Romantikus regények Brenda Joyce HALÁLOS ÍGÉRET General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN
A mű eredeti címe Deadly Promise Copyright 2003 by Brenda Joyce Dreams Unlimited, Inc. Hungarian translation Pálfalvi Ilona GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította PÁLFALVI ILONA Szerkesztette SARUDI ÁGNES A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette ISSN 1586-6777 ISBN 978 963 643 333 8 Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2. Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026 www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN irodalmi vezető SZALA BOGLÁRKA Felelős szerkesztő SZABÓ PIROSKA Készült 22,5 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám 3279-1 1
Fénylő csillagomnak, Adamnek
Első fejezet New York City, 1902. március 27., csütörtök Francesca Cahill, bár úri családba született, és eladósorban lévő vagyonos örökösnőnek számított, mostanában elnyerte a város leghíresebb (és leghírhedtebb) magánnyomozója címet. Egész életében fittyet hányt mind az írott, mind az íratlan szabályoknak, s bár művelt, magasan iskolázott nő, aktív reformer volt, az általános megítélés szabadelvűnek, és nem éppen feleségnek való ifjú hölgynek tartotta. Az elmúlt három hónapban tanúsított viselkedése nem segítette személyes hírnevének helyreállítását. Rick Bragg rendőrfőnök oldalán részt vett számos szörnyű bűntény nyomozásában, s ennek következtében a város legolvasottabb napilapjainak címoldalán is szerepelt. Ezzel még tovább sokkolta az úri társaság jelentős részét, a saját családjáról már nem is beszélve. A jó híre romokban hevert, de ez nem izgatta őt különösebben. Ami azt illeti, egy meglepő fordulat révén jó hírneve akár még helyre is állhatna, mivel Francesca titokban a város egyik leggazdagabb és legismertebb vállalkozójának, Calder Hartnak a jegyese lett. Azt azonban nem is tudta eldönteni, hogy ezt bánja-e, vagy örüljön neki. De ha a jegyességük idáig túlélte mindazt, amit művelt amikor erre gondolt, kirázta a hideg, a nyilvános bejelentés csúf kis kacsából hattyúvá változtatja. Ám most komolyan kételkedett abban, hogy Hart valaha is szóba áll vele, nemhogy még a jegyességüket továbbra is fenntartsa. Ez egyszerre jelentett megkönnyebbülést és bánatot. Francesca Cahill! Egy teljes hónapra eltűntél! Majd meghalok a kíváncsiságtól, hogy miért kiáltotta Lady Montrose, született Connie Cahill, aki épp az imént lépett be Francesca szobájába. Francesca legbelül szégyellte magát, amint szemben állt örökké hihetetlenül divatos és elegáns nővérével. Nevetségesnek találta, hogy majdnem az egész város hősként gondol rá. Ez nem volt igaz. Valójában gyáva volt, hiába menekült meg számos veszélyes és halálosan fenyegető csapdából, amelyeknek egyedül merészkedett a
közelébe. Gyáva volt, mert csak egy gyáva menekül el az elől a férfi elől, aki feleségül kívánja venni. Ha a felzaklató, sötét hajú Calder Hartról volt szó, inába szállt a bátorsága. Connie közelebb lépett, miután becsukta a gyönyörűen berendezett szoba ajtaját, annak a szobáét, amelynek a berendezésében Francescának szava sem volt, mert azt az édesanyja, Julia és a nővére tervezte meg. Nem igazán bánta, sem akkor, sem most. A berendezés, a divat, a vásárlás, a zsúrok egyáltalán nem érdekelték. Magára erőltetett egy mosolyt, és mindössze egy fűzőben és egy bugyiban a nővére felé sietett, hogy megölelje. Én is örülök, hogy látlak suttogta, s ezt komolyan is gondolta. Connie nemcsak a nővére volt, hanem a legjobb barátnője is. Ne alakoskodj velem! mondta Connie, miközben kezét karcsú csípőjére tette. Gyönyörű sötétkék estélyi volt rajta, nyakán és csuklóján a könyékig érő fehér szaténkesztyű fölött zafír ékszer tündökölt. Tudom, hogy miért tűntél el! Kék szeme élesen villant. Francesca megdermedt. Nem valószínű, hogy Connie tudja. Mielőtt elhagyta a várost, azzal az ürüggyel, hogy meglátogatja egy régi, lábadozó iskolatársát, csak egy rövid üzenetet hagyott Hartnak, amelyben alig adott magyarázatot az eltűnésére, s azt kérte, hogy az eljegyzésüket tartsa addig titokban, amíg vissza nem tér New Yorkba. Francesca nagyon bölcsen nem adott meg címet. Valójában azért hagyta el a várost, hogy végiggondolja az életét és hirtelen döntését, amellyel elfogadta Hart házassági ajánlatát. Mi az, amit tudni vélsz? Connie felsóhajtott. Elizabeth Jane Seymour nem létezik, Fran. Emlékeznék egy ilyen nevű barátnőre! Csak azért döntöttél úgy, hogy elmész a városból, mert nem tudtad tovább elviselni azt a kínos helyzetet, amibe belekeverted magadat. Connie, az általános vélekedés szerint is gyönyörű, platinaszőke nő, rejtett elégedettséggel nézett Francescára. A lány válaszképpen felsóhajtott. Connie-nak igaza volt. A házasság sohasem szerepelt a tervei között! És ehhez képest most mit csinál? Eredetileg újságíró akart lenni, aki feltárja a világ bajait a tehetősek előtt, hogy elősegítsék az olyannyira szükséges reformokat, és
adakozzanak a humanitárius segélyekre. Ez a terv magában foglalta azt is, hogy magasabb képesítést szerez egy, a nők számára nyílt ismert intézményben, a Barnard Főiskolán. Mindez azonban, s vele az élete is, egy ideje kezdett kibillenni: egész pontosan múlt január óta. Miközben bekapcsolódott egy rettenetes bűnügy megoldásába, szerelmes lett, és azóta semmi sem a régi, és talán soha nem is lesz az. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, nem Calder Hartba szerelmesedett bele. Connie talán még nem tud az eljegyzéséről, ami azt is jelentette, hogy az édesanyjuk sem. Pedig Julia Van Wyck Cahill leghőbb vágya az volt, hogy Francescát megfelelőképpen férjhez adja, méghozzá azonnal, mielőtt megold egy újabb bűnügyet, és újfent a főcímekben szerepel. Julia rendkívül erélyes asszony volt, aki mindig elérte, amit akart. Igen, túl nagy volt a gáz errefelé ismerte el kényszeredetten. Connie a szemébe nézett. Gáz? Ez úgy hangzott, mintha az a kis gengszter, a védenced, Joel Kennedy mondta volna. Azt hiszem, ragad róla rám egy s más mormolta Francesca, aki a nyomozásban sokszor támaszkodott a tizenegy éves fiúra. Joel közelről ismerte a város legrosszabb kerületeit, s ő volt Francesca kalauza, sőt annál is több. Ó, Fran! Mindketten jelen lesznek a ma esti Wainscot bálon. Connie pillantása a Francesca háta mögötti ágyra esett, ahol egy élénk, sötétpiros báli ruha terült el. Mama mondta, hogy te is elmész. És ahogy látom, a piros ruhád veszed fel. Mindentudó mosollyal nézett a húgára. Ez nem azt jelenti, amire gondolsz! kiáltott fel Francesca. Rick Bragg, a rendőrfőnök, valamint hírhedt és gazdag féltestvére, Calder Hart is ott lesz az esti bálon. Csöbörből vödörbe, gondolta. Ó, te jó ég, mit tegyen? Helyesen cselekszik? Hogy lehet hozzámenni egy olyan férfihoz, akit nem szeret, még akkor is, ha annak a férfinak egyetlen pillantásától is felforr a vér az ereiben? Különbözhet-e két féltestvér ennyire egymástól, és lehetnek-e ilyen vérmesen féltékenyek egymásra? Bár ne lennének riválisok!
