Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is.

2 Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Lektor: Gál Veronika Szerkesztő: Pétery István Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-895-9 Dr. Pétery Kristóf PhD, 2012 Mercator Stúdió, 2012 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u. 17. www.akonyv.hu és www.peterybooks.hu T: 06-26-301-549 06-30-30-59-489

TARTALOM 3 TARTALOM TARTALOM... 3 ELŐSZÓ... 9 KEZDŐ LÉPÉSEK... 12 A program környezete... 13 A LibreOffice 3.4 rendszerkövetelményei... 13 Letöltési lehetőségek... 16 A program telepítése... 16 A program módosítása, eltávolítása... 19 A billentyűzet... 19 Az egér... 23 A program indítása... 25 A segítség... 31 A súgó tartalomjegyzéke... 33 A súgó tárgymutatója... 34 Keresés a súgóban... 34 A segéd... 36 Tippek... 36 Részletes tippek... 37 A névjegy... 37 A program szoftverkörnyezete, ablakai... 38 Az asztal... 38 Az alkalmazásablak... 39 Dokumentumablak... 41 Címsor... 43 A menüsor... 44

4 TARTALOM Állapotsor... 44 Az eszköztár... 44 Az eszköztárak megjelenítése... 49 Párbeszédpanelek és parancsok... 50 ÁLLOMÁNYKEZELÉS... 52 Üres adatbázis létrehozása... 53 Office fájlok megnyitása és mentése... 53 Meglévő dokumentum megnyitása... 56 Dokumentumok ismételt betöltése... 63 Fájlok szűrése... 63 Állományok keresése... 64 Fájltípusok... 70 Állományok lezárása... 72 A dokumentum tárolása... 72 Dokumentum-helyreállítás... 75 Állományok törlése... 76 Állományok tulajdonságai... 76 Állományok postázása, másolása... 77 A munkafüzet vagy részeinek exportálása... 79 Mentés weblapként... 81 Automatikus mentés... 81 Egyéb mentési beállítások... 82 A munka befejezése... 84 ADATBÁZIS-KEZELÉS... 85 Alapismeretek... 85 Adatbázis... 85 Adatmodell... 86 Adatbázisok tervezése... 86 1. lépés: Követelményelemzés... 88 2. lépés: Entitások, táblák meghatározása... 89

TARTALOM 5 3. lépés: Attribútumok, mezők megadása... 90 4. lépés: Azonosítók meghatározása... 91 Számláló típusú elsődleges kulcs... 91 Egyetlen mezőből álló elsődleges kulcs... 91 Több mezőből álló elsődleges kulcs... 92 5. lépés: Kapcsolatok meghatározása... 93 6. lépés: Teszt... 96 7. lépés: Adatbevitel és más objektumok... 97 Adatbázis létrehozása... 97 Táblák... 99 Tábla létrehozása... 100 Tábla készítése tündérrel... 100 Tábla létrehozása manuálisan... 106 A tábla szerkezete... 108 Mezőtulajdonságok... 109 Egyéni formátumok... 111 Indexek... 114 A tábla mentése... 116 Munka létező adatbázissal... 117 Megnyitás... 117 Lekérdezések... 118 Űrlapok... 118 Jelentések... 118 Adatbázis-tulajdonságok... 118 Műveletek adatbázis-rekordokkal... 120 Mozgás az adattáblában... 122 Rekord adattartalmának módosítása... 123 Adatmódosítás mentése... 123 Adattábla módosítása... 124 Betűtípus váltás... 124 Sormagasság beállítása... 126 Oszloptulajdonságok... 126

6 TARTALOM Oszlopszélesség beállítása... 128 Oszlop elrejtése és felfedése... 129 Adatbázis bezárása... 129 Objektumok bezárása... 129 Adatbázis mentése hordozható adathordozóra... 130 Adatbázis kezelése... 131 További műveletek adatbevitel nézetben... 131 Adatok rendezése... 131 Adatok szűrése... 132 Helyettesítő karakterek... 134 Importálás... 136 Tábla importálás Accessből... 137 Importálás Accessből létező táblába... 142 Importálás a vágólapon keresztül... 143 Tábla másolása... 144 Lekérdezések... 144 Új lekérdezés létrehozása... 144 Lekérdezés készítése tündérrel... 144 Lekérdezés készítése manuálisan... 150 Lekérdezés mentése... 154 Lekérdezés bezárása... 155 Lekérdezés átnevezése... 155 Lekérdezés megnyitása... 156 Lekérdezés SQL nézete... 156 Összesítő lekérdezések... 157 Űrlapok... 158 Űrlapok szerkezete... 158 Űrlapok létrehozása... 160 Űrlap létrehozása tündérrel... 160 Űrlap formázása... 165 Kép beszúrása fájlból űrlapra... 170 Űrlap mentése... 171

TARTALOM 7 Űrlap bezárása... 172 Űrlap átnevezése... 172 Űrlaptulajdonságok... 172 Űrlap megnyitása... 173 Rekordok kezelése űrlappal... 174 Rekord módosítása... 175 Jelentések... 176 Jelentések létrehozása... 176 Jelentés készítése tündérrel... 176 Jelentés megnyitása, előállítása... 180 Jelentés mentése... 182 Jelentés bezárása... 182 Jelentés átnevezése... 182 Jelentés módosítása... 182 Jelentések nyomtatása... 183 Oldalbeállítások... 183 Nyomtató beállítások... 184 Nyomtatási beállítások ellenőrzése... 188 Nyomtatás... 189 IRODALOM... 191

ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! A StarOffice a Sun által fejlesztett, a magánfelhasználók számára ingyenes, a gyártó honlapjáról letölthető irodai programcsomag. A komplex irodai alkalmazáscsomag minden, napjainkban, az irodákban előforduló feladat megoldását támogatja. Gombamód szaporodnak a számítógépek az irodákban és az otthonokban egyaránt. Szinte mindegyik személyi számítógépen az operációs rendszertől függetlenül megtalálható valamilyen irodai alkalmazáscsomag, például a Microsoft Office, a PerfectOffice, az OpenOffice vagy a könyvünk tárgyát jelentő StarOffice. A minden szokásos irodai tevékenységet felölelő, komplex programcsomagok piacán a Microsoft 1983-ban jelent meg a Worddel, 1985-ben az Excellel, a PowerPoint 1987-ben keletkezett. A programcsomag részei már ekkor igen nagymértékben kapcsolódtak egymáshoz. Az egyre újabb fejlesztések tudatosan törekedtek az együttműködés fokozására. A Microsoft ugyanakkor kisebb képességekkel, de igen használható olcsó irodai programcsomagot is kibocsátott MS Works néven. Az e programokban alkalmazott megoldások igen hamar kvázi szabvánnyá lettek, más fejlesztők is igyekeztek a kipróbált megoldásokat alkalmazni. Ennek igen eltérő szerepű programok esetében az lehet az oka, hogy az adott program kezelése sokkal könnyebben elsajátítható, ha a felhasználói környezet, illetve kezelői felület elemei már máshonnan ismertnek tekinthetők. Hamarosan megjelentek és szolgáltatásaikban egyre jobban megközelítették a vetélytársak (többek között a Corel, Novell, Sun) programjai is a Microsoft vezető irodai programcsomagjának lehetőségeit. Ezek közül kiemelkedik a StarOffice, amelynek különlegessége a magas fokú integráltság, az alkalmazási terület, a platformok széleskörűsége, illetve ingyenes elérhetősége.

10 ELŐSZÓ Szövegszerkesztője a professzionális funkciókkal, jellemzőkkel is rendelkező Writer, gazdasági-műszaki számítások, elemzésekhez használható eszköze a Calc, bemutatások, előadások látványos és hatásos segítője az Impress, adatbázis-kezelője az Adabas alapokon készített Base. Ezek mellett több hasznos kisebb programot is integráltak a rendszerbe, mint egy komplett internetböngészőt, határidőnapló kezelőt, vektoros rajzszerkesztőt és raszteres képszerkesztőt. A programok mindegyike többé-kevésbé írja-olvassa az általánosan elterjedt Microsoft Office 2000-es változatában és más konkurens szoftvertermékekben készített állományokat. A többé-kevésbé azért kell említenünk, mert ha nem használunk az MS Office-ban különleges szolgáltatásokat, extra függvényeket, mezőkódokat és dokumentumunk mérete is alatta marad a StarOffice-ban megengedhető legnagyobb méretnek (például MS Excel számolótábláknál az ott megengedhető 64535 sorral szemben nem hosszabb, mint 32000 soros), akkor az automatikus konvertálás rendszerint sikeres. Ha kudarcot vallanánk, akkor az importálandó (más Office változattal előállított, de a StarOffice-ba beolvasandó) állományokból távolítsuk el a hibák okát. A programcsomag saját grafikus felhasználói felülettel rendelkezik, amelyet a máshoz szokott felhasználó nehezen tud megszokni, de lassan meg lehet barátkozni vele. Ugyanis van néhány kimondottan kellemes szolgáltatása is (például az Explorer, a megtekintő vagy a súgóügynök). Külön érdeme a StarOffice programcsomagnak, hogy egyaránt fut az elterjedt Microsoft Windows és a LINUX, Sun Solaris operációs rendszerek alatt. A könyvben helyszűke miatt csak a legfontosabb alkalmazásokat tárgyaljuk (a szövegszerkesztést, a táblázat- és adatbázis-kezelést, a kép- és rajzszerkesztést, valamint a bemutatók készítését). A könyv szerkezete segít a StarOffice 5. 2 titkainak mind mélyebb megismerésében. Az első fejezetben írtuk le a program telepítésével, futtatásával, illetve a különleges, magas fokon integrált felhasználói felülettel kapcsolatos általános tudnivalókat. A következő fejezetek fokozatosan vezetnek be a programok használatába. Ezek már feltételeznek bizonyos a korábbi fejezetekben ismertetett

ELŐSZÓ 11 vagy a gyakorlatban megszerzett ismereteket, ezért a kezdők számára mindenképpen javasoljuk a könyv olvasását az első fejezetnél kezdeni. Minden további a StarOffice programcsomag tagjaival foglalkozó fejezet épít a korábbi részekben taglalt részletekre, fogalmakra, amelyeket az adott, általában az első előfordulási helyen magyarázunk meg. A leírtak megértéséhez és alkalmazásához különösebb számítástechnikai ismeretekre nincs szükség, elegendő a Windows 95, illetve NT operációs rendszerek vagy későbbi változataik alapfokú ismerete, de reméljük, haszonnal forgathatják a programcsomagot valamilyen UNIX változaton futtató felhasználók is. A könyvet ajánljuk azoknak, akik kényelmesen, gyorsan, tetszetős formában szeretnék elkészíteni adatbázisaikat, dokumentumaikat, bemutatóikat, táblázataikat, feladataikat és kapcsolataikat jól nyomon követhető formában kívánják rögzíteni, amihez ezúton is sok sikert kívánunk. Végezetül: bár könyvünk készítése során a megfelelő gondossággal igyekeztünk eljárni, ez minden bizonnyal nem óvott meg a tévedésektől. Kérem, fogadják megértéssel hibáimat. Szentendre, 2002. május Köszönettel a szerző.

