Főoltár Templomunk legimpozánsabb berendezési tárgya. Süttői vörösmárványból készült, korai empire stílű, valószínűleg a templom építési idejéből származik. A szarkofágalakú stipesen újabb, ércajtóval (korábban bádogajtóval) ellátott, félkörös márvány tabernákulum; kétoldalt közös lábazaton álló, kettős fejezetű falpillérpár, fölötte hátraugró, félkörös fülke, kétoldalt teljes római-dór párkányon nyugvó, alul nyitott, erősen profilált timpanon. A retabulum két oldalán két-két pilaszter. Feltehetően Pollack Mihály alkotása, 1810 körüli. Eredeti oltárképe Szent István királyt ábrázolta, aki a Szent Szűznek felajánlja a koronát.

Keresztelőkút Az eredeti keresztelőkút faragott fából készült festett, vájatolt oszlopos törzsén és dob alakú fogrovatos testén, illetve tetején aranyozott díszítményekkel. Későcopf stílű volt, 1810 körüli. 1971-ben Tölgyes István ötvösművész készítette el a jelenlegi modern, nyolcszögletű, domborított rézlemezekkel díszített keresztelőkutat, mely süttői vörösmárvány oszlopon áll.

Mária-kép 1858-ból származó vászonra festett olajkép, alkotója ismeretlen, jelzete: Pinx.E.Török 858. Mária csodás megjelenését ábrázolja: fönt angyalok, az előtérben alul két csoportban cifraszűrös parasztok és ingvállas asszonyok. Az 1958-ban kiadott Pest megye műemlékei című könyv szerint a hajó bal oldalán függ, az 1970-es egyházmegyei kérdőív idején már a sekrestyében található, ma ismét a templomhajót díszíti.

Szószék Az 1817. évi Canonica Visitatio (egyházlátogatási okmány) már említi a szószéket. A szentélyt a hajótól elválasztó boltív bal oldali pillérén helyezkedett el, a jelenleg ott látható, Krisztus megkeresztelkedését ábrázoló kép helyén. Félkör alakban vált el a faltól, oldala deszkázott volt, rajta aranyozással. Tetejét a Szentlelket szimbolizáló galamb és bordó szövetfüggöny díszítette. Az 1960-as évekre életveszélyessé vált, ezért az 1965-67-es templomfelújítás során lebontották, a templomtér felőli nyílását elfalazták. Hajdani lépcsője a sekrestyéből nyílt, amely ma is megtalálható, raktárként szolgál.

Keresztút A régi keresztút egyszerű volt: valószínűleg festményekről készült fényképek, fa kerettel és a keret tetején kereszttel. Feltehetőleg ez ugyanaz a keresztút lehetett, mint amelyet Alabert Ferenc adományozott a templomnak 1929-ben. A jelenlegi, 14 stációt megjelenítő intarziás keresztutat 1969- ben adományozta az egyházközség részére Bozóki Istvánné Kopa Krisztina.

Gyóntatószék Régen a gyóntatószék a sekrestyében helyezkedett el ott, ahol ma a szekrények állnak. Ezt később áthelyezték a főoltár jobb oldalára. A pap az oltár felől léphetett be a fülkébe, a rács és a nyitott térdeplő az elülső oldalán volt. A főesperesi vizitáció 1954-ben a következő észrevételt teszi:...a zárt gyóntatószék és az előcsarnok vasrácsa nélkülözhetetlen. Még ugyanebben az évben, a Mária-év alkalmából készíti el a mai gyóntatószéket Vogel István dunabogdányi asztalosmester. Helyén korábban egy Lourdes-i barlang állott, benne kék fátylas Máriaszoborral, valamint több szent szobrával. Itt tartották a szentségimádásokat is. A templom külső falán még keretében felismerhető oldalablakot a gyóntatószék építésekor falazták be.

Kapu A hajdani kapuról így ír a műemléki leírás: Homlokzati tornyának közepén nyílik a kőkeretes, empire stílusú kapu, rózsafaragványai kecsesek. A most látható kapu az 1965-67-es felújításkor készült a stílusában ugyan az eredeti építészeti egységet képviselő, addigra azonban feltehetően tönkrement régi kapu helyett.

Szent István-mozaik Az eredeti, utoljára 1928-ban Újváry Ferenc által restaurált főoltárkép helyére Lohr Ferenc készített Szent Istvánt ábrázoló falfestményt 1934-ben. A szentély falait teljes egészében díszítőfestéssel látták el, a márványt utánzó mintázatú pillérek felett a négy evangélista freskójával. Szent István képe alatt felirat állt: Szent István jobbja Hazánkat óvja! Az 1965-67-es templomfelújítás során a falakat egyszínűre festették. A szentélyt ma is díszítő Szent István-mozaik 1967- ben készült el, Máky Ödön alkotása.

Toronyfeljáró A külső íven falba eresztett, orsóközépen egymásra támaszkodó, masszív fagerendafokokból álló csigalépcső a templom egyik legmarkánsabb építészeti megoldása, mely feltehetőleg az 1900. évi tűzvészt követően épült. Korábban a templomnak a bal és a jobb oldalán is állt egy-egy csigalépcső, de az egyik tűz során megsemmisültek és csak a jobb oldalit építették újra.

Szobrok Az 1965-67-es felújítás előtt négy szobor állt a főoltár két oldalán: bal oldalon egy Jézus Szíve és egy nem nevesíthető női szent vagy angyal, jobb oldalon pedig egy Mária Szíve és egy Szent József szobor. A templomfelújítás során a szobrokat nagyrészt kiselejtezték és a plébánia raktárába kerültek. Mára csak a női szent szobra maradt fenn, melyet egy ideig Mária-szoborként is tiszteltek.

Mária-szobor Az 1965-67-es felújítás után az addig a főoltár bal oldalán álló női szent (angyal?) szobrát alakították át Mária-szoborrá, melyet Bednár Pál plébános atya cserélt le egy piétára. A Mária-oltárt jelenleg díszítő Magyarok Nagyasszonya szobrot Gubacsi József helyi fafaragó mester készítette 2004-ben.

Piéta A templom bejáratától balra helyezkedik el a 2008-ban készült, fából faragott piéta, Németh József alkotása.

Mindszenty-dombormű A templomhajó jobb oldalán található, fából faragott dombormű Mindszenty József hercegprímást ábrázolja. Születésének évfordulójára készítette Németh József 2009- ben.

Padok A templomban az idők során többször is cserélték a padokat, utoljára 1979-ben. Az 1970-es egyházmegyei kérdőív szerint a korábbi padok egyszerűek, stílus nélküliek voltak.