Aranyos Zsolt CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK ÉS GYERMEKBÁNTALMAZÁS Aki különbséget tud tenni arcul-legyintés és ökölcsapás között, az már tudja, mi a gyermekek elleni erőszak. Henry Kempe Magyarországon is tartja magát a nézet: az én házam az én váram, a saját otthonom falai között azt teszek, amit akarok. Egy édesapa a lánygyermekét eleinte zaklatta, majd két éven át használta a szexuális igényei kielégítésére. Kérdésemre, hogy egyáltalán hogyan jutott eszébe ilyent tenni, azt felelte: az ember a kisszéket is azért készíti, hogy ráüljön. (forrás: lelkititkaink.hu) Európa 11 országában szigorúan tilos a gyerekek mindenfajta testi fenyítése. Nálunk nem. Magyarországon évente 20-40 gyermek hal meg bántalmazás következtében. Azoknak a számát pedig felbecsülni sem tudjuk, akiknek életre szóló sérülést okoz a fizikai és lelki bántalmazás. Szerencsére egyre kevesebben tagadják, hogy a nők és a gyerekek ellen irányuló erőszak súlyos társadalmi probléma. Sajnos a magyar társadalom reakciója egyáltalán nem áll arányban ennek a problémának a súlyosságával. Ez nem csak az áldozatok védelmét és az elkövetőkkel szembeni fellépést szolgáló jogalkotás és joggyakorlat terén mutatkozik meg, hanem az illetékesek, a közvélemény, de még a szakemberek tájékozatlanságában, illetve a rendelkezésre álló tájékoztatás előítéletes voltában is. A társadalom fellépése mindenfajta erőszakkal szemben csak akkor tud hathatós lenni, ha a megtett lépések bár fedik egymást időben és térben- egy a probléma természetéből adódó elsőbbségi sorrendet követnek:
- Az áldozatok hatékony és körültekintő ellátása és védelme. - Az elkövetőkkel szembeni határozott fellépés. - Az erőszak össztársadalmi megelőzése. - Az elkövetőkkel való foglalkozás. "A nevelés feladata nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszióját leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa..." (Ranschburg, J) Erőszak vagy bántalmazás? A családon belüli (nők és gyerekek) elleni vagy partnerkapcsolati erőszak összefüggésében erőszak alatt minden olyan hatalmi visszaélést értünk, amely érzelmi, testi, verbális, szexuális, gazdasági vagy szociális kényszer révén próbálja befolyásolni, korlátozni vagy megtörni mások akaratát. Az erőszak tehát szisztematikus magatartás, a mások feletti uralkodásra, illetve mások ellenőrzésére irányuló stratégia. Az ennek során előforduló agresszívkitörések ilyen módon alapvetően különböznek a bármely kapcsolatban előforduló perpatvaroktól és összetűzésektől. A szisztematikus erőszak létrejöttének alapvető eleme nem az agresszivitás, hanem a hatalom egyenlőtlen megoszlása. A köznyelvben az erőszak, erőszakosság, agresszió, illetve agresszivitás eléggé összemosódó fogalmak. Ezért fontos tudni, hogy az erőszak nem ugyanaz, mint az agresszivitás. Az agresszivitás olyan alkalmi, szélsőséges és váratlan helyzetekben megnyilvánuló, ám kontrollálható magatartás, amelynek célja mindig az adott körülményektől függ. Szolgálhat akár támadássokkal szembeni védekezésre (verbális és fizikális), illetve valamilyen értékmagának az életnek, az utódok, a lakóhely- megóvására is. Krebs (1981-ben) német gyermekekkel végzett longitudinális vizsgálatot. Azt találta, hogy az óvodában (már) agresszív gyermek 8 éves korában, de 18 évesen is egyképpen durva és kegyetlen volt, míg az óvodában