12 KEZDŐ LÉPÉSEK KEZDŐ LÉPÉSEK Ebben a fejezetben a LibreOffice 3 változatának általános ismertetésére törekszünk. Bemutatjuk a program telepítését, kezelői felületének elemeit, a beviteli perifériák kezelését és az általános, állományokkal kapcsolatos műveleteket (a speciális vonatkozásokra később térünk ki). Az itt bemutatott alapszolgáltatások ismerete feltétlenül szükséges a program működtetéséhez. Itt ismertetjük a segítő és oktató rendszer alkalmazását is. Az ismertetés további részében dokumentumnak nevezzük a LibreOffice programmal előállított, lemezen tárolt állományt. A Base adatbázis-kezelővel különböző adatbázis-objektumokat használunk, miközben dokumentumokat, jelentéseket is előállítunk. Ezek az állományok is tartalmazhatnak bitképeket, címszerkesztővel készített grafikus szövegeket, képleteket, normál, szöveges bekezdéseket, alakzatokat, alakzatátmeneteket, hatásokat, szimbólumokat, kitöltéseket, táblázatokat, bemutatókat stb. A dokumentum formázása a végtermék megjelenésének alakítását jelenti (lapméretek és irányítottság, hasábok, igazítások, szegélyezés, karakterformák, a szöveg különféle kiemelése stb.). A leírásban a leütendő billentyűket keretezve jelöljük, például: Enter. Az egyszerre leütendő billentyűket (a billentyűkombinációkat) a következőképpen jelöljük, például: Ctrl+B, a funkcióbillentyűk jele: F1 F12. Az egyes menük parancsaira menü/parancsnévvel hivatkozunk, például: Fájl/Bezárás. Ha egy almenüre hivatkozunk, akkor az almenüt megjelenítő parancsot a következő módon írjuk le, például: Új. A parancsokat vastag betűvel írtuk. Ugyanígy vastag betűvel jelöljük a párbeszédpaneleken előforduló nyomógombokat is, például: Megnyitás, vagy Mégse.

KEZDŐ LÉPÉSEK 13 A program környezete Környezeten mindazon eszközök összességét értjük, amelyek egy program használatát lehetővé teszik. Ezek alapvetően két részre oszthatók: a hardverre (mint a futtató gép és a perifériák együttese) és a szoftverre. E két csoport egyes részei már nem is választhatók szét. Mindenesetre a vasat, azaz a számítógépet a szoftver, vagyis a programok üzemeltetik, vezérlik és szabályozzák működését. Ebben a részben a hardverkörnyezetet ismertetjük, a szoftverkörnyezetre és a kezelői felületre később, a program telepítésének leírása után térünk ki. Akkor már ugyanis a leírtakat követhetjük a számítógép képernyőjén, a program futtatása közben. A LibreOffice 3.4 rendszerkövetelményei A Windows 2000 és az ez utáni változatai, a különféle UNIX változatok, amelyek a LibreOffice futtatásának alapkövetelményei, 350 MHz-es Pentiumnál régebbi típusú processzort használó számítógépeken nem futnak, tehát az ilyen operációs rendszereket, környezeteket megkövetelő alkalmazásokhoz legalább ilyen gép kell. A számítógép típusát, összetételét alapvetően az operációs rendszer igénye szabja meg. Az alábbiakban ismertetjük a LibreOffice működtetéséhez éppen elégséges, illetve célszerűen megfelelő PCösszetételeket. Microsoft Windows Windows 2000 (Service Pack 4 vagy újabb), Windows XP, Windows 2003, Windows Vista, Windows 7 256 MB RAM (512 MB RAM ajánlott) Legalább 1,5 GB szabad lemezterület a letöltéshez és a telepítéshez (JRE-vel). A telepítés és az ideiglenes fájlok törlése után a LibreOffice kb. 500 MB helyet foglal. 1024 768 vagy magasabb felbontás 256 színnel Solaris: SPARC platform edition Solaris 10 OS vagy újabb

14 KEZDŐ LÉPÉSEK 256 MB RAM 450 MB szabad lemezterület X-szerver 1024 768 vagy magasabb felbontással és legalább 256 színnel Solaris: x86 platform edition Solaris 10 OS vagy újabb 256 MB RAM 500 MB szabad lemezterület X-szerver 1024 768 vagy magasabb felbontással és legalább 256 színnel Linux Linux kernel 2.6.18 vagy újabb, glibc2 2.5 vagy újabb, gtk 2.10.4 vagy újabb; 256 MB RAM (512 MB RAM ajánlott) 1,5 GB szabad lemezterület X-szerver 1024 768 vagy magasabb felbontással és legalább 256 színnel Gnome 2.16 vagy újabb a gail 1.8.6 és az at-spi 1.7 csomagokkal (ezek az akadálymentesítő funkciókhoz kellenek) vagy ezzel kompatibilis grafikus felület (pl. KDE, többek között). Mac OS X Mac OS X 10.4 (Tiger) vagy újabb Intel vagy PowerPC processzor 512 MB RAM 800 MB szabad lemezterület 1024 768 vagy magasabb felbontás 16,7 millió színnel Java A LibreOffice Javát igénylő funkcióinak használatához minimum 1.5-ös JDK-ra vagy JRE-ra van szükség.

KEZDŐ LÉPÉSEK 15 Linuxon az OpenJDK használata javasolt, mert a GCJ Javaváltozattal problémák vannak. Kisegítő lehetőségekhez: Minden platformra: Java futtatókörnyezet 1.4.0_02 / 1.4.1_01 vagy újabb Java Access Bridge a Java Access Bridge letölthető a http://java.sun.com/products/accessbridge címről Linux és Solaris: A GNOME 2.6 telepítése. Az elkészített dokumentumokat végső soron ki akarjuk nyomtatni, így a LibreOffice konfigurációjából nem hiányozhat a nyomtató sem. Az íráskép minősége szempontjából a tintasugaras nyomtató a lézeressel közel egyenértékű, sőt egyes esetekben az olcsóbb lézernyomtatókét felül is múlják, azonban az előbbiek stabilitása és sebessége nem felel meg a professzionális alkalmazás igényének. Ha színesben akarunk nyomtatni, akkor azonban egyelőre legalábbis nem látszik jobb (olcsóbb) megoldás a tintasugaras nyomtatóknál. Az igen elterjedt mátrixnyomtatók általában akkor alkalmazandók, ha az ütéses elven működő nyomtatás előnyét ki tudjuk használni. Ez mindmáig az átütő leporellópapírt használó többpéldányos nyomtatás területe. A leporellópapírokat erre a célra gyártják előrenyomtatott űrlapként is (például számla vagy egyéb bizonylat). A mátrixnyomtatók egyéb előnyökkel is rendelkeznek, mint az olcsóság, az alacsony fajlagos nyomtatási költség, megbízhatóság, némely típusnál a megerőltető hálózati igénybevételre alkalmasság. Ezzel szemben általában zajosak és az írásminőségük sem felel meg minden célra. A nyomtató többletköltségét csökkenthetjük, ha irodánkban több szövegszerkesztő és egyéb, a nyomtatót használó rendszer működik, ugyanis célszerű, ha egy nyomtató több számítógépet szolgál ki. A professzionális konfigurációhoz lézernyomtató szükséges, ez alapszinten ma már olcsónak tekinthető eszköz (a megfelelő minőségű és teljes oldalra kiterjedő grafikák nyomtatásához ezek memóriáját is bővíteni kell). Drágább változataik alkalmasak a PostScript, színes, kétoldalas, esetleg A3 méretű nyomtatásra is. Különleges kiállításúak a többfunkciós eszközök, amelyek a nyomtatási minőségben kisebb (korábban nagyobb) engedményei mellett biztosítják

16 KEZDŐ LÉPÉSEK a nyomtató fénymásolóként, faxként, lapolvasóként való használatát is. Letöltési lehetőségek A LibreOffice 3.4 programcsomag legújabb változatában teljesen ingyenesen letölthető a http://hu.libreoffice.org/home/ webhelyről, vagy például a Windows változat a http://szoftverbazis.hu/szoftver/libreoffice_3.4.4 magyar_.html webcímről. A Java futtató környezet telepítőjét (legújabb verziószáma Version 6 Update 30) például a http://www.java.com/en/download/index.jsp címről tölthetjük le. A program telepítése A programtelepítés lépései: 1. A programcsomag letöltése után keressük meg a telepítő programot (LibO_3.4.4_Win_x86_install_multi.exe), majd kettős kattintással, vagy helyi menüje Futtatás rendszergazdaként parancsával indítsuk el. Ha nem rendszergazdaként használjuk a gépet, akkor a következő párbeszédpanelen engedélyezzük a rendszergazdai használatot! Ez a használat így csak a telepítés idejére érvényes. 2. A LibreOffice 3.4 telepítésének előkészítése párbeszédpanelen kattintsunk a Tovább gombra! 3. A következő párbeszédpanelen a Célmappa mezőben, vagy a Tallózás gombra kattintva adjuk meg a telepítő fájlok kicsomagolásának helyét (lásd az 1-1. ábrát). Ez a mappa a telepítés után törölhető. 4. A mappa megadása után kattintsunk a Kicsomagolás gombra! 5. A következő tájékoztató párbeszédpanelen kattintsunk a Tovább gombra! 6. A következő párbeszédpanelen adjuk meg felhasználói nevünket és a szervezetet, vállalatot, amelynek keretén belül dolgozunk. A választókapcsolókkal állítsuk be, hogy csak magunknak, vagy a gépet használó bármely felhasználónak engedé-

KEZDŐ LÉPÉSEK 17 lyezzük a program használatát. Utána kattintsunk a Tovább gombra! 1-1. ábra. Megadjuk az ideiglenes mappát 7. A Telepítés típusa párbeszédpanelen választhatunk a Szokásos vagy az Egyéni telepítési mód közül. Az előbbi a legtöbb felhasználó számára megfelelő, általános beállításokkal telepíti a programot, míg a második esetben a telepítés helyét és a telepítendő komponenseket is beállíthatjuk. Utána kattintsunk a Tovább gombra! 8. Ha a 7. lépésben az Egyéni telepítési módot választottuk, akkor az Egyéni telepítés párbeszédpanelen állítsuk be a telepítés helyét (lásd az 1-2. ábrát)! Olyan mappát adjunk meg, amelyen legalább 650 MB szabad terület van. Ha a rendszermeghajtón (a Windowst tartalmazó meghajtón) ennél kevéssel (értsd egy-két gigabájttal) van több, akkor mindenképpen válasszunk másik meghajtót, mert a Windows számára előbbvagy utóbb kevés lesz a hely A párbeszédpanel jobb oldalán találunk egy ismertetést a telepítésre kijelölt és a választható funkciókról. A bal oldali listapanelben fehér színű gombokkal jelennek meg azok a funkciók, komponensek, amelyek teljes

18 KEZDŐ LÉPÉSEK egészében a számítógépre települnek. Szürkén jelennek meg azok a gombok, amelyekhez kapcsolt funkciók csak részben települnek. A többi jelzés és a telepítési lehetőségek közötti választás akkor jelenik meg, ha egy ilyen gombra kattintunk. Választhatjuk a helyi merevlemezre, vagy hálózati meghajtóra telepítését az aktuális ágnak, valamint az ágból kiinduló összes többi ágnak, alfunkciónak, vagy a telepítés kizárását. 1-2. ábra. Megadjuk a telepítendő komponenseket 9. A Fájltípus párbeszédpanelen jelölőnégyzetekkel adjuk meg, ha a Microsoft Word, Excel, PowerPoint fájljainak alapértelmezett kezelőjéül a LibreOffice programot választjuk. Ha a Microsoft programokat továbbra is használjuk, akkor inkább hagyjuk üresen ezeket a jelölőnégyzeteket! 10. Az utolsó beállító párbeszédpanelen jelölőnégyzet kiválasztásával kérhetjük az indító parancsikon elhelyezését az asztalon (ezt, és a Tálcán, vagy a Start menüben megjelenő parancsikont később is beállíthatjuk). A telepítés indításához kattintsunk a Telepítés gombra! 11. A program ezt követően telepíti a programot a megadott meghajtóra, mappába. Végül kattintsunk a Befejezés gombra!

