GERONTOLÓGIA MAGYARORSZÁGON. A MAGYAR GERONTOLÓGIA TÖRTÉNETI VÁZLATA BEREGI EDIT A gerontológia, - az öregedéssel foglalkozó fiatal tudomány-, magába foglalja az öregedés során fellépő biológiai elváltozások, klinikai és szociális problémák vizsgálatát (Verzár). Fejlődése hozzávetőleg az utolsó 60 évben indult el. A geriátria elnevezése Ignatius Nascher\ö\ származik, aki ezt az elnevezést használta 1914-ben azon orvosok részére, akik idősekkel foglalkoztak. Marjory Warren chronicus idősbetegekkel foglalkozó orvosi specialitáskéntjavasolta a geriátriát, a pediátriához hasonlóan. Az időskorúakkal való intenzívebb foglalkozás összefüggésben van a születéskor várható átlagos élettartam növekedésével és az időskorúak számának jelentős emelkedésével. Magyarországon a születéskor várható élettartam 1900-ban, férfiaknál még csak 36.6, nőkben 38.2 volt. 1950-ben férfiaknál 59.3, nőknél 63.4, míg 2000-ben már férfiaknál 67.0, nőknél 76.1 (Kinsella és mt.). Az időskorúak számának emelkedése felszínre hozta azt a sokrétű problémát, amely az idősödéssel összefügg, így számos országban megindultak a gerontológiai kutatások. A Nemzetközi Gerontológiai Társaság, mely ezeknek a problémáknak nemzetközi megvitatására és összefogására elsőként vállalkozott, 1950-ben, Belgiumban, Liège-ben alakult meg. Rövid visszatekintés Magyarországon már a 17. században megjelent egy-egy munka, mely az időskorúakkal foglalkozott. Köleséri Sámuel 1699-ben arról írt, hogy az öregedést egészségi szabályozással befolyásolni lehet. Rózsay József- az aggok otthonának, az Elizabethinumnak 1830-1863-ig a vezetője - beszámol az idősek élettani és kórtani változásáról. Akadémiai székfoglalóján pedig az időskori keringési és légzési változásokról tart előadást. A gerontológia biológiai területén jelentős eredményeket ért el Haranghy László Verzár Frigyes irányításával Tihanyban, majd Nápolyban a kagylók korfüggő víztisztító hatásának vizsgálatával (1938 ). Verzár Frigyes - a Debreceni Tudományegyetem Kórtani, majd Élettani Intézetének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének megtervezője és megszervezője - Baselben a kísérleti gerontológiai kutatások elindítója és megalapítója lett. A magyar gerontológiai kutatásokban Korányi Sándor munkája alapvető volt. Ma is érvényes az a megállapítása, hogy az adaptáció csökkenése az öregedés első jele. Kiemelte, hogy az öregkorban gyakori megbetegedések korai felismerése és kezelése döntő jelentősé-
gü a betegek gyógyulása szempontjából. Korányi javaslatára szervezték meg 1937-ben az első gerontológiai kongresszust Budapesten. 1952-ben Haranghy László Schill Imrével egy Gerontológiai Kutató Intézet létrehozását tervezte a Rókus kórházban, azonban Schill Imre korai halála miatt ez nem valósulhatott meg (Haranghy 1974). A gerontológia szervezeti formájának kialakulása 1954-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Gerontológiai Bizottsága, melynek elnöke Haranghy László volt. A Bizottság 1958-ig, megszűnéséig tudományos üléseket és gerontológiai továbbképző tanfolyamokat szervezett. 1958-ban megalakult a Magyar Biológiai Társaság Gerontológiai Szekciója, amely rendszeresen szervezett tudományos üléseket, konferenciákat, továbbképző tanfolyamokat. A Gerontológiai Szekció elnöke Haranghy László, főtitkára Beregi Edit. Haranghy nagy súlyt fektetett a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére - ezt a nézetét mi magunk is továbbvittük - ezért, amint a gerontológia szervezeti formája hazánkban kialakult, 1956-ban Magyarország belépett a Nemzetközi Gerontológiai Társaság tagjai közé. Ettől kezdve magyar gerontológusok részt vettek és előadásokat tartottak a nemzetközi gerontológiai kongresszusokon. Az öregségkutatások mind szélesebb elterjedése szükségessé tette egy Gerontológiai Intézet létrehozását, melyet mind az MTA Gerontológiai Bizottsága, mind pedig a Magyar Biológiai Társaság Gerontológiai Szekciója szorgalmazott. Ez 1965-ben megvalósult, amikor az első Gerontológiai Kutató Csoport Budapesten létrejött. A Magyar