Kulcsár Krisztina (Magyar Országos Levéltár): A Kosáry Domokos-féle magyar történeti bibliográfia újabb kiadása 1 Ez az előadás egy olyan vállakozás történetéről és annak harmadik kiadásáról szól, amely egyaránt kapcsolódik a könyvtárakhoz és a levéltárakhoz Kelemen Lajos két fő működési köréhez. Kosáry Domokos történésznek, a MTA nemrégiben elhunyt volt elnökének neve fémjelzi a magyar történeti bibliográfiát ez alapvetően könyvtári műfaj. Szorosan kapcsolódik a könyvtárakhoz, mivel feldolgozza az ott őrzött történeti szakirodalmat, és kötetei megtalálhatók szinte valamennyi könyvtár polcain. A kötetek levéltárakhoz fűződő viszonya is ismeretes: e bibliográfia elsőként (és máig egyedüliként) tűzte ki célul a kiadott szakirodalom, a nyomtatott források és a főként levéltárakban, de kézirattárakban és múzeumokban is őrzött vonatkozó kéziratos iratanyag együttes bemutatását. Nem csoda tehát, hogy ez az immáron harmadik kiadásánál tartó bibliográfia több generáció történeti stúdiumainak kötelező része, a történeti kutatásokat végzők és a magyar történelem iránt érdeklődők alapvető és megkerülhetetlen segédkönyve. Az 1951 és 1958 közötti első kiadás első kötete Kosáry Domokos előszavának tanúsága szerint korábbi jegyzeteire és anyaggyűjtésére támaszkodva mindössze nyolc hónap alatt készült el. Az összesen három kötetre rúgó vállalkozás a kezdetektől 1825-ig terjedően válogatott anyagot felhasználva tárgyalja a magyar történelem forráskiadásait és feldolgozásait. 2 Ez a munka (a vele párhuzamosan megjelenő 1825 és 1867 közötti periódust taglaló, I. Tóth Zoltán szerkesztette bibliográfiával együtt 3 ) nagy űrt pótolt a magyar történetírásban, amely addig átfogó bibliográfiával nem rendelkezett. Megközelítésében újdonság volt, hogy a szerző a történeti források és a szakirodalom egyszerű áttekintésén túl egységes, áttekinthető és történeti korszakonként ismétlődő struktúrában, tehát összefüggéseiben mutatta be az eltérő szakmai véleményeket, vitás kérdéseket. Az első kötetben az alábbi állandó felosztást követte: az elbeszélő források (A) után következtek az 1 Ezt az előadást szeretném a 2007 novemberében elhunyt Kosáry Domokos professzor emlékének ajánlani. 2 KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp., 1951; II. Bp., 1954; III. Bp., 1958. A korszakra jellemző érdekes történeti adalék, hogy politikai okokból a harmadik köteten a szerző neve nem szerepelhetett. 3 I. TÓTH ZOLTÁN (szerk.), Magyar Történeti Bibliográfia, 1825 1867. I. Általános rész. Bp., 1950; II. Gazdaság. Bp., 1952; III. Politika, jog, oktatás-iskolák, tudomány, művészet, sajtó, vallás-egyházak. Bp., 1950. Ezt kiegészíti: KEMÉNY G. GÁBOR KATUS LÁSZLÓ (szerk.), IV. Nem magyar népek (Nemzetiségek). Bp., 1959; csupán ez utóbbi kötethez készült névmutató.