szelíd és alkalmazkodó, nem agresszív gyermek hasonlóképp nem volt agresszióra provokálható 8, de 18 éves korában sem. Megállapítása szerint a korai (kisgyermekkori) szocializáció során eldől, kiből lesz agresszív felnőtt. Akit arra szocializálnak, az agresszív viselkedésmintát továbbviszi felnőttkorában is. Ahogyan a gyermek növekszik, az erőszakos viselkedést kedveli is, sőt igazságosnak ítéli más ember(ek) megbüntetését, fontosnak tartja a társadalomban a büntetés elvének gyakorlati - 2 -
érvényesítését. Hermann (2003) szerint az agresszióra szocializált gyermekből hiányzik az irgalom, a szánalom és a gyengékkel való együttérzés készsége, viszont fokozott az erőkultusz és az érzelmi hidegség (könyörtelenség). Nem nehéz ebben a jellemzésben felismernünk jelenünk ifjúságának sajátos mentalitását! Bandura, amerikai viselkedéskutató bizonyította be kísérleteivel, hogy nincs ab ovo támadó agresszivitás az emberben, hanem azt (el)tanuljuk,. lemásoljuk. Utánozzuk a "vágyott", azaz sikeresnek tűnő (jutalomértékű) viselkedést, az agresszívat is, ha általa erősnek, többnek érezzük magunkat. Kisiskolás gyerekekkel nézetett agresszív jeleneteket (viselkedést) ábrázoló filmet, majd követte (rejtett megfigyeléssel) ezeknek a gyermekeknek a viselkedését a film megtekintése után. Jellemzőnek találta a durva viselkedési aktusok szaporodását a gyermekek közt, ami több órán át fennmaradt. Mási k kísérletében felnőttek in vivo (élőben, közvetlenül) megvertek egy játékbabát óvodások szeme láttára. Utána nem volt következmény, senki sem kérte számon rajtuk az agressziót. Az óvodások - e jelenetet követő - egész napi viselkedését videón rögzítették és elemezték. Az agresszív viselkedés gyakoribbá vált, a gyermekek verekedősek lettek. Amikor pedig ugyan ezt a kísérletet a verekedős felnőtt elismerésével (ügyességét dicsérve) valósították meg, az óvodások rendkívül agresszívvá váltak. Ha viszont a felnőttet elmarasztalták, megszidták, akkor a gyermekek nem utánozták a fenti gyakorisággal a verekedős viselkedést. (A mesékben is van agresszív cselekmény, de a "rossz mindig elnyeri méltó büntetését", ezért erkölcsileg nevelő hatásúak.) A családon belüli erőszak az erőszaknak az a formája, amely a személyes kapcsolatok terén jeleni meg. Ez irányulhat bárki ellen, aki az elkövetővel közeli vagy bensőséges kapcsolatban áll vagy állt. Az erőszakot a partnerek bármelyike elkövetheti, de a gyakorlatban kb. 90%-ban férfiak követnek el erőszakos cselekményeket a családon belül nők és gyermekek terhére. Nők A nők által gyakorolt erőszaknak nem a partner feletti uralom a célja. A bántalmazó nők szinte majdnem mindig felhagynak az erőszakkal, amikor véget ér a viszony. A nők szinte soha nem erőszakosak olyan férfival, aki nem akar velük kapcsolatra lépni. - 3 -
Férfiak A férfiak által gyakorolt erőszaknak a partner feletti uralom a célja. A kapcsolat lezárásával nem szűnik meg a zaklatás, sokszor a megtorlás lesz az erőszakos cselekmény. A féri erőszak olyan esetekben is előfordul, amikor a férfi csak úgy gondolja, hogy a kiszemelt nőnek járnia kellene vele. Partnergyilkosságok A családon belüli erőszak legkirívóbb megnyilvánulásának tekintik. Az elkövetők kb. 10%-a nő. Ezeknek a nőknek csaknem a 90 %-a azonban sok éven át szenvedett szisztematikus bántalmazástól, amelyről a tétlen környezet