Nyitvatermők Gymnospermatophyta

Növénytan gyakorlat BSc II. Növényrendszertan Nyitvatermők Gymnospermatophyta

Cikász (Cycas circinnalis)

Csikófark (Ephedra distachya)

Csikófark (Ephedra distachya) Alaktani jellemzők: Vesszős, villásan elágazó hajtású, gyantajáratok nélküli cserjefaj. Levelei pikkelyszerűek, alapjukon összenőttek. A hím generatív hajtásban a változó számú (2-8) 2-2 portokot viselő porzót két takarólevél övezi. A női generatív hajtásban a magányos magkezdeményt 4-7, a megtermékenyítés után elhúsosodó és megpirosodó fellevél veszi körül. Virágzási idő: IV VI. Gyógyhatás: Gyógynövény. Efedrin nevű hatóanyaga doppinglistán. Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) Alaktani jellemzők: Fiatal korban karcsú, később terebélyes koronájú, lombhullató, kétlaki fa. Levelei legyező alakúak, villás erezetűek, kétlebenyűek. Nőivarú egyedein általában párosával fejlődnek a magkezdemények, melyeket érett állapotban vöröses maghéj borít. Virágzási idő: V. Gyógyhatás: Ősidók óta ismert és manapság is használt gyógynövény Élőhelyigény: Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísz- vagy haszonnövény. Elterjedés: őshazája Dél-Kína.

Páfrányfenyő vagy ginkgó (Ginkgo biloba)

Páfrányfenyő vagy ginkgó (Ginkgo biloba) Lombhullató!

Lucfenyő (Picea abies) Alaktani jellemzők: 30-50 m magasra is megnövő, kúp alakú lombkoronát nevelő, örökzöld fafaj. Idős ágai bókolhatnak, Kérge repedezett, enyhén vöröses vagy szürkés árnyalatú. Tűlevelei merevek, szúrósak, négyélűek és egyesével, csavarvonalban helyezkednek el hajtásain. Tobozai éretten bókolnak, hengeresek, rendszerint a magas ágakon fejlődnek, egyben lehullanak. Tobozpikkelyei vékonyak, csúcsuk hegyes. Virágzási idő: IV VI. Elterjedés: Európai elterjedésű faj. Hazánkban csak a Nyugat-Dunántúl néhány pontján vannak őshonosnak tekinthető előfordulásai, de sokfelé ültetik.

Lucfenyő (Picea abies) Lucfenyő (Picea abies)

Lucfenyő (Picea abies)

züstfenyő (Picea pungens) Alaktani jellemzők: A lucfenyőhöz hasonló, attó leginkább kékesszürkén deres, 8-10 mm hosszú tűlevelei révén elkülöníthető faj. Hajtásai fényesek, kopaszok, világosak vagy kissé rózsaszínűek. Tobozai kisebbek a lúcénál, kevés pikkelyűek, melyek lazán egymásra simulnak. Észak-Amerikából származó, nálunk parkokban

Európai jegenyefenyő (Abies alba) Alaktani jellemzők: 30-60 m magasra növő, kúp alakú lombkoronát nevelő, örökzöld fafaj. Idős ágai bókolhatnak, Kérge repedezett, enyhén vöröses vagy szürkés árnyalatú. Tűlevelei merevek, szúrósak, négyélűek és egyesével, csavarvonalban helyezkednek el hajtásain. Tobozai éretten bókolnak, hengeresek, rendszerint a magas ágakon fejlődnek, egyben lehullanak. Tobozpikkelyei vékonyak, csúcsuk hegyes. Nálunk talán a Nyugat-Dunántúl néhány pontján őshonos.

Európai jegenyefenyő (Abies alba)

Kolorádó jegenyefenyő ( Abies concolor)

Andalúzia jegenyefenyő (Abies pinsapo)

( Abies pinsapo)

Douglas-fenyő (Pseudotsuga menziesii)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris) Alaktani jellemzők: Akár 40 méteres magasságot is elérő, fiatalon kúpos, később ernyő alakúan kiszélesedő lombkoronájú fa. Kérge durván pikkelyes, legalább a lombkoronaszintben vörös színű. Tőlevelei párosával állnak, 3-7 cm hosszúak. Tobozai két évig fejlődnek, aszimmetrikusak, 3-6 cm hosszúak. Tobozpikkelyei fénytelenek, csúcsuk levágott. Virágzási idő: V VI. Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj. Hazánkban csak a Dunántúl nyugati részén őshonos, de máshol is ültetik. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll

Erdeifenyő (Pinus sylvestris)

Feketefenyő (Pinus nigra) Alaktani jellemzők: Legfeljebb 20 méter magas fafaj, kérge sötétszürke. 8-15 cm hosszúságú tűlevelei párosával állnak. Két évig fejlődő tobozai tojásdadok, 6-8 cm-esek. A tobozpikkelyek legömbölyített csúcsúak. Virágzási idő: V VI. Elterjedés: Mediterrán elterjedésű faj, hazánkban nem őshonos, de sok helyen telepítették.

