A gyermek- és fiatalkori baleset-megelőzés helyzetének megítélése döntéshozók és vezető tisztviselők körében Készítette: Dr. Páll Gabriella Budapest, 2008. december 20.
1 Háttér Hasonlóan Európa más országaihoz, 1 éves életkor fölött Magyarországon is több gyermek és fiatal hal meg külső halálokok (balesetek, idegenkezűség, öngyilkosság) következtében, mint együttvéve az összes betegségben. A nemzetközi szervezetek (ENSZ, WHO, EU) a gyermekés fiatalkori balesetek megelőzését népegészségügyi prioritásként kezelik. Több európai kezdeményezés szorgalmazza, hogy az egyes országok mérjék fel saját helyzetüket, kapacitásaikat, teremtsék meg a gyakorlatban az érintett tárcák közötti együttműködést, fogalmazzák meg célkitűzéseiket, és átgondolt cselekvési program megvalósításával érjék el a gyermek- és fiatalkori balesetek számának, súlyosságának, következményeinek csökkenését. A Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program egyik, ágazatok közötti együttműködést igénylő célkitűzése (XI/1) a gyermek és ifjúkori balesetek megelőzése. Ennek keretében az egészségügyi kormányzat 2008-ban gyermek- és ifjúkori balesetmegelőzési akcióterv kidolgozását határozta el. A munka koordinációjára az Országos Gyermekegészségügyi Intézetet kérték fel. A stratégiai tervezés és akcióterv készítés megkezdése előtt, a helyzetértékelés részeként szükségesnek láttuk, hogy megismerjük a döntéshozók, valamint az érintett tárcák vezető tisztviselőinek véleményét. Ez segít bennünket a helyes helyzetértékelésben, ami a sikeres tervezéshez és a program eredményes megvalósításához nélkülözhetetlen. 2
2 Módszer 2008. október-november hónapban kérdőíves felmérést végeztünk a következő körben: a baleset-megelőzésben érintett vezető politikusok (Európa Parlamenti képviselők, Magyar Országgyűlés érintett bizottságainak elnökei), vezető köztisztviselők (érintett minisztériumok szakállamtitkárai, érintett országos intézetek főigazgatói), nemzetközi szervezetekben hazánk képviseletét ellátó szakemberek (CEHAPE 1 nemzeti összekötő, WHO és EU baleset-megelőzési nemzeti összekötő, FERSI 2, IRTAD 3 nemzeti képviselő), valamint a baleset-megelőzés területén érdekelt országos szervek vezetői (Országos Balesetmegelőzési Bizottság elnöke, állampolgári jogok biztosa). A kérdőív kidolgozásakor felhasználtuk a WHO által 2007-ben Magyarországon alkalmazott kérdés-sort, mely hasonló körben mérte fel a WHO Európai Gyermek- és Ifjúkori Egészségstratégiájának megítélését, megvalósulását. Ennek kérdéseit adaptáltuk a gyermek- és ifjúsági baleset-megelőzési területre. A kérdőívet 26 döntés előkészítőnek és döntéshozónak juttattuk el, közülük 9-an küldték vissza kitöltve, hárman válaszlevélben fogalmazták meg véleményüket, így összesen 12 döntéshozó és döntés előkészítő válaszait elemezzük (1. táblázat). 1 Children Health and Environment Action Plan program 2 Forum of European Road Safety Research Institutes 3 International Road Traffic and Accident Database 3
1. táblázat A gyermek és ifjúkori baleset megelőzésről megkérdezett döntéshozók és vezető tisztviselők Szervezet Tisztség Kitöltés Magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Sport és turisztikai Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottság elnök nem válaszolt Magyar Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki elnök nem válaszolt Bizottság Európa Parlament Képviselő képviselő kitöltötte Európa Parlament Képviselő képviselő nem válaszolt Egészségügyi Minisztérium Egészségpolitikai és nemzetközi államtitkár kitöltötte ügyekért felelős szakállamtitkár Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium