Bukovszky László A NYÍREGYHÁZI TIRPÁKSÁG ÁTTELEPÜLÉSÉRE VONATKOZÓ ADATOK A SLOBODA CÍMŰ LAPBAN A Sloboda (magyarul Szabadság) mint a magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának (SZAF) hetilapja 1945. június 9-én Békéscsabán jelent meg először. A lap szerkesztőségében kezdetben kizárólag a szlovákok képviselői dolgoztak, azonban 1945 augusztusától a szerkesztőség délszláv nemzetiségű munkatársakkal bővült, és szerb, illetve horvát nyelvű írásokat is közölt. Ezek az írások azonban a lakosságcsere-propaganda megkezdésével eltűntek a lap hasábjairól. A lap 2. évfolyamának első számai a két kisebbség a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar háború utáni bizonytalan sorsának megoldásáról szóló találgatásokkal vannak tele. A párizsi béketárgyalások után azt követően, hogy a nagyhatalmak elutasították a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítését a magyar és a csehszlovák kormányt közös megállapodás megkötésére kötelezték. Erről a lap részletesen be is számol. Közben terjedelmes írásokban mutatja be az alföldi szlovákok életét és kultúráját. A tirpákság ekkor még nem szerepel az újság hasábjain. 1946. február 27-ével a helyzet gyökeresen megváltozik. Az ezt követő első számban a lap címoldalon tudósít a lakosságcsere-egyezmény aláírásáról. 1 Rá egy hétre már egy egész oldalas írás értelmezi az egyezményt Pőjdeme domov (Megyünk haza) címmel. Az értelmezés tulajdonképpen a már elutasított csehszlovák álláspontot tükrözi, amikor ezt mondja:,jvíinden Magyarországon élő csehnek és szlováknak Csehszlovákiában, minden csehszlovákiai magyarnak pedig Magyarországon a helye." A SZAF az egyezmény aláírása után tevékenységét teljesen e cél megvalósításának rendeli alá.,a SZAF tiszteletben tartja a két kormány meggyőződését, melyet az egyezmény tartalmaz. Ezt teljesen elfogadja, magáévá teszi és egész szervezési erejével és gépezetével bekapcsolódik a lakosságcsere megvalósításába. " 2 Az egyezmény aláírása után Magyarországra érkezik a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB). 1947. március 10-től ennek eredményeként az addigi hetilap kétnaponként jelenik meg. A terjedelmében duplájára bővült lap egészen a lakosságcsere szolgálatába áll. Minden jelentős, szlovákok által lakott vidéken CSÁB körzeti kirendeltség alakul, országosan összesen 18. Nyíregyházán a 13-as körzeti kirendeltség a Korona Szálló első emeletén székelt. 3 A szlovákok körében az áttelepülésre való toborzás 1946. március 4-ével veszi kezdetét és 6 héten keresztül tart. Utólag ezt az időszakot egy hónappal meghosszabbították. A lap hasábjain 1 2 3 1946. márc. 2. (Podpísali dohodu o vymene obyvatel'stva medzi CSR a Mad'arskom) 1946. márc. 9. 1946. márc. 24.
dr. Melichercík, a Matica Slovenská néprajzosa ír először a nyíregyházi tirpákokról. A Nyíregyháza nie 120 Slovákov ale vyse 20 tisíc (Nyíregyháza - nem 120, hanem több mint 20 ezer szlovák) c. írása beszámol a CSÁB-központ két vezetőjének, dr. Horváthnak és dr. Svétonnak 1946. március 16-án tett nyíregyházi látogatásáról: Az áttelepülést a tirpákok üdvözlik, így munkánknak szép folyamata van. Ezt állapítottuk meg egyfelől a körzeti kirendeltségen, másfelől viszont közvetlenül a tanyabokrokban, ahol meglátogattunk néhány családot. Alapjában véve megcáfolták azokat a nemkívánatos híreket, melyeket itt-ott hallani lehet az ellenpropaganda részeként." A cikk szerzője írásában kitér a Vörös Hadsereg segítésére is:... boldog volt az a pillanat, mikor megtudtuk, hogy milyen szépen zajlik akciónk, milyen példamutató az együttműködés az orosz összekötő tiszttel, Ivanovics őrnaggyal. " És végül azt is papírra vetette, hogy Márkus metodista lelkész ezer hívével Szlovákiába készül. 4 Ezt követően már rendszeresen jelennek meg írások a lap hasábjain, amelyek a nyíregyházi tirpákokról szólnak. Ezeket két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba soroljuk azokat, amelyek Nyíregyháza múltjának bemutatásán keresztül kitérnek a tirpákok néprajzára, szociális és gazdasági helyzetére. Ezekből a cikkekből csak kivételes esetekben idézünk, ugyanis tartalmilag ismétlik egymást. A másik csoportba azokat az írásokat soroljuk, amelyek szervesen kapcsolódnak a tirpákság áttelepüléséhez. Ezek alkotják munkánk gerincét. Elöljáróban azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az erről szóló írások többségére az egyoldalú elfogultságjellemző. A lapban először Klein professzor ír a tirpákok betelepülésének történelméről, azok életmódjáról és a tanyavilág kialakulásáról a Slováci v Níredliáze (Szlovákok Nyíregyházán) c. cikkében. 5 Ugyancsak erről ír dr. R. Bednárik is Zo zivota nyíregyházskych tirpákov (A nyíregyházi tirpákok életéből) címmel. írásában a tirpákság társadalmi-gazdasági helyzetének ábrázolása mellett kitér azok asszimilációjára is:... Megszakadt a szívünk, mikor Újteleken jártunk. A nép szlovákul beszélt, tirpák származású, viszont azt állította magáról, hogy magyar nemzetiségű. Nagyon nagy erő kell ahhoz, hogy ezeket az embereket meggyőzzük arról, hogy ők igenis szlovák nemzetiségűek. " 6 Az érzelmi érveket felsorakoztató írások között akadnak azonban olyanok is, amelyek tárgyilagosan próbálják bemutatni a tirpákok múltját. Ilyennek mondható a Po stopách Trpákov z Nyíregyházy (A nyíregyházi tirpákok nyomában) c. írás a neves szlovák nyelvész, Pavol Ondrus tollából. Leírja, hogy Nyíregyháza újratelepítése a szlovákok által több hullámban zajlott. Külön kitér a tirpák megnevezés etimológiai magyarázatára. Szerinte az első hullámban érkezett békési szlovákok a trpou"(hamarabb, előbb) szóból kialakult Trpáci" gúnynévvel illették a később érkezett társaikat. A magyarok természetesen nem voltak részesei ennek a 4 5 6 1946. márc. 18. 1946. ápr. 2. 1946. ápr. 10.
