Daphne Clair Hazatérő tündér Még most is élénken emlékszik Bryn az egykori intézőjük vadóc kislányára, aki a birtokon szaladgálva gyorsan elszaggatta rózsaszín tündérruháját. Rachel azóta egyetemet végzett, komoly nő lett, és a férfi édesanyjának kérésére tér vissza, hogy megírja a Donovan család történetét. A feladattól ugyan nem riad meg, de attól a gondolattól már igen, hogy hosszabb ideig együtt kell laknia Bryn Donovannel, akiért kamaszkorában rajongott, és aki még mindig lenyűgöző erővel hat rá
1. FEJEZET Rachel? Bryn Donovan összevonta sötét szemöldökét, ahogy tekintete az édesanyjáéval találkozott. Kissé előrehajolt a régimódi, sötétzöld bársony karosszékben. Csak nem Rachel Moore? Lady Pearl Donovan törékeny alakja szinte elveszett a hatalmas karosszékben, amely a fiáéval szemben, a kandalló előtt állt. Miért ne? mosolygott, és a szeme lelkesen csillogott. Vonásain eltökéltség tükröződött. A fia jól ismerte ezt az arckifejezést. A törékeny külső élénk szellemet és töretlen akaratot takart. Még nagyon fiatal adott hangot kétségeinek Bryn. Pearl hangosan felnevetett. Úgy, ahogy csak egy anya engedheti meg magának immáron harmincnégy éves, sikeres üzletember fiával szemben. Bryn Új-Zéland gazdasági életében általános nagyrabecsülésnek örvendett. Kevés ellenfele részben az egykori alkalmazottak közül került ki, akik nem tudtak megfelelni az általa támasztott magas követelményeknek, részben pedig a versenytársak közül, akik nem tudták elviselni, hogy milyen sikeresen vezeti a családi vállalatot, amióta átvette. Ugyan, Bryn! Már tíz éve, hogy a Moore család elhagyott minket. Időközben Rachel kiváló történész lett. Hiszen meséltem neked, hogy egy könyvet is írt. Azt hiszem, azóta már kettőt is. Bryn aligha mondhatta meg az anyjának, hogy mindent kitörölt az emlékezetéből, ami Rachel Moore-ral kapcsolatos. Tudod, hogy az apád mindig szerette volna megírni a család krónikáját folytatta Pearl. Emlékszem rá, hogy említette. Ez azon tervek egyike volt, melyeket az öregúr a nyugalomba vonulása után kívánt megvalósítani. A jó borok és likőrök ártalmatlannak tűnő élvezete azonban váratlanul megbosszulta magát, és korai halálát okozta. Az ő emlékére akarom megíratni jelentette ki határozottan az özvegy. Azt gondoltam, örülni fogsz neki. Az asszony szeme gyanúsan megcsillant. Bryn, a józan, de érzékeny lelkű üzletember, nem volt felvértezve a jellegzetes női fegyver ellen. Végül is az édesanyja másfél évi gyász után most először mutat valami iránt érdeklődést. Végre nem látszik összetörtnek, és olyan határozottnak tűnik, mint a férje halála óta még soha. Ráadásul neki egyedül az a baja, hogy néha még mindig lelkiismeret-furdalással ébred, ha az alig tizenhét éves Rachelről álmodik, a rakoncátlan, sötét fürtjeiről, bizalomteljes, barna szeméről és izgató szájáról. Ez természetesen nem ok arra, hogy az édesanyja tervei ellen tiltakozzon. Azt hittem, Amerikában van. Rachel, miután angolból és történelemből megszerezte a mester fokozatot, Amerikában tanult tovább, azután ott tanított az egyetemen. Már hazajött. Aucklandben kapott óraadói megbízást. A jövő évben kezd ott dolgozni, addig szüksége van valami áthidaló megoldásra. Jobbat el sem képzelhetnénk, hiszen nem idegen számunkra. Itt is lakhat Itt? Az egykori intéző és a felesége, amikor lányuk megkezdte tanulmányait, Waikato körzetbe költözött. Bryn azt hitte, hogy az egyetlen kapcsolat köztük és az édesanyja 2
között annyi, hogy karácsonykor üdvözlőlapokat küldenek egymásnak. Pearl azonban hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott velük. Igen. Most a szüleinél van magyarázta Lady Donovan, és egy vagy két hét múlva tud ideutazni és munkához látni. A legésszerűbb megoldás, hogy ideiglenesen a birtokra költözik. Végül is hozzá kell férnie a családi feljegyzésekhez, azokat pedig nem szívesen adnám ki a kezemből. Pearl némileg aggodalmas arcot öltött. Persze elég sokba fog kerülni. Nem számít adta meg magát vonakodva Bryn. Persze, ha Rachel egyáltalán elvállalja a munkát. Ha egy kis szerencsém van, reménykedett, még elutasíthatja. Pearl arcát sugárzó mosoly derítette fel. Az édesanyja és én már mindent elrendeztünk. Rachel útban Auckland felé igyekezett bebeszélni magának, hogy Bryn Donovan az elmúlt tíz év alatt nyilván sokat változott. Sötét haja bizonyára kifakult, és talán pocakot is eresztett a sok üzleti ebéd és vacsora következményeképp. Ha az apjára ütött, lehet, hogy még az orra is vörös a gyakori borozgatástól. Sir Malcolm roppant derék ember volt. Keményen dolgozott, és munkája gyümölcséből bőkezűen juttatott másoknak is. Nemesi címét nemcsak annak a szolgálatnak köszönhette, amelyet az ország gazdaságáért tett, hanem szociális elkötelezettségének is. Rachel azonban rövidesen meggyőződhetett arról, hogy a Donovan-birodalom örököse éppen olyan ragyogóan fest, mint ahogy emlékeiben élt. Alighogy leszállt Aucklandben a buszról, azonnal észrevette a férfit a buszpályaudvaron nyüzsgő tömegben. Hogy is ne akadt volna meg a szeme ezen a széles vállú, keskeny csípőjű, tekintélyt parancsoló jelenségen? Különös érzés kerítette hatalmába, miközben némi habozás után elindult felé. Bryn szeme felcsillant, amint az érkező tömegben megpillantotta és felismerte a lányt. Ahogy Rachel odaért hozzá, a férfi tekintete elismerően futott végig világoszöld vászonkabátján, fehér batisztblúzán, hozzá illő szoknyáján és pántokból font bőrcipőjén. Sötét haja kontyba volt tűzve, amitől magasabbnak látszott, és a megjelenése komolyabbnak tűnt. Rachel csak most, közvetlen közelről vette észre a finom ráncokat Bryn szeme körül és a homlokán. Rachel szólalt meg a férfi. A hangja mélyebb volt, mint ahogy a lány emlékezett rá. Milyen szép, komoly hölgy lett belőled! Milyen más, mint az egykori féktelen kamasz lány! Sok idő telt el. Rachel elégedetten vette tudomásul, hogy a hangja olyan szilárd, ahogy az egy sikeres nőhöz illik. Időközben felnőttem. Azt látom jegyezte meg a férfi sokatmondóan. A lányon borzongás futott végig, ami roppantul nyugtalanította. Tíz év telt el, és Bryn még mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőle, mint annak idején. De hiszen ez nevetséges! Csak akkor sikerült összeszednie magát, miután berakták a csomagokat a csillogó BMW-be, és elindultak kifelé a városból. Elfordította a tekintetét a Waitemata kikötő csillogó vizéről, amelyet egy ideje már mereven bámult, és megszólalt: Köszönöm, hogy értem jöttél. Remélem, nem okozott kellemetlenséget. Egy cseppet sem. De ugye már nem laksz otthon, Rivermeadowsban? Rachel nagyon igyekezett leplezni elfogódottságát. Nem azt mesélte az édesanyja, hogy Pearl egyedül lakik a hatalmas házban? 3
