A magyar politikai hisztériák okai. Megosztó élmények, megosztott közösségek Dénes Iván Zoltán Budapest, 2011.
Tartalom Előszó Bevezetés: megosztó élmények, megosztott közösségek 1. A megosztottság jelei, tünetei és párhuzamai 2. Politikai hisztéria I. Szembenálló válságelbeszélések, egymásból táplálkozó politikai hisztériák 1. Jobboldali válságelbeszélés 2. A nemzeti öncélúság, a nemzeti egoizmus politikai nyelve 3. Háttér: félelmek, sérelmek és traumák 4. Baloldali válságelbeszélés 5. Az európai mintakövetés, a felzárkóztatás politikai nyelve 6. Háttér: félelmek, sérelmek és traumák 7. Alkotmányvédő elbeszélés 8. A szembenálló politikai nyelvek mint a különböző politikai hisztériák megjelenítői és kifejezői II. A jogkiterjesztő asszimiláció liberális és a rendteremtés konzervatív politikai nyelve és témái 1. Politikai pártok és csoportok A. Irányzatok és politikai nyelvek B. Nemzetépítési programok: viszonyítások és párhuzamok C. Politikai helyzetek és politikai csoportok 2. Jogkiterjesztő nemzetépítés A. Korai érdekegyesítő koncepció B. A sztoikus szükségletrestrikció kritikája C. Érdekegyesítés D. Societas civilis populus Hungaricus E. Személyes szabadság, politikai szabadság és alkotmányosság F. Kiváltságok és szabadság G. A jogkiterjesztés célja H. Népképviselet és hatalommegosztás 3. Civilizálás - elmaradottság A. Alkotmányosság-abszolutizmus, civilizálás-elmaradottság B. Felvilágosult kormányzás és csinosodás I C. Felvilágosult kormányzás és csinosodás II D. Nemzethalál : a metafora és háttere E. Nemzetértelmezések F. Európa és Amerika 4. Hatékony állam, hatékony rend 2
A. Arisztokratikus paternalizmus B. Az alkotmányvédő szerep hitele C. Nemzetfelfogás D. Az átalakulás kívánatos és kerülendő mintái E. Nemzet, birodalom, európai egyensúly F. Ön- és ellenségkép: rend és anarchia 5. Összehasonlítás: stratégiák, kulcsfogalmak és politikai nyelvek III. A politikai hisztéria kialakulása felé. A jogkiterjesztés és az asszimiláció szembekerülésére adott válaszok 1. Új helyzetek, újraértelmezett eszmények és stratégiák 2. A műveltség terjesztése 3. Az igazságkeresés mint egyéni és kollektív minta 4. A jogkiterjesztés és az asszimiláció szembekerülése 5. Jogkorlátozás és asszimiláció 6. Romantikus és realista elemek 7. A liberális nemzetállamtól a konzervatív nacionalizmusig 8. Konzervatív nacionalizmus a korszerűség jegyében IV. Az adottságok fetisizálása 1. Hatás és utóélet a megbélyegzés és az eszményítés jegyében 2. Historiográfia és kormányzattörténet 3. Nemzeti historicizmus és nemzeti ontológia határán 4. Korszakolás és mérce 5. Nagymagyarok-kismagyarok 6. A történelmi Magyarország múltba vetített programja 7. Nagyhatalmi alkalmazkodás és nemzeti egoizmus egyeztetési kísérletei 8. Kulcsélmény, konstrukció, fixáció 9. Politikai hisztéria sérültje és továbbéltetője 10. Ön- és ellenségkép V. A nemzeti öncélúság etnicista eszménye és kultúrkritikája 1. Nemzeti jelleg és parasztmitológia 2. Eszményített nemzeti egoizmus 3. Normatív etnicista kultúrkritika A megírás alkalma Ki és hol van kisebbségben? Hanyatlástörténeti elbeszélés Az alaptétel Babits és Szekfű bírálata 4. A Három nemzedék és a Kisebbségben 5. A Kisebbségben és a Szárszói beszéd 6. Jövőkép 3
VI.. Az Alkat-diskurzus dekonstruálása: a magyar politikai hisztéria feldolgozása 1. Az Eltorzult magyar alkat előzményei Kisebbségi többség-többségi kisebbség (1938) A romantikus nemzeti illúziók kritikája (1936-1944) A "hamis realista" metafora (1942-1946) A magyar demokratikus fejlődés elszalasztott esélyei (1942-1946) A közösségi vállalkozás sodra (1945) 2. "Nem alkat kérdése" 3. "Némethet megvédeni, de túljutni"(1948) VII.. Rekonstrukció és elemzés 1. A "realista" értelmezés az Eltorzult magyar alkat tükrében 2. Az Eltorzult magyar alkat a Kisebbségbenről - pró és kontra 3. Visszaemlékezés és átértelmezés VIII. Az Alkat-diskurzus lezárása 1. A magyarságtudomány problémája: a Mi a magyar? terméketlensége 2. Az Eltorzult magyar alkat: a tematika újraértelmezése 3. Az Eltorzult magyar alkat: a magyar politikai hisztéria feldolgozási kísérlete IX. Mit kezdjünk a politikai hisztériákkal? Jelzetek, rövidítések és irodalom 4
Előszó Monográfiámban a 19-21. századi magyarországi politikai hisztériák okait rekonstruálom és elemzem a közéleti beszédmódok, a politikai nyelvek felől. Azok felől, amelyek már egy jó évszázada politikai hisztériák kifejezői és megjelenítői. A közelmúltból és a jelenből indulok ki, majd hogy legyen mihez viszonyítani visszamegyek az 1840-es évek Magyarországának nemhisztérikus közbeszéd-típusaihoz, hogy témáikat, stratégiáikat, kulcsfogalmaikat és sajátosságaikat feltárjam és értelmezzem. Ezt követően a korábban sikeres jogkiterjesztő asszimiláció liberális nacionalista stratégiájának 19. század végi, 20. század eleji kiürülésére adott különböző magyar értelmiségi válaszokat veszem sorra, köztük olyanokat is, amelyek már a történelmi Magyarország felbomlásától való félelem jegyében születtek, s a nemzeti egoizmus politikai hisztériája megszületésének sajátosságait viselték magukon. Ez után a felbomlott és felosztott soknemzetiségű Magyarország helyreállításának konzervatív államelvű álláspontját, illetve e törekvés etnicista kultúrkritikáját, a politikai hisztériákhoz kapcsolódó alkatdiskurzus típusait mutatom be, majd az azt dekonstruáló megközelítést tárom fel. Mindezek után pedig megkísérlem levonni a feltárt politikai nyelvek sajátosságainak, a politikai hisztériák kifejezőinek és megjelenítőinek okaiból következő tanulságokat. A haladás és a nemzet politikai nyelvét, közbeszédtípusát és a mögöttük meghúzódó politikai hisztériákat Bibó István dekonstruálta. A nemzeti öncélúság politikai nyelvét, az alkat-diskurzus kérdéseit és válaszait 1948-as nagy esszéiben, A magyarságtudomány problémájában, az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelemben és a Zsidókérdés Magyarországon 1944 utánban bontotta le. 1 A forradalmi erőszak és a haladás-narratíva kultúrharcos változatát Az európai egyensúlyról és békéről-ben, ókécskei előadásában, Az 1 Bibó István, 1986-1990. II. 551-797. 5
