ERASMUS BÉCS 2014.02.25 2014.06.25. Pontosan 5 hónapot töltöttem el Bécsben, az ERASMUS programnak köszönhetően, melyek egyszerűen csodásan teltek. De hogyan is kezdődött el ez az egész? Miként is jutottam el a nehézségektől a gondtalan kint léthez? A legnagyobb problémáink a szállás kereséssel adódott. Tudni illik a fogadó intézményünk (Universität für Bodenkultur Wien-BOKU) egyáltalán nem segített számunkra abban, hogy szállást, kollégiumot találjunk. De ez egyébként az összes bécsi intézménynél így zajlik. Szállást egyikőjük sem biztosít. Szerencsénkre interneten keresztül felfedeztünk egy egészen jó kis oldalt, ahol igényeinknek megfelelően kitöltve lehetett szállásokat keresni egészen a közös konyhától kezdve az 1, esetleg 2 ágyas szobákig. Amint kitöltöttük az igényeinket meg is tudtunk pályázni több kollégiumot is. 750 EUR elküldését követően, mely a kauciót fedte már csak várnunk kellett, mely kollégiumot kapjuk majd meg. Végül négyünk közül egyikőnk sem oda kapott helyet, ahová szerettük volna. Nyilvánvalóan ez a kissé későbbi szállásfoglalás és a túljelentkezés miatt történhetett, hiszen a 400 EUR-ós havi kollégiumi díjak mellett mindenki arra törekszik, hogy a lehető legolcsóbbat kapja meg. Az oldal, ahol a szállást foglaltuk: http://housing.oead.at/en/ Ezt ajánlanám mindenkinek, aki kollégiumot szeretne keresni Bécsben. Mellette azt is javasolnám, hogy lehetőleg minél előbb küldje el a szállásfoglalót, hiszen több, mint egy hónap a várakozási idő a válasz levélig. A szállásom egy irtó jó helyen volt, Bécs egyik legmodernebb negyedében. És ami az érdekesség, hogy ezt a szállást, amit kaptam meg sem jelöltem az általam választottaknál. De utólag nagyon boldog voltam, ugyanis négyünk közül én kaptam meg a legjobb szállást, árérték arányban. Konditerem, bicikli tározó, saját konyha, mely teljesen felszerelt volt, erkély, saját szoba, fürdő, tetőterasz is akadt. A havi díjról pedig annyit, hogy minden hónap első 10 napjában érkezett egy csekk a postaládámba, amit csak el kellett vinnem a postára, hogy befizessek. Érdemes tudni hogy bárhol fizetjük be, a 4 EUR 20 centes kezelési költséget pluszban rá kell még számolnunk a havi díjra. A szállásom.
Érkezésemet követően egyből elkezdtem ismerkedni a várossal, hiszen első alkalommal jártam Bécsben. Egy hét múlva el is kezdődött az iskolán belüli regisztrációs hét, ekkor regisztráltunk az iskolába, diákigazolványt kaptunk és egyéb tájékoztatókat tartottak nekünk 2-3 napon keresztül. A diákigazolványnak van fontos szerepe, mert csak annak jelenlétében tudjuk kiváltani a tömegközlekedéshez szükséges szemeszter kártyánkat, egy igénylő lap kitöltésével, amelyet a nevesebb metróállomásokon található Wiener Linien irodákban érhetünk el. A tárgyfelvétel egy egészen egyszerű, könnyen kezelhető rendszeren keresztül történt, mely alapjaiban hasonlít a mi iskolánk által alkalmazott NEPTUN rendszerhez. Igény szerint pluszban mentort is biztosított az iskola, kik segítségünkre álltak (mikor hogy). Másik fontos tevékenység a szemeszter kártya igénylése mellett a városba történő bejelentkezés. Minden személy, ki 3 hónapnál több időt tartózkodik Bécsben köteles egy úgymond Anmeldungot csinálni egy papír kitöltésével (Meldezettel) az adott kerület hivataljában. És mielőtt távoznánk a városból végleg ki is kell jelentkeznünk, ami ugyan ott történik, ahol bejelentkeztünk. AZ 1-es metró vonalon közlekedő szerelvény.
