Egy búza-thinopyrum ponticum részleges amfiploid molekuláris citogenetikai vizsgálata

Hasonló dokumentumok
DI-, TETRA- ÉS HEXAPLOID TRITICUM FAJOK GENOMJAINAK ELEMZÉSE ÉS AZOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA FLUORESZCENS IN SITU HIBRIDIZÁCIÓVAL

ÁRPA KROMOSZÓMÁK AZONOSÍTÁSA ÚJ BÚZA X ÁRPA HIBRIDEK UTÓDVONALAIBAN IN SITU HIBRIDIZÁCIÓ ÉS SSR- MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL

NÖVÉNYGENETIKA. Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP /1/A

2011. január április 10. IPK Gatersleben (Németország) május 17. Kruppa Klaudia

A termesztett búza diploid őseinek molekuláris citogenetikai elemzése: pachytén- és fiber-fish.

A FISH technika alkalmazása az előnemesítésben

SZENT ISTVÁN EGYETEM KRUPPA KLAUDIA KATALIN. Gödöllő. Doktori (PhD) értekezés tézisei UTÓDAIBAN MOLEKULÁRIS CITOGENETIKAI MÓDSZEREKKEL

In situ hibridizáció különböző módszereinek adaptálása és továbbfejlesztése búza genetikai alapanyagok elemzésére

A BÚZA CITOGENETIKAI ALAPANYAGOK FENNTARTÁSA SORÁN LÉTREJÖTT KROMOSZÓMA-ÁTRENDEZŐDÉSEK KIMUTATÁSA IN SITU HIBRIDIZÁCIÓVAL

NÖVÉNYGENETIKA. Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP /1/A

Conserved ortholog set (COS) markerek térképezése Aegilops kromoszómákon

Triticum aestivum Aegilops biuncialis kromoszóma átépülések indukálása és molekuláris citogenetikai jellemzése

Szent István Egyetem. Búza Aegilops introgressziós vonalak előállítása, geno- és fenotípusos jellemzésük

Őszi búza Triticum timopheevii hibrid utódainak jellemzése

1. Őszi búza/őszi árpa (Mv9 kr1/igri) addíciós vonalak előállítása és azonosításuk fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH) és SSR markerekkel

Faj- és nemzetségkeresztezések története a gabonafélék között Magyarországon

Tarackbúzafajok betegség-ellenállóságának beépítése a termesztett búzába Transfer of disease resistance from wheatgrass species into hexaploid wheat

Génbanki Triticum monococcum tételek molekuláris citogenetikai elemzése és kiaknázása a búzanemesítés számára

Génbanki Triticum monococcum tételek molekuláris citogenetikai elemzése és kiaknázása a búzanemesítés számára

Study of yield components of wheat-barley addition lines in pot experiment

SZENT ISTVÁN EGYETEM KRUPPA KLAUDIA KATALIN. Gödöllő

PUBLICATIONS (MÁRTA MOLNÁR-LÁNG)

SZENT ISTVÁN EGYETEM

SZENT ISTVÁN EGYETEM

Kedvez agronómiai tulajdonságok átvitele rokon fajokból a termesztett búzába és az utódok molekuláris citogenetikai elemzése

Triticum aestivum Aegilops biuncialis kromoszóma átépülések indukálása és molekuláris citogenetikai jellemzése

In Situ Hibridizáció a pathologiai diagnosztikában és ami mögötte van.

Szent István Egyetem. Triticum timopheevii eredetű új genetikai anyagok. előállítása és jellemzése. Doktori (PhD) értekezés tézisei.

Scientific publications with Acknowledgements to Agrisafe. Scientific publications in English:

Szakmai záró jelentés az OTKA PD83444 sz. pályázathoz

A Természet csendes logikája Érti azt, mit Te csupán sejtesz Úgy, mint egy álmot, az igaz valót. Henry Baker. Szüleimnek

Szent István Egyetem. Búza Aegilops introgressziós vonalak előállítása, geno- és fenotípusos jellemzésük. Farkas András. Gödöllő

Őszi búza Triticum timopheevii hibrid utódainak jellemzése

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...4

Szent István Egyetem Gödöllő BÚZA GENETIKAI ALAPANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSA, AGRONÓMIAI ÉS CITOGENETIKAI ELEMZÉSE. Doktori értekezés.

