TÁMOP 4.1.2-08/1/B Pedagógusképzést segítő szolgáltató és kutatóhálózatok kialakítása IKT képzők képzése műhely IKT technológiák és alkalmazásuk Bevezetés Magyar Ferdinánd PTE Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola
Bevezetés Az európai és tengerentúli társadalmak is felismerték a informatikai eszközök társadalmi szintű használatának fontosságát. A célkitűzések többé-kevésbé hasonlóak, nagyok a különbségek viszont a megvalósításban, mind a kiinduló helyzet, mind a rendelkezésre álló és mozgósítható erőforrások tekintetében. Magyarország technikai felszereltsége (hardver, szoftver, internet-ellátottság) a középmezőnyben foglal helyet, de lemaradásunk elkerülésének elengedhetetlen feltétele a tervezett infrastrukturális fejlesztések (KözHáló-program, iskolák és más intézmények mielőbbi hálózatba kapcsolása, tanárok felkészítése az új pedagógia alkalmazására) maradéktalan megvalósítása, az élenjárók jó gyakorlatának folyamatos tanulmányozása, a jó példák átvétele és saját feltételeinknek és lehetőségeinknek megfelelő továbbfejlesztése.
Az IKT fogalma Az Információs és Kommunikációs Technológiák olyan eszközök, technológiák, szervezési tevékenységek, innovatív folyamatok összessége, amelyek az információ- és kommunikációközlést, feldolgozást, áramlást, tárolást, kódolást elősegítik, gyorsabbá, könnyebbé és hatékonyabbá teszik. Az IKT tanulása Az informatika vagy számítástechnika tantárgy keretében a tantervben megjelennek az info-kommunikációs ismeretek, az informatikai írástudás elemeinek tanulása. Az országok egy részében külön tantárgyként szerepel a számítástechnika, informatika, illetve ezen ismeretek tanulása, többnyire felső tagozatban (alsó középiskolában, vagyis 6 7. osztály körül). A tanított témák igen változatosak, a szövegszerkesztéstől az internet használatán keresztül a programozási nyelvekkel való ismerkedésig. Ez a megközelítés jellemzi elsősorban a közép- és kelet-európai (volt szocialista) országok oktatási informatikai rendszereit. Számos olyan ország is van, ahol ezt a lépcsőfokot nem tartják elengedhetetlenül fontosnak. Ilyenek például Hollandia, Norvégia vagy Olaszország, ahol nem szerepel kötelező tantárgyként az informatika. A számítástechnika teljes eszköztárának megjelenése az egyes tantárgyak tanításában/tanulásában, más médiumok kiegészítéseként vagy helyettesítéseként szerepel. Gondoljunk csak arra, hogy először a matematika tanításában jelentek meg a számítógépek, majd a különböző szimulációs és egyéb oktatóprogramokon keresztül szivárogtak be más természettudományos tárgyak óráira. Az IKT eszközök más, informatikától különböző tanórákon történő felhasználása azonban már megköveteli a pedagógusok tömeges, professzionális felkészítését az új eszközök használatára, és ez az egész témakör egyik legfontosabb kérdéséhez vezet, a szükséges tanári kompetenciák fejlesztéséhez. A fenti célok megvalósulásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a pedagógusok elfogadják és magukénak vallják az új gondolatokat, vagyis azt, hogy az újszerű megközelítési módok alkalmazása hasznos az oktatás számára, és az információs technológia felhasználása előreviszi azt. Számos országban (elsősorban a decentralizált oktatási rendszerrel rendelkező országokban, például az Amerikai Egyesült Államokban) preferált modell az IKT eszközök integrálása az összes tárgy oktatásába, amelyet ilyen célkitűzések jellemezhetnek: az IKT alkalmazása a teljes tanulási folyamatban
(Litvánia), az IKT legyen a tanulók mindennapi tanulásának része (Izland) vagy éppen az IKT használata az alapvető területeken a tanulás segítése céljából (Új-Zéland). Ezek a kijelentések azonban úgy is értelmezhetők, hogy az IKT-eszközök a hagyományos pedagógia kibővítéséül szolgálnak az aktuális tantervek keretein belül. Annál is inkább igaz lehet ez a megállapítás, mert kevés jelentés említi az új pedagógiát, ami a harmadik megközelítést jellemzi majd. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a célok, kívánalmak megjelölése még távolról sem jelenti azok gyakorlati megvalósulását. Számos országjelentésben találhatunk erre utaló megállapításokat, például a franciáknál nem igazán integrálódtak az IKT eszközök az oktatásba vagy Hollandia, Norvégia és Szlovénia közlését, mely szerint a tantárgyakban való felhasználás növekvő tendenciát mutat, de nem általános. A számítógépesítési programok indulásának kezdetén számos nagy ívű, merész vízió látott napvilágot ezzel kapcsolatban. Ezek szerint a személyi számítógépek, a multimédia, a hálózatok forradalmasítják az oktatást és az iskolák világát, a legfrissebb kutatások szerint azonban ez a szint még mindig messze áll a megvalósulástól, és a változások csak igen lassú ütemben történnek. Fenntartásokkal kell tehát kezelnünk a különböző tervekben és stratégiákban fellelhető rendkívül optimista becsléseket és jóslásokat is. A legmagasabb szinten a IKT eszköztár olyan módon és mértékben integrálódik a tantervbe és a konkrét tantárgyba/tanórába, hogy anélkül már nem is képzelhető el az említettek eredményes megvalósítása. Az IKT kultúra elterjesztésében élen járó iskolák elsődleges jellemzője, hogy az iskola vezetése egyértelműen elkötelezett a számítógéppel segített oktatás mellett, használatára ösztönzi a tantestületet, a sikeres alkalmazásért jutalmazza a pedagógusokat, lehetőséget teremt a folyamatos képzésre, az iskola fejlesztési stratégiájának fontos része az IKT eszközök folyamatos fejlesztése, forrásokat biztosít és keres a megvalósításra. Második jellemző, hogy az iskola megfelelő eszközparkkal rendelkezik, több közösségi helységben találhatók számítógépek: tanári szoba, tantermek, könyvtár,
