Tartalom 1. A gyógynövényekről 1.1. A gyógynövények gyógyító tulajdonságai, egy kis történelem 1.2. A gyógynövények szedése és tartósítása 1.3. A gyógynövények felhasználása, elkészítése 1.4. A gyógynövények (ható)anyagai és hatásaik 1.5. Mérgező növények 2. Gyógynövények különböző orvosi problémákra 2.1. Szorongás és stressz 2.2. A fejbőr és a haj állapota 2.3. Gyomor és emésztés 2.4. Cukorbetegség 2.5. Szív és vérkeringés 2.6. Légúti betegségek, allergiák 2.7. Elhízás 2.8. A nők egészsége 2.9. A férfiak egészsége 2.10. Izületi és izomfájdalmak, köszvény 2.11. Bőrproblémák 2.12. Szem, fül, száj és garat problémái 2.13. Megfázás, láz és vírusok 3. Táplálkozás és egészség 3.1. Teljes tápértékű ételek 3.2. Táplálkozási modellek és irányzatok 1
1. A gyógynövényekről 1.1. A gyógynövények gyógyító tulajdonságai, egy kis történelem Emberemlékezet óta elismerik és elfogadják, hogy egyes növényi részek, valamint a zöldségek és gyümölcsök leve gyógyító erővel rendelkeznek. Csak a XVI. század óta jellemző, hogy az emberek a mesterséges, vegyi anyagokból előállított gyógyszereket keresik, és egyre inkább ettől remélik gyógyulásukat. A félrevezető hírverésnek és a gyógyszeripar hatásának köszönhetően a civilizált társadalmakban elfordultunk az igazi gyógyító erőktől. Az embereket ez idáig sikerült félrevezetni, de amióta kezdik felismerni az egyes gyógyszerek mellékhatásait (vagy éppen hatásait), azóta szeretnének valami jobb megoldást találni a vegyszereknél. Az emberiség kezdettől fogva küzd az életért a rátörő fenevadak és az alattomosan támadó betegségek ellen. Az ősember táplálékát főként a növényvilág adta. Az éléskamra egyúttal gyógyszertárként is szolgált. Egyes növényi részek elfogyasztása sok esetben különféle hatást váltott ki. Tapasztalati úton jöttek rá tehát, hogy némelyik növény keserű ízű, izgató, vagy bódító hatású, míg a másik hashajtó, vagy éppen mérgező. Az ember öntudatlanul, a véletlen segítségével szerezte meg első ismereteit a növényekről. Az így szerzett ismereteket a családanya jegyezte meg, hiszen, ő gondoskodott beteg férjéről, gyermekeiről, ő próbálta a szervezet gyógyulását elősegíteni. Az ősembert azonban nemcsak a növények, hanem az állatvilág és ásványvilág sokfélesége is körülvette. Ezért természetes, hogy ezeket is, bár kisebb mértékben felhasználta gyógyszerként bajai orvoslására. A betegséget a rossz szellem munkájának tartották. Ezért annak eltávolítását vad táncokkal, füstölésekkel, nagy zajjal, kiabálással, a varázsló közreműködésével kísérelték meg. A megfigyelés és tapasztalás a magára hagyott ember legnagyobb fegyvere. Bizonyítja ezt az elhagyott vidékeken élő emberek fejlett természetismerete. De bizonyító erejű az is, hogy pl. a dél-amerikai indiánok már ősidők óta nyílméregként használják a kuraré-t, egy ott található fa kérgéből készített kivonatot. Ennek hatása néhány perc alatt abban nyilvánul meg, hogy a sebzett élőlényt teljesen megbénítja, az sem védekezni, sem elmenekülni nem tud. Érdekes, hogy a különböző népek milyen egyformán jöttek rá a koffein tartalmú növényi részek élénkítő hatására. Így Dél-Amerika indiánjai a guaránát (ottani kúszónövény magjából készítik pörköléssel), Abesszínia őslakói a kávét, Kínában a teát ősidők óta használják, mint élvezeti szert. Annyira ősidők óta, hogy eredetük rendszerint a mesék világába vezet. Az ókor legfejlettebb, legkultúráltabb népei az egyiptomiak. I. e. 3000 évvel hatalmas" gyógyszerkinccsel rendelkeztek, a sírkamrák díszítései, az ott talált növényi részek és a papiruszok tanúbizonysága szerint. E gyógyszerek nagy részét még ma is használjuk. Így az aloét, lent, mustárt, ópiumot, ürmöt, ricinust, mentát. 2
A legősibb kultúrát Mezopotámia őslakói mondhatták magukénak az i. e. 6000 évvel fennmaradt leletek szerint. Az asszírok és babilóniaiak gyógyítói szintén a papok és sámánok, akiknek gyógymódját a megmaradt agyagtáblák őrzik. Az egyik, Kish város határában talált, ilyen agyagtábla 370 féle gyógyszert" sorol föl, közöttük sok növényt is. Ugyancsak jelentős a sémita népek fejlett, ősi kultúrája is. Közegészségügyi intézkedéseik az Ótestamentumban és a Talmudban találhatók meg. Orvosi ismereteik fejlődését azonban a hullaboncolási tilalom erősen hátráltatta. Ismerték és használták a hagymát, kálmost, anyarozsot és főleg vallási szertartásaikban a gyantákat és növényi olajokat. Az ősi kínai orvoslásban ugyancsak sok növényi eredetű gyógyszerrel találkozunk. Többek között az anyarozzsal, ánizzsal, ópiummal. A növényekről azt gondolták, hogy az emberi test, felső részeire a virágok, középső részére a szárak és levelek, míg alsó részeire a gyökerek hatnak. Az indiai orvoslással a hindu szent könyvek, a Védák, ismertetnek meg bennünket. Növényi eredetű gyógyszereik között megtaláljuk a ricinust, kálmost, kendert, borsot. Igazi nagyságukat azonban a sebészeti műtéteik fejlettsége bizonyítja. Az ókor másik két nagy kultúrájú állama, Palesztina és Fönícia. Lakói régi közegészségügyi törvényekkel rendelkeztek, melyeknek elve a betegségek megelőzése. A föníciaiak különösen sok gyógynövényt alkalmaztak. Ezek megismerésére könnyen nyílt alkalom, mert mint kereskedők sokat utaztak és más népekkel érintkeztek, így azoktól sok gyógyszert átvettek. Ismerték a koriandert, lent, kálmost, gránátfát, tömjént és mirhát is. Az ókori népek közül a görögök és rómaiak befolyásolták legnagyobb mértékben a gyógyászatot és a gyógyszerkincs alakulását. Ez a befolyás nemcsak birodalmuk nagy kiterjedésének, hanem fejlett kultúrájuknak is köszönhető. A görög Hippokratész (i. e. 460-377) a gyógyítás tudományáról írt és még a középkorban is elismert könyvei széles kiterjedésű műveltségét hirdetik. Rendszerezi a gyógyhatású anyagokat és 236 gyógynövényt sorol fel. Ezek gyógyhatásának megítélésében saját józan megfigyelésén alapuló tapasztalataira támaszkodik. Fő gyógyító elve: Sohasem ártani" és a természet gyógyít, az orvos kezel", még ma is erősen megszívlelendők. A növények története" Theophrasztosz (i. e. 370-287) műve jelentős a gyógynövények felhasználása szempontjából. Ebben összefoglalta ugyanis kora ismertebb növényeit. A legnagyobb jelentőségű munkát azonban Dioszkoridész Pedaniosz, Szicíliában élő görög orvos végezte az I. században. Mint katonaorvos bejárta az akkor ismert világot. Öt könyvben gyűjtötte össze a gyógynövényekről és gyógyszerekről szerzett ismereteit. A gyógynövényekre vonatkozóan értékes még Aulus Cornelius Celsus (i. e. 25-i. u. 50) könyve, mely 250 növényt említ és Caius Plinius Secundus (23-71) természetrajza, mely növények leírását és alkalmazását is tartalmazza. 3
