A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA Kemecsei Helytörténeti Krónika 2013. IX. évfolyam 3. szám MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE Jubileumi köszöntő A papi pálya, a keresztény hit, a hívő lelkek szolgálata a legszentebb hivatás. P. Tóth István c. kanonok, esperesplébános, városunk köztiszteletben álló római katolikus lelkésze most ünnepli pappá szentelésének 45. évfordulóját. E közel fél évszázadnyi nemes hivatás példaértékűvé vált. Hetvenedik éve lesz, hogy 1944. április 23-án Baktalórántházán született, majd 1962-1968 közötti teológiai tanulmányai után 45 éve, 1968 június 23-án pappá szentelték. 10 évig számos helyen segédlelkész, 1978-1990 között plébános volt Aranyosapátiban. 1990. augusztus elsejétől városunk esperes plébánosa. Az 1810. október 30-ától a több mint 200 éve vezetett kemecsei lelkészek névsorában a mai napig csak Király Antal par. plébános szolgált hosszabb ideig mint Ő, közel 26 évig. A közelgő 70 életévet, a 45 évi lelkészi szolgálatot Isten áldása kísérte. Megújult, felújított templomi külsővel, tartalmas, bensőséges hitélettel fogadja híveit, szolgálja az Urat, az embereket. Munkájához, hivatásához városunk valamennyi lakosa nevében sok sikert, jó egészséget kívánunk! Az első 2012-ben készült képen P. Tóth István Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek mellett, illetve a második képen a felújított kemecsei Római Katolikus templom látható.
2. 2013. 3. szám Rokoni, baráti találkozó az 1930-as évek végén A családi fotók megsárgult képei sok szép, kellemes emléket idéznek, nemcsak a családnak, a régi ismerősöknek, de napjaink fiataljai számára is. Kortörténelem, helytörténet színes emlékei. A lenti kép az 1930-as évek végén, a Derékszeren, a mai Móricz Zsigmond utcán az ősi Nagy portán készült, id. Szitha Albertné, Marika néni tulajdona. Ülősor balról-jobbra: Pethő Borbála, Mikecz Gábor, Nagy Eszter, ismeretlen férfi, Vajas Erzsébet. Állósor balról-jobbra: Pásztor..., Szitha Lajos, Teremi Emma, Szitha Imre, Szitha Albert, Vajas Emma, Nagy Gábor, Pethő Sándor. Múzeumi digitális képtár A Kemecsei Helytörténeti Múzeum sok-sok száz tárgya, képe, dokumentuma egy-egy szelet, egy részlet múltunkból, történelmünkből. A technika fejlődésének köszönhetően elkészült egy "Digitális leltár", melyből Kemecse város honlapjára a közeljövőben egy kissé szűkített, rendszerezettebb "Digitális Képtár" kerül fel, a széles nagyközönség számára. Az Egyházi Anyakönyvek, Születési, a Kereszteltek, a Házassági, a Halotti Anyakönyvek is sokat segítenek a családkutatásban, a várostörténet részleteinek bemutatásában, megismerésében. Erre jó példa a következő dokumentum és kép.
2013. 3. szám 3.
4. 2013. 3. szám Műemlékeink nyomában A Haas-tanyai Haas-olajütő-szeszgyár-gépház-malom városunk hivatalosan elismert műemlék soraiba tartozik. Dr. Fekete J. Csaba budapesti, a Fővárosi Kormányhivatal osztályvezető szakembere szerkesztőségünket megkeresve igen értékes dokumentumokat küldött. Csatolva megküldte a Földmérési és Távérzékelési Hivatal (FÖMI) térképtárában megtalálható Kemecse 1870. évi kataszteri térképének az 1897. évi újabb felmérés rávezetésével változáskövetett kivágatát. A Magyar Országos Levéltár (MOL) őrzött (S79879. doboz 720-721. csomó) 1870 évi Kemecse adóközség birtokrészleti jegyzőkönyve szerint ekkor az a terület még Répássy János örökösei kezén volt. Az általunk megküldött Kozma Sándor Kemecse című monográfjából közölt pazar leírást Dr. Fekete J. Csaba úr interpretálta az 1897 évi kataszteri térképre, melyet újra elküldött Helytörténeti Krónikánknak. Így az alább közölt térképvázlat igen értékes dokumentáció, emlék a múltból, melyet városunk nevében itt is megköszönünk. További segítség lenne, ha a régi Haas-tanya gőzmalmának, szeszgyárának és gépházának épületéről régi fotót küldenének a további kutatás és dokumentálás céljából, személyesen Lucza Jánosnak, vagy a luczaj@freemail.hu e-mail címre.
