BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAK Levelező tagozat Angol szakirány Pension systems and prospects in Asia and the Pacific A nem-internetezés okai Belső konzulens: Lisányi Endréné Beke Judit Készítette: Muri Éva Budapest, 2009 2
Tartalomjegyzék Bevezetés...4 I. Angol forrásnyelvi szöveg...7 II. Magyar célnyelvi szöveg...12 III. Magyar forrásnyelvi szöveg...18 IV. Angol célnyelvi szöveg...22 Összefoglalás...26 Bibliográfia...27 Melléklet...28 Szószedet az angol forrásnyelvi szöveghez... 29 Szószedet a magyar forrásnyelvi szöveghez... 30 3
Bevezetés Szakdolgozatom témájának kiválasztásánál az volt az elsődleges szempontom, hogy olyan területet érintsek, amely aktuális és érdekes. Az angol forrásnyelvi szöveg esetében a nyugdíjrendszer vizsgálatáról szóló tanulmányt választottam, a magyar forrásnyelvi szöveg esetében pedig az egyre inkább teret hódító internet-használatról szóló cikket találtam érdekesnek. Mindkét szöveget az tette különlegessé, hogy míg az első szöveg esetében az Ázsiai és Csendes-óceáni térségben fennálló nyugdíjrendszerről kaphattam átfogó képet, addig a sokat emlegetett internet-használattal ellentétben éppen a neminternetezés okait ismerhettem meg. Szakdolgozatom első részében a nyugdíjrendszerről szóló angol forrásnyelvi szöveget, majd annak fordítását olvashatjuk. Azért is döntöttem az Ázsiában és a Csendes-óceán térségében lévő nyugdíjrendszerekről szóló téma mellett, mert egy korábbi szakdolgozatomban az angol nyelv megjelenését és jelenlétét vizsgáltam Délkelet-Ázsia területén, most pedig lehetőségem nyílt, hogy az ott létező, vagy éppen nem létező nyugdíjrendszerről is tájékozódjak a fordítás során. A harmadik és negyedik fejezetben a magyar nyelvről angol nyelve fordítandó szöveg forrásszövege majd annak fordítása található. A forrásszöveg a marketinginfo.hu szakmai portál internetes oldaláról származik. A honlap aktuális tanulmányokat, cikkeket és kutatási eredményeket tesz közzé. A választott szöveg egy nemrég megjelent kutatás eredményeit írja le, amely a nem-internetezés okait vizsgálja, és nemcsak szakmabelieket szólít meg, hanem a nagyközönséget is. Az angol forrásnyelvi szöveg tudományos stílusban íródott és célja a régióban fennálló nyugdíjrendszer állapotának és összefüggéseinek ismertetése, egy aktuális helyzetkép felvázolása, amely nemcsak egy szűk szakértői közönségnek szól. A szerző egyértelműen és pontosan fogalmaz. Az összetett mondatok gyakori előfordulása nehezíthette a fordítást, fontos szerephez jutottak a kötőszók, mint a logikus, következetes és fegyelmezett mondatfűzés nélkülözhetetlen eszközei, valamint a sűrűn használt párhuzamos, illetőleg ellentétes szerkesztésmód. 4
A szöveg stílusából adódik, hogy sok szakkifejezést használ, ezek esetében körültekintően kellett eljárni. Az alábbi átváltási műveleteket alkalmaztam, természetesen a teljesség igénye nélkül: 1. Jelentések konkretizálása: fishing workers and the rural self-employed to halászokat és a mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozókat 2. Jelentések betoldása: betoldás intézményneveknél: The ILO has always emphasized Az ILO szervezete mindig is fontosnak tartotta A magyar forrásnyelvi szövegben a publicisztikai stílus jegyei találhatóak. A cikk feladatának tekinti, hogy tájékoztassa a társadalom tagjait a nem-internetezés okairól, és azokkal kapcsolatban alakítsa is a közvéleményt. Ezért jellemző a szövegre a közérthetőség, a meggyőzésre, és a közvetlen hatásra való törekvés. Ennek érdekében kedveli a közkeletű nyelvi kifejezőeszközöket, fordulatokat, a hatásos új szavakat és a figyelemfelkeltő címeket. Míg az előbbi szöveg esetében a fordítási nehézség elsősorban a szakkifejezések pontos visszaadásában van, és csak ezt követi a helyenként fellelhető bonyolult mondatszerkezet, addig ezen szöveg esetében éppen a körülményes, elnyújtott mondatokra kell különösen odafigyelni. A következőkben felsorolok a szövegben alkalmazott, átváltási műveletek közül néhányat: 1. Grammatikai betoldás: a nem-internetezés okaként sokan a technikai lehetőség many people cite the lack of technical opportunities 2. Jelentések generalizálása: konkrét jelentésű igék generalizálása elemzések többnyire a világhálót használókat vizsgálják usage focus primarily on web users 5
