BARTÓK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN

BARTÓK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A XX. századi zenetörténet e kimagasló alakjáról már annyi festmény, rajz, metszet, szobor, dombormű, érem készült, s annyi féle művészi szándék és készség mutatkozik meg bennük, hogy számbavételük és elemzésük feltétlen érdekes feladatot jelenthet mindazoknak, akik tisztelettel, sőt lelkesedéssel nézik a zseniális muzsikust. Ha pedig meggondoljuk, hogy máris találkozunk olyan alkotásokkal, melyeknek hollétéről nemcsak a műtörténészek, de a zenetörténet ápolón sem tudnak, egyenesen fontos és aktuális feladatnak tekinthetjük. Vizsgálódásunk a későbbiek folyamán ki fog terjedni lehetőleg minden Bartókról készült műre, a legszerényebbre is, és minden olyan hozzájuk fűződő adatra, momentumra, mely feltehetően érdekes a Bartcik biográfia számára. Természetesen, most feldolgozó munkánk elején sok esetben nekünk kell segítségül vennünk a Bartók biográfusok eddig összegyűjtött adatait, hogy a portrék történeti helyzetét tisztázzuk, s hogy a műtörténészek részéről eddig tett megállapításokat felülvizsgáljuk. A szigorúan vett képzőművészeti alapproblémák mellett tehát felmerülnek olyan kérdések, hogy milyen szálak fűzték a művészt Bartókhoz, mi mutatkozik meg ebből a kapcsolatból a konkrét műben, s a művész egész munkásságában. Vagyis, hogy Bartók külső, emberi vonásai mellett zenéjének lelke mennyire tükröződik a róla készült alkotásokban. Ezekután nem kelt meglepetést, ha a későbbiek folyamán olyan Bartók ábrázolásokkal is találkozunk, melyek nem, vagy alig közelítik meg Bartók külső vonásait, de annál több érdekes, sőt őszintén izgalmas benyomást keltenek stilisztikai adottságaikkal, s olyan vonásaikkal, melyek párhuzamba hozhatók Bartók zenei lelkületével. Nem akarták e megállapítások azt éreztetni, hogy az elvontabb Bartók ábrázolások nagyobb érdekességed jelenthetnének, mini azok, melyek hűen tükrözik Bartók emberi vonásait, ellenkezőleg: amikor a bevezetőben a szigorúan vett képzőművészeti alapproblémákat említettem, abban benne volt a külső karakter azonosságának kérdése is. Inkább azt akartam jelezni, hogy egyforma érdeklődéssel fogjuk vizsgálni mindegyik megnyilvánulást. De ugyanakkor szerettem volna elhatárolni magamat azoktól, akik a múltban, sőt jelenleg is kizárólagos kritériumnak tekintik, hogy szemtől szembe állva, tehát modell után készült-e a mű, vagy sem. Kontrollálható-e a képzőművészeti alkotás a fényképen megörökített Bartókkal, vagy sem. Az első mű, melyet a műtörténet eddig ismer, 1904-ben keletkezett Bécsben, mestere Vedrődy-Vogyeráezky István festő és iparművész (49. kép). 1 Jajczay János 2 szól róla először újabb művészeti irodalmunkban, 3 s ő rendkívül érdekes, Bartók jellemére, gondolatvilágára jól rávilágító arcképnek találja. A jellemábrázolásnak az arcon mutatkozó jeleivel mi most nem foglalkozunk részletesen, csupán azt állapítjuk meg, hogy a huszonhárom éves Bartók energikus vonásait jól tükrözik. A jellemábrázoláson kívül is van több érdekes vonása a portrénak, mely részletes figyelmet érdemel. Kezdjük azzal, hogy maga Bartók is akceptálta. Szembenézve fent, a bal sarokba a nagyzenekarra írt I. szvitjének, az Op. 3-nak kezdő négy taktusát írta, s az alá a nevét, a helyet és az időpontot. Az Op. 3 jelzéssel egy későbbi Bartók portrón is találkozunk, ahol már nem maga Bartók, hanem a későbbi festmény készítője írta jelzései mellé. Az Op. 3-nak mint zeneműnek stilisztikai jellege nem közömbös a portré megítélésénél, mégis elsősorban a Bartók által megjelölt hely és időpont kérdéseivel foglalkozunk. Ugyanis Jajczay azt írja Bartók jelzéséről, hogy 1905-ben visszatérve Párizsból, a Rubinstein versenyekről, a maga dolgában biztosan, erélyesen és öntudatosan", mintegy önérzetében sértetten írta a vászonra. Minthogy Bartók sajátkezű megjegyzéseiről van szó, meg kellett néznünk, hogy a hozzáfűzött műtörténeti megjegyzések tisztázottak-e V Induljunk ki a Vedrődy által megjelölt helyből és az időpontból. Amikor a portré készült, tehát 1904-ben, Bartóknak szoros kapcsolata volt a bécsi zenei élettel. Korai Hegedűszonátáját 1904 februárjában mutatta be Fitzner Rudolf bécsi hegedűművész, Zongoraötösét ez év novemberében adta elő a Prill vonósnégyes, a zongorakíséretet, illetve szólamot maga Bartók játszotta. 4 Ugyancsak 1904- ben komponálta a Rapszódia zongorára és zenekarra című művét, az Op. 1-et. Ezzel pályázott a Rubinstein díjra, melynek versenyeit Párizsban rendezték 1905-ben. Bartók a zeneszerzők versenye mellett indult a zongoraművészek között is. Az utóbbiak díját Backhaus nyerte, a zeneszerzők díjait nem adták ki, csak oklevelet kapott Bartók, amit vissza akart küldeni Pétervárra a verseny magyar származású rendezőjének, Auer Lipótnak. 8 l^desanyjához 1905 augusztus elején írt levelében többek között a következőket találjuk: Hogy a művészek közt nom én nyertem, az nem olyan különös, meg nem is bántó dolog, de ami a zeneszerzői díj kiosztása, azaz ki nem osztása körül történt, az felháborító."

