A GYÓGYÍTÓ RÖNTGENSUGÁR ALKALMAZÁSA KAPRONCZAY KÁROLY A würzburgi Orvos-fizikai Társaság hivatalos lapjának, a Verhandlungen 1895. évi 12. számában, az ülés-hírek rovatában látott nyomdai napvilágot Conrad Wilhelm Röntgen Über eine neue Art von Strahlen címet viselt közleménye, amelyben a szerző egy újfajta sugárzásról számolt be, amely áthatol a szilárd testeken és alkalmas arra, hogy láthatóvá tegye az addig közvetlenül nem érzékelhető belső szerkezeteket. A szerző szerényen X-sugárzásnak nevezte el. Maga a sugár nem látható, fényérzékeny papíron azonban nyomot hagy, tehát fényképezni is lehet vele. Az orvostudomány szinte néhány hónap leforgása alatt alkalmazta, 1896-tól már az orvosi diagnosztika legfontosabb eszközei közé vonult be: első alkalmazására a londoni Guy-kórházban került sor 1896 tavaszán, amikor egy matróz csigolyái közé beékelt késpengét tettek láthatóvá". Kezdetben a csontok töréseinek és betegségeinek diagnózisára alkalmazták, de jól láthatóvá váltak az idegentestek, a kövek a vese és uréter kövei, amelynek alapján James Adams (1818 1899) glasgow-i angol sebész 1897-ben vesekövet távolított el, aki műtéte előtt röntgen-készüléken pontosította annak helyét és nagyságát. Adams sikerének hatására az orvostudomány területén a vizeleti rendszer röntgenológiája alapozódott meg, elsősorban James Maclntyre-nck (1857 1928) és Robert Abbe (1840 1905)-nek köszönhetően, de ilyen irányú kutatásokat végzett a francia Theodore Tuffier (1877 1919) is. A röntgensugárzás orvosi alkalmazása valóban már 1896 1897-ben a bécsi, a berlini, a párizsi, a londoni és több amerikai egyetemen megindult, kutató laboratóriumokat, külön orvosi rtg-részlegeket szerveztek. James Maclntyre nyomdokain járva először a vese röntgendiagnosztikáján dolgoztak többen. A jobb láthatóság érdekében a német kutatók a bizmutszuszpenzió alkalmazását, illetve befecskendezését ajánlották, ami a vesemedencét és az urétert tette kontúrossá a hydronephrosis és a vesedaganatok diagnózisánál. Ezt teljességében a kubai születésű francia Joaquim Alberran y Diminquez dolgozta ki 1905-ben. Nyomdokain haladva később a magyar, de Berlinben élő Lichtenberg Sándor (1880 1948) bevezette a collargol befecskendezését és kidolgozta az uretero-pyelográfiát. Sorolni lehetne még a példákat, a tüdő, a mellkas, a hasi és más rtg-diagnosztikák kidolgozására, amelyek Röntgen felfedezésének orvosi jelentőségét bizonyítják. 1896. január 16-án a német nyelvű Pester Lloyd teljes terjedelmében és minden kommentár nélkül leközölte Röntgennek a Verhandlungen-ben megjelent írását, amelyet a bécsi Presse c. lap 1896. január 5-i számából vett át. Ugyanezen a napon, 1896. jan. 16-án a budapesti Matematikai és Fizikai Társulatban bemutatót tartottak Röntgen felfedezéséről. Klupáthy Jené) professzor az alapelvek ismertetése mellett bemutatta azt a röntgenfelvételt, amelyet Eötvös Loránd készített saját kezéről. A korabeli sajtóból is kiolvasható, hogy számukra csupán fizikai újdonságot jelentett a felfedezés. Viszont a hazai röntgenológia szempontjából jelentős, hogy 1896. január 18-án a budapesti Királyi Orvosegyesületben Hógyes