társadalmi harcnak, mely a nyíregyházi szlovákok között zajlott. Nem értették a»trpák«szó jelentését, melyből kialakult a magyar tirpák elnevezés." írja a szerző. Ugyanakkor említést tesz egy másik elméletről, amelyet a trpiet' (szenvedni) igéből vezet le. Nem felejti el azonban megjegyezni, hogy ez a szó népi etimológiai magyarázata. Hogy mennyit szenvedtek a tirpákok ebben a környezetben, azt csak ők tudnák elmondani" fejezi be a gondolatmenetet. Időközben, tavasszal az ország 18 körzetében zajlottak a toborzó nagygyűlések. A lakosságcsere-egyezmény függeléke szerint minden egyes településen a CSÁB két nyilvános gyűlést tarthatott. A lapban természetesen erről is találunk tudósításokat. Az első ilyen rendezvényre Nyíregyházán 1946. április 14-én került sor. A Sloboda egész oldalas tudósítást szentel az eseménynek Nyíregyháza nebude suchou ratolest'ou (Nyíregyháza nem lesz száraz gally) címmel. A legnagyobb arányban elmagyarosodott város felébredt" állítja az egyik alcím, majd így folytatja: A múlt vasárnap 1946. április 14-én került sor a nyíregyháziak hatalmas nagygyűlésére, amely megtöltötte a Városi Színházat az utolsó helyig, úgy hogy még az ajtóban is szoronkodtak. A nyíregyháziak körében megszólalt a szlovák szív és lelkiismeret, és nyilvánosan is kimutatták, hogy ők igenis szlovákok és azok is akarnak maradni. " 8 A CSÁB részéről a gyűlésen részt vett Dániel Okáli kormánybiztos, Ondrej Ziak parlamenti képviselő és Július Dérer az evangélikus egyház konszeniora. Az összejövetelen természetesen szót kaptak a tirpákság képviselői Karol Janov, Ondrej Pokoradsky és Márkus metodista lelkész, akik Szlovákiából visszatérve személyesen számoltak be ottani tapasztalataikról. A rendezvény fő vendége a felsoroltak közül Okáli kormánybiztos volt. Szónoki beszédében röviden ismertette a jelenlévőkkel a csehszlovák politika három alapelvét, majd így folytatta: A múlt hibáinak soha többé nem szabad megismétlődniük. A nyíregyházi szlováknak is rá kell döbbennie, hogy ő annak a nemzetnek a tagja, mely hősiesen harcolt a haladó szellemű népek szabadságáért a világ összes harcterén. Kiontotta vérét és hősiesen küzdött a nemzeti felkelésben a Vörös Hadsereg oldalán, és ezért minden egyes tagja öntudatosan és büszkén járhat, mint a győztes nemzet tagja." A többi vendég is hasonló értelemben próbált szólni és érzelmileg hatni az öszszesereglett tömeghez. A hallgatóság viszont nem a külföldi vendégekre volt elsősorban kíváncsi, hanem a már említett három nyíregyházi személyre. Márkus metodista lelkész volt az első, aki szót kért. Tagja volt annak a magyarországi küldöttségnek, amelyet maga Benes elnök is fogadott Prágában. Szlovák vagyok, de elsősorban keresztény. " mondja Márkus, majd a következő szavakkal folytatja: A múlt hónapban sokat töprengtem afölött, hogy települjek-e át családommal. Megkérdeztem az élő Istent és eldöntöttem, hogy megyek és hívlak magammal titeket. Az Istentől kaptam ezt a feladatot, hogy én titeket átvezesselek." Beszámol azokról a megbeszéléseiről, amelyeket Csehszlovákiában folytatott a tirpákság 7 8 1946. máj. 5. 1946. ápr. 21.
