TÚLVILÁGI ELKÉPZELÉSEK ÉS ÉRTELMEZÉSI PROBLÉMÁK A PÉCSI KÉSÔ RÓMAI-ÓKERESZTÉNY TEMETÔBEN

Nagy Levente TÚLVILÁGI ELKÉPZELÉSEK ÉS ÉRTELMEZÉSI PROBLÉMÁK A PÉCSI KÉSÔ RÓMAI-ÓKERESZTÉNY TEMETÔBEN A pécsi késô római ókeresztény temetô az egykori Sopianae városától északra, a mai pécsi belváros területén, a Széchenyi tér és a Dóm tér közötti területen helyezkedik el. 1 A késô római temetô területén a kora császárkorban agyagkitermelô gödrök, téglaége tô kemencék mutathatók ki, a legkorábbi csontvázas temetkezések a III. századtól jelennek meg. 2 A XVIII. századtól kezdve számos ásatás volt a területen, mára több mint 30 igényesen kialakított sírépítmény ismert. (1. kép) A XX. századi ásatásai csak részben publikáltak, de az ismert eredmények, elô ze tes közlések alapján ma már egyre több információ áll rendelkezésre a temetô szer ke ze térôl, belsô kronológiájáról, a temetkezés során alkalmazott rítusokról, szertartásokról, amelyek a sírépítmények el he lyezkedését, alaprajzi elrendezését be fo lyá solják. 3 Az eddigi kutatási eredmények alapján a temetô idôrendje nagy vonalakban meghatározható: a legkorábbi, III. századi sírok a temetô déli délkeleti részén találhatok, amely a késôb bi ekben észak és nyugat felé terjeszkedett. 4 A temetô északnyugati részén találhatók a legkésôbbi sírok és egyúttal a legtöbb igényesen kialakított, egyedülállóan változatos alaprajzú sírkamra, mauzóleum, amelyek a IV. század második felére keltezhetôk. A temetô északnyugati zónájában néhány sírépítményben keresztény szimbólumok, bibliai jelenetek láthatók, ezek miatt a te me tô nek ez a része az ókeresztény temetô elnevezést kapta, és 2000-ben UNESCO világörökségi helyszínné vált. 1. Sopianae északi temetôjének késô római-ókeresztény sírkamrái. Tóth István Zsolt 2012. i. m. 2. kép nyomán 1

2. Sopianae északi temetôje, XXXIII. számú sírkamra, ún. ókeresztény mauzóleum, Dániel az oroszlánveremben. Török em András felvétele Az északnyugati temetôrész legnagyobb sírépítménye az ún. cella septichora, egy 2005 2006-ban teljesen feltárt befejezetlenül maradt, részben földbe mélyített mauzóleum hét apszissal, 5 valamint két háromapszisos (cella trichora) alaprajzú létesítmény. A XII. században kápolnaként használt északi cella trichora a középkori székesegyház nyugati szomszédságában 1922 óta ismert, 6 a 2010 2011-ben a Rózsakertben feltárt cella trichora ásatási jelentései, rövid értékelései szintén napvilágot láttak. 7 Részben földbe mélyítették az egyetlen sír számára készült centrális oktogonális alaprajzú mauzóleumot is (V. sírkamra), amelyhez második építési periódusában egy négypilléres elôcsarnokot építettek. 8 A késô római korban feltételezhetôen egymás mögötti parcellasorokban egymás mellett álló (ókori analógiák alapján mauzóleumnak, sírkamrának nyugodtan nevez hetô) sírépítmények legtöbbje kétszintes: a halottakat a földbe mélyített alsó sírkamrában (hypogaeum) helyezték el. 9 Az alsó sírkamrák földfelszínen nem látható bejárata elé gödröt ástak, a sírkamrát a gödör falába mélyített földlépcsôkön keresztül közelítették meg, majd a temetkezés után a gödröt a halottak nyugalmának zavartalansága érdekében betemették. 10 A halottak mind pogány (antik római), mind keresztény környezetben szokásos emléknapjait, és az ezekhez kapcsolódó halotti lakomákat a kétszintes sírépítmények planírozott késô római járószintre épült (vagyis az egykori földfelszínen álló), magyar publikációkban sokszor tévesen sírkápolnának, temetôkápolnának nevezett felsô épületében (cella memoriae) tartották. 11 A római birodalmi viszonylatban is ritkán elôforduló kétszintes sírépítmények helyes régészeti építészettörténeti értelmezése érdekében egyfajta alapkutatás gyanánt mára szükségessé vált az elhunytak, illetve a sírépítményeket meg ren de lô rokonok, családtagok túlvilági elképzeléseinek behatóbb vizsgálata. Ez a feladat a sopianaei temetô temetkezési rítusait, szokásait megvilágító egykorú írott források hiányában mindenekelôtt a geometrikus és növényi mintákkal, ókeresztény szimbólumokkal, bibliai 2

jelenetekkel díszített sírkamrák ikonográfiai programjainak vallástörténeti értelmezésével végezhetô el. Mivel a sírkamrák többsége festetlen volt, a falfestmények értelmezése során kialakuló kép csak egy reprezentatív, a temetô egészére aligha kiterjeszthetô (bár alkalmasint sokat sejtetô) minta lehet. Az 1975-ben feltárt ún. ókeresztény mauzóleum (a Gábor Olivér és Visy Zsolt számozása szerinti XXXIII. sírkamra) a pécsi Szent István téren, amelynek felsô szintje az ásatót, Fülep Ferencet a Salona (Marusinac) ókeresztény temetôjébôl ismert, Anastasius mártír ereklyéit tartalmazó mauzóleumra emlékeztette, kelet nyugati tájolású épület (a temetô északnyugati részén a legtöbb memoria észak-déli tájolású). 12 Az alsó sírkamrát eredetileg egyetlen szarkofág számára készítették, két további szarkofágot másodlagosan helyeztek el a sírkamrában. A sírkamra népvándorlás-kori lakói mindhárom szarkofágot összetörték, de csak a legigényesebben díszített I. számú szarkofágot sikerült apró töredékeibôl rekonstruálni. A noricumi márványból készített szarkofágot maszkokkal és Erós-ábrázolásokkal díszítették, amelyek a szarkofág oldalfalain a négy évszakot jelenítik meg. 13 A sírkamra keleti falán a szarkofág mellett egy Krisztus-monogram látható, tôle jobbra egy vitatott értelmezésû ülô (?) férfi alakja (értelmezési lehetôségként korábban trónoló Krisztus, vagy az ülô halott ábrázolása fogalmazódott meg). Az északi falon Ádám és Éva, valamint az oroszlánverembe vetett Dániel ábrázolásai láthatók. (2. kép) A falfestmények ikonográfiai elemzését újabban Hudák Krisztina végezte el, aki az egész ikonográfiai programot a IV. század közepére keltezte a jobban datálható itáliai, illetve európai provinciákból származó párhuzamok alapján. 14 A Via Anapo katakombában elôkerült, girlandok alatt ábrázolt egyik Dániel-alak kiterjesztett karja szerencsés módon éppen ott látható jól, ahol a pécsi freskó megrongálódott, 15 így talán alkalmas egy néhány évvel ezelôtt a magyar kutatásban kialakult ikonográfiai vita lezárására. Dániel nem nagy méretû koszorúkat tart a kezében, hanem egy girlandhoz ér hozzá, a koszorú hiánya nem bizonyítja azt a korábbi feltevést, hogy a sírkamra mártírsír, vagy mártírereklyéket tartalmazó sír lett volna. 16 (3. kép) A Róma városi katakombákból, illetve a centcellesi mauzóleum (valószínûleg Constans császár síremléke, 350 17 ) mozaikjairól jól ismert hasonló ábrázolások mellett a növényi ornamentikája és a Dániel-alak thessaloniki párhuzamait kell még kiemelni, mindenekelôtt a thessaloniki Démosthenés u. 7 szám alatt feltárt, IV. század elsô felére keltezett sírkamrából. 18 (4. kép) A sírkamra bibliai jelenetekkel történô kifestése és a görög mitológiából ismert Erósok mint évszakok képeivel díszített, bár korábban készült szarkofág felállítása ugyanabban az idôben történt. Lehetséges-e ezeket az ábrázolásokat prospektív módon (a halál utáni életre utalóan) értelmezni? Valóban tükrözik ezek a képek a halott, vagy a megrendelô(k) keresztény túlvilági elképzeléseit, vagy a IV. században divatossá váló egyszerû, keresztény szimbolikus jelentést nélkülözô dekorációkról van szó? Valóban mélyebb teológiai ismereteket nélkülözô, a bibliai képek szimbolikáját kevésbé, vagy egyáltalán nem értô személyek rendelték meg ezeket a festményeket, ahogy néhány évvel ezelôtt Wolfgang Schmidt gondolta? 19 3. Róma, Via Anapo katakomba, 10. cubiculum, Dániel az oroszlánveremben. (Deckers Mietke Weiland 1991., i. m. Farbtafel 14b nyomán) 3