KEZDŐ LÉPÉSEK 19 A program módosítása, eltávolítása A program módosításához ismét a telepítőt kell elindítanunk. Ekkor azonban a fenti 6. lépésben megjelent párbeszédpanel helyett a Program karbantartása párbeszédpanel jelenik meg, amelyen választhatunk, hogy módosítunk a telepített összetevőkön, kijavítjuk a telepítési hibákat vagy töröljük a programot a számítógépről. Az eltávolításhoz használhatjuk a Windows Vezérlőpultjának Program eltávolítása funkcióját is. A billentyűzet Az írógéphez hasonlatos billentyűzetrész a szöveg begépelésére, adatok bevitelére szolgál. A többi billentyűt a parancsok kiadására, illetve a kurzor 1 (fénymutató) mozgatására, a táblázat cellái között és a cellatartalmon belül való közlekedésre használjuk. A parancsok kiadására két módszert alkalmazhatunk: a menüsorból a billentyűzettel vagy az egérkurzorral kiválasztjuk, majd az Enter, illetve az egér bal gombjának lenyomásával kezdeményezzük a parancs végrehajtását. Csak a billentyűzetet alkalmazva a képernyő második sorában álló menüsorba az Alt billentyűt lenyomva jutunk. Ezt követően a menüsor kiemelt (aláhúzott) karaktereinek egyikét lenyomva, vagy a kijelölő mez 2 a vagy kurzormozgató billentyűkkel mozgatva egy újabb menüt gördíthetünk le, ahonnan a megfelelő parancs kiválasztása az eddig leírtakhoz hasonló módon történhet. A főmenü 1 kurzor: grafikus karakter általában vízszintes vagy függőleges villogó vonalka amellyel a program jelzi a dokumentumban az aktuális pozíciót, a következő bebillentyűzendő karakter helyét. 2 kijelölőmező: a kurzormozgató billentyűkkel mozgatható inverz sáv, amellyel listákban, menükben megjelöljük azt a tételt, melyet az Enter billentyű lenyomásával választunk ki.

20 KEZDŐ LÉPÉSEK kiválasztásához a, billentyűket, az almenük legördítéséhez és a menütételek kiválasztásához a, billentyűket használjuk. A kijelölt parancs végrehajtását az Enter gomb lenyomásával indítjuk. Ha a legördült menüben valamely parancs nincs kiemelve (halvány színnel jelenik meg), akkor az az adott helyzetben nem alkalmazható (értelmetlen lenne például a vágás a táblázatban, amíg nincs kijelölve a kivágandó részlet). Ha nem akarjuk a kiválasztott parancsot indítani, akkor az Esc billentyűt kell lenyomni. Ezzel visszatérünk a dokumentum szerkesztéséhez. A legördülő menü 3 parancsai mellett egyes helyeken billentyűzetkódok figyelhetők meg (gyorsbillentyűk). Szövegszerkesztés közben ezeket a gombokat (billentyűkombinációkat) lenyomva az adott parancs azonnal végrehajtásra kerül. A billentyűzettel a Windows alatt is vezérelhetjük a programokat, bár sokszor kényelmetlenebbül, mint a parancsok egeres megfelelőivel. Néha előfordul, hogy egyes műveletek elvégzése könnyebb lesz egyetlen billentyűkombináció (több billentyű egyszerre történő) leütésével, mintha az egeret használnánk. Néhány parancsot az egér és a billentyűzet együttes használatával tudunk kiadni. A billentyűkombinációkat a felsorolt billentyűk együttes megnyomásával vihetjük be. Például a Ctrl és az B billentyű együttes megnyomásakor a programban félkövérre vált az adott betűtípus. Az ilyen, együttes billentyűlenyomásokat, azaz billentyűkombinációkat a könyvben együttes keretben jelöljük, például: Ctrl+B. A szöveg bevitele csak a billentyűzet segítségével oldható meg. A betűk bevitelére szolgál a billentyűzet központi része, az úgynevezett írógép-billentyűzet. E billentyűzetrésznek színe általában világosabb. A magyar írógéphez szokott felhasználóknak ügyelni kell arra, hogy az angol klaviatúrán nemcsak az ékezetes betűk vannak más helyen, hanem az Y és a Z betű is fel van cserélve. A kezdőknek, illetve írógéphez szokott felhasználóknak nehéz megszokni 3 legördülő menü: olyan, a parancsok listáját tartalmazó menü, amely a menü nevére kattintás vagy kurzormozgató billentyűs kiválasztás után gördül le, azaz megjeleníti a menü többi részét.

KEZDŐ LÉPÉSEK 21 esetleg azt is, hogy a számítógépen nem szabad l (l) betűt írni a 2- es szám helyett, sem pedig O betűt (o) a 0 (nulla) helyett. A különböző nemzeti jellegzetességeket tartalmazó karakterekhez speciális billentyűzet-beállítás tartozik. A Windows Start menüjének Beállítások/ (vagy Sajátgép/) Vezérlőpult/Billentyűzet programjával állíthatjuk be az elsődleges (például a magyar) és a másodlagos (például az amerikai) billentyűzet-elrendezést, valamint a köztük átkapcsolást lehetővé tevő billentyűkombinációt. Az írógép-billentyűzeten is bevihetünk számokat. Erre a célra azonban (különösen, ha sok számot kell bevinnünk) célszerűbb a billentyűzet jobb oldalán található, számológép-kiosztású billentyűcsoportot, a numerikus billentyűket használni. Ha a Num Lock rögzülő váltóbillentyű nincs benyomva, akkor a numerikus billentyűzet a kurzor mozgatására használható, a rajtuk olvasható nyilak és feliratok szerint. Ellenkező esetben, a Num Lock lenyomott állapotában vihetjük be a számokat. A billentyűzet még nem említett részei vezérlőfunkciókat töltenek be. A numerikus billentyűzettel különleges karaktereket is bevihetünk (lásd alább). Az Alt, Ctrl, Shift billentyűk önmagukban (saját) funkció nélküli váltóbillentyűk, amelyekből 2-2 darab áll rendelkezésre, ezeket mindig valamely más billentyűvel együtt kell használni. Például a Shift billentyű és valamely kurzormozgató billentyű együttes lenyomása az adott irányban kijelöli a szöveget, táblázatot vagy objektumot. A Shift billentyű lenyomásával válthatunk az írógép-billentyűzeten található betűk kis (kurrens) és nagy (verzál) változata között. Ha a Caps Lock 4 rögzülő váltóbillentyű más szóval állapotbillentyű nincs lenyomva, akkor a betűbillentyűt magában lenyomva kisbetűt kapunk, a Shift billentyű lenyomásával együtt, nagyot. Tehát e tekintetben a Shift billentyű szerepe megfelel az írógép betűváltójának. Az Alt billentyű menüparancs-kiválasztó szerepét korábban ismertettük. Másik feladata a különleges karakterek beillesztésének 4 CapsLock: Az írógépen a váltórögzítőnek van hasonló szerepe.

22 KEZDŐ LÉPÉSEK segítése. Ilyen (például ékezetes stb.) karakterek beviteléhez az Alt billentyűt lenyomva kell tartanunk, miközben a numerikus billentyűzeten beütjük egy karakter kódját (a kódtáblázatok megtalálhatók például a nyomtatók kézikönyvében). Ezzel a módszerrel olyan betűket szúrhatunk a szövegbe, melyek a billentyűzeten nem szerepelnek. Egyes karakterek bevihetők a jobb oldali Alt billentyű nyomva tartása mellett az írógép-billentyűzetről is (például magyar billentyűzetkiosztásra kapcsolva az Alt+á billentyűkombinációval a ß betűt, az Alt+q billentyűkombinációval a \ jelet adhatjuk meg ami az elérési utak megadásánál játszik fontos szerepet). A kurzor mozgatásának egeres módszeréről már tettünk említést, később részletezzük. A Windows és a LibreOffice meglehetősen kényelmetlenül egér nélkül is működtethetők, ekkor a billentyűzettel kell mozgatnunk a kurzort. A kurzormozgató billentyűk a billentyűzet,,,, valamint Home, End, PgUp, PgDn billentyűi, illetve ezeknek a Ctrl billentyűvel együtt lenyomott kombinációi. A Delete billentyű a kurzor után álló betűt vagy a kijelölt dokumentumrészletet törli. A Backspace billentyű az írógép-billentyűzet jobb felső sarkában található, felirata rendszerint. Ez a billentyű a kurzor előtt álló betűk vagy kijelölt szövegrészek törlésére szolgál. Az Esc billentyű a menük, párbeszédpanelek parancsainak végrehajtása elől menekülő (Escape) gomb. Bárhol is vagyunk az adott programban, az Esc billentyű egyszeri vagy többszöri megnyomásával visszatérhetünk az utoljára elmentett munkaképernyőhöz. Funkciója megfelel a párbeszédpaneleken alkalmazott Mégse nyomógombnak. A Caps Lock és a Num Lock állapotbillentyűk, vagy kapcsolók. A Caps Lock lenyomását követően begépelt szöveg nagybetűs lesz. Kisbetűt ekkor a Shift billentyű lenyomásával, kombinációként kell bevinni. A Caps Lock újbóli megnyomásával az eredeti állapotot állítjuk vissza. Az Enter billentyű a számítógép és programok kezelésében nélkülözhetetlen. Ez a legnagyobb billentyű. Felirata több billentyűzeten:. Megtalálható a numerikus billentyűzetrész jobb alsó sarkán

