Kamara-Lakmé Delibes "Lakmé" című operájának bemutatója a budapesti FUGA Építészeti Központban. Az operaházi Májusünnepre, Renée Flemingre és a többi nemzetközi sztárra várva meglehetősen észrevétlenül zajlott le Budapesten egy bemutató: Delibes Lakmé című operájának premierje május 1-én a FUGA Építészeti Központban. A Lakmét 1883-ban mutatták be először Párizsban (Magyarországon pedig négy évvel később, 1887-ben). A francia romantika kiváló kompozíciója egzotikus helyszínen, a 19. századi Indiában játszódik, és az angol-indiai ellentét témája köré rajzolja fel Lakmé szerelmi drámáját. Izgalmas operáról van szó, de a darab mégsem lett az operaházak repertoárjának állandó része. Többnyire egy-egy híres koloratúrszoprán kedvéért állították színpadra vagy rögzítették lemezre. Már maga Delibes is elsősorban Marie van Zandt koloratúrszopránnak írta a művet, és természetesen az amerikai énekeső lépett fel az ősbemutatón is (Gerard szerepét a kor híres francia tenoristája, Jean-Alexandre Talazac énekelte). A későbbi híres Lakmék közül a II. világháború előtti évekből Lily Pons, az 1970/80-as évekből Joan Sutherland nevét kell elsősorban megemlíteni, napjainkban pedig Natalie Dessay énekli a legnagyobb sikerrel a szerepet.
Hertelendy Rita (Lakmé) A Lakmé zenéje kapcsán a gazdag, színes hangszerelést és a dallamosságot szokták elsősorban kiemelni, de igazán csak a mű két jelenete vált slágerré: Lakmé "Csengettyűáriája" ("Où va la jeune Hindoue") és a "Virág-kettős" ("Sous le dôme épais"). Arról azonban, hogy a mű sokkal több ennél, a mostani előadás kapcsán is meggyőződhettek az érdeklődők. Az operát ezúttal zenekar, kórus és egzotikus díszletek nélkül, lerövidítve, kamarajelleggel vitte színpadra a rendező. Az előadás a FUGA Építészeti Központ nagy méretű termében, kis létszámú hallgatóság előtt zajlott magyar nyelven, zongorakísérettel. Anger Ferenc az elmúlt években több opera rendezésével is felhívta magára a figyelmet. (Ezek közül kettőt láttam: a Rossini: Ory grófját, ami nagyon tetszett és a Liszt: Don Sanchet, ami viszont kevésbé.) "Anger Ferenc kockáztatott..." Anger Ferenc a mostani Lakméelőadás esetében kockáztatott. Épp azoktól a látványos elemektől - nagyzenekari hangzás, kórus-jelenetek, balett, színpompás, egzotikus díszletek - fosztotta meg a művet, amelyek révén a Lakmé színrevitele könnyű siker lehetett volna. Kitűnő érzékre vall, hogy a rendező (feltételezem, hogy az ő ötlete volt) meglátta a műben a kamaraopera lehetőségét, azt hogy így, "lecsupaszítva" is hatásos lehet az előadás, sőt: bizonyos szempontból így tűnnek elő a zene és a dráma igazi értékei.
Csiki Gábor (Gerald) Annak, hogy Anger Ferenc ebben a formában vitte színpadra a művet, többféle oka lehet. Egyrészt talán meg akarta mutatni, hogy így is lehet: azaz sok pénz, nagy létszámú előadó és nagyszínpad nélkül. A másik a már említett ok lehetett: bemutatni, hogy a Lakmé nem csak a két ismert sláger miatt remek opera. Bármi volt is az ok, a rendező sikerrel járt. A Lakmét szokták szentimentálisnak, érzelgősnek is titulálni, de most ez sem éreztem; a szereplők érzelmei és indulatai, maga a dráma is hiteles és hihető volt. (Hogy mennyire komolyan vették az előadók a produkciót, már abból is látszik, hogy külön honlapot is szenteltek neki, lásd itt: Lakmé.) Szellemes és ironikus volt az angolok bemutatása: emlékezetes marad a kép, ahogy szenvtelenül, cinikusan állnak, beszélgetnek és folyamatosan teáznak (a "Csengettyűária" alatt a csengőhangok helyett a csészét ütögetik a kiskanalakkal).
