A Magyar Királyi Ludovika Akadémia szellemisége egy életen át Vitéz Szende László ny. gyalogsági ezredest, 98. születésnapja alkalmából, otthonában köszöntötte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem képviseletében Siposné prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, az egyetem oktatási rektorhelyettese és 87 éves egykori bajtársa, Dr. Kakasy Gyula ny. hegyivadász ezredes. Otthonának falát katonai kitüntetések, elismerések díszítik. Íróasztalán fényképek és könyvek sokasága. Itt, a lakás minden szegletében fellelhető katonai emlékek között, ebben a meghitt környezetben köszöntötte 98. születésnapján emléktárgy átadásával a ma élő egyik legidősebb ludovikást, a ZMNE rektorhelyettese. A látogatás alatt előkerült fényképek, felszínre tört emlékek, felelevenítették múltjának egyegy történését, amelyekről ma is hihetetlen memóriával, olyan érzékenyen beszélt, mintha tegnap élte volna meg.. Vitéz Szende László 1913. június 17-én született Balatonfüreden. 1931-ben, az érettségi után felvételt nyert a Ludovika Akadémiára, melyet elvégezve 1935. augusztus 20-án avatták magyar királyi hadnaggyá. Katonai pályafutását 1935-ben szakaszparancsnokként kezdte meg Nagykanizsán a 17/I. géppuskás századnál, ahonnan 1942 áprilisában, századosi rangban, századparancsnokként vonult el Szovjetunióba. Harcolt a Kurszknál, Tyim városánál, majd a Donnál, ahol sebesülését követően hazaszállították Pestre. Felgyógyulását követően, 1943-ban, Kőszegen megindult főtiszti tanfolyamon harcászatot oktat a frontra készülő fiatal tiszteknek. Ezt követően Nagykanizsára kerül a József Főherceg Laktanyába, ahol az Egyesített Tartalékos Tiszti Iskola parancsnoka lett. A német megszállást követően parancsnokai kiküldik a keleti frontra. A 7. Hadosztály állományában szolgál, mígnem azt beolvasztják az ungvári 24. Gyalogos Hadosztályba. Galíciától Besztercebányáig harcol. A reménytelen helyzet és a kegyetlen német virtus következményeként, megmaradt hadosztálya átáll a szovjet-román csapatokhoz és szembeszállnak a németekkel. A szovjet 14. új ezred parancsnoka lesz, de nemsokára elérkezik május 9-e, a háború befejezésének napja. Ekkor kéri nyugállományba helyezését, de míg sokakat leszerelnek, Őt a miniszter kinevezi Keszthelyre, a 344. Honvéd Bevonulási Központ vezetőjévé. Családjával együtt Keszthelyre költözik. 1942. Szende László m. kir. százados
1947-ben áthelyezik Nagykanizsára, majd Zalaegerszegre, ahol a 9. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság parancsnoka lett, s evvel egyidejűleg őrnaggyá léptetik elő. Miután nem kötelezte el magát az új rendszer mellett, és nem lépett be a pártba, rövid időn belül felmentették beosztásából. Várpalotára berendelik egy magasabb parancsnoki tanfolyamra, mely végeztével a honvédelmi miniszter Székesfehérvárra rendelte tanácsadónak Szalvai Mihály altábornagy mellé. 1950 tavaszán kinevezik Tabra, ahol feladata egy 7203 fedőnevű, új hadosztály felállítása. Pártonkívülisége miatt sorozatos feljelentések érik. 1950. június 01-jei hatállyal nyugdíjaztatni akarják, melyet Ő ekkor nem fogad el, ezért nehéz anyagi körülmények közé kerül. Budapestre költözik családjával. Az újpesti Finombőrök Gyárában három műszakban géprámázó segédmunkás, de a későbbiekben dolgozik tetőfedőként és földmunkásként is, majd miután gépkocsivezetői vizsgát tesz, teherautó gépkocsivezetőként is alkalmazzák. 1957-ben lakásán váratlanul letartóztatják és az Andrássy út 60-ba viszik. Államellenes tevékenységgel, ellenforradalom szításával, a munkástanácsban való részvétellel és sok minden mással is vádolják. Innen a kistarcsai, majd a tököli internálótáborba kerül. 1957 decemberében váratlanul szabadon engedik, de lefokozzák közlegénnyé. Ózdon helyezkedik el a KPM Szerelőipari Vállalatnál. Munkájáért kis idő múltán miniszteri dicséretet kap. Innen megy tovább Bonyhádra, utána Pestre dolgozni. Részt vesz a ceglédi tv-torony, majd, mint építésvezető, a Blaha Lujza téri, a Moszkva téri és a Déli pályaudvar aluljáró építésén, aztán a szovjet légiforgalmi vállalat, az Aeroflot és a Ferihegyi repülőtér építkezéseiben. 1976-ban vonul nyugdíjba a KÉV-Metró-tól, de 78-ig tanácsadóként még dolgozik a vállalatnál. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a mérnöki pontosságot, a számításokat, a figyelmességet, az önfegyelmet, az emberekkel való jó kapcsolattartást a Ludovika Akadémián tanultam. - mondja visszaemlékezésében. 1 1 Forrás: http://www.szozat.org/showpage718.htm
Majd kétszáz oldalnyi jelentés készült róla. Az utolsó 1989 júliusában. 1990-ben rehabilitálják és nyugállományú ezredessé nevezik ki. Részt vesz a Honvéd Hagyományőrző Egyesület alapításában, belép az 56-os Szabadságharcosok Szövetségébe, a Politikai Foglyok Szövetségébe, s alapító tagja a Doni Szövetségnek. 1995-ben, Nagykanizsa főterén újra átveszi régi alakulata, a 17. gyalogezred ötven évvel azelőtt felszentelt, majd Bajoroszágba került csapatzászlaját. A Magyar Királyi Ludovika Akadémia, Amerikából visszahozott zászlaját, 1992. szeptember 19-én ünnepélyes keretek között átadja a Kossuth Lajos Katonai Főiskola birtokába, Szentendrén. Vitéz Szende László nyugalmazott ezredes felemelő beszédében, a történelmi zászlót új otthonának szeretetébe és biztonságába ajánlotta. Immár a 98. születésnapját ünneplő ludovikás, a látogatás során temetéséről rendelkezett. Feleségével, Magdi nénivel, akivel idén 73 éve él házasságban Kérte, hogy katonai tiszteletadással kísérjék utolsó útjára. Ravatalánál legyenek felállítva babérkoszorúba foglalt kitüntetései és ezredesi fényképe. Legyen ott kardja, egy magyar rohamsisak, s a Ludovika zászló, mely már a fél világot bejárta, s melyre Ő egykor, 1935-ben, esküt tett: A hazáért mindhalálig!
Szöveg és fotó: fvm