BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV (Az SZK Hivatalos Közlönye, 85/2005., 88/2005.-jav., 107/2005.-jav., 72/2009. és 111/2009. szám) ÁLTALÁNOS RÉSZ Első fejezet ALAPRENDELKEZÉSEK Nincs bűncselekmény és büntetés, ha törvény nem írja elő 1. szakasz Senkire sem szabható ki büntetés vagy más büntetőszankció olyan cselekményért, amelyet elkövetése előtt törvény nem nyilvánított bűncselekménnyé, és senkire sem szabható olyan büntetés vagy büntetőszankció, amilyent a bűncselekmény elkövetése előtt nem írt elő törvény. Nincs büntetés bűnösség nélkül 2. szakasz Büntetés és figyelmeztető intézkedés csak arra az elkövetőre szabható ki, aki bűnös a bűncselekmény elkövetésében. A büntetőjogi kényszer alapja és korlátja 3. szakasz A bűncselekménnyé nyilvánításnak, a büntetőszankciók előírásának és alkalmazásának az alapja és korlátja az ember és az alapvető társadalmi értékek védelme, továbbá az a mérték, amelyre a bűncselekmények leküzdéséhez szükség van. A büntetőszankciók és általános céljuk 4. szakasz (1) A büntetőszankciók a következők: büntetés, figyelmeztető intézkedés, biztonsági intézkedés és nevelőintézkedés. (2) A büntetőszankciók előírásának és kimondásának az általános célja az olyan cselekmények leküzdése, amelyek sértik vagy veszélyeztetik a büntetőjogilag védett értékeket. (3) Büntetőszankció nem szabható ki olyan személyre, aki a cselekmény elkövetésekor még nem töltötte be 14. életévét. Nevelőintézkedés és más büntetőszankció a fiatalkorúra külön törvényben előírt feltételekkel mondható ki. 1
Második fejezet A SZERB KÖZTÁRSASÁG BÜNTETŐTÖRVÉNYÉNEK A HATÁLYA A büntetőtörvény időbeli hatálya 5. szakasz (1) A bűncselekmény elkövetőjére a bűncselekmény elkövetése idején hatályos törvényt kell alkalmazni. (2) Ha a bűncselekmény elkövetése után egyszer vagy többször módosul a törvény, az elkövetőre nézve a legenyhébbet kell alkalmazni. (3) Az olyan bűncselekmény elkövetőjére, amelyet bizonyos időtartamra szóló törvény minősít, azt a törvényt kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az elkövető ellen mikor folyik az eljárás, hacsak az a törvény másként nem rendelkezik. A büntetőtörvény hatálya Szerbia területén 6. szakasz (1) A Szerb Köztársaság büntetőtörvénye mindazokra érvényes, akik a területén követnek el bűncselekményt. (2) Szerbia büntetőtörvénye érvényes a hazai hajón elkövetett bűncselekményre is, függetlenül attól, hogy a hajó a bűncselekmény idején hol tartózkodott. (3) Szerbia büntetőtörvénye érvényes a hazai polgári légi járművön repülés közben vagy a hazai katonai légi járművön elkövetett bűncselekményre is, függetlenül attól, hogy a légi jármű a bűncselekmény idején hol tartózkodott. (4) Ha az 1 3. bekezdés szerinti esetekben külföldön megindult vagy lezárult a büntetőeljárás, Szerbiában csak a köztársasági ügyész engedélye alapján indulhat meg a bűnüldözés. (5) Ha az 1 3. bekezdés szerinti elkövető külföldi, a bűnüldözés a kölcsönösség alapján átengedhető a külföldi államnak is. Szerbia büntetőtörvényének hatálya bizonyos, külföldön elkövetett bűncselekmények esetében 7. szakasz Szerbia büntetőtörvénye érvényes mindazokra, akik külföldön a 305 316. és 318 321. szakasz szerinti bűncselekményeket követik el és a 223. szakasz esetében akkor, ha a hamisítás tárgya hazai pénz. Szerbia büntetőtörvényének hatálya, ha a szerbiai állampolgár külföldön követ el bűncselekményt 8. szakasz 2
(1) Szerbia büntetőtörvénye a szerbiai állampolgárra akkor is érvényes, ha a 7. szakasz szerintiek kivételével külföldön követ el bűncselekményt, de Szerbia területén tartózkodik, vagy ha kiadják Szerbiának. (2) Szerbia büntetőtörvénye az 1. bekezdés szerinti feltételekkel érvényes arra az elkövetőre is, aki a bűncselekmény elkövetése után válik szerbiai állampolgárrá. Szerbia büntetőtörvényének hatálya, ha külföldi személy külföldön követ el bűncselekményt 9. szakasz (1) Szerbia büntetőtörvénye érvényes arra a külföldire is, aki Szerbia területén kívül Szerbia vagy állampolgára ellen követ el bűncselekményt, még ha nem a 7. szakasz szerinti bűncselekményekről van is szó, ha Szerbia területén tartózkodik, vagy ha kiadják Szerbiának. (2) Szerbia büntetőtörvénye érvényes arra a külföldire is, aki külföldi állam vagy külföldi személy ellen külföldön követ el olyan bűncselekményt, amely miatt az elkövetés országának törvénye szerint ötévi börtönbüntetés vagy súlyosabb büntetés szabható ki, ha Szerbia területén tartózkodik, és nem adják ki a külföldi államnak. Ha ez a törvénykönyv másként nem rendelkezik, a bíróság ilyen esetben nem szabhat ki súlyosabb büntetést, mint amekkorát az elkövetés országának a törvénye előír. A külföldön elkövetett bűncselekmény miatti üldözés külön feltételei 10. szakasz (1) A 8. és 9. szakasz szerinti esetben nem indul meg a bűnüldözés, ha: 1/ az elkövető teljesen letöltötte külföldi büntetését; 2/ az elkövetőt jogerős bírósági ítélet felmentette, vagy büntetése elévült vagy elengedték; 3/ a beszámíthatatlan elkövetővel szemben külföldön végrehajtották a megfelelő biztonsági intézkedést; 4/ a bűncselekmény miatti bűnüldözéshez a külföldi törvény szerint a sértett magánindítványára van szükség, ilyen indítvány viszont nincs. (2) A 8. és 9. szakasz szerinti esetben csak akkor indul meg a bűnüldözés, ha a bűncselekményt az elkövetés országának a törvénye is bünteti. Ha a 8. és 9. szakasz szerinti esetben az elkövetés országának a törvénye nem bünteti az adott bűncselekményt, a bűnüldözés csak a köztársasági ügyész engedélye alapján indulhat meg. (3) Ha a 9. szakasz 2. bekezdése szerinti esetben olyan cselekményről van szó, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általános elvei szerint bűncselekménynek volt tekintendő, a bűnüldözés Szerbiában a köztársasági ügyész engedélye alapján megindulhat, függetlenül attól, hogy az elkövetés országának milyen a törvénye. A külföldi előzetes fogva tartás és büntetés beszámítása 11. szakasz 3
