AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI TALAJ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁS FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005
AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI ELŐÍRÁSAI TALAJ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁS Szerző: Marth Péter Karkalik András Lektor: Dr. Sárvári Mihály
TARTALOMJEGYZÉK I. A talaj szerepe, jelentősége 4 1. Tápanyaggazdálkodás 7 1.1. Mintavétel 7 1.2. Talajmintavétel 8 1.3. Növénymintavétel 9 1.4. A talajvizsgálat 10 1.5. A trágyázási szaktanácsadás 15 1.6. Tápanyagmérlegek 16 2. A talajvédelem, tápanyaggazdákodás jogi szabályozása. 19 2.1. A földtörvény 19 2.2. A Nitrát rendelet 20 2.3. Mennyiségi korlátozás 21 2.4. Trágyázási tilalmi időszakok 21 2.5. Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen 21 2.6. Trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon 21 2.7. A trágyázás szabályai a vizek környezetében 21 2.8. Ideiglenes trágyatárolás 22 2.9. Silótakarmányok tárolása 22 2.10. Mezőgazdasági területek trágyázásának szabályai 22 2.11. Hígtrágya hasznosítása 22 2.12. Istállótrágya felhasználása 22 2.13. Műtrágyázás szabályai 23 2.14. Szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása 23 2.15. Tápanyaggazdákodás ökológiai gazdálkodás esetén 24 2.16. A támogatásokhoz kapcsolódó tápanyaggazdálkodási előírások 24 2.17. A "Helyes gazdálkodási gyakorlat" tápanyaggazdálkodásra vonatkozó előírásai. 25 II. Összefoglalás 28 III. Felhasznált és ajánlott irodalmak jegyzéke. 29 3
I. A TALAJ SZEREPE, JELENTŐSÉGE A talaj a földkéreg legfelső, laza, szilárd, termékeny rétege. Ásványi és szervesanyagokból álló közeg, melynek porózus szerkezetében a víz, a levegő és az élő szervezetek is megjelennek. Ezek mértéke, egymáshoz viszonyított aránya folyamatosan változik. Kialakulása az élő és az élettelen természet kölcsönhatásának az eredménye. A talaj egyben élő anyag, amely az ökológiai rendszer fenntartásának fontos tényezője. A talaj helyhez kötött, ennek következtében nehezebben távoznak belőle a szennyező anyagok, mint a levegőből vagy vízből. Mindezek mellett széleskörű szociális, gazdasági és ökológiai funkciókat lát el (1. táblázat). 1. táblázat: A talaj funkciói Ökológiai funkciók Szociális és gazdasági funkciók (Forrás: Blum 1990, 1998) Biomassza termelés Szűrés, pufferelés és átalakítás Biodiverzitás, állat és növényfajok és génjeiknek megőrzése Az emberi települések alapja, és hulladéktároló Nyersanyagok forrása, beleértve az édesvizet is Őrzője és fenntartója a kulturális örökségnek Élelmiszer és takarmány termelés, víz, levegő és tápanyagok felhasználásával. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a talaj kezelje a veszélyes anyagokat, mechanikusan szűrje a szerves, szervetlen és radioaktív komponenseket; abszorbeálja, leülepítse, szétbontsa és átalakítsa ezeket, megelőzve, hogy a talajvízbe vagy a táplálékláncba bejussanak. A talaj nagyszámú mikro- és makroorganizmus élettere, amelyek csak a talajban képesek élni. A talaj alapjául szolgál a házak, utak, infrastruktúra építésének, rekreációs lehetőség és hulladéktároló. A talaj számos nyersanyag forrása, beleértve a vizet, agyagot, homokot, kavicsot és ásványokat, különösen az energiahordozókat (szén és olaj). A talaj, mint geológiai és kulturális örökség, esszenciális része a tájképnek, paleontológiai és régészeti forrás, nélkülözhetetlen, hogy megértsük a föld és az emberiség evolúcióját. A mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb a biomassza termelés funkció, mely ellátásának minőségét és mértékét a talajok termékenysége határozza meg. A talaj termékenység alapvető eleme a tápanyag-gazdálkodás, amely meghatározza, hogy a talaj milyen mértékben tudja ellátni tápanyagokkal a benne és rajta élő szervezeteket. A szakszerű tápanyaggazdálkodás a talaj termékenységének megőrzése mellett a növénytermesztés hatékonyságát is befolyásolja. A különböző talajtípusok az ásványi alkotók, valamint a szervesanyag összetétele és mennyisége alapján különböznek egymástól. A talaj tápanyag-gazdálkodását három tényező határozza meg: a tápanyagtőke, ami a növények számára fontos tápanyagok vagy egy tápelem mennyiségének összessége, ez talajonként szintén más és más. A tápanyagtőke gyarapodhat biológiai felhalmozódás, ráhordás vagy trágyázás, csökkenhet mállás, kilúgozás, erózió, valamint a termelt növényekkel elszállított tápanyagok által, a felvehető tápanyagtartalom, ami a tápanyagtőkének a növény által hasznosítható része, talaj tápanyag-szolgáltató képessége, amely meghatározza, hogy a felvehető tápanyagtartalom milyen hosszú ideig biztosított a terméshozam csökkenése nélküli növénytermesztéshez. 4
A kifejezetten biomassza termelésre orientált mezőgazdasági ökoszisztéma abban különbözik a természetestől, hogy a termesztett növények által hasznosított tápanyag-mennyiségeket a terméssel és melléktermékekkel elszállítják a termesztés helyszínéről. A természetes ökoszisztémák a talaj szervesanyag- és tápanyagtartalmának szempontjából egyensúlyi rendszerűnek tekinthető, a benne kialakuló körforgalomban a veszteségek minimálisak. A növénytermesztés során ez az egyensúlyi állapot megbomlik a termés elszállításával. A talajtermékenységének fenntartása különböző módokon érhető el. Egy adott területen alkalmazható módszer kiválasztása döntően a megtermelni kívánt termékek mennyiségétől függ. A fejlődés mai szintjén a megfelelő mennyiségű és minőségű termény gazdaságos termesztése nem képzelhető el külső erőforrások, (energia, trágyák, talajjavító anyagok, stb) alkalmazása nélkül. Tápanyag-gazdálkodáson színvonala megítélhető tábla-, gazdaság-, országos szintű tápanyagmérlegek alapján is. 2. táblázat Az NPK tápelemek mérlegei 1990-2000 évek Magyarországon a mezőgazdaságilag hasznosított területen, kg/ha/év. (dr. Kádár Imre, számításai) Időszak N P2O5 K2O Összesen Terméssel felvett 1900-1950 40 15 38 93 1961-65 47 18 48 113 1971-75 72 27 69 168 1986-90 88 40 97 225 1991-95 83 32 79 194 1996-2000 73 26 46 145 Műtrágyával pótolt 1900-1950 0 1 0 1 1961-65 24 17 9 50 1971-75 80 54 67 201 1986-90 93 47 58 202 1991-95 29 4 4 37 1996-2000 47 7 8 62 Összes visszapótlás 1900-1950 7 7 16 30 1961-65 23 19 24 66 1971-75 84 62 105 251 1986-90 120 64 111 295 1991-95 53 19 51 123 1996-2000 64 14 24 102 Mérleg 1900-1950 -33-7 -22-62 1961-65 -24 +1-23 -46 1971-75 +13 +35 +31 +79 1986-90 +32 +24 +14 +70 1991-95 -30-13 -28-71 1996-2000 -9-12 -22-43 Az 1950-es évek közepéig Magyarországon műtrágyázás gyakorlatilag nem folyt. A termésekkel felvett fő tápelemek mintegy 1/3-át volt képes az akkori szervestrágyázási gyakorlat pótolni. 5
