A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ELHELYEZÉSE A BUDAVÁRI PALOTÁBAN

A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ELHELYEZÉSE A BUDAVÁRI PALOTÁBAN A régi és az újabbkori magyar képzőii»űveszet alkotásait magába foglaló országos gyűjtemény korszerű elhelyezése ós a műalkotások kiállítása hosszú idő óta megoldatlan kérdés. A probléma az idő múlásával egyre súlyosbodik, hiszen a meglevő gyűjtemények egyre gyarapodnak, a gyűjtőkör mind tágabb időszakra terjed ki. Egyre időszerűbbé válik képzőművészetünk felszabadulás utáni fejlődésének, különböző irányzatainak állandó jellegű bemutatása is. A középkortól a XVIII. század végéig terjedő időszakot magába foglaló Régi Magyar Képtár és a XIX. és XX. századi festményeket reprezentáló Új Magyar Képtár, a régebbi és újabbkori szobrok, érmek és grafikai alkotások együttes elhelyezésére és kiállítására nincs mód. A műkincsek számottevő része raktárakban rejtőzik, onnan csak egy-egy alkalmi kiállításon kerül a közönség elé. A kérdés megoldása égető, hiszen szocializmust építő társadalmunk a múzeumoktól azt kívánja ós feladatukként törvénybe iktatta, hogy a kultúra és a termelés fejlődésének kiemelkedő tárgyi, írásos és egyéb emlékeit ne csak gyűjtsék és tudományosan dolgozzák fel, hanem hozzáférhetővé is tegyék az egész nép számára. A képzőművészeti gyűjtemények értókes, a művészi alkotómunka fejlődését reprezentáló kincsednek helye tehát nem a raktárakban, hanem a kiállítótermekben van. Az utóbbi években határozottan javult a helyzet. A javulást a kormánynak az az elhatározása jelentette, amely 1957-ben a magyar képzőművészet önálló országos múzeumaként létrehozta a Magyar Nemzeti Galériát. Néhány kiváló művészettörténész 1957 januárjában tett javaslatot önálló Nemzeti Galéria szervezésére. A javaslat indokolása szerint: A művészettörténeti tudomány terén az elmúlt évek fejlődése sürgetően előírja a Nemzeti Galéria létrehozását, mert a Szépművészeti Múzeumban mind a tudományos problémák ós módszerek eltérése, mind helyszűke miatt a magyar anyag tudományos kutatása és bemutatása szükségképp háttérbe szorult." A Magyar Nemzeti Galéria a NIN. és XX. századi magyar képzőművészet alkotásainak gyűjteménye. A kormány az új önálló képzőművészeti múzeum elhelyezésére a volt Kúria épületének mintegy 2 / 3 -ad részét jelölte ki. 1957. október 5-én volt a Galéria ünnepélyes megnyitása és ekkor nyílt meg a XIX. század festészete kiállítás, az új múzeum első állandó kiállítása. Ezt rövidesen követte a XX. század festészetét, valamint a XIX. és a XX. század szobrászatát bemutató állandó kiállítás. Az épület földszinti teremsorában és első emeleti dísztermében időszaki kiállításokat rendez a Galéria. A Magyar Nemzeti Galéria szervezéséről szóló határozat előírta, hogy a múzeumban őrzött értékeknek egyre nagyobb mértékben kell nyilvánosságot kapniok. Feladatává tette a múzeumnak a képzőművészet eszközeivel való nevelést, továbbá a vidéki múzeumok képzőművészeti irányú gyűjtő és kiállító tevékenységének irányítását, közvetlen szakmai segítését. Az 1957-ben megalakult Galéria mindjárt az első évben részt vett a vidéki múzeumok képtári anyagának rendezésében és évente igen nagyszámú kiállítást rendez vidéki városaink múzeumaiban saját anyagából ós a műgyűjtőktől kölcsönkért műalkotásokból. Mindez azonban közelről sem jelenti a kórdós kielégítő megoldását. A régi ós az újabb kori gyűjtemény különállása miatt nincs lehetőség képzőművészetünk egységes és összefüggő feldolgozására, bemutatására. Emellett, a szorongató helyhiány miatt, az igen gazdag XIX. és XX. századi festészeti gyűjteménynek alig 10%-a mutatható be állandó kiállításon, a szoborgyűjteménynek alig egyhatoda, az érmeknek pedig csak kis hányada. A múzeum kb. 20 000 lapból álló grafikai gyűjteményének kiállítására pedig egyáltalán nincs lehetőség. A jelenleg állandóan kiállított festészeti anyagnak legalább háromszorosát, a szobrászati ós éremanyagnak kétszeresét-háromszorosát kellene állandó kiállításon bemutatni, a gazdag grafikai anyagból pedig egyszerre 2 3 állandó kiállítást lehetne rendezni. Rendkívül korszerűtlenek a Galéria jelenlegi raktározási lehetőségei is és nincs mód a műtárgyak korszerű konzerválására és restaurálására som. Képzőművészeti és egyes más országos gyűjteményünk helyzetének gyökeres megoldására a kormány 1959-ben úgy határozott, hogy a budavári palotát kulturális intézmények, országos jellegű gyűjtemények részére kell újjáépíteni. Méltóbb megoldás el sem képzelhető, minthogy ezeket a gyűjteményeket az egész környezetében történelmi légkört árasztó budavári palotában helyezzük el. Ezzel lehetővé válik, hogy bemutassuk képzőművészetünk teljes nemzeti gyűjteményét. A palotában tekinthetjük majd át a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásait legrégebbi korszakától szinte napjainkig. A budai várhegy déli sarkán emelkedő budavári palota (a volt királyi palota) épp oly elválaszthatatlanul tartozik hozzá Budapest látképéhez, mint például Moszkváéhoz a Kreml, Prágáéhoz a Hradsin, Leningrádéhoz a Téli Palota,

