1. 2.
DEBRECENI POZSGÁSTÁR 3 A Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesületének (Debrecen) ismeretterjesztő folyóirata Succulent Magazin of Debrecen (Hungary) Educational Journal of Hungarian Succulent Collectors' Society (Debrecen) Levélcím (Address): 4015 Debrecen, Pf: 82. vagy 4032 Debrecen, Poroszlay u. 38. II/5. Tel.: 36 (52) 481-985 Tel./fax: 36 (52) 447-027 E-mail: macko@movinet. hu Internet honlap: dkke.movinet.hu Az Egyesület tisztségviselői (Officials): Elnök (President): Papp László 4225 Debrecen, Zsindely u. 1. Tel: (52) 316-666/2037 E-mail: palasz@freemail.hu Titkár (Secretary): Horváth László 4027 Debrecen, Nádor u. 17. Tel.: 06 (30) 370-72-20 Gazdasági ügyvivő (Hon. Treasurer): Tóth Norbert 4028 Debrecen, Jósika u. 7/a Tel.: (52) 446-733, (70) 366-0492 E-mail: cactused@freemail.hu Belföldi és külföldi kapcsolatok referense: Molnár Imre 4032 Debrecen, Poroszlay u. 38. II/5. Tel.: (52) 481-985 E-mail: macko@movinet.hu Magfelelősök: Szani Károly 4032 Debrecen, Lehel u. 10. XIV/111. Tel.: (52) 439-479 E-mail: szani@tvnetwork.hu Nagy József 4271 Mikepércs, Arany János u. 31. Tel.: (52) 398-848, (20) 327-62-09 A szerkesztőség (Editorial office): 4032 Debrecen Poroszlay u. 38. II/5. vagy 4015 Debrecen Pf: 82. Tel.: (52) 481-985 Tel./fax: (52) 447-027 E-mail: macko@movinet.hu A szerkesztőbizottság tagjai (Editorial team): Főszerkesztő (Managing editor): Papp László 4225 Debrecen, Zsindely u. 1. Tel.: (52) 316-666/2037 E-mail: palasz@freemail.hu Szerkesztőségi titkár (Secretary of Editorial office): Molnár Imre 4032 Debrecen, Poroszlay u. 38. II/5. Tel.: (52) 481-985 E-mail: macko@movinet.hu Szerkesztőségi tagok (Members of Editorial): Dr. Buglyó Péter 4028 Debrecen, Szigligeti u.18. II/9. Tel.: (52) 316-666/2405 E-mail: buglyo@tigris.klte.hu Deli Tamás 5500 Gyomaendrőd, Hársfa u. 21. Tel.: (66) 285-587, (30) 854-66-43 Ficzere Miklós 4028 Debrecen, Kétmalom u. 6. Tel./fax: (30) 468-26-76 Horváth László 4027 Debrecen, Nádor u. 17. Tel.: (30) 370-72-20 Szani Károly 4032 Debrecen, Lehel u. 10. XIV/111. Tel.: (52) 439-479 E-mail: szani@tvnetwork.hu Idegen nyelvi lektorok: Pappné Czappán Marianna, Gárdonyi Sándorné Egyéb információk (Other information): Kiadó: Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) A folyóirat megjelenik egy évben négy alkalommal. Címváltozások bejelentése: Az folyóiratot csak helyesen megadott cím esetében kaphatják meg időben. Amennyiben lakcíme megváltozik, úgy a változásról lehetőleg levélben, írásban mielőbb értesítse az egyesületet. Levelezés és hírszerkesztés: Minden, a folyóiratot és az egyesületet érintő általános kérdésben, valamint a lakóhelyén vagy annak körzetében készülő kiállításról, gyűjtőkről és gyűjteményekről, működő vagy alakuló klubokról, vásári és értékesítési, valamint kiállítási lehetőségről kérjük keresse az egyesületet. Útmutató a cikkek szerzőinek: A folyóirat szerkesztősége kéri és várja mindazok cikkeit, akik a kaktuszokkal és egyéb pozsgás növényekkel bármilyen kapcsolatban vannak és késztetést éreznek útleírások, élőhelyi leírások és más, a témával összefüggő írások megjelentetéséhez. A cikkeket küldhetik olvasható kézírással, géppel írva vagy CD-n rögzítve, amelyeket kérésre visszaküldjük. A cikkhez tartozó fotót, diát rajzot, térképet stb. kérésre ugyancsak visszaküldjük. Fenntartunk minden jogot a szerkesztésben, a tar talmat nem érintő szakmai lektorálásban, a cikkek illusztrációs kiegészítésére, változtatására és a megjelentetés idejére vonatkozóan. A cikkek elején maximum két mondatban legyen megfogalmazva az írás lényege, amelyet angolra és németre fordíttatunk. Egyben kérjük olvasóinkat, hogy a közreadott cikkekkel, a folyóirattal és az egyesülettel kapcsolatos észrevételeiket a szerkesztőség címére szíveskedjenek levélben megküldeni. A folyóirat megrendelése és az egyesületi tagság: Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesületének (Debrecen) bármely magán és jogi személy tagja lehet, aki a 2005. évre 3000 Ft tagdíjat az egyesület részére befizeti, amely összeg tartalmazza a folyóirat adott évben megjelenő 4 számát és a postai bérmentesítés értékét. A tagsági díj feljogosít az egyesületi életben való részvételre, a maglistából történő rendelés esetén pedig a tagoknak járó árengedményre. Debreceni Pozsgástár: Minden jog fenntartva. ISSN 1419-130x A Debreceni Pozsgástár szerkesztőségének írásos engedélye nélkül a folyóirat egyetlen részét sem szabad lemásolni vagy felhasználni semmilyen formában. (Text and illustration copyright). Terjeszti: Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen). A folyóirat megjelenését támogatja: Molnár Imre, Papp László Nyomdai munkák: Litográfia Kft. 4034 Debrecen, Pipóhegy u. 16. Tel./fax: (52) 430-184 E-mail: lito@movinet.hu Felelős vezető: Vécsei Tibor Terjedelem: 4,5 (A/5) ív Design: Juhász Béla duograf@duograf.axelero.hu (70) 2673-448
4 Tartalomjegyzék Inhaltsverzeichnis Table of contents Debreceni Pozsgástár 2004/4. Tartalomjegyzék Inhaltsverzeichnis Table of contents 6 Tóth Norbert: Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. Tóth, N.: Kakteenwallfahrtsorte in Spanien VI. Tóth, N.: Places of pilgrimage in Spain for cactus collectors VI. 13 Papp László: Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Copiapoa tenuissima F. Ritter 1963 Papp, L.: Die schönsten Kakteen und andere Sukkulenten Papp, L.:: The nicest cacti and other succulents 15 Papp László: Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Cotyledon orbiculata L. 1753 var. orbiculata Papp, L.: Die schönsten Kakteen und andere Sukkulenten Papp, L.:: The nicest cacti and other succulents 17 Epresi László: Növényritkaságok: a Ficus palmeri virága Epresi, L.: Pflanzenraritäten: Die Blüte des Ficus palmeri Epresi, L.: Plant rarities: The flower of Ficus palmeri 18 Dr. Buglyó Péter: Folyóiratszemle Kakteen und andere Sukkulenten 2004/4-6 Buglyó, P.: Zeitschriftenschau: KuaS 2004/4-6. Buglyó, P.: Journal Review: KuaS 2004/4-6. 20 Druzsin Józsefné: Szomszédolás Szabadkán Frau Druzsin, J.: Nachbarnbesuch in Szabadka Mrs. Druzsin: Visiting neighbouring people in Szabadka (Subotica) 22 Papp László: Folyóiratszemle British Cactus & Succulent Journal 2004/3 Papp, L.: Zeitschriftenschau: British Cactus & Succulent Journal 2004/3 Papp, L.: Journal Review: British Cactus & Succulent Journal 2004/3 23 Budai Ferenc: Selyemkórófélékről (Asclepiadaceae) 12. rész Budai, F.: Über die Seidenpflanzenarten (Asclepiadaceae) 12. Teil Budai, F.: About Asclepiadaceae Part 12
