Futóbogarak és pókok talajcsapdás vizsgálata a Kis- Balaton II. ütemén (terep és labormunka)

JELENTÉS Futóbogarak és pókok talajcsapdás vizsgálata a Kis- Balaton II. ütemén (terep és labormunka) Készítették: Dr. Nádasy Miklós témavezető Munkatársak: Takács József PhD hallgató Sághy Zsolt PhD hallgató Szita Éva kutató Keresztes Balázs egyetemi tanársegéd Keszthely 2005 1

Tartalomjegyzék VAD KFT. 1. BEVEZETÉS 3 2. CÉLKITŰZÉS 3 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3 3.1. A mintavételi helyek 4 3.2. Mintavételi módszer 6 3.3. A gyűjtött futóbogár-anyag kiértékelésének módszere 7 3.4. A gyűjtött pókanyag kiértékelésének módszere 8 4. EREDMÉNYEK 10 4.1. A futóbogarakkal kapcsolatos eredmények 9 4.1.1. Faunisztikai megközelítés 10 4.1.2. Fajok és jellemzésük 10 4.1.3. Ökológiai vizsgálatok 11 4.2. A pókokkal kapcsolatos eredmények 13 4.2.1. Faunisztikai megközelítés 13 4.2.2. Fajok és jellemzésük 13 4.2.3. Ökológiai vizsgálatok 14 4.2.3.1. Diverzitási viszonyok vizsgálata 14 4.2.3.2. Ökológiai paraméterek vizsgálata 15 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÖSSZEFOGLALÁS 17 5.1. Futóbogarakkal kapcsolatos vizsgálatok 16 5.2. Pókokkal kapcsolatos vizsgálatok 16 6. FELHASZNÁLT IRODALOM 19 2

1. BEVEZETÉS A vízvédelmi rendszer építésének következtében az élővilágban előidézett változásokat egy jól felépített monitoring rendszer képes nyomon követni. Ennek érdekében a Balatonfelvidéki Nemzeti Park külső szakértők bevonásával megvizsgálta a beérkezett jelentéseket és javaslatot tett a monitoring rendszer fejlesztésére és az adatok kiértékelésének módszerére. A módszertani javaslatot az adatok kiértékelésénél figyelembe vettük. 2. CÉLKITŰZÉS A Kis-Balaton mesterséges beavatkozások következtében vált olyanná amilyennek ma ismerjük. A vízvédelmi rendszer II. ütemének üzembe helyezése kapcsán újabb beavatkozás következik be a területen. A Kis-Balaton szárazföldi és átmeneti-vizes élőhelyeit a vízszint alakulása közvetlenül befolyásolja. Vizsgálatainkba olyan területeket vontunk be, amelyeket a vízszint közvetlenül befolyásol, és olyanokat is melyeket közvetlenül nem befolyásol. Célunk a kutatásokkal az, hogy kimutassuk, milyen hatása van a vízszint változásának a szárazföldi futóbogarak életközösségére. Ha a változás természetvédelmi szempontból kedvezőtlen, akkor ezt a hatást hogyan lehetne csökkenteni (ha egyáltalán lehetséges). 3. ANYAG ÉS MÓDSZER Az idei évtől a talajcsapdák kezelését, ürítését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai végezték. Az ürítések havonta történtek. A csapadékos időjárásnak köszönhetően, valamint a havi kiszedés miatt sok csapdában levő anyag megsemmisült, a bennük levő állatok meghatározhatatlanok voltak. 3

3.1. A mintavételi helyek VAD KFT. A mintavételi helyek azonosak a pókok és a futóbogarak esetében, hiszen ugyanazt a módszert használtuk (talajcsapdázás), és összesen négy mintaterületen dolgoztunk (1. ábra). Az összes mintavételi helyen 2x5 csapdából álló mintavételi egység működött. Ez alól a fenékpusztai kivétel, mivel itt három növénytársulásban három, öt csapdából álló mintavételi egység működött ugyanúgy, mint 2004-ben. 1. 2. 4. 3. 1. ábra A mintavételi helyek 2006-ban: 1. Fenékpuszta (Halász rét); 2. Vörs (Föveny); 3. Főnyed (Hosszú sziget); 4. Balatonmagyaród (Zimány) 4

Balatonmagyaródi csapdázó hely (Zimány) VAD KFT. A balatonhídvégi hídtól délkeletre lévő hajózózsilip előtt 200 m-re indul egy földút délre, a Fenyves majorba. A kétoldali erdőtelepítés után 300 m-re keletre a szántóföld széle és a Zimányi árok között elterülő sásosba (CARICETUM ACUTIFORMIS RIPARIAE CARICETOSUM ELATAE) raktuk, az úttal párhuzamosan (É-D) a 2x5 pohárcsapdát. Fenékpuszta Halászrét mintavételi hely Itt három kvadrát működött különböző növénytársulásokban. a) sásos-nádas társulás Jellemző fajok: Phragmites vulgaris, Carex acutiformis, kísérő fajok: Symphytum officinale, Calystegia sepium, Vicia cracca, Lysimachia vulgaris, Eupatorium cannabinum, Urtica dioica. Egész évben víz alatt volt. b) homogén kanadai aranyvesszős sáv Jellemző faj a Solidago gigantea, kísérő fajok: Calystegia sepium, Carex acutiformis. c) kanadai aranyvesszős és siska nádtippanos társulás Jellemző fajok: Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea, Phragmites vulgaris, Humulus lupulus, Rubus caesius, Carex elata, Carex acutiformis. Hosszúszigeti mintavételi hely (Főnyed) A KBVR-II ütemének még elárasztás előtt lévő részén jelöltük ki a területet. A balatonhídvégi hídtól délkeletre lévő hajózó zsilipnél beérve a kettes ütemre, a Magyaros és Hangyálos szigeten keresztül vezető út torkollik a kettes terelő töltésbe. Dél irányban Hagymás sziget után következik a Hosszúsziget, aminek közepe táján helyeztük el a 2x5 pohárcsapdát. A füves-bokros terület a DESCHAMPSIETUM CAESPITOSAE CARICETOSUM PHRAGMITOSUM növénytársulásba tartozik. 5