Bécséhez a Szent István Dóm, Londonéhoz a Tower vagy Párizséhoz a Notre-Dame. A palota története hét évszázad óta fonódik egybe a magyar nemzet történetével és sorsa jóban-rosszban osztozott az egész ország sorsával. A XIII. század derekán egy létéért, fennmaradásáért küzdő nép épített először erős bástyákkal körülvett várpalotát a Dunának ezen a stratégiailag fontos pontján és egy békés jövőjén munkálkodó, szabad nemzet építi most újjá a második világháborúban lerombolt palotát a kultúra fellegvárává. Ahol megszűnt a monarchikus állam, ott az uralkodói rezidenciákban úgyszólván mindenütt közgyűjteményeket, múzeumokat helyeztek cl. Érdemes megemlíteni ezek közül néhányat. Múzeum lett a Madrid közelében épült Escorial, a világ egyik legnagyobb szabású alkotása, amelyet II. Fülöp a XVI. század második felében királyi palotának építtetett. Az 178ö-ben épült Prado, amelyben már VII. Fülöp festészeti múzeumot alapított, 1818-ig királyi szókhely volt. A Louvre helyén eredetileg Fülöp Ágost király építtetett várkastélyt, majd 1546-ban I. Ferenc kezdte meg átalakítását. A Palotamúzeumot 1750 óta hetenként kétszer a közönség is megtekinthette, 1793 óta pedig nyilvános közgyűjtemény. A versailles-i palota a XVII. század óta királyi székhely ós XIV. Lajos létesített itt először gyűjteményt. A Palota egy részét az 1789-os forradalom óta nyitották meg a közönség előtt, véglegesen pedig a Harmadik Köztársaság adta át a nyilvánosságnak. Képzőművészeti múzeum az eredetileg udvari labdaháznak épült Jeu de Paume is. A XVI. század közepe táján, Medici Katalin uralkodása idején építették a Tuilleriákat, amely azután többszöri átépítés után a francia uralkodók, köztük I. Napóleon állandó székhelye volt. A palotát a XIX. század végén csatolták a Louvre-hoz és azóta iparművészeti múzeum. A leningrádi Téli Palota egyes termeiben II. Katalin orosz cárnő 1779-ben alapította az Ermitázst. Ezeket a termeket a nagyközönség 1852 óta rendszeresen látogathatta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta pedig az egész palotakomplexum múzeummá lett. A nápolyi Museo Nazionale a XVI. század vége felé az aragóniai királyi család számára épült. Ezt a palotát 1790 óta használják múzeumnak. A bécsi Burg, az osztrák császárok palotája volt. Jelenleg fegyver- és hadigyűjtemény van benne. A schönbrunni palota, a Habsburg uralkodók egykori nyári rezidenciája, ma szintén múzeum. Kerámia- és bútorgyűjteményt helyeztek el benne. A Belvedere alsó ós felső palotája a XVIII. század elején Savoyai Jenő herceg számára épült, majd a császári ház tulajdona lett és az ambrasi gyűjteményt helyezték el benne. 1923-ban teljesen újjászervezték az osztrák festészet és szobrászat emlékei számára. 1953 óta - österreichische Galerie néven önálló nemzeti múzeum. A prágai Hradsin, a volt királyi vár egyik palotájában van a régi cseh művészet, valamint a külföldi művészet gyűjteményét bemutató múzeum. A volt bukaresti királyi palota 1946 óta Nemzeti Képtár. A budavári palota ezeknél is régebbi hagyományokra tekinthet vissza. Korabeli oklevél szerint IV. Béla király 1244-ben emelt a budai várhegy legdélibb pontján ahol a palota most is áll erős bástyákkal körülvett királyi várat. A királyi vár ettől kezdve évszázadokon keresztül tartózkodási helyo a magyar királyoknak. A királyi vár egyúttal a várhegyen ós a tövében elterülő polgárváros védelmét szolgáló erődítmény a Dél-Buda és Pest közötti dunai átkelőhely védelmi kulcsa. Egy évszázaddal később Nagy Lajos király a palotába helyezte a királyi székhelyet, egyik utóda, Zsigmond pedig a német-római birodalom székhelyévé tette Budát ós fényes királyi palotává alakította át az egykori palotaerődítményt. O építtette 1426-ban azt a nagyméretű lovagtermet, amelynek alapfalai a második világháború után végzett ásatások során kerültek elő. A Zsigmond korában épült királyi várat a XV. század végén Mátyás király belsőleg is pompás királyi palotává alakította át. A palota szépsége még a pompához szokott olaszokat is elbűvölte. Nem is csoda, hiszen Bonfini krónikája szerint a palota pompája versenyzett a római paloták szépségével, gazdagságával. A törökök pedig később az arany alma palotája"-nak nevezték el. Mátyás gótikus stílusban építkezett, de a díszítésekben már megtalálhatók az olasz rinascimento elemei is. A nagy király a palotában alapította ós helyezte el könyvtárát, melynek egyes megmaradt darabjai, az ún. Corvinák ma is értékes kincsei az egyetemes művelődéstörténetnek ós a miniatúra művészetnek. Wohlgemuth mester egykori fametszete után készített vázlatunk a Mátyás halála utáni budavári palotát ábrázolja (72. kép). 1526-ban a törökök elfoglalták és felgyújtották a várpalotát. Szapolyai János három évvel később visszafoglalta és ismét hatalmas erődítménnyé építette, azonban csakhamar újból török kézre került és 1686-ig török kézen is maradt. A vár visszafoglalásáért vívott harcokban még az is elpusztult az épületekből, amit a török épen hagyott. III. Károly szerényebb méretű építkezései után (73. kép) csak Mária Terézia királynő uralkodásának vége felé, 1770- ben fejeződött be a várpalota teljes újjáépítése Franz Anton Hillebrand tervei szerint. A Mária Terézia korában felépített palota kópét mutatja egy korabeli metszet alapján készült vázlatunk (74. kép). Az elkövetkező száz évben a várpalotát tűzvészek és ostromok pusztítják. Később hadászati jelentősége egyre csökken, ezért a hadügyminisztérium 1874-ben kimondja, hogy a vár erődítményei a hadászat időszerű követelményeinek nem felelnek meg. Ekkor kezdik meg a palota újjáépítését Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint. A tervek elkészítésére eredetileg Ybl kapott megbízást,