Közlekedési államtitkár kitöltötte szakállamtitkár Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási és tudományos államtitkár válaszlevelet küldött szakállamtitkár Önkormányzati Minisztérium Sport szakállamtitkár államtitkár válaszlevelet küldött Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi államtitkár nem válaszolt szakállamtitkár Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Igazságügyi Államtitkár államtitkár később tölti ki Környezetédelmi és Vízügyi Minisztérium Környezetgazdasági szakállamtitkár Országos Tisztifőorvosi Hivatal államtitkár országos tisztifőorvos válaszlevelet küldött, nem illetékes kitöltötte Országos Szakfelügyeleti És Módszertani Központ főigazgató nem válaszolt Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgató kitöltötte Nemzeti Drogmegelőzési Intézet főigazgató nem válaszolt Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgató nem válaszolt WHO, EU balesetmegelőzési kitöltötte nemzeti összekötő FERSI, IRTAD nemzeti képviselő kitöltötte CEHAPE nemzeti kitöltötte összekötő Országos Baleset megelőzési Bizottság elnök válaszlevelet küldött Országgyűlési Biztosok Hivatala országgyűlési biztos kitöltötte 4
3 Eredmények 3.1 Szükség van-e gyermek- és ifjúsági baleset-megelőzési akciótervre? 3.1.1 Politikai elkötelezettség A politikai elkötelezettség mértékével a jogalkotók és politikusok általában elégedettek voltak, míg a szakemberek az eddigieknél nagyobb támogatást sürgetnek. Eddigi eredmények, hogy hazánk csatlakozott a Gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezményhez (1991. évi LXIV. Törvény), megalkotta a hazai közúti közlekedési törvényt (1988. évi I. törvény), a végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendeletet, valamint a 2036/1993. (IX. 9.) Korm. határozatba foglalt Nemzeti Közlekedésbiztonsági Programot. Ez utóbbi az év elején érvényét vesztette, a legújabb baleset-megelőzési akcióprogram illetékes tárcák általi elfogadása napok kérdése. A Nemzetei Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program célkitűzései között szerepel a baleset-megelőzés. A nemzetközi kezdeményezések közül a nemzetközi környezetegészségügyi folyamat keretében kidolgozott CEHAPE 2. célkitűzése 4, az Európai Unió által támogatott Gyermekbiztonsági Akcióterv programban, az AdRisk programban, valamint az ENHIS 5 programban való részvétel bizonyítja a hazai aktivitást. Ugyanakkor, a válaszolók gyakran találták problémásnak a gyermekbaleset megelőzéssel kapcsolatos tevékenység koordinálását, az egyes válaszolók a legkülönbözőbb szerveket, szervezeteket jelölték meg, mint a tevékenységet koordináló intézmény, vagy a magvalósításban szerepet játszó szervezet (2. táblázat). A válaszok a baleset-megelőzésen belül egy-egy szűkebb területtel kapcsolatban (pl. közlekedésbiztonság, egészségfejlesztés, stb.) kitűnő, és mélyreható ismeretekről, kialakult elképzelésekről tanúskodnak, de a legtöbb válaszból hiányzik a kérdés egészét átfogó szemlélet. A válaszokból kiderül, hogy a legtöbb eddigi tevékenység a közlekedésbiztonság területén zajlott, míg egyéb balesetek (pl. égés, fulladás, mérgezés) megelőzésével kapcsolatban, az utóbbi időben érezhető csak az egészségügyi tárca koordináló törekvése. 4 A balesetek és sérülések egészségi következményeinek megelőzése és jelentős csökkentése, minden gyermek számára biztonságos, élhető és támogató környezetet nyújtó lakókörnyezet megteremtésével. 5 European Environmental Health Information System- Európai környezetegészségügyi információs rendszer program 5