Vörsi csapdázóhely (Föveny) VAD KFT. A 21 T-től keletre húzódó töltéstől 100 m-re, a balatonberényi közút torkolatával szemben jelöltük ki egy sásos-nádas (SCIRPO PHRAGMITETUM TYPHETO CARICETOSUM) területen a 2x5 pohárcsapda helyét. Egész évben víz alatt állt a terület, így gyűjtésre nem volt lehetőség. 3.2. Mintavételi módszer A talajcsapdákat BARBER (1931) kiterjedten használta a talajfelszínen tartózkodó állatok, mint pl. pókok, ugróvillások, százlábúak, hangyák és bogarak különösen a Carabidae család tanulmányozására. A módszert mind a mai napig alkalmazzák az ökológusok faunisztikai vizsgálatokra, rovarpopulációk tanulmányozására, valamint egyes fajok életmódjával kapcsolatos vizsgálatok elvégzésére. A talajon előforduló, illetve mozgó rovarok gyűjtésére alkalmas csalétkes pohárról DUDICH (1951) ír. Ez lehet pohár, konzervdoboz vagy bádoghenger, amit a pereméig a földbe ásnak, és fölé vagy a fenekére helyezik a csalétket (romlott hús, máj). A csalétek vonzza a rovarokat a pohárba, ahonnan nem képesek elmenekülni. A pohárba bejutó esővíz ellen, a pohár fölé ferdén támasztott lapos kődarab véd, mely a vizet a pohár mellé vezeti. A poharakat félig lehet tölteni 70%-os alkohollal vagy etilénglikollal. Az élő rovarok begyűjtésére a pohár fenekére rozsdamentes dróthálót tesznek. A gyűjtésre az előrejelzésben rendszeresített pohárcsapdás módszert alkalmaztuk, amelyet MANNINGER (1971) írt le, s amit TAKÁCS 2001-ben módosított. Az állandóra lerakott pohárcsapda zökkenőmentes üzemelését egy 84 mm átmérőjű és 140 mm hosszúságú vascső biztosítja. Ezt a vascsövet a talajszint alá 5 mm-rel helyeztünk le, így a 88 mm külső és 82 mm belső átmérőjű műanyag pohár visszahajló pereme felfekszik e csőre, biztosítva ezzel az ízeltlábúak csapdába esését. Az ürítés gyors. A poharak fölé hajlított alumínium kampók (3 db) segítségével üveglapot helyeztünk, ami csökkentette a kirepülés lehetőségét és kiszűrte az eső és a madarak negatív hatását. 6

A csapda fogási valószínűsége a kerületével egyenesen arányos. A talajcsapda hatékonyságát még két másik faktor is befolyásolja: a csapda szájának szintbeli elhelyezkedése és a visszatartási hatékonyság. A visszatartási hatékonyság a kiszabadulástól függ; minél simább az edény fala, annál kisebb ennek a valószínűsége (SOUTHWOOD 1984). Ennek figyelembevételével 2 dl-es műanyag poharakat használtunk fel. A poharakban az elfogott és csapdázott állatok tartósítására szokás konyhasóoldatot használni, azonban így az egyedek később pusztulnak el, a nagyobb fajok elfogyaszthatják a kisebbeket, s az apró termetű szárnyas rovaroknak is nagyobb az esélyük a kirepülésre. A gyűjtésnél általánosan használt ölő- és konzerváló folyadék az etilén-glikol. Mi a Növényvédelmi Állattani Tanszéken (jelenleg már Osztály) rendszeresített ölő-, illetve tartósító folyadék egy módosított változatát alkalmaztuk a fenékpusztai három kvadrátban, melynek összetétele: 1 rész alkohol, 5 rész desztillál víz, 1/4 rész ecetsav, 1/3 rész glicerin; míg a többi helyen 70%- os etilén-glikolt használtunk. 3.3. A gyűjtött futóbogár-anyag kiértékelésének módszere - Határozókulcsok A fajok határozását standard határozókulcsok segítségével végeztük. - Statisztikai számítások A felülvizsgálatban a szakemberek azt javasolták, hogy a minták kiértékelésénél a fajok ökológiai igényét vegyük figyelembe és ezen keresztül vizsgáljuk az élőhely változását, eltérően a korábbi évektől, ahol főleg a diverzitás-viszonyokra fektettük a hangsúlyt. 7