Akkor mondd el, mit kellene gondolnom! mondta Connie, és Francescához lépett, majd átkarolta. A nővéreket gyakorta ikertestvéreknek nézték, bár Francesca hajszíne érett mézre hasonlított, bőrének pedig őszibarack és arany árnyalata volt. Francesca elhárította magától ezt a dicséretet. A nővére valóban gyönyörű, míg ő csak átlagos szépségnek számít. Connie mindig kitűnt a tömegből, de Francesca csak penészvirág (és könyvmoly) volt élete nagy részében. Mostanáig. Francesca leült mellé, és megfogták egymás kezét. Én is aggódom saját magam miatt mondta halkan a lány. Ó, Fran, egy hónap nem volt elég, hogy kitisztuljon a fejed? Igen is, meg nem is suttogta Francesca. Még mindig Bragg és Hart között őrlődsz? Connie most nem mosolygott. Aggódott. Francesca bólintott, s azt kívánta, bárcsak tudná, mit tegyen. Lassan előhúzott egy láncot a fűzőjéből. Hatalmas, körte alakú gyémántgyűrű himbálózott rajta, amely egész vagyont ért. A szíve gyorsabban vert, ahogy az impozáns jegygyűrűt meghimbálta. Connie szeme kikerekedett. Ó, istenem! Connie pislogni kezdett, és Franre nézett. Eljegyeztek? Igen. Sietősen. Titokban tette hozzá. De fogalmam sincs, vajon még jegyesek vagyunk-e, de ha nem, akkor az a legjobb. A házasság nem nekem való, és ezt mindketten tudjuk. De a szavai üresen és hamisan csengtek. Connie talpra ugrott. Micsoda ostobaság ez? Te bolond! Elmenekültél és tönkre tetted a legjobb dolgot, ami csak történhet veled! Imádkozom, hogy ne legyen igazad, és remélem, még nem szalasztottad el ezt a lehetőséget, Fran. Francesca nagyot nyelt. Egyik fele azt kívánta, bár ne menekült volna el, és ezzel ne tette volna tönkre ezt a titkos eljegyzést. Utazhatok veled és Neillel egy kocsiban a bálba? Ma egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, hogy a mama leckéztetését hallgassam egész este.
Connie bólintott. Hát persze. De nagyon figyelmesen nézett a húgára. És azóta a nyakadban hordod ezt a gyűrűt? Levetted akár csak egyszer is? Nem várt Francesca válaszára. Gyanítom, hogy nem. És ezt a ruhát akarod felvenni. Amit ő is annyira kedvel. Azt hiszem, alulbecsültelek. Ostoba vagyok, Connie, amikor különlegesnek hiszem magam, ahogy eddig mindegyik nője ugyanezt hitte magáról! kiáltott fel Francesca. És ez volt az igazság. Connie megragadta a vállát. De te valóban különleges vagy! Te jó ég! Te vagy a legbátrabb és legokosabb, és egyben a legcsökönyösebb nő, akit valaha is ismertem. Gyerekkorod óta minden pillanatodat azzal töltöd, hogy a szegények és gyámoltalanok jogait véded, és harcolsz is értük! Főiskolára jársz, Fran, főiskolára, hány nő teszi ezt? És kell-e mondanom, hogy az elmúlt három hónapban te lettél a város leghíresebb amatőr detektívje? Rólad szóltak a hírek, Fran. Rettenetes bűnözőket juttattál a törvény elé. Francesca pislogott egyet. Nos, ahogy így felsorolod, nekem úgy tűnik, mintha inkább szertelen lennék. Nem, nem szertelen, hanem eredeti, bátor, gyönyörű és különleges vagy! kiáltotta Connie. Francesca szorosan megölelte. Te vagy a legjobb nővér, akit csak egy lány kívánhat magának suttogta. Bárcsak te is úgy szemlélnéd magad, ahogy a világ és ahogy én is látlak! Francesca elmosolyodott. Jobb, ha felöltözöm. Így is késésben vagyok. Igen, ez igaz mosolygott vissza Connie is melegen. Szükséged van segítségre? Hívjam Bette-et? Ne, minden rendben válaszolta Francesca, s megfordult, hogy a kezébe vegye a provokatív piros ruhát. De hazudott. Semmi nem volt rendben. Rettenetesen meg volt ijedve.
Francesca átadta a köpenyét az inasnak. A merész piros ruha volt rajta, fekete kesztyűt viselt hozzá, amely a könyökén felül ért, és egy rubinvörös gyönggyel hímzett retikült szorongatott, amelyben ott lapult a gyűrű. A haját feltűzte, és Connie ragaszkodott hozzá, hogy vegyen fel egy vékony gyémánt nyakláncot is, a fülébe pedig apró gyöngyös gyémánt fülbevalót tegyen. Amint Connie is átadta a prémstóláját, Francesca az előcsarnokból bepillantott a hatalmas, márványpadlós, fehér falú fogadóterembe, amelyet hatalmas kristálycsillárok díszítettek. Mivel meglehetősen későn érkeztek, már nagy tömeg gyűlt össze, a hölgyek csillogó ékszereket viseltek az ujjatlan, selyemből és taftból készült ruhakölteményeikhez, a férfiak fekete szmokingban feszítettek. Fehér öltönyös pincérek hordták körbe a pezsgőspoharakkal teli tálcákat. A szomszédos bálteremben már játszott a zenekar. Francesca felfedezte a bátyját, Evant, aki egy feltűnően szép bárónő, Bartolla Benevente mellett állt, majd meglátta Rick Bragget. A szíve megállt egy pillanatra. A férfi azonban már ebből a távolságból is észrevette, s a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel nézte a lányt. Tett egy lépést előre, és Francesca megdermedt, amint meglátta az oldalán a gyönyörű kis asszonyt. Leigh Anne apró termetű volt, a bőre, mint a porcelán, szeme smaragdzöld fényű, hajfürtjei hollófeketék. Úgy nézett ki, mint egy tökéletes kis játék baba. Francesca szíve elszorult. Bragg, feleségét otthagyva a társasággal, akiket Francesca nem ismert, hosszú léptekkel elindult felé. Jobb, ha minél hamarabb észre térsz, Fran! suttogta Connie. Amióta elmentél, állandóan együtt járnak mindenhova. Ha valamilyen esemény van, ez a nő ott lóg Bragg karján. És kedvelik őt. Több szervezethez is csatlakozott, tagja például az Ötven Hölgy Klubjának és a Tizenötök Tanácsának mondta Connie, a kormány reformmozgalmához tartozó politikai szervezetekre utalva. A múltkoriban meghívott ebédre. Francesca mozdulatlanná dermedt. Egy pillanatig alig kapott levegőt. Leigh Anne csatlakozik a reformokhoz? Ez aztán végképp nem tisztességes! Gondolom, visszautasítottad.
