II. felvidék Felvidék

II. felvidék Felvidék II.

KiS - KÁRPÁTOK Trencsén Nagyszombat K I S - F Á T R A N A G Y Nyitra Pozsony Léva Galánta Dunaszerdahely Vajdahunyad C S A L L Ó K Ö Z Komárom Zsolna Turócszentmárton - F Á T R A M A G A S Besztercebánya A L A C S O N Y - TÁT R A Zólyom Rimaszombat Losonc Késmárk Lőcse Eperjes Varannó Igló Dobsina Kassa Rozsnyó - T Á T R A Bártfa Nagymihály Ungvár K Á R P U Á T R K A J N A A A L J Munkács II Cseh/szlovákiai magyar cserkészet Hűség Istenhez, hazához, NEMZETHEZ és embertársakhoz

Kezdetek 1913 1918 Szlovákia mai területén 1913-ban indult meg a magyar cserkészet még a Magyar Cserkészszövetségen belül - a Zászlónk 1913. január 15. számában közölt írás alapján. A szerző Radványi Kálmán, egy tanár volt, aki Táborba fiúk! című írásával hódította meg az akkori diáksereget Komáromban is. A magyar cserkészet már addig is sokat köszönhet több, felvidéki származással rendelkező vezetőjének és szimpatizánsának. Megemlíthetjük itt Szilassy Aladár gyermekorvost, aki 1910-ben a Budapesti Református Egyesületben kezdeményezte a cserkészet megszervezését, és így lett ő a magyar cserkészet egyik első vezetője. Akárcsak Králik Lászlót, aki 1909- ben lefordította és Nagybecskereken megjelentette az alapító könyvének a több mint 200 oldalas kivonatát magyar nyelven, s ő volt az angol scout kifejezés magyar megfelelőjének, a cserkész szónak a szülőatyja. Sorolhatnánk még tovább, de akit mindenképp meg kell még említeni, az Izsóf Alajos. Ő volt a Zászlónk című lap akkori főszerkesztője, aki munkatársaival a Zászlónk oldalain ismerteti és terjeszti a cserkészet eszméit Magyarországon, de ő volt a parancsnoka a később bemutatásra kerülő legendás cserkész Vági Tutajútnak is. Karle Sándor - A Felvidéken elsőként megalakult révkomáromi csapat alapítója Az 1907-s indulást alig két évvel követően tehát Magyarországon már megjelentek a cserkészet eszméi, ahogy az az előző füzetünkben is olvasható volt. A mai Szlovákia területén fél év előkészület után 1913. május 23-án alakult meg az első cserkészcsapat Révkomáromban, a Bencés Gimnáziumban. Parancsnoka Karle Sándor tanár volt. A kezdetekről így ír Beszédes Lajos, a felvidéki magyar cserkészet legendás alakja A Komáromi cserkészet 15 éves története 1913-1928. című kiadvány oldalain: Magvetőnk a Zászlónk című ifjúsági lap. Már tizedik évfolyamában 1912. és 1913. években hozott néhány ismertető cikket az angol boy scouts -okról, melynek olvasásakor csak sajnálattal állapítottuk meg, hogy milyen jó dolguk is van az angol diákoknak: tanáraik törődnek velük az iskolán kívül is, szünetnapjaikon együtt járnak kirándulásokra, a nagy vakációban együtt táboroznak és önként tettük fel magunkban a kérdést: meg tudnánk e ezt mi is csinálni? Természetesen nem szakasztott úgy, mint az angolok, hanem úgy komáromiasan: kirándulásokat tenni a Partosra, csónakkal az ószőnyi szigetre, Almásra, Monostorra, bebarangolni az Erzsébet-szigetet. Nem kell sokat töprengenünk, már meg is adtuk a választ: Igenis, meg! A mi kedves Zászlónk sem elégedett meg azzal, hogy a mozgalmat csak általánosságban ismertesse. Mindig határozottabban írt a cserkészet magyar viszonyokra való alkalmazhatóságáról, s bebizonyította, hogy nálunk is mehet a cserkészet, sőt lennie kell és az 1913. évi január 15-i számában cikket írt egy tanárember, akit attól kezdve lelkem legigazibb barátjának tartok: Radványi Kálmán. Ez volt a cikk címe: Táborba fiúk! Hogy mekkorát dobbant erre a szózatra mindenikünk szíve, leírni sem tudom, csak azt mondhatom, hogy az első öröm mámorából való felocsúdás után, remegve a tenni vágyó örömtől, kezünk összetalálkozott testvéreinkével, szótlanul fogadtuk meg, hogy mi is cserkészekké leszünk! Abban az időben, mikor e férfiú a komáromi gimnáziumban megkezdte a pályafutását, új idők jeleit láttuk. Észrevettük, hogy bennünket, diákokat is észrevettek. Hiszen a Zászlónk kiadása, a fokozottabb egyesületi élet az iskolában, a nagy diáktömegek összevonása, a gyakori közös kirándulások a szeretve tisztelt Karle tanár úr vezetésével mind arra mutattak, hogy a diák és a tanár régebbi rideg viszonya lassanként elmosódik a múló idő hátterében és kialakul helyette egy másik, szívélyesebb, emberiesebb viszony, amit még akkor nem tudtunk megnevezni, csak önfeledten éreztük lelkünkön jótékony hatását: a vezető viszonya cserkészéhez. Szeretetére szeretetünkkel válaszoltunk. Rábíztuk lelkiéletünknek minden titkát, megosztottuk vele örömünket és aggodalmunkat. Lázas cserkészmunkánk felett örömös, tevékeny napok múltak el. A Zászlónk hozta cserkészanyagot egy olvasásra tudtuk. Ha lehetett, a gimnázium udvarán ki is próbáltuk. Nem felejthetek el egy képet, mely még ma is sokszor lelki szemem elé kerül, ha a múltba viszszanézek: az első sátrunk bambuszbotjaira kötött iskolai portörlő ruhákkal, mint zászlókkal próbáltuk a mórzézást. Ez újdonság volt. A nagy udvar népe rögtön két pártra is szakadt. Az egyik hozzánk közelebb álló: a cserkészpárt és távolabb a hatalmas többség, a gúnyosan mosolygó és szellemesnek éppen nem mondható megjegyzéseket felénk dobáló ellenzék. Mert akkor nem volt ám mindenkinek az a cserkész, mint ma. Nem igen kaptunk sok biztató bátorítást arra senkitől sem, hogy csak folytassuk a cserkészetet, sőt, ahol lehetett, éreztették velünk, hogy megkülönböztetett figyelemben van részünk, amely nem volt mindig jóakaró is. Nekünk akkor, amikor a kezünkbe fogtuk a bencés gimnázium udvarán a morzezászlót, nem voltak fontosak a mellékkörülmények: cserkészeknek készültünk, igazi jó cserkészeknek. És az ott morzézó cserkészújonc karjában ott volt a csapat testi és lelki ereje, ott volt az ifjúság céltudatos energiája és ott volt a mi kis cserkészünk szívében a szebb és boldogabb jövő megalapozásának erős, mindent Radványi Kálmán Táborba fiúk! című cikke Zászlónk, 1913. átható vágya és meg nem alkuvó akarata. De nemcsak a magunkban bízó erő tartotta izzásban a lelkünket, hanem az a jóleső, meleg, biztató szeretet is, melyet a felljebbvalóink részéről tapasztaltunk. A bencés gimnázium értesítőjében többek között az alábbiakat olvashatja az érdeklődő: A főigazgatótól kapott május 1-i szünnapot jól felhasználta a csapat. Mint amolyan vérbeli vizi-cserkészek a csónakázásban gyakoroltuk magunkat. Napi jó cselekedetünk volt különösen érdekes e napon: a komáromi Erzsébet sziget felső részén a fák és madarak napját ünneplő elemistákat csónakáztattuk meg. A mintegy 85 kicsi nagy boldogságára és örömére. (Ifjúsági