iratkiadások (B), majd a válogatott szakirodalom bemutatása (C). 4 A második időrendi kötet már az alábbi tematikus csoportokat is megkülönböztette (azokon belül az egykorú források, forráskiadások, valamint a szakirodalom különállóságát megtartva): I. általános rész; II. gazdasági, III. politikai, IV. szellemi élet. 5 A tájékozódást szolgálták az egyes címekhez fűzött annotációk, szakmai értékelések, amelyek például az 1825 és 1867 közötti történeti bibliográfia köteteiből hiányoztak. A Kosáry-bibliográfia második kiadásából csupán egy kötet látott napvilágot. 6 Ebben az egyetemisták által csak szürke-kosárynak nevezett igen vaskos kötetben a két évtizeddel korábbi kiadás 8 23. oldalán található fejezetek roppant mód kibővített változata olvasható. A kötet fő súlypontja azonban nem az időrendi áttekintés bővítése és az eltelt időszak új szakirodalmának kizárólagos bemutatása lett: a hangsúly a nyomtatott anyag és a kiadatlan források szembesítésére került. A történettudományban ugyanis a könyvtári és a még mindig óriási mennyiségben feltáratlan levéltári és kézirattári források vizsgálata szorosan összefügg, a két terület egymástól elválaszthatatlan. A magyar történettudomány azonban addig nem fordított elég figyelmet a kéziratos források szakszerű és részletes felmérésére. Az új kiadás kötetében külön fejezetekben kaptak helyet a segédkönyvek (egyes történeti segéd- és rokontudományok bibliográfiái), a könyvtárak, az országos hatáskörű levéltárak, továbbá a vármegyei, városi, községi és családi levéltárak. A könyv összeállítását személyes külföldi (szlovákiai és romániai) feltáró kutatóutak előzték meg, és a Levéltárak Országos Központja támogatása révén a magyar megyei levéltárosok adatszolgáltatása segítette. A második kiadást eredetileg öt kötetre tervezték; az egyházi és külföldi levéltárak bemutatását követte volna az általános irodalom, valamint három kötetben az időrendi bibliográfia. 7 Ugyan egyes köteteinek kéziratai legalábbis részben elkészültek, a vállalkozás mégis hosszú időre megakadt. A terjedelmi korlátok miatt akkor nem publikált, az egyházi levéltárakat és egyes külföldi levéltárak magyar vonatkozású iratanyagait bemutató, már lektorált fejezetek például máig kiadatlanok. A harmadik kiadás története 1994-re nyúlik vissza: ekkor alakult meg Kosáry Domokos vezetésével a Történeti Bibliográfia Kutatócsoport a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete keretében. A Kutatócsoport tagjai megkezdték a kézikönyv kiegészítését, a legújabb irodalmat is tartalmazó retrospektív és annotált 4 KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp., 1951, 2. 5 Uo. II. Bp., 1954, 6. 6 KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 1 2. Bp., 1970. 7 Uo. 14.
bibliográfiai kötetek elkészítését. Sokan mégis úgy vélték, ez mindössze a korábbi kötetek újranyomását, egyes fejezetek bővítését, esetleg olyan bibliográfiai tételek felvételét jelenti, amelyek manapság már könnyűszerrel elérhetők az internet segítségével. Az új kiadást azonban nem csupán a naprakészség, az eltelt évtizedek szakirodalmi termésének bemutatása, hanem a kronológiai és földrajzi keretek kibővülése, sőt több szempontból koncepcióváltás is jellemzi. Az egyik alapvető változás az, hogy a bibliográfia nem csupán két-három kötettel számol, hanem a magyar történelmet és a levéltári iratanyagot tárgyaló részeket ennél több, összesen húsz kötetre osztja. Az alapfelépítés változatlan: az I. Általános rész tartalmazza a bibliográfiákkal, könyvtárakkal, levéltárakkal, történeti levéltárakkal, valamint az általános történeti szakirodalommal foglalkozó fejezeteket (a tervek szerint nyolc kötetben), a II. Időrendi rész a magyar őstörténettől kezdve tizenkét kötetben ad majd