AZ ALACSONY HŐMÉRSÉKLET HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ REDOX ÉS GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK GABONAFÉLÉKBEN

Mlo gén alapú lisztharmat rezisztencia: régi harc új megvilágításban Mlo gene based powdery mildew resistance: an old battle in a new light

TÁMOP /1/KONV

ZAJÁCZ EDIT publikációs lista

Szent István Egyetem. Triticum timopheevii eredetű új genetikai anyagok. előállítása és jellemzése. Doktori (PhD) értekezés. Mikó Péter.

Szent István Egyetem Gödöllő BÚZA GENETIKAI ALAPANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSA, AGRONÓMIAI ÉS CITOGENETIKAI ELEMZÉSE. Doktori értekezés tézisei.

A búza réztoleranciáját és a hajtás Cu-, Fe-, Mn- és Zn-koncentrációját befolyásoló lókuszok térképezése

Búza tartalékfehérjék mozgásának követése a transzgénikus rizs endospermium sejtjeiben

Szelekciós lehetőségek a búza minőség-orientált nemesítésében fehérjekémiai és DNS markerekkel

Dr. Máthéné Dr. Szigeti Zsuzsanna és munkatársai

1) MÁJER J. LAKATOS A. GYÖRRFYNÉ JAHNKE G: (2007): A Furmint fajta helyzete Magyarországon. Borászati Füzetek 2007/2, Kutatási rovat 1-4. p.

A KUKORICA STRESSZREZISZTENCIA KUTATÁSOK EREDMÉNYEIBŐL

Áttekintés Az ALKOBEER projekt hét esztendeje Az alakor organikus nemesítése

Búza-árpa introgressziós vonalak citológiai és agronómiai elemzése

Tremmelné Tar Melinda

Molekuláris biológiai eljárások alkalmazása a GMO analitikában és az élelmiszerbiztonság területén

Algaközösségek ökológiai, morfológiai és genetikai diverzitásának összehasonlítása szentély jellegű és emberi használatnak kitett élőhelykomplexekben

A PE AC SzBKI, Badacsony évi szakmai és pénzügyi beszámolója

A basidiomycota élesztőgomba, a Filobasidium capsuligenum IFM törzse egy olyan

4. EREDMÉNYEK EREDMÉNYEK 46

Nagy Emese: Polimorfizmus és rokonsági körök vizsgálata kukoricában (Zea mays) Témavezetők: Cs. L. Marton G Gyulai

Éter típusú üzemanyag-adalékok mikrobiális bontása: a Methylibium sp. T29 jelű, új MTBE-bontó törzs izolálása és jellemzése

DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

AZ ÁRPA SZÁRAZSÁGTŰRÉSÉNEK VIZSGÁLATA: QTL- ÉS ASSZOCIÁCIÓS ANALÍZIS, MARKER ALAPÚ SZELEKCIÓ, TILLING

NYÁR GENOTÍPUSOK AZONOSÍTÁSA DNS UJJLENYOMATUK ALAPJÁN

Rezisztens keményítők minősítése és termékekben (kenyér, száraztészta) való alkalmazhatóságának vizsgálata

A búza (Triticum aestivum L.) glutamin szintetáz enzim viselkedése abiotikus stresszfolyamatok (a szárazság- és az alumíniumstressz) során

A GABONAFÉLÉK EGYEDFEJLŐDÉSÉT ÉS KALÁSZOLÁSÁT MEGHATÁROZÓ GENETIKAI KOMPONENSEK TANULMÁNYOZÁSA

Oszvald Mária. A búza tartalékfehérjék tulajdonságainak in vitro és in vivo vizsgálata rizs modell rendszerben

Bakteriális identifikáció 16S rrns gén szekvencia alapján

A Hungaro durumrozs tulajdonságai és termesztése

Alternatív kalászosok nemesítése és termesztése

MIKROSZKÓPIKUS GOMBÁK MIKOTOXIN-BONTÓ KÉPESSÉGÉNEK. Péteri Adrienn Zsanett DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