Testnevelés) Május 23 án dr. Papp Gyula az Országos Cserkész Őrszem Szövetség adminisztratív főtitkára levélben köszöni meg a szives meghívást az első magyar csónakkeresztelőre. A már előbb leírottak szerint, valamint e levélből meg kell itt állapítanunk azt a történelmi igazságot, amelyre büszkének kellene lennie minden komáromi cserkésznek: Komáromban volt az első magyar vizi cserkészcsapat! A csapat azonkivül, hogy részt vett 1913-ban az első magyar vízi mozgó (tutaj) táborozáson, érintkezésbe lépett Karle Sándor útján a szövetséggel. Karle kidolgozta a vízicserkész különpróba anyagát és mi kaptuk meg először a magyar cserkészek közül az evezős jelvényeket, így Karle vezetésével a komáromi cserkészek alapították meg a magyar vízicserkészetet. Máshol ez olvasható: Június 11-e kultúresemény napja: Megjelent a Jókai könyvnyomda r.t. nyomásában a Cserkész-nótáskönyv tetszetős kis füzet, a dalokkal amelyeket Karle Sándor főgimnáziumi tanár, a komáromi cserkészet megteremtőjének vidám cserkészei énekelni szoktak, amikor kirándulnak a szabadba. A tutajnótákon kívül van benne egészen új komáromi születésű nóta is. 6 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 7

Mint a fentiekből is kitűnik, a komáromi cserkészek már a kezdetekkor szívvel-lélekkel melléálltak a cserkészetnek, és ez az elkötelezettség hatotta át a következő évtizedek vállalásait is a felvidéki magyar cserkészet érdekében, hisz a komáromi csapat rangidőségét is felvállalva számos alkalommal volt kezdeményezője, vezetője a felvidéki magyar közösség életében, számos vezetője kiemelkedő feladatot vállalt el nemcsak a felvidéki cserkészet, hanem az egész magyar közösség részére is. 1913-ban további két csapat alakult még, mindkettő Pozsonyban. 1914-ben további csapatok alakultak, a következő településeken: Rimaszombat, Losonc, Léva, Rozsnyó, Besztercebánya, Eperjes. Ezek azonban kevéssé tudták tevékenységüket kibontakoztatni, mert közbeszólt a háború. Korabeli újságcikkek szerint a felvidéki cserkészek is bekapcsolódtak a háború alatt a sebesültgondozásba, adománygyűjtésbe, egyéb karitatív munkákba. A felnőtt vezetők egymás után kapták a behívókat. A csapatok fennmaradását a 13-16 éves őrsvezetők, segédőrsvezetők látták el sikeresen. A háború végére szinte teljesen magukra maradtak a felvidéki magyar csapatok. Mielőtt rátérnénk az ezt követő időszak eseményeire, még meg kell említenünk, hogy a Magyar Cserkész Szövetség legnagyobb vállalkozásában, az 1913-s vági tutajúton a felvidéki magyar cserkészek képviseletében a komáromi fiúk is részt vettek egy tutajjal. Bővebben a vállalkozásról előző füzetünkben már olvashatott a Kedves Olvasó, most csak röviden összefoglaljuk a történéseket. Az utolsó békeév nyarán, 1913. július 4-én Budapestről indult egy csapat fiú vonattal a történeti Magyarország északi A komáromi csapat Turul tutaja Vági tutajújt 1913 tájaira, a Vág menti Kralovánba, azzal a céllal, hogy onnan a sebes zúgókkal, örvényekkel teli Vágon tutajokkal jöjjenek le Komáromig. A 105 fiatal vasúton ment Alsókubinba. Továbbindulás előtt misét hallgattak, majd a vármegye alispánja búcsúztatta őket. Kralovántól hat hatalmas tutajon cserkészkedtek 17 napon át. A parancsnok, Izsóf Alajos így összegezte a tanulságokat:,,megtanultuk tisztelni, ami nagy, óvakodni attól, ami félelmetes, szeretni azt, ami jó. És ezt nem úgy tanultuk meg, 1 Az első pozsonyi alapító parancsnoka az a legendás Hornyák Odiló tanár volt, aki pár éves érsekújvári működését követően Ipolyságra került. Az ö nevéhez fűződik az az ipolysági cserkészkereszt, mely 1938-ban az elsőként ledöntött cseh-magyar határsorompóból készült, s ma a Magyar Cserkészgyűjtemény része. Megtekinthető Gödöllőn, a Városi Múzeum épületében. hogy valaki mondta, azt úgy szívtuk be az ózondús fenyvesi levegővel, átszűrődött a pórusainkon, végigrezgett idegeinken, vérünkké lett. A hat fenyőfa tutajon 105 fiú táborozott. A Vezér tutajon zöld liliomos zászló lengett, utána következett a Sasok tutaja, majd a Fecskéké, a Vadgalamboké, a Turuloké és végül Sólymoké. A tutaj közepén volt a szabadtűzhely, mellette egy deszkabódé hálóterem gyanánt, odébb az ebédlő és az éléstár. Mozsárágyúk dörgése közepette indult a flotta. Hamarosan jött az életveszélyes sztrecsnói szoros. A szakadó eső ellenére is magas volt a jókedv. Július 10- én napsütésben kötöttek ki Zsolnán. A tutajok ki voltak világítva, őrtüzek rőzséi pattogtak a susogó víz dalolását színezve. Majd tovább a 300 km-es vízi úton. A 17 nap alatt töméntelen volt az élmény, felejthetetlenül sok a kaland. Egy szárazföldi kirándulás mesés szurdokok között, majd lélegzetelállító izgalmak a tarajos hullámok tetején, s mindennap finom ételek, bőséges uzsonnák. És tiszta tekintetű, egymásért dolgozó, egymást szerető, kemény magyar fiúk jókedvű dalolásai, játékai. Voltak nagy cserkészgyakorlatok is, pl. Trencsénteplicen, díszbevonulások a trencséni és a beckói várba, színielőadások Pöstyénben, vendégeskedés Vághosszúfaluban, végül megérkezés július 21-én Komáromba. Ez volt az első nagyszabású magyar cserkész-mozgótábor. Új országban helyt állni magyarként Az 1918-as politikai eseményeknek betudhatóan működő cserkészcsapat csak Rimaszombatban és Komáromban volt. Ahogy előző füzetünkben is említettük, a trianoni békediktátum 1920. június 4-én a történelmi Magyarországot megsemmisítette, s ezzel a Magyar Cserkészszövetséget is több részre szakította. Csehszlovákiához 61 633 km 2 -t került 3 517 568 lakossal. Az utódállamokba került csapatok jelentős részében tovább folytatták a magyar cserkészetet, ahol lehetett, nyíltabban, ahol nem lehetett, ott titokban, Antonín B. Svojsík - gimnáziumi tanár, a Csehszlovák cserkészszövetség alapítója a nevelési célokban különös hangsúlyt fektetve a magyarságnevelés fontosságára. A megmaradt magyar csapatoknak 1920-ban semmilyen központi szervezetük nem volt, fennmaradásukat csupán az tette lehetővé, hogy testgyakorló körök szakosztályaiként működtek. Antonín B. Svojsík prágai gimnáziumi tanár 1920-ban megalapította a Csehszlovák Cserkészszövetséget (Svaz junáků a skautů Republiky Československé RČS). A magyar cserkészcsapatok később ide (vagy a YMCAba) léphettek be, hogy biztosíthassák működésüket az akkori Csehszlovákiában. A losonci fiú- és leánycsapatot egyaránt vezető Scherer Lajos 1921. ápr. 3-án szervezte meg az első csapatközi megbeszélést, melyen rimaszombati, rozsnyói és pozsonyi cserkészek vettek részt. Itt kimondták egy csehszlovákiai magyar szövetség megalakításának igényét, ki is dolgozták az alapszabály tervezetét, melyet azonban a Cs. K. Szlovenszkói Teljhatalmú Minisztériuma 1923. jan. 27-i keltezésű levelében elutasít. A csehszlovákiai magyar cserkészek létszáma 1921-ben 555 fiú és 115 lány. Közben folyamatosan alakulnak cserkészcsapatok a Felvidéken. (1921: Pozsony, Eperjes, Kassa, Komárom-lány, Rozsnyó, Zólyom, Léva; 1922: Pozsony) Ezek javarészt ekkor még szövetség, fedőszerv híján úgy tudtak életben maradni, hogy iskolai testgyakorlókörök szakosztályaiként működtek. 