A 2005-ös mintán is elvégeztük ezt az értékelési módszert a tavalyi évhez hasonlóan. A fajokat ökológiai igényük, gyakoriságuk és elterjedtségük szerint csoportosítottuk, valamint megjelöltük azokat a fajokat, amelyek sótűrők (ld. függelék). A következő kategóriákat állítottuk fel: a) gyakoriság (előfordulási helyein mennyire gyakori) kategóriák: gyakori (előfordulási helyén nagyszámban található) helyenként gyakori (előfordulási helyén néhol nagy számban található) nem gyakori (előfordulási helyén kevés egyedszámban található) ritka (előfordulási helyein is ritka, egy vagy néhány példány fordul elő) b) elterjedés (hazánkban a faj mennyire elterjedt) kategóriák: elterjedt (hazánkban többfelé megtalálható) szórványos (élőhelye nem kontinuus de azért többfelé előfordul) ritka (kevés számú ismert lelőhelye van hazánkban) c) habitat (hazánkban a faj milyen jellegű élőhelyeket kedvel) kategóriák: tágtűrésű (élőhely tekintetében nem válogatós, többféle élőhelyen is előfordul) nedvességkedvelő (nedves élőhelyeket részesít előnyben) szárazságkedvelő (száraz élőhelyeket részesít előnyben) Megjegyezzük, hogy az egyes fajok besorolását illetően a szakirodalom sem egységes, sőt egyes fajok más élőhelyeken fordulnak elő egyes országokban. Teljes mértékben ezért egyik létező kategóriarendszert sem vettük át, hanem fellelhető hazai adatok alapján adtuk meg a kategóriákat. A besoroláskor a saját tapasztalatainkat is felhasználtuk, így egy szubjektív besorolást kaptunk. 3.4. A gyűjtött pókanyag kiértékelésének módszere - Határozókulcsok A fajok határozását standard határozókulcsok segítségével végeztük (Heimer & Nentwig 1991; Roberts 1993, 1995; Loksa 1969, 1972; Hänggi et al. 2004). 8

- Diverzitás számítások VAD KFT. Az adott időpontokban gyűjtött minták abundancia adatait felhasználva a következő indexeket számítottuk: Shannon-Wiener α- diverzitás S H ( S) = p i ln p i, i= 1 ahol pi az i-edik faj egyedszámának aránya a mintában, S pedig a fajok száma. Egyenletesség A diverzitásszámításkor a minta faj-egyöntetűségét, vagy röviden az egyenletességet is meg kell határozni: J = H ln S képlet szerint, ahol H a minta diverzitása, S pedig a fajszáma (Pielou 1975). - Ökológiai paraméterek A felülvizsgálatban a szakemberek azt javasolták, hogy a minták kiértékelésénél a fajok ökológiai igényét vegyük figyelembe és ezen keresztül is vizsgáljuk az élőhely változását, eltérően a korábbi évektől, ahol főleg a diverzitás-viszonyokra fektettük a hangsúlyt. A fajok ökológiai igény-, gyakoriság- és elterjedtség szerinti csoportosításának kategóriái megegyeznek a futóbogarak esetén tárgyaltakkal (ld. 3.3). 9

4. EREDMÉNYEK VAD KFT. 4.1. A futóbogarakkal kapcsolatos eredmények 4.1.1. Faunisztikai megközelítés Az 1993-tól 2004-ig a Kis-Balaton területén összesen 158 futóbogárfaj került elő. A 2005-ös évben 59 fajt találtunk, ezek közül egy új, ez a Harpalus serripes (QUENSEL, 1806). Ez volt az első év, amikor mindösszesen csak egy új faj került elő. A korábbi években megtalált fajok közül 99-et nem fogtak a csapdák, ami valószínű a mostoha időjárásnak és a nehézkes mintavételezésnek köszönhető. Az általunk működtetett talajcsapdákkal kimutatott futóbogárfajok száma így 159-re emelkedett. Örvendetes, hogy az idei körülmények mellett is előkerültek a Pterostichus elongatus (DUFTSCHMIDT, 1812), Masoreus wetterhalli (GYLLENHAL, 1813), Epaphius secalis (PAYKULL, 1790) fajok. A Kis-Balatonon 2005 évben gyűjtött futóbogarak listája 1. Leistus ferrugineus (LINNAEUS, 1758) 2. Nebria brevicollis (FABRICIUS, 1792) 3. Notiophilus palustris (DUFTSCHMID, 1812) 4. Carabus cancellatus soproniensis DEJEAN, 1826 5. Carabus granulatus granulatus LINNAEUS, 1758 6. Loricera pilicornis (FABRICIUS, 1775) 7. Dyschirius globosus (HERBST, 1784) 8. Epaphius secalis (PAYKULL, 1790) 9. Trechus quadristriatus (SCHRANK, 1781) 10. Bembidion assimile GYLLENHAL,1810 11. Bembidion guttula (FABRICIUS, 1792) 12. Bembidion mannerheimi (SAHLBERG,1827) 13. Bembidion properans (STEPHENS, 1828) 14. Poecilus cupreus (LINNAEUS, 1758) 15. Poecilus versicolor (STURM, 1824) 16. Pterostichus diligens (STURM, 1824) 17. Pterostichus elongatus (DUFTSCHMID, 1812) 18. Pterostichus melanarius (ILLIGER, 1798) 19. Pterostichus minor (GYLLENHAL, 1827) 20. Pterostichus niger (SCHALLER, 1783) 21. Pterostichus strenuus (PANZER, 1797) 22. Pterostichus vernalis (PANZER, 1796) 23. Calathus fuscipes (GOEZE, 1777) 24. Calathus melanocephalus (LINNAEUS, 1758) 25. Agonum permoestum PUEL, 1931 26. Agonum lugens (DUFTSCHMID, 1812) 27. Oxypselaphus obscurus (HERBST, 1784) 28. Synuchus vivalis (ILLIGER, 1798) 29. Platyderus rufus (DUFTSCHMID, 1812) 30. Amara aenea (DE GEER, 1774) 31. Amara bifrons (GYLLENHAL, 1810) 32. Amara communis (PANZER, 1797) 33. Amara convexior STEPHENS, 1828 34. Amara familiaris (DUFTSCHMID, 1812) 35. Amara similata (GYLLENHAL, 1810) 36. Amara tibialis 37. Anisodactylus binotatus (FABRICIUS, 1787) 38. Bradycellus collaris (PAYKULL, 1798) 39. Bradycellus csikii LACZÓ, 1912 40. Stenolophus mixtus (HERBST, 1784) 41. Parophonus maculicornis (DUFTSCHMID, 1812) 42. Ophonus puncticeps STEPHENS, 1828 43. Pseudophonus griseus (PANZER, 1797) 44. Pseudophonus rufipes (DE GEER, 1774) 45. Harpalus anxius (DUFTSCHMID, 1812) 46. Harpalus latus (LINNAEUS, 1758) 47. Harpalus luteicornis (DUFTSCHMID, 1812) 48. Harpalus pumilus STURM, 1818 49. Harpalus serripes (QUENSEL, 1806) 50. Harpalus tardus (PANZER, 1797) 51. Panagaeus bipustulatus (FABRICIUS, 1775) 52. Oodes helopioides (FABRICIUS, 1792) 53. Badister latercosus STURM, 1815 54. Masoreus wetterhalli (GYLLENHAL, 1813) 55. Syntomus pallipes (DEJEAN, 1825) 56. Syntomus truncatellus (LINNAEUS, 1761) 57. Microlestes maurus (STURM, 1827) 58. Brachinus crepitans (LINNAEUS, 1758) 59. Brachinus explodens DUFTSCHMID, 1812 10

