GARADNAI ERIKA METATEXTUALITÁS A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI HITVITÁBAN * LÓGIAÉS FILO TEXTO LÓGIA A RÉGI MAGYAR IRODALOMBAN A felső-magyarországi hitvita 1663 és 1672 között zajlott Sámbár Mátyás jezsuita szerzetes, Pósaházi János sárospataki tanár és Matkó István felsőbányai prédikátor között. 1 A vitát Sámbár Mátyás kezdeményezte, aki 1663-ban Báthory Zsófia támogatásával kezdte meg missziós tevékenységét a régióban. A vita témája szorosan kapcsolódott a korszak kiemelt jelentőségű teológiai problémáihoz. A 17. század közepére ugyanis a vallási polémiák többsége két fontos kérdést: az ekkléziológia és az exegézis témakörét tárgyalta részletesen. 2 Pázmány ikerkérdéseknek is nevezte az igaz egyház és az igemagyarázat ügyét, hiszen az ezekre adott válaszok határozták meg az összes további teológiai kérdésben elfoglalható álláspontot. 3 Tekintettel arra, hogy a felső-magyarországi jezsuita térítésnek egy döntően kálvinista többségű vidéken kellett teret nyernie, nem meglepő, hogy a missziót vezető Sámbár Mátyás az ekkléziológia kérdését tárgyaló vitairattal lépett be a helyi felekezeti és szellemi diskurzustérbe. A vitát kiváltó művét, Három üdvösséges kérdés címmel, 1663-ban kezdte terjeszteni Felső-Magyarországon. 4 A katolikus szöveghagyománynak megfelelően a jezsuita szerző iratában megjelenik egy allegorikus, szimbolikus szövegvilág, amely az egyház egyik hagyományos attribútumát (catholica, azaz egyetemes) használja föl az egyházról szóló katolikus tanítás kifejtésére. A Három üdvösséges kérdésre válaszként létrejött református irat természetesen vitatkozik a katolikus tanítással, és a jezsuita mű cáfolása, értelmezése, idézése során metatextuális, kritikai szövegkapcsolatot hoz létre a szövegek között. A válasziratban Pósaházi kialakít egy sajátos metanyelvet, amelyben vitamódszerének, kritikai gyakorlatának jól elkülöníthető típusai figyelhetők meg. * A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 A vita részletes filológiai leírását lásd: Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne : Tanulmányok XVI XIX. századi hitvitáinkról, szerk. HELTAI János, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 275 299; ZOVÁNYI Jenő, Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek, TheolSz, 1925, 264 271; UŐ, Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán, TheolSz, 1933 1934, 139 148. 2 BITSKEY István, Ekkléziológia és retorika Pázmány Péter műveiben, ItK, 2000, 294 310; HARGITTAY Emil, Pázmány Péter a Szentírásról és az Anyaszentegyházról = Tenger az igaz hitrül, i. m., 79 84. 3 Pázmány az ekkléziológia és az ezzel szorosan összefüggő Szentírás-értelmezés fontosságáról: minden visszavonás csak e kis könyvben foglalt iker kérdésen fordúl, mint valami sarkon, és azokban megegyesődvén, a többi dolgok is eligazodnak. PÖM V, 349. 4 SÁMBÁR Mátyás, Három üdvösséges kérdés. Első: A Lutheránusok és Kálvinisták igaz hitben vannak-é? Második: Csak az egy pápista hit-é igaz? Harmadik: A pápisták ellenkeznek-é a Sz. Írással, avagy inkább a Lutherek és Kálvinisták?, Nagyszombat, 1661 (RMK I, 979). 315