4. Thessaloniki, Démosthenés u. 7. sz. alatti I. sírkamra, Dániel az oroszlánveremben. (Marki 2006. i. m. Pin. 11b nyomán) A régészeti kutatásnak korábban nagy gondot jelentett az, hogy egy késô antik, vagy akár népvándorlás kori lelet, leletegyüttes, ahol keresztényként értelmezhetô szimbólumok, például egy Krisztus-monogram vagy egy keresztábrázolás pogány hagyományokra utaló mellékletadással, sôt pogány vallásosságra utaló amulettekkel együtt jelenik meg, pogányokhoz vagy keresztényekhez tartozott-e? 20 Ki vagy kik határozható(k) meg keresztényként? Definíciós javaslatom szerint azok a keresztények, akiket megkereszteltek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevén (és nem feltétlenül a Haza, a Leány és a Szentlélek nevében in nomine patria(e) et filia(e) et spiritus sancti - ahogy az egy VIII. századi bajor pap esetében elôfor dult). 21 A IV. században a keresztség felvételét hosszú katekumenátus elôzte meg, de elterjedt már a csecsemôkeresztelés szokása is. Ez utóbbi esetben a csecsemô feltételezhetôen keresztény hagyományokat ápoló család gyermekeként látta meg a napvilágot, majd gyermekkorában kapta meg azt a keresztény nevelést és alapmûveltséget, az ókeresztény ikonográfiában is ábrázolt bibliai történetek ismeretét, amelyeket a katekumenátus során sajátítottak el. 22 és felnôttként megkereszteltek. Írott források a sopianaei keresztény egyházközségrôl, annak szervezetérôl, esetleges püspökének vagy presbiterének teológiai irányultságáról nem maradtak fenn. 23 A szomszédos város, Mursa, vagy akár a császárváros Sirmium keresztény lakói püspökeik vezetésével különféle Nikaia-párti és Nikaia-ellenes hitvallás-formulát ismerhettek meg (amelyeket templomaikban el kellett, hogy imádkozzanak), Sirmiumban alkalmuk volt hitvitákon részt venni, helyi zsinatok határozatait megismerni. 24 Való színût lennek tartom azt, hogy Sopianae keresztény lakosai (például az igényes sírépítményeket megrendelô elit) semmit nem tudtak volna a dél-pannoniai szomszéd városok egyháztörténeti eseményeirôl, sôt még elemi bibliai ismeretekkel sem rendelkeztek. A kétszintes sírépítmények alsó sírkamráit, azok falfestményeit az élô rokonok, családtagok csak a temetés idején láthatták, vagyis a sírkamra teljes egészében a halott(ak) birodalma volt, a festményeket kizárólag a halottak számára festették. Így nem látom akadályát annak, hogy a falfestmények bibliai jeleneteit a korábbi magyar kutatás eredményeivel összhangban 25 prospektív módon értelmezzem. Ebben az esetben az egész ikonográfiai program fôszereplôje a megváltó és feltámadó Krisztus, aki a Szent István téri mauzóleum (XXXIII. sírkamra) keleti falán a krisztogram alakjában szimbolikusan van jelen. 26 A mûvelt ókeresztény lelkek számára a test feltámadása az utolsó ítéletkor a platonista filozófia erôs hatásai ellenére is éppen olyan fontos maradt, mint a lélek halhatatlanságára, jobban mondva az örök életre vonatkozó tanítás. 27 Ezek az alap vetô keresztény hitigazságok semmilyen teológiai elôképzettséget nem igényeltek a falfestmények megrendelôi részérôl, éppen ezért álláspontom szerint nem szükség sze rû és nem is feltétlenül indokolt a sírkamra keleti falán, a trónon (?) ülô alakot és a szarkofágot a test és lélek dualizmusának megjelenéseként értelmezni. 28 4