E kor kiemelkedő, fényes és egyben legtermékenyebb egyénisége Claudius Galenus Pergamenos (131-210) római orvos. 125 művét görögül írta ugyan, de később latinra, arabra és héberre is lefordították. Ő alkalmazta először a több anyagból álló készítményeket. A növények összetévesztésének és hamisításának elkerülésére ajánlja, hogy azokat az orvosok maguk gyűjtsék. A római birodalom bukását (476) okozó népvándorlással kezdődött a középkor. Kiemelkedik ebből az időből Nagy Károlynak (768-814), a frank birodalom királyának egyik rendelete, mely a gyógynövénytermelést széles körben megindította. A gyógyítás tudománya sokat köszönhet az araboknak, akik minden más gyógymódot háttérbe szorítva elsősorban gyógyszeres kezelést alkalmaztak. Fővárosukban, Bagdadban, főiskolát létesítettek és felállították 763-ban az első gyógyszertárat. Több gyógyszeres könyvet írtak. Közülük különösen kitűnik Ibn Sina, vagy az akkori latin divat szerint Avicenna (978-1036), aki Galenus és Dioszkoridész gyógyszerkincsét arábiai és indiai gyógyszerekkel bővítette ki. Másik nagyhírű orvos a spanyol származású arab Ibn Baithar, aki számos gyógynövényt ír le, köztük a kámfort és a rebarbarát is. A gyógynövények ismeretét kiszélesítette a velencei Marco Polo ázsiai utazása (1250-1302 között), és ehhez járult Vasco da Gama portugál tengerész felfedezése is, aki Afrika körülhajózásával találta meg az Indiába vezető tengeri utat. A középkorból fennmaradt a salernói iskola gyűjteménye. Ebben versben, ún. tanköltemények formájában tanították növendékeiket a gyógynövények használatára. Amerika jelfedezése (1492) új kort jelentett a gyógynövények felhasználásában is. Nemcsak gazdagodott a gyógynövénykincs az Újvilág növényeivel, hanem a középkorban annyira divatos okoskodás helyét ismét a megfigyelésen alapuló elmélyedés foglalta el. A gyógynövények széleskörű ismeretéhez hozzájárult a könyvnyomtatás felfedezése, elterjedése és a fametszet nyomdászata alkalmazása. Az egyetemi orvosi oktatásban is helyet kapott a gyógynövényekkel és drogokkal foglalkozó tudomány (farmakognózia). 1533-ban Páduában Francesco Buonafede (1474-1558) a tárgy tanítását gyakorlati alapokra helyezi. Növénykertet alapíttat és előadásain a drogokkal részletesen foglalkozik, bemutatja azokat. Pádua példáját a többi egyetemeken is követik, kerteket létesítenek az oktatás megkönnyítésére. A hallgatók a növényeket nemcsak ábrákról tanulták, hanem a természetben is megismerték. 4
A XVI. századig divatosak voltak az 50-60 féle anyagból, növényekből összeállított gyógyszerek. Ekkor lépett a nyilvánosságra Paracelsus, teljes nevén Theophrastus Bombastus von Hohenheim (1493-1541) svájci származású orvos. Az eddigi aranycsinálással foglalkozó alkimisták helyett azt hirdette, hogy a kémia célja gyógyszerek tanulmányozása és készítése. A növények hatását a bennük levő quinta essentianak (hatóanyagnak) tulajdonította és ennek bizonyítására előállításukat is megkísérelte. A téves szignatúra-tan bevezetése is nevéhez fűződik. Eszerint a növény színe, szaga, íze, alakja felhasználására utal. Így a vese alakú levél a vesére hat. A sárga színű citrom és a vérehulló fecskefű sárga nedve a sárgaságra stb. Ez a téves tan azután egész lavinát indított el a gyógyászatban. Akarva, akaratlanul, sok növényre ráhúztak valamilyen jellegzetességet és ennek alapján próbálkoztak gyógyászati alkalmazásával. Természetesen az ilyen gyógymód inkább kárára volt a betegnek. Ennek következtében Skoda (1805-1881) bécsi belgyógyász és Trapp, a pétervári Katonai Orvosi Akadémia professzora ugyancsak túlzásba esve azt hirdette, hogy nem érdemes gyógyszert adni a betegnek, mert a valóban hatásos szer nagyon kevés. A gyógynövények és gyógyszerek alkalmazásának hitelét a gyógyászatban az adta vissza, hogy végre sikerült a gyógynövények hatóanyagainak előállítása, 1784-ben Scheele előállította a citromsavat, almasavat, 1805-ben Sertürner a morfint, 1816-ban Gize jurjevi professzor a kinint. Ez megnyitotta a növényi hatóanyag-kutatás hosszú sorát, amely ismételten újabb és újabb eredményeket hoz, és napjainkban meghatározó tudományág az orvoslás területén. 5
1.2. A gyógynövények részei, szedése és tartósítása 1.2.1. A növények részei Szár (caulis, cormus, strips) A szár a növény azon része, mely rendesen felfelé növekszik. A szár azon részét, mely két levél között van, tengelyíznek nevezzük. A szár melléktengelyei az ágak, ezekből fejlődnek a gallyak. A virágot viselő szár, mely csak tőlevelekkel bír, a kocsány. A szár állományára nézve lehet fás és lágyszárú. A föld alatti szár lehet a gumó, hagyma, hagymagumó, tarack, gyöktörzs. A szárhoz tartozik még az ostorinda, a föld feletti sarj és a kacsok. Gyökér (radix) A gyökér a növények helyzetét biztosítja, a táplálékot felszívja. Rügyeket, leveleket nem hajt. A szár egyenes folytatása a főgyökér, a belőle kiágazó gyökerek a mellékgyökerek. Ezen kívül még vannak élősdi gyökerek, és vízben úszógyökerek. Levél (folium): a szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk. Levél (folium) A szár oldalán lévő, többé-kevésbé kiszélesedett zöld részeket levélnek nevezzük. A levél három részből áll, hüvely, nyél, lemez. A hüvely és a nyél gyakran hiányzik, ilyenkor a levelet ülőnek mondjuk. A levelek fajtái szerint megkülönböztethetünk: Szik vagy csíraleveleket, melyek már a magvak