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Tartalomjegyzék Inhaltsverzeichnis Table of contents 5 26 Ficzere Miklós: Az Aeonium arboreum (L.) Webb et Berth. rendhagyó téli tartása és virágzása Ficzere, M.: Die spezielle Winterversorgung und Blüte von Aeonium arboreum (l.) Webb et Berth. Ficzere, M.: The heteroclite cultivation and flowering of Aeonium arboreum (L.) Webb et Berth. in winter 29 Katona József: Látogatás Uwe Beyernél Katona, J.: Besuch bei Uwe Beyer Katona, J.: Visiting Uwe Beyer s home 32 Kiss László: Magyar kaktuszgyűjtők Soós Béla Kiss, L.: Kakteensammler aus Ungarn: Béla Soós Kiss, L.: Hungarian cactus collectors: Béla Soós 35 Tóth Norbert: Balogh László emlékére Tóth, N.: Zum: Andenken von László Balogh Tóth, N.: In memory of László Balogh 38 Szutorisz Gyula: Különleges Mammillaria-k Mammillaria craigii Szutorisz, Gy.: Eigenartige Mammillarien Szutorisz, Gy.: Special Mammilarias 46 Tóth Norbert: Kaktusz legek I. Tóth, N.: Die grösten Kakteen I. Tóth, N.: Guiness records at cacti I. Molnár Imre - Szunyog Menyhért: Kiállítások 2004. év II. felében... 40 Molnár, I.-Szunyog, M.: Ausstellungen in der zweiten Hälfte des Jahres 2004 Molnár, I.-Szunyog, M.: Cactus exhibitions in the second part of 2004 Molnár Imre: Egyesületünk iskolaprogramja... 43 Molnár, I.: Das Schulprogramm unseres Vereins Molnár, I.: Our society s school programme Molnár Imre Papp László: Egyesületünk közleményei... 53 Molnár, I. Papp, L.: Mitteilungen unseres Vereins Molnár, I. Papp, L.: Our society's announcements Papp László: Pozsgás kislexikon... 56 Papp, L.: Kleinlexikon der Sukkulenten Papp, L.: Small Encyclopaedia of Succulents Molnár Imre: Egyesületünk könyvtárába érkezett kiadványok... 51 Molnár, I.: Die neueste Zeitschriften in unserer Bibliothek Molnár, I.: Journals arrived into our society's library Címlap fotó Címoldal belső 3. kép 2. kép Copiapoa tenuissima Fotó: Papp László Kb. 15 cm átmérőjű Discocactus placentiformis Fotó: Tóth Norbert A desert springs-i golfpálya egy hangulatos zuga Fotó: Tóth Norbert Hátoldal belső 64. kép 63. kép Hátoldal A tenerife-i (Kanári-szigetek) Exotic Parkban nevelt gyönyörű, ivarérett Pachycereus pringlei csoport Fotó: Tóth Norbert Középkorú Pachycereus pringlei-k Cerralvo szigetén, a Kaliforniai félsziget közelében Fotó: Joel Lodé Cotyledon orbiculata var. orbiculata virágzata Fotó: Papp László
6 Tóth Norbert Debreceni Pozsgástár 2004/4. Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. Zusammenfassung: Der verfasser berichtet über der nächsten Schauplatz seiner Spanienreisen, über den Botanischen Garten in Elche und über den Besuch von Joel Lode. Abstract: The author reports on the following scene of his journey at the Botanical garden in Elche, and his visit at Joel Lode s home. Folytatva a spanyolországi pozsgásgyűjteményeket, kaktuszkerteket felkutató utunkat, mielőtt a déli fertály felé vennénk az irányt, érdemes megállnunk néhány óra erejéig egy Alicante-tól mindössze néhány kilométerre elterülő városban Elche-ben (ejtsd: elcse). A közel 180 000 lakosú nagyváros a 14. századból fennmaradt mór erődítménye mellett arról is nevezetes, hogy itt található Európa legnagyobb pálmaerdője. A hatalmas területet borító erdőben a Föld csaknem valamennyi pálmafaja képviselteti magát, a becslések szerint körülbelül 300 000 példányt számlál e páratlan rengeteg. A hagyomány szerint kárthágói katonák köpködték szerte-szét a datolyamagokat, melyekből idővel nagy erdő cseperedett. Hogy a legendának mennyi köze lehet a valósághoz azt nem tudjuk, viszont az botanikusok által bizonyított tény, hogy a pálmaerdőben található legnagyobb, 20-25 méter magas fák nem lehetnek 200 évesnél idősebbek. A pálmarengeteg szívében található a Huerto del Cura botanikus kert. A gyűjteményes kert egy elchei pap José María Castano tiszteletére kapta a nevét. Leginkább pálmakülönlegességekben bővelkedik, de találhatunk itt kizárólag a mediterráneumban honos fák, cserjék társaságában egy érdekes pozsgásgyűjteményt is, mely óriási pálmafákkal határolt tisztáson kapott helyet. A kollekció igen vegyes (szokás szerint: ami természetesen nem rosszindulatú kritika), megtalálhatók a gigászi, fa alkatú Euphorbiak mellett, a szintén óriás méretűvé fejlődött Pachycereus-ok, Neobuxbaumia-k, Trichocereus-ok is. A gyűjtemény legérdekesebb látnivalói a nagy termetű, rendkívüli szépségű Pachypodium-ok, illetve a Mammillaria nemzetség több fajának impozáns csoportjai. Bár a szukkulens gyűjtemény esetében nem a legmegfelelőbb jelző az egyedülálló kifejezés, én mégis úgy vélem, hogy amennyiben egyszer már felkeressük Elche méltán híres pálmaerdejét, kár lenne kihagyni szúrós kedvenceinket a sorból. Utoljára visszatérve még a pálmákhoz, a Huerto del Cura egyik nevezetes példánya az igen ritka és különleges császárpálma kolosszus. A tövénél nyolc felé elágazó, 10 tonnásra becsült matuzsálemnek a kert dolgozói még a múlt század elején adták a Sissi nevet, ugyanis Erzsébet császárné 1894-es látogatásakor ezt karcolta bele a fa törzsébe. Jómagam sajnos nem láttam a botanikus kertet, mert átutazóban és ennek köszönhetően idő hiányában csak a pálmarengeteg elenyésző részét sikerült felderítenem, megcsodálnom. Később egy spanyol barátom szolgált érdekes információkkal az elche-i pozsgáskertről, melynek rövid kivonatát tettem közkinccsé az előbbi néhány sorban. Mindenesetre egy apró megjegyzés, melyre talán érdemes némi figyelmet fordítania annak, aki spanyolországi útja során felkeresi Elche városát. Mielőtt nekiindulnánk barangolni a pálmaerdőben, nem árt rögzíteni magunkban gépjárművünk pontos parkolási helyét, ugyanis az erdőt átszelő utcák olyannyira egyformák, hogy könnyen megtréfálhatják az embert; a kellemes séta végeztével adott esetben a pálmarengeteg ellenkező felén kezdi el rémülten keresgélni az autóját (sokszor már az eltulajdonítás szörnyű képe dereng lelki szemei előtt). Valószínűleg nem szükséges különösképpen ecsetelnem amellett, hogy a nyaralásra berendezkedett, nyugodt idegrendszer egy ilyen szituációban hamar a teljes összeomlás szélére sodródhat! a nyomozás órákig is eltarthat, mire a teljesen kimerült, figyelmetlen delikvens megtalálja a kis híján ebek harmincadjára jutott gép-