1923-ban a Csehszlovák Cserkészszövetség vezetése határozatot hoz, hogy csehszlovákiai magyarok is beléphetnek szövetségükbe. Ezzel a lehetőséggel a csapatok élnek is. Kísérlet történik munkás- és gazdacserkészcsapatok felállítására is. Több sikeres kezdeményezésről is tudomásunk van. 1925-ben Prágában megalakul a főiskolások Szent György Köre. Ebből nőtt ki aztán később a Sarló néven ismertté vált baloldali ifjúsági mozgalom. A Szent György Kör mellett meg kell említeni még a Magyar Akadémikusok (értsd: főiskolások) Keresztény Körét és a Prohászka Ottokár Köröket, melyeknek szintén voltak cserkészkötődéseik, erre azonban itt nem térünk ki. 8 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 9

Kultúrtörténeti adalékként érdemes itt megjegyezni, hogy mivel Csehszlovákiába ebben az időben nem lehetett magyarországi könyvet behozni, ezért a csehszlovákiai magyar cserkészek számára a kiadványokat egy berlini kiadó, a Ludwig Voggenreiter Verlag állította elő, ugyanakkor több felvidéki magyar cserkészvezető (pl. Scherer Lajos, Bucko Emil) is itt publikálta a cserkészszakkönyveit. 1926-ban rendezik a csehszlovákiai magyar cserkészek első csapatközi táborozását Liptószentivánon, júliusban, de ennél sokkal lényegesebb számunkra, hogy ugyanebben az évben a svájci Kanderstegben rendezett Nemzetközi cserkészkonferencián a csehszlovákiai és magyar cserkészvezetők aláírják a Kanderstegi Egyezményt, mely szabályozza a csehszlovákiai magyar csapatok tevékenységét. Előzménye, hogy a Szent György Körökben tevékenykedők sanyarú helyzetükre rámutatva levelet intéztek a cserkészet alapítójához, Robert Baden-Powellhez. Válaszul a világmozgalom főcserkésze saját kezűleg írt levélben értesítette a megszületett egyességről a Szent György Kört. Ez többek közt kimondja, hogy: bárhol alakulhat magyar csapat, mely a Csehszlovák Cserkészszövetség tagja lesz, a tisztek csehszlovák állampolgárságú magyar nemzetiségű emberek lehetnek, a csapatok belső nyelve a magyar, a kinevezést a központ végzi, de a csapat javaslatára, a magyar nemzetiségű csapatok jogosultak egy titkár delegálására a CS. Cserkészszövetségbe. E jogokat többé-kevésbé tiszteletben tartották, (ez egyedi esetekre nem térünk ki) ez azonban anyagi segítséget nem jelentett a magyar csapatok számára. Ez évben megalakulnak az első falusi cserkészcsapatok Negyed és Farkasd községekben, sajnos ezek akkor még nem voltak életképesek, rövid ideig tudtak csak működni. A Mi Lapunk szervezésében a cserkészek már 1925-ben elkezdték felismerni a falusi nép körében rejlő kincseket, 1925 őszén szerte az országban (Szlovenszkóban) mesedélutánokat szerveztek, később néprajzi gyűjtéseket szerveznek. Ezt tekintjük a felvidéki magyar regöscserkészet kezdeteinek. Ezt a lehetőséget ismerte fel a Zászlónk is, amikor ezt a felvidéki magyar törekvést ismertette a megmaradt magyarországiakkal 1926-ban, s amit ott a harmincas-negyvenes években mozgalommá terjesztettek ki Karácsony Sándorral az élen. Felvidéki magyar cserkészeink 1927-ben (s azóta is mind a mai napig) már egész évben foglalkoznak a regöscserkészettel, elsősorban Losonc, Pozsony és Érsekújvár cserkészeinek köszönhetően.,,a regösök cserkészfiúk 2, akik csoportosan keresik fel az egyes falvakat, összegyűjtik a falu apraja-nagyját és mesélnek nekik, Minden csapatnak vagy egy körzete, azzal tartja fenn az összeköttetést. Valamelyik nyáron indult a regösség, mégpedig vándorlások útján Ki a falvakba! Mesélni, nótákat tanítani, játékokra taníta a falusi fiúkat, de nem átplántálni a városi cserkészetet. írta Arady Zsolt 1927-ben. A csehszlovákiai magyar cserkészek már A Tábortűz c. cserkészlap 2. száma, címlapján BiPi felvidéki magyarohkoz írt levelével a húszas évek végén regösfüzetet is kiadtak Vetés címen, Balog Edgár szerkesztésében. A Csehszlovák Cserkészszövetség szlovenszkói főparancsnoksága 1928-ban Pozsonyba tette át a székhelyét, szeptember 7-én pedig Krendl Gusztávot bízta meg a magyar szakosztály titkári teendőivel. 1929-ben Szepestamásfán tartja a magyar cserkésztanács a vezetői táborát. Itt kimondják, hogy A Mi Lapunk már nem felel meg arra, hogy az alosztály hivatalos lapja legyen. Ez a lap, melyet Scherer Lajos szerkesztett (1921-1932) volt tkp. az egyetlen életképes magyar ifjúsági lap a Felvidéken, s a magyar alosztály hivatalos közleményei is itt jelentek meg. Azonban a lap irányvonalát egyre inkább a balos Sarlósok kezdték megszabni, így az egyre radikálisabbá vált, s nem feltétlenül képviselte a cserkészet irányvonalát. Ekkor sok szülő nem fizette elő, így 1932-ben megszűnt, helyét a Tábortűz vette át. Ennek első száma 1929-ben jelent meg. Ugyancsak ebben az évben Krendl Gusztáv lemondott titkári teendőiről, helyette az érsekújvári Mrenna Józsefet választották meg. Ekkor 776 magyar cserkész volt. Időközben az alapításának 15. évfordulóját ünneplő komáromi cserkészek az 1928-s szepestamásfalvi kéthetes táboruk után Bíró Lucián főparancsnokkal Zsolnára utaztak, s két tutajjal megismétlik a 15 évvel azelőtti cserkésztutajtábort. Ahogy a Tábortűz 1930/31-s naptára beszámol arról: a cserkészeszme egyre hódít. Csehszlovákiában is hatalmas lendületet vett, évről-évre szaporodik a A Komáromi csapat egyik tutaja a vágon 1928 2 A regös cserkészet létrehozása a huszadik század harmincas-negyvenes éveiben a magyar cserkészet egyik meghatározó, komoly tömegeket megmozgató kezdeményezése volt. MCSSZ-ben a kezdetei Karácsony Sándor nevéhez fűződnek, aki felismerte a népi kultúra fontosságát az akkori Csehszlovákia magyar cserkészei, a Szent György Kör tagjai munkássága által. Hisz a trianoni békeszerződés által elcsatolt Felvidéken eszméltek rá először az értelmiségiek, hogy az elnemzetlenítés a magyar szó gátlásával kezdődik, és a lelki kincsek, a népi kultúra szétszórásával, kilúgozásával válik teljessé. Ha a magyar falvak népe elfelejti ősi, szép dalait, ha már nem tud egyetlen népmesét sem, ha szégyelli ezredéves szokásait, ha