3.1.2 Stratégiai tervezés A megkérdezettek egyhangúlag szükségesnek érzik az átgondolt, stratégiai tervezést. A közlekedésbiztonság területe rendelkezik átfogó stratégiával és elfogadott akciótervvel. A gyermekek biztonsága ennek szerves részét képezi. 2006-ban elkészült egy teljes népességre vonatkozó baleset-megelőzési népegészségügyi stratégia, mely külön kitér a gyermeklakosság szükségleteire, ez azonban ez idáig nem kapta meg a szükséges politikai támogatást. A Népegészségügyi Programban sem jelennek meg ezek a célkitűzések. A szakemberek egy része továbbra is a teljes lakosságot átfogó baleset-megelőzési stratégia megalkotását tartja indokoltnak, míg a válaszadók többsége úgy véli, hogy a Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi program megfelelő kereteket biztosít a gyermekbiztonság stratégiai tervezéséhez. 3.2 Kire irányuljon? 3.2.1 Életciklus megközelítés A válaszolók a stratégiai tervezésben az életciklus megközelítéssel egyetértettek, hiszen a baleseti adatok bizonyítják, hogy az egyes életkorokban a veszélyeztetettség, a balesetek bekövetkezésében szerepet játszó kockázati- és védő tényezők nagyban különböznek, aminek a stratégiában is tükröződnie kell. Ugyanakkor felhívják a figyelmet a túlzott részletezés (tagolás) veszélyeire. 3.2.2 Egyenlőtlenségek 3.2.2.1 Nemek A megkérdezettek többsége ismeri a balesetek előfordulásában tapasztalható lényeges nemi különbséget (fiúk magasabb kockázata), amit a stratégiai tervezésnél tekintetbe kell venni. Ugyanakkor megfogalmazódik, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő adat annak megítéléséhez, hogy van-e nemek szerinti különbség a megelőzési eljárásokhoz való hozzáférésben (oktatás, védőeszközök). A válaszolók többsége nem feltételez ilyen különbséget. 3.2.2.2 Társadalmi-gazdasági tényezők Általános vélemény, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet fontos befolyásolója az egyes balesettípusok bekövetkezési valószínűségének. A megelőzést segítené olyan pályázati rendszer megalkotása, ami a beavatkozások célcsoport orientált megvalósítását támogatja, figyelembe veszi az eltérő szociális helyzetű tanulók és fiatalok különböző igényeit. A 6
válaszadók megfogalmazták, hogy a társadalmi gazdasági tényezők különféle balesettípusokra különböző irányban hatnak (egyes balesettípusok szempontjából az alacsony társadalmi gazdasági helyzet növeli a kockázatot, míg más balesettípusok esetében csökkenti). Így ezek helyes mérlegelése csak az adatok részletes elemzésével lehetséges. A baleset-megelőzési eljárásokhoz való hozzáférésben általában jelentős különbségeket tételeznek fel, a rosszabb szociális helyzetű családok számára mind a baleset-megelőzési információk (internet elérés, részvétel rendezvényeken, konferenciákon), mind a biztonsági eszközök (biztonsági gyermekülés, kerékpáros sisak, füstriasztó, mentőmellény, stb.) elérhetőségét rosszabbnak gondolják. Találkoztunk azonban olyan véleménnyel is, ami nem feltételez ilyen különbséget, illetve elégtelennek érzi az ezzel kapcsolatban rendelkezésre álló adatokat. 3.2.2.3 Etnikumok Az etnikum szerepét mind a baleseti veszélyeztetettség, mind a biztonsági eszközökhöz való hozzáférés tekintetében általában csekélynek értékelik. Hangsúlyozzák, hogy a roma etnikum esetleges magasabb veszélyeztetettségét a társadalmi-gazdasági tényezők okozhatják. Ugyanakkor kifejezésre jut, hogy a nemzetközi kutatások különböző etnikumú gyermekek baleseti veszélyeztetettségének eltérését mutatják. Ennek hátterében részben a társadalmigazdasági helyzet, de ezen túlmenően az eltérő kommunikációs, elérési lehetőségek, a lakókörnyezet, szocio-kultúrális tényezők (pl. eltérő szokások) állnak. Néhány válaszadó a rendelkezésre álló adatokat elégtelennek érzi a kérdés megválaszolásához. 