Az előzetes fogva tartás, a szabadságtól bűncselekménnyel kapcsolatban vagy kiadatási eljárás folyamán való megfosztás, továbbá az elkövető által külföldi vagy nemzetközi büntetőbíróság ítélete alapján letöltött büntetés beszámít a hazai bíróság által ugyanazért a bűncselekményért kiszabott büntetésbe, ha pedig nem azonos büntetésfajtákról van szó, a beszámítás a bíróság értékelése alapján történik. A jogi személyek felelőssége a bűncselekményekért 12. szakasz A jogi személyek bűncselekményekért viselt felelősségét, valamint a bűncselekményekért járó büntetést külön törvény szabályozza. E törvénykönyv általános részének a hatálya 13. szakasz A törvénykönyv általános részében foglalt rendelkezések az e törvénykönyv és más törvények szerinti összes bűncselekményre érvényesek. Harmadik fejezet A BŰNCSELEKMÉNY 1. Általános rendelkezések a bűncselekményről A bűncselekmény 14. szakasz (1) A bűncselekmény törvény által bűncselekménnyé nyilvánított jogellenes és felróható cselekmény. (2) Nincs bűncselekmény, ha a jogellenesség vagy a felróhatóság ki van zárva, még ha a bűncselekmény összes törvényben előírt ismérve meg is valósult. Mulasztással elkövetett bűncselekmény 15. szakasz (1) Mulasztással elkövetett az a bűncselekmény, amelyről a törvény kimondja, hogy bizonyos cselekmény elmulasztása, azaz a nemtevés bűncselekmény. (2) Nemtevéssel olyan bűncselekmény is elkövethető, amelyet a törvény tevésnek nyilvánít, ha az elkövető a köteles tevékenység elmulasztásával valósította meg a bűncselekmény ismérveit. A bűncselekmény elkövetésének ideje 16. szakasz 4
(1) A bűncselekmény elkövetésének ideje az az idő, amikor az elkövető tett vagy köteles lett volna tenni valamit, függetlenül attól, hogy a cselekmény következménye mikor állt be. (2) A társtettes a bűncselekményt akkor követte el, amikor tett vagy tennie kellett volna valamit. A bűncselekmény elkövetésének helye 17. szakasz (1) A bűncselekménynek helye az is, ahol az elkövető tett vagy tennie kellett volna valamit, de az is, ahol a cselekmény következménye részben vagy teljes egészében beállt. (2) A kísérlet elkövetésének helye az is, ahol az elkövető tett valamit, de az is, ahol elképzelése szerint a következménynek be kellett volna állnia, vagy beállhatott volna. (3) A társtettes a bűncselekményt ott is elkövette, ahol a társtettesi cselekményt megtette. A csekély jelentőségű cselekmény 18. szakasz (1) Nem bűncselekmény az a cselekmény, amely megvalósítja ugyan a bűncselekmény ismérveit, de csekély jelentőségű. (2) A cselekmény csekély jelentőségű, ha a felróhatóság mértéke kicsiny, ha nincsenek káros következmények, vagy elhanyagolhatóak, és a büntetőszankciók általános célja nem követeli meg büntetés kiszabását. (3) Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései legfeljebb öt évi börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntethető bűncselekmény esetén alkalmazhatók. A jogos védelem 19. szakasz (1) Nem bűncselekmény az a cselekmény, melyre jogos védelem során kerül sor. (2) Jogos a védelem, ha az elkövető saját javait vagy mások javait fenyegető egyidejű jogtalan támadás elhárításához feltétlenül szükséges cselekményeket tesz. (3) A büntetés enyhíthető, ha az elkövető az elhárítás szükséges mértékét túllépi. Ha az elkövető a jogos védelem szükséges mértékét felindulás vagy ijedtség miatt lépi túl, fel is menthető. A végszükség 20. szakasz 5
(1) Nem bűncselekmény az a cselekmény, amelyet az elkövető végszükségből tesz. (2) Végszükségről van szó, ha az elkövető saját vagy mások javait egyidejű másként el nem hárítható veszélyből menti, ha a veszély előidézése nem róható a terhére, és cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek az elhárítására törekedett. (3) Ha az elkövető gondatlanságból maga idézte elő a veszélyt, vagy túllépte a védekezéshez szükséges mértéket, büntetése enyhíthető. Ha az elkövető a végszükséghelyzetben különösen enyhítő körülmények között lépte túl a szükséges mértéket, fel is menthető. (4) Nem állapítható meg végszükség annak a javára, akinek a veszély vállalása kötelessége. A kényszer és a fenyegetés 21. szakasz (1) Nem bűncselekmény az a cselekmény, amelyet elháríthatatlan kényszerítő erő hatására követnek el. (2) Ha a bűncselekményt nem elháríthatatlan kényszerítő erő vagy fenyegetés hatására követte el, az elkövető enyhébben büntethető. (3) Az 1. bekezdés szerinti esetben a bűncselekmény elkövetőjének az a személy tekintendő, aki az elháríthatatlan kényszerítő erőt gyakorolta. A bűnösség 22. szakasz (1) A bűnösség megléte akkor állapítható meg, ha az elkövető tettének elkövetésekor beszámítható volt, és szándékosan cselekedett, pedig tudatában volt, tudatában lehetett vagy tudatában kellett volna lennie, hogy cselekménye tilos. (2) Bűncselekményben való bűnösség állapítható meg akkor is, ha az elkövető gondatlanul járt el, de a törvény ezt is büntetni rendeli. A kóros elmeállapot (beszámíthatatlanság) 23. szakasz (1) Nem bűncselekmény az a cselekmény, amelyet beszámíthatatlan, azaz kóros elmeállapotban követnek el. (2) Beszámíthatatlan az az elkövető, aki elmebetegség, tudatzavar, értelmi fogyatékosság vagy más kóros elmeállapot miatt képtelen felismerni cselekményének a következményeit vagy képtelen irányítani cselekedeteit. (3) Ha a bűncselekmény elkövetőjének az a képessége, hogy felismerje cselekményének a következményeit, vagy hogy irányítsa cselekedeteit, a 2. bekezdés szerinti valamely állapot miatt lényegesen csökkent, enyhíthető a büntetése. Az előidézett beszámíthatatlanság 6