elhelyezéséről. Kértem, hogy Nyíregyháza mivel város, város mellett legyünk elhelyezve. Mi már hozzá vagyunk szokva a piac, iskola, a kórház stb. közelségéhez. Számításba jöhet Érsekújvár, esetleg Léva, illetve annak 11 km-es körzete." A lakosságcserét számos csehszlovák, de néhány magyar politikus is a két nép közötti békés viszony zálogaként értelmezte. Úgy gondolva, hogy a két kisebbség teljes cseréjével örökre megoldódnak majd a múlt problémái. Erre tér ki Márkus is: Mi nemcsak azért települünk át, mert szeretjük Szlovákiát, hanem azért, mert Magyarországot is szeretjük. Mi a béke gyermekei és fiai vagyunk. A két ország közötti béke elérése miatt nekünk innét el kell mennünk!... Kicseréljük a szlovákokat a magyarokkal, és ahogyan ez megtörténik, úgy fogunk élni egymás mellett mint a legjobb barátok. " 9 Ondrej Pokoradsky a küldöttség tagjaként a nyíregyházi tirpák gazdákat képviselte. Az ő beszédéből sem hiányoztak az érzelgős szavak. Ahogy átmentünk a komáromi hídon, látható volt, milyen nagy a különbség Magyarország és Csehszlovákia között. Az egyik oldal teljesen romban, a másik pedig virul. Ugyanazt, amit mi most átélünk, a zsidó nemzet több ezer évvel ezelőtt már átélte. A zsidó nemzet nem ellenkezett az Isten hívó szava ellen." Beszédét így fejezi be: Nagyon alaposan átvizsgáltuk a szántóföldek minőségét. Mindannyian megállapítottuk, hogy azok ott jobbak, tehát mindenki jobb minőségű földet kap majd, mint amilyen itt van." Ugyancsak a kedvezőbb szlovákiai helyzetről beszélt Karol Janov nyíregyházi munkás. Az ottani szociális helyzetről ezt mondja: A munkások megmutatták házaikat. Ezek két szoba, konyha és fürdőszobával ellátott lakások, és ott oly szép dolgok, amiről nekünk fogalmunk sem volt... És láttam, hogy Szlovákiában a munkás jólétben élhet. Ezért kérem, hogy minél hamarabb áttelepülhessek. " A nagygyűlésről készült tudósítás Ondrej Ziak szavainak tolmácsolásával ér véget. O sem felejtett el beleszőni felszólalásába néhány érzelgős, megható és elfogult gondolatot. Ezek mellett azonban rámutat egy nagyon jelentős mozzanatra, mely a tirpák származású értelmiséget bírálólag minősíti: Nagyon sokan, talán az egész értelmiség, akik szlovák szülőktől származnak ahelyett, hogy nemzeti lobogóval a kezükben az élen járnának, olyanok mint az elpusztult juhok. " 10 Ugyanebben a számban egy újabb tudósítást olvashatunk Shromazdenie v Príposhalome (Gyűlés Púposhalmon) címmel. Az írás a március 24-én lezajlott összejövetelről tudósít, az előbbivel ellentétben nagyon röviden. A szerző, prof. Klein szerint Púposhalmon 4-6 tanyáról összesen 200-250 ember vett részt a CSÁB által szervezett nyilvános gyűlésen. 11 A magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja 1944 őszén alakult meg. Felvállalt feladatai között kezdettől fogva ott szerepelt a szláv egység népszerűsítése és az esetleges lakosságcsere végrehajtásának támogatása. Az egyezmény aláírását 9 10 11 Uo. 1946. ápr. 21. Uo.
követő időszak természetesen más mederbe terelte a SZAF munkáját. Tevékenységét teljesen az áttelepülés propagálására építette. Ezt nyíltan vállalva írja a Sloboda: A SZAF munkája az utolsó szlovák Magyarországról való eltávozásával fejeződik be. A mi feladatunk olyan, mint a hajóskapitányé. Minden szlovákot mentőcsónakba rakunk, és az utolsókkal együtt mi is eltávozunk. " 12 Ezt a tevékenységet természetesen egy jól kiépített szervezeti hálózat segítségével lehetett csak elvégezni. Nyíregyházán a SZAF alakuló ülésére 1946. április 27-én került sor a Korona Szállóban. Az alakuló ülés nem volt zavarmentes. A rendőri hivatal egyik századosa bizonyos M. O. megtiltotta, hogy a jelenlévők bármiféle ülést tartsanak, mondván többen vannak, mint hárman, és ez már csoportosulás", így az alakuló ülésre egy héttel később került sor. Ezen a Vörös Hadsereg képviselői is megjelentek. Az erről készült AFS v Nyíregyházé zalozeny (Nyíregyházán megalakult a SZAF) c. tudósításban sajnálkozva írják, hogy a polgármester még irodahelyiséget sem hajlandó a SZAF rendelkezésére bocsátani. Leküzdtünk már elég nehézséget írja a névtelen szerző, amit a helyi képviselők utunkba állítottak, de kitartunk. A nyíregyházi szlovákok élénk érdeklődést mutatnak a szlovákiai helyzet iránt. Az ifjúság színdarabokat szeretne játszani, meg akarja tanulni a szlovák helyesírást és énekkart akar. Ez a SZAF keretében Nyíregyházán már valóra válik. " 1S Ugyanebben a számban az új SZAF-alapszervezeteket ismertető írás bemutatja a nyíregyházi szervezet választmányának tagjait. 14 Tettünk már említést arról, hogy a toborzás március elsejétől 6 héten keresztül folyt. Levéltári forrásokból pontosan tudjuk, hogy a 6 hét alatt a nyíregyházi körzetből hányan jelentkeztek áttelepülésre. A toborzással kapcsolatban egy érdekes megállapítást tartalmazó írást közöl a lap Nyíregyházski Slováci idú (A nyíregyházi szlovákok mennek) címmel. A szerző többek között ezt írja:... hovatovább annál többen jelentkeznek az áttelepülésre. Jelentkeznek a földművesek, iparosok és az értelmiségiek is. A tanyabokrokon folyik a társalgás a propagandáról, a jelentkezésről és magáról az áttelepülésről. Itt már világosan megkülönböztethető a mieink között 3 csoport. Az első csoportot a gazdagok alkotják, akiknek birtoka meghaladja az 50 köblöset, és sajnálják elhagyni tulajdonukat. A második csoportot azok a szlovákok képezik, akiknek a fejét megzavarta a magyar állameszme, és büszkén vallják magukról, hogy»mi magyar tótok vagyunk«. A harmadik csoport a legnépesebb és legértékesebb. Ok azok a szegény, illetve középparasztok, akikben felébredt a valódi szlovák nemzeti érzés. Csak természetes, hogy megkedveltük őket! Ezek örömmel hallgatnak minket, ha Szlovákiáról beszélünk akár több alkalommal is". Az írás a továbbiakban fájó valóságként említi meg, hogy az 12 1946. ápr. 9. 13 1946. máj. 26. 14 A választmány tagjai, elnök: Soly Gejza, alelnök: Barta Pavel, titkár: Bartová Alzbeta, pénztáros: Márkus Jozef, bizalmiak: Bánsky Jozef, Huraj Ondrej, Gálik Ján, Ginőaj Pavel, Benő Ondrej, Brezina Jozef, Mad'ar Ján, Polinsky Jozef, Jano Karol, Repka Stefan, ellenőrök: Türöan átefan, Nádassy Jozef, Stanko Jozef, Vida Alexander, PaSko Ondrej.