Magyari Eszter (Rose), Bakó Antal (Frederick), Bócz Annamária (Mrs. Bentson) és Németh Mónika (Ellen) A szinte már dacosan leegyszerűsített díszletek esetében azonban talán kissé át is estek a ló túloldalára. Ennél azért több ötlet is lehetett volna a "színpadon", amely alapvetően a terem négy oszlopának kihasználására épült, további díszlet gyanánt pedig a mennyezetről lelógó, sűrűn elhelyezett színes papírcsíkokat használtak (az egzotikus környezetet, az őserdőt érzékeltetve ezzel). Az előadás elején rövid bevezetőjében Anger Ferenc elmondta, hogy ugyanakkor nagy gondot fordítottak a hiteles jelmezek beszerzésére (az Operaházból és egy budapesti indiai boltból). Akkor viszont kevésbé érthető, miért volt egyes énekeseken tornacipő, a ruha alatt pedig farmer. De mindez másodlagos a produkció erényeihez képest. A mű címszerepe az operairodalom "nagy" szoprán szerepei közé tartozik. "Hertelendy Rita kiválóan énekelt..." Lakmé szólamának egy része lírai hangot kíván, míg más jelenetek tökéletes koloratúrtechnikát igényelnek az énekesnő részéről. A Lakmét ezen az estén éneklő Hertelendy Rita kiválóan énekelt. A "Csengettyűária" magas koloratúrái semmiféle gondot nem jelentettek számára. A hangja kiválóan illik a szerephez, és ami még kiemelendő: Hertelendy Rita nagyon komolyan vette a szerepét, igazi átéléssel énekelt (ez egyébként valamennyi szereplőről elmondható). Színészi játéka elismerésre méltó, Lakméja büszke volt és fájdalommal teli.
Igen meggyőző produkciót láthattunk és hallhattunk a Geraldot éneklő Csiki Gábortól is. A hang kissé nyers, de a tenorista jól bírta a szólam nehézségeit (egyáltalán nem könnyű szerep!), erős színpadi jelenlétével pedig az esetleges hangi hiányosságokért is messzemenően kárpótolt minket. A Lakméhoz képest felületesebb érzelemvilággal rendelkező Gerald tudott könnyed és szenvtelen is lenni, ugyanakkor a szerelmi jelenetekben szenvedélyes és lehengerlő volt. Andrónyi Gábor (Hadji), Hajdú Diána (Mallika) és Dobos Sándor (Nilakantha) A Nilakanthát alakító Dobos Sándor esetében is a szenvedélyes előadásmódot, az indulatok hiteles tolmácsolását tudom kiemelni, jóllehet, az énekes a magas hangoknál néha erőlködött. Hiteles alakítást nyújtott a Fredericket éneklő Bakó Antal is. Itt jegyezném azonban meg, hogy míg a kellő hangerő egy operaházban nagy erény, addig egy ilyen kis teremben, mint amilyen a mostani, a hangot néha már inkább visszafogni kell; erre a mostani szereplőgárdában a legerősebb hangú Bakó Antalnak és Dobos Sándornak kellene jobban odafigyelni.
Bócz Annamária meggyőzően játszotta a "felsőbbrendű" Mrs Bentsont, és szépen énekelt Mallika szerepében Hajdú Diána is, aki a "Virág-duett"-ben egyenrangú partnere volt Hertelendy Ritának. A kisebb szerepekben is karakteres alakításokat, hangilag pedig megbízható produkciókat láthattunk és hallhattunk Németh Mónika, Magyari Eszter és Andrónyi Gábor részéről. Szirtes Katalin kiváló zongorakísérete - amennyire lehetett - feledtetni tudta a Lakmé gazdag zenekari hangzásának hiányát. Érdemes a darabot megnézni, tudomásom szerint júniusban ismét bemutatják. Remélem, hogy lesz folytatás, nem lenne szabad ezt a produkciót a továbbiakban elveszni hagyni. Csák Balázs További képek:
Hertelendy Rita (Lakmé) és Dobos Sándor (Nilakantha) Csiki Gábor (Gerald)
Hertelendy Rita (Lakmé) és Csiki Gábor (Gerald)
Bócz Annamária (Mrs. Bentson)
Csiki Gábor (Gerald) és Németh Mónika (Ellen)
Hertelendy Rita (Lakmé)
Hertelendy Rita (Lakmé), Hajdú Diána (Mallika) és Andrónyi Gábor (Hadji) Hertelendy Rita (Lakmé) és Csiki Gábor (Gerald)
Csiki Gábor (Gerald) és Hertelendy Rita (Lakmé)
Magyari Eszter (Rose) és Bakó Antal (Frederick) 2011. május 1., FUGA Építészeti Központ (Budapest) Delibes: Lakmé Opera két részben (részletek zongorakísérettel) Írta: Leo Delibes Magyar szöveg: Blum Tamás Látvány: Zöldy Z. Gergely Rendező: Anger Ferenc
Szereplők: Lakmé - Hertelendy Rita Gerald - Csiki Gábor Nilakantha - Dobos Sándor Mallika - Hajdú Diána Hadji - Andrónyi Gábor Ellen - Németh Mónika Rose - Magyari Eszter Mrs. Bentson - Bócz Annamária Frederick - Bakó Antal zongora: Szirtes Katalin http://operaportal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=39682:lakme&catid= 27:kritika&Itemid=16