KARSAI ILDIKÓ PUBLIKÁCIÓS LISTÁJA I. Tudományos folyóiratokban megjelent lektorált közlemények. (összesen 49 db)

A Leuce szekcióba tartozó hazai nyárak dunántúli természetes eredetű állományainak populációgenetikai vizsgálata

Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei FONTOSABB AGROTECHNIKAI TÉNYEZŐK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA AZ ŐSZI BÚZA TERMESZTÉSBEN

MUTÁCIÓK. A mutáció az örökítő anyag spontán, maradandó megváltozása, amelynek során új genetikai tulajdonság keletkezik.

DNS-szekvencia meghatározás

Orvosi Genomtudomány 2014 Medical Genomics Április 8 Május 22 8th April 22nd May

Barabás Zoltán munkássága. Zoltán a Mester és az Ember

SOLiD Technology. library preparation & Sequencing Chemistry (sequencing by ligation!) Imaging and analysis. Application specific sample preparation

DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI HÁROMFÁZISÚ MEGOSZLÁS ALKALMAZÁSA ÉLELMISZERFEHÉRJÉKVIZSGÁLATÁBAN

A tudományos napokat elindító Heszky László 70. születésnapjára. A p pl ic. Androgenesis Generation Tissue F7 (n, 2n) Gen

A doktori értekezés tézisei. A növényi NRP fehérjék lehetséges szerepe a hiszton defoszforiláció szabályozásában, és a hőstressz válaszban.

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

Egy Polycomb Response Element (PRE) in situ vizsgálata Drosophila melanogaster-ben génkonverzió segítségével. Kozma Gabriella

DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR KESZTHELY

TUMORSEJTEK FENOTÍPUS-VÁLTOZÁSA TUMOR-SZTRÓMA SEJTFÚZIÓ HATÁSÁRA. Dr. Kurgyis Zsuzsanna

Supplementary Figure 1

Fiatal kutatói beszámoló

PROGRAMFÜZET. "GENETIKAI MŰHELYEK MAGYARORSZÁGON" XIII. Minikonferencia SZEPTEMBER 12.

Gabonacsíra- és amarant fehérjék funkcionális jellemzése modell és komplex rendszerekben

Genomiális eltérések és génexpressszió közötti kapcsolat vizsgálata, melanomák metasztázisképzésére jellemző genetikai markerek kutatása

Oktatói önéletrajz Dr. Király Zoltán

Orchideák szimbionta gombapartnereinek azonosítása egyes hazai erdőkben és felhagyott bányákban

A sertések lágyék- és heresérv tünetegyüttesének genetikai háttere

EGYETEMI DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

ÁLLATTENYÉSZTÉSI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA Doktori Iskola vezető: Dr. Bánszki Tamás, MTA doktora. Témavezetők: mezőgazdaság-tudomány kandidátusa

XVIII. Növénynemesítési Tudományos Napokra

A kromoszómák kialakulása előtt a DNS állomány megkettőződik. A két azonos információ tartalmú DNS egymás mellé rendeződik és egy kromoszómát alkot.

A SZULFÁTTRÁGYÁZÁS HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA KÉMIAI ÖSSZETÉTELÉRE ÉS BELTARTALMI ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAIRA. DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI KALOCSAI RENÁTÓ

Nemesítési haladás. Főbb trendek a növénynemesítésben. R. W. Allard (1996) Genetikai elszegényedés és a hasznos gének akkumulációja.

XV. DOWN SZIMPÓZIUM Korszakváltás a klinikai genetikában

III. ATK Tudományos Nap

szeged GyönGyszemei kutatás+marketing GK Csillag, GK Szilárd, GK Maros, GK Szemes, GK Judy

Átírás:

Egy búza-thinopyrum ponticum részleges amfiploid molekuláris citogenetikai vizsgálata Sepsi Adél Izabella Doktori értekezés tézisei Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest Biológia Doktori Iskola Doktori Iskola vezetője: Prof. Erdei Anna Kísérletes Növénybiológia Doktori Program Programvezető: Prof. Szigeti Zoltán Témavezető: Lángné Molnár Márta DSc. Tudományos tanácsadó Magyar Tudományos Akadémia Mazőgazdasági Kutatóintézet Martonvásár 2010 1