áttekintést a feudális kor forrásairól és szakirodalmáról. Eddig három kötet látott napvilágot: 2000-ben Könyvtárak és bibliográfiák címmel az első kötet (Bp., 2000); 2003-ban a Magyar Országos Levéltár és a szaklevéltárak iratanyagait bemutató második kötet: Országos jellegű levéltárak és forrásközlések (Bp., 2003); 2008 februárjában jelent meg az Osiris Kiadó és a Magyar Országos Levéltár kiadásában a harmadik kötet: Megyei levéltárak és forrásközlések. Ezeket még további öt levéltári kötet követi majd. A kötetek tartalmának bővülését jól példázza, hogy míg 1951-ben az általános bibliográfiai és könyvtári rész csupán háromoldalt tett ki, majd 1970-ben közel 100 oldal volt, addig a csak ennek szentelt és 2000-ben publikált I/1. kötet meghaladta a 300 oldalt. A kötetek időrendi határa kezdetben 1825 volt, illeszkedve az 1825 és 1867 közötti időszakra vonatkozó bibliográfiához. E koncepciót félretéve a harmadik kiadás esetében a korszakhatár kitolódott. Az időrendi kötetek így a teljes feudális korszakot fel kívánják dolgozni, vagyis 1848-ig terjedően; pontosabban 1848. március 14-én éjfélig. Így a márciusi forradalom, majd az ezt követő 1848/49-es szabadságharc már nem tartozik a gyűjtőkörébe. A földrajzi keret is kibővült. A korábbi kiadások hiányosságának tekinthető, hogy (egy-két kivételtől eltekintve) figyelmen kívül hagyta Magyarország társországait. A harmadik kiadásnál fontos szempont, hogy Horvátország, Szlavónia és (részben) Dalmácia levéltárainak, magyar vonatkozású iratainak és szakirodalmának bemutatása is bekerüljön a bibliográfiába. Ez például a 3. kötet esetében hét vármegye (Körös, Pozsega, Szeverin, Szerém, Varasd, Verőce és Zágráb) és a fiumei kormányzóság iratanyagát jelenti, amelyek ismertetését teljesen az alapoktól kezdte a Kutatócsoport. Ebben az esetben külön kutató- és
gyűjtőmunkát jelentett a vonatkozó szakirodalom, valamint a kéziratos összeállítások feltárása is. A levéltárakat bemutató kötetek újabb kiadásához anyagi segítséget nyújtott az Oktatási Minisztérium. A Történettudományi Intézet és a Magyar Országos Levéltár munkatársai a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Pályázatokon nyertes (2001-5/045. számú) pályázat során konzorciumi szerződés keretében készítették elő az I/2. és I/3. kötet kéziratát. A szakirodalom összegyűjtését a Történeti Bibliográfia Kutatócsoport tagjai végezték. A Magyar Országos Levéltár munkatársai részletes ismertetéseket nyújtottak a referenciájukba tartozó feudális kori forrásokról. A további kötetekhez is a levéltár biztosítja a szakmai hátteret és a kutatóutak megszervezését, továbbá koordinálja a levéltári adatgyűjtést. A 2008 februárjában megjelent I/3. kötet a mai magyarországi általános közlevéltárak feudális kori iratanyagát sorolja fel, majd részletes áttekintést nyújt az egyes vármegyék, székek és kiváltságos területek történeti levéltáráról is. E tekintetben is alapvető változás figyelhető meg. A korábbi koncepció az 1876-ban kialakított közigazgatási beosztást vette alapul, amely nagyban eltér a feudális korszak végén fennálló helyzettől. Az új kiadás a korabeli, az 1848-as beosztást veszi már figyelembe. Ez számos új törvényhatóság bemutatását kívánta meg, főként Erdély esetében, újonnan került be például Csíkszék, Marosszék, Küküllő vármegye, Kővár vidéke. (Nem szerepel azonban ebben a kötetben az erdélyi szász székek és Beszterce Vidéke iratanyagának ismertetése, mivel esetükben nem választható el a szék, illetőleg vidék központjának számító város iratanyagától. Ezek bemutatására majd következő, a városi levéltárakat tárgyaló kötetben kerül sor.) A magyarországi adatgyűjtésben a Kutatócsoport munkatársai egyfelől a kiadott, nyomtatott repertóriumokat használták fel, másfelől