Dunántúli Dolg. Terni, tud. Sorozat 6 63-69 Pécs, 1992 A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Psocoptera együttesének vizsgálata SZIRÁKI György SZLRÁKI, György: A survey of the Psocoptera of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. Abstract. In the years 1990 and 199 Î twenty five Psocoptera species were collected in the Béda - Karapancsa landscape protection area. About half of them (13 species) lives almost everywhere in the arboreal territories of Europe, or even of larger areas. Other five species are hygrophilous, three ones prefer the habitats of cooler climate, while other three species are thermophilous. The occurence of Ectopsocopsis cryptomeriae, Neopsocopsis hirticornis and Trichadenotecnum innupium is remarkable in particular. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben a 4 alkalommal lefolytatott, és összesen 16 gyűjtőnapot kitevő vizsgálataink során igyekeztünk minél teljesebb képet kapni a területen található, természeteshez közeli állapotú (vagy legalább természetes elemeket is tartalmazó) szárazföldi élőhelyek Psocoptera faunájáról. A gyűjtés módszere a lombkorona szint földről elérhető részének, illetve a cserjeszintnek a kopogtatása és hálózása volt, kiegészítve a magaskórós társulások fűhálözásával. Ha a gyűjtés ettől eltérő módon történt (egyelésel, lámpázással), úgy azt külön feltüntettük. A vizsgálati helyszínek (1. ábra) az alábbiak voltak: Kölked, a szivattyútelep melletti bokorfüzes (Kla) Kölked, a szivattyútelep melletti öreg füzes (Klb) Kölked, Szúnyog-sziget: tölgy-kőris-szil liget (K2) Kölked, Szúnyog-sziget: nyár-fűz liget (КЗ) Kölked, Felső-Béda: tölgy-kőris-szil liget, ültetett platán fákkal: (K4) Kölked, Felső-Béda: fehérfűz-sor (K5) Kölked, Alsó-Béda: tölgyes (K6) Kölked, Alsó-Béda: nyár-fűz liget (K7) Kölked, Külső-Béda: tölgy-kőris-szil liget (K8) Kölked, Külső-Béda: fehérfűz-sor: (K9) Kölked, Boki-erdő: nyár-fűz liget (K10) Kölked, dunaligeti zátony: bokorfűzes (KII) Kölked, dunaligeti névtelen sziget: nyár-fűz liget (K12) Kölked, Dunaliget: nyár-fűz läget (K13) Homorúd, Vesszős-hát: nyár-fűz liget (Hl) Homorúd, Árok-erdő: tölgy-kőris-szil liget (H2) Homorúd, Kormos-erdő: tölgy-kőris-szil liget (H3) Homorúd, Nagy-Glibovica: nyár-fűz liget (H4) Homorúd, Ráska és a Fekete-víz közti erdő: tölgy-kőris-szil liget (H5) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Fekete-erdő, Ó-Duna ÉNY-i part: tölgy-kőris-szil liget (HBla) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Fekete-erdő, Ó-Dunától DK-re: magaskóros társulással szegélyezett tölgy-kőris-szil liget (HBlb) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Karapancsai-erdő: száraz tölgyes (HB2a) 63
Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Karapancsai-erdő: magaskórós társulásokkal kísért tölgy-kőrisszil liget (HB2b) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Szarvas-tanya: gyertyános-tölgyes (HB3) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Szarvas-tanya: tölgy-kőris-szil liget (HB4) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Sziget-erdő: magaskórós társulással kísért, erősen ritkított tölgykőris-szil liget (HB5) Hercegszántó-Budzsák (Karapancsa), Keskeny-erdő: tölgy-kőris-szil liget (HB6) A gyűjtött fajok ismertetésénél a gyűjtő neve csak akkor szerepel, ha nem azonos a szerzővel. A lelőhely adatok mellett szereplő szám az adott helyen és időben gyűjtött példányok számát jelenti. 1. ábra: Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Psocoptera együttesének vizsgálati helyszínei. (A jelölések magyarázata a szöveges részben.) Liposcelidae A gyűjtött fajok ismertetése Liposcelis silvarum (Kolbe, 1888) - K4: 1990. VIII. 28. (15), platán kéregpikkelyek alól egyelve. - A Palaearktisz nagy részén elterjedt faj, de rejtett életmódja miatt viszonylag ritkán kerül elő. 64