1. Bevezetés A vad fajok genetikai diverzitásának kiaknázásával a termesztett búza (Triticum aestivum L.) biotikus és abiotikus stresszrezisztenciája javítható. Számos nemzetközi program célja előnyös gének búzába történő beépítése, egyrészt génmódosított növények előállításával, másrészt a jó adaptációs készséggel rendelkező tájfajták bevonásával a nemesítési programokba (Bedő és mtsai. 1998). Fokozott érdeklődés tapasztalható a búzával rokonságban álló vad fajok genetikai sokfélesége iránt, amely idegenfajú keresztezések segítségével hozzájárulhat a búza alkalmazkodó képességének növeléséhez. A búzaidegenfajú hibridek előállítása lehetővé teszi, hogy a vad fajokban előforduló génkészlet felhasználhatóvá váljon a búzanemesítés számára. Modern citogenetikai módszerek segítségével komplex interspecifikus hibridek állíthatók elő (Molnár-Láng és Sutka 1994). Az F 1 hibridek azonban általában genetikailag instabilak és csaknem teljesen sterilek, ezért búzával nehezen visszakeresztezhetők. Kolhicin kezelés hatására a hibridek génállománya megkettőződik, így amfiploid növények állíthatók elő. Az amfiploidok fertilisek és genetikailag stabilak ezért fontos szerepük van a búzanemesítési programokban (Jiang és mtsai. 1994). A fertilis hibridek előállítása önmagában nem teszi lehetővé a búza biotikus és abiotikus stresszrezisztenciájának növelését. A hatékony génátvitel érdekében alapvető az előnyös tulajdonságot hordozó hibrid növények genomösszetételének megismerése is. A genomi in situ hibridizáció (GISH) adaptálása növényekre (Schwarzacher és mtsai. 1989) lehetővé tette az idegen genom akár egy kis részének a nyomonkövetését is az interspecifikus és intergenerikus hibridekben (Molnár-Láng és mtsai. 2000). A búza-idegenfajú hibridekben az idegen faj genomján kívül megtalálhatóak a búza homeológ genomjai is (ABD genomok). A nagyszámú-, nagyfokú homeológiát mutató genom jelenléte megnehezití a genomanalízist. A multikolor GISH (mcgish) technika rendkívül hatékony az összetett hibridek vizsgálatára, hiszen lehetővé teszi kettő vagy akár több homeológ genom egyidejű megjelenítését is (Mukai és mtsai 1993, Molnár és mtsai. 2009). A fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) során, repetitív DNS szekvenciák hibridizációját követően a kromoszómákon jellegzetes mintázat jelenik meg, így a kromoszómák egyenként azonosíthatók (Rayburn és Gill 1985). A FISH technika alkalmas még a poliploid fajokban intergenomikus átrendeződések kimutatására és azonosítására (Linc és mtsai. 1999). Kisméretű transzokációk, vagy FISH sávozást nem mutató területek átrendeződése azonban nem azonosítható FISH-el, ezek azonosítása molekuláris markerek vizsgálatával 2