Endre,,Csontvázfotografálás testen keresztül Röntgen szerint" című előadása már az orvosi alkalmazás lehetősegeit vázolta fel. 1 Ezen az előadáson Hőgyes embryóról, békákról, csontokról készült felvételeket mutatott be, kiemelve a csonttörések, fejlődési rendellenességek szempontjából Röntgen felfedezését. Ugyancsak lényeges vonatkozása Hőgyes előadásának, hogy Hőgyes lehetőséget látott a,,belső szervek láthatóvá tételére". Igaz Hőgyes előtt még nem volt világos a Lénárt-féle katódsugárzás és a Röntgen által felfedezett X-sugárzás közötti különbség, így ő gyakran «Röntgen Lénárt-féle» sugarakról szólt, és szorgalmazta a medicina területén történő alkalmazásuk kutatását. 1898. február 8-án ugyancsak a Budapesti Királyi Orvosegyesületben Dollinger Gyula a Röntgenfényképezéssel a tenyérben meglelt golyó esete" címmel betegbemutatót tartott, amelyen olyan betegesetről szólt, amikor röntgenfelvétel után megoperált egy kezet, amelyen sörétgolyó akadt meg. 2 A röntgenfelvételt Dollinger Gyula kérésére Eötvös Loránd készítette, de ennek a műtétnek az időpontja kb. két hónappal megelőzte a már említett londoni sebészi alkalmazást. Az ilyen jellegű orvosi prioritásnak aligha lehet különösebb jelentősége, hiszen oly mindegy, hogy Röntgen felfedezését egyidőben mikor ki alkalmazta elsőnek, csupán abból a szempontból jelentős, hogy Budapesten milyen gyorsan reagáltak egy korszakalkotó felfedezésre, milyen gyorsan teremtették meg a gyakorlati alkalmazás feltételeit. A hazai orvosi röntgen-laboratóriumok kiépítése szempontjából lényeges, hogy Pongó Kiss Károly a budapesti Műegyetemen 1896. február 7-én kizárólag orvosi célokra röntgenlaboratóriumot szervezett, és megszerkesztette azt a röntgenlámpát, amelyet a millenniumi kiállításon bemutatott, ás amelyetnemcsak hazai, hanem külföldi megrendelésre is sorozatban előállítottak. 3 Ezzel az ún. millenáris röntgenlámpával szív- és máj felvétel eket készítettek, ezek a képek már a Lancet 1896. évi 74. számában is megjelentek. Kiss Károly címzetes rk. tanár nemcsak a röntgentechnika szempontjából jelentős a magyar orvostörténelemben, hanem 1897 1898-ban tanítványa volt Alexander Béla, a magyar röntgenológia első jelentős személyisége. Ebben az időben röntgenorvosaink mai értelemben véve autodidakták voltak, maguk készítették fel önmagukat a röntgenológia elemeire, tanulták meg a technikát és az orvosi röntgen-diagnosztika módszereit. Bizonyítja ezt Boross Ernőnek 4 az Orvosi Hetilap 1896. évi kötetében megjelent A röntgensugarak értékesítése a gyakorlati orvostudományban címet viselt közleménye, amelyben az átvilágítás és a felvételek egymást kiegészítő szerepét elemzi, de ekkor jelent meg az Orvosi Hetilap Szemészet című mellékletében Schultz Kornél írása a röntgensugárzás szemészeti diagnosztikájáról. A következő évben Aldor Lajos 5 sorozatot indított el lapszemleként a formálódó belgyógyászati röntgendiagnosztikáról, áttekintve a külföldi orvosi szakirodalmat a röntgenológia szempontjából. A magyar orvosi röntgenológia elméleti, gyakorlati és szakmai népszerűsítésének megalapozásában, kiformálásában igen fontos szerepet játszott a Budapesti Királyi Orvosegyesü- 2 3 4 5 1 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár (továbbiakban SOL) Budapesti Királyi Orvosegyesület Levéltára. 1890. Ülésjegyzőkönyvek sorozata. 1896. jan. 18. Ibid., 1896. febr. 8. ülés. Bugyi B.: Adatok a magyar röntgenológia korai történetéhez" Comm. ex Bibi.Hist.Med.Hung. 21 22. köt (1961) p. 370 385. Boros Ernő Ignác (1870 1949?) orvos, urológus, eü. főtanácsos. József Keresked. Kórház urológusa, 1905-től főorvosa, majd a MÁV, később a M ABI főorvosa, 1923-tól eü. főtanácsos. Aldor Lajos (1872 1932): orvos, belorvos. 1896-ban végzett a bp.-i orvosi karon. Előbb az I.Kórbonctani Int., majd az I.sz. Belklinika munkatársa, egyetemi magántanár. 1923-tól MÁV eü. főtanácsos. 1925-től Karlsbadban magánorvos.
