KERTESI GÁBOR A cgány foglalkoztatás leépülése és szerkezet átalakulása 1984 és 1994 között Munkatörténet elemzés A tanulmány három részbõl áll. Az elsõ rész egy kváz-keresztmetszet makromodell segítségével rekonstruálja a cgányság (csaknem) teljes foglalkoztatásának 1984 és 1994 között leépülését és a klencvenes évekre jellemzõ új foglalkoztatás mnta kalakulását. A másodk rész a foglalkoztatás erózóját az egyén életpályák mentén, a nem, az életkor és az skola végzettség függvényében követ nyomon. A harmadk rész az 1994-re kalakult foglalkoztatás terület jellemzõt, az skolázottság szerepét és a foglalkoztatás dszkrmnácó problémáját elemz.* A cgányok a rendszerváltás gaz vesztese. A rendszerváltással a cgányság elmúlt százéves története során másodszor veszítette el a létalapjat. Amíg azonban a tradconáls cgány közösségek felbomlása, a hagyományos mesterségek pacanak felszívódása századunk elsõ felében évtzedekg tartó, lassú, evolutív fejlõdés eredménye volt, amelyhez a cgányság úgy-ahogy hosszú távon alkalmazkodn tudott, addg a rendszerváltás nyomában megjelenõ tömeges munkanélkülség néhány év leforgása alatt vharos sebességgel tette semmssé annak a lassú modernzácós folyamatnak sznte mnden eredményét, amely az alapfokú oktatás kterjesztésével és a szakképzettséget nem génylõ par munkahelyek expanzójával ntegráln tudta õket még ha a társadalm herarcha legalacsonyabb fokán s egy modern társadalom szervezetébe. Nem kétséges, hogy a cgányság akárcsak a háború elõtt masszív szegényparaszt réteg ntegrálódása nagyrészt lluzórkus volt: a szocalzmus torz modernzácója által kínált munkahelyek hosszú távon nem bzonyultak tartósnak. A társadalm felemelkedés azonban fõként a cgányok esetében valód volt: társadalmon kívül emberek ntegrálódtak általa nagy tömegben a társadalomba, és tették meg az elsõ lépést döntõen a nyolcosztályos skola végzettség megszerzésével egy cvlzáltabb életforma felé. A tömeges állásvesztéssel azonban mndez már a múlté. A szocalsta gazdaság modell összeomlásával a nyolcosztályos skola végzettség értéke semmvé foszlott, és a korábban társadalomba ntegrálódott emberek órás arányban kerültek néhány év leforgása alatt társadalmon kívülre. A korábban élhetõ életformák összeomlásának hhetetlenül gyors sebessége nem tette lehetõvé, hogy a cgányság zöme a puszta megélhetésen túl skeres alkalmazkodás formákat találjon. S mnél hosszabb dõt tölt el a cgányság jelen- * Jelen tanulmány a Közösen a jövõ munkahelyeért Alapítvány támogatásával készült. Köszönettel tartozom Csllag Mártonnak, Gergely Zsombornak, Havas Gábornak, Kõrös Gábornak, Nagy Gyulának és Tóth István Jánosnak tanácsakért és segítõkész megjegyzésekért. Köszönettel tartozom továbbá azoknak a fatal kollégámnak Ábrahám Árpádnak, Csllag Mártonnak, Ferencz Barnabásnak és Lõrncz Szabolcsnak, akk (korább és jelenleg kutatás asszsztensemként) az 1993 1994. év országosan reprezentatív cgányfelvétel munkatörténet blokkjának adatellenõrzés és adatjavítás munkában a segítségemre voltak.
2 leg állapotában, várhatóan annál erõsebbek lesznek a szegénység skolázatlanság munkanélkülség szegénység ördög köre. A következõ generácók helyzete sem kecsegtet sok jóval. A magyarország cgányság példátlanul mély válságban van. Ez az írás abból a célból született, hogy elsõsorban a foglalkoztatás problémák oldaláról smételten 1 felhívja a fgyelmet erre a válságra. E beszámoló közreadását az ndokolja, hogy az nformácóforrásként szolgáló 1993 1994. év országosan reprezentatív cgányfelvétel 2 munkatörténet blokkjának több éven át tartó adatjavítás munkának a végére értünk, és ezzel eleddg kaknázatlan és a korább smeretenkhez képest lényegesen pontosabb, tartalmában gazdagabb nformácók brtokába jutottunk. Az 1993 1994. év reprezentatív cgányfelvétel keretében részletes munkatörténet blokkot tölttettünk k a megkérdezett családok felnõtt tagjaval. Felnõttnek mnõsült mnden olyan személy, ak legalább 15 éves volt a megkérdezés dõpontjában, és már nem volt nappal tagozatos tanuló semmlyen oktatás ntézményben. A mntában szereplõ 2222 háztartásban összesen 58 felnõtt személy élt. Az õ élettörténetük (munkatörténetük) nagyjából 25-26 ezer roma felnõtt foglalkozás életpályáját reprezentálja. A foglalkozás élettörténetek egymást követõ elem eseményekbõl állnak, az elsõ munkába lépéstõl egészen a megkérdezés dõpontját jelentõ 1993 1994. év jellemzõ állapotág. Azokról a személyekrõl, akk egész felnõtt életükben egyetlenegyszer sem vállaltak munkát, ezt az nformácót rögzítettük. 3 A megkérdezett 58 felnõtt személy foglalkozás élettörténetét maxmálsan 17 szakaszból építhette fel. Egy átlagos élettörténet nagyjából 3-4 szakaszból állt. Természetesen az életkortól és a foglalkoztatás élettörténet típusától függõen gen különbözõ hosszúságú élettörténetek összehasonlíthatóságát kellett megteremtenünk. Az 58 személy élettörténete összesen 21 5 elem eseménybõl állt össze, amelyekre a 3. lábjegyzetben megadott nformácókat rögzítettük. Az élettörténeteket tartalmazó adatfájl javítása gen nagy munkát gényelt. A logka hbák javítása során csaknem mnden kérdõívet kézbe kellett vennünk, gen sok kérdõívet többször s, hogy a foglalkozás életpálya eseményenek kronológáját a jelenleg állapottal, a másutt szereplõ skola élettörténettel, a lakástörténettel, valamnt a szülések kronológájával egybevethessük. Sokszor a kérdõívek teljes nformácótartalmát génybe kellett vennünk ahhoz, hogy valamlyen logka nkonzsztencát kküszöbölhessünk. E munka végül s eredményesnek bzonyult. Az élettörténet blokk számítógépes feldolgozásra alkalmassá vált. Tudomásunk szernt a jelen beszámoló az elsõ kísérlet a haza emprkus társadalomkutatásban arra, hogy nagy mntán alapuló, változó hosszúságú, sok elem eseménybõl álló élettörténeteket statsztkalag kezelhetõ formára hozzunk, és a bennük rejlõ nformácók tartalmát elemezzük. 4 1 A cgányság foglalkoztatás problémáról számol be, a jelenlegnél lényegesen szûkebb nformácós bázsra támaszkodva, jelen sorok írójának két korább írása: Kertes [1994], [1995]. 2 A szóban forgó adatfelvételt, mely a magyarország cgányság 2 százalékos reprezentatív mntájára terjedt k, Kemény István, Havas Gábor és jelen ckk szerzõje rányította. Az adatfelvétel részleterõl lásd: Kertes Kézd [1998], 1 3. fejezet. 3 Az életpálya eseményerõl az életpálya szakaszaról a következõ nformácókat vettük fel: 1. szakasz kezdõ-, lletve záróéve; 2. az lletõ életszakasz aktvtás típusa, am jellemzõen ktöltötte az adott dõszakot (dolgozott, munka nélkül volt, htb. volt, gyesen, gyeden volt, tanult, sorkatona volt, börtönben volt, nyugdíjba ment); 3. ha dolgozott: m volt a foglalkozása; 4. ha dolgozott: hány hónapot dolgozott; 5. ha dolgozott, mlyen ágazatban dolgozott; 6. ha dolgozott, mlyen településen dolgozott; 7. ha dolgozott, akkor lakóhelyéhez képest, mlyen településen dolgozott (lakóhelyének településén dolgozott, nap ngázó volt, het, hav ngázó volt). Háttér-nformácóként természetesen rendelkezésünkre állt a cgányfelvétel valamenny kérdésének anyaga: a megkérdezett személyek neme, életkora, skola végzettsége, család körülménye, lakóhely jellemzõ stb. Lényegében a munkaerõ-pac helyzetet befolyásoló csaknem mnden lényeges nformácó. 4 A megtsztított adatbázsból három, különbözõ szemléletû adatfájlt hoztunk létre: 1. egy olyan fájlt,