Gerontológiai Társaság (MGT) 1966 december 4-én tartotta Alakuló Közgyűlését. A Közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta Chebotarev, D.F. akadémikust (Kijev), Rochlin, D.G. akadémikust (Leningrád) és Verzár Frigyes akadémikust (Basel). Az első megválasztott vezetőségi tagok a következők voltak: Banga Ilona, Beregi Edit, Gerő Sándor, Haranghy László, Kerényi Tibor, Pataky Zsigmond, Sikó Zsuzsanna, Toók Árpád és Tóth Sándor. A Vezetőség megválasztotta az elnököt: Haranghy Lászlót és a főtitkárt Kerényi Tibort. A Magyar Gerontológiai Társaság működését 1967-ben engedélyezték. A Magyar Biológiai Társaság Biológiai Szekciója ugyanakkor megszűnt, miután a MGT átvette feladatát. 1970-ben Tisztújító Közgyűlés volt, amely Haranghy Lászlót elnöknek, Beregi Editet főtitkárnak választja. 1975 december 8-án Haranghy László meghalt. 1976-ban a Tisztújító Közgyűlés Beregi Editet elnöknek, Hun Nándort főtitkárnak, Vértes Lászlót mb. főtitkárnak, majd Hun Nándor halála után főtitkárnak választja. 1982-ben a Tisztújító Közgyűlésen Beregi Editet megválasztották elnöknek, Gergely Istvánt alelnöknek és Vértes Lászlót főtitkárnak. Gergely 1999-ig, Vértes a mai napig betöltötte, illetve betölti ezt a tisztséget. 1985-ben Pénzes Lászlót választotta a Tisztújító Közgyűlés elnöknek. 1989-1993-ig ismét Beregi Edit a MGT elnöke. 1993-1999-ig Iván László, 1999-től Császár Albert a MGT elnöke, Boga Bálint alelnök és Vértes László főtitkár.
A MGT a gerontológiai kutatások egészét fogja össze, így havonta rendszeresen tartott tudományos ülésein, valamint kongresszusain foglalkozott az öregedés biológiai változásaival, klinikai, orvosi és szociális problémáival. Az öregedést érintő számos témakörben vitafórumokat tartott más szakterületen dolgozó kutatókkal, orvosokkal és társaságokkal. Szoros kapcsolatot alakított ki a Nemzetközi Gerontológiai Társasággal (IAG,Kanada), a Nemzetközi Psychogeriátriai Társasággal (IPA, USA) és az Idősek Társasága Nemzetközi Szövetségével (FIAPA,Paris). A MGT és a magyar gerontológusok kutatásának elismerését és megbecsülését jelentette, hogy több nemzetközi konferencia rendezésére kérték fel a MGT-t. Emellett számos nemzetközi szervezetben magyar gerontológust választottak meg tisztségviselőnek és több nemzetközi kitüntetést is kaptak magyar gerontológusok. 1988-ban kezdte meg működését a Gerontológiai Kollégium, amely idősügyi kérdésekben tanácsadóként szerepelt. A Gerontológiai Kollégium elnöke először Beregi Edit volt, majd őt követte Hazafi Klára, Iván László és Császár Albert. 1996 óta működik az Idősügyi Tanács miniszteri, majd miniszterelnöki irányítással. Nemzetközi gerontológiai rendezvények Magyarországon 1968. november 11-13. A Magyar Gerontológiai Társaság Kongresszusa nemzetközi részvétellel, a Semmelweis Ünnepi Hét keretében, Budapesten. 1972. június 29-30. A Nemzetközi Gerontológiai Társaság felkérésére Satellita Szimpózium Budapesten a Kijevben megrendezésre került IX. Gerontológiai Világkongresszus előtt. 1976. október 6-8. A MGT és az MTA közös rendezésében nemzetközi jellegű kongresszus Budapesten. 1983. szeptember 1-3. A 7. Európai Gerontológiai Alapkutatási Szimpózium és a 10.Európai Klinikai Gerontológiai Kongresszus Budapesten. 1988. augusztus 25-27. A Nemzetközi Psychogeriátriai Társaság (IPA) munkaértekezlete Budapesten. 1993. július 4-9. A XV. Nemzetközi Gerontológiai Világkongresszus Budapesten. Magyar tisztségviselők nemzetközi gerontológiai szervezetekben A magyar gerontológusok nemzetközi elismerését jelzi, hogy több nemzetközi társaságban tisztségeket töltöttek illetve töltenek be. 1972-1975 magyar gerontológust választottak a Nemzetközi Gerontológiai Társaság Európai Klinikai Szekciójának Végrehajtó Bizottságába, 1975-1981-ig ugyanezen Társaság tiszteletbeli főtitkárnak, 1981-1985-ig elnöknek (Beregi Edit). 1989-ben Magyarország elnyeri a Gerontológiai Világkongresszus rendezési jogát és ekkor megválasztják Beregi Editet president Elecf-ntk, majd 1993-1997-ig a Nemzetközi Gerontológiai Társaság Elnökének.