3. Jelentések felbontása: modalitást kifejező ige kiválása a főige jelentéséből mire használható az internet the internet can be used for 4. Grammatikai cserék: Cselekvő szenvedő átváltás Az internet használat mögöttes okainak vizsgálatára és így a nem-internetezés valós indokainak feltárására az NRC kidolgozott egy eljárást A method of investigating root causes of not using the web, thus revealing the real reason for not using the Internet, was developed by NRC 6
I. Angol forrásnyelvi szöveg Pension systems and prospects in Asia and the Pacific Roger Beattie ILO East Asia Multidisciplinary Advisory Team, Bangkok There is a diversity of pension systems in the Asia and Pacific region. A growing number of countries have social insurance pension schemes, but many others which have provident funds have not set up any mandatory pension system at all. Demographic social and economic changes mean the need for a regular income in old age will increase enormously. Existing schemes should be extended to all employees, benefits should meet certain minimum standards, administrative arrangements must adapt to structural change, and the budgeting both of governments and of households must be adjusted to take account of changing age dependency ratios. The Asia and Pacific region is characterized by considerable diversity in its pension systems or, to be more exact, in the systems that are used to provide people with pensions or other benefits when they reach old age or when their income is interrupted owing to disability or to the death of the breadwinner. 7
This diversity is in part a reflection of the fact that Asian countries are at vastly different stages of economic development. However, social, cultural and political factors have also played an important, indeed decisive role. One striking feature of the region is the large number of countries which until now have stopped short of establishing any mandatory pension system at all. The vast majority of these countries are former British colonies and the main reason they do not have a pension system is that they have provident funds, which usually provide mandatory coverage to employees in the private sector. Of course a provident fund does not fulfil the same function as a pension system, as it does not provide a replacement income for the duration of the contingency. However, once a provident fund system is in place, it is extraordinarily difficult primarily for political reasons to establish a pension system. The need for formal social protection is growing as more and more people in the region are being drawn into wage employment of one sort or another. Those who are self-employed may usually continue to work as long as they feel fit to do so, but employees typically are required to retire at a certain age and it may then be very difficult for them to find other work, be it for another employer or on their own account. Entry into wage employment increases the need for social protection, but it certainly does not guarantee that this need will be met: much of the new employment being created is in small enterprises not covered by social security or else in the informal sector, i.e. in enterprises which disregard social security legislation. The implications of mandatory retirement for social protection are all the greater, given the rapid ageing of the population in many countries in the region. Ageing per se may not necessarily increase the need for social