A munkatörténet adatbázs különösen alkalmas eszközként szolgál arra, hogy rekonstruáljuk a cgányság dráma kszorulását a munkaerõpacról a nyolcvanas évek másodk felétõl 1993 1994-g, a megkérdezés dõpontjág. Érdeklõdésünket nemcsak a történész kíváncsság motválja, nemcsak egy letûnt rendszer felbomlását a teljes foglalkoztatás leépülését akarjuk dokumentáln; habár az sem érdektelen. A történet mág tartó tanulságokkal szolgál: segít megérten, mlyen sajátosságokkal jellemezhetõ új foglalkoztatás mnta alakult k a klencvenes évek közepére a cgányság esetében a hajdan teljes foglalkoztatás romjan. Beszámolónk felépítése a következõ. Elõször egy kváz-keresztmetszet makromodell segítségével rekonstruáljuk 1984-tõl a cgányság (csaknem) teljes foglalkoztatásának leépülését és a klencvenes évekre jellemzõ új foglalkoztatás mnta kalakulását. A következõ részben a foglalkoztatás erózóját az egyén életpályák mentén, a nem, az életkor és az skola végzettség függvényében követjük nyomon. Majd az 1994-re kalakult foglalkoztatás terület jellemzõt, az skolázottság szerepét és a foglalkoztatás dszkrmnácó problémát elemezzük. Az utolsó részben összefoglaljuk elemzésünk legfontosabb tapasztalatat. 3 A cgányság foglalkoztatása 1984 és 1993 között: egy kváz-keresztmetszet makromodell Tekntsük a következõ egyszerû, két állapotot tartalmazó makromodellt [lásd az 1. (sematkus) ábrát]! A munkaerõpac szereplõ egy adott t-edk évben két (alternatív) állapotban lehetnek: vagy foglalkoztatottak, vagy nem foglalkoztatottak. A (t+1)-edk évben a foglalkoztatottak t-edk dõpontbel állományát (E t ) két forrás gyarapíthatja: az újonnan belépõk (többnyre fatalok) közül azon személyek, akk az adott évben lettek foglalkoztatottak (ye t ), lletve azok, akk az adott évben a nem foglalkoztatottak állományából átléptek a foglalkoztatottak közé (ne t ). A foglalkoztatásba való teljes beáramlás e két folyam összege: ye t + ne t. A foglalkoztatottak állományát két áramlás apasztja: az adott évben a nem foglalkoztatottak közé káramlók (en t ), lletve a foglalkoztatottak közül nyugdíjazottak (ep t ). E két folyam összege adja meg a foglalkoztatásból való teljes káramlást: en t + ep t. Hasonló áramlások gyarapítják, lletve apasztják a mndenkor nem foglalkoztatottak állományát (N t ) s. Ennek megfelelõen a (t+1)-edk év foglalkoztatottak (lletve: nem foglalkoztatottak) állományát a t-edk év foglalkoztatottak (lletve: nem foglalkoztatottak) ndulóállományából, lletve a t-edk évbel áramlásokból az alább egyenletek alapján kaphatjuk meg: E t+1 = E t + (ne t + ye t ) (en t + ep t ), N t+1 = N t + (en t + yn t ) (ne t + np t ). A szükséges állományadatokat deáls esetben az adott évekre vonatkozó keresztmetszet adatfelvételekbõl, az áramlásadatokat pedg évpárokra vonatkozó panelmntákból meríthetjük. Jelen esetben, ahol az egyetlen nformácóforrásunk a cgányfelvétel 1993 1994. évre reprezentatív keresztmetszet mntájában szereplõ 58 ember munkatörténeamely az 1979-tõl 1994-g terjedõ évek mndegykére valamenny személy esetében egy pllanatfelvételt készít, az adott év vég állapotot rögzítve. Ezt a fájlt pllanatfelvétel fájlnak neveztük; 2. egy másk szemléletû fájl az életpálya kezdetétõl a megadott év (1979, 198,, 1994) végég eltelt dõ alatt ledolgozott hónapok számát, folyamatosságát, a nõk esetében a született gyerekek számát, lletve az est vagy levelezõ skola elvégzésének tényét rögzít. Ezt a fájlt folyamat fájlnak neveztük; 3. egy harmadk fájlban az eseteket nem az emberek, hanem az elem életesemények képvselk: ez a fájl 21 5 elem eseményrõl foglalja össze a foglalkozás élettörténetben felvett nformácókat. Itt egyetlen embernek nylvánvalóan több életeseménye s megtalálható. Ezt a fájlt esemény fájlnak neveztük.
4 1. ábra Munkaerõ-pac állományok és az állományok közt áramlások folyamatábrája Y ye yn E en ne N ep np P Jelmagyarázat: Y =újonnan belépõk E =foglalkoztatottak N =nem foglalkoztatottak P =nyugdíjasok te, a múltra vonatkozó állományadatokat (E t és N t, ahol t = 1984,, 1993) s csak e panelmntából meríthetjük. A becslés módja a következõ: a pllanatfelvétel-fájl mnden egymást követõ évpárjára elõállítjuk az 1. táblázatban látható átmenetmátrxot a teljeskörûsítõ súlyokkal 5 súlyozva. 1. táblázat A munkaerõ-pac állapotok átmenetmátrxa A t-edk év A (t +1)-edk év foglalkoztatott nem foglalkoztatott nyugdíjas Foglalkoztatott (E t ) ee t en t ep t Nem foglalkoztatott (N t ) ne t nn t np t Új belépõ ye t yn t Összesen E t+1 N t+1 A számítások egyszerûsítése érdekében nem foglalkoztatottnak tekntjük azt a személyt, ak sem nem volt foglalkoztatott, sem nem volt nyugdíjas vagys egységesen nem foglalkoztatottnak tekntünk mnden munkanélkült, háztartásbelt, gyesen levõt, sorkatona szolgálatát töltõ személyt, börtönben levõt és est vagy levelezõ tanulót. Megjegyezzük, hogy a nem foglalkoztatottak állományán belül az esetek túlnyomó többségét a munkanélkülek, a háztartásbelek és a gyesen levõk alkotják. Az átmenetmátrxok révén megkapjuk a munkatörténet panelmntából a foglalkoztatottak és nem foglalkoztatottak teljes körû állományadatanak becslését, lletve az áramlásadatok teljes körû becsléset s. 5 A cgányfelvétel mntája nagyjából a teljes roma lakosság 2 százalékos mntája, ennek megfelelõen a teljeskörûsítõ súlyok értéke nagyjából 5. Kvétel a budapest és a mskolc almnta: az elõbb kétszeresen, az utóbb négyszeresen felülreprezentált a teljes mntában, ezért teljeskörûsítõ súlyak s ksebbek: a budapest lakosoké körülbelül 25, a mskolcaké körülbelül 12,5. A pontos súlyértékek ettõl némleg eltérhetnek a többlépcsõs mntavétel eljárás tt nem tárgyalt részlete matt. Ezekrõl lásd: Kertes Kézd [1998] 1. és 2. fejezetét.
