Hiányaink Fájdalmakban végzõdnek és utóbb már fájdalomban is kezdõdnek éveink az Írók Bajza utcai Grundján játszadozó (vagy a labdába és nem egymásba nemrég még ott rúgó) írókollégák háza táján különösen. Miként azt a nyomdákba még nem került pályamunkák ki nem fizetett számlái és az azonnal lekvittolt gyászjelentések sokasága bizonyítja. Halál arat kertjeink alatt. A legutóbbi Költõk karácsonya nem új verssorokkal, hanem örökre elmaradt remekmûvekkel hívta föl magára a figyelmet. És egy kétjegyû számmal: a 26-ossal. Ennyi írószövetségi tag pályája szakad félbe 2006-ban. Ennyien hiányoznak, Isten által igazolhatóan, megtizedelt nemecsekjeink csapatából. (És vajon hány hiányzó névvel nõne még a számuk, ha esetleg más megosztott grundokról is befutnának a fájó hírek, ha netán, úgy európai magyarokként, még tudnánk is egymásról!) Az idõtlenségbe tartók sorát tán Major-Zala kezdte februárban, majd a színész-író Halász Péter, és utánuk tízvalahányan, akárha egy Mozart-rekviem ütemére: április derekán letette a tollat Bella Pista, az említett Költõk karácsonyának nevet és lelket adó költõtárs, aztán Somlyó György, Bartis Ferenc, Bratka László, Banos János, majd Buzás Andor, Beney Zsuzsa és Bán Péter, és hogy az õsz se maradjon alább, jöttek a beérettek : Faludy György, Sütõ András, Határ Gyõzõ E korántsem teljes névsort (amiért elnézést kérünk!), néhány órával a mesemondók karácsonyának beállta elõtt mert Istennek is megvan a maga stílusa Lázár Ervin neve zárta. 2007. január 3-ára barátom, Nagy Gáspár emberi hangja is elment. Véglegesen. Oda, ahová mindég is figyelt: a holtak igazáig. Vagy annak közelébe, ahol érdemes kivárni azt. Mert a történelemnek van ideje a kivárásra. De vajon mi lesz, ha fiai ilyen érthetetlen szorgalommal hagyják itt ezt a népet?! Hetekkel korábban budakeszi lakását hívtam, sokadik kezelésébõl hozták haza, õt szerettem volna hallani. Percek múlva fia szólt vissza bocsánatkérõleg: Ne most, hangja sincs Fájdalom, nincs már se tekintet, se hang. De ahogy fátyolosodott, majd el-eltünedezett mindez: úgy erõsödött, emelkedett költészetének és emberi magatartásának az Igazsága. A Sor után pillantok: Nagybetûk lépkednek fel, új Bajza utcai Grund felé Hátha Ott nem osztódtok, fele-barátaim! 2007. január 15. Kedves egyéni vállalkozók és áfa-alany magánszemélyek! Kérjük, hogy támogassák a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet munkáját adójuk 1%-ának felajánlásával! Bevallási határidõ: február 15! Bágyoni Szabó István Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki városálma A megújuló magyar és keresztény hagyomány fóruma A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja Er dély va la men nyi táj egy sé ge kö zül a leg na gyobb ará nyú né - pes ség cse re a Me zô sé gen kö vet ke zik be. A je len ség nek szer - te ága zó po li ti kai, gaz da sá gi, tár sa dal mi okai van nak. Mint is - me re tes, ezen a te rü le ten össz pon to sult a ko ra be li Er dély nagy bir to kos sá gá nak a zö me. Makkai Gergely A MEZÕSÉG ESÉLYEI CIVIL ÖSSZEFOGÁSSAL A VIII. KÁRPÁT- MEDENCEI KERESZTKÖTÕDÉSEK KONFERENCIA ELÕADÁSAI Adamovits Sándor, Bálint Zsigmond, Barabás László, Makkai Gergely, Nagy Miklós Kund, Papp Vilmos, Turcsány Péter, Szakács István Péter, Székely András Bertalan, Vetési László és Zöld György tanulmányai, esszérészlet Földes Károly mezõségi lelkész emlékiratából A WASS ALBERT-ÉVFORDULÓ ELÕKÉSZÜLETEI Cselényi László felhívása és Fazakas Károly Csaba beszámolója Elbe István útirajza a megváltozott Kolozsvárról, Hegyi Béla elbeszélése a 2006. októberi eseményekrõl, Czegõ Zoltán Gyõrffy Attila verseskötetérõl, Tusnády László recenziója, Madarász Imre Karczag György monográfiájáról Adószámunk: 19667348-2-43 Kráter Könyvesház 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A belsõ udvar Nyitvatartás: munkanapokon 10 18 óráig Tel.: 266-3153 konyveshaz@krater.hu A lap ára: 450 Ft POLÍSZ 101. 2007. FEBRUÁR 2007. február 101. megjelenés Vetési László
A a Szellem városa NEMZEDÉKEK, MÛFAJOK ÉS BARÁTSÁGOK KERESZTKÖTÕDÉSI Dél-Mezõség-i montázs PONTJA Nagy Gáspár Ott fönn s eljövök onnan esõnek hónak vígasztalanokat vígasztalónak az ég szürke lapján ott fönn - tûnõdöm mennyei betûkön Szabad vagyok már mindenektõl barátaimtól ellenségeimtõl akik ha vesztem is akarják a beborult égre nevem írják Lapunk megjelentetését támogatja a Nemzeti Civil Alapprogram Civil Szolgáltató, Fejlesztõ és Információs Kollégiuma TOVÁBBÁ MINDEN ELÕFIZETÕNK ÉS A SZERZÕK, AKIK LEMONDTAK JOGDÍJUKRÓL! Kiadja a KRÁTER MÛHELY EGYESÜLET közhasznú szervezet FELELÕS KIADÓ ÉS ALAPÍTÓ FÕSZERKESZTÕ TURCSÁNY PÉTER FÕSZERKESZTÕ-HELYETTES KAISER LÁSZLÓ SZERKESZTÕSÉGI TITKÁR SZEPESSY KATALIN TELEFON/FAX/E-MAIL: 266-6288, ptitkar@krater.hu SEGÉDSZERKESZTÕ SZAKONYI JUDIT MOBIL/E-MAIL: 06-30-619-9977, polisz@krater.hu SZERKESZTÕK BAY ÁGOTA (próza), BARCSA DÁNIEL (történelem), LUKÁTS JÁNOS (esszé), MADARÁSZ IMRE (irodalomtörténet), NÉRÁTH MÓNIKA (képszerkesztõ, olvasószerkesztõ) PAYER IMRE (vers) és SZAPPANOS GÁBOR (mûfordítás) FÕMUNKATÁRSAK BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN, FERENCZI LÁSZLÓ ÉS TÓTH ÉVA Szerkesztõségi cím: 1053 Budapest, Papnövelde u. 8. II. emelet 26. Lapunk megrendelhetõ: 10 szám ára egy évre 4000 Ft, fél évre 2000 Ft, külföldön egy évre 43 euró Nyilvános szerkesztõségi óra minden hónap második és negyedik csütörtökén 16 órától a Centrál Kávéházban (1073 Budapest, Károlyi Mihály u. 9.) www.krater.hu ALAPÍTÓ TIPOGRÁFUS NAGY ANDRÁS TIPOGRÁFIA SZENDY JULIANNA Terjeszti a Lapker Rt. Kapható a Kráter Könyvesházban (Bp., Rákóczi út 8/A udvar), az Írók boltja, a Lítea, a Fehérlófia (1086 Bp., József u. 8.) és az Osiris könyvesboltokban, valamint a RELAY hírlaphálózatában. Megjelenik az ETO-Print Kft. gondozásában. FELELÕS VEZETÕ BALOGH MIHÁLY ISSN 0865-4182 Bálint Zsigmond marosvásárhelyi mûvész fotói