kivitelezhető. GISH vagy mcgish segítségével kimutatott és FISH-el azonosított intergenomikus átrendeződések nagyszerű genetikai alapanyagként szolgálnak a molekuláris markerek fizikai térképezéshez (Nagy és mtsai. 2002). A Thinopyrum ponticum (Podp.) Z.W. Liu & R. R. -C. Wang [szin. Agropyron elongatum (Host) Beauvoir ssp ruthenicum Beldie] (2n = 10x = 70), a búza rokonsági körébe tartozó dekaploid vad faj, régóta fontos rezisztenciaforrásként ismert. Főként levélrozsda (Puccinia triticina) és a búza foltos mozaikosságával (wheat streak mosaic virus) szembeni rezisztenciája jelentős (Friebe és mtsai. 1996). Genomösszetétele GISH vizsgálatok alapján J s J s JJJ. A J genom homológ a Thinopyrum bessarabicum (2n = 14) J genomjával, míg a J s genom egy összetett genom, amelyet a kromoszómák pericentromérikus régiójában S genom, a teloméráknál pedig J genom jelenléte jellemez (Chen és mtsai. 1998). A BE-1, búza-thinopyrum ponticum részleges amfiploid, az első magyar búza- Thinopyrum keresztezési program keretében jött létre. A keresztezéseket Kiss Árpád és Rajháthy Tibor végezték Martonvásáron 1953-ban (Belea 1964). A BE-1-et Szalay Dezső válogatta ki az F 3 generációból magas fehérjetartalma, levélrozsda- és lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) rezisztenciája miatt (Szalay 1979). Agronómiailag előnyös tulajdonságai mellett a BE-1 stabil és fertilis így előnyös alapanyagként használható a búza fehérjetartalmának növelésére és betegségellenállóságának javítására. Morfológiailag ugyan átmenetet képviselt a búza és a Th. ponticum között, azonban korábban, megfelelő citológiai módszerek hiányában, idegen kromatint közvetlenül nem sikerült kimutatni a növényben. A jelen munka célja volt a BE-1 vonalba beépült idegen kromatin kimutatása és a BE- 1 pontos kromoszómaösszetételének meghatározása GISH-el, különböző Thinopyrum és Pseudoroegneria fajokból származó próbák segítségével. A továbbiakban a búza kromoszómák azonosítása és az előforduló átrendeződések azonosítása volt a cél, amelyet FISH-el, különböző repetitív DNS próbák (Afa-family, psc119.2, pta71) hibridizációjával kívántunk megvalósítani. A kisméretű átrendeződések pontos meghatározásához kromoszómaspecifikus SSR (simple sequence repeats) markereket kívántunk alkalmazni. 3

1.1 Célkitűzések A GISH technika adaptálása annak érdekében, hogy rutinszerűen alkalmazható legyen Thinopyrum kromatin kimutatására búza-thinopyrum hibridekben, megkönnyítve ezzel a kívánt tulajdonságok beépítését a búza genomba A BE-1-ben szereplő Thinopyrum szülőből származó kromoszómák számának meghatározása A búza kromoszómák azonosítása, szubsztituciók vagy addiciók detektálása Búza-Thinopyrum transzlokációk, és a búza A, B és D genomjai közötti átrendeződések azonosítása. A transzlokációs kromoszómák felhasználása molekuláris markerek fizikai térképezésére. Egy keresztezési program elindítása, amelynek célja a BE-1 részleges amfiploid levélrozsda rezisztenciájának beépítése búzába. 2. Anyag és módszer 2.1 Növényi anyag A felhasznált genotípusok a következőek: A BE-1 részleges amfiploid, Triticum urartu Thum. (2n = 2x = 14, AA), Aegilops bicornis Forsk. (2n = 2x, SS = BB), Ae. tauschii Coss. (2n = 2x = 14, DD), Triticum durum Desf. (2n = 2x = 28, AABB), T. aestivum L. (2n = 6x = 42, AABBDD) Bánkúti, Mv Suba, Mv9kr1, Chinese Spring ph mutáns, Elytrigia elongata (Host) Nevski (2n = 2x = 14, EE), Thinopyrum bessarabicum Savul. & Rayss (2n = 2x = 14, JJ), Pseudoroegneria strigosa Bieb. Löve subsp. aegilopoides (Drobow) (2n = 2x = 14, SS), Thinopyrum ponticum (Podp.) Z.W. Liu & R. R. -C. Wang (2n = 10x = 70, J s J s JJJ). 4