1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 A munkatörténet panelmntából való becslés bzonyos mértékû torzításokkal jár. Az 1984 1985. évpárra vonatkozó becslés például nylvánvalóan nem tartalmazhatja az 1984 1985. év állományaban, lletve áramlásaban szereplõ személyek közül azokat, akk 1985 óta elhaláloztak, hszen nformácónkat 1993 1994. év megfgyelésekbõl merítjük. A becsült abszolút számok ezért az elmélet keresztmetszet adatoknál mndg alacsonyabbak. Am az adatok relatív torzítottságát llet, mvel a modellünk átlagosan legdõsebb korcsoportját a foglalkoztatottak, lletve nem foglalkoztatottak állományából egy adott évben nyugdíjazottak (ep t és np t ) képvselk, a torzítás nylvánvalóan tt a legnagyobb. Analóg megfontolások alapján az adott évben újonnan belépett foglalkoztatottak és nem foglalkoztatottak száma (ye t és yn t ) a legkevésbé torzított. A foglalkoztatottak és nem foglalkoztatottak állománya, lletve a két állomány közt áramlások halálozások matt torzítottsága nagyjából azonos mértékû lehet, hszen a két állomány átlagos életkora mnden évben nagyjából egybeesk, jóllehet a nem foglalkoztatottak skola végzettsége alacsonyabb, am a foglalkoztatottaknál magasabb halálozás rátát jelez elõre. Mndezen okok folytán a foglalkoztatottak/nem foglalkoztatottak állományanak arányát mnden dõpontban enyhén fölülbecsültnek kell tekntenünk. 2. ábra A foglalkoztatottak és nem foglalkoztatottak állományának változása 1984 és 1993 között Ezer fõ 16 5 14 Afoglalkoztatottak száma 12 1 8 6 4 Anem foglalkoztatottak száma 2 A foglalkoztatottak (E t ), lletve nem foglalkoztatottak (N t ) állományának dõbel alakulását a 2. ábra mutatja. Az ábra tanúsága szernt az 1984 és 1993 között dõszakban a cgány foglalkoztatás dráma leépülésének lehetünk tanú. A nyolcvanas évek derekán nagyjából stabl, 16-18 ezer fõs nem nyugdíjas népessége mellett mntegy 12 ezres foglalkoztatott népesség állt szemben a nem foglalkoztatottak körülbelül 4-6 ezer fõs állományával. A nyolcvanas évek végétõl (1988 1989-tõl) ezek az arányok fokozatosan megváltoztak, s a foglalkoztatottak állománya elente lassabb, majd gyorsuló tempóban 1993-ra a felére (6 ezer fõre) olvadt, mközben a nem foglalkoztatott (és nem s nyugdíjas) népesség hallatlan módon megnövekedett: 14 ezer fõs állományra duzzadt. Míg a
1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 6 nyolcvanas évek derekán a foglalkoztatott/nem foglalkoztatott arány körülbelül 3:1 volt, addg 1993-ra ez rosszabb, mnt 1:2 arányra esett vssza. A foglalkoztatás változását a mndenkor bázsdõszakbel foglalkoztatott állomány százalékában az alább egyenletben szereplõ módon bonthatjuk összetevõre: E t+ 1 E t () ne + ye t en + ep t ) =. Et Et Et Az egyenlet jobb oldalán szereplõ elsõ tag (a beáramlás ráta) mér a foglalkoztatottak t-edk dõszakbel állományába való beáramlás, a másodk tag (a káramlás ráta) pedg a foglalkoztatottak állományából való káramlás sebességét. Mndkét tag azt mér, hogy a bázsdõszakbel foglalkoztatás hány százalékkal nõ, lletve csökken a foglalkoztatásba való összes beáramlás, lletve a foglalkoztatásból való összes káramlás következtében. A be- és káramlás ráták dõbel alakulását a 3. ábra segítségével követhetjük nyomon. 3. ábra A foglalkoztatottak állományába, lletve foglalkoztatottak állományából való éves be- és káramlások rátája 1985 és 1993 között 35 3 Káramlás ráta 25 2 15 1 5 Beáramlás ráta A be- és káramlás ráták tanúsága szernt a nyolcvanas évek derekán a cgányság foglalkoztatottsága nagyjából staconárus állapotban lehetett: alacsony és stabl egymással arányban levõ be- és káramlás ráták tartották fenn a vszonylag állandó (és magas) foglalkoztatottság szntet. Az egyensúly a nyolcvanas évek végén megbomlott: a káramlás ráta értéke az 1988. év 7 százalék körül értékrõl négy év leforgása alatt (1992-re) 3 százalékra emelkedett, mközben a beáramlás ráta szntje egészen 1992-g stablan 7-8 százalék között értéken állt. A be- és káramlás ráták egyenlegeként 1988 és 1992 között gyorsuló ütemben ürült k a foglalkoztatottak állománya. 1992 és 1993 között új tendencák bendulásának lehetünk tanú: a káramlás ráta emelkedésének üteme megtorpant, mközben a beáramlás ráta értéke a duplájára 8 százalékról 16 százalékra emelkedett. A továbbakban amellett fogunk érveln, hogy a rendelkezésünkre álló töredékes nformácók alapján arra számíthatunk, hogy a k-
lencvenes évek végére a cgányság foglalkoztatása egy új (alacsony szntû) staconárus állapotban fog stablzálódn. Az alacsony szntû új staconárus állapot tovább sajátossága várhatóan az lesz, hogy a foglalkoztatásból való káramlás és beáramlás rátá a korább 6-8 százalékkal szemben lényegesen magasabb sznten, a korább ráták dupláján, valahol a 15 százalék fölött stablzálódnak majd. Vagys kalakul egy tpkusan harmadk vlágbel foglalkoztatás képlet, amelyben egy skolázatlan tömeg foglalkoztatás szntje nemcsak, hogy rendkívül alacsony, de a tpkus munkavállalások hossza s gen rövd, a foglalkoztatott állomány cserélõdése s nagy. Ahol, ennek megfelelõen az alkalm munkák válnak domnánssá. Melõtt azonban az említett tovább bzonyítékok bemutatására sort kerítenénk, vzsgáljuk meg elõbb közelebbrõl a be- és káramlás ráták egyes komponenset s. A 4. ábra négy panelt tartalmaz: az a) panel a káramlás ráta és összetevõnek a foglalkoztatott állapotból a nem foglalkoztatott állapotba (en t ) kerülés, valamnt a foglalkoztatott állapotból nyugdíjba (ep t ) vonulás rátának értéket mutatja; a b) panel a beáramlás rátát és komponenset a nem foglalkoztatott állapotból a foglalkoztatott állapotba (ne t ) kerülés, valamnt az újonnan pacra lépõk (ye t ) beáramlás rátájának értéket mutatja. A c) panel külön kemel a foglalkoztatott és nem foglalkoztatott állapotok közt áramlás ráták (en t és ne t ) értéket; a d) panel pedg külön ábrázolja a demográfa cserélõdés (ye t és ep t ) rátát. A foglalkoztatás szerkezetének átalakulásáért alapvetõen a foglalkoztatott és nem foglalkoztatott állapotok közt áramlás ráták értékenek változása a felelõs [lásd c) panel], habár a tízéves dõszak egészében a demográfa cserélõdés rátá s megváltoztak. Az a) és b) panelen ezek a változások nem jól látszanak, hszen en t és ne t értéke oly nagy mértékben változtak meg 1987 és 1993 között, hogy azokhoz képest elhanyagolhatónak tûnnek a demográfa cserélõdés be- és káramlás rátának dõbel változása. A d) panel tanúsága szernt azonban a demográfa cserélõdés egyenlege a klencvenes években lényegesen alacsonyabb értékû, mnt a nyolcvanas évek másodk felében: 2-4 százalékról 1 százalékra (vagy még annál s