az építkezést azonban Ybl 1891-ben bekövetkezett halála után a Hauszmann által átdolgozott tervek szerint fejezték be. A kibővített és kupolával díszített palota az 1944 45-ös ostromig állott. Ebben a formájában mutatja a palotát Petrás István felvétele nyomán készített vázlatunk (75. kép). A palota a második világháború végén történelmének egyik legsúlyosabb pusztulását szenvedte el. A kopáran meredező, üszkös falak az újjépítés lehetőségét is kérdésessé tették. De csakhamar szinte az ország újjáépítésével egy időben megkezdődtek a feltárási, állagmentősi, majd az 50-es évek derekán a helyreállítási munkák. Az újjáépülő palota jövőbeni rendeltetése okkor még tisztázatlan volt. Mikor az építkezés nagyobb lendületet vett, a palotát kormányzati székhelynek szánták. Ebben az időben építették fel a tartófalakat, tervezték meg és kezdték építeni a tetőszerkezetet. Ezt a tervet változtatta meg az 1959. évi döntés, amely mint említettük úgy rendelkezett, hogy a palotát kulturális intézmények céljára kell újjáépíteni. A műemlék helyreállításának, újjáépítésének alapvető szempontja mindig a műemlékvédelem, illetőlog a történelmi hűségnek megfelelő rekonstrukció. Ez az olsődleges szempont azonban sommiképpen sem szoríthatja háttérbe azt a másik fontos elvet, hogy a rekonstruált épületnek az újjáépítés utáni felhasználásra alkalmasnak és minden tekintetben korszerűnek kell lennie. Az épület adottságainak, műemléki jellegének a korszerű felhasználási lehetőséggel való összeegyeztetése tehát hatalmas feladatot jelent. De joggal az építészeti és belsőépítészeti problémák mellé sorolhatjuk azokat a műszaki feladatokat, amelyeknek nagy részük van az építészeti adottságok és az épület rendeltetésével járó korszerűségi követelmények összehangolásában. Az épülettömb műemléki problémái egymagukban sem egyszerűek, egyértelműek. Az épületkomplexum a maga egészében műemlék, függetlenül a megmaradt épületrészek, falak vagy éppen falmaradványok korától ós stílusától. A stílustörténeti emlékek sora a gótikával kezdődik és napjainkig tart. Az elmúlt századok és a közelmúlt pusztulása és pusztításai (XIX. századi erőszakolt átépítései) miatt mégsem lehet szó műemlék helyreállításról", ennek a szónak tulajdonképpeni jelentésében. A középkori épületekből csak alapfalak, sokszor csak nyomok maradtak meg. A tervezőknek a XVIIT. és XIX. századi építkezésekből kellett kiindultunk és megalkotniuk azt az épületkompozíciót, amely lényegében visszaadja az 1944-45-ös ostrom előtti városkópot. Vázlatainkat összehasonlítva (74., 75., 76. kép), jól látható a tervezőknek az a törekvése, hogy visszatérjenek a Mária Terézia korabeli puritánabb, nyugodtabb ós világosan tagolt megfogalmazáshoz. A tórkompozíciót és az alapfalakat illetőleg a külső és belső főfalak elrendezését megtartva, megszabadították az épületet a Hauszmann által elhelyezett felesleges tornyocskáktól, cikornyáktól (77. kép). A vertikális középtengely ugyan sok vita után a Mária Terézia korabeli palota vártoronyszerű megoldása helyett ismét kupolában végződik. Az új kupola azonban nemcsak dísz, hanem szerves része az épület belső kiképzésének. A kupola belseje a III. emeleti nagy központi kiállító csarnok mennyezete. A kupolát tartó falakat pedig veszi körül. boltozatos kilátóerkély Említésre méltók az épülettömb díszítőművészeti problémái is. A párkányzati szobrok részletezése, a C" épületben egymás fölött háromszor megismétlődő, nagy előcsarnok díszítése, a főlépcsőház nyugati falára kerülő gobelinek és a kupola alatti csonka kúpot díszítő terveinek akárcsak vázlatos felvetése külön stukkó tanulmányt igényelne. Külön kellene szedni az építkezés belső építészeti megoldásairól és funkcionális problémáiról. Erre ismertető tanulmányunk keretében nem tudunk vállalkozni, de mindez talán még korai is lenne. Az 1959. évi kormányhatározat szerint a palotában legnagyobb nemzeti könyvgyűjteményünk ós három múzeum kap elhelyezést. A vázlaton az egyes épületrészeket betűvel jelöltük meg. Az A" jelzésű épületrészben a Legújabb kori Történeti Múzeum, a B", C" és D" épületekbe a Magyar Xemzeti Galéria, az E" épületbe a Budapesti Történeti Múzeum, az F" épületbe pedig a Nemzeti Könyvtár (a mostani Országos Széchényi Könyvtár) költözik. Megjegyezzük, hogy a budavári palota felhasználásának ez a módja nemcsak az említett gyűjtemények részére jelont méltó ós megfelelő elhelyezést, hanem más országos múzeumaink fejlesztését is lehetővé teszi. A Széchenyi Könyvtár most a Magyar Nemzeti Múzeum épületének egy részét foglalja el, a Nomzeti Galéria várbeli elhelyezése pedig azzal, hogy most már a régi magyar képzőművészeti anyag elhelyezésére és kiállítására is alkalmassá válik, felszabadítja az amúgy is túlzsúfolt Szépművészeti Múzeumnak a Régi Magyar Képtár" által elfoglalt helyiségeit. A budavári palotának kulturális célokra történő újjáépítése tehát lényegében hat országos gyűjtemény elhelyezési ós kiállítási problémáinak hosszú időre szóló megoldását jelenti. A tervek szerint mint említettük a Nemzeti Galéria a budavári palota B", C" és D" (a 78. képen ferde vonatozással jelölt) épületrészeiben helyezkedik el. Az épületek alaprajzi kompozíciója ós belső térkialakítása teljesen szimmetrikus. A majdnem négyzet alakú C" épületet keskeny épületszárnyak kötik össze a tégla alakú B" és D" épülettel. Ez az alaprajzi elrendezés négy szinten: a földszinten, az L, II. ós a III. emeleten megismétlődik. A három épület körülbelül 7500 m 2 alapterületen fekszik (79. kép).