A negatív mérleg az 1970-es évek elejére megszűnt mind a három tápelem vonatkozásában. Az addigi tápanyaghiányt okozó gazdálkodást felváltotta a talajgazdagító trágyázás gyakorlata, melynek következtében a talajok tápanyag-ellátottsága javult. A talajgazdagító műtrágyázás nyomán az 1980-as évek végére művelt talajaink 2/3-án a foszfor és kálium ellátottság a jó illetve igen jó kategóriákba emelkedett. Ezen időszakban 800-1000 kg/ha P2O 5 ill. K2O akkumuláció volt tapasztalható talajainkban. A nitrogén ellátottságra is jellemző, hogy a talajok több mint 70 %-a a közepes vagy annál jobb ellátottsági kategóriákba esnek. Az 1990 évtől kezdődően mind a mai napig a tápanyag-gazdálkodást újra a negatív tápanyagmérleg jellemzi. A termésekkel felvett tápelemek mintegy 60 %-át juttatják vissza a talajba. Mindhárom fő tápelem vonatkozásában több mint egy évtizede talajzsaroló gazdálkodás jellemzi a mezőgazdaságot. A talajerő-gazdálkodás helyzetének jellemzése. A szerves- és műtrágya felhasználását 1931-től 2002-ig a 3. táblázat mutatja be. A talajerőgazdálkodásban az 1960-90 es években Magyarországon is a szerves trágya használatának jelentős visszaszorulása mellett rohamosan előretört a műtrágyák alkalmazása. 3. táblázat Szerves- és műtrágya felhasználás magyarországon 1931-től Év Műtrágya hatóanyag ellátás, 1000 t/év Szervestrágya millió tonna/év N P2O5 K2O Összesen Mg. művelt területre jutó műtrágya (kg hatóanyag) 1931-40 22,4 1 7 1 9 2 1951-60 21,2 33 33 17 83 15 1961-65 20,6 143 100 56 299 57 1966-70 22,2 293 170 150 613 109 1971-75 14,8 479 326 400 1205 218 1976-80 14,3 556 401 511 1468 250 1981-85 15,4 604 394 495 1493 282 1986-90 13,2 559 280 374 1213 230 1991 8,0 140 23 33 196 37 1992 7,2 148 21 20 189 36 1993 5 160 25 21 206 38 1994 4,8 222 27 31 280 50 1995 4,8 191 29 27 247 40 1996 3,9 203 34 33 270 44 1997 4,9 206 42 37 285 46 1998 3,3 248 39 41 328 53 1999 3,9 262 39 45 346 56 2000 3,9 258 45 52 355 61 2001 2,9 275 58 62 395 67 2002 3,9 293 60 70 423 72 Forrás: (KSH, FM STAGEK, AKII INF. IG.). (A szervestrágya felhasználás adatsora 1991 évtől nem tartalmazza az egyéni gazdálkodók felhasználását.) A talajon mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodónak a talaj termékenységének, természetes életfolyamatainak a megőrzésén túl feladata és érdeke a talajok káros anyag- és energia-behatásoktól való megvédése is. 6
Az élelmiszertermelés volumene növelésének egyik legelterjedtebb módja, a hektáronkénti termésátlagokat kemikáliák alkalmazásával történő emelése. Sokszor a helytelen szemlélet, a talaj életfolyamatainak nem kellő ismerete vált ki talajpusztulást. A szakszerű tápanyag-visszapótlás környezeti hatását tekintve kedvező lehet, mivel: a trágyázás következtében növekszik a zöld növényi produkció. Ez a természeti feltételek jobb kihasználását jelenti, amely a környezet energia- és anyagforrásaival való észszerű gazdálkodást segíti. a nagyobb zöldtömeg által létrehozott nagyobb asszimilációs felület a légkör széndioxid-tartalmát csökkenti és növeli az oxigéntartalmát. Az iparosítás, közlekedés és urbanizáció hatására növekszik a levegő szennyezettsége, jelentős szerepet kap a levegő tisztán tartásában a növényzet. a vízhasznosulás-vizsgálatok azt az összefüggést tárták fel, hogy minél kedvezőbb a növény tápanyagellátása, annál kevesebb vizet használ el egységnyi szárazanyag előállításához. A túlzott, esetleg szakszerűtlen (a talaj szerkezetét, tápanyagkészletét, a termesztett kultúra tápanyagigényét figyelembe nem vevő) trágyázás (műtrágyázás) környezeti hatása, különösen hosszú távon kedvezőtlen lehet a: a környezetre, itt elsősorban a talajból kimosódott és a talajvízbe vándorló nitrogén hat károsan, a kutak és az ivóvíz nitráttartalmát növelve a vízerózióval a felszíni vizekbe kerülő talaj foszfor és nitrogén tartalma fokozott eutrofizációt eredményez a nagy adagú műtrágyázás a kalcium kilúgozásának fokozásával a talaj elsavanyodásához vezethet hosszabb távon, egyúttal megrövidíti a meszezett talajoknál a talajjavítás tartamhatását műtrágyázás hatására a növények beltartalmában, minőségében kedvezőtlen hatások is jelentkezhetnek nagy adagú, vagy egyoldalú műtrágya-használat kedvezőtlenül hat a talaj mikroelemtartalmára felvehetőségére is trágyázott területeken a gyomnövények is jobban fejlődnek, emiatt intenzívebbé és gyakoribbá válik a mechanikus növényápolás, ill. a kémiai növényvédelem. 1. Tápanyaggazdálkodás A növénytermelés technológiai elemei között fontos helyet foglal el a tápanyaggazdálkodás. A termelés hatékonyságának növeléséhez nélkülözhetetlen a talaj tápanyagtartalmának és a növénytáplálás szükségességének, hatásának ismerete. Ezen a téren legfontosabb támpontok a talaj- és növényanalízis során kapott eredmények. A laboratóriumi vizsgálati eredmények megbízhatóságát, a szaktanács pontosságát döntő mértékben a mintavétel határozza meg. 1.1. Mintavétel A MSZ-08 0202-77 ágazati szabvány a mezőgazdasági célú talajvizsgálatokhoz a helyszíni mintavétel előírásait rögzíti. Az MI-08 0467-81, MI-08 0468-81 MI-08 0469-81 MI-08 0470-82 műszaki irányelvek részletesen tartalmazzák a szőlő, gyümölcs, zöldség, és szántóföldi kultúrák mintavételi, mintaelőkésztési, mintatárolási előírásait. 7