ksebb arányra) esett vssza. A változásért a demográfa áramlások mndkét komponense felelõs: az adott évben nyugdíjazottak (np t ) száma 1987 1988-ról hrtelen a duplájára ugrk, és azon a sznten stablzálódk; az elsõ ízben állást keresõ fatalok elhelyezkedés rátája (ye t ) pedg nagyjából ezzel egy dõben egyszázaléknyt romlk (6 százalékról 5 százalékra csökken, és ott s stablzálódk). A demográfa cserélõdés mutatótól megtsztított nettó be- és káramlás ráták dõbel alakulásának tanulmányozása megerõsít a bruttó be- és káramlás rátákkal kapcsolatos korább sejtésenket. A foglalkoztatás leépülésének történetében három szakasz különböztethetõ meg: az 1. szakaszban, 1985 és 1989 között a foglalkoztatás fokozatos erózójának lehetünk tanú: a foglalkoztatásból való, állásvesztés jellegû káramlás sebessége állandó (lassú) ütemben, évrõl évre növekszk: az 1984-es 4 százalék/év szntrõl 1989-re 7 százalék/év sebességûre nõ, mközben a nettó beáramlás ráta értéke konstansan 3-4 százalék/év körül. A 2. szakasz az 1989 és 1992 között dõszak, amkor s az állásvesztések sebessége hhetetlen mértékben felgyorsul: az 1989. év 7 százalék/év sebességrõl 1992-re 25 százalék/év sebességûre emelkedk, malatt a beáramlások sebessége szemernyt sem nõ. Mndez azzal a következménnyel jár, hogy a foglalkoztatás leépülése a nettó k- és beáramlás ráták egyenlegeként az 1989. év 3-4 százalék/éves szntrõl 1992-re a 2-21 százalék/éves szntre szökk föl. Az 1992. év 2-21 százalékos adat azt jelent, hogy 1992-ben egyetlen év leforgása alatt az 1991. év roma foglalkoztatás állománya egyötöddel lett alacsonyabb. Végül a 3. szakasz a 1992-vel kezdõdõ dõszak, amelynek csak a kezdetét tudjuk 7
4. ábra A foglalkoztatottak állományába, lletve foglalkoztatottak állományából való éves be- és káramlások rátájának összetevõ 1985 és 1993 között [e: foglalkoztatott, n: nem foglalkoztatott, y: újonnan belépõ (fatal), p: nyugdíjas] 8 35 2 3 25 Káramlás ráta 15 2 15 e n 1 Beáramlás ráta 1 5 y e 5 e p n e 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 a) b) 3 1 25 8 2 15 e n 6 y e 1 4 5 n e 2 e p 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 c) d)
5.ábra Az 1985 1987 és 1991 1993 között munkavállalások tartós, lletve alkalm jellege (az év átlagban ledolgozott hónapok számának megoszlása azon dolgozók körében, akk az adott években valamennyt dolgoztak),7,7,6,6,5,5,4,4,3,3,2,2,1,1, 1 2 3 4 5 6 7 8 Férfak, 1985 1987 9 1 11 12 Hónapok száma, 1 2 3 4 5 6 7 8 Férfak, 1991 1993 9 1 11 12 Hónapok száma,7,7,6,6,5,5,4,4,3,3,2,2,1,1, 1 2 3 4 5 6 7 Nõk, 1985 1987 8 9 1 11 12 Hónapok száma, 1 2 3 4 5 6 7 Nõk, 1991 1993 8 9 1 11 12 Hónapok száma 9
1 regsztráln, jelz, hogy a foglalkoztatottság leépülése csllapodk. Noha a káramlás ráta üteme továbbra s emelkedk (25-ról 28 százalékra), a növekedés üteme lassulóban van. Az gaz változást azonban a beáramlás ráta értékének hrtelen emelkedése (4-rõl 11 százalékra) hozza. A két változás eredõjeként 1993 az elsõ év 1986 óta, amkor a foglalkoztatás leépülésének üteme az elõzõ évhez képest csökken. Úgy tûnk, a rendszer kezd egy gen alacsony abszolút foglalkoztatás sznten (nagyjából a 5-6 ezer fõs roma foglalkoztatás szntjén) egy új staconárus állapothoz közelíten. Adatok hányában nem tudhatjuk, hogy be- és káramlás ráták végül s mlyen értéken stablzálódtak (ha egyáltalán stablzálódtak) a klencvenes évek másodk felében. Mndazonáltal a foglalkoztatás belsõ szerkezetének megváltozását jelzõ egyéb nformácók arra utalnak, hogy 1993 1994 után egy új alapvetõen nstabl foglalkoztatáson, alkalm munkákon nyugvó foglalkoztatás mnta kezd a romák foglalkoztatásában kalakuln. Tekntsük az 5. ábrát, amelyben a roma foglalkoztatás tartósságát a nyolcvanas évek közep, lletve a klencvenes évek elej munkavszonyok átlagos hosszával próbáltuk lemérn. Mndkét dõszak jellemzésére kválasztottunk egy hároméves szakaszt, és azt a kérdést tettük föl, hogy az egyén életpályákon elõforduló, munkavszonyt jelentõ események dõtartama tpkusan mlyen hosszú volt a két dõszakban. Az egyed munkavállalások hónapban mért hosszát mndg egy évre vetítettük. Vegyük észre: a kválasztott dõszakokban a munkavállalások hosszának eloszlása teljesen független az adott év foglalkoztatottság abszolút szntjétõl. Elvleg elõfordulhat az s, hogy egy abszolút sznten alacsony foglalkoztatás am egyébként a klencvenes évek elejét 6 jellemz alapvetõen tartós (év 11-12 hónapot ktöltõ folyamatos) munkavszonyok mellett valósul meg. Ez esetben azonban a be- és káramlás ráták értékének alacsonynak kell lenne, máskülönben egy dõszak reprezentatív munkavszonya nem lehetnének tartósak. Egy alternatív forgatókönyv szernt az alacsony foglalkoztatás sznt egy évnél rövdebb dõszakokat ktöltõ, alkalm munkákra való átállást s jelent. Mnt az 5. ábrából ktûnk, a roma népesség foglalkoztatásának szerkezete épp ebbe az rányba mozdult el. A nyolcvanas évek közep foglalkoztatás domnánsan tartós év 12 hónapokat ktöltõ állásokat jelentett, a klencvenes évek elej alkalmazások pedg döntõen rövd tartalmú, alkalm jellegû munkavállalásokat. Míg 1985 és 1987 között a férfak esetében mntegy 7 százalékot tettek k az év egészét ktöltõ, tartós munkavszonyok, addg e tartós munkavállalások aránya 1991 és 1993 között csaknem a felére (37-38 százalékra) csökkent. Hasonló mértékû belsõ szerkezetváltozás nyomja rá a bélyegét a roma nõk foglalkoztatására s. Mndez azonban azt s jelent, hogy a klencvenes évek közepére a romák számára nemcsak rendkívül alacsony szntû, de egyszersmnd magas k- és beáramlásokkal s jellemezhetõ, nstabl harmadk vlágra jellemzõ foglalkoztatás mnta van kalakulóban. Nemcsak az történt, hogy a romák zöme a magyar társadalom átlagát messze meghaladó mértékben veszítette el egyszer és mndenkorra az állását, és szorult k végleg a munkaerõpacról, de az a kevés ember, ak képes volt valamlyen sznten megkapaszkodn a munkaerõpacon, ezt nagyrészt úgy tudta csak megtenn, hogy közben kénytelen volt lemondan a folyamatos foglalkoztatás esélyerõl. Az nstabl foglalkoztatás általánossá válása matt a munkával rendelkezõk jelentõs részét s elérte a társadalm dezntegrálódás: a rendszeres munka hánya egyben a rendszeres életvtel hányát, flléres megélhetés gondokat, valamnt az állam szocáls juttatások és a vállalat szocáls ellátások alacsonyabb szntjét bzonyos esetekben e juttatásokra való jogosultság teljes elvesztését s jelent. 6 Az 1993-as év adatat alapul véve: durván 2 ezer fõs, 14 évesnél dõsebb, nem tanuló, nem nyugdíjas népességet tekntve, a 6 ezer fõs foglalkoztatottság nagyjából 3 százalékos foglalkoztatott arányt jelent.