24. szakasz (1) Annak az elkövetőnek a bűnösségét, aki szeszes ital vagy kábítószer hatására, illetve más módon került olyan állapotba, hogy képtelen volt felismerni cselekményének a következményeit vagy irányítani cselekedeteit, az ilyen állapotot közvetlenül megelőző idő alapján kell megállapítani. (2) Ha az elkövető az 1. bekezdés szerinti körülmények esetén lényegesen csökkent beszámítási képességgel követett el bűncselekményt, ilyen alapon nem enyhíthető a büntetése. A szándékosság 25. szakasz Ha az elkövető tudatában volt cselekményének, és kívánta elkövetését, vagy ha tudatában volt, hogy elkövetheti a cselekményt, és ráállt, szándékosan követte el a bűncselekményt. A gondatlanság 26. szakasz Ha az elkövető tudatában volt, hogy cselekedete bűncselekménynek minősül, de könnyelműen bízott a következmények elmaradásában vagy abban, hogy meg tudja őket akadályozni, vagy ha nem volt tudatában, hogy cselekedetével bűncselekményt követhet el, habár az elkövetés körülményei és személyes tulajdonságai alapján köteles volt vagy köteles lett volna tudatában lenni e lehetőségnek, gondatlanságból követte el a bűncselekményt. A súlyosabb következményekért való felelősség 27. szakasz Ha a bűncselekmény súlyosabb következményekkel járt, s ezért a törvény súlyosabb büntetéssel büntethető, a súlyosabb büntetés akkor szabható ki, ha az elkövető a következmények tekintetében gondatlanul cselekedett, ha pedig szándékosan cselekedett, csak akkor, ha nem valósultak meg valamely más bűncselekmény ismérvei. A ténybeli tévedés 28. szakasz (1) Ha az elkövető elháríthatatlan ténybeli tévedésből követte el tettét, nem bűncselekményt követett el. 7
(2) A ténybeli tévedés akkor elháríthatatlan, ha az elkövető nem köteles és nem képes elkerülni a tévedést valamilyen, bűncselekmény ismérvét képező tényállási elem vagy megléte esetén a cselekményt engedélyezetté tevő tényállási elem tekintetében. (3) Ha az elkövető gondatlanságból volt ténybeli tévedésben, gondatlanságból elkövetett bűncselekményt követett el, ha a törvény az adott cselekményt bűncselekménnyé nyilvánítja. A jogban való tévedés 29. szakasz (1) Ha az elkövető jogban való elháríthatatlan tévedésből követte el tettét, nem bűncselekményt követett el. (2) A jogban való tévedés elháríthatatlan, ha az elkövető nem volt köteles tudni és nem tudhatta, hogy cselekménye tilos. (3) Ha az elkövető nem tudta, hogy cselekedete tilos, de tudnia kellett volna és tudhatta, enyhíthető a büntetése. 2. A kísérlet A kísérlet 30. szakasz (1) Aki szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be, kísérlet miatt büntetendő, ha a szóban forgó bűncselekmény a törvény szerint ötévi vagy azt meghaladó tartamú börtönbüntetéssel büntethető, más bűncselekmény esetében pedig csak akkor, ha a törvény kimondja, hogy a kísérlet is (2) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét vagy enyhébb büntetést kell alkalmazni. Az alkalmatlan kísérlet 31. szakasz Ha az elkövető alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan tárgyon követi el a kísérletet, büntetése mellőzhető. Az önkéntes elállás 32. szakasz (1) Ha az elkövető kísérletbe kezdett, de a bűncselekmény folytatásától önként elállt vagy az eredmény bekövetkezését elhárította, mellőzhető a büntetése. (2) Az 1. bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni, ha az elkövető a bűncselekményt ellehetetlenítő vagy jelentős mértékben megnehezítő körülmények miatt vagy ilyen körülmények meglétének a vélelme miatt nem fejezte be cselekményét. 8
(3) Mellőzhető a társtettes, a felbujtó vagy a bűnsegéd büntetése is, ha önként meggátolja a bűncselekmény elkövetését. (4) Ha az elkövető az 1. és 3. bekezdés szerinti esetben valamely más, a tervezett bűncselekménytől független bűncselekményt befejezett, ugyanazon az alapon nem mellőzhető a másik cselekmény miatti büntetése. 3. A társtettesség és a részesség A társtettesség 33. szakasz Ha több személy az elkövetés cselekményében részt véve, szándékosan vagy gondatlanságból cselekedve bűncselekményt követ el, vagy ha közös döntést valóra váltva más szándékos cselekménnyel lényegesen hozzájárul a bűncselekmény elkövetéséhez, mindegyikükre a bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A felbujtás 34. szakasz (1) Arra, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, a bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. (2) Arra, aki mást olyan bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, amelynek a törvény szerint a kísérlete is büntetendő, még ha a kísérlet el is marad, a bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A bűnsegély 35. szakasz (1) Arra, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt, a bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, de enyhébben is büntethető. (2) Bűnsegélynek elsősorban a következők tekintendők: tanácsadás vagy utasítás a bűncselekmény elkövetéséhez, a bűncselekmény elkövetési eszközének az elkövető számára való adása, a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltételek megteremtése vagy az akadályok elhárítása, a bűncselekmény, az elkövető, az elkövetési eszköz, a nyomok vagy a bűncselekménnyel szerzett tárgyak fedezésének előre való megígérése. A társtettesek felelősségének és büntethetőségének a határa 36. szakasz (1) A társtettes az elkövetett bűncselekmény miatt szándékának vagy gondatlanságának a mértéke szerint, a felbujtó és a bűnsegéd pedig szándékának a mértéke szerint felel. (2) Az elkövető bűnösségét kizáró okok (23., 28. és 29. szakasz) nem zárják ki a társtettes, a felbujtó vagy a bűnsegéd bűncselekményben való bűnösségét. 9