Caeciliidae Caecilius fuscopterus (Latreille, 1799) - KIO: 1990. VIII. 29. (1); K13: 1990.X.9-10. (2); HI: 1991. IX. 19. (2); H2: 1991. IX. 19. (1), 1991. IX. 20. (3); HB5: 1991. IX. 17. (1). - A nedves mikroklímájú élőhelyekre jellemző, palaearktikus faj. Caecilius flavidus (Stephens, 1836) - КЗ: 1990. VIII. 30. (1); K4: 1990. VIII. 27-28. (3); K7: 1990. VIII. 28.(1); KIO: 1990. VII. 29. (2); К13: 1990. X. 9-10. (3); Hl: 1991. IX. 19. (10), 1991. ГХ. 20. (9); H2: 1991. IX. 19. (2), 1991. ГХ. 20. (9); Н5: 1991. IX. 18. (6); HBla: 1991. IX. 17.(2); НВ2Ь: 1990. X. 9. (1); НВЗ: 1991. VI. 6. (1); НВ6: 1991. ГХ. 17. (2). - A Palaearktikum erdő zónájában él, igen gyakori, euryök. Caecilius burmeisteri Brauer, 1876 - Кб: 1990. VIII. 28. (1); K7: 1990. VIII. 28. (1); HB2b: 1990. X. 9. (2). - Európai elterjedésű, de Magyarországon csak néhány helyről ismert. Caecilius atricornis McLachlan, 1869 - Hl: 1991. ГХ. 19. (1). - Kifejezetten higrofil faj. Európai elterjedésű, de Magyarországon csak a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetből és Bátorligetről ismert (S23RÁKI 1992). Stenopsocidae Stenopsocus immaculatus (Stephens, 1836) - Kla: 1990. VIII. 30. (1); КЗ: 1990. VIII. 30. (2); K4: 1990. VIII. 27-28. (2), 1990. VIII. 29. (5); K5: 1990. VIII. 29. (1); K10: 1990. VIII. 29. (10); K13: 1990. X. 9-10. (5); Hl: 1991. IX. 19. (16), 1991. IX. 20. (19); H4: 1991. ГХ. 18. (2); H5: 1991. IX. 18. (1); HB2b: 1990. X. 9. (2). - A Palaearktikum jelentős részén él, a hűvösebb mikroklímájú élőhelyeken tömeges. Stenopsocus stigmaticus (Imhoff et Labram, 1846) KU: 1991. IX. 19. (1); K13: 1990. X. 9-10. (4), 1991. IX. 19.(1); Hl: 1991. ГХ. 19. (1), 1991. IX. 20. (2). - Európai elterjedésű faj, de viszonylag ritka. Magyarországon korábban csak hegyvidéki lelőhelyeken találták. Graphopsocus cruciatus (Linnaeus, 1768) - НВЗ: 1991. VI. 6. (1). - Holarktikus faj, Magyarországon is meglehetősen gyakori. Lachesillidae Lachesilla quercus (Kolbe, 1880) - HB4: 1991. ГХ. 17. (1). - A Palaearktikum jelentős részén elterjedt, mérsékelten gyakori. Lachesilla pedicularia (Linnaeus, 1758) - K4: 1990. VIII. 29. (3); K9: 1990. VIII. 29. (3); HBlb: 1991. IX. 17. (1). - Igen gyakori kozmopolita faj. Ectopsocidae Ectopsocopsis cryptomeriae (Enderlein, 1907) - HBlb: 1990. X. 9. (1). - Európában szabadföldi körülmények között eddig csak Horvátországban (GÜNTHER és KALINOVIC 1975, 1977) és Dél-Svájcban (LlENHARD 1978) gyűjtötték. A romániai előfordulására vonatkozó adatok (BECHET 1972) téves határozáson alapultak (Bechet személyes közlés, GÜNTHER és KALINOVIC 1977). Ectopsocus briggsi McLachlan, 1899 - K6: 1990. VIII. 28. (1); K7: 1990. VIII. 28. (5); HB2b: 1990. X. 9. (3); HB4: 1991. IX. 17. (1). - Kozmopolita, de sehol sem gyakori; főként nedves mikroklímájú élőhelyekről ismert. Magyarországon a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzeten kívül Bátorligeten sikerült gyűjteni. Ectopsocus meridionalis Ribaga, 1904 - Kla: 1990. VIII. 30. (2); КЗ: 1990. VIII. 30.(4); K4: 1990. VIII. 27-28. (1); K13: 1990. X. 9-10. (6); НВЗ: 1991. VI. 6. (3). - Kozmopolita, de melegkedvelő. (A kontinensek hűvösebb éghajlata területein szabadföldi körülmények között nem fordul elő.) Peripsocidae Peripsocus phaeopternus (Stephens, 1836) - K9: 1990. VIII. 29.(1): H5: 1991. IX. 18 (1). - A Palaearktikum erdőzónájában élő gyakori faj. Peripsocus didymus Roesler, 1939 - K12: 1991. IX. 19. (2); Hl: 1991. IX. 19. (1). - A Holarktisz erdő zónájában él, főként hűvösebb élőhelyeken. Viszonylag ritka: Magyarországon a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzeten kívül az Aggteleki Nemzeti Parkból ismerjük. Peripsocus alboguttatus (Dalman, 1823) Kla: 1990. VIII. 30. (1); КЗ: 1990. VIII. 30. (2); K4: 1990. VIII. 27-28. (10), 1990. VIII. 29. (3); K5: 1990. VIII. 29. (5); K7: 1990. VIII. 28. (3); K10: 1990. VIII. 29. (12); 65