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. 7 járművét. Szerencsére az imént vázolt helyzet nem velem fordult elő, hanem egyik ismerősöm kellemesnek induló kirándulása csapott át pillanatok alatt kétségbeejtő vadászattá. Eme kis közjáték után folytassuk utunkat ahogy arra a bevezetőben biztattam a kedves Olvasót. Meggyőződésem, hogy aki ellátogat Spanyolország déli gyöngyszeme, Andalúzia mesés vidékére és nem utolsósorban vérbeli kaktuszos annak szinte kötelező felkeresnie a világ egyik legismertebb pozsgásgyűjtő csodabogarát, Joel Lodé-t. Az általam egyébként igen nagyra becsült francia úriembert nem egyszerű dolog elcsípni, ugyanis kis túlzással állandóan úton van. Tavaly nyáron, amikor már biztossá vált következő hispániai utazásom időpontja, néhány levélváltást követően szerencsére sikerült megbeszélnem vele egy találkozót, gyűjteménylátogatást. Lodé úr jelenleg egy Villaricos nevű kisvárosban él Andalucía tartományban. A városka határában található a világ egyik legkülönösebb környezetbe helyezett golfpályája, mely néhány évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az ide vezető út során úgy okoskodtam, hogy Joel portáját valószínűleg akkor találom meg a legegyszerűbben, ha a munkahelyén érdeklődöm felőle. Hogy miért használtam a munkahely elnevezést azonnal ki fog derülni. A Desert Springs nevet viselő komplexum egy fennsíkon fekszik hatalmas területen. Felérve a magaslatra az embernek szinte a lélegzete is eláll a káprázatos látvány hatására. A természeti adottságok és a mesterségesen kialakított környezet között hihetetlenül éles a kontraszt. Mivel ez spanyolhon talán legszárazabb vidéke, a táj szívfájdítóan kopár, napégette, némi túlzással félsivatagi viszonyok uralkodnak. Ezzel szemben, mint oázisok zöldellnek a különböző kialakítású pályarészek, ebben a meglehetősen barátságtalan, sivár tájegységben. Maga a golfpálya területe nincs körbekerítve, az egyértelműen dekorációs céllal megépített vadnyugati hangulatot idéző kapuban strázsáló biztonsági őr barátságosan int az érkező vendégnek bárki bemehet nézelődni anélkül, hogy szemrehányó tekintetek kísérnék lépteit. A leginkább holywoodi filmekből ismert kis kocsikon az úri sportnak 3. kép A gyönyörű Melocactus gyűjtemény részlete Fotó: Tóth Norbert 4. kép Mammillaria crinita (syn. M. duwei) Fotó: Tóth Norbert
8 Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. Debreceni Pozsgástár 2004/4. 5. kép Mammillaria luethyi Fotó: Tóth Norbert titulált játék szerelmesei száguldoznak egyik biliárdasztal simaságú füves pályáról a másikra. Töredelmesen bevallom, addig a napig még soha nem jártam golfpályán, ezért teljesen lenyűgözött a nagy tudású kertészek pazar munkája. Azóta is megfejthetetlen rejtély számomra, hogy miképpen lehet ilyen szőnyegszerűen egyenletes és dús pázsitot nevelni. Bár az sem kisebb talány, hogy a nagymennyiségű öntözővizet honnan teremtik elő, hiszen az édesvíz errefelé az egyik legnagyobb kincs. A pályák között kanyargó utak mentén aranyos, a szivárvány minden színében pompázó házacskák sorakoznak, a játékba belefeledkező és itt több napot eltölteni szándékozó, megszállott golfozók kényelmének szolgálatában. De egy megrögzött növénybarát számára mégsem ezek jelentik az abszolút látványosságot, hanem a főként pozsgásokkal, kaktuszokkal benépesített kis parkok, melyek különleges, sajátságos atmoszférát teremtenek az egyöntetű zöld gyepszőnyeggel borított golfparadicsomban. A több méter magas Pachycereus pringlei-k (2. kép) mellett dekoratív Opuntia bokrok, valamint az elmaradhatatlan nagy testű gömbkaktuszok Echinocactus-ok, Ferocactusok díszlenek művészi elrendezésben. Ez pedig nem másnak köszönhető, mint Joel Lodé úrnak. Ő tervezte a golfpályának eme különleges, egyedi dekorációját, valamint felügyelte a növények betelepítését. Ugyanakkor szakértelmével segíti a gondozási teendők ellátásában a desert springs-i kertészek munkáját. Miután kibámészkodtam magam odaballagtam egy tekintélyes méretű szalmakalapban gyomlálgató dolgozóhoz és megkérdeztem tőle, hogy hol találom Lodé urat. A spanyol kertész sajnos nem tudott érdemben nyilatkozni, de azonnal előhalászta mély zsebei egyikéből a mobilját és néhány telefonhívás lebonyolítása után heves gesztikulációval kísért magyarázatba kezdett, amiből meglehetősen szerény spanyoltudásom okán természetesen egy mukkot sem értettem. Látva értetlen arckifejezésem, újból a telefon után nyúlt. Kisvártatva egy furgon vágódott mellénk, amolyan könnyed latinos stílusban, némi porréteggel hintve bennünket. Emberem a kocsiból kipattanó sofőrrel beszédbe elegyedett, majd mutatták, hogy kövessem a kisteherautót. Elsőként arra gondoltam, hogy minden bizonnyal valamilyen irodába fog vezetni a fiatalember, de mikor magunk mögött hagytuk a már említett westernfilmekbe illő kaput, kezdtem rosszat sejteni. Mire felocsúdtam kiértünk a főútra, ekkor már egyenesen biztosra vettem, hogy amikor útbaigazítást kértem vagy én baltáztam el a dolgot, vagy ő értett totálisan félre engem. Már éppen az autókürtöt kereste a kezem, ekkor azonban váratlan esemény történt: egy éles kanyar után jobb kéz felől növényházakat pillantottam meg! A furgon indexelt, majd lehúzódott az út szélére, a sofőr kiugrott és mutatta, hogy ez az amit kerestem. Hálásan megszorítva felém nyújtott kezét, azon morfondíroztam, milyen szerencse, hogy ennyire segítőkészek a spanyol emberek! Behajtva a kissé elhanyagoltnak tűnő portára (bár a gazda mentségére szolgált, hogy néhány mesterember serénykedett az udvaron), azonnal a többhajós növényház bejárata elé kanyarodtam. Belépve az ajtón egy bőrkalapot viselő emberen állapodott meg a tekintetem, aki valamilyen cse-
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. 9 6. kép A neves francia kaktusz nagykövet, Joel Lodé a szerző társaságában Fotó: Tóth Norbert repes pozsgásnövényt szorongatott egyik kezében, a másikkal pedig laptopjának billentyűzetét püfölte nagy figyelemmel. Odamentem hozzá és azon nyomban tudtam, hogy jó helyen járok, ott álltam szemtől szembe Joel Lodé úrral. Gyors bemutatkozás után rögvest a kezébe nyomtam Újréti Endre: Dinnyekaktuszok című könyvét, melyet azonnal lapozgatni kezdett elismerő bólogatás kíséretében. Azt hiszem sikerült némileg lekenyereznem a házigazdát, ugyanis Joel kedvencei a Discocactus-ok (1. kép) mellett a Melocactus nemzetség fajai (3. kép). Mindössze annyi kritikával illette a művet, hogy legnagyobb sajnálatára nem angol nyelven íródott. Természetesen megköszönte és karonfogva (6. kép) körbevezetett pozsgás gyermekei között. Elmondása szerint nemrég fejezte be a növényház építését, látogatásom idején éppen a növények nemzetségenkénti kategorizálásának, és elhelyezésének a végén járt. A pozsgásotthont úgy 6-800 négyzetméteresnek saccoltam, középen viszonylag széles közlekedő út választotta két részre az arra merőlegesen elhelyezett, egymással párhuzamos asztalsorokon, nemzetségenként rendszerezett gyűjteményt. Az egyik oldalon kaktuszok míg a másikon e gyéb pozsgásnövények foglalták el a számukra kijelölt asztalokat. Figyelemre méltó kollekcióval rendelkezik Melocactus-okból (3. kép) (leírhatatlan látvány nyújtott a rengeteg, kisebb-nagyobb sapkát viselő gömböc), Discocactus-okból, valamint a Mammillaria (4., 5. kép), Opuntia és Tephrocactus nemzetségek (7. kép) is több száz fajjal képviseltették magukat. Nagy örömömre népes Ferocactus csoportot (8. kép) vettem észre az egyik állványon, közelebb érve olyan ritkaságokat felfedezve közöttük mint, például a Ferocactus johnstonianus, F. diguetii gyönyörű példányai. Az imént említetteken kívül a Cactaceae család csaknem valamennyi nemzetségéből találhat reprezentánsokat a látogató. Így megcsodálhatunk fantasztikus virágú Echinocereus-okat, Lobiviakat, erős, sötét tövisű Neoporteria-kat, vagy akár Mexikó büszkeségeit: Ariocarpus-okat, Turbinicarpus-okat, nem beszélve az USA-ban élő Sclerocactus-okról és az Echinocactus horizontalonius több élőhelyi formájáról; és sorolhatnám még