anyanyelvi oktatás a tirpákok körében már a múltban megszűnt, és ez az okozója a nagyméretű asszimilációnak. 15 A toborzás végén a Sloboda egy külön cikkben von mérleget Skoncila sa prvá etapa súpisovej akcie v Nyíregyházé (Véget ért az összeírás első szakasza Nyíregyházán) címmel. Számszerű adatokat a szerző bizonyos S. S. nem közöl. Sajnálkozva állapítja meg azonban: Befejeződött az összeírás Nyíregyházán. Nem jött el minden ember, akinek szándékában volt jelentkezni az áttelepülésre. Az óriási nyomás, megfélemlítés, ígéretek, fenyegetések, ezek mind fel voltak használva a mi tirpákjaink ellen. Az a néhány ezer jelentkező viszont szilárdan elhatározta, hogy visszatér az óhazába. " 16 A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő napokban teljes erővel megkezdődtek az előkészületek Szlovákiában a magyarországi szlovákok befogadására. 1946 tavaszán egy népes delegáció tett látogatást Csehszlovákiában azzal a szándékkal, hogy felmérje a betelepítésre szánt terület gazdasági, szociális stb, színvonalát. A küldöttséget maga Benes elnök fogadta. Ennek volt tagja, amint már említettük, Márkus lelkész is. Akkor áprilisban a magyarországi szlovákok elhelyezésének tervezete még nem volt végleges. Júniusra azonban ezek a rátelepítési tervek már elkészültek. A tirpákság szlovákiai elhelyezéséről először a lapnak Michal Márkus és Jozef Ondrej Márkus nyilatkozott a Kto vysusil mocariská v Nyíregyházé (Ki szárította ki a nyíregyházi mocsarakat) c. írásban. A beszélgetés végén Márkus lelkész a következőket nyilatkozta: Az utolsó nagygyűlésen vendégül láttuk dr. Okálit és Ziak képviselőt. Mi elmondtuk nekik óhajunkat, azt, hogy egy hasonló városba szeretnénk áttelepülni. Miután fel lettünk szólítva, hogy válászszunk magunknak, Lévára esett a választásunk. Ekkor a kormánybiztos ezt meg is ígérte. Ezt követően a Telepítési Hivatal elnökének, dr. Cechnek egy petíciót nyújtottunk át, melyben megfogalmaztuk, hogy Lévára szeretnénk áttelepülni, ugyanis ez a város minden szempontból megfelel. Dr. Cech a petíciót átvette, ami azt jelenti, hogy a nyíregyházi szlovákok új lakóhelyének Léva van kiszemelve. " 1? A végleges és hivatalos elhelyezési tervet a Telepítési Hivatal szeptember 8-án adta ki, egyéb utasításokkal együtt. Ez teljes mértékben igazolta a tirpákság elvárásait, mivel a 13. számú CSÁB-körzet elhelyezési területe Léva és annak környéke lett. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követően a két kormány között nem született megegyezés annak pontos megkezdéséről. A csehszlovák fél a lakosságcsere megkezdését 1946 szeptemberére tervezte. Erre azonban csak a következő év tavaszán kerülhetett sor. Bizonyos sikereket azonban ezt megelőzően is elért. A vegyes bizottság 1. számú határozata 115 szlovák család egyoldalú áttelepülését hozta 1946. júniusában a bánhidai körzetből. További eredmény volt csehszlovák részről, hogy a vegyes bizottság 1946. július 4-én Otátrafüreden hozott 8. számú 15 16 17 1946. máj. 26. 1946. jún. 1. (Az áttelepülésre az első szakaszban 5850 fő jelentkezett.) 1946. júl. 14.