csírájában jelen vannak. Alleveleket vagy pikkelyleveleket, melyek a levélhüvelynek megfelelő részéből alakulnak ki, s feladatuk a növény testének megvédése. Lombleveleket, melyek egyszerűek vagy összetettek lehetnek. Felleveleket, melyeket fedőleveleknek is nevezhetünk, mivel a bimbókat feslésük előtt beborítva védik. Termés (gyümölcs- fructus, mag-semen) A termés a termőből fejlődik. A termésben lévő magvak a növény szaporítószervei. Ha a termés tisztán csak a termőből fejlődik, akkor igazi termésről beszélünk. Ha a virág más része, pl. a kehely (almánál), a közös vacok (a szamócánál) járul hozzá, a termést áltermésnek nevezzük. Virág (flos) A virág szaporodás céljára átalakult leveles hajtás. A rajta levő levelek a viráglevelek, ezek közül a belsők a magképződéshez szükséges termőt és porzót alkotják, ezeket pedig a körben álló virágtakaró veszi körül. A termő, a porzó és a virágtakaró a kocsánynak megvastagodott csúcsán, a virágvackon foglal helyet. A még ki nem nyílt virág a bimbó. Ha a kocsány alig észrevehető, akkor a virágot ülőnek nevezzük. A virágtakaró lehet egynemű, egyszínű és 6
akkor a neve lepel, vagy pedig a külső kör zöld, akkor csésze, a belső kör pedig más, élénk színű, akkor ez a párta. A párta több szabad levelekből állhat, ezek a szirmok. A legfontosabb virágzatok: A fűzér, a virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. A fürt abban különbözik a füzértől, hogy a virágok kocsonyásak. Az ernyő, ha a kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állnak, mint az ernyő küllői. Ha az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk a virágot. 1.2.2. A gyógynövények szedése, tartósítása Amennyiben gyűjtjük a gyógynövényeket, azt is tudnunk kell, hogy melyik időszakban tartalmazzák legnagyobb mennyiségben a hatóanyagukat. Általánosságban elmondható, hogy a gyökereket kora tavasszal vagy ősszel, leveleket virágzás előtt vagy alatt, a terméseket a teljes érés idején célszerű begyűjteni. Virágokat a virágzás kezdetén, és csak teljesen egészséges és féregmentes, száraz állapotában, azaz lehetőleg napsütés idején szedjük. Gyógynövényeket soha ne gyűjtsük műanyagzacskóban, mert bepállanak, és csak teljesen száraz állapotban tegyük el őket. Szárítás előtt sem kell a gyógynövényeket megmosni, aprítás után terítsük szét egy textilkendőn vagy papír felületen, és szellős helyen szárítsuk ki a gyógynövényeket. Általában 2-3 hét a szárítási idő. Gyökerek és nedvdús termékek, kérgek szárítása esetében, ha a sütőben szárítjuk ki a növényi részt, akkor sem lehet 35 C-nál magasabb a szárítási hőmérséklet! Gyógynövények tárolása sötét, zöld üvegben történjen, de kartondobozban, textilzsákban is célszerű az elhelyezésük. A gyógynövények ne érintkezzenek fémmel és a fénytől is óvjuk a már szárított gyógynövényeinket! Ne gyűjtsünk növényeket műtrágyázott szántóföldeken, legelőkön, szennyezett vizek partján, autópályák és autóutak mellett, illetve ipartelepek és vasút közelében! Kizárólag alapos növényi ismerettel rendelkezve gyűjtsük be a növényeinket, mert nagy az összekeverhetőség kockázata, például a pipitér hasonlít a kamillához, a fodormenta a csobormentához, a mezei zsurló más zsurlófajokhoz, ezen kívül meg kell tudni különböztetni a mérgező növényeket is! Inkább otthoni környezetben neveljük és termesszük ki magról, hajtásról azokat a gyógynövényeket, melyekre szükségünk van, vagy vásároljunk kész termékeket. Csak azt és annyi részt távolítsunk el a gyógynövényről, melyre szükség van, és soha ne szüreteljük le mindet egyszerre (ez főleg a nem otthoni begyűjtésre igaz)! A védett növényeket semmilyen körülmények között ne szakítsuk le, mert valószínűleg csak az adott környezetben érzik jól magukat, vagy nagyon ritka virágok (pl. orchideák), esetleg csak Magyarországon honosak! Ma már a kertészetekben hozzájuthatunk védett, de engedéllyel termesztett gyógynövényekhez-növényekhez, szép virágokhoz, inkább ott vásároljuk meg növényeinket. Természetvédelmi környezetben, pedig egyáltalán ne gyűjtsünk semmilyen növényt sem 7
1.3. A gyógynövények felhasználása, elkészítése Forrázat (infúzum) A forrázat során a gyógynövényekből a vízben oldódó hatóanyagokat vonjuk ki. Forrázással vonhatjuk ki a keserűanyagokat, a flavonoidot, a kumarint, a bioaktív anyagokat és az illóolajokat. A felforrt, lobogó vizet ráöntjük a gyógynövényre, majd lefedve 3-5- max. 10 percig áztatjuk. Ha a hőre érzékeny anyagokat (illóolaj, vitaminok) szeretnénk megkímélni, akkor a teafű felét előző este hideg vízbe áztatjuk, majd másnap a másik feléből forrázatot készítünk, és összevegyítjük az alkotót. Majd leszűrjük a teát és átnyomkodjuk, hogy minden alkotó belekerüljön teavizünkbe. Általános adagolás 15-30 gramm gyógynövény fél liter vízhez, vagy 1 teáskanálnyi gyógynövény 1 csésze vízhez. Főzet (decoctum) Általában a gyökereket, kérgeket, fásrészeket főzzük, hideg vízben tesszük fel főzni, majd 1-2 perc forralás után még 10-20 percig áztatjuk is az anyagot. De elő is áztathatjuk hideg vízben fél-egy órára az anyagokat, és csak utána tesszük fel főzni 5-10 percig. Főzéssel vonhatjuk ki pl. a cseranyagot, a kovasavat, magok hatóanyagait stb. Hideg áztatás ( infúzum frigide peractum, maceráció) A teafüvet 8-12 órán át, fél adag hidegvízben (lehet még ecetben, borban, vizes alkoholban) áztatjuk, majd leszűrjük. A szűrőben maradt növényt, a másik fél adag vízzel leforrázzuk. A forrázatot kissé hűlni hagyjuk, majd összevegyítjük őket. Esszencia (tinktúra) Tiszta tömény (40-70-97%-os) alkohollal leöntjük a feldarabolt növényeket, és 2-3 hétig hagyjuk ázni őket. 30C -nál melegebb helyen ne tároljuk a készítményt. A drog-oldószer aránya 1:3, 1:5, erős készítménynél 1:10-hez lehet. Időnként összekeverjük, összerázogatjuk az ázatot, majd szűrőpapíron keresztül leszűrjük, és jól átpréseljük az esszenciánkat. Jól zárható sötét üvegben tároljuk a sűrítményünket, teába csöpögtethetünk belőle, vagy használhatjuk borogatáshoz, bedörzsöléshez is. 8