Sámbár vitairata, a Három üdvösséges kérdés három nagy szerkezeti egységre tagolható. Első kérdése: A Lutheránusok és a Kálvinisták igaz hitben vannak-é? Második kérdése: Csak a pápista hit-é igaz? Harmadik kérdése: A pápisták ellenkeznek-é a Szentírással, avagy inkább a Lutherek és Kálvinisták? Az első kérdés négy paragrafusból áll. Az 1. -ban a búzáról és a konkolyról szóló bibliai példázat (Mt 13,25) olvasható. Sámbár értelmezése szerint az első magvetésnek az apostoli időkben kialakult katolikus tanítás tekinthető, és minden időben utána következő magvetés konkoly, azaz eretnekség. A példázattal a szerző a katolikus egyház régiségét bizonyítja. Érvelésében kitér arra, hogy a magyarok is az eredeti katolikus vallást vették fel a pogányságból megtérve. A 2. érvelése szerint mivel a kálvinisták és lutheránusok nem tartják be Isten parancsait, így nincs igazságuk és hitük. A 3. témája ismét az egyházak történetisége, időbelisége. Sámbár szerint a lutheránusok és a kálvinisták elszakadtak az igaz egyháztól. Ebben a gondolatmenetben az egyház szimbolikus, allegorikus képekben jelenik meg. Az eklézsia úgy látható, mint igazságnak oszlopa és erőssége, emellett kibontakozik a Krisztus az eklézsia feje, illetve az egyház Krisztus teste allegória és az asszony/férj eklézsia/krisztus metafora is. A 4. a látható és láthatatlan egyház kérdéskörét tárgyalja, és cáfolja a protestánsok rejtett egyházra vonatkozó tanítását. A látható és láthatatlan egyház ügye átvezet a második üdvösséges kérdésre: Csak a pápista hit-é igaz? Ebben a részben először két paragrafus, majd hat alpont található. A két paragrafus tekinthető az egész vitairat leglényegesebb szövegrészének. Az 1. -ban Sámbár kifejti, hogy az egyház igaz voltának sajátos ismertetőjele van. 5 A 2. szerint az említett jel a Szentírásból, Izajás könyvéből való. Itt olvasható a vitairat központi allegóriája, mely szerint a katolikus egyház az Úr házának hegye, amely mindenek felett áll és örökkévaló. 6 A második kérdés további hat alpontja azt bizonyítja, hogy csak a katolikus egyház tekinthető az Úr háza hegyének. Az ekkléziológiai polémiákból ismert attribútum, az egyház catholica, azaz közönséges illetve egyetemes volta jelenik meg. Ezt a képet kapcsolja össze a hegy metaforával, amely az egyház látható voltát hangsúlyozza. A jezsuita szöveg szerint a hegy megmarad a támadásokban, lerombolhatatlan, sőt megerősödik a viszálykodásban. 7 A további részekben az egyház régiségét, 8 térbeli kiterjedé- 5 a pápistákén kívül, egy vallás sem támadott ekkoráig, amely oly ismertető Jelét adhatta volna igaz ügyének. Uo., 24. 6 De az pápisták Eklézsiája oly Jelét adja a Szent Írásbúl az ő igazságának, amely Jelhez és Bizonysághoz semminemű más vallás nem nyúlhat, melyről Szent Írás így ír: Az utolsó napokban elkészíttetik az Úr Háza Hegye, az hegyek tetején, és felemeltetik az halmok fölibe, és ahhoz folyamnak minden nemzetségek. Mely Igék summáját a Crédóban az Szent Apostolok csak egy szóval jelentették mondván, hogy CATHOLICA, az az: KÖZÖNSÉGES a Krisztus igaz Eklézsiája. Hogy pediglen az az Úr Háza, az hegyek tetején való és Catholica Eklézsia, nem más a Római Pápista Eklézsián kívül Uo., 26 27. 7 mert csak a pápisták eklézsiája catholica és közönséges eklézsia, világos és látható voltáért. Uo., 27. 8 Mert csak az pápisták eklézsiája catholica és közönséges minden időre nézve, az az magasabb és föllyeb való régiségével minden vallásoknál. Uo., 31 32. 316
sét, 9 a keresztény hit egységét, 10 a pápaság intézményét 11 és a katolicizmus nemzetek közötti elterjedését tárgyalja a szöveg ugyancsak az egyetemesség attribútumának és a hegy allegóriájának segítségével. 12 Az eklézsia hegy metafora átszövi a vitaszöveg teljes argumentációját, és Sámbár érvelése ezen az allegorikus tételen alapszik. A könyv harmadik kérdése (A pápisták ellenkeznek-é a Szentírással avagy inkább a Lutherek és Kálvinisták?) a Szentírás értelmezését tárgyalja. 13 Ez a szövegrész két sarkalatos kérdésre tagolódik. Az elsőben azt fejtegeti a szerző, hogy a pápisták semmiben nem különböznek a Szentírástól, szemben az eretnekekkel és a protestánsokkal. Az írásmagyarázat tehát a katolikus egyház feladata. 