10 Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. Debreceni Pozsgástár 2004/4. 7. kép Egy igazi ritkaság: Tephrocactus articulatus var. nigrispinus termésekkel Fotó: Tóth Norbert oldalakon keresztül a pompásabbnál pompásabb növényeket. Az egyéb pozsgások közül külön említést érdemel a szinte teljes Haworthia gyűjtemény, de rendkívül gazdag az Aloë, illetve Crassula kollekció is. Szép számban láttam Euphorbia-kat (9. kép), Aeonium-okat (a kanári szigeteki endemikus fajokból gyakorlatilag az összes megtalálható itt), Kalanchoë-kat, Lithops-okat, hogy csak a nagyobb fajszámmal rendelkező nemzetségeket említsem. A gyűjtemény felfedezése közben házigazdám érdeklődésemre mesélt az életéről, arról, miként fertőződött meg a tövises növények szeretetével. Joel Lodé Jules Verne szülővárosában a franciaországi Nantes-ban látta meg a napvilágot. Méltán híres földijének regényei olyanynyira magukkal ragadták az ifjú Joelt, hogy gyermekkori álma nem is lehetett más, mint körbeutazni a Földet, felfedezni a világot. 10 éves korában ő lett a helyi Természettörténeti Múzeum hobbycsoportjának legfiatalabb tagja. Elsősorban az őskor titkai és az ásványtan került érdeklődésének középpontjába. 22 évesen óriási vállalkozásba fogott, elhatározta, hogy megvalósítja egykori álmát és elindult kétkerekűjével egy Föld körüli biciklitúrára. Az eltökélt, bátor fiatalember számos egzotikus országban megfordult, és rengeteg kalandban volt része. (Ezek ösztönözték később hősünket, hogy papírra vesse élményeit, melynek eredménye három kaland-útikönyv lett). Iránban a Dasht i Kevir-ben más néven Nagy Sós sivatagban tévedésből rossz utat választva egy teljesen kietlen részen kerekezve a semmiből teljesen váratlanul isteni csodával felérő látvány tárult szemei elé: tulipánszerű növények által virágszőnyegbe öltöztetett sivatag! A döbbenet első hullámait rövidesen felváltotta a természetet imádó ember alapvető reakciója, a mindent elsöprő kíváncsiság. Vajon hogyan képes ez a fantasztikus növény megélni ilyen ellenséges körülmények között? Ettől fogva Joelt egyre inkább érdekelni kezdték a sivatagi növények. 1976-ban Los Angeles-be utazott. Magától értetődően felfedező útra indult a Death Valley-be (a híres-hírhedt Halál-völgybe), ahogy Joel szó szerint fogalmazott: Az év legmelegebb hónapjában augusztusban a legmelegebb helyre. A sivatag flórájának tanulmányozása során számos kellemetlen, mondhatni szúrós élményben volt része, melyek eredményeként defektek sokaságát szenvedte el kerékpárjával, így a normális emberi reakció magától értetődően a tövises növényekkel szembeni mélyről fa ka dó ellenszenv lett volna. Ám, mint tudjuk Joel Lodé korántsem hétköznapi gondolkodással és mentalitással felvértezett úriember lévén az őt ért sorozatos inzultusok ellenére nyomban beleszeretett az elbűvölő szépségű virágokkal díszített Opuntia-kba. Ott helyben megfogadta, hogy a jövőben életének minden szabad percét a kaktuszok és egyéb pozsgások tanulmányozására fordítja. Ez menet közben odáig fajult, hogy hirtelen azon kapta magát, tulajdonképpen a szabad percek egész életét betöltik. Amint hazatért az USA-ból, a nagymamája kertjében kis üvegházat épített, és az eredeti termőhelyen begyűjtött magokból nevelt fiatal növényekkel alapozta meg a ma már sok ezer példányt számláló nagyszerű
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. 11 gyűjteményét; saját bevallása szerint jelenleg kb. 17000 példánya van, mintegy 2900 taxonból. Idő közben több ország pozsgásgyűjtő társaságának, egyesületének is a tagja lett és olyan illusztris szukkulens szakértőkkel, botanikusokkal találkozott, mint Gordon Rowley, Werner Rauh, Alfred Lau, hogy csak néhányat említsünk az igen veretes névsorból. 15, nyeregben töltött év után úgy érezte, itt az ideje befejezni világkörüli kerékpártúráját, mely során ellátogatott a Föld valamennyi kontinensére. Megfordult többek között Afganisztánban, Iránban, Pakisztánban, Kínában, Thaiföldön, Mexikóban (10., 11. kép), Peruban, Chilében, Brazíliában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Kenyában és a Kanári szigeteken. Két legutolsó útja alkalmával Namíbia, ill. Argentína pozsgás élőhelyeit kereste fel. 1988-ban gondolt egy merészet és szülőhazájában megalapította az ARIDES nevű pozsgásgyűjtő egyesületet. 1995 óta adják ki Cactus Adventures című folyóiratukat francia és angol nyelvű szerkesztésben egyaránt, évente négy számmal lepve meg tagságukat. Joel ebből a munkából is vastagon kiveszi a részét, ugyanis ő a lap főszerkesztője. Újabban CD-ROM-okat állít össze, melyek telis-televannak kaktuszok és egyéb pozsgások fotóival (a legutóbbi kiadásban 11000 kép kapott helyet), élőhelyen és kultúrában készültekkel egyaránt, ezzel is segítve a gyűjtőket a pontos fajmeghatározásban. Mielőtt Spanyolország eme csücskébe költözött, jó néhány évig a Kanári-szigetek legnagyobb tagján, Tenerifén élt. Ez idő alatt alaposan feltérképezte a szigetcsoport, többségében endemikus pozsgásflóráját, melyet egy összefoglaló mű formájában szeretne rövidesen az olvasóközönség elé tárni. Hosszúra nyúlt monológját Joel igen frappánsan zárta: Az én világom a kaktuszok világa; úgy érzem, immáron teljes szívemből ehhez a családhoz tartozom! Ezt követően, ahogy magamban elneveztem francia barátomat, a világutazó kaktusznagykövet kis időre magamra hagyott, mert egy munkatársa valamilyen halasztást nem tűrő problémával fordult hozzá. Kihasználva a kínálkozó alkalmat tüstént nekifogtam fényképeket készíteni a nem mindennapi gyűjteményről. Joel mosolyogva és 8. kép A pompás Ferocactus gyűjtemény Fotó: Tóth Norbert 9. kép Az Euphorbia gyűjtemény részlete Fotó: Tóth Norbert