államhatalmak elválasztása egykor és most című akadémiai székfoglalójában, az európai társadalomfejlődésről 1953 és 1956 között papírra vetett kéziratában, a Magyarország helyzete és a világhelyzet című emlékiratában, az Uchróniában, Az európai társadalomfejlődés értelme címet kapott, magnóra mondott - Berki Róbert (Budapest, 1936-Hull, 1991) által magnum opusnak nevezett előadássorozatában, az 1956 utáni helyzetről írott számvetésében, A kapitalista liberalizmus és a szocializmus-kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte című magnóra mondott szövegében, valamint vázlat formájában fennmaradt szellemi végrendeletében. 2 A politikai nyelvek közül a haladás és a nemzet nyelvét, a mintakövetést és a nemzeti egoizmust is tárgyalom, bár korántsem azonos súllyal. A haladás, a mintakövetés, a felzárkóztatás jelenbeli politikai nyelvét bemutatom, ön- és ellenségképét és hátterét értelmezem, előzményeit viszont inkább csak érintem, míg a nemzet, a nemzeti egoizmus, a nemzeti öncélúság nyelvét, annak előzményeit és kontextusát részletesen taglalom. A nemzeti jellegről, a nemzeti alkatról folytatott két világháború közötti diskurzus ugyanis fontos részét alkotja a mai nemzeti egoista közbeszédnek és annak a politikai hisztériának, amelyet ez a közbeszédtípus megjelenít. A haladás, a mintakövetés, a felzárkóztatás politikai nyelvének részletes viszgálata és a mögötte meghúzódó politikai hisztéria előzményeinek kellő elmélyültségű feldolgozása elvégzendő feladat marad, ami külön monográfiát feltételez. A politikai hisztériák, a nemzeti katasztrófák, a politikai megosztottságok nemzetközi irodalmából nagy hasznát vettem Wolfgang Schivelbusch monográfiájának, amelyre Kovács Gábor hívta fel a figyelmemet. 3 A nemzetközi kitekintéssel kapcsolatban sokat tanulhattam szerveződőben levő közös kutatócsoportunk tagjaitól levelezésünkből, a Leuveni Katolikus Egyetemen szeptemberben az Academia Europaea égisze alatt megszervezett 2 Bibó István, 1986-1990. I. 295-635, II. 367-397, IV. 213-238, 265-282, 711-782, 796-798, Dénes Iván Zoltán, szerk, 1993. 326-350, Dénes Iván Zoltán, szerk, 1999. 278-309. Vö. Berki Róbert, 1992, Balog Iván, 2004. 14-150, Kovács Gábor, 2004. 389-472, Trencsényi Balázs, 2007. 183-245, 277-301, Balog Iván, 2010. 13-150, Trencsényi Balázs, 2011. 3 Schivelbusch, Wolfgang, 2003. 6
műhely-vitánk alkalmából, valamint az European Review számára megszerkesztett folyóiratszám tanulmányaiból. 4 Trencsényi Balázs munkássága és személyes segítsége pedig a nemzetközi összehasonlítás irányába nyitotta meg a horizontot a számomra. Ő bizonyította be a számomra, hogy az nem szükségképpen szélhámosság, hanem kellő elmélyültség esetén komoly stúdium lehet. Sokat tanultam Pablo Sánchez Leóntól (Universidad del País Vasco, Bilbaó) és John A. Davistől (University of Connecticut). Okulásomra szolgált mindaz, amit Jeremy Jenningstől (Queen Mary College, University of London), Michal Kopečektől (Institute of Contemporary History, Prague), Piotr Wćisliktől (Open Society Institute, Budapest), Maciej Janowskitól (Institute of History, Polish Academy of Sciences, Warsaw), Meike Wulftól (Maastricht University), Welker Árpádtól (Helsinki University), Maarten Van Ginderachtertől (University of Antwerp), Leonidas Kallivretakistól (Neo-Hellenic Research Foundation, Athens), Dubravko Lovrenovictól (University of Sarajevo), Nils Muizniekstől (University of Latvia, Riga) és Mikko Lagerspetztől (Åbo Akademi University) olvashattam. A Bibó István Szellemi Műhely tagjai közül Balog Iván, Kecskeméti Károly, Kovács Gábor, Mester Béla, Perecz László és Trencsényi Balázs érdemi reflexiókkal viszonyultak a Műhelyben vitára bocsátott szövegeimhez. A monográfia elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap fél éves ösztöndíjjal segítette. A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara pedig egy éves alkotói szabadságot biztosított mindenek előtt - arra, hogy a monográfiát megírhassam. A szöveget Bibó István születésének századik évfordulója évében bocsátom útjára. Budapest, 2011. február 28. Dénes Iván Zoltán 4 Lagerspetz, Mikko, 1999, Wulf, Meike, 2000, 2003, 2010a, b, Sánchez León, Pablo, 2011, Davis, A. John, 2011. 7
Bevezetés: megosztó élmények, megosztott közösségek 1. A megosztottság jelei, tünetei és párhuzamai A rendszerváltás óta egyre inkább, különösen 2006. október 23-a óta nyilvánvaló, hogy a magyar politikai közösség súlyos és riasztó megosztottság jeleit mutatja, s egy politikai közösség helyett több, párhuzamos közösség létét és harcát érzékelhetjük. Olyanokét, amelyek különböző, egymástól különböző, egymással ellentétes politikai nyelvet használnak, eltérő szimbolikus tereket és időket használnak. Abban, hogy ez így alakult, nem hanyagolható el a felelőtlenség, a demagógia, a pillanatnyi politikai haszonra törekvés szerepe, a haladás és a nemzet politikai nyelveinek, jelképeinek és ünnepeinek kisajátítása, valamint az erkölcsi minimum hiánya a politikai élet szereplői között. Ám azok hevességét mélyebb okok, eltérő és megosztó, feldolgozatlan történelmi tapasztalatok és élmények magyarázzák. Mögöttük ugyanis az elmúlt húsz év, a rendszerváltás, a Kádár-korszak, 1956, a Rákosi-korszak, 1944-45, a két világháború közötti időszak, Trianon, 1918-1919, 1867, 1848-49 eltérő közösségi élményei, a magyar politikai kultúra töredezettsége, zárványszerűsége, és ellentétek által meghatározott jellege, az átélt vagy áthagyományozott élmények feldolgozatlanságai húzódnak meg és hatnak. Ezek nem egyszerűen jelen vannak kinek-kinek az életében, hanem komolyan befolyásolják az egyéni és kollektív közéleti tevékenységeket. Valamilyen egykori sérelem, félelem és megaláztatás szinte mindenkinek az életében szerepet játszik, ami annak a minden áron való biztosításához vezet, hogy a sérelem megismétlődése egyszer s mindenkorra kizárható legyen, s az egykori sérelemért a sérelmet szenvedett, illetve leszármazottja elégtételt szerezzen, hiszen ő áldozat. Egymástól különböző, egymással ellentétes, és egymással versengő áldozat-szerepeket és elégtétel-kereséseket fednek fel azok a 8