let, amely heti tudományos ülésén az előadást követő betegbemutatásain" egyre több röntgendiagnosztikai jellegű előadásra került sor. Ezen ülésszaknak felmérhetetlen jelentősége van a formálódó új orvosi szakterületek megalapozásában, szakmai elismertetésében, így az alig 4-5 hónap alatt teljes orvosi elismerést elért röntgensugár gyakorlati alkalmazása valóban sokban függött ezen,,betegbemutatótól", az itt bemutatott anyag szakmai vitáitól. Annak idején, amikor az éterbódítás hasonló gyors sikert ért el az európai orvosi gyakorlatban, hasonló körülmények között, az orvosegyesületi betegbemutatókon nyert szakmai elismerést a pest-budai orvosok körében. 1896-ban Kernten Ferenc egy négyhónapos csecsemőről készített a baloldali fibulahiányt bizonyító röntgenfelvételt mutatott be, 6 majd később Friedrich Vilmos a kézcsontozat fejlődési rendellenességét feltáró röntgendokumentációt ismertetett. A fogorvosi technikát és műtéti eljárást nagyban megújító lszlai József 1897-ben ugyancsak az Orvosegyesületben mutatta be a maga szerkesztette és arcra illeszthető kryptoszkópját, amellyel fogászati röntgenfelvételeket lehetett készíteni. Elsősorban a foggyökerek elváltozásait, a gyökérbetegségeket kívánta diagnosztizálni. Annak ellenére, hogy nem az Iszlai-féle kryptoszkóp lett a fogorvosi röntgenológia eszköze, mégsem szabad megfeledkeznünk lszlai József próbálkozásairól. Iszlai József az egyetemtől függetlenül működött, Magyar Fogműtani Intézete magánintézetnek minősült. Az első hazai röntgenlaboratóriumok 1896 1897-ben magángyógyintézetekben szerveződtek: 1896 júliusában Jutassy József bőrgyógyász pesti Hatvani utcai bőrgyógyászati magánintézetében röntgenlaboratóriumot rendezett be, ahol a Wiener Medizinische Wochensehrifiben publikált röntgensugár-terápiát maga is alkalmazta. Eredménnyel alkalmazta a röntgensugarat a hypertrichosisos megbetegedések kezelésénél, ami ugyan már nem jelentett újdonságot az európai röntgenológiában, de eredményeiről az Orvosi Hetilapban is beszámolt, a későbbiekben elég részletes leírást adott a lupus vulgaris, a lupus erythematodes, az ekcéma chronicum, a naevus vasculosus sugaras kezeléséről, de elsőnek kezelt röntgensugárral hajgombásodást is. Sorozatban jelentette meg kisebb-nagyobb lélegzetű közleményeit, gyakran szerepelt az Orvosegyesület már említett betegbemutatóin is. Nevét az egyetemes szakirodalom úgy őrizte meg, hogy elsőnek publikált nemzetközi elismerést kiváltva a Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen című szakfolyóiratban. 9 A sebészet mellett a röntgensugár alkalmazása elsőnek átütő sikert éppen a bőrgyógyászat területén aratott, viszont az itt alkalmazott terápia hívta fél a figyelmet a röntgensugár veszélyeire, a sugárártalomra, melynek már abban az időben is számos igazságügyi orvosi és bírósági következménye volt. A magánintézetek sorába tartozott Alexander Béla késmárki röntgenlaboratóriuma is, bár azt a Szepességi Orvos és Gyógyszerész Egyesület költségén és üzemeltetésében alapította meg. Ez az anyagi segítség tette lehetővé Alexander Bélának, hogy minden erejét a röntgenológiára összpontosítsa. A szakmai népszerűsítés, az alkalmazás szélesedő területei a betegség diagnosztikában elengedhetetlenné tették a röntgenfelvételt, így a röntgenlaboratórium valóban a kórházak nélf > SOL Bp-i Kir. Orvosegyesület Levéltára. 1896. Ulésjegyzőkönyvek sorozata. 1896. máj. 4. 7 lszlai József (1844 1903) orvos, fogorvos. Az előadás időpontja 1897. febr. 18. * Jutassy József (1867?): orvos, bőrgyógyász, az I.vh-ban törzsorvos. 1892-ben végzett a bp.-i orvosi karon. 1894-től a Közegészségügyi Kalauz szerkesztője, az Orv. Hetil. munkatársa, magángyógyint. tulajdonos A Kossuth emlékhelyek megjelölésére, Kossuth szobrok állítására országos alapítványt tett, amelynek kurátori tisztségét betöltötte. 9 Bugyi B.: i.m.