1.2. Talajmintavétel A pontos szaktanács, szakvélemény alapját képező megbízható laboratóriumi talajvizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű talajmintavétel. A mintavétel célja az adott területre jellemző átlagminta felvétele, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Egy átlagminta max. 5 hektárnyi területet jellemezhet. Amennyiben egy parcella területe meghaladja a 5 hektárt úgy a percellát 5 hektáros -lehetőleg homogén- mintavételi területekre kell bontani, illetve az egy termelő által azonos művelésben részesített, egymással összefüggő kisebb parcellák 5 ha-ig egy mintavétellel jellemezhetők. A mintavételi területek (parcellák) kijelölését 1:10.000 léptékű térkép alapján ajánlatos elvégezni, ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is. Ezen a térképlapon kell rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosítóját. A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit, területét. Az átlagmintát talajtanilag egységes (homogén) területről, azonos szintből, és egységes módszerrel szabad venni: szántóföldi kultúráknál, a művelt rétegből (általában a 0-30 cm-es) parcellánként, de max. 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát, rét-legelő kultúránál, a 2-20 cm mélységből (a 0-2 cm-es gyepréteget eltávolítva) parcellánként, de max. 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát, állókultúráknál, max 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát. A részmintákat gyümölcs ültetvényeknél a 0-30, 30-60 cm, bogyósoknál 0-20, 20-40, cm szőlő ültetvényeknél 0-30, 30-60 cm mélységből kell venni. A mintázandó területről részmintákat átló mentén vagy zig-zag vonalban ajánlatos venni, úgy, hogy legalább 20 vagy rét-legelő esetén 30 ponton veszünk azonos tömegű talaj-részmintát. A részmintákat alaposan összekeverjük, és ebből az összekevert mintából 1-1,5 kg-nyi tömegű átlagmintát kell a laboratóriumba küldeni elemzésre. A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy tilos mintát venni: szántóföldi kultúra esetén a tábla szélen 20 m-es sávban, a forgókban, szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depók helyén, állatok delelő helyén. A mintavétel optimális időpontja a termés betakarírtása után, még trágyázás előtt, ha a talaj művelhető (nem túl nedves, nem túl száraz). Vehető még minta: az ősszel alapműtrágyázott területekről a következő évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap elteltével tavasszal műtrágyázott területről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nap elteltével szervestrágyázás esetén 6 hónap elteltével Mintavétel eszközei kézi vagy gépi mintavevő eszközök ( fúrók, rétegfúrók) mintazacskó, kb. 1 kg talaj befogadására és szállítására alkalmas polietilén zacskó, melynek hossza tegye lehetővé, hogy saját anyagával kerüljön bekötésre mintaazonositó jegy melynek tartalmaznia kell a következőket: gazdálkodó neve gazdaság helye tábla jele minta kódja mintavétel mélysége 8
1.3. Növénymintavétel A növényanalizis a növény meghatározott fejlődési stádiumában, adott helyről vett, jól fejlett fotószintetizáló zöld levél vagy egyéb növényi rész összes tápelemtartalmának meghatározása laboratóriumi viszonyok között. Az optimális tápelemtartalom és tápelemarány, mivel fiziológiai mutatók, egy adott növényfajnál adott fejlettségi állapotban állandóak, ezért lehet ezen értékek alapján szaktanácsot készíteni. A növényvizsgálati eredmények birtokában pontosítani lehet a talajvizsgálati eredményeken alapján készült trágyázási terveket. A növényanalizis eredményeit mindig egy adott növényfaj, valamely növényi szervére és meghatározott fiziológiai korra vonatkozó határértékekhez viszonyítják. Ezért fontos a növénymintavétel során a mintázandó növényi rész és fenofázis pontos ismerete és betartása. A 4. táblázatban megadott kultúrák, adott fenofázisában szedett, adott növényi részeire vonatkozóan állnak rendelkezésre határértékek a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatoknál. A növény-mintavételi egység kijelölésénél alapul kell venni a talajmintavételi egységet, amit ezen belül a faj illetve fajta határol be. A mintavételi egységbe egy faj illetve egy fajta kerülhet. Vegyes állomány esetén a fő fajt, fajtát mintázzuk. Mintavételi egységenként egy mintát veszünk, melyet 50-100 db növény, vagy minimum 100 db növényi szerv (levél, levélnyél) képez. Minden növényi szervet más növényről kell begyűjteni. A mintába csak ép, egészséges növényt, levelet illetve levéllemezt szedjünk. A szegélyhatás elkerülésére a tábla szélső soraiból, illetve a sorok szélső növényeiből nem veszünk mintát. A mintát kódszámozott zacskóba gyűjtjük és ellátjuk mintaazonosító jeggyel. A gyűjtött mintát zacskóba tesszük, a laboratóriumba történő juttatásig hűtőtáskában tartjuk. A mintákat lehetőleg a mintavétel napján szükséges a laboratóriumba juttatni. A mintavételi egységről, egységekről táblánként mintavételi jegyzőkönyvet kell készíteni. Mintavételi eszközök: papír vagy etamin zacskók 2-5 kg-osak rozsdamentes olló, kés, metszőolló, fűnyíró olló mintaazonositójegy melynek tartalmaznia kell a következőket: gazdálkodó neve gazdaság helye tábla jele minta kódja mintavétel időpontja, növény fenofázisa növény megnevezése, fajta 4. táblázat A szántóföldi és kertészeti kultúrák növénymintavételi rendszere és fontosabb szabályai. Kultúra Gyökér és gumós növények Mintavétel módja Mintavétel ideje Mintavétel helye Szántóföldi zöldségkulturák I. virágzás kezdetén a legfelső, éppen kifejlett levél Hüvelyesek I. virágzás kezdetén legfelső kifejlett levél vagy a földfeletti teljes növény Paradicsom I. 4 leveles korban földfeletti teljes növény II. az első virágok megjelenésekor virágfürt alatti levél Paprika I. 4-6 leveles korban földfeletti teljes növény II. az első termések kötődésekor az első virág alatti levél Gyökérzöldségek I. 4-6 lombleveles korban földfeletti teljes növény II. tenyészidőszak közepén földfeletti teljes növény Hagymafélék I. a hagyma kb. 2 cm átmérőjű kifejlett levél 9
magról vetés esetén 2 leveles korban földfeletti teljes növény Kabakosok I. az első nővirág virágzásakor virág alatti levél Káposztafélék I. fejesedés kezdetén fiatal takarólevél Karfiol I. rózsaképződés kezdetén éppen kifejlett levél Spenót, sóska I. 4-6 leveles állapotban földfeletti teljes növény Bab I. 5-7 leveles korban földfeletti teljes levél II. virágzás kezdetén legfelső, kifejlett levél Borsó I. 4-6 leveles korban földfeletti teljes növény II. virágzás kezdetén földfeletti teljes növény Spárga I. 50-60 cm-es hajtáshossszúságnál földfeletti teljes hajtás Szántóföldi kultúrák Kalászosok I. bokrosodás végén,szárbaszökkenés földfeletti teljes növény kezdetén Kukorica I. 6 leveles korban földfeletti teljes növény II. címerhányás (pollenszóródás előtt) alsó csővel szembeni vagy cső alatti levél I. sorok záródásakor legfelső, éppen kifejlett levéllemez Cukorrépa II. kelés után 50-80 nappal éppen kifejlett levélnyél vizsgálata NO3- N-re