EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2011.1.31. COM(2011) 23 végleges Ajánlás: A TANÁCS HATÁROZATA a Monacói Hercegséggel kötött monetáris megállapodás újratárgyalására vonatkozó rendelkezésekről
INDOKOLÁS Az Európai Unió azért kötötte meg a monetáris megállapodásokat Monacóval, San Marinóval és a Vatikánnal, hogy jogfolytonosságot biztosítson az egyrészről ezen országok, másrészről pedig Franciaország és Olaszország között az euró bevezetése előtt hatályban lévő egyezményeknek. Tíz évvel azután, hogy az euró felváltotta Franciaország és Olaszország nemzeti valutáját, amely Monacóban, illetve San Marinóban és a Vatikánban használatos volt, a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a monetáris megállapodások működését 1. Az értékelés eredményeit a Monacóval, San Marinóval és a Vatikánnal kötött monetáris megállapodások működéséről szóló bizottsági közleményben 2 fogadták el. A Bizottság megállapította, hogy a jelenleg hatályos monetáris megállapodásokat módosítani kell, az Unióval monetáris megállapodást kötött országok és az Unió közötti kapcsolatokra vonatkozó egységesebb megközelítési mód biztosítása érdekében. Ez alapján a Tanács 2009. október 16-án két határozatot fogadott el, amelyekben megbízta az Európai Bizottságot és Olaszországot, hogy tárgyalják újra a hatályos megállapodásokat. 2009. december 17-én új monetáris megállapodás 3 megkötésére került sor a Vatikánvárosi Állammal, míg San Marino Köztársasággal még folynak a megbeszélések. Ez a tanácsi határozatra irányuló ajánlástervezet meghatározza a Monacói Hercegséggel kötött monetáris megállapodás újratárgyalására vonatkozó rendelkezéseket. Míg a Vatikánnal és San Marinóval kötött megállapodások esetében számos ponton módosításra volt szükség, a Monacói Hercegséggel kötött monetáris megállapodás esetében kevesebb kérdést kell újratárgyalni, mivel a Monacói Hercegség már az összes releváns uniós banki és pénzügyi előírást alkalmazza. A Bizottság ezért az alábbi rendelkezések módosítását javasolja: Az euróérmék kibocsátására vonatkozó felső határérték Történelmi okok miatt a Monaco, San Marino és a Vatikán általi éves kibocsátás felső határának megállapítása két különböző módon történt (Monaco jelenleg a Franciaországban vert euróérmék legfeljebb egy ötszázadának megfelelő mennyiségű euróérme kibocsátására jogosult, míg a Vatikán és San Marino esetében kvótát állapítottak/állapítanak meg), és ez rendkívül eltérő eredményekhez vezet. Annak érdekében, hogy a monetáris megállapodások révén az érintett országok mindegyike számára tisztességes bánásmódot lehessen biztosítani, a Bizottság az euróérmék kibocsátására vonatkozó felső határérték kiszámításához új, egységes módszer bevezetését javasolta (amelyet valamennyi megállapodásban alkalmazni kell). A Bizottság a kibocsátás felső határának növelését is javasolta, azért, hogy a monetáris megállapodást kötött országok érméinek egy része ténylegesen forgalomba kerüljön. A kis mennyiségben gyártott érmék rendkívül keresettek a gyűjtők körében. Ennek következtében az érmék nem töltik be eredeti rendeltetésüket fizetőeszközként, hanem kizárólag gyűjtők tulajdonába kerülnek. 1 2 3 A Tanács következtetései a pénzforgalomba szánt euróérmék nemzeti előlapjára és kibocsátására vonatkozó közös iránymutatásokról, az ECOFIN-Tanács 2922. ülése, 2009. február 10. COM(2009) 359, 2009. július 14. HL C 28., 2010.2.4. 13 18. o. 2
A Vatikánnal kötött új megállapodással és a San Marinóval jelenleg tárgyalt megállapodással összhangban a Monaco esetében megállapított új felső határérték egy rögzített és egy változó részből állna: (1) A rögzített rész célja az érmegyűjtők által támasztott kereslet fedezése. Közös becslések szerint összesen körülbelül 2 340 000 EUR értékű érmének elegendőnek kell lennie a gyűjtői piac által támasztott kereslet kielégítésére. (2) A változó rész Monaco esetében Franciaország átlagos egy főre jutó kibocsátásán alapulna. Franciaország n-1. évi egy főre jutó átlagos érmekibocsátását kellene megszorozni a Monacói Hercegség lakosságának számával. Joghatóság kijelölése A jelenlegi monetáris megállapodások alapján az Uniónak nincs eszköze arra az esetre, ha a megállapodást aláíró ország nem teljesíti kötelezettségeit (például nem ülteti át megfelelő időben a vonatkozó uniós jogszabályokat) a végső és ennélfogva valószínűtlen lehetőségen kívül, amely a megállapodás egyoldalú felmondását jelenti. A Bizottság ezért a monetáris megállapodások alkalmazásából eredő esetleges viták rendezéséhez az Európai Unió Bíróságának a kijelölését javasolja. A megállapodás formája A monetáris megállapodás formáját módosítani kell. 3