Az oktatási rendszerük teljes mértékben más mint az itthoni. A mai napig van olyan tárgyam, amiből még nem kaptam meg a jegyemet. És hogy ez hogyan lehetséges? Az osztrákoknál az a fogalom nem létezik, hogy vizsgaidőszak. Ott, ha felveszel egy tárgyat az ki van írva, hogy x darab óraszám tartozik hozzá és amint lement jön is belőle a vizsga. Nem egyszer esett meg az velem, hogy egy kötelező részvételű előadáson ültem bent és nézegettem az órámat, hogy 2 perc és indulnom kell vizsgázni. Nem egyszerű ezt megoldani, úgy hogy jól is járjunk vele. A másik szempontból viszont lazább, hogy alig-alig találkoztam évközi feladatokkal. A másik érdekesség, hogy a szemeszter befejeztével haza utaztam és egy tanulmányúthoz tartozó kreditemet még nem kaptam meg és rá írtam érdeklődve a professzorra, majd közölte velem, hogy nincs veszve még semmi egy beadandó feladatot kell csak elküldenem és megjelenni egy újabb túrán. Mindez június végén. Én környezetmérnöki BSC képzésen vagyok és óriási gond volt az számomra, hogy alig-alig tudtam olyan tárgyat felvenni kint, ami megegyezett volna az itthoni kötelező tanulmányaimmal. Pontosan 2 db tárgy tartozott ezek közé, melyeket nem sikerült teljesítenem. Nagyon nagy a követelmény és igen kevés a vizsgázásra való lehetőség. Az egyik nem sikerült tárgyamnál például akkor jött az e-mail a tanáromtól, hogy pótvizsgására van lehetőség, mikor már réges régen itthon tartózkodtam a nyáron. Szóval ez a része sajnos nem nagyon jött össze a számomra, így plusz egy félévet itthon biztosan csúszok, bár az élmény miatt megérte! A modern technika, mint lassan itthon is mindenhol a projektort használják.
A nehézkes tanulmányok mellett viszont ott volt a város. Bármilyen rossz kedve is van az embernek, ez az a város, amely biztosan feldob. Mindenre van lehetőség, amihez csak kedve van az embernek. A tömegközlekedésnek köszönhetően 30-45 perc alatt mindenhová el lehet jutni, ha csak nem a Leopoldsbergre szeretnénk feljutni. Rengeteg gyorsétterem található a városban, ahol 3 EUR összegért elfogyaszthatunk egy kebabot. Az árakat tekintve drágább minden, sőt van, ami lényegesen is. Egy korsó sör is 3 EUR-nál kezdődik, ugyanez egy szórakozóhelyen már 5 körül. Így körülbelül 2 hét után rájöttem, hogy elég rendesen oda kell figyelni az anyagiaknak a beosztására. Rengeteg park, autómentes övezet. Erre rendkívül oda figyelnek az osztrákok. Heti rendszerességgel kétszer jártam el a prater alle-re futni, amely egy több kilométer hosszú autóktól elzárt sétány sportolóknak, kerékpárosoknak, mindenkinek! Ezenkívül élsportot is űztem. Tagja lettem fél évig a Vorwärts Brigittenau futballklubnak, amely óriási élményként marad meg számomra a jövőre nézve. Heti 3 edzésen vettem részt, ha épp rá is értem esténként. Rendkívül sok kulturális eseményen is részt vettem, próbáltam élni az összes lehetőséggel, ami csak adódott számomra. Bécs múzeumjai csodásak és zenében is az élen járnak. Úgyhogy aki egy ici picit is szereti a művészetet, kultúrát akkor mindenképpen Bécs! Sissi hercegnő Ferenc Józseftől kapott Hermes Villája.
Schloss Belvedere Schwedenplatz
Schönbrunni várkert és a Gloriette. és természetesen az elmaradhatatlan WIENER SCHNITZEL.