11 A foglalkoztatás leépülése az életpályák mentén romák és nem romák A munkaerõpacról kszorult munkaképes korú cgány dolgozók mnt azt a 2. táblázat mutatja munkavszonyuk megszûnése elõtt, a rendszerváltozást megelõzõen hosszú, folyamatos munkavszonnyal rendelkeztek. A 2. táblázat alapján arról s képet alkothatunk, hogy a kszorultak nem képvselnek a pachoz korábban gyengébben kötõdõ népességet, mnt azok, akknek a klencvenes évek elején s skerült benn maradnuk a munkaerõpacon. A munkával rendelkezõ, lletve a munkaerõpacról kszorult munkaképes korú romák 1989. évet megelõzõ korább folyamatos munkavszonyának hossza sem a férfak, sem a nõk esetében, egyetlen korcsoportban sem különbözk érdemlegesen egymástól. A teljes foglalkoztatás a múltban a romáknak s zömében ugyanazt jelentette, mnt a társadalom egészének: tartós és az év egészét ktöltõ munkavszonyt. A foglalkoztatás leépülése tehát a romáknál s ugyanarról a bázsról vette kezdetét, mnt a társadalom egészénél. 2. táblázat Hány éves korább munkavszonnyal rendelkeztek 1989-ban átlagosan azok foglalkoztatottak, akk 1994-re már elveszítették, lletve azok, akk 1994-ben s megtartották az állásukat? Az 1989 elõtt ledolgozott évek átlagos száma azoknak a körében, akk Életkor 1989-ben 1994-re már állástalanná váltak 1994-ben s megtartották az állásukat férfak nõk férfak nõk 2 24 éves 5,3 5,3 5,8 5,4 25 29 éves 9,9 7,9 1,5 8,6 3 34 éves 14,3 11,9 14,2 12,4 35 39 éves 18,1 13,6 19,7 15,1 4 44 éves 23,4 15, 24,3 17,2 45 49 éves 28,9 18,4 28,2 23,4 A munkaerõpacról való kszorulás valószínûsége természetesen nagyban azon múlk, mlyen tulajdonságú munkaerõrõl van szó. A szocalzmus gazdaság modelljének csõdje maga alá temette az skolázatlan munkaerõt erõteljesen alkalmazó, génytelen termékeket elõállító, gazdaságtalanul termelõ vállalatok egész sorát, lletve szerkezetváltozásra kényszerítette a gazdaság egészét. Az átmenet válsága nemcsak a globáls munkaerõkeresletet vetette vssza, de átrendezte a munkaerõ-kereslet szerkezetét s: az skolázatlan, lletve alacsony skolázottságú (nyolcosztályos végzettséggel, lletve szakmunkásképzõvel és szakskolával rendelkezõ) munkaerõ ránt kereslet radkálsan vsszaesett, mközben a középfokú (vagy annál magasabb) skolázottságú munkaerõ ránt relatív kereslet megnõtt. S mvel a foglalkoztatás válsága elsõsorban a vállalatokat érntette, s csak elhanyagolható mértékben a (hely és központ) költségvetés szférát, az állásvesztés nkább sújtotta a fzka dolgozókat, mnt a fehérgallérosokat, s ezen keresztül nkább sújtotta a férfakat, mnt a nõket. A munkaerõ-kereslet szerkezetének átrendezõdése különösen kedvezõtlenül érntette a roma népességet: a tpkus roma munkavállaló ugyans alacsony skolázottságú, fzka foglalkozású férf, éppen az a fajta ember, ak ránt a kereslet a nyolcvanas évek közepe óta a legnkább vsszaesett, szemben a medán magyarország munkavállalóval, ak tpkusan középfokú végzettséggel rendelkezk, és kegyenlítettebb arányban férf vagy nõ dolgozó. A cgányság foglalkoztatásának leépülését tehát egyedül úgy követhetjük nyomon, lletve dokumentálhatjuk korrekt módon, ha eközben fgyelembe vesszük a cgány és nem cgány népesség között összetételben mutatkozó nagymérvû eltéréseket. Magya-
12 rán: ha a munkaerõ-pac kszorulást a legfontosabb változók a nem, az életkor és az skola végzettség kontrollálásával követjük nyomon. Ebben a fejezetben erre teszünk kísérletet. Módszertanlag azt az eljárást követjük, hogy kválasztunk egy bzonyos nemû, skola végzettségû korcsoportot mondjuk például a 8 általános skola végzettségû férfaknak azt a csoportját, akk 1984-ben töltötték be a 25 29. életévüket, és ennek a specáls csoportnak a foglalkoztatás élettörténetét követjük nyomon évrõl évre az 1984 és 1994 között eltelt tíz évben. Mndvégg azt a kérdést frtatjuk, hogy az adott csoport hány százalékának skerült megõrzne foglalkoztatott státusát az évek során. A kválasztott kohorszok így természetesen az évek múlásával együtt öregszenek. A példaként említett 25 29 éves korcsoport 1994-ben, amkor a történet végéhez érünk, 35 39 éves lesz. A történelm dõ és a személyes dõ (az életkor) együttmozgása ndokolja azt, hogy a foglalkozás élettörténetek elemzését az 1984-ben 2 39 évesek csoportjára korlátozzuk. 7 Õk ugyans az utolsó megfgyelésünk évében, 1994-ben s még mndg csak 3 49 évesek, tehát még akkor s bõven a munkaképes koron belül vannak. Mnt az elõzõ fejezetben láttuk, épp tt van a döntõ kérdés: a foglalkoztatás erózója mlyen mértékben érntette a munkaképes korú népességet? Az 1984. évet azért választottuk kndulópontnak, mert nagyjából ennek az évnek a néhány éves környezetében lehetettek azok az utolsó békeévek a rendszerváltás elõtt, amkor a teljes foglalkoztatást a maga rendíthetetlennek látszó állapotában még megfgyelhetjük. A történetet nnen, a teljes foglalkoztatás állapotából kndulva kell nyomon követnünk. Mnt az az következõkbõl s remélhetõleg kderül majd, 1989 nem lenne alkalmas elemzés kndulópont, hszen a nyolcvanas évek másodk felének munkaerõpac fejleménye már elõrevetítették a rendszerváltás nyomán bekövetkezett hatalmas mértékû foglalkoztatás leépülés árnyékát (lásd Köllõ [1998]). A cgányság munkaerõ-pac kszorulását nem tudnánk reáls dmenzóban fölmérn, ha nem támaszkodhatnánk valamlyen értelmes összehasonlítás alapra. Ez az összehasonlítás alap természetesen nem lehet más, mnt a magyar népesség egésze. Sajnálatos módon a magyar népesség egészére nézve nem létezk egyetlen olyan longtudnáls adatbázs (vagy akár nagymntás élettörténet kérdõíves adatfelvétel) sem, amely lehetõvé tenné, hogy a rendszerváltozás korszakos történéset az egyén életpályák mentén a nyolcvanas évek közepétõl vagy akárcsak 1989-tõl nyomon követhessük. 8 Ennek hányában pótmegoldásokkal kellett beérnünk. Választott elemzés módszerünk azonban nevezetesen, hogy nem egyének, hanem kohorszok foglalkozás élettörténetét kísérjük fgyelemmel lehetõvé tesz egy vszonylag jól kezelhetõ pótmegoldást kdolgozását. Ha dõben egymást követõ, nagy esetszámú keresztmetszet mntákon belül rögzítünk kohorszokat, 7 A tanulmányban többnyre az 1984-ben 2 39 évesek csoportját összevonva kezeljük. Az ötéves korcsoportokra bontott elemzést elhagytuk, mvel a szûkebb korcsoportok foglalkozás életpályá nem térnek el érdemlegesen egymástól. Kvételt jelentenek a teljes nõ népesség megfelelõ ötéves korcsoportja, ahol a nyolcvanas évek másodk felében körülbelül 2 százalékos rést találunk a legdõsebb és a legfatalabb kohorsz között, am mnden bzonnyal a szülések dõzítésével függ össze. Ugyanez a szabályosság a roma nõk grafkonjan nem lelhetõ fel. Az ötéves korcsoportokra készített grafkonokat a szerzõ az érdeklõdõ olvasó rendelkezésére bocsátja. 8 Soha be nem pótolható mulasztása ez a magyar társadalomtudománynak. E mulasztásért persze a tudományos élet képvselõn kívül azok a potencáls állam megrendelõk és fnanszírozók s felelõsek, akknek akkorban szntén nem jutott eszébe, hogy lyen kutatásokat kezdeményezzenek. (Egyetlen nevezetes kvételt smerünk, a Tárk háztartáspanel-vzsgálatát, amely azonban csak 1992-ben ndult, amkor Magyarország nagyjából túl volt már a munkaerõ-pac átrendezõdések zömén.) Megfelelõ panelvzsgálatok híján legalább arra lett volna szükség, hogy 1992 környékén valamely kellõen nagymntás kérdõíves adatfelvételben egy részletes munkatörténet blokkot s ktöltessenek a megkérdezettekkel. Ezt ma már, tíz évvel a rendszerváltás után nem lehet pótoln.
