A horvátországi vasútvonalak evakuálása 1918-1919-ben (Orning Antal állomásfőnök kálváriája) Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után mintegy 20 000 vasutas (családtagokkal együtt 70-80 000 fő) menekült a trianoni országterületre. 1 A szakirodalomban gyakran idézett legkorábbi adat szerint 1919 novemberéig 4148 államvasúti alkalmazott hagyta el szolgálati helyét. 2 Az ezt megelőző csaknem egy éves időszak vasutas menekültjeiről a pécsi üzletvezetőség archív iratai közölnek pontos számokat. A következő ügyirat a szerb-horvátszlovén állam kikiáltásának időpontjától (1918. október 29.) 1919. február 11-ig összesíti a horvát vonalakról elmenekült vasutasokat szolgálati ágak szerinti megoszlásban. 1 Szűts Gergely István: Vasutas vagonlakók és a MÁV menekültpolitikája 1919-1924. 93. o. In: Múltunk, 2012. 4. szám. 89 112. o. 2 Kelety Dénes: A megcsonkított államvasutakról. 19. o. In: Vasúthistória Évkönyv, 1995. 7 26. o. 1
2
3
4
3394/1919. sz. ügyirat 3 A korszakot elemző történeti munkákban a horvát vonalak eseményei feltáratlanok, így csak sejtéseink lehetnek arról, hogy a menekülés milyen mértékben és módon változtatta meg több száz család sorsát. Habár a horvát vonalak evakuálása viszonylag szervezetten zajlott, és a MÁV már 1918. november 16-án a zágrábi megállapodásban igyekezett biztosítani a vasúti forgalmat és az alkalmazottak jogi helyzetét, mégis sok vasutast ért atrocitás. Összefoglaló kimutatások szerint legalább százan kértek kártérítést a horvát forradalmi zavargások miatt bekövetkezett károkért. 4 A menekültek nagy része rokonoknál és ismerősöknél húzódott meg, többen iskolai helyiségekben vagy a kiürült katonai barakkokban kaptak ideiglenes szállást. 5 A horvát vonalakról menekült alkalmazottak nagy részét azonban ebben a korai időszakban még sikerült új szolgálati helyre beosztani. Közéjük tartozott Orning Antal (1877-1932) menekült állomásfőnök, aki 1919. február 7-én kapta meg áthelyezését Pellérd-keszü állomásra (Pécs Harkányfürdő vonal). Az öt gyermekes, nagykanizsai születésű, római katolikus vallású, középiskolai végzettségű Orning rövid ideig szülővárosában volt adóhivatali díjnok, s miután a Vasúti Távírda Ezrednél letöltötte katonaidejét, 1901 őszén államvasúti szolgálatba lépett. Az első világháborúig a horvát 3 AG.11415. doboz (A bemutatott és a lábjegyzetben hivatkozott ügyiratok lelőhelye: MÁV SZK Zrt. MTÜ Archívum, MÁV Pécsi Igazgatóság iktatott iratai) 4 11533/1919. AG.11415. doboz 5 38077/1918. AG.11415. doboz 5
vonalakon szolgált állomás felvigyázóként. 1914-ben saját kérésére helyezték a Baranyasellye Našic vonal Zdenci (Raholca, Orahovica) állomására, ahol 1918-ban állomás elöljáró lett. Menekülését a Monarchia összeomlását követően, valamint az elszenvedett anyagi károkat számos irat dokumentálja. Orning Antal egy beadványában részletesen leírta, milyen körülmények között hagyta el szolgálati helyét. 1918. október 28-án délután a pécsi üzletvezetőség táviratban rendelte el a kiürítést. Az 5102. sz. menekítő vonat 16.50-kor indult Szentlőrincről három személy és harminc üres teherkocsival. A mintegy kilencven kilométer távolságra fekvő Našicig közlekedett, ahonnan 29- én éjjel 01.40-kor indult vissza, s délben ért Szentlőrincre. Zdenciben két fedett kocsit akasztottak le Orning Antal számára. Az egyikben az ágyneműt, fehérneműt, felsőruházatot helyezték el és ebben a kocsiban utazott az Orning-család, a másikban a házi állatokat szállították. A többi ingóságot kénytelenek voltak hátrahagyni. 6 A bútorokat, a háztartási eszközöket és az élelmiszert helyi lakosok és szökött katonák széthordták, a felesleges tárgyakat elégették. Orning Antal az evakuálás után elszenvedett veszteségért kártérítést kért, amit egy részletes leltárral támasztott alá. A kárösszeget illetően a különböző beadványokban leírt számok eltértek. A MÁV 87 808 Koronát előjegyzésbe vett, tehát ezt az összeget veszteségként elismerte. A kártérítési ügyiratból képet alkothatunk arról, hogy szolgálatának 18 éve alatt egy nagycsaládos vasúti hivatalnok mekkora ingó vagyont gyűjtött össze, majd vesztett el az evakuálás során. Kiegészítő információként közöljük, hogy a menekítő vonattal a család két tehenet, tizenegy sertést, tizennégy libát és az öt tyúkot szállított el, ezek tehát nem szerepelnek a kárlistában. Az Orning-család háztartásának fő bevételi forrása a családfő fizetése volt. 7 6 10226/1919. AG.11415. doboz 7 1918-ban évi fizetése 2200 Korona volt a szolgálati táblázat szerint (Személyzeti ügyek gyűjteményes iratai, PS.10067), 1920. májusi levele szerint azonban már Pellárd-keszü állomáson csak 1341 Koronát kapott (3674/1920. AG.11415. doboz). 6
7
8
9
3674/1920. sz. ügyirat 8 8 AG.11415. doboz 10
A kártérítésként igényelt összeget Orning még 1923 májusában sem kapta meg 9, ennek ellenére vagyoni helyzete meglepően rövid idő alatt, s elképzelhető, hogy nem legális úton rendeződött. Pellérd-keszü állomáson 1923-ig szolgált, s ebben az évben már házvásárlást tervezett, gyermekeit gimnáziumban és reáliskolában taníttatta. Orning vasutas pályafutása azonban ebben az évben derékba tört, amikor egy kiterjedt csalási ügybe keveredett. Végül ugyan a legsúlyosabb vádpontokban felmentették, a szolgálatba azonban már nem helyezték vissza. B listára került, majd 1924. december 31-vel szolgálatát felmondták, és 66 Korona 50 fillér nyugdíjat állapítottak meg számára. Kálváriájáról még nyugdíjazása előtt írt levelet Horthy Miklós kormányzóhoz. 9 A menekülők kártérítési ügyeiben a MÁV azt az elvet követte, miszerint ezeket az utódállamokkal kötött egyezmény alapján kell rendezni. A részletezett, leigazoltatott, két szemtanúval aláírattatott kárbejelentéseket horvát nyelven kellett az SHS-hez eljuttatni. Nem tudunk róla, hogy valaki is kapott volna kártérítést. Az államvasutak pár száz, esetleg egy-kétezer koronás kárelőleget folyósított. 11
12
13
14
15
16
8485/1924. sz. ügyirat 10 Matus László 10 AG.11469. doboz 17