14 A második sarkalatos kérdésben Sámbár kifejti, hogy a Szentírásnak kétféle értelme van. 15 Érvelése szerint a világos értelmű Szentírásból kitetszik a katolikus vallás tanítása, melyet harminchárom, szentírási passzussal alátámasztott alpontban részletez. A Három üdvösséges kérdés tehát egy jól szerkesztett, az ekkléziológia és az exegézis kérdéskörét is tárgyaló vitairat volt. A szerző az egyház közismert attribútumának (catholica) és szimbólumának (eklézsia = az Úr házának hegye) segítségével alapozta meg érvelését. Sámbár szövegében a catholica, azaz egyetemes, minden időben, minden helyen, jól látható, hegyként kiemelkedő katolikus egyház képe jelent meg. A Sámbár könyvére válaszként létrejövő református vitairatok kapcsán merülhet fel a metatextualitás, azaz a kritikai szövegkapcsolat kérdése. Elméletileg minden olyan szöveg, amely egy másik szövegről kritikai szándékkal beszél és célzásszerűen vagy szövegszerűen idézi azt, metatextuális kapcsolatot hoz létre az idézett szöveggel. 16 Ez a szövegkapcsolat az egymásra felelő hitvitákban természetesnek tűnik, hiszen jelölten az 09 Mert csak az pápisták eklézsiája catholica és közönséges minden helyekre nézve, és legmagasabb Hegyen építtetett Város, mivel ez világnak minden részeire és minden országira ellátszik. Uo., 34. 10 Mert csak az pápisták eklézsiája catholica és közönséges egyező tanításira nézve, azért mondja a Szentírás, hogy az Úr Háza Hegye az hegyek tetején vagyon, csak egy legmagasabb Hegyet említvén. Uo., 37. 11 Mert csak az pápista eklézsia catholica és közönséges Krisztus után való egy Közönséges Fejére nézve: azért mondatik Egy hegy az Hegyek tetején: egy Főpásztor a több Lelki Pásztorok fölött. Természetesen Krisztus a legfőbbik fej, de ő, mint Sámbár írja, láthatóképpen a mennyekbe ment, ezért hagyta a hívek külső igazgatására a pápát. Krisztus Szent Pétert nevezte kőszálnak, és ehhez a képhez jól illeszkedik az egyház mint hegy metafora. Uo., 42. 12 Mert csak a pápista eklézsia catholica és közönséges minden nemzetségekre nézve, melyek a pogányságbúl kitérvén nem másra, hanem csak az egy pápista hitre tértek. Ez hát a Krisztus városa, kihez folyamnak minden Nemzetségek. Uo., 48 49. 13 Két fogáson, mint valami két sarkon fordúl meg az egész Lutherek és Kálvinisták vallása. Első, hogy az pápisták elhagyták, egyem, a Szentírást és csak az pápa végezésit követik. Másik, hogy a Lutherek és Kálvinisták csak azt tartyák úgymond, ami a Szentírásban vagyon. Uo., 53. 14 Mint Sámbár írja: Mert a Szentírásnak csak a bötűje nem Szentírás, hanem veszedelem, halál és minden tévelygésre kapu nyitás. De a bötű együtt az igaz magyarázattal az igazán való Szentírás: amely igaz magyarázat nem származik csak kinek-kinek maga tetszése és vélekedése szerént való fejtegetésből. Uo., 60. 15 Tudni kell pedig, hogy kétféle a Szentírás, egyik kit nehéz megérteni, és akit a magok veszedelmére eltekernek a tudatlanok és az eretnekek [ ]. Másik, aki világos és igyenes értelmű Szentírás. Uo., 67. 16 Gérard GENETTE, Transztextualitás, Helikon, 1996, 82 90, 85; KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, Intertextualitás: létmód és/vagy funkció? = K.-SZ. Z., Hagyomány és kontextus, Bp., Universitas, 1998, 5 58. 317