protection, if it results from people having a longer span of healthy and active life. But the combination of longer life expectancy with a fixed retirement age will clearly necessitate greater income support for older people. Demographic ageing caused by declining birth rates will also increase the income transfers from the active to the elderly population. Demographic ageing will affect Asia quite dramatically in the next few decades. Whereas Asia in 1985 accounted for 28 per cent of the world's elderly population, defined as those over age 60, that figure will have increased to 58 per cent by the year 2025. 1 1 Schulz, op. cit., p. 7 8
At the same time, rapid economic development in many countries of the region is drawing more and more of the labour force out of self-employment, particularly in agriculture, into wage employment, thereby subjecting an increasing proportion of Asia's labour force to mandatory retirement practices. The task of developing adequate systems of income support in old age is therefore an urgent one. The inadequacies of existing pension provision Restricted coverage The most obvious inadequacy of pension provision in Asia and the Pacific is the very incomplete coverage of the schemes in most countries, the principal exceptions being Australia, Japan and New Zealand. Contributory schemes in the region usually exclude the self-employed and often also exclude many employees, e.g. those in enterprises with fewer than ten workers, or those with earnings above a specified maximum. Numerous countries are reviewing the coverage of their schemes. Expanding the coverage is widely regarded as a high priority, since the employees in small enterprises who are most often excluded tend also to have low earnings and little with which to support themselves in old age. The administrative problems involved in extending coverage to small enterprises are well known, but the exclusion of such enterprises is in itself a source of considerable problems, as it is notoriously difficult for social security institutions to ascertain the precise number of employees in an enterprise. Useful experience has been gained by certain countries in the region which have extended their schemes to cover employees regardless of the size of the enterprise, e.g. Malaysia. Extension of compulsory pension coverage to self-employed workers is probably the greatest challenge facing social security systems in the region. The Republic of Korea took this step in 1995, by obliging farmers, fishing workers and the rural self-employed to contribute 3 per cent of earnings, a rate which is to be increased by 3 per cent every five years until it reaches 9 per cent. The government is subsidizing the administration of the scheme for the self-employed and the cost of providing protection for lower-income farmers and fishing workers. 2 2 A notable feature of the Republic of Korea scheme is that the benefit formula contains a relatively large flat-rate element, which 9
Most self-employed persons are subject to compulsory coverage in the Philippines. Many other countries offer voluntary coverage to the self-employed, but the numbers who choose to contribute are minimal in most cases. Even where coverage is in principle compulsory, many self-employed persons may evade the payment of contributions. Success in implementing coverage of this category will depend on many factors, such as: the attractiveness of the social protection which is on offer (health insurance tends to be a greater draw, as it is a more urgently felt need; so it may be a good strategy to implement compulsory pension insurance only after compulsory health insurance for the self-employed has been successfully implemented); the affordability of the contributions; the efficiency of the social security institution responsible for securing compliance with the legislation; the existence of official registers of self-employed persons; the existence of professional associations which are able and willing to collaborate in implementing the scheme. Absence of periodical benefits The ILO has always emphasized that benefits for contingencies such as old age and invalidity must be granted throughout the contingency. 