határozatával adva volt a lehetőség a vagyontalan szlovákok egyoldalú áttelepülésére szeptember 18-tól. A csehszlovák félnek az ún. nyolcasok áttelepülésével az volt a célja, hogy megtörje a magyar ellenpropagandát és hitet adjon az áttelepülésre jelentkezetteknek. Erre a célra természetesen egyéb eszközöket is alkalmaztak. A sok közül az egyik, talán leghatásosabb módja volt a már áttelepült személyek leveleinek közlése a Sloboda hasábjain, melyek a szlovákiai paradicsomi" állapotokat tükrözik. Nagyon jól vagyok, legyetek erősek a magyar propagandával szemben, ne higgyetek nekik. Nem igaz, amit mondanak. írja például Z. R. nyíregyházi áttelepült 1946 júniusában Pozsony nagyon szép város, ha csak egy kis időm van, rohanok a belvárosba. Most is sietek a levélírással, mivel megyek a Dunához. Mikor ebédre ma tortát ettem, mintha szíven szúrtak volna. Eszembe jutott, hogy nem adhatok belőle Icának. " l8 Az ún. nyolcasok áttelepülése természetesen érintette a nyíregyházi tirpákságot is. 1946. december 31-ig négy transzport hagyta el Nyíregyházát. Az első október 14-én, az utolsó november 30-án indult. A négy szerelvénnyel összesen 576 személy települt át Csehszlovákiába. Erről az eseményről nem találunk adatokat a lapban. Az áttelepültek leveleit azonban továbbra is közli az újság. Stefan Belfi Kassáról azt üzeni, hogy havi 4000 korona bért kap mint munkás. Egyébként minden munkásnak hat, hét pár cipője van. A további két olvasói levélből is érdemes idézni, hiszen szerintük itt van már a Kánaán". Nem sajnálom, hogy áttelepültünk, csak gyertek, várunk benneteket. A kereseti lehetőségek jók. Minden olcsó, az ember csak van iszik, úr módjára él, nincs nehéz munkánk." írja Jozef Durian. Ján Karasz volt városi hivatalnok viszont azt írja, hogy ő már visszaküldte öreg kacatjait és új ruhákat vásárolt magának. Jól megy a sorom, jobban, mint a nyíregyházi polgármesternek" fejezi be. 19 1947 tavaszán megkezdődtek a tárgyalások Magyarország és Csehszlovákia között a lakosságcsere kölcsönös megkezdéséről. A Sloboda február végén már sejt valamit a megbeszélések eredményéről, amikor ezt írja: Minden áttelepülésre jelentkezett szlovák figyelmébe! A Sloboda legközelebbi számában fontos híreket közlünk az áttelepülésről". 20 A fontos hírt az első oldalon közli: Újra folytatódik az áttelepülés." Annak kezdetét április 8-ra teszi a szerző és leírja, hogy a következő héten Pitvarosról és Nyíregyházáról indulnak az első földműves családok. 21 Ezzel egy időben a lap folyamatosan közli a áttelepülők névjegyzékét. A következő napok a lázas várakozás hosszú óráival teltek el. Az áttelepülést megelőző napokban április 7-én a SZAF országos alelnöke, Alexander Horák látogatást tett a városban. A rövid hír csak szűkszavúan adja tudtul a látogatás célját: 18 19 2 0 21 1946. júl. 17. (Presídlenci písu) 1947. jan. 30. 1947. febr. 27. 1947. márc. 31. (Opáf sa pokracuje v presídlení)
... megbeszéléseket folytatott a szervezett vezető beosztású személyeivel és megtekintette a földműves családok készülődését az áttelepülésre ". 22 Ugyanez a szám egy fotót közöl arról, ahogy az áttelepülő tirpákok ingóságait a CSÁB teherautói szállítják a város vasútállomására. A lakosságcsere az eredeti 8-a helyett 11-én kezdődött mindkét oldalon. Magyarországon a már említett két helyről indultak a szerelvények Szlovákiába. Pitvarosról egymás után mennek a szerelvények" olvasható az április 17-i számban. A tirpákok áttelepülésével kapcsolatban a Sloboda egy teljesen más vonatkozásban ír. A pitvarosi és a nyíregyházi állomáson vasúti kocsik hosszú sora áll tudósít a lap, majd hangnemet vált és így folytatja a helyi lap első oldalon közöl hírt az áttelepülésről Mint ahogy a magyar újságokban ebből az alkalomból megjelent írásokra jellemző, ebben a tudósításban is annyi az igazság, mint a hazugság. A Kis Újság arról tudósít, hogy az első transzportról 40 %-os volt a viszszamaradás. Tehát szerintük az a 6 család alkotta azt a 40 %-ot. " 23 Többet erről a lap nem ír. Okáli kormánybiztos viszont a következő számban egy vezércikkben szólítja, rázza fel a szlovákokat: Slováci, Slovenky teraz alebo nikdy! (Szlovákok, most vagy soha!) címmel: A nyíregyházi és a tótkomlósi körzetből naponta indulnak a transzportok Szállítják haza a mieinket. A mi, ezer évig elnyomott szlovákjaink nem rendelkeznek nagy anyagi javakkal. A Csehszlovákiából érkező, magyarokat szállító vonatok gazdagsággal vannak megtömve. Nem elég nekik egy 50 vasúti kocsiból álló szerelvény, ellenben a mieink 2 transzportja alkot ekkora szerelvényt. Ok azonban mást hoznak. Magukkal hozzák a szebb jövő forró meggyőződését" írja Okáli. 24 Úgy látszik azonban ez sem volt eléggé meggyőző, ugyanis Okáli személyesen április 26-án látogatást tett a nyíregyházi körzetben. A Presídlenci odchádzajú na Slovensko so skutocnou radost'ou (Az áttelepülők igazi örömmel mennek Szlovákiába) c. cikk megállapítja: Okáli a körzeti kirendeltség irodájában fogadta a tirpákok delegációját, akik arra kérték, hogy tegyen intézkedéseket a gyors áttelepülésre. Ezt követően Okáli meglátogatta azokat a helyeket, ahol a vagyonösszeíró bizottság végezte munkáját, illetve ahonnan a szlovákok készülnek már az áttelepülésre. Magyar és Bundás bokorban hosszabb ideig beszélt az áttelepülő családokkal. Meggyőződött, hogy a transzportok összeállítása minden nehézség nélkül zajlik, és az áttelepülők fel vannak készülve, akik igazi leplezetlen örömmel indulnak Szlovákiába " 25 Ugyancsak erről a látogatásról ír M. Vrboucan Co sa zapocalo, sa aj dokoncí (Ami megkezdődött, az be is fejeződik) c. hosszú, címoldalas írásában. Okáli programjának ismertetése után kitért a visszamaradó tirpákokra. Egy-két esettől eltekintve az áttelepülésre jelentkezett szlovákok a lehető legrövidebb időn belül át akarnak települni Szlovákiába. " Szerinte a hatalmas csehszlovák teherautókat látva megszólal szlovák lelkiismeretük. 2 2 2 3 2 4 2 5 1947. ápr. 11. 1947. ápr. 17. (Prvé zeleznicné transporty opustili Mad'arsko) 1947. ápr. 24. 1947. ápr. 30.