Hüvelyesek I. virágzás kezdetén legfelső kifejlett levél vagy a földfeletti teljes növény Olajnövények I. 4-6 leveles növény földfeletti teljes növény II. virágzás kezdetén legfelső, éppen kifejlett levél Évelő pillangós I. zöldbimbós állapotban, lucernánál földfeletti teljes növény takarmányok az augusztusi növedék Egyéves, nem pillangós I. intenzív növekedés megindulása földfeletti teljes növény szálas takarmányok előtt Gyümölcsös ültetvények I. teljes virágzásban (termőhajtásról) a fürttel szembeni, ép, fajtára jellemző levél Szőlő II. éréskor (lombszineződés kezdete a fürttel szembeni, ép, fajtára jellemző levél előtt) Alma, körte I. hajtásnövekedés befejezése után a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél Őszibarack, I. Éréskor a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél Szilva,kajszi, meggy, cseresznye I. a hajtásnövekedés befejezése után a földről még kézzel elérhető csúcshajtás közepéről származó teljes levél Dió I. a csonthéj kialakulása után az összetett levél csúcsi levéllemeze Szamóca I. Éréskor kifejlett levéllemez Piros és fekete ribiszke, I. Éréskor a hajtás középső kifejlett levele köszméte Málna I. Éréskor a hajtás középső részéről kifejlett összetett levéllemez 1.4. A talajvizsgálat A hazai trágyázási szaktanácsadási elvek a talajvizsgálati eredmények ismeretére épülnek. A talajvizsgálatokat szántó- és ültetvényterületeken 5 évente, gyep esetében 10 évente kell megismételni ahhoz, hogy a talajok tulajdonságában, tápanyagtartalmában beállt változásokat megismerjük, ill. figyelemmel kísérjük. A talajvizsgálat során meghatározzák a könnyen oldódó, növények által felvehető tápanyagtartalmat, valamint a tápanyagforgalmat, és a tápanyagok hasznosulását befolyásoló egyéb talajparamétereket. A talaj-tápanyagok vizsgálatával foglalkozó laboratóriumok általában a következő szabványokban leírt módszerek alapján vizsgálják a talajokat. MSZ-08-0205:1978 A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata (Determination of physical and hydrophysical properties of soils) 10
MSZ-08-0206-2:1978 A talaj egyes kémiai tulajdonságainak vizsgálata. Laboratóriumi vizsgálatok.(ph-érték, szódában kifejezett fenolftalein lúgosság, vízben oldható összes só, hidrolitos /y1-érték/ és kicserélődési aciditás /y2-érték/). (Evaluation of some chemical properties of the soil. Laboratory tests. (ph value, phenolphtaleine alkalinity expressed in soda, all water soluble salts, hydrolite /y1-value/ and exchanging acidity /y2-value/)). MSZ-08-0210:1977 A talaj szerves széntartalmának meghatározása (Testing organic carbon content in soil.) MSZ-08-0452:1980 Nagyteljesítményű műszersorok alkalmazása talajvizsgálatokban. A talaj szerves széntartalmának mennyiségi meghatározása Contiflo műszersoron. (Use of high-capacity analyzer systems for soil analyses.qantitative determination of the organic carbon content of the soil on Contiflo analyzer system). MSZ 20135:1999 A talaj oldható tápelemtartalmának meghatározása (Determination of soluble nutrient content of the soil). MSZ 21470-50:1998 Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Az összes és az oldható toxikuselem-, a nehézfém- és a króm(vi)tartalom meghatározása. (Environmental Protection.Testing of soils. Determination of total and soluble toxic element, heavy metal and chromium(vi) content) A mezőgazdasági termelés támogatásának jogi szabályozása során került bevezetésre, hogy a különböző támogatások igénybe vételének részletes szabályai között meghatározzák az elvégzendő talajvizsgálati paraméterek körét is. A rendeletek a vizsgálandó paraméterek körét bővítve három különböző szintű talajvizsgálatot írnak elő. Ezek a következők: Szűkített talajvizsgálat esetén az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni: ph, humusz tartalom, K A (Arany-féle kötöttség), vízoldható összes só, CaCO 3, NO 2+NO 3, P2O 5, K2O. A bővített talajvizsgálat a következő vizsgálatokat tartalmazza: ph, humusz tartalom, K A, vízoldható összes só, CaCO 3, NO 2+NO 3, P2O 5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu. A teljeskörű talajvizsgálat a következő vizsgálatokat tartalmazza: ph, humusz tartalom, K A, vízoldható összes só, CaCO 3, NO 2+NO 3, P2O 5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu és a toxikus elemek: Cd, Cu, Ni, Pb, Zn, Hg, Cr, As, A toxikus elemvizsgálat csak a felszíni talajrétegből szedett mintákból szükséges. Az elemtartalom értékelésére a 5. táblázat ad iránymutatást. Amennyiben egy területen a toxikus elemtartalom meghaladja a határértéket, az adott terület szennyezettnek tekinthető. A határértékeket a felszín alatti víz és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-FVM-EüM-KHVM együttes rendelet tartalmazza. Amennyiben a toxikus elemtartalom megközelíti a szennyezettségi határértéket célszerű növényvizsgálattal ellenőrizni a növények toxikus elemtartalmát, mivel szigorú szabályozás van érvényben az élelmiszerek ((9/2003. (III. 13.) ESZCSM rendelet) és a takarmányok (44/2003. (IV. 26) FVM rendelet) megengedhető toxikus elemtartalmára vonatkozóan. 5. táblázat Talajra vonatkozó szennyezettségi határértékek Összes kioldható toxikus elem határérték mg/kg szárazanyag Króm összes 75 Nikkel 40 Réz 75 Cink 200 Arzén 15 Kadmium 1 11
Higany 0,5 Ólom 100 10/2000.(VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet: A vizsgálatokat ajánlatos a talajok tápanyagvizsgálataira akkreditált laboratóriumokban elvégeztetni. Az akkreditált laboratóriumok listáját a 6. táblázat tartalmazza. 12