KEZDŐ LÉPÉSEK 23 is. Szövegbevitel során megfelel az írógépek kocsivisszasoremelés billentyűjének, emellett a parancsok végrehajtásának engedélyezésére szolgál (hasonlóan a párbeszédpanelek OK nyomógombjához vagy az egeres kattintáshoz). Az F1... F12 funkcióbillentyűkhöz rendelt parancsokat az adott helyen ismertetjük. Az egér Az egér egy grafikus pontkijelölő eszköz, amellyel könnyen mozoghatunk a dokumentum tartalma és a parancsok (menütételek) között. A szöveges (azaz szerkesztő-) kurzor pozicionálása az egér (egérkurzor) mozgatásával, majd az egér bal gombjának lenyomásával történik, ezt a továbbiakban kattintásnak nevezzük. Az egérrel kiválasztott parancsok így is indíthatók. Mint korábban említettük, egér helyett alkalmazhatunk más grafikus pozícionáló eszközt, például fényceruzát, pozicionáló gömböt (trackballt úgynevezett hanyattegeret ), digitalizáló tábla szálkeresztjét. Ez utóbbi eszközöket általában lehet egérként installálni. A továbbiakban az egér használatát tételezzük fel. Említettük már a kettős kattintást, azaz a bal egérgomb kétszeri, gyors egymásutánban történő lenyomását. Ezzel a kijelölt objektumot vagy funkciót általában nemcsak kiválasztjuk, hanem el is indítjuk az objektumot például rajzot létrehozó programot, illetve a parancs végrehajtását. Ikonokhoz rendelt parancsok végrehajtásának indításához elegendő az egyszeres kattintás is, egyébként az egyszeri gombnyomás kijelöli a feladatot, a kettős kattintás pedig végrehajtja azt. Ha a kiválasztott parancsot mégsem akarjuk indítani, akkor kattintsunk az egérrel a menün kívüli területre. Bizonyos ikonokhoz menüket rendeltek, ezeket az ikon hosszabb megnyomásával jeleníthetjük meg. Az almenüket tartalmazó ikonokon kis zöld háromszög jelenik meg. Az egérrel ikonokat, esetleg kijelölt szövegrészeket és objektumokat tudunk mozgatni az egyik helyről a másikra. Az ikonokat tartalmazó eszköztárat úgy mozgathatjuk például az egérrel, hogy az eszköztár ikonokat nem tartalmazó részére mutatunk, lenyomjuk a bal egérgombot (ezzel megragadjuk az objektumot), majd az egér mozgatásával kiválasztjuk új helyét. A mozgatás közben folyamato-

24 KEZDŐ LÉPÉSEK san nyomva tartott bal egérgomb felengedésével szüntetjük meg a vonszolást. Ekkor rögzül az eszköztár az új helyen. Az egérkurzor munkánk során a tevékenységnek megfelelő módon, jellegzetesen változtatja alakját. Ezzel jelzi a végrehajtható funkciót is. A homokóra alakú egérkurzor a várakozást jelenti, ekkor a program hosszabb folyamaton dolgozik, várnunk kell a további parancsok kiadásával. A Windows alá is fejlesztettek sok egyéb (például animált) kurzortípust, ezek más-más módon jelzik a várakozó állapotot. A Windows szokásos kurzortípusai: Kurzor Kurzor neve, megjelenés helye (alkalmazás leírása) Normál kijelölés: ez jelenik meg a menü és ikonparancsok, listaelemek kiválasztásakor, gördítő sáv alkalmazásakor. Munka a háttérben: várakozás. Ha ez az ikon látszik, nem adhatunk ki más parancsot (például az állományok keresése közben). Foglalt: a program egy hosszabban tartó műveleten dolgozik. Amíg ez az ikon látszik, nem adhatunk ki más parancsot. Szövegkijelölés: a munkaablak szerkesztőterületén, illetve az táblázatkezelő szerkesztőlécén vagy más programok szövegbeviteli mezőiben ilyen az egérkurzor alakja. Ezt (és a bal egérgombos kattintást) használva jelöljük ki a szöveges kurzor új helyét. Nem érhető el: ez akkor jelenik meg, ha az adott helyzetben valamely parancs nem érhető el (inkább a Windows 95-re jellemző). Függőleges átméretezés: a kijelölt objektum vízszintes szélein középen elhelyezkedő fogópontok áthelyezésekor (átméretezésekor) jelenik meg. Vízszintes átméretezés: a kijelölt objektum függőleges szélein középen elhelyezkedő fogópontok áthelyezésekor (átméretezésekor) jelenik meg.

KEZDŐ LÉPÉSEK 25 Kurzor Kurzor neve, megjelenés helye (alkalmazás leírása) Átlós átméretezés 1: a kijelölt objektum sarkain elhelyezkedő fogópontok áthelyezésekor (az objektum átméretezésekor) jelenik meg. Ezzel egyszerre módosítjuk az objektum függőleges és vízszintes méretét. Átlós átméretezés 2: szintén az objektum átméretezésekor jelenik meg. Így egyszerre módosítjuk az objektum függőleges és vízszintes méretét Áthelyezés: a kijelölt objektum belsejébe mutatva jelenik meg. Ha megjelent, akkor lenyomhatjuk a bal egérgombot, amelyet folyamatosan nyomva tartva az objektumot (például képet) új helyre mozgathatjuk. Az egér (kattintások, sebesség) és az egérkurzor (forma) beállításának változtatására is lehetőségünk van a Windows alatt. A beállításokat a magyar nyelvű Windows esetében a Start menü vagy a Sajátgép programcsoport Beállítások/ Vezérlőpult/Egérkezelés programjával végezzük el. A program indítása A program indítása megegyezik az Office korábbi változataiból megismert módokkal. Ezek közül tetszés szerint választhatunk, majdnem mindegyik indítási mód mellett érveket lehet felsorakoztatni, melyeket az alábbiakban foglalunk össze. A programot indíthatjuk a Windows, vagy nyomógombjára kattintás után a Programok (Minden program, Programs) csoportból, a Futtatás (Run) ablakból, vagy ha külön parancsikont készítettünk, akár a Windows munkaasztaláról, illetve a Tálca gyorsindítás sávjáról is. Ide a Start/ Programok menüből a bal egérgomb nyomva tartása közben húzhatjuk leggyakrabban használt programjainkat. Az ikonok itt a Windows minden indítása után azonnal megjelennek, így ez gyors programindítást biztosít, mivel egyetlen kattintás elegendő a

26 KEZDŐ LÉPÉSEK művelethez, szemben a Start menüből történő indítással, amely legalább két kattintást igényel. 1-3. ábra. LibreOffice ikonok a Windows tálcáján A parancsikont a Windows tálcájára helyezhetjük a Start menüben megjelenített program helyi menüjének Rögzítés a tálcán parancsával is (lásd az ábrát). A rögzítés a helyi menü Rögzítés feloldása a tálcán parancsával szüntethető meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a futó programok ikonjai ne jelennének meg a tálcán, csak az indításhoz használt ikon tűnik el. 1-4. ábra. Program felvétele menüből a tálcára A Start menüből indítás négy kattintást igényel, ha a menü megjelenítése után, a Minden program, majd a LibreOffice 3.4, végül a LibreOffice Base sorokra kattintunk. Ez a műveletsor is lerövidíthető, ha kiadjuk a helyi menü Rögzítés a Start menüben parancsát (lásd a fenti ábrát). A Start/Beállítások/Tálca... parancs, illetve Windows 7 alatt a Start gomb helyi menüjének Tulajdonságok parancsa segítsé-

KEZDŐ LÉPÉSEK 27 gével vagy az Intézőben is beállíthatjuk a Start és a többi menü tartalmát (a Ctrl billentyű nyomva tartása közben húzzuk a Base alkalmazást a Start menübe). Ha gyakran használjuk adatbázis-kezelőnket, akkor ez a legpraktikusabb megoldás. Az így átalakított, legfelső szintű menüben a LibreOffice Base (.exe) sorra kattintva indíthatjuk a leggyorsabban a programot. Bár a Windows XP alatt a tálca módosítására ritkán van szükség, hiszen a leggyakrabban használt programjaink automatikusan megjelennek a Windows nyomógombjára kattintás után, ha a fenti átalakítást elvégezzük, akkor a megadott programok mindig, azaz a programindítások számától függetlenül megjelennek a Start menüben. Az állandóan megjelenő (testre szabással ide helyezett) programok egy vízszintes vonal felett, a gyakori indítás miatt kiérdemelt helyzetű programok a vonal alatt jelennek meg. Szintén egykattintásos indítást biztosít, ha parancsikont helyezünk el a Windows munkaasztalán. 1-5. ábra. Parancsikont helyezünk el a munkaasztalon Ehhez kattintsunk a jobb egérgombbal a munkaasztalra, majd kattintással adjuk ki a megjelent helyi menü Parancsikon parancsát! A Parancsikon létrehozása párbeszédpanelen adjuk meg a pa-

28 KEZDŐ LÉPÉSEK rancsikon célját, vagyis a Base program elérési útját. amelyet megkereshetünk a Tallózás gombra kattintva is (lásd a fenti ábrát). A Tovább gombra kattintás után nevezzük el a parancsikont, majd zárjuk be a párbeszédpanelt! A parancsikon ekkor megjelenik a munkaasztalon (lásd a mellékelt ábrát) és azonnal használható a program indítására. A parancsikon egyúttal megjelenik az Asztal rendszermappában is. Ez azt is jelenti, hogy asztali parancsikont létrehozhatunk úgy is, hogy a Ctrl gomb nyomva tartása közben egy máshol létrehozott parancsikont ebbe a mappába húzunk (lásd a következő ábrát). 1-6. ábra. Az Asztal mappa tartalma A korábban szerkesztett, illetve más Windows alkalmazással létrehozott anyagok a Start/Dokumentumok listából is kiválaszthatók (lásd az 1-7. ábrát). 1-7. ábra. Programindítás korábban szerkesztett fájl betöltésével

KEZDŐ LÉPÉSEK 29 Ha egy ilyen OpenDocument-adatbázisra kattintunk, akkor betöltődik a Base, majd abba az adatbázis, melynek szerkesztését folytathatjuk. (Ha már fut a Base, akkor így egy új szerkesztőablakot nyitunk, és abba töltődik a kiválasztott adatbázis). A Windows XP operációs rendszerben a Start/Legutóbbi dokumentumok menüt használjuk. A Start menü Futtatás... parancsának kiadása után azaz rákattintva előbb a nyomógombra, majd a Futtatás... sorra beírással megadhatjuk vagy a Tallózás... nyomógombra kattintás után a könyvtárszerkezetben kiválaszthatjuk (lásd a Futtatás párbeszédpanelt) a program elérési útját. E kényelmetlen indításban az a hasznos, hogy az indító parancssorban megadhatunk indítási kapcsolókat is (lásd később). Ilyen indítási kapcsolókat egyébként megadhatunk a parancsikonokhoz is. 1-8. ábra. Programindítás a Futtatás párbeszédpanelről A vizsgált meghajtót, illetve könyvtárat a Hely listában választjuk ki. A párbeszédpanel ikonjával a könyvtárszerkezetben egy szinttel feljebb, az ún. szülő könyvtárba léphetünk. A könyvtárakat a mappák, az aktuális könyvtárat a megnyitott mappa jelöli. A Megnyitás nyomógombra kattintás után a Futtatás párbeszédpanelbe töltődik az elérési út. Ott kattintsunk az OK nyomógombra vagy válasszuk ki az OK nyomógombot és nyomjuk meg az Enter billentyűt. Hasonló módon, a Start/Programok LibreOffice Base (a Windows XP alatt a Start/Minden program LibreOffice Base) menüsorra kattintva is elindíthatjuk a programot, de ekkor