(3) Azok a személyes kapcsolatok, tulajdonságok és körülmények, amelyek alapján a törvény engedélyezi a büntetés alóli mentesítést vagy a büntetés kiszabásának a befolyásolását, csak annak az elkövetőnek, társtettesnek, felbujtónak vagy bűnsegédnek az esetében vehetők figyelembe, akinél ezek a kapcsolatok, tulajdonságok vagy körülmények megvannak. (4) A bűncselekmény lényeges ismérvét képező személyes kapcsolatoknak, tulajdonságoknak és körülményeknek nem kell feltétlenül meglenniük a felbujtó és a bűnsegéd esetében. Ha a felbujtónak vagy bűnsegédnek nincs ilyen minősége, büntetése enyhíthető. 4. A felbujtó és a bűnsegéd büntetése kísérlet esetén A kísérlet és az enyhébb bűncselekmény 37. szakasz (1) Ha a bűncselekmény csak kísérlet maradt, a felbujtó és a bűnsegéd kísérlet miatt (2) Ha az elkövető enyhébb bűncselekményt követ el, mint amire felbujtották, vagy amelyben segédkeztek neki, s ez a bűncselekmény része lenne, a felbujtó és a bűnsegéd az elkövetett bűncselekmény miatt (3) A 2. bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni, ha a felbujtó a 34. szakasz 2. bekezdése értelmében súlyosabban büntethető. 5. Külön rendelkezések a sajtó és más tömegtájékoztatási eszközök útján elkövetett bűncselekményekről A szerkesztő felelőssége 38. szakasz (1) Az információnak újságban, rádióban, televízión vagy más tömegtájékoztatási eszközben való közlésével elkövetett bűncselekmény elkövetője az információ szerzője. (2) Az 1. bekezdés rendelkezésétől eltérően az újság, rádió, televízió vagy más tömegtájékoztatási eszköz útján elkövetett bűncselekmény elkövetője a felelős szerkesztő, illetve az információ közlésekor őt helyettesítő személy, ha: 1/ az első fokú bíróságon folyó főtárgyalás befejezéséig a szerző ismeretlen marad; 2/ az információt a szerző jóváhagyása nélkül közölte; 3/ az információ közlésekor a szerző üldözésének tárgyi vagy jogi akadályai 10
voltak, és ezek továbbra is fennállnak. (3) A felelős szerkesztő vagy az őt helyettesítő személy mentesül a felelősség alól, ha a 2. bekezdés 1 3. pontjában felsorolt körülmények valamelyike tekintetében elháríthatatlan tévedésben volt. A kiadó, a nyomdász és a gyártó felelőssége 39. szakasz (1) A 38. szakasz szerinti feltételek megléte esetén az elkövető: 1/ a kiadó ha a bűncselekményt nem időnkénti nyomtatvány útján követték el, ha pedig nincs kiadó, vagy üldözésének tárgyi vagy jogi akadályai vannak, akkor a nyomdász, aki ezt tudta; 2/ a gyártó CD, gramofonlemez, magnetofonszalag és más auditív eszköz, nyilvános és magánvetítésre szánt film, diapozitív, videoanyag vagy más hasonló, nagyobb közönségnek szánt eszköz útján elkövetett bűncselekmény esetében. (2) Ha a kiadó, nyomdász vagy gyártó jogi személy vagy állami szerv, az elkövető a kiadásért, a nyomtatásért vagy a gyártásért felelős személy. A 38. és 39. szakasz alkalmazása 40. szakasz A 38. és 39. szakasz rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha e személyek a törvénykönyv általános rendelkezései szerint nem tekintendők bűnelkövetőnek. Az információforrás védelme 41. szakasz A 38. és 39. szakasz szerinti személyek nem tekintendők bűnelkövetőnek azért, mert a bírósággal vagy más illetékes szervvel nem közlik az információ szerzőjének kilétét vagy az információ forrását, kivéve, ha olyan bűncselekményről van szó, amelynek a büntetési tétele legalább ötévi vagy azt meghaladó tartamú börtönbüntetés, vagy ha erre az ilyen bűncselekmény elkövetésének a megakadályozásához feltétlenül szükség van. Negyedik fejezet BÜNTETÉSEK 1. A büntetés célja, a büntetési nemek és a büntetéskiszabás feltételei A büntetés célja 42. szakasz A büntetőszankciók általános célja (4. szakasz 2. bekezdés) keretében a 11
büntetés célja: 1/ annak megelőzése, hogy a bűnelkövető bűncselekményt kövessen el, és ráhatás, hogy a jövőben ne bűnözzön; 2/ ráhatás másokra, hogy ne bűnözzenek; 3/ a bűncselekmény társadalmi elítélése, az erkölcs erősítése és a törvénytisztelet fokozása. A büntetési nemek 43. szakasz A bűnelkövetőkre a következő büntetések szabhatók ki: 1/ börtönbüntetés; 2/ pénzbüntetés; 3/ közérdekű munka; 4/ a gépjármű-vezetői engedély bevonása. A fő- és mellékbüntetés 44. szakasz (1) A börtönbüntetés csak főbüntetésként szabható ki. (2) A pénzbüntetés, a közérdekű munka és a gépjármű-vezetői engedély bevonása fő- és mellékbüntetésként is kiszabható. (3) Ha egy bűncselekményre több büntetési tétel is van, csak egy lehet a főbüntetés. A börtönbüntetés 45. szakasz (1) A börtönbüntetés legrövidebb tartama harminc nap, leghosszabb tartama pedig húsz év. (2) Az 1. bekezdés szerinti börtönbüntetés kiszabása teljes években és hónapokban, legfeljebb hat hónapig pedig napokban is történik. (3) A legsúlyosabb bűncselekmények és a súlyosabb bűncselekmények súlyosabban minősülő esetei miatt az 1. bekezdés szerinti büntetéshez kivételesen harminc vagy negyven évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható. A harminc vagy negyven évig terjedő börtönbüntetést teljes években kell kiszabni. (4) A harminc vagy negyven évig terjedő börtönbüntetés nem szabható ki arra, aki a bűncselekmény elkövetésekor nem töltötte be 21. életévét. (5) Az elítélt, akire egy évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki, a bíróság a büntetés végrehajtását kimondhatja lakóhelyiségei elhagyásának tilalmaként, kivéve a büntetőszankciók végrehajtást szabályozó törvényben előírt eseteket. (6) Az elítélt, akire az e szakasz 5. bekezdésében előirányzott módon mondták ki a börtönbüntetés végrehajtását, és aki egyszer tizenkét óráig terjedő vagy kétszer hat óráig terjedő időtartamra önkényesen hagyja el lakóhelyiségét, a bíróság számára a börtönbüntetés megmaradt részének letöltését börtönben rendeli el. (7) A börtönbüntetésnek az e szakasz 5. bekezdésében előírt módon történő 12
