Sellyei kistérségi tükör Helyzetfeltárás

Sellyei kistérségi tükör Helyzetfeltárás 2012

Szerzők: Domokos Veronika Tószegi Mónika Turós Lászlóné Lektorálta: Darvas Ágnes A kistérségi tükör a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megbízásából a Gyerekesély Program országos kiterjesztésének szakmai - módszertani megalapozása és a program kísérése a TÁMOP-5.2.1-11/1-2011-0001 projekt keretében készült el. A Tükör a TÁMOP-5.2.3/12-es kistérségi pályázat szakmai programjának része, azt változtatás nélkül kell a pályázathoz benyújtani, az esetlegesen szükséges kiegészítő információkat külön fejezetben kell feltüntetni.

Összefoglalás 3 Sellyei Kistérségi tükör Tartalom 1 Összefoglalás... 5 2 A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány társadalmi-gazdasági mutatója... 8 3 A kistérség népességének néhány jellemzője... 14 4 Végzettség... 23 5 Foglalkoztatás, jövedelmek... 25 6 Munkanélküliség, segélyezési helyzetkép... 31 7 Szolgáltatások a kistérség településein... 37 7.1 Humán szolgáltatások elérhetősége és jellemzői... 37 7.1.1 Szociális alapszolgáltatások... 38 7.1.2 Gyermekek nyári és napközbeni ellátása... 39 7.1.3 A gyermekek és szüleik részére nyújtott egyéb szolgáltatások, tanodák és nyitott házak 40 7.1.4 Orvosi ellátás... 45 7.1.5 Védőnői szolgálat... 47 7.1.6 Családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások... 49 7.2 Közoktatási intézmények és szolgáltatások... 51 7.2.1 Intézményi struktúra... 51 7.2.2 Óvodai nevelés... 51 7.2.3 Általános iskolai oktatás... 54 7.2.4 Középfokú oktatás... 61 7.3 Egyéb szolgáltatások... 62 7.4 Szolgáltatások összekapcsolása... 63 8 Lakhatás és infrastrukturális ellátottság... 63 9 Egészségügyi helyzet... 66 10 Közbiztonság és kriminalitás... 68 11 A gyerekes családok szegénységi kockázata, helyzete... 71 12 Szegregátumok, gettósodott és gettósodó települések... 75 13 A megnevezett fejlesztési szükségletek és igények... 80 14 Helyi jó gyakorlatok... 81

Összefoglalás 4 15 Civil szervezetek... 84 16 Forrástérkép... 87 16.1 Összefoglaló az NFT projektekről... 91 16.2 Összefoglaló az ÚMFT projektekről... 92 17 Mellékletek... 95 17.1 Módszertan... 95 17.2 Az eddig megnevezett helyi fejlesztési igényekhez kapcsolódó kötelező és kötelezően választható tevékenységek... 98 17.3 A gyerekesély programokhoz kapcsolható további civil szervezetek... 105 18 Források jegyzéke... 111

Összefoglalás 5 1 Összefoglalás A Sellyei kistérségi tükör a TÁMOP 5.2.3 Integrált térségi programok a gyerekek és családjaik felzárkózási esélyeinek növelésére c. pályázathoz kapcsolódóan, annak mellékleteként készült el. A pályázati kiírás alapvető célja a szegénység, különösen a gyermekszegénység csökkentése, és a szegénység újratermelődésének, átörökítésének megelőzése. A kistérségi tükör elsődleges szerepe, hogy egy alapos helyzetfeltárás révén segítse a tervezést, azaz annak a meghatározását, hogy a kistérségben és településein hol van a legnagyobb szükség beavatkozásra, az intézmények, szolgáltatások fejlesztésére. Ennek megfelelően a helyzetfeltárás elsődleges fókuszában a kistérségen belül a legrosszabb gazdasági-társadalmi mutatókkal rendelkező, azaz a legszegényebb települések állnak, valamint annak a kérdése, hogy a hátrányos helyzetű, marginalizált csoportoknak milyen a hozzáférése az egyes szolgáltatásokhoz, hol lenne a legnagyobb szükség hiányzó szolgáltatások pótlására, vagy a meglévő fejlesztésére, a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik számára az esélyek növelését célzó beavatkozásokra. Minthogy a pályázat alapvető célkitűzése a gyermekszegénység csökkentése, a felnövekvő generáció szociális helyzetből fakadó hátrányainak mérséklése, az egyes, általunk vizsgált tématerületeken belül azokra a településekre fordítottuk a legnagyobb figyelmet, melyek népességszáma növekszik, ahol a legmagasabb a 18 éven aluliak száma, lakosságon belüli aránya, ahol a legmagasabb a fiatalodási index (a 15 év alattiaknak a 60 év felettiekhez viszonyított aránya), valamint, ahol a legnagyobb számban él a konstrukció egyik kiemelt elemének számító Biztos Kezdet program célcsoportja, azaz a 0-5 éves gyerekek. Ezeknek a szempontoknak a meghatározása azért is különösen fontos, mert mint ahogyan a kistérségi tükör vázát adó adatsorokból látni fogjuk nincs olyan település a kistérségben, mely a főbb mutatók szerint ne lenne hátrányos helyzetű, lakossága számára ne lenne indokolt beavatkozások tervezése. A TÁMOP 5.2.3/12-es kiírás kötelezően megvalósítandó illetve szabadon választható tevékenységei közül a kistérségben már több is működik (tanoda, gyerekházak), azaz van helyi tapasztalat ezek működéséről. A Kistérségi Tükör keretein túlmutat e szolgáltatások erős és gyenge pontjainak, sikerességük, avagy elégtelen működésük okainak szisztematikus feltárása, azonban fontos lenne, hogy a meglévő tapasztalatok beépüljenek a tervezés és a megvalósítás folyamatába, valamint hogy a tervezés építsen a már kialakult és működőképes programokra, struktúrákra is. Ehhez elengedhetetlen a sikeres programokat működtető civil szervezetek bevonása. A kistérség sajátos településszerkezetére az apró- és törpefalvak nagy számára a tervezés során tekintettel kell lenni, azaz olyan beavatkozások tervezése (is) indokolt, melyek több települést is lefednek, és nem vezetnek a források elaprózódásához (pl. mobil pedagógiai szakszolgáltatások, mobil szűrővizsgálatok, közös nyári napközi stb.). A Sellyei kistérség Magyarország egyik legszegényebb térsége: a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendelet szerint az ország harmadik legrosszabb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező kistérsége, ezzel a komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik. A kistérség 35 települése közül 24 település