Ajánlás: A TANÁCS HATÁROZATA a Monacói Hercegséggel kötött monetáris megállapodás újratárgyalására vonatkozó rendelkezésekről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 219. cikke (3) bekezdésére, tekintettel a Bizottság ajánlására 4, tekintettel az Európai Központi Bank véleményére 5, mivel: (1) Az euró bevezetésének időpontja óta a monetáris vagy az átváltási árfolyammal kapcsolatos ügyek az Unió hatáskörébe tartoznak. (2) A Tanácsnak meg kell határoznia a monetáris és devizagazdálkodási szabályozási kérdéseket érintő megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokra és e megállapodások megkötésére vonatkozó részletes rendelkezéseket. (3) A Francia Köztársaság 2001. december 26-án az Európai Közösség nevében monetáris megállapodást kötött a Monacói Hercegséggel. (4) Franciaország régóta monetáris kapcsolatokat tart fenn a Monacói Hercegséggel, amelyek számos jogi eszközben megnyilvánulnak. A Monacói Hercegségben működő pénzügyi intézményeknek hozzáférési joguk van a Banque de France refinanszírozási eszközeihez és a francia bankokéval azonos feltételekkel vesznek részt több francia fizetési rendszerben. (5) A Tanács 2009. február 10-én úgy határozott, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a hatályos megállapodások működését és fontolóra kell vennie az érmekibocsátás felső határának növelését. (6) A Bizottság a Monacóval, San Marinóval és a Vatikánnal kötött monetáris megállapodások működéséről szóló közleményben 6 megállapította, hogy a Monacói Hercegséggel jelenleg fennálló monetáris megállapodást módosítani szükséges, az Unióval monetáris megállapodást kötött országok és az Unió közötti kapcsolatokra vonatkozó egységesebb megközelítési mód biztosítása érdekében. 4 5 6 HL C [ ], [ ], [ ] o. HL C [ ], [ ], [ ] o. COM(2009)359 4
(7) Ezért a Monacóval kötött monetáris megállapodást újra kell tárgyalni az euróérmék kibocsátására vonatkozó felső határérték kiigazítása, az esetleges viták rendezéséhez szükséges joghatóság megállapítása és a megállapodás formájának az új egységes előírásokhoz való igazítása céljából. A jelenlegi megállapodás addig marad hatályban, amíg a felek meg nem kötik az új megállapodást, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk A Francia Köztársaság értesíti a Monacói Hercegséget arról, hogy a Francia Köztársaság által az Európai Unió nevében a Monacói Hercegséggel kötött, jelenleg hatályos monetáris megállapodást a lehető leghamarabb módosítani szükséges és javasolja a megállapodás releváns rendelkezéseinek újratárgyalását. 2. cikk Az Unió a Monacói Hercegséggel kötött megállapodás újratárgyalása során az alábbi módosításokra törekszik: (a) (b) (c) (d) A megállapodást a Francia Köztársaság és az Európai Bizottság által képviselt Európai Unió és a Monacói Hercegség között kell megkötni. Felül kell vizsgálni a monacói euróérmék kibocsátására vonatkozó felső határérték meghatározásának módszerét. Az új felső határértéket olyan módszer alkalmazásával kell kiszámítani, amelynek megfelelően a határértéknek van egy rögzített az érmegyűjtők piacán jelentkező kereslet kielégítését és ezáltal a monacói érmékkel való túlzott numizmatikai spekuláció elkerülését célzó része és egy változó része, amelynek kiszámítása úgy történik, hogy Franciaország n-1. évi egy főre jutó átlagos érmekibocsátását meg kell szorozni Monaco lakosságának számával. A gyűjtők számára történő érmekibocsátás sérelme nélkül a megállapodás a névértéken kibocsátandó monacói euróérmék minimális arányát 80%-ban határozza meg. A megállapodás alkalmazásából eredő esetleges viták rendezéséhez az Európai Unió Bíróságát kell kijelölni. Ha az Unió vagy Monaco úgy ítéli meg, hogy a másik fél nem teljesítette a monetáris megállapodás keretében vállalt valamely kötelezettségét, a Bírósághoz fordulhat. A Bíróság ítélete kötelező a felekre nézve, akik az abban meghatározott időtartamon belül megteszik a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Amennyiben az Unió vagy Monaco az említett időtartamon belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a másik fél haladéktalanul felmondhatja a megállapodást. A monetáris megállapodás formáját módosítani kell. 5
3. cikk A Francia Köztársaság és a Bizottság az Unió nevében tárgyalásokat folytat a Monacói Hercegséggel. Az Európai Központi Bank teljes mértékben részt vesz a tárgyalásokon, és egyetértését kell kérni a hatáskörébe tartozó kérdésekben. A Francia Köztársaság és a Bizottság benyújtja a megállapodás tervezetét a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsághoz véleménynyilvánításra. 4. cikk A Francia Köztársaságnak és a Bizottságnak jogában áll az Unió nevében megkötni a megállapodást, kivéve, ha a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság vagy az EKB úgy véli, hogy a megállapodást a Tanács elé kell terjeszteni. Ennek a határozatnak a Francia Köztársaság, a Bizottság és az EKB a címzettje. Kelt Brüsszelben, [ ]-án/-én. a Tanács részéről az elnök 6