2013. 3. szám 5. Bálint József: "Magyarország nemzeti vagyonvesztése 1941-1947" "Egy reveláció erejével ható mű margójára!" Koronként, ciklusonként, de szerencsére mindig születnek kiemelkedő alapművek, amelyek meghatározó élménnyé válnak a kutatók, a szakemberek, és később az "értő nagyközönség" számára is. Ilyen volt a ma hetedik iksz felé közeledő generáció számára Berend T. Iván - Ránki György gazdaságtörténeti munkája, a Hadrovics - Gáldi szerzőpáros szótárai a nyelvészetben, vagy megyénket tekintve Mező András - Német Péter történelmi - etimológiai munkássága. Városunk szülöttének, Bálint Józsefnek "Magyarország nemzeti vagyonvesztése 1941-1947" című gazdaságtörténeti műve bizonyossággal állítható, hogy azzá fog válni. Felkeltette már akadémikus, hadtörténész, kutató, publicisták széles körének az érdeklődését, rácsodálkozását. Felfedezték a könyv szakmai erejét, kivételes újdonságát, várható hatásának komplexitását is. Az Agroinform Kiadó, Budapest 2013 által kiadott 472 oldalas dokumentumkötetnek hihetetlenül gazdag és eredeti a levéltáranyaga, igen alapos, rendszerezett a feldolgozása. A 472 oldalas alapmű igen gazdag forrásanyagát korábban soha nem publikált naplóit, iratait, fotóit függelék, válogatott bibliográfia, életrajzi jegyzetek teszik még teljesebbé. A könyv korszakos, egyedülálló jellegét erősítette a szerző tudatos hitvallása: "Kutatásommal célul tűztem ki egy minél részletesebb összefoglaló közreadását Magyarország második világháborús vagyonvesztéséről. Nem saját véleményemet közlöm, hanem azt a pillanatfelvételt, amit kiváló elődeink készítettek az ország újjáépítési munkálataihoz, ahogy utólag sem adok senkinek tanácsot afelől, hogy kinek, mikor, s mit kellett volna másként cselekednie. Célom kizárólag a szakszerű tényfeltárás nyomán megvalósuló alapos ismeretterjesztés egy ezidáig kevéssé vizsgált témában." (10. oldal) Ezért is reveláns a mű: nem megnyilatkozik, kinyilatkozik, ihletel, hirtelen megvilágosodik, nem sejtet. Megmutat, felfed. Világosságot derít valamire, leleplez egyúttal. A könyvbe való betekintés teszi majd még hitelesebbé állásfoglalásunkat: "Ezt a művet csak igen kivételes, magas színvonalú közgazdasági, statisztikai, történelmi ismeretekkel bíró politikán felülemelkedő, alapvető szakmai, emberi tisztességgel rendelkező személy írhatta!" Az Ady Endre-i hasonlat "aki az Értől indult" városunk szülötte Bálint József esetében valós életúttal igazolható. Az 1930. január 15.-én Kemecse, Major-köz (ma Táncsics út) 14 szám alatt született szerző 83 évnyi életútja igazolta, hogy Kemecsén a 20. század rangsorban a harmadik szellemi egyéniségévé vált. Dr. Megyery Géza kúriai bíró, Kriston Endre római katolikus püspök, felsőházi tag után az ő nevét sorolhatjuk, említhetjük, tisztelhetjük joggal. Bár mindhárom személy más-más, lényegesen eltérő történelmi kor szülötte, eltérő pályát futott be, mégis lényeges dolgok kötik össze személyüket. Korunk Magyarországának, társadalmának és szülőföldjük önzetlen szolgálata, kiemelkedő szellemi kapacitás, szorgos, dolgos, pontos munkavégzés, lelkiismeretes életút.