A IV. században a pogány irodalom és mitológia az alapfokú iskolai képzés részét képezte, a keresztény tanulók számára is. 29 Orosius keresztény világtörténetének elsô könyvében (I, 18, 1) például nem is részletezi az iskolában jól megtanult, így mindenki számára ismert trójai háború eseményeit. Így nem csoda az sem, hogy az ún. szinkretisz tikus (egyetlen ikonográfiai programon belül vegyesen elôforduló mitológiai és bibliai) ábrázolások megrendelôi gyerekkoruk óta jól ismerik a klasszikus görög-római múlt kulturális örökségét, és ezzel együtt a római sírmûvészet mitológiai képeinek nemrégiben Paul Zanker által is részletesen tárgyalt szimbolikus értelmezéseit, jelentéstartományait. 30 Az évente visszatérô évszakok ábrázolásai, amelyeket az ókeresztény régészet a semleges motívumok között tart számon, hagyományos pogány kontextusban a természet ciklikus újjáéledésével, az élet és halál körforgásával jól modellezhetô tökéletes világrendet személyesítik meg. 31 Lehetséges ezért, hogy a szarkofág keresztény tulajdonosa, vagy a szarkofágot a sírkamrában felállíttató (nem feltétlenül mind keresztény) hozzátartozók az Erósokat, évszakokat egyszerû dekorációnak tartották, egyszerûen megtetszett nekik a sok évvel ezelôtt készült szarkofág. A római sír mû vészet ikonográfiai konvencióinak ismeretében azonban nem zárnám ki azt sem, hogy az évszak-perszonifikációk révén megjelenített tökéletes világrend keresztény kontextusban Isten mûve, az elsô emberpár óta bûnben élô, de Dánielhez hasonlóan a bûn oroszlánjainak szájából kiszabadított keresztény hívô megváltásának, üdvösségének ígéretével. 32 Az 1782-ben felfedezett I. számú, ún. Péter Pál-sírkamra szerencsés módon épen maradt dongaboltozattal lefedett alsó szintje szintén csak a késô római járószintbe beásott gödrön keresztül volt elérhetô, a temetkezés után ezt a gödröt is földdel töltöttek fel. Az alsó sírkamra falfestményei ezért itt is kizárólag a halott számára készültek, az ô szarkofágja nem maradt fenn. 33 (5. kép) A sírkamra északi falán Péter, Pál és a Krisztus-monogram látható, valamint a keleti falon a Bûnbeesés részlete, egy elpusztult jelenet, és a Jónás-ciklus képei. A nyugati falon Noé, Mária a kis Jézussal, valamint három orientális öltözetû alak látható. A dongaboltozaton kertet idézô növényi ornamentika, galambok és pávák ábrázolásai, valamint a képmezô közepén elhelyezkedô krisztogram és négy szimmetrikusan el he lyez kedô férfimellkép látható külön medalionokban. A festmények teljes körû ikonográfiai és stíluskritikai elemzését Hudák Krisztina végezte el 2009-ben, aki az egész ikonográfiai programot az egyes fejábrázolások jól keltezhetô analógiái segítségével keltezte a IV. század végére. 34 A leglényegesebb ikonográfiai problémákat a londoni King s College és a Pécsi Patrisztika Központ ókeresztény ikonográfiával és epigráfiával foglalkozó nemzetközi konferenciája tárgyalta meg 2012 májusában, felkért elôadókkal (Csigi Péter, Gábor Olivér, Heidl György, Hudák Krisztina, Nagy Levente, Visy Zsolt). 35 Amennyiben a lugasban pi he nô Jónás-figura fölött ívesen kanyarodó növény valóban nem az ókeresztény ikonográfiában megszokott, de mindig pergolaszerû támasztékkal együtt ábrázolt tök, hanem a Szent Jeromos által hedera (repkény) szóval latinra fordított qiqeion nevû növény (ez szerepel Jónás könyvének héber eredeti szövegében), akkor a Jónás jelenet keltezése Heidl György értelmezésével megegyezôen a 397 utáni évekre tolódik. Ebben az évben jelentette meg ugyanis Szent Jeromos Jónás könyvéhez írott kommentárját, amelyben a növény nevének a Septuagintában olvasható koloynthé (lopótök) repkény fordítását megmagyarázva részletesen leírja a támasztékot csakúgy mint a pécsi falfestményen nem igénylô, Palesztínában honos qiqeiont. 36 A 2012-ben lezajlott hasznos és termékeny vita ellenére továbbra is megoldatlan ikonográfiai kérdés marad az, hogy a bal oldalán egy nagy tökre emlékeztetô termésnek látszó lelógó folttal ábrázolt, a qiqeion jeromosi leírásához valóban hasonló növényt azért ábrázolták-e így, mert a megrendelô ismerte Jeromos Jónás-kommentárját, vagy a festô egyszerûen nem tudta megfesteni a támasztékot a képmezô sarkában megmaradt egészen kis helyre. 37 Akár tök, akár repkény, akár borostyán, akár qiqeion a képen látható növény, a sírkamra stíluskritikai alapon megállapított, temetô to pográfiai érvekkel is alátámasztható, (megalapozott és elfogadható) IV. század végi keltezését nem befolyásolja. 38 Nem kevesebb problémát okozott a kutatás számára a dongaboltozaton látható négy férfifej értelmezése (5. kép), amely a túlvilági 5

5. Sopianae északi temetôje, I. számú, ún. Péter-Pál sírkamra. Török em András felvétele elképzelések kérdéséhez szorosan kapcsolódik, így a medalion-büsztök értelmezési problémáinak tárgyalását ebben a tanulmányban sem kerülhetem ki. A korábbi irodalomban olvasható értelmezési javaslatokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb problémákat az alábbi táblázat szemlélteti. Feltûnô, hogy az I. számú sírkamra festett északi fala mögött látható kis fülke (loculus) hátsó fala nem más, mint a sírkamra nagyrészt elpusztult felsô szintjének mélyebbre ásott falalapozása, vagyis a loculus, nem szándékosan, hanem statikai okokból, mondhatni véletlenül keletkezett. Nincs magyarázat azonban arra, hogy miért kötötték össze a loculust egy ablakszerû kis nyílás (fenestella) révén a sírkamra belsô terével, ahelyett, hogy statikai okokból földdel feltöltötték volna. 45 Akár mártírokat, akár más, ma még ismeretlen személyazonosságú alakokat ábrázoltak a sírkamra dongaboltozatán paradicsomi környezetben, akár elhelyezték ezek ereklyéit az itt eltemetett halott kérésére az északi fal mögötti kis fülkébe, akár nem, a festmények prospektív értelmezése erôsen valószínû. Az északi fal és a dongaboltozat közepén ábrázolt krisztogramok, a nyugati fal középsô jelenetében Mária ölében látható istengyermek, és (a 2012. évi konferencián elhangzott ikonográfiai vita alapján) talán a keleti fal középsô paneljében egykor ábrázolt Jó Pásztor alak alapján 46 az egész emberséget megmentô Isten, a Máriától megszületett megváltó és feltámadó Krisztus a sírkamra ikonográfiai programjának központi alakja, az örök életre készülô sírtulajdonos egyetlen reménysége. A Gosztonyi Gyula, majd Fülep Ferenc által 1938 1939-ben és 1964-ben feltárt II. számú sírkamra, a Korsós sír északi falán kialakított fülkében egy festett korsó és pohár látható, amely tipológiai szempontból a jellemzôen IV. század második felére V. század elejére keltezett üvegkorsókra és poharakra hasonlít. 47 (6. kép) A korsó formája Értelmezési javaslat A fejek idealizált anonim portrék, például szimbolikus fogalmakat megjelenítô alakok (Paradicsomi boldogság, évszakok, evangéliumok, a világ négy sarka, stb.). 3 9 A büsztök a sírkamrában eltemetett család tagjai. 4 1 A büsztök valóban halottak, de nem a sírkamrába temetett halottak, hanem mártírok ábrázolásai, ereklyéiket a salonai Anastasius mauzóleum mintájára az északi fal mögötti kis fülkében helyezték el. 43 Problémák az értelmezési javaslattal Ez az értelmezés nem felel meg római és az ókeresztény sírfestészet ikonográfiai konvencióinak: a fejek nem egyformán fiatalok, nem idealizáltak, és bár nem nevezhetôk portrénak, egyénített férfiarcokkal rendelkeznek. Mind a római császárkori, mind az ókeresztény sírmûvé szetben általában halottakat ábrázolnak hasonló medalionokban. 40 A kis méretû, 3 méternél nem hosszabb sírkamra egyetlen szarkofág számára készült. 4 2 Írott források hiányában semmit nem tudunk a mártírok kultuszáról a késô római Sopianaeben, annak ellenére, hogy a hasonló korú és szerkezetû, hasonló sírépítményeket tartalmazó balkáni (salonai és naissusi) temetôkben a mártírok közösségi kultusza a IV. század végétôl jól adatolt. 44 6