Te is tirpák, te is szlovák vagy. Neked szintén át kellene települnöd! Miért nem jelentkeztél? Rokonaid, szomszédaid, ismerőseid, ahogy látod, mind elmennek. Te itt maradsz? " teszi fel a kérdést. 26 A lakosságcsere első hónapjának nyíregyházi eseményeiről von mérleget a lapban S. S. a Slováci z Nyíregyházy odchádzajú (A nyíregyházi szlovákok elmennek) c. írásában örömmel állapítja meg a szerző, hogy bár a statisztikai adatok szerint csak 155 szlovák nemzetiségű él Nyíregyházán és annak környékén, mégis a napokban indult már a 15. transzport. Mindenki boldogan, mosollyal az arcán távozik, mivel tudja, hogy egy jobb környezetbe kerül, ahol senki sem fogja őket büdös tirpákokként szidalmazni. " 21 A lakosságcsere egész ideje alatt a Sloboda a magyarországi szlovákok múltjának és mindennapi életének bemutatására korlátozódott, minimális teret szentelt a szlovákiai magyarok elhelyezésének bemutatására. Április végén azonban a lapban a Bundás bokorban élő tirpákokról készült riportban az ő érkezésükre is kitér. Tegnap érkezett meg az első magyarokat szállító vonat. Diószegről hozta őket. Még a vonatról sem akartak leszállni, mondván, hogy ők nem mennek a mi viskóinkba. Diószegen szebb házakat hagytak maguk után. Csak néhányan lettek letelepítve, de ők sem pakolnak ki, mondván, jövőre úgyis visszatérnek Szlovákiába és akkor minket majd darabokra szaggatnak. Az egyik a villanyvezetéket kereste és csak úgy káromkodott, mikor nem találta meg. Állandóan azt kérdezik, van-e itt színház és mozi... Bútoraik be sem férnek a szobába, hiszen otthon három szobájuk volt. Es milyen gépeik vannak? Hol vagyunk mi tőlük!... Ezek velünk szemben grófok." Az írás célja nem a valós helyzet bemutatása volt, hanem elsősorban a propaganda: ha ezek odaát ilyen jól éltek, akkor minket is az a világ vár. Saját szemeinkkel látjuk, hogy a magyarok sosem mondanak nekünk igazat. A magyar földműves jóval magasabb műveltségi és gazdasági szinten él, mint mi. " állapítja meg a szerző. 28 A lakosságcsere első szakaszában összesen 27 transzport indult Nyíregyházáról 1947. április 1 l-e és május 14-e között. A már áttelepült tirpákok új hazájáról Michal Vrboucan ír először a lap hasábjain Presídlení Nyíregyházania majú v Leviciach pekné vinice (A nyíregyházi áttelepülteknek szép szőlejük van Léván) címmel. Leírja, hogy a lakosságcsere már csaknem három hónapja folyik kisebb-nagyobb megszakításokkal. Azok, akik Nyíregyházán a városban laktak, Lévára lettek elhelyezve. Sajnos, számuk kevés volt áll az írásban, így nem tudták tiszta szlovák várossá alakítani". Őszintén bevallja, hogy ezeknek az embereknek bizony nagy gondot okoz a szlovák nyelv ismerete:... nehezen beszélik anyanyelvüket. Egy elmagyarosodott városban magyar környezetben nőttek fel, ahol szégyen volt az utcán szlovákul beszélni. Tehát természetes, hogy szlovák nyelvtudásuk sok esetben minimális ". 1947. máj. 3. Uo. 1947. ápr. 30. (Posiedka na BundáSbokori)
A többség azonban nem Lévára került, hanem a környék magyar falvaiba. Általában megállapítható, hogy mindenki elégedett az új hazájával. Legnagyobb gond viszont az, hogy a többiek még nem települtek át" írja M. Vrboucan. Sok esetben a szülők már áttelepültek, a gyerekek viszont még Nyíregyházán vannak. " 29 Egy hasonló esetet közöl októberben a lap. Ebből idézünk: A szomszédban lakik J. T. vasutas nyugdíjas. Rögtön ahogy áttelepült 3000 koronás nyugdíjfolyósítást kapott. Azóta is rendszeresen kapja. Kár azonban, hogy felesége 4 gyermekükkel az utolsó pillanatban meggondolta magát és Nyíregyházán maradt. Miért? Csak nem fél az élettől ebben a gyönyörű környezetben? " 30 kérdi a szerző. A Léva környékén meghúzódó falvakba azok az öntudatos szlovák földművesek kerültek, akik megtartották szlovák anyanyelvüket." Az első évben a nagy szárazság miatt a gazdasági eredmények jóval elmaradtak az átlagostól. Az áttelepült tirpákok a helyi reszlovakizált magyarokkal sok mindenben együttműködtek. Felsőszecsén például mindenben segítik egymást. Igaz, hogy vannak félreértések, azonban ezeket az emberi rosszakarat okozza. " Léva környékén a második világháború nagy anyagi károkat okozott. Ez elsősorban a lakóházakban volt felmérhető. A felújításukhoz az állam jelentős összeggel járult hozzá. Mondják is, hogy itt a kisemberrel is törődnek, különbség nélkül mindenkinek felújítják a házát. " 32 A lakosságcserét megelőző