Egy belvárosi lakásban lakom magyarázta a férfi. Az apám halála óta azonban hétvégenként általában az anyámnál vagyok, néha hét közben is. Tulajdonképpen azt hittem, hogy az anyám el fog költözni, de úgy látszik, nagyon ragaszkodik a házhoz. A Donovan-birtok korábban egy kis vidéki közösség középpontja volt, később zöld szigetet képezett a főváros szélén egyre jobban terjeszkedő elővárosok között. De hiszen Rivermeadows csak félórányira van a várostól. Az édesanyád nem vezet már? Rachel emlékezett rá, hogy Lady Donovan a szeretett kis sportkocsiját néha olyan hajmeresztőén vezette, hogy a fia és a férje holtra rémült tőle. Pearl csak nevetett, és úgy vélte, hogy a férfiaknak előítéleteik vannak a női vezetőkkel szemben. Az apám halála óta alig hagyta el a házat. Talán jót tesz majd neki, hogy vele leszel. A férfi hangjából mintha némi kényszeredettség csengett volna ki. Ami azt illeti, Rachel sem kapott két kézzel azon, hogy idejöhessen. Mivel azonban semmi megfelelő kifogás nem jutott eszébe, amikor az édesanyja előadta, hogy milyen tökéletes munka vár rá Rivermeadowsban, kénytelen volt elfogadni az ajánlatot. Bár a magas óradíj sem volt elhanyagolható szempont. Örülök, hogy viszontlátom Rivermeadowst jegyezte meg, és remélte, hogy csak képzelődött, amikor úgy találta, hogy Bryn nem igazán lelkesedik. Számomra sok csodálatos emlék fűződik ehhez a házhoz. A férfi különös tekintetet vetett rá, aztán újra az útra szegezte a tekintetét. Rachel elmerengve nézett ki az ablakon. Egy bizonyos eseményre azért nem szívesen emlékezett vissza. Igyekezett magának bebeszélni, hogy Bryn azt már réges-rég elfelejtette. Ő akkor még éretlen kamasz lány volt, akit túláradó érzelmei vezéreltek, Bryn viszont már felnőtt férfi. Nagyon sajnálom, ami az édesapáddal történt. Írtam az édesanyádnak egy lapot. Szegényt porig sújtotta apám halála. Rachelnek újra feltűnt a ránc a férfi homlokán. Aggódsz miatta? Ennyire látszik rajtam? Csak azok számára, akiknek fontos vagy, akarta mondani Rachel, de lenyelte. Remélhetőleg Bryn nem vette észre, hogy ő annak idején egy éven keresztül minden mozdulatát figyelte, amikor csak a közelében volt. Azóta megváltozott, és minden bizonnyal Bryn is. A férfi huszonöt éves korában elvállalta a Donovan cég egy új részlegének teljes felelősségét. Olyan sikeresen dolgozott, hogy a fafeldolgozás nemzetközi piacán is megalapozta a cég hírnevét, és különböző országokban leányvállalatokat létesített. Időközben aztán az egész cég vezetése az ő kezébe került. Nem csoda, hogy olyan embernek látszik, akinek hatalma van, és azt ki is tudja használni a maga javára. A ház éppen olyan volt, ahogy Rachel emlékezett rá. A jó karban lévő, kétszintes, fehér udvarház a 19. században épült Új-Zéland híres fájából, a kauriból, amely a Donovan fűrésztelepről került ki. A homlokzat képét egy nagy, oszlopos veranda uralta. A hatalmas gyepfelületre és virágoskertre öreg tölgyek vetettek árnyékot, valamint egy óriási magnóliafa, amelyen krémszínű virágok pompáztak. A félkör alakú kocsifelhajtót levendula- és rózsaágyás szegélyezte. Bryn megállt a széles kőlépcső előtt. Röviddel ezután kinyílt a súlyos bejárati ajtó, és megjelent Pearl Donovan világoszöld ruhában. Egy pillanatra megállt a küszöbön, aztán lesietett a lépcsőn, és karjába zárta Rachelt. Jaj, de örülök, hogy látlak! Az asszony egy lépést hátrált. És milyen csinos lettél! Hát nem elragadó, Bryn? Tényleg gyönyörű! Úgy van helyeselt kurtán a férfi. Hova vihetem a holmiját? 4
A rózsaszín szobába felelte az anyja. Addig én felteszem a kávét. Ha készen vagy, Rachel, a teraszon kávézhatunk. Rachel követte Brynt felfelé a lépcsőn, a nagy, hűvös hálószobákhoz. A férfi a vállával belökött egy félig nyitott ajtót/végigment a vastag, süppedős szőnyegen egy faragott ládához, amely a sötét rózsaszín brokáttal bevont, dupla ágy lábánál állt. A bőröndöt a ládára tette, a kisebbik táskát, amelyben a szakkönyvek voltak, a földre. Itt akarod a laptopot használni? Lent a könyvtárban is dolgozhatsz. Inkább itt mondta a lány, és Bryn a számítógépet a két magas ablak között álló diófa asztalra helyezte. A férfi végignézett a világos rózsaszín rózsákkal díszített tapétán. Remélem, jól fogod itt érezni magad mondta. Az arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy neki nem lenne ínyére. A lány mosolyogva bólintott. Az anyámnak igaza van mondta a férfi. Valóban csinos lettél. Aztán elfordította a tekintetét. A fürdőszobád ott van intett a fejével egy ajtó felé. Egyedül a te rendelkezésedre áll. Ha még valamire szükséged van, az anyám majd kisegít. Nos, akkor rövidesen találkozunk! Az ajtóhoz ment, de még egyszer visszafordult. Isten hozott nálunk, Rachel! Miután Rachel felfrissítette magát és felvett egy lapos sarkú szandált, lement a földszintre. Keresztülsétált a hatalmas ebédlőn, és kilépett a teraszra, amelyet szőlőlugas árnyékolt be. Bryn és az édesanyja egy nádfonatú asztalnál ültek, amelynek üveglapján egy nagy tálca állt a kávéskészlettel. Bryn azonnal felállt, és kihúzott Rachelnek egy széket. Amíg Lady Donovan kitöltötte a kávét, és élénk csevegésbe kezdett, Bryn hátradőlt a székében. A nyugodalmas délutáni kávézás szokatlan volt tettvágytól fűtött természetének. Pearl nem győzte kérdésekkel ostromolni a rég nem látott vendéget, hogy s mint volt Amerikában. Ragaszkodott hozzá, hogy Rachel már elég idős ahhoz, hogy visszategezze. Ahogy befejezték a kávézást, Rachel felajánlotta, hogy segít elmosogatni a poharakat, Pearl azonban a fejét rázta. Nem házimunkára alkalmaztunk. Bryn, légy szíves vezesd végig Rachelt a kerten, és mutasd meg neki, hogy mi minden változott! Ki végzi különben a házimunkát? kérdezte Rachel, miközben lementek a széles lépcsőn. Egy házvezetőnő. A hét három délutánján jön, de hétvégén nem. Átvágtak a gyepen, és elmentek az úszómedence mellett, amely kissé eldugva, a bokrok között rejtőzött. Annak idején Rachelnek és a fivéreinek szabad bejárásuk volt a kertbe, azzal a feltétellel, hogy nem teszik tönkre a virágágyakat. Rachel kislányként nagyon szeretett itt bújócskázni és fára mászni. Továbbmentek a magas fák árnyékában, míg egy téglafalhoz értek. Itt volt valamikor az átjáró Rachelék házához. Bizonyára tudod, hogy a házat bérbe adtuk magyarázta Bryn. A lány bólintott. Az út a faltól egy eldugott helyen fekvő nyári lakhoz vezetett, melynek a tetejét moha fedte, és falaira magasan felfutott a borostyán. Rachel remélte, hogy Bryn nem veszi észre a zavarát, ahogy elhaladtak előtte. Rá sem mert nézni, inkább úgy tett, mintha elmerülne az út másik oldalán virító nebáncsvirágok csodálatában. Ahogy végül egy illatos jázminnal díszített pergolához értek, Rachel óvatosan megérintett egy ágat, és mélyen beszívta az illatát. Bryn a következő pillanatban odanyúlt, letörte az ágat, majd Rachel elé tartotta. 5