azonban emlékeztet a II III. századra keltez hetô, emberi lábfejjel díszített fülû bronz korsótípusokra is, 48 tehát lehetséges, hogy a fülkében egy sokkal régebbi bronzkorsót ábrázoltak együtt a IV. század második felében elterjedt pohárformával. A fülke körül egy szôlôinda tekeredik, jól látható szôlôfürtökkel. Keresztény jelképek hiányában nehéz megmondani, hogy a Korsós sírba temetkezô személy pogány, vagy keresztény volt-e. Az egyébként számos késô római sírban elôforduló korsó-pohár mellékletkombináció a korábbi szakirodalomban helytelenül az eucharisztia szimbólumaként szerepel, újabban helyesen a magyar kutatás szerint is a hagyományos római halotti lakoma (epulum) vagy ókeresztény halotti lakoma (refrigerium) szimbólumainak tartható. 49 A pécsi sírépítményekben gyakorta elôforduló falba mélyített fülkék mécsesek, vagy ha halotti lakomában gondolkodunk étel és italmellékletek helyéül szolgáltak. Maga a szôlôábrázolás egy dionysosi asszociációkat keltô díszítmény, amely mind a hagyományos római, mind az ókeresztény sírmûvészetben is elôfordul (ez utóbbi kontextusban mint semleges motívum). 50 A Korsós sír ikonográfiai programjának ókeresztény kontextusban történô értelmezése topográfiai és kronológiai okokból elméletileg lehetséges, de egyér tel mû en nem bizonyítható. Az 1964-ben az alsó sírkamra ajtajának küszöbén talált, 367 és 375 között vert érem nem segít a sírkamra keltezésében, mert az eredetileg egyetlen halott számára készült sírkamrában egy másodlagos temetkezés is volt. 51 Ma már nem lehet eldönteni, hogy az érmet az elsô, vagy a második temetkezés idején veszítette-e el valaki (a többi kétszintes sírépítményhez hasonlóan ez az alsó sírkamra is csak a temetkezés idején volt megközelíthetô az élôk számára). A sírkamra topográfiai helyzetét tekintve a legkésôbb kialakított sírparcellák egyikében állt (a befejezetlen, ezért általában a temetô fennállásának legkésôbbi idô sza kára, IV. század végére V. század elsô harmadára keltezett Cella Septichora nyugati szomszédságában), tôle két parcellasorral északabbra helyezkedett el a IV. és az V. számú sírkamra közé utólag beépített Péter Pálsírkamra, IV. század utolsó éveire keltezett falfestményeivel. 52 Ezért az északi falon ábrázolt pohárformát és az ajtó küszöbén talált érmet is figyelembe véve lehetségesnek tartom a sírkamra IV. század utolsó harmadára történô keltezését. A IV. század utolsó harmadában, különösen a század utolsó éveiben, nem utolsó sorban Theodosius császár sorozatos pogányellenes intézkedéseinek ismeretében statisztikai szempontból lehet sé ges a keresztények létszámának folyamatos növekedése a közigazgatási székhelyekként is számon tartott jelentôsebb városokban, 53 így Pécsett is. Így az sem zárható ki, bár keresztény identitásra utaló jelképek hiányában nem is bizonyítható, hogy a sopianaei északi temetô legkésôbb kialakított sírparcelláin felépült sírkamrák a Korsós sírral és más festetlen sírokkal együtt az egyre inkább krisztianizálódó, még a IV. század végén is magasabb életszínvonalon élô keresztény elit temetkezôhelyei voltak. 54 A Korsós sír déli és nyugati falán egy kerítés látható kicsiny sematikus virágokkal, amelyeket a korábbi kutatás a Paradicsomkerttel azonosított. 55 (6. kép) Friedrich Wilhelm Deichmann 1954-ben megfogalmazott, az újabb szakirodalomban ismét felkapottá vált szkeptikus véleménye szerint a kerítésminta nem a Paradicsomkert, hanem egy reális, földi sírkert kerítése, hiszen az 6. Sopianae északi temetôje, II. számú, ún. Korsós sírkamra. Török em András felvétele 7

7. Róma, SS. Pietro e Marcellino katakomba, 1. cubiculum, paradicsomkertben imádkozó halott. (Deckers Seelige Mietke 1987. i. m. Farbtafel 1b nyomán) ókeresztény irodalom sehol sem említi azt, hogy a bibliai paradicsomnak kerítése lett volna. 56 Deichmann azonban 1954-ben még sem az 1958-ban, az Apáca u. 8. szám alatt, az egykori Megyei Könyvtár udvarában feltárt kettôs sír, sem a 2006-ban a Korsós sír északi szomszédságában feltárt XX. sírkamrában talált épített sír festményeit nem ismerhette. 57 Mindkét sír belsô falán látható a kerítés minta sematikus virágokkal, a kerítés rácsai felett azonban mindkét helyen a halott(ak) keresztény identitását egyér telmû en jelzô Krisztus-monogramot ábrázolták. Deichmann azt is figyelmen kívül hagyta, hogy maga a Paradicsom szó (paredeisos) eredetileg a perzsa nagykirályok elkerített vadaskertjét jelentette. 58 Ha a Biblia kanonikus könyveiben nem is, de az inter tesz tamentális irodalomban, a Mózes apokalipszisének is nevezett apokrif Ádám és Éva életében (a 17 19. fejezetekben) megjelenik a rácsos kerítéssel körülvett, reteszes kapuval belülrôl gondosan bezárt Paradicsom képe, ahol Éva a kertkaput kinyitva engedi be a hízelegve érkezô kígyót. 59 Végignézve a kerítésábrázolások párhuzamait az ókeresztény sírmûvészetben, hamar szembeötlik a SS. Pietro e Marcellino katakomba 1. számú sírkamrájának falképe, amelyen egy elkerített kertben egy nô álldogál oráns testtartásban, az ókeresztény mûvé szet ikonográfiai konvenciói szerint az itt eltemetett halott ábrázolása. 60 Kevésbé valószínû, hogy a halott kísértete áll imádkozva a saját földi sírkertjében. (7. kép) A Ciriaca katakomba 2. számú arcosoliumában egyetlen ikonográfiai programhoz tartozik a kerítés, a lopótök-lugasban nyugvó Jónás és az itt nyugvó Zósimianos örök életre utaló sírfelirata. 61 A kerítés ebben az esetben sem lehet egy reális sírkert ábrázolása. Péter és Pál apostolok, valamint két másik férfi talán a 8. Ossenovo, ókeresztény sírkamra, kerítésmotívum. (Pillinger MinčevGeorgiev: 1989. i. m. Abb. 29. nyomán) 8

9. Aquincum, katonaváros nyugati temetôje, Bécsi u. 203, 9. sír, kerítésmotívum. Renate Pillinger felvétele sírkamra két épített sírjába temetett halottak szintén nem egy földi sírkertben állnak a naissusi Jagodin mala temetô jól ismert ókeresztény sírkamrájának mára sajnálatos módon elpusztult falfestményein. 62 A Keletbulgáriai ossenovói sírkamra rácsmotívuma, amely az oldalfalak felsô képmezejében, a sírkamra eget, napot és holdat megjelenítô dongaboltozatának indításánál (az égi és földi szférát mintegy elválasztva) fut végig a falakon, 63 ismét csak mennyország-asszociációkat kelt a nézôben. (8. kép) Az aquincumi katonaváros nyugati temetôjében, a Bécsi út 203. számú ház elôtt az 1980-as években elôkerült 9. számú épített sír szerencsés módon megmaradt nyugati falának festményén szintén a képmezô felsô részén található a kerítés, 64 mintha itt is a mennyországot, a Paradicsomkertet határoló kerí tésrôl lenne szó. (9. kép) Összefoglalásképpen elmondható, hogy a vizsgált ábrázolások prospektív értelmezése az eddigiekben elvégzett ikonográfiai ikonológiai elemzések alapján lehetséges. A régebbi és újabb szkeptikus véleményekben olvasható kifogások ellenére a pécsi sírkamrák ókeresztény szimbólumaiban és bibliai jeleneteiben nem feltétlenül szükséges IV. században divatossá váló, vallástörténeti forrásértékkel nem rendelkezô deko rációkat látni. Éppen ellenkezôleg: ezek a képek a legfontosabb forrásai az itt eltemetett keresztények túlvilági elképzeléseinek, akik hitük szerint már földi életükben reménykedtek a feltámadásban és az örök életben. Jegyzetek 1. Ez a tanulmány egy elôadás újabb szakirodalommal kiegészített magyar nyelvû változata, amelyet Szombathelyen tartottam a Autonomous towns in Noricum and Pannonia címet viselô konferencián 2011. október 25.-én Jenseitsvorstellungen und ihre Interpretationsprobleme im spätrömischen frühchristlichen Gräberfeld von Sopianae/Pécs címmel. Az eredeti német nyelvû változat a konferencia kötetében jelenik meg. 2. Tóth István Zsolt: Hány sírkamrát rejt a föld Sopianae északi temetôjében. Pécsi Szemle, 15, 2012, 1. 2 15. 3. Gábor Olivér: Sopianae temetôi építményeinek számozása. Ripam omnem quaesivit Ünnepi tanulmányok Prof. Visy Zsolt 65. születésnapjára tanítványaitól. Pécs Paks, 2009. 67 80. 4. Gábor Olivér: Ókeresztény jellegek a pécsi késô antik temetôben. FiRKák I. Fiatal Római Koros Kutatók I. konferenciakötete. Szerk. Bíró Szilvia. Gyôr, 2007. 367 378. 5. Pozsárkó Csaba Tóth István Zsolt Visy Zsolt: Sopianae. A cella septichora és környéke. Beszámoló a 2005/2006 évi régészeti feltárásról. Ókor, 9