4.1.2. Fajok és jellemzésük VAD KFT. Harpalus serripes (QUENSEL, 1806): Hazánkban elterjedt és gyakori faj, melyet elsősorban az Alföld és a dombvidék száraz, meleg helyein (legtöbbször homokos területeken kövek illetve kiszáradt trágya alatt) gyűjtöttek. (Szél, 1996) 4.1.3. Ökológiai vizsgálatok A legnagyobb fajszámot hasonlóan az előző évhez a fenékpusztai mintavételi helyen (40 faj), a legalacsonyabbat pedig a tavalyi évtől eltérően a balatonmagyaródi (31 faj) mintavételi helyen tapasztaltuk. Az alábbi értékelésnél dominánsnak azt a fajt tekintettük, amelynek egyedszáma az adott helyen gyűjtött minta legalább 5%-át kiteszi. Az élőhelyenkénti domináns fajok ökológiai igény szerinti megoszlását éves bontásban az 1. táblázat tartalmazza. Vörs: Sajnos az időjárás alakulása miatt egész évben víz alatt volt, így a terület értékelhetetlen. Fenékpuszta: A sásos-nádas mintavételi egység egész évben víz alatt állt, így a terület értékelhetetlen. A szolidágós-ban 21 faj közül 18 gyakori, 2 nem gyakori, 1 helyenként gyakori. Az elterjedést tekintve 2 szórványos, 19 elterjedt. Az élőhely-igényre nézve az itt található fajok nagy része nedvességkedvelő (14 faj), 4 tágtűrésű és csupán 3 faj szárazságkedvelő. Az eredmény érdekes, hiszen egy invazív növény állandósult társulásáról van szó, ami a nagy borítás miatt a nedvességkedvelő futóbogaraknak kedvez. A két domináns faj mindegyike nedvességkedvelő, az országban elterjedt és élőhelyén gyakori. A siska nádtippanos-ban 33 faj került elő, melyek közül gyakoriságot tekintve 25 gyakori, 1 helyenként gyakori, 1 ritka, 6 pedig nem gyakori. Elterjedést tekintve 30 elterjedt, 1 szórványos és 2 ritka faj került elő. 7 faj tágtűrésű, 5 faj szárazságkedvelő a többi nedvességkedvelő. Ez az élőhely is a nedvességkedvelő futóbogaraknak kedvez. A hét domináns faj közül egy szárazságkedvelő, három nedvességkedvelő és három pedig tágtűrésűnek mondható. 11

Balatonmagyaród: VAD KFT. Az elterjedést tekintve 27 faj elterjedt (összes fajszám: 31), 2 szórványos, 2 ritka. Gyakoriságot tekintve 27 faj gyakori, 2 nem gyakori, 2 ritka. Az élőhely-igényüket tekintve 19 nedvesség-, 3 szárazságkedvelő, 9 tágtűrésű. A domináns fajok közül 3 nedvességkedvelő, 2 pedig tágtűrésű. Főnyed: Az elterjedést tekintve 33 fajból 22 elterjedt, 2 szórványos, 2 faj pedig ritkának mondható. A gyakoriság szempontjából 29 faj gyakori, 1 helyenként gyakori, 2 nem gyakori, 1 pedig ritka. A fajok élőhely-igénye az alábbi módon oszlik meg: 18 faj nedvességkedvelő, 8 szárazságkedvelő, 7 pedig tágtűrésű. Ezen a mintavételi helyen a szárazságkedvelő fajok aránya az összfajszámhoz képest magas. Az itt gyűjtött domináns fajok közül 4 szárazságkedvelő, 2 nedvességkedvelő. 1. táblázat: Élőhelyenkénti domináns fajok ökológiai igény szerinti megoszlása, évenként. Vörs 2003 2004 2005 szárazságkedvelő 1 - nedvességkedvelő 4 5 - tágtűrésű 1 - Fenékpuszta sásos-nádas szárazságkedvelő - nedvességkedvelő 6 5 - tágtűrésű - Fenékpuszta szolidago szárazságkedvelő nedvességkedvelő 3 3 2 tágtűrésű 2 1 Fenékpuszta siska nádtippan szárazságkedvelő 2 1 1 nedvességkedvelő 2 3 3 tágtűrésű 1 1 3 Balatonmagyaród szárazságkedvelő 1 1 nedvességkedvelő 2 2 3 tágtűrésű 1 1 2 Főnyed szárazságkedvelő 3 3 4 nedvességkedvelő 1 2 2 tágtűrésű 1 1 12