Feltehető, hogy Jajczay Bartóknak ezeket a megállapításait használta fel, amikor a portré ismertetése közben azt írta, hogy Bartók visszatérve Párizsból Béesbe, a maga dolgában biztosan, erélyesen írta az arckép bal felső sarkába a szvitt taktusait és a dátumot, 1905. május 21-et. Bartóknak édesanyjához írt és most ismertetett levele 1905 augusztus elején kelt, a nap nem állapítható meg pontosan, de körülbelül két és fél hónappal későbbi időpontban, minthogy a festmény datálása történt. Feltűnő volt a portré dátuma és a levél keltezése közti eltérés, ugyanis Bartók ebben az időbon gyorsan és pontosan tudósította édesanyját minden eseményről. Meg kellett nézni Bartók 1905. évi levelezését és minden adatot, mely fiatal korára vonatkozik, hogy a dátumokat tisztázzuk. Nem volt hiábavaló, ugyanis éppen ezekben a levelekben olyan momentumokat találtunk, melyek számunkra nem közömbösek. Mielőtt a levelek ismertetésére rátérnénk, megjegyezhetjük, hogy Bartók 1905 februárjában önálló koncertet adott Bécsben, majd a nyár első felét Vésztőn, illotvo a közeli Szilád pusztán töltötte, 6 s ez után ment Párizsba, ahol augusztus harmadikán nyílt meg a Rubinstein verseny, s a hó közepéig eldőltek az eredmények is. Bartók még egy ideig Párizsban maradt. Tehát Jajczaynak az a megállapítása, hogy a Rubinstein versenyek kimenetele utáni rossz hangulatban írta Bartók a portré jelzéseit, téves, már csak az időpont miatt is. De ez semmit sem von le azokból az érdemeiből, hogy az addig szinte ismeretlen Vedrődy-féle Bartók-portrét sok fontos rávonatkozó adattal ő ismertette először a nyilvánosság előtt. Visszatérve Bartók leveleire, a következőket találjuk. Édesanyjához 1905. szeptember 10-én írt levelében ismerteti párizsi élményeit, a Szajna jobb partján elhelyezkedő épületeket, s végül a Louvre-ról nyert benyomásait érinti. Részletesebben kifejti idevonatkozó mondanivalóit az 1905. augusztus 15-én Jurkovics Irmyhez írt levelében... valóban írhatok ha csak röviden is a töméntelen sok műkincsről, melyet már eddig is láttam. Mekkora öröm, ha a múzeumban rábukkanunk egymásután a reprodukciókból jól ismert műremekekre, a Mona Lisára, Rafael madonnáira. Vigée-Lebrun asszony annyira ismert portrait-ira, Murillo koldusfiújára, etc. etc. Mondhatom, hogy rám még festmény alig gyakorolt oly nagy hatást, mint Murillo nagyobb kompozíciói a Louvreban. Eltekintve sok egyéb tökéletességüktől, melyről fogalmunk lehet a reprodukciókból is, oly bűvös a színharmóniája a képeknek, mint egy-egy varázsütés. Ezt is azokhoz a hatásokhoz" sorolom, melyet éreztem pl. a Trisztán, Zarathustra előadásánál, az első Weingartner koncerten Berlinben, idén Bécsben Dohnányi-Beethoven koncertjének előadásánál, vagy mikor 4 évvel ezelőtt pillantottam meg a bécsi Stephan Kirchő-t. Ma egy csomó impresszionista képet néztem meg a Luxembourg Múzeumban. De hát ki győzné minderről írni!" 7 Mindezeket a huszonnégy esztendős Bartók Béla írta külföldön járva, legszemélyesebb és legfontosabb közlendői közt. Önmagukban nem tulajdoníthatunk nekik különösebb jelentőséget, még akkor sem, ha tudjuk azt, hogy milyen döntő volt fiatalkori fejlődésére a Zarathustra 1902. évi budapesti bemutatója, akkor sem, ha tekintetbe veszszük, hogy a zenetörténészek Bartók világlátásának sokrétűségét említik e levelek kapcsán. 8 A Murillo iránti ragaszkodó hang sem jelenthet részünkre különösebb pozitívumot. Viszont, ha arra gondolunk, hogy folyóirataink egyikében 9 a közelmúltban olyan állítás jelent meg, éppen művészettörténésztől, amely szerint Bartók nem értett a képzőművészethez, illetve nem érdekelte, már e levelek ismeretében bizonyos fenntartással fogadhatjuk az állítást, még akkor is, ha szerzőjük olyan művészre hivatkozva idézi, aki kortársa ós jó ismerője volt Bartóknak. Fenntartásunk megerősítésére az eddig elhangzottak mellett hivatkozunk Bartóknak a budapesti Bartók-Archívumban elhelyezett remek kerámia gyűjteményére, melynek minden egyes darabja szakmúzeumban is elhelyezhető és kiállítható lenne. Igaz, ezt a folklorista Bartók gyűjtötte, de ehhez is kellett bizonyos látási-kultúráltság. Végül megemlítjük, hogy ugyancsak a Bartók-Archívumban találjuk nagyszerű rovar-, kőzet- és növénygyűjteményét, melynek anyagát nemcsak a módszeres elrendezés szempontjából dolgozta fel kifogástalanul, hanem a gyűjtemény esztétikai megjelenése is szembetűnő. Miért ne tételeznénk fel már az eddigiek alapján, hogy amit látott a képzőművészet eredményeiből, azt a maga sajátos látásával vette tudomásul, s ezenkívül már most, az első róla készült portré elemzésekor találunk olyan momentumokat, melyek meggyőznek bennünket, hogy nem ment el közömbösen az útjába kerülő képzőművészeti alkotások mellett. De térjünk vissza magához a portréhoz és folytassuk a szorosan hozzáfűződő elemzéseket. Az arcon a jellemábrázolásnak olyan összetevőit, melyeket párhuzamba hozhatnánk az Op. 3-mal vagy az azt megelőző művekkel, nem találunk. Több figyelmet tudunk adni a ruházatnak. A fiatal Bartók itt csokornyakkendőt ós zsinóros magyar kabátot visel. Ez időben készült fényképei közt találunk olyat, amelyen magyar ruhában jelent meg. 1903-ban nagyszentmiklósi hangversenyén ilyen ruhát viselt 10. Még feltűnőbb, hogy Bécsben is ragaszkodik ehhez az öltözékhez. Kodály Zoltánnak a folklorista Bartókról írt soraiban nagyon jól megtaláljuk ennek a viseletnek magyarázatát: A Millenniumkor elindult függetlenségi hullám ekkoriban érto el tetőpontját, magyarságot követelt az élet minden vonatkozásában, a hadseregben magyar vezényszót, címert, a Gotterhalte helyett magyar Himnuszt... Bartók is ezt akarta a nyelvtől a ruháig. " n Ugyancsak Kodály szerint a ruhaviseletben is megmutatkozó világnézeti szemlélet volt talaja Bartók egyik legkorábbi számottevő művének, a Kossuth-szimfóniának, mely akkor világos politikai állásfoglalást jelentett. A Kossuth-szimfónia bemutatója 1904-

ben volt Manchesterben. A szimfónia zenei lelkületében ós a magyaros öltözetben fellelhető nemzeti érzés nagyon jól megférhetett az Op. 3-nak Liszt Ferenc-i romantikus életlobogást tükröző szellemével, s ebben a megfórésben, összhangban kereshetjük a Bartók által tett feljegyzések okát, s nem a Rubinstein versenyek miatti csalódásaiban, annál is inkább nem, mert mint látjuk, a versenyekre később került sor. Végül szólnunk kell a portré keletkezésének történetéről. Jajczay János közlései szerint Vedrődy-Vogyeráezky István 1904-ben ismerkedett meg Bartókkal, s az ő kérésére vette fel a Vedrődy nevet. 1900-ban mint végzett iparművész indult külföldre. Münchenben és Bécsben tanulva, rajztanári oklevelet szerzett. 1904-ben Bécsben tartózkodott, ahol Thallótzy Lajos történettudósnak a Hoffkammer-Archiv igazgatójának titkára volt. Thallótzy 1904-ben készítette elő Rákóczi hamvainak hazaszállíttatását. A Bécsben tartózkodó Bartók szoros kapcsolatot tartott vele. Dietl Lajos zongoraművész mutatta be Vedrődynek, ő kérte meg Bartókot, hogy a portré elkészülhessen. Jajczay idézi Vedrődynek egyik levelét, mely Bartók muzsikájára vonatkozik. Ezek szerint Vedrődy szereti, megbecsüli Bartók muzsikáját, amely a zeneművészet új talajából nőtt", szereti ezt a démonikus, ösztönös, ősi barbár stb. erejű dacos zenét. " vi Így írt levelében a festő, de ennek a tiszteletnek, vagy megértésnek jeleit kifejezésmódjaiban kevéssé találjuk. Körülbelül ez a helyzet finom akvarelljeivel, ceruza-, vagy krétarajzaival is. Egy évvel a portré megfestése után a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesületben, illetve ennek kiállításain szerepelt Vedrődy. 