6, 2007, 3. 84 90.; Tóth István Zsolt: A Cella Septichora Pécs elsô középkori székesegyháza? Pécsi Szemle, 13, 2010, 2. 3 14. 6. Fülep, Ferenc: Neuere Ausgrabungen in der Cella Trichora von Pécs (Fünfkirchen). Acta Archae ologica, 11. 1959. 399 417. 7. Tóth István Zsolt: Régészeti kutatások a Rózsakertben 2010-2011. Pécsi Szemle, 14, 2011, 4. 2 14.; Tóth István Zsolt: Újabb ókeresztény sírkápolna Sopianaebôl. Ókor, 11, 2012, 1. 97 106. 8. Kárpáti Gábor, A pécsi V. számú sírkamra. Mûemlékvédelem, 46. 2002. 142 144. 9. Hudák Krisztina Nagy Levente: Megfestett mennyország. Barangolás a pécsi ókeresztény temetôben. 2. bôv. kiad. Pécs, 2009. 17 18.; Magyar Zsolt: Késô császárkori sírépületek Pannoniában. Archaeologiai Értesítô, 137. 2012. 125 126. 10. Visy Zsolt: Újabb adatok a pécsi ókeresztény sírépítmények szerkezeti felépítéséhez. Archaeologiai Értesítô, 132. 2007. 111 121. 11. Hudák Nagy 2009. i. m. 17 18. további irodalommal. A kétszintes pécsi sírépületek alsó sírkamrájának magyar nyelvû szakirodalomban elterjedt kripta elnevezése elvileg nem helytelen, hiszen a Róma városi katakombák cubiculumait is nevezték így (Fiocchi Nicolai, Vincenzo Bisconti, Fabrizio Mazzoleni, Danilo: Las catacumbas cristianas de Roma. Origen, desarrollo, aparato decorativo y documentación epigrafica. Regensburg, 1999. 179 180.). A nemzetközi ókeresztény régészeti szakirodalom azonban mindenekelôtt a bazilikák apszisában mártírereklyék elhelyezése céljából kialakított föld alatti helyiséget nevezi kriptának (Testini, Pasquale: Archeologia Cristiana. 2. ed. Bari, 1980. 599 601.; Minčev, Alexander: Early Christian Reliquiaries from Bulgaria (4th 6th Century A.D.). Varna, 2003. 9.), ezért továbbra is jobbnak tartom kripta helyett a sírkamra megnevezést. 12. Fülep Ferenc: A pécsi ókeresztény mauzóleum ásatása. Archaeologiai Értesítô, 104. 1977. 246 257.; Fülep Ferenc: A pécsi késôrómai-mauzóleum feltárásáról. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 32. 1988. 31 44. 13. Tóth, Henriette: Bemerkungen zu den Jahreszeitendarstellungen des altchristlichen Sarkophages zu Sopianae. Cultus Deorum. Studia religionum ad historiam II. De rebus aetatis graecorum et romanorum in memoriam István Tóth. Hrsg. Ádám Szabó, Péter Vargyas. Pécs, 2008. 311 322. 14. Hudák Nagy 2009. i. m. 21 26. 15. Deckers, Johann Georg Mietke, Gabriella Weiland, Albrecht: Die Katakombe anonima di Via Anapo. Repertorium der Malereien, Roma Sotterranea Cristiana per cura del Pontificio Istituto di Archeologia Cristiana IX. Città del Vaticano, 1991. Farbtafel 14b 16. Hudák Krisztina szíves szóbeli közlése. 17. Schlunk, Helmut: Die Mosaikkuppel von Centcelles. Mainz, 1988. 123. és 14. kép; Johnson, Mark J.: The Roman Imperial Mausoleum in Late Antiquity. New York, 2009. 129 139., 357 358. 18. Hudák Nagy 2009. i. m. 21 26.; Marki, Euterpi: I nekropoli tisz thesszalonikisz sztusz hiszteroromaikusz kai palaiohristianikusz hronusz (mesza tu 3u eosz mesza tu 8u ai. m. H.). Athinai, 2006, Pin. 7a; 11b. 19. Schmidt, Wolfgang: Spätantike Gräberfelder in den Nordprovinzen des römischen Reiches und das Aufkommen christlichen Bestattungsbrauchtums. Tricciana (Ságvár) in der Provinz Valeria. Saalburg Jahrbuch, 50. 2000. 293 294. 20. Tóth, Endre: Heidnisch oder christlich? Folia Archaeologica, 47. 1998/1999. 117 130.; Tomka, Péter: Christ oder Heide? Das Grab 317 von Táp Borba. Zalai Múzeum, 11. 2002. 211 228. 21. Dixon, Philip: Britek, frankok, vikingek. Ford. Szilágyi Tibor. Budapest, 1985. 105. Ebbôl a szempontból nem releváns, hogy a megkeresztelt keresztény rendszeresen jár-e templomba, olvas-e pogány vagy eretnek könyveket, közössége hagyományait követve érem- vagy edénymellékletekkel temetkezik-e, vagy hord-e magánál pogány amuletteket. Az exempli gratia említett két elsô eset írott források hiányában nem dönthetô el, a másik két, régészeti forrásokban kimutatható eset az illetô keresztény pogány környezetéhez való alkalmazkodásának, akkulturációjának jele is lehet, nem feltétlenül személyes vallásosságának fokmérôje. Noha nem minden keresztény tárgy, ábrázolás (szimbólumok, bibliai jelenetek) tulajdonosa/megrendelôje feltétlenül mélyen hívô keresztény, az egyén (és családja, közössége) keresztény identitástudatának egyértelmûbb jelei lehetnek a külvilág elôl elzárt sírokban, sírkamrákban megfestett keresztény szimbólumok (pl. krisztogram) és a (legalább alapfokú) keresztény mûveltség, oktatás meglétére utaló bibliai jelenetek, amelyekkel e tanulmány foglalkozik. 22. Dolhai Lajos: Az ókeresztény kor liturgiája. A liturgia fejlôdése az ókeresztény egyházatyák írásainak tükrében. Budapest, 2001. 137. 23. Bratož, Rajko: Die kirchliche Organisation in Westillyricum (vom späten 4. Jh. bis um 600). Keszthely-Fenékpusza im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Noricum und Moesia. Hrsg. Orsolya Heinrich-Tamáska. Budapest Leipzig Keszthely, 2011. Anhang I., a releváns írott források felsorolásával. 24. Nagy Tibor: A pannoniai kereszténység története a római védôrendszer összeomlásáig. Budapest, 1939. 110 169.; T. Bíró Mária: Altercatio Heracliani egy sirmiumi hitvita ránkmaradt feljegyzése. Specimina nova dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecc lesiensis, 20. 2006. 37 48. 25. Fülep Ferenc Sz. Burger Alice: Baranya megye a római korban. Baranya megye története az ôskortól a honfoglalásig. Szerk. Bándi Gábor. Budapest, 1979. 244 245.; Visy 2007. i. m. 117., 119. 10