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 1 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Novák Valentin: Idôzaba vers, Farsangi dal (versek)... 2 Wass Albert egy híján 100 éve született!... 4 Cselényi László: Fõpróba (felhívás)... 5 Fazakas Károly Csaba: Wass Albert-est Marosvásárhelyen (beszámoló)... 6 Böröndi Lajos: Triptichon, Decemberi nyár (versek)... 7 Totth Jenô: Mi lesz majd akkor? (vers)... 8 A MEZÔSÉG ESÉLYEI CIVIL ÖSSZEFOGÁSSAL... 9 Turcsány Péter: Mezôség, a nyomorúság Golgotája, a feltámasztott Holttenger vidéke (tanulmány)... 10 Makkai Gergely: Az Erdélyi-mezôség fenntartható fejlesztésének tájökológiai megalapozása (tanulmány)... 27 Bálint Zsigmond: Fényképek a Mezôségrôl (esszé)... 31 Zöld György: Egyház a Mezôségen (tanulmány)... 33 Papp Vilmos: Tünemény, kit csodálva bámulunk, jelenvalóság, akit követünk? Kövesdi Kiss Ferenc (1913 2004) jelensége és hagyatéka (tanulmány)... 37 Nagy Miklós Kund: Egyszemélyes intézmények, cselekvô kisközösségek a Mezôségen (esszé)... 41 Adamovits Sándor: A Mezôség helikonista írói (tanulmány)... 44 Szakács István Péter:...egyszerre csak érted üzen az erdô A transzszilvanizmus tájszemlélete Wass Albert epikájában (tanulmány)... 49 Székely András Bertalan: Visszatérés a szülôföldre (esszé)... 54 Barabás László: A Mezôség néprajzi körvonalai és belsô tagolódásának kérdései tanulmány)... 56 Vetési László: Életet akarok a romok felett! Jajszó a Mezôségrôl (esszé)... 64 Földes Károly: Szórványmisszió Jajszó a pusztuló szórványokból (emlékirat)... 74 MERÍTETT SZAVAK Elbe István: Az Örök Város (elbeszélés)... 80 Simek Valéria: Idôn túlivá nôtt pillanatok, Lemondás (versek)... 83 Hegyi Béla: Tûréshatár (elbeszélés)... 84 TÁJOLÓ Czegô Zoltán: Istenes equivalenciában (recenzió Gyõrffy Attila verseskötetérõl)... 87 A Gyulai Pál-díj átadása... 89 Kaposi Márton: Monográfia Zrínyi Miklós költõ nagyságáról... 89 Tusnády László: Az ismeretlen Magyarország ismeretlen nagy írója (recenzió Madarász Imre Karczag György monográfiájáról)... 91 Madarász Imre: Jekatyerinburgtól a Gulagig (recenzió Edvard Radzinszkij történetíró kötetérõl)... 94 Fehér György barátunk voltál... 95 Szappanos Gábor elsô díjat nyert... 96 A Wass Albert Mesesorozat rejtvényének nyertesei... 96 E számunk illusztrációit Bálint Zsigmond, Bodolai Gyöngyi, Szutor Ágnes, Turcsány Péter és Vetési László fotóiból válogattuk. 1
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 2 Novák Valentin Idôzaba vers Kisgömböcöt, mi mindent fölzabált, s miben disznósajttá érik a világ, azt falnék, habzsolnék rogyva s tovább gyomromba tudjam, ami kívülre tág... A feketelyukat magamba tömném. Büfögésem, akár kozmosz-tömjén, kronoszi tettem szentesítené: a fôfogás éhes idôistené! Beszippantani a Földesszenciát, bódító ôstudás-koktélt rég kijárt! Kolorádó kanyoni habos tortát, Badacsony-bazalt pürét, olajkólát... Portások velejét, végre megtudjam, ki is ül a nagy büdös huzatban. Kandúrok bajszát, mikor bagzanak, káposztaföldeket, ha fölmagzanak, modern költôt s homéroszi elmét, aki nem bírja a jelen türelmét, idôzónát, hivatalnok-menüt és kontinentális reggeli derût, égett pirítóst, vizes oranzslevet... Hozzá jár-e szelet müzli-szeretet? Tévébemondót, rozsdás tankcsövet, mitôl szépen díszlik e földköret, részecskegyorsítót, ha önmagát falja, kiskutyafület, ha kellôképp kajla, sárgult lepedôt garniszálló-fertôn, bugyit, öt napost, jól riszáló nemtôn, aerobik-dívát máglyán felfüstölve, csibéket töltve halotti sült tökbe, olvadt órákat, korrupt felhôket, csigák megülte bálnaemlôket... Mindent, mindent rímes, tûnô szókat, édeni almát gejl almaszósznak, szimfónia-hangot, karmesterintést, vízöntô kori cinikus legyintést... Befalnám végül is gurman önmagam, ember nélkül élnem, hisz hasztalan. S kihánynék mindent az ûr körútra... Fiastyúk eszi föl... Próbáljuk újra! 2
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 3 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Farsangi dal Comedia del arte (és) farce... Alakoskodj, fokozódj ma le! Isten adta, amit most kitársz... Farsang farkát megcibáld, Vale! Segged égbe, földbe fúrd fejed! ülepre csók, arcra purc dukál! Legyél ma nô, s férjed a nejed... Eszed elvesd törvényt indukál! Veszedelmes latra tett dolog! Moralitás? Szamárság, nevess! Bolond, legyél király, ha bírod, sipkád helyett koronát keress! Híred, mi kél, holnapra enyész, és udvarod földet túr megint... Most van idôd rongyokban tenyéssz! Carpe diem, mert az úr legyint... Bukfenceket, tótágast ide! Észt deresre, ösztönt a trónra! Sercints, üríts világküblibe! Telet temess Carminamódra! Fánkra böjt jön megszokod, legyûr... Emlékezni marad a halál... Bár bolond vagy, de tudod belül egynapélet néked is kijár... Alakoskodj, borozódj bírod! Eszed veszítsd, latra tedd farod! Híred ma él! (Bukfencel jövôd...) Fánkszalagként abroncs nyomja fôd... Farsangi dal diderget téged. Bort ma iszol, s évhosszt vagy részeg. A télbuba más máglyán porlad mutasd meg tûzárnyad a hónak! Komédia? Te vagy Te! Fa-arc! Segged huppan, törvényt ül fejed. Törött palack, s együgyûn aratsz, hisz robotolsz, s fényt könnyez szemed... 3
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 4 Wass Albert egy híján 100 éve született! A Duna menti Verõcén a Kárpát-medencei magyarság ünnepelte a nemzet örök egységének költõ-íróját és közgondolkodóját. A Duna menti Verõce település emléket állított a Hét vezér bejövetelének, Géza fejedelemnek és a templomkert alatti téren Wass Albertnek. Utóbbi, 2005. decemberében történt szoborállításával immár kimondható, hogy össznemzeti ünneppé tette a Dunakanyar e kiváltságos pontját. Az idei koszorúzást január 6-án a jövõ évi 100. születésnapi évforduló elsõ, sikeres fõpróbájának tekintették a szervezõk s a résztvevõk egyaránt. Az ünnepi szónokok, közöttük Cselényi László, a Duna TV elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet méltóságának és összetartozásának próbája lesz már ez az esztendõ is, Wass Albert emlékének hû ápolása terén. A jövõre bekövetkezõ jubileumra felkészültnek és egységes érzületûnek kell lennie a határon inneni és túli magyarságnak. Ferenczi Csongor színmûvész feledhetetlen fohászként szavalta el az Üzenet haza címû költeményt, amelyet a magyar nép és egyben a magyar emigráció legsúlyosabb napjaiban, 1948. március 15-én írt a Hontalan magyar. Wittner Mária szabadságharcos és országgyûlési képviselõ beszédében hangsúlyozta, hogy 1956 hûsége és Wass Albert emléke közösen követel emberi, igazságos és magyar jövõt! Bartha László tiszteletes a Maros menti Holtmarosról az erdélyi magyarság megkövetésére szólította fel Magyarország mai vezetõit, hogy az EU-ba csatlakozó magyarság egységében megmutatkozzék a remény, az erõ és a jövõbe vetett hit. A közel egy órányi koszorúzási ünnep után a Faluház adott lehetõséget, hogy Turcsány Péter, Kölcsey-díjas író, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke, Wass Albert legjelentõsebb magyarországi kiadójának vezetõje az író történelemfelfogását ismertetesse. A teltházas program hallgatósága többször nyílt színû tapssal jutalmazta az elõadót és feleségét, a mezõségi és csángó népdalokat éneklõ Szutor Ágnest. A Kráter Kiadó új, decemberi könyveivel folytatta az író bemutatását: az Igazságot Erdélynek! (Justice for Transyilvania!) és a Népirtás Erdélyben címû történelmi dokumentumkönyvek kendõzetlenül és tudományos hitelességgel tárják fel Erdély múltját, Trianon utáni traumáját és a Ceausescu alatti kulturális genocídium társadalmi tragédiáit. (A munkákat a kolozsvári születésû Kovács Attila Zoltán honosította magyarra.) Turcsány Péter szavai egyszerre adnak feladatot és bíztatást: Wass Albert jelentõségének felismerése csak a Kárpát-medencei magyarság jogainak elismerésével és helyreállításával történhet meg! Reményeink szerint a jövõ évi írói jubileumra való felkészülés egyben nemzeti megerõsödésünk évét is jelenteni fogja! Kráter-press 4