Összefoglalás 6 szegénységi kockázata 1 a legmagasabb fokú, a relatíve legkedvezőbb helyzetben Sellye és Felsőszentmárton van. A kistérség aprófalvas, sűrű településszerkezetű, a községek távolsága egymástól néhány kilométer csupán. A legközelebbi nagyobb települések Siklós, Szigetvár és Pécs, ám a kistérség távol esik a megyeközpont vonzáskörzetétől. A térszerkezetből adódóan a kistérség közúthálózata is sűrű, emellett azonban jelentős a zsáktelepülések száma. A településszerkezetből adódóan az egyik legfontosabb kérdés, hogy a falvak lakossága milyen módon fér hozzá a helyben nem biztosított szolgáltatásokhoz, azokban milyen mértékben tud részt venni. A kistérség lakosságának iskolázottsági, foglalkoztatási mutatói rendkívül kedvezőtlenek. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a kistérségben a 7 évesnél idősebb népesség 65%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége van, hiányzik a helyi értelmiség. A kistérség legnagyobb problémája a munkahelyek hiánya. A foglalkoztatottak száma a rendszerváltást követően felére esett vissza, a munkanélküliségi ráta az országos mutatók többszörösét teszi ki, feltűnő a gazdaságilag inaktívak magas aránya a munkavállalói korú népesség körében. A helyi vállalkozások között kitűnik a mindössze néhány főt foglalkoztató mikrovállalkozások és kisvállalkozások túlsúlya, valamint a mezőgazdasági és a szolgáltatási tevékenységet végző vállalkozások dominanciája. Vállalkozási intenzitását tekintve Sellye és Vajszló mellett Felsőszentmárton, Hegyszentmárton, Drávakeresztúr és Drávafok tűnik ki, emellett Hiricsen, Kákicson, Kóróson, Lúzsokon, Marócsán és Sámodon semmilyen vállalkozás nincsen. A 2002-ben létrehozott sellyei Ipari Park üresen áll, ezidáig nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket, a vállalkozások kistérségben való megtelepedését. Az álláskeresők legnagyobb részét az általános iskolai végzettséggel rendelkezők teszik ki, emellett egyes településeken (Adorjás, Drávaiványi, Hirics, Okorág) igen jelentős azon álláskeresők aránya is, akik alapfokú végzettséggel sem rendelkeznek. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők mellett a második legnagyobb csoportot a szakiskolai végzettségűek teszik ki, azaz a számokban markánsan tükröződik a kistérség munkaerő-piaci kínálatának leggyengébb eleme, az alacsony iskolai végzettséggel, elavult, nem piacképes szakképesítéssel rendelkezők magas aránya. A kistérségben belül az egyes települések között jelentős különbségek tapasztalhatók a korosztályos összetétel tekintetében. A 18 éven aluli népesség aránya Gilvánfán kiugró, 40%-os, Adorjáson, Drávaiványiban, Hiricsen és Lúzsokon meghaladja, Kóróson és Piskón pedig közelíti a 30%-ot, további számos településen 20% felett mozog. A fiatalodási index Gilvánfán messze a legmagasabb a kistérségben (5,78), de szintén magas értéket mutat Adorjás, Hirics, Kórós, Lúzsok és Piskó. Az elmúlt évtizedek demográfiai folyamatainak hatására ma a kistérség falvainak jó része visszafordíthatatlan gettósodással, társadalmi és etnikai homogenizációval néz szembe. A legszegényebb, leghiányosabb ellátottságú aprófalvak végállomást jelentenek. A helyi 1 Az MTA Regionális Kutató Központja által számított érték. A szegénység mértékét jelző típusképző mutatók: Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60 évnél idősebbek arányában), 2005; Középfokú végzettségűek aránya a 18 évesnél idősebb népesség körében, 2001; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem és nyugdíj összege havonta, 2005; Foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, 2001; Regisztrált munkanélküliek a 18-59 évesek arányában, 2005; Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya a 0-17 évesekből, 2006; Nem korbetöltött nyugdíjasok aránya, 2005; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem, 2005.