Extraktum Az extraktum a gyógynövény nagyon koncentrált, folyékony kivonata, nagyjából tízszer olyan erős, mint a tinktúra. Extraktumot sokféleképpen lehet készíteni: például magas nyomáson, hőbepárlással vagy hideg perkolációval. Az extraktum korszerű és alkalmas módja a gyógynövények tárolásának, ráadásul gyorsabb és erősebb, pontosabb adagolást tesz lehetővé. Friss lé A gyógynövényeket turmixgépbe helyezzük, majd utána alaposan kipréseljük és szűrjük a levet. Így friss növényi nedv, növényi olaj nyerhető. Hűtőbe helyezett sötét és jól záródó üvegben sokáig eláll. Gyógyfürdők Fürdőzés során a gyógynövények hatóanyagai felszívódnak a bőr pórusain keresztül, illetve izgatják azt. Kádba való teljes fürdőzés során kb. 200 gr gyógynövényt használunk fel (célszerű például a fenyő, kamilla, zsúrló, cickafark, zabszalma, cserfakéreg, körömvirág, csalán). Előző este hideg vízben áztatjuk a füvet (vagy füveket), majd másnap a fürdőzés előtt felmelegítjük az ázatot, és leszűrés, átnyomkodás után hozzáöntjük a fürdővízhez a teakészítményt. Általában 20 perc idő elegendő, de a szív tájéka lehetőleg ne kerüljön ennyi időre a víz alá. Ülőfürdőt is vehetünk, ilyenkor csak arra ügyeljünk, hogy a vese tájékát is érje a víz. Fürdőzés után szárazra törülközve és a törülközővel jól átdörzsölve magunkat mindenképpen ajánlott 20-30 perces pihenés, célszerű betakarózva az ágyba feküdni (lásd. még: vízterápia- gyógyvizek). Borogatás, pakolás (kenet-linimentum) A gyógynövényt tiszta sodrófával jól összetörjük, pépesítjük, majd fehér vászonkendőre felkenjük. Elhelyezzük a gyógyítandó testfelületen, és ha éjszakára is fenn szeretnénk tartani, akkor még átkötjük. Érzékeny bőr esetén ne hagyjuk egész éjszakára fenn a borogatást. Dunsztkötés Vízgőz fölött puhítjuk meg a növényeket. Ha megpuhultak, fehér vászonkendőre helyezzük az anyagot, és beborítjuk vele az adott testfelületet. Erre a vászonkendőre még ezek után rátekerünk fóliát, mely melegen tartja a kötést. Kenőcs készítés A gyógynövényeket apróra vágjuk, forró disznózsírban vagy vazelinben 1-2 percig sütjük, majd lefedve 1 éjszakán át hűlni hagyjuk. Másnap ismét felmelegítjük, leszűrjük, és jól záródó tégelyben elhelyezzük. A tégelyt a továbbiakban hideg helyen tároljuk. Illóanyagokat és hőérzékeny hatóanyagokat tartalmazó gyógynövényeknél ezt az eljárást ne alkalmazzuk. Olaj készítés Jól záródó üvegben lazán elhelyezzük a gyógynövényeket és leöntjük hidegen sajtolt olajjal (pl. oliva, napraforgó). Meleg helyen tartjuk az üveget, melyet időnként összerázunk, megforgatunk. Ezután leszűrjük, jól kipréseljük, kinyomkodjuk a szűrőn maradt növényt még az olajba, és jól lezárt üvegben tároljuk tovább. 9
Illóolajok Tömény hidrofób folyadékok, melyek illékony vegyületet tartalmaznak. Előállíthatják desztillációval (vízgőzzel már 100 C-on desztillálható), préseléssel, vagy oldószeres extrakcióval. Az olajoktól jól megkülönböztethető, mert az illóolaj szobahőmérsékleten is párolog és nem hagy olajos foltot maga után az anyagon. Fényre, hőre érzékenyek az illóolajok, mert ezek elősegítik az oxidációját és a gyantásodását. Könnyen hamisíthatják, ilyenkor olcsó illóolajat (terpentint), alkoholt, zsíros olajokat és észtereket használnak az előállításukhoz. Az illóolajokat használhatjuk inhalációra, aroma (illat) terápia céljából, fürdővízbe (száraz inhaláció, szauna), borogatáshoz, lemosáshoz és masszázshoz is. 1.4. A gyógynövények (ható)anyagai és hatásaik: Vitaminok, ásványi anyagok A vitaminok közül a C-vitamin főleg a gyümölcsökben található meg, de a nyírfalevél, a gyermekláncfű, és a csalán is sok C-vitamint tartalmaz. B-vitamin a gabona-magvakban, gyümölcsökben,az articsókában, a csalánban, csipkebogyóban, ribizliben, fokhagymában, áfonyában és a benedekfűben található meg nagyobb mennyiségben. A-vitamin (illetve karotin tartalom) sárgarépában, csonthéjasokban, csipkebogyóban, berkenyében, paprikában, bodzában, gyermekláncfűben, körömvirágban, articsókában, az E-vitamin csíraolajokban, növényi magvakban, csipkebogyóban található meg főleg. K-vitamint tartalmaz pl. a lucerna, kelvirág, csalán, fenyőtű, paraj, csipkebogyó. Magas ásványi anyag tartalmú növények a benedekfű, a csalán, a a fehér árvacsalán, fehér babhéj, a mezei katáng. Kálium leginkábba párlófűben, erdei mályvában, pitypangban, magnézium főleg a csipkebogyóban, cink például az erdei mályvában, palástfűben található meg. Vasat tartalmaz a csalán, a diótermés, mogyoró, mák és a petrezselyem. Magasabb réztartalommal rendelkezik a zab, a diótermés, a szemvidítófű, kobaltban gazdag a torma és a lencse. Nikkel a petrezselyemben, mangán a búzavirágban, arany a mezei zsúrlóban található meg. Erjesztők Az erjesztők enzimek (fermentumok) katalitikus anyagok, melyek már kis mennyiségben is befolyásolják a vegyi reakciók sebességét, anélkül azonban, hogy az így keletkezett új 10
anyagokban kimutathatóak volnának. Például ilyen a harmatfű (rovaremésztő növény), levelében pepszinhez hasonló erjesztő acidalbumin (fehérje emésztő) van. De említést érdemel a papajában található papain és bromelain enzim is. Alkaloidák Az alkaloidák különleges gyógyszertani hatású, lúgos, aminosavakból felépült nitrogéntartalmú anyagok, melynek köszönhetően mérgező növényeink egy része is gyógyhatású. Könnyen és gyorsan oldódnak ki és gyors a felszívódásuk. Mérgező hatásuknál fogva csak a gyógyszeripar hasznosítja az alkaloidák sóját, melyet leggyakrabban almasav-, citrom-, és oxálsavval képeznek. A gyógyszerészetileg előállított szerek standartizált vagy félszintetikus származék készítmények, melyekben egységnyi térfogatban meghatározhatóak a hatóanyagok. Az alkaloidák a központi idegrendszerre hatnak, csak orvosi rendelvényre kaphatóak (és használhatóak), általános bódító és fájdalomcsillapító hatásúak, vagy izgató, élénkítő hatásúak lehetnek. Gyógy/növények: anyarozs /főleg nőgyógyászati vérzéseknél/, beléndek, vérehulló fecskefű, mákgubó, maszlag, nadragulya, őszikikirics, farkasalma, fekete