ellenfél szövegeire reflektálnak a szerzők, vitatják, cáfolják egymás írását. Nyilván itt nem maga az intertextualitás, hanem az a szövegalkotási mód lehet a lényeges, ahogy a szövegidézéssel már értelmezik is, illetve új értelmezői közegbe helyezik az eredeti szöveget (amely egyébként is egy értelmezői hagyományt közvetít); kritikai viszonyt hoznak létre és szándékosan kialakítanak egy olyan metanyelvet, kritikai nyelvet, amely által a megcáfolt szöveg teljesen elveszti relevanciáját. Jelen esetben kérdés lehet, hogy az ekkléziológia és az exegézis témája, amely a jezsuita szövegben megjelent, a létrejövő metatextuális kapcsolat során hogyan nyer választ, kialakul-e egy olyan metanyelv, amely saját nyelviségével értelmezi és egyben cáfolja, elutasítja a vitaindító iratot. Pósaházi János a Summás választétel amaz csalóka könyvecskére címmel megjelent iratával felelt a jezsuita traktátusra. 17 Az iratban kirajzolódik egy jól látható, az ellenfél textusát bíráló szövegkritikai, metatextuális viszonyt létrehozó szerzői gyakorlat. Vitamódszerének egyik alapja, hogy a katolikus szöveget hazugnak, csalárdnak állítja be: Mert font, melly igazat nyomna, annyi sincs benne mint egy pont, hanem csak szín és festék, mellyel a vallásban nem igen gyakorlottaknak szemeket akarta békenni a könyvecskének írója. 18 Pósaházi bírálja a katolikus irat címét is: De vallyon megfelel-é a dolog a nevének? Szintén úgy mint a fejér a feketének. 19 Üdvösséges kérdések helyett csak szitkokat és átkokat tud kiolvasni az iratból. Érvelésének és kritikájának fontos része, hogy hitelteleníti, hazugságnak titulálja a jezsuita szöveget. Legfontosabb szövegszervező elve a summázás, azaz az ellenfél szövegének, argumentációjának és egész szövegépítményének átrendezése, összevonása, átírása. Pósaházi ugyanis nem csak nem ért egyet a katolikus dogmatikai tételekkel, de azt is kifogásolja, ahogyan ezeket a tételeket Sámbár megfogalmazta. Véleménye szerint Sámbár szillogizmusai és konzekvenciái alkalmatlanok a bizonyításra, éppen ezért csak a legfontosabb kérdésekre tér ki tételesen, és Sámbár szövegét, érveit summázza. 20 Mint később írja: Sámbár Mátyás a Válasz-tételnek titulusát piszkállya: Summás válasz-tétel úgymond. Bezzeg. Helyesen is: mert amit te írásodban tővel hegyel öszve raktál, sok csapodár, kajtor beszédekkel emitt amott elsziláltál, azokat a Válasz-tevő [Pósaházi] vévén a Logi- 17 PÓSAHÁZI János, Summás választétel amaz csalóka könyvecskére kinek cégére hogy már: Három üdvösséges kérdés. Irattatott egy Xeno-cosmus szerzetén lévő fráter által, Kassa, 1666 (RMK I, 1047). A Xenocosmus álnév jelentése: világban bujdosott ideig való vendég. Az álnév szintén a rejtett, láthatatlan egyházra és lelkiségre utalhat. 18 Uo., A2b. 19 Uo., A3a. 20 Az ellenfél vitamódszerének, érvelésének kritikai bírálata már komoly hagyományokkal bírt a magyarországi hitvita-irodalomban. OLÁH Szabolcs, A hitvita retorikája: nyilvánosság és önszemlélet 1577: Megjelenik Telegdi Mikós Postilláinak első része és Bornemisza Péter Négy könyvetskéje = A magyar irodalom történetei, I, A kezdetektől 1800-ig, szerk. JANKOVITS László, ORLOVSZKY Géza, Bp., Gondolat Kiadó, 2007, 323 336; UŐ, A tanúságra hívás retorikája és a vita dialektikai elvű elutasítása = Tenger az igaz hitrül, i. m., 13 31; TASI Réka, Ezekbe azért a bizonyságokba illyen vétek vagyon Hitvita és vitamódszer: Monoszlóy, Gyarmathi, Pázmány = Bibliotheca et universitas: Tanulmányok a hatvanéves Heltai János tiszteletére, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2011, 11 21. 318