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 5 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Cselényi László Fõpróba Hölgyem és uraim! Barátaim! Kilencvenkilenc éve született Wass Albert, és kilenc éve halt meg. Egy év múlva elmondhatjuk: száz éve született Wass Albert, és tíz éve vetett véget szûnni nem akaró, lávaként izzó, emésztô honvágyának. Tehát készülnünk kell a nagy elôadásra. Próbálnunk kell nap mint nap. Önmagunk próbája lesz ez. Egy év múlva vizsgaelôadás. Mi vizsgázunk, Wass Albert népe. Meg tudjuk-e védeni haló porában egyik legnagyobb írónkat? Lehet, hogy sokan fejcsóválva cöcögnek erre. Még hogy az egyik legnagyobb írónk lenne? Ilyen egyenetlen életmûvel? Én nem fogok vitatkozni, csak csendben a tamáskodó kezébe helyezem a Funtineli boszorkányt. És megkérdezem: számon kérte-e valaki Cervantestôl, hogy csak a Don Quijotéval véste be a nevét a halhatatlanok kôtáblájára? Tudod-e nem szeretni a Funtineli boszorkányt? Mered-e állítani, hogy nem a világirodalom egyik remekmûvét tartod a kezedben? Megkérdezném az önnön sovinizmusától frusztrált román politikust is: olvasta-e, uram, a Funtineli boszorkányt Wass Alberttôl? Tudja-e, uram, hogy a sztálini román nemzeti proletárdiktatúra által kitagadott, mindenébôl kifosztott és kisstílû csirke-tolvajok júdáspénzért elmakogott rágalmai alapján halálra ítélt író, Wass Albert írta meg az erdélyi román paraszt apoteózisát? Hogy a világirodalom egyik leggyönyörûbb, legmisztikusabb, legizgalmasabb nôalakja egy hegylakó román parasztlány és ezt a halhatatlan hôst egy magyar író hozta a világra... és úgy hívják, hogy Wass Albert? Fel tud-e ön mutatni a román irodalomból egyetlen írót, egyetlen mûvet, akár egyetlen oldalt is, amely hasonló módon, hasonló színvonalon és örökérvényûen állítana emlékmûvet egy magyarnak? Gondolt-e, uram, sûrû sovén teendôi, az együttélést aláaknázó napi áskálódásai közepette arra, hogy Wass Albert megtagadásával ön a saját népét is megfosztja egy csodálatos élménytôl? Amikor a Duna Televízó egy egész napot szentelt Wass Albertnek, akkor az irodalmi rehabilitáción túl ez volt az egyik legfontosabb üzenet. Vajon, hányan tudják a rajongóin kívül, hogy hogy hangzik Wass hitvallása? HONTALANSÁG HITVALLÁSA Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt, és népem a magyar. Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember, s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok, mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok, de vallom rendületlenül, hogy ô az út s az élet, és maradok ez úton, míg csal élek töretlen hittel ember és magyar. (1947) Hölgyeim és uraim! Mindannyian tudjuk a feladatot? Mindannyian tudjuk. A Duna Televízió is. Ott leszünk mindenhol, ahol Wass Albertrôl szó esik. Ott leszünk a tárgyalásokon. Ezt a pert meg kell nyernünk! Igazságot szolgáltatunk Wass Albertnek a századik születésnapján. A próbák elindultak, már a fôpróba szakaszba értünk, egy év múlva VIZSGAELÔADÁS. Köszönöm, hogy önökkel együtt vizsgázhatom. 5
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 6 Fazakas Károly Csaba Wass Albert-est Marosvásárhelyen A Wass Albert név hallatán, Marosvásárhelyen ismét beborult néhány többségi újságíró elméje. Különös, hogy a valódi érdekképviselet hiányában, a többségi bajkeverõk mégis megtalálják maguknak a megfelelõ ellenfelet. Az sem számít ilyenkor, hogy az illetõ már régen eltávozott az élõk sorából. Igen, a sok mai megalkuvó RMDSZ-es politikus mellett (kik jó bér fejében a semmit foltozzák tovább, s tartanak össze értelmetlenül egy talmi világot), úgy tûnik, a holtaknak kell kikelniük sírjaikból, õk kell hogy kijavítsák helyettünk az eddigi mulasztásaink. Még ma is csak õk beszélnek, mert a cselédnek hangja nincsen, de annál hajlékonyabb a gerince, s az alamizsna felé kinyújtott keze, baráti kézfogásra teljesen alkalmatlan. Csütörtökön a soviniszták ismét megfújták a vészjelzõ kürtjeiket. Õszintén megvallva, mi is féltünk kissé. Majd aztán eszünkbe jutott a 1990. évi könyves-gyertyás felvonulás, akkor is megszólaltak a nagy pánikkeltõk, de végül aztán még sem történt semmi, kivéve azt az egyet, hogy részesei lehettünk az egyik, talán legszebb, a világ örök mûvészeti értékei mellett való elkötelezettségünket hangsúlyozó tüntetésnek. Azóta eltelt tizenhét év, közben jócskán megfogyatkoztunk, és kik maradtunk, mintha lélekben is megkoptunk volna, és már-már úgy gondoltuk, hogy valójában a hiba csak bennünk keresendõ. Aztán eljött a csütörtök este. Az elõadás kezdete elõtt a kultúrpalota nagy terme csak úgy morajlott, az egybegyûlt izgatott népek által keltett zsibongó hangzavartól. Tudtuk az elõzményeket, azt, hogy a rendezvényt szervezõ Körtesi Sándor ellen az ügyészség izgatás vádjával eljárást indított. Hogy a román nacionalisták be akarták tiltatni az elõadást. Attól is féltünk, hogy a méregkeverõk tartogatnak még egy-két meglepetést a számunkra. Aztán elkezdõdött a darab, majd egy-két jelenet, és a nagykanizsai színészek szinte lángba borították a teljes nézõteret. Valahogy nagyon emlékeztetett ez az izzás a könyves-gyertyás menet egykori perzselõ hangulatára. Akkor is jobbnak látták idõben visszavonulót fújni a többségi nemzeti gyászhuszárok. Most is jól döntöttek, hogy nem zavarták meg a színdarab lejátszását. Egyébként, ki is merészkednék oda egy égõ lángtengerbe. Wass Albert nyersen õszinte sorai ismét az elejétõl a végéig szavanként perzseltek meg minket, mennybéli ostorcsapásként hasítottak végig sorainkon. Egyrészt keserû volt rádöbbeni arra, hogy az elmúlt majdnem kilenc évtized alatt a többségiek, s felvett nacionalista beidegzõdéseik mit sem változtak. Mind a mai napig ugyanúgy megaláznak minket, csúfot ûznek belõlünk a hivatalokban, és ugyanúgy félnek tõlünk, mint akkor a legelején: féltik érdemtelenül szerzett kiváltságaikat. Elszomorodtunk az írói szavak aktualitásán, de ugyanakkor a nagykanizsai színészek játéka, kiknek sikerült teljes egészében visszaadniuk a terem igazi hangulatát, valami kimondhatatlanul nagy optimizmust sugárzott a tudatalattinkba. Az egyes jelenetek végén és nem véletlenül mindannyiszor kihunytak a fények, mi által a darab rendezõje, mintha azt akarta volna mon-dani nékünk: Fel a fejjel, volt ez még rosszabb is, s ne feledjétek, az éj sötétje után, mindig hajnal hasad. Közben a szerény, szinte nem létezõ díszlet hátterében lelki szemeink elõtt újra és újra felrémlett az író hórihorgas alakja. Mintha õ is azt mondta volna nekünk: Készen álltok, eljött az idõ. Legyetek bátrak, most tirajtatok áll, hogy minden eddigi véres csatában vagy nagyhatalmi zöld asztal mellett elvesztett csatáinkat, végsõ gyõztesre váltástok meg. 6