6. táblázat A talajvizsgálatok elvégzését végző akkreditált talajvizsgáló laboratóriumok és elérhetőségük. Sorsz Cég neve Telefonszám Faxszám E-mail Irányítósz Település Utca és házszám Megjegyzés 1. Fejér megyei NTSz (22) 589-210 (22) 589-211 ntsz@fejer.ontsz.hu 2481 Velence Ország út 23. (22) 589-223 kucseras@fejer.ontsz.hu 2. Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutató Intézet Központi Laboratórium (59) 311-255 (59) 311-824 orinora@dateki.hu 5300 Karcag Kisújszállási út 166. 3. Vas megyei NTSz (94) 577-410 (94) 377-160 nemetht@ontsz.hu 9762 Tanakajd Ambrózy sétány 2. 4. SGS Hungária Kft. (42) 437-110 (42) 437-186 hu.nyiregyhaza@sgs.com 4400 Nyíregyháza Westsik Vilmos út. (42) 596-485 4-6. 5. Hajdú-Bihar megyei NTSz (52) 525-925 (52) 417-613 ntsz@hajdu.ontsz.hu 4015 Debrecen Böszörményi út (52) 534-191 harmanb@ontsz.hu 146. 6. Jász-Nagykun-Szolnok megyei NTSz (56) 516-830 (56) 516-821 szolnok@ontsz.hu 5000 Szolnok Vízpart krt. 32. (20)434-7787 kunosl@ontsz.hu 7. Bács-Kiskun megyei NTSz (76) 502-450 (76) 328-677 ntsz@bacs.ontsz.hu 6000 Kecskemét Halasi út 36. (76) 502-476 szegenyz@ontsz.hu 8. MINERÁG Kft. (74) 529-680 (74) 413-575 minerag@minerag.axelero.h 7100 Szekszárd Keselyűsi u. 9. (74) 529-684 (74) 529-685 u 9. BÁCS-ÁG Kft. Mezőgazdasági Vizsgáló (76) 509-078 (76) 509-079 bacslab@axelero.hu 6000 Kecskemét Parasztfőiskola 18. és Termékminősítő Laboratóriu- (76) 484-611 ma 10. Mezőgazdasági Szakszolgáltató Kft. (62) 534-805 (62) 534-805 agrolabor@vnet.hu 6800 Hódmezővásár- Serháztér u. 2. Agrokémiai Laboratórium 11. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum regionális Agrárműszerközpont (62) 534-806 (52) 417-572 (52) 417-572 12. Felső-Bácskai AGROLABOR Kft. (79) 341-149 (79) 341-149 agrolabor@agrolabor.hu (30)682-0304 wimmerk@agrolabor.hu 13. Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Központi Laboratórium 14. Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. 15. Szakszolgálat 93' Mezőgazdasági Szaktanácsadó és Termékvizsgáló hely gyori@helios.date.hu 4032 Debrecen Böszörményi u. 138. 6430 Bácsalmás Rákóczi u. 19. * együttműködve a vizsgálatra akkreditált laboratóriummal (76) 494-888 (76) 494-924 miklos.e@szbkik.hu 6001 Kecskemét Úrihegy 5/A (69) 510-253 (69) 510-254 mglabor@bolyrt.hu 7700 Mohács Budapesti út 21. (37) 312-320 (37) 311-576 szakszolgalat@szakszolgalat 3200 Gyöngyös Damjanich János (37) 311-576.hu utca 6. * együttműködve a vizsgálatra akkredi- 13
Szolgálat Kft. tált laboratóriummal 14
1.5. A trágyázási szaktanácsadás A tápanyag-gazdálkodás, és ezen belül a trágyázás tervezése bonyolult, sok összetevőből álló feladat. Magyarországon több szaktanácsadási program, rendszer alakult ki és használatos. A hazánkban leginkább elterjedt trágyázási szaktanácsadási rendszereknél az 1. ábrán szemléltetett alapösszefüggéseket veszik figyelembe. 1. ábra Trágyázási szaktanácsadás alapösszefüggései 1.5.1. A szaktanácsadási módszereknek a következő feltételeket kell kielégítenie: Vegye figyelembe a terület környezeti érzékenysége szerinti besorolást. A szaktanács vegye figyelembe az adott termőhely ökológiai adottságainak megfelelő, gazdaságosan elérhető termésszintet, a növény fajlagos tápelem igényét, a talaj tápelem szolgáltatását. Kritikus területen javasoljon az ásványi nitrogén meghatározást Terjedjen ki a makro- (N,P,K), mezo- (Ca, Mg) és mikroelemek (Cu, Zn, Mn) tápelemek utánpótlására. A környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer talaj-, esetenként diagnosztikai célú növényvizsgálatokon, tápelem mérlegeken alapuljon. A szaktanácsnak tartalmaznia kell a jó mezőgazdasági gyakorlat tápanyaggazdálkodással összefüggő elemeit, pl. az adott területen mikor nem szabad trágyázni, a lejtőviszonyokat, felszíni vizek közelségét a trágyaadagok megállapításakor hogyan kell figyelembe venni stb. 15
Használja ki a vetésforgó, illetve vetésváltás előnyeit. Tegyen javaslatot a trágyázás optimális időpontjára és dózisára. A széles választékból a talaj tulajdonságainak, illetve a növény igényének legjobban megfelelő trágyaszert javasolja. Segítse elő a szerves anyagoknak a termelési körforgalomba való minél teljesebb viszszajuttatását. A rendelkezésre álló források ismeretében tegyen konkrét javaslatot a szervestrágyázás módjára és mennyiségére. A felhasználandó szervestrágyák (almos, komposzt, hígtrágya stb.) dózisát beltartalmi vizsgálatokra alapozva adja meg. Amennyiben nem áll rendelkezésre trágyavizsgálati adat az irodalmi adatokat kell figyelembe venni. (A javasolt értékeket lásd az X táblázatban) Szükség esetén tegyen javaslatot talajjavításra (kémiai, mechanikai, biológiai). Például talajsavanyodás esetén. Öntözött körülmények között a szaktanács vegye figyelembe a tápanyag hasznosulásból, a tápelem kilúgzásból adódó eltéréseket. Csak forgalomba hozatali és felhasználási engedély okirattal rendelkező trágyák, illetve termésnövelő anyagok felhasználását javasolhatja. A tisztított szennyvizek, szennyvíziszapok, hígtrágya és egyéb nem veszélyes hulladékok alkalmazása csak az egyéb jogszabályokban előírtak betartásával megengedett. Csak olyan szaktanácsadás működhet, amely biztosítja a talaj termékenységének megőrzését, illetve növelését. 1.6. Tápanyagmérlegek A tápanyaggazdálkodás színvonala ellenőrzésének egyik módja a termelőegység egyszerűsített tápanyagmérlegének időszakos elkészítése. Nitrogén esetében évente, foszfor és kálium esetében pedig legalább 5 évente célszerű az elmúlt időszakra vonatkozó (kumulált) tápanyagmérleget meghatározni. Az egyszerűsített mérleg beviteli oldalán szerepel a nitrogén, a foszfor (P 2 O 5 -ben kifejezve), a kálium (K 2 O-ban kifejezve) hatóanyag bevitel, melybe beleértendő a műtrágyákkal, szerves trágyákkal, hígtrágyával, szennyvízzel, szennyvíziszappal és nem veszélyes hulladékokkal, bevitt, valamint az előveteménynek a táblán maradó bemunkált melléktermékével bekerült tápanyag. Az egyszerűsített mérleg kivonási oldalán szerepel a nitrogén, a foszfor (P 2 O 5 -ben kifejezve), a kálium (K 2 O-ban kifejezve) hatóanyag kivonás, amely a betakarított és a tábláról lekerült fő illetve melléktermékkel történik. Az 5 év alatt bevitt és kivont hatóanyagok mérlegének segítségével állapíthatjuk meg, hogy a talajt tápanyagban gazdagítottuk, vagy talajzsarolás történt. 7. táblázatban a számítás segítéséhez közöljük a terméssel felvett átlagos tápanyagtartalmakat valamint a 8. táblázatban a szervestrágya hasznosulására vonatkozó irányszámokat. A szántóföldön termesztett növények fő- és melléktermékkel felvett N-, P-, K, Ca- és Mg tartalma. 16
