Olaszországi Projekttalálkozó 2013. március 11-16. A két éves Comenius Iskolai Együttműködési Projektünk 5. találkozójára került sor a calabriai Soveratoban 2013. március 11. és 16. között. A Sztereotípiák legyőzése címet viselő projekt utolsó előtti összejövetelének témája az országok közti hasonlóságok volt. Iskolánkat négy, 11. H osztályos tanuló képviselte: Haszonits Andrea, Ladocsi Lilla, Mátrai Dorina és Varga Vivien. A csapatot Császári Ildikó tanárnővel együtt vezettük. Hétfőn délelőtt indultunk a bécsi repülőtérről először Rómába, ahol rögtön a tranzitváróterembe érkezve összetalálkoztunk a spanyol delegációval, illetve a beszállásnál a portugálokkal. Így három küldöttség utazott egy gépen Lamezia Termebe, s már várt ránk az a busz, ami elvitt minket a kb. 70 km-re található Soveratoba. Este nyolc óra volt mire oda értünk, és nagy örömmel fogadtak bennünket a vendéglátó családok. A lengyelek kora reggel, míg az észtek késő este érkeztek meg. Másnap egy vendéglátó-ipari szakközépiskolában, ahol szakácsokat és pincéreket képeznek, került sor a prezentációk előadására. Mivel a hasonlóságokat kellett bemutatni, így beszéltünk a kereszténység elterjedéséről, az UNESCO Világörökségi Listán szereplő helyszínekről, természetes vizekről, és az Európai Unió EDEN projektjéről, amely az egyes országok kevésbé frekventált helyeire irányítja a turisták figyelmét. Nagy sikert arattunk színvonalas munkáinkkal. Ezek megtekinthetőek a projekt honlapján: http://comeniusbs.slipknotee.com/category/meetings/italy-11-16-march-2013/
A délután a tanárok számára munkával telt, amelynek során egyeztettük az utolsó, barcelonai találkozó programját, és tevékenységeit, továbbá megbeszéltük a záró beszámoló elkészítéséig ránk váró egyéb feladatokat. Ez alatt a diákok felfedezték Soverato tengerpartját, és a többi látnivalót. A Jón-tenger mentén fekvő 10.000 lakosú kisváros álmos arcát mutatta nekünk, hiszen valójában nyáron kel életre, amikor turisták özönlik el a Squillace-i öböl gyönyörű homokos partszakaszát. A tenger vize különösen tiszta ezen a részen, amit a ritkaság számba menő csikóhal előfordulása is jelez. Így nem véletlen, hogy ez az állat a város jelképe, és több formában is megtalálható a sétányon.
A szerdai nap sok időt töltöttünk buszozással, de a tenger látványa feledtette a kényelmetlenségeket. Először Reggio di Calabriaba mentünk, az olasz csizma orrába, amely a Messinai-szoros partján, átellenben Szicíliával fekszik. Itt az ókori világ egyik legtökéletesebb alkotásainak tartott riacei bronzszobrokat csodálhattuk meg, amelyek Calabria jelképei is egyben. Sajnos nem az eredeti helyükön, a Régészeti Múzeumban vannak kiállítva, hanem Calabria tartományi hivatalának előcsarnokában láthatóak elfektetve egy üvegfal mögött, és restaurálják őket. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy a mitológiai alakokat vagy ókori sportolókat ábrázoló két méter magas szobrok 2009 óta arra várnak, hogy megépítsék külön a számukra tervezett múzeumot, amelynek a tervek szerint tavaly március közepén kellett volna megnyílnia. Az i.e. 5-4. századból való görög bronzszobrokat egy búvár fedezte fel 1972-ben a calabriai Riace partjainál. Restaurálásuk után 1980-ban Firenzében és Rómában állították ki őket és egymillió látogató volt rájuk kíváncsi. Azóta Reggio di Calabria őrzi a kincseket, amelyeket soha egyetlen egy olasz vagy külföldi múzeumnak sem adtak kölcsön. Fényképezni nem lehetett őket, így álljon itt egy internetről való fotó.
Ezután több mint két órát tölthettünk el Itália egyik legszebb egy kilométerének nevezett parti sétányán. Az elnevezés nem túlzás, hiszen az egyik oldalon csak egy karnyújtásnyira van Szicília, míg a másik oldalt gyönyörű paloták, római kori fürdő romjai és Rabarama modern szobrai szegélyezik.
A város történelmi központjában helyezkedik el a régió legnagyobb székesegyháza (1928-ban szentelték fel), amelynek eredete a 11. századra nyúlik vissza. A gótikus stílusban épült öthajós templomot az idők folyamán sokszor átépítették, legutóbb neoromán stílusban. Elhagyva Reggiot, a Tirrén-tenger partjának legfestőibb városába, Tropeába utaztunk. Óvárosa a partvidékből merőlegesen kiemelkedő 40 m magas mészkő sziklán fekszik. Főutcája egy korlátban végződik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre, illetve a nemrég felújított Santa Maria dell Isola háromhajós bazilikára és bencés kolostorra.