jelképes polgárháborús helyzetek, amelyek szereplői a politikai közösség szimbolikus terében és idejében újra és újra, egyre abszurdabb formákban megjelennek, azok kisajátítására törnek a haladás vagy a nemzet, Európa vagy a magyarság, a civilizálódás vagy a nemzeti büszkeség jegyében, és új, gyakran abszurd és anakronisztikus jelentéssel próbálják felruházni a közösségi tereket, azok idejét, jelképeit és az általuk megjelenített korábbi eseményeket. Mindez korántsem kizárólag magyarországi sajátosság. Vannak pozitív példái Európa második világháború utáni történetének, mint az Európai Unió alapját megteremtő német és francia megbékélés és együttműködés, valamint a német és a holland folyamatos erőfeszítésekkel megerősített közeledés, s a skandináv országok gazdasági, tudományos és technikai integrációja. Mégis a Baltikumtól Írországig, Finnországtól és Lengyelországtól Belgiumig és Franciaországig, Szerbiától Boszniáig, Spanyolországtól Olaszországon át Görögországig különböző mértékben, de nagyon - élnek és hatnak a korábbi megosztottságok és szembenállások. 5 Igaz, nem mindegy, hogy meleg vagy hideg polgárháborús helyzettel társulnak. Jedwabne, Naoussa és Srebrenica népirtásai meleg polgárháborús helyzeteket és emlékeket idéznek fel. A négy évvel ezelőtti Tallin inkább Budapesthez hasonlóan a hideg polgárháborúhoz közeli szituációra utal. Tallinban ugyanis 2007 áprilisában a II. világháborús szovjet hősi emlékművet a város központjából egy temetőbe szállították. Ez az észtek számára magától értetődő volt, hiszen a szovjet hadsereg a Baltikumban legalább annyira volt megszálló, mint a német, ám jóval tovább, majd öt évtizedig. Ám a szovjet megszállás alatt betelepített városlakó orosz lakosok (pontosabban: ott élő utódaik) számára mindez egész mást jelentett, ami több napos zavargáshoz vezetett. 6 A megosztottságot egyáltalán nem oldjuk fel, ha nem veszünk tudomást róla, vagy pusztán megbélyegezzük. Magyarországon megdöbbentően sokan hiszik el, hogy választaniuk és választatniuk 5 Mazower, Mark, 1999, 2005, Schivelbusch, Wolfgang, 2003, Judt, Tony, 2005, 2008, Sánchez León, Pablo, 2011, Davis, A. John, 2011. 6 Lagerspetz, Mikko, 1999, Wulf, Meike, 2000, 2003, 2010a, b. 9
kell, lehet és szabad aközött, hogy Auschwitz vagy a Gulag, a német vagy a szovjet megszállás, a nácizmus vagy a kommunizmus okozott több szenvedést és jelentett nagyobb veszélyt és megaláztatást. Ennek jegyében sokan és sokszor értelmezik újra a nagy történelmi katasztrófákat és fordulópontokat. Ezek ellentétes jelentései pedig nem egyszerűen értetlenség és érzéketlenség, hanem különböző időben és különböző elkövetők által okozott belső sebek be nem gyógyulásának a következményei. Mindez a vágyak, a lehetőségek és a realitások összekeveréséhez vezet és a valóságérzék sérülésével, a problémamegoldás megbénulásával jár. A körülírt jelenséget Bibó István politikai hisztériának nevezte és ennek alapján írta le a német fasizmust A német hisztéria okai és története című kéziratában, 1943-1944-ben. 7 2. Politikai hisztéria A közösségi hisztéria kiindulópontja a közösség megrázkódtató történelmi tapasztalata. Ennek következménye olyan politikai bénultság, zsákutca, amely elsősorban arra irányul, hogy a közösség 100%-os garanciát kapjon arra, hogy a megrázkódtató történelmi tapasztalat nem ismétlődhet meg. Mindez a gondolkodás megbénulását eredményezi. Az aktuális, megoldandó problémák ugyanis egyre inkább megoldhatatlanokká válnak, ha bármilyen kapcsolatba hozhatók a katasztrófával. Hamis helyzet alakul ki, amelyben az érintett közösség nem néz szembe azzal, hogy stratégiája és az általa ennek alapján kiépített szisztéma válságba jutott, ezért helyzete zsákutcás. Ehelyett mindezt valamilyen álmegoldással, a megoldás illúziójával, az összeegyeztethetetlen dolgok összeegyeztetésére szolgáló formulával vagy látszatkompromisszummal fedi el. Ezzel pedig hamis realitást teremt, amelyhez görcsösen ragaszkodik, azt mindenáron védi. Mindez óhatatlanul önértékelési zavart eredményez, hiszen a hisztéria egyre inkább beépül az identitásba, amely hatalmi túltengéshez és kisebbségi érzethez, jogcímekből élni akaráshoz és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenéséhez, a puszta siker mértéktelen tiszteletéhez, a 7 Bibó István, 1986-1990. I. 295-635, különösen: 295-634. Vö. Balog Iván, 2004, 2007, 2010. 10
nagy elégtételek kereséséhez, a propaganda, a ráolvasás mágikus erejébe vetett hithez, a hamis realitás görcsös védelméhez vezet. Mindez ismétlés-kényszerrel jár, ami a megszerzett elégtétel után további elégtétel-keresés, az elégtétel-keresés ámokfutása szakaszain keresztül bukást, katasztrófát eredményez. 8 A németek a Napóleontól 1806-ban elszenvedett megalázó katonai vereségért a francia-porosz háború megnyerésével (1870) és 1871-ben, a Versailles-ban kikiáltott Német Császársággal elégtételt szereztek. Itt azonban nem álltak meg, hanem politikai ámokfutásba hajszolták magukat, amelyet első világháborús vereségük és a versailles-i békeszerződés katasztrófája zárt le. A békeszerződés igazságtalanságaiért 1938-ban elégtételt vettek, ám itt sem tudtak megállni. Ehelyett a világuralomért ámokfutásba kezdtek, amely 1945- ben katasztrófába torkollt. 9 Nem nehéz ennek alapján megrajzolni a két világháború közötti magyar politikai hisztéria stációit: Az elszenvedett sérelem a történelmi Magyarország sok igazságtalansággal terhelt felbomlásának trianoni kivitelezése volt 1920-ban. A megszerzett elégtételt a részleges terület-visszaszerzés jelentette a két bécsi döntéssel 1938- ban és 1940-ben. 1941-től 1944 ig zajlott az ámokfutás, amely 1944-1945-ben összeomlást, katasztrófát eredményezett. 10 Mindehhez érdemes hozzátennünk a többi sérelmet, elégtételkeresést, elégtételszerzést, ámokfutást és katasztrófát. Abban az összefüggésben, hogy a magyar politikai kultúrában a különböző sérelmeket, félelmeket és fájdalmakat, elégtételkereséseket, elégtételszerzéseket, ámokfutásokat és katasztrófákat eltérően értelmezett szimbolikus évszámok és hagyományok jelenítik meg. 1989 különböző értelmezései 1956 eltérő értelmezéseit foglalják magukban. 1956 eltérő értelmezéseiben szerepet játszanak 1944-1945 különböző interpretációi, a Soá, a felszabadítás és a megszállás másmás tapasztalatai. 1944-45 eltérő élményközösségeinek különböző 8 Bibó István, 1986-1990. I. 295-634. 9 Bibó István, 1986-1990. I. 365-482. 10 Bibó István, 1986-1990. I. 316-364, 502-503, 506-507, 511-512, 526-529. 11
élményei, félelmei és sérelmei pedig 1920 és 1918-1919 eltérő újraértelmezéseit tartalmazzák. Azok 1867 és 1848-1849 hagyományközösségi interpretációinak különbségeit foglalják magukban. Mindezek együtt pedig a folytonos újraértelmezési kényszerekkel az egymásra torlódott, feldolgozatlan, elfojtott, betokosodott, ám fájó és elégtétel-keresésre ösztökélő történelmi élmények - háborúk, polgárháborúk, diktatúrák, népirtások, népességcserék, területi veszteségek, rendszerváltások, forradalmak és ellenforradalmak - megosztó tapasztalatait, ismétléskényszereit, traumáit hordozzák. Ahogy Írországtól a Baltikumig, Lengyelországtól a volt Jugoszlávia utódállamaiig, Belgiumtól Görögországig, Olaszországtól Spanyolországig Európában szinte mindenütt, Európán kívül pedig még inkább. 11 A politikai hisztéria kialakulásának okai feltárására és bemutatására vállalkozom a haladás és a nemzet, az alkalmazkodás és a térfoglalás, a mintakövetés és az öncélúság, a felzárkóztatás és a nemzeti egoizmus politikai nyelvei és témái jelenlegi magyarországi típusainak és a nemzet, a térfoglalás, a nemzeti öncélúság, a nemzeti egoizmus történelmi előzményeinek a feltárásával és meghatározásával. 11 Dénes Iván Zoltán, 2011b. 12