Mindhárom ópületnek van külön bejárata: a C" épületnek a Duna felől, a keleti oldalon; a D" épületnek a nyugati oldalon, a C, D, E, F" épületek által közbezárt térből, az úgynevezett Oroszlános udvarról"; a B" épületnek pedig az A, B, C" épületek által közbezárt térből, az úgynevezett Mátyás udvarról". A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezésére szánt épületrészek belső kiképzésének problémáit a tervezők úgy kívánják megoldani, hogy a belső építészet is megfeleljen az épület műemléki jellegének. A belső tervezésnek azonban logfőbb szempontja a múzeum céljára eredetileg teljesen alkalmatlan épület olyan kialakítása, hogy múzeumi feladatok, funkciók ellátására a technikailag korszerű alapot megteremtse, környezetéhez és gyűjteményének bemutatásához méltó reprezentatív jellegét megadja. A belső építészeti tervek áttekintéséhez tehát szükséges áttekinteni a Galéria legfontosabb, alapvető feladatait, amelyekből a tervek kiindulnak. A Magyar Xemzeti Galéria feladata, hegy a magyar képzőművészet alkotásait kiállításain bemutassa ós gyűjteményével kapcsolatos ismeretterjesztő munkát elvégezze, továbbá a gondjaira bízott, s az egyébként fellelhető magyar képzőművészeti műkincseket tudományosan feldolgozza (művészettörténeti kutatásokat végezzen stb.), a birtokában levő, ki nem állított műtárgyakat szakszerűen, a korszeri! muzeológia követelményeinek megfelelő módon raktározza, és az egész anyagot szükség szerint konzerválja, restaurálja. A műalkotások, a képzőművészeti alkotások iránt érdeklődők számára a kiállításokon válnak hozzáférhetővé első helyen kell tehát említenünk a. Galéria leiadatai között a kiállítások rendezését. A tervezőknek is egyik legfőbb gondja, legelső problémája a kiállításokra szánt termek megfelelő kiképzése, a modern kiállítás minden követelményét kielégítő megépítése. A Galériának a budavári palotában is kétféle kiállítása lesz: állandó és időszaki kiállítás. Az állandó kiállításokon mint jelenleg is a magyar nemzeti képzőművészet áttekintésót, fejlődését kívánja a Galéria bemutatni időrendi sorrendben. A különbség a jelenlegi helyzet és a budavári palotába költözés utánra tervezett állandó kiállítások között abban van, hogy a budavári palotában a Nemzeti Galéria gyűjtőköre már nemcsak a XIX. és XX. századi magyar képzőművészeti anyag lesz, hanem a képzőművészet teljes anyaga, s kiállításain a legrégibb időktől napjainkig gyűjtött műkincsekből bemutathatok lesznek a legértékesebb darabok, a kiállítások a magyar képzőművészet fejlődése teljes áttekintését adják. Az állandó kiállítások a D" épületben kezdődnek. A látogató az ún. Oroszlános udvarról lép az épület előcsarnokába. A Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum között közvetlen átjárás lesz, s a D" épület előcsarnokából folyosó vezet a Budapesti Történeti Múzeum zömmel gótikus alagsori épületrészeibe: az egykori királyi házikápolna gótikus altemplomába, az ún. Lovagterembe; s három olyan terembe, ahol annak idején Hunyadi János pártjának főemberei valószínűleg Hunyadi Mátyás is raboskodtak. Kezdődhet tehát a kiállítások megtekintése az E" épületnek a Galériával összekötött részein és ezután folytatása lesz az itt látottaknak a Galéria D" épülete Duna felőli oldalán fekvő kiállítási termeiben található középkori kőtár kiállítása. Megkezdhetik a látogatók a kiállítás megtekintését rögtön a Galéria D " épületének földszintjén elhelyezett középkori kőtárnál is, ahonnan a C" épülethez vezető széles folyosóra és a C" épület előcsarnokába jutnak és a szoborkiállítást tekinthetik meg. Több állandó kiállítás a földszinten nem lesz. az állandó kiállítások az I. emeleten folytatódnak. Akár a D" épület két lépcsőházából, akár a C" épület nagy, széles, reprezentatív juthatnak feljebb a látogatók, de igénybe vehetnek lépcsőházából mindkét épületbon két-két liftet is. A liftek és a lépcsőházak ogószen a harmadik emeletig felviszik a látogatókat. Az állandó kiállítások olyan nagy területet foglalnak el az épületben, olyan sok látnivalót, élményt fognak nyújtani, hogy bár az állandó kiállítás egésze a magyar képzőművészet fejlődését a maga teljességében kívánja bemutatni mégis a kiállítás bizonyos részei külön is egységet alkotnak és lehetővé válik, hogy a kiállítás egyes részei különkülön is megtekinthetők legyenek. Ügy tervezzük ezért a látogatóforgalom szervezését, hogy már az előcsarnokba belépő látogató tájékoztatást kap arról, hogy hogyan helyezkednek el az épületben a kiállítások, illetve az állandó kiállítás milyen részekből áll, s mely lift, vagy lépcsőház igénybevételével lehet a megtekinteni kívánt kiállítást legrövidebb úton elérni. A földszinti állandó kiállítások folytatása az I. emeleten a D" épületben van. A Duna felőli nagy kiállítótermekben a régi magyar képtár kiállítása lesz, ahol a XVIII. századi, illetve annál régebbi magyar festészeti anyagot nézhetik meg a látogatók többek között oltárképeket és régi magyar táblaképeket. Az épület másik oldalán (a nyugati oldalon) van a trónterem, amelynek belső kiképzése már önmagában is nagyon szép látvány lesz. Ebbe a terembe több szárnyasoltárt kíván a Galéria elhelyezni két olyan nagyméretű oltárt is, amelyek nagy méreteiknél fogva az épület egyéb részeiben nem is lennének kiállíthatok (a csikmónasági ós a kisszebeni oltárt), mert a trónterein, alapterületét ós kétemeletnyi magasságát tekintve is, a legnagyobb kiállítóhelyiségek egyike lesz. A trónteremnek azonban nemcsak jellege, belső kiképzése ós a benne kiállított műtárgyak lesznek vonzói, hanem az itt rendszeresen