folyamatosan és tervszerűen jelennek meg a digitális segítőtársak: dokumentumkamera, interaktív tábla, laptopok, szavazórendszerek, szoftverek, digitális és interaktív tananyagok, webkamerák, stb., ezek működösét, karbantartását szakember végzi, az iskola rendelkezik saját belső hálózattal, melyet a tanulók és tanítók egyaránt belső kommunikációra, tananyag megosztásra, tárolásra használnak az iskolának folyamatosan aktualizált honlapja van, amely egyszerre szolgálja a külső tájékoztatást, a tanulók szabadidejének szervezését és az oktatást, a tanulók és a pedagógusok egyaránt kihasználják az elektronikus kommunikáció, információszerzés lehetőségeit, a pedagógusok rendszeresen és szívesen képezik magukat az IKT és a hozzákapcsolódó pedagógiai módszerek területén. Az információs vagy tudásalapú társadalomban elvárt készségek és kompetenciák Számtani műveletek elvégzése és írás-olvasás Matematikai, valamint természet- és műszaki tudományos alapkompetenciák Idegen nyelvek Információs és kommunikációs technológiai készségek és a technológiák alkalmazása A tanulás megtanulása Társadalmi készségek Vállalkozói készségek Általános kultúra Az IKT értelmezési lehetőségei Az IKT mint eszköz Az IKT mint ellenőrzési eszköz és automata technika Az IKT mint szervezési technika Az IKT mint média és összekapcsolható technika Az IKT mint fejlesztési és társadalomalakító folyamat Az IKT mint technikai gyakorlat
Az IKT szerepe Információs (tudás) társadalom Digitális írástudás IKT attitűd Oktatási és képzési feladat Pedagógusi paradigmaváltás Tanulás életen át (TÉT) A tanfolyam célja Az IKT technológiák alkotó elsajátítása szakvezető tanároknak és mentortanároknak. A megfelelő technológiák kiválasztása és hatékony felhasználása között ott a tanácsokkal és ötletekkel felvértezett szakvezető vagy mentortanár. Ez a tanfolyam is segít az ilyen irányú gondolatok szaporításában. Ehhez a tanfolyamon elkészített produktumokat közösen tekintjük át és véleményezzük. Az alkalmazható eszközök megismerése és használata. Az alapvető eszközök ismerete és az eszközök elemi használatának elsajátítása nélkül a terveinket nem tudjuk megvalósítani. Fontos, hogy a lehetőségek széleskörű ismeretével rendelkezzünk, így sokkal kevesebb probléma lesz a megvalósítás során. Digitális források tervezése és készítése. A digitális források tárháza a web-felületeken keresztül szinte kiaknázhatatlan. A hitelesség és a minőség nem minden esetben lelhető fel. A saját anyagunk esetén ezt a két kívánalmat nekünk kell biztosítanunk. A tananyag teljes birtoklása tesz lehetővé az ilyen jellegű anyagok órai folyamatba történő beillesztését és alkalmazását. Az alkalmazást követően értékelnünk kell a beépített elem hatását. Az esetleges módosítást újabb kipróbálás és elemzés kövesse.
Fogalmak, fájlformátumok Az oktatási folyamatba olyan eszközöket vonjunk be, melyek használata a tananyag megértésének, rögzülésének, alkalmazásának bármelyik szintjén hatékonyan segítheti munkánkat. Sok ilyen eszközt alkalmazhatunk, de a végeredményt tekintve képek, hangok, animációk és filmek (videók) alkalmazásáról van szó. Az eszközeink kezelésének megismerése előtt néhány fizikai, technikai, fiziológiai alapfogalmat meg kell ismerni, hogy tudjuk, miről is beszélünk, berendezéseinktől mit várhatunk el. ALAPFOGALMAK HANG: A levegő, vagy más közeg részecskéinek rezgése, amit valamilyen hangforrás idéz elő, pl.: emberi beszéd, ének, hangszerek, természeti hangok, tárgyak kölcsönhatása,... Főbb jellemzői: hangerő - a rezgő közeg mozgási energiájával arányos, frekvencia - rezgésszám/másodperc, spektrum - a különféle erősségű és frekvenciájú rezgések eloszlása egy hangmintában. HALLHATÓ HANG: Az ember számára hallható, érzékelhető hang, egyénenként kisebb-nagyobb mértékben eltérő lehet, függ az ember fiziológiai, egészségi állapotától. Frekvenciatartománya: 20 Hz - 20 khz, a közepes tartományban a legérzékenyebb a hallásunk. Intenzitása: a hallásküszöbtől a fájdalomküszöbig. MIKROFON: A levegő rezgését elektromos jellé, változó feszültséggé, audiojellé alakítja. Működési elv alapján a (jelenleg használt) típusai: dinamikus-, piezo-, kondenzátormikrofon. AUDIOJEL: Egy adott hangminta levegőrezgésének megfelelő amplitúdójú és frekvenciájú váltakozó feszültség. Ez lehet a mikrofon által szolgáltatott, vagy már felerősített jel, elektronikusan előállított jel (PC, szintetizátor,...), többféle hangforrás kevert/manipulált jele, "konzerv" jel valamely hangrögzítő eszközről (videó-, audiomagnó, CD, lemez,...). Sávszélessége függ az adott eszköz műszaki paramétereitől, általában megegyezik a hallható hang sávszélességével. KÉP: A bennünket körülvevő tér fény és színinformációjából azon részlet, amit éppen látunk, ill. a kamerával elektromos jellé, videojellé alakítunk. KAMERA: Optikával ellátott elektronikus eszköz. Az optika a tér egy kiválasztott részének fény és színinformációját leképzi egy fényérzékeny képbontó eszközre (Vidikon, CCD), és ezt soronként és képpontonként megfelelteti a három alapszínnek (Red, Green, Blue) megfelelően három feszültségingadozásnak. A kamera elektronikája ebből a három színjelből előállítja a szabványnak megfelelő videojelet.