30 KEZDŐ LÉPÉSEK e menüsor eléréséhez több műveletet kell végeznünk, így valamivel hosszadalmasabb. 1-9. ábra. LibreOffice parancsikonok a munkaasztalon Mint korábban bemutattuk, a gyakran használt programokhoz érdemes parancsikont létrehozni a munkaasztalon. Ha gyakran dolgozunk egy meghatározott adatbázison, akkor annak ikonját is érdemes a Windows ablak állandó részévé tenni, azaz az Asztal (Desktop) könyvtárba másolni. Ekkor az adatbázis szerkesztése a Base program betöltésével együtt az ikonra mért kettős kattintással indítható. Az adatbázis későbbi saját felhasználói könyvtárunkba helyezése után (ikonját az asztallapról a könyvtárunkba húzzuk), ha a Windows Dokumentumok listájából ezt a dokumentumot választjuk, a Windows megkeresi az állomány új helyét. A dokumentumot többféleképpen helyezhetjük az asztallapra: 1. A dokumentumot megfogjuk a Windows Programok/ Windows Intéző listáján és a lenyomott bal egérgomb nyomva tartása mellett a Windows képernyő hátterére vontatjuk. Ezután felengedjük az egérgombot. Ekkor a dokumentum megjelenik az Asztal (Desktop) könyvtárban, ikonja az asztallapon. 2. Parancsikont a legegyszerűbben úgy hozhatunk létre, hogy az egér jobb gombjával a Windows hátterére, azaz az asztallapra kattintunk. A helyi menü Új/ Parancsikon parancsával megjelenített Parancsikon létrehozása párbeszédpanelen mezőbeírással adjuk meg vagy Tallózás nyomógombra kattintás után keressük ki az Program Files könyvtár LibreOffice Base (sbase.exe) programját. A program első indításakor egy tündér (mely a Microsoft programjainál megismert varázslók itteni megfelelője) vezet végig a regisztráció lépésein. Megadjuk adatainkat, beállíthatjuk a frissítések automatikus keresését, magát a regisztrációt nem kötelező végrehajtani.

KEZDŐ LÉPÉSEK 31 A segítség A LibreOffice súgója régebben jelentősen eltért más programok hasonló szolgáltatásaitól, most viszont a súgó a Microsoft korábbi (például az Office 2000) programjaihoz hasonló megoldást alkalmaznak. Használata könnyen elsajátítható, és minden egyes rész alkalmazásában egyformán működik. A Súgó menü LibreOffice Súgó parancsával, vagy az F1 gyorsbillentyűvel, illetve a Standard eszköztár Súgó ikonjával jelenítjük meg a súgó fő tartalomjegyzékét az alapértelmezés szerinti webböngészőnkben, amelyben változatos módon navigálhatunk. A magyar nyelvű súgó külön is letölthető. A súgó a webböngészőnkben jelenik meg, amelyet akár a munka közben, a munkaablak mellé húzva használhatunk (lásd az 1-10. ábrát). A szerkesztőablak és a súgó ablaka között válthatunk többek közt az Alt+Tab, Alt+Shift+Tab billentyűkombinációkkal, a Windows tálcán megjelenő gombokkal. Ha befejeztük a súgó használatát, a szokásos módon (a bal felső sarok ikonjából legördíthető ablakvezérlő menü Bezárás parancsával, vagy az Alt+F4 billentyűkombinációval, illetve az ablakbezáró ikonnal) zárjuk be a súgó ablakát! Ugyanez a súgóablak jelenik meg, ha a LibreOffice többi programjából indítjuk a súgót. Ezt bizonyítja az is, hogy a programcsomag más programjainak súgóját kiválaszthatjuk az ablak bal felső sarkában megjelenő listából is. Az ablak bal oldalán látjuk a navigációs ablaktáblát, amelyben a könyvjelzők, tartalomjegyzék, tárgymutató és keresés funkciók segítségével navigálhatunk. Az itt választott súgólapok jelennek meg a jobb oldali tartalmi részben. A súgó nyelvét az oldal felső részén látható HU rövidítésre kattintva állítjuk magyarra (ennek ellenére néhány lap és hivatkozás angol marad). A magyar nyelvű súgó sem teljes mélységű egyelőre, néha érdemes megnézni, mit írnak ugyanarról az angol nyelvű lapok A súgóállományokon belül az egyes főbb témaköröket, esetleg kapcsolódó oldalakat aláhúzással jelölik. Ezekre az egér bal gombjával kattintva a megfelelő, hivatkozott oldalra lépünk (ugyanide eljuthatunk egyes esetekben a súgólap görgetésével is).

32 KEZDŐ LÉPÉSEK 1-10. ábra. A program súgójának ablaka A megjelenített oldalt teljes egészében kinyomtatja a jobb egérgombos kattintással megjelenített helyi menü Nyomtatás parancsa, vagy az eszköztár Nyomtatás ikonja. A nyomtatás a dokumentumok nyomtatásánál ismertetett párbeszédpanel kitöltésével indul. Itt adhatjuk meg a nyomtatás paramétereit (példányszám, sorba rendezés stb.). A többi eszköztárbeli ikonnak megfelelő parancs is elérhető a helyi menüben. A Navigation csoport Main page hivatkozására kattintva a Welcome to LibreOffice Help! oldalt jeleníthetjük meg, ahonnan az összes LibreOffice program súgója elérhető. Az egyes oldalakhoz tartozó további magyarázatokat az adott oldal Kapcsolódó témakörök (Related Topics) csoportjának hivatkozására kattintva tölthetjük be. Ilyen kapcsolódó hivatkozásokat találunk a súgólapokon is. A bal egérgomb folyamatos nyomva tartása közben, húzással kijelölt szövegrész a szövegrészbe jobb egérgombbal kattintva megjelenített helyi menü Másolás parancsával (vagy a Ctrl+C billentyűkombinációval) a vágólapra másolható, ahonnan tetszőleges alkal-

KEZDŐ LÉPÉSEK 33 mazásba, szövegrészbe illeszthető az adott alkalmazás Szerkesztés/Beillesztés (Edit/Paste) parancsával, vagy a Ctrl+V, illetve a Shift+Ins billentyűkombinációval. A súgóoldalakon alkalmazott szimbólumok: A tárgyhoz tartozó tippeket, megjegyzéseket jelöli. Az így jelölt részekben olyan információk szerepelnek, amelyek a parancs végrehajtását módosítják, illetve kiegészítő ismeretek. Ezzel a szimbólummal jelölik a program hatékonyabb felhasználását eredményező ötleteket. A súgó tartalomjegyzéke A Welcome to LibreOffice Help! oldalt néha már magyar nyelvre is válthatjuk (lásd az 1-11. ábrát). Az oldal közepén találjuk a fő súgótémákat, melyeket a témakör nevére kattintva bonthatunk ki. A megjelenített aloldalakon további hivatkozásokra kattintva mélyülhetünk el a keresett témában. 1-11. ábra. A súgótémák, kategóriák kibonthatók

34 KEZDŐ LÉPÉSEK A súgó tárgymutatója A súgóablakban választhatjuk a Tárgymutató bejegyzést, ezen az oldalon semmi mást nem kapunk, csak néhány újabb hivatkozást és egy ismertetést arról, hogyan kereshetünk a súgóban (lásd az 1-12. ábrát). Ez a szolgáltatás egyelőre sajnos jelentősen elmarad az Excel és az OpenOffice tárgymutatójának funkcionalitásától, de remélhetőleg mielőbb pótolják a fejlesztők ezt a hiányosságot. 1-12. ábra. A tárgymutató kezelése Keresés a súgóban A keresendő kulcsszót az ablak felső részén látható Keresett kifejezés mezőbe gépeljük. A Go gombra kattintva kereshetjük meg azt a súgólapot, amelynek címe megegyezik a keresett kifejezéssel, a Search gombbal pedig az összes súgólapot megvizsgáljuk. Gyakorlatilag ugyanazt az eredményt kapjuk, mert első körben a program a teljességre törekszik (lásd az 1-13. ábrát). Az ablak jobb szélén megjelenik a keresett kifejezést tartalmazó eredményoldalak száma (# results). Az oldal alján lapozó eszközöket találunk a megjelenített első húsz találatot követő többi oldal megtekintéséhez. A találatok felső részén látható hivatkozásokkal szűrhetjük a megtalált segítséget tartalmi oldalakra (Content pages), multimédiás

KEZDŐ LÉPÉSEK 35 bemutatókra (Multimedia), súgóoldalakra (Help and Project pages), minden találatra (Everything), vagy további részletes keresést kérhetünk (Advanced). 1-13. ábra. A keresési eredmények listája Ha ez utóbbit választjuk, akkor jelölőnégyzetekkel szűrhetjük tovább, hogy milyen erőforrásokat, tudásbázist vizsgáljon át a kereső a megadott kifejezés után kutatva (lásd a 1-14. ábrát). 1-14. ábra. Keresés az aktuális súgóoldalon belül A találati oldalon belül a webböngésző eszközeivel kereshetünk, ez minden böngésző esetében máshol érhető el. Az ábrán például a Google Chrome eszközeit látjuk. A Ctrl+F billentyűkombináció vi-

36 KEZDŐ LÉPÉSEK szont általában a keresést indítja más böngészőkben is. A Keresési kifejezés szövegmező tárolja az utoljára beírt szavakat. Az előző keresés megismétléséhez kattintással válasszunk kifejezést a mező alatt megjelenő listából. A helyi súgóban beállítható még, hogy a keresést a címsorokban vagy a tartalomban végezzük, illetve hogy csak egész szavakat keresünk. Ilyenkor a program az egyébként találatnak számító szótöredékeket és ragozott alakokat figyelmen kívül hagyja. A segéd A program kezelését segíti a segéd, amely egyes feladatok végrehajtása közben automatikusan elindul. A segéd a feladat végrehajtását a dokumentum sarkában megjelenő kis ablakban segíti, amelybe kattintva megjeleníthetjük a feladat súgóját. A segédet az Eszközök/Beállítások párbeszédpanel LibreOffice/Általános lapján kapcsolhatjuk be vagy ki. A segéd ablaka rövid idő után automatikusan bezárul. Ha három alkalommal nem vesszük igénybe a segéd segítségét egy adott feladathoz, vagy bezárjuk az ablakát, akkor a segéd többet nem jelentkezik annál a feladatnál, kivéve, ha az Általános párbeszédpanel-lapon nem állítjuk a segédet alaphelyzetbe. Tippek A tippek egy-egy eszköztárgomb nevét jelenítik meg, ha a kurzort a gomb fölé mozgatjuk (lásd az 1-15. ábrát). 1-15. ábra. Egy tipp megjelenése Hasonló segítséget kapunk egyes dokumentumelemekhez is. A tippek is letilthatók az Általános párbeszédpanel-lapon.