12 Spanyolország kaktuszos zarándokhelyei VI. Debreceni Pozsgástár 2004/4. 10. kép Joel Lodé Cerralvo szigetén, mellette a gyűjteményekben nagyon ritka Ferocactus diguetii, amelynek e sziget az élőhelye, hátul Pachycereus pringlei-k Fotó: Joel Lodé 11. kép Joel Lodé a Kaliforniai félszigeten, többek között egy Ferocactus gracilis társaságában Fotó: Joel Lodé láthatóan büszkén konstatálta igyekezetem és rendkívül megörült, amikor elárultam neki, hogy erről a látogatásról természetesen beszámolok a Debreceni Pozsgástár hasábjain, amelyet, mint kiderült nagyon jól ismer. Cserekapcsolat révén egy magyar gyűjtőtárs jóvoltából valamennyi szám a birtokában van. Folyóiratunkról egyébként meglehetősen elégedetten nyilatkozott és megkért, hogy ezúton tolmácsoljam jókívánságait a magyarországi kaktuszgyűjtők népes táborának. Joel Lodé szívesen fogad látogatókat, magától értetődően előzetes időpont egyeztetés után, megkért továbbá, hogy tegyem közé weboldalának címét, ahol szeretettel várja az interneten szörfözőket és örömmel levelez bárkivel pozsgás tárgykörben. Ajándéknövénnyel a tarsolyomban lassan araszoltam a növényház bejáratának irányába, ahol egy új barátság kezdetének ígéretével vettem búcsút korunk egyik legkülönlegesebb pozsgásgyűjtő fenoménjától Joel Lodé-tól. www.cactus-aventures.com E-mail: joel@cactus-aventures.com jlcactus@eresmas.net Tóth Norbert, Debrecen
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Papp László 13 Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Copiapoa tenuissima F. Ritter 1963 Zusammenfassung: Die Verfasser gründen eine Kolumne - zu derer Schreiben sie auch andere anregen -, in der sie mit bestimmter Subjektivität schöne Sukkulenten darstellen und bezüglich dieser auch interessante Angaben, ihre kulturhistorische und sonstige Bedeutung bekannt geben. Abstract: Establishing a column the author encourages others to introduce their succulents which are specially nice for them. Moreover he gives interesting information about these species entering upon their importance in the cultural history and in other fields. Ennek a nem túl nagy fajszámú (IOS rendszerben 26 faj), virág felépítésében és színében viszonylag egységes, hajtás-megjelenésében viszont annál változatosabb, és igazán különlegesen szépséges taxonokat tartalmazó nemzetségnek talán egyik legfinomabb felépítésű és esztétikus faja, a címlapon látható Copiapoa tenuissima. Friedrich Ritter, aki az egyik leg je len tő sebb kritikusa volt Backebergnek, az ötvenes-hatvanas években bejárta szinte egész Chilét, ahol akkoriban néhány esztendőt élt, s a sok növény között, amelyeket ő fedezett fel 36 új Copiapoa faj is volt. A mai rendszertani szemléletben az általa alkalmazott, kis eltéréseken alapuló fajleírások nem állják meg a helyüket, de még így is a legutolsó IOS rendszerben 11 ezek szerint jól leírt és elfogadható faja maradt, így érdemei elévülhetetlenek. Nem beszélve arról, hogy Ritter leírásai a fajok életmódjáról, populációs helyzetükről, élőhelyükről és más ökológiai viszonyairól szintén 12. kép A Copiapoa tenuissima többéves, többhajtású egyede, teljes virágzásban Fotó: Papp László
14 Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Copiapoa tenuissima Debreceni Pozsgástár 2004/4. egyedülálló. 1963-ban (Taxon 12 (1) : 31) írta le korábbi gyűjtései alapján, a latin tenuissima legvékonyabb, legfinomabb, legkisebb jelentésű jelzőt adva neki fajnévként, ami részben a tövisei finom, vékony felépítésére utal, részben, az (akkor még) legkisebb termetére. Az ő munkájára alapoz A. Hoffmann chilei botanikus, amikor azt írja (1989) növényünkről: néhány faj geofiton életmódot él (vagyis a talajba mélyed és ott folytatódik vastag, esetleg több szinten újra vastagodó, vagy többágú karógyökere), egy vagy többfejű, párnás hajtásokkal. (Több más fajt is felsorol itt, például: C. laui, C hypogaea, C. humilis, C. esmeraldana, C. mollicula.) Mielőtt a C. laui-t felfedezték, az addig ismert fajok között ez volt a legkisebb termetű, és ezért, valamint a könnyű tartása miatt a gyűjtők körében közkedveltségnek örvendett. 1998-ban G. J. Charles (BCSJ 16: 15) a C. humilis varietas-aként sorolta át, amit a leírás formai és tartalmi hibájából az IOS Rendszertani Csoportja érvénytelennek tekint. Így bármennyire is nemzetközileg elismert szakértője Charles a Copiapoa-knak és ez esetben is vizsgálatai, meglátásai jónak látszanak, a korrigálásig az általa alkotott név érvénytelen. Taylor szerint (1981) növényünk a humilis egy állandósult juvenilis (fiatalkori, ún. neoténiás) alakja, amelyre a következő alaktani felépítés jellemző (címlap fotó): hajtásai magánosak vagy csoportosak, általában a talaj (alapkőzet) szintjén vagy kissé alatta vannak, abba bemélyedve. Gyökere nagy, gumókra tagolódó, tulajdonképpen karógyökér. A hajtása (földfeletti teste) lapított, benyomott gömb, tompa zöld, gyakrabban zöldes barna vagy barna, 2-5 cm átmérőjű. 13-16 bordája viszonylag kicsi, enyhén kúpos és kissé lapított dudorokból épül fel, amelyek gyakran spirálisan ren de ződ nek. Az areolái gazdagon fehérgyapjasak, amelyek az eredeti élőhelyén hamar és teljesen lekopnak. Néhány (4-10) tövise tűszerű, rendkívül finom, sárgás feketés színű, 3-8 mm hosszú, legtöbbször oldalra, sugárirányba állnak. Virágai sárgák, nappal nyílók (egész naplementéig), széles harang alakúak 2-2,5 cm hosszúak, (2) 2,5-3,5 cm szélesek. Termései gömbszerűek, zöldek vagy vöröses-barna színűek. Magvai fényes feketék. Elterjedése Chilében, Antofagasta déli részén, El Cobretól keletre, a tengerpart-menti dombokon, hegyeken. Élőhelye szikár, növényt alig tartalmaz, aprózódott, vulkanikus kövek között, alig lehet észrevenni ezt a fajt. R. Ferryman valószínűleg egy másik populációját is megtalálta ettől délre Miguel Diaz környékén. Rendkívül lassan növő, csinos növény, amely enyhén savanyú (ph: 6) vulkanikus alapkőzeten létrejött, vagy azzal kevert jó vízáteresztésű, nem túl magas tápanyag- (nitrogén- és foszfor vegyületek), de magasabb ásványianyag-tartalmú talajokban szépen, de türelmet igénylően fejlődik [a fotón (12. kép) bemutatott példány több, mint húsz éves és 3-5 cm átmérőjű], viszont 3-5 éves korában már ivarérett lehet és alacsony hőmérsékletű (+2 +8 0 C), száraz teleltetés után szépen virágzik több periódusban, májustól szeptemberig. Az idősebb növényeket a fejlődési (vegetációs) időszakukban elég kéthetente öntözni és hozzászoktatás után tűző napon (esetleg enyhe árnyékolás mellett) nyaraltatni. Kór- és károkozói a többi kaktuszfajhoz hasonlóak, nem különösebben érzékeny bármelyikre is. Papp László Debrecen 13. kép Cotyledon orbiculata var. orbiculata virágai előlről Fotó: Papp László