KÉPBONTÁS: A kamera az optikával leképzett képet képpontokra bontva alakítja elektromos jellé. Mivel csak időben egymásután lehetséges a képpontok fény és színinformációjának a kiolvasása, ez soronként történik. A PAL szabvány szerint ez 625 sor/kép, kb. 500000 képpont/kép és 25 kép/sec (ill. 50 félkép/sec: váltottsoros letapogatás =interlaced mód). FEHÉREGYENSÚLY: A kamerákon a megvilágításnak megfelelően be kell állítani színkezelés helyességét. Ez lehet automatikus is egyes kamerákon, másokon valamilyen - a gépkönyvben leírt módon - kézileg kell beállítani a színhelyességet a megfelelő szabályzó gombbal. Ez többnyire úgy történik, hogy a kamera teljes látómezeje elé egy fehér felületet tartunk (vagy a kamerán hagyjuk a fehér áttetsző optika takarót), és ezt a kontrollmonitoron is fehérnek kell látnunk. Ilyenkor a többi szín is a "helyén lesz", nem lesz színeltolódás. VIDEOJEL: Az egyes szabványoknak (PAL, SECAM, NTSC) megfelelő elektromos jel, ami kódolva hordozza a kép világosság és színinformációit, sor/kép/szín szinkronozó jeleket, esetleg hanginformációt (szuper hangsáv, tv hangsáv) és/vagy TIME CODE (képkockánkénti időazonosító) jeleket. A videojel lehet kamera - kamkorder - kimenőjele, elektromosan előállított/kevert/manipulált jel (PC, Mixer), "konzerv" jel videomagnóról, képlemezjátszóról (DVD), tv tuner kimenő jele. Sávszélessége 6 MHz/stúdiótechnika, 3 MHz /VHS eszközök. A használatos videojel fajták: Composit (egy érpár, pl: RCA csatlakozó VHS magnó esetén), Y-C (két érpár, S-videó csatlakozó S-VHS magnók esetén), RGB (három vagy több érpár, VGA monitorok, LCD projektorok esetén). VIDEÓ SZABVÁNYOK: PAL, SECAM, NTSC, különféle képfelbontási, rögzítési, feldolgozási, továbbítási szabványok, a Föld egyes területein. Vannak többnormás készülékek - főleg videomagnó, monitor - de nálunk jelenleg a PAL rendszert használjuk, kameráink, stúdió berendezéseink is eszerint működnek. MOZGÓKÉP: Filmfelvétel/lejátszás során állóképek sorozatát rögzítjük/vetítjük, mivel a szemünk a gyors változásokat nem képes követni. Kellő sebesség esetén folyamatosnak látjuk a sorozatban vetített állóképeket. Ez a sebesség film/mozi esetében 2x24 képkocka/sec (kétszeres takarás), PAL videoszabvány esetén 2x25 félkép/sec (váltottsoros letapogatás). KÉPMAGNÓ: (Video Casette Recorder) audio- és video-(av) bemenetre adott jelet, ill. a beépített tv tuner jelét videokazettára rögzíti, onnan lejátssza. A videó- és audio kimenetre kapcsolt monitoron, vagy az RF Out kimenetre kapcsolt tv megjeleníti a lejátszott műsort. Ezen alapfunkción kívül sokféle szolgáltatása lehet a képmagnónak. KAMKORDER: Kamera és képmagnó egybeépítve tv tuner nélkül, de minden egyéb, a képmagnókon megszokott szolgáltatással. Hordozható, hálózati és
akkumulátoros energiaellátású készülék Két üzemmódban használható egy kapcsolóval átállítható: Kamera: a behelyezett videokazettára kép- és hangfelvételt készít. Videó lejátszó: a kazettáról lejátssza a felvett műsort a beépített keresőmonitoron, ill. kontrollhangszórón, vagy a csatlakoztatott monitoron/tv-n. Használata, kezelőszervei l.: leírás és a kamkorder saját gépkönyve. VHS (Video Home System) szabvány: Amatőr (házi) videózásra kifejlesztett videorendszer/kazettaméret, viszonylagos olcsósága miatt oktatási célokra ez a legelterjedtebben használt rendszer. Más szabványok is vannak, az amatőr kategóriától a profi eszközökig, ezekkel a médiatechnika gyakorlaton nem foglalkozunk: HI-8, VIDEO 8, BETAMAX, BETACAM, U-MATIC, DVC,... VIDEOKAZETTA: A videomagnók, kamkorderek adathordozója. Mágnesezhető szalagon történik az információ tárolása (felírása, leolvasása) a mágneses jelrögzítés alapelvét használva. A szalag kazettában helyezkedik el, a kazetta mérete, a szalag szélessége az egyes szabványoknak megfelelően más. A VHS szalag 1/2" széles, a maximális műsorideje 4 óra (Standard Play) ill. 8 óra (Long Play). MÁGNESES JELRÖGZÍTÉS: Műanyag szalagra nagyon finom szemcsézettségű mágnesezhető anyagot (vasoxid, krómdioxid,..) anyagot hordanak fel egyenletes rétegben és eloszlásban. A szalag állandó sebességgel halad egy légréssel rendelkező vasmagos tekercs -FEJ- előtt. Felvételkor a tekercsbe vezetett áramingadozás (video/audio/digitális információ) a mágnesezhető szemcséket "rendezi", az elektromos jelből egy mágneses eloszlás, rendezettség keletkezik a szalagon. Lejátszáskor pedig ez a változó mágneses mező elhaladva a fej előtt a tekercsben feszültséget indukál, így visszakapjuk az eredeti (felírt) elektromos jelet. FEJ, MAGNÓFEJ: A mágneses jelrögzítésnél használt, légréssel ellátott vasmagos tekercs, ami előtt a szalag elhalad. Funkciója szerint van: kombinált fej. felvételkor jelet ír a szalagra, lejátszáskor olvassa, törlőfej, felvételkor az író fej előtt letörli a szalagot, az elemi mágneses részecskéket összekeveri, semlegesíti. Az átvihető sávszélesség függ a kombinált fej légrésének a szélességétől, a szalagsebességtől, a szalag mágnesezhető rétegének anyagától. Néhány példa: Álló fej Kazettás magnó (krómdioxid kaz., 47,6mm/sec) 20-20000Hz Álló fej Videomagnó (normál hangsáv, 23,39mm/sec) 20-8000Hz Forgó fej Videomagnó (videojel, szuper hangsáv) 20Hz-3,5MHz FORGÓ FEJ: A videomagnók/kamkorderek képrögzítő-lejátszó feje. A fej forgatásával a relatív szalagsebességet növelték meg, így biztosítva a szükséges kb. 3 MHz sávszélességű videojel rögzíthetőségét. A videók fejegysége -FEJDOB- minimum
két fejet tartalmaz. A szalag 185 fokos szögben öleli a fejdobot, a két fej felváltva dolgozik, az egyes fejek a fejdob egy félfordulata alatt egy félképnyi információt írnak vagy olvasnak. A jobb minőségű magnók 4+1, 4+2 fejjel rendelkeznek a fejdobon: 4 kombinált fej, 1-2 törlőfej, ami csak az aktuális félképnek megfelelő sávot törli írás előtt. Az ilyen videók törésmentes vágást, stabil állóképet biztosítanak. MONITOR, VIDEOMONITOR: A videó- és audiojel visszaalakítására használt berendezés, a videojelből a képcső optikai képet, az audiojelből pedig a beépített hangszóró levegőrezgést, hangot állít elő. TELEVÍZIÓ: A nagyfrekvenciás (RF) hordozóra ültetett és továbbított videó- és audiojelet a tuner segítségével visszanyeri és a monitorhoz hasonlóan megjeleníti. A mai korszerű televízióknak van AV (audio és videó) bemenete is, tehát videomonitorként is használhatóak. KÉPCSŐ: A monitor ill. tv legfontosabb, képmegjelenítő alkatrésze. Az ernyő üveglapján sűrűn egymás mellett piros, zöld, kék (RGB) fluoreszcens pontok vannak, amik elektronsugárzás hatására alapszínüknek, ill. az elektronsugár erősségének megfelelően világítanak. Egy képpont, képelem fényereje és színe a három egymás melletti RGB pont fényéből összegződik -additív színkeverés. Ezen fluoreszcens RGB pontokon három elektronsugár halad végig soronként (l.: képbontás) úgy, hogy az egyes elektronsugarak csak a "saját" - egy-egy alapszínnek megfelelő - pontokat gerjesztik. Az elektronsugarak intenzitását, ezzel az adott képelem színét és fényerejét a videojel határozza meg, így alakul vissza a képernyőn a videojelből az a színes képpont halmaz, amit mi - a szemünk felbontóképessége korlátai miatt - egyben, képként látunk. LCD PROJEKTOR: A diavetítő alapelvén működő számítógépes, vagy videós jelek kivetítésére használt eszköz. Egy nagy fényerejű lámpa átvilágít egy (három) LCD panelt/mátrixot, amin a rákapcsolt videojelből kialakul a színes optikai kép (itt is RGB alapszíneket használva). A vetítő optikával beállítható a kívánt képméret. RF: Rádió Frekvencia, magas frekvencia, amire, mint vivőre a hasznos információt (rádió, tv műsor,...) ráültetik. 50 MHz-600 MHz tartományban a különböző tv csatornák megtalálhatóak VHF, UHF, KÁBEL sávokban, így egy átviteli láncon, kábelen egy időben több különféle műsor továbbítható. MODULÁCIÓ: A hasznos információ (audio- és videojel) nagyfrekvenciás jelre ültetése. A két fő módszer: AM, Amplitúdó Moduláció, a videojellel valamely tv csatornának megfelelő állandó frekvenciájú jel amplitúdóját változtatjuk, moduláljuk, a hasznos információt tehát a hordozó jel amplitúdó ingadozása jelenti.