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 7 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Végezetül, reméljük, hogy akik ott voltak a szeku részérõl, õk is értenek majd a látottakból, hiszen a darabnak volt egy, a magyar nézõk által a többségiek felé intézett külön üzenete is, amely úgy szól: az erdélyi magyarok nem kérnek többé a megszállás alatt élõ nemzetek sorsából. És most már Markóéknak is kell érteniük a szóból: csiling-csiling új választások jönnek. Triptichon 1956 Micsoda szüret! Halottak a fákon. Kénezett arccal az utcán is fekszenek. Értelmetlenül összekuszálódott minden, arat a halál, tombol a rettenet. Halvány sugár volt a szabadság egén a miénk. S lekapcsolták a Napot. Sötétség borult ránk, s ragyogtak az égen vöröses sárga gulag-csillagok. 1990 Böröndi Lajos Decemberi nyár Ennyi volt, egy korty a téli nyárból. Napfürdõzés, néhány órányi remény. Tudjuk, hogy kivételes ajándék, mint egy napsütötte forró költemény. Olyan, mint a szerelem, az együttlét pillanatai, amelyeket dédelgetünk magunkban tovább, hogy az idõben fényesedjenek. Csodálatos az élet, fürdünk a napban, s beszívjuk egymás illatát a téli nyárban. És felsóhajtunk, még egy perc! Ne még! Még egy korty gyönyör a délutánban. Szabad vagy! Súgtad magadnak aztán, 89-ben el is hitted ezt. Nem tudtad, hogy a belsõ sötétség a rosszabb. A belsõ hideg sokkal hidegebb. Rácsokat építettél magad köré, s hagytad, hogy ismét berácsozzák az eget. Hogy a sárgás vörös gulag-csillagok megint az egeden fényeskedjenek. 2006 Alig gyermek voltál akkor, félig elharapott szavakban élt tovább 56 hite. Nem tudtad, hogy benned él igazán, benned fénylik, benned van ereje. S úgy adta apád, anyád tovább, mint a félve átnyújtott stafétabotot. Most eszmélsz magadra, most, amikor újra bebádogoztak minden ablakot. 7
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 8 Totth Jenô Mi lesz majd akkor? Nyissatok most ki minden ablakot, a tavasz itt van... jött... feltámadott az alvó élet, testté lett a hit, az idô eljött, már nem alhatik, s meggyógyul tôle a sok régi kín, hogy megérkezzék táltos szárnyain az ébredô lét, mely nem látomás, de igazság, hit és feltámadás. Tudom, hogy végre elolvad a hó, s az új jövôben minden biztató. A szívetekben zengjen fel a dal: nem szolgaság kell, hanem diadal, mert ha nincs nemzet, vajon mi marad, ha erônk lankad, s nincs már akarat? Ha nincs már ország, Pilis, Balaton, Kárpát, s a puszta már nem rokonom, mi sírja majd el szívem bánatát akkor, ha sírom már nyugtot sem ád? Mi lesz majd akkor, Testvérem, veled? Népek salakja akkor eltemet. Éljetek inkább! Itt, lassan fogyunk. Virágozzatok, míg mi pusztulunk, mert élnetek kell és virulnotok, levetve jármot, kínt és bánatot... Itt, idegenben, nem szavazhatunk, de amíg otthon halljátok szavunk, álljatok ki a lidércfény ellen, másként elcsábít, legyôz és elnyel! Gyôzzetek bátran, hittel, erôvel, s éljetek hûen és emelt fôvel. Canberra, 2006. április 4. Kékesvásárhelyi református templom 8
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 9 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA A mezôség esélyei civil összefogással Írások, képek, szemelvények a VIII. Kárpát-medencei Keresztkötõdések Marosvásárhelyen megtartott konferenciájáról A KÁRPÁT-MEDENCEI KONFERENCIÁT KERESZTKÖTÔDÉSEK a Kráter Mûhely Egyesület nyolcadik alkalommal, mezôségi tereptanulmány keretében 2006. október 20 21 22-én rendezte meg Marosvásárhelyen és környékén, az elôadásokat a Bod Péter Diakóniai Központban tartották jelentôs helyi érdeklôdés mellett. Magyarországi és helyi kutatók, lelkészek, tudósok, mûvészek közösen kutatták, milyen lehetôségei vannak a civil kezdeményezéseknek a szórványmagyarság megmentésére és kulturális fölvirágoztatására. Fölidézték többek között Hermann Ottó természettudós és Cholnoky Jenô földrajztudós odaadó mezôségszeretetét és kutatómunkáját, ami mintát adhat a közös munkálkodásra. Az elôadók a templom és az iskola, a magyarság és a nemzetiségek közötti kölcsönös együttmûködés kialakítására tettek javaslatot. Kezdeményezték, hogy minden lelkész mellett legyen egy-egy tanító, aki az egészségügyi és szociális ügyeket ellátja, valamint minden szórványterületen üzemeltessenek be olyan körbuszokat, amelyek a gyerekek iskolába jutását segítik. Nagy örömmel fogadták Vetési László lelkész, szórványügyi szakelôadó javaslatát, hogy a mezôségi nagy régió központja Sármáson legyen, s ott létesítsenek egy kutató- és szervezôközpontot. Makkai Gergely tájbiológus, tanár régiós programokat javasolt a turizmus és a mezôségi tóvidék föllendítésére. Turcsány Péter Wass Albert közép-európai jelentôségére hívta fel a figyelmet, aki úgy finomította történelmi metaforává a mezôségi tájat, ahogy Dylan Thomas emelte be a költészetbe Wales különleges szépségét. Az elnök Wass Albert magyarországi sikerei miatt is bízik a székely Mezôség, a Tóhát és a belsô Mezôség idegenforgalmának föllendülésében. Felföldi Zoltán, a Mezôségi ôrzôkör Alapítvány elnöke elmondta, hogy közgazdász társaival ôk is szívesen társulnak minden, a Mezôséget fejlesztô projekthez. Székely András Bertalan kisebbségkutató és Cselkó Rudolf rendezvényszervezô a Mezôség képzômûvészeti értékeinek megôrzésére Mezôségi Magyar Napok elindítását javasolták. Barabás László néprajztudós az akadémiai, illetve a hivatalos tudósvilág összefogását is fontosnak tekintené a kérdések és a lehetséges megoldások feltárása érdekében. A tervek közé tartozik Vasasszentgotthárd mellett egy Wass Albert-emlékszoba és Mezôség Múzeum kialakítása. A konferencián részt vevô egyházak és a civil szervezetek képviselôi végül abban állapodtak meg, hogy egy hónapon belül részletes és konkrét szakmai programot dolgoznak ki a mezôségi szórványmagyarság megmentéséért. 9