K12: 1991. К. 19. (2); К13: 1990. X. 9-10. (2); Hl: 1991. IX. 19. (1); Н2: 1991. IX. 19. (1), 1991. Di. 20. (10); HBla: 1991. Di. 17. (1); HB3:1991. VI. 6. (1); HB5: 1991. DC. 17. (1). - A Holarktisz erdőzónájában él, gyakori. Peripsocus subfasciatus (Rambur, 1842) - K10:1990. VIII. 29. (4); Hl : 1991. IX. 19. (2); HB4:1991. Dí. 17. (1). - A Palaearktisz jelentós részén elterjedt, nedvességkedvelő. Az előző fajnál jóval ritkább. Psocidae Blaste conspurcata (Rambur, 1842) - Klb: 1990. VIII. 30. (1); K12: 1991. DC. 19. (3). - Európai elterjdésű, de nem gyakori. A fokozottabban felmelegedő élőhelyeken fordul elő. Neopsocopsis hirticornis (Reuter, 1893) - Hl: 1991. VI. 5.(1). - A Palaearktikum számottevő részén előforduló, de Közép-Európában rendkívül ritka faj; a Kárpát-medencében csak Bátorligetről és a Béda- Karapancsa Tájvédelmi Körzetből ismert. Kifejezetten higrofil. Psococerastic gibbosa (Sulzer, 1776) - Kla: 1990. VIII. 30. (2); КЗ: 1990. VIII. 30. (2); K4: 1990. VIII. 27-28. (10); K5: 1990. VIII. 29. (2); K7: 1990. VIII. 28. (4); K10: 1990. VIII. 29. (1); Hl: 1991. DC. 19. (1); H2:1991. IX. 19. (1); H3:1991. IX. 18. (1); H4: 1991. IX. 18.(3); H5:1991. DC. 18. (1). - A Palaearktikum erdőzónájában él. Főként a nedvesebb mikroklímája élőhelyeken gyakori. Metylophorus nebutosus (Stephens, 1836) - Kla: 1990. VIII. 30. (2); КЗ: 1990. VIII. 30. (2); K4: 1990. VIII. 27-28. (3), 1990. VIII. 29. (1); K5: 1990. VIII. 29. (4); Кб: 1990. VIII. 28. (2); K7: 1990. VIII. 28. (2); K7:1990. VIII. 28. (1); К8:1990. DC. 20. (1), lámpázás, leg: Uherkovich Á.; K10: 1990. VIII. 29. (5); K12: 1991. DC. 19. (2); HI: 1991. DC. 19. (1), 1991. IX. 20. (1); H2: 1991. DC.19. (3), 1991. IX.20. (1); H3:1991. DC. 18. (1); H4: 1991. DC. 18. (3); H5: 1991. IX. 18. (1); HB4: 1991. DC. 17. (3). Európa nagy részén, és az orientális régió északi terrületein él; gyakori. Loensia varíegata (Latreille, 1799) - K13: 1990. X. 9-10. (1). - Európai elterjedésű, de Magyarországon ritka. Loensia pearmani Kimmins, 1941 - HB2a: 1990. X. 9. (1) - Európa jelentős részén előfordul, de sehol sem gyakori. Trichadenotecmm május (Kolbe, 1880) - K2: 1990. VIII.30. (2); K13:1990. X. 9-10. (1); Hl: 1991. DC.19. (1), 1991. DC. 20. (2); H3: 1991. DC. 18. (1); H4: 1991. IX. 18. (1); HBlb: 1990. X.9. (1). - Gyakori, európai elterjedésű faj. Trichadenotecmm innuptum Betz, 1983 - H2: 1991. DC. 19. (1). - Holarktikus elterjedésűnek tekinthető, de rendkívülritkafaj. Faunisztikai értékelés A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben a két gyűjtési szezon során talált 25 Psocoptera faj fele gyakori vagy igen gyakori, és meglehetősen tág ökológiai valenciájú faj. A fajok másik része ugyanakkorritkasága,vagy a környezettel szemben támasztott sajátos igénye, illetve faunatörténeti jelentősége miatt több figyelmet érdemel. (Ez utóbbiak közül is a legfontosabbak lelőhelyeit szemlélteti a 2. ábra.) A gyűjtött anyagból 5 faj (Caecilius fuscopterus, C. atricornis, Ectopsocus briggsi, Peripsocus subfasciatus és Neopsocopsis hirticornis) kifejezetten higrofil, így ezeknek tipikus