3.3 Ki vegyen részt a megalkotásában? 3.3.1 Multiszektoriális együttműködés A multiszektoriális együttműködést a válaszolók döntő többsége elengedhetetlennek érzi. A közlekedési tárca a közlekedési balesetek és egyéb balesetek megelőzését nem tartja egymáshoz kapcsolódónak. Ugyanakkor a közlekedésbiztonság területén a gyakorlatban is megvalósuló, szoros tárcaközi együttműködésről számol be. A válaszadók többsége említ jó példákat a tárcaközi együttműködésre, de azt esetlegesnek, koordinálatlannak érzi, ami magában rejti mind a párhuzamosságokat, mind a gazdátlan, le nem fedett területeket. Megfogalmazták azt a véleményt is, hogy ez a szerteágazó tevékenység igényli a stratégiai tervezést. 3.3.2 Fiatalok részvétele A fiatalok bevonását a stratégiai tervezésbe, valamint a megvalósításba a válaszadók támogatják. Hangsúlyozzák, hogy bevonásuk javíthatja a megvalósíthatóságot. A tervezésbe 7
általában képviseleti rendszeren keresztül (diákszervezetek, ifjúságot tömörítő civil szerezetek), míg a megvalósításba a kortárs segítők képzésével vonnák be őket. Nehézségként említik a könnyen elérhető, széles tömegbázissal rendelkező, szakmai kérdésekben is kompetens ifjúsági szervezetek hiányát. A fiatalok bevonására jó példaként említik a CEHAPE-t (Ifjúsági Parlament, Fiatalok Deklarációja, képviselet az irányítótestületben). Van azonban olyan vélemény is, hogy a fiatalok szerepe elsősorban az, hogy bizonyos balesetmegelőzési tevékenység rájuk irányul (oktatás, egészségfejlesztés). 3.3.3 Civil társadalom A civil szervezetek bevonását a stratégiai tervezésbe és a megvalósításba a válaszolók általában szükségesnek és hasznosnak érzik, de van olyan vélemény is, hogy csak a megvalósításban van szerepük. A közlekedési tárca hagyományosan együttműködik a közlekedésbiztonság területén tevékenykedő civil szervezetekkel, amelyek a Közlekedésbiztonsági Program kialakításában hasznos segítőnek, szükséges esetben pedig kezdeményezőnek bizonyultak. A civil szervezetek bevonása nagy számuk miatt előzetes tervezést igényel, hiszen meg kell találni azokat a szervezeteket, amelyek ezen a területen tevékenykednek. A többszintű együttműködést nehezebb koordinálni, nehezebb közös véleményt kialakítani, időnként irreális célok merülnek fel részükről. Ugyanakkor teljesebbé teszik a tervezést és a megvalósítást, támogathatják a célokat, lobbizhatnak azok eléréséért, nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra. A civil szervezetek közül a fogyasztóvédelemmel, egészségvédelemmel, gyermekvédelemmel, pedagógiai tevékenységgel, közlekedésbiztonsággal, termékbiztonsággal foglalkozó civil szervezeteket, valamint a Nagycsaládosok Országos Szervezetét emelik ki, mint lehetséges együttműködő partnereket. 3.4 A megvalósítás feltételei 3.4.1 Koordináló intézmény A koordináló intézmény szükségességével kapcsolatban megoszlik a megkérdezettek véleménye. A közlekedési tárca a közlekedésbiztonság jelenlegi intézményrendszerét kialakítottnak, és megfelelően működőnek érzi, míg a közlekedésbiztonsági szakember véleménye szerint a tárcaközi koordináció ezen a területen sem tekinthető megoldottnak. Az egészségügyi szakemberek a baleset-megelőzés teljes spektrumát átfogó hatáskör kialakítását sürgetik, melyet a válaszolók közül többen a jelenlegi intézményi rendszer átalakításával, míg néhányan a meglévő intézményrendszeren belül, a megfelelő mandátumok és források rendelkezésre bocsátásával valósítanának meg. 8