6. 2013. 3. szám Helytörténeti Krónikánk 2006. évi 1. számában a szerző életútját teljes részletességgel bemutattuk, róla való újbóli megemlékezés aktualitását az immáron harmadik történelmi könyve, a hadtörténész, az akadémikus, a publicista által is egyhangúan "alapműnek" minősített "Magyarország nemzeti vagyonvesztése 1941-1947" című könyve adta. Bálint József hozzájárult, és személyes segítségét is felajánlotta ahhoz, hogy négy részletben 1-2 oldalon Helytörténeti Krónikánk e könyvet bemutassa. A helyi Városi Könyvtárban 2 példány áll az érdeklődők rendelkezésére, Nyíregyházán a Tanáruda Könyvcentrumban személyesen, online vásárlás esetén postai utánvétellel 3500 Ft + postai költség a http://www.agroinformkiado.hu/konyveink/szepirodalom/magyarorszag_nemzeti_vagyonvesztese_194 1_1947 linken lehet megrendelni. Meleg szívvel ajánljuk minden, hazánk történelme, nemzetünk sorsa iránt érdeklődő figyelmébe. A nemesi kiváltságlevelek történelmi háttere Hazánk kései feudalizmuskori gazdaságitársadalmi viszonyait mutatjuk be röviden, a történettudomány szakmai téziseit összegezzük helytörténeti-családtörténeti elemzésünkben: Magyarország korszakbeli helyzetét a világgazdaságban, az újonnan kialakuló nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyzete határozta meg: ez alapvetően az egyoldalú nyersanyag- és élelmiszerszállító szerep. Hazánk gazdasági, társadalmi helyzetét jelentősen befolyásolta, hogy az egységes magyar állam széthullott; két-, majd háromfelé szakadt. Ráadásul két, homlokegyenest eltérő politikai, gazdasági, kulturális természetű, idegen politikai hatalom telepedett rá: a Habsburg és a török. Bár a nemesi feudális társadalom erős belső tagozódást mutatott, a 16. században csak egy kis szűk csoport a főúri családok játszottak döntő szerepet. Az arisztokrata, főúri családok száma nem haladta meg a százat, tizenhat főúri család a jobbágygazdaságok közel felét tartotta kezében. A 17. századra a főúri réteg kezdett különböző címeket, rangokat felvenni. I. Lipót király uralkodása (1657-1705) idején felerősödött a birtoktól függetlenedő grófi cím adományozása. A 17. század végén, a 18. század elején jelent meg és szaporodott el a hercegi cím (elsőszülöttségi jogon továbböröklődött) és mind gyakoribbá vált a bárói cím, mely határozottan alacsonyabb rangot jelentett, mint a grófi cím. Az eddig jelentősen felmorzsolódott középbirtokos nemesség a 17. században újból önálló életet kezdett élni. Ekkor fejlődött ki igazán a vármegyei politikai élet, a nemesség sorsának önálló tényezője. Maga választotta meg az alispánt, és az önkormányzati testületeket. A vármegyéknek szinte külön kis alkotmánya volt, ez volt a nemesi érdekképviselet fellegvára. Bár gazdasági lehetőségeik korlátozottak voltak, egyetlen kapaszkodójuk a nemesi privilégium, az adómentesség volt. A nemesi társadalom alsó szintjén is változatos, sokszínű volt a kép. Voltak egytelkes kurialista nemesek. Másik jelentős csoportjuk az armalisták, a címeres nemesek voltak. Ezek száma duzzadt fel jelentősen a 16-17. században. Nemességükhöz királyi, vagy fejedelmi adomány útján jutottak, de birtok nélkül; csak