Feketefenyő (Pinus nigra)

Törpefenyő (Pinus mugo) Alaktani jellemzők: 1-3,5 m magasságúra növő örökzöld cserjefaj. Tőlevelei párosával állnak, 2-5 cm hosszúak. Tobozai kicsik, 2-5 cm hosszúságúak, pikkelycsúcsuk lapos. Virágzási idő: VI VII. Gyógyhatás: Hivatalos gyógynövény. Európa magashegyeinek jellegzetes bokorfája, hazánkban sziklakertekben ültetve előforduló dísznövény. Elterjedés: Európai elterjedésű faj.

Törpefenyő (Pinus mugo)

Símafenyő (Pinus strobus)

Vörös fenyő (Larix decidua) Alaktani jellemzők: Magas termetű (20-40 m), laza ágrendszerű, lombhullató fafaj. Puha tapintású tűlevelei a rövidhajtásokon 20-40- esével csomókban fejlődnek. Generatív hajtásai márciustól áprilisig növekednek. Tobozai tojásdadok, kicsik (2-3 cm-esek), egy év alatt fejlődnek és éretten is a fán maradnak. Virágzási idő: IV VI. Gyógyhatás: A népi gyógyászatba ismert növény. Elterjedés: Európai elterjedésű faj. Hazai előfordulásai: Hazánkban őshonossága (a Nyugat- Dunántúlon) kétséges, hegyvidékeken telepítik. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt.

Atlanti cédrus (Cedrus atlantica)

Mocsárciprus (Taxodium distichum) Alaktani jellemzők: Akár 50 méter magasságot is elérő lombhullató fafaj. Lombkoronája fiatalon kúp alakú, később szétterül. Tűlevelei laposak, kb. 2 cm hosszúak, a törpehajtásokon (melyekkel ősszel együtt hullanak le) fésűsen állnak. Toboza 2-3 cm átmérőjű, gömbölyded, éretten széteső. Virágzási idő: V. Nálunk parkokban, arborétumokban ültetve előforduló növény. Elterjedés: Észak- Amerikából

Mocsárciprus (Taxodium distichum)

Közönséges boróka (Juniperus communis ) Alaktani jellemzők: 1-5 méter magasságot elérő örökzöld faj. 1- cm hosszúságú, hegyes, igen szúrós tűlevelei hármas örvökben állnak, mereven elállnak. Kétlaki növény, a hímivarú (porzós) egyedek általában karcsú, oszlopos növekedésűek, a termős (nőivarú) példányok pedig alacsonyabbak, terebélyesebbek. Tobozbogyói két év alatt érnek kékes színűre. Virágzási idő: IV V. Gyógyhatás: Hivatalos gyógynövény. Elterjedés: Cirkumpoláris elterjedésű faj. Legelterjedtebb őshonos nyitvatermőnk. Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Közönséges boróka (Juniperus communis )

ehézszagú boróka (Juniperus sabina)

Virgíniai boróka (Juniperus virginiana) Alaktani jellemzők: 30 méteres magasságot elérő, kúpos lombkoronájú, örökzöld fafaj. Törzse az alapjánál gyakran támaszkodóan kiszélesedik. Kérge vörösbarna színű, keskeny hosszanti sávokban leválik. Hajtásai vékonyak rajtuk egyszerre láthatók fiatal- (tűszerű) és idősebb- (pikkelyszerű) levelek. Tobozbogyói kékesek, 4-6 mm átmérőjűek. Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert. Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Észak-Amerika. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Nyugati életfa (Thuja occidentalis) Alaktani jellemzők: Mintegy 5 méteres magasságúra megnövő örökzöld cserje vagy kisebb fafaj. Hajtásai vízszintesen rendeződnek vagy lefelé hajlanak, a csúcshajtás mindig felfelé néz. Pikkelylevelei a száron három sorban helyezkednek el. A női toboz nyár elejére elfásodik, pikkelyleveleinek csúcsa nem hajlik vissza. Virágzási idő: IV V. Gyógyhatás: A népi gyógyászatban ismert növény. Élőhelyigény: Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Észak-Amerika.

Nyugati életfa (Thuja occidentalis)

Keleti tuja (Biota orientalis) Alaktani jellemzők: Örökzöld cserje vagy kisebb fa. Hajtásai függőleges síkba rendeződnek, a középső pikkelylevélsor levelein bemélyedések láthatók. Női tobozának pikkelylevelei először elhúsosodnak, majd őszre megfásodnak, pikkelyleveleik csúcsa visszahajló. Virágzási idő: IV V. Gyógyhatás: A népi gyógyászatban ismert növény. Élőhelyigény: Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Kelet- Ázsia. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Tiszafa Taxus baccata) Alaktani jellemzők: Legfeljebb 20 méte magasságot elérő, de rendszerint csak 2-10 méteres, örökzöld cserje vagy kisebb fa. Kérge eleinte vörösesbarna, az idősebb példányoké szürkésbarna, platánokhoz hasonlóan leváló. Tűlevelei a hajtáson egy síkban állnak, laposak, hegyesek, 20-35 mm hosszúak és 1-2 mm szélesek. Az apró, sárgás színű porzós tobozok tömegesen fejlődnek, a termősök ritkábban állnak és magányos magkezdeményűek. Az érett magot húsos, lédús, édes magköpeny burkolja. Virágzási idő: III IV. Hazánkban vadon a Bakonyban és a Bükkben fordul elő, bükkösökben. Egyébként arkokban, kertekben

Tiszafa (Taxus baccata) Termős (balról) és porzós (jobbról) hajtásrészlet