Magyar gerontológusok nemzetközi kitüntetése A gerontológiai kutatások külföldi elismerését jelentette, hogy magyar kutatók munkáját nemzetközi szervezetek kitüntették. 1957-ben Haranghy László: A lép és csontvelő senilis elváltozása című munkája elnyerte a Ciba Alapítvány díját. 1969-ben Beregi Edit: Összehasonlító morphologiai tanulmányok fiatal és öreg állatok allergiás reakciójában című munkája elnyerte Alex Comforttal (Anglia) megosztva a Karger Alapítvány gerontológiai alapkutatásokra meghirdetett díját. 1989-ben Beregi Edit megkapta a Third Age Award kitüntetést gerontológiai munkásságának elismeréséért (Mexico,Acapulco). 1997-ben Beregi Edit a Brit Geriátriai Társaság érdemérmét vehette át Londonban Az idősek szolgálatában végzett kutatásaiért és orvos-geriátriai munkásságáért. 2001-ben Beregi Edit megkapta a Nemzetközi Gerontológiai Társaság Elnöki Emlékérmét a Nemzetközi Gerontológiai Társaságban végzett munkásságáért. Gerontológiai kutatások Magyarországon A magyarországi gerontológiai kutatásokat szervezett formában Haranghy László indította el. 1960-ban indult el az első team munka a Magyarországon élő 100 évesek vizsgálatával. Egy orvos-kutatócsoport világviszonylatban elsőként vizsgálta a legidősebbeket Haranghy irányítása mellett Beregi által szervezett és vezetett csoporttal a Központi Statisztikai Hivatallal együttműködve. Az akkor 34 élő 100 éves közül 24 került vizsgálatra az ország különböző részén, és az eredmények 1965-ben Haranghy László szerkesztésében az Akadémiai Kiadó kiadásában Gerontological Studies on Hungarian Centenarians címmel jelent meg. Gerontológiai kutatások fő profilként két intézetben folytak: a Gerontológiai Kutató Csoportban Budapesten és a Verzár Nemzetközi Kísérleti Gerontológiai Laboratóriumban (VILEG) Debrecenben. 1965-ben alakult meg a Gerontológiai Kutató Csoport, mely 1967-ig az ORFI majd 1967-től a SOTE keretében működött. A Kutató Csoport tudományos igazgatója Haranghy László, igazgatója Beregi Edit. 1978-ban a Gerontológiai Kutató Csoport a SOTE Gerontológiai Központja lett és az intézet igazgatója Beregi Edit egyetemi tanár 1993-ig. 1989-től a SOTE Gerontológiai Központ a WHO Kollaborációs Központja volt Egészséges Öregedés kérdésében. 1993-ban a Gerontológiai Központ igazgatója Iván László lesz és 1996-ban a Gerontológiai Központ eredeti helyéről (Budapest VIII., Rökk Szilárd u.33.) a Kútvölgyi Klinikai Tömbbe kerül. 1998-ban Császár Albert a Központ igazgatója, majd 1999-ben a SOTE Gerontológiai Központ megszűnik. Megalakul a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Belgyógyászati és Geriátriai Klinikája, igazgató Császár Albert egyetemi tanár, majd 2002-ben megszűnik a Geriátriai Klinika is. 2003 szeptemberében szervezésre kerül a Szt. Rókus Kórházban egy Geriátriai Osztály, vezetője Gabányi József. A SOTE Gerontológiai Központban a kutatások fő célja a biológiai korral járó elváltozások tanulmányozása és azok elkülönítése a patológiás elváltozásoktól. Figyelmet fordítottak a rizikó-tényezők és környezeti hatások vizsgálatára, a fizikai erőnlét és szellemi képesség megőrzésére. Mindig szem előtt tartották, hogy a tudományos megfigyeléseket összhangba hozzák a gyakorlattal. Ezért a humán vizsgálatokkal párhuzamosan - amelyek a 15 ágyas klinikai részlegen folytak - kísérleti állatokon végzett kutatások is folytak az intézetben