végrehajtásának kimondása alkalmával a bíróság szem előtt tartja a végrehajtás műszaki lehetőségeit, valamint a büntetés kiszabása tekintetében jelentős egyéb körülményeket. (8) Az elítélttel egy háztartásban élők ellen házasság és a család ellen elkövetett bűncselekményért elítéltre nem mondható ki az e szakasz 5. bekezdésében előírt módon való börtönbüntetés végrehajtás. Feltételes szabadságra bocsátás 46. szakasz (1) A bíróság azt az elítéltet, aki börtönbüntetésének kétharmadát letöltötte, feltételes szabadságra bocsáthatja, ha a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása alapján indokoltan várható, hogy szabadon törvénytisztelő életmódot folytat, és büntetésének hátralevő idejéig nem fog újabb bűncselekményt elkövetni. A feltételes szabadságra bocsátásról való döntéskor figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatti magatartását, munkaképességétől függő munkakötelezettség- teljesítését és más olyan körülményeket, melyek arra utalnak, hogy a büntetés elérte célját. Nem bocsátható feltételes szabadságra az az elítélt, aki büntetésének letöltése idején a börtönbüntetés végrehajtó intézetből szökést kísérelt meg, vagy megszökött. (2) A bíróság a feltételes szabadságra bocsátásról szóló határozatában kimondhatja, hogy az elítélt köteles a büntetőjogi rendelkezésekben előirányzott kötelezettségeket teljesíteni. (3) Az 1. bekezdés szerinti esetben, ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, úgy tekintendő, hogy az elítélt letöltötte büntetését. A feltételes szabadság megszüntetése 47. szakasz (1) A bíróság megszünteti a feltételes szabadságot, ha az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás alatt egy vagy több bűncselekmény miatt hat hónapnál hosszabb börtönbüntetésre ítélik. (2) A bíróság megszüntetheti a feltételes szabadságot, ha az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás alatt egy vagy több bűncselekmény miatt hat hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélik, illetve ha a bíróság által az e törvény 46. szakaszának 2. bekezdésével összhangban kimondott kötelezettségek valamelyikét nem teljesítette. A bíróság a feltételes szabadság megszüntetésekor különösen a bűncselekmények hasonlóságát és indítékát, továbbá a feltételes szabadság megszüntetését indokoló egyéb körülményeket veszi figyelembe. (3) Az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a feltételesen szabadságolt felett a feltételes szabadságra bocsátása előtt elkövetett bűncselekmény miatt ítélkeznek. (4) Ha a bíróság megszünteti a feltételes szabadságot, a büntetést a 60. szakaszban és a 62. szakasz 2. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával szabja ki, és figyelembe veszi a korábban kiszabott, már megállapított büntetést. Az elítélt által a korábbi ítélet alapján kitöltött büntetés beszámít az új büntetésbe, a feltételes szabadságon eltöltött idő pedig nem. (5) Ha a feltételesen szabadságoltat egy évnél rövidebb börtönbüntetésre ítélik, 13
a bíróság pedig nem szünteti meg a feltételes szabadságot, a feltételes szabadság azzal az idővel meghosszabbodik, amennyit az elítélt e büntetésből kitöltött. (6) Az 1 3. bekezdés szerinti esetekben a feltételes szabadság legfeljebb a lejártát követő két éven belül szüntethető meg. Általános rendelkezések a pénzbüntetésről 48. szakasz (1) A pénzbüntetés napi tételekben (49. szakasz) vagy határozott összegben (50. szakasz) szabható ki és mondható ki. (2) Nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt mellékbüntetésként akkor is kiszabható pénzbüntetés, ha a törvény nem írja elő, vagy ha a törvény szerint az elkövető börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő, a bíróság pedig főbüntetésként börtönbüntetést mond ki. Pénzbüntetés napi tételekben 49. szakasz (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy először meg kell állapítani a napi tételek számát, majd pedig az egynapi tételnek megfelelő összeget. A bíróság a pénzbüntetés mértékét úgy állapítja meg, hogy a napi tételek számát megszorozza az egynapi tétel összegével. (2) A pénzbüntetés legkisebb mértéke tíz, legnagyobb mértéke háromszázhatvan napi tétel. A bűncselekmény napi tételeinek számát az általános büntetéskiszabási szabályok (54. szakasz) alapján kell megállapítani. (3) A pénzbüntetés egynapi tételének az összegét úgy kell kiszámítani, hogy a bűnelkövető előző naptári évi bevételeinek és szükséges kiadásainak a különbözetét el kell osztani az év napjainak a számával. Az egynapi tétel összege legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer dinár lehet. (4) A bíróság a pénzbüntetés egynapi tétele összegének a meghatározásához adatokat kérhet bankoktól vagy más pénzintézetektől, állami szervektől és jogi személyektől, azok pedig kötelesek a kért adatokat kiszolgáltatni, nem hivatkozhatnak üzleti vagy egyéb titokra. (5) Ha a bűnelkövető bevételeiről és kiadásairól