1910-ben székesfővárosi rajztanár, tanmeneteket készít általános iskolások részére. 1913-tól szerepel a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Több egyházművészeti ős iparművészeti munkája is fennmaradt. A következő eddig ismert Bartók-portrét Berény Róbert 13 festette (50. kép). Ez ismét más problémákat vet fel igaz, közel tíz esztendővel később, 1913 tavaszán készült, s ez alatt nagy változáson ment át zenei és képzőművészeti életünk. Bartók az előző portré készülésének idején a Wagner, Liszt partitúrák kezdeti tanulmányozásától a Richard Strauss-i intenciók és a nemzeti zene igényének problémájáig jutott el. Ennek az útnak legfontosabb állomásai voltak a Kossuth-szimfónia, a zongorára és zenekarra írt Rapszódia, s a már említett I. szvit (Op. 3). Ezek után született új műveiben szakít a Richard Strauss-i intenciókkal, Liszt újabb beható tanulmányozásába kezd, különösen a régebbi, kevéssé ismert művekbe, és fejlődése szempontjából ezeket nagyobb jelentőségűnek érzi, mint Wagner és Richard Strauss zenéjót. Ez volt Bartók új zenei arculatát meghatározó egyik döntő momentum. A másikat abban a körülményben találjuk, hogy 1905-ben megkezdte népzene kutató útját. II. Kiszenekari szvitjének, az Op. 4-nek harmadik tételében megszólal az első pentaton ízű dallam, jelezve, hogy Bartók a kelet-európai, illetve itthoni népzenei lehetőségek felé fordult. Ugyancsak 1907-ben a modern francia zene eredményeit figyeli, tanulmányozni kezdi Debussy szerzeményeit, s mint írja, bámulattal vette észre, hogy az ő melodikájában a pentatonikus fordulatok ugyancsak nagy szerepet játszanak. Végül Igor Sztravinszkij műveiben lát hasonló törekvéseket, s így az egymástól távol eső földterületeken a műzenének a népzenével való felfrissítését észleli. Bartók 1921-ben írt önéletrajzában vázolja ezt a fejlődést 14 és megemlíti azt az ellenállást is, amelyet az Op. 4. után születő művei a közönség körében kiváltottak. Ennek okát bizonyos mórtékig a rossz zenekari viszonyokban és a rossz karmesterekben látja. Azután szól az Új Magyar Zene Egyesületről, melyet a hiányosságok leküzdésére alakítottak Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, stb. A célt nem értük el olvashatjuk Bartók önéletrajzában, minden törekvésünk meddő maradt... 1912 táján egészen visszavonultam a nyilvános zenei élettől, viszont annál buzgóbban fordultam a zene folklorisztikai tanulmányok felé... 1913-ban bejártam Biskrát ós környékét." Tehát Vedrődy 1904-es portrójától elindulva 1913-ig jutottunk el. E két dátum közti időszakra esik a forradalmi Bartók-muzsika érésének hőskora, a múlt zenei felfogásával való első összecsapások sorozata, végül Bartók kudarca, illetve visszavonulása. De ugyancsak ezekre az évekre esnek az őt újonnan megfestő Berény Róbertnek, a Nyolcak egyik vezető művészének legfontosabb fiatalkori eredményei is. Ezek jelzik fejlődését a Munkácsy Mihály romantikus realizmusára támaszkodó előadásmódtól a Matisse-i, méginkább Cézanne-i reminiszcenciák megértésén át az expresszionizmusig, illetve saját adottságainak, mondanivalóinak e stílusirányokon belül való magas szintű kifejlesztésóig. Az adott társadalmi, kulturális körülmények úgy hozták, hogy a nagyrészt egy időben keletkezett Új Magyar Zene Egyesület és a Nyolcak, ha nem is egy időben, de egyformán a szétesés sorsára jutottak, s Berény fiatalkori produktivitásának csökkenése, a nyilvános szerepléstől való visszavonulása is az 1913 utáni évekre esett, ahogy azt a Magyar Nemzeti Galéria 1963. évi Berény kiállítása is megmutatta. Berény Róbertnek Bartók Béláról készült portréját, valamint Berénynek Bartókhoz fűződő kapcsolatait a Magyar Nemzeti Galéria IV. évkönyvében ismertettük, mindössze egy kérdés tisztázása van hátra: mit jelent Berénynek a portré jobb felső sarkába írt jelzései közt az opus 3" megjelölés. A jelzés teljes szövege a következő: Bartók Béláról Berény 1913 IV. opus 3". Az 1913-as évszám utáni római négyest bátran vehetjük a készülés hónapjának. Nohezobb feladat az opus 3" megfejtése. Legkézenfekvőbbnek kínálkozott a Bartók Op. 3 jelzésű, már többször említett I. szvitjére gondolnunk. Ezt a feltevésünket megerősítette a portré tulajdonosának, Bátor Viktornak közlése is, aki kifejezetten így értelmezi. 15 Több szempont

van, ami gyengíti ezt a feltevést. Az I. szvit 1905-ben készült, a portré pedig 1913-ban, a nyolc év differenciát nem tudjuk mivel magyarázni. Ezenkívül a szvit tulajdonképpen mint ahogy azt már említettük a Liszt Ferenc álmodta romantikus életérzés rokona, a portré pedig a Cézanne ból eredő konstruktív fogalmazásnak a kubizmus lehetőségei felé hajló, ugyanakkor a Freud-i lélekkutatás eredményire is támaszkodó expresszív ['elfogásnak, Berény rendkívül differenciált fostői lelkületében való megtéremtődése. így nézve nem tudunk konkrét vagy meggyőző erejű stilisztikai összefüggést találni a portré és az Op. 3. jelzésű I. zenekari szvit között. Második lehetőségnek kínálkozott az a feltevés, hogy Berény több Bartók-portrót készített, s ez lenne a harmadik. Horváth Béla adott hangot ennek a feltevésnek Márffy Ödönnel folytatott beszélgetésére hivatkozva. 10 Nem tartjuk kizártnak de még senki sem találta nyomát e feltevés igazolásának. Ezek után megemlítjük azt a lehetőséget, hogy Berény Bartókot már megismerte a Rubinstein versenyek idején. Ezt sem tarthatjuk kizártnak, sőt Weiner Leó állítása szerint Berény mindig megkereste honfitársait, ha idegenben járt és természetesnek találta, hogy ott volt a Rubinstein versenyeken is. 17 Azt tudjuk, hogy fiatal korában inkább muzsikus barátai voltak, sőt ő maga is aktív muzsikus volt. Max Weber amerikai festőművész közlései szerint párizsi műtermének zongoráján mindig ott voltak a klasszikus és modern szerzők kottalapjai. 18 Feltételezhetjük, hogy Berény már ekkor megismerkedett az Op. 3-mal, s mikor a portrét festette, ez elevenedett fol emlékezetében, (az az Op. 3., melyet a korábbi portréra maga Bartók írt). De mindezek csak feltevések, s így az opusz 3" jelzés szerepének kérdése továbbra is nyitva marad. Jajczay említi Vedrődy-Vogyeráezky István Bartókportréjának ismertetése közben Fémes Beck Vilmos nevét, mint olyanét, aki feltevése szerint fénykép, vagy emlékezet alapján megörökítette Bartókot. Nem szól arról, hogy érem, vagy kerek szobor formájában történt a megörökítés, arról sem, hogy milyen forrásra támaszkodva közli állítását. Mindez nem volna baj, ha megtalálnánk Fémes Beck művét vagy újabb írott nyomát látnánk valahol a reá vonatkozó, viszonylag csekély számú adat, forrás között. Különösen feltűnő, hogy első emlékkiállításának katalógusában sincs megemlítve. 19 Ezt a kiállítást 1923- ban rendezték, öt évvel a művész halála után, tehát olyan időben, amikor a hagyatékot még könnyebben össze lehetett gyűjteni. Viszont ma is élő kortársai szóbeli utalásaiból arra következtethetünk, hogy mégiscsak megörökítette Bartókot, s a mű lappang. Ezenkívül olyan művei, melyekről biztos tudomásunk van, például a Liszt Ferencet, Lechner Ödönt, Tcrsánszky Józsi Jenőt, Kaffka Margitot megörökítő szobrai, érmei, és általában műveinek szelleme, valamint egész emberi magatartása indokolttá teszik feltételezésünket. Ezért addig is, amíg nyomára jövünk a Bartókról készült alkotásnak, röviden ismertetjük o kiváló és fiatalon elhunyt művésznek fejlőtlését. (Feltótlen megérdemli: alig esik róla szó a szakirodalomban, s 1905-ben van születésének 80-ik évfordulója.) 