Kérjük, legyen Ön is segítségünkre A világ fenyôi c. könyv megjelentetésében...

Átírás

1 Juniperus flaccida Schltdl., South Rim, Chisos-hegység, Texas, október 8.; DAP fotó B Kérjük, legyen Ön is segítségünkre A világ fenyôi c. könyv megjelentetésében......hisz a természetismereti közmûvelés a természeti örökség megõrzésének egyik legjobb, leghatékonyabb eszköze! Ha támogatni tudja munkánkat, kérjük, lépjen kapcsolatba munkatársunkkal: Szalay Katalin, tel.: (30) , katalin.szalay@vnet.hu

2 JJJ P. cembra LINNAEUS (1753) Pinus cembra European Stone Pine Haploxylon pine with 5 needles. There are only a few species of pines with large, wingless seeds and non-dehiscent, disintegrating cones, but they are widely distributed from Europe to the Asian Pacific region as well as the American Cascades and Rocky Mountains. Geographically widely separated (by 2500 km), the European Stone Pine differs from its Siberian relative only by the tree and cones being typically smaller than in the Asian variant. It reaches its southernmost distribution in the Maritime Alps while the northernmost locations are in the North Carpathians. The eastern kin are distributed close to sea level as well, but the European one is strictly a high mountain-alpine species ( m) where it typically rises from the carpet of the Mountain Pine, P. mugo (page 148). TREE (15-35 m x 1.7 m); BARK (page 580) smooth with large resin- blisters, later disintegrating to hard plates. BRANCHES flexible, sparsely divided, densely hairy when young, NEEDLES (2.5-9 cm) curved to the axis, dark green, glaucous inside. CONES (3-8 cm) thick, fleshy, the scales rounded and abruptly pointed to a terminal umbo, red, blue or purplish before ripe, densely hairy, and if not taken apart by animals, they soon fall and disintegrate. [Notes: page 525]

3 a fenyõk varázslatos világa Debreczy Zsolt & Rácz István A VILÁG FENYÔI A 2000-es évben, 3000 példányban megjelent Fenyõk a Föld körül c. könyv csaknem teljesen elfogyott. Az új, két kötetes munka ennek jelentôsen bõvített, kiegészített változata a korábbi 333 fajjal szemben 150-el több fenyõfajt, illetve változatot mutat be. A könyv készítõi nemzetközi szinten ismert kutatók, magyar-amerikai intézeti háttérrel 5 folyamatos esztendõt kitevõ terepmunkával gyûjtötték össze az itt bemutatott anyagot. A kiadvány a legmodernebb nyomdatechnikával készül el. A könyv csaknem teljes útmutató a világ mérsékelt övi fenyõihez a fajokat 480 színes táblán több, mint 2000 felvétel mutatja be oldalain Eurázsia, Észak- és Közép-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Chile lenyûgözõ tájai elevenednek meg rövid, lényegre törõ, olvasmányos szöveggel ismerteti a fajokat a teljesség igényével, 600 felvételen tárja elénk a fenyõk felismerésében fontos szerepet játszó kéreg szemet gyönyörködtetõ, színes világát tartalmazza a különbségek megértéséhez elengedhetetlen külsõ alaktani kifejezések szakszótárát kimerítõ alapossággal tárgyalja az érvényes, illetve a szinonim tudományos és magyar növényneveket

4 A könyv mintegy 40 oldalon, 120 felvételen mutatja be a fajok eredeti élôhelyét. Lombelegyes fenyves a Glacier Nemzeti Parkban, Montana államban (Abies grandis, Picea engelmannii, Pinus monticola, Pseudotsuga menziesii, Thuja plicata és Tsuga heterophylla) A fák tengere Japánban, Hokkaido szigetén, Furano közelében (Abies sachalinensis, Cephalotaxus harringtonii var. nana, Picea jezoënsis, P. glehnii, Taxus cuspidata) Nyugat-himalájai elegyes erdõ az indiai Himachal (Pradesh) államban (Abies pindrow, Picea smithiana, Pinus wallichiana, Taxus fuana) Készült a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatala támogatásával Megjelent 1000 példányban

5 TÖRZS ÉS KÉREG A könyv 600 felvételen tárja elénk a fenyõk felismerésében fontos szerepet játszó törzs, kéreg szemet gyönyörködtetõ, színes világát Pinus balfouriana subsp. austrina Pinus banksiana Pinus bhutanica ~80 cm ~45 cm (alapjánál) ~40 cm Pinus brutia Pinus bungeana Pinus bungeana ~60 cm ~25 cm ~45 cm (alapjánál) Pinus canariensis Pinus cembra Pinus cembra ~80 cm ~90 cm ~40 cm 10 T ÖRZS ÉS KÉREG