Connie komor arckifejezéssel válaszolt: Elfogadtam. Holnap lesz az esemény. A közoktatás a témája. Szerintem azt vitatják meg, hogy pénzt kellene összegyűjteni még több iskola létrehozására. A városban katasztrofális volt a közoktatás állapota. Több ezer gyermek nem járhatott iskolába, pusztán azon oknál fogva, hogy nem volt elég iskola és elég tanár sem. A város újonnan megválasztott polgármestere, Seth Low a haladó elképzeléseivel nyerte meg a választást, amelyeknek egyike egy jó kormányzat létrehozása volt, olyané, amely törődik az emberek jóllétével. És ebbe beletartozik az oktatás is. Francesca gyermekkora óta reformer gondolkodású volt, a kezdetekben süteményt árult, hogy pénzt gyűjtsön az árva gyermekeknek. Hat társaság aktív tagja volt, köztük a Városi Egyesület Hölgyklubjáé is. Egyik fő célkitűzése a mindenki számára elérhető oktatás volt, és ezt Connie is tudta. Francesca most harag és csodálat között őrlődött. Mindezt egy olyan asszony iránt érezte, akit legfőképpen megvetni akart. Leigh Anne több mint gyönyörű, de a szíve mélyén biztos, hogy nem reformer. Ez csak ürügy arra, hogy visszanyerje Rick Bragg szívét. Gyere el velem! kérte Connie. Bragg felesége meghívta a város harminc leggazdagabb asszonyát. Valószínűleg az a szándéka, hogy megkérjen bennünket egy jelentős adománytételre. Ezeket a hölgyeket meg kellene ismerned, Fran! Francesca savanyú képpel válaszolt: Magántőkével nem lehet megoldani a város közoktatását. De Connie-nak igaza volt. El kell mennie, hogy találkozzon ezekkel az asszonyokkal, s talán néhányukat megnyeri az ügynek. Részt kell vennie Leigh Anne ebédjén, még akkor is, ha irtózik tőle. Olyan makacs vagy, mint egy öszvér, Fran, egy szemellenzős öszvér. Connie majdnem toppantott a lábával. A feléjük közeledő Bragget nézte, csakúgy, mint Francesca is. Annyira jóképű volt! A Braggekre oly jellemző kreol bőre és napszítta csíkokkal tarkított haja volt. Nemes vonású arcában topázként csillogott a szeme, a válla széles, a csípője keskeny volt. Francesca azt
kívánta, bárcsak a dolgok megváltoznának valamilyen csoda folytán. Aztán kijózanodva behunyta a szemét. A lehetetlenért fohászkodni léha gondolat, és merő időpazarlás. Végre el kell fogadnia a csúf valóságot, hogy a férfi már régóta boldogtalan házasságban él. Neillel elvegyülünk a vendégek között. Sok szerencsét, Fran! suttogta Connie, majd elsuhant a férje karján. Fran szemei kipattantak, és látta, hogy Bragg alig néhány lépésnyire van már csak tőle. Hihetetlenül elszántnak tűnt. Amikor megállt előtte, a lány megpróbált rámosolyogni, de nem sikerült. Jól van? Francesca szíve összeszorult. A férfi első gondolata mindig az ő hogyléte volt. Igen, jól. És maga? Francesca tekintete elsiklott a férfi mellett, s Leigh Anne-re vetődött, aki árgus szemekkel figyelte őket. A férfi megvonta a vállát. Szó nélkül tűnt el a városból. Négy hétig távol volt. Hallottam valamit egy lábadozó barátnőről suttogni. Francesca? Komoly átható pillantással nézte a lányt. Francesca nagyot nyelt, és elvörösödött. El kellett mennem egy időre. De nem volt semmiféle lábadozó barátnő. Értem. A férfi összeszorította az állkapcsát, és aranyosan csillogó szeme elsötétedett. Csend telepedett köréjük. Francesca nem tudta, mit mondjon. Én üldöztem el önt jegyezte meg a férfi komor hangon. Annyira sajnálom, Francesca! Ne hibáztassa magát. Az én választásom volt, hogy elmenjek mondta a lány, de nem árulta el szökése valódi indokát, ismét Leigh Anne felé pillantott. Az asszony semleges arckifejezése ellenére is kiragyogott a tömegből. Hogy van a felesége? Még az azóta eltelt idő ellenére is nehéz volt kiejtenie ezt a szörnyű szót, amely romba döntötte az életét: felesége. A férfi láthatóan megdermedt.
Semmi változás mormolta mérgesen a fogai között. Továbbra is érvényben van az egyezségünk, hogy a hat hónap elteltével elválunk. Francesca feszült arccal próbált mosolyogni, érezte, hogy a szívébe belesajdul a fájdalom, és tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni. Leigh Anne négy évvel ezelőtt elhagyta Bragget, és Európában töltötte ezt az időszakot. Nemrég hazatért, hogy visszakövetelje a helyét a férje oldalán. Francesca szinte biztosnak vette, hogy Leigh Anne meg fogja nyerni a csatát a házassága visszaállításáért. Bragg mindig szörnyen mérgesen reagált a feleségére, mindahányszor szóba került a téma, ami azt jelentette, hogy még mindig szenvedélyes érzelmek kapcsolják az asszonyhoz. Amikor először találkoztak, Francesca nem tudta, hogy Bragg már házas, és első látásra fülig beleszeretett. A férfi hirtelen lehalkított hangon azt mondta: Hiányzott. Francesca elmosolyodott, mert a férfi volt a legjobb barátja, és neki is hiányzott Bragg. És akkor meglátta Calder Hartot. A mosoly lefagyott az arcáról, a szíve összefacsarodott, a pillantása a másik férfira tapadt. A helyiség túlsó felében állt öt másik emberrel, és egy élettől viruló kis szőke nő volt a karján. Sőt, annyira el volt foglalva a szőkével és a barátaival, hogy még csak észre sem vette Francescát, és egyetlenegyszer sem pillantott felé. A lány remegni kezdett, képtelen volt uralkodni magán, mintha a terem hőmérséklete hirtelen lecsökkent volna. A férfi egyszer sem nézett felé pedig a feltűnő piros ruha volt rajta. Rosszul lett. A férfit már nem érdekli, már nem találja sem érdekesnek, sem vonzónak. Új kedvese van, s már nem akarja őt feleségül venni. Mi az? kérdezte Bragg élesen, de a lány továbbra sem volt képes levenni a tekintetét Hartról és a gyönyörű szőkéről. Bragg odafordult, majd kényszeredett grimaszt vágott. Ezek szerint mégiscsak elcsábította magát, igaz? kérdezte keserűen. Francesca egy pillanatig képtelen volt megszólalni. Nem, természetesen nem nyögte ki aztán, és ez volt az igazság. Senki nem viselkedett vele olyan tiszteletteljesen, mint épp a város leghírhedtebb nőfalója. Sőt, világossá tette, hogy a nászéjszakájuk előtt
nem fogja őt az ágyába cipelni, bármennyire is szeretné Francesca az ellenkezőjét. De az az éjszaka soha nem fog bekövetkezni. Ebben most már biztos volt. Érzelmileg gondoltam jegyezte meg Bragg kurtán. Maga fel van dúlva. Istenem! A lány végre ránézett beszélgetőpartnerére, és halvány mosolyt erőltetett magára. Nem vagyok feldúlva hazudta. A gyűrű még a kezében szorongatott, gyöngyökkel hímzett retikül bársonyán keresztül is égette a kezét. Jól vagyok. Nagyot nyelt, és azon töprengett, vajon tudna-e hányni, ha elmenne a mosdóba. A felesége egyedül álldogál. A férfi odafordult, és látta, hogy Leigh Anne magányosan áll, a csoport, amely addig körülvette, eltűnt mellőle. Az asszony kicsinek és angyalinak tűnt ő volt a legszebb nő a teremben. Bragg újra Francescára nézett. Aggódom maga miatt. Először ez az eltűnés, és most ahogy Hartra reagált! Nincs oka, hogy aggódjon miattam mondta a lány, s tekintete önkéntelenül is újra Hartra tévedt. A férfi bólogatott arra, amit valaki az imént mondott. A harminc év körüli szőke kedvesen, tartózkodóan nevetett. Hart egyszer sem pillantott Francesca felé. Észre sem vette őt. Mert már nem törődik vele. Egyáltalán. Mindennek vége tehát. De hát ő pont ezt akarta, nem? Bragg megragadta a lány kesztyűs kezét. Mindig is aggódni fogok maga miatt mondta. Francesca gyorsan rászegezte a tekintetét. Jól vagyok. Tényleg. Túl sápadt. Kivéve azokat a vörös foltokat az arcán. Lázas? A lány elgondolkozott, a férfinak igaza lehet, s talán a hirtelen izgalomtól megbetegedett. Azt hiszem, nem maradok sokáig suttogta, és majdnem elsírta magát. Mert Connie-nak igaza volt. Azért vette fel a piros ruhát, mert az Calder Hartnak nagyon tetszett.