Csütörtöki délelőttünk első fele az iskolában telt. A diákok részt vettek tanórákon, ismerkedtek az iskolai élettel. Építőipari szakközépiskoláról lévén szó, sok mindenben eltér az ott folyó munka a mienktől. Majd összegyűlve egy informatika teremben, vegyes nemzetiségű csoportokban a tanulók a projekt témájához kapcsolódó feladatokat oldottak meg. Innen egy konferenciaterembe mentünk át, ahol már várt ránk a város idegenforgalomért felelős polgármester-helyettese. A köszöntője és a városról tartott ismertetője után, két filmet vetített le nekünk. Az első a régió természeti és kulturális kincseit mutatta be, míg a másik a palack nélküli merülés rekordkísérletéről szólt, ami Soveratoban zajlott tavaly nyáron. A helyi újság és tv munkatársai is jelen voltak. A televízió riportot készített az iskolák koordinátoraival, míg az újságnak az olasz szervező, illetve egy észt lány a vendéglátójával együtt nyilatkozott. Délután a családok gondoskodtak a diákok szórakoztatásáról. Utolsó együtt töltött napunk igazán emlékezetes marad a szebbnél-szebb helyek és a fergeteges búcsúparti miatt. Első utunk Squillaceba vezetett, a terrakotta őshazájába. Itt egy rajztanár fogadta a csapatot, aki végigkalauzolt minket a fazekasműhelyükön, egy régi égetőkemencén és a boltjukon. A műhelyben készült és a boltban árusított kerámiákat ő maga festi népi hagyományokat követve, míg édesapja korongoz, akit láttunk is munka közben, ahogy éppen vázákat készített. A földbe ásott, kétszintes, fával fűtött égetőkemencét ugyan már nem használják, de megtudtuk, hogy régen csak ez az egy volt a faluban, és nagy társasági élet zajlott ott, míg várták, hogy kiégjenek az agyagedények. A bizánci korból származó vár romjai lenyűgöző látványt nyújtottak a háttérben.
Ezután a közeli Régészeti Parkba vezetett utunk, amely területet egykor görögök és rómaiak is lakták, így görög neve Skylletion, míg a római Scolacium volt. Az i. e. 8-7. században görögök érkeztek dél- Itáliába új hazát keresve, magukkal hozva kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat, és a független városállamok intézményét. Számos hellén város nagyon gazdag és befolyásos lett, köztük Croton is, amelyhez ez a terület tartozott. A pirruszi háború után az i.e. 3. században Magna Graecia (Nagy Görögország), ahogy a rómaiak nevezték Szicíliát és a csizma orrát, a római köztársaság uralma alá került. Ennek késői szakászában kezdték el építeni a park fő látványosságát, a színházat három szakaszban. Az i.sz. 2. századra érte el végleges nagyságát, ekkor kb. 3500 ember befogadására volt alkalmas. A 4. században egy földrengést követő tűzvész döntötte romba. A színház elrendezése nem a római, hanem a görög modelt követi, mivel az ülőhelyeket egy domboldal lejtőjére helyezték el rálátással a Jón-tengerre. A múzeumban számos értékes leletet állítottak ki mindkét korból. A parkban találhatóak még egy 11. századi norman kori templomnak a romjai is, amelynek felső falának építéséhez felhasználták a római kori köveket is. Még egy érdekességet tartogatott számunkra a hely, az elő villanyárammal működő olivaprés üzemet.
Soveratoba visszatérve a város főutcáján szuvenírek között válogattunk, és készülődtünk az esti összejövetelre. Egy étterem pincéjében gyűltünk egybe, tanárok, szülők és diákok, hogy köszönetet mondjunk egymásnak az álélt élményekért. Előételként bruschettát ettünk, majd pizzát, és a sort a szülők által készített finom sütemények zárták. Zenéről az iskola népzenét játszó zenekara gondoskodott, akikkel együtt két táncos lány is szerepelt. Egy idő után sokan bekapcsolódtak a táncba, és fantasztikus hangulat kerekedett. Ezt a karoke csak fokozta, mindenki teljes hangerővel énekelte a régi olasz slágereket. A végén ajándékot is kaptunk, egy kerámiából készült férfi fejet, aminek gonosz szellemeket távol tartó hatást tulajdonítanak. Alvásra nem sok időnk maradt, mivel hajnali négykor útra kellett kelnünk, hogy időben ott legyünk a repülőtéren. Vendéglátóinknak hálásak vagyunk azért, hogy szívvel-lélekkel azon voltak, hogy mindenki jól érezze magát, és sok élménnyel gazdagodva térhessen haza. Szerencsére még egy találkozó vár ránk Barcelonában április 19-től 24-ig, ahol összegezzük a tapasztalatainkat és a csereprogram tanulságait. Az eddig elkészült prezentációk és a találkozók programja megtekinthetők a közös honlapunkon: http://comenius-bs.slipknotee.com/ A projekt a facebookon is követhető: http://www.facebook.com/pages/comenius-estonia-breaking- Stereotypes/153393338092069?sk=wall Botosné Mészáros Krisztina koordinátor