I. Szembenálló válságelbeszélések, egymásból táplálkozó politikai hisztériák Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját megelőző bő hónapban, 2006. szeptember 17-től október 23-ig és magán az ünnepnapon Budapest utcáin olyan események zajlottak, amelyek egyes elemei nem álltak távol attól a torzképtől, amelyet a Kádár rendszer propagandistái alakítottak ki a forradalomról. Eszerint 1956- ban Magyarországon csőcselékuralom volt. A 2006 őszi eseményeknek három különböző változatokat magában foglaló értelmezési típusára bukkanunk akkor és most egyaránt: az akkori ellenzéki és mai kormánypárti, az akkori kormánypárti és mai szocialista ellenzéki, és az akkor pártokhoz nem kötődő, jogvédő, alkotmányvédő elbeszélésekre. Az alábbiakban a három válságelbeszélést rekonstruálom és szembesítem a politikai közbeszéd-elemzések és a politikai hisztéria-értelmezések tanulságaival. 1. Jobboldali válságelbeszélés Az akkor legnagyobb ellenzéki, jelenleg kétharmados kormánypárti és az akkori különböző szélsőjobboldali csoportok válságelbeszélései szerint a szocialista-szabaddemokrata kormányok szűk hazai és nagy befolyású külföldi pénzarisztokrácia érdekében kormányoztak. Ennek jegyében visszavették mindazokat a szociális vívmányokat, amelyeket az előző kormányok még meghagytak és reformnak hívott pénzbehajtásukkal szemérmetlenül kizsigerelték a népet. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök személye egybefűzte az egykori pártállami nomenklatúrát a rendszerváltás utáni pénzarisztokráciával, hiszen gazdasági karrierje hatalomátmentés, az egykori politikai kapcsolati tőke vagyonra váltása volt. Ő maga pedig korlátokat nem ismerő hatalomtechnikus volt és maradt, aki mindent 13
és mindenkit felhasznált a hatalom megragadása és megtartása érdekében. Őszödi beszédében korábban is érzékelt gátlástalansága, az erkölcsi fékek teljes hiánya nyíltan lelepleződött. Az, hogy személyisége, jelleme, koncepciója, szerepe, és bizalmi tőkéje egyaránt hiányzott ahhoz, hogy legitim miniszterelnöke legyen Magyarországnak. Olyan politikus volt tehát, akivel az ellenzék akkori legnagyobb pártja nem működhetett együtt, a szélsőjobboldali csoportok pedig az ország kiárusítóját látták benne. Az őszi események során a tüntetők miatta demonstráltak, az ő lemondását követelték, s a tüntetéseknek csak a kormány által felhasznált rendőrség brutális fellépése vetett végett. A rendbontások ugyanis a kormány malmára hajtották a vizet, hiszen rendpárti irányba terelték az eseményeket - ami a miniszterelnök érdekében állt. Így ahelyett, hogy lemondott volna, a 2002-ben az elbeszélés szerint választási csalással hatalomra jutott Medgyessy Péter (egykori szigorúan titkos pártállami tiszt) kormánya után hazugsággal hatalomra jutott Gyurcsány Ferenc kormánya folytathatta nemzet- és népellenes politikáját, a magyar emberek, a nép kifosztását. 12 Ezekben az elbeszélésekben a volt kormányfő már-már a mítikus Gonosz megtestesítőjévé, pusztító démonná vált, akitől minden áron meg kellett volna szabadulni. Csábító és pusztító démon elcsábított kisemmizettek leleplezők ez volt az elbeszélés alapsémája. 13 Az elbeszélés az elbeszélőt az erkölcsi és politikai ítélkezés kizárólagos jogával ruházta fel, aki híveivel és társaival minden kritikán felül állt és minden kritika forrása lett, hiszen ő a nemzet, a nép, a haza megtestesítője. Ellenfele viszont ördögi ellenség, aki ellensége a nemzetnek, a népnek, a hazának. 14 12 Orbán Viktor, 2007, www.fidesz.hu, www.fidesz.hu/orbanviktor; www.mno.hu; www.hirtv.hu; www.demokrata.online; www.nemzetor.hu; www.jobbik.hu;, www.magyarforum.hu; www.kuruc. info.hu, www.gojmotorosok.hu. Vö. Gazsó Tibor, G.Fodor Gábor, Stumpf István, szerk, 2007. 13 A séma persze meglehetősen régi, és elég egyértelműen az ördögűző mágia jegyében fogant. Carl Schmitt politikai romantika-értelmezését alkalmazta néhány hazai kollektív identitás-interpretációra és programra: Trencsényi Balázs, 2007. 183-211. 14 Varga Ábrahám, 2006. 14
A diabolizált ellenségképen és az üdvtörténeti önképen alapuló séma miatt viszont az elbeszélés csak azok számára volt és maradt elfogadható, akik eleve el akarták azt hinni. Azok számára, akik eleve egy táborba tartoztak, vagy ha mégsem, a séma és az elbeszélés összekapcsolta őket egymással. Nemzet - hazaárulók (idegenszívűek, kommunisták, zsidók) - ebben a szembeállításban határozható meg a FIDESZ és a szélsőjobboldal 2006-2007-es - a politikai közösség tagjait jókra és rosszakra, magyarokra és nem-magyarokra széthasító közös ön- és ellenségképe. Ebből is következett az a korábbi, inmmár ismét megerősített tétel, hogy a haza nem lehet ellenzékben, amely a politikai közösség, a nemzet megkettőzése, a normatív nemzet és az empirikus nemzet megkülönböztetése és szembeállítása. Olyan szemlélet, amelyhez külön politikai nyelv, rítusvilág, szimbolika, alternatív elit és intézményrendszer tartozott. 2. A nemzeti öncélúság, a nemzeti egoizmus politikai nyelve A jobboldali és szélsőjobboldali közbeszéd ugyanis a nemzeti öncélúság nyelvén folyt és folyik, amely az akarat meghatározó szerepén alapult, az igazságtalan viszonyok elkerülhetetlen megváltoztatására irányult, és nemzeti alapú állami újraelosztást, új rendszerváltást, erkölcsi megújulást követelt. 15 Tette és teszi ezt annak a meggyőződésnek az alapján, hogy a nemzet nem mintakövető, hanem öncélú, amely értékeit magában hordozza, s amelyet múltja, jellege és történelmi érdemei feljogosítják arra, hogy ne ő igazodjon másokhoz, hanem mások igazodjanak őhozzá. Szabó Dezsőre és Németh Lászlóra visszanyúló történelemértelmezése szerint az idegen kormányzók (a különböző megszállók) nem csupán kívülre helyezték az ország súlypontját, hanem kicserélték annak vezető rétegét, szellemi elitjét és középosztályát. Ez belső 15 A nemzeti öncélúság Fülep Lajos kifejezése, tőle vettem át: Fülep Lajos, 1934. 15