Köszönöm lehelte a lány. A férfi olyan közel állt hozzá, hogy hirtelen alig kapott levegőt. Bryn átható, kérdő tekintete az arcán nyugodott. Rachel gyorsan lehajtotta a fejét, de ahogy továbbment, a keble súrolta a férfit. A lány elvörösödött, és mivel Bryn már megint mellette volt, a jázminra szegezte a tekintetét. Hirtelen megbotlott egy gyökérben, mivel izgalmában nem nézett a lába elé. Bryn azonnal elkapta a karját. Nem történt bajod? Nem, köszönöm. A lánynak fájt a meztelen lábujja, de nem nézett le, hanem megnyugtatóan rámosolygott Brynre. A férfi aggodalmas pillantást vetett a lány lábára. De hiszen vérzel! Bryn eleresztette Rachel karját, leguggolt, és gyengéden átfogta a lány bokáját. Kapaszkodj belém! mondta, és a térdére támasztotta a lány lábát. Rachel kénytelen volt a férfi vállára tenni a kezét, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. Semmiség tiltakozott, és megpróbálta elhúzni a lábát. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy a férfi erősebben szorította. Ez nagyon fájhat. Vissza kell mennünk a házba. A férfi felegyenesedett, és a könyökénél támogatva visszavezette a lányt a házba, egyenesen a földszinti fürdőszobába. Noha a lány váltig állította, hogy egyedül is boldogul, a férfi szelíden lenyomta a régimódi fürdőkád széles peremére. Óvatosan megtisztította a seb környékét, fertőtlenítőszert tett rá, majd tapaszt ragasztott rá. Rachel megköszönte, majd felhúzta a szandálját, és felállt. Bryn óvatosan megfogta a kád szélére letett jázmint. Ahelyett azonban, hogy a lány kezébe adta volna, titokzatos mosollyal a kontyába szúrta. Aztán a lány hátára tette a kezét, és kivezette a fürdőszobából. Pearl éppen akkor jött ki a konyhából. Itt maradsz vacsorára, Bryn? Ropogós sült készül a sütőben. A férfi egy pillantást vetett az órájára. Szívesen, de utána el kell mennem. Csak most vette észre Pearl a kötést Rachel lábujján. Jaj, megsérültél? Csak a lábujjamat ütöttem be. Miután Rachel megnyugtatta Pearlt, felment a szobájába, hogy kicsomagoljon. Amikor újra lejött, Bryn és az édesanyja a kisszalonban ültek, és italt kortyolgattak. Ahogy Rachel belépett, Bryn azonnal felállt, és felajánlotta a karosszékét. A lány azonban a fejét rázta, és helyet foglalt a faragott karfájú kanapén. Kérsz egy italt? kérdezte Bryn. Hát persze hogy kér! A fiam azt hiszi, hogy még mindig kislány vagy fordult Pearl nevetve Rachelhöz. Ugyan, dehogy! Bár a sebtapasz némileg a múltra emlékeztet. Kislánykorodban gyakran bajba sodort a fékezhetetlen kalandvágy csipkelődött a férfi. Azt már régen kinőttem. Most viszont jólesne egy gin tonikkal. Bryn odament a pompás bárszekrényhez, elkészítette az italt, beletett egy fél citromkarikát, és átnyújtotta a lánynak. Csodaszép a kert fordult Rachel a háziasszonyhoz. Hetente egyszer jön egy férfi a faluból, az tartja rendben magyarázta Pearl. A virágokat én ápolom. Bryn azt ajánlotta, hogy adjam el a birtokot vetett az asszony felháborodott pillantást a fiára. Remélem, hogy egyszer majd unokáim lesznek, és a családé marad a ház. Végül is a Donovanek mindig itt éltek. Ez csodálatos hely gyerekek számára vélte Rachel, és közben nem nézett Brynre. A férfi nem sieti éppen el, hogy továbbörökítse a család nevét. Harmincnégy éves korára lett 6
volna már éppen elég ideje. Bizonyára kedvére válogathatott a nőkben, hiszen ragyogó külsejű és rengeteg a pénze. Vajon van barátnője? tűnődött Rachel, a gondolatra azonban különös fájdalom járta át. Megrázta a fejét, mintha el akarná hessenteni a gondolatot. Valami baj van? kérdezte Bryn. Nem, csak úgy tűnt, mintha lenne valami a hajamban. Talán a kertben belement valami rovar állt fel Bryn, és odalépett hozzá. Ebben a pillanatban Pearl kihörpintette az italát, és felállt. Utánanézek a vacsorának. Segíthetek? ajánlkozott Rachel, de Bryn elállta az útját. Nem, nem tiltakozott Pearl. Maradj csak itt! Nagyszerűen boldogulok egyedül. Rachel érezte, hogy a férfi megérinti a fürtjeit. Nincs benne semmiféle csúszómászó biztosította a lányt. Mikor növesztetted meg a hajadat? Az egyetemen. Egyszerűbb volt megnöveszteni, mint a rakoncátlan rövid fürtökből frizurát fésülni. A férfi ahelyett, hogy visszaült volna a karosszékébe, letelepedett a lány mellé a kanapéra, és a támlára tette a karját. Hogy van a lábujjad? Mondtam, hogy szóra sem érdemes. Mindig is ilyen voltál. Oda sem hederítettél az apró-cseprő sérülésekre. Egyedül ez a tapasz emlékeztet az egykori kócos kis vadócra, aki mindig mezítláb szaladgált, és állandóan sebes volt a térde vagy a könyöke. A gyerekek egyszer felnőnek. Igen. Ezt már észrevettem. A férfi elhallgatott, és rosszkedvűen a kandallóra szegezte a tekintetét. Amikor tovább beszélt, némi feszültség csengett ki a hangjából: Ami akkor történt, mielőtt elköltöztetek Sajnálom, ha megbántottalak, vagy megijesztettelek. Beletúrt sötét hajába, és behatóan nézett a lányra. Nem voltam önmagam. Nem mintha ez kifogás lenne. Mindenesetre szeretnék bocsánatot kérni. Rachel leszegte a fejét. Nem szükséges. Nem te voltál érte egyedül a felelős. Te csak éppen akkor fejezted be a középiskolát. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen. A lány felnézett, és igyekezett könnyed hangot megütni. Évekkel ezelőtt volt. Biztos vagyok benne, hogy már mind a ketten rég elfelejtettük. A lány gyorsan elfordította a tekintetét. Komolyan? Tényleg elfelejtetted? Rachel meglepetést színlelve elmosolyodott. A férfiak azt hiszik, hogy őket sohasem lehet elfelejteni mondta színpadias sóhajjal. Természetesen, amikor viszontláttalak, akkor eszembe jutottak a múlt feledésbe merült eseményei. Meg az is, hogy milyen az, amikor egy tizenhét éves kislány egy idősebb férfiba szerelmes. Ügyet sem vetve Bryn összeráncolt homlokára, hangosan felnevetett. Ó, milyen elcsépelt közhely! A férfi állán megrándult egy izom, és különös fény csillant meg a szemében, ahogy fürkészően ránézett Rachelre. Aztán maga is felnevetett. Mindenesetre szerencsésen megúsztam. Rachel szerette volna, ha ezt ő is elmondhatná magáról. A vacsoránál Bryn kérdezősködött Rachel munkájáról és arról, hogy mennyi tapasztalata van a tudományos kutatás és az írás terén. 7