4.2. A pókokkal kapcsolatos eredmények 4.2.1. Faunisztikai megközelítés A pókok faunisztikai feldolgozása nem volt folytonos és 2002-ben került bele a Kis- Balatonon rendszeresen vizsgálandó csoportok közé. A 2005-ös vizsgálati évben 2433 db pókegyedet gyűjtöttünk, melyből a 1845 db adult egyed 85 fajt reprezentált, ami a vizsgált mintavételi területek nagyságához viszonyítva magas, a korábbi évekhez viszonyítva alacsony. Samu és Szinetár 1999-ben megjelent fajlistája tartalmazza a hazánkban kimutatott fajok jegyzékét. Ezt a fajlistát és a korábbi csapdázási évek adatait figyelembe véve 2005-ben nem találtunk hazánk faunájára nézve új fajt. 2002 és 2004 között 160 pókfaj előfordulását regisztráltuk a Kis-Balaton területén. 2005-ben ez a fajlista 3 fajjal bővült: Arctosa maculata (Hahn, 1822 ), Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 ), Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ). Örvendetes, hogy a ritkának mondható Xysticus lineatus (Westring, 1851) idén újra előkerült Főnyedről. A Kis-Balatonon 2005-ben gyűjtött pókfajok listáját, összesített fogási adataikat, valamint ökológiai igényeiket a függelék tartalmazza. 4.2.2. Fajok és jellemzésük Arctosa maculata (Hahn, 1822 ) (Lycosidae): Magyarországon folyó- és patakpartokon előforduló nem gyakori farkaspók faj (Heimer & Nentwig 1991; Loksa 1972). Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 ) (Linyphiidae): a nyílt területeket részesíti előnyben, különféle napos élőhelyeken ritkán előforduló vitorláspók faj. Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ) (Gnaphosidae): ritkán előforduló, meleg élőhelyeket kedvelő kövipók faj. 13

4.2.3. Ökológiai vizsgálatok Sajnos az időjárás alakulása miatt a vörsi mintavételi terület egész évben víz alatt volt, így a terület értékelhetetlen. 4.2.3.1. Diverzitási viszonyok vizsgálata A három vizsgált élőhelyen kiszámítottuk a Shannon-diverzitás és egyenletesség értékeket és diagramon ábrázoltuk a fajszámmal együtt (2. ábra). 3 70 2.5 60 H(S); J 2 1.5 1 50 40 30 20 Fajszám (darab) 0.5 10 0 1 2 3 H J S 0 2. ábra: A vizsgált mintavételi helyek pókfaunájának Shannon diverzitása (H(S)), egyenletessége (J) és fajszáma(s). 1. Fenékpuszta - Halász rét; 2. Balatonmagyaród (Zimány); 3. Főnyed (Hosszúsziget) A legalacsonyabb diverzitás- és egyenletesség értéket a balatonmagyaródi mintavételi helyen számítottuk, a legmagasabbat pedig korábbi évekhez hasonlóan a fenékpusztai mintavételi helyen. A fenékpusztai mintavételi hely feltehetőleg a legzavartabb élőhely, erre utal a magas egyenletesség és diverzitás. A legnagyobb fajszámot a főnyedi mintavételi helyen (63 faj), a legalacsonyabbat pedig a balatonmagyaródi mintavételi helyen (36 faj) tapasztaltuk. 14

4.2.3.2. Ökológiai paraméterek vizsgálata VAD KFT. Az alábbi értékelésnél dominánsnak azt a fajt tekintettük, amelynek egyedszáma az adott helyen gyűjtött minta legalább 5%-át kiteszi. Az élőhelyenkénti domináns fajok habitat igény szerinti megoszlását éves bontásban a 2. táblázatban foglaltuk össze. Fenékpuszta: Gyakoriságot tekintve a 48 faj közül 23 gyakori, 5 nem gyakori, 1 helyenként gyakori. Az elterjedést tekintve 3 ritka, 8 szórványos, 37 elterjedt. Az élőhely-igényre nézve az itt található fajok nagy része nedvességkedvelő (32 faj), 4 tágtűrésű és 12 faj szárazságkedvelő. A két domináns faj közül az egyik nedvességkedvelő, a másik tágtűrésű, az országban mindkettő elterjedt és élőhelyén gyakori. Balatonmagyaród: Az elterjedést tekintve 29 faj elterjedt (összes fajszám: 36), 6 szórványos, 2 pedig ritka. A gyakoriságot tekintve 20 faj gyakori, 11 faj helyenként gyakori, 4 nem gyakori, 1 pedig ritka. Az élőhely-igényüket tekintve 23 nedvességkedvelő, 9 szárazságkedvelő, 4 tágtűrésű. A domináns faj tágtűrésű. Főnyed: Az elterjedést tekintve 68 fajból 46 elterjedt, 11 szórványos 6 pedig ritka fajnak tekinthető. A gyakoriság szempontjából 28 faj gyakori, 21 helyenként gyakori, 10 nem gyakori, 4 pedig ritka. A fajok élőhely-igénye az alábbi módon oszlik meg: 36 faj nedvességkedvelő, 19 szárazságkedvelő, 8 pedig tágtűrésű. Ezen a mintavételi helyen a szárazságkedvelő fajok aránya az összfajszámhoz képest magas. Az itt gyűjtött domináns fajok közül 2 tágtűrésű, 1 pedig nedvességkedvelő. 15

2. táblázat : Az élőhelyenkénti domináns fajok habitat-igény szerinti megoszlása évenként. Vörs 2003 2004 2005 szárazságkedvelő nedvességkedvelő 6 4 tágtűrésű 1 Fenékpuszta szárazságkedvelő nedvességkedvelő 4 4 1 tágtűrésű 1 2 1 Balatonmagyaród szárazságkedvelő nedvességkedvelő 4 7 tágtűrésű 1 Főnyed szárazságkedvelő 2 nedvességkedvelő 4 4 1 tágtűrésű 2 2 16