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 10 Turcsány Péter Mezôség, a nyomorúság Golgotája, a feltámasztott Holttenger vidéke A Kárpátok roppant gyûrûjébe zárva, laposan, szélesen húzódik a Mezôség. Hajdan tûzhányókkal koszorúzott tengeröböl, ma elöregedett, formájában és lényegében megváltozott vidék. Szépségét nehéz megérteni, de ha mélyebben elemezzük a tájat, évmilliók ködös távlatából ragyogva bontakozik ki eredeti képe. A ma kopár domboldalakon óriás tölgyesek zsongtak akkor, tisztásain vaddisznók tanyáztak. Kanyargó patakvölgyei, melyek ájult meztelenségben hevernek a déli verõs, kékes csillogó tavakkal ékeskedtek. Ilyen volt, és ilyen lehetne ma is a Mezôség. Az erdõket évszázadokkal ezelõtt kiirtották, a középkor ezernyi halastava eltûnt, s a vidék jellege megváltozott. Ma fehérlõ tufa padok, s a földcsuszamlások szeszélyes formái, különös alakú képzõdmények jellemzik a tájat. Sivár domboldalait záporpatakok óriás vízmosásai sebzik fel. Selymékes tõs rétjein vadrucák, bíbicek hada tanyázik. Esténkint dallal kezd a mocsár, s ha szél zendül a nád karcsú veséjén, a különben semmitmondó vidék megtelik bájjal és poézissal. Wass Albert: Keleti újság, 1939. 298. sz. A nyomorúság Golgotáját járja e szegény nép is. Lányai: ugyanolyanok testben, ugyanúgy érzõk, örvendõk, sírók, mint a márványos paloták asszonyai: húsokat harapják, fáj szívük, ha ideje eljött megmozdul, ugyanolyan jussal a boldogságra, mint a gazdagoké... Öregeik: ugyanolyan gyengék, gondosság, ápolás után vágyók, gyámoltalanok, mint minden emberi aszalék. Petelei István: Mezõségi út, Uti jegyzetek, 1884. augusztus Nemzedékem életének kísérôje a tragikum és a szépség volt 1 foglalta össze kortársainak életsorsát Wass Albert. Hasonlóan foglalhatnánk tömör kifejezések gyûrûjébe az általa mindhalálig szeretett tájat, a Mezôséget. Holttenger ami feltámasztásra vár, ma is. A történelem viharainak, a földrajzi táj változásainak, a népesség kipusztulásának tragédiáira mindig talpra állással kellett felelnie e táj urainak, népének és lakóinak egyaránt. A mi dombjaink Tudom, hogy a mi dombjaink nem szépek. Kopárak, hajlottak, szürkék. Olyanok a völgyeink is, mintha örökös hétköznap lenne az életük, nem is lehet határozottan tudni, hogy hol kezdôdnek, s hol végzôdnek. Úgy simulnak át lassú emelkedéssel a dombokba, mint ahogy a munkás, szürke élet belesimul a halálba. Nincs minálunk semmi érdekes. Aki idegen közénk vetôdik, unottan nézi álmos lankáinkat, erdôtlen, kopár oldalainkat, melyeknek martjain csak egy-egy sor tüskés kökénybokor és néhány árva vackorfa díszeleg. Falvaink félszegen húzódnak meg egy-egy völgysarokban, vályogból vert falú házaikon ócska nádtetôkkel, s még tavainkban is kevés az öröm: sekély vizüket iszap, nád, sáté lakja, gazdag tanyája piócának, békának, vadrucának. Széles legelôink füve zöld színét hamar veszti, már nyár elején szürke és kopott. Nyáron mocsárszag bosszantja az átutazó orrát, aki kényes autójával rossz utainkon néha átdöcög, ôsszel áztatott kender keserû bûze, égett trágya füstje és a sár, mely mély és ragacsos. 10
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 11 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA És ez a vidék nekünk mégis szép. Furcsa ez, és idegen elôtt érthetetlen. De, aki sokat van itt, az megérzi hamar: valami van nálunk a levegôben, valami van a dombok hajlásában, ahogy puhán és szelíden egymásra borulnak a láthatár alján, a völgyekben, ahogy szélesen és barátságosan elénk tárják ôszinteségüket. A tavainkban van valami titokzatos, mikor az alkonyodás táján ezüstös párát lehelnek, s a nádasok susogásában ezer kis moccanás vegyül, mikor suhogva kelnek szárnyra a vadrucák, s fent magasan, a gyöngyszínû ég páráiba veszve egymást keresô gémek szólanak. Mikor a bölömbika szavára megmozdulnak a békák, zagyva lármával, mint egy roppant zenekar, s a brekegésük mindent átfogó zsongássá nô. Van valami furcsa, megnyugtató varázsa annak, ahogy a dombokról visszatûz a napfény, ahogy a csend ezer kis megszokott zajból összetevôdik, amikor sátés rétjeinken szólnak a békák, mezôinken cirpelnek a tücskök, egy-egy marha elbôdül valahol, távoli tanyán ugat egy kutya, s messzirôl jövô, messzire menô országúton porfelhôt kavar egy áthaladó gépkocsi. Dombok hajlott gerincein, ha állunk reggelenként, s figyeljük zsibbadt lélekkel a csendet, mely, mint egy anyagtalan, langyos, meghitt palást terül fölénk és dombjaink vállára, úgy érezzük, hogy az élet szép és egyszerû. Érezzük agyunk hajszálereiben az álmos bágyadozást, melyet lankás oldalak sárga agyagföldje sugároz felénk, s melyben egyetlen zsongásként szûrôdik a messzire nyúló legelôk tücsökzenéje a völgyi békák zagyva lármájával. Ez a zsongás, mint egyetlen lágy ezüsthúr feszül ki völgyek és lankák fölé, dombról-dombra nyúlik, hullámról-hullámra, s rezgése betölti a levegôt valami bús egyhangú melódiával. Furcsa varázslat alatt állunk ilyenkor, lassan mozdul a szántogató ökrök lába, lassan veti az eke a barázdát, lassan és megnyugodva ver a szívünk. Érezzük feszülni az izmainkat, a napfényes levegôt mélyen beszívjuk, s az életet szépnek és szelídnek látjuk, akár a tavaszi reggelt, mely harmatos arany seprûvel végigszalad vetéseink fölött, s kedvére borzolja a röghöz lapuló kis pacsirta tollát. Tavaszi szag leng a levegôben, s az omladékos, kopár dombokra, mint apró álmos bogarak, fölmásznak az ekék. Csak alig mozdulnak, és lassan mégis hosszú csíkokat marnak a földbe, egyre többet, és ha sokáig nézzük ôket, megértjük, hogy az a kimért, lassú nyugalom, mellyel ökreink a barázdát tépik, maga az élet és a valóság. Nem izgalmas történéseken, nem fejtörô elméleteken, de azon fordul minden, hogy miképpen omlik a föld az eke mögött, a borona hogyan takarja a magot, s mikor búvik ki zölden a vetés. A föld és az ember összetartozik, s minden, ami kívül van ezen, csak cicoma, csipke, bárányfelhô. Egyének, családok és nemzetek sorsát súlyos horgonyláncok tartják lekötve a földhöz, s aki ezt a láncot eloldja, azt úgy elsodorja valami, mintha nem is élt volna sohasem. Sokszor gondolunk ilyesmit, mikor egy-egy dombon állunk, és nézzük a falvainkat, ahogy elnyújtóznak a langyos napsütésben, és békés mosollyal tenyerükre veszik a templomot meg a temetôt, hogy megmutassák az úristennek. Elgondolkozunk néha azon is, hogy miért vannak a falvak mindig a völgyek alján, s dombon csak a templom meg a temetô és itt-ott egy-egy öreg udvarház. Aztán belefáradunk a gondolkodásba, és felelet nélkül hagyjuk. Telik az idô, s a világ északos oldalán fekete felhôk gyûlnek, viharfogaikat reánk vicsorítják, s mi behúzódunk tetôink alá. Falvaink meglapulnak a völgyben, míg zúg a nagy idô fölöttünk, összehúzódnak nádfödeleik alatt, mint vén, subás juhászok, s ha nagyon csattog a villám, felnéznek a templom falára, s a félelem messzi elkerüli ôket. És ilyenkor hirtelen megértjük, hogy miért van dombon a templom, ahol minden ház egyformán meglátja. 11