padlászugba rejti népviseletét, áldozhat ugyan hamis ideológiák látszólagos egyenlőségelvének, megszűnik magyarnak lenni. Ráébredtek a falujárás-regölés fontosságára (szokásokat, dalokat, meséket gyűjtöttek, jellegzetes tárgyakat rajzoltak le, a helyiekkel beszélgetve tanultak, eredményeiket a nyilvánosság elé tárták). Így alakult ki a magyar cserkészek nagysikerű regösmozgalma. A regösség fő jellegzetessége, hogy a népi kultúra iránt érdeklődő fiatalok megfelelő műveltség birtokában elmentek az ország egy-egy vidékére, ahol gyűjtöttek. A gyűjtött anyagot megtanulták, s abból válogatva azt elő is adták a helybelieknek, mintegy tükröt tartva, hogy saját értékeiket viszontláthassák. Kezdetben a tevékenység súlypontja a szellemi néprajzra, azon belül is a népdalra és néptáncra helyeződött. Nem véletlen, hogy a hetvenes években indult magyar táncházmozgalom is a regös cserkészetben jelöli meg elődjét. A regös munka gerincét ma is a népdal és a néptánc képezi, a cél azonban általánosabb lett: a szellemi és tárgyi népi kultúra megismertetése, megszerettetése, elősegítése annak, hogy néprajzi örökségünk mindennapi életünk részévé váljon, így a regös munka tematikailag a népdalra, néptáncra és kismesterségekre épül. 1932-ben a világ főcserkésze, Baden-Powell az angol öregcserkészeknek is melegen ajánlja a regölést (angolul brenting) amely boldogabbá teszi az embereket, nagyobbá a cserkészmozgalmat és szebbé az országokat. 10 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 11

A Magyar Alosztály kapuja szláv jamboree -n Prága, 1931 cserkészek száma, amit a statisztikai adatok is bizonyítanak. 1929-ben a Csehszlovák Cserkészszövetségnél leigazolt csapatok taglétszáma Szlovenszkón 2547. Ebből csehszlovák 1592; magyar 832; német 123. Fél évére rá a gyarapodás: csehszlovák 317; magyar 159; német 29. A magyar csapatok létszáma városonként így oszlott meg akkor: Eperjes: 54; Érsekújvár: 232; Ipolyság: 29; Komárom: 138; Losonc: 66; Pozsony: 238; Rimaszombat: 15; Rozsnyó: 60. Kassán és Rimaszombat többi csapatában ekkor szünetel a cserkészet, másrészt több új csapat (Dunaszerdahely, Nagymegyer, Eperjes, Igló, Galánta, Léva, Szenc, Gölnicbánya, Lőcse, stb.) alakulása és leigazolása azonban csak a következő időszakban történt meg. 1931-ben a Csehszlovák Cserkészszövetség szlovákiai kerületének vezetőségében a tisztújítást követően a szlovenszkói magyar cserkészek képviselője Mrenna József titkár lett. Ez évben Prágában rendezték meg a szláv jamboree-t, az első Közép-Európai Dzsemborit, ahol a csehszlovákiai magyar cserkészek mintegy 80-an, Mrenna József parancsnoksága alatt vesznek részt. Az itt megrendezett versenyeken az 5. helyen végeznek. Ezt követően Szklenófürdőn lánctábort rendeznek. A vezetőképzés ebben az időben az ún. Erdei Iskolákban történt. A Csehszlovák Cserkészszöv. eltérően a magyartól nem ismert külön őrsvezetői és tiszti tábort, hanem itt, egységesen képezték a 18. életévüket betöltött vezetőket. Beszédes Lajos 1931-ben maga is részt vesz a szlovák Erdei Iskolán, majd, mivel látja, hogy a kétnyelvű képzés, ill. a tolmácsolás nem hatékony, megszervezi a magyar Erdei Iskolát, tehát őt tekinthetjük a felvidéki vezetőképzés atyjának. 1932-ben a magyar cserkésztanácsülés, ahol Mrenna József országos cserkésztitkárrá újraválasztásán kívül a jelenlevők szakcsoportokat létesítenek. A szakcsoportok élén egy-egy cserkésztiszttel, mint előadóval: kiscserkészek (Marczell Zoltán, Pozsony), középiskolások (Havas Beszédes Lajos A felvidéki, magyar csekészvezetőképzés atyja A közép-európai cserkésztalálkozókat a Visegrádi országok nemzeti cserkészszövetségei szervezik kétévente. A II. Világháború előtt Prágában és Spalaban rendezték meg (mindkét alkalommal részt vettek a felvidéki magyar cserkészek is), majd a rendszerváltást követően elevenítették fel ezt a hagyományt. Ezek keretei között lehetőség van arra, hogy a kisebbségi cserkészszövetségek önálló kontingensekkel jelenjenek meg, ahol megmutathatják az értékeiket, bevéshetik jelenlétüket és munkájukat a közvélemény tudatába. A rendszerváltást követően csak az SZMCS küldött külön kontingenst a TATRACORra, az ORBIS-ra és a ConCordia 2010-re, minden alkalommal nagyon pozitív visszhanggal. A többi kisebbségi szövetség számára viszont a 2010 augusztusában Budapesten megrendezésre került ConCordia 2010 közép-európai cserkésztalálkozó nyújtott kiváló lehetőséget. Ennek házigazdája a MCSSZ volt. Vilmos, Losonc), főiskolások (Janson Jenő, Pozsony), iparos- és gazdacserkészek (ifj. Schubert Pál, Léva), leánycserkészek (Willand Jánosné, Érsekújvár). Ugyanitt véglegesítették a felvidéki magyar cserkészeknek a gödöllői cserkészvilágtalálkozón való részvételét is. Mrenna József A csehszlovákiai magyar cserkészek titkára, később főparancsnoka Az 1933-as gödöllői jamboree nagy lökést ad a csehszlovákiai magyar cserkészetnek, melynek gerincét továbbra is a középiskolai csapatok adják, de tovább terjed a gazda- és iparoscserkészet is. 1934-ben sikerül tető alá hozni az első magyar Erdei Iskolát, Feketevízen (Tátra), majd 1935-ben Brogyányban a másodikat. Ez évben Lengyelországban Spala ad otthon a lengyel nemzeti cserkésztábornak, melyen részt vesz mind a Csehszlovák Cserkészszövetség, mind a Magyar Cserkészszövetség több száz fővel, s ezáltal ez volt a második Közép-Európai Dzsembori. A csehszlovák cserkészkontingensének 500 tagja közt természetesen ott voltak a felvidéki magyar cserkészek is, 46 fiú és 8 leánycserkésszel. 1936-ban a Csehszlovák Cserkészszövetség már 58 688 tagot tartott nyilván, természetesen nagyrészt Csehországban. Ebből 2 339 a magyar cserkész, mely az összlétszám 4%-a. Az önállóságuk kérését amit más nemzetiségeknek eleve megadtak - a szlovákiai országos parancsnokság sorra elutasítja, így pl. nem engedélyezi a Szlovákiai Magyar Cserkészek Központjának megalakítását sem. Pünkösdkor a cseh(szlovák) cserkészet huszonöt éves jubileuma alkalmából nagyszabású cserkészünnepély a pozsonyi vaskutacskai völgyben 1400 résztvevővel. Ekkor Beszédes Lajos már mint a szlovák (!) Erdei Iskola vezetője szerepel. Ugyanebben az évben sikerül kiadni a Cserkészkézikönyvet is. 1937-ben az ötödik, hollandiai jamboree-n Beszédes Lajos vezetésével vesz részt a magyar alosztály kontingense. Ekkorra már újabb és újabb településeken indulnak csapatok (pl. Párkány, Vágsellye, Komáromszentpéter, Perbete, Pozsonypüspöki, Pered, Deáki, Szőgyén, Tardoskedd, Vereknye, Vághosszúfalu, Somorja). 