nadálytő, kínafakéreg, sisakvirág, ebvészmag, sóskaborbolya, hánytatógyökér, fehér zászpa, bódító baraboly, aranyeső, kokacserje, hunyor, dohány, csillagfürt, gránátalma kérge, burgonya virágja, csírája, és az éretlen gumó héja, ricinus mag, rekettye, kakaóbab (a termés héja). Glikozidák A glikozidák növényi anyagok, melyek cukorra (glukóz, galaktóz, mannóz, xiloz) és más szerves vegyületre bonthatók, tulajdonképpen a cukrokaglikon-alkoholos észterei. Erjesztőkkel együtt fordulnak elő, ezek a szárítás, feldolgozás közben szétbontják a glikozidákat. Egy növény többféle glikozidát tartalmazhat, a növény a számára mérgező vegyületeket glikozid formában leköti és tárolja, így közömbösítve a mérgező hatóanyagokat. Gyulladáscsökkentésre és bevonó anyagként használatos. Hashajtó hatásúak, hosszú távon nem fogyaszthatóak, mert károsíthatják a májat és a bélrendszert. Szívműködést szabályzó, vizelethajtó hatásuk is ismert (gyűszűvirág, tavaszi héricsfű, gyöngyviráglevél, bodza, édesgyökér, hársfavirág, papsajt). A gyógynövény / növény - glikozidák összetételük alapján lehetnek: -Fenolos glikozidok- arbutinok: hidrokinon és glukóz vegyületei, a baktériumok, gombák szaporodását gátolják, vizelethajtó hatásúak. Az arbutinok kiváló húgyúti fertőtlenítő hatóanyagok, a vese és epekő kiürülését elősegítik. Az arbutin hatóanyag kivonásához lúgos közeg szükséges. Nagy adagban vagy hosszantartó adagolásuk esetén cukorvizelés, májkárosodás, hányinger, hányás, székrekedés léphet fel. Gyógy/növények: fekete vagy vörös áfonya levél, nyárfaolaj, csarabfű virágzó hajtása, medveszőlő levél, kerti sarkantyúka. Cianogén glikozidok: csonthéjas gyümölcsök magvaiban, főleg a mandulában, sárgabarack magban fordulnak elő, ezért gyermekeknek csak kevés mandula adható. Kéntartalmú glikozidok: a csípősanyag tartalmú leggyakoribb drogok hatóanyagai a mustárolaj, a diszulfid típusú kéntartalmú vegyületek, a savamid. Az aglikon csípős ízű, a fehér mustármagban található meg, ha illékony és szúrós szagú akkor a fekete mustármagban, mind kettő hatás megtalálható, pl. a tormában. Bőrbe dörzsölve, 11
helyileg értágító és fájdalomcsillapító hatásúak. Ízületi gyulladások, izom -fájdalmak külső kezelésre használható pakolás, bedörzsölés formájában. Fokozzák az étvágyat, anyagcserét, az epe kiválasztást és az emésztést segítik. Fertőtlenítő hatásuk által gyomor-bélrendszeri fertőzésekben hatékonyak, bélflóra egyensúlyára pozitív hatással vannak. Gyulladt, sérült bőrfelületen alkalmazásuk a gyulladásos tüneteket fokozhatják, gyomor-bélrendszeri fekélyekben, magas vérnyomás esetén nem alkalmazhatóak! Gyógy-fűszernövények: fehér és fekete mustármag, fokhagyma, kurkuma, retek, torma, vöröshagyma. Antraglikozidok-antrakinon tartalmú glikozidos vegyületek: hashajtó hatású (elsősorban a vastagbélre hatnak a perisztaltikát-bélmozgást fokozva), a hashajtó hatás a bevételtől számítva 6-8 óra múlva alakul ki. Nagy adagban való alkalmazása fájdalmas székelést, görcsöket okozhat, terhesség esetén mivel alhasi vérbőséget okoz, nem alkalmazható! Szoptatás esetén sem ajánlott, mert kiválasztódik az anyatejbe. Hosszan való terápiáként nem alkalmazható, fontos a folyadékpótlás szedése esetén. Vesekőbetegségekben is használatos. Gyógy/növények: aloe vera (terheseknek és szoptatás alatt nem adható), szenna (terheseknek és szoptatás alatt nem adható), kutyabenge kéreg, rebarbara, varjútövis termése (ezt gyermekek is használhatják, enyhe, lásd. még: ricinusolaj. Kardiotonikus glikozidok: a szív működésére ható vegyületek, segítik a pangásos tünetek csökkentését (a vizenyősség-ödéma kiürülését vizeléssel), és a szív összehúzódó képességét. Erősen kötődik, felhalmozódik a szervezetben és nehezen ürül ki, ezért adagolása a túladagolás elkerülése végett mindenképpen figyelmet igényel! Csak a gyárilag előállított formája használatos! Túladagolás esetén "digitálisz mérgezés" tüneteket produkál (lassult szívműködés, ritmuszavarok), a kálium hiánya, a kalcium túlsúlya, veseelégtelenség súlyosbíthatják ekkor a tüneteket. Gyógy/növények: gyapjas és piros gyűszűvirág, tavaszi hérics, májusi gyöngyvirág, szúrós gyöngyajak, sárga viola, kecskerágó, oleander, tengeri hagyma. Iridoid glikozidok: keserű ízűek, az idegrendszerre hatnak, pl. a macskagyökér. Cserzőanyag A cserzőanyag (tannin-organikus sav) a növényeket óvják meg a korhadástól (antioxidáns hatás). Nitrogénmentes szerves fanyar ízű vegyületek, vízoldékony (tannin és depszidekkínasav, kávésav) és vízben nem oldódó (katechinek) vegyületei ismertek. A gallus-csersavon kívül idetartozik a katechuratanhia-kinocsersav, és a hamameli tannin. Fehérjekicsapónyálkahártyaösszehúzó és vérzéscsillapító hatású, sebkezelésre és gyulladáscsökkentésre használható, mivel a baktériumok falát károsítja és gátolja a szaporodásukat. Használják gyomorfekély, savtúltengés, refluxbetegség, aranyér, illetve nehézfém mérgezések esetén (a méreganyaggal csapadékot képez, így gátolja annak felszívódását). Gyógy/növényekben főleg a gubacsokban található (pl. tölgy, nyír, vadgesztenye levelében) meg, illetve a cseresznye-meggy kocsányban, apróbojtorján fűben, zsályalevélben, és a palástfűben, szeder és szamóca levelében, varázsdió -kéreg és levél részében, fekete nadálytőben. Keserűanyagok A keserűanyag elnevezés tulajodképpen nem vegyi meghatározás, mert szubjektív ízérzékelésen alapul, legtöbbjük terpén származék. Ma általában vegyileg közömbös anyagot értenek e név alatt, de idetartoznak még bizonyos glikozidák, alkaloidák, sőt bizonyos toxinok is. Jelentős mértékben használja a keserűanyagokat pl. a likőripar. Az emésztőrendszerre való hatásuk az illóolajokéhoz hasonló, étkezés előtt fél órával célszerű az alkalmazásuk. Gyomor és bélzavaroknál elsősorban étvágygerjesztőnek használják, a nyálkatermelést fokozzák, és az emésztőnedvek elválasztását fokozzák, ezenkívül antibakteriális, vizelethajtó 12