És egy hónapon keresztül egyszer sem vette le a gyűrűt a nyakában lévő láncról, egyetlenegyszer sem. Azt hiszem, ez jó gondolat reflektált Bragg. Komoran Hartra pillantott, majd azt mondta: Mrs. Davies-szel van. Mostanában többször is láttam őket együtt. Most aztán valóban elfogta a hányinger. A férfi azt ígérte, hogy hűséges lesz hozzá. De most, mivel már nem jegyesek, ez sem számít többé. Nagyon csinos. Özvegyasszony világosította fel Bragg. Nagyon összepasszol a természetük. Francesca érezte, hogy a hátán feláll a szőr. Maga ismeri őt? Mindenki elég jól ismeri. Nem kellene Hartot mentegetnie. Se most, se máskor. Mégis pont azt tette: Lehet, hogy Hartnak rossz a híre, de velem mindig tökéletes úriember módjára viselkedett mondta. És ez volt az igazság, mindaddig, amíg el nem jegyezte őt. Bragg fáradtan válaszolta: Maga imádja megvédeni! Aligha tiltakozott a lány, s egyszerre érezte magát ingerültnek és betegnek. Mennem kell szólt hirtelen Bragg. De nem mozdult, hogy visszamenjen a feleségéhez. Beszélhetnénk valamikor? Őszintén? Már olyan rég nem beszélgettünk, Francesca mondta végül. A lány ellágyult, de nem vette le a szemét Hartról. Holnap? Örülnék mondta a férfi. Bólintott, majd bizonytalanul megfogta a lány kesztyűs kezét. Ne gyötörje magát az éjjel, főleg vele ne! Meglepő módon kezet csókolt, majd távozott. Francesca erővel vette le a tekintetét Hartról, aki továbbra sem mutatta semmi jelét annak, hogy tudatában van az ő jelenlétének, és Bragget nézte, amint odalép Leigh Anne-hez. A tüneményes kis fekete nő a férjére mosolygott, majd kezét a karjára helyezte, és Francesca tudta, hogy a nyugodt és fegyelmezett arckifejezés ellenére a nő belül
aggódik. Majd újra Hartra nézett, aki most teljesen háttal állt neki, és nem bírta tovább. Kirontott a legközelebbi ajtón a folyosóra. Ott nekiesett a sima fehér falnak, s bár nem sírta el magát, de érezte, mennyire össze van törve. Felszolgálók járkáltak el mellette, a folyosó a konyhába vezetett. A háttérben edények zaja hallatszott, s Francescának egyetlen kívánsága volt csak: elszökni a bálból és Harttól. Haza kell mennie. Most már valóban vége. A faltól ellépve átölelte magát, s tudta, hogy valahogy meg kell nyugodnia, ha illedelmesen akar távozni a bálból. Tényleg el akart menekülni előlem? A lány megdermedt, amikor a férfi lehelete súrolta a tarkóját, és a szíve nagyot ugrott az ijedelemtől. Lassan szembefordult a férfival. Már el is felejtette, Hart milyen hatással tud lenni rá. Amikor a tekintetük találkozott és összekapcsolódott, Francesca gyorsan kezdte kapkodni a levegőt. A férfi zavaróan jóképű volt, bár nem a klasszikus módon. A tagadhatatlan férfias hatás veszélyesen csábító lényéből fakadt. Nem az arannyal és barnával pöttyözött tengerkék szemei, nem az egyenes, határozott orra, nem a sötét bőre és éjféli feketeségre emlékeztető haja, nem a ruhák alá rejtett izmos teste hatott rá. A férfi egész lényéből sugárzó érzékiség tette, az aurájából sugárzó ellenállhatatlan erő. Hart a város keleti felében született törvénytelen gyermekként. Az anyja valaha szajha volt, s amikor a férfi még kicsi gyermek volt, meghalt. Mostanra Hart a város egyik leggazdagabb és legsikeresebb üzletembere lett, világhírű műgyűjtő, olyan ember, aki a semmiből jött, hogy mindent megkaparintson magának. A férfi rámosolygott. De mosolya erőltetett volt, a szeme hűvös maradt. Francesca mély levegőt vett. A férfi csak centiméterekre állt tőle, és neki eszébe jutott minden perc, amit erős karjainak ölelésében töltött. Elborították az emlékek, egyik a másik után. Eszébe jutott az első pillanat, amikor Rick Bragg irodájában meglátta a sötét hajú, nyugtalanító, figyelemre méltó férfit. Majd az is, amikor a férfi nagy összegű adományt adott át neki valamelyik egyesülete számára a Plaza éttermében, ahol rövid időre találkozott a nővérével. Aztán az első korty
skót whisky, amit a férfi társaságában megivott. Bolond volt, hogy elszökött, gondolta hirtelen. Van valami nyugtalanító ebben a férfiban, valami különleges. És a folyton erőt sugárzó és felkavaró jelenléte az agyát hasznavehetetlenné zsibbasztotta, és a teste elolvadt. De magyarázattal és bocsánatkéréssel tartozik neki, ha egyáltalán meghallgatja. És mikor szándékozott megmondani nekem, hogy visszajött? kérdezte a férfi komoran. A lány nyitotta a száját, hogy elmondja: nem volt más választása, mint segíteni egy régi barátnőnek, és hogy nem szökött el, s aznap tért csak vissza, de nem szólt egy szót sem. Egyszer hazudott csak a férfinak, abban az ostoba üzenetben, és soha többé nem teszi. Tudtam, hogy ma este itt lesz. Sajnálom tette hozzá gyámoltalanul, hallotta, hogy a hangja megremeg. Bárcsak levegőt tudna venni! Bárcsak tudna gondolkodni! Bárcsak vissza tudna emlékezni, miért döntött úgy, hogy megszökik a városból, hogy mentse a szívét, a lelkét, az életét! Tekintetük egymásba kapcsolódott. A férfi végül zord hangon megszólalt: Provokál engem, ahogy asszony még soha. A lány ostobán suttogta: Nem áll szándékomban. Egymás szemébe néztek. Majd a férfi megragadta a lány csuklóját, és magasba tartotta a bal kezét. Mindketten a gyűrűsujját nézték, Francesca úgy, mint akit hipnotizáltak. Nem volt rajta a gyűrű, sem a kesztyűn, sem alatta. Ki akarta szabadítani a kezét, de az izmai nem engedelmeskedtek. Tudta, hogy meg kell magyaráznia, miért nem viseli a férfi gyűrűjét, és hogy valójában miért ment el a városból. Itt a tökéletes és megfelelő alkalom. De a vér vadul nyargalt az ereiben, lüktetett a fülében, s az elméje teljesen elhomályosodott. Most mit tegyen? Szóval, így döntött konstatálta a férfi tömören. Francescának meglepetésében elakadt a lélegzete, tekintetük összekapcsolódott, az övé döbbent volt, a férfié forró. A lányban hirtelen tudatosodott a férfi következtetése, miszerint ő fel akarja bontani az eljegyzésüket. Az elmúlt négy hét folyamán ezen töprengett,