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Papp László 15 Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Cotyledon orbiculata L. 1753 var. orbiculata A legújabb rendszerekben mindössze tíz fajra zsugorodott Cotyledon nemzetség típusfaját mutatnám be, amely talán nem a legszebb Crassulaceae családba tartozó faj, de virágai ill. virágzata a leglátványosabbak közé emeli. Már az ógörög eredetű nemzetségnév is sajátos, ugyanis a most Umbilicus genus- ba tartozó rupestris felépítéséről nyerte el, amelynek pajzs alakú leveleinek homorúságára utal (kotyledon: csípőcsont mélyedése, ízületi vápa, mélyedés, kotyle: kis pohár, kotylos: pohár). Míg nálunk nyáron kiültethető, télen fagyérzékenysége miatt üvegházban tartandó növény, addig a fagymentes trópusi, szubtrópusi területeken nagyon kedvelt és kultivált sziklakerti, díszkerti, balkonládába és edénybe ültetett faj, sőt gyógynövényként is nevezetes, szemölcsök eltávolítására alkalmazzák. A már emlegetett rendszerben számos fajt bevontak tárgyalt taxonunkba, így például: C. ramosissima Mill., C. mucronata Lamarck, C. ungulata Lamarck, C. elata Haworth, C. decussata Sims., C. tricuspidata Haworth, C. macrantha Hort. La Mortola ex A. Berger, C. orbiculata var. oophylla Dinter stb. E tény nagyszerűen bizonyítja, hogy rendkívül változékony növény, s még így is négy változata érvényes a revíziók és összevonások után. Ennek a változatnak a jellemzői a következők röviden (a latin faj ill. változat nevének jelentése: gömbölyded, gömbölyű, a levél alakját jelzi.) Felálló, néha elfekvő, gyakran sok hajtású, kis cserjeszerű, maximálisan 1m magas növény. Levele, tipikus pozsgás szerv, rendkívül változatos színében, formájában és szőrözöttségében. Általában szőrtelen, 10,5 5 cm, ovális, lapátalakú, de lehet hosszúkás-henger alakú, kerek, megnyúlt lándzsás és szőrös a széle gyakran vöröses és hullámos, az alapja (válla) ék, csúcsa szálkás hegyű (14., 16. kép). Virágzata, a virágzati szárral együtt 45 cm hosszú, 3-10 virágú (15. kép). Pártája csöves, de nem kidomborodó, 20 mm (alul), 9 mm (felül) átmérőjű, a pártacsöve 12 mm hosszú, hamvas kékeszöld, a pártacimpája 12 mm visszahajló, narancs-vöröses vagy sárga színű (hátlap fotó). A porzószála a virágból kinyúlik 2-3 mm-nyire (13. kép). A portokjai élénk sárgák, 14. kép Cotyledon orbiculata var. orbiculata hajtáscsúcsa a jellegzetes enyhén hullámos, kissé hamvas levelekkel Fotó: Papp László
16 Legszebb kaktuszok és egyéb pozsgások Cotyledon orbiculata Debreceni Pozsgástár 2004/4. 15. kép Cotyledon orbiculata var. orbiculata virágzata természetes helyzetében Fotó: Papp László 16. kép Cotyledon orbiculata var. orbiculata hajtásának részlete Fotó: Papp László megnyúltak, 1,75 mm átmérőjűek. Nektár (méz) pikkelye kissé átellenesen megnyúlt, 1,5 2 mm, tompa, sárgászöld. Bibéje zöld, általában ötágú, kcsit kilóg a virágból. Több olyan fajtája (cv.) van, amely eredetileg és ténylegesen egy ökotípus (egy terület elkülönült megjelenésű populációja tk. alfaj), amelynek magassága, virágszíne, levélalakja és felszíne tér el egymástól. Angolában, Namíbiában, Dél-Afrikai Köztársaságban elterjedt, Fynbosnál, a Pozsgás Karooban, un. Grassland füves pusztaságain, ill. a Bushvelden, száraz bozótos síkságokon, általában sziklakibukkanásokon, sziklafelszíneken. Élőhelyén, de Európában is kora tavasztól (hazánkban téltől) nyár végéig virágzik. Leggyakoribb károsítója, a gyapjastetű, amely szisztémikus szerekkel visszaszorítható. Nagyon könnyű magról szaporítani, de gyakrabban teszik ezt hajtásdugványról. Nem önbeporzó faj (bár spontán öntermékenyülés nem ritka), ezért, több, különböző magról kelt növényt tartsunk egyszerre és következetesen porozzuk őket össze. Nyáron szoktatás után intenzív napfényen, heti öntözéssel, télen világos helyen (5) 8-10 (15) 0 C-on szárazon (havi-kéthavi enyhe öntözéssel, amikor a talaj kiszáradásáig, pár óra hosszára megemeljük a hőmérsékletet) tarthatjuk. Talajuk semleges kémhatású, közepes tápanyag tartalmú, ásványi anyagokban gazdagabb, jó vízellátású legyen. Bár nem kicsiny növény, előbb felsorolt érdemeiért mindenkinek őszintén ajánlom Irodalom: Anderson, E. A. 2001: The Cactus Family. Timber Press, Portland, Oregon. 776 pp. Charles, G. 1998: Copiapoa. The Cactus File. Cirio Publishing Services Ltd. 80 pp. Eggli, U. (edit.) 2003: Illustrated Handbook of Succulent Plants: Crassulaceae. Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New York. 458 pp. Hoffmann, A. E. J. 1989: Cactáceas en la Flora Silvestre de Chile. Santiago: Ediciones Fundación Claudio Gay. Ritter, F. 1980: Kakteen in Süd-Amerika Band 3. Spangenberg, Germany (Magánkiadás). 1239-1692 pp. Sajeva, M. Constanzo, M. 2001: Succulents (I.) The illustrated dictionary. Cassall & Co, London. 239 pp. Taylor, N. P. 1981: A commentary on Copiapoa. In Cact. Succ. J. (GB) 43:49-60. Toelken, H. R. 1985: Crassulaceae Flora of Southern Africa vol 14. (Ed. Laistner, O. A.), Botanic Research Institute, Pretoria, South Africa. Papp László Debrecen
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Epresi László 17 Növényritkaságok: a Ficus palmeri virága Zusammenfassung: Der Verfasser stellt die Blüte und Blütenbildung in der Ruheperiode der früher gezeigten Art zur Schau. Der Herausgeber erklärt in einigen Gedanken den ökologisch-evolutionären Hintergrund dazu. Abstract: The author shows the flower and the flowering process of the plant introduced before. The ecological-evolutional background of the flowering is enlightened in some thoughts by the general editor. A Debreceni Pozsgástár 2001-2 számában már közöltem egy kis ismertetőt e szeretett növényemről, de most egy számomra örömteli hírt szeretnék megosztani kedves gyűjtőtársaimmal is. Nálam a Ficus palmeri a késő őszi időszakban kezdi pihenő idejét, ez azt jelenti, hogy leveleit eldobja és pár hónapra nyugalomba helyezkedik. E nyugalom az eddigiek szerint csak részleges, mert a teljes levéltelen állapotában az ág végeken kis enyhén megnyúlt gömb hajtásokat szokott hozni, amelyek kb. 10 mm átmérőt elérve mindig leesnek. A 2003-as évben, amikor elvesztette a leveleit, kb. egy hónapos pihenő után ismét kezdte kihozni a kis hajtásképleteket, méghozzá 5-öt. Bizonyos idő után az 5-ből 4 leesett és a fent maradt egy fejlődött tovább. Mindennap figyeltük a fejlődést és reménykedve vártuk. hogy mi lesz belőle. A bimbó alján kis gömb fejlődött, maga a bimbó pedig lassan, mint egy banán-alakzat növekedett tovább. A hossza kb. 10-12 cm volt és hasonló formájú, amikor nagyon sokat váratva magára, egy délután megtörtént a csoda és megmutatta magát a palmeri virága. A takarólevelek szétnyíltak és láthatóvá vált a rengeteg porzó. Próbáltam a méhecske szerepét betölteni de mint később kiderült nem sok eredménnyel. A virág több napig díszelgett, majd végül meghalt és leesett. A végén a gömbölyű magház viszont ott maradt és napokig fejlődött is, de kb. 2 hét múlva az is leesett, és üresnek találtam. Az érdekesség még az is, hogy a virágzás után több hónap telt el mire ismét leveleket bontott a növényem. Jelenleg leveles még de lassan megkezdi a szokványos pihenést (október). Nagyon kíváncsian várom, hogy megismétli-e