26. A pécsi temetôben elôforduló krisztogramábrázolások részletes összefoglalása: Gábor, Olivér: Christograms from the Northern Late Roman cemetery of Sopianae (Pécs). Cultus Deorum. Studia religionum ad historiam II. De rebus aetatis graecorum et romanorum in memoriam István Tóth. Hrsg. Ádám Szabó, Péter Vargyas. Pécs, 2008. 289 310. 27. Ez utóbbit hangsúlyozta Tóth Endre: A pogány és keresztény Sopianae. A császárkultusz-központ Pannonia Inferiorban, valamint a pogány és keresztény temetkezések elkülönítésének lehetô sé gérôl. Specimina nova dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensis, 20. 2006. 73 75. 28. Nagy Levente: Eretnekek temetkezései a 4. századi Valeria provinciában? Elôadás a Magyar Patrisztikai Társaság 2008. évi konerenciáján. Studia Patrum, V/VI. 2013. (megjelenés alatt) ld. még: Pozsárkó Csaba: A sopianaei ókeresztény Mauzóleum szimbólumai, Ókor, 4, 2005, 1/2. 68 69. 29. Salzman, Michele Renée: The Making of Christian Aristocracy. Cambridge (Mass.) London, 2002. 209 211.; Cameron, Alan: Greek Mythography in the Roman World. Oxford, 2004. 220 224., 237 238.; címe ellenére átfogó elemzés a (nemcsak egyiptomi) antik iskolarendszer egészérôl: Cribiore, Raffaella: Gymnastics of the Mind. Greek Education in the Hellenistic and Roman Egypt. 2. ed. Princeton Oxford, 2005. Más helyzet állt elô az V VII. században, a kereszténység államvallássá tétele után. A kora bizánci egyiptomi iskolások megmaradt füzeteiben mitológiai és bibliai témájú fogalmazások egyaránt olvashatók, ld. Froschauer, Harald: Griechische und koptische Schulübungen aus dem byzantinischen und früharabischen Ägypten. Mitteilungen zur Christlichen Archäologie, 11. 2005. 87 102. 30. Hudák Nagy 2009. i. m. 68 72.; Paul Zanker Björn Christian Ewald: Mit den Mythen leben. Die Bilderwelt der römischen Sarkophage. München, 2004.; Nagy Levente: Representations of Hercules in Fourth-Century Christian Context. Elôadás a Pagans and Christians in Late Antique Rome címmel megrendezett nemzetközi konferencián Rómában, 2012. szeptember 21-én. Az elôadás a konferenciakötetben jelenik meg. 31. Borhy László: Pannoniai falfestmény. A Négy Évszak, az Idô és a Csillagok ábrázolása egy brigetioi mennyezetfestményen. Budapest, 2001. 29 40.; Nagy, Levente: Bemerkungen zum ikonografischen Programm des frühchristlichen Kästchenbeschlags von Császár (Ungarn). Mitteilungen zur Christ lichen Archäologie, 18. 2012. 79 89. 32. Ebbôl a szempontból fontos forrás a szentpétervári Ermitage-ban ôrzött podgoricai (Montenegró) üvegtál, amelyen az ókeresztény ikonográfiából jól ismert szabadítás-jelenetek mellett (Izsák feláldozása, Bûnbeesés, Dániel, Zsuzsanna, Jónás, Három ifjú a tüzes kemencében) egy halottakért elmondott ima (commendatio animae) szövegrészletei olvashatók: Isten megszabadította Jónást a cethal gyomrából, Dánielt az oroszlánverembôl, Zsuzsannát a hamis vád alól, a három ifjút a tüzes kemencébôl, stb. Picturing the Bible. The Beginnings of Christian Art. Ed. Jeffrey Spier. New Haven London Fort Worth, 2007. 9 10. és 4. kép. 33. Visy 2007. i.m. 119., 7. kép. 34. Hudák Krisztina: The Iconographical Program of the Wallpaintings in the Saint Peter and Paul Burial Chamber of Sopianae (Pécs), Mitteilungen zur Christlichen Archäologie, 15. 2009. 47 76. 35. A konferencia neve: Early Christian Art: An International Conference with special regard to the early Christian Cemetery in Sopianae (Pécs Hungary). A tanulmányok a Studia Patristica folyóirat 2013. évi kötetében fognak megjelenni. 36. Heidl György: A pécsi I. számú sírkamra Jónás-képe és Szent Jeromos Jónás-kommentárja. Katekhón, 2, 2005, 1. 42 68. 37. Hudák Krisztina szíves szóbeli közlése. 38. Hudák,Krisztina: The Chronology of the Paintings in the Saint Peter and Paul Burial Chamber of Sopianae. Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Szerk. Bíró Szilvia. Gyôr, 2009. 225 238. 39. Gerke, Friedrich: Die Wandmalereien der Petrus Paulus Katakombe in Pécs (Sopianae). Neue Beiträge zur Kunstgeschichte des 1. Jahrtausends. I/1. Spätantike und Byzanz. Baden-Baden, 1952. 190 191.; Pozsárkó, Csaba Tóth, István Zsolt: Pécs in den römischen Zeiten. Wegweiser zu den Schauplätzen des Welterbes in Pécs. Pécs, 2011. 35. 40. Valeva, Julia: La peinture funéraire dans les provinces orientales de l empire romaine dans l antiquité tardive. Hortus Artium Mediaevalium, 7. 2001. 190 191.; Nagy Levente: Pannóniai városok, mártírok, ereklyék. Négy szenvedéstörténet helyszínei nyomában. Pécs, 2012. 177., 30. kép.; Zimmermann, Norbert: Verstorbene im Bild. Zur Intention römischer Katakombenmalerei. Jahrbuch für Antike und Christentum, 50. 2007. 163 166. 19b-c, 20a. t. 41. Tóth Endre: Sopianae a késô császárkorban. Jelenkor, 44. 2001. 1134. 42. Fülep 1984. i. m. 41. 43. Hudák Nagy 2009. i. m. 80 87. 44. Salona, Marusinac temetô: Marin, Emilio : Solinska crkva i njezini mučenici. Istraživanja i otkrića. 1700 godina svetih srijemskih mučenika. Zbornik radova s međunarodnog simpozija o 1700. obljetnici Sirmijsko-panoniskih mučenika (304. 2004.), Zbornik posvećen pokojnom doc. dr. sc. Andriji Šuljaku. Red. Darija Damjanović. Đakovo, 2011. 140.; Salona, Kapljuč temetô: Salona IV. Inscriptions de Salona Chrétienne, IVe VIIe siècles I. Collection d École Française de Rome 194/4. Ed. Emilio Marin. Rome Split, 2010. 16 18.; Naissus, Jagodin Mala temetô: Rakocija, 11