3 Lump-sum benefits can therefore not be regarded as an appropriate form of social protection. The need for periodical benefits is increasingly acknowledged among the countries which have national provident funds, such as Fiji, India, Malaysia and Singapore. The Fiji National Provident Fund offers its members a choice between the traditional lump-sum benefit and a pension for life. Members are encouraged to take the pension, as the annuity factors used to convert individual balances into pensions are extremely generous: 25 per cent for single-life pensions and 16.7 per cent for joint-life pensions. means that there is considerable redistribution towards pensioners who during their working lives have had the lowest insured earnings. The earnings which the self-employed declare for contribution purposes tend to be extremely low, even in relation to those of the lowest-paid employees. Employers and workers are therefore heavily subsidizing the self-employed. The President is proposing to extend coverage to the rest of the self-employed, a prospect which, in the context of the existing scheme, is viewed with understandable alarm by employers and employees. 3 Social Security (Minimum Standards) Convention, 1952 (No. 102), articles 30,58 and 64 10
These may be compared with the actuarial annuity factors, which have been calculated as 10 per cent and 8 per cent respectively. In spite of this enormous incentive to opt for a pension, most members continue to take the lump sum. Indeed, only about 10 per cent of balances are converted into pensions. The experience of Fiji suggests that when individuals are allowed to choose between a lump sum and a periodical benefit, there is a very strong tendency to opt for the former, even if it is highly disadvantageous to do so. This is no doubt the result in many cases of shortsightedness and irrationality. Only in very specific circumstances could such behaviour be regarded as rational (e.g. if the Fund was likely to go bankrupt or to pay a rate of interest well below the rate of inflation, if the individual was in urgent need of capital not otherwise available, or if social assistance benefits were provided to people not receiving a pension). The result of granting beneficiaries freedom of choice is doubly undesirable from a social point of view. On the one hand, most people (including no doubt the less well educated) deprive themselves of any regular income in old age; on the other hand, the minority of members (probably more highly educated and better off) who do opt for a pension are heavily subsidized by the others (because of the generous annuity factors used). 11
II. Magyar célnyelvi szöveg Nyugdíjrendszerek jelene és jövője Ázsiában és a Csendes-óceán térségében Roger Beattie Kelet-Ázsiai ILO 4 Multidiszciplináris Tanácsadó Csoport, Bangkok Többféle nyugdíjrendszer létezik Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. Egyre több országban működik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, de sok ország, amely előtakarékossági alappal rendelkezik, egyáltalán nem vezetett be kötelező nyugdíjrendszert. A demográfiai, társadalmi és gazdasági változások egyre erőteljesebben hívják fel a figyelmet az idős korban járó rendszeres pénzbeli juttatások megnövekedett igényére. A meglévő rendszereket ki kell terjeszteni minden munkavállalóra, a juttatások mértékének egy minimális szintet kell elérnie, a közigazgatási intézkedéseknek követniük kell a szerkezeti változásokat, valamint a kormányok és a háztartások költségvetéseit a társadalom korösszetételének változó arányaihoz képest kell meghatározni. 4 ILO (International Labour Organization) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 12