gyakran tudott is. Ezzel szemben a partnergyilkosságokat elkövetők csaknem 90%-át kitevő férfiak áldozatainak több mint 80%- a azért halt meg, mert el akart válni. Válási szándékukat éppen kinyilvánító nők ráadásul az esetek 90%-ában korábban, gyakran több alkalommal is feljelentést tettek bántalmazás miatt későbbi gyilkosuk ellen. Gyermekbántalmazás Gyermekbántalmazás a szülők részéről Martin I 1983-ban cinikusan hangzó módon érdekes munkamegosztásnak nevezi, miszerint A férfiakat a nők bántalmazóiként írják le, míg a nők tradicionálisan a gyermeket bántalmazásáért felelősek. Ezáltal, természetesen, ő is elismerte, hogy a bántalmazás egy jelentős részében férfiak az elkövetők, a nőket viszont gyakran hibáztatják azért, hogy eltűrik, hogy a gyereküket bántsák, illetve azért, hogy a gyerekek szemtanúi lehetnek az ő bántalmazásuknak. Különböző kutatásokat végeztek és 1985-ben Giles-Slim azt találta, hogy a megvert nők 56%- a maga is verte gyerekét, partnereik közül pedig 63% tett ezt. De a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a bántalmazó férfiak hatszor gyakrabban bántalmazták gyerekeiket is, mint a bántalmazott nők. - 4 -
Gelles és Steimetz egy híres, 1980-as kutatása az egyetlen, amely (nem klinikai adatok felhasználásával) a kölcsönhatás vizsgálatára is irányult. A reprezentatív adatok szerint a bántalmazott nők családjában kétszeres a gyermekbántalamzás mértéke a nem erőszakos családokhoz képest, és minél intenzívebb a partnerbántalmazás, annál durvább a gyerekeké is, ami persze nem meglepő eredmény. A kutatások eredményei alapján a gyermekbántalmazás típusa (fizikai, szexuális, érzelmi) és a szülő mentális betegsége közötti összefüggés szerint, azoknak az eseteknek a 31%-ában, ahol a gyermekeket érzelmi abúzus érte a szülő mentálisan terhelt volt. A szexuális bántalmazások 71%-ánál a szülő ún. gyenge pszichés állapotban volt, az anya pedig 86%-ban a depresszió vagy szorongás tüneteit mutatta. A gyermekvédelmi rendszer látókörébe került gyermekek között szignifikánsan magasabb azoknak az aránya (az esetek 43%-a), akik ún. halmozottan problémás családban éltek, a legmagasabb pedig azoknak a gyerekeknek a száma volt, akiknek a családjában a szülő mentális vagy alkoholproblémája családon belüli erőszakkal együtt jelentkezett. Hiába szervezzük meg és vezetjük be a megelőzés leghatékonyabb módszereit (jogszabályokat, szolgáltatásokat, tanfolyamokat, tréningeket és más felülről lefelé irányuló megközelítési módokat), az erőszak akár családon belül, vagy azon kívül soha nem lesz eredményesen megelőzhető, csak akkor, ha a társadalomban működő közösségek megerősödnek, ha emberi kapcsolat-hálózatok jönnek létre a közösség normáinak befolyásolására, illetve ezen keresztül a közösség életvezetésének alakítására. Meggyőződésem tehát, hogy a családon belüli erőszak megelőzése szorosan összefügg a közösségépítéssel. (Ranschburg Jenő: Erőszak a családban; Társadalmi Bűnmegelőzés Magyarországon; internetes forrás.) Érzelmi bántalmazás Szemben a fizikai vagy szexuális abúzussal inkább a verbális vagy nonverbális üzenetről szól, amit a gyerek szülője, gondozója küld a gyereknek visszajelzésként saját magáról. Ha ez azt tartalmazza, hogy nem fontos, nem szerethető, nem jó és nincs rá szükség, akkor a gyerek ezzel az érzéssel nő fel, és ennek hatása rombolóbb bármi másnál. A non verbális, - 5 -