megtartandó hangversenyek is. A belső kiképzés tervezésénél már figyelembe veszik a tervezők az akusztikai szempontokat, hogy a zenei műélvezetnek a technikai feltételei biztosítva legyenek, a termet pedig szóksorok helyett garnitiiraszerűen elhelyezett ülőbútorokkal rendezik be, hogy ne legyen teljesen hangversenyterem joliege hiszen eredeti rendeltetése szerint elsősorban képzőművészeti kiállítóteremnek kell lennie. A régi magyar anyag kiállítótermeinek problémája a fára festett képek különleges védelme. A faanyag túlságos kiszáradása amelynek az átlagos hőmérséklet mellett minden régi fa ki van téve ezeknek a festményeknek a legnagyobb veszélyt jelentik. Ez ollen kell megvédeni a képekot megfelelő páratartalom és hőfok biztosításával, A tervezők kondicionáló berendezések elhelyezésével gondoskodnak e feltételek megteremtéséről. A trónteremből a C" épület felé vezető folyosón XIX. századi szobrokat helyezünk el a C" épületnek a D" épületet összekötő szárnyán, TJ alakú kiállítótermeiben és a B" épületet összekötő részében XIX. századi festményeket állítunk ki. Az Új Magyar Képtár XIX. századi festészeti anyaga ma is állandó kiállítása a Nemzeti Galériának. A különbség a jelenlegi ós a tervezett kiállítás között az lesz, hogy Munkácsy Mihály képeit nem ebben a kiállító egységben, hanem teljesen elkülönítetten, az I. emelet B" épületében, a Duna felé eső teremsorban lohet megtekinteni. A XIX. század festészetéljen Munkácsy festményei külön kiállításon való bemutatásának művészettörténeti indokai mellett technikai okai vannak. Mégpedig az, hogy a Munkácsy-képek bitumenes festékanyaga miatt a képek melegebb időszakban fokozott pusztulásnak vannak kitéve, őzért a festmények hőkondicionálása szükséges. A tervezők már dolgoznak a kondicionálás gépészeti föltételeinek megoldásán, annyi azonban most is bizonyos, hogy ezeknek a festményeknek lehetőleg meghatározott külön kiállítótermekben kell lenn ifik. A B" épület I. emeletén egy másik állandó témakiállítás megrendezését is tervezi a Nemzeti Galéria. A történelmi festészetet, amely olyan fontos, nagy témájává lott a múlt században művészeinknek külön kiállításként kívánja a Galéria bemutatni. A XIX. századi magyar festészet állandó kiállítása megfelelő befejezésének szánja a Galéria Munkácsy és a történelmi festészet kiállítását. A szoborkiállítás nem külön kiállításként jelenik meg a palotában. A szobrokat a szóles összekötő folyosókon, nagy előcsarnokokban és tágas tereken állítjuk ki, kapcsolódva a korabeli festészeti kiállításokhoz. Az átmenő forgalmú terek egy-egy részében, folyosóvégződésekben, az épületben felállítandó büfék körül kényelmes ülőhelyekkel ellátott pihenőket kell beiktatni. Főként az olyan látogatók részére szükséges ez, akik egy alkalommal több kiállítást, legalább egy összefüggő részt akarnak megnézni nem. is beszélve a Galéria összes kiállításaitiak megtekintéséről, amikor fizikailag is fárasztó, hosszú utat kell megtenni. Pihenőnek szánják a tervezők a nyitott, szabadtéri folyosókat, teraszokat is, ahonnan jó időben élvezetes kilátás nyílik Budapest [járatlan panorámájára, vagy a nyugati oldalról a budai hegyek, illetve a szépen kiképzett Oroszlános udvar és Mátyás-udvar felé. A teraszokra az említett kiállítótermekből nyílik kijárat. Ilyen pihenő után folytathatják további kiállítások felé. útjukat a látogatók a Az I. emeletet elhagyva a C" épület nagy lépcsőházából a II. emeletre jutunk, ahol a C" épületben lesz az állandó grafikai kiállítás. Terveink szerint állandó" csak annyiban lesz, hogy ezekben a kiállítótermekben általában grafikai műveket mutatunk be. A grafikák papíranyagának védelme miatt azonban a műtárgyakat három hónapnál tovább kiállítani nem lehet. Itt tehát gyakorlatilag háromhavonként új kiállítást kell rendezni. Gazdag grafikai anyagunk módot ad arra, hogy különböző korszakok, egyegy művész munkássága, vagy akár valamilyen témakör megfelelően bemutatható legyen. A grafikai kiállításnak sajátos rendezési igényei lehetnek. A grafikai művek többféle módon is kiállíthatok: kerettel, keret nélkül a falfelületre erősített üveglemezek mögött vagy ferde síkú üvegvitrinekben. Olykor mindezeknek a megoldásoknak a variálásával rendezik a kiállítást. A belsőépítészet lehetőséget teremt az eléggé gyakran változó kiállítások számára, hogy az anyagnak állíthassák ki. megfololőon A IIT. emelet B" ós D" épületébon a XX. század magyar festészete és szobrászata látható majd, a 0" épület helyiségeiben pétiig az állandó éremkiállítást helyezzük el. A grafikai kiállításhoz hasonlóan, éremkiállítás céljára som volt oddig állandó kiállítási helyiségünk. Az éremkiállítás faburkolatéi helyiségeiben a faburkolaton üvegezett, vitrinszerű nyílások lesznek, s az üveg mögött láthatók a kiállított érmek, rejtett fényforrások súroló fényű megvilágítása mellett. Ezekben a termekbon kisplasztika bemutatását is tervezzük, amelyeket a menynyezetről szúró