Összefoglalás 7 munkalehetőségek teljes hiánya, a kistérségen belüli és az azt környező térséget jellemző munkaerőpiaci mobilitási lehetőségek igen korlátozott volta, valamint a részben az aprófalvas településszerkezetből, részben az önkormányzatok súlyos forráshiányosságából következően akadozó, nehezen elérhető szolgáltatások bajosan kínálnak bármiféle kitörési pontot a lakosság számára. A roma lakosság kistérségi aránya 32,8%, azaz a falvak népességének harmadát teszi ki, ami az egyes településeken eltérő mértékben koncentrálódik. A kistérség 16 településén a helyi becslések szerint többségében romák élnek, Gilvánfa mellett Kisszentmártonban, Adorjáson és Ózdfaluban, egyes becslések szerint Piskón is arányuk 80% feletti. A humán szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából egyes esetekben jelentős egyenlőtlenségeket találni, bizonyos szolgáltatások pedig kistérségi szinten hiányoznak. A szociális alapszolgáltatások közül a falugondnoki szolgáltatás a jogosult települések többségében biztosított, mindössze négy településen hiányzik, ezek: Adorjás, Baranyahídvég, Gilvánfa és Hirics. Annak ellenére, hogy az étkeztetés is a települési önkormányzatok kötelező feladatai közé tartozik, nyolc településen nem biztosított ez a fajta ellátás. Ezek: Drávakeresztúr, Hirics, Kisasszonyfa, Kórós, Lúzsok, Magyartelek, Ózdfalu és Vejti. Bölcsőde nincs a kistérségben, a sellyei óvodában egy óvoda-bölcsődei csoportot működtetnek. Családi napközi Sellyén, Magyarmecskén és Gilvánfán működik. Biztos Kezdet Gyermekház két településen, Gilvánfán és Hegyszentmártonban működik. A gyermekek nyári ellátása komoly hiányosságokat mutat, ugyanis egyetlen településen sem biztosított a nyári napközi. Hiricsen, Kóróson, Magyarteleken, Ózdfalu, Páprádon és Vejtiben nyári étkeztetés sincs. Ezeken a településeken összesen 291 rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek él. Összesen 15 település jelezte ifjúsági klub létét, ám ezek közül vannak olyanok, melyek gyakorlatilag nem, vagy nem rendszeresen működnek. A közösségi házakkal ugyanez a helyzet, ugyan a kistérség 24 településén van, annak működtetése nehézségekbe ütközik, előfordul, hogy télen nem nyit ki, mivel az önkormányzatnak nincs fedezete az épület fűtésére ilyen például a Hiricsen, 2006-ban 20 millió forintos támogatással létrejött közösségi ház esete. További problémát jelent a fenntartóknak a közösségi házak, klubok tartalommal való megtöltése, az ehhez szükséges humánerőforrás biztosítása. A kistérség több településén: Adorjáson, Gilvánfán, Kóróson és Magyarmecskén működik tanoda. Ezek közül több komplex szolgáltatást biztosít, azaz a tanoda mellett közösségi házként is működik, valamint családi napközi szolgáltatást is nyújt, így igyekszik a település lakosságának teljes vertikumát elérni. Mindössze egy gyermekorvos működik a kistérségben. A háziorvosi, védőnői ellátás helyi elérhetősége településenként változó, jellemző, hogy a helyben tartott fogadóórák nem feltétlenül arányosak az igénybevévő lakosság számával. A lakosság anyagi helyzetéből, valamint a tömegközlekedési viszonyok elégtelenségből adódóan kérdéses, hogy azokról a településekről, ahol helyben nem biztosítanak fogadóórát, eljutnak-e a gyermekek és szüleik más településekre. A Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársai egyszerre látják el a családsegítő és

Összefoglalás 8 gyermekjóléti feladatokat. Az intézményi humánerőforrásból hiányoznak az egyéb szakemberek (pszichológus, jogász, stb.), a technikai személyzet. Az intézmény létszámhiánnyal küzd, a családgondozók az előírt családszámnál jóval több esettel dolgoznak, nagyon leterheltek. A súlyos kapacitáshiány az intézmény működését veszélyezteti. A közoktatási intézmények gyermekei, tanulói társadalmi összetételét illetően a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya kistérségi szinten drámaian magas, azonban az egyes települések között jelentős különbségek mutatkoznak. Az intézmények részéről egyöntetűen fogalmazódik meg a gyermekek, tanulók ellátásában a fejlesztő szakemberek, pedagógiai szakszolgáltatások hiánya, vagy a ráfordított óraszám elégtelensége. A gyerekesélyek szempontjából kulcskérdés ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosítása, fejlesztése. A kistérségben jóval az országos átlag feletti az érettségit nem adó középfokú intézményekben továbbtanulók aránya, valamint magas a középfokú oktatásból lemorzsolódó tanulók száma. A tanulói eredményesség vizsgálatához az elmúlt évek kompetenciamérés-eredményeit használtuk fel, ezek tükrében a magyarmecskei iskola áll a rangsor alján, mellette a leggyengébben teljesítő iskola évfolyamtól és a kopmpetenciaterülettől függően a sellyei, a vajszlói, a bogádmindszenti és a drávafoki, míg a drávasztárai és a felsőszentmártoni iskola jócskán kiemelkedik a kistérség iskolái közül, azonban országos összehasonlításban ezek az iskolák sem produkálnak kimagasló eredményeket. Az iskolai eredményesség és a tanulói összetétel közötti korreláció szembetűnő, ezért mindenképpen szükség van olyan beavatkozásokra, melyek a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok iskolai sikerességének növelését célozzák. Összességében a kistérségben szükséges a humán szolgáltatások megerősítése, az ellátásbeli belső területi egyenlőtlenségek csökkentése, és olyan szolgáltatások biztosítása a legmarginalizáltabb csoportok, helyi közösségek számára, melyek enyhítik e csoportok szociális helyzetből fakadó hátrányait. A gyermekek számára olyan, a közoktatási rendszert kiegészítő szolgáltatásokat szükséges biztosítani, melyek hatékonyan egyenlítik ki az esélyegyenlőtlenségeket, a kora gyermekkortól a közép- és felsőfokú továbbtanulási utak megerősítéséig, a sikeres munkaerő-piaci érvényesülésig. Ezek a beavatkozások azonban csak akkor érhetik el végső céljukat, ha a felnövekvő generációk előtt megnyílnak a munkaerő-piaci, ezáltal a társadalmi integráció útjai, azaz olyan helyi gazdaságfejlesztési programok indulnak, melyek képesek lesznek a képzett fiatalok helyben tartására, a társadalmi moblilizáció biztosítására. 2 A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány társadalmigazdasági mutatója A sellyei kistérség Baranya megye legdélebbi részén fekszik, a Dráva folyó mentén, a Villányi hegységtől keletre.