1938. február 20-án tartja utolsó ülését a magyar cserkésztanács. Itt Mrenna József országos főparancsnok lett. Szeptemberben még megjelenik a Tábortűz utolsó száma, majd a területvisszacsatolások nyomán a felvidéki magyar csapatokat igazolja a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ), s annak keretei között működnek a továbbiakban. Kettészakadva A Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága Felvidéken kettő cserkészkerületet állított fel, a komáromi és kassai cserkészkerületet. 1938 őszén az MCSSZ saját csapatainak a csapat létszámához mért példányszámban Hazatérő Felvidék c. kis füzetet küldött szét, mely jövedelmét a felvidéki cserkészek jelvényekkel és cserkészsajtóval való ellátására szánta. 1938. december 4-6. között Felvidékszerte 34 helységben 57 felvidéki cserkészcsapatot látogattak meg a MCSSZ cserkészei 41 gárdaegységben. Összesen 3000 cserkész vett részt ezeken a látogatásokon. Elsősorban azért, hogy a felvidéki cserkészektől kivegyék a magyar cserkészfogadalmat. A gárdaegységek és a meglátogatott felvidéki cserkészcsapatok cserkészei 1938. december 31-ig emlék szalagjelvényt viselhettek a cserkészingen, közvetlenül a Hungária jelvény alatt, a jobb ingzseb alatt. A szalag nemzetiszínű, rajta 1938. december 4 5 6. felírás szerepelt. 1939. január 14-n Budapesten a Magyar Cserkészszövetség a szlovenszkói magyar cserkészvezetők közül hat talpig cserkészt választott az Országos Intéző Bizottság tagjai közé. Mátray Makovics Jenő festőművészt (Rimaszombat), Kvakovszky László polg. isk. tanárt (Beregszász), Mrenna József gimn. igazgatót, az szlovenszkói magyar alosztály főparancsnokát (Érsekújvár), Hornyák Odiló tornatanárt (Ipolyság), Vilkovszky Armand banktisztviselőt (Kassa) és Bíró Lucián bencés tanárt, a Tábortűz szerkesztőjét (Komárom). Május folyamán az MCSSZ döntést hozott egy Felvidéki, azaz a Pro libertate emlékérem megalapításáról a Felvidék visszacsatolásának egy éves évfordulója alkalmából bronz és ezüst változatban. Az emlékérem megalapításáról és adományozásának szabályzatáról az 1939. június 1-ei körlevél számol be, és október 27-től a Magyar Cserkészszövetség azoknak a vezetőknek adományozza, akik a kisebbségi magyar cserkészet érdekében átlagon felüli, kimagasló érdemeket szereztek. 12 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 13

1939. július 5 20. között került sor a balatonföldvári Hazatérés cserkésztáborra elsősorban felvidéki és kárpátaljai cserkészek részére. Ugyanakkor a táborban részt vettek lengyel cserkészek is. Augusztusban Gödöllőn került sor Pax-Ting elnevezéssel az első cserkészleányvilágtáborra. Kassai, pozsonyi, rimaszombati, valamint további felvidéki magyar csapatok leánycserkészei is részt vettek rajta. Összlétszám 10 000 fő volt, ebből 4000 volt a külföldi leánycserkész 32 leánycserkész-szövetséget képviselve. Ezekben a hónapokban ismerték meg a Kis-Magyarország cserkészei a felvidéki magyar cserkészek különleges különpróbáját, a Három Sastoll különpróbát. Ennek lényege, hogy az egyén rátermettségét, kitartását és állóképességét teszik próbára három napon keresztül. Egy teljes napig egy szelet kenyéren és fél liter vízen kell élnie a tábor szokásos életét, majd egyedül kell eltöltenie a természetben egy további teljes napot. Általában ekkor is böjtöl a próbázó, mint előtte való nap. Végül harmadik nap az önuralom napja, amikor a tábor szokásos életét kell élnie a közösségével együtt, mialatt egy árva szónak sem szabad elhagynia ajkait. Aki mindezt kibírta, megkapta az érte járó felvarrót. Ezt aztán legalább büszkén viselhetett tulajdonosa annak idején, mint ahogy azt ma is teszik cserkészeink. A szlovák földön maradt magyar cserkészcsapatok is tovább működtek 1941-ig. A működéshez szükséges jogi alapot 1939 áprilisában rendezték, amikor hivatalosan is megalakul a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Aixinger László és Klatt Aurél vezetésével. Tagjai a pozsonyi Kiskárpátok, a Virágvölgyi Katolikus Kör (BKK), a pozsonypüspöki Szent László, a vereknyei Szent Imre, a vereknyei Szent Erzsébet, a főrévi csapat, továbbá Nyitra környékéről két-három és Szepességről (Késmárk, Igló) három cserkészcsapat. Országos főparancsnok ifj. Dr. Aixinger László lett. Ez év augusztusában vezetőképző tábort is rendeznek Rózsahegyen, melyet gr. Esterházy János, a későbbi felvidéki mártírpolitikus is meglátogat. Ám 1940-ben a fasiszta Szlovákia Iskolaügyi Minisztériuma rendeletet ad ki, melyben megtiltja a tanulóifjúságnak, hogy bármilyen cserkészcsapat tagjai legyenek. Az iparos és gazdacserkészcsapatok még fennmaradnak rövid ideig, ám az iskolai csapatok megszűnnek. 1940 nyarán pedig a belügyminisztérium nem hagyja jóvá a SZMCS alapszabályát, így az megszűnik. Ismereteink szerint utolsóként a Kiskárpátok leánycserkészcsapat szűnik meg, 1941-ben. Még 1939-ben az MCSSZ egy II. Nemzeti Tábor szervezését is elkezdte, melyet Felvidékre, Krasznahorkára terveztek 1940-re, a magyar cserkészet 30. évfordulója alkalmából, sajnos a háborús idők miatt nem sikerült megvalósítani. (Az I. Nemzeti Nagytábor 1926-ban volt megrendezve a Budapest melletti megyeri dombokon.) 1941-ben a magyar cserkészek, így Felvidéken is táborba szálltak, az ún. Csakazértis! táborokba. A II. Világháború alatt 1942-ben igaz szerény körülmények között, de még megünnepelték az MCSSZ megalakulásának 30. évfordulóját is. Bujdosó cserkészként A második világháború után, mikor a felvidéki magyarság kollektív jogfosztottság áldozata, csak szláv csapatok alakulhatnak, ők is csupán 1948-ig, azonban tudjuk, ezekben működtek magyar cserkészek is. Az itthon maradt magyar cserkészek választhattak: vagy beléptek a szláv csapatokba, vagy a titokban találkoztak. Volt még egy választás: a hallgatás. A csehszlovák csapatokban szívesen fogadták az egykori magyar cserkészcsapatok neveltjeit, akik mint tisztek igen jól beváltak. Bujdosó cserkészekként a kassai cserkészek 1950-ig működtek illegalitásban, a Művész Bábszínház megalakításával bábszínháznak álcázva. 