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 12 S mert kell valaki mindig, aki a viharral szembenézzen, azért van dombon az udvarház is. Komolyan és önérzetesen áll a maga helyén, nem hivalkodik, és nem retten meg, ha jobban éri a szél, mint másokat. Boltíves vén falai vannak, századokra szóló fundamentuma. A vihar néha leveri róla a vakolatot, vagy megtépázza mohos tetejét, egy-egy ablakát bezúzza. De nem dönti le, mert erôs kövekbôl épült, és oda van nôve a földhöz. Néha rossz napokat él, olyankor dudva növi be elôtte az udvart, s tört ablakait papírral ragasztják télvíz idején. Gazdája csizmát hord és otthon szôtt ruhát, s pár év alatt visszabillen minden a régi rendbe. Feldaraszolják újra az udvart, meszelik a házat, s az ablakokat beüvegezik. Az udvarház falát vadszôlô futja be vagy repkény. Körülötte néhány fenyô ôrködik, s hirdeti télen át a hóba fúlt völgyeknek, hogy nincsen halál, csak Csipkerózsaálom. Nem szereti, ha kastélynak csúfolják. Vastag falai közt egyszerû, ôsi rendet ôriz. Nehéz tölgyfa kapuját, mely mindig nyitva áll, messzire elkerüli minden, ami divat, múlandó hiúság, üres és cifra jelszó. De betérhet rajta bárki, akit derûs vagy borús arccal az útja arra visz. Tágas pipázóját agancsok díszítik, s a könyves polcokon gazdasági könyvek állanak békés sorban újabb regények mellett. Szobáiban csöndes szavak esnek vetésrôl, szántásról, földi gondokról. S ha apró bajlódások fonalán a szó nagy közös bajok mélységéig ér, lehajtott fejjel és ritka beszéddel emberséges és súlyos gondolatok érnek. Tetôi viharállók, és messzire néznek. Megszokták már nagyon, hogy hevítô napsütés után zápor paskolja ôket, s bölcs türelemmel tudják, hogy a vihar után szebben nô a fû, zöldebb a vetés. Nehéz idôkben is bízva néznek végig a falu fölött, s a falu kunyhói is nagy idôk estéjén a dombot figyelik. W. A.: Udvarház a mezõségen Dr. Kós Károly néprajztudós A Mezôség néprajza címû munkájában a falvak neveibôl óvatos következtetéseket von le a táj múltjával kapcsolatban: Magyarajkú lakosság elsôsorban a Mezôség dél-keleti és észak-nyugati településeiben él. (...) A vidék betelepülése szempontjából igen tanulságos volna a helységnevek eredeti alakjukban való tüzetes vizsgálata. A nemzetségnevek és a d-képzôs helységnevek a magyar települések legkorábbi rétegéhez tartozhatnak. Korai jelentôs (egyházas) településre utalnak a szentekrôl elnevezett helységek, vagy az olyanok, mint Barátfalva, Veresegyháza. Többnyire késôbbi településekre utal a telepítô nevét vagy a telepesek népiségét jelzô -falva, -háza, -laka, -fája, -hida végzôdésû falunevek hosszú sora. A kapus helységnév az egykori gyepû vonal kijáratát ôrzô helységet jelöli. Gyepûvel kapcsolatos ôrhelyekre utalnak: katona, ôr, vár, udvar, szavakat tartalmazó helységnevek. Talán a kereszténység késôi felvételére vonatkozik a Bálványosváralja, Ördöngösfüzes helynév. Balás Gábor a Székelyek nyomában címû monografikus értékû nagy munkájában, történeti szerepet lát a Mezôség központi helyzetében, még a Honfoglalás elôtt a Kárpát-medence nyugati részérôl visszafordult székelység központi letelepedési, majd kisugárzási helyének tekinti ezt a termékeny folyókkal és titkos gyepûkkel körülvett tájegységet: Csak a Mezôség (Csigla-mezô) az a terület, mely három oldalról is Jó nevû folyó- és pataknevekkel határos. Csak a Mezôség az a terület, mely a koraavarsággal északról és délrôl érintkezett, de 12
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 13 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA tömegesen nem telepedtek meg koraavarok. Csak a Mezôség az a terület, ahol késô avar lelôhelyek nem fordulnak elô jelentôs mértékben (...) így csak egyetlen terület van, ahol a székelység korai letelepedése az írástörténeti és kiegészítô adatokkal bizonyított s ez a Mezôség, a Csigla-mezô. Ez viszont egyezik a székelység történeti hagyományaival is. 2 A mezõségi magyarság A mezôségi magyarság hajdan nagy és zárt tömbben élt Erdély közepén. A mezôségi nyelvjárás határozza meg Erdély magyar nyelvét. A közös mezôségicsángó nyelvi jelenségek nagyon régiek. A csángók és a mezôségi magyarság nyelve szorosan összetartozik. Igen régi magyar nyelvállapot két tömbjét alkotják. A mezôségi magyarság hajdan mai területénél keletebbre is élt. A bizonyíték az, hogy a székely mezôség falunevei kirívóan magyarok, de nem székely, hanem náluk korábbi, mezôségi jellegûek: Szabad, Bergenye, Sámsond, Bánd, Kövesd, Galambod, Szabéd, Báld... Csejd, Agárd, Sárd, Kakasd... a legrégibb magyar helynevek a Kárpát-medencében. Ezeket a nagyon régi magyar faluneveket az egész nagy belsô erdélyi medencét megszálló magyarok adták... Moldovában egyáltalán semmi nyoma nincsen Árpád népe érkezésének és megtelepedésének. A magyarság máig azt a csángó mezôségi nyelvjárást beszéli, amelyet már a X. század elôtt is ott élô magyar ôsei, amely különbözik a székelytôl, sôt a székely Mezôségen régibb a székelynél. Anonymus írása nem legenda, hanem józan beszámoló. A székelyeknek voltak elôdeik Attila korában. Csaba állott a hunok élén a Sicambria, azaz óbuda falai között vívott csatában. Erdélybe elôször egy Csiglamezeje nevû táborban teremtett magának széket. A határ menti hegyekben, a blakokkal kapták meg osztályrészüket. Azoknak betûit használják, botokra vésik ügyesen ro-ják, rovás módjára. A székelyek az avarok országába 670 körül beköltözött magyarok. A csángók és mezôségi magyarok után kerek száz évvel érkeztek Hunniába. A krónikák is gyakran hunoknak nevezték a kései avarok népeit. Az Erdélybe visszavonuló háromezer hun harcos nem hódolt be a frankoknak. Megôrizték egységüket. Erdélyben a Csiglamezôn vészelték át a IX. évszázadot. Makkai László közleményének kivonata, Hitel, 1996. szept. A mezôségi magyaroknak 10. századi kétségtelen régészeti nyomai és 11. századi írásos emlékei maradtak fenn, nem is beszélve a korai, részben akár a 10. századéra is visszavezethetô magyar helységnevekrôl... E tájon birtokoló Zsombor és Agmánd nemzetségek tagjai... Szívesen vették, hogy a gesztaíró az ô birtokjogaik ôsiségét is hajlandó bizonyítani, s ennek érdekében közölték vele családi hagyományaikat. A Zsomborok valószínûleg a hét vezér egyikét tekintették ôsüknek... ezért joggal tekinthetjük ôket Erdélyben ôsfoglalóknak. Doboka megyérôl már kimutatta a kutatás, hogy kb. egyharmada még a 13. században is a Zsombor nemzetség kezén volt. 13
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 14 A mezôségi Mélyes patak völgyében... (Szász)Zsombor, Mányik, Kékes, (Szász)Móric és (Dellô)apáti... helységnevek többsége rag és képzô nélküli nominatívuszban álló személynév... ezek 900 1270 közötti magyar helynévadásra utalnak... A Zsombor nemzetség birtokában volt, s nyilván a tatárjáráskor elpusztult, késôbb sem újraépült puszták Póstelke, Lôrincszigete, Váma, Mikustelke, Kéthorpágy, ôrvénytelke, Pikacstelke, Tibatelke, Berketelke, Palota, Rigótelke és Boroszló... régi típusú magyar nevek. A Mezôségen, a Lekence völgyében ugyancsak ôsi Ágmánd-birtokok feküdtek: (Uzdi) szentpéter, (Nyulas)néma, Mezô(rücs) a még néhány, azóta eltûnt falu... királyi várbirtokok: Lomb, Pata, Szopor, Szovát és telepített katonaeleme utolsó (Mezô)Õr, és (Mezô)Keszü... Jenô a dobokai, Keszü a kolozsi, Megyer talán a tordai várhoz tartozott... Doboka elsô ispánja István királynak közeli rokona volt. A vár már elôbb is fennállhatott, mint a Zsombor nemzetség központja. Doboka a Zsombor nemzetség rokonsági körébe