nem szerezhetők be hiteles adatok, vagy ha nincs bevétele, viszont van vagyona vagy vagyoni joga, a bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének az összegét szabad mérlegelés alapján határozza meg. (6) A pénzbüntetés napi tételeinek a száma a következő lehet: 1/ legfeljebb hatvan, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb háromhavi börtönbüntetéssel büntethető; 2/ harminc százhúsz, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb hat havi börtönbüntetéssel büntethető; 3/ hatvan száznyolcvan, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb egyévi börtönbüntetéssel büntethető; 4/ százhúsz kétszáznegyven, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb kétévi börtönbüntetéssel büntethető; 5/ legalább száznyolcvan, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb háromévi börtönbüntetéssel büntethető; 14
6/ az előírt tételszámok keretében, ha a törvény szerint a bűncselekmény kizárólag pénzbüntetéssel büntethető. A határozott összegű pénzbüntetés 50. szakasz (1) Ha az egynapi tétel összege még a bíróság szabad mérlegelése alapján sem határozható meg (49. szakasz 5. bekezdés), vagy ha a szükséges adatok beszerzése lényegesen meghosszabbítaná a büntetőeljárást, a bíróság az előírt legkisebb és legnagyobb pénzbüntetési tétel szabta keretek között határozott összegű pénzbüntetést szab ki. (2) A pénzbüntetés legkisebb összege tízezer dinár. A pénzbüntetés legnagyobb összege egymillió dinár, nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény esetében tízmillió dinár. (3) A pénzbüntetés összege főbüntetésként a következő lehet: 1/ legfeljebb százezer dinár, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb háromhavi börtönbüntetéssel büntethető; 2/ húszezer kétszázezer dinár, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb hat havi börtönbüntetéssel büntethető; 3/ harmincezer háromszázezer dinár, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb egyévi börtönbüntetéssel büntethető; 4/ ötvenezer ötszázezer dinár, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb kétévi börtönbüntetéssel büntethető; 5/ legalább százezer dinár, ha a törvény szerint a bűncselekmény legfeljebb háromévi börtönbüntetéssel büntethető; 6/ az előírt összegek keretében, ha a törvény szerint a bűncselekmény kizárólag pénzbüntetéssel büntethető. A pénzbüntetés végrehajtása 51. szakasz (1) Az ítélet meghatározza a pénzbüntetés fizetési határidejét, mely legalább tizenöt nap, legfeljebb három hónap. A bíróság indokolt esetben engedélyezheti, hogy az elítélt részletekben fizessen, de a megfizetés határideje legfeljebb egy év lehet. (2) Ha az elítélt nem fizeti meg a pénzbüntetést, a bíróság a pénzbüntetést átváltoztatja börtönbüntetésre úgy, hogy a pénzbüntetés minden megkezdett ezer dinárja egynapi börtönbüntetést jelent, viszont a börtönbüntetés nem lehet hat hónapnál hosszabb tartamú, ha pedig a kiszabott pénzbüntetés meghaladja a hétszázezer dinárt, nem lehet egy évnél hosszabb tartamú. (3) Ha az elítélt csak a pénzbüntetés bizonyos hányadát fizeti meg, a bíróság a pénzbüntetés megmaradt hányadát arányosan változtatja át börtönbüntetésre, ha pedig az elítélt megfizeti a megmaradt hányadot, a börtönbüntetés végrehajtása megszűnik. (4) A megfizetetlen pénzbüntetés börtönbüntetés helyett közérdekű munkára is változtatható úgy, hogy a pénzbüntetés minden megkezdett ezer dinárja nyolcórás közérdekű munkát jelent, de a közérdekű munka leghosszabb tartama háromszázhatvan óra. (5) Az elítélt halála után a pénzbüntetés nem hajtandó végre. 15
A közérdekű munka 52. szakasz (1) Közérdekű munka olyan bűncselekmények esetében mondható ki, amelyek a törvény szerint legfeljebb háromévi börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntethetők. (2) Közérdekű minden olyan társadalmilag hasznos munka, amely nem sérti az emberi méltóságot, és amelyet nem nyereségvágyból végeznek. (3) A közérdekű munka legrövidebb tartama hatvan óra, leghosszabb tartama háromszázhatvan óra. A közérdekű munka havi tartama hatvan óra, és úgy kell meghatározni, hogy ne tartson egy hónapnál rövidebb, illetve hat hónapnál hosszabb ideig. (4) A bíróság az ilyen büntetés kiszabásakor, szem előtt tartva a büntetés célját, figyelembe veszi a bűncselekmény fajtáját, az elkövető személyiségét és készségét, hogy közérdekű munkát végezzen. Közérdekű munka nem szabható ki az elkövető beleegyezése nélkül. (5) Ha az elítélt nem tesz eleget munkakötelezettségének, a közérdekű munka, illetve hátralévő része helyébe börtönbüntetés lép úgy, hogy minden megkezdett nyolcórai közérdekű munka egynapi börtönbüntetést jelent. (6) Ha az elítélt eleget tesz a közérdekű munkával kapcsolatos minden kötelezettségének, a bíróság a kiszabott közérdekű munka tartamát egynegyedével csökkentheti. A gépjármű-vezetői engedély bevonása 53. szakasz (1) A gépjármű-vezetői engedély attól az elkövetőtől vonható be, aki a bűncselekmény elkövetéséhez vagy előkészítéséhez gépjárművet használt. (2) Az 1. bekezdés szerinti büntetés tartamát a bíróság határozza meg: a legrövidebb tartam egy év, a leghosszabb pedig három év, és a határozat jogerőre emelkedésével kezdődik, azzal, hogy a börtönbüntetés végrehajtásának ideje nem számít be ebbe a büntetésbe. (3) Az 1. bekezdés szerinti büntetés börtönbüntetés vagy pénzbüntetés mellékbüntetéseként is kiszabható, de kiszabható főbüntetésként is olyan bűncselekmény miatt, amely a törvény szerint legfeljebb kétévi börtönbüntetéssel büntethető vagy pénzbírsággal sújtható. A gépjármű-vezetői engedély bevonása büntetés nem szabható ki a járművezetéstől eltiltás biztonsági intézkedésével együtt. (4) Ha az elítélt a gépjármű-vezetői engedély bevonása büntetés tartama alatt gépjárművet vezet, a bíróság az engedélybevonás büntetését átváltoztatja börtönbüntetésre úgy, hogy a gépjármű-vezetői engedély bevonásának egy éve egyhavi börtönbüntetést jelent. 2. A büntetés kiszabása A büntetés kiszabásának általános szabályai 54. szakasz 16