meta-kommunikatív üzenetek, a testbeszéd, a gesztusok még a szavaknál is többet árthatnak, mert önkéntelenek, nagyon is beszédesek. További károkat okozhat a gyereknek és persze a felnőtteknek is, ha a verbális és nonverbális üzenetek között nincs összhang. Az érzelmi bántalmazás Garbarino által meghatározott ötféle formája: visszautasítás, semmibe vétel, megfélemlítés, izoláció, megvesztegetés Ezek megnyilvánulási formái lehetnek: a gyermek érzelmi elutasítása (simogatás, puszi megtagadása) szóban vagy testbeszéddel, következetlen, kiszámíthatatlan viselkedés, gyakori és szándékos megalázása a gyermeknek, bűntudat vagy szégyenérzet keltése a gyerekben, elvárni a gyerektől, hogy mások szükségleteit a saját szükségletei elé helyezze, a gyerek bezárása kicsi vagy sötét helyre, illetve egyedül hagyása hosszabb időre, szóbeli bántalmazás, szidalmazás, a gyerek fenyegetése elhagyással, otthagyással, intézetbe való eltávolítással, azt mondani a gyermeknek, hogy kár, hogy megszületett Fizikai bántalmazás Ha az illető a társát (párját) lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a haját húzza, ököllel veri, belerúg, megharapja, rázza, megégeti, fegyverrel megvágja (késsel, zsilettpengével) lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal fenyegeti vagy bántja a nőt/férfit. A fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet vagy gondatlanság (különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset), amely a gyermek fizikai sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet, és amely a szülő vagy más olyan, gondozási, nevelési feladatot gyakorló - 6 -
személy felelősségi körébe tartozik, akiben a gyerek bízik, illetve akivel alá-fölérendeltségi viszonyban van. A fizikai bántalmazás lehet egyszeri és lehet ismételt esemény. Valószínűsítő tényezők a fizikai bántalmazásra: Volt már bántalmazás a családban egy korábbi időpontban a szülők között. A gyerek bizonytalan a sérülés keletkezésének elmondásában. A gyerek ellentmondásosan meséli a történetet. A gyerek fél/riadt, amikor a sérülésről kérdezik. A gyerek ellentmondásos, vagy konfliktusos helyzetben van a szülővel. A szülő korábban már követett el bántalmazást. Sok problémával küzd a család. A szülőknek/gondozóknak fegyelmezési problémáik vannak. A gyerek viselkedése megváltozik, a tanulmányi eredménye romlik. Sérülések, melyek minden kétséget kizáróan bántalmazásra utalnak: ujjhegy és különösen több ujjhegy zúzódása, felnőtt harapásának nyomai, cigaretta okozta égés, csatos öv, zsinór, ostorcsapás nyoma, roncsolt ínszalagok, véraláfutások a testen, melyek eredete nem magyarázható/igazolható, retina bevérzése. A testi erőszak figyelmeztető jelei: Azok az emberek, akik testi erőszaknak vannak kitéve: gyakori sérüléseiket balesetekkel magyarázzák sűrűn hiányoznak a munkából, az iskolából, vagy egyéb helyekről, magyarázat nélkül olyan ruhákba öltözködnek, ami elrejti a zúzódásokat és a sebeket (pl. hosszú ujjú ruha nyáron, napszemüveg belső térben) - 7 -