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÖSSZEFOGLALÁS 5.1. Futóbogarakkal kapcsolatos vizsgálatok A 2005-ös évben 59 fajt találtunk, ezek közül 1 új, illetve 99 nem került elő, amelyeket az előző években már megtaláltunk, ez valószínűleg a mostoha időjárásnak és a nehézkes mintavételezésnek köszönhető. Az új fajt a 10 éve működő csapdasorban találtuk. A negyedik éve működő csapdákból (Vörs, Balatonmagyaród, Főnyed) új faj nem került elő. Az általunk működtetett talajcsapdákkal kimutatott futóbogárfajok száma így 159-re emelkedett. A 2003-as évben a kiértékelésben bevezettük a felülvizsgálatot végző szakértői csoport tanácsait és az anyag feldolgozásakor a fajok ökológiai igényeit próbáltuk meghatározni, valamint megadtuk néhány hazánkra vonatkozó gyakoriságot és azt, hogy a vizsgált faj az élőhelyén általában mennyire gyakori. Ezt a metodikát követve végeztük el a 2005-ös kiértékeléseket, amelyek eredménye nagymértékben hasonlít az előző évek adataihoz. Mind az élőhelyenkénti száraz és nedvességkedvelő fajok aránya, mind a gyakorisági és elterjedési adatok, mind pedig a domináns fajok aránya (1. táblázat) az előző évnek megfelelő. A fajok ökológiai besorolása jól mutatja élőhelyük jellegét, a beavatkozások hatásait a domináns fajokban bekövetkező változások és a közösségben előforduló élőhelyigényű fajok jelzik majd. 5.2. Pókokkal kapcsolatos vizsgálatok A kutatás célja a pók-fauniszikai szempontból kevéssé ismert Kis-Balaton talajcsapdával gyűjthető pókközösségeinek megismerése és az elárasztás hatására bekövetkező változások figyelemmel kísérése. A 2005-ös mintavételi évben megtalált pókfajok száma 85, a vizsgálati évben három, a Kis- Balaton területére nézve új faj került elő. A legalacsonyabb diverzitás- és egyenletesség értéket a balatonmagyaródi mintavételi helyen számítottuk, a legmagasabbat pedig korábbi évekhez hasonlóan a fenékpusztai mintavételi 17

helyen. A fenékpusztai mintavételi hely feltehetőleg a legzavartabb élőhely, erre utal a magas egyenletesség és diverzitás. A legnagyobb fajszámot a főnyedi mintavételi helyen (63 faj), a legalacsonyabbat pedig a balatonmagyaródi mintavételi helyen (36 faj) tapasztaltuk. A 2005-ös év időjárása nagyon csapadékos volt, több terület egész évben víz alatt állt, így innen csapdaanyag nem került be. Az idei évtől havonta történt a csapdák ürítése, de ezen időjárás mellett sok esetben a csapdák tartalma tönkrement, meghatározhatatlanná vált. Javasoljuk, hogy ennyire esős időszakokban két hetente történjenek az ürítések a feldolgozhatóság érdekében! 18

6. FELHASZNÁLT IRODALOM BARBER, J. (1931): Traps for cave-inhabiting Insects. Journal. Elisha Mitchell Science Soc., 46: 259-266. HÄNGGI, A., NENTWIG, W., KROPF, C.& BLICK, T. (2004): www.araneae.unibe.ch Central European Spiders - Determination Key. European Arachnology 2002. F. Samu and CS. Szinetár. Budapest, Plant Protection Institute & Berzsenyi College: 207-213. HEIMER, S. & NENTWIG, W. (1991): Spinnen Mitteleuropas. Berlin, Paul Parey. DUDICH, E. (1951): A rovargyűjtés technikája. Közoktatásügyi Kiadó, Budapest. FREUDE, H., HARDE, K. W., LOHSE, G. A. (1976): Die Käfer Mitteleuropas, 2. Goecke & Evers, Krefeld. HURKA, K. (1996): Carabidae of the Czeh and Slovak Republics. Kabourek, Zlín. LOTZ, GY. (1978): A Kis-Balaton múltja és jövője. Zalai Gyűjtemény, 8. LOTZ, GY. (1988): A Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer. Hidrol. Tájékoztató. MANNINGER, G.A. (1971): Prognózis alapján megtakarítható vagy elvégezhető preventív védekezés a növényvédelemben. MTA Doktori Értekezés, Budapest. PIELOU, E. C. 1975: Ecologycal Diversity. Wiley-Interscience Publication New York-London- Sydney-Toronto. 165 pp. POMOGYI, P. (1991): A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai. NYUKÖVIZ-KÜM összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti vizsgálatokról. Szombathely-Keszthely. POMOGYI, P. SZERK. (1996): 2. Kis-Balaton Ankét. Összefoglaló jelentés a Kis-Balaton Védőrendszer 1991-1995 közötti kutatási eredményeiről. Keszthely. SOUTHWOOD, T.R.E. (1984): Ökológiai módszerek különös tekintettel a rovarpopulációk tanulmányozására. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ROBERTS, M. J. (1993): The spiders of Great Britain and Ireland. Essex, Harley Books. ROBERTS, M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. London, HarperCollins. SAMU, F.& SZINETÁR, CS. (2000):. Rare species indicate ecological integrity: an example of an urban nature reserve island. Implementing ecological integrity. P. Crabbé, Kluwer Academic Publishers: 177-184. SAMU, F., TÓTH, F., SZINETÁR, CS., VÖRÖS, G. & BOTOS, E. (2001): Results of a nation-wide survey of spider assemblages in Hungarian cereal fields. IOBC/WPRS Bulletin 24: 119-127. 19