akkor az egymást követõ évek mntában megfelelõ számú korévvel elcsúsztatott korcsoportok defnálásával a knduló kohorszok kváz panelmntát hozhatjuk létre. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy kohorszspecfkus panelmntánk csaknem mnden évére találjunk nagymntás, keresztmetszet, országosan reprezentatív adatfelvételeket, hogy az egyed adatfelvételek különbözõségébõl fakadó esetleges véletlen ngadozásokat a panelmnta folytonossága segítsen ksmítan. 9 Ezt a feltételt lényegében skerült bztosítanunk: a peródus 11 évébõl 8-ra skerült adatforrást találn, mndössze az 1985., 1986. és 1988. évet nem tudtuk adatbázs hányában ktölten. Adatforrásank a következõk voltak: az 1984. év KSH mkrocenzus egyén fájljából számított adatok, az 1987. év KSH háztartásfelvételbõl számított adatok, az 1989. év KSH háztartásfelvételbõl számított adatok, az 199. év népszámlálás 2 százalékos egyén mntájából számított adatok, az 1991. év KSH háztartásfelvételbõl számított adatok, az 1992. év KSH munkaerõ-felvételek negyedéves adatanak számtan átlaga, az 1993. év KSH munkaerõ-felvételek negyedéves adatanak számtan átlaga, az 1994. év KSH munkaerõ-felvételek negyedéves adatanak számtan átlaga, Mndenütt, ahol az ellenkezõjét külön nem jelezzük, az 1984-ben 2 39 éves korcsoportra számítunk foglalkoztatás arányszámokat. A továbbakban a 6 11. ábra segítségével, szemléletes formában mutatjuk be a kapott eredményeket. Az ábrák használatát (és elõnyben részesítését a táblázatokkal szemben) az ndokolja, hogy panelmntánk dmenzó a nem, az életkor, az skola végzettség, az etnka hovatartozás (cgányok versus teljes népesség), lletve az dõ közül mndg legalább négyet, egyes esetekben pedg egyszerre ötöt mozgatunk. A 6. ábra nemenként mutatja be a foglalkoztatás leépülésének dõbel pályáját, párba állítva egymással a cgány és a teljes népesség grafkonjat. A következõ megfgyeléseket tehetjük. 1. A vzsgált tízéves peródusban a romák állásvesztésének mértéke a magyar társadalom (nem csekély) foglalkoztatás veszteségehez képest s dráma mértékû volt. Amíg a nyolcvanas évek derekán a roma férfak foglalkoztatása nagyjából megfelelt a magyar társadalom férf átlagának legföljebb 4-5 százalékkal maradt el tõle, addg ez a sznte elhanyagolhatóan ks rés hatalmas (45 százalékos) szakadékká mélyült. Hasonló fokú hátrány halmozódott föl a cgány nõk foglalkoztatásában a klencvenes évek elejére, habár azt a nyolcvanas évek közepén s mntegy 2 százalékkal alacsonyabb foglalkoztatás sznt jellemezte, mnt a 2 39 éves magyarország nõ népesség egészét. A roma férfak és nõk állása a vzsgált középgenerácókban gyakorlatlag kétharmad részt megszûntek. 2. A 2 39 éves teljes nõ népesség vszonylag mérsékelt (1 százalékos) foglalkoztatás vesztesége alapvetõen arra vezethetõk vssza, hogy az õ körükben gen magas arányt képvselnek a költségvetés szféra fehérgalléros állása, melyeket csak kevéssé kezdett k az átmenet foglalkoztatás válsága. A roma nõket ezzel szemben fõként a vállalat szféra alkalmazta, ráadásul fzka munkakörökben, így állásak nagyjából hasonló módon és mértékben szûntek meg, mnt a roma férfaké. A 7. és a 8. ábra a cgányság szempontjából releváns 1 skola végzettségenként ( 7 13 9 Emellett természetesen arra s ügyeln kell, hogy a skolázottság, lletve foglalkoztatás csoportok meghatározása valamenny keresztmetszet mntában azonos módon történjék. 1 Az elemzésbõl mnthogy az a cgányvzsgálat mntája alapján, alacsony esetszáma következtében semmféle bontás szernt önállóan nem tárgyalható kzártuk a középskola és a felsõfokú végzettség vzsgálatát.