a leírtakat. Nekem nagyon furcsa e viselkedési forma, ha valaki erre magyarázatot tud adni, örömmel fogadom. Epresi László, Komárom 17. kép Ficus palmeri virága Fotó: Epresi László Számos növény nyugalmi időszaka előtt vagy annak kezdetén fejleszt virágot (virágkezdeményt), ugyanis szubtrópusi területeken a legmelegebb időszakok a legszárazabbak is, s ezek a nyárra (vagy a féltekének megfelelő nyárra) esnek. Ebben az időszakban érdemes viszonylagos nyugalomban lombozat nélkül, a lehető legkisebb víztartalom leadásával átvészelni a negatív körülményeket, a vízhiányt, az intenzív sugárzást stb. Viszont a beporzó fajok aktivitása, vagy néha vándorlásból eredő gyakorisága még nagy, vagy ez időben a legnagyobb, ezért a faj fennmaradása érdekében ezt a rizikós, de az evolúcióban bevált stratégiát, a virágképzést és nyílást kell alkalmaznia. A nyugalom hormonális és anyagcsereviszonya nagyon sokszor elősegítik a virágrügyek képződését és kifejlődését. Ezek a folyamatok nemcsak élettanilag, de ökológiailag is rendkívül bonyolultak lehetnek. A szerk. Papp László
18 Buglyó Péter Debreceni Pozsgástár 2004/4. Folyóiratszemle Kakteen und andere Sukkulenten 2004 4-6. 2004/4. Az áprilisi szám címlapfotója egy Echinocereus blanckii virágot ábrázol. A taxonómiai rovatban a Sulcorebutia camargoensis, egy új bolíviai faj leírása található. W. Gertel és H. Jucker munkájából megtudhatjuk, hogy milyen eltérések különböztetik meg ezt az elszigetelt élőhelyű fajt közeli rokonától a S. tarijensis-től. V. Schröter az Aloë polyphylla-t mutatja be írásában. A szép fotók azt is bizonyítják, hogy a szerző által nevelt példány 17 év után hozott virágot. P. J. Braun és E. Esteves Pereira egy új alfajt, a Pilosocereus fulvilanatus subsp. vanheekianus P.J. Braun & Esteves-t ismerteti, amelyet vékonyabb és a növény tövéről fejlődő hajtásai különböztetnek meg az alapfajtól. A belső kemény növénykártyákon ezúttal a Pe reskia grandifolia és a Pilosocereus fulvilanatus képe és tartásának ismertetése található. Gyönyörű fotók is illusztrálják R. Appel munkáját, amely a Pediocactus knowltonii szaporításával és szabadtéri tartásának kérdéseivel foglalkozik. Az Echinocactus myriacanthus taxon identitásának történetét és jelenlegi problémáit boncolgatja H. Wittner a taxonómiai rovatban. D. Herbel ebben a számban az alábbi, gyűjtésre érdemes fajokat ajánlja az olvasó figyelmébe: Echinocereus laui, Cotyledon tomentosa, Echinocactus platyacanthus, Stenocactus ochoterenanus, Agave x leopoldii és Espostoa nana. 2004/5. Szép élőhelyi fotót talál az olvasó a májusi szám címlapján, amely virágzó Maihueniopsis ovata csoportokat ábrázol argentínai élőhelyükön. Igazi csemege W. Illert munkája, amely Kanadában élő télálló kaktuszfajokat mutat be. Különböző Opuntia fajok mellett a Coryphantha vivipara élőhelyét is megismerhetjük D. Herbel írása a leg al kal ma sabb kaktusz ültetőközegekról szól és rávilágít a talajkeverék optimális ph-értékének (általában 5,0-6,0) a fontosságára is. A Bemutatjuk rovatban G. Milkuhn a néhány éve felfedezett új faj, a Yavia cryptocarpa szaporításával kapcsolatos tapasztalatait tárja az olvasó elé. A belső kemény növénykártyákon ezúttal a Hoya carnosa és a Selenicereus hondurensis került bemutatásra. A taxonómiai rovatban egy új alfaj, a Micranthocereus polyanthus subsp. alvinii M. Machado & Hofacker bemutatása található. A brazíliai Bahia szövetségi államban honos alfaj eltéréseit az alapfajétól részletesen tárgyalja a két szerző. R. Schmied rövid írásában a Pentagonanthus grandiflorus-t mutatja be, amely Tanzániában őshonos. D. Herbel ezúttal a következő pozsgásokat ajánlja az olvasók figyelmébe egy-egy szép fotó kíséretében: Echinocereus
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Folyóiratszemle KuaS 2004/4-6. 19 rayonensis, Euphorbia multiceps és Mammillaria microthele. A Bemutatjuk rovatban J. Ettelt írását találjuk még, amely a Turbinicarpus (Gymnocactus) horripilus alaktanát, élőhelyét és termesztésének legfontosabb tudnivalóit írja le. 2004/6. A címlapfotón egy Dél-Afrikában őshonos Tylecodon paniculatum köszönti az olvasót a júniusi szám borítóján. A. Hofacker venezuelai utibeszámolóját találjuk a szám elején. Írásából megismerhetjük ennek különleges országnak a tengerszint szerint is tagolt pozsgásflóráját. A taxonómiai rovatban egy új faj, az Uncarina ankaranensis (Pedaliaceae) leírását publikálja H.-D. Ihlenfeldt. Az észak-nyugat madagaszkári szukkulenst öszszetéveszthetetlen termései jellemzik. T. Brand írása egy szokatlan kaktuszkártevőről tudósít. A folyóirat belső pozsgáskártyái a következő fajokat tárják az olvasó elé: Cereus spegazzinii és Gibbaeum pubescens. Egy gyönyörű, új pozsgás faj, az Echidnopsis plowesiana bemutatását találja az olvasó a taxonómiai rovatban G. Orlando tollából. A munka részletesen összehasonlítja az észak-eritreai új faj és közeli rokonai, az E. planiflora, E. hirsuta és E. flavicorona alaktanát és elterjedési területét. A Talajmelegítés csodákat tesz a mottója D. Herbel munkájának, amelyben a Pereskiopsisra készített magoncoltványok egyszerű és gyors meggyökereztetéséről számol be. A frankfurti Pálmakerten kalauzolja végig az olvasót H. Steinecke és R. Rudolph. A 20 hektáros nagyvárosi oázisban jelentős amerikai, afrikai és a Kanári-szigetekről származó, őshonos növény összegyűjtött példányai is megtalálhatók. D. Herbel népszerű rovatában a következő pozsgások legfontosabb jellemzőit láthatja dióhéjban az olvasó: Echinocereus viereckii subsp. moricallii, Echeveria affinis, Gymnocalycium denudatum, Mammillaria bombycina, Aloë sladeniana, Thelocactus rinconensis. Dr. Buglyó Péter Debrecen
20 Druzsin Józsefné Szomszédolás Szabadkán Debreceni Pozsgástár 2004/4. Zusammenfassung: Der Artikel stellt zwei Sammler und ihre Sammlungen in Szabadka vor. Abstract: This writing is about two cactus collectors living in Subotica and about their collections. 18. kép A palicsi postahivatal előtt a szerző Fotó: Druzsin József Évek óta ígérgettük Szabadkán élő unokatestvéremnek, hogy meglátogatjuk és most 2004. augusztus végén végre férjemmel együtt eljutottunk hozzájuk. Egy hetet eltöltve náluk a családi beszélgetéseken túl bőven jutott idő a város és környékének megnézésére és két, Szabadkán élő kaktuszos társ meglátogatására is. Szabadka történelmi magyar város a Pannon síkságon, a szerb-magyar határtól 10 km-re található, a Vajdaság és egyben az észak-bácskai terület központja. Alapításának pontos idejét nem ismerjük, de már 1391-ben oklevél emlékezik Zabotka néven. A történelem viharai ez a város is megszenvedte, pusztításokat okoztak itt az 1514-es paraszt-lázadás alatt a szerb csapatok, majd az 1526-os mohácsi csata után, s később a 150 éves török uralom következtében a táj pusztasággá változott, lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Mintegy száz év telt el mire a város és környéke teljesen kiheverte a pusztításokat. 