Ázsia és a Csendes-óceán térsége a legkülönbözőbb nyugdíjrendszerek sokaságával jellemezhető, pontosabban olyan nyugdíjrendszerekkel, amelyek nyugdíjat vagy egyéb juttatást folyósítanak azoknak, akik elérik az öregkort, vagy akik jövedelme egy időre megszűnik rokkantság, esetleg a családfenntartó halála miatt. Valójában a nyugdíjrendszer változatos formája azt mutatja, hogy az ázsiai országok a gazdasági fejlődés igen eltérő szintjén állnak. A szociális, kulturális és politikai tényezők nem csak fontos, de meghatározó szerepet játszottak ebben a folyamatban. A térség egyik legmeghatározóbb sajátossága azon országok száma, amelyek mindeddig semmilyen kötelező nyugdíjrendszert nem vezettek be. Ezen országok többsége a Brit Birodalom volt gyarmatai közé tartozik. A nyugdíjrendszer kidolgozatlanságának legfőbb oka az lehet, hogy ezek az országok előtakarékossági alappal rendelkeznek, amely általában kötelezően biztosítja a magánszektorban dolgozókat. Természetesen az előtakarékossági alap nem tölt be olyan szerepet, mint egy nyugdíjrendszer, mert nem biztosít jövedelempótlást váratlan kiadások esetén. Ellenben, ha az előtakarékossági alap rendszere már működik, akkor elsősorban politikai okok miatt különösen nehéz bevezetni egy nyugdíjrendszert. Ahogyan a régióban egyre több ember válik részesévé a béralapú foglalkoztatás valamilyen változatának, úgy veszi egyre inkább igénybe a szociális háló védelmét. Ha valaki egyéni vállalkozó, akkor addig dolgozik, ameddig fizikai erőnléte engedi, de a munkavállalóktól elvárják, hogy egy bizonyos kor után nyugdíjba vonuljanak, és ekkor már nehéz másik munkát találniuk, akár más munkaadónál vagy önállóan. A béralapú foglalkoztatásba való belépés a szociális védelem szükségességét szorgalmazza, de természetesen ez nem biztosítja a szükségletek kielégítését, mivel az új munkahely kisebb vállalkozásokban létesül és az ilyen vállalkozásokat nem fedezi sem a társadalombiztosítás, sem más az informális szektorban. Tulajdonképpen olyan vállalkozások ezek, amelyek figyelmen kívül hagyják a társadalombiztosítás törvényi vonatkozásait. A legjobb megoldás az lenne, ha bevezetnék a kötelező nyugdíjba vonulást a szociális védelem érdekében, ami a társadalom gyors és hirtelen elöregedését eredményezné a térség sok országában. Az öregedés önmagában nem feltétlenül jelenti a szociális védelem fokozott igénybevételét, ha olyan embereket érint, akik hosszú, egészséges és aktív életet élnek. Magasabb jövedelem-támogatást eredményez a várható hosszú élettartam és a meghatározott nyugdíjkorhatár együttes alkalmazása az idős emberek számára. 13
A születések számának csökkenésével a társadalom egyre inkább elöregszik, amely tovább növeli az aktívan dolgozók jövedelmeinek csökkentését az idős társadalom javára. A következő néhány évtizedben Ázsiát mélyen fogja sújtani az elöregedő társadalom megjelenése. 1985-ben a 60 év felettiek 28%-a Ázsiában élt, és lehetséges, hogy 2025-re már a világ időskorú lakosságának 58%-a fog itt élni. Ugyanakkor a munkaerő az egyéni vállalkozási tevékenységből, különösen a mezőgazdaságból a béralapú foglalkoztatásba helyeződik át a régió több országában végbemenő gazdasági fejlődés eredményképpen, így Ázsia munkaerejének egyre nagyobb részét vetik alá a kötelező nyugdíjazási gyakorlatnak. Ezért vált sürgőssé egy megfelelő időskori jövedelemtámogatási rendszer kiépítése. A jelenlegi nyugdíjellátás hiányossága Korlátozott hatókör A legnyilvánvalóbb hiányosság a nyugdíjellátással kapcsolatban az, hogy a rendszert Ausztrália, Japán és Új-Zéland kivételével Ázsia és a Csendes-óceán térségében nem terjesztették ki megfelelő mértékben. A régióban a járulékalapú rendszerbe általában nem