1946-ban Zsitva Albert Köbölkúton újraszervezi a csapatot, de esélye nincs, ahogy más településeken, az 1950-s évek elején nekik is fel kell hagyniuk ezzel a mind veszélyesebb tettel. Immár teljes illegalitásban, túristaként kiránduló köbölkúti cserkészek 1950-es évek Érdekességként jegyezzük meg, hogy a korabeli szemtanúk beszámolói szerint az ország első CSEMADOK 4 helyi szervezetének alakulásán Érsekújvárban a helyi magyar cserkészek teljes létszámban képviselték magukat. Az ekkor megválasztott Csemadok elnök ki más is lehetett volna, mint egy köztiszteletnek örvendő cserkészvezető Tatárik Emil nyugalmazott tanító személyében. A Prágai Tavasz nyomán 1968-ban cseh és szlovák csapatok alakulhatnak, ők is csak két évig működhetnek. Ekkor a CSEMADOK foglalkozik a felvidéki magyar cserkészet újraindításával, de nem jár sikerrel. Rövid ideig Tardoskedden elkezdi működését ugyan egy magyar cserkészcsapat, de az is hamar megszűnik hatósági nyomásra. Az ismételt betiltást követően pedig a husáki normalizációs éra ellehetetlenít minden kísérletet. A felivédki és a menekült lengyel cserkészek egy csoportja a Hazatérés táborában Balatondöldvár, 1939 júlusa 4 Csemadok, azaz a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületeként alakult meg, miután enyhült a légkör a magyar nemzetiségűek jogfosztottságát követően. Már indulásakor elsőrendű feladatának tekintette a haladó hagyományok őrzését és ápolását, a folklórgyűjtést, a népnevelő tevékenységet, egyszóval arra törekedett, hogy a tömegekben felkeltse a művelődés és a kultúra iránti igényt, hiszen a kultúra lényege: harmóniát teremteni a szenvedélyek és a vágyak között. A szlovákiai magyarság, így a legtöbb egykori felvidéki magyar cserkészvezető is a kulturális hagyományok ápolásának folytonosságát a Csemadok szervezeti keretén belül látta el. 1949-s év végéig a Csemadok helyi szervezeteinek száma 63-ra, tagjainak száma 3800-ra emelkedik. 14 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 15

Az SZMCS egy olyan non-profit szervezet, amely a gyermekek és fiatalok nevelésével foglalkozik, célcsoportja a szlovákiai magyar fiatalság, elsősorban számukra van kidolgozott nevelési programja, de felnőtt tagjai is vannak Cserkészek alkotta SZMCS felirat cserkésznap 2009 Újjáalakulás A rendszerváltást követően 1989-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség legendás alakja, Bodnár Gábor kezdeményezésére beindul Felvidéken is a szervező munka. 1990. február 9-én megalakult a SZMCS előkészítő bizottsága, Dunaszerdahelyen, majd március 11-én újjáalakult a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS), mint polgári társulás. 1990. április 6-n megtörtént a szövetség hivatalos bejegyzése a Belügyminisztériumban, majd a Kulturális Minisztérium engedélyét követően 1990 júniusában megjelent a Cserkész c. cserkészlap első száma, mely azóta is rendszeresen megjelenik évi 10 alkalommal. Mára az MCSSZF közös lapjává vált, az egyetlen nyomtatásban megjelenő magyar cserkészlap az SZMCS kiadásában. Az SZMCS egy olyan non-profit szervezet, amely a gyermekek és fiatalok nevelésével foglalkozik, célcsoportja a szlovákiai magyar fiatalság, elsősorban számukra van kidolgozott nevelési programja, de felnőtt tagjai is vannak. Cserkészek országszerte megtalálhatóak, ezért a szövetség kicsi egységekre, cserkészcsapatokra oszlik az ország településein. A szövetség működtetését szinte kizárólag önkéntesek végzik. Az újjáalakuláskor a nulláról kellett kezdeniük az akkoriaknak. Hatalmas segítséget kaptunk a KMCSSZ-től. Az elmúlt két évtized alatt a legszerényebb számítások szerint is legalább tizenötezren tettek magyar cserkészfogadalmat Felvidéken, csapataink több ezer tanyázást és táborozást szerveztek. Megvalósítottunk 21 őrsvezetőképző, 18 segédtisztképző, 15 segédőrsvezetőképző, 9 kiscserkészvezetőképző és 5 vízivezetőképző tanfolyamot. A gondok és hullámvölgyek ellenére a mozgalom ma is töretlen és erős alapokon áll. Az elmúlt időszak során és ma is a legnagyobb értékeink a mély meggyőződésből fakadó önkéntesség, vezetőink önzetlen tenni akarása, az, ami hétről hétre, az összejöveteleink alkalmával előbbre viszi a magyar cserkészmozgalmat Felvidéken. 2010-ben emlékévet ültünk az újjáalakulás 20. évfordulója és a magyar cserkészet 100. évfordulója alkalmából, 2011-ben aktívan kivettük részünket a népszámlálás előtti felvilágosító kampányból a magyar nemzetiségűek önazonosságának vállalása érdekében, nyáron pedig megrendezzük 4. össz-szövetségi nagytáborunkat Ipolynyéken több mint 500 résztvevővel. Célkitűzésünk a szlovákiai magyar gyermekek és ifjúság valláserkölcsi magatartását, testi és szellemi képességét fejleszteni kívánó nevelés a cserkészet eszméinek szellemében, továbbá a cserkészeszmék továbbvitelének és megtartásának támogatása felnőtt korban is. 5 Közép- és Kelet-Európában elsősorban lengyel és ukrán kisebbségi cserkészek működnek a magyar kisebbségi cserkészszerveken kívül. A lengyel működés a magyarhoz nagyon hasonló, jelenleg Litvániában, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Csehországban és nyugati szórványban (emigrációban) működik lengyel kisebbségi cserkészszövetség. 2011-ben a szövetség több mint 1 100 tagja 36 cserkészközösségben működik Dél-Szlovákia magyarlakta helységeiben, Pozsonytól egészen Királyhelmecig (többek között: Pozsonypüspöki, Csenke, Fél, Dunaszerdahely, Bős, Nádszeg, Nagymegyer, Révkomárom, Érsekújvár, Nyitrageszte, Léva, Ipolyság, Fülek, Szepsi, Kassa, Királyhelmec). Tagjaink korosztály szerinti felosztása: kiscserkészek (7 10 év között) cserkészek (10 15 év között) rovercserkészek (15 20 év között) felnőttcserkészek (20 60 év között) öregcserkészek (60 év felettiek) Nevelési módszerünk Az SZMCS valláserkölcsi alapon dolgozik, előtérbe helyezve a személyes példaadást. Célunk az, hogy jellemes, sokszínű, de teljes embert neveljünk ki, aki a megszerzett tudását, kifejlesztett képességeit az élet minden területén tudja majd kamatoztatni. Mindezt minden egyes fiatal esetében egyéni módszerrel és hozzáállással érjük el. Nevelésünk fontos alappillére a cserkészmódszer, mely a következő elemekből áll: a kisközösségi (őrsi) rendszer, fogadalom és törvények, a cselekedve tanulás, azaz a saját tapasztalaton, megfigyelésen alapuló ismeretszerzés, folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok főként a természetben a magyar kultúra ápolása, különös tekintettel népi hagyományainkra. Mindezt a Cserkészösvényen I II. című kiadvány, az SZMCS próbakönyve segíti. Az SZMCS próbarendszerében elvárt tudásanyag jelentős része megtalálható benne. Nevelőmunkánk sikerének könyveljük el azt, hogy 1997-ben a Rákóczi Szövetség gr. Esterházy János Emlékérmet adományozott az 1. sz. gr. Esterházy János vezetőképző csapatunknak, majd 2007. augusztus 1-jén a világ cserkészeinek Centenáriumi Jamboree-ja alkalmából a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma pedig Teleki Pál Érdemérmet adományozott a 95. éves Magyar Cserkészmozgalomnak, a