Az a feladat, amely itt vár rád, egy kicsit más, ugye? Mit gondolsz, mennyi időbe fog kerülni? Remélem, hogy az első kézirat három-négy hónap múlva elkészül. Rengeteg irat van, nem nekem kell minden adatot összegyűjtenem. Bryn az anyjára nézett. Neked van pontos képed arról, hogy mit tartalmaz az anyag? Pearl a fejét rázta. Talán még rábukkanunk valami családi botrányra. Nem lenne mulatságos? Ha ez csakugyan megtörténne, aligha tartanád mulatságosnak figyelmeztette Bryn. Ne légy már ilyen nyárspolgár, drágám! Kell hogy a krónikának sava-borsa legyen. Nem állhat pusztán a születési, halálozási és esküvői dátumok unalmas felsorolásából megspékelve a nyereség alakulásáról szóló számadatokkal. Biztosan akadnak érdekes események, amelyek élettel töltik meg a puszta tényeket vetette közbe Rachel. Van egyébként szkenner és nyomtató? Nem szeretném a régi dokumentumokat a kelleténél többször kézbe venni. Mikor lesz szükséged ezekre az eszközökre? Vélhetően néhány nap múlva, amikor áttekintettem az anyagot. Gondoskodom róla. A könyvtárban van egyébként internetcsatlakozás. Én is azt használom, ha itt vagyok. Röviddel vacsora után Bryn elbúcsúzott. Megcsókolta az édesanyját, aztán Rachelhöz fordult: Ráérsz egy pillanatra? A lány követte a félhomályos előcsarnokon át az ajtóig. Ott Bryn megállt, és egy pillanatig némán nézett rá. Nem kell aggódnod a könyv miatt szólalt meg Rachel. Te, illetve az édesanyád fizettek érte, semmi sem fog megjelenni a beleegyezésetek nélkül. Tökéletesen megbízom benned, Rachel. Nem amiatt aggódom, hanem az anyám miatt. Mindig csupa tűz és lelkesedés, ha valami új dologról van szó. De ha kimerültnek látszik, hálás lennék, ha titokban értesítenél. Sok évvel ezelőtt Rachel vakon teljesítette volna Bryn minden kérését. Most azonban úgy érezte, hátba támadná Pearlt. Ha valami aggasztó dolgot tapasztalok felelte óvatosan, természetesen mindent megteszek, ami tőlem telik. A férfi figyelmét nem kerülte el, hogy a lány kitért a válasz elől. Az anyám nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát. Ha azt hiszed, hogy pesztonkára van szüksége Meg is nyúzna elevenen, ha hallaná nevetett fel Bryn. Nem azt akartam mondani, hogy másodállásban pesztonka legyél. Mindazonáltal jó, ha van valaki a házban. A férfi egy pillanatra elhallgatott, aztán másra terelte a szót. Milyen szkennerre és nyomtatóra van szükséged? Rachel megadta a számítógépe adatait, amelyhez a berendezéseket illeszteni kell. Végül Bryn kinyitotta az ajtót, egy pillanatig habozott, aztán lehajolt, és arcon csókolta a lányt. Jó éjszakát, Rachel! Miután az ajtó becsukódott Bryn mögött, a lány egy darabig még állt ott. Még mindig a bőrén érezte a férfi meleg ajkait. Aztán összeszedte magát, és megfordult. Pearl éppen akkor jött lei a konyhából. Mit akart Bryn? kíváncsiskodott. 8
Megbeszéltük, hogy milyen szkennerre van szükségem felelte Rachel, aztán hozzátette: És azt is mondta, örül, hogy van valaki melletted a házban. Mindig túl sokat aggodalmaskodik. Én szeretek itt lenni, és itt is maradok, amíg koporsóban nem visznek ki. Vagy addig, amíg Bryn saját családja be nem költözik, és azt nem akarják, hogy menjek el. Bryn biztosan nem akarja majd akkor sem, hogy elköltözz. De a felesége talán igen. Vagy talán én magam. Az asszony szinte szomorúan fűzte hozzá: Ha egyáltalán valaha odáig jutunk. Addigra én már réges-rég nem leszek itt, gondolta Rachel. Különben is, mit izgat ez engem? 9
2. FEJEZET Miközben Bryn hazafelé ment, furcsamód elégedetlenséget érzett önmagával szemben. Igaz, legalább szóba hozta a múltbeli eseményeket. Megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba, és megnyugtatni a lelkiismeretét. Amióta a buszpályaudvaron viszontlátták egymást, érezte, hogy Rachel rendkívül tartózkodóan viselkedik vele szemben. Azt állította ugyan, hogy elfelejtette a sok évvel ezelőtti utolsó találkozásukat, de hát ez nem túlságosan hihető. Egy gúnyos megjegyzéssel el is árulta magát. Brynt elbűvölte és zavarba ejtette, hogy Rachel mennyire megváltozott. Időnként azonban fel-felvillant az egykori őszinte és szenvedélyes lányka képe, s benne ez felébresztette a vágyat, hogy kiderítse, a hűvös, tartózkodó, felnőtt Rachel mennyire különbözik valójában egykori énjétől. Ahogy egy pillantást vetett az órájára, látta, hogy tovább maradt, mint tervezte. Az utóbbi időben gyakran találkozott Kinzi Broadbenttel, és erre az estére is elígérkezett neki. Most azonban egyáltalán nem kívánta látni a vörös hajú szépséget. Így aztán odahaza felhívta Kinzit, és elmagyarázta, hogy az édesanyjánál volt, és nagyon elfáradt. A lány elfogadta ugyan a kifogását, de gyanúsan kurtán búcsúzott el. Ezt majd még valahogy jóvá kell tennie. Három nap múlva Rachel a könyvtárban ült a régi levelek, naplók és iratok között, amikor kinyílt az ajtó, és Bryn egy hatalmas dobozzal a kezében megjelent. Itt van a szkennered mondta. Hova tehetem? Az asztalra. Rachel lehúzta a kesztyűjét, amelyet azért viselt, hogy ne okozzon kárt a régi, törékeny dokumentumokban. Aztán eltett néhány skatulyát a nagy tölgyfa asztalról, amelyen a számítógépe állt. Nem számítottam rá, hogy személyesen hozod el. Látni akartam az anyámat. Úgy tűnik, jól van. Találkoztál már vele? Igen. Éppen a teraszon ápolja a cserepes virágait felelte Bryn, miközben hozzálátott kicsomagolni a szkennert. Roppantul lelkesíti ez a dolog intett a fejével az asztalon lévő iratok felé. Jól haladsz? Olyan sok az anyag, hogy alig tudom eldönteni, mit hagyjak ki. Ahogy csatlakoztatták a berendezést, amely szkenner és nyomtató volt egyben, Rachel rögtön leült, hogy kipróbálja, Bryn pedig az asztal peremének támaszkodott. Amint az első papír kijött a nyomtatóból, mindketten egyszerre nyúltak utána, és az ujjaik egy pillanatra összeértek. Rachel gyorsan elkapta a kezét, mire a férfi különös tekintetet vetett rá. Aztán tanulmányozni kezdték a próbanyomtatást. Ez nagyon meg fogja könnyíteni a munkámat mondta Rachel. Örülök, hogy a szolgálatodra lehettem. Bryn érdeklődéssel nézegette a dokumentumokat. Ez micsoda? A régi fűrészmalom egy szállítólevele. Van rajta néhány megjegyzés. Bizonyára az ükapád írta. Sámuel Donovan az első fűrészmalmát egy közeli vízesés mellett építette fel, az hajtotta a vízikereket. Még sohasem láttad? Bryn a fejét rázta. Különös érzés a kezemben tartani nézte áhítattal a kissé kifakult kézírást. Üzenet a múltból. 10
Levelek is vannak mutatott Rachel egy műanyag irattartóra, melyben egy elsárgult, összegyűrődött papír lapult. Azt az ükapád a feleségének írta, mielőtt összeházasodtak. Szerelmes levél? mosolygott Bryn a lányra. Elsősorban arról ír benne az ükapád, hogy egy házat akar építeni a jövendőbelijének. Minden jel szerint nagyon szerethette. Bryn átfutotta a levelet, és az Utolsó részt hangosan felolvasta: Alig várom, hogy beköltözzünk az új otthonunkba. Remélem, megnyeri a tetszésedet, drágám. A Te Samueled, aki Téged a szíve legmélyéből szeret. Némi szünet után elgondolkodva hozzátette: Ki hitte volna arról a mogorva tekintetű úrról, aki a festményen látható Amikor a képet festették, már sikeres üzletember volt, a közösség támasza. Amikor viszont ezt a levelet írta, csupán egy halálosan szerelmes fiatalember, aki alig várta, hogy ifjú feleségét az új otthonukba vezesse. Látom, a szívedbe zártad. Nagyon meghatónak találom a levelét ismerte el Rachel. A férfi elgondolkozva nézte. Utoljára akkor láttam így csillogni a szemed, amikor az édesapád egy pónit vett, és először lovagolhattál rajta. Reggeli közben berontottál hozzánk, hogy elmeséld. Jaj, mennyit szidtak érte! emlékezett Rachel. Az édesapja nem győzött bocsánatot kérni a munkaadóitól. Ekkor ébredt Rachel