3.4.2 Humán erőforrás A rendelkezésre álló humán erőforrás megítélése változatos. A válaszokból tükröződik, hogy az egyes tárcák, intézmények a szükséges humán erőforrás alatt általában a saját szakterületükkel kapcsolatos humán erőforrásigényt értik. Az egészségügyi alapellátók (háziorvosok, házi gyermekorvosok, védőnők, iskola-egészségügyi szolgálat, foglalkozás egészségügyi szolgálat), a közoktatási intézmények pedagógusai (óvoda, iskola), a rendőrség közlekedésbiztonsági szakemberei valamint a polgárőrség munkáját tartják szükségesnek a hatékony baleset-megelőzéshez. A pedagógusok szervezett graduális és posztgraduális képzése a közlekedésre nevelés területén megkezdődött. Az egészségügy területén a szakemberek szervezett képzése szükséges. Mind a meglévő szakemberek, mind a további képzések szempontjából felmerül, hogy a különböző területeken folyó tevékenység jobb koordinációjára lenne szükség. 3.4.3 Pénzügyi háttér A közlekedésbiztonság területén a szükséges forrás rendelkezésre áll a Közúti közlekedésbiztonság egyes állami feladatainak teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrásokról és azok felhasználásának módjáról szóló 188/1996. (XII. 17.) Korm. Rendelet alapján. Az egyéb típusú (nem közlekedési) balesetek megelőzése, illetve a tevékenység koordinációja az elmúlt és a jelenlegi évben a Közös Kincsünk a Gyermek Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi programból, valamint nemzetközi pályázatokból történt. A válaszolók többsége ezen a területen nem látja biztosítottnak a kiszámítható pénzügyi hátteret. 3.4.4 Adatok A rendelkezésre álló adatok mennyiségét a halálozási adatok tekintetében, valamint a közlekedési balesetek vonatkozásában megfelelőnek ítélik a válaszolók. Morbiditási adatok is rendelkezésre állnak az egészségügyi ellátórendszerből. A baleseti helyszínek, körülmények, valamint a baleseti rokkantság szempontjából mutatkozik adathiány. A meglévő adatforrások lehetővé teszik a szükséges tennivalók meghatározását, de a változások követéséhez nem elegendőek. A meglévő adatok minőségét a válaszolók különbözőnek ítélik. Vannak igen megbízható adatforrások, mint a halálozási adatok, országos reprezentatív felmérés baleseti adatai (HBSC). A közlekedési baleseti adatgyűjtés szabályozott formában történik, a rendőrségi adatokra épül. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy az nem teljes körű, az egészségügyi adatgyűjtések ugyanis több baleseti sérültet jeleznek, mint ami a rendőrségi adatgyűjtés alapján kimutatható. Sürgetik a pontosabb, naprakész, folyamatos, elektronikus adatgyűjtést, 9
szakszerű elemzések végzését a közlekedésbiztonság területén kívül eső balesettípusok területén is. Az adatokhoz való hozzáférés mind a nyers, mind az elemzett adatok tekintetében csak a közlekedésbiztonság területén jó, míg az egyéb balesettípusok esetén nehézkes. 3.5 Nehézségek A válaszolók számos nehézséget fogalmaznak meg. Az elkötelezettség, a szakemberek képzésének és továbbképzésének hiányát, a megvalósításhoz szükséges pénzügyi háttér bizonytalanságát, a monitorozás és értékelés megoldatlanságát több válaszadó is felveti. Szükség lenne elfogadott, gyermek- és ifjúkori baleset-megelőzési nemzeti stratégiára, átlátható horizontális-vertikális struktúrára és összehangolt koordinációra. Tisztázni kellene a multidiszciplináris, multiszektoriális feladatmegosztást. Néhány területen javítani kellene az adatgyűjtést. A sikerhez a válaszadók a célcsoport számára készített információs anyagokat, kiadványokat látnak szükségesnek. 