előfordulási helyük az ártéri erdő. Az itt felsorolt öt fajból három a tájvédelmi körzeten kívül csak Bátorligetről ismert Magyarországon. Közülük is ki kell emleni л Neopsocopsis hirticornist. Ez a faj él Finnországban, általánosan elterjedt Kelet- Európában és gyakorinak látszik ÉK-Ázsiában is (VISNJAKOVA 1986), viszont Közép- Európában igen ritka (pl. a Psocoptera rend szempontjából is alaposan feltárt Németországból is csak a közelmúltban sikerült kimutatni (GÜNTHER 1991)). Ugyanakkor Európa déli területein is előfordul, és ott napsütötte, erősen felmelegedő élőhelyeken találták meg (LIENHARD 1977). Ennek alapján úgy tűnik, hogy a N. hirticornis északi és déli populációinak ökológiai igényei nagyon különbözőek. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi 66
Körzetben a fajt a nedves mikroklímája Homorúd, vesszős-háti nyár - fűz ligetben gyűjtöttük, más, hűvös klímájú területekre jellemző-, illetve higrofil fajokkal együtt. Következésképpen az itteni populáció - a bátorligetihez hasonlóan (SziRÁKl 1991) - az északi (és keleti) populációkkal azonos ökológiai rasszhoz tartozhat, és szibériai faunaelemnek tekinthető. Az ártéri erdők faunájának szokásos szinező elemei a hűvösebb klímát kedvelő, Magyarországon inkább a középhegységre jellemző fajok. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben három Psocoptera (Loensia variegata, Stenopsocus stigmaticus, Peripsocus didymus) tekinthetők ilyennek. A tájvédelmi körzet földrajzi helyzete (az ország déli határánál való elhelyezke dése) is rányomja bélyegét az itteni Psocoptera együttes faji összetételére: az alapvetően nedves, hűvös mikroklimatikus hatások ellenére három délies elterjedésű, melegkedvelő faj (Ectopsocopsis cryptomeriae, Ectopsocus meridionalis, Blaste conspurcata) is előfordul. Ezek közül külön figyelmet érdemel az E. cryptomeriae, amely nagy areálján belül elsősorban a palaeotrópusi régióban gyakori (LIENHARD 1978). Európában csak a fentebb már említett két körzetből került elő szabadföldön. Még egy viszonylag "közeli" szabadföldi lelőhelye ismeretes - de már Ázsiából: ez Szocsi. 2. ábra: A faunisztikai és természetvédelmi szempontból jelentős Psocoptera fajok lelőhelyei a BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzetben. 67
A faj rendkívüli ritkasága miatt kiemelkedően fontos a Trichadenotecnum innuptum előfordulása a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben. Ezt a Psocoptera fajt nemrég írták le az Amerikai Egyesült Államokból (Indiana és Michigan államból) (BETZ 1983), majd megtalálták Svájcban (LIENHARD 1986a) és Magyarországon, Zamárdiban (LlENHARD 1986b) is. Természtvédelmi vonatkozások Védett Psocoptera nincsen, de e csoportritkafajai természeti értékek. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben a rend viszonylag kicsiny fajszámához képest meglepően sok a ritka faj. Ez részben a terület sajátos mikroklimatikus adottságainak, részben földrajzi helyzetének köszönhető, valamint annak, hogy számottevő nagyságú területen összefüggően maradtak meg a természeteshez közeli állapotú, vagy legalább is a természetes vegetáció elemeit jelentős mértékben tartalmazó ártéri erdők. A rovarfauna értékeinek biztonságos megőrzéséhez szükség van a tájvédelmi körzet egésznek védelmére. Ugyanakkor érdemes külön is kiemelni a Homorúd község határában lévő Vesszős-hátat, ahol a figyelmet érdemlő fajok közül több is (Caecilius atricornis, Stenopsocus stigmaticus, Peripsocus didymus és Neopsocopsis hirtieornis) előfordul ugyanazon a helyen. Végezetül: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetet a maga nemében