tartoznak bele az egyéni vállalkozók, és sokszor azok a munkavállalók sem, akik olyan vállalatnál dolgoznak, ahol kevesebb mint 10 alkalmazottat foglalkoztatnak, vagy azok, akik egy meghatározott összeg felett keresnek. Sok ország felülvizsgálja, mire terjed ki saját rendszere. Kiemelt figyelmet fordítanak a hatókör kiterjesztésének, mert azokban a kisvállalkozásokban, amelyekre már nem terjed ki a rendszer, a munkavállalók jövedelme általában alacsonyabb, így kevesebbet is tudnak megtakarítani idős korukra. A hatókör kiterjesztésével kapcsolatos adminisztrációs problémák kis vállalkozások esetében már ismertek, de az ilyen vállalkozások figyelmen kívül hagyása már önmagában is jelentős problémaforrás, mivel a társadalombiztosítási intézmények nagyon nehezen tudják felmérni a dolgozók pontos létszámát egy vállalkozáson belül. Hasznos tapasztalatot szerzett a régió néhány országa, például Malajzia, ahol a vállalkozás méretétől függetlenül minden munkavállalóra kiterjesztették a rendszert. 14
Valószínűleg az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat az egyéni vállalkozókra is alkalmazni a kötelező nyugdíjbiztosítást a régióban jelenleg érvényes társadalombiztosítási rendszer fennállása mellett. A Koreai Köztársaság 1995-ben már megtette az első ilyen lépést azzal, hogy kötelezte a földműveseket, halászokat és a mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozókat, hogy fizetésük 3 százalékával járuljanak hozzá a nyugdíjbiztosítás rendszeréhez a hozzájárulás mértéke ötévente 3%-kal növekszik, egészen addig, amíg el nem éri a 9%-ot. A kormány támogatja a központi adminisztrációt az egyéni vállalkozók esetében és a támogatásnyújtás költségeit az alacsony jövedelmű gazdálkodók és halászok esetén 5. A legtöbb Fülöpszigeteken élő egyéni vállalkozónak kötelező biztosítással kell rendelkezni. Sok más ország önkéntes biztosítást javasol az egyéni vállalkozók számára, de nagyon kevesen vannak azok, akik ezt választják. Még azokon a helyeken is, ahol szigorúan kötelező a biztosítás, sok egyéni vállalkozó kijátssza a hozzájárulás költségeinek fizetését. E kategóriában a biztosítás bevezetésének sikeressége az alábbi tényezőktől függ: mennyire vonzó a jelenleg igénybe vehető szociális védelem ajánlata (az egészségbiztosítás vonzó ajánlat lehet, mivel egyre nagyobb szükség van rá; ez tehát jó stratégia a kötelező nyugdíjbiztosítás bevezetésére, de csak miután a kötelező egészségbiztosítást sikeresen bevezették az egyéni vállalkozók körében); a hozzájárulások megfizethetőségének mértékétől mennyire hatékony a jogi szabályozásnak való megfelelés biztosításáért felelős társadalombiztosítási intézmény létezik-e hivatalos nyilvántartás az egyéni vállalkozókról léteznek-e szakmai egyesületek, amelyek képesek és hajlandóak együttműködni a tervezet megvalósításában. 5 A Koreai Köztársaságban működő rendszernek legszembetűnőbb tulajdonsága az, hogy a juttatási képlet viszonylag magas átalánydíjat tartalmaz, amely azt jelenti, hogy jelentős újraelosztást hajtanak végre azon nyugdíjasok körében, akik munkavállalásuk ideje alatt a legalacsonyabban biztosított jövedelemben részesültek. A hozzájárulások fizetése céljából az egyéni vállalkozók által bevallott jövedelmek rendkívül alacsonyak, még a munkavállalók körében kapott legkisebb jövedelemhez képest is, ezért a munkáltatók és a munkavállalók erősen támogatják az egyéni vállalkozókat. A koreai elnök tervezi, hogy a legtöbb egyéni vállalkozóra is kiterjeszti a jelenleg fennálló rendszert a munkavállalók és munkaadók aggodalmának enyhítése érdekében. 15