20 Először bátyja, Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművész mellett szerzett ismereteket. 21 Később Vandrák László 22 bronzművesnól volt fómdomborító ós eizellőr tanuló. 1902 ós 1906 között az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán a mintázást, illetve az ötvösséget tanulta. A technikai ismeretek elsajátításában, az iparművészeti tárgyak tervezésében és elkészítésében olyan előmenetelt tanúsított, hogy 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert. 23 Még ebben az évben tanulmányútra indulhatott. Először Olbrich darmstadti műtermében dolgozott.-' 4 Ennek a kitűnő, szintén korán elhunyt művésznek iparművészeti terveit valósította meg. 25 A művészpálya" iránti vágy valószínű itt fogamzott meg benne. (Amikor Olbrich meghalt, szép megemlékezésben méltatta mestere érdemeit.) 26 Tanulmányútjának következő állomása München volt, ahol Georg Reomer 27 jeles hildebrandi szobrász mellett az anyag megmunkálásának technikáját tökéletesíthette. Korábbi méltatói szerint Reomer őt nagyra becsülte, bár maga Fémes Beck úgy érezte, hogy nem kapott mellette elég fejlődési lehetőséget. 28 Ez a kissé elégedetlen hang a későbbiek folyamán is föltűnik néha, és sejteti a művész örök feszültségben lobogó alkatát. Hazatérte után önálló munkába kezdett. Az iparművészeti feladatoktól távolodott, s inkább az emberi test szerkezetének tanulmányozásával fejlesztette kifejező készségét. Lzen belül a fej, illetve az arc megformálásának kereste minél egyszerűbb, s minél markánsai))) lehetőségét. Plakettjein és kerek szobrain egyformán a zárt tömör formálás jellemezte. Különösen a plakett adta lehetőségekben találta meg szinte páratlan ökonómiával az emberi test elhelyezésének módozatait. Akár álló, ülő vagy éppen mozgásban levő figuráról volt szó, a térkitöltés művészetének magas iskoláját adta. Aktjai telve vannak feszültséggel, s a hangsúlyozott izomjáték is növeli az előadás gazdagságát. Máskor a kontemplativ értékelés kellemes érzése sugárzik belőlük, bizonyos ösztönös monumentalitással párosulva. Ugyanakkor az anyagszerűség és a technikai hűség követelményeit is mindig szigorúan betartja. Műhelyben nőtt fel a szó szoros értelmében, keze közvetlenül érintkezett a megmunkált anyaggal. Az érmeknél gyakori kisebbítő" eljárást mindig elkerülte, képessége teljes intenzitású megnyilvánulását akarta adni minden művében. Akár a régi mesterek, ő is az eredeti elgondolás méretében véste ki érmeit. Helyesen írta nagy elődeiről: az anyag komolysága tanította meg a művelőket az anyag kultúrájára". 29 1910-ben a Művészház kiállításán mutatta be három portréját. 1911-ben a Nyolcak között szerepelt mint vendégművész. Ezúttal Bölöni György méltatta rövid tanulmányban munkásságát. 3-1 Ö már akkor észrevette azt a komoly fegyverzetet, mellyel útra indul"ós amivel kizárja munkáiból a plasztika fellengzős patetikus fogásait, mind-

azt a külsőséget", mely szobrászatunkban gyakorta előfordult. Benne látja a műfaj megújulásának első hírnökét s annak a körülménynek igazolását, hogy a magyar festészet forrongásainak a szobrászok között is megjött a visszhangja". Valóban a Nyolcak között tömörült avantgardista festők törekvései Fémes Beck Vilmosban találhatták meg plasztikai megfelelőjüket, annak ellenére, hogy a Nyolcak festőit elsősorban a párizsi iskola, illetve a francia művészet befolyásolta. Fémes Beck pedig kifejezetten a német szobrászat, illetve ötvösművészet eredményein nevelődött. Természetesen ez utóbbi alatt nem azt kell értenünk, hogy plasztikai munkásságában kifejezetten olyan stilisztikai összetevők volnának, mint német mestereiében, mert hiszen a quattrocento olasz érmeinek szellemével még inkább rokon, hanem azt, hogy a felkészülés, illetve művésszé válás periódusai a német művészet eredményeinek közelében zajlottak le. 1912-ben s 1913-ban újabb szép eredményeket ért el. Joggal írta Elek Artúr, hogy Plakettjei, érmei, kisplasztikái alkotásai fejlett tervező képzeletről, biztos plasztikai érzékről beszélnek. Minden újabb munkája szemmel látható fejlődés volt." 31 Az olső világháború kitörése azonban megakasztotta munkáját, katona lett. Míg a frontokat járta, alig volt alkalma az alkotómunkára. A művészi vágy azonban változatlanul lobogott benne. Ha alkalma volt, becses rajzait készítette és hazaküldte azokat. Közben súlyos betegség csírái szállták meg testét, itthon már a közeledő halállal viaskodva dolgozott ós 1918. december 16-án meghalt. Munkássága irányt mutató lehetett volna a magyar szobrászatban, de sajnos csak sokat ígérő töredék maradt. 32 Ám ez az ígéret, vagyis rövid életének igen szép eredményei az általános nagyrabecsülés mellett föltétlen ébrentartják bennünk a Bartókról készített mű iránti érdeklődésünket. Ha megleljük, abban egy olyan művész megnyilvánulását tisztelhetjük, akinek emberi és művészi igazságkeresése nem volt idegen Bartókétól. A következő Bartók-portrét Busitia János romániai tanár készítette (51. kép). Reprodukcióját Demény János közölte Bartók magyar-román-szlovák leveleit tartalmazó kötetében. 33 A Bartók biográfiák vagy levelek szerint 1917 július második felében készült, Bartók okkor Erdélyben járt. Azok a szoros szálak, melyek őt népzenegyűjtő útjai során Busitia Jánoshoz fűzték ismeretesek, s éppen a hozzá írt levelekben találunk utalásokat Berény Bartók-portréjára is. Valószínű nagyon érdekelte Busitiát, hogy Berény miként festette Bartókot, mert 1917 augusztusában, tehát közvetlenül az ő festményének elkészülte után Bartók abban a levelében, melyben a Világ, a Nyugat és a Ma embereiről írt, a következő tudósítást is küldi: Azt a Berény képet még nem tudtam megszorozni, mert alig jutok be Pestre mostanában, de ugyebár, nem sürgős? " 3 4 1918 január 28-án kelt újabb levelében ismét csak a portréról írva ezt látjuk: A Berény kép fotográfiáját már nem lehet megkapni, mert nincs meg a lemeze. De most egy régi fotográfia után közölni akarja a Ma, abból majd küldök egy példányt.' 3 5 Végül 1918. március 14-én már írja is Bartók: Egyúttal mellékelem a Ma egyik számát, amely azt a bizonyos Bartók arcképet közli, amelyet Ön nyáron kért." 36 A mű nem befejezett, csak vázlatos megoldásáig jutott el Busitda. Olyan képzőművészeti problémát nem vet fel, melyre dolgozatunkban választ kellene adnunk. Mégis fontos ós becses a Bartókról készült alkotások között, de inkább a fent már említett azon baráti kapcsolatok miatt, amelyek Busitiát Bartókhoz fűzték. Különben 1917 júliusában a Bartók társaságában utazó Tango Egisto karmestert, Bartók nagy tisztelőjét is lerajzolta. (A Bartókról készült portré Sabin V. Dragoi tulajdonában van Bukarestben.) Eddig két esetben merült fel a Nyolcak köréhez tartozó művész neve, egyik volt Berény Róbert, a másik vendégművészük Fémes Beck Vilmos. Most örömmel állapítjuk meg, hogy egy aktivista művésznek, Kmetty Jánosnak 37 eddig kevéssé ismert rézkarca következik (52. kép). Egy eredeti példány van özvegy Bartók Béláné Pásztory Ditta tulajdonában. Ezenkívül megjelent 1925-ben a The League of Composers Review egyik számában. (Ez is megvan Bartók könyvtári hagyatékában.) Végül másfél évvel ezelőtt külföldről érkezett a műről egy reprodukció, mely a feladó (New York-i Bartók Archívum) szerint 1929-ben a Boston Transcript című lap első oldalán jelent meg. Később magának Kmetty Jánosnak külföldre küldött, s a rézkarc készítésére vonatkozó leveléről érkezett fénymásolat. 