KEZDŐ LÉPÉSEK 37 Részletes tippek A részletes tippek a tippekhez hasonlóan jelennek meg, azonban a gomb neve helyett a hozzárendelt funkció rövid leírását adják. Egyelőre azonban ez a szolgáltatás is elmarad az OpenOffice megoldásától (lásd az 1-16. ábrát). A részletes tippek is letilthatók az Általános párbeszédpanel-lapon. Alapállapotban ez a funkció kikapcsolt, tehát jelöljük be a Részletes tippek jelölőnégyzetet! 1-16. ábra. Egy részletes tipp megjelenése a két programban Hasonló rövid magyarázatot kapunk az egyes képernyőelemekről, ha a Súgó menü Mi ez? parancsát adjuk ki, és utána a kurzort egy gomb fölé mozgatjuk. A névjegy A Súgó menü A LibreOffice névjegye parancsa a licenc-információkat tartalmazza. A fejlesztők adatait most egy külön paranccsal (Súgó/ A LibreOffice készítői) kérhetjük le. 1-17. ábra. A szerzői jogi bejegyzések

38 KEZDŐ LÉPÉSEK A program szoftverkörnyezete, ablakai A LibreOffice ikonorientált környezetben, operációs rendszerekben működik, maga is ikonokat alkalmaz az egyes funkciók kiváltására. Az ikonok a parancsok képi megfelelői, apró, szemléletes ábrák, amelyekkel könnyebb tájékozódni, és amelyek segítségével a megfelelő parancsok indíthatók. Az asztal A StarOffice Desktop, a LibreOffice programcsomagban már nem érhető el. Ha a LibreOffice programot indítjuk, akkor a programcsomag elemeinek indítására szolgáló keretrendszer töltődik be (lásd az 1-20. ábrát). Az ablakból indíthatjuk a programcsomag önálló dokumentum-feldolgozó alkalmazásait, makrókat futtathatunk, de az alul látható, kiszolgáló-kapcsolatot igénylő parancsok nem futnak. 1-18. ábra. Az indító keretrendszer

KEZDŐ LÉPÉSEK 39 Az alkalmazásablak Az operációs rendszer minden egyes alkalmazása, programja külön alkalmazási ablak -ban fut. Az itt bemutatott képernyőkép a Base ablaka. A szerkesztett állományok a dokumentumablakokba kerülnek. A legfelső sor az alkalmazási ablak fejléce, amely a szerkesztett dokumentum neve mellett bal oldalt a rendszerablak vezérlő ikont, jobb oldalt a méretváltoztató és ablakzáró ikonokat tartalmazza. A rendszerablak ikonra az egérrel rákattintva a környezethez (Windows-hoz) kapcsoló rendszerablak menüt gördíthetjük le. Itt kicsinyítjük, nagyítjuk a rendszerablakot vagy akár befejezzük a Calc futtatását, kilépünk a szövegszerkesztőből. Ha kétszer gyorsan kattintunk a rendszerablak ikonra, akkor bezárjuk a rendszerablakot, azaz befejezzük a szövegszerkesztést. Ennek felel meg a rendszerablak menü Bezárás parancsa vagy az Alt+F4 billentyűkombináció is. 1-19. ábra. A Base alkalmazásablaka A rendszerablak ikonnal legördíthető menü Előző méret parancsa vagy a címsor ikonjára kattintás állítja helyre az eltorzított méretű

40 KEZDŐ LÉPÉSEK rendszerablakot. A menü Áthelyezés parancsa segítségével mozgatjuk a Base rendszerablakát, amennyiben annak mérete kisebb a lehetséges maximális méretnél. Ha az ablak maximális méretű, akkor ez a parancs nem adható ki. Ezt a menüsor szürke ki nem választható jelölése is mutatja. A nem maximális méretű ablakot mozgathatjuk egérrel úgy is, hogy rámutatunk a címsorra, majd lenyomjuk az egér bal gombját és annak folyamatos nyomva tartása mellett az ablakot az új helyére vonszoljuk. Ha felengedjük a bal egérgombot, akkor az ablak az új helyén rögzül. A Méret paranccsal a rendszerablak méretein változtathatunk. Ez egérrel úgy oldható meg, hogy az ablak határoló vonalaira mutatunk az egérkurzorral. Ekkor az a kiválasztott oldaltól (ablakrésztől) függő formát vesz fel, s jelzi a mozgatás irányát:,,. A rendszerablak menü Kis méret menüpontjának felel meg a bal oldali méretváltoztató ikon, amellyel az egész Calc környezetet ikon méretűvé zsugorítjuk (erre akkor lehet szükség, ha más Windows alkalmazásra vagyunk kíváncsiak). A nem maximális méretű ablakban kiadható Teljes méret menüpont vagy az ikon a lehetséges legnagyobb rendszerablakot állítja be. A Bezárás menüpontra (vagy közvetlenül a szerkesztésből kiadott Alt+F4 billentyűkombináció), illetve a címsor alkalmazásbezáró ikonjára kattintással fejezzük be a munkát. Ha a szerkesztett dokumentum változásait még nem mentettük el, akkor a program megkérdezi, mentjük-e a dokumentum módosítását? 1-20. ábra. Figyelmeztetés objektum és adatbázis bezárásakor Mentést válaszolva elmentjük a dokumentumot, Elvetést válaszolva a változtatások elvesznek, a Mégse nyomógombra kattintással

KEZDŐ LÉPÉSEK 41 vagy az ezzel egyenértékű Esc billentyű lenyomásával visszatérhetünk a szerkesztéshez (lásd az 1-20. ábrát). A rendszerablak második sora a menüsor, melynek almenüit vagy a fentiek szerint egérrel, vagy a billentyűzet segítségével, az Alt billentyű és az aláhúzással jelölt betű billentyűjének együttes lenyomásával gördítjük le. A menüsor alatt levő sorokban a Nézet/Eszköztárak... almenü parancsaival ki- vagy bekapcsolható ikonmenük, más néven úgynevezett szerszámosládák találhatók, amelyeket később részletesen ismertetünk. A többi elem szintén kiés bekapcsolható. 1-21. ábra. A Base megnyitható eszköztárai Közepes (az ikon és a teljes méret közötti köztes) méretű ablakot alakíthatunk ki, ha a menüsor jobb szélén álló ikonra kattintunk. Ekkor megváltozik a képernyő formája, a kialakuló külön ablak saját menülegördítő, méretező ikonokkal rendelkezik. Ezek az ikonok teljes méretű dokumentumablak esetén a menüsor jobb oldalán jelennek még és a szerkesztett dokumentum ablakára vonatkoznak. Dokumentumablak Egyidejűleg több adatbázist, adatbázis-objektumot is szerkeszthetünk, ezek mind új ablakban jelennek meg. Az Ablak menü Új ablak parancsa segítségével általában nem nyithatunk új ablakot Új ablak akkor nyílik, ha a Fájl/Új almenü egy parancsával (vagy a megfelelő ikonokkal) új adatbázis szerkesztését kezdeményezzük, illetve a Fájl/Megnyitás... paranccsal (a Ctrl+O billentyűkombinációval, vagy a Megnyitás ikonra kattintással) meglévő adatbá-

42 KEZDŐ LÉPÉSEK zist töltünk be, illetve a betöltött adatbázis különféle (tábla, űrlap, jelentés, lekérdezés) objektumait megnyitjuk. A megnyitott objektumok ablakai az asztalra kerülnek, egyúttal megjelenik egy, objektumot jelölő ikon is a Windows tálcán. A dokumentumablak lehet teljes méretű, vagy lebegő a képernyőn mozgatható, átméretezhető ablak. A tálcán megtalálható dokumentumot jelölő ikonnal lekicsinyíthetjük vagy aktiválhatjuk a dokumentumablakot. Több dokumentum megnyitása esetén a tálca ikonjaival jelölhetjük ki közülük az aktívat, amelyen dolgozni szeretnénk. Az ikonra mért ismételt kattintás ikonméretűre zsugorítja az ablakot. 1-22. ábra. LibreOffice Base objektumok a Windows tálcán A dokumentumablak bal felső szélén jelennek meg a dokumentummal való munkához szükséges eszköztárak. Ennek elemeit a szerkesztett dokumentum jellege szabja meg. Ha az aktív (szerkesztett) adatbázis, illetve adatbázis-objektum ablaka nem maximális méretű, azaz lebegő, akkor a többi ablak is láthatóvá válhat. Ez előnyös akkor, ha az egyik dokumentumból a másikba akarunk részeket másolni vagy átmozgatni, amely történhet akár egérrel húzva is. A dokumentumablakok közül ilyenkor rákattintással, vagy a hagyományos módon, a tálcán vagy az Ablak menüben választjuk ki azt (aktivizáljuk), amelyikben dolgozni szeretnénk. Az aktív dokumentumablakot az kiemelt címsor is jelzi (lásd az 1-23. ábrát, ahol a középső ablak az aktív). Az ábrán az is látszik, hogy az első két ablakrészben ugyanaz a dokumentum, egyetlen címsorral szerepel. Az aktív adatbázis, illetve adatbázis-objektum ablak kiválasztható az Ablak menü alján látható listából is, ekkor az ugyanahhoz a dokumentumhoz tartozó ablakok nevei sorszámozással jelennek meg (lásd az 1-23. ábrát).

KEZDŐ LÉPÉSEK 43 Címsor 1-23. ábra. Három dokumentumablak egymás mellett A címsor a LibreOffice rendszerablak legelső sora. Itt jelenik meg az aktuális szerkesztett munkafüzet címe, a jobb oldalon pedig a rendszerablak méretező ikonok. Az egyes dokumentumoknak külön címsoruk van. Az ablak lezárására szolgál a címsor jobb szélén álló ikon és a Ctrl+W billentyűkombináció is. E parancsokkal tehát nem lépünk ki az adott alkalmazásból, például a táblázatkezelőből, csupán az aktív dokumentum szerkesztését fejezzük be. Ha az ablakban szerkesztett állományon már módosítottunk, akkor a program a lezárás előtt figyelmeztet, hogy mentsük el a változást (Mentés), ha szükséges (lásd az 1-20. ábrát). Amennyiben nem mentjük el a változtatást (Elvetés), akkor az elvész. Mentés esetén a korábbi (eredeti) állomány neve.bak kiterjesztést kap (ha ezt korábban kértük az Eszközök/Beállítások parancs Megnyitás és mentés/általános párbeszédpanel-lapjának Mindig készítsen biztonsági másolatot jelölőnégyzetének kiválasztásával). Itt állíthatjuk be az automatikus mentés gyakoriságát is. Ezeket az információkat használja a dokumentum-helyreállítás, ha valami miatt a program futása megszakad.