kontraszelekcióhoz vezetett: a kisebbségi többségek, a zsidó és a német kisebbség gátlástalan uralmához és a többségi kisebbség, az etnikai, törzsökös magyarok elnyomásához, s ennek részeként a mindenkori hatalmi adottságok fetisizálásához, átvészeléshez, önpusztításhoz. 16 A távoli dicső és a közeli gyarmati múlt olyan jövőképhez társult és társul, amely elvontan magában foglalta ugyan a mindenkinek kijáró igazságosság és méltányosság követelményét, konkrétan viszont a nemzetek szociáldarwinista harcának meggyőződésére épült. Arra, hogy a nemzetek közötti harcban a magyar nemzetet kivételes helyzet illeti meg, amelyet minden eszközzel ki kell vívnia, hiszen belső és külső ellenségei részéről veszély fenyegeti. Azért, hogy fennmaradjon és boldoguljon, küzdenie kell, ami mindenekelőtt és első lépésként önbizalmat, erőt, elszántságot, akaratot feltételez. Mindezekhez pedig az azokat megszemélyesítő és mozgósító erős, elszánt, hivatott vezérre, az akarat megtestesítőjére, a kollektív érdek érvényesítésének képviselőjére és megvalósítójára van szüksége. A nemzeti öncélúság, a nemzeti önelvűség, az autochtónia annak a mítosznak a politikai nyelve, amely szerint olyan sajátosságaink vannak, amelyekkel senki más nem rendelkezik rajtunk kívül. Ez viszont korántsem magyar és egyáltalán nem csak közép- és keleteurópai sajátosság. Az a fajta alkat-diskurzus, amely szerint a nemzeti jellegzetesség, nemzeti alkat, nemzeti sajátosság olyan önérték, amelyet védeni és érvényesíteni kell, a világ minden táján elterjedt vélekedés. Meghatározó Közép-, Kelet- és Dél-Európában, megtalálható Észak- Európában, jelen van Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, és erősen elterjedt Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában. 16 Szabó Dezső, 1991a. I. 80-118, 149-210, 256-267, II. 575-688, Németh László, 1989. 408-482, 725-738; Bibó István 1986-1990. I. 295-695, II. 185-265, II. 551-797, III. 272-373. 16
A nyitódás-bezárkózás identitásprogramjainak alaptípusa az oroszországi zapadnyik-szlavofil ellentét, amelyben a zapadnyik, a nyugatos a nyugati minta követője. 17 A szlavofil, szlávbarát, a szlávságot mitizáló álláspont egyik legerőteljesebb megfogalmazása Fjodor Mihajlovics Tyutcsevé, amely Szabó Lőrinc fordításában így hangzik: Oroszországot, ész, nem érted. Méter, sing sose méri fel. Külön úton jár ott az élet. Oroszországban hinni kell! 18 A német Sonderweg, a német nemzeti különút mítosza egyszerre fejezte ki és befolyásolta igen kártékonyan a német politikai fejlődést. 19 Lengyelországban a 19-20. század fordulóján ugyancsak jelen volt egyfelől a nyugati minta követésének az igénye, másrészt a nemzeti alkat szarmata mítosza. Az, hogy a lengyelek a szarmaták leszármazottaiként olyan jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyeket a nyugati civilizáció komolyan fenyeget. 20 Azt, hogy Romániában mennyire jelen van az eredet- és a különút-mítosz, nemcsak a dákoromán kontinuitás tétele mutatja, hanem olyan világhírű kalandorok nagyhatású művei, mint Mircea Eliade és Emil Cioran. 21 Ma már nyilvánvaló, hogy addig, amíg a különböző északi, közép- és kelet, valamint dél-európai nyelveken írt szövegek a nagy világnyelveken elérhetetlenek voltak, nemzetépítési programideológiájuk elemeit nemzeti sajátosságoknak vélhettük. Immár tudjuk, hogy a nemzeti sajátosságok mítizálásai Észtországtól Törökországig - és persze Nagy-Britanniától Franciaországon át 17 Berlin, Isaiah, 1978, Köves Erzsébet1982, 1987, Walicki, Andrzej, 1989. 18 Szabó Lőrinc, 1958. II. 730. 19 Bibó István, 1986-1990 (1942-1944) I. 295-625, Gall, Koch, szerk, 1981, Gall, 1990 (1986), Sheehan, James J, 1993 (1991), 1999 (1978), Erdődy Gábor, 2001, Perecz László, 2008. 20 Jedlicki, Jerzy, 1999 (1988),, Janowski, Maciej, 2004 (1998). 21 Trencsényi Balázs, 2007. 302-394, 2011. 17
Németországig és Olaszországig - a nemzetépítés programideológiáinak a részei voltak és nagyon hasonlítottak egymásra. 22 A 20. századi etnokulturális diskurzusokban pedig ezek az elemek átformálódtak és más összefüggésbe kerültek: a közösség ügye elvált, és gyakran szembekerült a szabadság ügyével. Ebbe a csoportba tartozott és tartozik ma is az a közbeszéd-típus, amelyet nem alaptalanul a nemzeti öncélúság magyar változatának, az alkatdiskurzus hazai változatának nevezhetünk. 23 A jobboldal karizmatikus vezérei nélkül is több mint elegendő az a jobboldalon érzékelhető elégtétel-kereső indulat, amely valóságos sérelmekből, félelmekből, és szégyenekből táplálkozik: Trianonból, a zsidóüldözés, rablás és gyilkolás elfojtott szégyenéből, a szomszédos országokból való menekülések és kitelepítések megaláztatásaiból, a szovjet megszállás és a szovjetizálás traumáiból, a forradalom utáni megtorlás meg nem gyászolt gyászaiból, a Kádár korszakbeli megalkuvásokból és azok elfedéseiből, a rendszerváltás utáni csalódásokból, a színlelt kapitalizmus, a feudális viszonyok kapitalista kihasználása élményeiből. 24 Mindazokból, amelyek sebei koránt sincsenek begyógyulva. Az ellenfelek ellenséggé bélyegzése lehetővé tette és teszi azt, amire már annyian vártak: hogy legalább időlegesen kivetíthessék valakire mindazt a szégyent, szorongást és bizonytalanságot, amelyet magukban hordoznak. Az elhivatott, vezérüket megalázó, leckéztető, önbizalmat sugárzó miniszterelnök személye pedig szinte kínálkozik arra, hogy rávetítsék és benne személyesítsék meg valamennyi bajukat, fájdalmukat, és szégyenüket. Amikor őt szidják, már-már elégtételt vesznek sérelmeikért. Ha ő nem lesz, talán minden egy csapásra megoldódik, és megszűnik a fájdalom. 22 Trencsény Balázs-Kopeček Michal, szerk, 2006, 2007. Vö. Colley, Linda, 1992;, Weber, Eugen, 1976, 1986, 1991,Zeldin, Theoodore, 1979-1981, Nora, Pierre,ed, 1984-1994; Bibó István, 1986-1990 (1942-1944) I. 295-625, Gall, Koch, hrg, 1981, Gall, 1990 (1986), Sheehan, James J, 1993 (1991), 1999 (1978), Erdődy Gábor, 2001; Ferrero, Guglielmo, 1988 (1942), 2000 (1936, 1994),2002 (1940, 1996). 23 Trencsényi Balázs-Kopeček, Michal, szerk, 2006, 2007, Trencsényi Balázs, 2007. 183-211, 302-336. 24 A színlelt kapitalizmus, a feudális viszonyok kapitalista kihasználása Leopold Lajos kifejezése: Leopold Lajos, 1917. 91-133. 18