38 Ebben a következőket találjuk: Tisztelt Cím! Soraira válaszolva tudatom, hogy én Bartók arcképet nem festettem. Berény Róbert festett egyet, hogy az hol van, azt nem tm lom. En egy rézkarc arcképet csináltam Bartókról a Rózsavölgyi Zeneműkiadó megbízásából. A cég átvett 50 db lehuzatot, a példányokat tovább adta. Ez a karc 1925 26 táján készült. Annak idején a Boston Transcript" a nevemmel közölte. A kisméretű rézkarc kb. 15 X 20 cm. A rézkarc arcképet Bartók akkori lakásán csináltam, Bartók ült modellt. Lakása Budapest, XI. Gyopár u. 2. sz. alatt volt, Lukács igazgatónak a villájában. Bartók végtelenül közvetlen, szeretetre méltó személyiség volt. Az emberi nagyság, az alkotó erő tudata, a személyének egyszerűségében, emlékszem, rám mélyen hatott. Az említett rézkarcból nékem sajnos nincs egy példány sem. Ez az a kevés, amivel a Bartók gyűjtemény könyvtárosát tudósíthatom. Őszinte tisztelettel Kmetty János Budapest, 1962. április 15." Kmetty János személyes megkeresésünkkor a következőkkel egészítette ki a fentieket. Emlékezete szerint két esetben kereste fel Bartókot. Vázlatokat készített róla, majd odahaza műtermében hideg tűvel rajzolta sárgaréz lemezre, hogy ne kelljen maratni. A Bartókkal való kapcsolat részére nagy élmény volt. Már fiatal kora óta szerette!4i

zenójót, a zene Cézanne- jának érezte ő is és néhány fiatal művésztársa egyaránt. Míg a vázlatokat készítette, beszélgetett Bartókkal. Ebből csak arra emlékezett, hogy megkérdezte Bartóktól, van-e szláv eredetű vér benne? Mire Bartók azt válaszolta, hogy egyik nagyanyja lengyel származású volt. Beszélgetésük többi részére nem emlékezett, cle megjegyezte, hogy a tágas szobában, melyben Bartókot rajzolta, igen szép korsók" voltak. (Bizonyára Bartók remek kerámia gyűjteményére gondolt, melyet Erdélyi Jcizsef költő is megemlített, amikor a Cantata Profana fordítása alkalmából Bartóknál tett látogatását a magyar rádió hallgatói előtt ismertette.) 39 Végül közölte Kmetty, hogy a Rózsavölgyi kiadónál Szenes Lajos szorgalmazta a rézkarc elkészítését. Szenes Lajos 40 kérésünkre a következőket mondta el: 1920-ban a Tanácsköztársaság bukása után került a Rózsavölgyi kiadóhoz. Bartók gyakran bejárt a kiadó Szervitatéri üzlethelyiségébe. Ott ismerkedett meg vele, és akkor vetette fel a gondolatot a kiadó előtt, hogy a neves külföldi klasszikus mesterek mellett készíttesse el Bartók-portréját is. Kmetty Jánost találta erre legalkalmasabbnak, akit már 1910 ben Párizsban megismert, azóta is nagyra bocsült. Sugár Jenő üzletvezető közölte Bartókkal a kiadó részéről elfogadott tervet, s ő beszélte meg a megbízás körülményeit is Kmettyvel. Szenes Lajos úgy emlékezett, hogy a Rózsavölgyi kiadó a kedveltebb vásárlóknak ajándékozta a lapokat. Ami a rézkarc portré elemzését illeti, szintén szerencsés helyzetbon vagyunk. Elek Artúr a Nyugat 192l-es évfolyamában, tehát már készülése után közvetlenül írt róla. 41 (Itt megjegyezzük, hogy Kmetty tévesen írta levelében az 1925 és 26 közötti időpontot, ugyanis a mű minden valószínűség szerint 1920 második felében készülhetett.) Elek Art útelemzése a következő: Kmetty János grafikusi tevékenykedésének első próbáit mutatja be most egy Bartók Bélát ábrázoló arcképén, melyet Rózsavölgyi cég bocsát forgalomba... Ez a mindég nagyranéző művész a kicsiny méretek között sem hagyja cserben ideáljait, a karcolótűvel is monumentális gondolatait igyekszik kirajzolni. így válik keze alatt heroikussá Bartók Béla aszkétai feje, heroikussá fejének nagy energiával kialakított, néhány kemény vonallal összefoglalt formavilága. A hasonlatosság kérdése az ilyen ábrázolaton mellékes. Bizonyos, hogy a művész karcolótűje sok mindenben elváltoztatta modelljét, eltolta, megmásította fejének arányait, másrészt egy-egy erélyes vonalával különös nyomatékot adott a fej bizonyos részeinek, az állnak és állkapocsnak, a fülnek, a homloknak, de mindez a monumentalitást látó művésznek ösztönös vagy tervszerű stilizálása: arra való törekvése, hogy a természetet megnagyítsa ós móltóvá tegye a benno élő tartalomhoz, hogy Bartók szolídségében is energiás fejének kifejezését a benne fejlett gondolatok és alkotások jelentőségéhez fokozza fel." Amikor Elek Artúr a Bartók-portrét elemezte, egyúttal Kmettynek tíz lapból álló rézkarc sorozatáról is ismertetést írt. Ezekben a lapokban, mint ahogy a Bartókról készült portréban is a magyar rézkarc megújulását üdvözölte, azt, amely a korábbi évtizedek pangása után már nagyon váratott magára. Ugyanígy elismerő hangon írt a rézkarcokról Bálint Aladár, az Ars Una című haladó szellemű képzőművészeti folyóirat hasábjain 42 és kiemelte, hogy mily fontos vállalkozásba kezdett Kmetty, amikor segítette ennek a grafikai műfajnak fellendülését. Az utóbbiakat meggondolva a Bartók rézkarcban az ábrázolttól függetlenül a modern magyar sokszorosított grafika hajnalának becses darabját is láthatjuk. egy Mindezek után kísérletet teszünk annak megvilágítására, hogy mit is érthetünk Kmettynek fent olvasott kijelentése mögött, mely szerint a zene Cézanne-jának érezte Bartókot". Hogy a képzőművészetben Cézanne, illetve az ő munkássága nyomán támadt kubista törekvések adták számára a legnagyobb élményt, azt egész munkásságával igazolta, (még akkor is, ha életművének későbbi eredményei több szempontból eltérnek a korábbiaktól). 43 Már egészen fiatalon találkozott nagy inspirálójával. Budapesten Szablya Fischauf Ferenc iskolájában töltött rövid tanulmányi idő után 1911-ben Párizsba ment, ahol a Grand Chaumière-ben és az Orosz Szabadiskolában képezte magát. Itt is csak kevés időt töltött, de a technikai ismeretek megszerzése mellett szembekerült Párizs sokrétű és állandóan újulásban levő művészeti életével. Ahogy már említettük, Cézanne fett vezérlő csillaga, illetve a formálásnak az a módja, amit az aix-i mester eredményeivel továbbinduló kubisták (elsősorban Picasso), munkásságából a maga látás- és érzésvilágának megfelelően kialakíthatott. Itthoni méltatta többféleképpen értelmezték a francia mesterek nyomán támadt szemléletét. Elek Artúr megírta, hogy: művészetünkben <") volt az első kubista, sokáig egyetlen is." 44 Kassák Lajos, Kállai Ernő viszont fenntartással nézték a kubizmus irányába tett lépéseit. 45 ' 48 Kállai, bár elismerte, hogy Cézanne szerkezeti elemein túl a kubizmus stílusproblémájával is érintkezésbe került", de ezt az érintkezést nem találta elég következetesnek. A vélemények nagyrészt aszerint oszlottak meg a mérlegelő felek között, hogy ki-ki mennyire tekintette elsődleges kritériumnak az európai fejlődéshez való igazodást, vagy vele szemben a hazai hagyományokon való építkezést. Az előbbiek kevesellték, az utóbbiak elégnek találták Kmettynek a kubizmus koncepciójából átvett, vagy annak jegyébon tett formai megoldásait. Nem lehet feladatunk, hogy most felmérjük Kmettynek az európai kubizmushoz való viszonyulását, de azt részletes indokolás nélkül állíthatjuk, mint ahogy már korábban is tettük, hogy Cézanne-nak, s a kubisták törekvéseinek egyik igen jelentős képviselője volt itthon, sőt több szempontból úttörő. Ez a körülmény rávilágít a Nyolcak radikális művészeivel való kapcsolatára, ezenkívül már előre feltételezi helyét