külözhetetlen egysége lett. Sajnos a levéltári források hiánya nem teszi dokumentálhatóvá az első kórházi röntgenlaboratóriumok életre hívását, csupán az Orvosi Hetilap és a Gyógyászat híranyagából rekonstruálhatók. 1898 júniusában a pozsonyi Állami Kórházban Pantocsek József (1846 1916) igazgató-főorvos Pozsony város anyagi segítségével röntgenlaboratóriumot létesített, amelyben a röntgenvizsgálatokat Dohnányi Frigyes pozsonyi főgimnáziumi fizika tanárral együtt végezte. A híranyag szerint Pantocsek József akinek a nevét a magyar orvostörténelem mint Pozsony környékének flórakutatóját is számon tartja a bécsi Guido Holzknechttő] sajátította el röntgenológiai ismereteit és gyakorlatát. 10 A pozsonyi röntgenlaboratórium megnyitását követő napokban nyílt meg Dollinger Gyula professzor szervezésében a budapesti I.sz. Sebészeti Klinikán a budapesti orvosi kar első klinikai röntgenlaboratóriuma, 11 amelynek vezetője Holzwart Jenő 12 lett, amely az első években az összes egyetemi klinika ilyen irányú diagnosztikai igényét is kielégítette, de 1901-ben a Korányi Frigyes klinika is hasonló röntgenlaboratóriummal rendelkezett. Itt elsősorban a belgyógyászati és a tüdőtuberkulózis diagnosztikájával foglalkoztak, ami kiinduló pontja lett a hazai tuberkulózis elleni küzdelemnek. 13 1898. szeptember 21-én a Székesfőváros Tanácsa Müller Kálmánnak, a budapesti balparti kórházak igazgatójának előterjesztésére 2503 forintot ítélt meg, hogy a Rókus Kórházban röntgenlaboratóriumot létesítsenek, tekintettel a,,röntgensugarak nagy diagnosztikai és gyógyító hatására". A főváros által biztosított összegből 1898. november 1-én a Szent Rókus Kórház első emeletének 24. sz. volt kórterméből átalakított teremben amit addig ideiglenesen irattárnak használtak vették használatba a röntgenlaboratóriumot. A másfél hónapos időtartam, a pénzösszeg megítélésétől és az átadásig, ugyan nem tűnik hosszú időnek, viszont ezalatt jelentős átalakításokat kellett végrehajtani: meg kellett oldani a terem víz- és elektromos ellátását. Ebben az időben még a kórház világítását csak részben biztosították villamosárammal, a kórtermekben gyertyákat használtak, csak a műtőket és rendelőket világították árammal. A belső Kerepesi útról a mai Rákóczi útról egyenáramot vezettek be, ezzel üzemeltették a röntgenkészüléket és a röntgenlaboratóriumot. 14 A Szent Rókus Kórház röntgenrészlegét valóban a kor legjobb technikai eszközeivel szerelték fel, amit nemcsak a megítélt költségek is bizonyítanak. Alexander Béla ezekben a hónapokban létesített késmárki felszerelései 700 forintba, a Szent Rókus Kórház röntgengépei ennek háromszorosába kerültek. Itt a készüléket átvilágítóernyővel is ellátták, valamint a betegeket az áramütés veszélye ellen kemény kaucsukvédővel védték, az idegentestek lokalizálására pedig fémsodrony rácsot alkalmaztak. A Szent Rókus Kórház röntgenlaboratóriumát Müller Kálmán Donath Gyula magántanárra bízta, 15 aki 1901-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1901-ben Donath Gyulát a Szent István 10 11 1 2 13 1 4 15 Gyógyászat, 1998. ll.sz. p. 45 Győry T. : Az orvosi kar története, (Budapest 1936) Holzwarth Jenő (1874 1922): orvos, röntgenológus, egyetemi rk. tanár. 1898-ban végzett a bp-i orvosi karon, 1912-ben a sebészi műtéttan rk. tanára. Elsőnek foglalkozott hazánkban radiológiával, főleg a dizimetria vonatkozásában végzett alapvető kutatásokat. Sugárártalom okozta betegségben hunyt el. Győry T.: i.m. Hollán H.: A Rókus Kórház története, (Budapest. 