7. táblázat Különböző növények terméssel felvett fajlagos tápanyagtartalma 1 Szántóföldi növények Növény N P 2 O 5 K 2 O CaO MgO kg/t Őszi búza 27 11 18 6 2 Rozs 27 12 26 8 2 Őszi árpa 27 10 26 10 3 Tavaszi árpa 23 9 21 8 2 Zab 28 12 29 6 2 Rizs 22 10 20 6 2 Kukorica 25 13 22 8 3 Szemes cirok 29 10 31 8 3 Szudánifű 4,5 1,2 3,5 1 0,5 Cukorcirok 4,2 1,4 3,2 1,5 0,5 Silókukorica 3,5 1,5 4,0 2,0 0,7 Cukorrépa 3,5 1,5 5,5 4,5 1,5 Burgonya 5 2 9 3 1 Borsó 50 17 35 32 6 Zöldborsó 19 5,6 15,2 10 2 Szója 62 37 51 42 9 Bab 55 25 40 38 8 Zöldbab 13 2,8 11,9 13 3 Lóbab 52 23 46 35 7 Fehér virágú csillagfürt 70 28 37 24 10 Sárga virágú csillagfürt 77 21 45 25 9 Lucernaszéna 27 7 15 45 3 Vöröshere 23 5 20 35 5 Napraforgó 41 30 70 24 12 Repce 55 35 43 50 10 Mustár 50 25 40 35 3 Olajlen 40 13 50 18 3 Rostlen 12 6 12 13 2 Kender 9 8 16 16 2 Seprűcirok 33 37 25 8 3 Egynyári szálas zöldtakarmány 2,5 1,2 3,5 1,1 0,6 Füveshere széna 18 5 20 30 4 Egyéb pillangós széna 20 5 15 34 5 Rét 17 6 18 10 7 Legelő 20 7 22 12 8 1 Forrás: Műtrágyázás irányelvei és üzemi számítási módszer MÉM-NAK 1979 17
Zöldségnövények fajlagos NPK tartalma a tervezett termésszint figyelembe vételével 2 Növény N P 2 O 5 K 2 O CaO MgO kg/t 1. Fejes saláta 4.0 1.8 5.0 2. Spenót 5.0 1.6 7.0 3. Sóska (4 évre) 4.8 1.5 6.8 4.a. Fejes káposzta-korai 3.15 1.2 3.9 4.b. Fejes káposzta-középkorai 3.5 1.3 4.3 4.c. Fejes káposzta-kései 3.85 1.4 4.7 5.a. Vöröskáposzta-középkorai 6.0 1.7 7.0 5.b. Vöröskáposzta-kései 6.6 1.9 7.7 6.a. Kelkáposzta-korai 3.6 1.8 4.5 6.b. Kelkáposzta-középkorai 4.0 2.0 5.0 6.c. Kelkáposzta-kései 4.4 2.2 5.5 7.a. Karfiol-korai 4.0 1.6 5.0 7.b. Karfiol-középkorai 4.0 1.6 5.0 7.c. Karfiol-kései 4.0 1.6 5.0 8. Brokkoli 4.1 1.6 6.0 9.a. Karalábé-korai 5.0 4.0 8.0 9.b. Karalábé-középkorai 5.0 4.0 8.0 9.c. Karalábé-kései 5.5 4.4 8.8 10. Bimbós kel 3.3 1.0 3.4 11. Étkezési paprika 2.4 0.9 3.5 12. Paradicsom 2.4 1.0 4.5 13. Csemege kukorica (csőtermés) 10.0 4.0 11.0 14. Gumós édeskömény 2.9 1.3 9.7 15. Uborka 3.0 1.5 4.0 16. Sárgadinnye 3.3 1.2 6.0 17. Görögdinnye 2.4 1.1 5.6 18. Spárgatök 3.7 0.9 4.0 19. Sütőtök 4.2 1.0 6.6 20. Spárga-halványító (15évre) 30 12 36 21. Fűszerpaprika (friss tömegre) 4.8 1.6 6.5 22. Cékla 4.3 1.5 8.0 23. Sárgarépa 4.3 1.8 6.0 24. Petrezselyem 5.0 2.4 6.0 25. Pasztinák 3.8 1.5 5.5 26. Zeller 6.5 2.5 8.0 27. Téli retek 6.0 3.0 5.0 28. Hónapos retek 5.0 2.0 5.0 29. Torma 6.0 2.4 10.2 30. Dughagyma 3.4 1.3 4.0 31. Vöröshagyma (dughagymáról) 3.8 1.2 4.2 32. Vöröshagyma (magról) 3.4 0.9 3.5 33. Fokhagyma 4.3 1.6 4.2 34. Póréhagyma 3.2 0.9 3.8 35. Korai burgonya 5.9 2.2 8.0 36. Zöldbab 12.0 4.0 13.0 37. Zöldborsó 16.0 5.6 15.2 2 Az a tervezett termésszint, amelyhez a szakirodalomban talált átlagos fajlagos tápelem-tartalmakat rendeltük. Átlagos fajlagos N P 2 O 5 K 2 O tartalmak. Forrás: Terbe, I., Csathó, P., Árendás, T., Németh, T., Marth, P., Cserni, I., Takácsné Hájos M., Kapitány, J., Kruppa, J., Barnóczki, A., Varga, I. Kappel, N. és Slezák, K. 2004: Új, költség- és környezetkímélő növénytáplálási szaktanácsadási rendszere szántóföldi zöldségnövényekre. Hajtatás, korai termesztés, XXX.évf.2004. 2.. 18
3 Különböző gyümölcsfajok tápanyagkivonása a terméshez tartozó fanövedék és levélzet beszámításával 100 kg termés a talajból kivon (kg) Növény N P2O5 K2O CaO MgO Alma 0,2 0,06 0,3 Körte 0,2 0,06 0,3 Kajszi 0,4 0,13 0,6 Őszibarack 0,3 0,16 0,9 Szilva 0,4 0,15 0,7 Cseresznye 0,5 0,14 0,6 Dió 1,1 0,27 1,7 Mandula 1,5 0,2 2,2 Gesztenye 1,4 0,21 0,8 8. táblázat: A közepes minőségű almostrágya átlagos tápanyag-szolgáltatása (kg/10 t) N P2O5 K2O első évben 18 20 40 második évben 12 15 20 Mezőgazdaság számokban 1989 2. A talajvédelem, tápanyaggazdákodás jogi szabályozása. A tápanyag-gazdálkodási tevékenység jogszabályilag önállóan nem szabályozott Magyarországon. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást megelőzően, a talajvédelmet érintő jogharmonizáció megtörtént. A tápanyag-gazdálkodási egyes részeit érintik a termőföldvédelemre, környezetvédelemre, és mezőgazdasági termelés támogatásának igénybevételére vonatkozó jogszabályok. 2.1. A földtörvény Magyarországon a termőföld védelméről az 1994. évi LV. törvény rendelkezik. A törvény megfogalmazásában a termőföldvédelem: a termőföld mennyiségének védelme (a továbbiakban: földvédelem) és a termőföld minőségének védelme (a továbbiakban: talajvédelem). A természeti erők és az emberi beavatkozások a talajt igen sokrétűen veszélyeztethetik annak fizikai, kémiai és biológiai károsodását idézhetik elő. A talajvédelem célja tehát, ezen káros folyamatok megelőzése, illetve mérséklése, továbbá a már bekövetkezett károk elhárítása. A mezőgazdaság tulajdoni- és termelési viszonyainak átalakulása szükségessé teszi a helyzetnek megfelelően az állam, a földhasználó, valamint a beruházó és üzemeltető talajvédelmi feladatainak és kötelezettségeinek a nemzetközi követelményeknek megfelelő pontos meghatározását. Mivel a talajt érő természeti és emberi eredetű káros hatások jelentős részének elhárítása a földhasználó erejét meghaladja, a termőföld termékenységének és minőségének megőrzésére irányuló tevékenységben az állam jelentős szerepvállalása is szükséges. Az államnak gondoskodnia kell a talajok minőségi állapotának folyamatos figyelemmel kíséréséről, a talajvédelem irányításáról, szervezéséről, ellenőrzéséről, valamint a talajvédő gazdálkodást ösztönző támogatási rendszer kialakításáról és működtetéséről. A termőföld minőségének védelmét megelőző jelleggel nagyrészt csak a termelési folyamatba épített talajvédő eljárásokkal, ellenőrzési rendszerrel lehet biztosítani, ezért a talajvédelem 3 A zöldség és gyümölcstermő növények tápanyagellátásának új rendszere. Fekete Z, 1971 19
felügyelet és irányítása a Környezetvédelmi és területfejlesztési Minisztérium közreműködése mellett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladata. A földhasználó alapvető kötelezettsége, hogy a termőföldet olyan módszerekkel művelje, amely az eredményes gazdálkodás mellett egyidejűleg a termőföld védelmét is szolgálja. Azokon a területeken, ahol a szakszerű gazdálkodás önmagában nem elégséges a káros folyamatok megelőzésére, vagy mérséklésére, ott csak megfelelő műszaki, kémiai vagy biológiai beavatkozások szakszerű alkalmazásával lehet a talaj védelmét biztosítani. Ezen talajvédelmi beavatkozások a talaj minőségét tartósan befolyásolják és speciális talajtani ismeretet igényelnek. Ezért a szükséges beavatkozásokat objektív talajvizsgálatokra alapozott talajtani szakvélemény készítésének kell megelőznie, amely a törvényben előírt esetekben a hatósági engedély vagy hozzájárulás szakmai alapját képezi. A talajvédelem szabályozása magában foglalja a talaj tápanyag-gazdálkodás kérdéseit