FM, Frekvencia Moduláció, az audiojellel egy (PAL szabvány szerint 5.5 MHz ) segédvivő frekvenciáját változtatjuk, moduláljuk. A hasznos információt itt a (segéd)vivő frekvencia ingadozása jelenti. A televíziós jeltovábbítás esetén az FM modulált hangjelet a videojelbe keverik, majd így együtt, AM jelként sugározzák a megfelelő tv csatornán. DEMODULÁCIÓ: Az RF jelből előállítjuk, visszanyerjük, visszaalakítjuk AM dekódolással a videojelet, FM dekódolással az audiojelet. Ezt a televízió vagy a képmagnó tunerje végzi. TV TUNER: A televíziók ill. videomagnók nagyfrekvenciás elektronikája, ami az antennajelből a megfelelő frekvenciát, csatornát kiválasztja, majd erősítés, szűrés, demodulálás után előállítja az audio- és videojelet. A tunereket hangolni, programozni lehet, 30-100 különféle adó frekvenciája beállítható, eltárolható, és ezután egyszerűen átkapcsolható. ÁTVITELI CSATORNA: Az az "útvonal", elektronikus hálózat, gyártási eljárás, amin a videó- és audiojel -alapsávban, RF modulációval, digitalizálva vagy adathordozón- eljut az előállítási helytől a "fogyasztóig": kazetta, DVD lemez, internet, kábelhálózat, földi/műholdas adás,... FELDOLGOZÁS: Azok a tevékenységek, amíg a nyersanyagból, snittekből a kész film, produktum elkészül DIGITÁLIS KAMERA, KAMKORDER: felépítésében, működésében, kezelésében, hasonló a VHS, VHS-C, SVHS kamerákhoz, a döntő különbség, hogy a videójelet (hangot is!) digitalizálva rögzíti. Az adathordozója általában mágneses szalag, a legújabb gépeken újraírható DVD vagy merevlemez (HDD). Formátumok DVCAM, minidv, DVCPRO,... DIGITALIZÁLÁS: az a folyamat, amikor egy folyamatos, analóg jelből (videó, audió,...) mintákat veszünk meghatározott, szabványokban rögzített időközönként, ezt az aktuális értéket "számszerűsítjük", kettes számrendszerben hozzárendelünk egy 0- ból és 1-esekből álló bitsorozatot. A mintavételezés sűrűsége, és a felbontás finomítása (8 bit - 16 bit - 32 bit) csökkenti a digitalizálással járó veszteséget (kép/hangminőség romlást), de növeli a digitális feldolgozással, tárolással szemben támasztott kapacitás és sebesség igényt. AD konverter: elektronikus jelátalakító eszköz és eljárás, amely az analóg jelből digitális információt (bitsorozatot) állít elő. Ennek a fordítottja a DA konverter, ami a bitsorozatból visszaállítja az analóg jelet.
VIDEÓ DIGITALIZÁLÓ KÁRTYA (interface): hardver illesztő, ami az analóg videojelet (VHS, SVHS, HI8,... kamera és videomagnó) digitalizálja a számítógépes tárolás, feldolgozás számára. Sokféle létezik, az árával növekszik a szolgáltatás, felbontás minősége. Ezek a számítógépbe illeszthető kártyák, vagy külső egységek (csatlakozási felület: paralel port, USB, FireWire) fogadnak PAL/NTSC composit vagy Y-C videojelet. A komolyabb kártyák hardveres kódolót (l. kodek) is tartalmaznak, tehermentesítve a számítógép processzorát és egyéb elemeit. BESZEDÉS, BEÍRÁS, DIGITALIZÁLÁS: az a folyamat, amikor a kamerával felvett anyagot a számítógép merevlemezére rögzítjük. (Megj. a DV kameráról a FireWire kapun keresztüli beszedés nem digitalizálás, mert a DV kamera eleve digitális formában rögzíti a kép- és hanginformációt.) Használatos képfelbontási értékek, szabványok az elérhető (célszerű) legjobb minőségű digitalizáláshoz (PAL, 25 FPS=frame per second): Kamera Jelformátum Képfelbontás Analóg ekvivalens VHS Composit 384*288 kb.: 300 soros felbontás S-VHS Y-C 640*480 kb.: 450 soros felbontás DV D1/DV 720*576 broadcast szabvány: 625 soros felbontás KODEK: Digitalizáláskor általában nem tároljuk az összes kép ill. képpont minden információját, hanem valamilyen eljárással, algoritmussal tömörítjük a digitális információt. Ezt a tömörítést végezheti hardveresen a digitalizáló kártya (a hozzá adott, vagy vele együttműködni hajlandó szoftverrel), vagy valamilyen a PC-n futó szoftver: DivX, Xvideo, Virtual Dub, Cinepack Radius, TMPEG encoder,... Tömörítéskor két módon járhatunk el. Az egyik eljáráskor képkockánként tömörítjük a videó képsorunkat, (pl. JPEG, így minden kockánk "kulcskocka"). Így járunk el, ha a beszedett anyagot vágni akarjuk. A másik módszer, amikor néhány kockát tömörítetlenül hagyunk (vagy csekély mértékben tömörítünk) a videofolyamban, ezek lesznek a kulcskockák (key frame), a köztes képkockáról (delta frame) csak a két szomszédos kulcskocka közötti változást tároljuk. Szerkesztéskor tehát az a jó, ha minden képkocka kulcskocka, így nincs számolási feladat, ha képkockánként lépdelünk a snittben, viszont nagyobb állományokat kell a gépnek kezelni. VIDEÓ FÁJLFORMÁTUMOK: AVI, MPEGx, WMV, MMV,... Ezek valójában nagyon sokfélék lehetnek felbontás, alkalmazott tömörítési mód, és egyéb szabványoknak megfelelően. A használatuk során az "átjárhatóság" az egyes kezelő (tömörítő, kibontó, szerkesztő, lejátszó,...) programok között nem mindig biztosított, tehát nem mindegyik állományt kezelik az egyes alkalmazások.