6 JJJ PINUS CEMBRA P. cembra L. (1753) Havasi cirbolya Magános edénynyalábú (haploxylon) selyemfenyõ, 5-tûs. A cirbolyák, e szárnyatlan, nagy magvú, szétesõ tobozú selyemfenyõk alakköre Amerikáig terjed (Pinus albicaulis), de a 2500 km-re elkülönült elterjedési területû szibériai alfajjal (P. c. ssp. sibirica) együtt óriási területen fordul elõ, megközelítve a csendes-óceáni Ohotszki-tengert. Míg a közeli rokon keleti alakkör csaknem a tengerszintig ereszkedik, addig az európai (al)faj a hegyvidék, az alpi hegyrendszer növénye ( m) és igazán a törpefenyvesek (P. mugo) övében van otthon, ahol gyakran társul a vörösfenyõvel (Larix decidua). Legdélebbre a Tengeri-Alpokban (Alpes Maritimes), legészakabbra az Északi- Kárpátokban fordul elõ. Sûrûn ágas, felhajló, rugalmas ágú, sokáig tömött kúpos, késõbb szabálytalan koronájú FA (15 25 <35 m <1,7 m). KÉRGE sokáig sima, gyantahólyagos, majd pikkelyes, ágai hosszan felhajlók, fiatal HAJTÁSAI szürkésbarnán szõrösek, TÛLEVELEI (2,5 9 cm) rövidek, a magasabb övben vaskosak, belsõ oldalukon ezüstösen viaszosak. TOBOZAI (3 8 cm) tömörek, pikkelypajzsaik tompa csúcsúak, érésig sötét liláskékek, hamvasak, bársonyosak, fel nem nyílók. x1/2 x1/3 E URÓPA ÉS A CSATLAKOZÓ TERÜLETEK 3

7 ABIES BESHANZUENSIS LLJ A. beshanzuensis M.H. Wu (1976) Csöcsiangi jegenyefenyõ (Baishanzui jegenyefenyõ) A dél-zhejiang-tartománybeli Baishanzu-hegység alig megközelíthetõ belsõ gerincei között, egy kis patak menti völgyhajlatban (1700 m) bukkantak rá erre a különös jegenyefenyõre. A törpebambuszos, jegenyefenyõ-elegyes bükkös maradványában, a felfedezésekor (1975) még 8 fa volt, ezekbõl azonban mára csak 3 maradt. Ez a faj tehát még, ha újabban az Abies ziyuanensis-t e faj változatának is tartják a világ legritkább fenyõje. A viharos szelektõl ostromlott, esõktõl áztatott gerincen a megporzás esélye kicsi, tobozok csak igen ritkán jelennek meg a fán és az A. firma-ra oltott és alacsonyabb övben nevelt növények, még ha jól is fejlõdnek, mostanáig csíraképes magot nem hoztak. A rokon fajoktól nagy távolságban elkülönült termõhelyén ez a faj is a jégkori flóravándorlás egyik élõ bizonyítéka. Alacsony, terebélyes koronájú FA (<18 m <0,8 m). KÉRGE sokáig sima, szürke, kis, kemény pikkelyekben válik le, az érett HAJTÁSOK sárgásak, csaknem kopaszak, tûi V alakot formálva többsorosan a hajtás két oldalára hajlók, az oldalsók a felsõknél kétszer is hosszabbak, a felsõ ágakon részben sugárirányban körben állók. A TÛLEVELEK (1 4,2 cm) felül fényes sötétzöldek, az alsó oldalon hófehéren kétsávosak. A TOBOZOK (7 12 cm) keskeny hengeresek, éretten sárgásbarnák, barnák, a fellevelek kissé kiállók. x1/2 x1:1 4 Á ZSIA KONTINENTÁLIS TERÜLETEI