magyar ifjúság határokon átívelő összefogása, nemzetnevelő munkássága, áldozatos helytállása a cserkészek 100 éves világszervezetében, magyarságszolgálata elismeréseként. Rendezvényeink: A cserkészet gerincét a heti kiscsoportos találkozók, az ún. őrsi összejövetelek alkotják. Ez a kiscsoport általában 6 8 hasonló életkorú tagból áll, élükön egy szakképzett vezetővel. A heti összejövetelek mellett rendszeresen nagyobb programokat is szervez a helyi cserkészcsapat, hol csak tagjai számára, hol más csapatokkal összefogva. A kisközösségekre épített heti nevelőmunkát rendszeresen régiós és országos rendezvényeink egészítik ki, melyek színhelyei egyforma lehetőséget biztosítva minden csapat számára az ország különböző pontjai. Országos akadályverseny és métabajnokság Felvidéki cserkészek regöstalálkozója Lelkigyakorlat Betlehemi békeláng staféta Cserkészbál Vetélkedők (történelmi, egészségügyi, stb.) Cserkésznap Rovertúra Vezetőképző tanfolyamok Konferenciák Közgyűlés Vezetőképzés: A szövetségen belül megközelítőleg 350 fiatal és felnőtt vezető végez szabadidejében heti rendszerességgel térítésmentes nevelőmunkát. Vezetőjelöltjeink szakképzettségét az évente megszervezett vezetőképző tanfolyamok biztosítják, melyek korosztályt és funkciót megkülönböztetve a következők: Segédőrsvezető-képzés Őrsvezetőképzés Kiscserkészvezető-képzés Segédtisztképzés Cserkésztisztképzés az MCSSZF-vel közösen Vízivezető-képzés Motivációs tréningek 16 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 17

A szövetségen belül megközelítőleg 350 fiatal és felnőtt vezető végez szabadidejében heti rendszerességgel térítésmentes nevelőmunkát. Vezetőjelöltjeink szakképzettségét az évente megszervezett vezetőképző tanfolyamok biztosítják Szakcserkészet: Vízicserkészet Az SZMCS keretein belül szervezett formában 2000 óta folyik vízicserkész munka. A vízicserkészet a hagyományos cserkészmunka mellett, annak kiegészítőjeként működik. 2 3 havonta rendeznek különféle akciókat: hétvégi vagy hosszabb vízitúrákat, vízi táborokat, ill. a felszerelés karbantartására ún. barkácshétvégéket. Regöscserkészet Az SZMCS újjáalakulásától fogva hangsúlyt helyezett a felvidéki regöstevékenységekre, de ez a tevékenységünk csapatainknál tudatosabban 2005-től, az első FELCSER (Felvidéki cserkészek regöstalálkozója) megrendezésétől folyik. Ernyőszervezeteink: Az SZMCS a következő hazai és nemzetközi ernyőszervezetek alapító tagja: Rada mládeže Slovenska /Szlovák Ifjúsági Tanács/ (RMS) Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) Magyar Cserkészszövetségek Fóruma (MCSSZF) Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) Keresztény Ifjúsági Szálláshelyek Szövetsége (KISZSZ) Vezetőségünk az újjáalakulástól máig: Főcserkész: Bartal Károly Tamás Tiszteletbeli elnökeink: Gábor Bertalan, Lőrincz János ( ), Orosházi Lajos ( ) és Paxy László ( ) Elnökök: Hodossy Gyula (1990 1991), Ajpek Gabriella (1991 1994) Ügyvezető elnökök: Hodossy Gyula (1991 1994, 1995), Maitz László (1994), Magyar Ferenc (1995), Vitéz László (1995 2007), Csémi Szilárd (2007 ) Szövetségi Cserkésztanács (azelőtt Intéző Bizottság, ill. Országos Cserkésztanács) elnökei: Szőke István (, 1991 1993), Massányi Lajos (1993 2003), Török András (2003 ) Központi vezetőink 2011-ben: Tisztség Név Elérhetőségek SZCST elnök Török András torok.ondrej@zsr.sk SZCST tagok Balogh Katalin bkati007@gmail.com Bartal Zoltán bartalz@gmail.com Esse Bálint balkie99@hotmail.com Gálik Zoltán zgalik@yahoo.com Reitzner Henrik henrik.reitzner@lhsystems.com Uher Rudolf uher2@post.sk Ügyvezető elnök Csémi Szilárd csemi.szilard@szmcs.sk, +421(0)915/465224 Mozgalmi Vezetőtiszt Asztalos Zoltán asztalos.zoltan@gmail.com Vezetőképző Vezetőtiszt Kocur László Jogtanácsos kocur.laszlo@gmail.com Somogyi Marianna marianna@stonline.sk Külügyi felelős Bánó Anna banoanna@gmail.com Ellenőrző biz. elnöke Ajpek Gabriela ajpek@real-net.sk Ellenőrző biz. tagjai Ravasz Renáta ravaszovarenata@gmail.com Ficza Péter ficzap@gmail.com Fegyelmi biz. elnöke Szász Krisztián szasz@minor.sk Fegyelmi biz. tagjai Eke Győző Nagy György nagyuri@gmail.com SZMCS papjaiból, lelkészeiből álló nem formális csoport, vezetője: Zsidó János Központ címe, elérhetőségei: Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Központi Iroda Nám. Svätého Štefana 6. (I. emelet), SK-929 01 Dunajská Streda http://www.szmcs.sk, E-mail: szmcs@szmcs.sk Telefon: +421(0)31/5527121, Mobil: +421(0)918/512292, Fax: +421(0)31/5521042 Bázisaink: Dunaszerdahely A Szövetség székháza, itt található az SZMCS központi irodája és a helyi cserkészcsapat otthona, továbbá a BiPi kft. cserkészboltja és a SZAKC dunaszerdahelyi irodája is. Palást A vezetőképző központ, részei az Ivánka kastély turistaszálló és a Beszédes Lajos cserkészpark. Ipolynyék Mrenna József cserkésztanya és a Csali-völgyi rét. Torna Iparos kaszinó épülete, műemlék. Fülek Kohári kúria felét használhatjuk, a füleki cserkészcsapat otthona és tanyázó hely. Rimaszombat A helyi cserkészcsapat otthona. Szepsi A helyi cserkészcsapat otthona. Szímő Vízitelep. A 7 áras területre állandó csónakházat szeretnénk felépíteni. Az ingatlanjaink nagy része nagyon puritán körülmények között használható csak, felújításra várnak. Bővebben: http://www.szmcs.sk/ingatlanok Forrásteremtés: Az éves működéshez szükséges anyagiakat többféle módon próbáljuk beteremteni, ezek elsősorban: tagdíjak, bérletek, pályázatok, támogatások, ajándékok, állami támogatások. Cserkészbolt: BiPi kft. Cserkészbolt, Nám. Svätého Štefana 6., SK-929 01 Dunajská Streda http://www.szmcs.sk, E-mail: cserkeszbolt@szmcs.sk Telefon: +421(0)31/5521047, Fax: +421(0)31/5521042 18 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 19