3.6 Lehetőségek, várható eredmények Egy jól tervezett és végrehajtott gyermek és ifjúság baleset-megelőzési akcióterv több nemzetközi törekvés célkitűzéseit is elősegítené. Az ENSZ New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Gyermekek Jogairól szóló Egyezményének célkitűzései közül, melyhez Magyarország is csatlakozott, s melyet az Országgyűlés az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki, a gyermekek egészségének javítását 6 és a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentését egyaránt segítené. A Milleneumi Fejlődési Célok 7 közül a gyermekhalálozás csökkenéséhez járulna hozzá. Az Egészségügyi Világszövetség Európai Területi Konferenciáján 2004-ben elfogadott Gyermek Egészség és Környezet Cselekvési Terv 8 négy regionális célkitűzése közül a 6 24. cikk: a részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, és erőfeszítéseket tesznek arra, hogy csökkentsék a gyermekhalandóságot 7 Millenium Development Goals, az egyesült Nemzetek Szervezetének 2000-ben elfogadott dokumentuma, mely elsősorban a szegénység csökkentését a fenntartható fejlődésalapjainak megteremtését tűzte ki célul. Nyolc célkitűzése közül a negyedik a gyermekhalálozás csökkentése, melynek indikátorául az 5 éves életkor alatti halálozást használja. 8 Children s Health and Enironment Action Plan for Europe 10
második a balesetek megelőzése 9. 2005 szeptemberében Bukarestben fogadták el a Balesetmegelőzés a WHO Európai Régiójában 10 című dokumentumát. Az Európai Unió a Cselekvés a biztonságosabb Európáért 11 című dokumentumban minden tagország számára javasolja a saját baleset-megelőzési stratégia megalkotását. A válaszolók egyhangúan úgy vélik, hogy a nemzeti gyermek és ifjúsági baleset-megelőzési akcióterv hozzájárulna mindezen nemzetközi törekvések sikeréhez. A válaszadók többsége szerint egy jól tervezett, politikailag támogatott cselekvési terv, melyhez a folyamatos források biztosítottak volnának, már néhány év alatt jelentősen csökkenthetné a balesetekből adódó életév-veszteséget, egészségkárosodást, valamint az ellátás költségeit. Felhívják a figyelmet arra, hogy a stratégia és az anyagi háttér mellett magas szakmai színvonalú, a tárcáktól független, a végrehajtásért, megvalósításért felelős koordináló szervezetre is szükség van. 9 2. regionális elsőbbségi célkitűzés: a balesetek és sérülések egészségi következményeinek megelőzése és jelentős csökkentése, minden gyermek számára biztonságos, élhető és támogató környezetet nyújtó lakókörnyezet megteremtésével 10 Prevention of Injuries in the WHO European Region 11 Action for a Safer Europe 11
4 Összefoglalás Az Adrisk nemzetközi program részeként kérdőívet dolgoztunk ki döntéshozók és döntéselőkészítő főtisztviselők számára, melyben a gyermek és ifjúkori balesetek megelőzésére vonatkozó hazai helyzettel kapcsolatos véleményükről, a továbblépés lehetőségeiről, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Balesetmegelőzési Acióterv megalkotásának szükségességéről kérdeztük őket. A megkérdezettek 52%-a válaszolt (25/13). Közülük a politikusok igen alacsony arányban (1/9), míg az érintett minisztériumok államtitkárai (5/7, 71,4%), az érintett országos kormányzati intézetek és testületek igazgatói és elnökei, valamint a hazánkat a nemzetközi szervezetekben a balesetmegelőzés területén képviselők szakemberek (7/10, 70%) magas arányban válaszoltak. Így a vélemények elsősorban a döntéselőkészítésben és végrehajtásban szerepet játszó intézmények, szerezetek vezetőinek álláspontját tükrözi, míg kevéssé tartalmazza a döntéshozók véleményét. Általában elmondható, hogy a legtöbb koordinált tevékenység a