A SZERKESZTETT VIDEÓ TÁROLÁSA: sokféle módon történhet. Az editálás befejezése után (legkésőbb!) el kell döntenünk, milyen célra, milyen adathordozóra akarjuk elraktározni a kész filmet, ehhez lehet kiválasztani a megfelelő tárolási, tömörítési eljárást, kódolást. KIÍRÁS KAZETTÁRA: Minőségromlás nélkül visszaírhatjuk DV kazettára, ha a forrás is DV volt, és nem használtunk tömörítést a szerkesztés közben (3-4. vágó). A Timeline ablakból VHS, SVHS kazettára kijátszhatjuk (4. vágó), ha a bevitel jó minőségű volt, a kiírás is az lesz. Az elkészült és lementett videónkat pl. egy teljes képernyős Média Player-rel lejátszva, TV OUT-os (composit vagy Y-C) VGA kártyáról szalagra másolhatjuk. Itt már jelentősebb minőségromlás várható (2. vágó). EXPORT I.: Nagyon jó minőségben digitális adathordozóra menthetjük az elkészült anyagot tömörítetlenül, pl. AVI formátumban CD-re, DVD-re. Ilyenkor lejátszani is csak számítógépen tudjuk, és a nagy helyigény miatt (tömörítetlenség) rövid anyagok férnek a korongra. Kis veszteségű tömörítéssel Videó CD, SVCD, vagy DVD formátumra konvertálhatjuk az anyagunkat, ezt már betehetjük egy asztali DVD lejátszóba is, és viszonylag hosszú műsorok férnek el a korongon, jó minőségben. EXPORT II.: Erősebb tömörítést használva gyengébb minőséget produkálhatunk, ha az elsődleges célunk a fájlmérettel való spórolás volt. Így készítjük a WEB-re, multimédiás klippekhez, kisablakos felhasználásra szánt videóinkat. KÉPFORMÁTUMOK Alapvetően kétféle képtípus van: a bittérképes (vagy raszteres), illetve a vektorgrafikus. A bittérképes az, amelyben minden egyes képpont tartalmát különkülön információként tároljuk. A megfelelő méretet pontosan a színek mennyisége, illetve színmélység jelenti. Lásd a következő táblázatot: Színmélység Színek száma Elnevezés 1 bit 2 db B&W (fekete-fehér) 4 bit 16 db EGA 8 bit 256 db VGA 16 bit 2 16 = 65 536 db HiColor 24 bit 2 24 = 16 777 216 db TrueColor (RGBkódolással) 32 bit 2 32 = 4 294 967 296 db TrueColor 48 bit 2 48 = 281 474 976 710 656 db
Hátránya: nagy méret, rögzített felbontás, nagyításnál a minőség romlik. Előnye: könnyű és egyszerű adatszerkezet, gyors feldolgozhatóság. Legfontosabb felhasználási területe: fényképek, illetve foltszerű (nem vonalas) ábrák. A nagy méretet általában tömörítéssel oldják meg az egyes formátumok. Ezek az eljárások lehetnek veszteségmentesek, illetve veszteségesek is. Ez utóbbi kisebb fájlméretet eredményez, de a kép részének jelentős információja elveszhet, így kevésbé lesz éles! Ezzel ellentétben veszteségmentes tömörítésnél az eredeti képet maradéktalanul visszaállíthatjuk. A felbontás mértékegysége: képpont/hüvelyk. (Angolul: pixel per inch, azaz ppi) Ha pl. egy kép felbontása 200 ppi, akkor 1 négyzetinch-en belül 200*200 = 40 000 képpont található. (Megjegyzés: 1 inch = 2,54 cm) A vektorgrafikus ábrázolás legnagyobb előnye, hogy a kép tkp. korlátlanul kinagyítható, mivel az egyes ábrák matematikai formulákkal (téglalap, négyzet, kör, ellipszis, stb.) vannak leírva továbbá Bézier-görbéket is használnak (csomópontokkal leírt görbék, melyek adott pontjai között görbéket, illetve érintőket húznak meg. Ráadásul a kép jól is szerkeszthető, mivel az egymás mögötti objektumok kiválóan elmozdíthatóak, illetve átszerkeszthetőek. Tény, hogy a több objektumot tartalmazó kép nagyobb feldolgozási igényt jelent, de így a minőség is jelentősen nő! Hátránya: erős processzor-igény, bonyolult szerkezet, lassú feldolgozhatóság Előnye: a minőség nem romlik nagyításkor, könnyen szerkeszthető, Legfontosabb felhasználási területe: ábrák, síkbeli és/vagy térbeli rajzok, animációk megvalósítása. BMP - BitMaP (Bittérkép) Az egyik legegyszerűbben használható, (valaha) legnépszerűbb pixeles képformátum. Eredeti kifejlesztő: Microsoft. Eredeti alkalmazási területe: Windows legrégebbi verziótól kezdve számtalan más alkalmazás. Másik elnevezése: DIB (Device-independent Bitmap, azaz forrás-független bittérkép) A tömörítetlen BMP fájlokban az egyes információk pixelenként, azaz képpontonként vannak tárolva. Gyakorlatilag minden egyes képpontról csak a szín van eltárolva, mivel nincs is más lényeges adat. Ez a szín lehet 1, 4, 8, 16, 24 vagy 32 bites. Az 1-8 bites tárolás esetén lehetséges a szürke-árnyalatú megjelenítés is. Ugyancsak az 1-8 bites színek esetén maguk pixeleket leíró bájtok nem színt tartalmaznak, hanem egyszerűen csak a BMP fájlben tárolt paletta egyes elemeire mutatnak. A 24 bites megjelenésnél például már minden egyes pixel információját 3 bájt adja meg az RGB-kódoknak megfelelően. A formátum lehetőséget nyújt arra is, hogy a 24 bites tárolás mellett a negyedik (ún. alfa-csatornában) kódolják a 24 bitről 32 bitre konvertáló kódokat, A tömörítetlen formátum óriási hátránya, hogy a mérete hatalmas.