tartozott. Erdély története, I. kötet, 260. old. Akadémia Kiadó, 1986, Budapest A finnugorok aránya a mai magyarságban 4,6 százalék, a törökös típusé az ötvenet is meghaladja. (...) Álmos, illetve Árpád honfoglalóinak bejövetelekor a Kárpátmedence sûrûn lakott volt. Ez a népesség elsôsorban az avarokhoz köthetô, szintén elsôsorban török megjelenésû volt, de lehetett itt még a hun birodalom népeibôl, és valószínûleg itt voltak a székelyek ôsei is. Tehát a mai népanyagunk ôsének mintegy fele már itt volt a 896 táján történt honfoglalásunk idején. Dr. Csihák György a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke, a Magyar Nemzet 1994. április 7-i cikkébõl, idézi Kövesdi Kiss Ferenc László Gyula professzor kettôs honfoglalására utalva, sejtette, hogy a hunmaradékok itt lehettek a Kárpát-medencében az Árpád vezetése alatti Honfoglaláskor. Megnyugtató volt a feltevés, amit egyre többen fogadnak el. Ki tudja bebizonyítani, hogy a hunok visszavonulásakor nem maradtak itt néptöredékek. Ezt a lehetôséget a Mezôség kitárt karral kínálta a maga megszámlálhatatlan tavaival, tórendszerével, amelyekbôl ma is még sokat láthatunk. Jóllehet egyre csökken a számuk az állandó lecsapolásokkal, gondozatlanságokkal. A parton lakók siettetik is a kiszáradást, mert zöldséges kertecskét alakíthatnak maguknak, lásd Katona, Cege, Ombuz-völgye tavainak szûkülését, s a parti lakók mosolyát: már szénát, kórét is lehet tárolni a kiszáradt meder szélén. Nos, a Marha Sándor, Marha Ferencek nevei mit sejtetnek? Nem napjainkban használatos nevek. Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang! 14
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 15 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Az Erdélyben is lezajló államalakítás folyamatában Makkai Gergely tudós megvilágítása szerint nem kis szerepe volt az erdélyi és ezen belül a mezôségi táj otthonos, megélhetést biztosító ökológiai viszonyainak, amelyet eleink messzemenôen meg tudtak becsülni. Pusztai eredetük, a természettel való állandó kapcsolattartásuk a mértékletesség nemes ösztönét oltotta vérükbe. (...) Az erdélyi Mezôség ebben az idôszakban a szerencsésen egymásra talált ember és táj harmonikus együttélésének iskolapéldája volt. 3 Szolnok-Doboka Megye 19. századi monográfusa az itt élt különbözô népcsoportok letelepedését állapítja meg a helynevekbôl: Amint a vármegye általános története elmondja, a magyar királyság gazdasági okból hatolt a Szamos vidékére, melynek szláv lakosai sóbányászatot ûzve, a Szamoson s a Tiszán szállították le terményeiket. Királyi birtokok alakultak a Szamos vidékén, melynek nevét Solnik Szolnok alakban az érkezô magyarok is megtartották a terület megnevezésére, s a Szamosfolyót és mellékfolyóját a maguk nyelvén Sajónak nevezték, a mi (Sav-jó) kifejezésünk szintén a terület geológiai típusából nyeri eredetét. íme tehát, a topographiai nevek összefüggése a népek egymásutánjára milyen megbízható kalauzul szolgál. Sok idô telt, míg a szolnoki terület megalakulásáról írott emlékekbôl alkothatunk képet magunknak. A 12. század vége az az idôpont, midôn az elsô helynevekrôl van tudomásunk. Ezek a mai Szent-Egyed, 1173 1196- ban Wesscel* vagy Vascuteleke de Sancto Egidio, Igalia vagy Zenth-András, Doboka, Mohaly, Devecser (kis és nagy), Kendermart, Paptelke, Füzestelke a legrégibb oklevélben, mely a mai gróf Wassok ôseinek adományozott birtokokkal foglalkozik. Utánuk következnek a 13. században: Kozárvár 64(1205 35), Deésvár (1236), Désakna (1236), Czegô (Czege-teleke 1243), Pujon (1265), Décse, Jenô, Csoboló (Csobolótelki), Böktelek, Csépán-telke (1269), Aranyos- Szász-Móricz (Mow-rucz 1278), Kecsed, Kentelke, Lozsárd, Darvas (1279), Felsôtôk (1280), Csicsó és Retteg (1283), Néna és Beke (1288), Szék, Bálványos, Lápos, Gerlahida (1291), Péntek, Kodor, Ormány, Szükerék (Szilkereke), Cseh, Deáki (1294), ôs (1294) és Kétnyires (1298). Ez volt vármegyénk topographiája a 12. és 13. században. Mit magyaráznak e helynevek? Hogy vármegyénk lakosságát az itt talált szlávokon kivül (Retteg, Pujon, Néma, Doboka szláv jelentésû helynevek) a XII. század folyamán magyarok képezték, akik a szlávokat assimilálva, az elsô maradandó társadalom alapját vetették meg; e társadalom alakulásához járultak a szászok (Flandrenses), akik II. Géza korában (1141 1161) lépnek fel Erdélyben. A Mezôség középkori gazdagsága A középkorban a vízterületek védelmi célokra történô alkalmazása közismert. A mezôségi tavak vonatkozásában ilyen irányú feljegyzéseket nem találunk ugyan, de számos jel arra mutat, hogy ôket is létezésük egy bizonyos szakaszában hasonló célokra is alkalmazhatták. Erre abból lehet következetni, hogy a természetes terepakadályok hiányában a kor hadászati gyakorlatának megfelelôen az ellenség elôretörésének lassítására jó lehetôség volt a völgyek vízzel történô elárasztása. Tereptani szempontból erre ideális lehetôséget szolgáltattak a csaknem párhuzamosan haladó, többnyire észak-dél irányú patakvölgyek, amelyekben a duzzasztásokban összeálló tófüzérek egy több védelmi vonalból álló gyepûövezetet képeztek. (...) 15
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 16 A magyar törzsek hatalmas állatállománnyal érkeztek a mezôség területére, amelynek létfontossága volt az ivóvíz kérdése. Továbbá abban az idôben az ásott kút ismeretlen volt. Így emberi használatra a forrásokat, az állatok számára a folyó- illetve állóvizet használták. A mezôségi folyóvizek természetes állapotukban nem elégítették ki az állatállomány ivóvízszükségletét, de a dugások felduzzasztották ôket, és így rövid idô alatt számos tófelületet alakítottak ki a legelészô csordák közelében. A tóalakítás másik okát a halászatban kell keresnünk. Eleink halászattal már az ôshazában foglalkoztak. Vándorlásaik során több halásznéppel is kapcsolatba kerültek, akiktôl a halfogás legkülönfélébb formáit sajátították el. Mikor az új hazába értek, elég hamar felfedezték a mezôségi patakvölgyekben rejlô duzzasztási lehetôségeket, tófelületet alakítottak ki, és ezekben tudatos halgazdálkodást folytattak. (...) A lakosság foglalkozásában a földmûvelés és állattartás mellett a halászat játszotta a legfontosabb szerepet. Mivel a tóvidék az egész középkoron át nemcsak a helyi lakosság, hanem a vizektôl távol esô területek szükségleteit is ellátta. A magyarok által lakott területek halbôségét egy korabeli 1300-as leírás Norvégia után Európa összes királyságai között a legkiemelkedôbbnek tartja. Makkai Gergely: Az Erdélyi Mezôség tájökölógiája, 30 31. o. A késôbbi háborúk, a tatár és kun betörések, a török elleni harcok, majd a Habsburg megtorló hadjáratok és az oláh betelepítések szinte megfordították a nemzetiségi arányokat Erdély több területén, de köztük különösen a Mezôségen. A mûvelôdéstörténész Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek címû összegzô munkájában így ír errôl a folyamatról: A középkori zord idôk teremtették meg az erôddé alakított és várfalakkal körülvett templomokat. De ezek sem tudták megmenteni a népet a nagy vérveszteségtôl és sok templomot a felégetéstôl. A veszteségek egyik következménye, hogy amíg kezdetben alig ismerték a vegyes településeket, és a nép vallás szempontjából is egységes volt, a 13. századtól a pusztává lett vagy meggyérült lakosságú településekre keleti szertartásúakat telepítenek. Ez a folyamat különösen a nagy török hadjáratok korában erôsödik, amikor a Balkán a török felvonulás útjává válik nyugat felé. Ez a folyamat négy évszázadon keresztül folytatódik, amikor a jobbágy nélkül maradt nagybirtokosok betelepítéssel próbálták pótolni a munkaerôhiányt. Ez magyarázza, hogy a Székelyföld, ahol nem volt általános a nagybirtok, miért tudta majdnem mindenütt tisztán megôrizni településeit. Ezzel szemben a Ma- 16
