MALAKOLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ 1999 MALACOLOGICAL NEWSLETTER 17: 05 07 In memoriam DR. PINTÉR ISTVÁN (1911. V. 28. 1998. I. 30.) Pintér Pista bácsira emlékezünk, a magyar malakológusok nesztorára. Pista bácsira, akinek szakmai és emberi kiválósága mindannyiunk számára példát mutatott. Különös életútja volt. 1911-ben született az egykori Sopron vármegyei Czinfalván, amely ma az ausztriai Burgenlandban a Siegendorf nevet viseli. Édesapja a helybeli cukorgyár orvosa volt. Trianon után Csornára költözött a család, így tanulmányait a híres gyõri bencés gimnáziumban végezte, kitûnõ tanuló volt. A budapesti egyetemen jogi, majd államtudományi doktorátust szerzett. Ösztöndíjjal utazott Párizsba (1933. október 1934. május), ahol a Sorbonne elõadásait hallgatta, közben maga is tartott elõadásokat Magyarországról. Hazatérése után két évig ügyvédjelölt volt Budapesten. A megye figyelemmel kísérte ösztöndíjasát, és így hamarosan Sopronba került, ahol közigazgatási gyakornok, majd 1941-tõl vármegyei aljegyzõ lett. 1939-ben házasságot kötött (Szent Gály Faur Márta). A háború éveiben, sõt azután is a megyei közellátást vezeti. 1946-ban 24 óra alatt el kellett hagyniuk a várost. Keszthelyre költöznek, ahol még ebben az évben felesége nyugdíjas apja nyit újra ügyvédi irodát, hogy a család megélhessen. Ekkor még két évet tanul, hogy ügyvédi vizsgát tehessen, majd 2 évig nem engedélyezik az ügyvédi mûködést. 1987-ben visszaköltözik szeretett városába Sopronba, de a nyarakat Vonyarcvashegyen tölti. A csigákkal való ismerkedésének kezdete 1949. (elsõ naplózott gyûjtés: 1949. március 6.), mikor is a családi séták során gyermekei egyre-másra kérdezgetik a Balaton-parti csigák nevét. A kirándulások tudományos gyûjtésekké alakulnak. Barátai, Dornyay Béla és különösen Keve András hatására fordul érdeklõdése a természettudományok felé. A közös kirándulások, majd gyûjtõutak során egy új világ tárul fel elõtte. De a madarak csigatáplálkozásának Keve Andrással közös tanulmányozásától a térképkötet számára átadott óriási faunisztikai adathalmazig még hosszú az út. Hat gyermek édesapja, de maradék szabadidejének feláldozásával gyûjt a Balaton környékén, majd a Dunántúl többi részén is. Lelkesedését fokozzák a ritka fajok egyre szaporodó elõfordulási adatai, majd a faunánkra nézve új fajok elõkerülése (Ferrissia wautieri, Helicodiscus singleyanus). A négyzethálós faunisztikai kutatások elindítását lelkesen támogatja. Jogászi rendszerességgel és következetességgel veszi sorra az üres négyzeteket és tölti meg azokat malakológiai adatokkal. Az egyes dunántúli megyék, illetve területek adatait rendszeresen összefoglalja és malakológiai kutatottságukat értékeli. 5
Szinte észre sem vesszük, és a magyar malakológusok rangidõse lesz. Õ írja a Soosiana elsõ számában a beköszöntõt, õ nyitja meg a malakológus találkozókat. Mindenkihez van pár kedves szava, igyekszik elsimítani a nézeteltéréseket. A viccelõdéseket, ugratásokat elnézõ mosolya kíséri, azokban néha részt is vesz, de mindig ügyel arra, nehogy akaratlanul is megbántson valakit. Igen sajnáltuk, hogy egészségi állapota miatt a találkozókon egy ideje már nem vehetett részt. Munkánkat így is figyelemmel kísérte és bátorított. Utolsó személyes találkozásunk Vonyarcvashegyen volt. Soha nem fogjuk elfelejteni Pista bácsi és Márti néni vendégszeretõ kedvességét, a jóízû beszélgetést és szakmai eszmecserét. Nehéz eldönteni, hogy melyek voltak legkiemelkedõbb szakmai és emberi tulajdonságai. De feltétlenül emlékeznünk kell tárgyszeretetére, szorgalmára, lelkesedésére, segítõkészségére, szerénységére és mindenek elõtt derûs emberi jóságára. 