is. Ennek értelmében a földhasználó köteles a termőhely ökológiai adottságaihoz igazodva a földhasznosítás, a termesztés technológia és talajvédelmi beavatkozások összehangolásán alapuló olyan talajvédő gazdálkodást folytatni, amely a külön jogszabályokban meghatározott természetvédelmi, környezetvédelmi, vízvédelmi, közegészségügyi és állategészségügyi követelményeket is figyelembe veszi. A savanyú vagy a savanyodásra hajlamos talajokon földhasználó köteles: nem savanyító hatású műtrágyákat, illetve szerves trágyát szükséges kijuttatni, vagy a savanyító hatású műtrágyát megfelelő mésztrágyázással kiegészíteni; a növények által kivont, a kilúgozás által eltávozott kalcium mennyiségének pótlására, továbbá a savanyító hatású légköri ülepedés semlegesítése céljából meszezést talajtani szakvélemény alapján kell végezni. A földhasználónak gondoskodnia kell a talaj humuszos termőrétegének megőrzéséről, szervesanyag-tartalmának fenntartásáról, továbbá a talaj tápanyagszolgáltatását és a termesztett növények tápanyagigényét figyelembe vevő - műtrágyák használata esetén - vizsgálatra alapozott környezetkímélő tápanyaggazdálkodás folytatásáról. 2.2. A Nitrát rendelet A a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. Rendelet több pontjában is érinti a talaj-tápanyaggazdálkodás kérdéseit. E rendelet az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvét a hazai jogrendszerbe illesztő rendelet. A rendelet célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben, továbbá a vizek meglévő nitrátszennyezettségének csökkentése. A rendelet hatálya a felszíni és felszín alatti vizekre (a továbbiakban együttesen: vizek), valamint ezzel összefüggésben a mezőgazdasági tevékenységekre és a mezőgazdasági tevékenységet folytatókra terjed ki. A rendelet által kerültek Magyarországon bevezetésre jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai (a rendelet 1.sz. melléklete) melyek betartása nitrátérzékeny területen kötelező, más területeken pedig ajánlott. A rendeletben meghatározott szempontok szerint kijelölt nitrátérzékeny területek településenkénti listáját a rendelet 2. melléklete tartalmazza. Magyarország területének körülbelül 44%-a nitrátérzékeny ez több mint 1500 települést érint. A jó mezőgazdasági gyakorlat tartalmazza a trágyakezelés és mezőgazdasági területekre való tápanyag kijuttatás szabályait, különös tekintettel a mennyiségi korlátozásra, trágyázási tilalmi időszakra, a trágya kijuttatására vonatkozó előírásokra lejtős területeken, fagyott, hóval borított és vízzel telített talajokon, valamint vizek közelében. 20
2.3. Mennyiségi korlátozás Mezőgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is. Almos trágya felhasználásakor a trágyavizsgálat nem kötelező, ebben az esetben a korábbi szervesanyag-vizsgálatok alapján számított átlagértékek használhatók, melyet az 9. táblázat tartalmaz. Törekedni kell azonban arra, hogy a nagy adagú szervestrágya kijuttatás esetén a kijuttatandó mennyiség meghatározása vizsgálati eredményeken alapuljon. 9. táblázat Szerves trágyák átlagos nitrogéntartalma Vizsgálat paraméter N-tartalom % (eredeti nedvességtartalomra számított) (Több évi laboratóriumi vizsgálati eredmények átlag értéke) 2.4. Trágyázási tilalmi időszakok Szervestrágya típus Szarvasmarha Sertés Juh Baromfi Vegyes 0,5 0,6 0,7 1,0 0,8 Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, így trágyalé, hígtrágya, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre, amennyiben oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti időszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap). 2.5. Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni. 2.6. Trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon Nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. Az összefüggő hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja. Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthető a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására. Vízzel telített a vízkapacitásig telített talaj, mely nem képes további víz felvételére. 2.7. A trágyázás szabályai a vizek környezetében Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védőtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor. 21
2.8. Ideiglenes trágyatárolás Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén legfeljebb 2 hónap időtartamra olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, felszíni víz nincs 100 m-en belül. Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén. 2.9. Silótakarmányok tárolása A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket. 2.10. Mezőgazdasági területek trágyázásának szabályai A trágyakijuttatás során alapvető követelmény, hogy a nitrátkimosódás a lehető legkisebb legyen. Szakszerű a trágyázás, ha a talaj tulajdonságainak, tápanyag-ellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény helyesen megválasztott termésszintjéhez tartozó tápanyagigénynek megfelelő adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyagtartalmának ismeretében történik. A trágyázást pontos adagban és egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek karbantartásáról rendszeresen gondoskodni kell. 2.11. Hígtrágya hasznosítása Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya menynyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalma hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe. A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található. A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak. 2.12. Istállótrágya felhasználása Az istállótrágya kijuttatásának jellemző ideje augusztus-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet. Istállótrágyát, egyéb szerves tárgyát elsősorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsősorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmánynövények és a repce tartozik ide. A kijuttatott istállótrágyát lehetőleg azonnal, de legfeljebb 14 napon belül a talaj felső szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetőleg a tél beállta előtt a trágyatároló kiürüljön. Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb. 22