először tudatára a szülei és a Donovan család közötti társadalmi különbségnek, amelyet Donovanék sohasem éreztettek vele. Még mindig lovagolsz? Már évek óta nem. Tartok egy hátaslovat a közeli lovardában. Te is körülnézhetnél ott. Majd meglátjuk. Bár rengeteg munkám van. A férfi óvatosan megsimogatta a lány arcát. Nem dolgozhatsz egyfolytában. Történészként alkalmaztunk, nem rabszolgának. Rabszolgaként aligha keresnék ennyit. Rendkívül nagyvonalú a díjazásom. Az anyám meg van róla győződve, hogy a munkád megéri, én pedig megbízom az ítéletében. Nekem az volt az érzésem, hogy bizonyos fenntartásaid vannak. Nem a képességeidet illetően. Hanem? Ebben a pillanatban belépett Pearl, hogy délutáni kávézásra hívja őket a teraszra. Amikor pár perc múlva letelepedtek odakinn, Rachel újra a munkájáról kezdett beszélni: Szakszerűen archiválni kellene a dokumentumokat. Ehhez savmentes borítékokra és dobozokra lenne szükség. Szerezz be mindent, amire szükséged van! felelte Bryn. Itt helyben nem kapsz meg mindent szólt közbe Pearl. Be kell menned a városba. Ugye már mondtam, hogy van a garázsban egy kocsi, amelyet használhatsz? Igen. Rachel számára döntő tényezőt jelentett ez az ajánlat, amikor elfogadta az állást, mert így nem kellett saját kocsit vennie. Van tehát jogosítványod? kérdezte Bryn. Rachel bólintott. De újra hozzá kell szoknom a bal oldali forgalomhoz. Akkor jobb, ha vele mész mondta Bryn az anyjának. Nemsokára aztán a férfi jelezte, hogy mennie kell. Rachel egy csapásra hidegebbnek és üresebbnek érezte a házat nélküle. 11
Mivel Pearl egész héten nem tért vissza a városba teendő kirándulásra, pénteken Rachel kérdezett rá. Gondolom, nem akarsz egyedül menni? kérdezte Pearl. Rachelnek már a nyelvén volt, hogy nagyon jól boldogul egyedül. Hirtelen eszébe jutott azonban, hogy Brynt aggasztja, hogy az édesanyja alig mozdul ki a házból. Pearl nyilván félreértette a lány habozását, mert gyorsan hozzátette: Ha bizonytalannak érzed magad, természetesen veled jövök. A városban Pearl a Donovan irodaház parkolójába irányította Rachelt, és innen indultak bevásárolni. Pearl egész idő alatt némileg nyugtalannak látszott, és egy pillanatra sem tágított Rachel közeléből. Amikor a lány a bevásárlás végeztével azt ajánlotta, hogy térjenek be egy kávézóba, némileg vonakodva egyezett bele. Úgy tűnt, mintha elszokott volna attól, hogy ennyi embert lásson együtt. A kávé és a sütemény azonban némileg oldotta benne a feszültséget. Amikor aztán a vásárolt holmit berakodták a kocsiba, felnézett a Donovan Industries hatalmas irodaegyüttesére. Ha már itt vagyunk, benézhetnénk Brynhez! Talán túlságosan elfoglalt. Ráchel nem volt benne biztos, hogy Bryn örülne, ha munka közben zavarnák. Nem maradunk sokáig. Éppen csak beköszönünk. Itt megvárlak. Szó sem lehet róla mondta Pearl nyomatékosan. Bizonyára örül, ha lát téged. Noha ebben Rachel egyáltalán nem volt olyan biztos, követte Pearlt a faburkolatú, márványpadlójú előcsarnokba. Egy hangtalanul működő lifttel felmentek a legfelső emeletre. Ott Bryn titkárnője fogadta őket. A középkorú hölgy örömteli meglepetéssel üdvözölte Pearlt, aztán bevezette a látogatókat a főnök irodájába. Bryn láthatóan szintén megörült nekik, s hellyel kínálta őket az íróasztala előtt álló, elegáns karosszékekben. Nem maradunk sokáig mondta Pearl, aztán beszámolt a bevásárló körútról. Közben Rachel csodálattal nézett körül. Bryn irodájában is nemes fa borította a falat, a padlót pedig vastag szőnyeg. A bútorokon is látszott, hogy drága, egyedi darabok. Nem voltak újak, de nagy szakértelemmel újították fel őket, úgyhogy nem vesztettek semmit az eredeti szépségükből. Az egész épületen látszott a jólét és a minőségi munka szeretete. A Donovanek egyszerű fűrészmalommal kezdték, és hatalmas faipari vállalatot építettek fel. Noha azóta már papírgyártással és újságkiadással is foglalkoztak, a gyökereiktől sohasem szakadtak el. Negyedóra múlva Pearl közölte, hogy nem akarja tovább igénybe venni Bryn idejét. A férfi felállt, hogy kikísérje a vendégeket. Amíg Rachel az ajtónál előreengedte az idős hölgyet, Bryn megérintette a karját. Köszönöm súgta halkan. Rachel megrázta a fejét, jelezve, hogy szóra sem érdemes. A szívét mégis melegség töltötte el, ahogy a férfi rámosolygott. Aztán követték Pearlt a felvonóhoz. Látunk a hétvégén? kérdezte Pearl a fiát. Nem. Ezúttal nem. Már más terveim vannak. Kinzivel? Az asszony fürkészően nézett a fiára. Igen. Rachel, aki tekintetét mereven az emeletek számát mutató kijelzőre szegezte, megkönnyebbült, amikor egy halk hang jelezte, hogy megérkezett a lift, és az ajtók kinyíltak. 12
Miután Rachel szombaton majdnem egész nap dolgozott, Pearl ragaszkodott hozzá, hogy legalább vasárnap pihenjen. Természetesen elviheted a kocsit fűzte hozzá. Inkább egy hosszú sétát tennék, hogy megnézzem, mi változott a környéken. Rachel hozzászokott a rendszeres mozgáshoz, de a hazaérkezése óta nem sokat sportolt. A házat apróbb parcellákra osztott mezőgazdasági terület vette körül, ahol a városban dolgozó, de a vidéki életet szerető emberek telepedtek le. Lassan egy kis település alakult ki Donovan Falls néven a már rég eltűnt, egykori fűrészmalom körül. Az idők folyamán aztán a terjeszkedő elővárosok teljesen körülvették. A kis templom, ahova a Donovan és a Moore család annak idején járt, most frissen festve tündöklött. A település névadó vízesése Sámuel Donovan nevét viselte, amint azt egy emléktábla jelezte. Hasonlóképpen az az erdő és mező is, amelyet Bryn apja a közösségnek ajándékozott. A fák árnyékában kirándulók táboroztak, és a vízesés alatti tavacskában gyerekek pancsoltak. Miközben Rachel a zuhatagban gyönyörködött, melynek ereje még a part menti páfrányok ágait is megmozgatta, azon töprengett, vajon mit csinálhat most Bryn. Persze akármit is csinál, vele van egy Kinzi nevű nő Rachel örült, amikor hétfőn folytathatta a munkáját. Pearl, amennyire tudott, segített. Azonosította a fényképeken szereplő személyeket, és elmagyarázta, hogy ki milyen kapcsolatban áll a családdal. Amikor azonban a telefon megszólalt, Pearl éppen kinn volt a kertben. Rachel? hallatszott Bryn mély hangja a vonal másik végén. Igen. Az édesanyád a kertben van. Mindjárt hívom. Hagyd csak! Majd később újra keresem. Rendben van minden? Pearl jól van, és én is jól haladok a munkával. És a hétvége jól telt? Jól, köszönöm. Egy pillanatig csend volt. Csak nem azt várja, hogy ő is érdeklődjön a hétvégéje felől? A lányt még a puszta gondolat is nyomasztotta. A következő hétvégén elviszlek lovagolni. Hacsak nincsenek más terveid. Tulajdonképpen még nem gondolkoztam rajta. Akkor vasárnap tíz órakor! El ne felejtsd! A lánynak alkalma sem volt ellentmondani, mert a férfi már le is tette a kagylót. Bryn később nyilván az édesanyjának is beszélt a tervéről, mert Pearl este szóba is hozta. Hallom, hogy vasárnap Brynnel kilovagoltok. Örülök, hogy lesz társa. Azt hiszem, Kinzi nem lovagol. Ő Bryn barátnője? Rachel igyekezett közömbös hangot megütni. Pearl sóhajtott. Talán ezúttal lesz valami a dologból. Mindenesetre egy ideje már találkozgatnak. Vasárnap Bryn egy hosszú lábú, vörös hajú, zöld szemű szépséggel jelent meg. Kinzi frizurája nagyon csinos volt, drága fodrászra vallott. A kasmírpulóver és a szűk nadrág olyan alakot takart, amelyet a legtöbb nő megirigyelt volna. Magas sarkú csizmájában majdnem olyan magas volt, mint Bryn. Egy rövid farmerkabátka egészítette ki egyszerre laza és elegáns öltözetét. Kinzi elbűvölően rámosolygott Rachelre, ahogy bemutatták őket egymásnak, aztán elmondta, azért jött, hogy Lady Donovan ne legyen egyedül. Nagyon kedves magától felelte Pearl, de igazán nem szükséges. És a ladyt nyugodtan elhagyhatja. 13