és vérnyomáscsökkentő, szíverősítő hatásuk is jótékony. Gyógy/növények: benedekfű, ezerjófű, fehérüröm, kálmosgyökér, tárnicsgyökér, narancs éretlen héja, cickafark, articsóka, komló, angyalgyökér, nagybojtorján, katángkóró gyökér, gyermekláncfű. Szaponinek A szaponinek nitrogénmentes anyagok (triterpének, szteroidok, szteroidalkaloidok), melyek a vizet habossá teszik. Szappan képző hatásuk mellett, a véroldó tulajdonságal is szokták jellemezni őket, mert a vörösvérsejt membránt (sejtfalat) károsíthatják, és a vörösvérsejt szétesését okozhatják. Az ipar habzóanyagként a habzóitalok, törökméz, a mosószerek és szappanok előállításánál használja fel a szaponineket. A szaponin tartalmú drogokat főleg mint étvágygerjesztő, vizelethajtó, izzasztó, kőoldó, nyálkaindító (nyákoldó), köhögéscsillapító szerekként ismerjük, mert a szervek mirigyeinek működését fokozni képesek, és egyes felszívódásra képtelen anyagok felszívódását elő tudják segíteni. Gyulladáscsökkentő - antiödémás hatásuk is ismert, mert gátolják a mellékvesekéregben termelődő glikokortikoid hormonjainak lebomlását a szervezetben (vadgesztenye). Roboláló anyagok, mivel segítik a fehérjék, zsírok, szénhidrátok anyagcsere -és beépülési folyamatait, egyben csökkentik a vér koleszterinszintjét. Gyógy/növények: iglicgyökér, aranyvessző fű, borostyán levél, porcikafű, ibolya-gyökér, kankalingyökér, szappangyökér, mezei zsúrló, vadgesztenye, tyúkhúr, ginszeng gyökér, kankalin-gyökér, édesgyökér, ciklámen, lóbab. Illóolajok Az illóolajok a vízgőzzel együtt desztilláló anyagok, melyek a normál hőmérsékleten elillannak, és általában a szaglóérzéket ingerlik. A gyógynövények nagy százaléka tartalmaz illóolajat, melyeknek eltérő kémiai szerkezetűk alapján kb. 1000 féle képviselője ismert. Gyógyító hatású illóolaj tartalmuk azoknak a növényeknek van, melyeknek illóolaj tartalma 0,01%-ot meghaladja. Folyékony vagy glikozidos formában fordulnak elő, hatóanyagainak összetevőit a fenilpropil, a szeszkviterpén, monoterpén, a szénhidrogének, alkoholok, észterek, aldehidek, ketonok és oxidok alkotják. Az illóolajoknak szélhajtó (-koriander, ánizs, édeskömény, kamilla), nyugtató stressz (- kakkukfű, levendula, citrom, borsmenta, eukaliptusz, fenyő, szegfűszeg), oldó (-macskagyökér, levendula, citromfű, komló, rozmaring), gyulladáscsökkentő (-kamilla, levendula, szegfűszeg, cickafark, rozmaring), fertőtlenítő nyákoldó-köptető (-bazsalikom, ánizs, mentol, kámfor, eukaliptusz, édeskömény) vizelet-hajtó (-kurkuma, ánizs, kálmos, angelika, kömény, borsmenta, marojanna, fahéj, narancs), és (-zeller, petrezselyem, lestyán, boróka), gombaölő és baktériumölő (-fahéj, szegfűszeg, teafa, bazsalikom, kamilla, ánizs, citrom, kakkukfű, fenyő), emésztést segítőhelyi izgató hatásuk van (-kámfor, rozmaring, eukaliptusz, boróka, terpentin). Az illóolajok nagy mennyiségben mérgezést okozhatnak, mellékhatásokkal is rendelkezhetnek, illetve allergizálhatnak az arra érzékeny embereknél ( pl. kamilla, citromfű, zsálya, árnika, levendula, menta, borsmenta- a borsmenta olaj használata gyermekeknél 6 éves kor alatt tilos), vesebetegek a borókát nem alkalmazhatják, májbetegek a terpentinolajat és a zsályát nem használhatják, a fehér üröm illóolaja hallucinációt és görcsöket okozhat, a petrezselymet (apiol olajtartalom), sáfrányt és a borókát terhesek nem alkalmazhatják, és fényérzékenységet okoz pl. az orbáncfű, a bergamott és citromolaj. Zsírok, zsíros olajok A zsírok az illóolajtól abban különböznek, hogy nem párolognak, és nem oldódnak alkoholban (a ricinus kivételével). Ezeket főleg magvakból, sajtolással nyerik ki (lenolaj, napraforgó, repce, ricinus, szerecsendió, mustármag). Ricinusolaj (oleum ricini): a Ricinus communis (önmagában-kezeletlenül mérgező mag, lásd. mérgező növények) magvaiból gyógyszertárilag sajtolt, színtelen olaj ricinolsavas és izoricinolsavas trigliceridből áll. A ricinolsav oxizsírsav, amely a ricinusolajból a vékonybélben lipáz nevű enzim hatására felszabadul, enyhén izgatja 13
a bélfalat, és heves bélmozgást vált ki, de nem okoz fájdalmat, bélgörcsöket, alhasi vérbőséget, ezért terhesség és szoptatás alatt, illetve gyermekeknek is adható (csecsemőknek nem, mivel súlyos kiszáradásos állapotot okozhatnak!). A ricinusolaj gátolja a vastagbél antiperisztaltikáját (renyheségét), ezzel csökkenti a széklet kiszáradását, egyben mivel rossz a (többi zsírsavhoz képest) felszívódása a vékonybélből, ezért nagyobb része jut a vastagbélbe, síkossá téve így a székletet és könnyítve az ürítést. Tartósan nem alkalmazható, mert székrekedést és étvágytalanságot okoz. Növényi fehérjék A fehérjék (mucinok) az élő természet egyik fő alkotó eleme. A fehérjéket aminosavak építik fel, melyek nélkülözhetetlenek a felépítő biológiai folyamatokhoz. A növények esszenciális aminosavak forrásai, hiányuk az élettel összeegyeztethetetlen. Amin, kolintartalom Az aminok olyan szerves vegyületek, amelyek nitrogént tartalmaznak. Amin jelenlétét a növény gyakran jellemző illattal jelzi (bryona dioica). A kolintartalom is igen nagyszámú növényeknél fordul elő (pl. nicotin burgonyában). Flavonoidok A flavonidok a növények színeiért felelősek, festékanyagok. Fő alkotóik a klorofillok (lúgosító ételek- zöldségek), karotionidok, antocionidok, és a flavon, rutin, a luteolin. Az erekre hatnak kedvezően, mert kiegészítik a C-vitamin hatását, csökkentik a capillárisok (kiserek) törékenységét, áteresztőképességét. Kis mértékben csökkentik a vérnyomást, visszérgyulladást, a koleszterinszintet, a gyulladásokat, és húgyhajtó hatású. Gyógy/növények: galagonya, zsúrló, japán akác, fekete áfonya, csalán, körömvirág, napraforgó, máriatövis termése, nyírfa levél, kukorica bajusz, kamilla, bodza, hársfa, árnika virág. A pirosítógyökeret indikátorok készítésénél használják, mert szeszes kivonata sav hatására pirossá, lúg hatására kékké válik. Kumarinok A kumarin származékoknak vagy 800 faja ismert, glikozidos kötésben és szabadon is előforduló hatóanyagok. A növényekben gyökérserkentő, növekedést serkentő hatásuk van. 14