3. Háttér: félelmek, sérelmek és traumák Holott, ha csak egyet veszünk szemügyre a fenti sérülések közül, már az is rendkívül összetett magyarázatot igényel és súlyos, máig feldolgozatlan traumára utal. A történelmi Magyarország felbomlásának ellenpárja ugyanis nem annak egyben maradása, hanem a Monarchia szláv túlsúlyú, föderatív (Ferenc Ferdinánd nevéhez köthető) átszervezése lett volna. A tisztán nem-magyar nemzetiségűek által lakott területek elkerülését annak, aki komolyan veszi magát el kell fogadni. A vegyes nemzetiségű területek hovatartozása viszont gondos mérlegelést és esetenként népszavazást igényelt volna. Azóta pedig a nagy részük nyilván már elvesztette egykori magyar jellegét, ami miatt a fenti folyamatok visszafordíthatatlanokká váltak.25 Marad tehát a tisztán magyar lakosságú területek kérdése és azoknak az emléke, sorsa és fájdalma, akik ott éltek és haltak, vagy éltek és elmentek. Elmentek, de fájdalmuk velük és utódaikkal maradt, ami elégtétel-keresésre ösztökéli őket, és feldolgozást igényel. A feldolgozás fontos feltétele, hogy ki-ki szabadon látogathassa saját vagy felmenői egykori pátriáját, a magyar történelmi emlékhelyek, a kollektív emlékezet helyei pedig bárki által látogathatók legyenek, hogy a megemlékezés méltó helyei lehessenek minden magyar számára. Ez viszont a szomszédos országok politikusainak és helyi szerveinek a segítségét és együttműködését igényli és feltételezi. A történelmi emlékezet, a megemlékezés helyeinek a háromnegyed része ugyanis Vereckétől Munkácsig, Eperjestől Kolozsvárig valamelyik utódállamba került. Ott viszont többnyire nem tartják eléggé becsben azokat, vagy az ottani nacionalizmus egyenesen kisajátította őket. Mindez a magyar történelmi tudat, a kollektív emlékezet valóságos és súlyos sérelme, ami a nem sérelmi történelmi emlékezet egyéni és kollektív megalkotásának komoly akadálya.26 25 Vö. Bibó István, 1986-1990. II. 267-296. 26 Erre a kérdéskörre Kecskeméti Károly (Antony, Franciaország) hívta fel a figyelmemet, amelyet ez úton köszönök meg neki. A kollektív emlékezet irodalmára lásd: Halbwachs, Maurice, 1992 (1925, 1952), Nora Pierre, ed, 1984-1994. 19
S akkor még nem vettük számba a román hadsereggel versengve - Ukrajnában Észak- Erdély megtartásáért és Dél-Erdély megszerzéséért - háborúzó magyar katonák emlékét. Sem azoknak a katonáknak és civileknek a szégyenét, akiknek a Vörös Hadsereg katonái megerőszakolták az édesanyját, a feleségét, a nagymamáját, a lányát, az unokáját, s akiknek agyonlőtték vagy elhurcolták az édesapját, a fiát, az unokáját.27 A kommunizmus, a szovjetizálás áldozatainak, meggyötörtjeinek és túlélőinek az emlékét.28 Azokét, akiknek - mint a mintául szolgáló 1944-ben a zsidóknak - kinézték a boltját, a lakását, a házát, feljelentették és elvitették őket, majd mindezt kiigényelték és betelepültek a helyükre. Az állami rablógyilkosság mobilitási mintáit, azok haszonélvezőit és áldozatait. A nemzeti öncélúság hívei olyan újraelosztást követeltek és követelnek, amelynek parancsnoki pozícióit vezérük és kíséretének tagjai töltenék és töltik be, mindenki más pedig alárendelt szerepbe, alattvalóságba kényszerül. Az erkölcsi megújulás garanciája számukra a személyiség nemzeti (azaz irántuk való) elkötelezettsége, nem pedig az alkotmány és annak az intézményes biztosítékrendszere.29 Az alkotmányhoz való viszonyukat ez a voluntarizmus és hatalomtechnikai attitűd határozta és határozza meg. Amennyiben rászánjuk magunkat, hogy választ keressünk arra a kérdésre, hogy kik a magyar jobboldal mértékadó gondolkodói és eszményképei, a vaskereszttől Wass Albertig a politikai giccsek piacának közepén találjuk magunkat, amely mindent és mindenkit vagy szánalmassá, vagy egyenesen nevetségessé, de mindenképpen komolytalanná tesz. A múlt permanens átfestése persze korántsem a rendszerváltás után kezdődött, és korántsem a jobboldal sajátossága, de a rendszerváltás óta és a jobboldalon is új témákkal gyarapodott. Ezek egyike szerint a Szovjetunió elleni magyar agresszió 1941-ben és a II. magyar 27 Köszönöm Pénzes Örs pontosítását. 28 A megemlékezés és a feldolgozás példái közül hármat említek: Saád József, szerk., 2004, Polcz Alaine, 2005 (1994), Závada Pál, 2006 (1986, 1991). 29 Vö. Apáthy Anita, 2006. 20
hadsereg pusztulása a Donnál a későbbi szovjet megszállás előképe, mindkettő e beállítás szerint szovjet agresszió. A másik jobboldali legenda szerint a Soáért nem a magyar hatóságok, hanem a Magyarországot megszálló németek a felelősek.30 A korlátokat nem ismerő hatalmi igény és ambíció, a hatalmi fékeket és ellensúlyokat nem tűrő, azokat kiiktató és megsemmisítő elhivatottság elégtétel-kereső indulatokból táplálkozik, amelynek kifejeződési formája a dicsőségvágyon alapuló indulatos harciasság.31 Az indulatos megbélyegzés, a diabolizált ellenség a hívek mozgósítására alkalmas, a belső sebek begyógyítására viszont annál kevésbé. Ahogy értékőrzésre, értékteremtésre sem. A közösség ügyét nem szembeállítani kell a szabadság ügyével, hanem a kettőt egymásra kell vonatkoztatni.32 Ehhez viszont szabad emberré kell válni, ami sok-sok erőfeszítést, támogató referenciacsoportokat, pozitív mintákat, elfogadó légkört és - mindenekelőtt - önmagunk elfogadását feltételezi. Szabad identitásválasztási lehetőségeket és azt, aki képes szabadon megválasztani önazonosságait. 4. Baloldali válságelbeszélés A 2006 őszi válság baloldali, akkor kormánypárti elbeszélése szerint az ellenzék nem ismerte el vereségét sem 2002-ben, sem 2006-ban. Vezére, Orbán Viktor és az általa kézi vezérléssel irányított párt képtelen volt elfogadni a választási eredményeket, nem tudott belenyugodni vereségébe. Emiatt az őszödi beszéd csak ürügyet adott Orbán Viktor hatalmi ambíciói kiélésére, aki azt a törvényes kormánnyal szembeni puccs kirobbantására használta fel. Ő gerjesztette és - az elbeszélés szerint - az alája akarva-akaratlanul lovat adó (a FIDESZ által választott) köztársasági elnök útszéli indulatokat 30 A jobboldali legendákra Kecskeméti Károly hívta fel a figyelmemet. 31 A tétel pontosításában Rácz Sándor (Debrecen) segített, amelyet ez úton köszönök.. 32 Bibó István, 1986-1990. I. 219. Vö. Ferrero, Guglielmo, 1988 (1942), 2000 (1936, 1994), 2002 (1940, 1996), Balog Iván, 2004, 2007, 2010, Kovács Gábor, 2004, Tóth-Matolcsi László, 2005, Trencsényi Balázs, 2007. 21