A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány gazdasági társadalmi jellemzője 9 1. ábra: A kistérség elhelyezkedése és települései Forrás: VÁTI-REMEK, 2012 1. táblázat: A kistérség települései jogállásuk és társadalmi-gazdasági helyzetük szerint Sorszám Településnév Állandó népesség, 2011 (fő) 1 Adorjás 211 2 Baranyahídvég 209 3 Besence 132 4 Bogádmindszent 453 5 Bogdása 314 6 Csányoszró 738 7 Drávafok 538 8 Drávaiványi 221 9 Drávakeresztúr 121 10 Drávasztára 458 11 Felsőszentmárton 1032 12 Gilvánfa 427 13 Hegyszentmárton 451 14 Hirics 248 15 Kákics 236 16 Kemse 63 17 Kisasszonyfa 208 18 Kisszentmárton 292 19 Kórós 250 20 Lúzsok 264 21 Magyarmecske 339 22 Magyartelek 237

A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány gazdasági társadalmi jellemzője 10 23 Markóc 69 24 Marócsa 111 25 Nagycsány 173 26 Okorág 183 27 Ózdfalu 195 28 Páprád 178 29 Piskó 265 30 Sámod 201 31 Sellye 2899 32 Sósvertike 193 33 Vajszló 1884 34 Vejti 180 35 Zaláta 284 Terület (km 2 ) 463 Lakónépesség (fő, 2010. dec. 31.) 13088 Népsűrűség (fő/km2) 32,0 Kedvezményezett térség Mérték szerint Hátrányos helyzetű Leghátrányosabb helyzetű Igen Nem Nem Komplex Programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű Igen Települések száma 35 Jogállás szerint Város 1 Község 34 Kedvezményezett települések száma 35 Típus szerint Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott 31 Országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott Forrás: VÁTI-REMEK 2012 (részben saját szerkesztés), KEKKH 2011 A statisztikai kistérség 35 településének többsége az Ormánság néprajzi tájegység része, ez alól kilenc település képez kivételt: a kistérség északi részén Bogádmindszent, Gilvánfa, Hegyszentmárton, Kisasszonyfa, Magyartelek és Ózdfalu, míg a kistérség délnyugati részén három határmenti, jelentős horvát lakosságú település: Drávakeresztúr, Drávasztára és Felsőszentmárton. Természetföldrajzi szempontból pedig három különböző kistájhoz tartoznak a települések, az alábbiak szerint: 2. táblázat: A kistérség településeinek földrajzi elhelyezkedése 35 Dráva-sík Fekete-víz síkja Dél-Baranyai Dombság Drávaiványi Adorjás Lúzsok Hegyszentmárton Drávakeresztúr Baranyahidvég Marócsa Ózdfalu Drávasztára Besence Magyartelek Felsőszentmárton Bogdása Magyarmecske Hirics Bogádmindszent Nagycsány

A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány gazdasági társadalmi jellemzője 11 Zaláta Csányoszró Okorág Kisszentmárton Drávafok Páprád Markóc Gilvánfa Sámod Piskó Kákics Sellye Sósvertike Kórós Vajszló Vejti Kemse Kisasszonyfa Forrás: A Sellyei Kistérség Területfejlesztési Koncepciója, 2008 A kistérség aprófalvas, sűrű településszerkezetű, a községek távolsága egymástól néhány kilométer csupán. A legközelebbi nagyobb települések Siklós, Szigetvár, és Pécs, ám a kistérség távol esik a megyeközpont vonzáskörzetétől. A térszerkezetből adódóan a kistérség közúthálózata is sűrű, emellett azonban jelentős a zsáktelepülések száma (Besence, Hirics, Kisszentmárton, Markóc, Marócsa, Nagycsány, Ózdfalu, Sósvertike). Az elszigeteltséget jól példázza, hogy Marócsát és a Szigetvári kistérséghez tartozó Endrőcöt mindössze 2 km választja el egymástól, összekötő út hiányában azonban a marócsaiak nem tudnak Szigetvárra menni dolgozni, így még jobban beszűkülnek a munkalehetőségek. A kistérségnek autópálya-kapcsolata nincs, az M6-os autópálya megépítése azonban nagymértékben megkönnyíti pl. a főváros elérhetőségét. Jelentősebb közút a 6-os főút, mely a kistérség északi részén kelet-nyugati irányban halad, valamint az 58-as út, mely a kistérség keleti részén fut észak-dél irányban. A kistérség déli részét egy a Barcsot és Siklóst összekötő harmadrendű út szeli ketté. Alapvető problémát jelent a közlekedési kapcsolatok egyoldalúsága: délről az országhatár a kistérség teljes határszakaszán átjárhatatlan. Ezzel kapcsolatban a 67-es számú út déli meghosszabbítása jelenthetne megoldást, amely egyrészt főúttal tárná fel a kistérséget és kapcsolná be annak központját, másrészt a hozzá tartozó híd révén megszüntetné déli összeköttetés hiányát. A déli határszakaszon 62 km távolságban találhatók a határátkelők Drávaszabolcs és Barcs között, éppen ezért a kidolgozásra került fejlesztési terven Révfalu településen tervezett határátkelő nyitása, amely összeköttetést biztosítana Horvátországgal és egyúttal a Balkánnal. 2 A főváros elérhetősége közúton az autópálya megépítése előtt több mint három óra volt, és hozzá kell tennünk, hogy a 100 lakosra jutó személygépkocsik száma jóval alatta marad a megyei és országos adatoknak. 2 Sellyei Kistérség Tervdokumentum, I. verzió módosításai, 2009 január 30.