a forradalmi alapon álló aktivista képzőművészek között. Láttam itthon a Nyolcakat írja önmagáról, s a vágy húzott a forráshoz, amelyet névleg ismertem, de tényleg nem. Húzott a vágy Párizsba és elmentem." 47 Tehát a Nyolcak fellépése ébresztette fel benne vagy tisztázhatta végleg a Cézanne utáni vágyakozást. Ezt a gondolatot megerősíti Elek Artúr is, amikor így ír: A Nyolcak első kiállításán érezte meg először a megújhodásnak vágyát, mellyel egész Európa fiatalsága annyira el volt telve abban az időben." 48 Maga Kmetty Párizsban végzett munkásságára következőképpen emlékezik vissza: Megnéztem mindent, amit csak látni lehetett, s egyebet se tettem, csak néztem, hogy valóban lássak, és lassan megláttam a fonalat a legrégibb művészetektől a legújabbig... A sok lehetőségben fel kellett ismernem azt, amely a legképzőműveszeti bb lehetőség, s így legigényesebb is. Cézanne nagy segítségemre volt ebben, vagy 80 100 látott képével, szigorú képzőművészeti elveivel, amelyekkel kivirágzott a már elhervadt impresszionizmusból... A tőle eredő kubizmus akkor (tíz éve múlt) Picasso személyében volt számomra új igazság, s folytatási lehetőség." 49 A Nyolcaktól nyert élményekkel elindulva, s a párizsi új stílusformáló mestereket megismerve indokolt fejlődési folyamat eredményeként érkezett el a tízes évek második felében a Kassák Lajos körül csoportosuló aktivista képzőművészek közé, s lett az ugyancsak Kassák által szerkesztett Ma című irodalmi és képzőművészeti folyé)- irat kiállításainak résztvevője. Világnézeti meggyőződése szerint, de a képalkotás módjainak szigorúan formai összetevőit nézve is az adott politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. viszonyok között ezt a lehetőséget találhatta a legmegfelelőbbnek. Amikor 1919 márciusában a Tanácsköztársaság kikiáltása után megalakult a Szocialista Irodalmi Művészeti és Tudományos Társaság, őt a művészeti szakosztály intéző bizottságába választották. 80 Röviddel később, Nemes Lampérth Józseffel, az aktivista képzőművészek egyik legtehetségesebb képviselőjével, a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanárával közösen toborzó plakátot készített a Vörös Hadsereg részére. 51 Ugyanezt tette a Nyolcaknak már korábban, az egyik előző Rartók-portré elemzése során megismeri művésze. Berény Róbert is. Ahogy Berény plakátja, úgy Nemes Lampérth és Kmetty János közös plakátja is azoknak a kifejező jegyeknek segítségével tudta a proletár forradalom gondolatait a legszélesebb tömegekkel közölni, amelyeketcézanne-tól, illetve az ő munkássága nyomán támadt európai stílustörekvések eredményeiből merített. Lehetséges, hogy nem volt ilyen egyértelmű és egyenes vonalú a fejlődés útja, az is lehetséges, hogy még több olyan tényező befolyásolta Kmetty korai munkásságát, amelyről e helyen nincs alkalmunk szólni, mégis végső következtetéseinkben, s csak a lényeget keresve ezt kell látnunk. Még mindig nem adtunk választ arra, hogy mit érthetünk Kmettynek Bartókról Cézanne relációjában tett megállapításáról, do talán sikerült közelebbről megvilágítanunk, hogy milyen volt Kmettyre nézve Cézanne befolyásoló szerepe. Közelebb fogunk jutni problémánk megoldásához, ha számbavesszük azokat a kapcsolatokat, amelyek a Kassák körül csoportosuló irodalmi és képzőművészeti erőket Bartók Bélához fűzték. Kezdjük magával a vezető mesterrel, Kassák Lajossal. Kassák személy szerint 1915-ben ismerkedett meg Bartókkal, (zeneszerzői tevékenységére már korábban is felfigyelt). 82 Első találkozásukról így ír: Bár ha alig volt hat évvel idősebb nálam, olyan félszegen és tiszteletadóan léptem be hozzá, mint akit feltétlenül különbnek, nagyrahivatottnak tartok saját magamnál. Xem értettem a zene tudományához, de valahol az idegeimben már a kezdeti műveiből is feléreztem a nyugtalanító feszültséget, az öszszefüggéstelcnnek mondott hangok mögött a szerkezet szigorúságát, a múlt sémáinak elvetését, az új harmónia megfogalmazására való törekvését." 83 A tízes évek második felében ismételten találkoztak ós kapcsolatuk mélyült. Ezek az évek durva csapásokat mértek Bartókra írja tovább Kassák. Voltak, akik a keleti országokból hozott nópdalgyűjteményeiért hazaárulással vádolták, és voltak, akik szívós, messzire irányított kísérletezéseit sommásan őrültségnek minősítették. Mondhatjuk, elsősorban és nagy kíváncsisággal csak a fiatal szervezett munkások és a Galilei Kör haladó szellemű egyetemistái csatlakoztak mellé és tapsoltak, ha még nem is értett, de különös izgalmakat keltő zenéjének. A Ma folyóirat műsoros estjein fiatal zenészek Bartók és Kodály zongoradarabokat játszottak, és a folyóirat 1917-ben Bartók-kottákat közölt, közöttük Ady versszövegére írt kompozícióját. 1918 márciusában Bartók külön számot adott ki a szerkesztőség kotta melléklettel, méltató írásokkal és Berény Róbert Bartók-portréjának reprodukciójával. Bartók romániai levelezésében megemlíti, hogy mellőzések és durva zaklatások közben milyen jólesően veszi tudomásul, hogy a Nyugat és a Ma mellette áll." 54 Közelebbről megnézve az egykori forrásokat, láthatjuk, hogy a Ma első irodalmi és zenei Matinéján a zenei részben Hevesi Piroska zongoraművésznő interpretálásában Bartók Béla eddig még be nem mutatott kompozíciói mellett Schönberg és Busoni nálunk csak legszűkebb zenei körökben ismert kompozíciói jutnak a közönség elé." 58 1918 márciusában a Kassák által is említett szám címlapján Bartókkottarószlot van. Az első oldalon Kassák Lajos Bartók Bélának ajánlott Napraköszöntós című verse található, azután Náray Miklós tanulmánya következik Bartókról, s végül ismét kottamelléklet. Érdemes idézni, hogy a tanulmány szerzője mit ír Bartók I. (C-moll) vonósnégyeséről:... az I kvartett egészen tornyos nagyságában adja Bartók átképződésének tartalmát. Ez a kvartett gondolatom s ismeretem szerint a mögötte fekvő magyar zene-

literatúra legteljesebb s legmagasabb rendű alkotása, s európai viszonylatában is biztossággal jelöli Bartóknak a legkülönállóbb helyek egyikét." (Erről a vonósnégyesről alig hat évvel azelőtt Berény Róbert írt a Nyugatban, 56 s ugyancsak a fokozott ragaszkodás hangja csengett ki soraiból.) Végül a tanulmány utolsó soraiban Náray megállapítja, hogy: senkinek zenetermelése elé nem nézek olyan érdeklődéssel s annyi várással, mint Bartók további dolgozása elé." A megkülönböztetett tisztelet és ragaszkodás itt sem lehet kétséges! 1918. december 29-én a Ma útja ós célja címmel Juhász Gyula költő tartott előadást Szegeden a Ma első vidéki matinéján. Bartókkal kapcsolatban a következő megállapításokat tette:...ebben a romboló és alkotó lelki forradalomban a Mának... bajtársa és elvtársa Bartók Béla, akinek zenéjében a komoly lélek ősi borzongásai és a modern idegek új remegései ölelkeznek a teremtés lázában... " 5 7 Mindezek után egy nem döntő, de talán nem is közömbös mozzanatot említünk. 1917-ben a Ma ismételt esetben közölte olvasóival, hogy annak, aki előfizet a lapra, tiszteletpéldányként megküldi azt a korábbi számot, mely a Bartók Ady dalmű kottáját közölte. 