2.13. Műtrágyázás szabályai Műtrágyát talajvizsgálatokra alapozott számítások alapján lehet felhasználni. A talaj tápanyagvizsgálatát legalább 5 évente, gyepek esetében legalább 10 évente kell elvégeztetni. A gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos műtrágyaadag számításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyagellátottságát, a növény tápanyagigényét, az elővetemény hatását és a korábban kijuttatott szerves trágya nitrogénigény csökkentő hatását. Nitrogén műtrágyát akkor kell adagolni, amikor a növény legjobban képes azt hasznosítani. Ősszel csak akkor lehet kiadni, ha a területen levő növény hasznosítani tudja. 2.14. Szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. Rendelet is érinti a talaj-tápanyaggazdálkodás egyes kérdéseit. Ez a rendelet A környezet, és különösen a talaj védelméről a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásával kapcsolatban című 86/278/EGK tanácsi irányelvének jogharmonizációjaként született. A rendelet értelmében mezőgazdasági területen csak kezelt szennyvíziszap és tisztított szennyvíz használható fel. A szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása engedélyhez kötött tevékenység, amit talajtani szakvélemény alapján a közegészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi és vízügyi szakhatóság, valamint a települési - fővárosban a fővárosi - önkormányzat jegyzőjének hozzájárulásával az illetékes növény- és talajvédelmi szolgálat határozatban engedélyezhet, ha a kérelem megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek. A szennyvíz, szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását megalapozó talajtani szakvélemény elkészítésének során meg kell határozni többek között: a tervezett mezőgazdasági terület talajának és talajvizének tulajdonságait, a mezőgazdasági felhasználás előtt a kijuttatandó szennyvíz vagy szennyvíziszap minőségi jellemzőit. A szennyvíz vagy szennyvíziszap és a talaj tulajdonságainak és a termesztendő növény igényének figyelembe vételével kerül meghatározásra az adott területre kijuttatható szennyvíz és szennyvíziszap mennyisége. Szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása során az alábbi előírásokat is figyelembe kell venni: Szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása tilos a zöldségnövények és a talajjal érintkező gyümölcsök termesztése esetében a termesztés évében, valamint az azt megelőző évben. Termő szőlő és bogyósgyümölcs-, valamint intenzív, alacsony törzsű gyümölcsültetvényekben szennyvizet és szennyvíziszapot csak a vegetációs időn kívül lehet felhasználni. Hagyományos művelésű magas törzsű gyümölcsfák esetében a kijuttatás és a betakarítás között legalább hat hét várakozási idő szükséges. Szántóföldi növények termesztésére, valamint takarmánytermesztésre használt területen szennyvíziszap csak a betakarítás és a következő vetés közötti időszakban használható fel. A talaj szennyvízzel történő öntözése megengedhető a szántóföldi növények esetében a vegetációs időn belül is, de a kijuttatás befejezésétől a betakarításig legalább három hét várakozási időt kell betartani. A rendelet részletezi azon talajtulajdonságokat, amelyek megléte esetén szennyvíz, szennyvíziszap nem használható fel. Ilyen tulajdonságok: toxikus elemekkel való szennyezettség, 23
erősen savanyú ph sekély termőréteg szélsőséges mechanikai összetétel vízzel telítettség meredek lejtő A rendelet egyéb felhasználási tilalmakat is tartalmaz: Tilos a szennyvíz vagy szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása, ha azokban a mérgező (toxikus) elemek vagy károsanyagok koncentrációja meghaladja a rendeletben megadott határértékeket. Tilos a szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása védett természeti területen, ott, ahol ökológiai gazdálkodást folytatnak, a rét és legelő művelési ágban hasznosított mezőgazdasági területen, felszíni vizek parti sávjában, hullámtereken, vízjárta területeken, valamint ott, ahol a felszínen karsztos képződmények találhatók. A szennyvíz, illetve szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során úgy kell eljárni, hogy az ne eredményezzen a talajban és a felszín alatti vízben a 10/2000 (VI. 2.) KöM- EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben meghatározott szennyezettségi határértéknél kedvezőtlenebb állapotot. 2.15. Tápanyaggazdákodás ökológiai gazdálkodás esetén Az Európai Unióhoz való csatlakozástól kezdődően az ökológiai gazdálkodást az ökológoiai gazdálkodásról és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek vonatkozó jelöléséről szóló 2092/1991/EGK rendelet szabályozza. E rendelet többek közt a tápanyaggazdálkodásra vonatkozó szabályokat is tartalmaz. A talaj termékenységét és biológiai aktivitását elsősorban hüvelyesek, zöldtrágya, vagy mélyen gyökerező többéves növények termesztésével és az ökológiai gazdálkodás követelményeinek megfelelő üzemből származó szervesanyag (komposztált vagy nem komposztált) felhasználásával lehetséges. Csak olyan üzemből származó istállótrágya, vagy egyéb állattartásból származó melléktermék használható fel, amely megfelel az ökológiai állattartás hazai szabályozásának. Szerves és ásványi trágyák csak olyan mértékben használhatók fel, amennyiben a vetésforgóban termelt növény tápanyagigényének kielégítése megkívánja. A rendelet II. melléklete tételesen felsorolja az ökológiai gazdálkodásban felhasználható anyagok körét. Ezt a mellékletet az alábbi rendeletek módosították: - a Bizottság 2381/1994/EK rendelete; - a Bizottság 1488/1997/EK rendelete; - a Bizottság 1073/2000/EK rendelete; - a Bizottság 436/2001/EK rendelete; A módosítások a felhasználható anyagok körének szigorítását és az egyes anyagok összetételére, valamint felhasználására vonatkozó követelmények megállapítását tartalmazza. Amenynyiben ezen anyagok felhasználása, forgalmazása Magyarországon engedélyhez kötött, úgy természetesen meg kell felelnie a hazai jogszabályokban előírt követelményeknek is. Az ökológiai gazdálkodás folytatásakor elengedhetetlen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által bejegyzett minősítő szervezet által lefolytatott ellenőrzés és tanúsítás. A szakszerű tápanyaggazdálkodás tervezéséhez érdemes az FVM által bejegyzett, ökológiai gazdálkodással is foglalkozó szaktanácsadók segítségét igénybe venni. 2.16. A támogatásokhoz kapcsolódó tápanyaggazdálkodási előírások Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról szóló 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 24