70 éves születésnapja alkalmából a Soosiana lapjain Richnovszky Andor köszöntötte. Mindkettõjüknek szellemisége közöttünk marad. Malakológiai tanulmányai Pintér, I. (1957): Adatok Keszthely környékének Mollusca-faunájához. Áll. Közl., 46: 99 114. Pintér, I. (1958): A Kovácsi-hegy. Termtud. Közl., 89: 531 533. Pintér, I.(1950): Adatok a Dunántúl egyes tájainak Mollusca-faunájához. Áll. Közl., 47: 125 139. Pintér, I. (1962): A Kovácsi-hegy csigáiról. Áll. Közl., 49: 81 90. Pintér, I. (1962) : Beiträge zur Verbreitung der Schnecken gattung Cepaea in Ungarn. Opusc. Zool., Budapest, 4: 121 125. Pintér, I. (1962): Héviz csigái. Hévízi Orv. Arch., 87 92. Pintér, I. (1968): A magyarországi sapkacsigák (Ancylidae) újabb alakjai. Áll. Közl., 55: 97 l04. Pintér, I. (1968): Die Molluskennahrung des Sichlers (Plegadis falcinellus L.) in: Keve: Über die Arealveränderungen des Sichlers, Plegadis falcinellus (L.). Zool. Abh., Dresden, 29: 169 170. Pintér, I. Pintér, L. (1970): Mollusken aus Bulgarien. Malakol. Abh. Mus. Tierk., Dresden, 3: 81 98. Pintér, I. (1973): Beköszöntõ. Soosiana, l: 1 3. Pintér, I. (1974): Újabb adatok a Dunántúl Mollusca-faunájához. Soosiana, 2: 27 36. Pintér, I. (1975): Adatok a Bükk-hegység csigafaunájához. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 3: 117 123: Pintér, I. (1975): Cecilioides petitiana (Benoit) als Pflanzenschädling. Soosiana, 3: 11 14. Pintér, I. ( 1976): Egy Magyarországra nézve új csigafaj. Helicodiscus singleyanus (Pilsbry) Gastropoda: Endodontinae). Áll. Közl., 63: 231 234. Pintér, I. (1978): A tájgyûjtés szerepe a csigafauna kutatásában. Soosiana, 6: 17 20. Pintér, I. (1979): A Hévízi-tó és környezõ berek csigafaunája. Áll. Közl., 66: 117 130. 6
Pintér, I. (1979): Megemlékezés Smuk Antalról (l904 1978). Soosiana., 7: 3 4. Pintér, I (1979): Felsõ-magyarországi csigaadatok. Soosiana, 7: 93 94. Pintér, I. (1980): Gyõr-Sopron megye puhatestûi: Az eddigi kutatások felmérése (1979). Soosiana, 8: 35 44. Pintér, I. (1980): Beszámoló az 1979. júliustól 1980. júniusig végzett malakológiai kutatásaimról. Malakológiai Tájékoztató, l: 22 24. Pintér, I. (1981): A malakológiai felkutatottság mértékének kiszámítása becsléssel. Soosiana 9: 29 32. Pintér, I. (1981): Zala megye malakológiai felmérése. Soosiana 9: 49 60. Pintér, I. (1982): A malakológiai felkutatottság kiszámításának gyakorlati tapasztalatai. Malakológiai Tájékoztató 2: 9 11. Pintér, I. (1982): Die Molluskenfauna des Komitates Veszprém (Ungarn): Stand der bisherigen Forschungen. Misc. Zool. Hung.1: 63 74. Pintér, I. (1983): Szabolcs-Szatmár megye puhatestû faunája. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve (1975 1977) 18 20: 190 202. Pintér, I. (1985): Tájékoztató a magyarországi recens puhatestûek kutatásának eddigi eredményérôl. (1984. dec. 31-es adatok). Malakológiai tájékoztató 5: 23 28. Pintér, I. (1985): In memoriam: dr. Keve András (1909. XI. 10. 1984. III. 30.). Soosiana 13: 33 34. [Gyûjteménye és tudományos hagyatéka a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába (Budapest) és a Mátra Múzeumba (Gyöngyös) került.] Dr. Krolopp Endre Varga András 7
8
MALAKOLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ 1999 MALACOLOGICAL NEWSLETTER 17: 09 10 In memoriam Ottó Lajos (1911 1995) Budapesten született 1911-ben. A Szent István Gimnáziumban érettségizett, majd a jogi egyetemen folytatta tanulmányait, amit két év után anyagi okok miatt abba kellett hagynia, ezt követõen újságíróként tevékenykedett, közben zenét is tanult. 1938-ban megnõsült. A Siemens Mûveknél, majd a Danuviánál dolgozott mûszaki tisztviselõként. Késõbb a Danuvia székesfehérvári részlegéhez került vezetõhelyettesnek. Ebben az idõben már dúlt a világháború, amely a szép székesfehérvári otthonát elpusztította. Családjával két fia és felesége Budapestre költöztek. Orosz hadifogságba került, ahonnan szerencsésen megmenekült. Ezután a nélkülözés és talpraállás évei következtek, elõbb Dunavecsén, majd 1947-tõl Gyõrben. Dunavecsén gazdálkodás, napszám, hogy a család éljen. Gyõrben kapott végre állást az ÉDÁSZ elõdjénél, majd az ország újjáépítésén Gyöngyös környékének távvezeték-építésén dolgozott. Aztán hazakerült az ÉDÁSZ-hoz Gyõrbe. Elvégzett még egy gépésztechnikumot, majd a megalakuló Energia Felügyelõséghez nevezték ki fõfelügyelõnek, amely munkakörben nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Minden érdekelte, sok mindent megpróbált. Fiatal korában vívott, lovagolt, nyelveket tanult, síoktatóskodott, bélyeget gyûjtött, majd méhészkedett. Ez utóbbit élete végéig amíg ereje engedte végezte. Magát magányos farkasnak tartotta. Hagyatékában megtalált feljegyzése szerint: Mindig utáltam a csordamentalitást és elbitangolt jószágnak számítottam, aki nem illik semmiféle kategóriába. A csigák, kagylók szele talán 1967-ben csapta meg, amikor az Adrián családjával együtt nyaraltak: A fiúk polipot, halat, tengeri csillagot meg amit meg lehetett fogni vagy enni gyûjtöttek. Ez a nyaralás 1968-ban megismétlõdött, mikor már õ is sokszor merült a víz alá és gyûjtögetett. Gyûjtõútját aztán több éven keresztül megismételte és mind szenvedélyesebben végezte. Rendszert vitt a gyûjtésbe. Igyekezett távoli országokból is hasonló érdeklõdésû emberekkel kapcsolatot felvenni; ismeretségeket keresett és kötött. Levelezését rendszerbe foglalta, szinte az egész világra kiterjesztette. Egyre nagyobb ismeretségre tett szert. Németül, angolul, franciául levelezett; rendszeresen kapta a csomagokat és küldte az ellenértéküket. Gyûjtõszenvedélyének csak betegsége és 1995-ben bekövetkezett halála vetett véget. Ekkorra gyûjteménye mintegy 10 ezer darabra nõtt, amely lakásában két szobát már elfoglalt. 1988-ban Poseidon kincsei címmel Gyõrben kiállítást rendezett, melynek sikerét a nagyszámú látogató elismerõ bejegyzései bizonyítják. 9
A csigákról írt egyetlen cikkében így nyilatkozik (Levél a szerkesztõnek: A Lipót községi termálfürdõ puhatestûi Soosiana, 8: 9 10): Amikor a gyöngyösi találkozó után elõször tettem be a lábamat a Lipót község területén lévõ termálfürdõ gyepére, még nem tudtam, hogy ez a terület is az ország csigafaunájának egyik fehér foltja. Egyrészt mert innen számítható az én malakológussá válásom elsõ napja, másrészt semmiféle hazai Molluscairodalom ez ideig nem állt rendelkezésemre. Megfertõzõdve tehát a gyöngyösi találkozó légkörétõl, itt kezdtem el elõször csigászni hazai vizeken Gyûjtõmunkáját három fia közül senki sem folytatta, ezért a család az elsõsorban tengeri fajokat tartalmazó gyûjteményt értékesítésre ajánlotta fel egy erre alkalmas intézménynek. Így került ez a páratlanul gazdag anyag a Mátra Múzeum (Gyöngyös) Mollusca-gyûjteményébe 1996-ban. Varga András Ottó Péter 10