fény fog megvilágítani. Az éremkiállítás termeiben ezenkívül más fény nem is lesz. Itt, a III. emeleten véget érnek az állandó) kiállítások. Ezenkívül a Galériának a C" éjjülot földszinti toromsorában lesz idő-szaki kiállítása. Az időszaki kiállítás központi, földszinti elhelyezését az teszi indokolttá, hogy ennél a kiállításnál különösképpen biztosítani kellett a többi kiállítástól független megtekintés lehetőségét. Az időszaki kiállítások és ugyanúgy az állandó kiállítások a D" épületi bejáraton kívül megközelíthetők a C" épület Duna felőli oldalán levő bejáraton keresztül is. Ez a Galéria díszbejárata lesz, mely a 0" épület ünnepélyes, nagy előcsarnokába vezet. Az ugyancsak díszesen épített főlépcsőház is itt kezdődik. Az eléggé gyakran (többnyire két-három hónaponként) változó időszaki kiállításokon az elmúlt századok, vagy a jelenkor művészeti törekvéseit mutatjuk be. Ez történhet egy-egy

művész teljes életművét bemutató monografikus kiállítás keretében, vagy jelentős művészeti irányzatok, csoportok munkásságának legjellemzőbb műveinek kiállításával, esetleg valamely téma felfogásának, ábrázolásának bemutatásával képzőművészetünk különböző korszakaiban. A különböző tematikájú időszaki kiállítások mindegyike más-más bemutatási, kiállítási módot kíván. Változik a műtárgyak száma, elhelyezési, megvilágítási stb. igénye. Vagy esetleg vegyesen mutatjuk be a különböző képzőművészeti ágak (festészet, grafika, szobrászat) alkotásait. Az időszaki kiállítások belső berendezésének megtervezésénél és rendezési feltételeinek megteremtésénél tehát kiemelt követelmény a maximális variálhatóság. A kiállítások variálhatósága sokféle módon érhető el: különböző alakú és méretű vendégfalakkal, megfelelő, modern postamentumokkal, tárlók (vitrinek) elhelyezésével, a kiállítási termek belső térhatásának módosítási lehetőségével, a világítás variálásával stb. A kiállítások építészeti és belső építési tervezésénél fontos alapelvek vezetik a tervezőket. Az egyik ilyen alapelv a látogatóforgalom lebonyolításának, irányításának alapelve, amelynél nemcsak az a döntő, hogy a látogatók az egyes kiállítótermeken belül csak egy irányban haladjanak, hanom az is, hogy az egyes kiállításokról távozó látogatók lehetőleg csak nagyméretű előterekben találkozzanak a kiállításokra menő újabb látogatókkal. A látogatók áramlását nemcsak a közlekedő terek terveinél kell figyelembe vennünk, hanem a kiállítási termekben is. Az áramlási irány meghatározza a kiállítások bejáratát és kijáratát, a kiállításokon bolül pedig a műtárgyak olhelyezósének sorrendjót, a rálátás irányát, a vendégfalak, postamentumok stb. olhelyezósének módját. A másik fontos kórdós, amelyet a tervezésnek már a jelenlegi szakaszában is figyelembe kell vonni: a műtárgyak jó megvilágítása. A jó megvilágítás igényének leginkább a természetes világítás felel meg. A budavári palotában aránylag kevés lehetőség van természetes megvilágításra. Ez a helyzet részben az épület műemléki jellegéből adódik, ami nem tette lehetővé, hogy a helyreállítás során a múzeumi céloknak megfelelő nagyságú ablakot nyissanak. Van azonban olyan időszak is, amikor még a sok fényt bebocsátó, nagyablakos, esetleg üvegtetős termekben is mesterséges világítást kell alkalmazni. Éghajlati adottságaink miatt az óv tekintélyes részében (kb. 5 6 hónapig) nagyon kevés természetes fényt lehet felhasználni a bonis, ködös ós a rövid, őszies, télies napokon. Ezért a budavári palotában a műtárgyak megvilágításánál a mesterséges világításon van a hangsúly. Emiatt a legkorszerűbb mogoldásokat kell alkalmaznunk, amely fényerőben, színhatásban és a fényforrás elhelyezésében minél jobban megközelíti a természetes világítást. A budavári palota említett adottságai ellenére a kiállítótermek egy részében bizonyos időbon lehetőség van a természetes fény felhasználására is. Az ablaknyílások közelében felállított, paravánokra felfüggesztett képek az év egy részében, bizonyos napszakokban elegendő természetes fényt kapnak. A természetes fény felhasználása esetén két probléma merül fel: az egyik a természetes fény mennyiségének szabályozása. A természetes fénynek is csak bizonyos mennyisége és minősége előnyös, akár a mű kedvező megvilágítása, akár védelme szempontjából. Ezért a kiállítótermek ablakain szabályozható fényszűrő redőnyök felszerelését tervezzük, a másik probléma az, hogy ha a természetes világítás már nem elegendő, hogyan térhetünk át a mesterséges világítás fokozatos beiktatására? Az előbbiekből látható, hogy a világítás speciális, nehéz problémája a tervezésnek. A palota különböző épületeiben, termeibon legkedvezőbb megoldások alkalmazása érdekében a tervezési munkák vezetője világítástechnikai kísérletek lefolytatását határozta el, s annak tapasztalatai alapján készítik el az optimális eredménnyel kecsegtető terveket. A kiállítások megrendozése ós megnyitása a nyilvánosság számára, tulajdonképpen már maga is fontos ismeretterjesztő munka. A Galéria számára az ismeretterjesztés feladata azonban még sok más tennivalót is előír. A megrendezett kiállítások megfelelő propagandát kívánnak. Szükséges a kiállítások aktív bemutatása tárlatvezetésekkel, tájékoztatnunk kell a szakembereket és az érdeklődőkot a Nemzeti Galéria