időszaktól a Slobodában rendszeresen válaszírások jelennek meg a magyar sajtóban leírtakkal kapcsolatban. Ezek az írások sok esetben ismétlik magukat, így hitelességük megkérdőjelezhető. Az év utolsó hónapjában azonban egy érdekes cikk jelenik meg a lapban arra a Szabolcsi Hétfőben közölt hírre, amely szerint a nyíregyházi tirpákság vezéregyéniségeit maguk az áttelepültek bántalmazták. Az érintettek a következőképpen reagáltak a Nyíregyházán megjelent hírre: Mi alulírottak kijelentjük, hogy amit rólunk írnak, az nem más, mint tiszta hazugság. Azt üzenjük a Magyarországon élő testvéreinknek, hogy jóval többet kaptunk, mint amit ígértek. Itt éjjel-nappal érezzük a velünk szembeni szeretetet és törődést. A sokgyermekes családok anyagi támogatást kapnak. A Vöröskereszt gondoskodik iskolásaink étkeztetéséről. A Telepítési Hivatal új ruhát, cipőt ad nekünk. A földművesek részére gabonát, vetőmagot, szekereket, gépeket, állatokat és 80 000 korona értékben földműveshitelt biztosít. Az evangélikus egyház 13 q ruhát és alsóneműt osztott szét közöttünk. Ez az igazság és nem az, amit a magyar propaganda ír. A magyar nemzetnek azt üzenjük minden ellenséges érzelem nélkül, hogy engedjék haza testvéreinket és ne fogják őket vissza mindenféle hazugságokkal. Ha ez megtörténik, szívünkből kívánjuk, hogy jó szomszédok legyünk. " 33 2 9 3 0 3 1 3 2 3 3 1947. júl. 10. 1947. okt. 24. (Radostné prebudenie medzi byvalymi Tirpakmi) 1947. júl. 10. Uo. 1947. dec. 5. (Presídlencí vyvracajú falosnú propagandu) 94
Az 1948-as év a csehszlovák elvárásokkal ellentétesen kezdődött. Januárban és februárban a nagy hideg miatt szünetelt a lakosságcsere. Rövid időre a Sloboda is megváltozott, hangnemet váltott. A vádaskodó írásokat felváltották a CSÁB tevékenységéről készült kimutatások, illetve újra előtérbe kerültek a tirpákság néprajzát, kultúráját bemutató írások. Időközben a megszűnt SZAF küldetését a Magyarországi Szlávok Szövetsége vette át. A Szövetség kulturális propaganda tevékenységének részét képezték az ünnepélyes műsoros estek szervezése. 1948. március 6-án egy nagyszabású kultúrestre került sor Nyíregyházán a Gazdakör helyiségében 800 személy részvétele mellett, amelyben kultúrműsorral léptek fel a tirpákok gyermekei. Ezt követte a budapesti színjátszókör fellépése, majd a CSÁB-központ küldöttei beszéltek a néphez. 34 Dél-Szlovákia magyarlakta részére a háborút követően több felől folyt a szlovákok betelepülése. Nagyon jelentős volt az Észak-Szlovákia területeiről érkezett telepesek létszáma is. Egy érdekes mozzanat rajzolódik ki a Sloboda oldalain 1948 kora tavaszán. Ez nem más, mint a két népcsoport a szlovákiai telepesek és a magyarországi áttelepültek közötti ellentét. J. A. Márkus így ír tapasztalatairól: Önök ott, Magyarországon biztosan kíváncsiak arra, hogy hogyan tudunk a magyarokkal közösen élni. Teljes békében élünk velük. Bizony néhány esetben jobban megértjük egymást, mint a szlovákokkal, akik Szlovákia hegyes vidékeiről érkeztek ide. " Majd említést tesz a telepesek viselkedéséről: Ezek annak a tudatában jöttek ide, hogy ha majd a magyarok elmennek, úgy megszedhetik magukat, ahogy csak akarják: A házakat az áttelepültek kapták, a szántóföldeket pedig a telepesek használták, és csak az aratás után mutatták meg az új tulajdonosoknak, hogy hol is fekszenek. " 35 1948 első félévében csak néhányan jutottak át Nyíregyházáról Szlovákiába. Természetes tehát, hogy a Sloboda azokról tudósít, akik már ezt megelőzően kerültek át az új hazába. A Dél-Szlovákiába áttelepült magyarországi szlovákok központjának szerepét Léva igyekezett betölteni. 1948-ban két országos jelentőségű eseménynek adott otthont a város, illetve annak környéke. Május 9-én, a Győzelem Napján kb. tízezer áttelepült fogadta Okáli belügyi megbízottat. Okáli Léván a megváltozott belpolitikai helyzet hatására picit más hangnemben beszélt a tömeghez. Az alaphang azonban nem változott: Minket nem vezérel semmilyen sovinizmus a magyar földműves és munkás ellen. Hiszen ezekkel együtt éltetek Békéscsabán, Tótkomlóson, Bánhidán, Esztergomban, Nyíregyházán és máshol is. Ott együtt dolgoztatok, de rájöttetek később arra, hogy a világ ezen részében győzött a szocializmus és hogy a ti igazi hazátok a Garam, Vág és a Nyitra folyó mentén van. Ez az, amiért ti hazatértetek." A februári események fontosságáról szólva megjegyzi: Itt is a mi áttelepült barátaink világosan tudtunkra adták, hogy Csehszlovákiában haladó szellemben szeretnének élni, és hogy nagyon is jól 1948. márc. 12. (Opaf prehovorila nasa Nyíregyháza) 1948. febr. 13. (Hovoril som so Slovákmi hovoril som s Mad'armi)