Lengyel-magyar együttműködés: Lengyel cserkészszövetségekkel 5 elindult egy együttműködési folyamat az MCSSZF kezdeményezésére. Az első lengyel-magyar kisebbségi konferencia 2008 őszén, Paláston a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség szervezésében valósult meg. Az együttműködés egyik fő pillére a közös fellépés a WOSM irányában, közös érdekképviselettel, a kisebbségi státus elfogadtatása érdekében. Mindkét fél célja: legitimizálni a saját kisebbségi cserkészetét a WOSM-ban. A találkozó zárónyilatkozatában megfogalmazottak alapján kérjük, hogy a kisebbségi cserkészszövetségek, nemzetiségi alapon az anyaországgal közösen legyenek WOSM tagok. Az első konferenciát megtisztelte jelenlétével a WOSM európai régiójának igazgatója is. A lengyel-magyar találkozók célja a hasonló tapasztalatok alapján történő együttgondolkodás, közös programok, táborok kialakítása és az egységes fellépés a WOSM irányába. Cél továbbá az is, hogy ezek a találkozók és együttműködések ne csak a kisebbségeknek szóljanak, hanem az anyaországok cserkészei is megtalálják benne a helyüket. Szlovenszkói magyar cserkészvezetők Ifj. Aixinger László A Pozsonyi Magyar Főiskolások cserkészcsapatának vezetője, a Tábortűz munkatársa. 1939-ben megalakítja a Szlovákiában maradt magyar cserkészcsapatokkal a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget, majd annak betiltásáig országos főparancsnoka. Beszédes Lajos (1898 1984) Jegyző, tanár, cserkésztiszt. 1913-ban lett cserkész a komáromi Turul csapatban. Belső munkatársa volt Mi Lapunk, később a Tábortűz c. cserkészújságoknak. Megszervezte a csehszlovákiai magyar cserkésztiszt képzést, ún. Magyar Erdei Iskolát. 1937-ben a hollandiai jamboreen a kis létszámú magyar küldöttség vezetője. Kivándorlása után Amerikában a híres Boys Town-ban tanított és cserkészcsapatot vezetett. Bekapcsolódott a Külföldi Magyar Cserkészszövetség munkájába is. Bíró Lucián (1898 1990) Bencés pap, tanár, cserkésztiszt, kerületi cserkészparancsnok. A Tábortűz megalapítója és szerkesztője. Számos cserkész, pedagógiai és katolikus könyv szerzője, illetve szerkesztője volt. 1925-1939 között a komáromi Jókai csapat parancsnoka. 1933-ban a gödöllői jamboreen a Magyar Alosztály küldöttségének vezetője Mrenna Józseffel együtt. 1937-ben állandó nyaralótelepet létesített Szklenófürdőnél az ifjúságnak. 1938-ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 1990-es újjáalakításában kivette részét, haláláig annak szellemi irányítója. Bottló Vince A nagymegyeri cserkészcsapat alapítója, majd parancsnoka. 1933-ban a gödöllői jamboreen a Magyar Alosztály küldöttségének tagja. 1934-ben részt vesz az I. Magyar Erdei Iskolán. 1934-től aktívan bekapcsolódott a Magyar Alosztály életébe, több közös programjának megszervezéséből kivette részét. Az 1935-ös lengyelországi (Spala) szláv jamboreen, 1936-ban Pozsonyban a csehszlovákiai magyar cserkészet 25 éves jubileuma alkalmából rendezett pünkösdi cserkésznapokon és az 1937-es hollandiai világjamboreen résztvevő szlovenszkói magyar küldöttség egyik vezetője. Freibesz Flóra A szlovenszkói magyar leánycserkészet egyik vezetőegyénisége. Pozsonyi cserkészparancsnoknő, rendszeresen publikál a Tábortűz oldalain a leánycserkészet gondjaival, irányelveivel összefüggésben írásokat. 1937-ben összeállítja a szlovenszkói magyar leánycserkészek próbarendszerét, illetve kidolgozza annak azon próbapontjait, amik eltérnek a Csehszlovákiai Cserkészszövetség anyagától. A próbarendszert, illetve annak kidolgozását a Tábortűzben 1938-ban publikálja. Hornyák Odiló Tanár, cserkésztiszt. A magyar cserkészmozgalom kezdeteikor elsők között szervezi meg 1914-ben a pozsonyi cserkészcsapatot. Az I. világháború után újjászervezi a csapatot, annak parancsnoka 1926-ig. 1921-ben Scherer Lajossal közösen összeállítják a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetség alapszabálytervezetét. 1928-ig az érsekújvári cserkészcsapat parancsnoka, majd az ipolysági cserkészcsapat cserkésztisztje és másodparancsnoka. 1938- ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába. Krendl Gusztáv A pozsonyi cserkészcsapat parancsnoka Hornyák Odiló távozása után 1931-ig, amikor távozik a pozsonyi csapatból. 1928-29 között a Szlovenszkói Magyar Alosztály titkára. Mrenna József (1880 1956) Tanár, iskolaigazgató és tanügyi főtanácsos, cserkésztiszt, a Tábortűz felelős szerkesztője. 1928-ban lett az érsekújvári Czuczor Gergely cserkészcsapat parancsnoka. 1929-től a szlovenszkói magyar alosztály cserkésztitkára, majd 1937-től főparancsnoka lett. 1933-ban a gödöllői jamboreen a Magyar Alosztály küldöttségének vezetője Bíró Lúciánnal együtt. 1938-ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába, egyúttal a komáromi cserkészkerület elnöke. 1945-ben Magyarországra távozik és Budapesten élt haláláig. Scherer Lajos (1874 1957) Tanár Losoncon. 1917-től 1931-ig a losonci fiúcsapat parancsnoka. 1919-ben leánycserkészcsapatot is alapít és vezet. 1921-től 1932-ig szerkeszti A Mi Lapunk ifjúsági és cserkészlapot, mely az egyetlen összekötő kapcsa volt a szlovenszkói magyar cserkészeknek 1929-ig, a Tábortűz megjelentetéséig.. 1921-ben kezdeményezője a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetség megalakításának, mely 1923. tavaszáig működhetett. Scherer az, aki továbbra is kapcsolatot tart mind a magyar csapatokkal, mind a Csehszlovák Cserkészszövetség vezetőivel 1928-ig, amikor is Krendl Gusztávot nevezik ki a Szlovenszkói Magyar Alosztály titkárának. Vilkovszky Armand Az 1920-as évek elejétől a kassai cserkészek parancsnoka. Ízig vérig cserkész, turista. A Magyar Alosztály több közös programjának megszervezésében részt vett. 1938-ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába. Wurm Gusztáv Losonci magyar cserkésztiszt, a Csehszlovák Cserkészszövetség Szlovenszkói országos főtitkára 1930-tól. Rendszeresen részt vett a Magyar Alosztály ülésein, hivatalából próbálta inkább kevesebb, mint több sikerrel előmozdítani a magyar cserkészet ügyét. 20 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 21

Impresszum Kiadta a Magyar Cserkésszövetség II. felvidék II. Felvidék I. A hőskor I. A hőskor A sorozat további füzetei: III. III. Édes Édes Erdély Erdély IV. Két háború közt Felelős kiadó Buday Barnabás csst. (16.) Főszerkesztő Csémi Szilárd (cst.) Kismedve az SZMCS ügyvezető elnöke Szerkesztők Csémi Ildikó Vadmacs, Csóka Zsuzsanna, Kukor Tamás, Kocur László, Ollé Tamás, Szabó Csilla. Művészeti vezető Sáfár László csst. (433.) Tervezőszerkesztő Láng András (950.) Korrektor Bokor Réka csst. (32. SZMCS) Az összeállítás során a Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye által rendelkezésünkre bocsájtott anyagok voltak felhasználva. A fényképek közül többet Kálmán László Jamboree, Danis Ferenc, Zsitva Albert Hosszú Nyíl és Mesiarik Marián bocsájtott a rendelkezésünkre. A Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség hivatalos gyűjteménye, s fenntartója a révkomáromi KUCKÓ polgári társulás. A kiadvány támogatója a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. www.szmcs.sk, szmcs@szmcs.sk V. Letörik a liliom A II. vh előtt 22 CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET VI. Fontos helyszínek 1989 után 1989 után CSEH/SZLOVÁKIAI MAGYAR CSERKÉSZET 23