GIF - Graphics Interchange Format. Magát a formátumot a CompuServe cég hozta létre 1987-ben. Alapvetően bittérképes formátum. Elterjedését az internet forgalmának hihetetlen megerősödése segítette elő, valamint az, hogy maga a formátum széles körűen támogatott és könnyen használható. A GIF jelenlegi állapotában csak a képpontonkénti 8 bites megjelenést támogatja, így a kép megjelenése a paletta maximum 256 hivatkozásából áll össze. A paletta természetesen a 24-bites RGB-színtérből áll össze. További lehetőség az átlátszó szín használata is, ami további esélyt ad a GIF-nek. A formátum egyik legnagyobb előnye, hogy támogatja az egyszerű animációk megjelenítését azon kikötéssel, hogy egy képen egyszerre maximum 256 szín jelenhet meg. A színek számának ilyen mértékű korlátozása erősen beszűkíti a GIF lehetséges alkalmazási területeit, mivel a jó minőségű digitális (fény)képekre ezen formátum nem alkalmas. Ellenben kiválóan alkalmas logók, rajzok vagy egyszerű animációk megjelentetésére! A GIF képek Lempel-Ziv-Welch (LZW) eljárással veszteségmentesen tömörítettek. Ezt a tömörítési technológiát 1985-ben szabadalmazták. Mivel a Unisys (az LKW tömörítési eljárás birtokosa) és a CompuServe komoly ellentétbe keveredett az idők során, ezért a kezdeti LZW-t 1994-ben lecserélték a PNG-re, bár már az eredeti tömörítésnek is minden szabadalma lejárt. JPeG fájlformátum Joint Photographic Experts Group Ez a bizottság dolgozta ki az amúgy veszteségesen tömörített, de rendkívül népszerű képformátumot. Maga a csoport 1982-ben alakult és évente háromszor találkozik, helyek szwerint 1-1 alkalommal: Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában. Az informatikában az egyik leggyakrabban alkalmazott (fény)képtömörítési eljárás a JPEG, mivel be lehet állítani a tömörítés mértékét. Ezáltal szabályozhatóvá válik a kép minősége, így a kapott fájl mérete is jól skálázható. JPEG általában eléri a 10:1 arányú tömörítési arányt a kapott kép minőségének igen kis arányú rontásával. A JPEG tömörítési eljárást számos képformátumnál használják. A JPEG/Exif a digitális kamerák, illetve egyéb fotótechnikai eszközök által leggyakrabban használt képformátum. A JPEG/jfif viszont a világháló által preferált képtároló, illetve továbbító formátum. Igazság szerint ezt a két alformátumot nem mindig különböztetik meg, hanem egyszerűen csak JPEG-ként használják az összes képet. A JPEG tömörítés az egyik legjobb lehetőség a fényképek és a rajzok/festmények eredeti árnyalatainak és kontrasztjainak reprodukálására. A webes használatnál, ahol kiemelt jelentőségű a képméret, a JPEG igen népszerű kis mérete és elég jó minősége miatt. Másrészt a JPEG/Exif a digitális fényképezőgépek legnépszerűbb formátuma. Viszont figyelni kell arra is, hogy a JPEG nem igazán alkalmas vonalas rajzok, vagy egyéb szöveges ábrák, illetve kis ikonok átvitelére, ahol a szomszédos képpontok között éles kontraszt van. Az ilyen képeket célszerűbb egy veszteségmentes tömörített formátumban elmenteni, mint például TIFF, GIF vagy a veszteségmentes PNG. A JPEG szintén nem kifejezetten alkalmas arra, hogy képeket ezen formátumban szerkesszenek,
mivel a képek ki-betömörítésekor nem kevés információ elveszhet, illetve az egyes képeken tárolt fontos információs tartalom is gyengülhet. Ennek elkerülése érdekében érdemes a szerkesztendő képet a veszteségmentes PNG formátumban tárolni, majd a kész, megszerkesztett munkát végül JPG-be exportálni. Szerencsére a gyakoribb, illetve népszerűbb szerkesztőprogramok egyaránt támogatják a PNG, GIF, JPG importálását és exportálását is. PNG képformátum Képek tárolására, tömörítésére alkalmas veszteségmentes formátum, sokan a jövő egyik lehetséges nyerő típusának tartják. A rövidítés eredetije: Portable Network Graphics. A PNG-t eredetileg a GIF (Graphics Interchange Format) utódjának, illetve helyettesítőjének fejlesztették ki. Lehetőségei miatt elsősorban a hálózatokban használják grafikus adatok továbbítására, illetve tárolására. Tömörítésre - a GIF-fel ellentétben - nem az LZW algoritmust használja, hiszen a PNG kifejlesztésekor éppen a jogi problémák elkerülése volt az egyik fő cél; helyette az LZ77 egyik módosított változatát, a deflation nevű algoritmust használja a zlib programkönyvtár segítségével. Nem hivatalos rövidítése: P NG's Not a Gif. A PNG támogatja a 24-bites paletta-alapú képábrázolást, a szürkeárnyalatos, illetve az RGB-képeket is. Mivel a PNG-t eredetileg képek interneten keresztüli továbbítására tervezték, nem pedig professzionális alkalmazásra, ezért nem támogatja az egyéb színterek használatát, például a CMYK-t sem. HANGFORMÁTUMOK A digitális hangállományok tárolásához méretükből fakadóan sok helyre van szükségünk. Egy 16 bit kvantálási hosszal és 44,1 KHz mintavételezési frekvenciával felvett hangállomány hossza csatornánként és percenként: 44.100 Hz x 16 bit x 60 sec 8 = 5.292.000 bájt = 5.168 kbájt = 5,05 Mbájt A digitális hangállományok méretét olyan tömörítési eljárással lehet csökkenteni (pszichoakusztikus kódolás), melynek alapja a hangelfedés jelensége. A tömörítésnél a hangállományt egy kódoló dinamikusan elemzi, majd sávokra bontja. A különböző tömörítési eljárások más-más elemzési módszert használnak és a sávok száma is eltérő lehet. A tömörítések közti különbségekből származó minőségi eltérések alig érzékelhetőek. Ismertebb tömörítési eljárások: - MPEG Audio -Dolby Digital AC-3 - MPEG2 Advanced Audio Coding (AAC) MPEG Audio Előnye más hangkódolási formátumokkal szemben, kifinomult tömörítési elvének köszönhetően az MPEG állományok sokkal kisebbek. Eredményességét az érzékelthangkódolás segítségével éri el, az emberi fül számára nem hallható elemeket szűrik ki. - Mintavételezési frekvencia: 32, 44,1, illetve 48 KHz - Kvantálási hossz: 8, 16, vagy 20 bit - Egy vagy két hangcsatornát kezel - Tömörítési elve: érzékelésen alapuló részsáv kódolás - Csatornánkénti bitsebesség: 32 kbit/sec 224 kbit/sec közötti állítható érték - Az MPEG hangformátumok növekvő hatékonyságú és tömörítési arányú rétegei:
- Layer 1: Egyszerű eljárás - Layer 2: Közepes bonyolultságú eljárás - Layer 3: Bonyolult eljárás (MP3) MPEG Audio Layer III MP3 A hangfájlok tömörítését elenyésző minőségcsökkenéssel teszi lehetővé, a tömörítési eljárás a nem hallható hanginformációk kiszűrésén alapul. Az MP3 fájlok további előnye, hogy az állomány bármely részéből kiemelt kisebb darabot is le tudjuk játszani. 128 kbit/s mintavételezés mellett már CD minőségű hangzást lehet elérni. Dolby Digital AC-3 A Dolby Laboratories cég fejlesztette ki az analóg Dolby Stereo hangrendszert, melyet a filmtechnika aknázott ki. A Dolby Stereo hangrendszer öt hangszóró (bal, középső, jobb és két környezeti) segítségével térhatású hangot állít elő. A Dolby Stereo digitális továbbfejlesztett változata az 5.1 csatornás Dolby Stereo Digital, melyben alkalmazásra került a mélysugárzó, és a két környezeti hangszórót külön csatornák kezelnek. A használt mintavételezési frekvenciák 32, 44,1 vagy 48 KHz, a kvantálási hossz 8, 16 vagy 20 bit. A Dolby Digital (AC-3) a DVD lemezek számára módosított Dolby Stereo Digital hangrendszer. A hangállományt érzékelésen alapuló részsáv kódolási technika használatával tömörítik. A hallható hangtartományt 32 különböző szélességű frekvenciasávra bontja fel a kódoló, az egyes sávokból kiszűrésre kerülnek a zajelemek. A hangfelvételhez 6 mikrofont használnak, a 6 bemenő jelből állít elő a Dolby Digital kódoló egyetlen folytonos bitfolyamot. A bitfolyamot a Dolby Digital dekódoló szétbontja, és előállítja a hangszórók számára a vezérlést. MPEG2 Advanced Audio Coding (AAC) Az MPEG2 AAC kódolás a környezeti hangteret 5 hangszóróval valósítja meg. Az MP3 kódolás továbbfejlesztésének tekinthető. A kódolásnál a mintavételi frekvencia 8 KHz és 96 KHz között lehet, a kvantálás hossza 8 és 24 bit között van, míg a részsávok száma 1 és 48 között változhat. Számos hangfájl formátumot dolgoztak ki a különböző számítógéprendszerek számára, ám ezek közül csak néhány terjedt el. RAW A legalapvetőbb fájlformátum. Kizárólag a digitalizált hangot tartalmazza, információkat a fájl tartalmával kapcsolatban nem. WAV Wavelet fájltípus. Az IBM és a Microsoft mintavételi formátuma, digitális hanghullámokat tartalmaz. Mintavételezése 11,025 khz-től 44,1 khz-ig, mono vagy sztereo minőségben. A WAV rugalmas felépítése lehetővé teszi, hogy fájlban rögzítsünk különböző, a tartalommal kapcsolatos adatokat (pl.: a hangminta szerzőjének neve). A fájl a hangfelvétel közben érzékelhető hangnyomás digitális változata, tehát tetszőleges hangesemény tárolására alkalmas, a MIDI állományokkal szemben nem csupán a zenére korlátozódik.
4. 5. MIDI (Musical Instrument Digital Interface) A MIDI szabványos adatformátumot elektromos hangszerek és zenei hatásokat létrehozó eszközök vezérlésére hozták létre, lehetővé teszi a számítógép és az elektromos hangszerek közötti zenei jelátvitelt. A MIDI egyidejűleg jelent a szabványnak megfelelő hardvert és ugyanennek a szabványnak megfelelő zenét is. A MIDI szabvány 128 különféle hangszert határoz meg, az egyes hangszerekhez számokat rendel. A szabvány a beszédet nem kezeli. A MIDI hangszerre vonatkozó ábrázolásmódot alkalmaz, kódolása három adatot ír le: - hangerő - alapfrekvencia - a hangszer megnevezése. A MIDI segítségével 10 oktávnyi hang, azaz 128 hangjegy kódolása megoldható. Egy adott MIDI állományban levő utasításokat a hangkártyán elhelyezkedő szintetizátor vagy a hangkártya MIDI portjára csatlakoztatott külső szintetizátor értelmezi és szólaltatja meg. A szintetizátor hangszerei közül egyidejűleg több készüléktől függően - is megszólaltatható, ugyanis a MIDI utasítások átvitele több csatornán történik. A MIDI állományokat egy sorrendvezérlő program segítségével készíthetünk. A program rögzíti, szerkeszti és vissza is játssza a MIDI utasításokat. Az elektronikus hangszereket a hangkártya MIDI portjára kell csatlakoztatni, a kívánt dallam lejátszását követően a sorrendvezérlő feljegyzi és meg is jeleníti az elvégzett műveletet. A megjelenített hangjegyeket módosíthatjuk, változtathatunk a lejátszás sebességén, módosítható az állomány hangneme. MOZGÓKÉPEK Egy videófájl felépítését a legkönnyebben úgy képzelhetjük el, ha egy konténert gondolunk magunk elé, amelybe a tartalmat kis dobozokba csomagolva egyszerűen beledobálhatjuk. A multimédiás fájlok esetében a konténer szerepét nem meglepő módon valamilyen konténerformátum tölti be (ilyen például az AVI vagy az MKV), a kis dobozok virtuális megfelelői pedig a streamek, amelyek például a képanyagot tartalmazzák ezeknek szintén megvan a saját formátuma. Igaziból egy konténerbe több dolgot is belepakolhatunk; ez igaz a konténerformátumokra is, amelyek több doboz, azaz több stream befogadására képesek. Egy videofájl egy videosávot és egy hangsávot például tipikusan tartalmaz, de egyes konténerekbe több videosáv, több hangsáv (például eredeti hang és szinkron) is pakolható, akár többféle felirat és egyéb kiegészítő adat (például jelenetinformációk) társaságában. A számítógép lejátszó programja akkor tud lejátszani egy fájlt, ha ismeri az adott konténerformátumot, és a benne lévő streamek formátumát is (ugyanez igaz természetesen a célhardverekre is). A konténerformátumok azonosításához splitterre, a streamek feldolgozásához pedig megfelelő kodekre van szükség a Windows alapból tartalmaz számos splittert és kodeket, továbbiakat pedig külön telepíthetünk. A konténerek és a bennük található streamek formátuma egymástól teljesen független, egy-egy konténerben adott esetben szinte bármilyen formátumú adatsávval találkozhatunk, egy adott stream pedig akár bármilyen konténerbe bepakolható. (Technikai megszorítások azért akadnak, de ezzel most nem bonyolítanánk feleslegesen a helyzetet.) A konténerformátum illetve a videoformátum nem egymás szinonimái; most lássuk, melyek a leggyakoribbak közülük!