anyagáról, munkájának eredményeiről stb. kiadványokban (katalógusokban, évkönyvek, és egyéb tájékoztatókon keresztül) és előadásokon. Ismeretterjesztő előadások szervezése ós megtartása a földszinten berendezett előadóteremben, hangversenyek rendezése a trónteremben, a Galéria Barátai Körének szervezése és foglalkoztatása sok új érdeklődőt fog szerezni a magyar képzőművészetnek. A Magyar Nemzeti Galéria országos múzeum lévén, feladatul kapta a vidéki múzeumok patronálását, s e feladatán belül kiállításokat rendez ós előadásokat tart a vidéki múzeumokban is, közvetlenül segíti és koordinálja művészettörténeti tevékenységüket és ezzel kapcsolatos muzeológiai feladatukat. S végül, de nem utolsósorban kapcsolatok megszervezése és ápolása a külföldi múzeumokkal, szintén része az ismeretterjesztő munkának, továbbá a külföldi kiadványcsere forgalom lebonyolítása, valamiül a külföldi kiállítások rendezése és lebonyolítása. Ezeket a feladatokat a Magyar Nemzeti Galéria ma is végzi, de kedvezőbb körülmények között láthatja majd el a palotában, ahol modernül fölszerelt előadóterme lesz a B " épület földszint jón. A propaganda csoportnak főleg tárlatvezetéssel foglalkozó művészettörténész tagjai is lesznek, s folyik a tervezés olyan műszaki berendezések beiktatására, amely külön tárlat vezető igénybevétele nélkül is, több nyelven ad rövid tájékoztatást a Galéria gyűjtomé-

nyerői, kiállításairól, anélkül, hogy ez a kiállítótermek nyugodt hangulatát zavarná. Az előzőkben leírt feladatok ellátásának eredménye a nagy nyilvánosság előtt jelentkezik. Mindez azonban sok olyan munka elvégzését teszi szükségessé, amely az intézményen belül a közönség szempontjából a háttérben, láthatatlanul" folyik. Nagyon fontos feladata a Nemzeti Galériának a tudományos munka, a muzeológiai, művészettörténeti kutatások elvégzése, a gyűjtött anyag tudományos rendszerezése. Ezt a munkát a Galéria tudományos dolgozói végzik el, modernül fölszerelt és berendezett munkaszobáikban, amelyek a D" épület II. emeletén, a Dunára néző oldalon lesznek, vagy az épület egyéb részeiben (raktárakban, műtermekben stb.), hiszen munkájuk a Galéria egész anyagával összefügg. Fontos eszköze a tudományos munkának például a könyvtár, amely már jelenleg is egyre tekintélyesebb értéket képvisel. A budavári palotában a könyvtár a 13" épület II. emeletén kap helyet, úgy hogy a tervezők az anyag aránylag nagy bővülésének elhelyezésére is biztosítanak lehetőséget. A B" épület II. emeletén találhatók a Galéria egész működését irányító főigazgató és a főigazgató-helyettesek munkaszobái, továbbá az intézmény egész munkájával összefüggő adminisztratív ós hatósági feladatokat ellátó munkacsoportok szobái is. A gazdasági ós hatósági feladatok ellátását végző dolgozók számára munkaszobák épülnek még a B" épület földszinti részén is. A Nemzeti Galéria budavári építkezésének tervezői rendkívül fontos feladatként tartják számon a Galéria műtárgyanyaga állagának megóvását, amely két irányból történik. A műtárgyak megóvása egyrészt a szakszerű raktározással \ alósul meg, másrészt a korszerű restaurálással. Ennélfogva a raktárak tervezése és építése úgy történik, hogy azok megfeleljenek az állagmogőrzósi feladatoknak és egyben a tudományos munkához is maximális segítséget nyújtsanak azzal, hogy a műtárgyak a raktárakban könnyön kezelhetők, áttekinthetők legyenek. A raktározás a Magyar Nemzeti Galériának jelenleg legnehezebb problémája. Raktáraink túlzsúfoltsága, s tulajdonképpen nem céljának megfelelő volta, technikai elmaradottsága sok gondot okoz a Galéria vezetőségének. A Galéria jelenlegi épülete mint köztudomású nem múzeum céljára épült, s ez főként három irányban érezteti hatását: a kiáll ítótermeknél a raktáraknál és a restaurátori műtermeknél. A kiállítótermek terveinek megoldásáról már szóltunk, a raktárhelyzet megoldását a budavári palotában pedig a következőképpen tervezzük: A raktárak megfelelő nagyságúak lesznek, s oly módon építik meg, hogy a raktárakon belül a toljes pormentessóget, a hőmérséklet és a megengedett páratartalom állandóságát biztosítsák. A raktárak hőmérsékletét kondicionáló berendezéssel úgy tervezzük szabályozni, ahogy azt az ott elhelyezett műtárgyak jellege, anyaga, festés-, stb. technikája megkívánja. Ezenkívül olyan belső berendezéssel ós felszerelésekkel lesznek ellátva, amelyek lehetővé teszik a műtárgyak könnyen hozzáférhető kezelését, mozgatását, áttekintését. A külföldi, jól bevált példákat követve, kulisszás, kihúzható képtartó paneleket készítenek. Felszerelnek emellett rögzített képtartó sodronyokat is. Évszázados és különös óvást igénylő festményeinket még a simán gördülő kóptartó panelek csekély rázó hatása is károsítja. A műtárgyraktárakban művészettörténeti és festéstechnikai kutatás is folyik mint említettük, ezért tudományos kutatásra is alkalmas tanulmányi raktárak lesznek, a kiállítási termekéhez hasonló jó világítással. A raktárak a budavári palotának főként a IV. emeletén, ós alagsorában lesznek, bár kisebb, átmeneti, előkészítő és kéziraktárak a kiállítótermek közelében is találhatók. Hasonlóan súlyos problémája jelonleg a Magyar Nemzeti Galériának a műtárgyak konzerválása, restaurálása, ami a legfontosabb múzeumi feladatok egyike. Sajnos, erre