58 íme egy magyar irodalmi ós képzőművészeti folyóirat 1917-ben, amely Bartók kottamelléklettel kívánt kedveskedni olvasóinak, illetve akart magának újabb híveket szerezni. Önmagában sem közömbös szempont, de még inkább nem az, ha arra gondolunk, hogy nemcsak 1917-ig, de még ogy-két évtizeddel később sem találkozunk képzőművészeti lapban Bartók nevével, vagy ha igen, az szóra alig érdemes. Indokolatlan lenne megakadnunk azon, hogy képzőművészeti lapjaink nem foglalkoztak kifejezetten zenei problémákkal, de az a körülmény, hogy Kassák lapján kívül nem volt magyar képzőművészeti lap, amelyben párhuzam, vagy igazolás keresést látnánk, vagy olyan lépést, amely szolidaritást jelentett volna Bartókkal e helyen nem hagyható említés nélkül. (Az igazság kedvéért rneg kell jegyeznünk, hogy a Magyar Művészet 1929-ben ismertette Kunwald Cézárnak a Magyar Zene nyolc mesteréről készített rajzsorozatát s mellékleteiben közölte Hubay, Dohnányi, Bartók, Kodály portréját. De hol van ez intenzitásban és időben attól a megnyilvánulástól, mellyel a Ma magáévá tette a Bartók-zenéje által felvetett problémák ügyét':) Különösen nehéz és sorsterhes idők voltak azok is, amelyekben Kmetty elindult. A tízes évek elejére maximálisan összesűrűsödtek az első világháború előtti politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális stb. ellentmondások. Az évtized második felét pedig a világháború s az azt követő válságok uralták. A képzőművészeti élet súlyosan magán viselte e fejlemények következményeit. Maguk a művészek is súlyosabb válaszút elé kerültek, mint máskor. Az adott lehetőségek közti helyes út megtalálása nehezebb volt. Kmetty János tizenkilenc éves volt, amikor Budapestre jött, hogy művész lehessen. Egy bútorüzletben, majd az Országos Munkásbiztosítóban voltam alkalmazva s álmaim teljesülni kezdtek." 50 Vagyis munka után, szabad óráiban képezhette magát. Nehóz lenne felsorolni, hogy mi mindent látott Budapest, illetve az ország művészeti életéből. O mégiscsak a kevesek által akceptál! Nyolcak kiállításánál állt meg. Igaz, minden személyes körülménye erre kényszerítette. (Ötgyormokes család utolsó tagjaként szűkölködte végig a gyermekkort. Érettségi húsz forintjával és az anyjától örökölt bizonyítványával, művészetszeretettel ez utóbbit gyakran szóvá tette állt művészpályája elején.) Öntudata tisztázhatta benne, hogy a könnyebb boldogulást kínáló lehetőségeket nem választhatja. Ez a meggyőződése nem változott sem Párizsban, sem Párizs után idehaza, élete későbbi szakaszán. Igazolást, biztatást a kétségek közt, vagy a válaszutak előtt inkább csak eszményképeitől, illetve azok munkásságából kaphatott. Es ezen a ponton kellett Bartcjk felé tekintenie úgy, ahogy művészi pályája elején Cézanne-ra tokintett. Legalábbis feltételezéseinkben ma így tudjuk megfogalmazni. Talán nem tévedtünk, amikor nem kizárólag stilisztikai alapon indultunk ol vizsgálódásunkban, hanem tágabb, illetve általánosabb összefüggéseket kerestünk. Az utolsó művész, akinek Bartók-ábrázolását e dolgozatban ismertetni kívánjuk Voit Ervin. 60 Rokoni szálak fűzték Bartókhoz, első unokatestvérek voltak. Középiskoláit Nagyváradon végezte, s annkor Bartók is Nagyváradon tanult, Voit Ervin édesanyjánál, özvegy Voit lakott. 61 Lajosnénál Később azután, hogy Voiték Budapestre, a Felsőerdősor utcába költöztek, Bartók, mint fiatal főiskolai növendék szintén ott lakott egy ideig. 6 - A gyermekkorban kialakult szoros nexusnak később is szép jelei születtek, még azolőtt, hogy az olaj portré elkészült volna. Szempontunkból különösen fontosak azok a rajzok, illetve vázlatok, amelyeket Voit Ervin Bartók örökbecsű zeneműveinek kiadványaihoz készített. Sőt, ahogy erre két fennmaradt, s eddig még nem publikált eredeti Bartók levélből következtethetünk, kifejezetten Bartók kérésére, és intenciói szerint történt minden. 63 Tizenkét szép és viszonylag jó állapotban levő rajzról tudunk jelenleg, közöttük szerepelnek a Ivót portré zenekarra, a Gyermekeknek, a Két román tánc, a 3 burleszk zongorára, a Két kép zenekarra és az I. Szvit zenekarra c. Bartók-művek címlaptervei (54 62. képek). Hozzájuk nem fűzünk részletesebb megjegyzéseket, de azt megállapíthatjuk, hogy az ábrázolás, és az elvont díszítés között mozogva sokat merítettek az ismert népi motívumokból. Viszont, hogy mivé alakultak Voit Ervin kezén ezek az alapmotívumok, az az ő variáló és csoportosító erejétől függött, ezenbelül a szigorú számítás és a játékos ötletesség váltakozásaiból. A Bartókról készült olajportró sem vet fel bonyolultabb problémákat. 64 Félreérthetetlenül és pontosan akarja adni a modell arcának külső vonásait, azt, amit az életben, a vele való találkozások során általában meglátnak és megjegyeznek az emberek. Különösen szépen tükrözi a fej beosztásának nemes arányait, a magas homlokot, a szem. orr, ajak

és az áll összefüggéseit. (Itt megjegyezhetjük, hogy finom arcélót Bartók a Voit családtól, tehát édesanyjától örökölte, s arcvonásai ilyen tekintetben is rokonságot mutattak Voit Ervinével. Erről Voit Ervinnok leányánál levő önarcképe is meggyőz bennünket.) 65 A tekintet szuggesztív', belső karaktert is tükröz a mű, de a pszichikai tartalmak csak addig a határig vannak hangsúlyozva, ameddig Voit Ervin szolid festői magatartása engedi. Inkább a szem által felfogható, s nem a bonyolult érzelmi és gondolati asszociációikra is utak) előadásról van szó. Ez a koncopció Voit Ervin egész munkásságára jellemző volt. Munkásságáról elmondhatjuk, hogy az nagyrészt egyenes vonalú, a szélsőségeket elkerülte, s kezdettől fogva megosztotta képességeit a pedagógiai tevékenység és az alkotó munka között. 1900 és 1905 közti években végezte el a Rajztanárképző Főiskolát. Korábbi méltatói szerint 66 ekkoriban Hollósy Simon munkásságában látta a követendő eszményképet. Szünidejét mesterének nagyjelentőségre emelkedett nagybányai festőiskolájában töltötte szorgos munkával". (Réti István A Nagybányai Művésztelep című könyvében nem említi nevét sehol.) Munkásságának egy részében Rippl-Rónai Józsefre emlékeztető jolleggel festett, 67 később azonban a műcsarnoki festők kissé konvencionális kópfogalmazásához közeledett. 190ő-től az Iparrajziskolában tanított, az iparos növendékek oktatása terén ért el igen szép eredményeket. Elsőként szorgalmazta, hogy a pontos, cle mechanikus ipari szakrajz mollett a képzeletet foglalkoztató szabad rajzolás és festés is helyet kapjon a növendékek munkájában. Különös előszeretettel alkalmaztatta a íavpi díszítő motívumokat. Feltehetően Bartók Béla folklorisztikai tevékenysége is befolyásolta ebben, s így a jó értelemben vett magyaros jelleg népszerűsítését segítette. Ismét korábbi méltatóit idézzük: Az alapot, a népművészeti formakincs gazdag gyűjteményét maga Voit Ervin teremtette meg a további munkához, abban a kiadványban, melyet munkatársainak Fáy Aladár iparrajziskolai tanár és Gyuris Pál iparrajziskolai műhelyfőnök közreműködésével a székesfőváros szakirányú rajztanmeneteként adott ki 1927-ben. Ezt a munkásságát jutalmazta a főváros azáltal, hogy a szakirányú tanonciskolák szakfelügyelőjévé nevezte ki." 6 8 A fentieken kívül meg kell még említeni a Kertészeti Tanintézetben végzett ugyancsak pedagógiai munkásságát s azokat az illusztratív jellegű finom színes rajzait, melyeket a Növényvédelem című folyóirat részére készített. 