de egész egyszerűen még most sem tudta, mit tegyen, s mielőtt még tiltakozni tudott volna, a férfi az ujjával felemelte a lány állát. És mikor szándékozott ezt elmondani nekem? Vagy azt hitte, hogy elfuthat és elrejtőzhet, mint egy ijedt gyermek? mondta számonkérőn. Előlem nem tud elbújni. Élvezte a Monument fogadóbeli tartózkodását, kedvesem? A lány meglepetten nyelt egyet. Honnan tudja, hogy hol voltam? A férfi állkapcsa megkeményedett. Utánajártam. Pénzzel mindent el lehet intézni, Francesca. Nem sikerült kipréselnie magából a szavakat, miközben egész testében remegett. Pénzzel nem lehet hűséget venni, sem szerelmet. Egyetlen személy tudta csak, hová megy, a barátnője, Sarah Channing. A férfi valószínűleg kikényszerítette belőle a titkot. A férfi gúnyosan válaszolt: A fenéket nem! A lány nehezen lélegzett. Úgy látta, mintha a férfi remegne, és nem kapna levegőt. Hart, ezt maga sem gondolja komolyan. Nem? kérdezte a férfi hitetlenkedve. Akkor mondja meg, hogy mit gondolok, Francesca, kérem! És Calder vagyok, a pokolba! A férfi haragja mindig felidegesítette. És amikor ideges volt, mindig Hartnak hívta őt. Bátorításul mély levegőt vett, hogy összeszedje magát. Először is, lehet, hogy meggondolatlanság volt, amit tettem, de nem szándékoztam megbántani kezdte aggodalmasan, miközben azon töprengett, mit is mondjon, és hogyan fogalmazza meg pontosan. Megbántani? A férfi ismét felvonta fekete szemöldökét. Felnevetett. Maga nem tud engem megbántani, Francesca. Igazán azt hiszi, hogy az érzelmeim olyan törékenyek? Persze hogy nem bántódott meg. A férfi önmagában álló sziget volt, senkire nem volt szüksége. A lány megdermedt. Akkor pedig sajnálom, hogy kényelmetlenséget okoztam. A férfi szeme elsötétedett. Még csak kényelmetlenséget sem okozott válaszolta komoran. Maga önálló, független nő, és ha utazni van kedve, jogában áll.
Váratlanul megragadta a lány bal csuklóját. Mikor akarta elmondani nekem? Hart azonban nem engedte őt szóhoz jutni, s folytatta: Úgy gondoltam, minket nem csak egy múló hangulat köt össze, Francesca, nem, tudom, hogy ez annál több. Barátok vagyunk, vagy elfelejtette? A félelem vagy Rick annyira megzavarta a fejét, hogy elfelejtette, mennyire kedveljük egymást? Barátokként kezdtük, és bármi is történjék, úgy kell végeznünk is! A lány kétségbeesett. Azok vagyunk suttogta, és úgy is gondolta. Soha nem tudnám elviselni, ha elveszíteném a barátságát, Calder. Ne beszéljen semmiféle befejezésről! A férfi meglepődött, az arckifejezése megváltozott, majdnem visszafogott lett. A lány nyelt egyet, s próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. Azért mentem el, hogy gondolkozzam. Olyan nehéz volt minden! A dolgok olyan gyorsan történtek! Én a hangja elfúlt. Maga? kérdezte a férfi, nem hagyta szabadulni. A házasság örökre szól. Nem akarok szörnyű hibát elkövetni. És ha hozzám jön feleségül, az szörnyű hiba lenne? kérdezte a férfi halkan. Nem azt mondtam! kiáltott fel a lány. Ne másítsa meg a szavaimat! Akkor mit akar mondani, kedvesem? Ne viselkedjen úgy, mint egy elmeháborodott! A férfi pillantása megkeményedett. Márpedig az volt. Az agya lázasan dolgozott. Egyszerűen nem képes elengedni ezt a férfit, miközben tudta jól, ha kihátrál az eljegyzésből, akkor elveszíti őt. Ha visszautasítja, hogyan maradhatnának barátok, még ha úgy is akarná? A férfi komoran izzó szemébe nézett, és kissé elmosolyodott, de a férfi nem viszonozta. Hart ijesztően feszült volt. Francesca idegesen tördelte a kezét. Mindent olyan bonyolulttá tett, amikor feleségül kért. Egy részem azt kívánja, bárcsak vissza tudnánk forgatni az idő kerekét egy hónappal! Egy hónappal ezelőtt Rick felesége még nem jött vissza, és maga tagadta az irántam érzett szenvedélyt. Szegény Francesca? A gúnyba
némi valódi sajnálkozás is vegyült. Bűnös vágy és igaz szerelem között őrlődik. A lány megremegett. Ez nem tisztességes próbálta elhárítani a megjegyzést. Az élet ritkán tisztességes. És tagadja, hogy Ricket szereti valójában? Tagadja? Én csak az a férfi vagyok, akivel szívesen ágyba bújna. Meredten nézett rá, várta a választ, szemei metszően keménynek tűntek, akár az obszidián. A férfi egy dologban téved. Rick Bragg már nem elérhető többé. De igen, valóban beleszeretett, és Bragg tökéletes férj lett volna, de azóta már oly sok minden történt. És bár elismeri, mennyire szeretne Calder Hart ágyába bújni, a barátságuk sokkal többet jelent a puszta testi vágynál. De ez azt jelentené, hogy össze kell házasodniuk? A férfi a házassági ajánlattal megzavarta a közöttük kialakult jó baráti viszonyt, ő pedig rögtön elfogadta, anélkül, hogy végiggondolta volna. De az egyhavi töprengés sem oldott meg semmit, az égvilágon semmit. Félt attól, hogy elveszíti Calder Hartot, közben pedig azt kívánta, bárcsak lelassítana a vonat, amelyre felugrott. Nem tagadom az ön iránt érzett szenvedélyemet. Nyugtalanság fogta el. Nem lennénk ebben a csapdában, ha megtette volna, amit tennie kellene, és ágyba vitt volna! A férfi különös hangot hallatott, mintha derültség fogta volna el, és hirtelen megsimogatta a lány arcát. Egyetlen lehetősége van rá, hogy ágyba bújjon velem, és az csak a nászéjszaka. Hányszor kell még ezt tisztáznunk? Nem fogom tönkretenni. Hírhedt nőfalóként, akiről a világ azt hiszi, hogy egy csepp erkölcsi tartása sincs, elég jól játssza a szentet. Még csak meg sem próbálom eljátszani a szentet, kedvesem. A lány összerázkódott. Mindenki azt állítja, hogy makacs vagyok. De valójában maga a makacs. És ha tudni szeretné az igazat, még mindig nem értem, miért akar engem feleségül venni. Miért térünk megint vissza erre a témára? Nagyon jól tudja, hogy maga az egyetlen igaz barátom, és ez tökéletes alapnak tűnik a házassághoz. És kedvesem, aligha én vagyok a makacs kettőnk közül.