Rachel az asszony szokatlanul kedvetlen hangvétele hallatán alig tudta a nevetést elfojtani. Kinzinek azonban láthatólag nem tűnt fel semmi. Készen vagy, Rachel? kérdezte Bryn. Akkor mehetünk. Mesélte az édesanyád, hogy ezen a héten látogatói voltak? kérdezte Rachel, amikor már a kocsiban ültek. Vendégeket hívott? Tudtommal nem. Azt hiszem, csak beugrottak. Egy középkorú házaspár volt. Régi ismerősök lehetnek. Ha jól emlékszem, McGilléknek hívják őket. Amikor elmentek, Pearl nem győzött áradozni, hogy milyen jól elbeszélgettek. Emlékszem rájuk. Az apám temetése óta az anyám bizonyára velük sem találkozott. Teljesen elvesztette az érdeklődését a társasági élet iránt. Csak idő kérdése, és újra önmaga lesz vélte Rachel. Bryn arckifejezése nem sok meggyőződést mutatott. A majdcsak megoldódnak a dolgok maguktól mottó távol állt a gondolkodásmódjától. Egy szelíd dombokkal körülvett völgybe hajtottak, melyen lovaglóutak kanyarogtak. Bryn nagy, vörösesbarna hátaslova szemmel láthatóan örült, ahogy a gazdáját meglátta. A lovarda tulajdonosa egy csinos kis kancát bocsátott Rachel rendelkezésére. Kényelmesen poroszkáltak a sűrű bokrok között vezető, széles ösvényen. Mikor már Rachel kellőképpen hozzászokott a lovához, vágtázni kezdtek. Végül egy magaslatra értek, ahonnan csodaszép kilátás nyílott a zöld dombokra és a távolban csillogó óceánra. Leültek egymás mellé egy sziklára. Rachel a térdére támasztotta a könyökét. Enyhe szellő fújdogált, amely kioldott néhány fürtöt a lány szorosan megtűzött kontyából. Hosszasan hallgattak, míg végre Rachel megszólalt: Csak most döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott Új-Zéland. Bryn letépett egy fűszálat, és az ujjai között forgatta. Amerika nem hiányzik? Néhány dolog biztosan. De a szívem ezé az országé. És az amerikai barátaid? Azok nem hiányoznak? Dehogynem. Esetleg egy férfi? A lány tudta, hogy Bryn feléje fordult, de ő továbbra is a dombokra szegezte a tekintetét. Nincs senki, aki különösképpen hiányozna. Ha lett volna valakim, akkor bizonyára nehezebb volna. Kinzinek új állást kínáltak mondta váratlanul Bryn. Ausztráliában. Most már Rachel is felé fordult, ám a férfi arcáról semmit sem tudott leolvasni. És elfogadja? kérdezte. Milyen állásról van szó? Még nem döntött. Egy divatlapot ad ki, amelynek az ausztrál tulajdonosa azt akarja, hogy különböző más lapjainak is ő legyen a felelős kiadója. Nagy lehetőség Kinzi számára. Nem akarom visszatartani. Vissza tudnád? Talán. A férfi felállt, és a lánynak hátat fordítva nézte a látóhatárt. Ha megkérdezném, hogy hozzám jön-e feleségül. Rachel hirtelen különös ürességet érzett. Miért meséli el ezt neki Bryn? Mindenesetre már eleget hallott. Felvette a lovaglósapkáját a földről, és odament a békésen legelésző lovakhoz. Ha az a szándékod, meg kell kérdezned mondta, s megfogta a kanca gyeplőjét. A ló ránézett, és nyerített, ahogy a kengyelbe tette a lábát. Nem volt azonban egyszerű felülni a nyeregbe, mert a ló fickándozni kezdett. 14
Bryn megfogta a gyeplőt, és nyugton tartotta a kancát, amíg a lány el nem helyezkedett rajta. Tehát ezt tanácsolod? kérdezte. Rachel felháborodottan nézett le rá. Nem vagyok az anyád! Neked kell döntened. Ha azonban az ember valakit szeret, elengedni is tudnia kell. Rachelnek hirtelen összeszorult a torka, és kirántotta a férfi kezéből a gyeplőt. Bryn hátralépett. Összeráncolta a homlokát, majd elmosolyodott. Aztán odament a saját lovához, és felugrott a nyeregbe. Amikor Bryn lova lefelé ügetett a lejtőn, Rachel már jóval előbbre járt. A férfi azonban gyorsan beérte, és noha a kanca vágtatni kezdett, a vörösbarna paripa tartotta vele az iramot. A bokrok közt kanyargó ösvényre térve a lány lassított, és egymás mellett poroszkáltak. Általában nem szoktam a szívügyeimről beszélni szólalt meg Bryn, némi gúnyos felhangot adva a szívügy szónak. Megbántottalak? Nem. Hogy mekkorát tud a látszat csalni! morogta a férfi, aztán kíváncsian hozzátette: Vagy ez a női szolidaritás megnyilvánulása? Többet nyom a latban, mint a régi barátság? Bryn, mi sohasem voltunk igazi barátok. Ahhoz túlságosan nagy köztünk a korkülönbség. De a családjaink nagyon közel álltak egymáshoz. Az én családom a tied alkalmazottja volt. Miért vagy ilyen? Csupán a tényeket említem meg. Nem értem, miért vagy rám dühös. Bryn megállította a lovát a lányé mellett úgy, hogy a térde érintette Rachelét. Nem vagyok rád dühös kérte ki magának a lány. Túl nagyot nem hazudott. Inkább magára haragudott, hogy miért érdekli őt Bryn szerelmi élete. Bizonyára az ostoba kamaszkori szerelem késői utóhatása. Segíteni azonban nem tudok. Azt nem is vártam tőled. Csupán hangosan gondolkoztam. Mintha levegő lennék! berzenkedett Rachel. A ló prüszkölt, és megrázta a sörényét. Legszívesebben Rachel is így tett volna. Ehelyett könnyű vágtára fogta a lovát, amíg vissza nem értek a gazdaságba. Mire megérkeztek Rivermeadowsba, Pearl már elkészítette számukra a hideg uzsonnát. Bryn azonban először akart még egyet úszni. Rachelnek nem volt kedve csatlakozni hozzá, Kinzi azonban gyorsan magára húzott egy icipici bikinit, amelyben tökéletesen érvényesült az alakja. Miközben Rachel segített Pearlnek a vagdalt húst és a salátát kivinni a teraszra, hallotta a másik nő vihorászását, Bryn mély nevetésétől kísérve. Étkezés közben Kinzi lelkesen dicsérte a háziasszony szakácstudományát, érdeklődött, hogy Rachel élvezte-e a lovaglást, és csipkelődve cowboyom -nak nevezte Brynt. Rachelt idegesítette a viselkedése, és bosszantotta az a vigyor, amellyel Bryn nyugtázta a nő megjegyzését. Uzsonna után Rachel elnézést kért, majd felment a szobájába, fogott egy könyvet, és a hátsó ajtón kisurrant a kertbe. Egy fenyő alatt, amelynek földig értek az ágai, talált egy védett helyet, és leült olvasni. Egyszer csak halk beszélgetést hallott a közelből. Felismerte Bryn és Kinzi hangját. Mivel nem akarta őket kihallgatni, felállt. A haja azonban beleakadt egy lelógó ágba. Éppen nagy nehezen kiszabadította magát, és elkezdte kiszedegetni a hajából a fenyőtűket, amikor hallotta, hogy a pár mellé ér. 15