1961), Bugyi B.: i.m. Donath Gyula (1849 1944): ideggyógyász, egyetemi rk. tanár. A bécsi és az innsbrucki egyetemen tanult, 1871 1878-ban Bécsben tanársegéd. 1878 1883-ban Baján, 1883 1885-ben ismét külföldön működött. 1885 1901-ben a Rókus, 1901-től a Szt. István Kórház orvosla, főorvosa, 1908-tól az ideggyógyászat rk. tanára, az Epilepsia c. nemzetközi folyóirat főszerkesztője. Munkássága kiterjedt a kémiára, biokémiára, gyógyszertanra, szemészetre, bakteriológiára, radiológiára. Jeles epilepsia kutató.
Kórház ideggyógyászati osztályának élére nevezték ki, helyébe a Szent Rókus Kórházban Stein Adolf lépett, 16 aki már 1898-tól Donath Gyulával együttműködött. Stein Adolf különben az I.sz. belgyógyászati osztály alorvosa volt, osztályos orvosi munkája mellett látta el a röntgenorvosi feladatokat is. Főorvossá csak 1927-ben nevezték ki, amikor a Székesfőváros megszüntette az addig hivatalos halottkémi állást, bár az ezen státusra felvettek évtizedek óta más orvosi feladatkört láttak el. Ekkor ezen állásra alkalmazott mintegy 18 halottkémet, amelyen statuson valóban röntgenorvosok voltak, és röntgen főorvosokat neveztek ki. A Rókus Kórházban szervezett röntgenlaboratóriumban működött 1898-tól Kiss Károly szigorlóorvos is, akinek későbbi szakmai tevékenysége nem kötődött a röntgenológiához. Az első teljes évben, 1899-ben a Szent Rókus Kórházban 199 betegnél végeztek röntgenvizsgálatot, ebből egyszerű átvilágítás 28, 226 esetben készítettek röntgenfelvételt. 1900-ban már 292 beteget fogadtak, ebből 184 felvételt és 108 átvilágítást készítettek, de itt végezték a röntgensugaras terápiát is, elsősorban bőrgyógyászati kezelést. A statisztikák szerint főleg sebészeti osztályokról küldtek le beteget, törésekkel, ficamokkal, és csak kisebb számban a belgyógyászati osztályokról. A korabeli külföldi adatokkal összevetve ez a betegforgalom nemzetközi viszonylatban is jelentős volt, ami a Szent Rókus Kórház nagyságából adódott. (Alexander Béla késmárki laboratóriumában ekkor évente átlagban 10 betegről készült felvétel.) Sajnos hasonló adatokkal nem rendelkezünk Dollinger klinikáján működött röntgenlaboratórium betegforgalmáról, viszont a Dollinger Gyula és munkatársai által írt közlemények bizonyítják a röntgenlaboratórium intenzív igénybevételét műtétekkel és diagnózisokkal kapcsolatban. Az első kizárólag röntgenológiai tevékenységet kifejtő kórházi röntgenorvos, Stein Adolf munkásságához nemcsak a szakszerű első röntgenstatisztikák, hanem az általa konstruált hasi kompresszor is fűződik, amelyről a korabeli szakirodalom elismeréssel nyilatkozott. Szakirodalmi publikációi szerint Stein Adolf kitűnően látott meg elsőnek hólyagköveket és az első vesekő röntgenkimutatások is a nevéhez fűződnek, így a hazai röntgendiagnosztika megalapozójának is tekinthető. A kórházi és egyetemi röntgenlaboratóriumok mellett nem szabad megfeledkeznünk az 1896 nyarán a nagyváradi premontrei főgimnáziumban Károlyi Irén József és Kronstein Lajos nagyváradi magánorvos által szervezett, és a Bihar megyei Orvosi és gyógyszerészi Egyesület által finanszírzott laboratóriumról, amelynek felállítási összege 1100 forintba került, a felvételeknél és a fotótechnikai munkáknál Fekete Sándor nagyváradi udvari fényképész is segédkezett. 