Úgy döntött, hogy az idők végezetéig szeretni fogja a nagyra becsült féltestvéremet, függetlenül attól, hogy az a kis fondorlatos felesége hazatért, és az ágyába bújt. És a nyavalyás fantazmagóriája miatt, az önmagának írt szerep miatt, tönkre tenné mindazt, ami reményteljes szövetség lehetne közöttünk. Mi kiválóan összeillünk, Francesca, és egymás társaságában egyikünk sem érezné magát soha öregnek, nem unatkozna, és mindig vidámak lennénk. Elkomorodott. Megtarthatja a gyűrűt. Tegye készpénzzé! Adományozza oda a pénzt valamilyen jótékonysági célra! Tekintse búcsúajándéknak tőlem! Könnyek lepték el Francesca szemét, elhomályosították a látását. Hart a legnagylelkűbb férfi, akivel valaha is találkozott. Nem. Mi az, hogy nem? lepődött meg a férfi. Soha nem mondtam, hogy meg akarom szakítani a jegyességünket. A férfi kitűnően tudta palástolni az érzelmeit. Egy arcizma sem rezdült, de a lány látta, hogy a meglepődés szikrája villan a szemében. Francesca nehezen nyelt. A gyűrű valójában a retikülömben van, és amíg távol voltam, egész idő alatt a nyakamban viseltem egy láncon. Szükségem volt némi időre, amit távol tölthettem, hogy senki ne győzködjön, s ne erőltessen rám semmit. Igazából Hart olyan nagylelkű volt vele, hogy az már zavaró, de a férfi határozottsága, hogy egy nap a feleségévé teszi, és Bragg heves kitörése, hogy a féltestvére csak kihasználja őt, olyan nyomást jelentett számára, amit nem bírt elviselni. A férfi átkarolta. Tehát semmi nem változott? kérdezte halkan. A lány szédülni kezdett az öleléstől, és keble a férfi hihetetlenül kemény mellkasához préselődött. Nem kell válaszolnia mormolta a férfi csábító hangon. Ha játékot űz velem, nagyon tehetséges, Francesca lehelte. Legalább olyan jól csinálja, mint egy kurtizán. De nekem ebből elegem van. Francesca őszintén megrémülve nézett a parázsló szemekbe. Eszemben sincs incselkedni. Tudja, hogy nem szoktam játékokat űzni. Valóban félek. Azt már nem tette hozzá, hogy magától.
De a férfi tudta. Hányszor kell még elmondanom, hogy soha nem tudnám bántani? Én oltalmazni akarom, Francesca! mormolta. Meg akarom mutatni az élet legszebb dolgait és néhányat az eltitkoltakból is, a megdöbbentő és érzéki dolgokat. A lány mozdulatlanná vált, csak a szíve vert hevesen, a vére felforrósodott. A férfi nagy, meleg keze a válláról a majdnem meztelen hátára siklott. Szilárdan tartotta a lányt, de nem húzta magához közelebb. Okos kis nyomozóm suttogta most mit csináljak magával? A lány nyitotta a száját, hogy megmondja neki, tökéletesen tud magára vigyázni, de végül képtelen volt megszólalni, és nemcsak a férfi érzéki érintése, hanem a mosolya miatt sem, amely most már a szemében is ott fénylett. Hart már nem haragszik rá. Már nem. A szíve nagyot dobbant. Megcsókolna esetleg? ajánlotta, s a pillantása a férfi határozott, érzéki szájára esett. Emlékeiből fel tudta idézni az ízét. Gondoltam rá mondta a férfi némi humorral. Nagyon hosszú volt ez a hónap. A lány a férfihoz simult, kezével belekapaszkodott a szmoking hajtókájába. Abban a pillanatban forróság öntötte el egész testét. Calder A férfi is közelebb lépett. Most Calder vagyok, igaz? Mit csináljak magával? Szája végigsimította a lány ajkát. Lehet, hogy sürgősen feleségül kell vennem mondta, s újra könnyedén megérintette ajkával a lány száját. Soha többé ne meneküljön el tőlem, Francesca! Ígérje meg! követelte, s szájával a lány ajkára tapadt. A lány nem is hallotta, mit mond. A férfi ajkának érintésére égő érzés keletkezett a combjai között és a mellbimbóin. Még közelebb simult a férfihoz, és meglepődve érzékelte kemény altestét. A férfi magához szorította: Ígérje meg! követelte újra. Megígérem suttogta a lány, s alig volt fogalma róla, mit is ígér meg.
Hart elmosolyodott és megcsókolta. Francescát mindig meglepték a férfi felforgató csókjai, gyakorlott érintése. Hart tudta, hogyan játsszon az ajkával, a nyelvével; tudta, hogyan simogassa és becézze a testét; hogyan izgassa fel, hogy feltörjön benne a mindent elsöprő vágy. A férfi szája az ajkára tapadt, majd szétnyitotta, nyelvével megsimogatta a szája szögletét, s a lány egyre szorosabban simult a karjába, miközben meredező hímtagja a hasának feszült. Hart ajka elindult az állán a füle irányába. A nyelvével valóságos vulkánkitörést idézett elő benne. Francesca erősen ölelte, a térdei elerőtlenedtek. Ujjait átfuttatta a férfi tarkóra simuló haján, majd erős nyakán, lapockáin, hátán. A férfi ajkával végigcsókolta a nyakát, mire a lány felnyögött, s alig kapott levegőt, mellbimbói fájdalmasan megkeményedtek. A férfi kezei már a csípőjén jártak, ujjai a vékony selyem alatt kitapintották a lány testét, alig néhány centire égő ölétől. Francesca felnyögött, s megpróbálta még közelebb húzni, magába fogadni a férfit, miközben Hart szája rátalált az ajkára, s a nyelvük egymáshoz feszült, és testük egy ütemre ringott. A lány háttal a falnak szorult. A férfi combjai, mellkasa, sziklakemény izomzata odaszegezte. A férfi váratlanul kibontakozott a csókból, s arcát a hűvös falra szorította. Francesca tiltakozva, szédülten kiáltott fel. Hart nehéz lélegzése betöltötte a folyosót. Francesca első összefüggő gondolata az volt, hogy sikerült teljesen felizgatnia ezt a férfit, az önuralom mesterét. Hart felemelte a fejét, ránézett, tekintetük egybeforrt. Francesca először a vágy izzását pillantotta meg, de a mélyben láthatóvá vált az éles intelligencia is. Megpróbált összefüggően gondolkodni, miközben érezte, a férfi agyában megfogant valami gondolat, szinte hallotta, hogyan forognak a kerekek. A férfi ujjával felemelte a lány állát, szemük találkozott. Elegem van ebből, Francesca mondta halkan, figyelmeztetően. A lány szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. És visszatért a józansága. A háttérből edényzörgés hallatszott, alkalmazottak jöttekmentek, és a konyhából elért hozzájuk a beszélgetésük zaja, időnként dalfoszlányok hangzottak fel. Kitették magukat közszemlére, és az alkalmazottak szeretnek pletykálni. De ennél sokkal fontosabb kérdés volt, vajon Hart mit értett ezalatt?