Szexuális bántalmazás Ha olyan szexuális tevékenységre kényszeríti az áldozatot, amit az nem akar, ha a szexszel fájdalmat okoz, vagy megalázza, ha megerőszakolja, bántalmazza intim testrészeit, vagy ha kényszeríti, hogy másokkal közösüljön. Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás, megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülésre, prostitúcióra kényszerítés, fogamzásgátlás akadályozás, terhességre, abortuszra kényszerítés. A szexuális erőszak valójában a fizikai erőszak egyik részterülete, ám a leggyakrabban külön tárgyalja őket a szakirodalom. A szexuális erőszak három nagy részterületre osztható fel: 1. Erőszak, fenyegetés használata ahhoz, hogy a partnert-családtagot szexuális aktusra kényszerítse. 2. Szexuális aktusra kényszerítése olyan személynek, aki természetétől fogva szexuális viszony létesítésére képtelen (gyermek, kóros elmeállapotú), vagy védekezésre illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotban van (drogok vagy alkohol hatása alatt áll, személyi szabadságában korlátozott, megkötözött stb.). 3. Erőszakos szexuális együttlét. Az erőszakos szexuális aktus mozgatórugója sohasem maga a szexualitás, vágy, hanem a bántalmazó által a partner akaratának megtörése, korlátozása, az alacsonyabb-rendűség érzékeltetése, személy tárgyként való kezelésének bizonyítása. A szexuális bántalmazás körébe tartozik minden olyan cselekmény, amelynek során valamely szexuális aktivitásba bevonnak egy gyermeket, ha a gyerek életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek, érettnek erre, illetve, ha ez a magatartás ellenkezik az adott ország törvényeivel, az elfogadott társadalmi normákkal. A szexuális visszaélés megvalósulhat gyermek és felnőtt, gyerek és gyerek között, ha a gyerek kora és fejlettsége alapján feltételezhetően bizalmi vagy hatalmi viszonyban van a bántalmazottal, és e cselekmény az elkövető igényeinek kielégítésére irányul. WHO World report on Violence and Health, Geneva, 2002, p. 35-8 -
A családtag általi szexuális bántalmazást incesztusnak nevezzük, a nem családtag (más gyerek, rokon, idegen, gondozó, nevelő, családi barát stb.) által elkövetett bántalmazást a nemzetközi szakirodalom molesztálásként tartja számon. A szexuális bántalmazás formái: - Erőszakos közösülés - Pedofília - Incesztus/vérfertőzés A szexuális bántalmazás kockázati tényezői: A lányok nagyobb veszélynek vannak kitéve, de a fiúk is veszélyetetettek. A fiúk és a lányok esetében egyaránt nagyobb a valószínűsége annak, hogy ismerős követi el a cselekményt. Az apák, nevelőapák és a 18 éven aluli lányuk közötti incesztus valószínűsége 4-5%, amin magyar gyerekek esetében azt jelenti, hogy kb. 50 ezer érintett lánygyermek él közöttünk. A szexuális abúzus elkövetője többnyire férfi. A lányok esetében 92-99%, míg a fiúk esetében 65-68% a férfi ekövetők aránya. Az elkövetők 20-50%-a maga is fiatalkorú. (Ebbe beletartoznak a testvérek, unokatestvérek, iskolatársak, udvarlók, ismerősök is.) A szexuális visszaélések komoly megrázkódtatást okoznak az áldozatnak. Azokban az országokban, ahol jelzési kötelezettsége van, a szakembereknek (rendőrök, egészségügyiek, tanárok, szociális munkások stb), többségük elmulasztja a bejelentést. A legtöbb gyerek a barátaihoz, illetve a felnőttek közül leginkább az édesanyjához fordul segítségért (ha egyáltalán fordul valakihez). Egyre több adat lát napvilágot a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásról. Leginkább dél-kelet-ázsiai és a kelet-európai térségben, a könnyebben és olcsóbban megközelíthető gyerekek kihasználása van túlsúlyban. Ha a gyerekek beszámolnak őket ért szexuális bántalmazásról, minden esetben azt komolyan kell venni! A legtöbb szexuális erőszakot felnőtt rokon vagy ismerős követi el. - 9 -