cusok gereblyéjét, három vagy négy syllogizmusoknak boglyájában raká, szorítá. Bezzeg ez volna a keskeny palló, mellyen az okos emberek szoktanak járni. Miért hogy nem lépél fel reá? 21 Pósaházi rövid szillogizmusokba rendezi, summázza a katolikus érvelést, miközben állandóan kommentálja, bírálja és kigúnyolja az eredeti szöveg hibás szerkezetét. 22 Summázásai előtt a következő megjegyzésekkel vezeti be Sámbár szövegét: kiterjed a hetedik levéltül fogva a tizenegyedikig. Melynek hogy füle farka ki tessék, nosza vonjuk a szillogizmusnak rámájára. 23 Máshol: Sántikál azért a Kérdőnek szillogizmusa, mert nem egyenes a konzekvenciájának a szára. 24 Vagy mint írja: itt is hogy rövidítsük porázzát a kérdezkedőnek nosza tekerjük a szillogizmusnak kerekére. 25 A summázás szövegszervező elvének következménye, hogy habár elméletileg az egész református vitairat szövegrendszerét a vitatott jezsuita irat textusa alapozná meg, Pósaházi nem ragaszkodik a vitapontok részletes cáfolásához. Sőt, kritikáját éppen az közvetíti, hogy saját írásában még azokon a helyeken sem idézi pontosan, szó szerint Sámbár szövegét, ahol egy-egy kérdés cáfolását tételesen kifejti. Az állandó szövegutalások mellett mintegy tizenkét olyan tipográfiailag kiemelt szövegrész van, amely Sámbár szövegeként tűnik fel, de mindenhol változtat, összekapcsol, elhagy vagy összevon szövegrészeket a jezsuita textushoz képest. Így tesz a vitairat első fontos vitapontját tárgyaló szövegrészben is: Valami az első mag vetés után az Isten földébe vettetik, az csak merő konkoly, és hamissag: Christus mondgya. De a Lutterisra és Cálvinista Vallás az első mag-vetes után vettetett az Isten földébe; a mint ezentül meg-mutattyuk. Tehát a Lutterista és Cálvinista Vallás, merő konkoly és hamisság. [ ] Es így nyilván való, hogy a Magyarok, pogányságbúl pápistaságra tértek, és hogy a pápista hit vólt az első magva Istennek, mellyet az ő földébe vetett, az az, első Keresztyén magyarok lelkébe. (SÁMBÁR, 1 3.) Valamelly vallás az első magvetés után vettetett az Isten földében, és az elsővel ellenkezik, az tsak merő konkolly és hamisság. De a Lutherista és Cálvinista vallás az első magvetés után vettetett az Isten földében: ezért tsak konkolly és hamisság. [ ] Es így nyilván való hogy a magyarok Pogányságtol Pápistaságra tértek, és hogy a Pápista vallás volt az első magva Istennek, mellyet az ő földében vetett. (PÓ- SAHÁZI, A3b A4a.) Az apró szövegeltéréseknek lényeges szerepük van a vitában. Sámbár érvelése egy bibliai passzusra épül (Mt 13,25), és a katolikus szövegértelmezési hagyománynak megfelelően a példázatot a római egyházra vonatkoztatja, a pápista hitet azonosítja az első maggal illetve magával a keresztény hittel. Pósaházi rövideden summázza Sámbár érvelését és némileg változtat is a szövegen. Ahol Sámbár még csak a magvetés példáza- 21 PÓSAHÁZI János, A három kérdésre való summás válasz tételnek egy arra lött alkalmatlan felelettel való nagyobb megerősödése és azon feleletnek megrázogatása, Sárospatak, 1666 (RMK I, 1050), 27 28. 22 A szillogizmusok műstrukturáló szerepéről lásd: HARGITTAY Emil, Szillogizmusok Pázmány Kalauzában = H. E., Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó, 2009 (Historia Litteraria, 25), 215 220. 23 PÓSAHÁZI, Summás választétel, i. m., A5a. 24 Uo., A7a. 25 Uo., B2b. 319
tát vezeti fel, ott Pósaházi már kiemeli, hogy valamelly vallás vettetik az Isten földébe, továbbá elhagyja a Krisztusra vonatkozó hivatkozást, ami enyhít a szövegtekintélyen. Szóhasználata is eltérő: pápista hit helyett pápista vallás -t ír. Ez a látszólag jelentéktelen eltérés az idézethez illetve summázáshoz fűzött kommentárjában értelmezhető. Tagadja, hogy a pápistaság volna a jó mag, és hogy a magyarok pápistaságra tértek volna. Szerinte a magyarok keresztény hitre tértek, amely azonban már akkor is meg volt elegyítve a pápistaság konkolyával. Élesen elválik tehát a keresztény hit és a pápista vallás fogalma, értelme. Így már