Jaj, Rachel, mi történt? nevetgélt Kinzi, és kihúzott egy ágdarabot a lány hajából. Köszönöm morogta Rachel. Rémesen festhetek, gondolta elkeseredetten. Bryn mosolyogva nézett rajta végig, és az apró ráncok a szeme körül elárulták, hogy alig tudja visszatartani a nevetést. Olvastam magyarázkodott Rachel, de éppen fázni kezdtem. Ezzel nem nézve se jobbra, se balra, besietett a házba. Ahogy felért a szobájába, alaposan kikefélte a haját, aztán lefeküdt az ágyra, és megpróbálta újra a könyvre összpontosítani figyelmét. Egy idő múlva azonban felállt, odament a hátsó kertre néző ablakhoz, és kifelé bámult. Végül Bryn és Kinzi felbukkant a fák között. A pergola alatt megálltak. Úgy tűnt, mintha a lány nyomatékosan kérne valamit, miközben a férfi nyaka köré fonta a karját. Bryn a derekára tette a kezét, s a vörös hajú szépség lábujjhegyre állva hozzásimult. A férfi lassan lehajtotta a fejét, és az ajkuk összeforrt. 16
3. FEJEZET Rachel mély lélegzetet vett, és visszalépett az ablaktól. Jaj, miért is kell Brynnek és Kinzinek a nyílt színen csókolózniuk? Miért nem tudnak elvonulni valahova, a fák rejtekébe vagy a kis nyári lakba? Rachel csak most vette észre, hogy ökölbe szorult a keze. Lehet, hogy ezt a csókot majd még szenvedélyesebb és meghittebb gyengédségek követik? Nem akart erre gondolni, ám hiába próbálta elterelni a figyelmét. Talán Bryn már meg is kérte Kinzi kezét, és a csók a beleegyezés megpecsételése volt Rachel megpróbálta bebeszélni magának, hogy örülnie kellene a boldogságuknak, ehelyett azonban halálos ürességet érzett. Röviddel ez után beszélgetés hallatszott a teraszról, aztán csend lett. Nyilván bementek a házba. Ha most közlik Bryn édesanyjával a nagy újságot, akkor jobb, ha ő nincs a közelben. Később az előcsarnokból hallatszottak hangok, aztán becsukódott a bejárati ajtó. Rachel várt még húsz percet, és csak aztán ment le. Amikor Pearlt egyedül találta a teraszon, úgy tett, mintha csodálkozna. Igen, egy ideje már elmentek mondta Pearl. Kérték, hogy adjam át az üdvözletüket. Semmi sem utalt arra, hogy valami különleges történt volna. Tíz nap telt el, mire Rachel viszontlátta Brynt. Az éjszaka folyamán megfordult az időjárás. Az erős szél a hegyek fölé sodorta a szürke fellegeket, és eleredt az eső. Rachelnek le is kellett mondania az időközben szokásává vált reggeli futásról. Dél felől egyre gyakrabban dörgött az ég, és olyan hevesen zuhogott, hogy az ereszcsatornák túlcsordultak, s a ház körül, a gyepen hatalmas pocsolyák képződtek. A kert siralmas látványt nyújtott, mivel a talaj teljesen átázott, és az eső meg a szél a földre verte a virágokat. A házban olyan sötét volt, hogy Rachelnek lámpát kellett gyújtania, hogy olvasni tudjon. Pearl házvezetőnője telefonált, hogy nem tud jönni, mert a rádió fenyegető viharra figyelmeztetett; és lehet, hogy az utakat is el fogja önteni a víz. Bryn röviddel vacsora előtt érkezett meg. A haja és a ruhája csuromvíz volt, pedig esőköpeny volt rajta. Az arcán is esőcseppek csorogtak, és látszott, hogy átfázott. Bent voltam a faluban, mielőtt idejöttem magyarázta. Homokzsákokat helyeznek el arra az esetre, ha nagyon megemelkedne a folyó vízszintje. Átszakadhatnak a gátak? döbbent meg Rachel, aki pedig úgy látta, hogy a korábbinál magasabbra és szilárdabbra építették őket. Már arról beszélnek, hogy ez lesz az évszázad vihara. Ma éjszakára itt maradok, hátha a faluból telefonálnak, hogy segítségre van szükség. Pearl, aki a nap folyamán egyre nyugtalanabb lett, most megkönnyebbülve lélegzett fel. Meg is ígérte, hogy elkészíti a fia kedvenc édességét. Amíg a férfi felment a szobájába, hogy átöltözzön, Rachel még egy terítéket tett a konyhaasztalra, ahol a két nő szokás szerint étkezett. Közben Pearl vizet forralt. Röviddel később egy gőzölgő pohárral a kezében odalépett Rachelhöz. Lennél szíves ezt felvinni Brynnek, hogy én a vacsorával tudjak foglalkozni? Ez majd átmelegíti. Rachel átvette a poharat, amelyből csodálatos illatok áradtak. Citromlé, méz és rum van a teában magyarázta Pearl. Jót fog neki tenni. 17
Rachel óvatosan felment a lépcsőn, és megállt Bryn szobája előtt. Amikor a neszekből úgy ítélte meg, hogy a férfi már kijött a fürdőszobából, kopogott az ajtón. Egy pillanat hallatszott belülről. Most már jöhetsz! kiáltott ki Bryn néhány másodperc múlva. Még mezítláb volt, éppen csak egy nadrágot kapott magára, a száraz ing az ágyon feküdt kikészítve. Rachel! lepődött meg a férfi. A szobában nem égett a villany, de egy villám egy pillanatra megvilágította Bryn arcát. Az ezt követő mennydörgés fenyegetően hangos volt, noha még messziről jött. Az édesanyád kért, hogy ezt hozzam fel mondta Rachel, ügyesen titkolva, hogy a férfi látványa milyen hatást váltott ki belőle. Hova tehetem? Oda a kezdte a férfi, aztán elkomorult az arca, és kinyújtotta a kezét. Add ide, kérlek! Az anyámnak nincs ehhez joga. Nem küldözgethet téged, mint valami cselédet! De hiszen nincs most semmi dolgom. Azért még lesz hozzá egypár szavam. Ne, kérlek ne! Pearl csupán szívességet kért tőlem, és én örülök, ha segíthetek neki. Biztos vagy benne? nézett rá fürkészően a férfi. Teljesen. Meg tudom védeni az érdekeimet, ha szükséges. Az már igaz nevetett Bryn. Rachel azon kapta magát, hogy a szeme elragadtatva tapad a férfira, amíg az az ingét felvette. Gyorsan hátralépett, és távozni készült. Ebben a pillanatban azonban újabb villám cikázott fel, és hangos mennydörgés követte. A lány rémülten összerándult. Félsz a zivatartól? Nem, de az édesanyád nyugtalannak látszik. Ezért jöttél? Igen. És azért is, mert kiáradhat a folyó. A férfi gyorsan begombolta az ingét. Az apám azt mesélte, hogy valamikor az ötvenes években egyszer majdnem a bejárati ajtóig ért a víz. Komolyan? Akkor ennek biztosan van nyoma a dokumentumokban is. Bryn kiitta a poharát, és az ajtó felé indult. Akkor gyerünk le! Noha Bryn nagyon örült az édesanyja készítette csokoládépudingnak, a gondolatai máshol jártak. Mind gyakrabban cikáztak fel a villámok, a mennydörgés felerősödött, Pearl pedig egyre sápadtabb lett. Mihelyt befejezték a vacsorát, közölte, hogy lefekszik. Bryn felajánlotta, hogy felkíséri, de Pearl nevetve utasította vissza. Azért nem kell a kezemet fognod. Egyszerűen bebújok a takaró alá, amíg az égiháború véget nem ér. Rachel és Bryn, miután leszedték az asztalt, a nappaliba mentek. Rachel behúzta a nehéz függönyöket, így nem látszott, milyen vadul veri az eső az üveget. Közben Bryn töltött neki egy pohárka Irish Cream likőrt, magának pedig konyakot. Noha központi fűtés volt a házban, Bryn meggyújtotta a tüzet a kandallóban. Éppen kényelmesen elhelyezkedett, amikor kialudt a villany. Ó! kiáltott fel meglepve Rachel. Nagyon zavar? A kandallóban fényesen lobogó láng imbolygó árnyakat vetett a férfi arcára. Akarod, hogy hozzak néhány gyertyát? Nem szükséges. A ropogó tűz különös, meghitt hangulatot teremtett. Rachel később nem tudta volna megmondani, hogy miről is beszéltek. Csak azt tudta, hogy hosszasan elüldögéltek, és egyre jobban belemelegedtek a beszélgetésbe. Bryn újra megtöltötte a poharakat, aztán hátradőlt a karosszékében, és kinyújtotta a lábát. 18