A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány gazdasági társadalmi jellemzője 12 2. ábra: A főváros és a legközelebbi megyeszékhely elérhetősége, 2007 (perc) 3. ábra: A 100 lakosra jutó személygépkocsik száma, 2008 (db) Forrás: KSH A kistérségben mindössze két nagyobb jelentőségű település van, Sellye és Vajszló, ennek megfelelően a kistérség két mikrotérségre osztható. Városi ranggal egyedül a kistérségi központ rendelkezik, Vajszló pedig nagyközség. Elsősorban csomóponti elhelyezkedésének köszönhetően Csányoszró lát el még bizonyos központi funkciókat, Magyarmecske pedig közoktatási mikrocentrumként működik. Sellye és Vajszló mellett mindössze egy község, Felsőszentmárton lakosságszáma haladja meg az 1000 főt, a települések 85%-a 500 fő alatti aprófalu, melyből 11 település lakosságszáma a 200 főt sem éri el. 4. ábra: A települések lakosságszám szerinti megoszlása, 2011 Forrás: KEKKH A Sellyei kistérség a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendelet szerint az ország harmadik legrosszabb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező kistérsége, és a komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik. A települések helyzetéről beszédes adat, hogy a 240/2006. (XI. 30.) Kormányrendeletben, mely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott, hátrányos helyzetű településeket veszi számba, a kistérség települései közül az utóbbi kategóriába minden település beletartozik, az előbbi kategória alól pedig csak négy település (Bogádmindszent, Drávafok, Sellye és Vajszló) képez kivételt.

A kistérség elhelyezkedése és települései, néhány gazdasági társadalmi jellemzője 13 A kistérségben 24 település szegénységi kockázata a legmagasabb fokú (10-es), további öt település 9-es besorolású. A relatíve legkedvezőbb helyzetben Sellye és Felsőszentmárton van. 3 5. ábra: A települések szegénységi kockázati kódja Forrás: MTA RKK, Pannon.Elemző Kft. szerkesztés A kistérségben rendkívül magas az alacsony státuszú, azaz a legfeljebb nyolc osztályos általános iskolai végzettséggel rendelkező, egyben rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező aktív korú lakosság aránya. Erre vonatkozóan 2001-es KSH adatokkal rendelkezünk, melyek szerint tizenöt település, a települések 43%-a szegregált településnek (az alacsony státuszú lakosok aránya meghaladja az 50%-ot), további nyolc település pedig szegregációval veszélyeztetett településnek (az arány meghaladja a 40%-ot) minősül. Azaz összességében a települések kétharmada szegregált, vagy szegregációval veszélyeztetett a 2001-es adatok szerint. Egyes településeken az alacsony státuszú lakosság a kistérségi átlaghoz (47,7%) képest is kiugró koncentrálódást mutat: ilyen települések például Gilvánfa (81,5%), Lúzsok (67,9%), Piskó (67,9%), Adorjás (64,2%) és Drávaiványi (64,0%). 4 3 Az MTA Regionális Kutató Központja által számított érték. A szegénység mértékét jelző típusképző mutatók: Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60 évnél idősebbek arányában), 2005; Középfokú végzettségűek aránya a 18 évesnél idősebb népesség körében, 2001; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem és nyugdíj összege havonta, 2005; Foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, 2001; Regisztrált munkanélküliek a 18-59 évesek arányában, 2005; Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya a 0-17 évesekből, 2006; Nem korbetöltött nyugdíjasok aránya, 2005; Egy állandó lakosra jutó adózott jövedelem, 2005. 4 Az összes település adatait ld. a 12. fejezetben

A kistérség népességének néhány jellemezője 14 3 A kistérség népességének néhány jellemzője A kistérség népességének száma 2011-ben 14257 fő. Az elmúlt húsz évben összességében mintegy 10%-kal csökkent az állandó népesség száma a kistérségben, ám a népességcsökkenés különösen az ezredfordulót követően gyorsult fel. A lakosság számának fogyása, valamint az elvándorlás jóval nagyobb mértékű, mint a megyei, vagy az országos átlag. 6. ábra: Állandó népesség (fő), 1990-2010 Forrás: KSH A népességszám illetve -szerkezet alakulásában történetileg több tényező is szerepet játszott. Könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik az ormánsági egyke jelenségével. A szabad erdő- és határhasználat korlátozása a 19. század folyamán jelentősen sújtotta az extenzív állattartással, valamint fafeldolgozással foglalkozó ormánsági parasztságot. A jellemző birtokforma a nagybirtok volt, 1935-ben például az 50 holdnál nagyobb területtel rendelkező birtokosok aránya mindössze 2,7% volt ugyan, ám az ő tulajdonukban volt az összes földterület 53%-a, a többség 1-10 hektáron gazdálkodott, mely az extenzív állattartáshoz nem teremti meg a szükséges feltételeket. 5 Ezért a 19. század fordulójától kezdve a családok népességszabályozási gyakorlatot folytattak, azaz családonként csak egy gyermek született. A térség számára további fontos mozzanat, hogy a második világháborút követően egészen az 1960- as évekig Dél-Baranya határsávként működött, azaz a határtól számított mintegy 20-30 km-es távolságra fekvő településekre bemenni «idegeneknek» csak külön engedéllyel lehetett. Tehát az országhatáron belül létezett még egy másik határ is, ahol hasonlóan, mint az országhatárnál, 5 Kovács Teréz: A Sellyei (-Siklósi) KSH térség rövid leírása In Baranyi Béla (szerk.), Roma szegregációs folyamatok a csereháti és dél-baranyai kistérségekben, Budapest, Gondolat-MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2005., 33. o. http://www.mtaki.hu/docs/roma_szegregacios_folyamatok/roma_szegregacios_folyamatok_siklosi_ksh_terse g_k.pdf

