus: Qui Unigénitum tuum, in Cruce pendéntem, láncea mílitis transfígi voluísti: ut apértum Cor, divínæ largitátis sacrárium, torréntes nobis fúnderet miseratiónis et grátiæ: et, quod amóre nostri flagráre numquam déstitit, piis esset réquies et poeniténtibus pateret salútis refúgium. Et ídeo cum Angelis et Archángelis, cum Thronis et Dominatiónibus, cumque omni milítia cæléstis exércitus, hymnum glóriæ tuæ cánimus, sine fine dicéntes Ant. ad Communionem. Ioann. 19, 34. Unus mílitum láncea latus eius apéruit, et contínuo exívit sanguis et aqua. Tempore vero Paschali sic mutatur : Au Temps Pascal : Ant. ad Communionem. Ioann. 7, 37. Si quis sitit, véniat ad me et bibat, allelúia, allelúia. Postcommunio. Prǽbeant nobis, Dómine Iesu, divínum tua sancta fervórem : quo dulcíssimi Cordis tui suavitáte percépta ; discámus terréna despícere, et amáre cæléstia : Qui vivis et regnas. 10