Gyere velem, Francesca! mondta a férfi hirtelen, és elkapta a kezét. Miért? kérdezte elhaló hangon, miközben próbálta leküzdeni a remegését, s megpróbált gondolkozni. A férfi komor pillantással mérte végig. Elegem volt ebből a buta, gyerekes játékból. Neked nem? A lány nem értette. Félt attól, hogy megértse. De a férfi már a hallban járt vele, a nagyterembe vezető ajtó felé kormányozta, a szorítása határozott, a lépései kemények és erélyesek voltak. Francesca kábult elméjén hirtelen átfutott, hogy bizonyára szörnyen kócos. Vajon a haja lebomlott? Megérintette a frizuráját, és meggyőződött róla, hogy rendben van. Miközben a férfi után futott, végignézett magán, de csodával határos módon a ruhája is rendezettnek tűnt. Calder, azt hiszem, kicsit rendbe kellene szednem magam a mosdóban. A férfi még erősebben szorította a kezét, szinte vonszolta magával, keresztül a végzetes ajtón. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az ostobaságnak! A lány lassan kezdte megérteni Hart gondolatmenetét, miközben a férfi sietősen átfurakodott vele a tömegen. A szíve izgatottan kezdett verni, legyőzve a lappangó félelmet, a maradék ijedtséget. A férfinak igaza van. Ez a halogatás ostobaság. El kell határoznia magát, és felvállalni végre a házasságot, és ha az ennek dacára nem fog működni, hát legyen! Ő nem egy romantikus liba, legalábbis mostanáig soha nem volt az. Erős nő, és ezt már sokszor bebizonyította. Ha férjhez megy Harthoz, de továbbra is megőrzi a függetlenségét, és vigyáz a szívére, akkor a férfi soha nem fogja tudni bántani, és valóban jól kijönnek majd egymással. A hölgyek és urak utat nyitottak nekik. Harton látszott az elszántság, és senki nem mert útjába állni. Francesca homályosan felismerte a bátyját és a bárónőt, amint elhaladt mellettük. Emlékeztette magát, hogy erről majd beszélnie kell a bátyjával. Azután meglátta a szüleit. Julia Van Wyck Cahill gyönyörű szőke nő volt, s a lányai is örökölték a szépségét. Az asszony meglepődött, amikor meglátta
Francescát Harttal, de aztán elmosolyodott. Julia imádta Hartot, és már egy ideje tervezgette, hogy összehozza őt a kisebbik lányával. Andrew Cahill Chicagóban lett vagyonos ember, húsfélék csomagolásával csinálta meg a szerencséjét. Alacsony, zömök ember volt, arcán jóindulatú kifejezés ült. Ő is meglepetten nézett utánuk, amint Calder Hart maga után húzta Francescát a tömegben, s az arcán baljós vörösség jelent meg. A feleségétől eltérően őt egyáltalán nem hatotta meg Hart kedves modora, tudott a férfi hírhedten nőcsábász viselkedéséről. Hart megállt, s lekapott egy üres poharat az arra elhaladó pincér tálcájáról. Megkocogtatta a körmével. Hölgyeim és uraim! Hölgyeim és uraim, kérem a figyelmüket! A beszélgetés zaja elhalkult a teremben. Mindenki feléjük fordult. Francesca a férfi mellett állt, közel járt az ájuláshoz, és csak az jutott eszébe: Itt van a pillanat, ó, édes istenem! Mivel azonban végzetesen vonzódott ehhez a férfihoz, a kisugárzása elbűvölte, egyszerűen nem volt más választása, hagyta, hogy megtörténjék, aminek meg kell történnie. Miss Cahill nagy örömömre beleegyezett, hogy a feleségem legyen jelentette ki Hart hangosan a köréjük gyűlt tömeg előtt. El sem tudom mondani, milyen megtiszteltetésben részesített. Egy rövid pillanatig meglepett csend ülte meg a termet, majd az emberek tapsolni kezdtek, néhány férfi hangosan gratulált, és felhangzott néhány hurrá kiáltás is. Francesca megremegett. Nagyokat pislogott, s meglátta az anyját, amint ragyog az örömtől, majd Mrs. Davies-re pillantott, aki teljesen ledöbbent. Körülnézett, s látta, hogy a teremben minden egyedülálló nő legszívesebben tőrt döfne a szívébe. Hart felnevetett, és azt mormolta: Igen, ha pillantással ölni lehetne, akkor mostanra már halott lennél, kedvesem. Ezután elővette Francesca retiküljéből a gyűrűt. Francesca teljesen elfelejtkezett a köréjük gyülekező tömegről. Mintha mindenki eltűnt volna, s a hangok is megszűntek volna, és egyedül lenne Calder Harttal. Pillantásuk találkozott. A férfi szeme tele volt lágysággal, gyengédséggel. Olyannyira, hogy a lány szíve összefacsarodott. Nem
tudta a tekintetét levenni róla. Vajon mit jelenthet ez a különösen gyengéd pillantás, amely a férfi lágy mosolyával megtetézve, bármelyik női szívet megnyerte volna, nemhogy az övét? Ez a mai este pezsgőt érdemel mondta a férfi halkan. Ezt kettesben kell megünnepelnünk, csak te és én. A lány visszafojtotta a lélegzetét. Tudta, mit jelent, ha kettesben maradnak. A férfi elmosolyodott, és a nyolckarátos gyémántgyűrűt felhúzta a lány kesztyűs ujjára. Francesca odapillantott, s úgy érezte, megvakul, de azt nem tudta volna megmondani, vajon a ragyogó gyémánt vagy a varázslatos pillanat hatott-e így rá. A szíve próbált súgni, és érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Nem foglak bántani suttogta halkan Hart a lány fülébe, és arcon csókolta. Francesca némileg elvakítva nézett fel rá, s a tekintetük találkozott. Ez ígéret? Annál sokkal több. Eskü mondta a férfi. Majd maga mellé állította a lányt, és a magasba tartotta a kezét. A hölgyek hangosan felkiáltottak. Csodálkozás és bámulat, férfiúi gratulációk, éljenzések hangzottak fel. Valaki azt kiáltotta Hartnak, hogy végre elszánta magát, és megtette ezt a lépést. Hart derűsen egyetértett, és a férfiak felnevettek. Francesca egyre gyengébbnek érezte magát, ahogy a keblében az érzés egyre hatalmasabbra nőtt. Olyan volt, mintha egy hatalmas léggömb lebegne a belsejében. És tudta, hogy nem képes kezelni. A térdei elkezdtek remegni. A férfi észrevette, átkarolta, és megtartotta. Kérsz egy pohár vizet? kérdezte aggódva. Francesca úgy döntött, hogy nem ájul el, hiszen ezelőtt még sosem tett ilyet, és nem pont most, az eljegyzésének bejelentésekor fogja elkezdeni. Válaszképpen azt mormolta: Nem, jól vagyok. Meglátta, hogy a szülei közelednek. Anyja izgatottságában és örömében tapsikolt a tenyerével, apja azonban szemmel láthatóan dühös volt. Biztos, hogy jól vagy? kérdezte Hart a fülébe suttogva, féltő gondossággal. Francesca már majdnem rábólintott, amikor meglátta Rick Bragget.