A kistérség népességének néhány jellemezője 15 megállították és igazoltatták az oda tartó utast. Azt az engedélyt beszerezni, mely az oda való bejutást lehetővé tette, felért egy mai értelemben vett vízumbeszerzéssel. 6 A kistérség népességszámának alakulásában azonban csak az 1960-as évektől kezdődően érhető tetten jelentős csökkenés. Ekkorra zajlott le a mezőgazdaság kollektivizációja, később a falvakat körzetesítették. Ennek hatására elsősorban a helyi elitet jelentő, jól képzett, tehetősebb réteg hagyta el a falvakat, a fiatalok a városok ipari üzemeiben, bányáiban helyezkedtek el. A folyamatban jól érzékelhető az 1970-es évek területfejlesztési elképzeléseinek hatása is: az 1970-es évtized kizárólag Sellyén és Vajszlón mutat pozitív vándorlási mérleget, míg a falvak nagymértékű elvándorlási mérleget könyvelhettek el, hiszen jelentős volt a családok központi települések felé áramlása. Az 1971-es településfejlesztési koncepció besorolása alapján Sellye és Vajszló kiemelt alsófokú központnak, Bogádmindszent alsófokú központnak, Csányoszró, Drávafok, Felsőszentmárton és Magyarmecske pedig részleges alsófokú központnak számított, a többi település pedig az egyéb (azaz szervező és irányító funkció nélküli) kategóriába esett. A legtöbb kistelepülés ekkor veszítette el lakosságának jelentős részét (7. ábra). A képzett rétegek elvándorlásával párhuzamosan jelentős számú szegény, köztük cigány család telepedett le, elsősorban a legkisebb, infrastrukturális szempontból legelmaradottabb falvakba. Az 1960-1970-es években zajlott ugyanis a cigány családok központi letelepítési programja, a falvakba, avagy a falvak szélére költöztetése a környező erdők vadtelepeiről. 7 A rendszerváltást követően is megfigyelhetők a népesség összetételének változásai. A munkahelyüket elvesztő sellyeiek közül sokan például Pécsre költöztek, míg helyükre a falvakból érkeztek családok a biztosabb megélhetés, a jobb infrastrukturális ellátottság és szolgáltatások reményében. Ezzel párhuzamosan azonban megfigyelhető a legszegényebbek kiszorulása a kistérség marginalizált falvainak elértéktelenedett házaiba. E folyamatok hatására ma a kistérség falvainak jó része visszafordíthatatlan gettósodással, társadalmi és etnikai homogenizációval néz szembe. A legszegényebb, leghiányosabb ellátottságú aprófalvak végállomást jelentenek, a helyi munkalehetőségek teljes hiánya, a kistérségen belüli és az azt környező térséget jellemző munkaerőpiaci mobilitási lehetőségek igen korlátozott volta, valamint a részben az aprófalvas településszerkezetből, részben az önkormányzatok súlyos forráshiányosságából következően akadozó, nehezen elérhető szolgáltatások bajosan kínálnak bármiféle kitörési pontot a lakosság számára. A kistérség össznépessége tehát tendenciózusan csökken, azonban az egyes településeken eltérő demográfiai folyamatok figyelhetők meg. A települések egy csoportját a gyorsan fogyó népességű, elöregedő, vagy az elöregedés jeleit mutató falvak alkotják, ahol a nagymértékű elvándorlás együtt jár a népesség természetes fogyásával (azaz a születések és halálozások negatív egyenlegével). Ebbe a csoportba tartozik Bogdása, Drávakeresztúr, Drávasztára, Felsőszentmárton, Páprád, Vejti és Zaláta, valamint a kistérségi központ Sellye és a mikrotérségi funkciókat ellátó Vajszló is. E települések jó részében a cigány népesség a kistérségi mutatókhoz képest kifejezetten alacsony arányban van jelen (Drávasztára, Felsőszentmárton, Páprád). Sámod is a fogyó népességű, elöregedő falvak irányába mutat, azonban a fogyás nem ölt az előzőekhez hasonló, drasztikus mértéket. Nagycsányon is 6 uo. 7 Erről bővebben ld. a 12. fejezetet