egyedülállóvá teszi a három kiemelkedő faunisztikai értékű Psocoptera faj, az Ectopsocopsis cryptomeriae, Neopsocopsis hirtieornis és Trichadenotecnum innuptum itteni együttes előfordulása. Irodalom BECHET, I. 1972. Noi contribuai la cunsastrea psocopterelor din Romania. - Stud. Univ. Babes-Bolyai, Ser. Biol. 1972: 113-114. BETZ, B.W. 1983. Systematics of the Trichadenotecnum alexanderae species complex (Psocoptera: Psocidae) based on an investigation of modes of reproduction and morphology. - Can. Ent. 115: 1329-1354. GÜNTER, К. К. 1991. Neopsocopsis hirticaomis (Reuter, 1893), neu für die Psocoptera-Fauna Deutschlands (Insecta, Psocoptera: Psocidae). - Faun. Abhandl. Steatl. Mus. Tierkunde Dresden 18: 59.64. GÜNTHER, K. K., KALINOVIC, I. 1975. Ectopsocopsis cryptomeriae (Enderlein, 1907) eine bemerkenswerte Art der Psocoptera-Fauna Jugoslawiens. - Dtsch. Ent. Z., N.F. 22: 351-357. GÜNTHER, K. K., KALINOVIC, I. 1977. Beitrage zur Kenntnis der Psocoptera-Fauna Jugoslawiens. - Mitt. Zool. Mus. Berlin 53: 307-323. LlENHARD, С 1977. Die Psocopteren des Schweizerischen Nationalparks und seiner Umgebung (Insecta: Psocoptera). - Ergebnisse der wissenschaftlichen Untersuchungen im Schweizerischen Nationalpark 14: 417-551. LlENHARD, C. 1978. Ectopsocopsis cryptomeriae (Enderlein, 1907) neu für die Schweiz (Psocoptera, Ectopsocidae). - Mitteil. Ent. Ges. Basel. N. F. 28: 6-7. LlENHARD, C. 1986a. Etudes préliminaires pour une faune des Psocoptéres de la région ouest-paléarctique. III. Contribution a la connaissance de la famille des Psocidae (Insecta: Psocoptera). - Rev. Suisse Zool. 93: 297-328. LlENHARD, C. 1986b. Beitrag zur Kenntnis der Psocopteren-Fauna Ungarns (Insecta). - Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 78: 73-78. 68
S23RÁKI, GY. 1991. A survey of the Psocoptera of the Bátorliget nature reserves. - In: Mahunka, S. (ed.) The Bátorliget nature reserves - after forty years, 1990: 319-322. SZTRÁKI GY. 1992. Magyarország faunájára új Psocoptera fajok. - Folia Ent. Hung. 52: 235-236. VlSNJAKOVA, V.N. 1986. Psocoptera. - In: Ler, P. A. (ed.) Opredelitel naszekomiih Dalnego Vosztoka. I.-Nauka, Leningrád: 323-357. A survey of the Psocoptera of the Béda-Karapancsa landscape-protection area György SZIRÁKI Twenty five Psocoptera species were collected in the Béda-Karapancsa landscapeprotection area, mostly in poplar-willow and in oak-ash-elm gallery forests. Thirteen species of the identiified psocids are ubiqusts, and live almost everywhere in the arboreal territories of Europe, or even of large areas. Other five psocids (Caecilius fuscopterus, C. atricornis, Ectopsocus briggsi, Peripsocus subfasciatus and Neopsocopsis hirticornis) are definitely hygrophilous, three Psocoptera species (Loensia variegata, Stenopsocus stigmaticus and Peripsocus didymus) first of all prefer the cooler territories of hills and mountains in Hungary, while other three psocids (Ectopsocopsis cryptomeriae, Ectopsocus meridionalis, Blaste conspurcata ) are thermophilous. The habitat where Neopsocopsis hirticornis was found, has a wet microclimate. Consequently - in respect of ecological demands - the present population belongs to the northern (and eastern) populations (to a presumable ecological race) of this species (SZIRÁKI 1991). Coexistence of three very remarkable psocids (Ectopsocopsis cryptomeriae, Neopsocopsis hirticornis and Trichadenotecnum innuptum) represents a considerable value of the examined landscape-protection are. Author's address: Dr. György S23RÁKI H-1431 Budapest P. О. Box 137 Hungarian Natural History Museum 69