Időszakosan folyósított juttatások hiánya Az ILO szervezete mindig is fontosnak tartotta a juttatások folyósítását a váratlan események kezdetétől a fennálló helyzet meglétéig, mint például a betegség miatti munkaképtelenség vagy az öregség esetében 6. Ezért az egyösszegű kifizetések nem tekinthetőek a szociális támogatás megfelelő formájának. A Fidzsi-szigetek, India, Malajzia, Szingapúr és még sok más ország, amely rendelkezik nemzeti megtakarítási alappal egyre inkább elismeri, hogy szükség van rendszeresen folyósított juttatásokra. A Fidzsi-szigeteki Nemzeti Előtakarékossági Alap (Fiji National Provident Fund) döntési lehetőséget biztosít tagjai számára, hogy választhassanak a hagyományos egyösszegű juttatások és a rendszeresen folyósított nyugdíj között. Tagjait arra ösztönzi, hogy a rendszeresen folyósított nyugdíj mellett döntsenek, mivel a járadékfaktor, amit az egyéni egyenlegek nyugdíjjá való alakításához használnak, rendkívül kedvező: 25% az egyéni nyugdíjjárulék (személyre szóló járadékszolgáltatás), és 16,7% a személyre, illetve annak halála esetén a kedvezményezettnek szóló járadékszolgáltatás esetében. Ezeket összehasonlíthatjuk a aktuáriusi (biztosításmatematikai) járadékfaktorral, amely 10% az előbbi, és 8% az utóbbi esetben. Annak ellenére, hogy az embereket arra buzdítják, hogy a nyugdíjjárulék mellett döntsenek, a legtöbb tag továbbra is az egyösszegű kifizetést választja. Valójában a számlaegyenlegeknek csak 10%-át váltják át nyugdíjra. A Fidzsi-szigetek példája mutatja, hogy ha az egyének az egyösszegű, illetve a rendszeresen folyósított juttatások között választhatnak, előszeretettel döntenek az egyösszegű kifizetés mellett, még akkor is, ha az kedvezőtlen számukra. Nincs kétség afelől, hogy az ilyen döntések oka sok esetben a nem előrelátó, ésszerűtlen gondolkodás. Csak bizonyos helyzetekben lehet az ilyen viselkedést elfogadni (például, ha a megtakarítási alap csődbe megy, vagy az ígért kamatláb jóval az inflációs kamatláb alatt van, illetve ha az egyénnek sürgősen tőkére van szüksége, melyet máshonnan nem kapna meg, valamint olyan embereket részesítenének természetbeni társadalombiztosítási juttatásokban, akik nem kapnak nyugdíjat). Társadalmi szempontból a kedvezményezetteknek nyújtott juttatások közötti választási lehetőségek biztosításának kimenetele több szempontból sem kívánatos. 6 Társadalombiztosítási Egyezmény (Minimumkövetelmények), 102/1952. számú, 30., 58. és 64-dik cikkely 16
Egyrészről sok ember (természetesen ide tartoznak az alacsony képzettséggel rendelkezők) idős korára megfosztja magát minden rendszeresen folyósítható jövedelemtől, másrészről a tagok egy szűkebb csoportját, amely mindenképp a nyugdíjat választaná (valószínűleg a magasabb iskolai végzettségűek és jövedelműek), már máshonnan is jelentősen támogatják (a magas járadékfaktor alkalmazása miatt). 17
III. Magyar forrásnyelvi szöveg A nem-internetezés okai Bevezető A 15-69 éves hazai lakosság 59 százaléka még sosem próbálta ki az internet használatát, további 7 százalék pedig ugyan rendelkezik már némi világhálós tapasztalattal, de nem szokott internetezni. A nem-internetezés okaként sokan a technikai lehetőség (számítógép- vagy internet-hozzáférés) vagy az ismeretek hiányát említik, de feltűnő, hogy az internetet nem használók egyharmada úgy gondolja, nincs szüksége az internetre - világítanak rá a TNS-NRC InterBus kutatás második féléves adatai. A lehetőségek valós és vélt hiánya Az internetről, internet használatról szóló közlemények, elemzések többnyire a világhálót használókat vizsgálják - azt a 34 százalékot, aki (a 15-69 éves lakosságon belül) rendszeresen használja az internetet. Pedig a többség nem szokott internetezni, sőt, a lakosság háromötöde soha ki sem próbálta az internet, és semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik az ott elérhető tartalmakról, szolgáltatásokról. Ennek hátterében a kutatásban részt vevők szerint a technikai lehetőségek vagy az ismeretek hiánya áll, de sokan említették azt is, hogy egyszerűen nincs szükségük a világhálóra. A szubjektív indokok ugyanakkor rendszerint torzítják a valós helyzetet: ma már a lakosság nagy része valamilyen módon képes lenne internet-hozzáféréshez jutni, a "nincs rá szüksége" típusú válaszok mögött pedig sokszor az a jelenség áll, hogy a világhálós tapasztalattal nem rendelkezők sok esetben nem is tudják, mire használható az internet. (Figyelemreméltó, hogy az otthoni hozzáféréssel rendelkezők 12 százaléka nem internetezik!) 18