8 JJJ CALOCEDRUS DECURRENS C. decurrens (Torr.) Florin (1956); Libocedrus decurrens Torr. (1853), Heyderia decurrens (Torr.) K. Koch (1873) Kaliforniai gyantásciprus ( gyantáscédrus ) A világ négy távoli pontján élõ, sajátos hajtáspikkely-állású és tobozú Libocedrus -ok északi féltekén élõ fajait felölelô nemzetség Észak-Amerikából és Délkelet-Ázsiából ismert. Az észak-amerikai faj Oregon déli partjaitól a Kaszkádokon, a kaliforniai Sierra Nevadán át a mexikói Alsó-Kalifornia északi hegyvidékéig honos, ahol fõleg a lombelegyes- és hegyvidéki fenyvesek alkotója. Otthonos a nyári félévben száraz, mediterrán területek bokorerdeiben, a makkia jellegû chaparral hegyvidéki változataiban, de elszigetelt foltokban fôleg szerpentin alapkõzeten az alacsony övben is megjelenik ( m). Fiatal korában kúpos, vagy (fõleg mûvelésben) oszlopos, késõbb szabálytalan, lekerekedõ koronájú, örvös pikkelyállású FA (30 57 m 1,5 m < 3,6 m). Az idõs fák KÉRGE kiemelkedõ bordáktól tagolt; széles, rostos szalagokban válik le, bordóvörösbõl szürkésbarnára változó színû. A vékonyabb ágak tobozos ágfürtöktõl bókolók, a HAJTÁSOK mindkét oldala világos meleg zöld, a PIKKELYEK (0,3 1,4 cm) örvszerûen, négyesével állnak, szárra futók. A TOBOZOK (1,7 3,2 < 3,8 cm*) végállók, egy alapi rövid és két felsõ, örvszerûen álló pikkelypárból tevôdnek össze, sárgásbarnára érnek, érés után a termô pikkelyek széles ívben széthajlók. A magok kicsik, részaránytalanul oldalszárnyasak. *Az irodalmi forrásokban szereplõ 3,8 cm es tobozhossz ritkaságnak számít x1/3 x1/4 N YUGATI É SZAK-AMERIKA 9

9 ABIES PROCERA JJJ Nemes jegenyefenyõ A. procera Rehder (1940); A. nobilis (Dougl. ex D. Don) Lindl. (1833), non Dietr. (1824) Ezüst, zöld és bordó árnyalatokban bontakozó hosszú, felleveles tobozvirágzataival, ezüstkék lombjával, széles fellevelekkel borított nagy tobozaival, gyakran ezüstös árnyalatú lombozatával a mérsékelt öv egyik legszebb, legünnepélyesebb megjelenésû fenyõje. A Kaszkádok hegyláncain Washington államtól az észak-kaliforniai Siskiyou-hegységig és a Parti-hegységben honos ( m). A száraz oldalakon is jól fejlõdõ másik két nagytobozú jegenyefenyõvel (Abies magnifica, A. shastensis) ellentétben a nedves lejtõket részesíti elõnyben, s ilyen helyeken fõleg Oregon államban óriás méreteket érhet el. Termetes FA (50 60 <90 m <2,2 m). KÉRGE sokáig sima marad, késõbb mélyen repedezik és vastag, kemény pikkelyekben válik le. HAJTÁSAI éretten fényes szürkék, sûrû, világos-szürkésbarna szõröktõl rózsás árnyalatúak. TÛLEVELEI (1 3,5 cm) sûrûn állók, az alapjuk fölött a vesszõre simulók, az alsó ágakon fésûszerûen két irányba állók, a tengely fölött rövidek, felhajlók, laposak, fenn húsosak, lekerekedõ négyszög keresztmetszetûek, minden oldalon légzõnyílás-sorosak. TOBOZAI nagyok (10 18 < 25 cm), a visszahajló, fordított szív alakban karéjos, hosszú csúcsú, sárgásbarna fellevelek zsindelyszerûen borítják. x1/3 8 N YUGATI É SZAK-AMERIKA

10 J CUPRESSUS GIGANTEA C. gigantea W.C. Cheng & L.K. Fu (1975) Tibeti valódi ciprus Hazája Tibet, Kína Xizang tartománya ( m). A délkelet-tibeti Linzhi városától délre a Nyang(qu) folyó közelében van egy ciprus erdõ, ahol a fák legöregebbje 2500 éves, törzse 5,8 m átmérõjû! A néphit szerint az óriások erdejében a legidõsebb fákat egy szentéletû ember ültette évezredekkel ezelõtt. Talán ezért történhetett meg, hogy itt, a termékeny folyóparton, ahol a széleslevelû fák versenyképesebbek illetve nagyobb az igény a termõföldre, tüzelõ- és építõanyagra e fák mindmáig megmaradhattak. Nem messze innen a Yarlung (zangbo) és a Nize (he) folyók fölött a ciprusok már a sovány sziklára szorulnak és megmaradnak a nemzetség megszokott mérettartományában. A Cupressus gigantea a nagy himalájai elterjedésû C. torulosa illetve a szecsuán-kanszu-i C. chengiana alakköréhez tartozik és attól elsõsorban vastagabb hajtásaival, szürkésebb lombozatával, négyszög keresztmetszetû hajtásaival és nagyobb tobozaival tér el. Kúpos majd széles, ovális, csaknem gömbös koronájú FA (25 50 m 1 3 m, <5,8 m). KÉRGE keskeny, egymásba fonódó, rostos bordákra különül. HAJTÁSAI részben csüngõk, az utolsó rendû elágazások vékonyak, ritkásan elágazók. PIKKELYEI (1 2,2 mm < 4 mm) a háti oldalon kissé lapítottak, nem feltûnõen gyantacseppesek. A TOBOZOK (1,3 2 cm) 5 6 pikkelypárból állnak, tojásdadok vagy csaknem gömbösek. x1/3 x1/3 Á ZSIA KONTINENTÁLIS TERÜLETEI 5