Kémiai fő hatóanyaguknál fogva hatásaik: Hidroxikumarinok: elnyelik az UV-sugarakat, míg a barnító jellegű hosszabb hullámokat átengedik, ezáltal a napozókrémek adalékanyagai. Fraxin anyaga által húgyhajtó, eszkulin tartalmánál fogva fokozza az érfal rugalmasságát. Funarokumarinok: fokozzák a pigment képződést (bőr festékanyaga), ezért elsősorban pigmenthiányos területeken alkalmazzák helyileg. Novobiocin hatásaként baktériumölő hatású. Piranokumarinok: a szív koszorúér tágítói, ezáltal javítják a szív vérellátását. Dikumarinok: fontos és erőteljes véralvadásgátlók, a protrombin -véralvadási faktorszintézisét (előállítását) gátolják a májban. Szintetikus (gyógyszerészetileg előállított) formában vérrögképződés (trombózis) megelőzésére, vénafal gyulladások-visszerek gyógyításában használják a gyógyászatban. Gyógy/növények: kamilla, levendula, menta, fahéj, lestyángyökér, szagosmüge, orvosi somkóró, a bőrt fényérzékennyé (acria) teszi a pasztinák, orbáncfű, angyalgyökér. Szénhidrátok A szénhidrátok a cukrok és polimerizált származékaik, a fotoszintézis során keletkező szerves széntartalmú vegyületek. Poliszacharidok (a cukormolekulák számától függően) lehetnek: a nyálkák, melyek vízzel összekeveredve megduzzadnak, sűrűn folyó kolloid oldatot képeznek, és ezáltal fokozzák a bél perisztaltikáját, lassítják más hatóanyagok felszívódását, ezt pl. gyógyszerek bevételénél figyelembe kell venni! Gyógy/növények: lenmag, hárs, szentjános kenyér, fehér akácvirág, lándzsás útifű, mályva, édesgyökér, ibolyagyökér, ökörfarkkóró. a keményítő növények részére tartalék tápanyag, gyógyszerkészítésben segédanyag. a pektin véralvadást serkentő, hasmenés elleni szer, lassítja a C-vitamin és a penicillin kiürülését a szervezetből. Gyógy/növények: füge, fehér csillagfürt, orvosi ziliz. az inulin fruktóz molekulákból épül fel, a szervezet inzulin nélkül képes hasznosítani, így cukorbetegek részére ajánlott. Gyógy/növények: bojtorján, katángkóró, gyermekláncfű. a cellulóz a növény szilárdításában vesz részt, sebkötöző anyag. Monoszacharidok (glukóz, galaktóz, fruktóz) - édes ízűek, mivel nem bomlanak tovább, gyors energiaforrások. Oligoszacharidok (laktóz, szacharóz, maltóz) - az emésztéssel gyorsan hasadnak alkotóikra, energiaforrások. Mivel igen sok vizet vonnak el a béltraktusból, ezért jelentős a hashajtó hatásuk. A gyógyszeripar édesítőszerként hasznosítja. Karbonsavak A karbonsavak szerves növényi savak, főleg a K, Mg, és egyéb ásványi anyagok szállítása a fő feladatuk. Főleg gyümölcsökben találhatóak meg, mint citromsav, almasav, borkősav, csersav, borostyánkősav, sóskasav, kávésav, fahéjsav. Kovasav A kovasav szervetlen sav, kémiailag szilicium-dioxid. A növények anyagcsere folyamataiban játszik szerepet, és a növényi sejtfal szilárdításában vesz részt. Vizelethajtó hatása van, gyulladásos területekre és köszvényes bántalmakra főleg borogatásként alkalmazható. Szájüregi gyulladások esetén gargalizáló szerként használható. Tuberculózis elleni hatása azon alapul, hogy a kovasav bevonja a gócokat (elmeszesíti őket), és ha a gócok jóindulatúak, 15
akkor nyugalomba helyezésük után könnyebben gyógyulnak. Gyógy/növények: mezei zsurló, pásztortáskafű, kenderfű, tarackbúza, apróbojtorján, tüdőfű. Fitoncidák A fitoncidák a növények testnedveinek gomba és baktériumölő anyagai. Eltérő kémiai felépítésűek, a hatást a mikroorganizmusok DNS, és sejtfal károsításával érik el. A legerősebb és leghatékonyabb fitoncidákat nagyobb mértékben a fokhagyma és a vöröshagyma, majd a paradicsom (tomatin), a retek (rafanin) tartalmazza, de a mustármagokban, a borókában, fekete ribizliben, a keskenylevelű útifűben, kerti sarkantyúkában, kerti zsázsában, farkasalmában, kasvirágban is nagy mennyiségben megtalálható. Tejnedvek A tejnedvek bizonyos növények tejcsöveiben bezárt, tejszerűen folyó anyagok. Tulajdonképpen vízzel képzett emulziók, melyek tartalmazhatnak például keményítőt, zsírt, cukrot, gumit, kaucsukot, inulint, gyantákat (fecskefű, gyermekláncfű, katángkóró, ópium, gólyahír). A gyógyszeripar használja porított formában, kézre cseppenve sok növény tejnedve allergiás, viszkető hatást válthat ki. Lektinek A lektinek (fitohemagglutininek) olyan fehérjék vagy származékaik, melyek megkötik a cukrokat. Kapcsolódnak a sejthártya szerkezetében található glikoproteinhez. Jelentős részük kicsapja a vörösvérsejteket, gyakran van mitogén (sejtosztódást serkentő) hatásuk, és serkentik a nyiroksejtek (limfociták) szaporodását. Hőérzékeny anyagok, melyek a főzés során elbomlanak (nyers bab, borsó, szója, lencse, földimogyoró, ricinus). Különböző növényi részek mérgező anyagai, melyeket régebben toxalbuminoknak is neveztek. Az izolált lektineket használják a vércsoport meghatározásban (a vörösvérsejt agglutinációs hatása miatt). A limabab magjaiból előállított lektin az A vércsoport kimutatására szolgál, a Lotus tetragonolobus viszont a O vércsoport esetében hat fajlagosan, az idegenföldi Bandeira simplicifolia lektinjével a B vércsoportot lehet azonosítani. A lektineknek nagy jelentőségük van az immunológiai, onkológiai és szövettani vizsgálatokban is. 1.5. Mérgező növények Növény által okozott mérgezés esetén a legfontosabb teendők: Abban az esetben is, ha csak felmerül a mérgezettség gyanúja, azonnal orvoshoz kell szállítani az illetőt, mert a mérgezettség tünetei később is jelentkezhetnek! Elsősegélynyújtásként (még az orvoshoz szállítás közben is) meghánytathatjuk a beteget, ha képes rá, akkor itassunk vele meleg vizet, majd segítsük elő a hányás mechanizmusát. Tejjel nem szabad itatni a beteget, mert a tej megköti a növényben lévő zsírokat! A garat falát enyhén nyomjuk meg ill. fel ujjunkkal (amennyiben eszközt használunk, például spatulát vagy a kanál végét, ügyelni kell, hogy hibátlan, teljesen ép legyen az eszközünk!), és hajtsuk előrefelé a beteg fejét. Mindenképpen akadályozzuk meg, hogy a légcsőbe kerüljön a hányadék, ez gyermekek esetében különösen fontos! Amilyen gyorsan csak lehet, orvoshoz kell szállítani a mérgezettet, még akkor is, ha jobban lett! Vigyük magunkkal a gyanúsítottat, azaz a növényt vagy annak egy megmaradt részét, és a hányadékból is vigyünk mintát az orvosnak. Gyermekeket stabil oldalfekvő helyzetben szállítjuk az orvoshoz, kórházba, vagy addig is ebben a testhelyzetben tartjuk, amíg megérkezik az orvos, a mentő! 16