44 KEZDŐ LÉPÉSEK A kis méret ikon a közepes (minimális és teljes közötti) méretű dokumentumablak címsorának jobb oldali szélén található. Ezzel az aktuális ablak kicsinyíthető a lehetséges legkisebb méretére. Az ablaknagyítás ikon a nem teljes méretű dokumentumablak címsorának jobb oldali szélén található. Ezzel az aktuális ablak nagyítható a lehetséges legnagyobb méretére. A teljes méretű dokumentumablakban e helyett az ikon helyett az előző méret ikon jelenik meg. A menüsor A címsor alatt látható a menüsor. A menükben alapvető funkciók szerint elrendezett parancsokat találunk. E parancsokat egérrel kattintva, vagy az Alt billentyű és a menü aláhúzva jelölt betűjének megfelelő gomb együttes lenyomásával legördített menüből, a kurzormozgató billentyűkkel történő kiválasztás után, az Enter billentyűvel adjuk ki. A menük környezet érzékeny módon a megnyitott dokumentum típusától függő műveleteket kínálnak fel. Állapotsor A LibreOffice munkaablakok legalsó állapotsornak is nevezett sorában jelennek meg a program üzenetei és állapotkapcsolói. Az eszköztár Az eszköztárak a parancsok gyors, egylépéses kiadására szolgáló ikonokat funkció szerint foglalják össze. Ikonokat készítettek minden gyakran használt eszközhöz. Az eszköztárikonokkal elvégezhető műveletek általában a menükből is elérhetők. Az alapértelmezett beépített, a program telepítésével gépünkre kerülő eszköztárak száma programonként eltérő. A menüsor alatt húzódik a legfontosabb parancsok és funkciók ikonjait tartalmazó Standard eszköztár (lásd az 1-23. ábrát). A Standard eszköztár ikonjai, amelyek között kapcsoló jellegűeket is találunk (ezeknek két állapota lenyomott [bekapcsolt] és felengedett [kikapcsolt] van):

KEZDŐ LÉPÉSEK 45 URL betöltése: Az eszköztár bal oldalán látható URL 5 -mező mutatja az aktív dokumentum elérési útvonalát. Ebben a mezőben a lista legördítése után választhatunk korábban használt, de begépelhetünk új dokumentumokra hivatkozó címeket is. Új: Új LibreOffice dokumentumot hoz létre. A dokumentum típusát a gombra kattintva megjelenő gombmenüből választjuk ki. Megnyitás: Megnyit egy LibreOffice vagy Microsoft Office dokumentumot. Megfelel a Fájl menü Megnyitás parancsának vagy a Ctrl+O billentyűkombinációnak. Mentés: Elmenti az aktuális, szerkesztett dokumentumot, adatbázist, ekkor megfelel a Fájl menü Mentés parancsának vagy a Ctrl+S billentyűkombinációnak. Ha az állománynak még nincs neve, akkor a program nevet kér, ilyenkor az ikonra kattintás a Fájl menü Mentés másként parancsának felel meg. Mentés másként: A dokumentumot új néven, illetve más helyre menti. Megfelel a Fájl menü Mentés másként parancsának. Másolás: A vágólapra másolja az aktuális dokumentum, adatbázis kijelölt részletét. Megfelel a Szerkesztés menü Másolás parancsának vagy a Ctrl+C billentyűkombinációnak. Beillesztés: A kurzor pozíciójára beilleszti a vágólap tartalmát. Megfelel a Szerkesztés menü Beillesztés parancsának vagy a Ctrl+V billentyűkombinációnak. Rendezés növekvő sorrendben: A kijelölt területet vagy az aktuális oszlopot tartalma alapján növekvő sorba rendezi. Oszlop rendezésekor természetesen a teljes sorok mozognak, vagyis a rekord mezői nem szakadnak el egymástól. 5 URL (Uniform Resource Locator): Egy dokumentum elérési útvonala saját file-rendszerünkben. Az Internetes elérési útvonalakhoz megadhatjuk a protokoll rövidítését is, de a legáltalánosabb esetben a program böngészője automatikus kiegészítéssel él.

46 KEZDŐ LÉPÉSEK Csökkenő sorrend: A kijelölt területet vagy az aktuális oszlopot tartalma alapján csökkenő sorba rendezi. Űrlap: Gombmenü a különböző adatbázis-objektumok létrehozásának parancsaival. LibreOffice Súgó: Megjeleníti az aktuális LibreOffice alkalmazás súgójának első oldalát. Az alapértelmezett Standard eszköztár is megváltozik, ha egy adatbázis-objektum szerkesztését végezzük. A Standard eszköztár eltérő ikonjai űrlap szerkesztésekor: Új dokumentum sablonból: Új LibreOffice dokumentumot hoz létre dokumentumminta alapján. Megfelel a Fájl menü Új parancsának. A Ctrl+N billentyűkombináció is új szöveges dokumentumot hoz létre. Másolat mentése másként: A dokumentumot új néven, illetve más helyre menti. Megfelel a Fájl menü Mentés másként parancsának. Dokumentum e-mailként: Új elektronikus levelet küld, melynek melléklete a szerkesztett dokumentum. A melléklet formátuma az éppen használt lesz. Fájl szerkesztése: Vált az írásvédett és a szerkeszthető dokumentum megnyitás között. Ez együtt járhat a szerkesztett dokumentum mentésével. Lenyomva az aktív dokumentum módosítható, felengedett állapotában csak olvasható. Ha módosítás után kapcsolunk át csak olvasható módba, akkor a program lehetőséget biztosít, hogy elmentsük az utolsó mentés óta végzett módosításokat (Mentés), vagy mentés nélkül térjünk vissza az utolsó mentett változathoz (Elvetés). Ekkor a program újra betölti az előző mentést. A csak olvasható dokumentum módosításának megkísérlésekor figyelmeztetést kapunk. Exportálás közvetlenül PDF-be: A módosítás vagy illetéktelen megnyitás ellen jelszóval védhető, platform független PDF (Portable Document Format) formátumba menti a dokumentumot. Ez a fajta fájltípus még akkor is nehezen szerkeszthető, ha rendelkezésünkre

KEZDŐ LÉPÉSEK 47 áll az Adobe Acrobat programja (ami meglehetősen drága eszköz). A beállításokhoz nem jelenik meg külön párbeszédpanel. Fájl közvetlen nyomtatása: A teljes dokumentumot vagy a kijelölt részt nyomtatja. Az utoljára használt nyomtató neve megjelenik. PDF nyomtatásakor a megfelelő biztonsági beállításokhoz csakúgy, mint a fenti ikonnál az Adobe Acrobat program szükséges lehet. Nyomtatási kép: A szerkesztett dokumentumot abban a formában jeleníti meg, amelyben a nyomtatóból kikerül. A nyomtatási kép ablakban több oldalas és nagyított nézet is beállítható. Helyesírás-ellenőrzés: Ellenőrzi a helyesírást az előzetesen kijelölt szövegben vagy a teljes dokumentumban. Automatikus helyesírás-ellenőrzés: Bekapcsolva már a begépelés közben ellenőrzi a program a helyesírást és a hibákat piros hullámvonallal aláhúzza. A hibák helyi menüjéből a javítással kapcsolatos parancsokat adhatjuk ki. Kivágás: Kivágja, és a vágólapra helyezi az aktuális dokumentum kijelölt részletét. Megfelel a Szerkesztés menü Kivágás parancsának vagy a Ctrl+X billentyűkombinációnak. Formátumecset: Az előzetesen kijelölt szövegrész vagy objektum formázását az ikonra kattintással felvesszük, majd a következő kattintással, illetve húzással megjelölt, befestett szövegrészen, objektumon alkalmazzuk. Visszavonás: Visszavonja az utolsó parancsot. Megfelel a Szerkesztés menü Visszavonás parancsának, vagy a Ctrl+Z billentyűkombinációnak. A gomb jobb oldalán látható ikonra kattintva több parancs is visszavonható. Újra: Helyreállítja az utolsó parancsvisszavonás előtti állapotot. Megfelel a Szerkesztés menü Ismét parancsának, vagy a Ctrl+Y billentyűkombinációnak. A gomb jobb oldalán látható ikonra kattintva több visszavont parancs is helyreállítható. Hiperhivatkozás: Hiperhivatkozást illeszt be, illetve biztosítja a korábban beillesztett hiperhivatkozás szerkesztését. Táblázat: Táblázatot illeszt az űrlapra. Megfelel a Ctrl+F12 billentyűkombinációnak. Egyúttal megjelenik a Táblázat eszköztár is.

48 KEZDŐ LÉPÉSEK Rajz eszköztár megjelenítése: Az állapotsor felett megjeleníti a rögzített Rajz eszköztárat, amellyel a munkafüzet celláitól független grafikákat is létrehozhatunk. Keresés és csere: Megjeleníti a Keresés és csere párbeszédpanelt, amelynek beállításai szerint kereshetünk a munkafüzet adott lapján vagy a teljes munkafüzetben. A megtalált kifejezést lecserélhetjük. Ez Excellel szemben, itt egyedi formázás nem kereshető. Navigátor: Be- vagy kikapcsolja a Navigátor ablakot, amelyben megjelenő dokumentum objektumok (képek, hivatkozások, OLE objektumok, könyvjelzők stb.) felhasználásával mozoghatunk a szerkesztett anyagban. Megfelel a Nézet menü Navigátor parancsának vagy az F5 gyorsbillentyű lenyomásának. Képtár: A munkaablak kettéosztásával, a munkafüzet felett megjeleníti a képtárat, ahonnan képeket és más multimédiás tartalmakat húzhatunk a munkafüzetbe. Megfelel az Eszközök menü Képtár parancsának. Adatforrások: A képtár és a munkafüzet közt megjeleníti az adatforrások paneljét. Innen fejléccel együtt egész rekordokat húzhatunk át a munkafüzetbe. Az adatforrások alapértelmezett tartama egy minta bibliográfiai adatbázis. Új adatbázist a Base alkalmazással hozhatunk létre és az Adatforrások panelen belül, az Intéző be/ki ikonnal megjeleníthető Intéző helyi menüjének Regisztrált adatbázisok parancsával vehetünk fel a listára. Nem nyomtatható karakterek: Megjeleníti a nyomtatásban nem megjelenő, formátumvezérlő karaktereket. Megfelel a Ctrl+F10 billentyűkombinációnak. Nagyítás: Beállítja a munkafüzet nagyítását a dokumentumablakban. Megfelel a Nézet menü Nagyítás parancsának. Nagyításra használhatók még a munkaablak jobb alsó sarkában látható eszközök is. Jelentés szerkesztésekor szintén megváltoznak a Standard eszköztár ikonjai: Mező hozzáadása: Egy adatbázis mezőt illeszt be a jelentésbe.