17 Sajnos későbbi adatok nem állnak rendelkezésre, viszont az bizonyos, hogy ezen felszerelések 1901-ben már a nagyváradi kórházban voltak találhatók, ahol Kronstein Lajos látta el az orvosi feladatokat. Feltehetően a gimnáziumi fizikai szertár már nem volt alkalmas az orvosi munka végzésére, így helyeztette át a költségeket fedező és a működési feltételeket biztosító Bihar megyei Orvosi és Gyógyszerészi Egyesület a nagyváradi kórházba. 18 A magyarországi röntgenlaboratóriumok szervezésének szorgalmazásában nagy szerepet játszott Korányi Frigyes és a tuberkulózis elleni orvosi és társadalmi küzdelem mozgalom. Az 1901-ben Budakeszin megnyílt Erzsébet Királyné Szanatórium is megnyitásától kezdve rendelkezett röntgenfelvételek készítésére és átvilágítására alkalmas röntgenlaboratóriummal. 19 16 17 18 19 Stein Adolf (1870 1934), orvos, radiológus, a Rókus Kórház röntgenfőorvosa. Bugyi B.: i.m. Orv.Hetil. 1901. 35.sz. Hírek, p. 1341 SOL. Korányi Frigyes iratai.
A szanatórium megalapítását Korányi Frigyes és a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesülete kezdeményezte, társadalmi összefogásból és gyűjtésből biztosították az építkezés anyagi alapjait, később a fenntartás költségeit. Ez lett nemcsak a tuberkulózis gyógyítása és az ehhez kapcsolódó tudományos munka, hanem a tuberkulózis elleni küzdelem központja is. E program egyik fontos célja volt olyan röntgenlaboratóriumok szervezése, ahol képernyős szűréseket is lehetett végezni.szinte a tuberkulózisos osztályok és szanatóriumok szervezése összekötődött a képernyős szűrőállomások és röntgenrészlegek szervezésével, az 1910. évi statisztikák szerint az akkori Magyarországon 59 rtg-részleg működött. 20 A Budapesti Tudományegyetemen 1907-ben létesítették Alexander Béla vezetésével az Egyetemi Központi Röntgen Laboratóriumot, amely 1914-ig ideiglenesen a poliklinikán a mai Szövetség utcai Kórház épületében működött, s csak ekkor költöztették át az orvosi kar központi épületébe, 1915-ben Egyetemi Röntgen Intézet néven tanszéki feladatokkal is felruházták. 21 Önálló tanszékké csak 1929-ben vált, de 1921-ben egyesítették az 1898-ban a külső klinikai telepen alapított és Elischer Gyula vezette klinikai röntgcnlaboratóriummal. 22 1900-ban a kolozsvári egyetem orvosi karán is létesítettek röntgenlaboratóriumot, amely intézetté 1908-ban alakult. A röntgenrészlegek (illetve laboratóriumok) szervezésében a hadsereg is élen járt. 1910- ben minden nagyobb helyőrségi kórház rendelkezett ilyen kórházi részleggel, 23 sőt az I.világháború idején szervezett hátországi vöröskeresztes és állandó tábori kórházakat is egységesen röntgenfelszerelésekkel látták el. A sebészeti és rehabilitáló ellátás valóban nélkülözhetetlen diagnosztikai eszköz lett. Statisztikailag bizonyítható, hogy az első világháborút követő két évtizedben a megyei, a városi, a legtöbb járási kórházban működött röntgenlaboratórium, sőt 1935-ben a Székesfőváros megalapította az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetet, mint a fővárosi közkórházak közös intézményét a daganatos betegségek sugaras kezelésérc. Míg a kórházakban működő röntgenlaboratóriumok elsősorban a diagnosztikával foglalkoztak, a terápiás kezeléseket erre az intézetre bízták. Ez az intézet hamarosan az egész országra kiterjedő tevékenységet fejtett ki, amelyből 1951-ben kialakították az Országos Onkológiai Intézetet. A két világháború közötti újabb röntgenlaboratóriumok szervezését az Országos Közegészségügyi Intézet is szorgalmazta, mint a tuberkulózis elleni küzdelem egyik fontos megelőző eszközét. Az 