(1) A bíróság a bűnelkövető büntetését a bűncselekményre törvényben meghatározott keretek között úgy szabja ki, hogy szem előtt tartja a büntetés célját, és figyelembe veszi mindazokat a körülményeket, amelyek a büntetést enyhíthetik vagy súlyosbíthatják (enyhítő és súlyosító körülmények), különösen pedig: a bűnösség mértékét, a bűncselekmény indítékát, a védett javak veszélyeztetésének vagy sérelmének a mértékét, a cselekmény elkövetésének a körülményeit, az elkövető előéletét, személyi körülményeit, a bűncselekmény elkövetése utáni magatartását, főként a bűncselekmény sértettjéhez való viszonyát, továbbá a személyiségével kapcsolatos többi körülményt. (2) A határozott összegű pénzbüntetés (50. szakasz) kiszabásakor a bíróság külön figyelembe veszi az elkövető vagyoni helyzetét. (3) A bűncselekmény ismérvét jelentő körülmény nem vehető figyelembe súlyosító, illetve enyhítő körülményként, kivéve, ha túllépi a bűncselekmény vagy bizonyos bűncselekményforma meglétéhez szükséges mértéket, vagy ha két vagy több ilyen körülmény van, és egy is elegendő a bűncselekmény súlyosabb vagy enyhébb minősítéséhez. A visszaesés 55. szakasz Ha a bíróság olyan elkövető büntetését szabja ki, aki büntetésének letöltése, elengedése vagy elévülése, büntetés alóli mentesítése, a felfüggesztett büntetése próbaidejének lejárta vagy a bírói figyelmeztetés kimondása után követett el bűncselekményt, ezt súlyosító körülményként értékelheti, elsősorban a korábban elkövetett bűncselekmény súlyát és azt véve figyelembe, hogy a korábbi cselekmény ugyanolyan fajta-e, mint az új, hogy mindkét bűncselekménynek azonos volt-e az indítéka, hogy milyen körülmények között követte el őket és mennyi idő telt el a korábbi elítéléstől, illetve a büntetés letöltésétől, elengedésétől vagy elévülésétől, a büntetés alóli mentesítéstől, a felfüggesztett büntetés próbaidejének a lejártától vagy a bírói figyelmeztetés kimondásától. A büntetés enyhítése 56. szakasz A bíróság az elkövetőre a büntetési tételnél kisebb mértékű büntetést vagy enyhébb büntetési nemet szabhat ki, ha: 1/ a törvény engedélyezi az enyhítést; 2/ a törvény engedélyezi a mentesítést, de a bíróság az elkövetőt nem mentesíti a büntetés alól; 3/ megállapítja, hogy vannak különösen enyhítő körülmények, és úgy méri fel, hogy a büntetés célja enyhébb büntetéssel is elérhető. A büntetés enyhítésének mértéke 57. szakasz 17
(1) Ha megvannak a büntetés enyhítésének az 56. szakasz szerinti feltételei, a bíróság a büntetést az alábbi mértékben enyhítheti: 1/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke tíz- vagy többévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb hétévi börtönbüntetést szabhat ki; 2/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke ötévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb háromévi börtönbüntetést szabhat ki; 3/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke háromévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb egyévi börtönbüntetést szabhat ki; 4/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke kétévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb hat havi börtönbüntetést szabhat ki; 5/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke egyévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb háromhavi börtönbüntetést szabhat ki; 6/ ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke kevesebb, mint egyévi börtönbüntetés, ehelyett legfeljebb harmincnapi börtönbüntetést szabhat ki; 7 ha a bűncselekményért a büntetés legkisebb mértéke nincs megszabva, ehelyett pénzbüntetést vagy közérdekű munkát szabhat ki; 8/ ha a bűncselekményért pénzbüntetés legkisebb mértéke meg van szabva, ehelyett tíz napi összeget, illetve tízezer dinárt szabhat ki. (2) Az 1. bekezdéstől eltérően az e törvény 134. szakaszának 2. és 3. bekezdése, 178., 179., 180. szakasza, 214. szakaszának 2. és 3. bekezdése, 246. szakaszának 1. és 3. bekezdése, 350. szakaszának 3. és 4. bekezdése és a 388. szakasza szerinti bűncselekményekért a büntetés nem enyhíthető. (3) Az 1. bekezdéstől eltérően a bűncselekmény elkövetőjének büntetése nem enyhíthető, ha már az azonos bűncselekményért korábban is el volt ítélve. (4) Ha a bíróság mentesítheti a bűncselekmény elkövetőjét a büntetéstől, a büntetést az 1-3. bekezdésben előírt mérték alkalmazása nélkül enyhítheti. Felmentés a büntetés alól 58. szakasz (1) A bíróság csak akkor mentheti fel a bűnelkövetőt a büntetés alól, ha ezt a törvény kimondottan előirányozza. (2) A bíróság a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény elkövetőjét is felmentheti a büntetés alól, ha a cselekmény következményei olyan súlyosan érintik az elkövetőt, hogy a büntetés kiszabása ilyen esetben nyilvánvalóan nem felelne meg a büntetés céljának. (3) A bíróság felmentheti az olyan bűncselekmény elkövetőjét is, amely a 18