segítségükre voltak a megyei levéltárak munkatársai is. Az újabb fondrevíziók, rendezések és pontosítások következtében előállt változásokat személyesen, levelezéssel, az érdekelt levéltárak vezetőinek, munkatársainak szíves közreműködésével és segítségével igyekeztek feltárni. Ahol szükséges volt, személyesen a helyszínen egyeztették az adatokat, kértek információt és nézték át a forrásokat. Az ismertetések ennek ellenére sokszor igen egyenetlenek, mivel a mai megyei levéltárak adatszolgáltatása és nyilvántartása is eltérő. A külföldön őrzött történeti vármegyék iratanyagáról csak kevés esetben találunk hozzáférhető ismertetést. 8 Mivel sok segédlet csak a helyszínen használható, és kiadott 8 Kivételt képeznek az 1950-es évektől megjelent szlovákiai levéltárismertetők, újabban pedig a Kárpátmedencei magyar levéltári fondjegyzék 1. kötete: Á. VARGA LÁSZLÓ (szerk.) NOVÁK VERONIKA, A szlovákiai
formában nem hozzáférhető, a Kutatócsoport tagjai személyes levéltári feltáró utazásokat tettek. A Szlovákiában őrzött vármegyei levéltárakról 1964-től kezdve folyamatosan készülnek a kéziratos (gépelt) levéltári leltárak, ottani kifejezéssel Inventar-ok. Ezek szinte darabszintű jegyzékek, egyik példánya az iratőrző állami levéltárban, egy másik pedig Pozsonyban a Levéltári Igazgatóságon található (Odbor archivov a registratúr Ministerstva Vnútra Slovenskej Republiky). A Magyar és Szlovák Tudományos Akadémia csereprogramjának támogatásával a Kutatócsoport tagjai öt hetet tölthettek Szlovákiában, ahol részletesen feldolgozták e jegyzékeket, valamint forrásfeltárást végeztek a szlovákai állami és fióklevéltárakban. A ma Ukrajnában és Szerbiában őrzött 3 3 vármegyei levéltár új elvek szerinti átrendezéséről, az iratanyag terjedelméről és néhány példáról szintén a helyszínen, 2004-ben Beregszászon és 2007-ben Újvidéken szereztek adatokat a Kutatócsoport tagjai, valamint felkért történészek és levéltárosok. A magyaroroszági és külhoni utazások finanszírozását különféle pályázatok tették lehetővé (OTKA T 048930; NKA 2232/0029; NKA miniszteri keret 4125/005). A feltáró utakon a Kutatócsoport tagjain kívül a pályázatkezelő intézmény, a Magyar Országos Levéltár levéltárosai, levéltárszakos egyetemisták és történész-kutatók is részt vettek. Amennyiben semmilyen kéziratos segédlet nem volt hozzáférhető, személyesen, esetenként darabszinten tárták fel a levéltári forrásokat és magyar vonatkozású irategyütteseket főként a városi és községi levéltárak esetében. A Romániában őrzött törvényhatósági levéltárak személyes kutatása magyar állampolgárok számára nehézségekbe ütközött. Emiatt különösen nagy segítség volt, hogy a harmadik kötethez erdélyi levéltárosok, nyugalmazott levéltárosok és más kutatók: Balogh Béla, Csáki Árpád, Emődi András, Kiss András, Pál-Antal Sándor és Simon Zsolt vállalták a levéltárak ismertetését, történeti fejlődésük és jellegzetességeik bemutatását. Rajtuk kívül (például városi és széki levéltárak esetében) szintén segítséget nyújtott Flóra Ágnes, valamint László Márton. Segítségüket e helyen is nagyon köszönjük! A vármegyei levéltári rész kapcsán bemutatható mennyiben más és több e segédkönyv harmadik kiadása, mint például egy levéltári repertórium vagy fond- és állagjegyzék. Az ismertetések törvényhatóságonként egységes felépítésben olvashatók. A levéltártörténeti, esetenként közigazgatástörténeti bevezetők után következik az iratanyag bemutatása, magyarázatokkal, példákkal illusztrálva és a vonatkozó helyen a forrásközléseket is feltüntetve. Ezután következik az utalás a MOL-ban őrzött mikrofilmezett, valamint fotózott levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938 1945 között. Bp., 2004. A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek 1.