SZATHMÁRY, K. (1992): Diversity of spiders (Araneae) in the diet of Edible Frog (Rana escuenta complex) in a protected wetland area in Hungary. Opusc. Zool.: 133-136. SZATHMÁRY, K. (1995): The spider (Araneae) fauna of the shore of Lake Balaton,Hungary. Opuscula Zoologica 27-28: 65-68. SZÉL, Gy. (1996): Rhysodidae, Cicindelidae and Carabidae from the Bükk National park. The Fauna of the Bükk National Park. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 159-222. SZITA, É., SAMU, F., BLEICHER, K & BOTOS, E.. (1998): Data to the spider fauna (Araneae) of Körös-Maros National Park (Hungary). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 33: 341-388. SZITA, É., SAMU, F., FETYKÓ, K. & SZIRÁNYI, A. (2004): Testing the origin of agrobiont spiders: spiders in agricultural and natural grassland habitats of the Körös-Maros National Park, Hungary. European Arachnology 2002. F. Samu and C. Szinetár. Budapest, Plant Protection Institute & Berzsenyi College: 319-326. TÓTMÉRÉSZ B. 1993: NuCoSa 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other Ecological Applications. Abstracta botanica 17, 283-287. TÓTMÉRÉSZ B. 1994: DivOrd 1.50: A Program for Diversity Ordering. Tiscia 27, 33-44. TÓTMÉRÉSZ, B. 1996: NuCoSa: Programcsomag közösségi szintű botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgálatokhoz. Sciencia Kiadó, Budapest. 84 pp. TÓTMÉRÉSZ B. 1997: Diverzitási rendezések. Sciencia Kiadó, Budapest. 98 pp. 20

Függelék A gyűjtött futóbogárfajok besorolása ökológiai igény, elterjedés és gyakoriság alapján Fajnév Gyakoriság Elterjedés Habitat Sótűrés Agonum permoestum gyakori elterjedt nedvességkedvelő Agonum lugens gyakori elterjedt nedvességkedvelő Amara aenea gyakori elterjedt tágtűrésű Amara bifrons gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Amara communis gyakori elterjedt tágtűrésű Amara convexior gyakori elterjedt tágtűrésű Amara familiaris gyakori elterjedt tágtűrésű Amara similata gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Amara tibialis gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Anisodactylus binotatus gyakori szórványos nedvességkedvelő Badister lacertosus nem gyakori szórványos nedvességkedvelő Bembidion assimile gyakori elterjedt nedvességkedvelő Bembidion guttula gyakori elterjedt nedvességkedvelő Bembidion mannerheimi gyakori elterjedt nedvességkedvelő Bembidion properans gyakori elterjedt tágtűrésű Brachinus crepitans gyakori elterjedt nedvességkedvelő Brachinus explodens gyakori elterjedt tágtűrésű Bradycellus collaris nem gyakori elterjedt nedvességkedvelő Bradycellus csikii nem gyakori szórványos nedvességkedvelő Calathus fuscipes gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Calathus melanocephalus gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Carabus cancellatus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Carabus granulatus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Dyschirius globosus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Epaphius secalis nem gyakori ritka nedvességkedvelő Harpalus anxius helyenként gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Harpalus latus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Harpalus luteicornis gyakori elterjedt nedvességkedvelő Harpalus pumilus nem gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Harpalus serripes gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Harpalus tardus gyakori elterjedt tágtűrésű Leistus ferrugineus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Loricera pilicornis nem gyakori szórványos nedvességkedvelő Masoreus wetterhali ritka ritka szárazságdkedvelő Microlestes maurus nem gyakori elterjedt tágtűrésű Nebria brevicollis nem gyakori elterjedt nedvességkedvelő Notiophilus palustris gyakori elterjedt nedvességkedvelő Oodes helopioides gyakori elterjedt nedvességkedvelő Ophonus puncticeps gyakori elterjedt szárazságdkedvelő Oxypselaphus obscurus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Panagaeus bipustulatus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Parophonus maculicornis ritka ritka nedvességkedvelő Platyderus rufus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Poecilus cupreus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Poecilus versicolor gyakori elterjedt nedvességkedvelő Pseudophonus griseus gyakori elterjedt tágtűrésű Pseudophonus rufipes gyakori elterjedt tágtűrésű Pterostichus diligens gyakori elterjedt nedvességkedvelő Pterostichus elongatus ritka ritka nedvességkedvelő sótűrő Pterostichus melanarius gyakori elterjedt nedvességkedvelő Pterostichus minor gyakori elterjedt nedvességkedvelő 21