14 6. ábra A 2 39 évesek hány százalékának skerült megõrzne foglalkoztatott státusát 1984 és 1994 között etnka hovatartozástól és nemtõl függõen? (2 39 évesek 1984-ben) 1 1 9 Teljes népesség 9 8 8 Teljes népesség 7 7 6 Cgány népesség 6 5 5 4 4 Cgány népesség 3 3 2 2 1 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 Férfak Nõk
7. ábra A 2 39 évesek hány százalékának skerült megõrzne foglalkoztatott státusát 1984 és 1994 között skola végzettségtõl, nemtõl és etnka hovatartozástól függõen? (2 39 évesek 1984-ben) 1 9 8 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 Teljes népesség Cgány népesség 1992 1993 1994 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 Cgány népesség Teljes népesség 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 A 7 osztályt végzett férfak A 7 osztályt végzett nõk 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 A nyolc osztályt végzett férfak Teljes népesség Cgány népesség 1992 1993 1994 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 Teljes népesség Cgány népesség 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 A nyolc osztályt végzett nõk 15
16 8. ábra A 2 39 éves szakmunkás végzettségûek hány százalékának skerült megõrzne foglalkoztatott státusát 1984 és 1994 között nemtõl és etnka hovatartozástól függõen? (2 39 évesek 1984-ben) 1 1 9 Teljes népesség 9 8 8 Teljes népesség 7 7 6 Cgány népesség 6 5 5 4 4 Cgány népesség 3 3 2 2 1 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 1984 1985 1986 1987 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 Férfak Nõk
osztály, 8 osztály, szakmunkásképzõ-szakskola 11 végzettség), valamnt nemek szernt mutatja be a romák és a teljes népesség foglalkoztatás helyzetének dõbel alakulását. Az skolázottság mnt új dmenzó bevonása az elõzõeknél fnomabb megállapításokat tesz lehetõvé. 1. Mndenekelõtt megállapítható, hogy a cgány népesség és a teljes népesség közt foglalkoztatás olló hallatlan mértékû knyílása nem kzárólag összetételhatás következménye. Nem csupán arról van szó, hogy a romák a népesség egészéhez képest sokkal skolázatlanabbak, s ezért következett be a népesség egészét messze meghaladó mértékû állásvesztésük. Bár az skolavégzettség-specfkus grafkonok tanúsága szernt nylvánvalóan ez a tényezõ s szerepet játszk, 12 az a tény, hogy a befejezetlen általános skola végzettségû nõk kvételével valamenny kombnált skola végzettség és nem szernt csoportban mutatkozk legalább 1, de többnyre nkább 2-3 százalékos különbség az 1994. év állásmegtartás képességben, holott a peródus elején ezek a különbségek sehol nem haladták meg a tíz százalékot, arra utal, hogy az skola végzettség (valamnt a nem és az életkor) mellett más tényezõk s befolyásolják a cgány és nem cgány népesség közt foglalkoztatás esélyekben mutatkozó különbségek alakulását. Ezek az egyéb tényezõk nagyjából háromfélék lehetnek: a munkaerõ-pac jártasságok skola végzettséggel nem mérhetõ komponense, a terület hátrányok és a dszkrmnácó. Az skola végzettségtõl független tudáselemek számszerûsítését nem tudjuk megoldan, a terület hátrányok és a dszkrmnácó hatásának szétválasztására pedg a következõ fejezetben, az 1993. év állapot elemzése során teszünk kísérletet. 2. A 7 8. ábrákon ráadásul az s megfgyelhetõ, hogy a teljesen skolázatlanok ( 7 osztály) csoportján belül a 8 osztályt, lletve szakmunkásképzõt végzettekhez képest vszonylag mérsékelt a cgányság foglalkoztatás hátránya a népesség egészéhez képest, holott nylvánvalóan ebben a csoportban a legnagyobb a cgányság relatív terület hátránya a népesség egészéhez képest. A cgány népesség terület elhelyezkedésének sajátosságaból 13 fakadó összetételhatások tehát mnden bzonnyal mérsékelt szerepet játszanak a teljes népesség és a cgányság közt skolavégzettség-specfkus foglalkoztatás olló szétnyílásában. Ezt a sejtésünket a késõbbekben megerõsítk a következõ fejezet számítása. Ott kmutatjuk majd, hogy a terület hátrányok, ha csak olyan mértékben érnék a romákat, mnt az azonos skolázottságú teljes népességet, messze nem járnának olyan súlyos foglalkoztatás következményekkel, mnt amlyeneket terület hátrány okán a romák valójában elszenvednek. A 9 1 11. ábra két új szempontot hoz be az elemzésbe: a pályakezdõk elhelyezkedés esélyet és a kora nyugdíjazást. Közös sajátosság, hogy mnd a pályakezdõk, mnd a potencáls kora nyugdíjazottak a munkaképes korú népesség állástalanság kockázatnak különösen ktett csoportjat alkotják. Szándékosan használtuk a potencáls kora nyugdíjazottak kfejezést. Ezen a gyûjtõnéven értjük mndazokat a nyugdíjkorhatár alatt, de már legalább középgenerácóhoz tartozó (legalább 35 éves) egyéneket, akk 1. egyén 17 11 A romák esetében hogy az esetszámot növeljük a szakmunkás-szakskola végzettségûek mellé bevettük mndazokat a 2 39 éves embereket s, ak közép- vagy felsõfokú végzettséggel rendelkeznek. A teljes népesség esetében a szakmunkás végzettség kzárólag szakmunkásképzõt, lletve szakskolát végzett embereket foglalja magában. Mndez nem torzítja lényegesen a mondandónkat, egyrészt mvel a közép- és felsõfokú végzettségû romák száma elenyészõen kcs, másrészt mvel az õ bevonásuk a adott csoport foglalkoztatás helyzetét a valóságosnál némleg jobbnak mutatja, márpedg az így velük együtt s lényegesen rosszabb, mnt a tsztán szakmunkás végzettségû népesség egészéé. 12 Az skola végzettséggel kontrollált cgány teljes népesség grafkonok különbsége ugyans mnden esetben komolyabb mértékben alatta maradnak az skola végzettség szernt nem bontott aggregált grafkonok eltérésenek (lásd a 6. ábrát!). 13 Nevezetesen abból, hogy a romák messze fölülreprezentáltak a községekben, lletve a község és város településkategórán belül azokon a településeken, ahol a hely munkanélkülség ráta magas. Ennek a felülreprezentácónak a foka annál magasabb, mnél alacsonyabb skola végzettségû az adott roma, lletve nem roma csoport.
18 szerencsétlenségük folytán valamlyen betegségben, lletve fogyatékosságban szenvednek, vagy 2. olyan munkakört töltenek be, amelynek megszüntetése a vállalat számára nem jár más munkakörökre vagy termelés folyamatokra átterjedõ pótlólagos veszteségekkel, vagy 3. akk a hely, lletve vállalaton belül munkaerõpacon margnáls helyzetben vannak, és nem rendelkeznek sem a lakóhely közösségükben, sem a vállalaton belül befolyásos rokonokkal, barátokkal vagy smerõsökkel, akk ha a szükség úgy kívánja érdekeket felkarolhatnák. Ha a gazdaság helyzet rossz, és leépítésekre kerül sor, akkor a munkáltatók számára a legkevesebb veszteséggel (és munkahely konflktussal) az jár, ha elõször tõlük szabadulnak meg. 14 Ugyanígy mûködk a dolog akkor s, ha nem a vállalatok kezdeményezk az dõ elõtt nyugdíjazást, hanem maguk a munkavállalók menekülnek nyugdíjba akkor, ha állásakat fenyegetve érzk. A leszázalékolás eljárás rendszerében meglevõ lazaságok tág teret engedhetnek ennek. A társadalombztosítás (lletve a költségvetés) szemet hunyhat e lazaságok fölött, hszen amt a nyugdíjakon elveszít, azt megtakaríthatja a munkanélkül-ellátáson, s ráadásul a jövõben várhatóan algha foglalkoztatható emberek gondját ezzel egyszer s mndenkorra levesz az állam (és hely) ellátórendszerek válláról. Hasonló oknál fogva vannak a veszélyzónában a pályakezdõk, különösképpen pedg a nem rtka szakmákkal rendelkezõ alacsony vagy közepes skola végzettségûek. Leépítések dején többnyre felvétel zárlatot s hrdetnek a vállalatok. Ha pedg a gazdaság egészében leépítések folynak, akkor a pályakezdõk aggregált beáramlás rátája s csökken fog. Kérdés csak az, hogy a leépítésekhez képest mlyen ütemben. Jó okunk van azt feltételezn, hogy gyorsabb ütemben romlanak a pályakezdõk alkalmazás esélye, mnt az állásban levõk állásmegtartás esélye, vagy ha a leépítésekkel azonos ütemben csökkennek s a pályakezdõk alkalmazás esélye, akkor az esélyek romlása náluk egy korább dõponttól vesz kezdetét. Az okok hasonlóak, mnt potencáls dõ elõtt nyugdíjazások esetében: egyrészt a vállalatnak mnden egyéb feltétel változatlansága mellett olcsóbb nem felvenn valakt, mnt esetleg valamlyen vállalatspecfkus jártasságot szerzett dolgozót elbocsátan; ráadásul az elbocsátás költséget sem kell vselne; másrészt a felvételek szüneteltetése nem jár vállalaton belül konflktussal, mnt az elbocsátás. Hogyan jön tt a képbe a cgányság problematkája? Kétféle módon: egyrészt úgy, ha a romák körében nagyobb arányban fordulnak elõ rossz egészség állapotú vagy szerencsétlenebb emberek, lletve olyanok, akk a vállalatok által vszonylag könnyen nélkülözhetõ munkaköröket töltenek be; másrészt pedg azáltal, ha a romák ntegrácója a hely társadalom szövetébe vagy az õket alkalmazó vállalat társadalm szervezetébe gyengébb, mnt a népesség több csoportjáé. Mndkét esetnek ugyanaz a kmenetele: még ha a munkáltatók nem dszpreferálnák a roma dolgozókat, lletve álláskeresõket, akkor s a könnyebb ellenállás rányában haladva a fent említett okok következtében nagyobb arányban fogják õket dejekorán nyugdíjazn, lletve jelentkezésüket elutasítan. 15 Mnderre természetesen külön tényezõként rárakódhat a romákat specálsan érntõ foglalkoztatás dszkrmnácó hatása s. 14 Lásd errõl Fazekas Köllõ [199] beszámolóját (215 219. o.) a nyolcvanas évek végérõl. 15 Nem kell tt valamféle ördög összeesküvésre gondoln. Elegendõ, ha belegondolunk abba, hogyan fest egy konkrét felvétel vagy elbocsátás sztuácó egy vállalatnál. Ha felvétel zárlat van, és mégs vannak pályakezdõ jelentkezõk, akkor nylván olyan esetekben tesznek kvételt, ahol a jelentkezõ felvételét vagy vállalat beltagok (rokonok, barátok, smerõsök), vagy a vállalat vezetõvel kapcsolatban álló, a hely társadalomban súllyal rendelkezõ kültagok támogatják. Hasonlóképpen: elbocsátások esetében nylván azok rendelkeznek nagyobb túlélés eséllyel, akknek érdekében valak, aknek a szava számít, hajlandó szót emeln. Ennek az ezer számban smétlõdõ, trváls mkroszntû döntés sztuácónak anélkül, hogy ezt bárk akarná makrosznten természetesen az lesz a következménye, hogy a társadalomba gyengébben ntegrálódott emberek így a cgányok mnden más feltétel változatlansága esetén s nehezebben tudják megtartan a munkahelyeket, lletve nehezebben tudnak álláshoz jutn, mnt az átlag.