Iskolai erőszak Az iskolai erőszak olyan akció, amely a diákok egymás közötti, a diákok tanárokkal vagy más iskolai alkalmazottakkal, a tanárok tanulókkal (helyenként szülőkkel) szembeni erőszakos viselkedésében nyilvánul meg. Az iskola világában a verbális, a fizikai, a szexuális és a lélektani erőszak számos formában felfedezhető. Erőszak formái: a) A gyerek-gyerek elleni erőszak (zsarolás, kényszerítés, érzelmi bántalmazás, fizikai bántalmazás stb.) b) Bullying: olyan agresszív viselkedési forma (erőszakoskodás, zaklatás, terrorizálás) amely ismétlődő jelleggel irányul a gyenge, egyedül lévő gyerekre. c) Iskolai zaklatás: agresszív, támadó viselkedés, amikor a tanulót egy vagy több társa ismétlődően és hosszú időn keresztül zaklatja. d) Viktimációs veszélyeztetettség: olyan viselkedési formák, amelyek potenciálisan veszéllyel járó, kellemetlenséget, megaláztatást hozó, áldozattá-sértetté válást okozó negatív cselekedetek, vagy azokkal való fenyegetettség. e) Beavatás, csicskáztatás. f) Szegregáció, kirekesztés (fogyatékkal élő és kisebbségi csoportokhoz tartozó gyerek kirekesztése) g) Felnőtt-gyerek közötti erőszak: a felnőttek és gyerekek közötti erőszak két alapvető formája, ha a felnőtt követ el erőszakot a gyerek ellen, valamint, ha a gyerek teszi ugyanezt a felnőttel. A társadalom, az iskola szerepe A világon (nemzetközi fórumokon) és Magyarországon is az lenne a legmeghatározóbb, ha különféle erőfeszítések egymást erősítő hatásúak lennének. Az ilyen erőfeszítések akkor igazán eredményesek, ha az egyén, család, közösség és a társadalmi környezet is egyaránt erőfeszítéseket tenne. Ha nincsenek segítő, védő faktorok, akkor a gyerekek bántalmazásának valószínűsége megnő. Ha viszont vannak lehetőségek, akkor a gyerekek és családjaik - 10 -
megerősítésének és ellenálló képességüknek növelése jelentősen javul. A család támogatásának, gondozásának megtervezésekor figyelembe kell venni, hogy a gyerek és szülő érdeke nem minden esetben esik egybe. Ezért a köztük lévő ellentétek feloldására is nagy hangsúlyt kell fektetni. A bántalmazás alapvetően hatalmi kérdés, ezért a család komplex megközelítése és a belső struktúrák ismerete és figyelembe vétele, illetve a nemek egyenlőtlen helyzete mind meghatározó jelentőséggel bír. A politikai ellenállás, illetve tények tudomásul nem vétele, nem fogadható el. A család- és gyermekvédelem hasonlóan más szociális ágakhoz állandó forráshiánnyal küzd, amit legtöbben a politikusok, döntéshozók számlájára és a szektor gyenge érdekérvényesítő képességének rovására írnak. Segítségnyújtás a bántalmazottnak/bántalmazottaknak Azonnaliság vagy időbeni beavatkozás a hosszan tartó viszonyban. Térbeli körülhatároltság (érintettek köre... ) Érdeklődés, érzelmi odafordulás, elfogadás, támasznyújtás, biztonság adása. Elkötelezettség (kliens megismerése), információ. A verbalizáció megindítása. Az emberek közötti interakciók lefolyásának végiggondolása. Ép részek mozgósítása, családi, közösségi... A jelzőrendszer működtetése, szomszédsági kapcsolatok erősítése. Egyidejű kapcsolatteremtés a környezettel, (támasztó, adó, önbecsülést nyújtó) A családi intim szférában a szeretet tartóssága, összetartó ereje (amelyet nem lehet törvényekkel szabályozni) Szembesítés az áldozattá válás okaival. Foglalkozás a bántalmazóval is... - 11 -