69 Voit Ervin portréjával véget ér a Bartókról készült alkotások ismertetése. Annak ellenére, hogy csak kis hányadát vettük számba, mégis megállapítható, hogy számos olyan problémával találkoztunk, amely fontos jelentőséggel bír a Bartók-biográfia számára, ugyanakkor XN. századi képzőművészetünknek még feldolgozatlan eredményeit is képviseli. A szempontok, amelyek alapján vizsgáltuk az egyes alkotásokat, nem voltak egységesek, s minthogy feldolgozó munkánknak elején vagyunk, nem is lehettek azok. Ezenkívül lehetséges, hogy eddig tett megállapításaink jelentősége is változni fog. Egy azonban bizonyos: a Bartók Bélához fűződő tisztelet biztosítani fogja, hogy a lehetőségeken belül minden olyan adat, mozzanat, és a kutatás szempontjából indokolt feltételezés helyet kapjon, amely Bartók életével, illetve munkásságával összefüggött.természetesen elsősorban az eddig még nem publikált, azután a kevéssé ismert, legvégül a már korábbi kutatások által feltártakra gondolunk. A zenetörténészek olvasva a fenti sorokat, sok esetben találkozhatnak olyan részletekkel, amelyek előttük, és talán éppen kutatásaik nyomán ismertek. Ez a körülmény is azzal magyarázható, hogy még kezdeti szakaszán van munkánk. Mégis bízunk abban, hogy ha nem is kifejezetten a műtörténeti megállapítások, hanem maguk a még kevéssé ismert képzőművészeti alkotások és szerencsés esetben Bartóknak e művekre vonatkozó írásos megnyilvánulásai mint volt a két, még nem publikált levél az ő szempontjukból is használhatóvá teszik ezt a kutatást. Legvégül azokat a művészeket említjük, akiknek Bartók Béláról vagy Bartók Béla munkásságához fűződő alkotásairól tudunk. Időrendben a már elhaltak közül Hosszú Márton és Kunwald Cézár következnek. Élő klasszikusaink közül Ferenczy Béni, Csorba Géza, Pátzay Pál, Ispánki József, Bokros Birman Dezső, Vén Emil, Beck András, Ilse Kühne, Borsos Miklós, László Gyula, Schaar Erzsébet, Szabó Iván, Tóth László Bartók ábrázolásai, Szervátius Jenő, Labore/. Ferenc Kantata Profana reliefjei és Korniss Dezső Bartók emlékére című festménye. Szíj Béla F Ü G G E L É K Bartók Béla két levele. Kedves Ervin! Egy nagyon szép magyaros címlap kellene, szövege: Chants des paysans hongrois ( n a gy betű) pour lo piano seul par (legkisebb) Béla Bartók (kisebb betű) Valahogyan fehér alapra kékkel képzelem, amilyenek a tordai edények színei (egy másik fajtája: fekete-fehér rajz már megvan). Persze nem szobadíszre gondolok, hanem másféle magyaros formákra. Rendes kótaformátum. (Peters zongora kóták, nem hegedű kóta!) Persze ez is sürgős, mint mindig és minden ilyen munka'. Tizenkét nap múlva elutazom s még látni szeretném a tervezetet. A lap aljára a lehető legkisebb betűvel: Editeur: Rózsavölgyi ós Tsa. Budapest. A januári munkádért és ezért majd egyszerre küldik meg R-ék a tiszteletdíjat. Ha netán jún. végéig nem küldenék el, értesíts engem; esetleg náluk is reklamálhatod a pénzt. Hová mész nyáron? Mi itthon maradunk, csak én megyek félhivatalos ügyekben Franciaországba ós Moldvába. Sok üdvözlet Béla 10 145

Rákoskeresztúr, 1914. jún. 17. Kedves Ervin! Nagyon késtem ezzel a levéllel, ezért kérlek rajzold meg a címlapot minél hamarabb. Ez a kotta kisebb formája lesz, itt küldök egy lapnyi korrektúrát, a megfelelő margók beleszámításával, tudni fogod, mekkora lesz az egész lapfelület. így szeretném: Halványsárga (elefántcsontszínű) papíron valami élénkebb szín, (Karminpiros?). Fő a betű és kevés rajz, inkább csak ilyen... vagy... nagyságú foltok, több, esetleg csak egy megfelelő helyen. A betűk is inkább kisebbek legyenek. A szöveg ez: Deux portrait pour orchestre Béla Bartók egy sorban is lehet. op. 5. Esetleg fordított sorrend, előbb a szerző, azután a darab neve. Egészen lent kisebb betűkkel: Charles Rozsnyai Editeur Budapest. Az a kicsi rajz jó, ha magyaros. Valahol a címlapon helyet kell hagyni ennek (egész kis betűvel) balra 143 (egy szám, a kiadás száma Prix). Jobbra Traditions Parties d'orchestre. Sok üdvözlettel: Béla J E (I Y Z E T E K 1 Vedrődy-Vogyeráezky Tstván festő- és iparművész 1879-1941. 2 Jajczay János művészettörténész (1892-). 3 Művészet. 1961 november. 4 A Zongoraötös utoli-ó előadása 1964. október 3-án volt a Zeneakadémián. Előadta: a Tátrai vonéisnégyes (tagjai: Tátrai Vilmos,.Szűcs Mihály, Konrád György, Banda Ede) és Szabó Csilla. A művet Deniss Dille professzor ismertette. 5 ~" Zenetudományi tanulmányok. II. Demény János: Bartók tanulóévei és romantikus korszaka. 7 Bartók levelei. Szerkesztette Demény János. Zeneműkiadó 190"). 8 Zenetudományi tanulmányok II. Demény János: Hartók tanulóévei és romantikus korszaka. Jelenkor 1961. évf. 715-719. 1 0 Bartók Béla élete képekben, összeállította: Bónis Ferenc Zeneműkiadó Budapest, 1956. Bartók Breviárium. Szerkesztette: Ujfalussy József. Zeneműkiadó 1958. Budapest. 12 Művészet. 1961 november. Berény Bóbert festő- és graflkusműví'sz 1887-1953. önéletrajz. Magyar írás 1921. Bátor Viktor levele. New York. 16 Horváth Béla művészettörténész szóbeli közlése. 17 Weiner Leó szóbeli közlései. Max Weber festőművész levele. London. 18 Fémes Beck Vilmos emlékkiállítása. Budapest, 1923. Belvedere. 2 0 Fémes Beck Vilmos születési és elhalálozási adatai: 1885. február 18. - 1918. december 16. 21 Beck. ö. Fülöp szobrász- és éremművész 1873-1945. 22 Vandrák László ötvös. 23 Szentiványi Gyula jegyzetei. Művészettörténeti Dokumentációs Központ. 21 I. M. Olbrich. '(1867-1908) 26 Klek Artúr: Fémes Beck Vilmos. Nyugat 1919. 28 Fémes Beck Vilmos: Olbrich emlék. Nyugat 1908. 27 G. Reomer. 28 Elek Artúr: Fémes Beck Vilmos. Nyugat 1919. í 9 Fémes Heck Vilmos: A jelen éremművészetéről. A Ház 1911. 6-7. fiölöni György: Fémes Beck Vilmos. Auróra 191 1. Elek Artúr: Fémes Beck Vilmosról. Nyugat 1911. 32 Nagy Ildikó: Egyetemi szakdolgozat. (Kézirat) - 3 H Hartók Héla levelei. Szerkesztette: Demény János. Zeneműkiadó 1955. 11 13 11 15 18 311 3 1 3 3 37 Kmetty János festő- és grafikusművész (1889-). 3 8 Fénymásolat Kmetty Jánosnak a New York-i Bartók Archívumból küldött leveléről. 3 9 A Magyar Bádió 1964. szeptember 24-i adása: Csak tiszta forrásból." 4 0 Szenes Lajos könyvszakértő, könyvkereskedő. 4 1 Elek Artúr: Kmetty János rézkarcai. Nyugat 1921. 4 2 Bálint Aladár: Kmetty János Ars Una 1924 február. 43 Kmetty János munkásságának későbbi szakaszán a szigorú szerkezeti elemektől az érzékletes, illetve a íestőileg oldott elemek felé közeledett. 44 Klek Artúr: Kmetty János rézkarcai. Nyugat 1921. 45 Kassák Lajos: Fiatalok csoportkiállítása a Nemzeti Szalonban. Ma 1917. július 15. 4 8 Kállai Ernő: Az új magyar piktúra története 1900-1925. Amicus 1926. 47 Kmetty János: Önmagamról. A Műbarát 1922. 4 8 Elek Artúr: Kmetty János. A Műbarát 1922. 4 9 Kmetty János: Önmagamról. A Műbarát 1922. * A magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Gondolat 1959. 51 Nemes Lampéith.lózsef-Kmetty János: Be". Plakát. Seidner Plakát és Cimkegyár. Budapest 1919. 95 X 126 cm. sa-6i Xassák Lajos: Bartókról. Valóság 1961. 3. szám. 65 Ma 1917. november 15. 5 0 Berény Bóbert: Bartók Béla esete. Nyugat 1911. 67 Ma 1919. január 26-i száma közli Juhász Gyula A Ma útja és célja című beszédének szövegét. 5 8 A Ma több száma közölte a hirdetést: 1917. július 5., 1917. augusztus 15., 1918. június 15., 1918. július 1. 69 Kmetty János: Önmagamról. A Műbarát 1922. 8 0 Voit E'rvin festőművész rajztanár 1882-1932. 61 82 Voit Pál művészettörténész szóbeli közlései. 03 Meák Gézáné született Voit Eszter tulajdonában vannak a rajzok és a levelek. 6 4 Ifjú Bartók Béla tulajdona o. v. 65 X ól cm. 85 Voit Ervin önarcképe. Meák Gézáné szid. Voit Eszter tulajdona. 66 A Székesfővárosi Községi Iparrajziskola Évkönyve 1932-33. Névtelen szerző cikke. 87 Voit Pál szóbeli közlése. 8 A Székesfővárosi Községi Iparrajziskola Evkönyve 1932-33. 89 Növényvédelem. A Magyar Növényvédelmi Szolgálat" hivatalos közlönye. VIII. évfolyam. 1932. okt. 15.