Miša: Das frühe Christentum in Naissus/Niš (Serbien). Mitteliungen zur Christlichen Archäologie, 17. 2011. 19 27. 45. Visy 2007. i. m. 119., 7/I. kép; Hudák Nagy 2009. i. m. 296. jegyzet. 46. Csigi Péter és Heidl György elôadásai, Iconographic approaches to the early Christian artefacts in Sopianae, valamint Remarks on the iconography in Peter-Paul (No. 1.) Burial Chamber of Sopianae címmel. A konferencia többi elôadásával együtt ezek is a Studia Patristica 2013. évi kötetében fognak megjelenni. 47. Barkóczi, László: Pannonische Glasfunde in Ungarn. Budapest, 1988. 79., 81., 93. és Kat. No. 89., 93., 481. VIII., L., LXXIII. t. 48. Szabó Klára: Emberi lábfejjel díszített fülû bronzkorsók Pannoniából. Archaelogiai Értesítô, 108. 1981. 52 64. A szerzônek köszönöm, hogy erre a korsótípusra felhívta a figyelmemet. 49. Katona Gyôr Zsuzsa: Az elsô keresztények a Dél- Dunántúlon az ókeresztény temetôk tükrében Sopianae. Kereszténység és államiság Baranyában. Szerk. Huszár Zoltán. Pécs, 2000. 27. 50. Valeva 2001. i. m. 178.; Hudák Nagy 2009. i. m. 32 33. 51. Fülep, Ferenc: Neuere Forschungen in der ausgemalten, frühchristlichen Grabkammer Nr.II von Pécs. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 16. 1971. 91 103. 52. Hudák Nagy 2009. i. m. 35. 53. Bowes, Kim: Early Christian Archaeology: A State of the Field. Religion Compass, 2, 2008, 4. 588.; Hudák Nagy 2009. i. m. 10. 54. Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 50/52. 2008. 111. 55. Gerke 1952. i. m. 123., 132.; Fülep Sz. Burger 1979. i. m. 246.; Brown, Peter: A szentkultusz. Ford. Sághy Marianne. Budapest, 1993. 95.; Valeva 2001. i. m. 176; Hudák Nagy 2009. i. m. 97 99. jegyzetek. Paradicsomkertek ábrázolásai a naissusi Jagodin mala temetô 1. és 3. sírkamrájában, valamint az ún. Horgonyos sírkamrában: Rakocija 2011. i. m. 37 38., 41 43. 56. Deichmann, Friedrich Wilhelm: Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie. Neue Beiträge zur Kunstgeschichte des 1. Jahrtausends. I/2. Frühmittelalterliche Kunst. Baden-Baden, 1952. (recensio). Byzantinische Zeitschrift, 47. 1954. 434.; Schmidt 2000. i. m. 293-294; Tóth E. 2006. i. m. 71 72. 57. Fülep Ferenc: Késôrómai temetô Pécs- Geisler Eta u. 8. sz. alatt. Archaelogiai Értesítô, 96. 1969. 4. és 50 51. kép; Visy Zsolt: Cella Septichora. Elôzetes beszámoló a Szent István téren, az ókeresztény temetô területén folytatott régészeti kutatásokról, Pécsi Szemle, 9, 2006, 3. 3 4. 58. Mirković, Lazar: Ograda na slikama paja u katakombama Rima i ranokrisčanskim grodincama i Pečuj i Nišu. Starinar, 8. 1958. 216. 59. Pesthy Mónika: A csábítás teológiája. A kísértés fogalmának története az ókorban. Budapest, 2005. 76 77. 60. Deckers, Johann Georg Seeliger, Hans Reinhard Mietke, Gabrielle: Die Katakombe Santi Marcellino e Pietro. Repertorium der Malereien, Roma Sotterranea Cristiana 6, vol. A. Münster, 1987. Farbtafel 1b, No 1.; Bisconti, Fabrizio: Sulla concezione figurativa dell habitat paradisiaco in proposito di un affresco romano poco noto. Rivista di Archeologia Cristiana, 66. 1990. 61 70., 78., 25. kép. 61. Wilpert, Joseph: Die Malereien der Katakomben Roms. Freiburg, 1903. 205. t.; Mirković, Lazar: Starochriščanska grobnica u Nišu. Starinar, 6. 1954/1955. 16. kép; Nestori, Aldo: Repertorio Topografico delle pitture delle catacombe romane. 2. ed. riv. ed aggiornata. Città del Vaticano, 1993. 43. 62. Pillinger, Renate: Early Christian Grave Paintings in Niš, between East and West. Niš & Byzantium. The Collections of Scientific Works X. Niš, 2011. 30 35. 11 16. kép. 63. Pillinger, Renate Minčev, Alexander Georgiev, Petko: Ein frühchristliches Grabmal mit Wandmalerei bei Ossenovo. Wien, 1989. 14., 28 31., 50. kép. 64. Topál, Judit: Early Christian Graves in the Western Cemetery of the Military Town in Aquincum, Pannonia. Zalai Múzeum, 11. 2002. 69., 76 77. és 4., 9 10. kép; Zsidi Paula (Szerk.): Ókeresztény emlékek Aquincumban. Szerk. Zsidi Paula. Budapest, 2000. 33 34., 64. 12

Fazekas Gyöngyi SZENTIVÁNFA R. K. TEMPLOM KÖZÉPKORI FALKÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA* A templomban elôször 1996 nyarán jártam, amikor is szondázó festôrestaurátori falkutatást végeztem, és a kutatás eredményeként a déli falon elôkerült a már korábban ismert Csodálatos halászatot ábrázoló falkép folytatása. A restaurálás csak 2011-ben készült el, az NKA és a Répcelaki Szent István Király Plébánia közös finanszírozásával. 1 Szentivánfa a középkorban a Ják nemzetség tulajdonában volt, így a Keresztelô Szent János tiszteletére épült templomot nagy valószínûséggel Jáki Nagy Márton építtette. A restaurálás során elôkerült donátor ábrázolás is ezt támasztja alá. A téglatemplom jelenlegi hajója alaprajzát tekintve hajójának alsó falszakaszai megegyezik/megegyeznek az építéskori XIII. századival. A helyreállítás során kívül-belül megmaradt a barokk templom fala, kivétel ez alól a néhány tanúfolt és a hajó déli fala belülrôl, ahol a XIII. századi falkép található. Az építéskori templomot még a középkorban jelentôsen átépítették, ehhez az építési periódushoz köthetô a homlokzaton az ívsoros párkány és a fölötte húzódó farkasfog- díszítés. 2 A templomról készített fotókon jól megfigyelhetô, hogy a középkori visszabontás a barokk ablak feletti magasságban volt. A belsôrôl készített felvétel (1. kép) a déli fal kutatás utáni állapotát tükrözi, ahol megfigyelhetô a többszöri átépítés, látható a középkori ablakok elhelyezkedése és az, hogy végül a déli fal közepére behelyezték a nagyméretû barokk ablakot, - jelentôs mértékben pusztítva ezzel a falképet. A déli fal teljes feltárása után kiderült az is, hogy nagyobb összefüggô falkép csak ott maradt fenn, ahol a különbözô korok átépítései kevésbé bolygatták a falazatot: A középkori ablak alatt nagyobb, értékelhetô falkép maradt fenn, az ablakcserék környezetében már csak nagyon hiányos, vagy éppen csak jelzésértékû, a barokk ablak felett pedig még nyomokban sem volt fellelhetô falkép. 2. a falazat habarcsával megegyezô barnás simító vakolat, azon szekkó technikával festett figurális falkép, elsô középkori kifestés (építéskori); 3. vékony szürke vakolat fehér meszeléssel, - ez a második középkori réteg, ez a réteg található az ülôfülkékben és a déli kapu bélletében is; 4. szürke vakolat fehér meszeléssel, felülete bepikkelve, reformáció kori átalakításhoz köthetô, ez a vakolat megtalálható a középkori ablakok szûkítô falazásában is; 5. 3 4 cm vastag, barnás késô-barokk vakolat alapmeszelésen két színbôl enyves díszítôfestés (a stukkók és az építészeti tagolások, mint például a párkány fehérre voltak festve, a fal-és boltozati mezôk pedig törtfehér/tojáshéj színûre). A 2. képen (ami az ülôfülkénél készült, a Csodálatos halászat mellett) jól lehet látni a 1. A templom hajójának déli fala kutatóablakokkal. Szerzô felvétele A hajó vakolatának rétegrendje: 1. téglafalazat; 13