Fajnév Gyakoriság Elterjedés Habitat Sótűrés Pterostichus niger gyakori elterjedt nedvességkedvelő Pterostichus strenuus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Pterostichus vernalis gyakori elterjedt nedvességkedvelő Stenolophus mixtus gyakori elterjedt tágtűrésű Syntomus pallipes gyakori elterjedt nedvességkedvelő Syntomus truncatellus gyakori elterjedt nedvességkedvelő Synuchus vivalis gyakori elterjedt nedvességkedvelő Trechus quadristriatus gyakori elterjedt nedvességkedvelő A gyűjtött pókfajok listája, összesített fogási adataik és ökológiai igényeik. Fajnév Fogás (db) gyakoriság elterjedés habitat Agroeca cuprea Menge, 1873 23 GY E NK Alopecosa accentuata (Latreille, 1817 ) 4 GY E SZK Alopecosa cuneata (Clerck, 1757 ) 192 HGY E NK Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757 ) 753 GY E NK Arctosa leopardus (Sundevall, 1833 ) 4 GY E NK Arctosa lutetiana (Simon, 1876 ) 224 GY E NK Arctosa maculata (Hahn, 1822 ) 3 NGY SZ NK Argenna subnigra (O. P.-Cambridge, 1861 ) 1 NGY E NK Aulonia albimana (Walckenaer, 1805 ) 25 GY E NK Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841 ) 3 GY E SZK Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841 ) 11 GY E NK Ceratinella brevis (Wider, 1834 ) 10 GY E NK Cercidia prominens (Westring, 1851 ) 1 NGY E NK Clubiona diversa O. P.-Cambridge, 1862 1 NGY E NK Clubiona subtilis L. Koch, 1867 1 NGY E NK Dictyna arundinacea (Linnaeus, 1758 ) 1 GY E T Diplostyla concolor (Wider, 1834 ) 28 GY E NK Drassodes pubescens (Thorell, 1856 ) 5 HGY E NK Drassyllus praeficus (L. Koch, 1866 ) 32 GY E SZK Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 1833 ) 26 HGY E NK Dysdera hungarica Kulczynski, 1897 10 HGY E SZK Dysdera longirostris Doblika, 1853 1 HGY E NK Ero cambridgei Kulczynski, 1911 2 NGY R NK Ero furcata (Villers, 1789 ) 2 NGY E NK Gnathonarium dentatum (Wider, 1834 ) 1 NGY SZ NK Hahnia nava (Blackwall, 1841 ) 14 HGY E NK Haplodrassus moderatus (Kulczynski, 1897 ) 2 HGY R NK Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839 ) 21 GY E SZK Lepthyphantes insignis (O. P.-Cambridge, 1913 ) 2 NGY R NK Liocranoeca striata (Kulczynski, 1882 ) 10 HGY E NK Meioneta affinis (Kulczynski, 1898 ) 3 R R SZK Meioneta mollis (O. P.-Cambridge, 1871 ) 1 NGY SZ NK Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836 ) 7 GY E T Meioneta simplicitarsis (Simon, 1884 ) 8 HGY E NK Metopobactrus prominulus (O. P.-Cambridge, 1872 ) 1 R R SZK 22

Fajnév Fogás (db) gyakoriság elterjedés habitat Micaria pulicaria (Sundevall, 1832 ) 1 GY E SZK Micrargus subaequalis (Westring, 1851 ) 2 HGY SZ SZK Neriene clathrata (Sundevall, 1830 ) 1 GY E T Ozyptila atomaria (Panzer, 1801 ) 4 GY E NK Ozyptila claveata (Walckenaer, 1837 ) 32 HGY SZ NK Ozyptila praticola (C. L. Koch, 1837 ) 1 GY E SZK Ozyptila simplex (O. P.-Cambridge, 1862 ) 11 HGY SZ NK Ozyptila trux (Blackwall, 1846 ) 1 HGY E SZK Pachygnatha degeeri Sundevall, 1830 5 GY E T Pardosa agrestis (Westring, 1861 ) 6 GY E SZK Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834 ) 1 HGY E SZK Pardosa cribrata Simon, 1876 6 HGY SZ NK Pardosa lugubris (Walckenaer, 1802 ) 12 GY E NK Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 16 HGY SZ NK Pardosa paludicola (Clerck, 1757 ) 3 GY E NK Pardosa prativaga (L. Koch, 1870 ) 51 GY E NK Pardosa riparia (C. L. Koch, 1833 ) 1 HGY E NK Phlegra fasciata (Hahn, 1826 ) 3 GY E SZK Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835 ) 56 GY E T Pirata hygrophilus Thorell, 1872 1 GY E NK Pirata latitans (Blackwall, 1841 ) 1 HGY E NK Porrhomma microphthalmum (O. P.-Cambridge, 1871 ) 2 HGY E SZK Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758 ) 7 HGY SZ NK Syedra gracilis (Menge, 1869 ) 2 NGY SZ NK Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871 ) 1 GY E SZK Tallusia experta (O. P.-Cambridge, 1871 ) 1 GY E NK Tapinocyba insecta (L. Koch, 1869 ) 1 GY E NK Thanatus arenarius L. Koch, 1872 1 HGY E SZK Thanatus formicinus (Clerck, 1757 ) 11 GY E SZK Thanatus striatus C. L. Koch, 1845 3 HGY E NK Tibellus maritimus (Menge, 1875 ) 1 HGY E NK Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837 ) 13 HGY E T Trichopterna cito (O. P.-Cambridge, 1872 ) 4 NGY SZ SZK Trochosa ruricola (De Geer, 1778 ) 41 GY E NK Trochosa terricola Thorell, 1856 10 GY E NK Walckenaeria dysderoides (Wider, 1834 ) 2 NGY SZ NK Walckenaeria nudipalpis (Westring, 1851 ) 1 GY E NK Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834 ) 3 GY E NK Xysticus acerbus Thorell, 1872 10 HGY E SZK Xysticus cristatus (Clerck, 1757 ) 2 GY E T Xysticus kochi Thorell, 1872 15 GY E T Xysticus lineatus (Westring, 1851 ) 1 R R NK Xysticus ulmi (Hahn, 1832 ) 3 HGY E NK Zelotes electus (C. L. Koch, 1839 ) 25 GY E SZK Zelotes exiguus (Müller & Schenkel, 1895 ) 2 HGY R SZK Zelotes hermani (Chyzer, 1878 ) 1 R SZ SZK Zelotes latreillei (Simon, 1878 ) 19 GY E T 23

Fajnév Fogás (db) gyakoriság elterjedés habitat Zodarion rubidum Simon, 1914 11 HGY SZ T Zora armillata Simon, 1878 3 HGY E NK Zora spinimana (Sundevall, 1833 ) 1 GY E NK Rövidítések magyarázata. Gyakoriság: GY- gyakori, HGY- helyenként gyakori, NGY- nem gyakori, R- ritka. Elterjedés: E- elterjedt, SZ- szórványos, R- ritka. Habitat: NK- nedvességkedvelő, SZK- szárazságkedvelő, T- tágtűrésű. 24