törvény szerint legfeljebb ötévi börtönbüntetéssel büntethető, ha a bűncselekmény elkövetése után, de még mielőtt leleplezéséről tudomást szerzett volna, elhárítja a cselekmény következményeit vagy megtéríti a bűncselekménnyel okozott kárt. Az elkövető és a sértett egyezsége 59. szakasz (1) A bíróság az olyan bűncselekmény elkövetőjét, amely a törvény szerint legfeljebb háromévi börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntethető, felmentheti a büntetés alól, ha a sértettel kötött egyezség szerinti minden kötelezettségét teljesítette. A halmazati büntetés 60. szakasz (1) Ha az elkövető egy vagy több cselekményével több bűncselekményt követett el, s ezek miatt egyszerre ítélkezik felette, a bíróság előbb minden egyes bűncselekményre megállapítja a büntetést, majd egy halmazati büntetést szab ki. (2) A bíróság a halmazati büntetést a következő szabályok szerint szabja ki: 1/ ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények egyikének a büntetési tétele harminc vagy negyven évig terjedő börtönbüntetés, csak ezt a büntetést szabja ki; 2/ ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények miatt börtönbüntetést szab ki, a kiszabott legsúlyosabb büntetést megemeli, de a halmazati büntetés nem érheti el a megállapított büntetések összegét, és nem haladhatja meg a húsz évet; 3/ ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűncselekmények mindegyikére legfeljebb háromévi börtönbüntetést rendel, a halmazati büntetés nem haladhatja meg a tíz évet; 4/ ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények miatt csak pénzbüntetéseket állapított meg, egy halmazati pénzbüntetést szab ki a megállapított pénzbüntetések összegében, de ez az összeg nem haladhatja meg a tizennyolc millió dinárt, ha pedig csak határozott összegű pénzbüntetéseket állapított meg (50. szakasz), a halmazati pénzbüntetés összege nem haladhatja meg az egymillió, illetve nyereségvágyból elkövetett egy vagy több bűncselekmény esetén a tízmillió dinárt; 5/ ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények miatt csak közérdekű munkát állapított meg büntetésként, egy halmazati büntetést szab ki úgy, hogy az a közérdekű munkaórák összege lesz, de nem haladhatja meg a háromszázhatvan órát, és ez a munkavégzés nem tarthat tovább hat hónapnál; 6/ ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények némelyike miatt börtönbüntetést, némelyike miatt pénzbüntetést állapított meg, egy börtönbüntetést és egy pénzbüntetést szab ki a 2 4. pontok rendelkezései szerint. (3) A bíróság mellékbüntetésként pénzbüntetést is kiszab, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekményeknek legalább egyike miatt megállapította, ha viszont több pénzbüntetést állapított meg, egy halmazati pénzbüntetést szab ki a 2. bekezdés 4. pontja értelmében. Ha a bíróság a pénzbüntetést fő- és mellékbüntetésként is megállapítja, egy halmazati pénzbüntetést szab ki a 2. bekezdés 4. pontja értelmében. 19
(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények miatt a bíróság börtönbüntetést és fiatalkorúra alkalmazott börtönbüntetést állapított meg, egy halmazati börtönbüntetést szab ki a 2. bekezdés 2. pontja értelmében. A folytatólagos bűncselekmény 61. szakasz (1) A folytatólagos bűncselekmény azonos elkövető által huzamosabb időn át, összefüggően elkövetett több azonos vagy azonos jellegű bűncselekmény, melyek az alábbi körülmények közül legalább kettőnek a megléte miatt egy egészet képeznek: a sértett azonossága, a bűncselekmény tárgyának azonossága, azonos helyzet vagy azonos huzamosabb viszony kihasználása, a bűncselekmény elkövetési helyének vagy térségének egysége vagy az elkövető egységes szándéka. (2) A személyiség ellen elkövetett bűncselekmény csak akkor lehet folytatólagos, ha ugyanaz a személy ellen irányul. (3) Nem képezhetnek folytatólagos bűncselekményt azok a bűncselekmények, amelyek jellegüknél fogva nem kapcsolhatók egybe. (4) Ha a folytatólagos bűncselekmény egy bűncselekmény enyhébben és súlyosabban minősülő eseteit is magában foglalja, úgy tekintendő, hogy a folytatólagos bűncselekménnyel az elkövető a bűncselekmény legsúlyosabban minősülő esetét követte el. (5) Ha a folytatólagos bűncselekmény olyan bűncselekményeket ölel fel, melyek lényeges ismérve bizonyos pénzösszeg, úgy tekintendő, hogy a folytatólagos bűncselekmény eredménye az egyes bűncselekményekkel megvalósított pénzösszegek összege, ha az elkövető egységes szándéka érvényesült bennük. (6) Az a bűncselekmény, melyet a folytatólagos bűncselekményre vonatkozó jogerős bírósági ítélet nem tartalmaz, külön bűncselekménynek, illetve külön folytatólagos bűncselekmény részének tekintendő. (7) Az 1. bekezdés szerinti cselekményért az előírtnál súlyosabb büntetés is kiszabható. A kiszabott büntetés nem haladhatja meg az előírt büntetés kétszeresét, sem a húsz évi börtönbüntetést. (8) A 7. bekezdéstől eltérően, ha az 1. bekezdés szerinti cselekményérét harminc évtől negyven évig terjedő börtönbüntetés szabható ki, nem szabható ki negyven évet meghaladó börtönbüntetés. Elítélt büntetésének kiszabása 62. szakasz (1) Ha az elítélt felett olyan bűncselekmény miatt ítélkezik, amelyet akkor követett el, amikor még nem kezdte meg a korábbi ítélet szerinti büntetésének a letöltését, vagy amíg a börtönben vagy a fiatalkorúak börtönében büntetését töltötte, a bíróság a 60. szakasz rendelkezéseinek alkalmazásával az összes bűncselekményre egységes büntetést szab ki, a korábbi büntetést megállapítottnak véve. Az elítélt által eltöltött büntetést vagy büntetésrészt be kell számítani a kiszabott börtönbüntetésbe. (2) Ha az elkövető a bűncselekményt akkor követi el, amíg a börtönben vagy a fiatalkorúak börtönében büntetését tölti, a bíróság a korábban kiszabott büntetéstől függetlenül szab ki büntetést, ha a 60. szakasz rendelkezéseinek az alkalmazásával a 20