2. Az ülôfülkénél a két középkori réteg (a barnás vakolat építéskori). Szerzô felvétele két középkori vakolatot, az építéskori barnát, és az átépítés kori, jó megtartású szürkét. (2. kép) A barna vakolat közvetlenül a téglafalazatból jön ki, sok helyen már kipergett, kopott, ez az elsô vakolat egy nagyon rossz minôségû habarcs volt. A keverési arányt (1 rész mész + 7 rész töltôanyag) megtudva, nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a saját korában vissza kellett bontani a falazatot. Ez a nagyon rossz megtartású vakolat hordozza a figurális falképet. A 3. kép bemutatja a festett vakolat keresztmetszetét, 5 azaz azt, hogyan készült a falkép (3. kép): Egy laza szerkezetû, likacsos, porózus, gyengekötésû vakolatra húztak egy mészréteget, majd erre a fehér felületre ecsettel felrajzolták a jelenetet vörössel, azután pedig helyenként átkontúrozták feketével, mint egy korai képregény. A vakolatról készített mikroszkópos felvételen mészcsomók is felfedezhetôk, ez arra utal, hogy a vakolat készítéséhez szárazon oltott meszet használtak, továbbá nyomokban még növé 3. Keresztmetszet fotó az építéskori vakolatról és a falkép festésrétegeirôl. Szilágyi Gáborné felvétele 14

4. Csodálatos halászat jelenet. Benkô Péter felvétele nyi szén is fellelhetô volt. A keresztmetszet fotón jól kivehetô a réteghatár, a festék és a vakolat közti éles elkülönülés a secco technikára utal. A Csodálatos halászatot ábrázoló falképet az 1936 1937-es helyreállításkor találtak meg, restaurálását Dex-Deéd Ferenc végezte. A Csodálatos halászatot egy gipsz keretbe foglalva mutatták be. A mostani restaurálás során ezt a keretet eltávolítottuk, mert elvesztette létjogosultságát, a déli falon lévô jelenetek ugyanis egy rétegen vannak, és ugyanabból a korból származnak, eredetileg sem voltak keretbe foglalva, most sem kell. A képen az apostolok öröme látszik, ujjongva ünneplik az elôttük álló Jézust, a halak szinte körbe ússzák a jelenetet, valaki éppen a vízbe ugrik, (talán Ô Péter), hogy elsôként érjen Krisztushoz a közeli partra. (4. kép) Jézus a Genezáreti tó partján állva, halászat közben hívta el az elsô tanítványokat. A legelsôként partot érô Péter ekkor kapja megbízatását: Legeltesd juhaimat. A jelenetben Jézusnak egy nagyon díszes glóriát festettek, ezt a típusút csak nála és Máriánál szokták használni ebben a korban, hasonló látható Lónyán a Köpönyeges Mária-ábrázoláson. (5. kép) 5. Lónya, ref. templom, XIII. századi Köpönyeges Mária. Kenéz Pál felvétele 15

6. Szárnyas betlehemi csillag. Benkô Péter felvétele A déli falon három képmezô volt, lentrôl felfelé (a nézôtôl távolodva) növekvô méretben. Az alsó jelenetsorban található a Csodálatos halászat, a középsôben nagyon töredékes formában a Három királyok imádása, (az itt lévô figurák méretei már duplái az elôzônek), a legfelsô sorban pedig már egész alakos figurák lehettek. Ezt egy fél glória töredék méretébôl lehet kikövetkeztetni. A szent szemben áll, jól látszik a nyak gödre a ruhával és a glória indítása. A láb magasságában egy töredékes attributumot találunk, egy négylábú állat formájában. Azt viszont, hogy ehhez a szenthez tartozott-e, vagy sem, azt nem tudjuk. A jeleneteket egymástól egy színes geometrikus szalagsor választotta el. A felsô sorminta a középkori ablak alatt futott végig, a sormintát a jelenettel a szárnyas betlehemi csillag kapcsolja össze. (6. kép) A Királyok imádása jelenet balról a barokk pillér által kettévágott második királlyal indul, amint vágtatás közben a csillagra mutat, és hátra tekint a harmadik királyra, aki sajnos teljesen a barokk átépítés áldozata lett. Eközben az elsô király már térdel Mária 7. Az elsô király lova és szolgája. Benkô Péter felvétele 16

8. A donátor házaspár a MARTINUS felirattal. Benkô Péter felvétele elôtt, koronáját a térdére helyezte, kezében kelyhet tart, mögötte a lovát kantárszáron fogva vezeti a szolgája. (7. kép) Ennek az éjszakának a misztikumát a festô úgy akarta fokozni, hogy az ég ezüstösen ragyogjon, mert megszületett a MEGVÁLTÓ. Ezt festészetileg úgy tudta elérni, hogy a növényi széntartalmú fekete festéket a mésszel kombinálta, ez látható a polarizációs mikroszkóp 40-szeres nagyítású felvételén. A meszelés követi a hordozó egyenetlenségeit. A térdeplô király a térdére helyezte a koronát, kezében tartja a kelyhet, aminek csak az alja látható. A fehér drapéria Máriáé, alatta a MARTINUS felirat. Az elsô király fejét és a kis Jézussal a trónon ülô Mária alakját megsemmisítette a nagyméretû barokk ablak, Mária mellett még két szent is állt, ezt a fennmaradó láb- és drapéria töredékekbôl sejthetjük. A képmezôt lezáró alsó tollminta sort megtöri a donátorok címere és a donátor házaspár. (8. kép) A donátor házaspár elôtt a címerük, felettük a MARTINUS felirat látható, jobbra még folytatódott a szöveg, de abból csak az A betû maradt meg. A házaspár öltözete a XIII. századi viseletnek megfelelô, az asszony a haját teljesen eltakaró fátylat visel, a férfi pedig szintén e korra jellemzô, derékból bôvülô hosszú tunikát, harisnyával. Mindketten jobb kezükkel integetnek, ôk is üdvözlik a kis Jézust. A restaurálás utolsó pillanatában elô került a középkori szenteltvíztartó (13. kép) is, mintegy 20 cm-rel a jelenlegi padlószint felett. (Azaz az eredeti padlószint körülbelül 80 centiméterrel lejjebb volt.) Ezt a csodálatos, nagyon korai falképciklust Kákonyi Zsófia festô-restaurátor mûvésszel és Lovas Franciskával (a restaurálás idején még a Magyar Képzômûvészeti Egyetem végzôs hallgatójával) restauráltam. A laborvizsgálatokat Szilágyi Gáborné vegyésztechnikus készítette. Jegyzetek 1. Szeretném megköszönni dr. Prokopp Mária professzor asszonynak azt a sok segítséget, amit a cikk megírásához Tôle kaptam. Szintén köszönetet mondok Bartos György mûvészettörténész kollégámnak az analógia keresésben nyújtott segítségéért. 2. F. Mentényi Klára László Csaba P. Samu Viktória: Uraiújfalu, szentivánfai római katolikus templom. Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat. A milleneumi mûemlék helyreállítások lexikona. Szerk. Tamási Judit. Budapest, 2000. 108 109. (Múlt évi utolsó számunkban tanulmányt közöltünk a szentivánfai középkori falképekrôl: Gaylhoffer-Kovács Gábor: Szentivánfa már ismert és újonnan feltárt középkori falképei. Mûemlékvédelem, 56, 2012, 6. 325 337. A falképek restaurátorának kérésére közöljük az Ô írását is. Szerk.) 17