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 17 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA u Mezõség kapuja, Víz-szilvás Keletre néz a táj Buzán ros, a Szamos-mente, a Mezôség, valamint a nagyobb, gyakoribb és korai támadásoknak kitett Dél-Erdély, a Szászföld nem tudta kiheverni veszteségeit. Verancsics Antal szerint 1550-ben az addig egy vallású három nemzet (Siculi, Hungari, Saxones) aránya Erdélyben az összlakosságnak egy-egy negyedét teszi ki, vagyis összesen a lakosság háromnegyedét képezi. (Chonographia Transsylvaniae) Két évszázad múlva ez az arány negatív értelemben teljesen megváltozik. Ebben talán részes az is, hogy ezalatt a nép vallási egysége is felbomlik. 4 Dr. Kós Károly a Mezôség éghajlatáról, mezôgazdaságáról imént idézett munkájában a következô összefoglaló megállapítást teszi: A környékre a ligetek voltak jellemzôk. Egyébként a dombvidék vegetációja sztyeppei jellegével tûnt ki, és azzal, hogy Erdély fô éléstára volt! Az agrártörténész Makkai Gergely fájdalmas adatokat tár fel a mezôségi magyarság pusztulásáról: Erdély valamennyi tájegysége közül a legnagyobb arányú népességcsere a Mezôségen következik be. A jelenségnek szerteágazó politikai, gazdasági, társadalmi okai vannak. Mint ismeretes, ezen a területen összpontosult a korabeli Erdély nagybirtokosságának a zöme. A XIII. századi tatárdúlás, majd az ezt követô nagy török hadjáratok korában, amikor a balkán a török felvonulás útjává válik a nyugat felé, a Mezôség egyike azon vidékeknek, amelyre mindenfelôl török és tatár betörések zúdulnak, és tizedelik a népességet. A lakosság rohamos pusztulását a ránk maradt írásos forrásokból, hûen egész helységszintig, követni tudjuk. Így 1601 és 1603 között Mihály vajda és Basta támadásainak idején Vasasszent-gotthárd csaknem teljesen elpusztul. Vasasszentivánon két család, a Beszterce vidéki Besenyôn 14 család éli túl a pusztulást. 1643-ban Aranyosszentmiklóson 5, Boncnyíresen 2, Buzán 4, Centén 5, Feketelakon 5, Kjerlésen pedig egyetlen család sem maradt meg. Az 1661. évi hadjáratban a Kajántó környékérôl a templomba menekült lakosságot a tatárok az ostrom után lemészárolták. A terület elnéptelenedését fokozták az osztrák csapatok XVII. század végi dúlásai, az 1703 1711 közötti kuruc labanc háborúskodás, és különösen az 1708-tól több évtizeden át pusztító fekete halál néven ismert pestis és egyéb járványos betegségek. 5 17
_Polisz 101 naj070123 5.qxd 1/24/2007 2:50 Page 18 A mezõségi táj Az Erdélyi-medencének azt a részét, ahol a lejtôkön a mezôségi agyag bukkan elô és az agyag formái és élete túlnyomó, azt nevezzük Mezôségnek. Élesen el nem határolható terület, de körülbelül a Maros és a Kis-Küküllô és a Nagy-Küküllô vidékéig terjed ki. Fátlansága különösen jellemzô, ezért kapta a Mezôség elnevezést. (489. old.) A medence vizei négyfelé csorognak ki a medencébôl. Legnagyobb vízterülete van a Marosnak, azután a Szamosnak, jóval kisebb az Oltnak és egészen kicsi kis darabot csapol le a Sebes-Körös. A városi teraszokat vastagon fedi a kavics. 15-20 méter magasak és helyenként igen nagy kiterjedésûek. Ezeken vannak a városok és falvak. A városok legnagyobb része a városi terraszon épült. Ugyanezeken vannak a falvak, rendesen a terasz peremén, hogy a falunak legyen rétje az alluviumon, szántója a teraszon és erdeje, gyümölcsöse, esetleg szôlôje a hegyoldalon. (490. oldal) A völgyoldalaknak igen érdekes és rendkívül jelentôs tüneménye a suvadás. Ez a tünemény döntô jelentôségû a medence életére, és sajátságos, hogy eddig egyáltalában nem értékelték, eredményeit félremagyarázták, a legtöbben észre sem vették. Suvadásnak nevezzük az agyaglejtôk lecsúszását. A völgyek közt fennmaradó fennsík darabok lejtôinek végzetesen káros mozgása ez. A völgyoldalak mezôségi agyagból vannak, a hegytetôket leginkább a kemény szármáciai homokkô vékony lapja takarja. Emiatt nem keletkezik normális lejtô, hanem a védôlap sokáig ellenáll a lepusztulásnak, az alatta lévô agyagot pedig átáztatja a talajvíz, s akkor a fedôlap egy darabja elszakad, s a lejtô lecsúszik. A fedôlap meredek szakadékkal tekint le a lecsúszott tömegre. Ezt nevezi a nép szakadásnak. Alatta plasztikus lávafolyás vagy gleccserjég módjára lefolyik, és alul szétterjed. A kemény takaró egyes darabjai a suvadás felszínén merész halom alakjában emelkednek ki, azelôtt minden író preisztarikus halmoknak tekintette ôket. A suvadó területeket nemigen lehet mûvelni. Elhagyatott legelô területek ezek, mert ha mûvelés alá veszik, s eltávolítják a gyeptakarót, akkor még könnyebben átázik az agyag, azonnal megindul a suvadás. Régente teraszozták az ilyen területeket, s ezzel a suvadás folyamatát nagyon hátráltatták. Amióta az oláhok beözönlöttek a Mezôségbe, a teraszos földmûvelést elpusztították, legelôvé alakították, hogy a lejtôt elsimítva kukoricát (erdélyiesen törökbúzát) termesszenek rajta. Az ilyen oldal aztán egy-kettôre lesuvad. Vannak völgyek, amelyekben egyáltalán lehetetlen a földmûvelés.(493. oldal) A mezôségi tájképek dezolátusak. A suvadás és napégette halmokon alig van egy-egy bokor, fenn a fennsíkon is csak a peremeken marad a legeltetés miatt. A kis mellékvölgyek fenekén hajdan sok száz halastó csillogott, ma azok is elpusztultak, víztelen, napégette pusztaság mindenfelé. Csak ott látni meredekebb lejtôket, kellemesebb vonásokat, ahol a mezôségi agyag rétegei közt kemény tufarétegek vannak, mert ezek megakadályozzák a suvadásokat, s néha egészen meredek, függôleges falú szakadékokat lehet látni, s ezek körül fák nônek. (496. old.) A hegyoldalakon mindenütt látni, hogy hajdan Erdélyben terraszosan mûvelték a földeket, mindenütt biztosan ki lehetett mutatni, ahol a suvadások tönkre nem tették. De a terraszos mûvelés ma csak a magyarok és szászok lakta területeken van 18