2.2 Genomi in situ hibridizáció Teljes genomi DNS-t izoláltunk fiatal levelekből a fenol-kloroform módszer szerint (Anderson et al. 1992). A próbák jelőlését nick-transzlációval végeztük digoxigenin-16-dutp és biotin-11-dutp jelölő molekulák segítségével. A kromoszómapreparátumokat a jelőlt DNS próbák jelenlétében 42 C-on, egy éjszakán át hibridizáltuk. A biotinilált és digoxigenált szekvenciákat streptavidin-fitc (fluorescein isothiocyanate) és anti-digoxigenin-rhodamin segítségével detektáltuk. A fluoreszcens jeleket DAPI-szűrővel (Zeiss, Filterset 01) és a FITC és rhodamin jelek egyidejű közvetitésére alkalmas kétsávos-szűrővel (Zeiss, Filterset 24) felszerelt Zeiss Axioscope 2 fluoreszcens mikroszkóppal észleltük. A fotók elkészítéséhez Spot CCD kamerát (Diagnostic Instruments, Inc., USA) használtunk. A képek rögzítéséhez az Image-Pro Plus 5.1 (Media Cybernetics, USA) szoftvert alkalmaztuk. 2.3 Fluoreszcens in situ hibridizáció A FISH három repetitív próba (psc119.2, Afa-family és pta71) egyidejű hibridizációjával történt. A psc119.2 és Afa-family szekvenciákat PCR-el amplifikáltuk és jelőltük biotin-11-dutp (psc119.2) és digoxigenin-16-dutp (Afa-family) molekulákkal (Contento és mtsai. 2005; Nagaki és mtsai. 1995). A pta71 klónt 50%-ban biotin-11-dutpvel és 50%-ban digoxigenin-11-dutp-vel jelőltük. GISH után a kromoszóma preparátumokat 4 SSC Tween-ben 25 C-on egész éjszakán át mostuk majd ezeken a preparátumokon végeztünk FISH-t. A FISH-t hasonló körülmények között hajtottuk végre, mint a GISH-t kivéve a hibridizációs hőmérsékletet, amely ebben az esetben 37 C volt. 2.4 SSR marker vizsgálatok Teljes genomi DNS-t izoláltunk Anderson és mtsai. (1992) alapján. Huszonöt 7Dspecifikus és tizenegy 7A-specifikus búza mikroszatellit markert válogattunk ki a GrainGenes 2.0 adatbázisból (http://wheat.pw.usda.gov/gg2/index.shtml). A PCR reakciókat a Sepsi és mtsai. (2008) szerint végeztük. 5

3. Eredmények Az 56 kromoszómaszámú részleges amfiploidban 16 Thinopyrum és 40 búza kromoszómát mutattunk ki, ami arra utalt, hogy egy búza kromoszómapárt egy idegenfajú kromoszómapár helyettesít (szubsztitúció). Hat Thinopyrum kromoszóma pericentromérikus régiójában idegen genomból származó szakaszokat figyeltünk meg a J genomi próba hibridizációjakor. A hat transzlokációs kromoszóma közül négyet J s típusú kromoszómaként azonosítottunk, mivel ezek pericentromerikus régiójához erős kötődést mutatott az S genomi próba. Különböző fluorokrómokkal jelőlt J- és A genomi próbák, majd J- és D genomi próbák egyidejű hibridizációjával 14 A kromoszómát, 14 B kromoszómát és 12 D kromoszómát mutattunk ki a 16 Thinopyrum kromoszóma mellett. Megállapítottuk, hogy a kiesett búza kromoszómapár a D genomból származott. Az amfiploidban jelenlévő búzakromoszómákat egyenként azonosítottuk. Kimutattuk, hogy az eliminálódott búza kromoszómapár a 7D. Leírtuk a Thinopyrum kromoszómák FISH mintázatát, így az utódokba átadódott idegen kromoszómák azonosítása megoldható. Egy új intergenomikus átrendeződést mutattunk ki a búza A és D genomjai között. FISH segítségével a transzlokációban részt vevő A kromoszómát 7A-ként azonosítottuk. SSR marker analizíssel pontosan azonosítottuk a transzlokációban részt vevő rövid D genom szegmentumot is. A transzlokációt 7AL.7DL átrendeződésként írtuk le. Egy rövid deléciót igazoltunk a 7AL terminális régiójában 7A specifikus SSR markerekkel, ami arra utalt, hogy a transzlokáció előtt a 7AL terminális régiójából egy rövid szegmentum eliminálódott.. A transzlokációs töréspont helyzete, mind a 7AL mind a 7DL esetében eltért a korábban leírt deléciós vonalak töréspontjaitól, így új fizikai határjelzőként használhatók a 7AL és 7DL terminális régiókban. Az új transzlokáció töréspontjának helyzete lehetővé tette egy korábban ismeretlen lokalizációjú 7D specifikus marker pontos elhelyezését a 7DL terminális régióra, ami bizonyította, hogy a transzlokáció alkalmas molekuláris markerek fizikai térképezésére. 6