iratanyagra, és a MOL-ban található ún. Hungarika-jelentésekre is. 9 Külön feldolgozásra került a MOL 1526 után gyűjteményének ún. Megyei iratok (R 293 törzsszám) része. Kibővült a máshol (kézirattárban, múzeumban) őrzött kéziratos iratanyag felsorolása is. További adatközlések cím alatt szerepelnek a főbb adat- és forrásközlések, valamint az iratanyag használatát elősegítő egyéb szakirodalmi munkák, nyomtatott és elektronikus segédeszközök is, annotációkkal. Fontos azonban kiemelni, hogy a bibliográfia nem tartalmazza az összes szakirodalmi tételt. A Kutatócsoport tagjai munkájuk során törekedtek a minél teljesebb tájékoztatásra (már csak a különböző nézetek és irányzatok bemutatása miatt is), de a teljeskörű feltárás meghaladta volna a lehetőségeiket. A Történeti Bibliográfia Kutatócsoport négy tagja 10 több kötet előkészítésén dolgozott és dolgozik egyidejűleg. Az I/3. kötet terjedelme meghaladja az 50 szerzői ívet (főszöveg 624 oldal, a személy- és helynévmutató 84 oldal). Kiadását Hiller István oktatási és kulturális miniszter az NKA miniszteri keretéből támogatta (NKA 4121/0013). 2005 óta párhuzamosan folyik az adatgyűjtés az I/4. Városi, mezővárosi, községi levéltárak és forrásközlések című levéltári kötethez, itt azonban még több szlovákiai, szerbiai, szlovéniai és ausztriai városi levéltár ismertetése hiányzik, valamint igen hiányos még a szakirodalmi anyaggyűjtés. A vállalkozás időközben kiegészült egy újabb, várhatóan nagy terjedelmű résszel, amely a Magyarország múzeumaiban őrzött feudális kori iratanyagot mutatja be. Ez a kezdeményezés a magyar történettudományban mindeddig példa nélküli. Más országokban találunk rá példát: a 2006-ban kiadott átfogó horvát fondismertető külön fejezetet szánt a nem levéltárban, illetőleg nem kézirattárban őrzött forrásoknak. 11 A magyarországi múzeumi gyűjteményekben őrzött levéltári iratokról a kutatók jelenleg nem, vagy csak alig rendelkeznek ismeretekkel. Az iratanyag felmérése e téren is elkezdődött, de még további adatgyűjtés, illetve az adatok egységesítése és a vonatkozó szakirodalom összegyűjtése hátra van. Az időrendi kötetek közül Kosáry professzor úr egészen elhunytáig a Jagelló-kort bemutató kötet kéziratának összeállításán (II/5. kötet. A Jagelló kor. Mohács), az annotációk elkészítésén dolgozott. A Kutatócsoport feladata volt a bibliográfiai tételek bővítése, kiegészítése, az új egységes formátum kialakítása és természetesen az új szakirodalom 9 Ezekhez vö. VISZKET ZOLTÁN ZENTAI KATALIN, A hungarikakutatás és a Magyar Országos Levéltárban őrzött Hungarikajelentés-gyűjtemény. Levéltári Szemle, 2005, 4:41 57, illetve a hungarikakutatásról általában: BORSA IVÁN, A hungarikakutatás aktuális kérdései. Levéltári Szemle, 1986, 2:8 13. KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN, Levéltári hungarika kutatás. Levéltári Szemle, 1992, 2:46 50; benne a XVIII. századtól napjainkig terjedő történeti áttekintés is. 10 Szakály Orsoly, Kovács Ferenc (MTA TTI), Lappints Virág (MTA TTI, hároméves OTKA-pályázaton), Kulcsár Krisztina (MOL). 11 54 múzeum anyaga: KOLANOVIĆ, JOSIP (glavni ured.), Pregled arhivskih fondova i zbirki Republike Hrvatske. I. Zagreb, 2006, 1143 1214; 11 könyvtár anyaga: uo. 1055 1122.
gyűjtése. Kovács Ferenc, régész szakot is végzett munkatársunk megkezdte a II/1. kötet, vagyis a A Dunamedence múltja. Őstörténet, honfoglalás címet viselő, az 1970-es évek elején már lekorált szöveg akutalizálását, és további könyvtári adatgyűjtést végez. A szükséges munkafolyamatok felsorolása sokáig tartana, de talán már az eddig elmondottakból is világos, hogy e vállalkozáshoz teljes állásban alkalmazott kutatók, a levéltári adatgyűjtéshez és felmérő utazásokhoz pedig anyagi források szükségesek. A már kiadott kötetek esetében sem ülhetünk ölbe tett kézzel. A bibliográfia természetéből következően látható: a már publikált köteteket (vagy részeit) 20 30 évente aktualizálva, bővítve és szükség esetén átdolgozott formában ismét ki kell adni. Ahogy 1999-ben Kosáry professzor úr a harmadik kiadás első kötetének előszavában írta: Ha e sorozat alapként, egyszer így létrejön, a további, újabb kiegészítések időről időre pótfüzetekkel is megoldhatók. De ezzel majd, ha jónak látja, az utókornak kell foglalkoznia. 12 Remélhető, hogy a jövő generációkban is lesznek erre fogható lelkes kutatók és levéltárosok! 12 KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 1. Könyvtárak és bibliográfiák. Bp., 2000, 11.