az első vitapont summázása rávilágít arra, hogy a református szerző eltérő szövegértelmezési, fogalmi rendszerben mozog, szinte más nyelvet beszél, mint katolikus ellenfele. Ebben a vitakontextusban csak keresztény hit létezik és a pápizmus csupán formális vallás. Summázása nem csak lerövidíti, kiigazítja a szerinte túlontúl hosszú és rosszul felépített katolikus szöveget, de közvetíti saját olvasatát, szövegértelmezését, hermeneutikai felfogását is. Illetve úgy alakítja az ellenfél szövegéből vett részeket, hogy az saját érvrendszerébe illeszkedjen. Summázásának következő példája a parancsolatok megtartásának kérdésére vonatkozik: Hogy bővebben az első kérdésre megfelellyünk, tarts eszedben, hogy a Lutterek és Cálvinisták lehetetlennek mondgyák az Isten parancsolatit megtartani. Ehhez így szól a Sz. Írás, 1. Joan. 2. 4. A ki az Isten parancsolatit meg nem tartya, abban igasság nincsen. De a Lutterek és Cálvinisták, magok vallása szerént, az Isten Parancsolatit meg nem tartyák: Tehát a Lutterekben és Cálvinistákban igasság nincsen. (SÁMBÁR, 11.) Lépjünk immár a Harmadik Ostromlásra, s ezt is vessük a syllogismus cirkalmára, ottan kitettzik erőtlen görbesége: A kik (úgymond) lehetetlennek mondgyák az Isten parancsolatinak megtartását, azokban nincsen igasság, az az igaz vallás: De a Lutherek és Cálvinisták lehetetlennek mondják az isten parancsolatinak megtartását. Tehát a Lutherekben és Cálvinistákban nincsen igasság, az az igaz vallás. (PÓSAHÁZI, A6b.) Miközben Pósaházi a szillogizmus cirkalmára veti a szerinte erőtlen, görbe szöveget, átfogalmazza Sámbár mondatait. Emellett jól látható, hogy az eredeti jezsuita érvelésből pont a leglényegesebb szövegrészt, a bibliai citátumot hagyja el. Holott Sámbár három premisszára épülő érvelésében éppen ez közvetíti a szentírási szövegtekintélyt, amivel megcáfolja a protestáns teológiai tanítást. Kommentárjában Pósaházi ki is fejti, hogy Sámbár tévesen azonosítja a törvény megtartásából származó igazságot a vallás igazságával, mert attól, hogy valaki nem tartja be a törvényt, a vallása és tudománya még igaz lehet, így szerinte a jezsuita szöveg érvelése hamis. A katolikus érvelésben a bibliai szöveghely viszont éppen arra irányul, hogy a vallás és tudomány hamisságát bizonyítsa. Pósaházi summázása tehát átrendezi az eredeti szillogizmust, és saját érvelésének, bizonyításának rendszerébe illeszti a tipográfiailag is kiemelt, látszólag tartalmilag pontos szövegrészt. Metatextuális szövegkapcsolatának másik példája a következő lehet: Továbbá azt is magok vallyák az ő Catechismusokban mind Lutterek s mind Cálvinisták, hogy nincsen sohúl közöttök eggyetlen egy igaz is, ki jót, avagy igasságot cselekednék. Ehhez is a Sz. Írás így Ítéld meg azt is, ha nem hamis Consequentiák által kicsigázott és megveszett indulatból származott szitkok legyenek-é ím ezek, mellyekkel a Kérdezkedő kérelődik: A Lutterek és Cálvinisták magok vallása 320
szól: 1. Joan. 3. 10. a Cálvinista Biblia szerént: Valaki igasságot nem cselekszik, nincsen Istentül: De a Lutterek és Cálvinisták magok vallása szerént igasságot nem cselekszenek: Tehát a Lutterek és Cálvinisták Istentül nincsenek. (SÁMBÁR, 12 13.) szerént igazságot nem cselekszenek. Hijjában akarja ellenünk támasztani Cathecismusincat: mert fel merem véle fogadni, hogy ő azt igazán nem érti (PÓ- SAHÁZI, A8b.) A summázás mellett gyakran csak kiragadja a katolikus szöveg érvelésének egyes részeit és azokat kommentálja, cáfolja. Mint az idézett részből is látható, vitamódszerének fontos része, hogy hazugságnak, indulatos szitkoknak titulálja az eredeti szövegben szintén a