4. Következtetések A BE-1 részleges amfiploidban szereplő Thinopyrum kromoszómák részletes citogenetikai jellemzése lehetővé teszi a visszakeresztezések során az utódokba átadódott Th. kromoszómák nyomonkövetését. A jelen munka példaként szolgál arra, hogy az in situ hibridizációs technikák SSR markeres vizsgálatokkal kombinálva rendkivül hasznosak intergenomikus átrendeződések kimutatására és azonosítására, ami lehetővé teszi olyan növények kiválogatását, amelyek alkalmasak fizikai térképezésre. A 7AL.7DL transzlokáció térképezése lehetővé teszi molekuláris markerek pontosabb lokalizációját a 7DL és 7AL terminális régiókban. 5. Irodalomjegyzék Anderson JA, Ogihara Y, Sorrells ME, Tanksley SD (1992) Development of chromosomal arm map for wheat based on RFLP markers. Theor Appl Genet 83: 1035 1043. Bedő Z, Vida Gy, Láng L, Karsai I (1998) Breeding for breadmaking quality using old Hungarian wheat varieties. Euphytica 100: 179 182. Belea A (1964) Néhány Triticum L. fajhibrid genetikai elemzése és nemesítési értékelése. Kandidátusi értekezés. TMB. Budapest 1-277. Chen Q, Conner RL, Laroche A, Thomas JB (1998) Genome analysis of Thinopyrum intermedium and Thinopyrum ponticum using genomic in situ hybridization. Genome 41: 580 586. Contento A, Heslop-Harrison JS, Schwarzacher T (2005) Diversity of a major repetitive DNA sequence in diploid and polyploid Triticeae. Cytogenet Genome Res 109: 34 42. Friebe B, Jiang J, Raupp WJ, McIntosh RA, Gill BS (1996). Characterization of wheat-alien translocations conferring resistance to diseases and pests. Euphytica 91: 59 87. Jiang J, Friebe B and Gill BS (1994) Recent advances in alien gene transfer in wheat. Euphytica 73: 199 212. Linc G, Friebe B, Kynast RG, Molnár-Láng M, Köszegi B, Sutka J, Gill BS (1999) Molecular cytogenetic analysis of Aegilops cylindrica Host. Genome 42: 497 503. Molnár I, Benavente E, Molnár-Láng M (2009) Detection of intergenomic chromosome rearrangements in irradiated Triticum aestivum- Aegilops biuncialis amphiploids by multicolour genomic in situ hybridization. Genome 52: 156-165. 7

Molnár-Láng M, Sutka J. (1994) The effect of temperature on seed set and embryo development in reciprocal crosses of wheat and barley. Euphytica 78: 53-58. Molnár-Láng M, Linc G, Friebe RB, Sutka J (2000) Detection of wheat barley translocations by genomic in situ hybridization in derivatives of hybrids multiplied in vitro. Euphytica 112: 117 123. Mukai Y, Nakahara Y, Yamamoto M (1993) Simultaneous discrimination of three genomes in hexaploid wheat by multicolor fluorescence in situ hybridization using total genomic and highly repeated DNA probes. Genome 36: 489 494. Nagaki K, Tsujimoto H, Isono K, Sasakuma T (1995) Molecular characterization of a tandem repeat, Afa family, and its distribution among Triticeae. Genome 38: 479 486. Nagy ED, Molnár-Láng M, Linc G, Láng L (2002) Identification of wheat barley translocations by sequential GISH and two-colour FISH in combination with the use of genetically mapped barley SSR markers. Genome 45: 1238 1247. Rayburn AL and Gill BS (1985) Use of biotin-labelled probes to map specific DNA sequences on wheat chromosomes. J Heredity 76: 78 81. Schwarzacher T, Leitch AR, Bennett MD, Heslop-Harrison JS (1989). In situ localization of parental genomes in a wide hybrid. Ann Bot 64: 315 324. Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M (2008) Characterization of a leaf rust resistant wheat Thinopyrum ponticum partial amphiploid BE-1 using sequential multicolor GISH and FISH. Theor Appl Genet 116: 825-834. Szalay D (1979) Faj- és nemzetséghibridek felhasználása a búzanemesítésben. Bálint A (szerk.) A búza jelene és jövöje. Mezögazdasági Kiadó, Budapest, 61 66. 8