Miért nem internetezik? Forrás: TNS-NRC INTERBUS, bázis: 15-69 éves nem internetezők 0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% Nincs rá szüksége 32% Nincs számítógépe 26% Nincs lehetősége hozzáférésre 23% Nem tudja használni az internetet Nem tudja használni a számítógépet 14% 16% Drágának tartja 11% Nem tudja mire jó 9% Nem tartja biztonságosnak az internetet Károsnak tartja az internetet 1% 2% Egyéb okból 4% nem-internetezés A NetMark szegmentáció tanulságai Az internet használat mögöttes okainak vizsgálatára és így a nem-internetezés valós indokainak feltárására az NRC kidolgozott egy eljárást, amely alkalmas arra is, hogy szegmentálja a társadalmat az internethez fűződő viszonya alapján. A NetMark indexálás legnagyobb tanulsága, hogy míg az internetezők és a nem-internetezők között a legnagyobb különbség valóban a hozzáférésben figyelhető meg, addig utóbbi csoport ismeretei is szignifikánsan alacsonyabbak a világhálóval kapcsolatban, sőt az internettel kapcsolatos bizalmatlanságuk is nagyobb. Nincs ugyanakkor különbség az internetet használók és nem használók között a hasznosság dimenziójában: tehát egy átlagos neminternetező számára az internet ugyanolyan hasznos eszköz (lenne), mint egy átlagosinternetező számára - a világhálón ő is találna olyan tartalmat, szolgáltatást, amely értékes tevékenységgé tenné számára az internetezést. 19
A NetMark szegmentáció öt csoportot különböztet meg a világhálóhoz fűződő viszonya alapján. A 15-69 évesek egyötödét teszi ki az internettel szemben elkötelezett csoport, amelynek tagjai nemcsak ismerik az internet kínálta lehetőségeket, de bíznak is az internetben és hitelesnek tartják az online tartalmakat - a világháló pedig magas relevanciával bír életükben. Nem véletlen, hogy ebben a csoportban 73 százalék a rendszeres internetezők aránya, és az otthoni hozzáféréssel rendelkezők 97 százaléka internetezik. A másik végletet az a 14 százaléknyi kívülálló csoport alkotja, amely az internettel kapcsolatban hiányos ismeretekkel és az átlagosnál nagyobb bizalmatlansággal rendelkezik, ráadásul a világháló nem is nyújt különösen hasznos tartalmakat számára. E szegmensben mindössze 3 százalék szokott internetezni, és még az otthoni hozzáféréssel rendelkezők közül is csak minden harmadik használja ki a lehetőséget. Míg az elkötelezett szegmens tipikus tagja fiatal, magas státuszú, nagyvárosban élő férfi, addig a kívülállók körében az 50 év felettiek, az alacsony státusszal rendelkezők és a kisebb településeken élők vannak felülreprezentálva. Motivációs lehetőségek Látható, hogy míg az elkötelezettek számára a hozzáférés biztosítása szinte automatikus internet használatot eredményez, addig a kívülállók esetében még az otthoni internet kapcsolat biztosítása is csak az esetek kisebbik hányadában ösztönzi az internetezést. A két szélsőség között ugyanakkor három további szegmens található, amelyeknél az internetezés képlete lényegesen összetettebb: az internetezéssel kapcsolatos ismeretek, a bizalom, illetve a világhálón elérhető tartalmak hasznossága eltérő súlya alakítja e csoportok internethez fűződő viszonyát. Az öt szegmens más és más marketing- és kommunikációs eszközök által motiválható: az elkötelezettek számára akciós internet-hozzáférés biztosítása, a világhálót ismerő, de azzal szemben kifejezetten bizalmatlan csoport esetében a bizalom kiépítése, az ismerethiánnyal bíró szegmensek esetében pedig az online tartalmakat és szolgáltatásokat bemutató hirdetések lehetnek hatékony megoldások az internet használók arányának növelése érdekében. 20