A tűz leégett, és a kandalló párkányán lévő óra tanúsága szerint már éjfél is elmúlt, amikor Rachel elfojtott egy ásítást, és vonakodva megjegyezte: Talán le kellene feküdni, mielőtt itt alszom el. Bryn fáradtan mosolygott, és felállt. Hozok valami fényt. Noha a zivatar már elvonult, még mindig nem volt áram. Röviddel később a férfi visszatért egy zseblámpával és egy régi gyertyatartóval. Az utóbbit átnyújtotta a lánynak, aztán a szobájába kísérte. Ott a fésülködőasztalra helyezték a gyertyatartót, és Bryn meggyújtotta a kanócot. Ahogy a tükörben egy pillanatra találkozott a tekintetük, a villódzó fények különös érzékcsalódást okoztak. A tükörképet nézve egészen úgy tűnt, mintha szikrák ugrálnának közöttük. A lánynak elállt a szava a látványtól. A férfi lehajolt, és búcsúzóul arcon csókolta a lányt. Aztán hirtelen felegyenesedett, és menni készült. Már majdnem az ajtónál járt, amikor megtorpant, és újra Rachelhöz lépett. A gyertyafényben magasnak és fenyegetőnek látszott, a keze azonban, amellyel megfogta a lány állát, gyengéd volt, ajka pedig, amely a szájára tapadt, puha. Rachel ökölbe szorította a kezét, nehogy megérintse a férfit, és a karjába simuljon. Ajka azonban nem engedelmeskedett semmi józan belátásnak, hanem szenvedélyesen összeforrt a férfiéval. Egy halk hang azt súgta, hogy felejtsen el mindent ezen a csodás pillanaton kívül, ám Kinzi képe valahogy mégis a tudatába tolakodott. Az a nő pontosan azt tette Brynnel, amire ő oly nagyon vágyik! Rachel megpróbálta eltolni magától a férfit. Az azonban ahelyett hogy eleresztette volna, a csípőjére tette a kezét, és közelebb húzta. Éppen így tartotta a karjában Kinzit, és éppen így csókolta! A harag erőt adott a lánynak. Az öklével kezdte verni Bryn mellkasát. A férfi olyan hirtelen eleresztette, hogy Rachel nekitántorodott a fésülködőasztalnak. Mi baj van? kérdezte Bryn zavartan. Kinzi! A lány hangja vádolóan hangzott. Kinzi? A férfi úgy ismételte meg a nevet, mintha még sohasem hallotta volna. Aztán a hajába túrt. Én csak azt tettem, amit te tanácsoltál És mi az ördögért csókoltál meg aztán engem? Kinzi Ausztráliába megy. Vagyis kikosarazta, ő viszont véletlenül éppen kéznél van. A lányt hirtelen elfogta a pulykaméreg. És azt gondoltad, ha ló nincs, szamár is jó? Hogy tételezhetsz fel ilyet rólam? A férfi dühösen közelebb lépett hozzá. Ennél bizonyára jobban ismersz! Te viszont egyáltalán nem ismersz engem. Nem vagyok már kamasz lány, akinek egykettőre el lehet csavarni a fejét. Tudom. Különben nem A férfi összeszorította az ajkait. Különben egyáltalán nem gondolkoztam rajta. Egyszerűen csak meg akartalak csókolni, és Brynnek egy pillanatra elakadt a szava, aztán határozottabb hangon folytatta: Azt hittem, nincs ellene kifogásod, hiszen engedted. Nem tudtam, mi a szándékod Bryn haragja már elpárolgott, és most különös tekintettel nézte a lányt. Kinzi az egyetlen gondod? Nem. Sok minden volt, ami óvatosságra intette, és a haragját táplálta. Leginkább azonban mégiscsak az a gyanú, hogy ő csak pótlékul szolgál a másik nő helyett. Így aztán nem hallgathatta el a kérdést: Megkérdezted, hogy akar-e a feleséged lenni? Nem felelte a férfi némi hallgatás után. 19
A kurta válasszal Rachel nem sokra ment, de a férfi tekintete elárulta, hogy több szót nem akar a dologra fecsérelni. Bryn nem az a fajta ember, aki szereti kitárni a szívét. Akármi is történt közte és Kinzi között, biztosan nem fogja az orrára kötni. Rachel meglepetésére azonban Bryn mégis folytatta: Péntek este találkozom vele újra. Ígértem neki egy búcsúvacsorát. És még mit? gondolta Rachel, de aztán szigorúan rendreutasította magát. Az édesanyád csalódott lesz. Szeretné, ha megházasodnál. Majd megteszem, ha eljön az ideje vonta meg a vállát Bryn. A férfi tekintete megint elgondolkodóvá vált, Rachel pedig zavartan állt egyik lábáról a másikra. Késő van mondta, és az eső is elállt. Nyugodtan lefekhetsz. Aludj jól! mosolyodott el a férfi. Ezzel kiment a szobából, és határozottan becsukta maga mögött az ajtót. Rachel csak bámulta a nehéz faajtót, és igyekezett kavargó érzésein úrrá lenni. Miután felvette a pizsamáját, és bebújt a takaró alá, nem tudott elaludni. Harag, felháborodás, zavartság és vágy kavargott benne. Hol a forróság öntötte el, hol a hideg rázta, ha arra gondolt, hogy Bryn viselkedése nem személy szerint neki szólt. Mivel most már idősebb, és remélhetőleg okosabb is, nem fog még egyszer ugyanabba a csapdába esni, mint kamasz lány korában. Most birkózzon meg Bryn egyedül a bánatával! Bryn ledobta a cipőjét, és eldőlt az ágyon. Komoran bámult a sötétségbe, és szidta magát, mint a bokrot. Lehet, hogy üzletembernek kitűnő, de magánemberként kész szerencsétlenség. Kinzit könnyű lett volna rábeszélni, hogy maradjon Új-Zélandon, csak egy gyűrűt kellett volna az ujjára húzni, és megnevezni az esküvő napját. Bryn ezt régebben fontolóra is vette, de nem tudta magát rászánni. A harmincadik születésnapján arra a következtetésre jutott, hogy sohasem fogja álmai asszonyát megtalálni. Pedig az idők folyamán sok csinos és kedves nőt megismert. A húszas évei elején többször is azt hitte, hogy halálosan szerelmes. Mégsem alakult ki senkivel sem komoly kapcsolata. Rachel volt az egyetlen, aki fel-felbukkant az álmaiban. Jaj, ha Rachel fivérei tudnák, hogy mi történt, amikor a húguk tizenhét éves volt Bryn behunyta a szemét, ahogy rátört a jól ismert bűntudat. Milyen puha és édes volt Rachel szája, amikor az imént megcsókolta! Nem tervezte a dolgot, de amikor szájával búcsúzóul megérintette a lány felhevült arcát, nem tudott többet ellenállni. Mint ahogy a haja illatának és a gyertyafényben csillogó szemének sem. Meg mert volna esküdni, hogy Rachel készen áll rá, hogy megcsókolja. Egyáltalán visszacsókolta őt? Nem igazán. Csak nem tiltakozott. Egy vagy két percig készségesen szétnyílt az ajka, és hagyta, hogy megtörténjen a dolog. Talán kellemetlen neki visszautasítani azt a férfit, akitől a fizetését kapja De hiszen az anyám alkalmazta, nem én! jutott a férfi eszébe. Kiugrott az ágyból. Sürgősen szüksége volt némi italra. Pedig sohasem ivott egy pohárnál többet, mióta Mióta Rachel Moore-t először megcsókolta. Nagyot sóhajtott, és a fürdőszobába ment. Levetkőzött, és a jéghideg zuhany alá állt. A vihar elvonult, pusztulás nyomait hagyva maga után. Másnap azonban újra kisütött a nap Rivermeadows fölött, s felszárította az átázott mezőt és kertet. 20