GYÓGYNÖVÉNY / MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK VIRÁGOK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA ENYHÉN mérgező növények megnevezése Alokázia (Alocasia) Babérmeggy laurocerasus) Bangiták fajok) Barátcserjék fajok) Begóniák fajok) Berkenye (Sorbus) A növény mérgező része (Prunus (Viburnum termés, levél, kéreg (Vitex hajtás, levél ENYHÉN mérgező növények megnevezése Kutyabenge alnus) (Frangula kéreg, bogyó Labdarózsa (Viburnum opulus) Madárbirs (Cotoneaster) Madársóska acetosella) A növény mérgező része hajtásrész, bogyó, levél, kéreg bogyó (Oxalis levél (Begónia levél, hajtás Mahónia (Mahonia) bogyó bogyó Mocsári gólyahír (Caltha palustris), főleg Boróka (Juniperus Mocsári nőszirom (Iris a hajtáscsúcsok, communis) pseudacorus) termés Borsos varjúháj (Sedum Nagy ezerjófű hajtás, levél acre) (Dictamnus albus) Cserszömörce (Cotinus Nárcisz (Narcissus hagyma coggygria) fajok) Orvosi salamonpecsét Csodacserje (Codiaecum (Polygonatum bogyó, gyöktörzs variegatum) odoratum) Pipacs (Papaver Rhoas Ecetfa (Rhus typhina) levél, termés L.) Ernyős madártej Repkény (Glechoma (Ornithogallum hederacea) umbellatum) Fürtös bodza (Sambucus racemosa) Gyalogbodza (Sambucus ebulus) Harangláb (Aquilegia vulgaris) Hegyi babér (Kalmia latifolia) Hóbogyó (Symphoricarpus) Hóvirág (Galanthus nivalis) Indiai vadkender (Cannabis sativa) Iszalag (Clematis) bogyó mag, hajtás levél bogyó hagymák levél, hajtás Sárgaviola cheiri) (Erysimum mag Selyemkóró (Asclepias syriaca) Sövényszulák (Calystegia fajok) Sugárarália (Schefflera) Szappanfű (Saponaria gyökér officinalis) Szulák (Convulvulus fajok) Tavaszi kankalin gyökér (Primula veris) Török paszuly nyers hüvely és (Phaseolus coccineus) termés 17
Japán babérsom (Aucuba japonica) termés Törpemandula tenella) (Prunus hajtás, mag Kapotnyak (Asarum hajtás, levél, nyers hüvely és Tűzbab (Phaseolus) európeum) gyöktörzs mag Kaukázusi medvetalp a teljes (Heracleum Üröm (Artemisia fajok) teljes növény növény montegazzianum) Kék bojtocska (Agaratum a teljes Vadgesztenye (Aesculus termés Houstonianum) növény hippocastanum) Kék burgonyacserje a teljes Vadszőlő bogyó, levél (Solanum rantonnetii) növény (Parthenocyssus) Kövérke (Pachysandra a teljes Vérehulló fecskefű terminalis) növény (Chelidonium majus) Kertivanillia Allamanda (Allamanda a teljes (Heliotropium cathartica) növény arborescens) Amarillisz-lovagcsillag a teljes Korallbokor (Solanum bogyó (Hippeastrum) növény pseudocapsium) teljes növény Kutyatej (Euphorbia Aszparágusz (Asparagus) tejnedv + bogyó fajok) Békabogyó (Actea Spicatanigra) Boglárka (Ranunculus fajok) Bókoló aranyfa (Forsithia x intermedia) Borostyán (Hedera) Borsófa (Caragna) Bukszus sempervierus) a teljes Lilaakác (Wisteria) növény a teljes Loncok (Lonicera fajok) növény mag bogyó, levél levél, termés Mérges (Giftlattich) Óriás életfa (Thuja plicata) termés, gyökér bogyó disznósaláta termés, hajtás Mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) (Buxus a teljes Ökörfarkkóró (molyhos) mag növény Chileijázmin (Mandevilla a teljes Palackfa (Jatropha Laxa) növény podagrica) hajtás, levél, Paradicsomfa Csillagfürt (Lupinus fajok) a zöld részek termés (Cyphomandra betacea) Csillagjázmin a teljes (Trachelospermum Petúnia (Petunia) növény jasminoides) Csucsor (Solanum) termés Pókliliom (Hymenocallis) Díszpaprika (Capsicum Pünkösdirózsa (Paeonia virág, mag, a zöld részek annuum) officinalis) gyökér Dohány, díszdohány a teljes a teljes Rákvirág (Aglaonema) (Nicotiana fajok) növény növény+termés Dudafürt (Colutea levél, mag Rekettye (Genista fajok) arborescens) föld alatti Salamonpecsét Ebszőlő (Solanum fajok) részek (Polygonatum) ág, 18
Fagyal (Ligustrum fajok) bogyó, levél, kéreg Seprűzanót (Sarothamnus scoparius) Farkasalma (Aristolochia a teljes Sivatagi rózsa (Adenium clematis) növény obesum) Fürtös gyöngyike (Muscari a teljes Szagos bükköny mag neglectum) növény (Lathyrus odoratus) Gönye (Bryonia dioica-alba) a teljes Szarkaláb (Delphinium növény cultorum) Havasszépe (Rhododendron Szellőrózsa (Anemone levél, virág simsii) fajok) Hölgyliliom (Amaryllis Bella- a teljes Szépcsalán (Acalypha) Donna) növény Jakabliliom (Sprekelia a teljes Szobaliliom (Clivia Formosissima) növény miniata) Japán cikász (Cycas revoluta) a teljes Tűztövis (Pyracantha) növény bogyó Kalapácscserje (Cestrum a teljes Vérvirág (haemanthus) elegans) növény Kasszia (Cassia) a teljes Jaborandus (Jaborandus) növény Kecskerágó (Euonymus Vörösgyűrűs som termés főleg a bogyó europaeus) (Cornus sanguinea) Keleti szarkaláb (Consolida a teljes Zanót (Cytisus) orientalis) növény Kerti ruta (Ruta graveolens) zöld részek Zászpa (Veratrum fajok) gyöktörzs 19
FOKOZOTTAN ÉS HALÁLOSAN mérgező növények megnevezése Beléndek (Hyoscyamus niger) A növény mérgező részei FOKOZOTTAN ÉS HALÁLOSAN mérgező növények megnevezése Magyal (Ilex) bogyó A növény mérgező részei Bürök (Conium Mák (Papaver) maculatum) Csíkos kecskerágó (Euonymus europeus) Életfa (Biota hajtás, toboz orientalis) Farkasalma (Aristolochia clematitis L.) Gyöngyvirág (Convallaria) Gyűszűvirág (Digitalis), különösen a termés Hérics (Adonis fajok) Hunyor (Helleborus fajok) Kikerics (Colchicum) Kontyvirág (Arum maculatum) Kökörcsin (Pulsatilla) Leander (Nerium oleander) Maszlag (Datura) Nadragulya (Atropa belladonna) Nehézszagú boróka (Juniperus sabina) Ördögcérna (Lycium halimifolium) Puszpáng (Buxus sempervirens) Rododendron (Rhododendron fajok) Ricinus communis) levél, virág (Ricinus Selyemkosbor (Asclepias curassavica) Sisakvirág (Aconitum) Tiszafa (Taxus baccata) Tőzegrozmaring levél, virág (Andromeda) 20