1779-ben Mária Teréziától szabad királyi városi rangot és jogokat kapott, nevét is Maria Theresiopolisra illetve Theresienstadtra változtatták, de a közhasználatban illetve hivatalosan is 1845- től Szabadkának hívták. 1920. június 4-én Jugoszláviához illetve a mai Szerbiához csatolták, nevét a betelepülő bunyevácok Suboticára változtatták. Közéletünk ismert alakjai kötődnek ehhez a városhoz, többek között Milkó Izidor író, publicista; Kosztolányi Dezső költő és unokatestvére Csáth Géza költő; Fülöp Ilona írónő; és napjaink híres sakkozója Lékó Péter. E településtől pár km-re keletre lévő Palicsi-tóhoz is kirándultunk. A monarchiás, múlt század eleji hangulatot árasztó kirándulóhely, fürdőhely nagyon megnyerte tetszésünket. Érdekes volt látni a fából készült és a tó vizén lábakon álló női illetve férfi fürdőházakat, a hajókikötőt, körülöttük a szépen gondozott, virágokkal beültetett, idős fákkal szegélyezett sétautakat, parkokat (18. kép). Egy egész napot a kaktuszgyűjtők meglátogatására szántuk. Még idehaza férjem kikereste a címeket a Magyar pozsgásnövény-gyűjtők címtárából és felvette velük a kapcsolatot telefonon. Egyik nap délelőttjét Zelenka Magdalénanál töltöttük el (19. kép). Nagy szeretettel
Debreceni Pozsgástár 2004/4. Szomszédolás Szabadkán 21 fogadott minket, bár először szabadkozott, hogy ő nem igazán a kaktuszokat, hanem az egyéb más pozsgásokat gyűjti. Megnyugodtattuk, hogy mi is, éppen úgy mint ő, ezeket a növényeket szeretjük és gyűjtjük. Üvegháza a családi ház dél-nyugati oldalához támaszkodik, favázas és nyáron feltekercselt, télen leeresztett duplafalu fóliával borított. Növényeit főleg külföldről rendelt magokból veti és szaporítja, valamint Magyarországon a határmenti gyűjtőktől vásárolja. Beszélgetésünkkor kiderült sok ismerőse és barátja van nálunk, többek között Lukoczki Zoltán, Elhart Zsolt, Szegeden Papp István, Sajti Sanyi bácsi. Kertjében szép sziklakertet láthattunk, amiben Sempervivum-ok és Sedum-ok vannak. Ebéd után Vidakovic Marinkot látogattuk meg (20. kép). Ő szerb származású, de nyelvi nehézségeink nem voltak, mert jól beszélt magyarul, amit hirtelen nem tudott megmondani, azt unokatestvérem lefordította nekünk. Marinko csak kaktuszokkal foglalkozik, éppen akkor készített új üvegházat és ebbe hordta át gyűjteményét. Úgy vettük észre a földkeverékkel nem túl sokat foglalkoznak, legnagyobb gondjuk a cserepek beszerzése. Marinkónál láthattuk, hogy ügyesen megoldotta a cserepek kérdését. Az élelmiszerekhez használt műanyag dobozokat egységes színűre befestette és ezekbe ülteti növényeit. A klubéletről érdeklődve Magdalena elmondta, többen vannak Szabadkán gyűjtők, egymás közt tartják a kapcsolatot, mert a szervezetük központja Belgrádban van, oda ritkán jutnak el. Kiállítást is szoktak ren dez ni s Palicsi Állat és Botanikus Kertben. Az idén kiállításuk elmaradt szervezési nehézségek miatt Úgy érezzük sikerült ismét kaktuszgyűjtő barátokat szerezni és gondjaikat érzékelve a mi gyűjtési problémáink sokkal kisebbnek, megoldhatóbbnak látszanak. 19. kép Zelenka Magdalena növényei között Fotó: Druzsin József Druzsinné Józsefné Zsóka Érdliget 20. kép Vidakovic Marinko és kaktuszai Fotó: Druzsin József
22 Papp László Debreceni Pozsgástár 2004/4. Folyóiratszemle Cactus & Succulent Journal 2004/3 Új, örökös tiszteletbeli tagot, Eddy Harrist köszönti a brit folyóirat első oldala, aki hosszú és kiemelkedő egyesületbeli munkájáért kapta meg ezt a címet. E. Harris jól ismert a folyóirat olvasóinak, hiszen számos nagyszerű cikk szerzője, több speciális pozsgástársaság fontos tagja és alapítója több pozsgáscsalád szakértője, és néhány dél-afrikai expedícíó részese volt. Martin Smith az El Charco del Ingenio botanikai (pozsgás) gyűjtemény tudományos őre, Guanajuato-ban (Mexikó), s az ő feladata e híres kert folyamatos fejlesztése. Sokkal ismertebb neve a gyűjteménynek a Cante, ugyanis ez Mexikó legnagyobb pozsgás (főleg kaktusz) gyűjteménye, ahol az itt felfedezett fajok élő példányait (Zürich IOS gyűjteménye mellett) elhelyezik, s fontos fajvédelmi központ is. A veszélyeztetett fajokat nagy mennyiségben szaporítják visszatelepítési célzattal. (Ennek a civil szövetségi intézménynek a munkatársa és alapítója volt C. Glass amerikai kaktológus is!) A kert ill. a gyűjtemény sorsát vázolja fel a szerző 1997-1998 Glass halála óta. E. Harris válogatott néhány kristályvirágfélét a következő cikkben, amelyeket szép fotókon és bő leírással bemutat az olvasóknak, sőt saját tapasztalataival, élményeivel is kiegészíti mondanivalóját. (Conophytum burgeri, Fenestraria aurantiaca subsp. rhopalophylla, Cerochlamys pachyphylla var. albiflora, Deilanthe peersii). A legutólsó mexikói kirándulását meséli el J. Pilbeam, amikor ellátogattak Infiernillo nevű térségbe, Michoacanba, ahol láthatták és nagyszerű képeket készíthettek a legizoláltabb Ferocactus fajról, a F. lindsayi-ról. D. Quail írásában azt kutatja, mely pozsgások maradnak meg, s legfőképpen nőnek kielégítően a kertjében (Yorkshire, Pennine hegység). Legemlítésre méltóbbak az Egyesült Államokban élő Agave-k, amelyek remekül fejlődnek itt, de öt éve egy védett házszögletben az Agave americana jó kondícióban éli életét. A Melocactus conoideus Buin. & Bred. védelme Vitória da Conquistában, Brazíliában címmel számol be M. Machado egy természetvédelmi programról, amelyet a brit egyesület (BCSS) pénzbelileg is támogat az Ken Etheridge emlékére alapítvánnyal, amelynek kinevezett elnöke az országos egyesületükön belül (BCSS) a Portsmonth és környéke csoport. A kőzetbányászatnak és egyéb más természetet tönkretevő, emberi tevékenységnek kitett területből, kerítéssel körülvéve sikerült a növény megmentése érdekében levédeni 115644 m 2 -t (!) R. Stephenson szerint három, viszonylag alacsony régióban élő Sempervivum-nak mondhatunk véglegesen búcsút Törökországban, amelyek nagy valószínűséggel kipusztulnak, ha a tervezett vízerőmű építése továbbfolyik. A S. staintonii, S. davisii és a S. glabrifolium a Coruh folyó völgyében, közel a folyóhoz él, létük az építkezés megakadályozásától függ, amely a jelen tős tiltakozás ellenére még bizonytalan. Legvégül a Pilosocereus tillianus virágzásának örülhetünk tulajdonosával, Anne Adams-szal együtt, az ő jóvoltából. A címbéli faj élénk, vörösessárga tövisű, cereoid tagja a venezuelai kaktuszflórának, s a virágja fénylő fehér, rózsás és zöldes árnyalatokkal, naplemente előtti teljes kinyílásakor 6 cm széles és 5 cm hosszú, három órán keresztül. Papp László Debrecen