A kistérség népességének néhány jellemezője 16 hasonló a tendencia, ugyan itt az utóbbi húsz évben, ha minimálisan is, de pozitív mérleget mutat a szaporodás, az idősek aránya az ezredforduló óta csaknem megkétszereződött. A falvak egy másik csoportjában a népesség fogyása elsősorban az elvándorlásból következik, a természetes fogyás és szaporodás egyenlege inkább stagnáló, valamint a korszerkezet is kiegyensúlyozottabb. Ezek: Baranyahidvég, Bogádmindszent, Csányoszró, Kákics, Marócsa. Sósvertikén szintén nagymértékű természetes fogyás és elvándorlás figyelhető meg, különösen az ezredfordulót követően. Drávafokon nagymértékű fogyás figyelhető meg a rendszerváltás óta, mind a természetes szaporodás és fogyás, mind a vándorlási különbözet negatív eredményt mutat. Kisebb mértékű, de csökkenő tendenciát mutat Besence, Drávaiványi, Hegyszentmárton. A települések egy másik markáns csoportját azok a falvak képezik, ahol a természetes szaporodás pozitív egyenleget mutat, a korszerkezet összetétele fiatal, vagy fiatalodó. Ezek a települések jellemzően magas roma arányúak, és a gettósodás irányába mutatnak. Az elvándorlás azonban ezekben a falvakban is megfigyelhető. Adorjáson a természetes szaporodás alig tudja kompenzálni az elvándorlás mértékét. Gilvánfa a kistérség egyik olyan települése, ahol számottevően nőtt a lakosság száma a vizsgált időszakban, korösszetétele kirívóan fiatal. Az elvándorlási egyenleg e településen is negatív, amit a természetes szaporodás azonban megbízhatóan ellensúlyoz. Hirics lakónépessége az utóbbi tíz évben indult növekedésnek, a szaporodási egyenleg kezdi kompenzálni a nagymértékű elvándorlást, a korszerkezet a fiatalodás irányába mutat. Lúzsokon is hasonló folyamat figyelhető meg, Gilvánfa után ez a második legfiatalabb korösszetételű település. Magyarmecskén az utóbbi évek természetes szaporodása látszik ellensúlyozni az elvándorlást. Szintén gettósodó település Piskó, ahol azonban a természetes szaporodási egyenleg nem tudta kompenzálni a nagymértékű elvándorlást, azaz összességében fogyatkozó népességű. Kisszentmártonban hasonló demográfiai folyamatok érvényesültek az elmúlt évtizedekben. Kisasszonyfán enyhe mértékű pozitív szaporodási egyenleg mellett jelentős népességcsökkenés figyelhető meg az elvándorlásból adódóan. Összességében a népesség fogyása az elmúlt húsz év viszonylatában a legszámottevőbb Drávakeresztúron, Felsőszentmártonban, Kemsén, Marócsán és Vejtiben. Számottevő növekedés tapasztalható viszont Gilvánfán és Lúzsokon, kisebb mértékű Adorjáson és Kóróson (3. táblázat). Az elmúlt négy évtizedben Sellye és Vajszló kivételével szinte kizárólag a rendszerváltás utáni évtizedben látható pozitív vándorlási mérleg a falvakban. (7. ábra) A természetes szaporodás és fogyás különbözete pedig alapvetően két markáns típusba sorolja a kistérség falvait (8. ábra).

A kistérség népességének néhány jellemezője 17 7. ábra: Vándorlási különbözet (fő), 1970-2010 8. ábra: Természetes fogyás és szaporodás(fő), 1970-2010 Forrás: KSH 3. táblázat: Vándorlási különbözet és népességszám változás a kistérség településein (1990-2010) Állandó népesség (2010), fő Vándorlási különbözet (1990-2010), fő Népességszám változás (1990-2010), fő Adorjás 211-19 15 Baranyahídvég 209-3 -4 Besence 132-35 -32 Bogádmindszent 453-20 15 Bogdása 314-6 -20 Csányoszró 738-24 -60 Drávafok 538-42 -57 Drávaiványi 221-12 -13 Drávakeresztúr 121-5 -57 Drávasztára 458 4-86 Felsőszentmárton 1032-107 -293 Gilvánfa 427-67 69 Hegyszentmárton 451 25-59 Hirics 248-73 -10 Kákics 236-2 -39 Kemse 63-42 -43 Kisasszonyfa 208-59 4 Kisszentmárton 292-88 -12 Kórós 250 15 16 Lúzsok 264-17 45

A kistérség népességének néhány jellemezője 18 Magyarmecske 339-72 12 Magyartelek 237-14 10 Markóc 69-14 -17 Marócsa 111-43 -36 Nagycsány 173-5 15 Okorág 183 27-32 Ózdfalu 195 17-3 Páprád 178-37 -44 Piskó 265-63 -22 Sámod 201 0-46 Sellye 2899-224 -362 Sósvertike 193-30 -38 Vajszló 1884-163 -200 Vejti 180-50 -67 Zaláta 284-26 -39 Sellyei kistérség 14257-1274 -1490 Forrás: KSH A teljes függőségi ráta a 100 fő 18-59 évesre jutó 0-17 évesek és a 60 évnél idősebbek száma az elmúlt húsz évben csökkenést mutat, azaz a munkaképes korú lakosság aránya megerősödött a teljes népességen belül. Emellett az öregségi index a 60 évesnél idősebbeknek a 0-17 évesek egymáshoz képesti aránya növekedett a kistérségben (9. ábra). A népesség korosztályos megoszlása mindemellett országos összehasonlításban a 18 éven aluliak nagyobb arányát mutatja. Országos összehasonlításhoz 2010-es adatok érhetők el, ezek szerint a kistérségben a 18 éven aluli népesség aránya mind a megyei, mind az országos átlagot meghaladja (10. ábra). 9. ábra: Teljes függőségi ráta és öregségi index, 1990-2010 10. ábra: Korosztályos megoszlás, 2010 Forrás: KSH A kistérségben belül az egyes települések között jelentős különbségek tapasztalhatók a korosztályos összetétel tekintetében. A 18 éven aluli népesség aránya Gilvánfán kiugró, 40%-os, Adorjáson, Drávaiványiban, Hiricsen és Lúzsokon meghaladja, Kóróson és Piskón pedig közelíti a 30%-ot, további 16 településen 20% felett mozog. Ezek a települések egyúttal a legmagasabb szegénységi kockázatúak közé tartoznak.