működő biológiai, biokémiai, immunológiai, hisztokémiai és elektronmikroszkópos laboratóriumban. A klinikai részlegen több mint 20 éven keresztül követéses - két-három évenként megismételt - vizsgálatok voltak, amelynek során megállapították a kor előrehaladásával jelentkező biológiai változásokat és leggyakoribb megbetegedéseket (Lengyel). E mellett vizsgálták az osteoporosis kialakulását (Gergely és mt.) valamint a személyiség és a pszichoszomatikus változások összefüggését (Iván). A kutató laboratóriumokban emberben és kísérleti állatokban vizsgálták a korral járó morphológiai változásokat a lymphocytákban és elsősorban azok mitochondriumában találtak korfüggő változásokat (Beregi, 1972). Miután a lymphocyták funkciójában és morphológiájában a kor előrehaladásával változás jelentkezik, a lymphocytákat javasolták az öregedés biológiai modelljének (Beregi és mt. 1980). Összefüggést találtak a lymphocyták mitochondriumában fellépő elváltozások és a serum Cholesterin szint változása között (Regius és mt.). Analizálták az immunológiai változásokat (Rajczi és mt.), a serum dehydroepiandrosteron (DHA és DHAszulfát színjét (Boross és mt.), valamint az öregedés folyamatának és a betegségek lefolyásának befolyásolását antioxidánsokkal (Pénzes). A magyar gerontológiai kutatások, valamint a Gerontológiai Központ tudományos munkájának elismerését jelenti, hogy az Aktuelle Gerontologie (a Német, Osztrák és Svájci Gerontológiai illetve Geriátriai Társaság folyóirata) felkérte a Központot 1975-ben és 1978- ban, hogy a folyóirat teljes számában ismertesse a kutatásokat. 1987-ben megismételték, a Központi Statisztikai Hivatallal együttműködve, a Magyarországon élő 99 év feletti lakosság vizsgálatát. Ekkor már 218 ilyen magas korú egyén élt hazánkban és közülük 123 egyén került vizsgálatra. Az eredményeket 1990-ben publikálták Centenarians in Hungary. A sociomedical and demographic study címen Beregi Edit szerkesztésében a Karger kiadó kiadásában. A tudományos munka mellett a Gerontológiai Központ tanácsadó feladatot is ellátott minden az öregedéssel összefüggő kérdésben, orvostovábbképző tanfolyamokat szervezett és speciális kollégiumot tartott az orvostanhallgatók részére. Az idősek részére rendszeres tanácsadás volt a Gerontológiai Központban és kezdeményezték két gyárban a nyugdíjas életre és az öregedésre való előkészítést. A TIT keretében megkezdődött a Nyugdíjasok Egyetemének szervezése Lengyel Éva közreműködésével. Az intézet munkásságát külön füzetben foglaltuk össze fennállásának 10. 25. évfordulóján, valamint a Gerontológiai Világkongresszus alkalmából. 1998 óta a gerontológia (geriátria) kötelező tárgyként szerepel az orvostanhallgatók oktatásában. 2000-ben bevezetésre került a geriátriai szakképesítés. 1997-ben indult az Idősek Akadémiája (Batthyány-Strattman) Iván László szervezésében. A Verzár Kísérleti Gerontológiai Nemzetközi Laboratorium (VILEG) 1979-ben kezdte meg munkáját Debrecenben Zs.Nagy Imre vezetésével. 1997-ben a Laboratorium helyén megszervezésre került a Gerontológiai Tanszék, igazgatója Zs.Nagy Imre egyetemi tanár volt, majd őt követte Imre Sándor. A Verzár Kísérleti Gerontológiai Nemzetközi Laboratórium alapkutatásokat végzett. Kutatásaik középpontjában az öregedés membrán elmélete állt. Eszerint az elmélet szerint a plasma membrán változása a kor előrehaladásával elkerülhetetlen (Zs.Nagy). Kimutatták, hogy a plasma membrán proteinek és lipidek jelentős biomarkerek a sejtöregedésben
(Kitani és mt.). Új módszert fejlesztettek ki patkány agy cortikális sejt membrán komponenseinek mérésére (Zs.Nagy és mt.). E két intézet mellett, amelyeknek fő profilja a gerontológiai kutatás volt, egyéb kutatások mellett, időskorúakkal kapcsolatos kutatások folytak még a következő intézetekben azokban az években, amikor a MGT-ban az elnöki tisztet betöltöttem: SOTE II. Kórbonctan Intézet, SOTE I. Belgyógyászati klinika, a DOTE I. Belgyógyászati klinika és Kórélettani Intézet, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet Neuropathológiai Laboratóriuma, a Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézete, az MTA Szociológiai Intézete, az Arteriosclerosis Kutató Csoport, a visegrádi Kórház, a Heves megyei Geriátriai Gondozó és még több klinika és kórház publikált egy-egy gerontológiai (geriátriai) cikket. Javaslat a hazai gerontológiai geriátriai