11 PINUS BHUTANICA JJ P. bhutanica Grierson & al. (1980) Butáni selyemfenyõ Haploxylon selyemfenyõ, 5 tûs. A butáni selyemfenyõ rendszertani leírására bár már csaknem egy évszázada ismert volt csak 1980-ban került sor. E faj elsõ pillantásra nagyon hasonlít a nagy elterjedési területû himalájai selyemfenyõhöz (Pinus wallichiana), de hajtásai vékonyabbak, hamvas sötétbarnák, pelyhesek, tûi csaknem függõlegesen lecsüngõk, a nyalábhüvely-pikkelyek hosszúak, aranysárgák (a P. wallichiana hajtásai vaskosak, húsosak, egyenletes körvonalúak, tûi széthajlók, szürkészöldek, a tûnyaláb-hüvelyek szürkék). Hazája a Kelet- Himalája, így Bután, délkelet Tibet/Xizang és Jünnan délnyugati része ( m) ahol a meredek, sziklás oldalakon fõleg a Cupressus torulosa-val alkot nyílt állományokat. Ritkás lombú, kúpos, késõbb terebélyes koronájú FA (25 30 m). KÉRGE sima, a fiatal fáknál fényes zöldesszürke, majd repedezett; az idõs fáké durván pikkelyes bordákra szakad, vörösbarnáról szürkére változik. A HAJTÁSOK vékonyak, a kissé kiemelkedõ törpehajtás-alapoktól egyenlõtlen körvonalúak. A TÛK (15 24 cm) vékonyak, világos fényeszöldek, (a P. wallichiana-val ellentétben) gyakran 4 gyantajáratosak, rövid életûek, már a második évben lehullók (a P. wallichiana-nál 3 5 évig is a fán maradnak). A TOBOZOK (12 20 cm) hosszú szárúak (< 4-6 cm), a P. wallichiana-éhoz hasonlók, de általában kisebbek. x1/3 x1/3 x1/5 6 Á ZSIA KONTINENTÁLIS TERÜLETEI

12 LLJ PINUS SQUAMATA P. squamata X.W. Li (1992) Haploxylon, 5 tûs faj. Az északnyugat-jünnani Qiaojia város fölötti hegyvidéken ( m) egy falusi tanító fedezte fel az 1970-es évben. A selyemfenyõ megjelenésû fa kérge olyan, mint a platánkérgû diófenyõé (Pinus bungeana), de tûi, toboza és hosszú szárnyú magjai ahhoz nem is hasonlítanak. Az akkor bemutatott minták a helyi erdészeti körökben nem keltettek figyelmet, s csak hosszú évek múltán, 1992-ben, amikor a helyi erdészeti fõiskola* tanára felkereste a termõhelyet, került sor e szenzációsnak számító új faj leírására. Akkor, és azóta is, mindössze 36 fát találtak ez lett tehát az ikertûs fenyõk legritkább faja. Szerencsére, mára már a fák szigorú védelem alatt állnak, s az erdészeti hivatal megbízásából csemetekert is létesült egy helyi földmûves gondozásában. FA (<20 m), fiatalabb korában koronája karcsú, kúpos (idõsebb növény egyelõre nem ismert belõle). KÉRGE sokáig sima; szabálytalan, vékony pikkelyekben válik le, a leválások helye elõször sárga, majd zöld, végül szürkére, barnára változik. A TÛK (9 17 cm) vékonyak, világoszöldek, belsõ oldalukon ezüstösek. A TOBOZOK (8 10 cm) oválisak, a pikkelypajzsok harántéle feltûnõ egybe véve inkább egy diploxylon, mint haploxylon fajra (leginkább a P. brutia-ra) emlékeztetõk. *Délnyugati Erdészeti Fõiskola (Forestry Dept. of the Southwest Forestry College), Kunming, Jünnan Jünnani platánkérgû fenyõ x1/2 x1/2 Á ZSIA KONTINENTÁLIS TERÜLETEI 7