bibliai szövegtekintélyen alapuló érvelést. Amellett, hogy ismét mellőzi a bibliai szöveghely értelmezését, kritikájának fontos, személyes jellegű megjegyzése, hogy a jezsuita szerző nem érti a protestáns hittételeket. Ugyanakkor itt már ki sem javítja a szerinte hibás érvelést, azaz elhagyja a summázást. Pósaházi vitairatának végén már annak sem érzi szükségét, hogy részletesebben cáfolja a teológiai pontokat. Mint írja: valamelyeket a második kérdésnek hat részecskéjében szemetez a kérdezkedő, mindazok csak gazok, polyvák, szalmák, könnyen ki is seperhetnők mind azokat, de régen mielűttünk kiseprette a boldog emlékeztű Pécs Váradi Péter, amaz ő magyar írásában, melyben Pázmány Péternek az Anyaszentegyházról írattatott és Bihar Vármegyének dedikáltatott könyvét megrostálta, és a pad alá bújtatta. Azért nem akarván szót szaporítani, lépek a harmadik kérdésre. 26 A Pázmány és Pécsváradi közt végbemenő ekkléziológiai vitára való visszautalás nemcsak a szövegkapcsolatra mutat rá, de arra is, hogy a Pázmány életében is rendkívül fontosnak tartott kérdéskör milyen meghatározó volt a hitviták késői szakaszában. 27 A felső-magyarországi régióban, ahol a protestáns felekezetek még többségben voltak, az 1660-as években elinduló jezsuita térítés sikerességének alapvető feltétele lehetett, hogy elismertessék a hívekkel a katolikus egyház intézményességét és igemagyarázatra való jogát. A szövegtekintély bevonása az ellenfél szövegére gyakorolt metatextuális gesztusnak tekinthető. Pósaházi ki is jelenti, hogy Sámbár szövege csak Pázmányt követi. Pécsváradi Péter mellett hivatkozik még Czeglédi István szövegeire is, amelyek már régen megcáfolták azokat a kérdéseket, amelyek a Három üdvösséges kérdésben olvashatók. Ezáltal válasziratában a jezsuita szöveg jelentéktelenségére mutat rá. Talán e kiragadott szövegpéldákból is látszik, hogy a hitvita során létrejövő metatextualitás, kritikai szövegkapcsolat a hitvitázók szövegfelfogására, szövegértelmezésére is rávilágít. A katolikus fél az exegézisben gyakorolt többféle értelmezés nyomán az ekkléziológia kérdéskörében is az allegorikus érvelést használja, amely elfogadhatatlan, értelmetlen a református vitázó számára. Pósaházi a Summás választételben számba veszi a leglényegesebb tételeket, szövegkritikáját azonban saját szövegalkotási módszerével: a summázással fejti ki. A Summás választételben a jezsuita szöveg a célpont: a 26 Uo., B5b. 27 Pázmány Két rövid könyvecskékjére 1629-ben Pécsváradi Péter adott egy több mint kilencszáz lap terjedelmű választ: Felelet Pázmány Péter esztergomi érseknek két könyvecskéire, Debrecen, 1629 (RMNy 1427). 321
katolikus érvelés és szillogizmus sántikál, négy lábon jár, a szárát is beveri a küszöbbe, megbotlik, így Pósaházi a szöveghibákra rámutatva cáfolja az egyház egyetemességének katolikus tételét is. S miközben bírálja ellenfele szillogizmusait, konzekvenciáit, saját kritikai beszédmódjának struktúrája bekebelezi, felülírja, átrendezi a Három üdvösséges kérdés szövegrendszerét, cáfolata nem követi a jezsuita irat pontos szerkezetét. A válaszból úgy tűnik, hogy a jezsuita szerző irata nemcsak a katolikus hittételek bizonyítására alkalmatlan, de arra is, hogy a cáfoló egyáltalán pontosan idézze a szöveget. Pósaházi kénytelen kijavítani az eredeti szöveget, annak sántikáló érvelését immáron értelmes szillogizmusokba rendezni, megmutatni a jezsuita szöveg hibáit és azokkal vitázni. Maga a református fél az, aki amellett, hogy cáfolja a katolikus tanítást, egyben bemutatja, hogy mit akart volna megmutatni a jezsuita szerző, ha meg tudta volna írni rendesen a szövegét. 322