6. Publikációk 6.1 Lektorált tudományos cikkek: Sepsi A, Németh K, Molnár I, Szakács É, Molnár-Láng M 2006. Induction of chromosome rearrangements in a 4H(4D) wheat-barley substitution using a wheat line containing a Ph suppressor gene. Cereal Research Communication 34: 1215-1222 (IF: 1.2) Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M 2008. Characterization of a leaf rust resistant wheat Thinopyrum ponticum partial amphiploid BE-1 using sequential multicolor GISH and FISH. Theoretical and Applied Genetics 116: 825-834 (IF: 3.5) Sepsi A, Molnár I, Molnár-Láng M 2009. Physical mapping of a 7A..7D translocation in the wheat Thinopyrum ponticum partial amphiploid BE-1 using multicolour genomic in situ hybridization and microsatellite marker analysis. Genome 2: 748 754. (IF: 1.7) 6.2 Szerkesztett konferencia kiadvány: Sepsi A, Németh K, Lángné Molnár M 2005. Kromoszóma átrendeződések indukciója a 4H/4D búza-árpa szubsztitucióban ph szuppresszor gént tartalmazó búzavonallal. XI. Ifjúsági Tudományos Fórum, Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely, 2005. március 24. Növénytermesztés szekció, 315 pdf. Sepsi A, Németh K, Lángné Molnár M 2005. Kromoszóma átrendeződések indukciója a 4H/4D búza-árpa szubsztitúcióban ph szuppresszor gént tartalmazó búzavonallal. XI. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2005 március 3-4. pp 175. Lángné Molnár M, Szakács É, Linc G, Molnár I, Sepsi A 2006. A búza és az árpa keresztezéséből Martonvásáron létrehozott genetikai alapanyagok. XII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2006 március 7-8. pp 65 Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M 2007. A BE-1 búza-thinopyrum ponticum (szinonima: Agropyron elongatum) részleges amfiploid molekuláris citogenetikai 9

vizsgálata. XIII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2007 március 12. pp 72. Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M 2007. Egy levélrozsda rezisztens, magas fehérjetartalmú búza Thinopyrum ponticum (szinonima: Agropyron elongatum) részleges amfiploid molekuláris citogenetikai vizsgálata. VII. Magyar Genetikai Kongresszus XIV. Sejt- és Fejlődésbiológiai Napok, Balatonfüred, 2007 április 15-17. pp 163-164. Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M 2008. Egy levélrozsda rezisztens, magas fehérjetartalmú búza Thinopyrum ponticum (szinonima: Agropyron elongatum) részleges amfiploid molekuláris citogenetikai vizsgálata. XIV. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2008 március 12, pp.28 Sepsi A, Molnár I, Szalay D, Molnár-Láng M 2008. Molecular cytogenetic analysis of the wheat-agropyron elongatum partial amphiploid BE-1. Acta Biol Szeged 52: 139-141. Sepsi A, Bucsi J 2009. Physical mapping of the 7D chromosome using a wheat/barley translocation line (5HS.7DL) produced in a Martonvásár wheat background using microsatellite markers. VIII. Alps-Adria Scientific Workshop Neum, Bosnia-Herzegovina, 2009, Cereal Res. Comm. Suppl 2.: 297-300 Bizzarri M, Pasquini M, Vida G, Sepsi A, Molnár-Láng M, De Pace C 2009. Dasypyrum villosum 6V chromosome as source of a gene for adult plant resistance to Puccinia recondita f. sp.tritici, the pathogen causing the leaf rust. 53 Annual Congress Societa Italiana di Genetica Agraria, Torino, 16-19 September 2009. 10