tudatosítják, hogy mit jelent számukra Marx, Lenin és Sztálin tanítása. Ezen az úton, testvéreim és elvtársaim, nem szabad lemaradnunk. Tudomásul kell vennünk egyet, hogy a Szovjetunió és annak győztes hadserege volt az, ami lehetővé tette a szlovák kérdés rendezését Magyarországon ". A nagygyűlésen az áttelepültek egy kiáltványt fogadtak el. Ebben a lakosságcsere-egyezmény szigorú betartását kérték. Az ünnepi ebédre a Denk Szállóban került sor. A pozsonyi vendégeket, a város és a járás képviselőit Ondrej Pokoradsky és Márkus tiszteletes köszöntötte. 36 A másik esemény nem Léván, hanem annak közvetlen szomszédságában, Alsószecsén zajlott augusztus 22-én. Szlovákiai viszonylatban ez volt az első helység, ahol az áttelepültek ünnepélyes keretek között átvehették a juttatási határozatokat. A községben a nyíregyházi tanyabokrokból 80 családot helyeztek el. Az esemény fő vendége dr. Gustáv Cech, az Országos Telepítési Hivatal elnöke volt. Az esemény ünnepélyességét a helyi énekkar és fúvószenekar műsora emelte. Elérkezett a legboldogabb pillanat. 79 áttelepült, ma már alsószecsei lakos szépen hármas sorban sorakozott, hogy a Telepítési Hivatal elnökétől átvegye a juttatási határozatot. Dr. Cech mindenkinek kezet nyújtott és gratulált. Ezután testvéreink könnyes szemmel meghatódva mondtak őszinte köszönetet" áll a terjedelmes beszámolóban. 37 A tavasz folyamán a CSÁB vezetői mindent elkövettek, hogy az áttelepülésre jelentkezettekben életben tartsák a reményt a korai áttelepülésre. A budapesti központ kulturális szakosztályának vezetője, Pavol Hudec kollégáival sorra látogatta az egyes körzeteket. Május 22-én és 23-án Zombori és Nádas bokorban nagyszabású kulturális ünnepségre került sor. A gyerekek szavaltak, énekeltek, a felnőttek pedig színdarabot adtak elő. A rendezvény szervezője a Magyarországi Szlávok Szövetségének területi titkára, Ján Belancík volt. Az ő szavaiból idézünk: Igaz, hogy közülünk még sokan félnek. Félnek és szégyenlik nyelvüket. Ezért felszólítom ezeket, hogy hagyják el félelmüket, bátran vállalják anyanyelvüket és lépjenek be a magyarországi szlávok egyetlen szervezetébe, a Magyarországi Szlávok Szövetségébe. " 38 A tirpákság tömeges áttelepülésére az év utolsó hónapjaiban került sor. November 2-án és 28-án két-két szerelvénnyel összesen 432 személy hagyta el Nyíregyházát. Decemberben már csak egy szerelvény indult, 16-án 70 személlyel, és ezzel lezárult a tirpákság áttelepülése Csehszlovákiába. Az utolsó csoportok áttelepülését megelőzően november elején Púposhalmon került sor a tirpákok ünnepélyes búcsúztatására. A rendezvény alkalmából diadalkaput készítettek a vendégek fogadására. Számukat a Sloboda kb. 100 főre teszi. Együtt szórakoztak, emlékeztek az áttelepülő és az otthon maradó tirpákok. A nyíregyházi áttelepülők tehát hivatalosan is elbúcsúztak. Pár nap múlva elmennek transzportjaikkal Szlovákiába. 3 7 3 8 1948. máj. 14. (Cudzie nechceme, ale svoje si nedáme) 1948. aug. 27. (Na i zapustili korene do slovenskej pődy) 1948. máj. 28. (Radostné dni slovenskej mládeze) -
Oda mennek, ahová a szívük húzza. Reméljük, hogy elégedettek és boldogok lesznek, úgy ahogy azt ők elképzelték. " áll a tudósításban. 39 A Sloboda a lakosságcsere-egyezmény aláírása után a leghangosabb és legerőteljesebb propagátora lett a két kisebbség cseréjének Magyarországon. írásai kevésbé nevezhetőek mértéktartónak. Az érzelmi érvek felvonultatása mellett a leghatékonyabb eszközöket használta fel a magyarországi szlovákok minél nagyobb számú áttelepülésének elérésére. Éppen ezért a lapban közölt írások bár történelmi forrásértékük sok esetben több szempontból jelentős csakis a levéltári és egyéb forrásokkal együtt nyújtanak valósabb képet a magyar-szlovák lakosságcseréről. A lap tartalma és célkitűzése csak 1949. januárjától változik meg, tehát a kölcsönös lakosságcsere lezárása után, amikor a Magyarországi Szlovákok Szövetségének lapjaként új címmel (Nasa Sloboda) és új formában lát napvilágot. 40 1948. nov. 19. (Aj Nyíregyháza sa doökala) 4 0 Molnár Imre: A Sloboda című magyarországi szlovák lap 1945 és 1947 között. In: Magyarságkutatás. Budapest, 1987. 160.