Konténerformátumok AVI az AVI a Microsoft (nyílt) videoformátuma, amely 1992-től használatos. Az AVI több kép- és hangsáv tárolására alkalmas, sőt, az 1996-ban elkészült, nem hivatalos 2.0 verziótól kezdve akár feliratot is lehet belepakolni. AVI-val számos helyen találkozhatunk, a Windowsnak hála gyakorlatilag szabványként terjedt el, és a legtöbb normál felbontású videofájl még ma is ezt a konténert használja többek között a torrenthálózatról letölthető sorozatok illetve filmek normál felbontású verziói is AVI-k. Emellett az AVI egy speciális változatát használták az első, szalagra rögzítő digitális videokamerák is. Az AVI fájlok kiterjesztése AVI. Az AVI-t gyakorlatilag minden program és minden hardver kezeli. ASF továbbra is a Microsoftnál maradva; az ASF megalkotásakor elsősorban a (interneten és médiaszervereket keresztül történő) tartalommegosztási képesség valamint a másolásvédelem megteremtése (a szerzői jogok védelme) volt a legfontosabb szempont. Míg az AVI nyílt formátumnak tekinthető, addig az ASF zárt. Az ASF fájlok kiterjesztése kezdetben ASF volt, ma már WMV (vagy esetleg WMA, ha csak hanganyagot tartalmaz az adott fájl). Ezzel a konténerrel legtöbbször valóban az interneten találkozhatunk, általában fizetős tartalmat kínáló szájtokon. MPEG Program Stream az MPEG Program Stream egy elég érdekes konténerformátum; az MPEG-1, MPEG-2 és MPEG-4 tartalmak tárolására is használják, de azért is érdekes, hanem azért, mert számos módosított verziója terjedt el. Legelőször MPG kiterjesztéssel találkozhattunk vele számítógépes videókon, majd picit módosított adatstruktúrával, DAT kiterjesztéssel a VideoCD-ken. Egy nagyobb fejlesztést követően a következő lépcsőfok a DVD lemezeken a VOB volt, amely már több kép-, hang- és feliratsáv tárolására is alkalmas. Az MPEG Program Stream ezen kívül a normál felbontású digitális kameráknál is használatos, szalagra, merevlemezre és memóriakártyára rögzítő kameráknál egyaránt. Módosított változatát, az MPEG Transport Streamet használják digitális tévéadások továbbításához (.MTS vagy.m2ts), Blu-ray lemezeken (.M2TS) illetve használták a HD DVD korongokon is (.EVO). Fejlesztője a Moving Picture Experts Group. MP4 (MPEG-4 Part 14) hasonlóan az MPEG Program Streamhez, az MP4 konténerformátumot is a Moving Picture Experts Group fejlesztette ki. A formátum modern, ami azt jelenti, hogy több kép- és hangsáv tárolása mellett feliratokat, képeket, metaadatokat is képes tárolni, valamint DRM-mel (Digital Rights Management), tehát másolásvédelemmel is ellátható. Kiterjesztése leggyakrabban MP4, de találkozhatunk vele M4A, M4V, M4B és M4R-ként is. Ezt a formátumot használja többek között az Apple az itunes DRM-mel védett fájljainál, illetve egy sor hordozható médialejátszó is kezeli ezt a formátumot.
Flash Az FLV az Adobe konténerformátuma, amelyet interneten streamelt multimédiás tartalmakhoz optimalizáltak. Ennek megfelelően a videomegosztók használják ezt a konténert, többek között a YouTube is. MOV az Apple saját fejlesztésű, de nyílt forráskódú fájlformátuma, kiterjesztése.mov vagy.qt is lehet. Modern formátum, amely több video-, kép- és feliratsáv tárolására is alkalmas. 3GP ezzel a kevés kodek használatát támogató formátummal főleg videofelvétel készítésére alkalmas mobiltelefonokon találkozhatunk. Videoformátumok Kodekek területén egyszerűbb is a helyzet, meg nem is. Egyszerűbb azért, mert ma már elég kevés alap szabvány van használatban, azonban bonyolítja a helyzetet, hogy ezeknek számos implementációja él és virul rögtön világos lesz, hogy ez pontosan mit jelent. MPEG-1 (MPEG-1 Part 2) a Movie Picture Experts Group fejlesztése, amely 1991- ben készült el. A formátum megalkotásakor az elsődleges cél az volt, hogy egy film VHS minőségben CD lemezre írható legyen; ez teljesült is, az MPEG-1 így a VideoCD-k szabványává vált. MPEG-2 (MPEG-2 Part 2) az MPEG-1 Part 2 továbbfejlesztéseként 1994-ben jelent meg, nagyobb felbontást és jobb minőséget kínál elődjénél. Ezt a formátumot először a DVD lemezeken használták, de a digitális tévéadások kódolása számos országban szintén MPEG-2-ben történik, sőt, a formátum a Blu-ray/HD DVD lemezek szabványába is belekerült. Emellett a digitális videokamerák is használják az MPEG-2 tömörítést, s a számítógépet alkalmazások is támogatják, mint felvételi formátum, mert alacsony CPU-terhelés mellett tökéletes a normál felbontású tévéadások kifogástalan minőségben történő rögzítésére. MPEG-4 Az MPEG-2 továbbfejlesztéseként az MPEG-4 jobb tömörítést és jobb minőséget nyújt. A szabványt még most is fejlesztik. Két fő verziója ismert, az MPEG-4 ASP (ez valójában az MPEG-4 Part 2) illetve az MPEG-4 AVC (MPEG-4 Part 10). Nevük hasonlósága ellenére a két formátum teljesen eltérő, egyáltalán nem kompatibilisek egymással. MPEG-4 ASP ilyen néven talán kevesen ismerik, de különféle implementációi, főleg a DivX (3/5/6-os verziók) és az XviD annál népszerűbbek. Az MPEG-4 ASP kodekek ideálisak normál felbontású tartalom kódolására, 1 Gbájtos méretben már egy 100 perces film is a DVD lemezekéhez közeli minőséget tud nyújtani. A DivX és XviD
formátumokkal a leggyakrabban AVI fájlokban találkozhatunk, az internetről letölthető SD videok zöme valamilyen MPEG-4 ASP videoformátumot használ. MPEG-4 AVC az MPEG-4 AVC, amely H.264 néven is ismert, ez a legszélesebb spektrumban használt videoformátum. A leghatékonyabb tömörítés mellett a legjobb minőséget nyújtja, így nagyfelbontású tartalmakhoz éppúgy ideális, mint internetes videokhoz. H.264 néven a Blu-ray szabvány része, de használják (például Magyarországon is) a digitális televíziózásban is. Kisteljesítményű processzorokhoz optimalizált verzióját, az AVCHD-t használják a nagyfelbontású digitális videokamerák a képanyag tömörítéséhez, valamint ilyen tömörítést használ az Apple is az itunesban elérhető videoknál, legyen szó akár megvásárolható filmekről, sorozatokról, akár ingyenes filmelőzetesekről. A Nero Digital megjelenése óta, a DivX pedig a 7-es verziótól kezdve szintén MPEG-4 AVC alapú, s ezt a formátumot használják a videomegosztók oldalak, így például a YouTube is. Az MKV fájlok 99%-a szintén MPEG-4 AVC kódolású videosávot tartalmaz, aki tehát nagyfelbontású filmeket tölte le, biztosan találkozott már az MPEG-4 AVC formátummal. WMV/VC-1 a Microsoft sem akart kimaradni, ezért nemcsak konténerformátumokat készített, hanem kodeket is. Habár a WMV fejlesztésekor az alapot szintén az MPEG-4 adta, a WMV nem kompatibilis egyetlen más MPEG-4 formátummal sem. Legutóbbi verziója a VC-1 szintén belekerült a Blu-ray szabványba, de a filmstúdiók nem használják. A WMV-nek maradt az internet.