1930-as évektől jelentős számban szervezett szűrő- és gondozó állami és területi intézetek tevékenysége elsősorban a röntgenrészlegekre és a szűrőmunkára épült, bár a társadalombiztosítás korlátai, a vidéki lakoság csak részleges biztosítása nem befolyásolták a tuberkulózis elleni preventív munkát, ennek teljes költségeit az állam vállalta magára. Természetesen ez nem jelentette a gyors sikert, de a tevékenység egyik legfontosabb eszköze a röntgenátvilágítás lett. KÁROLY KAPRONCZAY, M. A.; Ph. D. Deputy Director General Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives Budapest, Török u. 12. H 1023 2 0 2 1 2 2 2 3 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1910. Egészségügyi sorozat. Győry T.: i.m. Elischer Gyula (1875 1929): orvos, röntgenológus, egyetemi tanár. 1911-től az I.Belklin. rtg-laboratóriumának vezetője, 1912-től a röntgenológia magántanára, 1917-től az Egyetemi Röntgen int. ig.-ja, 1921-től nyilvános r. tanár. Magy.Statisztikai Évkönyv. 1910. Egészségügyi sorozat.
* SUMMARY The paper summarizes the applications of X-Ray technology in Hungarian medical practice. First X-ray photos were taken as early as February 1896 in Budapest by the two famous physicists Jenő Klupáthy and Baron Loránd Eötvös. The possible medical application of X-ray photos were soon presented by Endre Hőgyes in a lecture (January 18th 1896) in which he pointed out how helpful X-Ray photos could be for indicating broken bones and bone fractures. Soon after Gyula Dollinger presented another paper about classifying the position of a bullet in the human body. The first medical X-Ray laboratory was set up by Károly Pongó Kiss, on the premises of the Technical University. The pictures of this lab included some taken of the heart, and the liver, which were published in the Lancet in 1896. The physician Béla Alexander, whose contribution to three dimensional X-Ray photos was a breakthrough in advanced X-Ray photo technology, was one his pupil. Regarding hospitals the first X-Ray lab was probably organised in 1898 in the Pozsony State Hospital (today Bratislava in Slovakia) by József Pantocsek. A few days later Gyula Dollinger opened his lab at the First Surgical Clinic at the University of Budapest. The oldest hospital in Budapest, the Saint Rochus Hospital received a considerable fund from the City Magistrate for a Roentgen laboratory in the same year. This lab was the most modern among all in Hungary, and beside diagnostics it was the first to be used for therapies as well. Adolf Stein was the first physician who worked exclusively as a radiologist. Baron Frigyes Korányi whose medical career were characterised by his efforts against tuberculoses, soon realised the importance of radiology in tb diagnosis. The Queen Elisabeth Sanatorium, opened in 1901 in Budakeszi, was both an excellent hospital in tb patients care, and a national centre for medical research. This Sanatorium (today called as Frigyes Korányi Sanatorium) successfully promoted opening pneumonographic laboratories for chest examination on a nation wide basis: by 1910 there were 59 examination centres in the country. The military sanitary services had their own network of pneumonographic labs, which included all bigger military hospitals. In 1935 the capital set up the Loránd Eötvös Radiology and Roentgen Institute for cancer therapy which two decades later was increased as the National Institute for Oncology (1951).