KEZDŐ LÉPÉSEK 49 Jelentésnavigátor: Megjeleníti a Jelentésnavigátor ablakot, amelyben könnyen léphetünk a jelentés élőfejére, lábára, a csoportok vagy a részletek részére, illetve a függvényekhez. Ha a megfelelő jelentésrészre lépünk, a tulajdonság ablakban is azonnal megjelennek az aktuális rész jellemzői. Rendezés és csoportosítás: Megjeleníti a Rendezés és csoportosítás ablakot, amelyben beállíthatjuk a mezőkből képzett csoportokat, a csoportok tulajdonságait. Jelentés végrehajtása: Lekérdezi az adatbázist és a lekérdezés eredményével feltölti a jelentést. Ha a jelentés nem kapcsolódik adatbázis-tartalomhoz, hibaüzenetet kapunk. Az eszköztárak megjelenítése Bármely eszköztárbeli ikonra a jobb egérgombbal kattintva helyi menüt jeleníthetünk meg, amelyben az aktuális LibreOffice munkaablaktól függően testre szabhatjuk az eszköztárak tartalmát (lásd az 1-24. ábrát). Az eszköztárak a Nézet/Eszköztárak almenüjének parancsaival be- vagy kikapcsolhatók. A LibreOffice programok egyik hasznos szolgáltatása, hogy az eszköztárak ki- és bekapcsolhatók, illetve testre szabhatók, átalakíthatók. A helyi menü Látható gombok almenüjének parancsaival egyenként kapcsolhatók be vagy ki az eszköztárak ikonjai. A Nézet menü Eszköztárak Testreszabás parancsával, vagy a helyi menü Eszköztár testreszabása parancsával párbeszédpanellapon állítjuk be a képernyőn található szerszámosládák elemeit. Az ikonok méretét, a megjelenés módját az Eszközök/Beállítások parancs LibreOffice / Nézet párbeszédpanel-lapján határozzuk meg. Az Ikonméret és ikonstílus listákban állítjuk be a kis vagy nagyméretű ikonokat, és az ikonok stílusát. A megfelelő stílusbeállítással sík gombokat, vagy kidomborodó ( három dimenziós ) gombokat jeleníthetünk meg. A LibreOffice környezetének elemei (menüparancsok, környezetfüggő menük, eszköztárak, állapotsorok stb.) mindig az aktuális helyzethez alkalmazkodnak, azaz az éppen végzett munkához szükséges eszközöket kínálják fel. Az ikonok környezetfüggő helyi menüje szintén a jobb egérgombbal kattintva ugrik elő.

50 KEZDŐ LÉPÉSEK 1-24. ábra. Az eszköztárak gombjai be- és kikapcsolhatók Az eszköztárak elemei a jobb oldali egérgombbal egy eszköztárra kattintva megjelenített helyi menüben is be- vagy kikapcsolhatók. A helyi menüben egyesével végezhetjük el ezt a műveletet, ezzel szemben a párbeszédpaneles megoldásnál (Eszközök/Testreszabás) egyszerre több eszköztár megjelenését befolyásolhatjuk. Párbeszédpanelek és parancsok A legördülő menük három pontra végződő parancsaival párbeszédpanel jeleníthető meg. Ezekkel a kiválasztott parancsok paraméterezhetők, vagyis a parancs végrehajtását módosító információkat adhatunk meg. A párbeszédpanelekben az összetartozó információcsoportok bekeretezve jelennek meg. A párbeszédpanelek vezérlő elemei, amelyekkel a parancsok működését befolyásoljuk: Kapcsoló vagy jelölőnégyzet: a kétállású kis négyzet, amelynek két állapota van ( ki- vagy bekapcsolt,

KEZDŐ LÉPÉSEK 51 az utóbbit a kis négyzet x-elése, illetve kipipálása jelzi). Egy kerettel jelölt csoportban egyszerre több kapcsolót is bekapcsolhatunk. Kiválasztó- vagy rádiógomb: az egérrel rákattintva megnyomható kör vagy kör alakú ikon. Az ilyen gombokat tartalmazó csoportban mindig csak egy gomb lehet benyomva (a körbe írt pont jelzi). Nyomógomb: A preferált gomb kiemelt kerettel jelenik meg. A ráírt funkció végrehajtását egeres rákattintással, illetve a kiválasztás után az Enter billentyű lenyomásával indítjuk. A Mégse nyomógomb az Esc billentyűnek megfelelő funkciójú, és elveti a parancs végrehajtását. Beviteli mező: A módosítandó értéket a mezőbe gépeljük. Méretbeállító vagy léptetőmező: a nyilakra mutatva, illetve a kurzormozgató nyilakkal (fel, le) növelhető és csökkenthető a beírt érték. A kurzorral a mezőbe állva az adat pontosan beírható. Kiválasztólista: A jobb oldali nyílra kattintva, vagy a mezőre állva és az Alt+ billentyűkombinációt megnyomva a legördülő menü feltárulkozik. A megfelelő elemet a listából választjuk ki vagy a mezőbe írással adjuk meg. A megfelelő gomb vagy mező kiválasztását billentyűzettel vezérelve azokon sorban haladva adjuk meg. A Tab billentyűvel előre-, a Shift+Tab billentyűvel hátralépünk a kijelölési sorban. A kapcsolásra kijelölt jelölőnégyzetet a Szóköz billentyű vagy az Alt + a megfelelő kapcsoló mellé írt elnevezés aláhúzott betűjének billentyűkombinációjával, illetve egeres rákattintással kapcsoljuk ki, vagy be.

52 ÁLLOMÁNYKEZELÉS ÁLLOMÁNYKEZELÉS A továbbiakban adatbázisnak, fájlnak nevezzük az adatbáziskezelővel előállított, lemezen tárolt állományt. A program indításakor egy új adatbázist nyit, vagy választhatjuk a korábban elkészített adatbázis betöltését is. Ha már létrehoztuk az adatbázis adattárolásra szolgáló objektumait, azaz a táblákat, akkor elkészíthetjük az adatbevitelt kényelmesebbé tevő űrlap, és a lekérdezést komfortosító jelentés, valamint lekérdezés objektumokat. Ez utóbbiak alkalmasak eseti, ad hoc lekérdezésre is, de paraméterezve többszörösen újrahasznosíthatók. Ezek az adatbázisok hálózatos környezetben más felhasználók számára is elérhetővé tehetők. Az adatbázist hálózati állománykiszolgálón osztottan nem tudjuk módosításra megnyitni. Írási és olvasási jogot csak a fájl más által használt rekordjainak zárolása után kaphat újabb felhasználó. Kizárólag olvasásra természetesen más is használhatja az adatbázist. Mindaddig, amíg az adott rekord nincs felszabadítva, erről más felhasználók üzenetet kapnak. A fejezetben tárgyaltak ismeretével már megoldhatók az egyszerűbb feladatok. A lemezen tárolt fájlok megnyitására több módot is találunk, köztük olyan eljárást is, amelynek segítségével tartalom alapján megkereshetjük a megnyitandó állományt. A munka során itt is alkalmazhatjuk az automatikus mentést, amelynek beállítását az Eszközök/Beállítások paranccsal kérhetjük. Ehhez a Megnyitás és mentés/általános panelen állítsuk be az Automatikus helyreállítási adatok mentése jelölőnégyzetet, majd adjuk meg a következő mezőben a két mentés közötti időtartamot percekben. Az adatbázisokkal végzett munka során mozgunk a fájl részei, az objektumok és a táblák, rekordok között, objektumokat nyitunk meg, nevezünk át, másolunk, mozgatunk (helyezünk át) és zárunk be. A táblák adatokkal történő feltöltésére a közvetlen adatbeírást, auto-

ÁLLOMÁNYKEZELÉS 53 matikus kitöltést, függvényeket és adatátvételt, vágólapra helyezést és beillesztést alkalmazzuk. Üres adatbázis létrehozása Üres munkafüzet készítéséhez adjuk ki a LibreOffice keretrendszer Fájl/Új Adatbázis parancsát, vagy kattintsunk az ablak Munkafüzet ikonjára! Ha már fut a Base program, akkor használhatjuk a Ctrl+N billentyűkombinációt, vagy a Fájl/Új Adatbázis parancsot. Office fájlok megnyitása és mentése Tetszőleges fájlokat érhetünk el az ismét átalakított Megnyitás és Mentés másként párbeszédpanel segítségével, legyenek azok helyi háttértárolónkon vagy a helyi hálózat, illetve az Internet bármely, számunkra hozzáférést biztosító mappájában. 2-1. ábra. A megnyitható dokumentumtípusok száma is megnőtt A párbeszédpanelek bal oldalán látható Forráshelyek sáv segítségével eljuthatunk a leggyakrabban használt mappákhoz vagy he-

54 ÁLLOMÁNYKEZELÉS lyekhez. A távoli gépek eléréséhez alkalmazhatjuk a Hálózat elemet is. A bemutatott párbeszédpanel a Windows 7 operációs rendszernek felel meg, ettől jelentősen eltér a többi akár Microsoftos operációs rendszer állomány-megnyitó ablaka, sőt az Eszközök/ Beállítások parancs LibreOffice/Általános kategóriájában választhatjuk a LibreOffice-párbeszédablakok használata lehetőséget is (lásd a 2-2. ábrát). Ez azonban a Windows 7-féle ablaknál kevesebb eszközt biztosít számunkra, ezért a Windows 7 szerinti ablakot mutatjuk be. Az utoljára használt 20-50 dokumentumot és mappát (illetve a rájuk mutató rövidítéseket) láthatjuk, ha a Legutóbbi helyek nyomógombra kattintunk. Ehhez hasonlóan jeleníthetjük meg a munkaasztalra, illetve a Kedvencek mappába helyezett állományokat is. A Hálózat ikonra kattintva az Interneten vagy intranet hálózaton keresztül érhetünk el dokumentumokat. 2-2. ábra. Fájlmegnyitás a LibreOffice típusú panelen Ez, vagy ehhez hasonló párbeszédpanel jelenik meg más állománytípusok például képek és egyéb objektumok megnyitása során

ÁLLOMÁNYKEZELÉS 55 is. A Windows 7 alatt az állomány-megnyitási párbeszédpanel sok hasznos lehetőséggel bővült (lásd a fenti ábrát). A Könyvtárak olyan mappákat tartalmaznak, amelyeket alapértelmezés szerint minden felhasználóval megosztunk. A Rendezés gomb menüjéből adhatjuk ki az állománykezelő parancsok nagy részét, így a másolást, kivágást, törlést stb. Az Elrendezés almenüből viszont a párbeszédpanel megjelenését befolyásolhatjuk. A párbeszédpanel négy elemét kapcsolhatjuk be: A fájlkiválasztó lista alatt, a párbeszédpanel teljes szélességében megjelenő Részletek ablaktábla tartalmazza a dokumentumok listájában kiválasztott fájl legfontosabb adatait, amelyet a párbeszédpanel alján jeleníthetünk meg. 2-3. ábra. A Rendezés helyett jobb az Elrendezés betekintéssel A fájlkiválasztó lista melletti Betekintő ablaktábla jeleníti meg a dokumentum kiválasztásában igen hasznos mintaképet a párbeszédpanel jobb oldalán. A mintaképet bekapcsolhatjuk a Betekintő ablaktábla ikonnal is. Ez azonban csak a Microsoft termékeinek, egyes nyílt forráskódú (Writer, Calc) dokumentumoknak, illetve általános képformátumoknak előzetes megtekintésére alkalmas. Adatbázis tartalmakat nem jelenít meg.