a nemesi levelet és címert kapták meg. Telkük nem vált nemesi birtokká, az állami adót éppúgy fizették a telkük után, mint korábban. Az ilyen nemes azonban gyakran megállapodott a földesurával a szolgáltatások megváltásában. Az armális nemeseknél is bizonytalanabb helyzetben voltak a hódoltsági területről menekült, bujdosó, szegényebb nemesek, akiknek még a nemességüket igazoló papírjaik is ritkán maradtak meg. Pénzben kellett adózniuk, külön nemesi adót taksát kellett fizetniük, ezért taksás nemeseknek nevezzük őket. Az egész nemesi társadalom kétharmada ez a csoport ebben a korban. A nemesség adományozás a 18. századra nagymértékben elszaporodott, a polgárok, jobbágyparasztok csoportjára is kiterjedt. A 16. században egyes megyékben két-három százalék volt a nemes, a 18. századra ez az arány elérte a huszonöt-harminc százalékot is.
2013. 3. szám 7. Némileg új rétegként jelent meg a végvári katonaság és a hajdúság; mindkettő a nemességhez hasonló kiváltságokat igyekezett kiharcolni. A katonaság és a módosabb parasztság megnemesítése révén is gyarapodott a nemesek száma. Európában Lengyelország után Magyarországon volt a legtöbb nemes. A mezőgazdasági árutermelés változásai is e folyamatot erősítették. A telekgazdaság, a jobbágygazdaság mellett (majd erősen rovásukra), háttérbe szorításukra kialakult, majd egyre nagyobb szerepet játszott a majorság, az új földesúri magángazdaság. Felerősödött a zselléresedés, a jobbágytelkek aprózódása, a jobbágyi személyi függés szorosabbá válása, egyúttal kiútkeresés a nemesi felemelkedés útjához. Forrás: VIII. Helytörténeti Konferencia, Kemecse 2012. március 3. Lucza János: Kemechey család története című előadásának részlete. A Kemechey család és nemesi armális levele Helytörténeti Krónikánk 2011. évi 2. számában a Kemechey család történetéről már jelent meg részlet. A mostani számban pedig dr. Gáspárdy László kemechey leszármazott, budapesti lakos kemechey személyek kutatásából egy részletet (kemecsei ág) közlünk. A következő 8. oldalon a Kemechey család armális levele látható amit Kemecsey Ferenc kemechey leszármazott, Kemecse Város díszpolgára és neje Mészáros Viktória küldtek meg szerkesztőségünknek. Kemechey Demeter Kemechey Mihály 1334-ben nagykállói (Szabolcs vm.) Kállay Katát vette feleségül, királyi ember (1339, 1344), 1342-ben Kemecse községben éltek, Szabolcs vm. törvényszékének esküdtje (1346, 1349), Kemechey János (1364-1406.) Szabolcs vm. kiküldöttje (1368). Kemechey Mihály Kemechey Miklós Kemechey István Kemechey János Kemechey Ráfael Kemechey Erzsébet, férje Kemechey (!) István deák Kemechey Katalin, férje pazonyi (Szabolcs vm.) Cserés György Kemechey István Kemechey László Kemechey Mihály Kemechey Ferenc Kemechey Borbála (*JÁRM, Szabolcs vm., kb. 1670.), férje Jármy Ferenc (*JÁRM, kb. 1660.), fiuk Jármy László (kb. 1690.) Kemechey Veronika, férje zetényi (Zemplén vm.) Makov György Kemechey László (1435) Kemechey Mihály Kemechey György Kemechey János Kemechey Bernát Kemechey Dienes Kemechey Katalin
8. 2013. 3. szám Impresszum Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Online változat: www.kemecse.hu