A beteg és az orvos Az orvosi rendelő várójában még mindig hatan ültek, pedig közeledett a rendelési idő vége. Az influenzajárvány már novemberben elkezdődött, s a napok óta tartó ködös idő kedvezett a betegség terjedésének. Simon doktor rutinosan végezte a vizsgálatokat, s közben minden beteget alaposan kikérdezett, és felírta az ilyenkor szokásos gyógyszereket, javasolta a vitaminok fogyasztását. Asszisztense szemmel láthatóan türelmetlenül nézegette óráját. A doktor tudta, hogy Annának mennie kell hat óráig az óvodába, kisfiáért. Nézd meg, hányan vannak? szólt oda neki. Anna kidugta a fejét, s kezén mutatta, hogy féltucatnyi beteg vár még ellátásra. A doktor felgyorsította az ütemet, szinte hadarva tette fel a pácienseknek a kérdéseket: 5
Láz, levertség, torokfájás, köhögés, izomfájás, fejfájás? Az éppen soron lévő nyugdíjas asszony hosszasan taglalni kezdte, mikor, s milyen formában jelentkeztek az első tünetek, de ő felszólította: Asszonyom a lényeget, csak a lényeget mondja, most hol fáj? s nyúlt is a receptért, hogy ma már legalább húszadszor leírja annak a bizonyos gyógyszernek a nevét, melyet ilyenkor tanácsos szedni a betegnek. A nagymutató kíméletlenül araszolt a tányér alakú faliórán, s az orvos intett Annának. Elmehetsz. Azt a három beteget, aki maradt, ellátom. A kissé molett Anna íróasztala fiókjába beseperte a dolgait, s elővette szekrénybe zárt rövid bőrkabátját, és sietősen távozott. Mielőtt behúzta maga mögött az ajtót, oda szólt a három várakozó nőnek: A következő bemehet. A hivatalos rendelési idő a téli hónapokban szinte soha nem volt elég a nagy körzet ellátásához. Most is, mikor az utolsó páciens belépett, már negyvenöt percet túlórázott a doktor. 6
Fiatal, csinos, jólöltözött nő volt az illető, s kivételesen nem influenzás tünetekkel jelentkezett. Munkából jövet az autóbuszról lelépve megrántotta a bokáját, s erre kért gyors segítséget. Az orvos szemügyre vette a megrándult lábat, és egyetlen mozdulattal miközben a lány felvisított a hirtelen fájdalomtól helyére tette az elmozdult ízületeket. Próbáljon ráállni. Jobb? Igen, valamivel jobb, de még mindig fáj bicegett pár lépést a nő. Írok fel egy kenőcsöt. Ezzel kenegesse naponta négyszer-ötször, s néhány nap alatt rendbe jön. A jövő hét végén egy nemzetközi mérkőzésre utazunk Prágába. Tudja, doktor úr, én kézilabdázom mondta a lány. Mindenképpen meg kell gyógyulnom addig, nem szeretnék lemaradni erről az útról. Kímélnie kell a lábát. Maradjon otthon pár napig, és felpockolva pihentesse. Érdeklődéssel mérte végig a feltűnően szép lányt. Két éve vettem át a körzetet mondta, de még nem találkoztunk. Nem szoktam betegeskedni. Három éve élek itt a lakótelepen, egy garzont bérelek. Tanítónő vagyok, s életemben mindig fontos szerepet játszott a sport. Igyek- 7
szem összeegyeztetni a munkámmal és általában sikerül is. Helyes mondta az orvos. A mozgás segít megőrizni az egészséget. Holnap rendelési idő után felmegyek magához, s megnézem, hogy javult-e a lába. Amennyiben nem, meg kell röntgenezni. Mondja a lakhelyét, kérem Halász Réka, Jókai út 77. földszint 1. A doktor fekete bőrborítású noteszt vett elő, s felírta a címet. Maga volt az utolsó a váróban, ugye? kérdezte, de a biztonság kedvéért kinézett, hogy meggyőződjön róla, hogy mai feladatait ellátta. Várjon kint öt percet, ott megyek el kocsival a lakása előtt, hazaviszem. Sűrű köd van. Nem hiányzik, hogy újabb sérülést szenvedjen. Esetleg a gyógyszertárba átsántikálhat addig, míg a garázsból kiállok. Nagyon köszönöm mondta Réka, és lassan elindult a szomszédos épületben lévő patika felé. Javulást kívánok köszönt el az orvos, megállva a Jókai út egyik négyemeletes háza előtt. Jó éjszakát, köszönöm a szívességét búcsúzott Réka, s a fekete Audi után né- 8
zett, mely pillanatok alatt eltűnt a ködben. dr. Simon Péter vidékről került a fővárosba. Korábban nagybátyja volt ennek a körzetnek az orvosa, de hirtelen halála után természetesnek látszott, hogy a családban lévő ifjú eddig csak itt-ott kisegítőként tevékenykedő orvos vegye át a körzetet. Gyakorlaton néhány hétig, pár hónapig dolgozott már korábban rokona mellett, így nem teljesen idegen helyre jött. A betegek közül többen ismerősként üdvözölték. A két év elegendő volt arra, hogy szülői segítséggel a város egyik külső kerületében megvásároljon, és berendezzen egy polgári lakást. Huszonnyolc évesen bár szeretett volna családot, nem volt alkalma korban és műveltségben hozzá illő hölgyekkel ismerkedni, s megtalálni az igazit. Tudományos munkát is végzett mely sok idejét lekötötte, konferenciákra járt, de az a néhány nő, aki ott megfordult, általában már foglalt volt. A rendelési időn túl mire végig látogatta fekvő betegeit, úgy elfáradt, hogy kerülte a társaságot, és a zajos helyeket. Az idő haladt, s bár a természetes ösztönök működtek benne, már évek óta nem 9