szabadított el és korbácsolt fel politikai, illetve morális válság címén.33 Ez a csőcselék utcai politizálásához, futballhuligánok garázdálkodásához, a Kossuth tér vizeldévé züllesztéséhez, szélsőjobboldali, antiszemita zendüléshez, a törvényes rend elleni lázadáshoz vezetett. Ahhoz, amit a rendőrség - az akadékoskodások és saját ez irányú tapasztalatlansága ellenére - jogszerűen és végül hatékonyan szorított vissza.34 Mindez viszont komolyan veszélyeztette Magyarország nemzetközi megítélését egy olyan időszakban, amikor az ország a FIDESZ által kiprovokált korábbi ígérgetési verseny következményei miatt súlyosan eladósodott. A Gyurcsány-kormány pedig saját népszerűségét, még újjáválasztását is kockáztatva, fittyet hányt a pillanatnyi népszerűségnek, és 2006-ban vállalkozott arra, hogy elindítsa, majd végigvigye a senki által addig nem vállalt reformok nehéz és fájdalmas politikáját. Azt, amelyet a választási kampányban éppen a FIDESZ demagógiája miatt nem lehetett nyíltan felvállalni, csak a választási győzelem után. Akkor viszont a kormány és pártjai az első adandó alkalommal, nem törődve az önkormányzati választások kimenetelével, elindították a reformokat.35 Így az őszödi beszéd nem hazugság-, hanem igazság-beszéd volt, szakítás az álszentek összeesküvésével, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök leleplezte elődei és saját halogatásait és szakított mindezzel.36 Az a FIDESZ, amely a választási kampány során semmiféle erkölcsi és jogi gyeplőt nem tűrt magán, csak hogy megkaparintsa a hőn áhított hatalmat, cinikusan és alaptalanul vádaskodott. A köztársasági elnök pedig, aki nem tiltakozott megválasztásának körülményei, a titkos választás megcsúfolása ellen, megnyilvánulásaival a FIDESZ-t és az utcai politizálást erősítette.37 33 Sólyom László szerepének és szerepvállalásainak fenti értelmezése elfogult. Vö. Debreceni József, 2006a, Vásárhelyi Mária, 2007. Kötetünkben ezzel kapcsolatban is, mint más témák esetében különböző megítéléseket lehet találni. Szerkesztőként ugyanis nem arra törekedtem, hogy véleményazonosságot csikarjak ki, hanem arra, hogy ki-ki a maga véleményét megalapozottan fejtse ki. 34 www.mszp.hu; www.miniszterelnok.hu; www.szdsz.hu; www.nol.hu;www.nepszava.hu; www.168ora.hu ; Debreczeni József, 2006 a,b. 35 www.mszp.hu; www.miniszterelnok.hu; www.szdsz.hu; www.nol.hu;www.nepszava.hu; www.168ora.hu ; Debreczeni József, 2006 a,b. 36 Vö. Radnóti Sándor, 2006a. 37 www.mszp.hu; www.miniszterelnok.hu; www.szdsz.hu; Debreczeni József, 2006 a,,b.. 22
Törvényes rend - felforgatás, alkotmányos haladás gátlástalan lázítás, haladás - maradás, felzárkózás a fejlett világhoz nacionalista demagógia és randalírozó csőcselék ez volt a 2006-i kormánypárti elbeszélés ellentétpárjainak a sora. Az önképet a civilizált, az alkotmányos jogállami normákat betartó és betartató felelős reformerek alkották, az ellenfelet megjelenítő ellenségképet pedig a gátlástalan demagógok és az általuk felbújtott fékevesztett bűnöző csoportok. Az a tény, hogy 2002-től 2006-ig az MSZP és az SZDSZ volt kormányon, és a 2006 tavaszi választások előtti másfél évben Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, ebben az értelmezésben vagy fel sem vetődött, vagy lényegtelen volt. Mindent megmagyarázott, és mindenki mást homályba borított a diabolizált Orbán Viktor és a FIDESZ gátlástalan demagógiája és hatalomvágya. Felzárkóztatók (civilizálók, reformálók, európaizálók)-visszahúzók (demagógok, populisták, fasiszták) - ez a baloldal hisztérikus ön- és ellenségképe. Következménye a levezénylendő felzárkóztatás elhivatottsága, kizárólagossága, alternatíva nélkülisége, egyedül üdvözítő volta. A felzárkóztatás közéleti nyelve, diskurzusa pedig az európai mintakövetés. A követendő minta: Európa. Az, amelynek elérését a rendszerváltás, a liberális demokrácia, a kapitalizmus kiépítése és mindennapi nehézkes, visszaesésekkel tarkított tanulása, a szovjet csapatok kivonulása, a szabad választások négyévenkénti gyakorlata, a NATOhoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás biztosítani látszott, de amelynek elérése egyre nyilvánvalóbb korántsem egyszerű. Európa ugyanis igen sokféle mintát foglal magában a skandináv országoktól Görögországig, a demokráciától a technokráciáig és az oligarchiáig. Bizonyosan nem egy és oszthatatlan, a demokratikus jogi keretek pedig önmagukban még korántsem jelentenek demokratikus szocializációt. S az Európai Unión belül a döntések jellegét és következményeit tekintve igen nagy a távolság a régi és az új tagok között. 23
Majd két évtizeddel a rendszerváltás után a kifulladás jelei nyilván nem teljesen véletlenül jelentek meg szinte egy időben Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. Nem volt véletlen a magyarországi baloldal és jobboldal félelme sem attól, hogy nagy gyűjtőpártjaik felmorzsolódhatnak. 5. Az európai mintakövetés, a felzárkóztatás politikai nyelve A mintakövetés, a felzárkózás jegyében fogadta el mind a négy országban a többség, hogy országuk a szovjet birodalom felbomlása után liberális demokrácia legyen, s a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozzon. A kiábrándulás viszont törvényszerű volt. Az általános jólét ugyanis nem köszöntött be egy csapásra. Ehelyett az állami elnyomás és gyámolítás évtizedei után azonnal kemény versenyhelyzetbe került szinte mindenki, s korántsem az esélyegyenlőség alapján. Amikor a 2006-7-es reformerek Magyarországon azt állították, hogy az ország felzárkóztatási kényszerhelyzetben van, ezt felvilágosult abszolutista módon fejezték ki. Azt állították ugyanis, hogy ők és csakis ők látják helyesen a helyzetet és annak megoldását, amelynek nincs alternatívája. Ekkor és ezzel olyan politikai nyelven fejezték ki magukat, amely elvileg zárja ki, hogy felülbírálható legyen, ezzel pedig akarva-akaratlanul kiiktatták a civil társadalom kontrollját. A mintakövetés abszolutista jellegű gondolkodásmóddal és kiválasztottság-tudattal kapcsolódott össze. A neojozefiniánus politikai nyelv kimondatlanul olyan szereposztást sugall, amely szerint az igazlátók megmondják, mi a teendő, a többieknek pedig ezt tudomásul kell venniük. Ahogy Kossuth fogalmazott: de nobis sine nobis. Rólunk, nélkülünk. Az európai mintakövetés közbeszédtípusa szerint létezik olyan kizárólagos, egyedül helyes követendő minta, amelyet alkalmazni kell, amelynek alkalmazása révén fel kell zárkózni. Azok, akik ezt 24