A kistérség népességének néhány jellemezője 19 A fiatalodási index (a 15 év alattiaknak a 60 év felettiekhez viszonyított aránya) Gilvánfán messze a legmagasabb a kistérségben (5,78), de szintén magas értéket mutat Adorjás, Hirics, Kórós, Lúzsok és Piskó (4. táblázat). A 60 év felettiek népességen belüli arányának kistérségi átlaga 20%. Az arány ennek másfélszerese Drávakeresztúron, Drávasztárán és Felsőszentmártonban (azaz a három horvát nemzetiségű gyökerű településen), valamint Zalátán. Az idősek arányának extrém alacsony mutatóját (5-6%) láthatjuk Gilvánfán, Lúzsokon és Piskón. A 60 év felettiek ilyen alacsony aránya a település fiatal jellege mellett arra is utal, hogy lakói közül az országos átlagnál jóval kevesebben élik meg az időskort. 4. táblázat: A települések korösszetétele 8, 2011 Népesség száma (fő) Fiatalodási index 18 éven aluliak aránya (%) 60 év felettiek aránya (%) Gilvánfa 427 5,78 40,28 5,39 Hirics 248 2,56 34,27 10,89 Drávaiványi 221 1,57 32,58 16,74 Lúzsok 264 3,78 32,58 6,82 Adorjás 211 2,19 31,28 9,95 Kórós 250 2,03 29,60 12,00 Piskó 265 3,93 29,06 5,66 Magyarmecske 339 1,46 28,02 14,16 Kisszentmárton 292 1,85 27,74 11,30 Ózdfalu 195 1,20 27,18 17,95 Markóc 69 1,00 26,09 20,29 Kisasszonyfa 208 1,20 25,00 16,83 Vejti 180 1,06 24,44 18,33 Besence 132 1,67 23,48 11,36 Magyartelek 237 1,10 23,21 16,88 Okorág 183 1,19 22,95 14,75 Bogádmindszent 453 1,16 22,74 16,11 Sósvertike 193 1,53 22,28 9,84 Marócsa 111 0,77 21,62 23,42 Drávafok 538 0,95 21,56 17,47 Kákics 236 0,89 21,19 19,92 Hegyszentmárton 451 0,82 20,40 17,52 Csányoszró 738 0,68 20,05 20,87 Nagycsány 173 0,64 19,65 20,81 Vajszló 1884 0,57 17,94 22,51 Bogdása 314 0,65 17,83 19,75 Zaláta 284 0,48 17,61 28,52 Baranyahídvég 209 0,86 16,75 13,40 Sellye 2899 0,47 15,11 23,25 8 A táblázatban félkövér betűvel szedtük a legmagasabb szegénységi kockázatú települések mutatóit.

A kistérség népességének néhány jellemezője 20 Felsőszentmárton 1032 0,33 14,53 30,91 Kemse 63 0,58 14,29 19,05 Drávakeresztúr 121 0,31 14,05 29,75 Páprád 178 0,40 14,04 24,16 Drávasztára 458 0,33 13,54 31,88 Sámod 201 0,49 13,43 19,40 Forrás: KEKKH A születéskor várható élettartam szempontjából a kistérség a 2009-es adatok alapján a középmezőnyben helyezkedik el, ám így is több éves hátrányt mutat (74,56) az országos legjobbhoz képest (Budapest II. kerület, 80,04). A férfiak és a nők között mintegy nyolc évnyi a különbség (előbbi 70,32, utóbbi 78,76). Az elmúlt években a születéskor várható élettartam leginkább stagnált, ám az elmúlt 20 év függvényében határozott javulás érzékelhető. A 18 éven aluli népesség száma 2920. Számuk Sellye és Vajszló után Gilvánfán a legmagasabb, jóllehet, e település lakosságszáma alapján csak 9. a sorban. A gyermekek száma összesen hét településen haladja meg a 100 főt. Sellye, Vajszló és Gilvánfa mellett a 0-5 évesek száma a legmagasabb Csányoszrón, Lúzsokon, Drávafokon, Felsőszentmártonban és Bogádmindszenten. 5. táblázat: A 18 éven aluli népesség korosztályos összetétele, 2011 9 Lakosság száma 18 év alatti összesen 0-2 éves 3-5 éves 6-13 éves 14-17 éves 0-5 éves együttesen Sellye 2899 438 61 72 183 122 133 Vajszló 1884 338 51 47 143 97 98 Gilvánfa 427 172 23 37 73 39 60 Felsőszentmárton 1032 150 16 17 73 44 33 Csányoszró 738 148 20 23 61 44 43 Drávafok 538 116 21 14 54 27 35 Bogádmindszent 453 103 15 17 53 18 32 Magyarmecske 339 95 11 16 43 25 27 Hegyszentmárton 451 92 9 9 47 27 18 Lúzsok 264 86 21 15 32 18 36 Hirics 248 85 9 12 48 16 21 Kisszentmárton 292 81 9 15 37 20 24 Piskó 265 77 7 16 36 18 23 Kórós 250 74 11 14 36 13 25 Drávaiványi 221 72 12 15 31 14 27 Adorjás 211 66 9 5 32 20 14 Drávasztára 458 62 7 12 29 14 19 Bogdása 314 56 9 6 25 16 15 Magyartelek 237 55 11 8 25 11 19 9 A táblázatban félkövér betűvel szedtük a legmagasabb szegénységi kockázatú települések mutatóit.