A férfi olyan sápadt volt, mint egy kísértet. Csak bámult rá hitetlenkedve. A lány, Hartról elfeledkezve, azonnal elindult felé. Meg kell magyaráznia. Hart megragadta a kezét, és visszarántotta. Átkozott legyek, ha hagyom, hogy most utána eredj! Amikor épp bejelentettük az eljegyzésünket! mondta halk zordsággal. Igaza volt, egyben tévedett is. Francesca nyomorúságosan érezte magát, amint látta, hogy Bragg valamit suttog a felesége fülébe, majd sarkon fordul, és egyenes háttal, merev léptekkel kivonul a teremből. Nyilván elment a bálból. Francesca kínban volt, hogy nem beszélhetett vele. Bár a férfi nem vádolhatja őt árulással, hiszen végtére is a felesége visszatért az életébe, és ahogy Hart állítja, az ágyába is. Francesca kimerülten hunyta be a szemét. Amikor kinyitotta, látta, hogy Leigh Anne őket, egész pontosan őt bámulja. Pillantásuk találkozott. Leigh Anne is olyan meglepett volt, mint mindenki más. De ha örült ennek a fordulatnak, akkor jól titkolta. Majd Bragg után sietett, aki a bejáratnál várt rá. Mr. Cahill, uram szólalt meg Hart. Francescát az édesanyja a karjába vonta. Édes kislányom, az álmom vált valóra! kiáltotta. Úgy örülök nektek! Köszönöm, mama! Francescának sikerült kipréselnie a szavakat, miközben Hartot és az édesapját nézte. Rövid párbeszédet folytattak, és a lány sejtette, hogy Hart másnap tiszteletét teszi náluk, hogy megvitassák az eljegyzést. Majd elkapta nővére pillantását. Connie széles mosollyal nézte őt, mint egy boldog, jóllakott cirmos. Francesca visszamosolygott rá. A város legjobb partijának számító férfi jegyese volt, de a pillanat varázsa elillant, s valami mocskos és aggasztó érzés maradt utána. Ekkor meglátta a fiatal Joel Kennedyt, aki a távozó Braggék mellett lépett be a terembe. Francesca szeme elkerekedett a meglepetéstől. Joel nemcsak egyszerű utcagyerek volt, nemrég még zsebmetszőként és tolvajként is működött. Ilyen tisztességtelen eszközökhöz kellett folyamodnia, hogy segítse az apa nélkül maradt családot. Kis termetű, koromfekete hajú fiú volt, nem rá szabott, szakadt gyapjúkabátot viselt, a feje búbján
nemezsapka billegett. Kordbársony nadrágja térdét foltok díszítették. Kezét a zsebébe dugta. Szörnyen kínosan érezte magát ezen a nem neki való helyen. Amikor a pillantásuk találkozott, a fiú jelzett neki, a szájával valamilyen szót formált. Francesca azt gondolta, talán, hogy Baj van, és ijedtében megdermedt, de heves kíváncsiság fogta el. Mostanában asszisztensként alkalmazta a fiút, és azon töprengett, vajon egy újabb esetet akar-e jelenteni neki. Kennedy? lepődött meg Hart. Majd fanyar hangon hozzátette: Nos, előre sejthettem volna, hogy eljön ez a pillanat, de nem számítottam rá ilyen korán. Mindjárt itt leszek mondta Francesca, de nem hallotta, amit a férfi mondott. Csak valami szörnyű dolog hozhatta Joelt ide, ebbe a társaságba. És bármi is volt az, őt is érintette, vagy legalábbis szükség volt a figyelmére. Francesca odasietett hozzá. Joel! Jó, hogy látlak! kiáltotta, s megölelte a fiút. Miz Cahill! Hála az égnek, hogy visszajött! válaszolta a fiú, láthatóan ijedt állapotban. A lány melegen megveregette a vállát. Mi történt? Anyám barátnőjének kislánya három napja eltűnt felelte azonnal. Szegény Mrs. O'Hare mindennap átjön, és sír, mint a záporeső. Mindannyian imádkoztunk, hogy jöjjön már végre haza! Francesca a fiút nézte, minden aggodalma, félelme, magánéletének minden gondja elillant. Ez valóban ijesztő hír volt. Egy kisgyerek eltűnt? Már három teljes napja nincs meg? kérdezte gyorsan, miközben a fejében száguldoztak a gondolatok. A fiú komor képpel bólintott. A kis Emily O'Hare. Ismerem őt, amióta megszületett tette hozzá a fiú. Ez rettenetes. Francesca nem sok jót gyanított a kislány sorsa felől, ha már három teljes napja eltűnt. Azonnal beszélnünk kell a gyermek szüleivel határozott. Még nincs későn. Talán még kilenc óra sincs. Most mindjárt meg kell tennünk tette hozzá élénken. Leintek egy bérkocsit! ajánlotta Joel, és már el is futott.
Szóval, megint egy újabb ügy? hallotta a háta mögül Hart hangját. Megfordult, de nem nézett a férfi kérdő szemébe, a köpenyét kérte egy arra járó szolgálótól. A piros köpenyemet legyen szíves! Ezután fordult csak Harthoz: Attól tartok. Egy kislány három napja eltűnt. Minden perc számít, Hart, ne vitatkozz velem! Még korán van, beszélni akarok a gyerek családjával. Elfogta a türelmetlenség, azonnal indulnia kell. Hart felsóhajtott, megcsóválta a fejét. Majd odaszólt egy másik szolgálónak: Uram, a kabátomat és kesztyűmet, legyen szíves! Francesca megdöbbent. Mit csinálsz? Komolyan azt hiszed, hogy elengedlek nyomozni egyedül az éjszakában, ebben a ruhában, nyilván valami külvárosi környéken, hogy csak Kennedy legyen melletted? A lány értetlenkedve pislogott, s csak kisvártatva kezdte felfogni a szavak jelentését. Ezt nem gondolhatod komolyan! De, veled megyek, kedvesem mosolygott rá a férfi. A lány elcsodálkozott. Elkísérsz a nyomozásra? Úgy tűnik, igen. Francesca megdöbbent. Ezt most nem utasíthatta vissza. Hart aznap éjjel vele együtt fog nyomozni. Vele együtt részt vesz az új ügyben. Közömbösen megvonta a vállát. Hát, ha úgy véled, hogy muszáj. Azt hiszem, néhányszor bebizonyítottam, hogy tudok magamra vigyázni. Átvette az inastól a piros köpenyét. Igen, úgy vélem, hogy muszáj, és ne tréfálkozz velem, kedvesem! A férfi is megkapta a kabátját, és a vállára vette. Van egy fontos dolog mondta Francesca, miközben az ajtó felé mentek. Könyörgöm, mondd el!
Te amatőrnek számítasz a bűnügyi nyomozásban, ne legyél hát az utamban! Tudta, hogy nagyon szúrós a modora, de a férfinak be kell tartania a határokat. Ahogy óhajtod, kedvesem válaszolta Hart beleegyezően. A férfi túl engedékenynek tűnt, de most nem volt ideje, hogy ezen töprengjen. Kimentek Kennedy után a hűvös, és holdfény nélküli éjszakába. Második fejezet 1902. március 27., csütörtök, este 10 óra Hart hintója pazar alkotmány volt, elegáns lószerszámmal felszerelt, kifinomult bársony és bőr belső kialakítással. Mialatt a fogat átsuhant az éjszakai sötétségbe burkolózó városon, Francesca kérdezgetni kezdte Joelt Emily O'Hare felől: Tudsz valamit az eltűnéséről? A fiú a fejét rázta. A menetiránnyal egyező ülésen ültek egymás mellett, Hart az ellenkező oldali párnákon helyezte kényelembe magát. Francesca nem fordított túl nagy figyelmet rá. Csak annyit, hogy hétfőn egy ötcentessel elment kenyérért, és többé nem ment haza. Joel már közölte Francescával az eltűnt gyermek lakcímét. O'Hareék ugyanabban a bérházban laktak, ahol az ő családja is élt, az A sugárút és a Tizedik utca tömbjében. Baljós környék volt, gyerekhordák rohangáltak a veszélyes bűnözők között. Ugyanakkor keményen dolgozó és becsületes népek is laktak arrafelé, mint Joel édesanyja, Maggie Kennedy, aki minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a gyermekeiket a legtisztességesebb módon nevelje fel. Francesca felsóhajtott: Mrs. O'Hare-nek van valami gyanúja? Nem hiszem. Nem tudtam, hogy miket kérdezzek tőle Miz Cahill, miután maga nem volt itt mondta Joel. Járt a rendőrségen? szólt közbe Hart nyugodt hangon. Joel bólintott. Azt mondták neki, hogy ebben a városban állandóan eltűnik valaki.