kutatások jövőbeni fejlesztésére A jövő szempontjából fontosnak tartom a) az orvosegyetemeken geriátriai tanszékek létrehozását, amelyek az orvostanhallgatók geriátriai oktatásának és az orvosok geriátriai továbbképzésének a központjai lennének, b) geriátriai osztályok és szakrendelők létrehozását, c) a gerontológia multidiszciplináris jellegének megőrzését mind az oktatásban, mind pedig a kutatásban, d) az alapkutatások továbbfejlesztését az öregedés okának, valamint a biológiai öregedés és az öregkorban gyakori megbetegedések összefüggésének megismerése céljából, e) olyan gyakorlati módszerek kidolgozását, melyek elősegítik az idősek egészségének, fizikai erőnlétének és szellemi tevékenységének megőrzését, f) az egészségnevelésen keresztül az egészséges, aktív öregség elérését, g) a szociális ellátás széles skálájának kialakítását, h) a nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztését. EDIT BEREGI, MD, DSc. Gerontologist H-1124 Budapest Németvölgyi út 69/B HUNGARY IRODALOM Beregi, E.: Mech.Age.Dev. 1972,1,233-238. Beregi, E., Biró, J., Regius, O.: Mec/z.Age.Dev.1980,14,173-180. Beregi, E. (ed.): Centenarians in Hungary. A socio-medical and demo graphical study. Basel, Karger, 1990. Boross, M. és mt.tnfluence of chronic dehydroepiandrosterone (DEA) treatment on biomarkers of aging process in mice. In: Modification of the Rate of Aging. Eds.: Ruiz- Torres^., Hofecker,G., Vienna Aging Series. Wien, Facultas Wien. 1992, 53-60. Gergely, I. és mt.: Akt.Geront. 1978,8,109-114. Haranghy, L.: Publicationi della Stazione Zoologica di Napoli 1938,17, 58-91.
Haranghy, L. (ed.): Gerontological Studies on Hungarian Centenarians. Bp., Academ.Publ., 1965. Haranghy, L.: Acta Congr.Intemat.XXIV. Históriáé Artis Medicináé, Bp., 1974. 60. Iván, L.: A személyiség és öregedés összefüggésének vizsgálata. In: Válogatott fejezetek a gerontopsychiátriában. Szerk. Simkó,A. Bp., Magyar Psychiatriai Társaság 1992. 35-41. Kinsella, K.és mt.: Aging Clin.Exp.Res. 2002,14,322-332. Kitani, K.és mt.: HepatolRes. 1998,12,131-139. Koleseri, S.: Tractus b revis de mediis quibus vita ac sanitas conservaretur et prolongeretur. Solnae, 1693. Korányi, S.: Orvosképzés 1937,27, 356-366. Lengyel, É.: Zschr.Geront.1993,26,115-128. Nascher,L: Geriatrics: The diseases of old age and their treatment. Philadelphia, Blankiston's Son and Co., 1914. Pénzes, L.: Exp.Clin.Med. 1992,17,251-258. Rajczy, K. és mt.: Zsc/ir.Cero/ii.1986,19,158-164 Regius, O. és mt.: Relationships between cholesterol level and morphological alterations of lymphocytes in old age. In: Aspects of Aging and Diseases. Eds.: Knook,D.L., Hofecker,G. Wien, Vienna Aging Series, Facultas Wien, 1993. Rózsay, J.: 35-42. Észleletek az aggkor élettani és kórtani változásai köréből a pestvárosi agg-gyámoldának (Elisabethinum) 34 évéről 1830-tól 1863-ig szóló statisztikája. Pest, Emich, 1865. 55. Verzár, F.: Lecture of experimental gerontology. Springfield/Ill. Charles Thomas Publ., 1963. Warren, M.W.: Br.Med.J. 1943,11,822-823. Zs-Nagy, I.: J.Mol.Med. 1997,75,703-719. Zs-Nagy, I. és mt.: Exp.Brain.Res. 1999,124,233-240. SUMMARY Hungarian gerontological research has deep roots. Since the publication of the first Hungarian treaty on geriatrics in 1692 several works have been published by Hungarian scientists. Organised research in the field of gerontology started in 1954 by the foundation of the Gerontological Committee of the Hungarian Academy of Sciences. The author summarizes the following landmarks in gerontology: - The set up of organizations in the field of gerontology. - The foundation of research institutions and their scientific and educational work. - International relationships by organizing international congresses in Hungary, offices and honours of Hungarian scientists in international organizations. - And finally proposals for future development.