közlekedésbiztonság területén zajlik, ahol az adatgyűjtés és feldolgozás, a felelősség megosztás, a tevékenységek koordinációja, a fenntarthatóság és az anyagi és jogi háttér biztosított. Ugyanakkor toábbi erőfeszítések szükségesek, mivel az eddigi tevékenység a 2008-as évig nem bizonyult kellően hatékonynak és eredményesnek. A közlekedésbiztonságon túl a fiatalok balesetmegelőzésének egyéb területein nem folyik országosan összehangolt tevékenység. A válaszadók hangsúlyozzák a multiszektoriális együttműködés és a szektorok közötti koordináció szükségességét. Szinte valamennyi válaszadó üdvözölné egy kormány által támogatott Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Balesetmegelőzési Akcióterv kidolgozását., amely véleményük szerint már rövid távon is csökkentené a gyermekek és fiatalok baleseti halálozását, valamint a súlyos balesetek káros következményeit. A legtöbben szükségesnek tartják az érintet korosztály valamint a civil szereztek bevonását a terezés és a megvalósítás folyamatába. A rendelkezésre állóadatok mennyiségével, minőségével és elérhetőségével kapcsolatban eltérőek a vélemények. Általánosságban azonban azt mondható, hogy a legtöbben a rendelkezésre álló adatokat elegendőnek vélik a stratégiai tervezéshez, és inkább a folyamat követése kívánja az adatgyűjtés átgondolását. Az életciklus megközelítést, a nemek közötti valamint a szociális egyenlőtlenség kérdésének kezelését minden válaszadó fontosnak tartja, míg az etnikum szerepe vitatott. 12
A jelenleg rendelkezésre állóerőforrásokkal kapcsolatosan ugyancsak megoszlanak a vélemények. Néhányan a jelenleg rendelkezésre álló intézményi hátteret elegendőnek és alkalmasnak tartják, míg mások az intézményi struktúra átalakítását sürgetik az eredményes hatékony balesetmegelőzés érdekében. A rendelkezésre álló humán erőforrást elegendőnek érzik, de további képzést tartanak szükségesnek elsősorban az oktatási és az egészségügyi szektorban. A gyermek és ifjúsági balesetmegelőzéhez kiszámítható anyagi háttér jelenleg nem áll rendelkezésre. 13
5 Irodalomjegyzésk EC Communication and Council Recommendation for Injuries (2007/C 164/01) Az Európai Unió hiatalos lapja, 50: C164 2007. jul. 18 p. 1-2 http://eurlex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:c:2007:164:0001:0002:hu:pdf Regional Committee Resolution on a European strategy for child and adolescent health and development; including injury (2005) WHO European strategy for child and adolescent healthhttp://www.euro.who.int/document/e87710.pdf Regional Committee Resolution on Prevention of injuries in the WHO European Region (2005) http://www.euro.who.int/governance/resolutions/2005/20050922_1 Regional Committee Resolution on Children's Environment and Health Action Plan for Europe (2004) http://www.euro.who.int/document/e83335.pdf 14
Tartalomjegyzék 1 Háttér... 2 2 Módszer... 3 3 Eredmények... 5 3.1 Szükség van-e gyermek- és ifjúsági baleset-megelőzési akciótervre?... 5 3.1.1 Politikai elkötelezettség... 5 3.1.2 Stratégiai tervezés... 6 3.2 Kire irányuljon?... 6 3.2.1 Életciklus megközelítés... 6 3.2.2 Egyenlőtlenségek... 6 3.2.2.1 Nemek... 6 3.2.2.2 Társadalmi-gazdasági tényezők... 6 3.2.2.3 Etnikumok... 7 3.3 Ki vegyen részt a megalkotásában?... 7 3.3.1 Multiszektoriális együttműködés... 7 3.3.2 Fiatalok részvétele... 7 3.3.3 Civil társadalom... 8 3.4 A megvalósítás feltételei... 8 3.4.1 Koordináló intézmény... 8 3.4.2 Humán erőforrás... 9 3.4.3 Pénzügyi háttér... 9 3.4.4 Adatok... 9 3.5 Nehézségek... 10 3.6 Lehetőségek, várható eredmények... 10 4 Összefoglalás... 12 5 Irodalomjegyzésk... 14 15