ismerik és közvetítik, fel vannak jogosítva arra, hogy a többieket tanítsák és leckéztessék. Arra, hogy megmondják nekik, hogy mit kell tenniük, és azt is, hogy hogyan. Ők azok, akik a gyermeki népet kézen fogva vezetik a paradicsomi állapotba. Amennyiben szófogadó, jó gyerekek lesznek, előbb-utóbb a Nyugat szabad, demokratikus, jóléti társadalmainak a sorába léphetnek. Az európai mintakövetés közbeszéd mindhárom eleme a minta, a mintához felzárkóztatók s a felzárkóztatás követői a felvilágosult abszolutizmus világában gyökerezik. A teljhatalmú felvilágosult uralkodó ha szükséges akár akaratuk ellenére is boldogítja alattvalóit, hiszen ő és csakis ő tudja, hogy mi a helyes. Ez a képzet a filozófus király platóni utópiájával, a felvilágosult abszolutizmusok szemléletével, illetve Joseph de Maistre francia forradalommal szemben kifejtett, a politikai elit számára teljhatalmat igénylő nézeteivel rokonítható. Olyan dogmákkal, amelyeket több mint száz évvel később Lenin valósított meg.38 A mintakövető közbeszédben a civilizált külvilág, a gazdasági növekedés, a demokrácia és a globalizáció azonos egymással.39 Ezek elérése, adaptálása és alkalmazása automatikusan megoldja az ország gazdasági és társadalmi gondjait, hiszen azok a korábbi elmaradottság következményei. Mindez ránézésre is leegyszerűsítéseken alapul, hiszen arra a feltételezésre épül, hogy a fejlett világ összes problémája a korábbi elmaradottság öröksége és a kommandírozott felzárkóztatással mindent meg lehet és meg is kell oldani.40 A felzárkóztatás eredményeit viszont az irreális, illúziókra épülő, a valóságot semmibe vevő magyar érzelmi politizálás demagógiája, felelőtlensége és gátlástalan demagógja fenyegeti és rombolja le. Ebben az elbeszélésben, annak politikai nyelve szerint az elhivatottak és az őket támogató hallgatag többség áll szemben a hatalomért mindenre elszánt, gátlástalan, lázító kisebbséggel. Értelem-érzelem, 38 Berlin, Isaiah, 1990. 107-180, 1996. 133-242. Vö. Ferrero, Guglielmo, 1988 (1942), 2000 (1936, 1994), 2002 (1940, 1996). 39 Vö. Madeuf, Bernadette, Sindzingre, Alice, 2007. 40 Vö. Madeuf, Bernadette, Sindzingre, Alice, 2007. 25
államférfi-demagóg, realitás-irrealizmus, felelősség-felelőtlenség, rend-anarchia, haladás-maradás, építés-rombolás, civilizációcivilizálatlanság ellentétpárjai alkotják önazonosságuk meghatározásának alapját. Az a meggyőződés, hogy egyedül ők hivatottak és képesek a történelmi feladat elvégzésére. Egyébként pedig marad a bizonytalanság, a fejetlenség, az anarchia, a csőcselékuralom. Az, amitől nemcsak a reformerek féltek és félnek. Nem reformerek és maradiak, hanem jók és rosszak, angyalok és ördögök álltak és állnak szemben egymással. A múlt átfestésének baloldali változatában számos régi legendát találunk. Régi a forradalom tagadása, a bűnös nép mítoszának felelevenítése, a kommunizmus rehabilitálása, a pártállam rablógyilkos, kriminalizáló rendszerének, történetének és szereplőinek elhallgatása, s a kommunista eszme és a sztálinizmus szembeállítása egymással. Az sem új, mintha végső fokon a Gulag és a Soá, a Szovjetunió és a náci Németország, a bolsevizmus és a fasizmus közül kellene választanunk: aki nem akar fasizmust, annak el kell fogadnia a kommunizmust, hiszen aki nem fogadja el a kommunizmust, az akár akarja, akár nem a fasizmust fogadja el. Ennek a szembeállításnak a szelídebb változata sem rokonszenves és korántsem igaz, miszerint haladó ember nem lehet antikommunista, mivel az antikommunista nem lehet haladó. Ez ugyanis már a spanyol polgárháború idején sem volt igaz, ma pedig egyszerűen abszurdum.41 6. Háttér: félelmek, sérelmek és traumák A felzárkóztatók politikai nyelve, kiválasztottság-tudata, reformeri elhivatottsága feltehetően több élményből táplálkozott. Talán mindenekelőtt abból a kádárista funkcionárius élményvilágból, hogy kétfrontos harcot kell vívni a rákosizmus restaurációja és az eltaposott 56 ellen. Abból a félelemből, hogy ezt a lavírozást, s annak eredményét, a törékeny és nehezen fenntartható egyensúlyi állapotot egyfelől a birodalom, másfelől a felelőtlen demagógok veszélyeztetik. 41 A baloldali legendákra Kecskeméti Károly hívta fel a figyelmemet. Balog Iván pedig arra emlékeztetett, hogy a fasizmus azonosítása az antikommunizmussal és a kommunizmus azonosítása az antifasizmussal milyen meghatározó szerepet játszott a kommunista diktatúra újbeszéljében, és ismét jelen van a baloldali pártok önmeghatározásában. 26
Abból az élményvilágból, hogy a rendszerváltó pártokkal és híveikkel szemben mégis csak ők képviselték az élhető élet megteremtésének a lehetőségét, hiszen rajtuk kívül nem volt komoly, felelősségteljes politikai tényező. Ezért lehetett büszke 2002-ben Medgyessy Péter és az MSZP 2006 szeptemberi óbudai polgármesterjelöltje szigorúan titkos tiszti tevékenységére. Ezért nevezhette önmagát civilnek 2005-ben az MSZP köztársasági elnökjelöltségére aspiráló, vezető funkcionárius karriert befutott egykori tudományos apparatcsik és pénzosztó és visszatartó nagyétvágyú hatalmas.42 Ezért nem érzékelte a pártállami tisztviselőket kitüntetésre jelölő MEH tisztviselő és az azt szentesítő Gyurcsány Ferenc 2005-ben, hogy a rendszerváltás óta a pártállami szerepvállalás szégyenletes, nem pedig dícséretes.43 Ez magyarázta, hogy a 2006-ban Nagy Imre és Kádár János közül Nagy Imrét választó és Kádárt megtagadó Gyurcsány Ferenc 2007-ben felterjesztette a forradalmat ismét ellenforradalomnak minősítő Horn Gyulát a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetésére.44 Ezzel függött össze az a legenda, hogy a rendszerváltás a Kádár-kori reformok megkoronázása, s a Kádár kori reformerek teljesítménye volt.45 Holott a Kádár-kori reformok előbb-utóbb összeütközésbe kerültek a rendszer alapvető abszolutizmusával és a kettő konfliktusában mindaddig, amíg a rendszer extenzivitása fenntartható volt, az abszolutizmushoz igazították a reformokat. Az abszolutizmust próbálták meg reformálni, amely azonban megreformálhatatlannak bizonyult. Kétségtelenül a pártállami rendszer totalitárius jellegűből egyre inkább oligarchikussá, teljes önkényuralomból a kevesek uralmává, a kevés számú vagyonosnak a nagyszámú vagyontalan feletti uralmává vált. Legitimitását az Isten kegyelméből való rend, az uralmon lévők isteni kiválasztottsága adhatta volna meg. Ezt viszont az ideológiát mindinkább kiüresítő és feladó, pragmatista oligarchia nélkülözte. Jellegét és funkcióját tekintve totális eredete határozta meg, ám 42 Mink András, 2005. 43 Gyurcsány Ferenc, 2007. 44 Vö. Gyurcsány Ferenc, 2007, Sólyom László köztársasági elnök interjúja a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorának. www.keh.hu, Kőszeg Ferenc, 2007. 45 Mink András, 1996. 27