9. ábra Az 1984-ben 2 39 évesek hány százalékának skerült megõrzne foglalkoztatott státusát, lletve a mndenkor pályakezdõk hány százalékának skerült elhelyezkedne 1984 és 1994 között etnka hovatartozástól és skola végzettségtõl függõen? 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 2 39 éves Pályakezdõ (15 19 éves) 1988 1989 199 1991 1992 1993 1994 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 2 39 éves Pályakezdõ (15 19 éves) 199 1991 1992 1993 1994 A nyolc osztályt végzett cgányok A nyolc osztályt végzettek, teljes népesség 1 9 8 1 9 8 2 39 éves 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 1988 2 39 éves Pályakezdõ (15 19 éves) 1989 199 1991 1992 1993 1994 7 6 5 4 3 2 1 1984 1985 1986 1987 1988 1989 Pályakezdõ (15 19 éves) 199 1991 1992 1993 1994 19 Szakmunkásképzõt végzett cgányok Szakmunkásképzõt végzettek, teljes népesség
2 A 9 1. ábra a pályakezdõk, 16 a 11. ábra pedg kora nyugdíjazottak helyzetének alakulását vesz szemügyre. A pályakezdõk közül kválasztottuk a nyolc osztályt, lletve szakmunkásképzõt-szakskolát végzetteket, hszen õk teknthetõk a fatal roma generácó derékhadának. 17 Am a tartalm eredményeket llet, a 9. ábra jól szemléltet annak az általános megállapításnak a jogosultságát, hogy a foglalkoztatás sznt nagymértékû csökkenése dején különösképpen romlk a pályakezdõk helyzete. Mnd a cgány, mnd pedg a teljes népesség megfelelõ grafkonjan ugyanazt látjuk: a pályakezdõk álláshoz jutás esélye nagyobb mértékben romlanak akár nyolc osztályt, akár szakmunkásképzõt végeztek, mnt amlyen mértékben kszorulnak a pacról a hasonló végzettségû állásban levõk. Nemcsak a pozícóromlás mértéke nagyobb a pályakezdõk esetében, de hamarabb s érte el õket a foglalkoztatás válság, mnt az állásban levõket. A 1. ábrán a roma és a teljes népesség helyzetét összehasonlító, a pályakezdõk helyzetét bemutató skolavégzettség-specfkus grafkonok szntén gazolják korább sejtésenket: a cgány pályakezdõk helyzete hamarabb kezd romlan, és különösen a szakmunkásképzõt végzetteké nagyobb mértékben romlk, mnt a teljes népesség velük egyívású reprezentánsaé. A kora nyugdíjazás problémáját a 11. ábra mutatja be. Az ábra akárcsak a pályakezdõké egyszerû keresztmetszet megfgyeléseket rögzít: azt mutatja meg, hogy a megfgyelések évében (1984-ben, 1989-ben és 1994-ben) az adott ötéves korcsoporthoz 18 tartozó személyek hány százaléka volt nyugdíjban. Mvel az ábrákon szereplõ valamenny korcsoport a nyugdíjjogosultság koron nnen van, mnden nullától különbözõ adat mögött kora nyugdíjazás áll. A kora nyugdíjazásnak három jellegzetes esetét különböztethetjük meg: 1. a leszázalékolást (rokkantnyugdíjasítást), amelyre 67 százalékos munkaképesség-csökkenés 19 esetén kerülhet sor; 2. a elõnyugdíjazást, amelyre három évvel a nyugdíjkorhatár elérése elõttõl van mód, amennyben a munkáltató fölmondást vagy létszámleépítést kerül el ezzel, és hajlandó vseln a nyugdíjkorhatár eléréség tartó maxmum három évben a nyugdíjfolyósítás terhet; 3. végül a korkedvezményes nyugdíjazást, amelyre egyes egészségre súlyosan ártalmas munkakörökben nyílk lehetõség, lletve bzonyos foglalkozások (például fegyveres testületeknél végzett munka) esetén. Noha a rendelkezésünkre álló adatforrások nem teszk lehetõvé, hogy a kora nyugdíjazás esetet megkülönböztessük, az aggregált statsztkákból azonban jól smert, hogy az dõ elõtt nyugdíjazások zömét a rokkantnyugdíjazás tesz k. Ebben pedg, mnt már említettük, a társadalombztosítás ntézménye hosszú dõn át partnere voltak azoknak a dolgozóknak, akk mnthogy állásakat nem tudták megtartan stabl jövedelemforráshoz csak leszázalékoltként juthattak. A rokkantnyugdíjazás a nyolcvanas évek közepe óta a munkanélkülség elõl kényszerû menekülés jellegzetes formájává vált. Hogy munkanélkülség elõl menekülésnek ezzel az eszközzel ugyancsak éltek az 1984 és 1994 között tíz évben, az a grafkonokról jól leolvasható. A teljes népességen belül az 1994. évben lásd 11. ábra a 1984. év adatához képest csaknem a duplájára (férfak), 16 A pályakezdõk meghatározását a következõképpen oldottuk meg: a cgány munkatörténeteket regsztráló pllanatfelvétel-fájlban pályakezdõnek tekntettünk mnden olyan, legalább nyolc általánost végzett egyént, ak a mndenkor tárgyévben töltötte be a 15 19. életévét, és az adott évben szerepelt elõször mnt skolából frssen klépett személy érvényes kóddal a munkatörténet esetek között. A népesség egészére reprezentatív keresztmetszet adatfájlokban a pacra való frss belépést közvetlenül nem tudtuk azonosítan; ott egyszerûen az aktuáls életkorral és a megfelelõ skola végzettség meglétével határoztuk meg a pályakezdõket. 17 A közép-, lletve felsõfokú végzettségû pályakezdõk helyzetének külön elemzésétõl eltekntettünk, hszen õk még a fatal roma kohorszokban s sznte teljesen elenyészõ részarányt képvselnek. 18 Itt tehát nem egyes kohorszokat követünk az dõben! 19 Specáls esetben 5 százalékos munkaképesség-csökkenés megállapítása esetén s sort kerülhetett a leszázalékolásra; ebben az esetben azonban a leszázalékoltak csak egy alacsonyabb összegû úgynevezett átmenet szocáls járadékra lettek jogosultak.