a feladatra jelenleg csak néhány szűk, korszerűtlen, restaurátori műteremnek teljesen alkalmatlan helyisége van a Galériának. Az egyik legjelentősebb változást a jelenlegi helyzettel szemben a palotában tervezett műtermek fogják jelenteni. A tervezett műtormok biztosítani fogják a konzerválás és a restaurátori munka korszerű, technikailag és művészileg tökéletes elvégzését; a nagyméretű és nagysúlyú műtárgyaknak gépi erővel történő könnyű és biztonságos mozgatását; újfajta restaurálási és konzorválási eljárások kutatását, kísérletek elvégzését. A festő restaurátor műterem ablaknyílásai úgy lesznek megoldva, hogy megfelelő mennyiségű és kohóképpen szűrt természetes fényt kapjon. A restaurátorok az egészségre súlyos ártalmat jelentő vegyszerekkel is dolgoznak. Olyan berendezések is lesznek, amelyek e vegyszerek használatakor a levegő káros szeny- nyeződését elvonják. A restaurátor műtermek elhelyezése nagyrészt a D" épület IV. emeletén lesz. Itt lesznek a festészeti műtermek, a grafikai restaurátor műterem és a keretrestaurálás, a B" épület földszint jón pedig a szobor restaurátor műterem. * A Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi épületének amellett, hogy nem alkalmas a magyar kespzomuvoszot országos gyűjteményének az elhelyezésére, kiállítására, raktározására, gondozására van egy páratlan előnye, és ez a városon belüli nagyon kedvező fekvése. A Duna bal partján, az Országház mögött, az idegenforgalom egyik centrumában álló épület a kül- és belföldi látogatók részére egyaránt könnyön megközelíthető. Megtekintése szinte önként kínálkozik: megtekinteni majdnem könnyebb, mint elkerülni. Szinte nincs Budapestnek olyan hivatalosan utazó vagy turista látogatója, aki meg ne nézné a Galéria ünno-

pólyos csarnokából nyíló kiállításokat szombaton ós vasárnap pociig a budapestiek is ezerszámra látogatják. Éppen ezért többször hallottuk az aggályt, hogy vajon felmennek-o majd a látogatók ilyen természetesen, könynyen, s ilyen tömegben a Duna jobb partján emelkedő várhegyre, hogy megtekintsék az ríj Galériában a magyar képzőművészetnek most már egészét bemutató kiállításokat? Akik felvetik a kérdést, nem veszik figyelembe, hogy az újjáépülő budavári palota -Európának ez idő szerint talán legnagyobb kulturális építkezése Budapest egyik kulturális központja, a vár pedig toljes egészében műemléki negyed lesz. Szóltunk az odakerülő múzeumokról, a Nemzeti Könyvtárról ós hosszú oldalakat írhatnánk az egészében is műemléki lakónegyedről: a budai várról. Kétségtelenül megoldandó azonban a ma még hiányos és nehézkes közlekedés kérdése, mert ez az egyetlen reális alapja az említett aggály felvetésének. Mire azonban a budavári palota - és benne a Magyar Nemzeti Galéria új épülete elkészül, jelentősen bővül a megközelítés ós a közlekedés lehetősége is. Megnyílik az úgynevezett keleti feljáró út", amely a Lánchíd budai hídfőjének bal oldaláról indul és közvetlenül a Galériának a C" épületben levő dísz-főbejáratához vezet. Ez az út a régi középkori, eredeti várfalak között kanyargó feljáró út lesz, csak egyirányú felfelé haladó személygépkocsi ós gyalogos közlekedés számára. A kül- és belföldi csoportos látogatókat külön autóbuszok viszik majd fel a Lánchíd budai hídfőjének jobb oldaláról nyíló feljáró úton a várba és a lakónegyeden keresztül a budavári palotához. Az így érkező látogatók legrövidebb úton, a C" épület bejáratán a Galéria főbejáratán át érik el a Galéria nagy, központi előcsarnokát. Megélénkül majd a rendes városi autóbuszforgalom is, hogy a budapesti látogatók mennél könnyebben érjék el a várat. Az állandóan növekvő személygépkocsi forgalom mellett, sokakat a gyalogsóta fog csábítani, hiszen a felvezető utakról különösen a regényes keleti feljáró útról" nyíló kilátás, önmagában is műélvezet" a szépet szerető emberek számára. Buda különösen annak északi és déli része egyre jobban kiépül, egyre nagyobb jelentőséget kap a főváros fejlődésében. Az északi és déli városrészt összekötő egyik főútvonal a várhegytől nyugatra, a Krisztinavároson keresztül halad. Nagyon fontos tehát, hogy a budavári palota az ezen az útvonalon közlekedő villamosokhoz ós autóbuszokhoz kapcsolódva is könnyen megközelíthető legyen. A krisztinavárosi Dózsa tér felől alagút épül a hegyoldalba és onnan nagy tömegek szállítására is alkalmas liftrendszer szállítja fel a látogatókat a budavári palota, egyik központi pontjára, ahonnan a múzeumok és a Nemzeti Könyvtár ogyaránt fáradság nélkül elérhető. A Magyar Nemzeti Galériának a budavári palotába való elhelyezése terveiről már a jelenlegi stádiumban is többet lehetne mondani. Túl hosszú és túl részletes beszámoló azonban a torvok áttokinthetőségét veszélyeztetné. Ezzel az ismertetéssel olyan tájékoztatást kívántunk adni, amely a legfontosabb problémákat és a megoldásuknál követett alapvotő elveket mutatja. Reméljük, hogy a kövotkezőkbon már olyan eseményekről számolhatunk be, mint a most folyó különböző technikai kísérletek sikere, vagy egyéb munkákról, elképzeléseinkről, melyek a tervezés következő stádiumához kapcsolódnak. Dr. Márjfy Albin Rukavina Erna JECI YZET: A budavári palota történetének ismertetésénél Gerő László A Budai Vár helyreállítása" című könyvének adatait használtuk fel.