Együttműködés: Állami és civil szervezetek szakembereivel, régiós krízishálózat szakembereivel, a szociális és gyermekvédelmi rendszer intézményeivel, szakembereivel, igazságügyi hivatalok jogi segítségnyújtó szolgálataival, védőnői szolgálattal, oktatási-, egészségügyi intézmények szakembereivel, rendőrség, határőrség, polgárőrség szakembereivel, segítő intézményeivel, civil szervezetek, segélyszolgálatok segítőivel, egyházi, karitatív segélyszervezet dolgozóival, menedékhelyeivel, és mindenkivel, aki tenni tud és akar is tenni valamit! A segítség útja: A jelzési kötelezettség betartása (hatóságok, intézmények, civil szervezetek, szakemberek megtalálása, érdemi együttműködése, team munka...) A magunk kudarcai okának másikba való látásának mellőzése (önvizsgálat, önismeret) Távoltartási és egyéb rendelkezések. Konfliktusfeloldás (Mediáció): A családtagok és generációk közötti őszinte, hiteles párbeszéddel, rendszerint saját érdekeink kompromisszumával, a másik elismerésével, a kiérdemelt bizalom helyreállításával... Az ENSZ Gyermekjogi Szervezetének (UNICEF) meghatározása szerint a gyermekbántalmazás olyan személyközi erőszak, ami egy 18 éve aluli gyereknek fizikai és lelki sérüléseket okoz. Ide sorolandó a gyermekszegénység, a gyermekmunka, a - 12 -
kizsákmányolás, a megfelelő egészségügyi ellátás és oktatás hiánya, valamint az állam, a szülők és más személyek részéről megnyilvánuló negligencia, elhanyagolás. Néhány éve egy lefolytatott nemzetközi kutatás szerint 47 országban 20 olyan potenciális vagy elhanyagoló jelenséget soroltak fel, amelyekről el kellett dönteniük a megkérdezetteknek, hogy bántalmazásnak tekintik-e. Legmagasabb arányban a gyerekekkel szexuálisan visszaélő felnőttet minősítették bántalmazónak (95%), míg például a fizikai fenyítés csak az országok 75%-ban került megjelölésre. - 13 -
Felhasznált irodalom Bagdy Emőke: előadás 2009. február 19-én, a Biztonságos és egészséges iskola című konferencián Ranschburg J. 1995.1O6.l. Garbarino, I. - Garbarino, A.C.: A kőbölcső, mint olyan, avagy a gyermekek érzelmi bántalmazása. In: Gyermekbántalmazás I., VJTKF, Esztergom, 1997 Garbarino, I. - Garbarino, A.C.: Emotional Maltreament of Children. National Committee to Prevent Child Abuse, Chicago, 1994 Giles-Slim, I.: A longitudinal study of battered children of battered wives. Family Relations, Vol. 34., 1985 Herczog M. -Neményi E. - Rácz A.: A gyermekek szexuális bántalmazásáról. ECPAT- UNICEF, Budapest, 2001 Herczog M. -Neményi E. - Rácz A.: A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről, Csagyi könyvek, Budapest, 2002 Herczog Mária: Gyermekbántalmazás. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2007 Hiatt, S. - Miyoshi, T.J. - Fryer, G.E. - Myyoshi, P. - Krugmaqn, R.: World Perspectives on Child Abuse: The Third International Resource Book, Elsevier Ltd., 1998 Lloyd de Mause: A gyermekkor története (részletek) In: Vajda Zsuzsanna - Pukánszky Béla: A gyermekkor története. Szöveggyűjtemény, Eötvös József kiadó, Budapest, 1999 Szil Péter: Miért bántalamz? Miért bántalmazhat? Habeas Corpus Munkacsoport. Budapest, 2005 Young, L.: Wednesday's Children. McGrow Hill, NewYork, 1964. Sorsunk-Jövőnk weboldal: csaladon_beluli_eroszak_felismerese - 14 -